Miért is nem tud az ember téli álmot aludni?

Azok az emberek közé tartozom, akik nem nagyon szeretik a hideget. A köztes időjárás az, ami nekem kedvező. Ilyen a tavasz, s a korai ősz. Utóbbi az, ami sajnálatos módon már elmúlt. Látvány miatt szeretem a késő őszt, s a tél is gyönyörű valamilyen szinten, de sajnos a hideg idő iszonyatosan kivesz belőlem sok-sok energiát, aminek köszönhetően sokkal fáradtabb vagyok. Ez annyira még nem is jelentene gondot, de ugyebár év vége van, s a szabadságok száma megcsappant, s bizony indul az év egyik keményebb hónapja, amit az utolsó, s egyben tökszorítóbb fogja majd zárni. Igen, igen. Az a bizonyos karácsonyi és szilveszteri láz, ami majd igazán odacsap, ahová nem kéne. Legalábbis, ha a munkát vesszük figyelembe.
Aki rendszeres követője a blogomnak az tudja, hogy mennyire is vagyok Tomb Raider rajondó, melynek új epizódja (ha tényleg nem jön semmilyen csúszás) jövő hét pénteken debütál majd Európában, s jó pár online webáruház alapján itthon is. Előre láttam, hogy majd lesznek itt borzasztó beosztások, így úgy döntöttem, hogy egy kitalált indok alapján a játék megjelenésére datálom majd ebben az évben az utolsó szabadságomat. A probléma persze az, hogy azért előtte, s utána is lesz majd munka rendesen. Ráadásul persze az vagyok, aki szintén nem tud parancsolni olykor az impulzus vásárlásának (billentyűzet vásárlás ugyebár),s emellett az étkezésre szánt pénzt is remekül el tudom költeni olyanra, amire nem is terveztem. Úgy néz ki ismét kell majd némi kifulladás, hogy rájöjjek, hogy bizony nem energia itallal kell felturbóznom magam, s nem a pénzt kell szem előtt tartanom addig, míg nem éhezek, mert ez a hét rendesen szét fog csapatni lévén három napra is vállaltam túlórát. Csak kérdés, hogy minek, mert szombat estére örülni fogok, ha tudom, hogy merre vagyok arccal.

Az elmúlt hetekben az időjárás nem könnyítette meg a kikapcsolódási lehetőségeket, így legtöbbször sajnos itthon voltam kénytelen ülni, ami annyira nem elégített ki, hiszen sok programot voltam kénytelen lemondani. Eleinte az eső volt, ami megkeserítette az életem, utána pedig sajnálatos módon beállt a majdnem fagyponti hőmérséklet, ami még napközben sem volt hajlandó kicsit enyhülni. Én pedig ismert fázós vagyok, tehát nem is volt kedvem a friss levegőre se menni szinte. Szerencsére azért a hétvégére iszonyatosan jó idő volt, így bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó idei bringázás, amelynek semmilyen célja nem volt csupán “fejfrissítés”.
Meg vagyok én áldva a fotózással. Komolyabb fényképezőgépet nem akarok venni, lévén kevés az olyan előre tervezett alkalom, ahová elvinném, így viszonylag felesleges pénzkidobás lenne. Mobiltelefonok egyre inkább fejlődnek, s ez az az eszköz, ami viszont mindig nálam van. Így idén hosszú Sony barátság után beruháztam egy Huawei P8 Lite nevű csodába, mert beleszerettem a fényképező részébe elsősorban. Azóta is töretlen a szerelem eme csoda iránt, s szerencsére még mindig kifogástalan állapotban van. Mivel megérkezett egy jelentős frissítés, így ismét teszteltem, hogy mennyire kapott egy kis pluszt a fényképező része:

A tavaly vásárolt Xperia SP megmaradt egy ideig, de utána rá kellett jönnöm, hogy nincs maradása. Hiszen, ha olyan helyre megyek, ahol telefon törhet, vagy lopásra ösztönözhet másokat oda jó lesz egy gagyi 2400 forintos is. Így végül szépen fogtam, s eladtam. Kicsit sajnáltam, mert az eredeti ár töredékéért, de sajnos be kellett látnom, hogy rengeteg oldalon volt meghirdetve eme készülék, s azok is alacsony áron voltak belőve, még ha kártyafüggőek is voltak. Így részben sikerült elkerülnöm, hogy orrba-szájba kelljen túlórákat vállalnom, hogy ne látszódjon meg a hónap vége bankszámla egyenlegemen, hogy olyasmi is közbe jött, ami nem volt betervezve.

…és akkor kemény hét munkanap vár rám, míg el nem kezdődik számomra a megérdemelt szabadság. Nem hiszem, hogy unatkozni fognék. Nemrégiben úgy döntöttem, hogy az Uncharted trilógia megérdemel még egy kijátszást, aminek nemrégiben értem a végére. Így végül ismét belemerültem Ellie és Joel kalandjaiba a The Last Of Us keretein belül, melynek jelen pillanatában nagyjából a felénél járok.

A vizuális szórakozások éve volt 2014!!!

Mióta elindítottam a blogomat (amit egyébként előszeretettel vezetek még öt év után is) szinte nálam már hagyományként nőtte ki magát, hogy az év utolsó napján általában petárda, s tűzijáték helyett egy bejegyzést “lövök” ki a virtuális térbe. Egy amolyan évösszegzőt, hogy milyet is hagyok magam után. A fél év tized alatt most jött össze először, hogy ezt nem az év utolsó, hanem a következő első napján sikerül véghez vinni.
Fentieket annak köszönhetem, hogy az év utolsó napján is dolgoztam. Bizonyos korig nálam nagy varázsa volt a szilveszternek, s igencsak vártam a csodát, ami nem jött el. Először azt gondoltam, hogy azért, mert itthon vagyok. Mikor elértem egy kort akkor már lehetőségem volt, hogy elmehessek itthonról, s szentül megvoltam győződve arról, hogy mennyire is jól fogom magam érezni lévény tudtam, hogy milyen társaságba megyek. Utóbbi azon az estén persze “felhígult”, így már olyanokkal is körül voltam véve, akit nem ismertem. S mivel én negatív példák tömkelegét látva nem fogyasztok alkoholt, így kissé kínos volt alkoholtól bepörgött emberek között lenni. Ebből fakadóan pedig nem csak munkanapot, de még túlórát is vállaltam. Amivel nem lett volna gond, ha műszak közepén nem fájdul meg a fejem, s nem tart egész nap. Így számomra nem az volt az elsődleges, hogy hogyan is jutok haza a sok eszement házi bulizós, s berúgott, illetve petárdától eufóriában úszó emberek között, hanem hogy egyáltalán ekkora fájdalommal haza jutok-e. Utóbbi sikerült, habár az elalvással gondok voltak a tűzijáték, s a petárda zaja miatt.

Visszakanyarodva a bejegyzés címéhez ugyanazt kapta, mint tavaly. Annyi különbséggel, hogy míg tavaly erősen kérdőjeles volt cím, addig az idei kapott három felkiáltó jelet. Okkal.
Az év nem telhet el sorozat nélkül! Így volt ez a tavalyi évben is, de mivel az első hónapban még minden sorozatom szüneten volt, így nem volt kérdés, hogy egy korábban általam már abbahagyott kap egy újabb esélyt. Ez volt a South Park, ami talán bírta tíz évadig, hogy aztán ismét földbe álljon nálam. Mindezek mellett persze nem bírtam magammal, így vásárlásból sem parancsoltam megálljt magamnak. Egyrészről beújítottam magamnak egy új telefont, Xperia L-t, másrészről pedig régóta dédelgetett álmom vált valóra a gameplay videókat megtekintve sokszor: Uncharted playstation exkluzív játék vált elérhetővé számomra, hogy megvásároltam az első játék konzolomat Playstation 3 formájában. Erre ugye rákontráztam még februárban, ugyanis a Tomb Raider Trilogy és a The Last of Us érkezett meg ugyanerre a konzolra. És ezek után jött egy huzamosabb szünet.

Legyünk őszinték: senki sem szereti a kisebbségeket. És most elsősorban a bőrszínre gondolok, akik hazánkat szépen lassan, de biztosan belepik. Na már most szerintem senki sem örülne, ha a szomszédságába egy ilyen ember/emberek költöznének, így nálunk is így volt. Arról nem is beszélve, hogy volt olyan, amikor naponta többször is megjelentek. Ebből fakadóan pedig nem tudtunk mit csinálni, s meghoztam a döntést: mivel jelen pillanatban a családban legalább két aktív dolgozó van, így egyértelmű, hogy keresni kell egy alternatív megoldást. A költözést. Én voltam az, aki azt javasolta, hogy hitelt próbáljunk, de lehetőleg okosan. El is kezdtünk efelé haladni. Mindezt azután, hogy elvileg lett volna hova menni, de ott a költözés előtt két héttel jelezte a tulaj, hogy kutya oda nem mehet (mindezt úgy, hogy lassan minden készen állt, hogy oda menjünk). Így végül egy másik ház lett kinézve, melynek már a költségei is nagyok voltak, így sajnos ezen a nyáron kirándulás, strand nem volt, hanem csak séta, meg biciklizés.
Ezeknek ellenére azért megpróbáltam kikapcsolódni, így végül maradt a mozi, mert azt tartottam az olcsóbbik megoldásnak. A The Amazing Spider-man 2, illetve a Godzilla is jó döntésnek bizonyult, habár tetszett mindkettő, de Blu-ray árukat kicsit magasnak találtam, így egyelőre megvárom a leárazást, hogy megvásároljam. Azonban a Dawn of The Planet Of The Apes valóban minőségi anyag volt, amely már itt is van a polcomonIdőközben pedig csináltam egy olyan akkora marhaságot, melynek köszönhetően azt a maradék esélyt is eljátszottam, hogy a nyáron valamilyen programom lehessen. Lényegében netről rendelt telefonom meghibásodott minden előjel nélkül egyik napról a másikra, így elkapott az ideg. Azon leginkább, hogy nem akarták javítani, hogy ahelyett, hogy vártam volna két napot, míg kihisztizem (ami egyébként részemről, mint vásárló teljesen jogos volt) azonnal elmentem a MediaMarkt-ba, s ott is mondogattam a szövegemet, hogy netről nem veszek soha többet semmit. Ugyanaz a telefon nem kell, így végül lett egy picivel erősebb Xperia SP telefonom. Igazából sikerült kiharcolnom a telefonom megjavíttatását, így végül azt sikerült eladnom, így a vételár felét a jelenlegi telefonomból visszakaptam.

Miután a kisebbséget sikerült “legyőzni” jogilag, így végül a házvásárlás teljesen lefújásra került, így megpróbáltam anyagilag rendbe jönni. Az időjárás nem kedvezett, így ismét a vizuális szórakozások voltak a célpontok. Így például a Harry Potter sorozat Blu-ray-en teljessé vált, illetve a játékfüggőség is teljes képet kapott az exkluzivitás terén. Azaz gazdagabb lettem ezen a téren egy Xbox 360-nalígy a Lara Shadow’s illetve a Beneath The Ashes konzol exkluzív Tomb Raider kiegészítők is kijátszásra kerültek. És akkor még nem emeltem szót a Silent Hill Downpour-ról sem, ami nagyon jónak látszott, de még mindig nyekergek vele, annyira nem megy. És akkor még nem beszéltem még a sok aukcióról, illetve játékról, melyeket fillérért, akár egy ezer forintért magaménak tudhattam.

Összességében azt kell mondanom, hogy ha a nyári hullámvölgy nem lett volna, akkor iszonyatosan jó évem lett volna szórakozás szempontjából. Nagyon bízom benne, hogy az idei ebből a szempontból más lesz.

Azt hiszem ez jó vásárlás volt!

Szoftver frissítés utáni helyzet:

Nagyjából egy hónapja írtam le, hogy hogyan is lettem boldogtalanul boldog egy Xperia SP tulajdonosa. Azóta érkezett rá egy szoftver frissítés, melynek köszönhetően az én használatomban (nincsenek teletömve különböző applikációkkal, nem játszom rajta, internet naponta maximum csak fél órányi van rajta használva, emellett kizárólag zenehallgatás, telefonálás, sms-ezés van stb.) a legmagasabb üzemidő töltés nélkül a több, mint négy napnyi készenlét. Lehet elérném még az öt napot is, de mivel holnap reggel munka, így este már töltőn lesz a kicsike. 🙂

Vásárolj okosan netről, avagy hogyan NE rontsd el a nyarad!

Ha lehet ilyet mondani, akkor talán kijelenthető, hogy az idei lesz az egyik legnehezebb, s legrosszabb nyár az életemben, ami leginkább anyagilag fog majd megérződni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy olyan nagyon sok mindent terveztem az idei nyárra, de az biztos, hogy azok, amelyekre gondoltam megvalósításban nem fog működni. Nagyon nem. És ezek azok, amelyekhez bizony bele kell nyúlni a zsebbe.
Amit nagyon szerettem volna, hogy minél több időt töltsek a szabadban. Egyértelműen befolyásolta volna a munka is, hisz nem mindegy, hogy hánytól hányig dolgozok, illetve másnap kell-e menni, s még arról sem szabad megfeledkezni, hogy az sem elhanyagolható tényező, hogy mennyi napot is vagyok itthon egyben. Amit mindenképp szerettem volna, hogy havonta többször elmenni a strandra, hisz már az előző bejegyzéseimben is leírtam, hogy mennyire imádom a vizet, s abban lubickolni. Ahogyan megvolt 2012 és 2013 nyarán egyaránt idén sem kihagyható dolog lett volna felutazni Budapestre, s meglátogatni a fővárosi állatkertet. Egyrészről részemről anyagilag nem olyan nagy érvágás, s ugyan egy napért nem kis összeget kell kicsengetni, de eddig még egyszer sem bántam meg, hogy felutaztam. Az már májusban eldőlt, hogy itt költözés lesz. Egyelőre nem volt biztos időpont, most úgy látszik, hogy július 1.-én megváltozik véglegesen a lakcím. Nyilván az új helyet rendben kellett pofozni, így abba is kellett pénzt ölni, s ebből fakadóan azért jelentősen csúsztak a programjaim is. Hősiesen viseltem ezt, hiszen nem csak hogy muszáj volt, hanem a jobb komfortérzet is jelen lenne, vagyis pontosabb lesz a következő lakhelyen. Akadt egy-két olyan kiadás, amelynél azt láttam, hogy ha valóban meglépem, akkor jó pár programomról le kell mondanom, de végül úgy alakult, hogy ezek a terhek végül nem valósultak meg, s másfajta járható utat találtunk. Abban a hitben éltem, hogy most kicsit nyugodtabb időszak következik, s ez tartott múlt hét keddig. Ekkor dőlt el véglegesen, hogy jövő hónapban egy mozit megengedhetek magamnak, de egyébiránt semmilyen olyan programon nem vehetek majd részt, amelynek van anyagi vonzata. Azaz maradnak a séták, bicajozások, itthon ülés. És miért? Twitteremen már kilőttem múlt héten, hogy a lent látható Xperia SP nem túl boldog tulajdonosa lettem. És ezt úgy, hogy év elején újítottam be az új telefonomat, amely Xperia L volt.

Lassan tényleg az lesz rám igaz, hogy úgy váltogatom a mobiltelefonjaimat, mint az alsónadrágomat. És mindezt úgy, hogy megpróbálok minél jobb döntést hozni főleg annak fényében, hogy én vigyázok az ilyen fajta, s viszonylag drága készülékekre. A középiskolás időszakomban volt egy elég jó SonyEriccson zenemobilom, ami néptelefonná lőtte ki magát, s én is nagyon szerettem. Nem mondom, hogy tényleg élvezet volt használni. Amikor viszont a fülhallgató része meghalt, akkor az új pótlása minimum öt számjegyű összeg volt. Ezért is történt meg, hogy amikor az iskolát befejeztem azonnal vettem egy másikat. Jó ötletnek tűnt, de sajnos zsákutca volt, mert tényleg egy műszaki selejt volt minőségileg. Már attól égnek állt a hajam, hogy egyszer mertem letenni az asztalra, s olyan durva karc lett a kijelzőjén, hogy majdnem újra kellett éleszteni, mert olyan hevesen vert a szívem, hogy azt hittem ott helyben szívinfarktust kapok.
Így nem volt kérdés, hogy le kell cserélni. Amikor elkezdtem dolgozni a jelenlegi munkahelyemen rögtön gondolkoztam a további készüléken. Az már akkor elvárás volt, hogy a kijelzője jó legyen, s tényleg ne úgy járjak, hogy ha hozzá merek érni, akkor össze-vissza karcolódik, még képernyőfólia használata közben is. Végül így vettem meg a csodálatos Sony Ericsson W8-at. Ez a készülék tényleg élt a kezeim között egy évet, amikor is végül továbbadtam a családban, hisz a szoftvertámogatottsága lejárt, s a fényképező részével nem voltam teljesen elégedett, ugyanis utóbbi nekem döntő tényező. Mivel drága mobiltelefont nem akartam, de próbálkoztam a középkategóriában maradni, így végül lettem egy Xperia U boldog tulajdonosa. Ezzel maradéktalanul megvoltam elégedve, s örültem, hogy nem kell fényképezőgépet magammal cipelnem, ha akarok pár képet lőni.Persze hamar rájöttem, hogy a képek csak a képnézegetőben olyan csodásak, hisz ha egy képszerkesztő programmal megnyitom teljes méretben akkor látszik, hogy 5 megapixel bizony elég kevés. Mindezek mellett kicsit idegesítettek a térerő problémák a munkahelyemen, s hiába mondták többen is, hogy nekik is megvan ez a jelenség, valahogy nem nyugtattak meg teljesen. Mivel a családban ismét igény volt egy telefonra, ezért ez ismét továbbadásra került, s így került hozzám januárban a fent említett készülék az Xperia L.

A készülékkel megvoltam elégedve teljesen, habár már itt is látszódott, hogy 8 megapixel sem fogja megváltani a világot, főleg éjszakai használatkor. De én ezzel nem törődtem, s boldogan használtam, habár akkor is, amikor kiderült, hogy nem annyiba fog kerülni, mint amennyiért kidobta jó pár weboldal. Ugyanis az online webshopoknak van egy olyan trükkjük, hogy a nem magyar nyelvű készülékeket hirdetik meg olcsóbban, s ezek kerülnek listázásra mindenhol. Az ember rákap az olcsó ár miatt, majd a rendelésnél kiderül, hogy vagy nem magyar, vagy pedig csak maga a készülék töltővel, vagy anélkül. Aki pedig akar rendelni, az megteszi így is, úgy is. Mivel a “megbízható bolt” plecsni ott volt, s Sony termékről volt szó (na itt jön nekem a nagy termék b*ziság), megrendeltem. A délutánra beígért futár megjelent reggel 7-kor úgy, hogy nem csöngetett, nem telefonált, s a szülők rángattak ki az ágyból. Még az sem zavart, hogy nem volt semmilyen papír hozzá, de úgy voltam vele, hogy Sony termék. Nem lesz belőle baj.
Körülbelül majd egy hónappal ezelőttig minden rendben volt, amikor is egy pixel hibát véltem felfedezni a kameragombhoz közel. Akkor már megszólalt bennem valami, de garancia papír nélkül inkább nem törődtem vele, hisz elhanyagolható dolog volt, ha azt nézzük.  Egészen múlt hét keddig, amikor reggel felkeltem megnézni mennyi az idő. Minden rendben volt a készülékkel, majd amikor két órával később felkeltem, megnéztem mennyi az idő ismét már olyan volt a kijelző, mint ha be lenne ázva. Mindez úgy, hogy víz nem érte a készüléket. Természetes, hogy kiakadtam rajta, hisz előzőleg az itthon használt fejhallgatóm, majd utána a fül hallgatóm ment tönkre, s ezeket viszont pótolnom kellett, hisz mindennapi használati cikkek nálam. S mivel nem terveztem semmiféle nagy értékű terméket venni, illetve nem akartam nagy összeget költeni, így ott nem spóroltam a minőség kárára. Természetesen azonnal felhívtam a szervizt, mely közölte velem, hogy kitöltött garancia papír nélkül nem tudja javítani a készüléket.

Természetesen jó pár helyi GSM boltba betértem, hogy most mit tudok csinálni, de mindegyik elmondása alapján nem kis összeget kellett volna otthagynom, feltéve ha javítható a telefon. Arról nem is beszélve, hogy már a bevizsgálás is pénzembe került volna. Telefonra szükségem lett volna mindenképp, így gondolkodóba estem. Mivel a bankszámlámhoz tartozik hitelkeret, melynek havi pár száz forint fix összege van, így úgy döntöttem vásárolok egy új készüléket. Hisz, ha felhasználom a hitelkeretem egy részét akkor van új telefon, de ugrik minden anyagiakhoz kötött szórakozásom a nyáron. Amennyiben nem használok fel belőle semmit, hanem gyűjtögetem a pénzem, akkor is ugrik minden anyagiakhoz kötött szórakozásom, ellenben nincs telefonom.
Hitelt nem szerettem volna felvenni, s akár egy vagy két évig fizetni, viszont a hitelkeretemnek köszönhetően számításaim szerint két hónap alatt lerendezhettem volna. Így utóbbira esett a választásom. Mivel butább készüléket nem akartam, ugyanolyat szintén, melynek szoftveres támogatottsága eléggé meredek, ezért végül a következő lépcsőfok volt a döntés, mely az Xperia SP lett, melyre két éves garanciát kaptam, illetve mellé az első évben törésbiztosítást. Persze égetett belülről a düh, így azonnal a közkedvelt árukereső portálon leírtam a véleményem, mely ugye moderációs sorba került. Itt még nem ért véget a történet, ugyanis szokásomhoz híven frissíteni akartam a meglévő készüléket. Ami nem sikerült, ugyanis frissítés közben megszakadt a folyamat, s onnantól kezdve egyik frissítő programmal sem tudtam előröl kezdeni az egészet. Az egyik nem ismerte fel, a másik meg nem listázta ki az én modellemet. Ekkor már fájt a fejem, szédültem az idegességtől, de azért elmentem még bevásárolni, hisz muszáj volt. Közben meg azon járt az agyam, hogy mit is ronthattam el, illetve hogyan is hozhatnám helyre. Ugyanis a  telefon nem volt hajlandó újraindulni. Szerencsére valamennyire azért konyítok idegen nyelven, így jó pár külföldi oldal átnézése után ráleltem a probléma forrására: a jelenlegi operációs rendszerem, a Windows 8.1 nem teljesen kompatibilis a frissítő szoftverrel. Ekkor kénytelen voltam visszatenni a Windows 7-et, ahol szerencsére megtudtam oldani mindent, s a telefon frissítése sikeresen megtörtént.

Mire kezdtem volna beletörődni, hogy van egy rossz telefonom fenn a szekrény tetején kaptam egy hívást a webshoptól, miszerint olvasták a hozzászólásomat. Meglepődtem, főleg amikor közölték, hogy akarnak segíteni. Azért kicsit értetlenkedtem, hogy ha a rendszerükben utána tudnak nézni a tőlük rendelt készülék adatainak, s tudják szervizeltetni, akkor ezt miért nem ajánlották fel két nappal előtte. Nem törődtem vele, mert úgy voltam, hogy a megjavított készüléket el tudom adni, akkor csak a júliusom lesz vészes, de az augusztusban már mehetek csavarogni, vagy amerre akarok menni. Megbeszéltek szerint futárt vártam másnap, aki nem jött. Persze a szervizen kívül senkit nem tudtam elérni, aki azt mondta utána néz a dolgoknak. Mivel hétvégén nincs ügyintézés, így küldtem egy e-mailt, amire kaptam választ. Vicc az egészben, hogy a következő munkanapon megjelent a futár, akit egyébként vissza kellett hívni, mert ugyan ide jött, de se nem csengetett, se nem hívott. Szerencsére sikerült utolérni, így visszafordult. Jelen pillanatban pedig ott van a szervizben a készülékem, egyelőre nem tudom mi lesz a sorsa. Gondoltam leírom melyik boltról van szó, de végül meggondoltam magam, azt hiszem elegendő, ha ott van azon a bizonyos weboldalon a véleményem.
Persze nem ment minden simán, ugyanis vasárnap a Windows 7 szépen összeomlott, majd pedig nem is volt hajlandó elindulni. Végül fel mérgeltem magam, így visszakerült a Windows 8.1. Több napon ment rá mire mindkettőre visszavarázsoltam a programokat, s nem is voltam túl vidám tőle. Az viszont más kérdés, hogy tegnap már jelzett a frissítő program, hogy a jelenlegi telefonomra megérkezett az új szoftver. Szerencsére egy kedves fórumtárs segített, így a Windows 8.1-en is tudtam frissíteni az Xperia SP-t, amellyel meg vagyok elégedve, s nem is tervezem lecserélni egy ideig. Az új szoftverrel pedig száguld, mint egy megvadult bika.

A szabadságomat az egész telefonmizéra szépen vitte, de azért maradt némi szabadidőm is. Ebben az új lakást újítottuk, s mindent próbáltunk elrendezni, hogy kész legyen, költözhető legyen két hét múlva. Jelenleg úgy néz ki, hogy minden a tervezettek szerint fog menni. A jelenlegi kábelszolgáltatónál is jártam, ahol mindent egyeztettem, s költözés előtt 2-3 nappal kötöm majd meg a szerződést. Itthon mindent egyeztettünk, miszerint nekem TV nem kell, mert egyébként sem nézem. A TV-t pedig filmnézésre, sorozatnézésre, s játékra használnom. Így némi költséget sikerül megtakarítani. Így feltehetően július közepére legkésőbb már online tudok lenni számítógépről is, nem csak telefonról. Persze netfüggőség nincsen nálam, hisz van jó pár játék, melyből sikerült másodjára is kipörgetnem az Uncharted-ot, illetve jó pár film megtekintése még rám vár, de azt majd az új helyen.