The Lion King (2019)

Magyar cím: Az oroszlánkirály

Mivel a nyolcvanas évek végén születtem, így én is azok közé tartoztam, akiknek az egyik kedvenc meséjük a The Lion King, azaz Az oroszlánkirály volt. Mindenki kívülről fújta a mese fülbemászó zenéit, továbbá rengetegszer játszottuk el a különböző jeleneteket az iskola szünetekben. A Disney egy ideje nem nagyon mutat újat, inkább úgy döntött, hogy a mai technikát megvalósítva tulajdonképpen az egykori meséit élőszereplős változatba ülteti át, amely azért sokszor kettős visszhangot vált ki, mint Simba visszatérése a vásznakra, ahol CGI rásegítéssel “élő” oroszlánként láthattuk viszont.

Részletek

Spider-man: Far From Home (2019)

Magyar cím: Pókember idegenben

Jómagam nem vagyok otthon a képregény univerzumban, így aztán nagyon nagy elvárásom tudás hiányában nem is lehetnek. Természetesen nagyon sok írást, kritikát olvastam egy egy olyan filmről, ami nekem tetszett, de rajongóknak nem. Az olvasottak alapján, ha rajongó lennék nekem sem tetszett volna az adott alkotás.
A 2000-es években elkezdődött képregény feldolgozások java része tetszett, de aztán elindult a Bosszúállók vonal, amely elvette a kedvemet szinte az összes Marvel alkotástól. Az új Pókember filmre is csak azért sikerült moziban megnézni, mert reménykedtem abban, hogy jobb lesz, továbbá meghívást kaptam rá. Rossz döntés volt elmenni.

Részletek

Hétköznapi forgatag

Tavaly ilyenkor már biztos voltam benne, hogy szeretnék az akkori élethelyzetemen változtatni, amely sajnálatos módon a munkahely hiány, és az alacsony bérezés miatt nem valósult meg önerőből. Végül úgy alakult, hogy biztosan eldöntöttem, hogy ez lenne a helyes út, azonban csak akkor, ha megfelelő összeg van a bankszámlámon. Végül idén megvalósult a lépés, amelynek köszönhetően jobb munkaközegbe kerültem, továbbá sikerült a hátam mögött hagyni azokat a dolgokat, amelyek problémát okoztak. Sok mindent terveztem, de a főváros nagysága, új ismeretségek végül korábbi életciklusomat is megváltoztatta. Ennek köszönhetően pedig jó pár rossz szokásomat hátrahagytam, habár tény, hogy jöttek újak.

Sikerült elsőre belenyúlnom munkahely szempontjából is abba, amelyre az mondható, hogy vállalható lesz egy ideig. Az elmúlt időszakban ráadásul úgy alakult, hogy helyzetem még stabilabbá vált, így aztán a keresetem is nőtt, ezáltal ténylegesen igazzá vált az, amivel már eddig is tisztában voltam. Azaz a fővárosban ugyanabban a munkakörben akár a dupláját is megkereshetem korábbi fizetésemnek.
Azóta természetesen sikerült “felcsalnom” más ismerősöket is a fővárosba egy kis csavargás erejéig is.
Ami számomra legjobban meglepőbb, hogy még odahaza nehezen, vagy csak alig tudtam rávenni embereket a közös programokra, kikapcsolódásra, addig itt ez elég könnyen megy. A hazaköltözés lehetőségét pedig teljesen elvettem a fentiek fényében.

Child’s Play (2019)

Magyar cím: Gyerekjáték

Azt hiszem, hogy horror rajongóknak nem kell bemutatni Chucky karakterét, aki a kilencvenes években tűnt fel először a mozivásznakon, és számos folytatást megért az ő története. Bár tény, hogy inkább az első két film volt az, amely említésre méltó. A kétezres évek után előjött egy olyan fajta megmozdulás a filmkészítés kapcsán, hogy az alkotók a régi klasszikusokat előveszik, s újra megfilmesítik. Akadnak olyanok, amelyek jól sikerülnek, de a legtöbbjük sajnos mellékvágányra fut végül. Ilyen a 2019-es Gyerekjáték is.

Részletek

X-men: Dark Phoenix (2019)

Magyar cím: X-men: Sötét Főnix

Nem vagyok Marvel alkotások rajongója, így nekem a képregények kimaradtak. Ha kizárólag az X-men filmekről van szó, akkor nekem az első kettő volt egy tisztes iparosmunka, míg a harmadik egy kilógó lóláb, ami minden bizonnyal a rendezőváltás miatt volt olyan, amilyen. Utána viszont elkezdett zavarni az, ami ezekre a filmekre érvényes: Reboot. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem lehet úgy megcsinálni egy folytatást, vagy egy új filmet, hogy a korábban elkészítettek ne legyenek értelmetlenek, ha az ember leülne, és egyszerre megnézné őket egymás után.
Ennek a következménye is, hogy az X-men filmek otthon nézősökké váltak. Mivel érdekelt, és volt is kivel elmennem, így a Dark Phoenix végül moziban nézős lett.

Részletek

Az élet

Annak idején nagyon sokat szenvedtem attól, hogy a korábbi lakóhelyemen sajnos nagyon kevés szórakozási lehetőségem volt. Mivel alkoholt nem fogyasztok egyáltalán, így gyakorlatilag maradt a strand, és a mozi. És, ha egyikre se volt lehetőség, akkor a sétálás, biciklizés, és a másokkal való ismerkedés, találkozás. Utóbbi szintén nehezen ment, mert mindenkinek megvolt a maga kényelmi zónája, és sokszor ebből a zónából nem nagyon lehetett embereket kirángatni. Kifejezetten utáltam azt, amikor valakivel csak online tudtam tartani a kapcsolatot, és esetleg havonta egyszer tudtam vele találkozni, s komolyabban csak akkor sikerült programot szervezni, ha az szinte teljesen impulzív hatással jött össze. És akkor elfelejtettem megemlíteni az emberekből hiányzó rugalmasságot is. Ugyan városban laktam, s megyeszékhelyen, de sokszor éreztem azt, hogy kinőttem azt a város, ahol az életem legjelentősebb részét töltöttem. Aztán végül egyre terebélyesedett az ismerősi köröm, s a tudat, hogy a jelenlegi szakmámban kétszer, vagy háromszor annyit kereshetnék ugyanabban a pozícióban adott egy löketet, hogy végül eldöntsem, hogy mindenképpen váltani szeretnék. Így is történt, hogy nagyjából lassan két hónapja vagyok budapesti lakos.

Egy héttel a felköltözés előtt már elkezdtem önéletrajzokat küldözgetni, s ennek is köszönhetem elsősorban, hogy egészen pontosan két napig voltam munkanélküli, s egy szabad hétvégét tudhatok magam mögött, s majd utána ismét elkezdtem dolgozni. Rögtön a legelső biztosnak tűnt, habár tény, hogy a dupla műszakos napi műszaknak köszönhetően több a szabadnapom, ellenben munkanapomon nincs időm semmire. Természetesen időközben voltam az adóhatóságnál is, hogy be vagyok-e jelentve, s minden hivatalos, s egyelőre úgy néz ki, hogy eddig minden klappol, s valóban megkeresem ugyanabban a munkakörben, ugyanabban a szakmában az egykori fizetésem kétszeresét.
Ahogyan feljöttem természetesen az ismerősök száma növekedett, valamint egykori fővárosba költöző ismerősökkel is sikerült találkoznom. Mindezek mellett valóban nagy a város, így továbbra sem engedek abból, hogy olykor-olykor “fejszellőztetés” gyanánt egyedül is kimozduljak, ami ilyenkor természetesen többnyire a Margit szigetet jelenti.

Annak kifejezetten örülök, hogy a munkatársak normálisak, és sikerült beilleszkednem, így nem szenvedés letolni egy-egy műszakot. Az már sajnos igen, hogy a rettentő hőség miatt tényleg borzaszó az utcán tartózkodni, hiszen a beton iszonyatosan visszanyomja a meleget. És sajnos sokszor a nyári zivatarok sem hoztak felüdülést.
Mindezek mellett végül úgy döntöttem alig egy hónap után hazautazok, ami sajnos nem jól sült el, hiszen sikerült egy kisebb balesettel a három napos otthonlétből hetet csinálnom, amelynek köszönhetően két munkanapom is ugrott. Ugyan csak egy kellemetlen, de semmi következménnyel nem járó szaruhártya sebet tudhattam magaménak. De nem örültem, hogy több program így kiesett, ráadásul egy hétig napszemüveget kellett viselnem szinte mindenhol.

Szerencsére azonban miután minden helyrejött sikerült további programokat leegyeztetnem. Többek között strandolásokat, kirándulást, és mozizásokat is. Ami persze mindenképp pozitív számomra, hogy minimális kiadásokat jelentenek ezek majd számomra.
A főváros sikeresen magába szippantott, s a folyamatos mozgásteremnek a tömegközlekedését is sikerült majdnem teljesen elsajátítanom. Persze a BKK androidos applikációja sokat segít abban, hogy hol mennyit kell várnom, továbbá megismerjem a területeket még jobban.

Godzilla: King Of The Monsters (2019)

Magyar cím: Godzilla – A szörnyek királya

Az 1998-as Godzilla filmet láttam, és nekem visszafogottan ugyan, de tetszett, de annyira nem rántott be. Leginkább a befejezés, ami tulajdonképpen nyitva hagyta a folytatás lehetőségét, ami soha nem készült el. Ezért is kaptam fel a fejemet, amikor kiderült, hogy érkezik egy új film, ami azonban nem folytatás, hanem reboot az amerikai franchise-nak. Aztán jöttek az előzetesek, s odáig jutottam, hogy a 2014-es első résztvégül moziban néztem meg. Habár egyetértettem a kritikák egyes részeivel, de végül mégis ott lett a film a Blu-ray gyűjteményben.
Aztán megérkeztek az új előzetesek a folytatásról, és mindenképpen tudtam, hogy ez ismét moziban nézős lesz. Ami meg is történt, de ismét érdekes élményekkel keltem fel a moziszékből.

Részletek

Brightburn (2019)

Magyar cím: Brightburn – A lángoló fiú

Moziba való járásom az elmúlt években eléggé megritkult, annak köszönhetően, hogy sajnos kevés az olyan alkotás, amelyre felkapom a fejem. Arról nem is beszélve, hogy az olyan filmek, amelyekre nem tudom biztosan megmondani mennyire fog tetszeni jobb, ha megvárom a hivatalos megjelenést. Persze azok az esetek, amelyeknél meghívott vendég vagyok felülírják ezt, így történt, hogy a Brightburn nem volt a megtekintendők listáján, de végül mégis moziban néztem meg. Sajnos elhibázott koncepcióként éltem meg. 

Részletek

A mi kis falunk: 3.évad

A magyar alkotásokhoz mindig szkeptikusan álltam hozzá. Egyrészről ott volt, hogy nem igazán tudtam őket élvezni. Sokszor a rossz rendezés, vagy pedig a színpadiasság volt az, ami miatt végül úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó magyar filmeket, sorozatokat nézni. Persze akadtak gyöngyszemek, de úgy tűnik a rossz korszak kezd letűnni, mert kezdenek valóban minőségi darabok előbukkanni. Persze ezeket magyar viszonylatban kell érteni. Ilyen A mi kis falunk, amely nemrégiben tudta le a harmadik etapját, amely más volt, mint az előző kettő.

Részletek

The Big Bang Theory: 12.évad

Több, mint egy hete már annak, hogy legyűrtem a The Big Bang Theory 12.évadát, amely nem évad, hanem sorozatzáró is lett annak köszönhetően, hogy az egyik főszereplő nem akarta megújítani a szerződését egy újabb évadra. Én már régóta nem vagyok nagy rajongója a sorozatnak, de mivel nagyon kevés néznivaló akadt, így egyszeri abbahagyásom után ismét nekiálltam, s végül szokásos megnéznivalóvá nőtte ki magát. Mivel heti húsz perc belefért az időmbe, így végül nem váltam meg tőle. Azonban tény, hogy többnyire évad végén legtöbbször arra sem emlékeztem, hogy mi volt az epizódok java részében.
Ha már előre tudott volt, hogy a széria be fog fejeződni, én nagyon vártam, hogy majd hogyan is fogják lezárni, de sajnos azt kell mondanom, hogy ez maximum egy évadzárónak mehetett volna el, abból is a gyengébből.

Részletek

Chernobyl – 1×01 (Pilot)

Ugyan nem szerettem az HBO saját gyártású sorozatait, de azt kell mondanom, hogy ha valamibe belefog, akkor bizony érdemes figyelmet szentelni rá, továbbá bepróbálni legalább az első részt, hogyha olyan alapkoncepciót  vesz alapul, ami az embernek bejöhet.
A Chernobyl katasztrófájáról szerintem nem nagyon van ember a földön, aki ne hallott volna. Engem kifejezetten érdekel, és nagyon sokat olvastam róla, valamint néztem róla videóanyagot. Ezért is voltam kíváncsi, hogy vajon ezt a témát felölelő sorozat vajon milyen lesz?

Részletek

Big City Life

Hatalmas zenerajongó lévén ehhez a bejegyzéshez, és a címéhez tökéletesen illik a Mattafix – Big City Life című zenéje. Ugyanis én is hasonló módon előadhatom ezt a számot, ha alapul vesszük az elmúlt hetek eseményeit.
Úgy vélem, hogy egy objektíven, és logikusan gondolkodó ember tisztában van azzal, hogy ma milyen helyzetek uralkodnak az országban, továbbá milyen szituációkkal, és élethelyzetekkel kell szembenéznie az embereknek. A függetlenedés kitolódása, és mellé a kiszolgáltatottság szülőktől, rokonoktól, partnerektől pedig lassan szociális problémává növi ki magát. Ahogyan teltek az évek – annak ellenére, hogy szülői részről ez teljesen normálisnak vélték – engem elkezdett frusztrálni az, hogy a keresetem egyáltalán nem elegendő ahhoz, hogy függetlenedni tudjak. S amennyiben lemondok minden luxusról úgy, hogy nem is élek luxusban, akkor is évekbe telne, mire valamit is tudnék kezdeni magammal. Abba pedig végképp nem akartam belemenni, hogy egy párkapcsolat rántson ki az otthoni falak közül, hogy aztán egy másik embertől függjek. Így aztán tavalyi elhatarozásom előkészületekben, és sprólásban jelent meg, melynek végeredménye pedig az lett, hogy május elején budapesti lakos lettem. 

Az előző munkahelyemen sok probléma volt, amelynek rákfejéne leginkább abból fakadt, hogy szinte csak női kollégáim voltak, így sajnos megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor hátrányos diszkrimináció ér azért, mert milyen nemű vagyok. Ehhez nem akartam asszisztálni, így nagy megkönnyebülés volt a felmondás, és bíztam benne, hogy nem kell majd visszamondanom, ha valami közbejön. Szerencsére nem így történt. Nem vagyok a lusta fajta, s ugyan nagyon bátorítottak, hogy nem lesz gond, de az utolsó hétben mégis elkapott egy minimális pánik. Mindez úgy, hogy három havi spórolt pénzem volt a bankszámlámon, és biztos volt a felköltözés.
Végül a költözés az ünnep után közvetlenül történt meg. Első dolgom volt a bérlet megvásárlása, s másnap állásinterjúkra való járkálás. Ami olyan jól sült el, hogy tulajdonképpen felkerülésemkor volt egy szabad éjszakám, egy pénteki napom, és egy szabad hétvégém. Ugyanis már próbanapoztam a következő hét hétfőjén. A műszak közepén, már további napokról volt szó, majd a további napokban már az egész havi beosztás megbeszélése volt napirenden. Egyelőre munka van, aztán meglátom mennyire lesz tartós, illetve vállalható. 

A fő dolog nálam egyértelműen az volt, hogy ki tudjak mozdulni. Sajnos a lakóhelyemen a szórakozási tevékenységeim nagyon beszűkültek, lévén megyeszékhely kapcsán sem voltunk elárasztva. Csak úgy, mint munkahelyekkel, és azok alacsonyan tartott fizetéseivel. A cél az egyedül való közlekedés volt úgy, hogy még mobiltelefon nélkül is hazataláljak, továbbá rögzüljenek a területek, és azok elnevezései. Egy hét alatt, már kívülről tudom, hogy hogyan kell eljutnom a Margitszgetre, ahol eddig csak a rossz időben fürdőző kacsákat örökíthettem meg.:

Sajnos az időjárás nem kedvezett, de az esernyő mindig kéznél volt. Igyekeztem mindent körbejárni, bár tény, hogy még így is akadt, ahová nem jutottam fel. Odahaza sokat bicikliztem, így aztán nem kis mozgásigényem alakult ki. Azonban a fővárosban a közlekedési morál miatt nem is mertem biciklivel való közlekedésben gondolkodni, így végül maradt a sok séta zenehallgatással. Szerencsére azért voltak szebb napok, amikor csatangolhattam a város zöld részein. 


Pet Sematary (2019)

Magyar cím: Kedvencek temetője

Általános iskolásként szerettem a horrort, mint műfajt. A szülők nem, így aztán emlékszem hányszor eset meg az a szituáció, amikor a szülőket elnyomta az álom, én pedig halkan magamévá tettem a távirányítót, majd kellő hangerő levétellel csatornát váltottam. Ugyan kedvencemmé nem vált, de mégis megmaradt bennem a jellegzetes jelenetsoraival az 1989-es eredeti Pet Sematary, valamint a később érkező második rész pár gusztustalan fordulataival.
Számomra az igazi horrorok a 80-as és 90-es években érkeztek, mert a 2000-es évek után átment az egész műfaj egy hatásvadász vérrel átitatott agyatlan tucat hentesfilmbe. Mindezek mellett pedig megindultak a feldolgozások. Persze az esetek többségében kevés sikerrel. Ahogyan előkerült Stephen King könyvek, akkor elkezdtem reménykedni, hogy a Kedvencek temetője is újrafeldolgozásra kerül, hogy meglássuk hogyan mutat húsz évvel később a fejlettebb filmes technikával megvalósítva.

Részletek

This Is Us: 3.évad

Magyar cím: Rólunk szól

Tavaly, amikor kifutott a második évad, mindenképpen azt gondoltam, hogy érdekes lehet majd a folytatás. Leginkább azért gondoltam, mert a befejezés a már meglévő koncepción frissített egyet. Az idei sorozatos évadban ismét lecsengett 17 epizód, de sajnos azt kell mondanom, hogy nem kapott el annyira a gépszíj, mint ahogyan azt a korábbi két évad tette.

Részletek