The Last Of Us poszteren

Magáról a The Last Of Us-ról nagyon sok írást jelent meg a blogon belül is. Annak mindenképpen örültem, hogy nem film, hanem egy sorozat készül belőle, mert ha alapul veszem, hogy egy játék az alapja, akkor egy sorozatnál jobban ki tudják dolgozni a történetet, mintha másfél vagy két órás játékidőbe kellene belesűríteni az egészet. Természetesen ehhez kelleni fog majd némi alkotói tehetség is. Most azonban érkezett egy plakát, ami előre jelzi, hogy bizony már nem sok van hátra a premierig. 

Taken: A teljes sorozat

Magyar cím: Harmadik típusú emberrablások 

Emlékszem, hogy gyermekként mennyire rá voltam izgulva a szellemes és az idegenes történetekre. Tény és való, hogy kevés minőségi alkotás született ezekkel kapcsolatban már akkor is, de mindig érdekes visszagondolni rá, hogy ilyeneket megnézve mennyire féltem este lekapcsolni a lámpát esetleg kimenni az udvarra éjszaka. Egy bejegyzés kapcsán pedig szembe jött velem ismét ez a sorozat, s mivel haloványan emlékeztem rá, s minisorozatról van szó, így három nap alatt ismét letudtam. 

Tovább

The Winchesters: 1×01 (Pilot)

Emlékszem arra, amikor még TV mellett aludtam el. Egy megfázásnak köszönhetően otthon voltam kénytelen maradni, s egy pénteki napon pont sikerült elcsípnem az RTL Klub akkori péntekenként leadott sorozatát este tíz után. Aztán jött az internet korszak, s mivel unatkoztam, így eszembe jutott eme széria, s mivel a magyar adók nagyon sokszor nem vetítettek tovább sorozatokat kíváncsiságom pedig megvolt így aztán elkezdtem kutakodni. Azt gondolom a költségvetés és a kreativitás tökéletes iskolapéldája volt a Supernatural, amelynek első pár évada volt egyébként nézhető, de ezek kapcsán elmondható volt, hogy egy sima kis misztikus szériát kaptunk némi vígjátékelemekkel. Aztán jött a soron következő évad, aminek a vége olyan minőségi emelkedést hozott a sorozat kapcsán, hogy akkor középiskolásként az egyik fórumon töltöttem elég sok időt várva az új évadot. Akkor pedig elindult a folytatás, amely szép lassan elhozta a minőségi romlást. Ugyan abbahagytam, de mivel végül véget ért a sorozat pótlás nem volt kérdés. Aztán pedig szembe kerültem az előzménysorozattal, mely nemrég volt a premierje. A véleményem pedig az, hogy a “holtakat hagyni kellene nyugodni”, s ez igaz a vizuális tartalmakra. 

Tovább

Interview with The Vampire: 1×01 (Pilot)

Ahogyan többször is írtam sorozatokba manapság már elég nehezen kezdek bele. Ennek egyik jelentős oka, hogy nagyjából tíz évvel ezelőtt még azt gondolom volt tartalmi választék, ami már akkor is megcsappant, de például ha még visszanézek, akkor középiskolásként konkrétan faltam a szériákat. Mára a nyomon követett sorozatok száma már egy számjegyű lett sajnos, ami egyrészről köszönhető annak, hogy sok kedvenc véget ért, másrészről pedig én hagytam abba, mert meguntam. Nem a fő tervem, hogy a sorozatok jelentsék az itthoni szórakozást, de azért van némi hiányérzetem, amikor nem tudok, vagy nincs kedvem itthonról kimozdulni, s nem igazán tudom magam elfoglalni. Azért hiányzik az az érzés, amikor leülök egy sorozat elé, s még csak egy részt látok, de már magával ragad, s alig várom a következő epizódot. Újonc listát megtekintve kevés keltette fel az érdeklődésem, de még mindig az a véleményem, hogy kellene némi minőségi tartalom nekem. Az egyik próbám pont a Interview with The Vampire volt, melynek filmes változatát szerettem, de a sorozatot csak förtelmesként tudtam megélni. 

Tovább

Last Light – 1×01 (Pilot)

Sok sorozatos bejegyzésben leírtam azt, hogy nehezen kezdek bele új szériákba. Régen ez kicsit másabb volt, hiszen szórakozási lehetőségeim eléggé szűkek voltak, így maradt az internet és a TV. Ez az elmúlt években jelentősen megváltozott, s rászoktam arra, hogy bizony, ha valami nem tetszik, akkor abba kell hagyni valamint komoly döntést kell hozni, hogy mivel üsse el az ember az idejét. Maradjon itthon a képernyő előtt vagy pedig éljen szociális életet. Én sokszor az utóbbit választottam, de mostanság ismét elkezdtem érdeklődni a sorozatok iránt. Igaz korábbi szériákat kezdtem el újra nézni. A sitcomok vannak elől, hiszen velük gyorsan lehet haladni, s húsz perc bármikor beleférhet az ember idejében. Műfaj tekintetében elég széles a vizuális étvágyam, s ezért is tettem próbát az öt részes Last Light-tal, ami sajnos nálam az első résznél elvérzett. 

Tovább

Sikoly a virtuális sírból: Érkezőben a Drága örökösök 5.évada?

Annak idején végignéztem a sorozatot, amelynek egyetlen egy hibája volt, hogy napi széria volt. Ennek legtöbbször az volt a hátulütőlje, hogy sajnálatos módon sok volt az üresjárat, hiszen az epizódszám miatt sok volt a töltelékrész. Még a télen újranéztem bár tény, hogy az unalmasabb részeket átpörgettem. Azonban két héttel ezelőtt érkezetett egy információ mely szerint az RTL Klub visszanyúlna egy korábbi sorozatához, amely nem más lenne, mint a Drága örökösök. 

A sorozat egyébként egy teljes évadot kapott, s mindezek mellett pedig le is zárták a történetét. Így elég érdekes lenne, ha visszanyúlnának hozzá, hiszen kérdés adott lenne vajon mennyire is lenne sikeres. Mindekezek mellett pedig azt is figyelembe kell venni, hogy ha sikeres volt, akkor nem biztos, hogy bolygatni kellene. Hivatalos információ egyelőre nem érkezett, de én úgy vagyok vele, hogy amennyiben tényleg visszatér mindenképpen nyomon fogom majd követni. 

Resident Evil: 1.évad

Magának a franchise-nak soha nem voltam igazi rajongója. A szörnyű magyar címet viselő filmekkel tettem próbát, amelyből azt hiszem az első három volt az, ami tetszett, de a többi az a tipikus szódával elmegy egyszer megnézhető darabnak bizonyult nekem. A tetszési határ talán azért is volt nálam alacsony, mert én először a filmet láttam, s nem ismertem a háttértörténetet a koncepciónak. Azóta persze tettem pár kísérletet, de játékok szempontjából nekem kiesett, mint szórakozás. Persze a filmeket végig követtem, majd jött egy semmit nem érő reboot, s most pedig a Netflix jóvoltából kaptunk egy felemásra sikeredett nyolc epizódból álló egyelőre első évadot, s majd eldől, hogy teljes sorozatként lesz emlegetve, vagy pedig további részek fognak-e hozzá készülni. 

Tovább

The Lazarus Project: 1×01 (Pilot)

Mindenképpen vágytam valami újra. A mai korszakra elég jellemző a reboot vagy a remake esete, de azt is ide lehet sorolni, ahogyan a sorozatok kapnak filmes feldolgozást esetleg fordítva. Ennek kapcsán döntöttem úgy, hogy talán a The Lazarus Project megér egy esélyt még akkor is, ha az eredeti filmre szinte nem is emlékszem. Természetesen most is egy unalmas perceimet szántam rá, amikor úgy éreztem, hogy szinte semmi elvárás nélkül fogok a képernyő előtt ülni. 

Tovább

Parallels: 1×01 (Pilot)

Több bejegyzésben is taglaltam, hogy mennyire eltűntek a sorozatok az életemből. Ezeknek két okot írtam le. Az egyik, hogy a kedvencek véget értek, s utódnak nem nagyon érkeztek olyanok, amelyek lekötöttek. S akkor még nem említettem szót azokról, amelyeket saját döntés alapján abbahagytam. Egy összegző írás után viszont úgy döntöttem, hogy itt az ideje ránézni néhány oldalra, hogy milyen premierek voltak az elmúlt időszakban, s ezáltal bepróbálni párat. Ezek közül az egyik volt a Parallels. 

Tovább

Resident Evil: 1×01 (Pilot)

A Resident Evil egy olyan alkotás, amely számítógépes játékként indult hódító útjára, s elég nagy utat járt be. Ámbár én soha nem voltam rajongója. A filmes adaptáció nagyon sokaknak nem nyerte el a tetszését, de nekem talán az első három tetszett. Aztán az is szépen elindult a lejtmenet felé, s az egész kezdett arra emlékeztetni, mint régen a tévében futó szappanoperák. Azonban adtam még egy esélyt a sorozat feldolgozásnak. Ha egy franchise sikeres, akkor egyértelmű, hogy abból pénzt kell szerezni. Nem véletlen, hogy amikor elfogy a kreativitás, akkor jönnek többnyire a remake és a reboot változatok. Így van ez a Resident Evil-lel is, amely kapott már egy Resident Evil: Welcome To Racoon City reboot féle “valamit”, s most pedig jön egy sorozatos feldolgozás. 

Tovább

Lesz-e feltámadás sorozatfronton?

Az elmúlt időszakban több összegző bejegyzés született tőlem azzal kapcsolatban, hogy mennyire megcsappant az általam nyomon követett sorozatok száma. Egy jelentős része véget ért, de másik felét végül én hagytam abba. Próbálkoztam régi kedvencek újra nézésével, de csak rövid időre kötött le, így nagyon vágyom némi újdonságra. Kérdés persze adott, hogy vajon mennyire is leszek ezen a téren sikeres ismét. 

Mint korábban többször is írtam, hogy a legnagyobb problémám a szabadidőm jelentős részének csökkenése, valamint az itthon tartózkodás minimálisra csökkentése. Utóbbi természetesen kikapcsolódással telik, de sajnos a szélsőséges időjárás valamint a munkahelyi stressz miatt munkanapokon ledolgozott nap után inkább már itthon vagyok. Ezért úgy döntöttem, hogy átnyálazok pár írást az elmúlt időszakban, valamint továbbá nagyjából három évre visszamenőleg, hogy esetleg akadt-e olyan sorozat, ami elkerülte volna a figyelmemet. Ami egyébiránt vicces, hogy csekkoltam a sorozatkövető oldalamat, s csak lestem, hogy összesen három (!) általam követett sorozat van. Az egyik A mi kis falunk, s a másik a South Park. Ez mellett még a nemrégiben második évaddal véget ért, s számomra megtekintés előtt álló Superman & Lois van. Gyorsan nekifutottam pár írásnak sorozatos oldalakon. Így a következőkkel teszek próbát: 

  • Resident Evil 
  • Parallels 
  • Ms. Marvel
  • The Lazarus Project

Mindezek mellett totálisan elmentem az idei amerikai Upfronts mellett is. Így nagyon nem is néztem, hogy akad-e olyan, amit majd ősszel próbára tennék. Azonban ezek közül is sikerült összeszedni. 

  • The Whincesters
  • Alaska Daily
  • Quantum Leap

Sorozatok esély nélkül (2.)

Amikor nincs kedvem kimozdulni esetleg az időjárás olyan, akkor mindig elkap az az érzés, hogy mit is kellene csinálni. Az elmúlt években a zenehallgatás volt az egyik olyan dolog, ami töretlen maradt nálam, s még mindig tud szórakoztatni, de persze abból is elég napi kettő vagy három óra. Amikor épp nincs kedvem hozzá, akkor pedig jön a legnagyobb probléma, hogy mit is kellene csinálni? Ilyenkor pedig eszembe jutnak a tinédzseridők vagy csak simán a tíz évvel ezelőtti időszak, amikor amennyiben otthon töltöttem az időmet a főbb szórakozást többnyire nem a filmek, hanem a sorozatok jelentették. De mi is történt? 

Az egyik legnagyobb probléma, hogy az elmúlt három évben már egyre nehezebben kezdek bele új sorozatokba. Ennek oka pedig leginkább az, hogy ott is történt némi változás, amelynek köszönhetően nagyon sok nem igazán jön be, így sokszor már az előzetesekkel egy hatalmas bukást produkálnak nálam, így már nem is kezdek bele, mert egyszerűen nincs értelme. Több összegző írás született tőlem a sorozattokkal kapcsolatban, s újra kedvem támadt írni ugyanis nosztalgia mindig nagyon jól tud jönni. Ha már tegnapi napon tettem egy bejegyzést a sokszor nekifutott, de végül abbahagyott sorozatokkal kapcsolatban, akkor most jöjjön egy olyan írás azokról, amelyek nálam szintén esélytelenek, habár végig néztem őket, de újrázni biztosan nem fogok velük kapcsolatban. 

Tovább

Sorozatok esély nélkül (1.)

Több összegző írásom volt szériákról. Legutóbbi leginkább azt taglalta, hogy mennyire is elszoktam már tőlük, illetve mennyire nincsenek olyan tartalmak, amelyek felkeltenék az érdeklődésemet, vagy a bevezető epizód után is maradásra bírnak. Ez nekem komolyabb problémát nem okoz a megváltozott életstílusom mellett, de amikor hazaérek, s valamivel el kell ütnöm az időt, akkor bizony jó lenne, ha létezne olyan sorozat, aminek az új epizódjára alig tudnék várni. 

A régiek előkapása nem mindig jó ötletnek bizonyul, hiszen nagyon sokszor pont ők azok, amikre ráunok. Lévén láttam már őket, vagy túl sokszor néztem őket végig. Egyszerűen csak nem kötöttek le esetleg egyszerűen csak alkalmatlanok az újrázásra. A munkába való állásnak nagyon sok előnye volt főleg anyagi szempontból, de volt egy hatalmas hátránya is. A szabadidő jelentős csökkenése, s a nyári szünet megszűnése. Annak idején úgy voltam vele, hogy mindent végig nézek, amit elkezdtem, de idővel meg kellett tanulnom abbahagyni, hogy több időm lehessen másra. Így ez a bejegyzés szóljon azokról a sorozatokról, melyeket én elkaszáltam, s biztos vagyok abban, hogy soha nem fogom őket újra kezdeni vagy folytatni. 

Tovább