Gondolatébresztő kategória bejegyzései

Samsung Galaxy S23 Ultra: Félni vagy nem félni?

Írta: | | Gondolatébresztő, Mobiltelefon
Vélemény?

Az internetnek is köszönhetően lassan mindenhol „okoseszközökkel” találkozhatunk. Indult először a telefonokkal majd pedig őket követték a televíziók órák és társaik. Olykor elcsodálkozom, hogy nem tartom magam öregnek és nem is telt el gyerekkorom óta évtizedek, s közel tíz év alatt mekkorát fejlődött a technika minden téren. Vannak bőven pozitívumok, de sajnos ezzel szemben akadnak bőven negatívumok, amelyek többnyire arra sarkallják az embert, hogy végül vásároljon. Emlékszem annak idején az alsó kategóriás készülékekből választottam, majd amikor előfizetésre váltottam és lehetőségem nyílt kamatmentes részletre telefont vásárolni, akkor végül belevágtam, hogy egy jobb készülékem legyen. Azóta két felsőkategóriás készülékem is lett. Mindkettővel megvagyok elégedve. Minap beléptem, hogy a számlám befizetésre kerüljön, s közben ránéztem az előfizetésemre, melynél láttam, hogy jövőre év elején kerül majd befizetésre az utolsó részlet, s nem sokkal utána pedig a hűségidőm is lejár, amit különböző kedvezmények igénybevételével újíthatok meg. Jó pár dolog történt az utóbbi időben, így ahogy nézelődtem egy kiszemelt lett végül, amely nem más, mint a Samsung Galaxy S23 Ultra, mely leginkább dühöt és haragot váltott ki belőlem. Miért is pontosan?

A haragom leginkább az ár miatt volt elsősorban. Konkrétan hihetetlennek tartom, hogy hogyan is sikerült ennyire elszállnia a piaci áraknak. Bár igaz, hogy ugyan össze tudnám rá gyűjteni a pénzem, de százezres összeget már nem adnék ki telefonért. Előfizetőként azonban kamatmentes részletre elérhető bárkinek. Olyanok, mint én aki pedig rendszeresen fizet és semmi csúszással pontosan beérkezik az összeg az ráadásul még meg is jutalmazzák. Féltem nagyobb és drágább készülékekre váltani, mert tartottam tőle, hogy nem fogom tudni kihasználni. Lévén a közösségi alkalmazások mellett a fényképezésre és zenehallgatásra használtam. Ami sajnálatos, hogy az alsó kategóriából már nem érdemes választani, mert már használattól kezdve problémák vannak. A középkategória nem elég erős főleg fényképezésben, így aztán ha az ember hosszú ideig akar stabil telefont mely több fő verzió frissítést megkap, s sokáig támogatott biztonság terén akkor bizony a felső kategóriából kell választani. Márkahű vagyok, de sajnos a Huawei számomra már nem alternatíva. A szolgáltató kínálatában már nem elérhető másfelől pedig a banki alkalmazásra most már szükségem van, mert naponta ellenőriznem kell az egyenlegemet mióta az egyik boltban többet vontak le a számlámról. Díjmentesen ezt pedig csak a banki applikációban érhetem el sajnos.  Sok minden történhet még az elmúlt fél évben. Lehet ez egy új készülék egy másik márka égisze alatt alacsonyabb árcédulával, de jobb specifikációkkal. Esetleg árcsökkenés a fenti készülék kapcsán. A döntést részemről megszületett, de hihetetlen, hogy mennyire lecsúszott a mobilvilág, s mennyire pénzközpontú lett. A részletek mögött pedig jöjjön egy kis „nekrológ” írás a korábbi készülékeimről és a mobilpiac akkori állásáról.

Teljes bejegyzés →

Statisztika és a „haditerv”

Írta: | | Fotók, Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
Vélemény?

Hét elején elég kómásan sikerült kikelnem az ágyból. Mindenképp örültem annak, hogy ugyan libabőrős voltam végig azon az úton, amely a munkahelyemre vezetett, de legalább a lehűlt levegő felébresztett. Szeretem séta közbeni zenehallgatást, de reggel ezt a tevékenységemet nem gyakoroltam. Nagyjából fél órányi sétára van a munkahelyem, s jól esett minden reggel az a csend, amely fogadott, miközben lehetőséget adott az elmélkedésre sok dologgal kapcsolatban. Többek között az is eszembe jutott, hogy mennyi változáson ment keresztül a város, ahol felnőttem, s mennyi minden változott, amíg csak látogatóba érkeztem meghatározott időközönként. Megkezdtem a harmadik hónapom a jelenlegi munkahelyemen. A bérezéssel nem vagyok megelégedve, de átgondoltam sok mindent, ami miatt rövid idő alatt sikerült ezzel megbékélnem. Azt gondolom kereskedelmi dolgozóként nem panaszkodhatok, hiszen amennyiben multicégnél helyezkedik el az ember, akkor könnyen tud mozogni nem csak városon, hanem országon belül is. Így történt, hogy hazaköltözve több, mint 250 km-rel arrébb már meglévő tapasztalatomnak köszönhetően tárt karokkal vártak. Amely nem volt meglepő, ha a bértáblát veszem alapul, de számomra az, hogy a fővárosi bérlakás költség kikerült a havi kiadások közül nagy segítség volt anyagilag. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a város, de az tény, hogy pénzügyileg sokkal vállalhatóbb, ha havonta egy vagy két napot töltök fent, mint ha fent élnék. Ámbár korábban már kifejtettem, hogy nálam inkább lakótárs probléma ütötte fel a fejét, ami miatt végül a visszaköltözést választottam. Az itteni problémák ellenére is azon a véleményen vagyok, hogy jó döntést hoztam, s nem bántam meg. Mozgásigényű emberként ugyan kevés ingyenes kimozdulási lehetőségem volt, de átgondolni a helyzetem, s mit szeretnék valójában a napi séta megfelelő volt, miközben az utcánkhoz közeli gólya pár meglátogatása már napi rutin lett.

Abban egészen biztos vagyok, hogy a korábbi életvitelemet nem folytatom, s nem is vagyok hajlandó újrakezdeni. Gyermekként sok dolog kiesett az anyagi problémák következtében, így nem volt meglepő, hogy sokat költöttem főleg vizuális szórakozásra, amikor elindultam a munka ösvényén. Továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy kereskedelemben való elhelyezkedés nem volt könnyű, s a munka sem az mai napig, viszont stabil megélhetést biztosít még akkor is, ha az ember nem olyan összegeket látunk fizetésnapkor a kiküldött sms üzeneteknél beérkezett átutalásként. A stabilitás viszont fontos tényező nekem, de sokkal nyitottabb vagyok váltásra munka és a lakhatás szempontjából, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Ezért is érdekes számomra elolvasni évekkel ezelőtti bejegyzéseimet. Ebből a szempontból pedig nem volt rossz döntés eme blogot elindítani. Az viszont biztos számomra, hogy az otthoni vizuális szórakozást bőven kielégíti a korábban megvásárolt laptop és telefon. Igyekeztem mindenképp megnyugodni anyagi szempontból, amely ugyan csak részben vált valóra, de lassan már körvonalazódik, hogy hogyan is szeretném tovább folytatni. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a jó időnek köszönhetően mindennap megcsodálhattam a naplementét, mely fel elevenítette bennem, hogy mennyire szerettem délután elindulni itthonról, s csak sötétedés után hazatérni, mert kellően megnyugtató tud lenni, amikor az ember végig nézi az épp „elalvó” várost.

Ahogyan fentebb is említettem a vizuális szórakozásom megoldott, így idén már semmilyen műszaki terméket nem is tervezek vásárolni. A korábban tönkrement számítógép végül eltevésre került, s nem is szerepel a terveimben, hogy újra üzemképes legyen. Hiszen erős bennem az érzelem, hogy a játékok világából kinőtem úgy, hogy nagyon nem is éltem benne. Napi szintű kimozdulás biztosított, melynek nagysága csak az időjárástól függ elsősorban. A hazaköltözés miatt sajnálatos módon a nyár jelentős részét idehaza töltöttem, s csak kevés alkalommal hagytam el a várost, s akkor is csak a közelben lévő településekre ugrottam át. A munka lefoglalt, hiszen túl sok kiadott szabadság miatt inkább dolgozni mentem. Nagyjából hónap közepén meg is említettem egyik ismerősömnek, hogy sok dologra számoltam a hazaköltözést illetően, de akadt pár meglepetés is, mely szerencsére pozitív kicsengésűek voltak. A fővárosi életvitelembe sokszor nem fértek bele a személyes találkozók vagy pedig nagyon nehezen voltak kivitelezhetőek. Ami gondolom nem csak a város nagyságából, hanem a mások magánéletének következményeit jelentették. Idehaza már a második hónapban elhagyta a szám az a mondat, hogy sokszor úgy érzem magam, mint egy közismert ember, mert valakivel többször futok össze egy nap vagy több személlyel egy meghatározott időn belül. Akkor ér meglepetés, ha olyanokkal találkozok, akiket régen nem láttam, s jelentős fizikai változáson mentek keresztül. Szerencsére eddig negatív élmény nem ért. Abban viszont igazat adok volt általános iskolás osztályfőnökömnek, hogy aki emberek között dolgozik és foglalkozik velük, annak bizony jól esik egy fél órás hazasétálás. Többek között ennek is köszönhetem, hogy séta statisztika nagyon kiemelkedő volt a múlt hónapban, mert a kerékpárt egyelőre használaton kívülre helyeztem.

Mozgékony emberként sokat gondolkoztam, hogy hogyan is oldjam meg azt, hogy a mozgásigényem ki legyen elégítve, de mégis legyen társasági életem. Utóbbi azért volt nehéz, mert elhanyagolható azon személyek száma, akiknek szintén kikapcsolódást jelent nagyobb időre kimozdulni otthonról legyen szó egy kellemes sétáról vagy kirándulásról. Korábban sokszor megcsináltam azt, hogy találkozó előtt vagy után mentem el sétálni vagy biciklizni, de közben igyekeztem megtalálni az egyensúlyt, hogy senki ne legyen megsértve vagy ne érezzem magam kirekesztve, mert a szórakozási igényeink eltérnek. Most azonban merem vállalni azt, hogy engem mi kapcsol ki, s ennek hangot is tudok adni. Szerencsére eddig senkivel nem történt konfliktus emiatt, mert felvállalom, hogy elsősorban alkoholt nem fogyasztóként a szórakozóhelyek nem vonzanak, s nem is tervezem megjelenni egyiken sem, s számomra maximum a visszafogott bandázás jöhet szóba ezen a téren. Mikor megláttam az augusztusi beosztásom, akkor részben örültem, hogy a túlórák végül pihenőnapban lesznek megoldva. De aztán elgondolkodtatott, hogy majdnem egy hét sok csak itthon lenni és sétálni, így végül úgy döntöttem, hogy a szeptemberi fővárosi felutazást előre hozom, ha az időjárás is kegyes lesz hozzám. Az biztos, hogy egy vadasparki látogatás tervbe van, ahová tanösvényen fogok lejutni. Az már most biztos, hogy nem fogok senkit találni, aki nagyjából lesétálna velem több, mint 10 km-t, de a korábban korlátlan mobilinternet és a messenger alkalmazásban található hang és videohívás lehetővé teszi, hogy társasági életet tudjak élni úgy, hogy közben azt csinálom, ami kikapcsol, s nem utolsó sorban egészséges is.
Egy szeptemberi felutazás van még tervbe véve, hiszen túl sok embert ismerek ahhoz, hogy egy vagy két nap alatt mindenkivel tudjak találkozni, s eközben pedig elmenjek oda, ahová valószínűleg ők nem társulnának hozzám. Ahogyan annak idején a felköltözéskor most hazaköltözéskor is egyértelmű volt, hogy jó pár kapcsolat pusztán a közösségi oldalakon fog látszódni, mert a távolság megfogja azt ölni. Én pedig azon az állásponton vagyok, hogy egy emberi kapcsolatot függetlenül milyen típusú mindkét félnek kell ápolni, s nem valamelyiknek a vállára venni, s életben tartani. Szeptember után több utazást városon kívülre nem tervezek, s semmiféle tervezett vásárlásom sincs. Főbb tervem a munka, mely le fogja kötni majd a figyelmem, s az időm nagyobb részét ki fogja tölteni. A téli időszakban pedig amúgy is marad javarészt az itthon ülés. Jövőre a mobilelőfizetés megújításának köszönhetően minden bizonnyal telefoncsere lesz valamint a lassan hat éves laptopom is le lesz cserélve úgy, hogy korábbi készülékeket megtartom. Egyrészről legyen tartalék, másrészről bármilyen anyagi probléma ütné fel a fejét eladásra alkalmas állapotban van mindegyik. Részben sikerült elfogadnom, hogy anyagi és szociális helyzetem tökéletesen tükrözi a magyarországi gazdasági helyzetet egy egyedülálló átlagkereső szemszögéből, amely lehetőségek miatt nem róható fel nekem hibaként. Az elmúlt években azonban sok tapasztalatot szereztem az kapcsán, hogy hogyan is álljak ehhez a helyzethez. Annak pedig örülök, hogy mások szerint is pozitív hatással voltak rám életszemlélet szempontjából. Ezen a hozzáálláson nem is tervezek változtatni. Bizakodó vagyok azon a téren, hogy ez rosszabb nem lesz, s előbb vagy utóbb több lehetőségem lesz majd.

Az otthon

Írta: | | Fotók, Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
1 Comment

Mióta hobbiként középiskolában belevágtam a blog írásba azóta minden évben készítettem egy évösszegzőt. Ezek többsége eléggé középszerű volt, hiszen alig történtek velem olyan említésre méltó dolgok, amelyekről elég mély és hosszú írás születhetett volna. Az idei év is elég sablonosan indult, de az utóbb hónapokban eléggé felpörögtek az események annyira, hogy meghozzak egy olyan döntést, amely már korábban is érlelődött bennem. Ez pedig nem volt más, mint hogy hátra hagyjam a fővárost, s hazaköltözzek. Erről bővebben írtam is egy bejegyzést, melyben kifejtettem miért is történtek dolgok. Azt gondolom jól döntöttem, hiszen az előtt léptem meg ezt a lépést, mielőtt még elfajultak volna a dolgok anyagi és magánéleti téren egyaránt. Az elég komoly problémakört tartalmazó lépés viszont elég könnyű megvalósítás követte.
Először is mindenképp jeleznem kellett ezt a munkahelyemen. Szerencsére komolyabb problémát nem okozott, hiszen az anyagiakra való hivatkozást könnyen elfogadták indoknak, s nem volt belőle későbbi szájhúzás. A munka is elég korrekt módon zajlott le, hiszen egy multinál való munkavállalás azt a lehetőséget biztosította nekem, hogy a cég alkalmazottja maradtam továbbra is csak épp a jelenlegi városban található helyén folytatom tovább a munkámat mindenféle munkabéren kívüli juttatások megmaradásával. Igaz, hogy anyagi bukással fog járni, melyet meg fogok majd érezni a következő fizetéskor, de akárhogyan is számoltam mégis nagyobb kárt jelentett számomra az albérletben való élés négy éven keresztül pénzügyileg, mint a fővárosi jövedelem megszerzése. Több tanácsot is kaptam a lakótárs problémámmal kapcsolatban, de ebből nem lett senkivel konfliktusom, mert tulajdonképpen mindenki egyféleképpen gondolkodott. Méghozzá arról, hogy a fennmaradó időre nem érdemes összeveszni a másikkal, s ahogy közösen megszűnik a szerződés azonnal induljak el haza. A megbeszélt időpontra megjelent a közös képviselő az új szerződéssel, s a szabadságom első napján aláírásra is került az, aminek köszönhetően mindenféle probléma, konfliktus és veszekedés nélkül elindulhattam a vonatomhoz.

Az utolsó fent töltött hetem viszont nehéz is volt. A beosztásom miatt sok helyre nem jutottam el, továbbá pár embertől nem sikerült elbúcsúzni. Bár tény, hogy a feljutás nem jelent számomra sok időt, s anyagilag sem megterhelő számomra. Főleg, ha azt veszem alapul, hogy például nem dohányzóként más akár a többszörösét költeni el annak az összegnek, amibe nekem fog majd kerülni a feljutás, valamint az egy vagy pár napos bérlet megvásárlása. Elég jó idő volt, így az első szabadnapomon Hűvösvölgy volt a célpont, ahol a réten megnéztem a naplementét.

A séta mindenképp jót tett, mert a friss levegő mellett némileg elkezdtek bennem ülepedni a dolgok valamint el is tudtam gondolkozni az elmúlt négy évről. Többek között olyanok is eszembe jutottak, hogy mennyire nem volt önbizalmam utazás terén, s utána pedig mennyire könnyen belevágtam egy-egy kirándulásba. Egy kis keserű szájíz azért kísérte ezt a dolgot, mert egyik városban sem az ismerősök számával volt a probléma, hanem inkább azzal, hogy elsősorban azok maradnak meg tartósan az ismeretségi körömben, akikkel komolyabb kimozdulást nem tudok tervezni. Ezt sokáig nem tudtam elfogadni, de mivel a fotózás is egyfajta hobbim lett, melyet rendszeren osztottam meg közösségi portálokon, ezért kénytelen voltam korlátlan mobilnetre váltani azért, hogy ne lépjem túl a csomagom keretét. Mai napig nem bántam meg eme lépést, mert rájöttem arra a megoldásra, hogy ennek köszönhetően nem probléma, ha valahová el akarok menni, hiszen addig, míg más otthon tevékenykedik tudok hagyományos és videóhívást kezdeményezni a másikkal. Eme kimozdulásom egyik részét is az tette ki, hogy csoportos videóhívásban mutattam meg merre is járok miközben egy jót beszélgettem. Rávilágított ez a kiruccanás arra, hogy nem probléma, ha a másikkal nem egyezik a mozgási tevékenységünk, mert bőven megoldható, hogy mindkét félnek jó legyen.

A hét második felében akadt egy napom, amikor már délután itthon voltam, s másnap pedig délutánra kellett mennem. Egyértelmű volt, hogy nem otthon fogok ülni, így aztán kilátogattam ismét a Margit-szigetre, ahol megnéztem a szökőkút legújabb előadását, majd pedig tettem egy kört a szigeten. Itt arra ébredtem rá, hogy már a felköltözéskor megvoltak a problémák, de annyi embert ismertem meg, s annyira új volt minden, hogy ezek eléggé kicsiknek tűntek miközben már akkor is elég nagy konfliktus lehetőséget hordoztak magukban. Magához a városhoz hozzászoktam, s minden hétköznapi, s megszokott lett számomra, ezért sem tudtak már annyi energiával ellátni ezek a helyek, hogy ne foglalkozzak a mindennapi problémákkal. A munkahelyemen korrekt módon álltak hozzám, s mivel mindenkivel jóban voltam így nehéz is volt az utolsó hét főleg akkor, amikor búcsút kellett venni mindenkitől. Az természetesen jól esett mindenképp, hogy az utolsó nap után is több online felületen megkerestek azok, akikkel jóban voltam.

Majd elérkezett a vasárnap este, amikor is nem érkezett álom a szememre. Reggel nagyon korán felkeltem, s délelőtt vártam, hogy vége legyen mindennek. Minimális késéssel, de megérkezett a közös képviselő, aki meghozva az új szerződést aláírva azt minden anyagi dologgal kiegyenlítve elhagytam a lakást, s elindultam a vonathoz. Már az meglepett, hogy nagyobb csomaggal vágtam neki egy viszonylag hosszú útnak, de feleannyi idő alatt értem ki, mint előtte valamint sokkal könnyebben úgy, hogy nagyobb csomaggal indultam ki az állomásra. A hazautam is könnyű volt, hiszen már nem voltam feszült, mert valahol tisztában voltam azzal, hogy már nem lesz visszaút csak látogatóba. Hazatérve meglepett az, hogy mennyire jól tudtam aludni, s közben pedig nyugodt is voltam. Emellett pedig mindenképp meglepetés volt, hogy több ismerőssel is sikerült összefutnom, s elég jól elbeszélgettünk. Egyelőre utazni nem tervezek utazást a nyárra, de bízom benne, hogy jól fog majd telni.

Tervek az év hátralévő részére

Írta: | | Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
1 Comment

Mikor még középiskolás voltam elég sokszor otthon ültem. Ha ez nem így alakult, akkor többnyire sétával vagy kerékpározással ütöttem el az időmet. Az iskola befejeztével azonban egy új világ nyílt meg előttem. Igaz, hogy majdnem egy év volt, mire találtam egy hosszú távú munkát, de úgy éreztem kiszabadultam egyfajta mókuskerékből. Egy olyan mókuskerékből, amely kevés szórakozási lehetőséget nyújtott, ha nem veszem alapul, melyet a vizuális világ nyújtott számomra zene, sorozatok és filmek formájában. Elindult egyfajta vásárlási folyamat, s úgy éreztem mindent be kell pótolnom, amit iskolás éveim alatt az anyagi helyzetünk nem tett lehetővé. Sok műszaki terméket vásároltam. Ámbár igaz, hogy az első körben vittek nagyobb összeget. Mindig vigyáztam a dolgaimra, így amikor valamelyik téren fejleszteni kellett, akkor a lecserélt eszközöket mindig jó áron tudtam eladni a hibátlan és újszerű állapotának köszönhetően. Majd eljött az idő, amikor elkezdtem itthonról kimozdulni. Ennek köszönhetően megismerhettem pár új embert, s végre a megye határait is elhagyhattam. Ekkor még csak pár napra hagytam hátra mindent. Jött azonban egy hirtelen ismeretség számomra egy olyan illető személyében, aki elsőre nagyon szimpatikus volt, s az együtt töltött idő alatt egy korrekt, intelligens, céltudatos és nagyon jó lelkű személyt ismerhettem meg benne. Szokás mondani, hogy aki szerelmes lesz rózsaszín köd száll a szemére. A véleményem az, hogy ez nem csak szerelem esetén igaz. A rokonokhoz is így állhat az ember, s új kapcsolat létrejöttekor is. Ő volt az, akihez több alkalommal úgy jöttem fel vendégként Budapestre, hogy ő volt a szállásadóm. Egy beszélgetés kapcsán, amikor elmeséltem előléptetési lehetőségemet az akkori munkahelyemen, amely kissé felháborító volt, hogy mekkora felelőséget akartak a nyakamba tenni egy olyan pozícióval, amely nagyjából ötezer forintnyi többletet jelentett volna fizetésben. Ekkor történt egy felajánlás részéről, hogy miért is nem költözök fel Budapestre, s lakhatnék nála. Mivel eléggé szürkévé váltak a hétköznapjaim, s otthon is családi problémákkal kellett szembe néznem, s mivel megfogadtam jön egy lehetőség, akkor azt megfogom, így igent mondtam neki. Így történt, hogy négy évvel ezelőtt egészen pontosan 2019 május elején budapesti lakos lettem, melyről bejegyzést is írtam az adott hónap közepén.

A hosszúra nyújtott bevezetőmben említést tettem a köznyelvben elhíresült toxikus kapcsolatról. Mivel jó viszonyt ápoltam vele, így nagy reményekkel költöztem fel hozzá, mert úgy gondoltam ebből egy igazi barátság lehet. Azonban szembe kellett néznem azzal már a legelején, hogy a felajánlás, s a győzködés részéről inkább annak volt köszönhető, hogy anyagilag nem tudja egyedül fizetni az albérletét. Mivel minden új volt, így ezzel annyira nem foglalkoztam főleg úgy, hogy sok új embert ismerhettem meg. Majd jött a Covid és annak több hulláma, s arra ösztönzött, hogy próbáljam a helyzetem elfogadni, s lehetőleg ne tervezni előre. Egy nézeteltérésnek köszönhetően három hónapnyi különélés következett be, de végül újra összeköltözésre került sor, amely leginkább az akkor elbukott spórolt pénzemnek volt köszönhető. Majd jött az ötlet egy nagyobb lakás bérlésében minimális havi többletkiadással számolva. Ebben egy új esélyt láttam a kapcsolat rendezésére, amely már akkor sok negatívumot jelentett számomra, de úgy gondoltam privát szféra növelésével ezek a problémák megoldódhatnak. A két évvel ezelőtti költözés azonban arra világított rá, hogy sajnos mélyebb problémák vannak, mint gondoltam. Szerencsére önbizalmam mindig volt, s véleményem szerint objektíven látom magam. Következetes személy vagyok, aki ritkán hoz azonnali döntést, amely sok problémától védett meg, de nem ártott volna hirtelen elhatározni dolgokat. Egy sétám volt az egyik ismerősömmel, amikor előkerült a lakótárs téma. Ő annyit mondott, hogy csak a fontos dolgokat beszélik meg, de a nagy részben csak köszönnek egymásnak. Ekkor született meg bennem egy elhatározás, hogy nem kell egy olyan kapcsolatot ápolgatnom, s javítanom, ahol a másik elvárja a hozzá való alkalmazkodást.

Ha őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy eleinte szégyelltem, hogy mennyire sikerült melléfognom vele kapcsolatban. Ezekről a dolgokról nem beszéltem senkivel, mert úgy gondoltam ezek az én problémám, s nekem kell őket megoldani, ha megtudom. Az önbizalmam nem sérült, de idővel elkezdtem észre venni, hogy mennyire magával ránt a viselkedése, mely egyre inkább afelé haladt, hogy mindennek úgy kellett lennie, ahogy ő akarta. Emellé pedig megjelent egy olyan fajta viselkedés, amelynek köszönhetően sokszor úgy éreztem, mintha egy több személyiséggel rendelkezővel élnék együtt, mely ráadásul beképzeltséggel is párosult idővel. Az elmúlt fél évben rengeteget gondolkoztam ezen, hogy hogyan is oldjam meg. Többször úgy viselkedtem a lakásban, mintha vendég lennék miközben az egymás közötti megbeszélésnek álcázott kommunikáció arról szólt, hogy bejelentette mi lesz, ki vagy kik lesznek a lakásban bizonyos időpontokban. Ettől már teljesen kiborultam, hiszen nem tudtam programokat szervezni, s mások sem jöhettek fel hozzám.
Az elmúlt három hónapban többször futottam bele későn kifizetett számlákba részéről, valamint abba, hogy nem mond el közös ismerősöknek dolgokat vagy másképp tálalja őket. Mivel már otthon is látták, hogy hazatéréskor feszült és ideges vagyok, ezért egyre inkább elkezdtek foglalkozni az állapotommal. Bennem továbbra is őrlődtek ezek. Mint említettem az önbizalmam nem sérült, mert tudtam sokszor szóltam dolgokért, s többször leültem vele beszélni kulturáltan, emberi hangon, de nem segített. Kollégám erre annyit mondott, hogy lehet nem a kulturált formát kellett volna használni, hanem elengedni a dühömet a viselkedésével kapcsolatban. Ezen a szinten már tisztában voltam azzal, hogy nem csak a házasság vagy párkapcsolatban léteznek a mérgező emberi kapcsolatok, hanem bizony jelen vannak munkahelyen, s magánéletben rokoni, ismerősi és baráti kötelékben is. Az utolsó hazalátogatásomnál, már egyértelmű volt, hogy valami nem stimmel velem. De ez már nekem is egyértelművé vált, hogy nem tudok pihenni, aludni, s próbálok másoktól távol lenni, hogy ne rajtuk csattanjon egy olyan dolog, amihez semmi közük nincs. Szóba került otthoni beszélgetéskor mennyire éri meg a fővárosban élni, hogy a fizetésem több, mint a fele elmegy a lakhatásra, s a rezsire főleg az infláció miatt. Abban maradtunk tisztában vagyok vele, hogy bármikor vissza mehetek. Főleg egy olyan ingatlanba, ami nagy városban található, s saját, tehát nem bérlemény. Nem szívesen jöttem vissza, mert odahaza sikerült lenyugodnom már a hét második felére. Természetesen sikerült újabb konfliktust behúznom, majd egy újabb lakbér emelést ürügynek használhattam, hogy bejelentsem távozási szándékom.

Az anyagi veszteségem nem kevés a fentiek miatt, s többször elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyi spórolt pénzem lehetne, ha ezeken nem megyek keresztül. Annak mindenképp örülök, hogy önmagam hoztam meg ezt a döntést, s nem rábeszéltek. Valamint hosszas elgondolkodás után sokkal egyszerűbb, s könnyebb egy ilyen kapcsolatból megszabadulni, mint kimondani, amit gondolok, mely konfliktust szülne, melynek következménye minden bizonnyal az albérleti szerződéssel való problémakör lenne. Hiszen ez csak közösen mondható fel. De mivel tökéletesen el tudtam adni, hogy anyagi nehézséget jelent a lakbér, így ezt viszonylag elég gyorsan sikerült elintéznem.
Június második hetében visszatérek a családhoz, s rá következő héten kezdek az új helyemen. Szerencsére ugyanannál a cégnél tudtam maradni csak másik helyen leszek. Időközben azért eljutott hozzám, hogy a lakótársamnak milyen adósságai vannak. Az első dolgom az lesz, hogy elengedem az elvárást, hogy a két havi kaució összegét visszakapom, mert fizetőképtelensége miatt minden bizonnyal bukni fogom ezt az összeget. A nyugalmam és az egészségem viszont többet ér minden pénznél. Júniust mindenképpen a munkára való összpontosításra akarom fordítani valamint felvenni az otthoni ritmust, mely már most sokkal nyugalmasabb és biztonságosabb érzéseket kelt bennem. A nyári hónapokban nem tervezek semmiféle utazást. A szabadban való csavargást a közeli természeti helyek újra meglátogatását fogja jelenti, melyről minden bizonnyal több fotót fogok majd a blog keretén belül megosztani. Mivel minden plusz juttatás megmarad, hogy a jelenlegi cégnél maradok, így arra kell összpontosítanom, hogy anyagi értelemben ne tervezek, s ne számolgassak. Hiszen nem láthatom előre a váratlan kiadásokat. Mivel lakbért nem kell fizetnem, s a rezsi pedig töredéke lesz az itteni költségeknek, így jelentős összeg marad majd meg a fizetésemből. Az új helyre való beilleszkedés mellett pedig a korábbi ismerőseimet is láthatom, akiknek nem volt lehetőségük a fővárosban meglátogatni engem. Az ősz mindenképp érdekes lesz, mert már most több ember jelezte, hogy reméli azért fogok még Budapesten járni, melyre természetesen igent mondtam. De mindenképp kelleni fog majd a három hónap, hogy visszatérjek az otthoni ritmusba.

Mindenképp örülök annak, hogy odahaza pozitív irányba változtak a dolgok, s nagyon sok mindent sikerült nekem megoldani, amely annak idején sok konfliktust jelentett. Az mindenképp egy pozitívum, hogy a többlet keresetből azért tudtam magamra is költeni, így jelen pillanatban semmire nincs szükségem. Amely szóba jöhet talán mozi látogatás vagy strand. Utóbbi azonban szép kártyával igénybe vehető, melyen továbbra is jelentős összeg szerepel lévén időhiány miatt nem tudtam bizonyos helyekre eljutni. Ebből fakadóan pedig amennyiben nem lesz váratlan kiadás csak a fogyasztás rám eső részét kell fizetnem valamint a már előre megbeszélt étkezésekből való részemet kivennem, amely jelentős kiadást nem jelent. Sok mindent tanultam az elmúlt négy év alatt, s nem bántam meg a felköltözést, hiszen sok mindenre megtanított. Többek között arra, hogy sok mindenen lehet változtatni, amely nem úgy működik, ahogyan kellene valamint ami működésképtelen azt el kell engedni.

Élet Google nélkül

Írta: | | Gondolatébresztő, Mobiltelefon
Vélemény?

A mobiltelefonos híreket nyomon szoktam követ, s ezzel párhuzamosan pedig néhány fórumon is jelen vagyok. A személyes véleményem a mobiltelefon piaccal az, hogy olyannyira beleivódott eme eszközök használata az emberek hétköznapjaiba, hogy lassan minden hónapban érkeznek új készülékek miközben a gyártók egymással próbálnak versenyezni. Utóbbi nem is lenne probléma annak fényében, ha valóban megfizethető áron lennének ezek a készülékek elérhetőek. Előfizetéssel hozzá lehet férni ezekhez a készülékekhez, de sajnos már a kamatmentes törlesztőrészlet is elég húzós, ha az ember nem egy év múlva szeretné a megvásárolt eszközét lecserélni. Miközben egyes híreknél tulajdonképpen az emberek egymásnak esnek ahelyett, hogy néhány márkát és készüléket nem társadalmi jelképként kezelnének. Eme bejegyzés többek között azért is született meg, mert az egyik hír alá megjegyeztem, hogy mennyire megvagyok elégedve a tavaly vásárolt jelenleg is használatban lévő készülékemmel úgy, hogy Google támogatottsággal nem rendelkezik. Ez pedig nem más, mint egy Huawei P50 Pro. Lássuk hogyan élem a napjaimat hétköznapi emberként ezzel a készülékkel.

Teljes bejegyzés →

A Pierre Woodman-sztori (2009)

Írta: | | Dokumentumfilm, Gondolatébresztő
Vélemény?

Azt gondolom, hogy senkinek nem kell elmagyarázni, hogy mit is jelent a pornó kifejezés. Erről mindenkinek minden bizonnyal megvan a kialakult látásmódja, s véleménye. Ezek mellett pedig azt gondolom nincs olyan ember, aki önszántából nem látott volna még ilyen filmet vagy jelenetet, jelenetsort. Amelyeket én láttam azok kamaszkorra volt jellemző. Az számomra meglepő, hogy mennyien lesznek felnőttkorukra pornófüggők vagy mennyi időt jelent nekik szabadidejükből annak függvényében, hogy felnőtt férfiként rám a pornófüggő stigma nem adható, hiszen azt sem tudom mikor láttam utoljára ilyen „alkotást”. Nálam ennek két oka. Egyrészről sokat töltök a szabadban, ha van rá lehetőségem, s mire eljutnék oda, hogy ilyeneket szeretnék nézni már túl fáradt lennék hozzá. Másrészről pedig szexuális szempontból megrendezett dolgok abszolút hidegen hagynak, hiszen nem a valóságot tükrözik. Másfelől pedig azon személyek, akiknek életüknek nem a szexuális dolgok a mozgatórugója továbbá hétköznapi emberként ismerkednek, s élnek nemi életét a pornó nem igazán kap szerepet náluk. Mivel pusztán egy órás dokumentumfilmről van szó, így rövid hezitálás után úgy gondoltam érdekes dolgokat boncolgató film majd érdekes lesz. Nem igazán győzött meg az pedig tény.

Teljes bejegyzés →

Virtuális feltámadás

Írta: | | Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
Vélemény?

Én azon emberek közé tartozom, akik az életüket nem a vizuális világban élik. Ennek ellenére nagyon sok „nyom” utal rá, hogy időm nagyobb részét mégis itt töltöttem. Egyik mozzanata ennek a dolognak a blog írása volt, amely számomra egyfajta kikapcsolódást jelentett. Egyrészről szerettem írni másrészről tetszett másik személyes blogja. Annak idején abban  a városban ahol laktam nem sok szórakozási lehetőségem volt amennyiben nem éppenséggel az volt a cél, hogy minden nap a részegséget válasszam. Így aztán jöttek a játékok majd ezzel egyetemben pedig az ingyenesen is készíthető weboldal és blog. Korábban már született egy bejegyzés tőlem, hogy szolgáltató váltással tervezem ezt a hobbimat tovább folytatni. Ennek oka pedig az volt, hogy a korábbi tárhelyszolgáltató anyagi jellege nem volt túl jó, hiszen nem csak a tárhely méretét keveselltem, hanem annak díját is, amelynek fizetésére nem volt választható megoldás csak az éves díjbeszedés. Így végül olyan szolgáltatóra esett a választásom, amelynél a havi díjas díjbeszedés is megoldás, így aztán eme hobbim a havi díjas számláimat alapul véve még az ötezres értékhatárt sem érte eddig el.

Kérdés persze adott volt, hogy mennyire lesz jó majd a döntés, hiszen egy weboldal átköltöztetés nem a legegyszerűbb dolog, amennyiben a fent említett 14 év alatt összegyűjtött bejegyzést, képeket és egyéb tartalmakat értem. Ugyan akadt némi komplikáció, amely megnövelte az időt, mely alatt nem volt elérhető a blog, de azt gondolom egyelőre sikerült ezen dolgok megvalósítása, s ebből fakadóan pedig ismét elérhetővé vált a blogom, melynek szerkesztésébe ismét belevághatok.

14 év

Írta: | | Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
1 Comment

Azt gondolom, hogy kevés olyan ember van hazánkban, akit nem visel meg a jelenlegi gazdasági helyzet. A véleményem az, hogy talán én még azon személyek közé tartozik, akiknek ugyan vannak anyagi problémáik, de még abban a helyzetben van, amiből némi erőfeszítéssel ki lehet jönni. Ez még önmagában nem lenne akkora probléma nekem, mert engem leginkább az visel meg, hogy több remek munkatárstól kellett búcsút vennem azért, mert kénytelen volt a fizetését alapul vennie, s ezáltal más alternatívákat keresnie. Emellett pedig szót érdemelnek azok is, akik kapcsolatban állnak velem, hiszen nem túl felemelő, amikor az ember tud programot vagy találkozót szerveznie ismerősökkel amiben helyett kap a jelenlegi helyzet, s az ő helyzetük is.
Többször elgondolkoztam azon, hogy vajon hogyan is lehetne ezeket a helyzeteket javítani. De végül arra jutottam, hogy egyelőre a legbiztonságosabb, ha folytatom a további életemet. Ez egyelőre nagyobb biztonságot nyújt, mint egy bizonytalan helyzet. Mindezek mellett pedig egy nagyobb levegőt kell vennem, s szépen lassan elengednem azt, hogy a saját problémáim mellé még másokat is felvegyem. Az egyik megoldást a hobbik fókuszba helyezésén látom. Sajnos az időjárás továbbra sem kegyes. Így maradnak a sorozatok, filmek valamint az esti zenehallgatások. A virtuális világ egyelőre nem kerül ki a látókörből, habár minap sajnos kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy éves fenntartási költség nem épp olcsó mulatság a blog szempontjából függetlenül attól, hogy továbbra is élvezettel készítem. Egyelőre tárhelyváltás hozta el a lehetőséget, hogy májusban a blog ünnepelhesse a „14.születésnapját”. Természetesen majd későbbiekben fog elválni, hogy mennyire volt jó döntés is ez, s megérte-e a szolgáltató váltás. Anyagi szempontból könnyebb lesz mindenképp, hogy lehetőség lesz havi fizetésre. Ebből a szempontból pedig bőven belefér eme hobbi fenntartási költsége havi szinten. 

Persze engem is elkapott az az érzés, hogy plusz bevételre kellene szert tennem. Ekkor eszembe jutott, hogy a két évvel ezelőtt megvásárolt Huawei P40 Pro mobilkészüléket kellene eladnom, hiszen egy évvel később egy Huawei P50 Pro-ra lett cserélve. Az igaz, hogy az évente kiadott készülékek között kevés az előrelépés, de tavaly megtetszett, s azóta se bántam meg a vásárlást. Annak fényében végképp, hogy akkor még sehol nem mutatkoztak azok a jelek, hogy a kiadások duplázódnak, triplázódnak, s ezek mellett pedig az élelmiszer árak a csillagos egekbe szöknek. Mint ismeretes eme készülékek nem rendelkeznek Google szolgáltatásokkal, amelyek nagyon sok problémát tud okozni. Én ugyan örültem neki, mert elég keserves volt sokszor a korábbi készülékek „kötelező” applikációjuk használata, de szembe kellett néznem, hogy az értékük gyorsan csökken. Továbbá nincs értelme eladásnak, hiszen azzal is számolnom kell, hogy mi történik akkor, ha meghibásodik a jelenlegi készülékem. Jó, ha van egy tartalék.
Hasonlóan gondolkozok a tavaly megvásárolt Playstation 4-ről is, amivel kapcsolatban felmerült az eladás, mint lehetőség, de mivel hétvégén a rossz időjárás miatt ismét használatba került végül ő is maradni fog. Természetesen semmi sem tart örökké, valamint nem tudunk mindig felkészülni arra, ami ránk vár. Természetesen a korábban megvásárolt készülékekből több tönkrement. Ugyan magammal hoztam otthonról a számítógépet, de ismételten kénytelen leszek egy olcsóbb videókártyát vásárolni lévén a hét évvel ezelőtt megvásárolt GTX 1060 végül tönkrement. 

Ahogyan fent említettem megpróbálok a hobbikban találni némi nyugalmat, s azokon keresztül kicsit pihenni. Az év első három hónapja biztosan nem lesz könnyű elsősorban az időjárási tényezők miatt. Így egyelőre maradnak a filmek és a sorozatok, s igyekszek sok figyelmet fordítani a munkára, mert az is eltereli a gondolataimat a meglévő problémákról. Ahogyan beköszönt a tavasz természetesen ellátogatok pár helyre, valamint majd ismét nyakamba kapom a várost és a környékét, s megindul majd a kirándulás egybekötve fotózással, s zenehallgatással. Bízom benne, hogy eme év kicsit könnyebb lesz majd, s gyorsabban is el fog telni mindenféle komolyabb megpróbáltatás nélkül. 

Amikor egy korszak lezárul

Írta: | | Gamer sarok, Gondolatébresztő, Számítástechnika
1 Comment

Ma több órát töltöttem a szabadban, s miközben sétáltam sok minden eszembe jutott. Többek között az, hogy milyen gyorsan telik az idő, s mennyi minden változhat rövid idő alatt valamint mennyire tud az ember formálódni, s változni különböző szituációk kapcsán. A blog kategóriái között megtalálható volt az (és továbbiakban is megtalálható lesz), amely tulajdonképpen a vizuális szórakozással foglalkozott, s ezen belül pedig a játékokkal, ami továbbra sem korfüggő, hanem inkább egyén függő. Igazából soha nem voltam igazi játékos, hiszen kevés kedvencem volt ellenben a kijátszott játékok számával, s nagyon gyorsan el is felejtkeztem sokról. Épp ezért volt meglepő, hogy rákattintottam a szóban forgó kategóriára, s csak néztem mennyi mindent magamévá tettem annak idején, s mennyire a feledés homályába veszett sok cím. Eme hétre előre megbeszélt szabadságkiadás történt, aminek háttere idővel változott, így maradtam a fővárosban. Sajnos azonban az időjárás nem volt kedvező, s ennek köszönhetően két napig a négy fal rabja voltam úgymond. Ekkor ismét előkaptam a tavaly megvásárolt Playstation 4-et, amely sok dologgal kapcsolatban elgondolkodtatott, melynek végére tulajdonképpen annyit éreztem, hogy ez a korszak nálam lezárult, s nem is nagyon leszek eme vizuális világ része többé. De miért is? 

Az egyik legjelentősebb ok, hogy soha nem voltam igazán otthonülős típus. Mindig szerettem mozogni, amely elsősorban biciklizésben és sétálásban nyilvánult meg. Sokszor leírtam a blog keretén belül, hogy káros szenvedélyektől mentes típus vagyok, ami annyit jelent, hogy nem dohányzok, s alkoholt sem fogyasztok továbbá semmilyen tudatmódosító szert nem használtam és nem is használok. Ennek következménye az volt, hogy ugyan megyeszékhelyen laktam, de ha kivettem a mozit és strandot akkor szórakozási szempontból tulajdonképpen maradt a disco és a kocsma. Ilyen helyekre nem jártam, aminek elsősorban az ott levők viselkedése volt az ok. Így amikor nem tudtam otthonról kimozdulni vagy csak untam magam, akkor a vizuális világot vettem célba. Ha a filmek és sorozatok nem kötöttek le, s zenét sem akartam hallgatni, akkor jöttek a játékok. Ez a szórakozási lehetőség már akkor is hatalmas összegekbe fájt, ha az ember tényleg mindent élvezni akart. Első körben a számítógépemet fejlesztettem sokszor, de egy adott értékhatárt soha nem léptem túl, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok elhivatott játékos, s emiatt nem éri meg komolyabb összeget beletenni a számítógépbe. Így a legutolsó hardvermódosítás is lassan nyolc éve volt egy GTX 1060 képében. Nem sokkal később követte őt a Playstation 4, mely mögé az exkluzív címek mellett leginkább az az érv volt, hogy Blu-ray lejátszóként is tud működni, tehát nem bukok vele nagyot anyagilag, ha legtöbbször filmnézésre használom. Aztán jött egy vihar, melynek keretén belül villámkár keletkezett, s így rövid ideig lehettem konzol tulajdonos.
A cserét terveztem, de időközben új ismeretségeket kötöttem, s ennek kapcsán pedig felkerült lehetőségként egy Budapestre való költözés. Igazából már nagyon vágytam némi szabadságra, s az akkori munkahelyemet sem tudtam már elviselni annak ellenére, hogy mindenkivel kijöttem, s a főnökeim is megvoltak velem elégedve. A konzol pótlása végül annak köszönhetően meghiúsult, hogy idén tavasszal lesz négy éve, hogy felköltöztem a fővárosba. Ugyan idővel a számítógép is felkerült hozzám, de igazából a másodlagos merevlemezen lévő sorozatok, s filmek megtekintése mellett nem használtam másra. Havonta megvásárolt bérlettel pedig sok helyre eljutottam városon belül és kívül továbbá sok mindenkivel megismerkedtem. Így aztán átalakultak a szórakozási szokásaim. Munka után leginkább zenét hallgattam, mert az kapcsolt ki annak idején is igazán. Utána jöttek a mozgóképes vizuális tartalmak, mint a filmek és a sorozatok. Emellett jó idő esetén maradt a séta, s kirándulás, s több helyre is el tudtam jutni, amelynek központi célja nem az alkoholfogyasztás volt, s számomra is anyagilag elérhető volt. Egy kisebb összeghez jutottam tavaly, aminek köszönhetően tavaly év elején egy elég jó áron lévő használt konzol tulajdonosa lettem. Elő kaptam a régi exkluzív kedvenceket, s azok folytatását, amit nem tudtam magamévá tenni. Majd jött a Spider-man, amire kíváncsi voltam, s az első fél óra után kikapcsolásra került a konzol. A hét első két napja esőzéssel telt, s mivel nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal, így tíz hónap után a hétfői napon bekapcsolásra került a gép ismét, amely érdekes érzelmeket váltott ki belőlem. 

Első körben volt egy megdöbbenés, amikor a rendszerfrissítést engedélyeztem, ahol láttam, hogy mikor volt használva utoljára a gép. Aztán megtekintettem a korábban megvásárolt játékokat, valamint a fent említett címmel próbálkoztam, amely fél órányi használat után sem tudott lekötni, így végül kivettem a lemezt, s felkerült végérvényesen a polcra, s ott is fog maradni. Ma ahogy megláttam a napsütést azonnal útra keltem, s közben pedig azon gondolkodtam mennyire volt jó ötlet egy konzolt vásárolni miközben tulajdonképpen már nem igazán tud lekötni. Aztán elgondolkoztam azon, hogy a fő „probléma”, hogy nem vagyok itthon lévő típus, s ennek köszönhetően sokat mozgok. Továbbá dolgozok is, s ha épp nincs program, akkor itthon inkább a zene és utána a sorozat és filmnézés jelenti az igazi kikapcsolódást. Ebbe az időbe pedig a játékok már nem igazán férnek bele. Az pedig tény, hogy amint kijön a tavasz ismét programokat és kirándulásokat fogok magamnak szervezni, s csak sötétedés után fogok hazaérkezni, amikor pedig egy jó kis zenehallgatás lesz majd a kikapcsolódási lehetőségem. Ha pedig belefér az időmbe, akkor pedig jöhetnek a vizuális tartalmak.
Elgondolkodtam azon is, hogy innen hova tovább? Visszafelé az úton azonban eszembe ötlött, hogy használtan vásároltam a szóban forgó gépet, s csak három új játékra költöttem, tehát a kiadott összeg nem érte el a 100 ezres értékhatárt. Eladni nem sok értelme van, hiszen amit annak idején szerettem, s jónak tartottam arról a véleményem nem változott. Nagy összeg az újra értékesítésből nem származna, s a profilomat és az ott lévő adataimat sem szolgáltatnám ki valamint bármikor jöhet egy olyan időszak, vagy időjárás, amikor a négy fal közé ragadok. Akkor pedig minden bizonnyal remek alternatíva lehet majd játszani, amikor már unni fogok zenét hallgatni, s filmeket nézni, s még kimozdulni sem fogok tudni. Ugyan nem jelenti azt, hogy ha valami nagyon leárazva lesz nem fogom megvásárolni pár ezer forintért.  Viszont elmondhatom, hogy érzelmileg biztos vagyok abban, hogy vizuális szórakozás szempontjából a játék korszak nálam véglegesen lezárult. 

A vegyes évkezdés

Írta: | | Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
Vélemény?

Sokszor vannak olyan pillanataim, amikor úgy érzem, mintha megállt volna az idő. Többször fordult velem elő, hogy nagyon szerettem volna, ha az adott szituációból nagyon gyorsan kikerülök, esetleg gyorsabban telik az idő. Eme tapasztalatok ellenére azt vettem észre, hogy nagyon gyorsan eltelik egy adott hónap vagy akár egy adott év. Amióta hobbiként belevágtam a személyes blog készítésébe azóta rendszert csináltam abból, hogy minden év utolsó napján írtam vagy arra a napra időzítettem egy összegző bejegyzést, hogy hogyan éltem meg az adott évet. Ez nem volt most sem másként. Egy bővebb írásban leírtam, hogy mennyire is vegyesen éltem meg az előző évet. Még csak a második hétbe vágtam bele, de már most úgy érzem, hogy elég vegyes eme évkezdés, s ha nagy szerencsém lesz akkor minden bizonnyal hasonló érzelmekkel fogom zárni eme hónapot, ha nem történik valami, ami kizökkent eme állapotból.
Az évkezdés elsősorban két okból nem sikerült pozitív szemlélettel indítani. Az előző hónapban sajnos több kollégám betegen jött dolgozni, s végül nekem is sikerült elég rendesen lebetegednem. Mivel szilveszteri összejövetel volt megtervezve, így azt semmiképp nem tudtam elkerülni, így végül csak két napot töltöttem itthon táppénzen, s majd kénytelen voltam kicsit gyengén, s köhögve bemenni dolgozni. Ahogyan többször is leírtam jómagam nem tartom a naptári ünnepeket, mert nekem azoknak semmi jelentőségük sincs, s a „kötelező” dolgokat nem szeretem főleg, ha a szabadidőmben vannak ezek a dolgok. Az igazság az, hogy a döntésem egyik oka anyagi jellegű volt, míg a másik oka a megrendezett összejövetel volt, s tartottam tőle, hogy nem csak anyagilag bukok, ha több napot maradok itthon, hanem esetleg valami írás, vagy kép is kikerülhet különböző közösségi portálokra. Hiszen mindenképp érdekesen telt volna el számomra. A legkisebb bonyodalmat a társulás jelentette, mintha egyszerűen csak bezárkóztam volna a szobámba, mint egy zombi. Nagyon vártam, hogy vége legyen, de szerencsére a résztvevők hamar elfáradtak, s szerencsére nem volt hajnalig tartó mulatozás, beszélgetés sem. Így viszonylag korán le tudtam feküdni. Szerencsére a tűzijáték is hamar véget ért, s a petárdázások se tartottak sokáig. Habár utána jó pár napig hallható volt némi utólagos ünneplés, aminek annyira nem örültem. 

Már tavaly is be lett jelentve, hogy a januári hónapban mindenki legalább egy hét szabadságra számíthat, mert előírás, hogy az ünnepi hónap után mindenkinek legyen kiadva némi szabadság. Részben örültem, mert iszonyatosan megterhelő volt a decemberi hónap. Másfelől eredeti terv az volt, hogy haza kell majd utaznom, ami végül nem valósult meg. Ennek kicsit örültem, mert anyagi szempontból így több maradt nekem. Másfelől kicsit húztam a szám, hiszen a karácsonyi hazalátogatás elég borzasztóra sikerült, s nekem pedig már muszáj volt jeleznem azokat a dolgokat, amik eléggé zavaróak annyira, ami miatt pihenni annyira nem tudok. Ugyan a kommunikáció megmaradt, de szerintem sértődöttség a másik fél részéről még mindig van. Érzelmileg ez eléggé nehéz teher, de mély levegőt vettem, s úgy döntöttem, hogy akármennyire is bántó és fájó az igazság azt bizony ki kell mondani egy idő után, ha nem akarok egy jelentős lelki teherrel élni függetlenül attól, hogy lassan négy éve sikerült otthonról elköltöznöm.
Az évkezdés munka szempontjából elég nehézre sikerült. Hiszen gyengén mentem még vissza, s még mindig köhögtem. Mindezek mellett sajnos sokszor nem sikerült kialudnom magam. Volt olyan kollégám, aki visszatért, s közös beszélgetésnél rátértem a betegségének a tüneteire, s aztán szépen összeraktuk a képet, hogy bizony ez valóban egy vírusos fertőzésen eshettem át, amit tőle kaptam el lévén betegen jött dolgozni. Ámbár, ha ez nem lett volna elég, akkor az év első hetében szabadságon lévő emberekhez még táppénzre kerülök is csatlakoztak, így aztán a beosztásom is többször változott, s még túlórám is keletkezett. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a hét másik felét iszonyatos fáradtsággal és több, mint tíz órányi alvásokkal töltöttem, amire sokszor az tette fel a pontot, hogy reggeli ébredésem nem ébresztőnek, vagy bármi másnak volt köszönhető, hanem a a munkával való álmodásról. 

Az időjárási tényezők miatt nem örültem a korai szabadságnak, de végül mégis vártam, mert iszonyatosan elfáradtam, s szerettem volna pár napot pihenni. Így a hét második felét már a visszafelé számolgatással töltöttem, valamint reménykedtem abban, hogy nem fogok lebetegedni újra, ha már ennyi kollégám küzdött náthás tünetekkel. Valószínűleg az időjárás szeszélyesége is megviselhetett, mert a hét második felében elég tavaszias idő lett, ami sajnos a vasárnap estére elmúlt, s a hétfői szabadságkezdésem egy két napra bejelentett jelentős esőzéssel kezdődött. 

Még a fővárosba való felköltözéskor nagyon örültem, hogy sikerült gumiból készült cipővédőt vennem, amelynek köszönhetően ilyen jellegű időben bátran használhattam a kedvelt sportcipőimet anélkül, hogy beáztak volna. Azt hiszem mindenki tapasztalja az infláció hatásait, s mennyire értéktelenednek a fizetések, s ennek köszönhetően komoly kihívást jelent a havi bevételt beosztani. Így annyira nem örültem, amikor a mai napon szembe kellett néznem a ténnyel, hogy a cipővédő végül kukában kellett kikötnie használhatatlansága miatt, s kénytelen voltam bemenni az egyik kedvelt sportboltomba, ahol viszonylag korrekt áron tudtam megvásárolni az első vízálló férficsizmám, ami viszonylag külsőre elég elfogadhatónak is néz ki. Én azon személyek közé tartozok, akiknek független a költséghatára, de ruházati termékekre egy bizonyos összeg felett nem vagyok hajlandó költeni még akkor sem, ha megvan rá a keret. Ezért is örültem, s bízok benne, hogy egy időre megoldódott az esős időjárási problémám lábbeli szempontjából.
Már megnéztem az időjárás előrejelzést, s sajnos nem vagyok elragadtatva, amit ezeken az oldalakon láttam. Némi sétát mindenképp be akarok szorítani a mindennapjaimba, s bízom benne, hogy komolyabb esőzések már a héten nem lesznek. Így valószínűleg komolyabban belevetem magam a vizuális szórakozásba, s több sorozatot is be fogok próbálni, valamint pár film is megtekintésre fog kerülni. Azért reménykedek abban, hogy az ismerősök azért rá fognak érni, s nem fogok „beszorulni” a négy fal közé, mint a múltkor.