Reno 911!: 7.évad

Sorozatok terén elég nagy elmaradásban vagyok, hiszen nagyon sok befejeződött, vagy pedig abbahagytam. Amiket pedig követek azok közül szinte csak kettő, amit premier napján, vagy másnapján meg is nézek, továbbá az újakra pedig nem nagyon van időm. Így aztán sokszor meglepetésként érnek az újdonságok, vagy pedig az, hogy a reboot és a felélesztések időszakát éljük. A Reno 911! több, mint tíz éve fejeződött be, de én elég későn csatlakoztam hozzá, és hát bevallom a hatodik évad okozott is egy kis csalódást. Meglepődtem, amikor olvastam a hírt, hogy berendelték a nyolcadik évadot, hiszen egyrészről befejezték, másrészről pedig csak hat évados volt. Rákeresve döbbentem rá, hogy időközben felélesztették egy 25 részes hetedik évad erejéig. 

Tovább

Sliders: A teljes sorozat

Azon emberek közé tartozom, akikkel gyakran előfordul, hogy céltudatosan keresek rá valamire az interneten szöveges vagy mozgóképes formában, aztán a legvégén olyan oldalakra vagy tartalmakra lyukadok ki, amelyekre nem gondoltam, vagy nem is akartam foglalkozni. Ennek is köszönhető részben, hogy sokszor elkap a nosztalgia. Ez a sorozatokra is igaz. Főleg azért, mert manapság már nagyon kevés tud megfogni, s időhiány miatt nagyon gyorsan be is fejezem a nézésüket, ha nem kötnek le eléggé, hiszen egyrészről nem vagyok itthon ülős típus, továbbá a szabadidőm is eléggé korlátozott a munka miatt, tehát oda kell figyelnem hogyan osztom be az időmet.

Én azon emberek táborát erősítem, akik a ’90-es években volt gyerek, és a 2000-es években volt tinédzser. Gyermekkoromban nem volt elterjedve sem az internet, sem pedig az otthoni számítógép, továbbá kevesek rendelkeztek kábel TV előfizetéssel, vagy műholdas vétellel, hiszen az is egyfajta luxuscikknek számított. Megyeszékhelyen éltem, ahol a szórakozási lehetőség tulajdonképpen a tévézés volt, vagy pedig a barátokkal való csavargás, biciklizés. Ebből és gyermeki mivoltomból fakadóan sok sorozatra rá voltam cuppanva, és képes voltam rajongásig szeretni még akkor is, amikor már nem volt élvezhető. Minap ismét belefutottam egyik legmeghatározóbb gyermekkori kedvencembe, ami nem volt más, mint a Sliders, mely öt évadot élt meg, mely 88 elkészült epizódot hagyott hátra az utókornak. Mindezt úgy, hogy felnőtt fejjel már objektíven ítélem meg, hiszen a széria tökéletes példája annak, hogy hogyan lehet elvinni egy szériát rossz irányba, hogy tulajdonképpen nézhetetlenné váljon. S mivel ismét megpróbálkoztam az öt évadot végignézni, így aztán úgy döntöttem egykori bejegyzésemet újra publikálom teljesen átírva, hiszen eme sorozat megérdemli azoknak, akik szerették, és azoknak is, akik valamilyen okból kihagyták eddig. 

Tovább

Superman & Lois: 1×01 (Pilot)

Ha újdonságról van szó én nagyon szívesen vágok bele. Amióta beléptem a munka világába, továbbá magánéleti változások is bekövetkeztek, így szabadidőm jelentősen lecsökkent, így kevesebb időm jut a vizuális tartalmakra. Ugyan kevés sorozatot követek már, ám ennek nem az időhiány az oka, hanem egyszerűen nem kötnek le. Borzasztó az, hogy mennyire nincs koncepció, vagy ha van, és felkelti a figyelmemet, akkor tényleg pár epizód kell, és fel is adom az egészet. Így évek óta elég nehezen állok már neki az új szériáknak, mert félek a csalódástól.
Ha a fantasy, sci-fi vagy szuperhős vonalat kell néznem, ezen a téren pedig tényleg nagyon nehéz engem meggyőzni. A Superman franchise elég sok mindent tett le az asztalra. Kezdhetjük az trilógiává bővült eredeti filmekkel, amelyek annak idején tetszettek. Azóta akadt pár sorozat is, amelybe ugyan belepillantottam, de nem győztek meg. Ilyen volt például a Smallville, amelyet hiába akartam a sok pozitív vélemény miatt szeretni sajnos nem nagyon sikerült sokadik nekifutásra sem. Aztán a filmes vonalon kapott egy teljes újraindítást a franchise, ami nekem nagyon tetszett. Legalábbis örömmel néztem végig a Man of Steel-t, amelynek még a folytatását is vártam, amely tulajdonképpen soha nem készült el. Ugyanis a filmes világban nekiálltak az univerzumépítésnek. Én pedig azok közé tartozom, akik tulajdonképpen rosszul vannak ettől. Ugyan kevésbé követem nyomon a sorozatos bejelentéseket, így egy véletlen hozzászólásnak köszönhetően akadtam bele a Superman & Lois véleményre, amelybe tegnapi napon belekezdtem, és azt kell mondanom engem megvett. 

Tovább

Szájhősök: 1.évad

A blog keretein belül sokszor leírtam, hogy annak idején nagy sorozat rajongó voltam. Aztán szép lassan elfogytak a néznivalók, hiszen a szabadidőm is jelentősen lecsökkent, továbbá más irányba mozdultam el, ha szórakozásról volt szó. Arról is ejtettem pár szót, hogy bizony ha sorozatokról van szó, akkor bizony a magyar szériákat előszeretettel kihagyom. Amelynek egyik oka, hogy sokszor sok ismert arc köszön vissza, továbbá a megvalósítás, és a színészi alakítás. Az utóbbi években azonban előszeretettel próbáltam be újabb sorozatokat, amelyeket annyira dicsértek, hogy nem tudtam nem tenni velük egy kört. Miután pozitívan csalódtam többször is, így elkezdtem magyar viszonylatban is bepróbálni a saját készítésű szériákat. A véleményemet továbbra is tartom, hogy az utóbbi időben elég erős minőségi fejlődés figyelhető meg, és valóban élvezhető tartalmak kerülnek képernyőre, ha nem napi sorozatot kapunk, hanem meghatározott számú, limitált epizódszámmal rendelkező szériáról van szó. A Szájhősök elkerülte a figyelmemet, ami egészen pontosan kilenc éve lett bemutatva, és az első évad négy részesre volt tervezve, azonban a második rész után kegyetlenül elkaszálták. Ami nem is meglepő, mert egyrészről a köztévére készült, továbbá szinte semmi reklámot nem kapott a fórumokon olvasottak alapján. Azonban az a véleményem, hogy nem volt vállalhatatlan a széria, s talán életképesebb lett volna, ha nem a köztévére készül, melynek nézőközönsége többnyire a nyugdíjasok. 

Tovább

My 600-lb Life: 3.évad

Soha nem voltam nagy reality rajongó, s valahogy ez a fajta műfaj engem el is került. De hogyan is ismerkedtem meg a My 600-lb life-al, vagyis magyar keresztségében Élet 250 kg felett című műsorral? Ennek egyszerű oka volt. Méghozzá az, hogy ugyan évek óta nem nézek TV csatornákat, s a médiatartalmakat vagy online, esetleg letöltve érem el, de annak idején az alváshoz mindig kellett, hogy a háttérben menjen a TV. Ha esetleg olyan csatornát választottam, amin olyan program volt, ami érdekelt, akkor nem tudtam elaludni. Az arany középút valahol akkor jött elő, amikor bekerült a kínálatba a TLC nevű csatorna, és belefutottam a műsorba. Bevallom csak akkor néztem, ha alvásidőmbe esett a széria. Mivel elég sok sorozat kiesett a látóteremből, s a járványügyi intézkedések miatt is sokkal több időt kell a négy fal között töltenem, így végül úgy döntöttem, hogy belevágok az elejétől, ha már elérhető a sorozat.

Tovább

Brave New World: 1×01 (Pilot)

Mai napig emlékszem arra, hogy annak idején mennyire faltam a sorozatok. Elég volt egy plakát, vagy egy hozzászólásban olvasott ajánlás, és rögtön ki be is próbáltam. Aztán szépen lassan, de biztosan tulajdonképpen elfogytak a néznivalók, mert vagy én fejeztem be, vagy pedig befejeződött. Az új felhozatalok közül pedig egyre kevesebb fogott meg, és lassan már nem is nagyon kutatok új néznivaló után. Többnyire ajánlásra, vagy hirdetések szokták felhívni a figyelmemet az új tartalomra.
Így alakult a Brave New World esetében is, amely koncepciójának köszönhetően azonnal felhívta a figyelmet magára, aztán ahogyan megnéztem a bevezető epizódot már a második részre nem is maradtam, mert egyszerűen borzasztó volt, továbbá utólag olvastam, hogy egy évad után szépen el is meszelték, amit nem is csodálok. 

Tovább

Apatigris: 1.évad

Ha sorozatról van szó, akkor nagyjából tíz éve kezdtem csak azokat megtartani, amelyek valóban szórakoztatnak, és lekötnek. Ennek köszönhető többek között, hogy nagyon sokat abbahagytam, vagy már befejeződött. Az újakkal nem vagyok naprakész, és sokszor csak egy hozzászólásból, beszélgetésből, vagy utcára és/vagy közösségi portálokra elhelyezett reklámokból értesülök az új alkotásokról. És még ekkor sem biztos, hogy bepróbálom őket.
A külföldi alkotások nálam mindig előrébb vannak, és bevallom a magyar szériákkal kapcsolatban fenntartásaim vannak. Azonban egyre inkább kerülnek elő olyanok, amelyek pozitív hatást érnek el nálam, így ezen a téren bevállalósabb lettem. Még úgy is, hogy a címben lévő széria totálisan elkerülte a figyelmemet, s már csak egy év után kerültem szembe vele, miután a második évad is képernyőre került. 

Tovább

Jurassic World: Camp Cretaceous: 2.évad

Sokszor felmerült a kérdés, hogy vajon mi a jobb? Egy adott szériát nagyon gyorsan megtekinteni, és utána hónapokat várni a folytatásra, vagy pedig szépen adagolva nézni? Azt gondolom mindkettőnek megvannak a maga előnyei. Amennyiben a premierkor csatlakozunk egy sorozat nézői közé szinte elkerülhetetlen a heti követés, ha később, akkor pedig van lehetőségünk gyors tempóban haladni. Ez nyilván elsősorban a TV csatornákra igaz, míg a Netflix egyben tolja fel a sorozatait. Így van a Jurassic World: Camp Cretacous-szal is, amelyet nagyon gyorsan magamévá tudtam tenni. Ami nem is volt nehéz, hiszen fél órás játékidővel, és nyolc részes évadokkal nem is volt ez nehéz.

Tovább

My 600-lb life: 2.évad

Magyar cím: Az élet 250 kiló felett

A téli időszak, továbbá a kijárási tilalom miatt gyakorlatilag az estéim elsősorban sorozat nézéssel telnek. Mivel sok befejeződött, vagy abbahagytam, esetleg épp szüneten van, így kevés néznivaló akadt. Így aztán úgy döntöttem, hogy ha már többször belefutottam a TLC csatorna reality show műsorába, amely valamennyire megfogott, akkor már belekezdtek, ha már elérhető online is. Az első évad után nagyon gyorsan magamévá tettem a második évadot is. Amely nem is volt nehéz, hiszen összesen nyolc résszel rendelkezett. Ebből fakadóan egy újabb adagot kaptam azoknak az embereknek az életéről, akik valamilyen oknál fogva több száz kilósra híztak, s ennek a shownak köszönhetően is úgy döntöttek, hogy változtatnak az életükön.

Tovább

My 600-lb Life: 1.évad (2012)

Magyar cím: Élet 250 kiló felett 

Annak idején sok TV csatornát néztem, amely kissé alább hagyott, amikor tinédzser lettem. Ennek egyik fő oka az internet hozzáférés lett, amelynek köszönhetően elérhetővé váltak médiatartalmak, amelyeket reklám nélkül megtekinthettem. Ennek ellenére továbbra is elérhetőek volt a kábel TV a szobámban, de egy idő után igazából csak háttérzajnak szolgáltak, mert így elnyomták a kintről beszűrődő zajokat az adott csatorna hangja. Persze mindig igyekeztem olyan csatornát választani, ami nem is köt le, de nem is zavar. Általában sorozatos csatornák voltak, ahol már annyiszor ismételt szériák voltak, amelyekre nem voltam már kíváncsi. Aztán egy idő után bekerült a csomag kínálatba a TLC nevű csatorna, amely többnyire reality szériákat tűzött műsorára. Ekkor akadtam rá egy nap az este folyamán műsorra tűzött My 600-lb Life-ra, mely magyar vonatkozásban is figyelemfelkeltő volt. Ugyan nem követtem nyomon a műsorrendet a munka és a magánélet miatt, de fix programmá vált az itthon az Élet 250 kiló felett.
A felköltözéssel ez a csatorna kikerült a látókörömből, de a sorozat továbbra is érdekelt. Aztán unalmamban minap rákerestem, s sikerült rálelnem, hogy elérhetőek az epizódok online is. Így aztán azonnal nekikezdtem a 2012-ben bemutatott 6 részt tartalmazó első évadnak. Bár tény, hogy egyszerre érdekes, és gyomorforgató. Ugyanis a széria az evészavarral küzdő embereket mutatja be, akik több száz kilóra híztak.

Tovább

Sorozatok, amiket nagyon akartam szeretni

Gyerekként nagyon szerettem sorozatokat nézni. Tinédzserként egy fő szórakozást lett, és egy olyan viselkedéstípust vettem fel, hogy ha valamit elkezdtem nézni, akkor hiába vált később irritálóvá, tovább néztem. Aztán szépen lassan felnőttem, és a szabadidőm hasznos eltöltésével eljött az a dolog, hogy ha valaminél azt éreztem, hogy már nem köt le, akkor abbahagytam.
Mindezek mellett mai napig megmaradt egy szokásom, hogy TV előtt alszok el. Ennek is köszönhetem, hogy sok sorozatot ismertem meg, és akadt olyan, amiből csak megnéztem az adott részt, ha ráakadtam a csatornák szörfözése közben, vagy pedig sok cikkbe futottam bele. Ezért akadtak, amelyeket többször elkezdtem, vagy nekiindultam, de mindig belebuktam.
Tovább

Szomszédok: 4.évad (1990)

Epizódok: 71-96.rész

Szinte rekordsebességgel haladtam a Szomszédok további részeivel, amivel nem is volt nehéz, hiszen konkrétan itthon ülve nem sok választásom volt, ha szórakozni szerettem volna. Még mindig vannak homályos foltok a sorozattal kapcsolatban, de annyit elmondhatok, hogy a negyedik évadban kezd körvonalazódni az a fajta felállás, amire én korábban már emlékeztem. Meglepő dolgok történtek ebben az évadban is, azonban tény, hogy az egészet átjárja némi visszafogottság, tehát a karakterek szinte kivétel nélkül rossz szándék nélküliek, s mindegyiket dolgos és jóravaló embernek van ábrázolva, ha nem számítjuk a mellékkaraktereket. Ebből a szempontból minden bizonnyal volt némi nyomás a készítőkön, hiszen ha alapul veszünk egy hagyományos társasházat, vagy panelházat, akkor bizony nem hiszem, hogy találnák ilyen lakóközösséget. Ha pedig igen, az minden bizonnyal nem a fővárosban lenne.

Tovább

Leaving Neverland (2019)

Magyar cím: Neverland elhagyása

Soha nem voltam Michael Jackson rajongó. Ő az a híresség számomra, akinek elismerem a karrierjét, és a zenei tehetségét, sikerét, de engem nem nagyon ragadott magával. Az életútja, és a sikerei vitathatatlanok, csak úgy, mint a magánélete és az azt övező furcsaságok, és botrányok. Összesen három dal az, amit szeretek tőle, de már gyerekként is figyelemfelkeltő volt a viselkedése és kinézete, amikor a tévében megláttam. Lehet furcsa, de gyermekként a beszéde, hangszíne és kinézete miatt én azt hittem, hogy nő. Ugyanis az első emlékeim róla akkortájt vannak, amikor már átesett pár plasztikai műtéten, és a bőre is jelentősen elkezdett fehéredni.
A tavaly napvilágot látott Leaving Neverland egyébiránt érdekelt, de valami miatt végül nem tekintettem meg. Sok írás jelent meg róla. Valamelyik alátámasztotta az elhangzottakat, valamelyik pedig támadta. Gondolkoztam is, hogy megtekintése után írjak-e róla. S végül úgy döntöttem igen. Személyes véleményem mellett inkább próbálok a látottakról írni, illetve a középvonalon maradni, és objektív véleményt alkotni a két részes sorozatról némi háttérinformációk tudatában.

Tovább

Szomszédok: 3.évad (1989)

Epizódok: 45-70.rész

Az már egyértelmű volt számomra, hogy az itthon maradáskor a szabadidőm jelentős részét valószínűleg a képernyő előtt fogom tölteni. Az már biztos volt, hogy ha már belefogtam a sorozatba, akkor most végig is fogom nézni, ha már ennyire a köztudatban él még mindig. Napi egy epizódban gondolkoztam, de a kijárási korlátozás, és későbbiekben az ünnepek miatt végül elég gyorsan tudtam haladni vele. Főleg az esti órákba, és mivel fél órás játékidővel rendelkeznek az epizódok, így nagyon gyorsan lehet vele haladni. A nemrég diagnosztizált bárányhimlő kizárásos alapon a négy fal közé kényszerített, így nem volt kérdés, hogy az időm java részét mivel fogom elütni. Így aztán nekiültem, és az 1989-ben leadott harmadik évadot tettem magamévá.
Ami nekem kicsit már ismerősebbnek tűnt, hiszen sok olyan karakter jelent meg, amelyekre már emlékeztem a későbbiekben, de a kezdetekben még nem voltak jelen. Továbbá jó pár eseménysorozat is úgy indult meg az évad közepén, hogy az már későbbiek is a történetben megmaradt. Mai napon azonban végére értem a harmadik évadnak is.

Tovább

Keresztanyu – 1×01 (Pilot)

A marketingnek köszönhetően én is kíváncsi voltam az RTL Klub új sorozatára. Ahogyan látom Pajkaszeg (A mi kis falunk) és Ökörapáti (Drága örökösök) sikerének a szelén próbál elnavigálni az új széria, hiszen ismét egy falu lesz a központi hely. Ami nem más, mint Makkosszállás. Nyilván, ha valami bevált, akkor annak sikerét meg kell lovagolni. Továbbá, ha valamilyen koncepció működik arra a későbbiekben lehet építkezni. Viszont azt kell mondanom, hogy a Keresztanyu nálam nem kapott folytatási lehetőséget. És ez nem is véletlen.

Tovább