Tomb Raider I-III Remastered

Ma ismét úgy döntöttem teszek egy kört a vizuális világban, s meglepett, hogy az általam kedvenc franchise újabb „résszel” bővül majd. A blogon belül nagyon sok bejegyzés viseli a Tomb Raider címkét, hiszen ez volt az egyetlen olyan játéksorozat, amelynek minden részét magamévá tettem továbbá rajongónak is vagyok mondható. Az 1996-ban elindult klasszikus sorozat sokak kedvence lett, amely elég magasról indult, s tudott fejlődni, hogy aztán futószalagon érkezzenek az új epizódok minimális fejlődéssel, hogy aztán az alkotóik és azok kiadói jelentős anyagi kárt szenvedjenek el a később kiadott részek bukásával. A franchise klasszikus részeivel akkor ismerkedtem meg, amikor megvásároltuk az első számítógépet. Utána pedig nem volt megállás akartam az többi részt is. Végül befejeztem az iskolát, s a munka világa beszippantott, s sokat költöttem az otthoni számítógépre majd később játékkonzol is helyet kapott. Így meglepő, hogy elvileg Playstation platformra érkezik az első három rész felújított változata.

Másokhoz hasonlítva azt gondolom sok játékot tettem magamévá, de igazi játékos soha nem voltam. Eme franchise volt, ami beszippantott igazán, hogy több végig játszást élt meg. De végül azért el kellett ismernem magam előtt is, hogy nem éri meg komoly összegeket költeni olyan szórakozásra, ami minimálisan tud lekötni. Az elmúlt években pedig a játékos oldalamat lezártam, így a játékkonzolt és a számítógépet felcserélte a jelenleg is használt laptop. A videó megtekintése után volt némi fellángolás, hogy jó lenne ismét leülni elé, de az igazság az, hogy nem érné meg részemről, hogy újra ebbe fektessem a pénzem. Kár, hogy nem tíz évvel ezelőtt kapta meg a sorozat klasszikus részei a remastered verziót, mert mindenképp ott lettem volna a játékosok között. Viszont nem felejtem el, hogy fiatalként mekkora részét képezte a Tomb Raider az életemnek.

The Last Of Us: 1.évad

A blog keretén belül többször kifejtettem a véleményemet az exkluzivitással kapcsolatban, amely vonatkozik a sorozatokra és a játékokra egyaránt. Számomra ez egy komoly gondot jelentett annak idején, hogy nem voltam, s nem is vagyok igazi játékos. Sokat kipróbáltam, de keveset játszottam végig. Még kevesebb az, amelyik ténylegesen tetszett. Amikor munkába álltam gondolkoztam rajta megéri-e egy konzolt vásárolni, de végül ezt az ötletet elvetettem, s az akkor még tökéletes állapotban lévő számítógép fejlesztésbe kezdtem. Végül elkezdtem a kedvenc filmjeimet megvásárolni akciós áron eredeti kiadásban, s ekkor futottam szembe azzal a tulajdonságával az egyik konzolnak, hogy képes filmeket lejátszani. Így már nem láttam, hogy pénz kidobás lenne, s ekkor lettem konzol tulajdonos. Ámbár mai napig kevés megvásárolt játék birtokosa vagyok, de tény, hogy az egyik aminek vásárlásra ösztönző hatása volt az a The Last Of Us volt.
A játék engem hihetetlenül lenyűgözött. Nem csak a látványvilága, hanem a történetvezetése mellett még a dinamikája is arra sarkallott, hogy többször nekiüljek. Ebből fakadóan pedig sok írás született arról, hogy sokan látnák film formájában. Sajnos sok bukás köthető ahhoz, amikor egy játékból film készül. De ott a fordított változat, amikor filmből készül játék. Amit láttam azok nem nagyon tetszettek. Úgy gondolom eme széria minőségi változat lett végül.

Teljes bejegyzés

The Last Of Us – 1×01 (Pilot)

Több bejegyzésben megemlítettem már, hogy ugyan ki tudnak kapcsolni a játékok, de sajnos nem vagyok igazi játékos. Ebből fakadóan pedig iszonyatosan kevés kedvencem van. A fejemet akkor kaptam fel a játékkonzolok felé, amikor az egyik exkluzív címről videót láttam. Hiába tetszett, s hiába meg volt rá az anyagi keret is, de nem mertem vásárolni. Ennek oka leginkább az volt, hogy képtelen lettem volna egyetlen egy játékért konzolt vásárolni továbbá amelyek tetszettek azok többsége is olyan volt, hogy ha tettem vele próbát, akkor elég jelentős mennyiségüket még végig sem játszottam. Ellenben filmrajongó vagyok, s amikor feltűnt egy újabb exkluzív cím, ami nagyon érdekelt, s ekkor futottam bele az adott gép tulajdonságaiba, hogy Blu-ray lejátszóként is használható. Így ismerkedtem meg a The Last Of Us-szal. Egy próbálkozása volt már az egyik filmstúdiónak exkluzív cím adaptálása terén, de nagyon sikeres lehetett, ha ma már nem is emlékszem szinte semmire az adott filmből. Talán jó ötlet volt egy egyelőre kilenc epizódos sorozatot készítenie az HBO-nak. 

Teljes bejegyzés

Amikor egy korszak lezárul

Ma több órát töltöttem a szabadban, s miközben sétáltam sok minden eszembe jutott. Többek között az, hogy milyen gyorsan telik az idő, s mennyi minden változhat rövid idő alatt valamint mennyire tud az ember formálódni, s változni különböző szituációk kapcsán. A blog kategóriái között megtalálható volt az (és továbbiakban is megtalálható lesz), amely tulajdonképpen a vizuális szórakozással foglalkozott, s ezen belül pedig a játékokkal, ami továbbra sem korfüggő, hanem inkább egyén függő. Igazából soha nem voltam igazi játékos, hiszen kevés kedvencem volt ellenben a kijátszott játékok számával, s nagyon gyorsan el is felejtkeztem sokról. Épp ezért volt meglepő, hogy rákattintottam a szóban forgó kategóriára, s csak néztem mennyi mindent magamévá tettem annak idején, s mennyire a feledés homályába veszett sok cím. Eme hétre előre megbeszélt szabadságkiadás történt, aminek háttere idővel változott, így maradtam a fővárosban. Sajnos azonban az időjárás nem volt kedvező, s ennek köszönhetően két napig a négy fal rabja voltam úgymond. Ekkor ismét előkaptam a tavaly megvásárolt Playstation 4-et, amely sok dologgal kapcsolatban elgondolkodtatott, melynek végére tulajdonképpen annyit éreztem, hogy ez a korszak nálam lezárult, s nem is nagyon leszek eme vizuális világ része többé. De miért is? 

Az egyik legjelentősebb ok, hogy soha nem voltam igazán otthonülős típus. Mindig szerettem mozogni, amely elsősorban biciklizésben és sétálásban nyilvánult meg. Sokszor leírtam a blog keretén belül, hogy káros szenvedélyektől mentes típus vagyok, ami annyit jelent, hogy nem dohányzok, s alkoholt sem fogyasztok továbbá semmilyen tudatmódosító szert nem használtam és nem is használok. Ennek következménye az volt, hogy ugyan megyeszékhelyen laktam, de ha kivettem a mozit és strandot akkor szórakozási szempontból tulajdonképpen maradt a disco és a kocsma. Ilyen helyekre nem jártam, aminek elsősorban az ott levők viselkedése volt az ok. Így amikor nem tudtam otthonról kimozdulni vagy csak untam magam, akkor a vizuális világot vettem célba. Ha a filmek és sorozatok nem kötöttek le, s zenét sem akartam hallgatni, akkor jöttek a játékok. Ez a szórakozási lehetőség már akkor is hatalmas összegekbe fájt, ha az ember tényleg mindent élvezni akart. Első körben a számítógépemet fejlesztettem sokszor, de egy adott értékhatárt soha nem léptem túl, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok elhivatott játékos, s emiatt nem éri meg komolyabb összeget beletenni a számítógépbe. Így a legutolsó hardvermódosítás is lassan nyolc éve volt egy GTX 1060 képében. Nem sokkal később követte őt a Playstation 4, mely mögé az exkluzív címek mellett leginkább az az érv volt, hogy Blu-ray lejátszóként is tud működni, tehát nem bukok vele nagyot anyagilag, ha legtöbbször filmnézésre használom. Aztán jött egy vihar, melynek keretén belül villámkár keletkezett, s így rövid ideig lehettem konzol tulajdonos.
A cserét terveztem, de időközben új ismeretségeket kötöttem, s ennek kapcsán pedig felkerült lehetőségként egy Budapestre való költözés. Igazából már nagyon vágytam némi szabadságra, s az akkori munkahelyemet sem tudtam már elviselni annak ellenére, hogy mindenkivel kijöttem, s a főnökeim is megvoltak velem elégedve. A konzol pótlása végül annak köszönhetően meghiúsult, hogy idén tavasszal lesz négy éve, hogy felköltöztem a fővárosba. Ugyan idővel a számítógép is felkerült hozzám, de igazából a másodlagos merevlemezen lévő sorozatok, s filmek megtekintése mellett nem használtam másra. Havonta megvásárolt bérlettel pedig sok helyre eljutottam városon belül és kívül továbbá sok mindenkivel megismerkedtem. Így aztán átalakultak a szórakozási szokásaim. Munka után leginkább zenét hallgattam, mert az kapcsolt ki annak idején is igazán. Utána jöttek a mozgóképes vizuális tartalmak, mint a filmek és a sorozatok. Emellett jó idő esetén maradt a séta, s kirándulás, s több helyre is el tudtam jutni, amelynek központi célja nem az alkoholfogyasztás volt, s számomra is anyagilag elérhető volt. Egy kisebb összeghez jutottam tavaly, aminek köszönhetően tavaly év elején egy elég jó áron lévő használt konzol tulajdonosa lettem. Elő kaptam a régi exkluzív kedvenceket, s azok folytatását, amit nem tudtam magamévá tenni. Majd jött a Spider-man, amire kíváncsi voltam, s az első fél óra után kikapcsolásra került a konzol. A hét első két napja esőzéssel telt, s mivel nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal, így tíz hónap után a hétfői napon bekapcsolásra került a gép ismét, amely érdekes érzelmeket váltott ki belőlem. 

Első körben volt egy megdöbbenés, amikor a rendszerfrissítést engedélyeztem, ahol láttam, hogy mikor volt használva utoljára a gép. Aztán megtekintettem a korábban megvásárolt játékokat, valamint a fent említett címmel próbálkoztam, amely fél órányi használat után sem tudott lekötni, így végül kivettem a lemezt, s felkerült végérvényesen a polcra, s ott is fog maradni. Ma ahogy megláttam a napsütést azonnal útra keltem, s közben pedig azon gondolkodtam mennyire volt jó ötlet egy konzolt vásárolni miközben tulajdonképpen már nem igazán tud lekötni. Aztán elgondolkoztam azon, hogy a fő „probléma”, hogy nem vagyok itthon lévő típus, s ennek köszönhetően sokat mozgok. Továbbá dolgozok is, s ha épp nincs program, akkor itthon inkább a zene és utána a sorozat és filmnézés jelenti az igazi kikapcsolódást. Ebbe az időbe pedig a játékok már nem igazán férnek bele. Az pedig tény, hogy amint kijön a tavasz ismét programokat és kirándulásokat fogok magamnak szervezni, s csak sötétedés után fogok hazaérkezni, amikor pedig egy jó kis zenehallgatás lesz majd a kikapcsolódási lehetőségem. Ha pedig belefér az időmbe, akkor pedig jöhetnek a vizuális tartalmak.
Elgondolkodtam azon is, hogy innen hova tovább? Visszafelé az úton azonban eszembe ötlött, hogy használtan vásároltam a szóban forgó gépet, s csak három új játékra költöttem, tehát a kiadott összeg nem érte el a 100 ezres értékhatárt. Eladni nem sok értelme van, hiszen amit annak idején szerettem, s jónak tartottam arról a véleményem nem változott. Nagy összeg az újra értékesítésből nem származna, s a profilomat és az ott lévő adataimat sem szolgáltatnám ki valamint bármikor jöhet egy olyan időszak, vagy időjárás, amikor a négy fal közé ragadok. Akkor pedig minden bizonnyal remek alternatíva lehet majd játszani, amikor már unni fogok zenét hallgatni, s filmeket nézni, s még kimozdulni sem fogok tudni. Ugyan nem jelenti azt, hogy ha valami nagyon leárazva lesz nem fogom megvásárolni pár ezer forintért.  Viszont elmondhatom, hogy érzelmileg biztos vagyok abban, hogy vizuális szórakozás szempontjából a játék korszak nálam véglegesen lezárult. 

Silent Hill 2 Playstation 5 kedvcsináló

Nagyjából 13 éve annak, hogy kijátszottam a Silent Hill 2-őt, ami nekem nagy meglepetés volt. A franchise nekem igazából a filmes vonalon jött be igazán, de azt kell mondanom, hogy sajnos azon a téren maradandót nem tudtak alkotni. Mindezek mellett pedig az is kérdéses, hogy mennyire várható, hogy lesz-e még valaha újabb epizód.
Ha őszinte szeretnék lenni az otthonról való elköltözésem egyúttal a játékos oldalamat is megölte részben, így nem gondolkodok abban, hogy egy újabb konzolt szerezzek be. Mindenképpen érdemes azonban, hogy érkezik a legújabb Playstation-re egy remake változat a második részből. 

Stray kedvcsináló

Idén februárban sikerült helyre tennem az anyagi költségvetésemet, így a plusz pénzből elég komolyan elgondolkodtam, hogy mit is kezdjek. Annak idején sem voltam nagy játékos, s sajnos az életben én is megtapasztaltam mit takar az, ha az embert villámkár éri. Idén azonban úgy döntöttem, hogy ha már beleinvesztáltam pár eredeti kópiába konzol fronton, akkor belefér a költségvetésembe, hogy egy használt eszközt beszerezzek. Így újra Playstation 4 tulajdonos lettem. A tavasz azonban parkolópályára tette ezt a fajta szórakozási formámat, s majd a kormányzati intézkedések által emelkedett árak döntenek arról, hogy amikor majd beköszönt a nem túl kellemes időjárás, akkor mennyire is fogok visszatérni erre a pályára. Mindenesetre érdekes volt, hogy belefutottam egy új cím előzetesébe. 

Igen, ez a Stray. Középpontban egy macska van, s elérhető nem csak mindkét generációs konzolra, hanem egyben PC-re is. Bevallom gondolatban eljátszottam azzal, hogy majd teszek vele egy kört, de a tízezres ár címke eltántorított tőle. Egy akció keretén belül talán lemegy annyira, ami talán egy egyszer játszható, de érdekesnek látszó játékra megfelel. 

The Last Of Us: Part II (2020) Teszt

Platform: Playstation 4

Ha a vizuális szórakozásról van szó, amely a odaszegez a TV képernyő elé, akkor inkább azt mondanám, hogy a sorozatok, s a filmek azok, melyek szóba jöttek nálam inkább. Ennek ellenére azért felkeltették a játékok is a figyelmem, de nagyon kevés volt az, amit ténylegesen ki is játszottam, s még kevesebb az, amely személyes kedvencem lett. Sokáig kizárólag számítógéppel rendelkeztem, amire nagyobb összeget nem mertem költeni még akkor sem, amikor beléptem a munka világába, s az anyagi keret jelentősen megnőtt, melyet erre a szórakozásra fordíthattam. Végül engedtem az általam felállított keretekből, s nagyobb összeget fordítottam számítógép fejlesztésre, mert egy multifunkcionális platformként tekintettem rá, amin nem csak játszani, hanem internetezni, filmet és sorozatot nézni is lehet, s nem utolsó sorban még zenehallgatásra is alkalmas, továbbá akár irodai munkát megkövetelő tevékenység is végezhető rajta.
A konzoloktól sokáig tartózkodtam, hiszen minek is vásárolnék belőlük, ha bármi elérhető számítógépre is? Aztán ahogyan jelen voltam különböző fórumokon fiatalabb koromban szembesültem az exkluzív címekkel, amelyek sokszor kivétel nélkül elég minőségi termékek voltak. Annak ellenére, hogy az anyagi keret engedte mégsem vágtam bele ebbe a világba egészen addig, ameddig nem szereztem tudomást, hogy ezek a gépek filmnézésre, s internetezésre is alkalmasak. Ennek köszönhető, hogy nyolc évvel ezelőtt a Playstation 3 változatot, s rá nem sokkal pedig a Playstation 4 változatát is kipróbálhattam a The Last Of Us-ból, amely az egyik személyes kedvencemmé vált. Azonban sok játékidőm nem volt benne, hiszen nem sokkal később az adott konzol egy villámkár áldozatává esett. Ebből fakadóan a folytatást sem tudtam kipróbálni. Azonban pár héttel ezelőtt újra tetőfokára rúgott az érdeklődés eme exkluzív címek iránt, így végül pótoltam a korábban tönkrement konzolt, s ezáltal magamévá tettem a játék második részét. 

Teljes bejegyzés

Nincs megállás?

Sajnos én is azok „szerencsések” közé kerültem, akik sajnos elkapták a Covid nevű betegséget. Én még azok közé tartozom, akik produkálnak tünetet, de tulajdonképpen olyan, mint ha egy erős megfázást sikerült volna összeszednem, amiből szerencsére eddig úgy néz ki elég tudatosan és biztosan lábalok kifelé. Az itthon ülés soha nem volt rám jellemző, így aztán ez a hét jelentősen megviselt, hogy a négy fal közt kellett töltenem. Több filmet újra néztem, s így volt ez a Spider-man franchise esetében is. Ekkor került szemem elé a korábban már egy bejegyzés erejéig említést érdemlő Playstation exkluzív játék is, amelyről azóta több kritikát olvastam. Mivel a tavalyi költözés okozta anyagi nehézséget áthidaltam, s még előttem is állnak bónuszok a munkahelyem töltött idő után, így aztán végül alig használt formában leadtam a rendelést a játékra. 

Természetesen pénzem volt rá, és még bőven marad a játék megvásárlása után, ami egyébiránt anyagilag jó döntés volt, hiszen mindenhol öt számjegyű az ára még így is, hogy két évvel ezelőtt jelent meg. Ráadásul ehhez is társul magyar felirat, így ahogy túllépek a „minek vettem meg” részen azonnal neki is ülök, hiszen már a filmnézés, és a zenhallgatás kikészít itthon, így kell valami új. 

Bár egyelőre hosszú a várakozási idő, s minden bizonnyal ahogy a lemezről való másolás befejeződik még érkezik pár letöltés javítás formában, ami azért is jó, mert két év alatt minden bizonnyal mindenféle hiba napvilágra került, amit a fejlesztők azóta már javítottak. Így bízom benne, hogy jó vétel volt, és nem kell majd tovább adnom rajta. 

Mit várhatunk a tavasztól?

Már korábban többször leírtam pár bejegyzésemben, hogy én jobban szerettem azt a fajta időjárást, ami gyermekkoromban volt. Ugyanis a telet követte a tavasz, s azt pedig a nyár, aminek véget az ősz vetett. Gyakorlatilag pedig megvoltak a hónapok, amikkel kapcsolatban kalkulálni lehetett, hogy milyen időjárás várható. Manapság azonban ez már kiszámíthatatlan, hiszen átmeneti évszakok lassan megszűnnek, és marad a nyár és a tél úgy, hogy utóbbinál komolyabb hideggel nem is számolhatunk. Én kicsit megvoltam zuhanva az elmúlt időben. Egyrészről decemberben sajnos volt egy munkahelyi balesetem, ami miatt táppénzre kényszerültem, s az év sem indult jól a bőrgyógyászati problémámmal, amivel normálisan nem is akartak ellátni az orvosok. Ámbár végül helyrejöttem, de úgy döntöttem, hogy kontroll vizsgálatot nem vállalok, ha a viselkedési formát veszem alapul. Így aztán tulajdonképpen volt két teljes hónapom, ami azzal telt, hogy elmentem dolgozni, és hazajöttem, valamint ha szükség úgy hozta, akkor elmentem vásárolni. Minap már nem bírtam magammal, így mivel a telefonos applikáció szerint 48 perc alatt gyalog elérhető a Margit sziget, így a jó időt kihasználva kisétáltam, ahol megcsodálhattam a teliholdat. 

Ugyan rengeteg mém kering az interneten, és bizonyos fokig viccesek is, ha a COVID fertőzést vesszük alapul. Azonban elszomorító, hogy még mindig mennyi korlátozásnak vagyunk kitéve, továbbá több, mint két éves a pár hetesnek bejelentett intézkedések. Ebből a szempontból részemről kíváncsian várom a tavaszt, hiszen egyrészről jönnek a választások, amik minden bizonnyal magukkal hoznak jó pár olyan dolgot, amit várnak az emberek, másrészről pedig bízom benne, hogy most már kicsit jobbra fordul a dolog. Bízom abban is, hogy az időjárás is kicsit elviselhetőbb lesz, mert tulajdonképpen engem inkább érzelmileg terhel meg, hogy egyik nap tél van, másik nap tavasz, és ezek hozzák magukkal a frontokat, és a nem várt csapadékmennyiséget, vagy vállalhatatlan szeleket. Hiszen ezek miatt is sokszor nem is tudok programot szervezni, s szórakozási lehetőség kizárólag „tető alatt” vállalható.
Minap elmélkedtem azon, hogy mit is kellene csinálom, mert gyakorlatilag már halálra untam magam itthon miközben kint pedig olyan szél tombolt, hogy az ablakból végig nézhettem, ahogy felkapja a könnyebb tárgyakat, és az erkélyekről akár a műanyag székek is az utcára kerülnek. Egész nap filmet, sorozatot nézni nem tudok még akkor sem, ha az adott produkció leköt. Ugyanez igaz a zenehallgatással is. Főleg úgy, ha az ember szereti hangosan hallgatni azt fej és fülhallgató használatával, így pár óra után már egyébként is ajánlott egy kis pihenés. A hétvégi mozizás után azonban lett egy vásárlási fellángolásom, amit elhessegettem, de végül megvásároltam a megkímélt állapotban lévő használt első generációs Playstation 4-et, aminek persze örültem, hiszen fele annyiba fájt, mintha újonnan vettem volna, továbbá használt konzolokkal foglalkozó üzletből szereztem, így még garancia is van rá minimális időre. Mivel nem vagyok hatalmas játékos, és rajongásom is csak egy határig tart, így volt két nap, ameddig „feldolgoztam” a tényt, hogy mire költöttem a pénzt. Persze megvolt rá a keret, és még maradt is, csak ha az értéket veszem alapul, akkor nem mindegy mennyire használom ki, valamint mennyit is fogom használni. Mai nap ismét „fantasztikus” időjárás volt, így aztán a mai napot a játéknak szenteltem. Mivel nagy kedvenc volt a The Last Of Us, így nekiültem az első résznek, ami elég jól lekötött, s a döntésem is annak volt köszönhető, hogy egy nappal előtte megvásároltam a folytatást, s előtte azért szeretném ismét átélni az előzményeket. Az elkövetkezendő két nap valószínűleg erről fog szólni, hiszen az időjárás jelentést alapul véve ismét „bámulatos” két hét következik, amelyen nagyon kimozdulni nem fogok tudni. 

Azért bízom benne, hogy pár héten belül azért az időjárás enyhülni fog. Egyrészről lassan végére érünk a februárnak, s márciusban ismét szabadságot kaptam a túlórákat alapul véve. Így ismét lesz egy hét, amit itthon fogok dönteni. Az már tény, hogy a következő hónapban a fizetés után ismét elkezdem megvenni a havi bérleteket lévén a tömeg közlekedést erősen szeretném használni. Ugyan szeretek gyalogolni, de gyalog elég szűk területen mozoghatok csak, és kevesebb időm is marad másra, ha mindenhová gyalog megyek. A fényképezést minden bizonnyal nagyobb mennyiségben fogom igénybe venni, hiszen majd virágba borul majd az egész város minden bizonnyal. Én pedig bízom benne, hogy jobb évre számolhatok, mint amilyen az előző volt.

The Last Of Us: Part II

Ha őszinte akarok lenni, akkor elég nehéz elhinnem, hogy lassan tíz éves játékról van szó, ha a The Last Of Us kerül szóba. Sokat gondolkoztam az elmúlt hónapokban, hogy vajon van-e értelme ismét belevágni a játékvilágba úgy, hogy az életem java részét a munka mellett lakáson „kívül” élem, tehát elég kevés időt töltenék a képernyő előtt. Mivel elég kedvező áron jutottam hozzá egy használt Playstation 4-hez, így hosszas töprengés után úgy voltam vele, hogy megdolgoztam a pénzért. Nagyjából egy napot vártam, mire eldöntöttem, hogy mivel nagyon tetszett az első rész, akkor beruházok a másodikra is. Egyelőre úgy döntöttem, hogy az első epizódot végig viszem, és csak utána ülök neki a folytatásnak, ami elképzelhető, hogy egy héten belül bekövetkezik, ha marad ez a fajta borzasztó időjárás.