Azt mindenképpen el tudom mondani, hogy az augusztusi hónap nagyon mozgalmas volt számomra minden szempontból. Szerencsére vállalható beosztást sikerült a főnökségnek összeírni, így kimerülésnek még a lehetősége sem állt fent. Egészen pontosan már két hónapja költöztem vissza az eredeti lakóhelyemre, s habár az anyagi bukáson, mely lakótárs problémából fakad még nem sikerült feldolgoznom, de nagyon sok régi ismerőssel hozott össze újra a sors. Nyilván hozzátartozik az is, hogy a belvárosban dolgozni mozgalmas helyen elég nagy lehetőség van sok ismerőssel összefutni. Az mindenképp meglepett, hogy akadtak olyanok, akikkel komolyabb kapcsolatom nem volt a köszönésen és az ismeretségen kívül, s mégis mosolyra nyílt a szájuk, amikor megláttak, hogy újra a városban vagyok. Ez pozitívan hatott rám, s igyekeztem elég sokszor kimozdulni. Eközben elintéztem a banki ügyeimet is, s a banki csomag váltással nagyjából láthatóvá vált számomra hogyan is próbálom majd az anyagi dolgaimat intézni a jövőben. A munkahelyem stabil, s sikeresen be is illeszkedtem. A hosszú esti séták visszatértek a hétköznapjaimba, amit másképp nem is tudnék megvalósítani ekkora hőségben. Ugyan legtöbbször egyedül mentem, de a messenger alkalmazásnak köszönhetően a benne használható hanghívásnak köszönhetően napi szinten tudom tartani azokkal a kapcsolatot, akikkel nem tudok találkozni vagy közösen nem tudunk találkozót összehozni. Ennek köszönhetően többször fordult elő, hogy több személlyel folytattunk konferencia beszélgetést. Az egyedül megvalósított séták pedig arra voltak jók, hogy elgondolkozzak azon, hogy hol voltak a jelentősebb hibák. Az egyik a munkabérről és az anyagi helyzetemről folyó beszélgetések voltak, amelyek számomra a banki ügyintézés után megszüntetést vont maga után. Keresőképesként munkahellyel rendelkezőként azt gondolom senkire nem tartozik a bankszámlám egyenlege példának okáért. Továbbá elfogadom azokat a meghívásokat, melyek mögött anyagi kiadás is van, hiszen nem szégyen az, ha az ember ismerősei, barátai pénzt költenek például közös programra. Így történt meg, hogy eljutottam a nyíregyházi állatparkba egy baráti meghívásnak köszönhetően.
Jól éreztem magam, habár tény, hogy egy hibát követtem el. A hátitáskámat a kocsiban hagytam, s bent pedig az innivaló elfogyása után nem kértem fogyasztásra semmit. Az idő jó volt, de sajnos nagy meleg volt, így kevés ivásnak az lett a végeredménye, hogy elég szépen megfájdult a fejem. Szerencsére az esti alvás ezt helyre tette, majd pedig ledolgoztam a fennálló két munkanapomat, hogy a túlórákat pihenőnapban kiadva megkezdjem az egy huzamos öt napos pihenőmet. Szeptemberre volt tervezve az idei első találkozó pár volt kollégával, amit végül augusztus végére hoztam át. Bevallom furcsa volt felmenni, s végül vegyes érzelmeket keltett bennem az egy napi fent lévőség. Reggel tettem egy kört a Margit szigeten majd elgondolkoztam milyen is volt az elmúlt négy év.
Tény és való, hogy szerettem fent lakni. Első körben a kiránduló lehetőségek miatt, hiszen egy havi bérlet árából nagyon sok ingyenes kikapcsolódási lehetőség volt azok számára, mint én is, akik mozgékonyak, s szeretnek sétálni, kerékpározni. Igaz utóbbit nem gyakoroltam, mert véleményem szerint a főváros közlekedési rendszere alkalmatlan a biztonságos bicajozásra. Ellenben volt sok séta. Aztán azon kezdtem el gondolkozni, ha ismét fent laknék mennyire hiányozna a jelenlegi helyem, s a mostani kollégáim. Most pedig a főváros hiányzik, s a volt kollégáim. Így aztán estefelé vegyes érzelmekkel tértem haza, de a felutazást nem bántam meg. Délután a találkozó megvolt, annak kevésbé örültem, hogy az esti találkozó mások részéről lemondásra került. De azt el kell fogadnom, hogy a folyamatos felutazás nem csak anyagilag, hanem időben is kivitelezhetetlen, így a megismert emberek több, mint 85%-a valószínűleg le fog morzsolódni az ismerősi körből, mint annak idején az itteniek (akik most térnek egyébiránt vissza), mert a személyes találkozók azok, amelyek életben tudnak tartani emberi kapcsolatokat.
A hetem végső soron jól záródik, habár a nagy melegnek annyira nem örülök. Az anyagi dolgokkal kapcsolatban végleges döntéseket meghoztam, s megléptem, így most már csak az enyhébb időt várom, amikor napközben is ki lehet majd mozdulni, de főleg kerékpározni. A hűvösebb időben biztosan fel kell majd öltözni, de a napi sétákat megtartom, illetve az okostelefon applikációnak köszönhetően a bizonyos szemszögből ingyenes beszélgetéseket is.
