Búcsú a nyártól

Nagy mozgásigényem van, így én nem az a fajta ember vagyok, aki képes egész nap a négy fal között ülni. Így, ha esetleg megbetegszek, s olyan betegséget kapok el, amivel pihenni kell és/vagy nem igazán hagyhatom el a lakást, akkor kifejezetten frusztrált vagyok. Minden egyes évszaknak megvan a maga szépsége, és mindegyiket szeretem, ámbár az elmúlt években a szélsőséges időjárás nem igazán a kedvencem. Értem ez alatt, hogy most is tulajdonképpen alig két nap alatt váltott át az időjárás nyárból őszbe.
Mint ahogyan megtettem az elmúlt két évben, így idén is úgy döntöttem, hogy fellátogatok a Normafára, ahol felsétálok az Erzsébet kilátóig.

Nagyon jól éreztem magam, viszont mivel kissé magasan van a kilátó, így ismét szembesültem azzal, hogy még lejjebb kellemesen fújdogált a szél, addig fent sajnos konkrétan úgy éreztem, mintha bármelyik pillanatban kialakulhatott volna tornádó. Annyi mindenképpen pozitívum, hogy már korán sötétedik, tehát már este hét után lemegy a nap. Ezért is esik általában őszre, amikor fellátogatok, és megnézem a naplementét, hiszen így vállalható időben hazaérkezek. 

Ismét hatalmas élmény volt, azonban tény, hogy sokan voltak fent, így aztán volt némi keserűség, hogy kerülgetni kellett az embereket. De ugyebár ez természetes, hiszen egy elég közkedvelt helyről beszélek. 

The Big Leap: 1×01 (Pilot)

Nagyjából egy hete tologattam a sorozat bevezető epizódjának megtekintését. Azt hiszem talán tavasszal az előzetes kapcsán döntöttem úgy, hogy mindenképpen ki akarom próbálni majd, hiszen mindenféle zenés és táncolós dolgokra kapható vagyok. Azonban azt kell mondanom, hogy elég nehezen tettem magamévá a bevezető epizódot, s bevallom miután véget ért csak azon gondolkoztam el, hogy ez vajon mi is volt? 

Tovább

La Brea: 1×01 (Pilot)

Emlékszem, hogy fiatalabb koromban, illetve középiskolásként mennyire faltam a sorozatokat. Szinte vártam a szeptembert, amikor indultak az új szériák. Egy ideig megvoltak a kiválasztottak, majd pedig szépen leírás alapján sokszor olyanokat is bepróbáltam, amik koncepciók alapján nem is nagyon jöttek be. A High Concept szériák voltak az egyik kedvenceim, de aztán szép lassan véget értek, amelyeket követtem, s az újak pedig nem húztak be. Azonban most itt van a La Brea, amelyre nem tudom azt mondani, hogy minőségileg kiemelkedő lenne, ellenben lekötött, aminek nagyon örültem. 

Tovább

3096 Tage (2013)

Magyar cím: 3096 nap 

Azt hiszem azzal sokan egyet értenek velem, hogy a mai világban elég sok borzalom van. Ha pedig a bűncselekményeket nézzük, akkor azt is el kell ismerni, hogy sajnos sok beteg ember él közöttünk. Az internet elterjedésével pedig egyre több ilyen borzalmas tett kerül napvilágra, ha esetleg az ember nem nézne híradót, vagy abban nem ejtenének erről szót. 
Én a nyolcvanas évek végén születettem, és a kilencvenes években voltam gyerek. Azt hiszem nincs olyan magyar ember, aki ne emlékezne Szathmáry Nikolett esetére. Arra a kislányra, aki nyom nélkül tűnt el, s majd három évvel később egy szemeteszsákban találták meg földi maradványait nádvágók. Az eset elég megdöbbentő volt. Egyrészről abban az időben voltam gyermek, és a szomszédos városban laktam, így a szülők is kiemelten foglalkoztak ezzel és az iskolában is elég gyakran esett róla szó, hogy ne álljunk szóba idegenekkel. Ugyan nem vagyok gyermekközpontú, de nem tudom felfogni, hogy hogyan is képes valaki egy gyermeket bántani, vagy akár az életét kioltani. A témával kapcsolatban komolyabban nem foglalkoztam, még egyik nap nem láttam egy bejegyzést Facebook hírfolyamban Natascha Kampusch személyével kapcsolatban, s arról hogy mi is történt vele. Mivel film is készült belőle, így a könyv elolvasása helyett inkább ennek a megtekintését választottam. 

Tovább

Búcsú a nyártól

Ismét eljött az az idő, amikor el kell búcsúzni a nyártól. Sajnálatos módon azt kell mondanom, hogy nem volt épp jó nyaram. Nem mondom, hogy negatív volt, hiszen kellemetlen dolgok nem nagyon történtek velem. Voltam otthon is, sikerült egy nagyobb lakásba költözni, illetve valamilyen szinten sikerült beilleszkednem a jelenlegi azon a helyen, ahová a felsővezető át tett felsőbb pozícióba. Anyagilag akkora előrelépés nem volt, de jó pár negatívum eltűnt a munkakörnyezetemből, hogy más területre kerültem.
A nyár kissé kemény volt, hiszen kevesen voltunk az új helyen, így nem nagyon tudtam elmenni szabadságra. Azt is augusztusban sikerült meglépnem, és sajnos olyan meleg volt sokszor, hogy kimaradtak a kedvenc elfoglaltságaim, mint a sétálás, kirándulás. És sajnos sikeresen magamra is vettem azt a rossz szokást, hogy elmentem dolgozni, majd hazajöttem, és nem mentem sehová. De ezt az utolsó hetekben igyekeztem levetkőzni. Így aztán örültem, hogy kicsit enyhébb lett az idő, mert így ismét eljutott a Hűvösvölgybe, ahol a Kaán Károly kilátóig felsétáltam. 

Sajnos ismét egyedül kellett ezt a túrát megtennem, de már nagyon szerettem volna a kilátóig felsétálni. Szerencsére eltévedés nélkül ment és semmiféle baleset nem történt velem. Meg is voltam lepődve, hogy mennyire hamar felértem, továbbá milyen szép kilátás tárult elém. 

A szeptemberi terv az lett volna, hogy most nem én utazok haza, de sajnos ez nem valósult meg, mert sajnos a családban felütötte a fejét a covid, de szerencsére mindenki remekül viseli. Jó pár szabadtéri program így csúszott, de annak örültem, hogy ismét kijutottam a Margit szigetre, és remek látványban volt részem, és végre társaságom is akadt annak ellenére, hogy mindez hétköznap történt. 

Annak kifejezetten örülök, hogy kissé visszább vett a nyár, mert már nagyon nem bírtam a nagy meleget, hiszen izzadtam is rendesen, és így kimozdulni elég nehéz lett volna. Minden lehetőséget megragadtam, hogy kimozdulhassak, de sajnos a munka sok időmet lefoglalta. Igyekeztem kikapcsolódni, így sokszor a zenehallgatásban találtam meg a megfelelő stresszoldó lehetőséget. Emellett pedig sikerült új emberekkel is megismerkednem. Távlati terveim nincsenek, csak a korábban meghiúsult fővárosba való rokoni felutazás, továbbá a szabadba való kimozdulás, ha az időjárás engedi. 

Toxikoma (2021)

Többször tettem említést a filmes bejegyzéseknél, hogy magyar alkotásokat nem nagyon szoktam nézni. Ennek egyik oka az, hogy sajnos a magyar alkotások minősége eléggé a béka rottyantója alatt van. Azonban, ha alapul veszem csak az elmúlt tíz évet, akkor azt kell mondanom ha a sorozatokat vagy a filmeket veszem alapul, akkor van némi remény arra, hogy minőségi alkotásokat kaphatunk. Eddig egyszer sem fordult elő, hogy magyar filmet moziban néztem volna, habár volt nagyjából három, ami érdekelt. Azonban a Toxikoma volt az, amelyre végül úgy döntöttem, hogy mégis jegyet váltok, mert az előzetese alapján felkeltette a kíváncsiságomat. 

Tovább

A séta

A pozíció és a munkavégzésének helye magával hozta azt a fajta problémakört, hogy az új csapat, és a kieső tagok miatt sajnos nyáron elmaradt a szabadságom kiadása. S az elsőt is augusztusban sikerült megvalósítani. Már akkor is megfogadtam, hogy nem tudom mi várható járványügyileg, de mindenképpen biztos voltam benne, hogy majd szeretném a szabadidőmet rendesen kihasználni, és lehetőleg olyan tevékenységeket összehozni, amelyek feltöltenek is. Az első hét kissé megerőltető volt, hiszen próbáltam bepótolni mindent, amire szabadidőmben nem volt lehetőség. Hiszen volt ismét egy költözés, noha most nagyobb lakás miatt, valamint többször fordult elő, hogy csak hazajöttem, és leültem a TV elé, amelyről jelentősen leszoktam az elmúlt két évben, amikor felköltöztem a fővárosba.
Nagyon sokszor mozdultam ki, s több bejegyzésemben is leírtam, hogy a fővárost nagyon nem tartom kerékpár barátnak, így a kerékpárom lent maradt a korábbi lakhelyemen. Így aztán a kerékpározást felváltotta a séta. Így történt, hogy a szabad hétvégémen úgy döntöttem kilátogatok a rég látott Hűvösvölgybe, azonban némi séta után a telefonom keresője feldobta, hogy nagyjából egy órányi sétára van a Budakeszi vadaspark. S mivel volt három órám zárásig, így végül úgy döntöttem lesétálok oda. Az más kérdés, hogy a térkép navigációja elég érdekes útvonalat adott ki, de végül odaértem. 

A belépőjegy ára szerintem nem volt magas, habár korábbi hasonló jellegű kiruccanásaimnál többen jelezték, hogy magasak a jegyárak. Legyen szó állatkertről, vagy valamilyen hasonló jellegű létesítményről. Ilyenkor mindig jeleztem, hogy nagy állatbarát, és emellett állatrajongó vagyok, így nekem megéri a jegy árát, továbbá érdekes módon sokszor olyanoktól kaptam meg ezeket a kritikákat a jegyárakkal kapcsolatban, akik ennél sokkal többet elbuliznak, vagy az adott jegyár többszörösét elköltik például cigire.
Bevallom meglepődtem, hogy mennyire könnyen odataláltam gyalog. Főleg úgy, hogy egy részét erdős részen ösvényen kellett megtennem. De nem adtam fel, így végül sikeresen lesétáltam, így nagyon örültem, amikor szembesültem azzal a lehetőséggel, hogy van bankkártyás fizetés is. A vadaspark nem hatalmas, és volt pár rész, ami le volt zárva, de nekem tetszett. Nem mondom, hogy idén fogok menni, de jövőre azért betervezek egy sétát ismét, ha kijön a jó idő. Ami külön tetszett, hogy volt egy dinoszaurusz park része is, amely elég jól lett megcsinálva. Egyetlen egy negatívumot tudok felhozni, hogy oda külön jegyet kellett váltani, és sajnos ugyanannyiba került, mint a vadasparkba való belépő, ami így azért nem tartottam túl barátinak. Főleg úgy, hogy a bejárat előtt nem lehetett jegyet venni csak a főbejáratnál. 

Elég jó idő volt, és feltöltődve mentem dolgozni. Az igazsághoz az is hozzátartozik természetesen, hogy korai őszies idővel állunk szemben, tehát esti órákban azért jelentősen hűl le a levegő, s ezt azért én ki is használom. Igaz, hogy vastagon kell felöltözni, de legalább nyitott ablaknál kellemeset lehet aludni, így az elmúlt egy hétben ez is hozzájárult a kellemes alvásomhoz, és a kicsit kipihentebb önmagamhoz. Mindezek mellett most kivételesen a fővárosba való felutazás fog megtörténni családon belül, így ebben a hónapban is van nagyjából egy hetem, és programbörze, amivel kapcsolatban remélem nem lesznek negatív tapasztalataim, továbbá a mai napon sikerült két év után ismét eljutnom a moziba. Annak viszont mindenképpen örülök, hogy kézhez kaptam a bérpapíromat, és a fentiek mellett még így is lesz legalább egy hetem pihenni. 

South Park: Vaccination Special

A South Park a kezdeti évadaiban nálam nagyon népszerű volt. Nem is meglepő, hogy többször újra is néztem őket, de tény, hogy egy idő után kissé ellaposodott. Azt hiszem talán háromszor abba is hagytam, de mivel sokan írták, hogy poraiból fel támadt, így ismét elővettem. Bár tény, hogy elég nehéz lépést tartani, és meglepő is, hogy az aktuális évadra csak jövőre kerül sor, így majdnem két év telik majd el a 23 és a 24 évad között. Addig viszont kaptunk két különleges részt, amely a járvánnyal foglalkozik. Most az oltás került középpontba. 

Tovább

A negyedik hullám?

Kérdés továbbra is adott, hogy vajon lesz-e negyedik hullám, és ha igen, akkor mit is fog magával hozni majd. Azért bízom benne, hogy némi szabadság azért marad, mert nem tudnék a négy fal közt meglenni. Mindenesetre ma szellős idő ellenére kihasználtam a szabadnapomat, és ellátogattam a rég nem látott római strand melletti sétányra. Egy jó nagyot sétáltam, és egészem Budakalászig elmentem. Sajnáltam, hogy nem volt jobb az idő, továbbá holnap dolgozni kell mennem. 

South Park: Pandemic Special

Azt hiszem kevés olyan ember van, aki ismerné a South Park-ot, akár nézője a sorozatnak, akár nem. Mindenesetre nem semmi, hogy honnan indult a széria, és mekkora utat járt be, s talán az is elmondható, hogy tulajdonképpen már vannak olyanok, akik ezen nőttek fel. Nem is meglepő, hiszen a sorozat már több, mint húsz éve a képernyőn van. Ugyan nem tudok semmit a háttérről, de erős csúszásban van a következő évad, amely ismereteim szerint csak jövőre kerül majd képernyőre. Azért nem maradunk sorozat nélkül, hiszen két különkiadás is érkezett hozzá, ámbár igaz, hogy az elsőt elég sokáig tologattam. 

Tovább

Superman & Lois: 1.évad

Sorozatok tekintetében hatalmasat változtam az elmúlt pár évben. Egyrészről nagyon sok kedvencem véget ért, vagy pedig abbahagytam a minőségi változása miatt. Azonban az újakba elég nehezen kezdtem bele, hiszen sokan inkább mentem abba az irányba, hogy a szabadidőmet nem a négy fal között szeretném eltölteni. Emiatt is volt az, hogy hiába olvasgattam bejegyzéseket az új szériákról nagyon nehezen vállaltam be bármelyiket is. Azonban ajánlásra most belementem, és habár hatalmas lemaradásban voltam, de a rossz időnek köszönhetően bepótoltam a lemaradásomat a mai napon. 

Tovább

Őszies nyár

A munkaterület váltással együtt járó pozíció váltás magával hozta azt a döntést, hogy még tavasszal úgy voltam vele, hogy elmegyek szabadságra, és amikor majd visszajövök, akkor majd teljesen a munkára összpontosítok. Ez változóan sikerült, s nem csak a hozzáállásommal kapcsolatos dolgokkal voltak problémák, hanem a munkatársakkal, és munkakörülményekkel is. Ez kissé helyre rázódni látszik, ámbár ez magával hozta azt, hogy sokszor nem volt kedvem kimozdulni. Ehhez még hozzájött egy nyár eleji költözés, mellyel kapcsolatban még szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen épületen belül történt a dolog, így sokkal gyorsabban, és hamarabb végére értünk a dolognak. Azonban az időjárás sem volt túl kegyes, hiszen iszonyatos hőség volt, így talán ez is közrejátszott abban, hogy sokszor arról szólt az időm, hogy elmentem dolgozni, majd pedig hazajöttem. Kevés programom volt, hiszen munka után nem volt kedvem már sehová menni, s a szabadnapomat igyekeztem minél jobban kihasználni. A fentiekből fakadóan pedig jött az, hogy sajnos nyáron nem voltam szabadságon, így végül ez augusztus utolsó hetére csúszott.
Szokás mondani, hogy sosem kedvező az időjárás, amikor az embernek szabadnapja vagy épp szabadsága van. Ha őszinte akarok lenni, akkor most én is egyfajta szopórolleren vagyok. Ugyanis elég változatos volt az időjárás az elmúlt napokban, így szabadban programot nem nagyon tudtam összehozni, továbbá eléggé kérdőjeles volt számomra is sokszor, hogy mit is kellene csinálnom. Amióta felköltöztem a fővárosba rengeteg helyen megfordultam, és szerettem is volna kimozdulni, de sajnos nem tudtam ezt megtenni. Ugyanis annyi szabadidőm nem volt, továbbá a szabadságom első három napját otthon töltöttem. Most kifejezetten még élvezhető is volt, habár ott is siralmas volt az időjárás, így az utolsó estén többek között sikerült el is áznom. 

Visszatérve a fővárosba azonnal azt helyeztem ki célul, hogy nem tudom mikor kapom meg a következő szabadságomat, illetve a munkaerő hiánynak köszönhetően lesz-e egyben annyi, hogy egy egész hetet itthon tudjak tölteni. Kissé jól esett, hogy lehűlt a levegő, viszont az kevésbé, hogy nem nagyon tudtam emiatt a szabadban mozogni. Mondjuk nem épp a legjobb, amikor az ember majdnem negyven fokban szaladgál erdős, vagy partmenti részeken, de azért mégis másabb, mint amikor gondolkoznia kell, hogy vajon szabadtérre tervezhet-e programot. Mindenesetre bízom benne, hogy még kellemes őszies időben kapom meg a következő adag szabadságomat, amikor jelentősen ki tudok mozdulni, hiszen most több olyan hely is kimaradt, ahová szívesen mentem volna.
Visszaérkezéskor természetesen inkább a szociális kapcsolatokra helyeztem a hangsúlyt. Többek között a már régóta tervezett találkozó is megvalósult, amit általános iskolás osztálytársammal terveztem, aki a járványügyi intézkedések enyhítéséhez kötötte a találkozó lehetőségét. Ez szerencsére meg is valósult, így érdekes volt több, mint tíz éves osztálytalálkozó után látni egymást. Főleg úgy, hogy mindketten sokat változtunk, és sok olyan dologról mertünk beszélni, amiről gyermekként, vagy tinédzserként viszont nem. Így elmondhatom, hogy a szabadságom első fele viszonylag kedvezően telt. Ezek mellett nagyjából egy napot töltöttem itthon, de akkor is ellátogattam korábbi munkahelyemre. Kérdéses volt mit fogok csinálni a rá következő napon viszont hamar megszületett a döntés. 

Én a pesszimisták közé tartozom, tehát azt gondolom, hogy a szeptember ismét járványügyi intézkedéseket fog hozni, így most inkább arra törekedtem, hogy kihagyjam azokat a dolgokat, amelyek úgymond “ingyen” elérhetőek. Ezek mellett az erdős és a parkos részekre gondolok, ami látogatható volt a járvány alatt állandó jelleggel. Tegnap szívesen kilátogattam volna Budapest külterületébe egy kis erdős részen való kóválygásra, de az időjárás elég esőre állt, valamint amennyi portált megnéztem annyiféleképpen jelezték előre az esőt. Így végül úgy döntöttem fedett szórakozást választok. 

Ez a program a fenti képekből jól láthatóan pedig nem más volt, mint a Tropicarium, ahol tavaly voltam utoljára. Aztán ugyebár jöttek a korlátozások, bezárások, valamint a védettségi igazolványhoz való bejutási lehetőség, így nekem kimaradt most. Ahogyan fentebb is írtam a szeptemberrel kapcsolatban a tavalyi tapasztalatokat alapul véve pesszimista vagyok, s ugyan három hét múlva terveztem kilátogatni fizetéskor, de végül tegnap meggondoltam magam. Nem bántam meg még akkor sem, ha egyedül kellett mennem. Jól éreztem magam, és mindent megnéztem, habár egyetlen negatívum volt, hogy az ott élő krokodil kimaradt a látványból. Bár tény, hogy a Google értékelések javával egyet kell értenem, tehát  az állatok száma azért csökkent, továbbá némely akvárium valóban koszos. A jegy árát nem találtam horror árnak, hiszen valamiből ezt is fent kell tartani. Azonban tény, hogy nem biztos, hogy hétköznap délutánra kellett volna időzítenem a látogatást, hiszen a visszaút kizárólag busszal volt megoldható, amelynek duplaannyi időbe került a forgalom miatt. Azonban nem bántam meg, hogy kilátogattam, és következő hónapra csak egy moziprogram van kilátásba helyezve, ha a fizetős dolgokat veszem alapul, és azt, amelyre egy járványügyi intézkedések kezdetekor nem lesz lehetőségem. 

Jurassic World Evolution 2 kedvcsináló

Amióta felköltöztem a fővárosba a játékokkal való időtöltés gyakorlatilag megszűnt. Most, hogy új lakásba költöztem egy kicsit előtérbe került, de valahogy úgy érzem a megváltozott életritmusom nem a négy fal közé szorít, így aztán nem nagyon követem nyomon az aktualitásokat. Nagy rajongója vagyok a Jurassic Park franchise-nak, és mindig sajnálkoztam, hogy minőségi játék nem volt belőle. Pedig próbálkozás volt. Most azonban jön a Jurassic World Evolution 2, ami nekem azért is volt meglepő, mert az első részével játszottam, de nem született róla bejegyzés, mint más játékról. Novemberben érkezik, addig megálmodom, hogy beruházzak-e rá, vagy sem. 

Jurassic World: Camp Cretaceous: 3.évad

Magyar cím: Jurassic World – Krétakori tábor

Mit is tudnék mondani eme sorozatról. A Netflix nagyon jól közelítette meg a témát, és remek koncepciót adott egy sorozatnak. Az évadonként nyolc epizód nagyon könnyen magáévá tudta tenni bárki, hiszen még fél órát sem érte el a részek játékideje. Ez egyben volt pozitív és negatív véleményem szerint, ugyanis én is hamar ledaráltam az első két évadot, amelynek köszönhetően elég nyögve ültem neki az újabb szezonnak, amely nyolc helyett már tíz epizóddal érkezett. Legfőképpen azért, mert nagyon hamar elfelejti az ember, amit hónapokkal ezelőtt nézett. És hát be kell vallanom, hogy eme sorozat szórakoztató ugyan, de csak egyszer nézhető, és elég könnyen felejthető. 

Tovább

Az állatkert

Az előző helyzetjelentés kategóriában született bejegyzésemben épp azt taglaltam, hogy ez is egy olyan év lesz, amelyben nagyon sok mindent történt már eddig is velem. Az kevésbé tetszett, hogy az évet ismét a járvánnyal nyitottuk meg, tehát ott folytatódott a dolog, ahol abba is maradt. Bevallom én már nagyon kezdtem unni, s leginkább azért, mert elegem volt már a folyamatos maszkból, valamint különböző helyeken való konfliktusokból. Persze érthető mindkét oldal ebből a szempontból, de azért egy idő után azért mégis fárasztó. Ugyan én nem voltam maradéktalanul oda az újabb költözésért, de a lakbér és a lakás állapota végül meg győzött, hogy belemenjek. Habár utólag nem bántam meg, de azért be kell vallanom, hogy a nyaramat szépen eltolta. Egyrészről nem sikerült döntésre jutni a költözés időpontjával kapcsolatban, amelynek eredménye az lett, hogy az utolsó pillanatban derült ki, így tulajdonképpen felemelő érzés volt munka után hazajönni és pakolni. Persze szerencsésnek mondhatom magam, hogy a háztömbön belül volt a költözés, így csak a teherliftet kellett használni.
Ennek ellenére azért két nap alatt lezajlott, de utána még legalább két hétbe teltek a “finomhangolások” a lakáson, mire tényleg kialakult az otthon érzet. Ennek egyik mellékhatása az volt, hogy nem nagyon mozdultam ki otthonról, vagy ha igen, akkor elég keveset. Így aztán kialakult ismét, hogy a munka után maximum vásárolni mentem el, illetve tervezgettem a programokat, amelyeknek jelentős része végül nem valósult meg. Mindezek mellett persze az álláskeresést is aktívabbá tettem, s találtam is mást, s képes voltam a szabadnapjaimat feláldozni a betanulásra, de végül bukás lett a vége, mert rájöttem, hogy eléggé ki szeretnének használni. A jelenlegi helyemen pedig jól jött az emberhiány, mert végül pozitívan jöttem ki az egészből, s nem kellett lesütött szemmel felmondást visszamondani, hanem tulajdonképpen elbeszélgettek velem, én pedig “meggondoltam” magam, így aztán mindenki örült ennek a dolognak. Természetesen magával hozta azt a dolgot, hogy akármi is történik, azért most egy kis időre nagyon takarékra kell magam tennem, így bízom benne, hogy semmilyen jobb lehetőség nem jön szembe velem, mert elég kellemetlen lenne ismét felmondani rövid időn belül. Bár a lényeg számomra az volt, hogy kicsit békén hagyjanak, ami egyelőre sikerült.

A költözés nem kis kiadással járt, s elég ha csak a kaukció összegét veszem alapul. Mindezek mellett persze fontos még megemlíteni, hogy azért magával ragadott a hév, így aztán én is elkezdtem a helyi boltokba járni. S hiába három számjegyű árcédulát viselő dekorációs termékeket vásároltam, ha ezekből egy tucatot sikerült vásárolnom, így lett egy nem kis kiadásom. Pedig úgy álltam a dologhoz, hogy úgy is majd csavarogni fogok, és nem nagyon fogom itthon tölteni az időmet, így nagyon berendezkedni nem akarok. Végül pont máshogyan történt, így az időm java részét itthon töltöttem. Ehhez hozzájárult, hogy sokszor iszonyatosan meleg volt, ami miatt nem sok kedvem volt kimozdulni, vagy épp vihar tombolt. Mindezek mellett persze a munka is leszívta az erőmet, így sokszor tényleg csak arra volt erőm, hogy valamit épp nézzek.
Természetesen azért ez is magával hozta, hogy nem kellett egy hónap ahhoz, hogy tulajdonképpen besokalljak az itthon üléstől, így aztán úgy vártam a fizetést, mint a megváltást. Ugyan terveztem kirándulni, és sok mindent, de sokszor erőm nem volt hozzá, vagy pedig időm. Így ugyan csak egy szabadnap állt rendelkezésre, de a múlt héten úgy döntöttem, hogy tiszteletemet teszem az fővárosi állatkertben. 

Azért nem fogok hazudni, hogy kicsit frusztrálva éreztem magam, hogy akik rendelkeztek oltással, azoknak már korábban is sok helyre elmehettek. Én is szerettem volna kikapcsolódni rendesen, de egy idő után éreztem, hogy a szabad levegőn való sétálás egy idő után már eléggé unalmas tud lenni. Mindezek mellett nagyon szerettem volna elmenni más helyekre is, így végül úgy döntöttem, hogy ha egyedül is kell mennem, de elmegyek, mert nagyon szeretnék a négy fal közül kitörni egy kicsit. Bevallom most nem élveztem annyira, mint a korábbi alkalmakat, ami szerintem nem meglepő, hiszen nagyon sok hely le volt zárva. Mindezek mellett pedig a gondozatlanság benyomását keltette nagyon sok állat kifutója, és pár állat sem nézett ki túlságosan egészségesnek. Még korábban majdnem fél napot eltöltöttem az állatkertben, addig most csak három órát sikerült. Egyrészről nagyon meleg volt, de ennek ellenére viszont sokan voltak. Továbbá nagyon sok minden le volt zárva, s a pandémia alatt véleményem szerint megfelelő anyagi ráfordítással nagyon sok mindent helyre lehetett volna hozni, vagy épp befejezni. Sajnos ez nem sikerült, így nekem ez kissé csalódásnak hatott. Azonban tény, hogy még itt a hónap végi egy hetes szabadságom, amely alatt mindenképpen szeretnék hazalátogatni, és meglátogatni a régen látott ismerősöket. Azért bízom benne, hogy nem betegednek le még többen, s kilépő kolléga sem lesz, mert nem nagyon örülnék, ha nem tudnék egy huzamosabbat pihenni.