Én is azok közé tartozom, akik szerint a Gyakori kérdések oldal mindaddig tökéletes kezdeményezés volt, míg az emberek szét nem barmolták. Nagyon sokszor persze születettek poénos hozzászólások, de egy idő elkezdődött a kérdést feltevő emberek fikázása, és szóbeli bántalmazása. Ráadásul nagyon sokszor úgy, hogy a kérdezőnek nem volt olyan kérdése, melyből megérdemelte volna a szitkokat.
Olykor-olykor azért még felnézek, s akkor futok bele ilyen gyöngyszemekbe.
Ezért érdemes közösségi oldalakon fent lenni. Legalább röhögtem ismét egy jót:
Nem tudom ki volt a szerző, de hatalmas nagy pacsi érte, mert zseniálisra sikerült. Gyönyörűen mutatja be, hogy honnan indult a sorozat, s hová is fejlődött.
Az új epizód kapcsán rengeteg dolog látott napvilágot, s rengeteget olvastam a régi részekről is. Főleg múltidéző dolgokat, s rettenetesen megjött a kedvem a régi részekhez. Korábban is fontolóra vettem, hogy talán ismét neki kellene ülni, de hanyagoltam őket. Ennek oka leginkább az volt, hogy az első epizód nem volt futtatható. Most azonban megtaláltam a megoldást az elindításához, s annak kiegészítő epizódjához. Ebből a szempontból pedig úgy döntöttem ismét előveszem a szériát, s a legelejétől elkezdem őket. Az új epizódok könnyebben végigvihetők, hisz hiányoznak belőlük a vért izzasztó rejtvények, s az alkotók sokszor megmutatják kisebb segítségékkel, hogy tulajdonképpen mit is kell csinálni. Ennek ellenére a régi epizódokban ez egyáltalán nem jellemző, s sokszor az ember azt sem tudja, hogy merre kellene mennie, mert egyszerűen semmi segítsége nincs. Ebből a szempontból egy-egy végigvitt pálya hatalmas kihívásnak bizonyul, s ebből kifolyólag sokkal nagyobb sikerélménye lehet az embernek. A sikert meglovagolva évenkénti epizódok, s kiegészítők kiadásába torkollott, s a későbbi részek már inkább nehézségi szempontból fejlődtek leginkább.
Fentiek ellenére mégis nekiültem az első epizódnak, melynek majdnem a felénél járok. Nem fogok unatkozni egy ideig. S annak ellenére, hogy az új epizódok is tetszenek, valahol mégis igazat adok azoknak, akik a régi részekre szavaznak. Kocka pixelek ide vagy oda a hangulat és a sikerélmény hatalmas.
Ugyan nem mai termés, de folyton belefutok ebbe a képbe. S egyszerűen nem tudok nem nem röhögni rajta.
Decemberi, s januári hónapban nem örvendeztetett meg minket a tél fehér hólepedővel, s a karácsony is „feketén” telt el.
Nos, kamatostul visszakaptuk ezeket. Egyelőre élvezem ezt az időjárást lévén szabadnapom van. A kérdés az, hogy tömegközlekedéssel vajon mennyire fogok tudni majd eljutni a munkahelyemre. Illetve, ha úgy adódik vajon mennyit fogok késni…
Igen, igen. Beköszöntött az ősz.
Ami nagyjából annyit jelent, hogy az ember felkészül a fűtési szezonra. Azaz téli, tavaszi, s nyári nagytakarítás után ideje, hogy az ember belefogjon az őszibe is. Így került elő többek között egy 1998-as magazin… Igaz, azonnal meg is semmisítettem, de azért lőttem pár képet…
Na, de a részletek mögött tekintsük meg milyen cikkek is voltak a magazinban…
Teljes bejegyzés
Nemrég akadtam rá erre a képre. Meg kell mondjam én személy szerint halálra röhögtem magam rajta!
Tehát adott egy nagyon jó zenés sorozat (Glee), melynek ugye van egy meleg karaktere (Kurt), aki nem a szexis meleg pasi fronton támad, hanem a tipikus lúzer, azaz a hajtűdobáló nyunyóka fronton erősít. Na már most hogyan is lehet ebből nagyon jó karakter promót csinálni?
Egyszerű: fogod a hajtűdobálót és berakod pár izmos, bőrnadrágot viselő macsó közé… és, ha nem vagy homofób, s érted a viccet halálra röhögöd magad!
Nem is akarom tudni, hogy ez hogyan jutott eszébe a szerzőnek…
