Kabát nélkül

Ma pedig hivatalosan megtörtént az első sétám kabát nélkül. Bízom benne későbbiekben sem lesz rá már szükség, s csapadék se lesz annyi, hogy a szabadnapjaimat elrontsák. A cél ma a rég látott Margit-sziget volt, ahol virágzásnak indultak a fák, s az állatok is egyre magabiztosabbak lettek a jó időnek köszönhetően.

Igazából csak a boltba indultam, de aztán végül elég nagy túra lett a végeredménye, melynek köszönhetően az egészség applikáció szerint eddigi leghosszabb sétámat tettem meg. Bevallom izgat a tudat, hogy vajon képes leszek-e felülmúlni ezt mondjuk, ha olyan adatot kapok, hogy már 30 km-nél járok.

The Last Of Us: 1.évad

A blog keretén belül többször kifejtettem a véleményemet az exkluzivitással kapcsolatban, amely vonatkozik a sorozatokra és a játékokra egyaránt. Számomra ez egy komoly gondot jelentett annak idején, hogy nem voltam, s nem is vagyok igazi játékos. Sokat kipróbáltam, de keveset játszottam végig. Még kevesebb az, amelyik ténylegesen tetszett. Amikor munkába álltam gondolkoztam rajta megéri-e egy konzolt vásárolni, de végül ezt az ötletet elvetettem, s az akkor még tökéletes állapotban lévő számítógép fejlesztésbe kezdtem. Végül elkezdtem a kedvenc filmjeimet megvásárolni akciós áron eredeti kiadásban, s ekkor futottam szembe azzal a tulajdonságával az egyik konzolnak, hogy képes filmeket lejátszani. Így már nem láttam, hogy pénz kidobás lenne, s ekkor lettem konzol tulajdonos. Ámbár mai napig kevés megvásárolt játék birtokosa vagyok, de tény, hogy az egyik aminek vásárlásra ösztönző hatása volt az a The Last Of Us volt.
A játék engem hihetetlenül lenyűgözött. Nem csak a látványvilága, hanem a történetvezetése mellett még a dinamikája is arra sarkallott, hogy többször nekiüljek. Ebből fakadóan pedig sok írás született arról, hogy sokan látnák film formájában. Sajnos sok bukás köthető ahhoz, amikor egy játékból film készül. De ott a fordított változat, amikor filmből készül játék. Amit láttam azok nem nagyon tetszettek. Úgy gondolom eme széria minőségi változat lett végül.

Teljes bejegyzés

Gólkirályság: 1.évad

Emlékszem, hogy az „igazi” sorozatos korszakomat tinédzserkoromban éltem, amikor középiskolás voltam. Amikor befejeztem az iskolát, akkor még tartott pár évig. Rémlik az, hogy valamit elkezdtem azt be is fejeztem még akkor is, ha nem tetszett. Aztán a munkával járó kevesebb szabadidő rászoktatott arra, hogy egyre inkább felejtsem el azokat a szériákat, amelyek már nem annyira szórakoztatnak. Pont azért, hogy több legyen a szabadidőm, s jusson másra is. Nagyjából így esett meg, hogy lassan egy évtizede annak, hogy feleszméltem arra, hogy már a két számjegyet sem éri el az általam követett szériák száma. Eközben pedig belefutottam pár magyar sorozatba, s mivel ezeknek is korlátozott epizódszámmal operáltak némi fejlődést láttam bennük, így elkezdtem őket is bepróbálni. Januárban a Gólkirályság volt, amellyel tettem egy próbát, ami múlt héten ért véget elvileg egyelőre az első évadával.

Teljes bejegyzés

Tavaszváró

Korábban már írtam arról, hogy milyen terveim vannak, ha a márciusi hónapról van szó. Ez némileg másképp fog alakulni, hiszen visszatérve a munkába szembesültem vele, hogy pár kiadatlan szabadnapnak köszönhetően ismét szembe kell néznem egy hetes szabadsággal. Nyilván ez azt jelenti, hogy valószínűleg nyáron majd azok mennek, akik most nem szeretnének. Kissé igazságtalannak hangzik, de konkrét terveim nem voltak, s nincsenek is a nyárra. Komolyabb program pedig részemről szervezhető, ha a pihenőnapjaim a megfelelő napokra esnek. Így aztán a márciusi Tropicariumi látogatást elhalasztottam, s helyette hazalátogatást fontolgatom. Addig viszont zavartalanul folyik a munka. Az más kérdés, hogy pontosan hogyan is lesz, hiszen egy hét csere van beütemezve a kolléganőmmel egyeztetve. A szabadság azonban már biztos. Ma viszonylag jó idő volt, így úgy döntöttem kinézek a Gellért-hegyre, amely egy ideje sajnos felújítás alatt áll. Sajnos szembe kellett néznem, hogy még mindig nincs kész, így végül csak rövid sétára jutott időm. Azonban a virágzó fák látványa kárpótolt a félig lezárt citadella helyett.

A Pierre Woodman-sztori (2009)

Azt gondolom, hogy senkinek nem kell elmagyarázni, hogy mit is jelent a pornó kifejezés. Erről mindenkinek minden bizonnyal megvan a kialakult látásmódja, s véleménye. Ezek mellett pedig azt gondolom nincs olyan ember, aki önszántából nem látott volna még ilyen filmet vagy jelenetet, jelenetsort. Amelyeket én láttam azok kamaszkorra volt jellemző. Az számomra meglepő, hogy mennyien lesznek felnőttkorukra pornófüggők vagy mennyi időt jelent nekik szabadidejükből annak függvényében, hogy felnőtt férfiként rám a pornófüggő stigma nem adható, hiszen azt sem tudom mikor láttam utoljára ilyen „alkotást”. Nálam ennek két oka. Egyrészről sokat töltök a szabadban, ha van rá lehetőségem, s mire eljutnék oda, hogy ilyeneket szeretnék nézni már túl fáradt lennék hozzá. Másrészről pedig szexuális szempontból megrendezett dolgok abszolút hidegen hagynak, hiszen nem a valóságot tükrözik. Másfelől pedig azon személyek, akiknek életüknek nem a szexuális dolgok a mozgatórugója továbbá hétköznapi emberként ismerkednek, s élnek nemi életét a pornó nem igazán kap szerepet náluk. Mivel pusztán egy órás dokumentumfilmről van szó, így rövid hezitálás után úgy gondoltam érdekes dolgokat boncolgató film majd érdekes lesz. Nem igazán győzött meg az pedig tény.

Teljes bejegyzés

Márciusi tervek

Több bejegyzésben is írtam, hogy a munkám, s a munkaköröm egyik tulajdonsága, hogy a munkanapjaim és a hozzá tartozó munkaórák nem stabil és állandó. Ennek vannak átlag szempontjából pozitív és negatív oldalai is. Bár sokaknak ebben a legnagyobb problémát az aktuális beosztások alapján rövid időre való tervezési lehetőség adja. Részben nálam is így van, hiszen ha nem rögtönözhető programokról van szó, akkor sokszor bízom abban, hogy meg tudom oldani az épp készülőben lévőt. Persze ott van a szabadság és a szabadnap kérésének lehetősége is, de heti két pihenőnapnál azért meg kell fontolni, hogy mit is jelent az, ha az adott napra kért pihenőnap miatt egy egész hét látja kárát. Rám nem jellemző a beosztásba való beleszólás. Igényt abban az esetben szoktam jelezni, ha orvosi vagy hivatalos ügyről van szó. Szerencsére egyik sem szokott jelen lenni az életemben, s minden mást tudok tervezni munka előtt vagy után.
Fentieknél persze kivételt képez, ha valami történik a munkahelyen, s emiatt változás lép érvénybe. Ebből a szempontból is szerencsésnek mondhatom magam, mert ebből is kevés volt eddig jelen az életemben. A hétvégi munkavégzéssel sem szokott problémám lenni lévén hétköznap könnyebben lehet kimozdulni itthonról, mert kevesebb ember mozog a városban főleg este környékén. Akár példaként említhetek egy mozit, ahová szívesebben megyek el hétköznap délután, mert akkor nincs tömött moziterem. Természetesen ott van a negatív oldal is, amikor az ismerősök többsége viszont a hétvégét preferálja vagy akkor ér rá.

Az aktuális év nem kezdődött valami fényesen nekem. Ez elsősorban anyagi szempontból értendő. Hiszen nem elég, hogy az infláció és a gazdasági hatások már elég szembetűnő kiadásokat eredményez, de emellett még sikeresen belefutottam abba, hogy pár általam használt használati cikk meghibásodott, amelynek egy része pótlásra került. Illetve az általam használt cikkek áremelkedése sem volt kedvező rám nézve. Az első hónapban történt szabadságolás után végül a márciust úgy nyitottam, hogy a szabadnapjaim összemozgatása három napnyi szabadság kiadásával egy hétnyi pihenést eredményezett. Ennek részben örültem, mert sajnos az időjárás nem igazán volt velem kegyes, de ezt a részét elengedtem még a hét kezdése elején, mert úgy voltam vele, hogy elegendő lesz majd felöltözni. Ámbár tény, hogy mennyire lesz tavasz majd március közepén vagy vége felé az előrejelzés alapján kérdéses:

Szerettem volna a közelben lévő Gellért-hegyre egy sétát tervezni, ami részben valósult meg, mert sajnos a szél nem tette lehetővé, hogy hosszabb időt tölthessek ott. Mindezek mellett természetesen ekkor kaptam értesítést a következő hétre eső karbantartási munkálatokról, amely az itthon maradásra késztetett. Változó időjárás megnehezített a kimozdulásomat, s a borult és szeles idő pedig végül kedvet hozott ahhoz, hogy a korábban már többször végig játszott The Last Of Us legyen a program, amelyet sikeresen magamévá tettem ismét, s így csak arra leszek kíváncsi, hogy a héten hogyan fog záródni majd a sorozat. Mindezek mellett hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy az általam preferált sportcipőt végül mégis megvásárolom ezzel is felkészülve a tavaszra, s az ezt magával hozó sétaidőszakra.
Abban szerencsés voltam, hogy két napra tervezett karbantartási munkálatok egy nap alatt véget értek, így a szabadságom utolsó napja szabad maradt végül. Szerencsére eme napon érkezett meg a fizetés is, s ebből fakadóan el tudtam intézni minden befizetést, s a szükséges dolgok megvásárlását is. A következő munkanapom előtt így már csak egy személyes találkozó maradt hátra egyik ismerőssel.

Már korábban is gondolkoztam azon, hogy milyen legyen majd a március. Egyértelműen időjárás tekintetében nem tudok tervezni, de ahogy fentebb is látható ismételten szerencsésnek mondhatom magam, mert az esős idő mind azon napokra van előre vetítve, amelyeken én dolgozom. Így a szabadnapomon elvileg, ha nem is jó időre, de vállalható időjárásra lehet majd számítani. Hazautazást nem terveztem, s egyetlen anyagi jellegű kikapcsolódást terveztem, s ez pedig nem más, mint a Tropicarium ismételt meglátogatása addig, ameddig komolyabb jegyáremelés nem történik. Abban pedig bízom, hogy semmi váratlan anyagi kiadást eredményező dolog nem fog majd ebben a hónapban történni.

The Wale (2022)

Magyar cím: A bálna

Tavalyi évben több olyan film volt a moziban, amelyre szerettem volna elmenni, de egyéb okok miatt inkább meggondoltam magam. Az egyik eme alkotás volt, amelynek előzetese tetszett, de az igazat megvallva nem mertem rá beülni, mert féltem, hogy csalódni fogok. Meglepett, hogy elég rövid időn belül elérhetővé vált, s ennek köszönhetően elég hamar meg tudtam tekinteni. Ebből fakadóan pedig elmondhatom, hogy talán nem is volt olyan rossz döntést, hogy kihagytam a moziban való megtekintését.

Teljes bejegyzés

Tavasz?

A blog keretén belül többször írtam arról, hogy gyermekként sokkal jobban szerettem az időjárást, mint azt, amely most van. Ugyanis akkor tényleg megvoltak a valódi évszakok, s azok közötti átmenetek nem úgy, mint most. Részben az időjárási tényező miatt nem örültem az év eleji szabadságoknak és a pihenőnapok összerakásának, hiszen ilyenkor nagyon kimozdulni az ember nem igazán tud. Ami viszont frusztráló lehet olyan embereknek, mint én, aki szereti a szabadban tölteni az idejét. A munka mennyiségének és fizikai hatásainak összegének fényében azért örültem az egy hetes szabadságomnak. Vártam is az utolsó napomat. Azt terveztem, hogy sokáig fogok aludni, de sajnos ez nem jött össze, mert már reggel korán kipattant az álom a szememből. Ekkor döntöttem úgy, hogy ideje lenne nekiindulni még akkor is, ha fel kell hozzá öltözni.
Már korábban is említettem pár bejegyzésen belül, hogy a fővárosba való költözés nem csak a munka miatt mozgatott, hanem amiatt is, hogy egyetlen egy bérletet kell megvásárolni ahhoz, hogy a városon belül sok zöld övezetbe el tudjon jutni az ember. Az egyik ilyen kedves kiránduló helyem a Hűvösvölgy, ahová tegnap is tettem egy kirándulást. Azonban kedvem támadt tovább sétálni, s mivel a telefonon található térkép pár általam eddig még nem látott helyet is feldobott, így úgy voltam vele ideje megnézni a közelben található vízesést, amely Solymáron található. Igaz egyszerű lett volna a legelső megállóig busszal menni, de mivel jó idő volt, így végül kisétáltam.

Visszafelé természetesen már kevesebbet gyalogoltam, s az első megállónál buszra szálltam. Mindenesetre egy nagy élmény volt, hogy szabadságom első napján olyan helyre juthattam el, amit eddig még nem láttam. Természetesen mindenképpen kíváncsi vagyok arra, hogy vajon milyen lehet késő tavasszal eme túraútvonal, ami már ekkor bőven zöldben pompázik, s tele van már nyíló virággal. Annyi biztos, hogy a kijutás ezután kicsit könnyebb lesz, hiszen tudni fogom merre kell menni, hiszen a telefonon lévő térkép kissé megtréfált függetlenül attól, hogy kijelöltem a gyaloglást. Mindenesetre még egy olyan hellyel bővült az általam látogatott helyek listája, amely tulajdonképpen ingyen elérhető.

Statisztika

A februári hónap elég érdekes volt minden tekintetben. Annak viszont örültem, hogy kicsit tudtam pihenni, valamint a rossz idő ellenére is sikerült hazalátogatnom, ahol több napot töltöttem egyben. Ennek kapcsán pedig remek statisztikát tudhatok magaménak, hiszen ugyan sokat dolgoztam most is, de így is 179 km-nyi gyaloglást tudhatok magaménak.

Ezek mellett pedig még fontos megemlíteni, hogy ennek köszönhetően az éves statisztikám is jól halad. Mindenképpen bízom abban, hogy idén több alkalommal sikerül majd kimozdulnom, s sok helyre el tudok majd menni. Mindezek mellett pedig reménykedem abban, hogy nem jönnek közbe dolgok, amelyeknek köszönhetően ezeknek búcsút inthetek.