Coma (2022)

Magyar cím: Kóma 

Filmek terén sajnos nagyon meg vagyok lőve. Ennek oka leginkább az, hogy kevés az olyan cím, amely felkelti az érdeklődésem, s nagyon sok olyan van, amely inkább közepesre sikerül. Mindenképpen érdekes volt, hogy sajnos az ember egyre inkább nem talál kedvére kellemesnek mondható filmet, így minap úgy döntöttem, hogy kicsit átnézem milyen felhozatal is vár rám. Így esett a választásom egy orosz sci-fi-re a Coma-ra. 

Tovább

Itt van újra!

Jómagam az a fajta ember vagyok, aki minden évszakban képes meglátni a szépséget. Ámbár tény, hogy az ősz az az évszak, amelyet a legkevésbé szeretek. Ennek több oka is van. Sajnálatos módon az előző évekhez képest idén is elég hamar beköszöntött az ősz. Szinte egyik napról a másikra, így jó egy hétre itthon maradásra kényszerített sajnos. Az esőzések és az erőteljes szelek sajnos olykor megnehezítik, hogy ki tudjak mozdulni itthonról, így kénytelen vagyok a négy fal közt tölteni sokszor az időmet. Ami kicsit megvisel, lévén nem kértem kértem szabadságot nyárra, s most először fordult elő velem az, hogy nem is kaptam. Így több szabadságom ki lett adva tavasszal, s a nyarat tulajdonképpen végig dolgoztam. Ugyan szeptemberben elején egy hetet sikerült itthon töltenem, de valahogy nem feledtette azt, hogy azért nyáron teljesen más élmény itthonról kimozdulni. Azt viszont mindenképp el kellett fogadnom, hogy az időjárási viszontagság miatt most elkezdődik az a fajta életciklus, amelynek java részét majd a négy fal közt fogom tölteni, mert sajnos az időjárás előrejelzés sem kecsegtet valami jóval. Abban azonban bízom, hogy idén lesz legalább értékelhető hó, s lehet majd egy minimális mértékben kirándulni. Mivel épp most történik az utolsó szabadságaim kiszórása, valamint a túlórák kompenzációja, így kicsit itthon maradtam a hét második felében. Megragadtam az alkalmat, s az első nap azonnal kimentem a Hűvösvölgybe. 

Sajnos elég nagy köd volt, így végül kénytelen voltam egyedül útra kelni. A csúcsra azonban nem mentem fel, mert elég vastag ködfelhő borította az egészet. Mindezek mellett azonban jól éreztem magam, mert végre kicsit kimozdulhattam itthonról, s mindenképp érdekes látvány volt sétálni egyet a köd fedte erdőben. Egy hosszabb pihenést pedig már egyébként is vártam, habár továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy jobban örültem volna, ha egybe tolják a pihenőnapjaimat, s a szabadságaimat, s akár több, mint egy hetet itthon töltenék. Mindenesetre tettem egy sétát még a Normafán, hogy ott mi az állapot. 

Sajnos egyetlen egy problémába ütköztem ez pedig nem volt más, mint az óraátállítás, így már sajnos délután négykor elkezd sötétedni, s már egy óra múlva teljesen olyan, mint ha éjszaka lenne. Ebből fakadóan kénytelen leszek kicsit visszafogni magam sétálás és csavargás terén. Mindenesetre bízom abban, hogy majd lesz igazi tél. Sajnos nem sikerült új sorozatot találni, így végül úgy döntöttem, hogy ismét nekiülök a Drága örökösöknek, amelynek négy évada rendelkezik annyi epizóddal, hogy akár tavaszig kibírjam. 

The Last Of Us poszteren

Magáról a The Last Of Us-ról nagyon sok írást jelent meg a blogon belül is. Annak mindenképpen örültem, hogy nem film, hanem egy sorozat készül belőle, mert ha alapul veszem, hogy egy játék az alapja, akkor egy sorozatnál jobban ki tudják dolgozni a történetet, mintha másfél vagy két órás játékidőbe kellene belesűríteni az egészet. Természetesen ehhez kelleni fog majd némi alkotói tehetség is. Most azonban érkezett egy plakát, ami előre jelzi, hogy bizony már nem sok van hátra a premierig. 

Év végi tervek

Az év vége felé haladva azt gondolom kevés olyan ember van, aki nem gondolkozik el azon, hogy mennyire gyorsan elmegy egy év. Hasonlóan vagyok én is, hiszen sajnos az év vége számomra mindig szürkeségbe torkollik. Egyrészről az alkalmazottak ilyenkor már nem rendelkeznek szabadsággal csak a kötelező pihenőnapjaikkal. Másrészről pedig a tél közeledtével és az óraátállítás miatt hamarabb sötétedik. Ebből fakadóan pedig én sokszor nehezen mozdulok ki itthonról, melynek következménye többnyire az szokott lenni, hogy pár hét után észbe kapok, hogy tulajdonképpen az itthon tartózkodás, vásárlás és munkavégzés hármasságán kívül nagyon nem csinálok semmi érdemlegeset, ami kikapcsolna. Idén nyáron azonban úgy volt, hogy a munkahelyen felújítást terveznek, s hogy minél gördülékenyebben menjen nagyon sokunknak több szabadság jutott az év első felében, ami azt eredményezte, hogy sajnos a nyarat tulajdonképpen végig dolgoztam. Ennek egy másik következménye pedig az lett, hogy maradt több szabadságom, aminek első részletét megkaptam szeptemberben majd a másodikat múlt héten. A fennmaradó pedig érkezik jövő héten. Persze kérdés adott lesz, hogy mihez is kezdjek.
Ahogyan lenni szokott most is hazalátogattam. Azzal tisztában voltam, hogy sok program nem fog várni, ellenben sokat sétáltam a városban, s sikerült pár ismerőssel össze is futnom, s jókat beszélgettem. Így fizetés előtt azért odafigyeltem, hogy kevesebb kiadásom legyen, mert ugyan vonatjegy ára nem változott, de sajnos a távolság miatt nem olcsó hazautazni. Gondolkoztam, hogy a négy napból csak kettőt töltök lent, de végül mint a négy nap lent telt el. Annak azért örültem, hogy a munkahelyemről sem kerestek kieső dolgozók miatt, s a beosztásom sem lett átírva valamint otthon is viszonylag nyugalomban teltek a napjaim. Jó magam nem vagyok hívő, s számomra semmit nem jelent a mindenszentek, s az azt követő halottak napja, mert azon a véleményem vagyok, hogy ha valaki fontos volt számomra, aki távozott az élők sorából az ott marad az emlékeimben és így nem fogom elfelejteni. Ámbár azt elfogadom, hogy sokaknak az jelenti a megnyugvást miután eltemeti a hozzá közelállóját, rokonát akkor rendszeres látogatója lesz sírjuknak. Többek között emiatt is maradtam tovább otthon, mert egyeztetve lett a kíséretem a temetőkbe. Jómagam ezek a helyek semlegesnek számítanak. Nem félek bennük, s amíg lent éltem szinte mindennap keresztül vezetett az utam rajtuk, mert így volt rövidebb az utam vagy a munkahelyre, vagy ha épp mentem vásárolni. Függetlenül mindentől azért el kell ismernem, hogy ilyenkor nagyon szép képet mutatnak magukról ezek a helyek, amikor tele vannak virággal, s majdnem minden síron ég legalább egy mécses. Ebből a szempontból örültem a korai sötétedésnek, s annak is, hogy az egyik sétám az egyik temető mellett vezetett el. 

Továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy kinőtem az ünnepeket, s akkor szeretek ünnepelni, amikor valami olyasmi történik velem, ami arra alkalmas. Így nálam még mindig nem jelent semmit egy névnap, születésnap vagy akár egy húsvét esetleg egy karácsony. A nemzeti ünnepekről nem is beszélve. Persze tisztában vagyok azzal, hogy sokak fontosnak tartják ezeket, így fel szoktam őket köszönteni, s itt be is fejeződött nálam ez a dolog. A piros napos ünnepek pedig inkább azért jelentősek, mert ezek a napok nekem munkaszünetnek számítanak. Ha programot szeretnék szervezni vagy valakivel találkozni, akkor szinte biztosra tudom ezeket a napokat mondani, ha nem jön közbe valami, mint például egy betegség. Ugyan jövő héten felhasználom a megmaradt szabadságomból a napjaimat, s hiába fizetés utánra esik, de nem tervezem elhagyni a fővárost. Sajnos megnézendő mozifilm sincs számomra, de bízom benne, hogy lesznek szabad emberek az ismerősi körömben ezeken a napokon valamint az idő is kegyes lesz némi sétára. Az otthoniakkal pedig abban maradtam, hogy mivel két napos a karácsony, így az már be van tervezve, hogy szenteste miatt aznap legrosszabb esetben is délutánig dolgozhatok, így december 24-én haza tudok utazni, s a 26-ára tervezett visszautazás időbeli megvalósulása attól függ, hogy a karácsony utáni első nap dolgozok-e, illetve ha igen, akkor délelőtt vagy délután. Bízom benne, hogy fog esni a hó, mert nagyon szeretem a havazást, s jó lenne egyet sétálni a hófedte területen, mint ahogyan most is megnéztem hogyan fest a város az ősz színeiben. 

Mivel jövő héten lesz elhasználva az utolsó napok a szabadságomból, így sok mindent a fentebb tervezett hazalátogatáson kívül nem tervezek. Amennyiben lesz jó idő a séta mindenképpen be lesz tervezve, s talán még a Normafa is belefog férni egy napnyugta megtekintésére. Viszont bízom abban, hogy hamar lemennek majd az ünnepek, s az ünnepi kapkopdások, kavarodások, s kicsit magabiztosabban indul majd az új év. Reménykedek abban, hogy lesz egy kis normális tél, s a jelenlegi gazdasági problémák, ha nem is oldódnak meg, de nem fognak súlyosbodni. Addig pedig marad majd a vizuális szórakozás. 

 

Taken: A teljes sorozat

Magyar cím: Harmadik típusú emberrablások 

Emlékszem, hogy gyermekként mennyire rá voltam izgulva a szellemes és az idegenes történetekre. Tény és való, hogy kevés minőségi alkotás született ezekkel kapcsolatban már akkor is, de mindig érdekes visszagondolni rá, hogy ilyeneket megnézve mennyire féltem este lekapcsolni a lámpát esetleg kimenni az udvarra éjszaka. Egy bejegyzés kapcsán pedig szembe jött velem ismét ez a sorozat, s mivel haloványan emlékeztem rá, s minisorozatról van szó, így három nap alatt ismét letudtam. 

Tovább

Mindenszentek

Az ember sokszor ráeszmél arra, hogy mennyire gyorsan telik el az idő. Észre sem vesszük, s még csak azon gondolkozunk, hogy mit fogunk csinálni az adott évben évkezdéskor, s pár pillantás után már a karácsonyra készülődünk. Maga a hónap nem volt túl mozgékony, de ellenben nagyon sok munkával telt. Mindezek mellett annak persze örültem, hogy kaptam szabadnapot és szabadságot egyben, így ezt a pár napot úgy döntöttem, hogy itthon fogom tölteni. A hazautazást már másnap reggel megvalósítottam, s szerencsére nem esett az eső, így szárazon sikerült hazaérnem. Természetesen kevesebb szórakozási lehetőségem volt adott, mint a fővárosban, de annak örültem, hogy mindenszentek előtt a hősök temetője legalább nyitva volt. 

Mint ahogyan fentebb is említettem sok munkám volt, s sajnos szembe kellett néznem az óraátállítással is, amiről továbbra is az a véleményem, hogy igazán el lehetne már törölni, mert sok értelmét én sem látom. Mindezek mellett persze fontosnak tartom megemlíteni, hogy most engem is megviselt az átállítás, mert tulajdonképpen el is felejtkeztem róla. Szerencsére az eszközök egy kivételével mind átállt, így a vonatot se késtem le, de csak délután ébredtem rá, hogy egy órával visszaállításra került megint az idő.
Az mindenképp meglepett, hogy a vonat pontosan indult, s pontosan is érkezett meg. Szerencsére a sokaknak létező négy napos ünnepből én nem sokat éreztem, mert minden nyitva volt, s mindenki úgy viselkedett, mint az átlagos napokon. Természetesen idehaza sem viselkedtem másképp, így az utolsó októberi napokat is sétával töltöttem, így elég jó statisztikával rendelkeztem az egészség applikáció szerint. 

Silent Hill 2 Playstation 5 kedvcsináló

Nagyjából 13 éve annak, hogy kijátszottam a Silent Hill 2-őt, ami nekem nagy meglepetés volt. A franchise nekem igazából a filmes vonalon jött be igazán, de azt kell mondanom, hogy sajnos azon a téren maradandót nem tudtak alkotni. Mindezek mellett pedig az is kérdéses, hogy mennyire várható, hogy lesz-e még valaha újabb epizód.
Ha őszinte szeretnék lenni az otthonról való elköltözésem egyúttal a játékos oldalamat is megölte részben, így nem gondolkodok abban, hogy egy újabb konzolt szerezzek be. Mindenképpen érdemes azonban, hogy érkezik a legújabb Playstation-re egy remake változat a második részből. 

The Winchesters: 1×01 (Pilot)

Emlékszem arra, amikor még TV mellett aludtam el. Egy megfázásnak köszönhetően otthon voltam kénytelen maradni, s egy pénteki napon pont sikerült elcsípnem az RTL Klub akkori péntekenként leadott sorozatát este tíz után. Aztán jött az internet korszak, s mivel unatkoztam, így eszembe jutott eme széria, s mivel a magyar adók nagyon sokszor nem vetítettek tovább sorozatokat kíváncsiságom pedig megvolt így aztán elkezdtem kutakodni. Azt gondolom a költségvetés és a kreativitás tökéletes iskolapéldája volt a Supernatural, amelynek első pár évada volt egyébként nézhető, de ezek kapcsán elmondható volt, hogy egy sima kis misztikus szériát kaptunk némi vígjátékelemekkel. Aztán jött a soron következő évad, aminek a vége olyan minőségi emelkedést hozott a sorozat kapcsán, hogy akkor középiskolásként az egyik fórumon töltöttem elég sok időt várva az új évadot. Akkor pedig elindult a folytatás, amely szép lassan elhozta a minőségi romlást. Ugyan abbahagytam, de mivel végül véget ért a sorozat pótlás nem volt kérdés. Aztán pedig szembe kerültem az előzménysorozattal, mely nemrég volt a premierje. A véleményem pedig az, hogy a “holtakat hagyni kellene nyugodni”, s ez igaz a vizuális tartalmakra. 

Tovább

Interview with The Vampire: 1×01 (Pilot)

Ahogyan többször is írtam sorozatokba manapság már elég nehezen kezdek bele. Ennek egyik jelentős oka, hogy nagyjából tíz évvel ezelőtt még azt gondolom volt tartalmi választék, ami már akkor is megcsappant, de például ha még visszanézek, akkor középiskolásként konkrétan faltam a szériákat. Mára a nyomon követett sorozatok száma már egy számjegyű lett sajnos, ami egyrészről köszönhető annak, hogy sok kedvenc véget ért, másrészről pedig én hagytam abba, mert meguntam. Nem a fő tervem, hogy a sorozatok jelentsék az itthoni szórakozást, de azért van némi hiányérzetem, amikor nem tudok, vagy nincs kedvem itthonról kimozdulni, s nem igazán tudom magam elfoglalni. Azért hiányzik az az érzés, amikor leülök egy sorozat elé, s még csak egy részt látok, de már magával ragad, s alig várom a következő epizódot. Újonc listát megtekintve kevés keltette fel az érdeklődésem, de még mindig az a véleményem, hogy kellene némi minőségi tartalom nekem. Az egyik próbám pont a Interview with The Vampire volt, melynek filmes változatát szerettem, de a sorozatot csak förtelmesként tudtam megélni. 

Tovább

Keserédes lesz-e az ősz?

Korábban már többször is írtam arról, hogy az idei időjárás elég érdekesre sikeredett. Egyrészről elég hamar jött a tavasz, amit szintén egy elég érdekes nyár követett, ha alapul vesszük mekkora forróság volt, s ehhez képest szinte semmi csapadék nem volt. Ezzel nekem még önmagában nem volt problémám azzal már igen, hogy a nyár nagyjából három nap alatt váltott őszbe, amivel azért már voltak problémáim. Az életem “édes hármasa” azaz a munka, magánélet és anyagiak összegének végeredménye lett az, hogy komolyabb terveim, programjaim nem voltak. Ami összejött, mint egy kirándulás vagy kósza mozizás esetleg pár napos hazautazás többnyire a véletlennek és a szerencsének volt köszönhető. Az elmúlt időszakban pedig többször találkoztam azzal a problémával, hogy valami pont akkor jött, amikor épp nem kellett volna. Ebből fakadóan a kikapcsolódás elég nehezen ment nekem.
Tény és való, hogy nem igazán tudok a hátsómon megmaradni, így már egy nap itthon tétlenkedést sem tudok összehozni, mert legrosszabb esetben is lemegyek vásárolni a közeli boltba még akkor is, amikor semmire nincs szükségem, mert így legalább mozgok egy kicsit. Több változás is történt munka terén, ami ugyan nem velem kapcsolatos, de engem is érint. Ez volt munkatárs felmondása, valamint kirúgása. Utóbbi elég meglepő volt főleg amikor elmondták mi is volt az a vétség, amit ki sem nézett senki belőle. A megcsappant létszám pedig a meglévő beosztás átírását eredményezte, s a jelenlévők további leterheltségét növelte. Aminek eredménye leginkább az lett, hogy nagyon sokszor csak itthon ültem, s az volt a fő elfoglaltságom, hogy próbáltam nem bealudni délután vagy estefelé, mert sajnos az ilyen kis szundikálások nálam mindig azt eredményezték, hogy pár óra után felébredtem, s szinte egész éjszaka ébren voltam. 

Szabadságom maradt még, aminek kiadása már most elkezdődött, s ennek nagyon örültem. Ámbár fáradtságomnak köszönhetően nem igazán mozdultam ki sehová, de a melegfront által hozott kellemes őszi idő végül rávett arra, hogy a vasárnapot a szabadban töltsem. Első körben tiszteletemet tettem a Farkasréti temetőben azon közismert személyek sírját megtekintve, akik eddig elmaradtak. Nagyjából egy órányi séta után végül úgy döntöttem, hogy nem hazafelé veszem az utat, hanem inkább egy kis erdei sétát ejtek meg. Habár érdekes a művészek síremléke, de a természet és az állatvilág még mindig jobban érdekel. Így aztán egy nagyobb sétát ejtettem meg a Hűvösvölgy ösvényén. 

Csodálatos idő volt, s nagyon sok fényképet is készítettem valamint a friss levegő is nagy energiával örvendeztetett meg. Ebből fakadóan megejtettem a heti telefonbeszélgetéseimet is miközben elég nagy távot tettem meg sétálva. Nem igazán volt kedvem hazajönni, de végül sikerült hazaérnem még sötétedés előtt, s bevallom elég jót is tudtam aludni. Eközben megszületett az elhatározás, hogy két héten belül megint lesz pár napom összetolva, akkor az előre jelzett decemberi havazást (ami elég nagy káoszt eredményez mindig a tömegközlekedésben) nem várom meg, hanem hazalátogatok. Ez a terv egészen pontosan két napig volt életképes, még a helyi napilap online cikkét nem kaptam meg privát üzenetben, hogy az adott héten pályamunkálatok miatt a másfél órás utazás több, mint négy órát venne igénybe, mert kétszer kellett pótlóbuszra szállnom. Örömöm határtalan volt, így az adott napokra más elfoglaltságot kell keresnem. 

Ami mindenképp biztos, hogy nem óhajtok itthon ülni. A fent említett temetői sétát nem óhajtom megismételni, mert egy éven belül a harmadik körséta nekem már unalmasnak bizonyult valamint a holtakkal “való kapcsolatom” nálam nem a temetőbe járást jelenti, hanem elsősorban az emlékeket. Így a halottak napját minden bizonnyal jó idő esetén valahol a szabadban töltöm. Ami tervem van leginkább találkozók lennének, valamint kilátogatnék egy naplemente megtekintésére a Normafára. A többi pedig minden bizonnyal majd alakul. Mindenesetre bízom abban, hogy semmi nem fog közbe jönni. 

Numb (2007)

Magyar cím: Fapofa

Amikor az embernek véget ér a kedvenc sitcomjának újra nézése, akkor többször belefut abba a dologba, hogy az adott színész vagy színésznő munkásságai között kezd el válogatni. Én is valahogy így jártam, így aztán úgy döntöttem kicsit beleások Matthew Perry munkásságába. Mondjuk ez az volt, ami nem hiányzott az életemből. 

Tovább

Huawei P50 Pro: Lesz-e feltámadás?

Viszonylag képben vagyok a műszaki termékekkel. Azokkal végképp, amelyekkel én is rendelkezek vagy érdekelnek. A mobiltelefonokkal már van egy kisebb problémám. A véleményem továbbra is tartom azzal kapcsolatban, hogy sok a gyártó ehhez mérten sok készülék jelenik meg évente még gyártón belül is. Ennek következménye pedig az, hogy nagyon könnyű “eltévedni”, amikor az ember vásárolni akar, s anyagilag kicsit vagy egyáltalán nincs korlátok közé szorítva. A márkákhoz való hűségem továbbra is töretlen, hiszen ha valami beválik, akkor miért is kellene azt lecserélni? Sokáig kitartottam a Sony mellett még egyszer szembe nem jött a Huawei és annak P8 Lite bemutatódarabja. Nem kell mondanom, hogy teszt elolvasása után azonnal vettem egyet, s azóta a márka iránt töretlen a hűség még akkor is, ha kapott némi szankciót, melynek köszönhetően egyre több cég hátrál ki mellőle. Engem eddig komolyabb hátrány nem ért, hiszen a felhasználási szokásaimból még egy olyan alkalmazás sem tűnt el a márkán belül, ami nélkül úgy érzem, hogy élni nem tudnék.
Rövid időn belül váltottam P50 PRO-ra, aminek az oka leginkább az volt, hogy volt egy megérzésem vele kapcsolatban továbbá képek alapján nagyon tetszetős volt. Ehhez még hozzátettek a videótesztek, így nem volt megállás. Mivel az én nevemen van az anyám előfizetése így megújításkor vásároltam egy újabb telefont. Jó pár írást és véleményt elolvastam, s azt gondolom, hogy sokan indokolatlanul húzzák le az utódot még akkor is, ha valóban nem nagy az előre lépés. Mostanság az elődöt is beüzemeltem, habár elsősorban zene lejátszóként működik. Mivel lassan fél év eltelt a vásárlás óta úgy gondoltam írok ismét a telefonról, ha valaki esetleg gondolkozna a megvásárlásán. 

Tovább

A nem kívánt ősz

Milyen nyarunk volt az sok minden meghatározza. Én átlagosnak mondanám az enyém. Bár néha akadtak elég nehéz időszakok is. Ezt leginkább annak köszönhettem, hogy a létszám nem teljes, s továbbá nem írtam be szabadságot nyárra az erre a célra használt naptárban, aminek a következménye az lett, hogy egész nyáron dolgoztam. Nem mondanám, hogy irigy lettem volna a többiekre, de egy kis pihenés azért jól esett volna. Ennek ellenére szeptember elejére egy egész hetet tölthettem munka nélkül, aminek örültem. Annak már kevésbé, hogy idén valahogy máshogyan jött az ősz, mint ahogy korábban.
Ámbár azt kénytelen vagyok beismerni, hogy sajnos eléggé elfáradtam a nyár végére. A legnagyobb problémám talán azzal volt, hogy a munkaidőm jelentős része délelőttre esett, ami azt hozta magával, hogy estére nagyon nem tudtam programot szervezni, ha az volt a cél, hogy mondjuk kipihent legyek másnapra. Esetleg megpróbáljak időben elaludni, ami azért sokszor nem sikerült az erre való rágörcsölés miatt. A napközbeni átlaghőmérséklet pedig olyan mértékegységeket ért el, aminek köszönhetően nappal kénytelen voltam itthon maradni, s csak az estét megcélozni, ha menni akartam valahová, s az mondjuk nem volt zárt hely. Mindezek mellett hiába vártuk a kiadós esőt sajnos keveset kaptunk a nyárra. Aztán ahogyan visszaérkeztem a fővárosba megindult a nagy esőzés, s ha nem is volt eső, akkor viszont biztosan volt szél vagy be volt jelentve a csapadék. Így aztán nagyon sok helyre elmenni nem tudtam, aminek nagyon nem örültem. Annak kevésbé, hogy nagyjából négy nap alatt váltott a nyár őszbe. Mindezek mellett pedig sokszor meg kellett gondolnom, hogy el merjek-e indulni itthonról amilyen gomolyfelhők gyülekeztek. 

Munka viszonylag eltelt, s annak is örültem, hogy kicsit tudtam legalább pihenni annak ellenére, hogy volt módosítás a beosztásomban. Amiket szerettem volna azokat többnyire megcsináltam bár tény, hogy a Normafára még mindig nem jutottam fel. Sajnos vizuális szórakozások terén sem állok valami jól, hiszen kevés a néznivaló, s az új tartalmak, melyek érdekelnek még nem kerültek bemutatásra. Szép lassan pedig visszaszoktam a filmnézésre, s előkaptam a régi kedvenceimet. Főleg akkor érdekes ez, amikor tényleg olyan idő van, hogy semmi értelme kimozdulni a lakásból. Mondjuk ebből a szempontból kíváncsi leszek, hogy vajon milyen telünk lesz, ha ennyire gyorsan és durván beköszöntött az ősz. Mindenesetre kérdéses még, hogy mi lesz, hiszen szabadságom maradt még, s azt pedig mindenképpen ki kell adni az ünnepek előtt. Természetesen továbbra sem tettem le arról, hogy elmenjek sétálni esetleg kirándulni, de mennyire fog ez a dolog működni az minden most már az időjárástól függ. Nem jelentene problémát az ilyen állapot, ha mondjuk ténylegesen lenne néznivaló, s nem unnám el magam itthon. Mindenesetre bízom benne, hogy az október kicsit könnyebb lesz, mint elődje. 

Pinocchio (2022)

Magyar cím: Pinokkió 

Azt gondolom nem igazán van olyan ember, aki ne ismerné Pinokkió történetét. Főleg úgy, hogy sok hasonszőrű alkotásban feltűnt. Bevallom gyermekként nem tartozott a kedvenc meséim közé, s talán nem is rémlik, hogy megnéztem volna a rajzfilm változatát. Ha láttam is, akkor minden bizonnyal elég kicsi lehetettem, mert emlékeim közt nem igazán találok olyan képsort, amely ezt alátámasztaná. A filmipar nem kis változáson ment keresztül, s mindezek mellett pedig látványban nagyot lépett előre. Így nem volt kérdés, hogy eljön az idő, amikor az új alkotások mellett megjelennek a remake változatok, s szépen lassan, de biztosan előkerülnek a rajzfilmek is, amelyek nem animált formában kerülnek ismét vászonra, hanem majd élőszereplős változatban. Volt olyan, amelyet kihagytam, mert rajzfilmként sem jött be. Most a sor Pinokkió történetén volt, aki meglepő módon nem mozivászonra került, hanem a stúdió saját csatornájára tette fel. 

Tovább

Hatching (Pahanhautoja)

Magyar cím: A keltetés 

Ha filmről van szó, akkor bevallom elég nehezen ülök neki újnak. Kevés az, amely az előzetesével megfog, s mindezek mellett pedig elég nehéz tényleg olyat találni műfajtól függetlenül, amely szórakoztat. Belefutottam ismét abba a problémakörbe, hogy az időjárási tényezőknek köszönhetően kénytelen voltam itthon tölteni a szabadnapomat, s úgy döntöttem sorozatok helyett inkább valamit megnézek. Így esett a választásom eme finn-svéd horrora. Bár ne tettem volna. 

Tovább