Vásárolj okosan netről, avagy hogyan NE rontsd el a nyarad!

Ha lehet ilyet mondani, akkor talán kijelenthető, hogy az idei lesz az egyik legnehezebb, s legrosszabb nyár az életemben, ami leginkább anyagilag fog majd megérződni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy olyan nagyon sok mindent terveztem az idei nyárra, de az biztos, hogy azok, amelyekre gondoltam megvalósításban nem fog működni. Nagyon nem. És ezek azok, amelyekhez bizony bele kell nyúlni a zsebbe.
Amit nagyon szerettem volna, hogy minél több időt töltsek a szabadban. Egyértelműen befolyásolta volna a munka is, hisz nem mindegy, hogy hánytól hányig dolgozok, illetve másnap kell-e menni, s még arról sem szabad megfeledkezni, hogy az sem elhanyagolható tényező, hogy mennyi napot is vagyok itthon egyben. Amit mindenképp szerettem volna, hogy havonta többször elmenni a strandra, hisz már az előző bejegyzéseimben is leírtam, hogy mennyire imádom a vizet, s abban lubickolni. Ahogyan megvolt 2012 és 2013 nyarán egyaránt idén sem kihagyható dolog lett volna felutazni Budapestre, s meglátogatni a fővárosi állatkertet. Egyrészről részemről anyagilag nem olyan nagy érvágás, s ugyan egy napért nem kis összeget kell kicsengetni, de eddig még egyszer sem bántam meg, hogy felutaztam. Az már májusban eldőlt, hogy itt költözés lesz. Egyelőre nem volt biztos időpont, most úgy látszik, hogy július 1.-én megváltozik véglegesen a lakcím. Nyilván az új helyet rendben kellett pofozni, így abba is kellett pénzt ölni, s ebből fakadóan azért jelentősen csúsztak a programjaim is. Hősiesen viseltem ezt, hiszen nem csak hogy muszáj volt, hanem a jobb komfortérzet is jelen lenne, vagyis pontosabb lesz a következő lakhelyen. Akadt egy-két olyan kiadás, amelynél azt láttam, hogy ha valóban meglépem, akkor jó pár programomról le kell mondanom, de végül úgy alakult, hogy ezek a terhek végül nem valósultak meg, s másfajta járható utat találtunk. Abban a hitben éltem, hogy most kicsit nyugodtabb időszak következik, s ez tartott múlt hét keddig. Ekkor dőlt el véglegesen, hogy jövő hónapban egy mozit megengedhetek magamnak, de egyébiránt semmilyen olyan programon nem vehetek majd részt, amelynek van anyagi vonzata. Azaz maradnak a séták, bicajozások, itthon ülés. És miért? Twitteremen már kilőttem múlt héten, hogy a lent látható Xperia SP nem túl boldog tulajdonosa lettem. És ezt úgy, hogy év elején újítottam be az új telefonomat, amely Xperia L volt.

Lassan tényleg az lesz rám igaz, hogy úgy váltogatom a mobiltelefonjaimat, mint az alsónadrágomat. És mindezt úgy, hogy megpróbálok minél jobb döntést hozni főleg annak fényében, hogy én vigyázok az ilyen fajta, s viszonylag drága készülékekre. A középiskolás időszakomban volt egy elég jó SonyEriccson zenemobilom, ami néptelefonná lőtte ki magát, s én is nagyon szerettem. Nem mondom, hogy tényleg élvezet volt használni. Amikor viszont a fülhallgató része meghalt, akkor az új pótlása minimum öt számjegyű összeg volt. Ezért is történt meg, hogy amikor az iskolát befejeztem azonnal vettem egy másikat. Jó ötletnek tűnt, de sajnos zsákutca volt, mert tényleg egy műszaki selejt volt minőségileg. Már attól égnek állt a hajam, hogy egyszer mertem letenni az asztalra, s olyan durva karc lett a kijelzőjén, hogy majdnem újra kellett éleszteni, mert olyan hevesen vert a szívem, hogy azt hittem ott helyben szívinfarktust kapok.
Így nem volt kérdés, hogy le kell cserélni. Amikor elkezdtem dolgozni a jelenlegi munkahelyemen rögtön gondolkoztam a további készüléken. Az már akkor elvárás volt, hogy a kijelzője jó legyen, s tényleg ne úgy járjak, hogy ha hozzá merek érni, akkor össze-vissza karcolódik, még képernyőfólia használata közben is. Végül így vettem meg a csodálatos Sony Ericsson W8-at. Ez a készülék tényleg élt a kezeim között egy évet, amikor is végül továbbadtam a családban, hisz a szoftvertámogatottsága lejárt, s a fényképező részével nem voltam teljesen elégedett, ugyanis utóbbi nekem döntő tényező. Mivel drága mobiltelefont nem akartam, de próbálkoztam a középkategóriában maradni, így végül lettem egy Xperia U boldog tulajdonosa. Ezzel maradéktalanul megvoltam elégedve, s örültem, hogy nem kell fényképezőgépet magammal cipelnem, ha akarok pár képet lőni.Persze hamar rájöttem, hogy a képek csak a képnézegetőben olyan csodásak, hisz ha egy képszerkesztő programmal megnyitom teljes méretben akkor látszik, hogy 5 megapixel bizony elég kevés. Mindezek mellett kicsit idegesítettek a térerő problémák a munkahelyemen, s hiába mondták többen is, hogy nekik is megvan ez a jelenség, valahogy nem nyugtattak meg teljesen. Mivel a családban ismét igény volt egy telefonra, ezért ez ismét továbbadásra került, s így került hozzám januárban a fent említett készülék az Xperia L.

A készülékkel megvoltam elégedve teljesen, habár már itt is látszódott, hogy 8 megapixel sem fogja megváltani a világot, főleg éjszakai használatkor. De én ezzel nem törődtem, s boldogan használtam, habár akkor is, amikor kiderült, hogy nem annyiba fog kerülni, mint amennyiért kidobta jó pár weboldal. Ugyanis az online webshopoknak van egy olyan trükkjük, hogy a nem magyar nyelvű készülékeket hirdetik meg olcsóbban, s ezek kerülnek listázásra mindenhol. Az ember rákap az olcsó ár miatt, majd a rendelésnél kiderül, hogy vagy nem magyar, vagy pedig csak maga a készülék töltővel, vagy anélkül. Aki pedig akar rendelni, az megteszi így is, úgy is. Mivel a “megbízható bolt” plecsni ott volt, s Sony termékről volt szó (na itt jön nekem a nagy termék b*ziság), megrendeltem. A délutánra beígért futár megjelent reggel 7-kor úgy, hogy nem csöngetett, nem telefonált, s a szülők rángattak ki az ágyból. Még az sem zavart, hogy nem volt semmilyen papír hozzá, de úgy voltam vele, hogy Sony termék. Nem lesz belőle baj.
Körülbelül majd egy hónappal ezelőttig minden rendben volt, amikor is egy pixel hibát véltem felfedezni a kameragombhoz közel. Akkor már megszólalt bennem valami, de garancia papír nélkül inkább nem törődtem vele, hisz elhanyagolható dolog volt, ha azt nézzük.  Egészen múlt hét keddig, amikor reggel felkeltem megnézni mennyi az idő. Minden rendben volt a készülékkel, majd amikor két órával később felkeltem, megnéztem mennyi az idő ismét már olyan volt a kijelző, mint ha be lenne ázva. Mindez úgy, hogy víz nem érte a készüléket. Természetes, hogy kiakadtam rajta, hisz előzőleg az itthon használt fejhallgatóm, majd utána a fül hallgatóm ment tönkre, s ezeket viszont pótolnom kellett, hisz mindennapi használati cikkek nálam. S mivel nem terveztem semmiféle nagy értékű terméket venni, illetve nem akartam nagy összeget költeni, így ott nem spóroltam a minőség kárára. Természetesen azonnal felhívtam a szervizt, mely közölte velem, hogy kitöltött garancia papír nélkül nem tudja javítani a készüléket.

Természetesen jó pár helyi GSM boltba betértem, hogy most mit tudok csinálni, de mindegyik elmondása alapján nem kis összeget kellett volna otthagynom, feltéve ha javítható a telefon. Arról nem is beszélve, hogy már a bevizsgálás is pénzembe került volna. Telefonra szükségem lett volna mindenképp, így gondolkodóba estem. Mivel a bankszámlámhoz tartozik hitelkeret, melynek havi pár száz forint fix összege van, így úgy döntöttem vásárolok egy új készüléket. Hisz, ha felhasználom a hitelkeretem egy részét akkor van új telefon, de ugrik minden anyagiakhoz kötött szórakozásom a nyáron. Amennyiben nem használok fel belőle semmit, hanem gyűjtögetem a pénzem, akkor is ugrik minden anyagiakhoz kötött szórakozásom, ellenben nincs telefonom.
Hitelt nem szerettem volna felvenni, s akár egy vagy két évig fizetni, viszont a hitelkeretemnek köszönhetően számításaim szerint két hónap alatt lerendezhettem volna. Így utóbbira esett a választásom. Mivel butább készüléket nem akartam, ugyanolyat szintén, melynek szoftveres támogatottsága eléggé meredek, ezért végül a következő lépcsőfok volt a döntés, mely az Xperia SP lett, melyre két éves garanciát kaptam, illetve mellé az első évben törésbiztosítást. Persze égetett belülről a düh, így azonnal a közkedvelt árukereső portálon leírtam a véleményem, mely ugye moderációs sorba került. Itt még nem ért véget a történet, ugyanis szokásomhoz híven frissíteni akartam a meglévő készüléket. Ami nem sikerült, ugyanis frissítés közben megszakadt a folyamat, s onnantól kezdve egyik frissítő programmal sem tudtam előröl kezdeni az egészet. Az egyik nem ismerte fel, a másik meg nem listázta ki az én modellemet. Ekkor már fájt a fejem, szédültem az idegességtől, de azért elmentem még bevásárolni, hisz muszáj volt. Közben meg azon járt az agyam, hogy mit is ronthattam el, illetve hogyan is hozhatnám helyre. Ugyanis a  telefon nem volt hajlandó újraindulni. Szerencsére valamennyire azért konyítok idegen nyelven, így jó pár külföldi oldal átnézése után ráleltem a probléma forrására: a jelenlegi operációs rendszerem, a Windows 8.1 nem teljesen kompatibilis a frissítő szoftverrel. Ekkor kénytelen voltam visszatenni a Windows 7-et, ahol szerencsére megtudtam oldani mindent, s a telefon frissítése sikeresen megtörtént.

Mire kezdtem volna beletörődni, hogy van egy rossz telefonom fenn a szekrény tetején kaptam egy hívást a webshoptól, miszerint olvasták a hozzászólásomat. Meglepődtem, főleg amikor közölték, hogy akarnak segíteni. Azért kicsit értetlenkedtem, hogy ha a rendszerükben utána tudnak nézni a tőlük rendelt készülék adatainak, s tudják szervizeltetni, akkor ezt miért nem ajánlották fel két nappal előtte. Nem törődtem vele, mert úgy voltam, hogy a megjavított készüléket el tudom adni, akkor csak a júliusom lesz vészes, de az augusztusban már mehetek csavarogni, vagy amerre akarok menni. Megbeszéltek szerint futárt vártam másnap, aki nem jött. Persze a szervizen kívül senkit nem tudtam elérni, aki azt mondta utána néz a dolgoknak. Mivel hétvégén nincs ügyintézés, így küldtem egy e-mailt, amire kaptam választ. Vicc az egészben, hogy a következő munkanapon megjelent a futár, akit egyébként vissza kellett hívni, mert ugyan ide jött, de se nem csengetett, se nem hívott. Szerencsére sikerült utolérni, így visszafordult. Jelen pillanatban pedig ott van a szervizben a készülékem, egyelőre nem tudom mi lesz a sorsa. Gondoltam leírom melyik boltról van szó, de végül meggondoltam magam, azt hiszem elegendő, ha ott van azon a bizonyos weboldalon a véleményem.
Persze nem ment minden simán, ugyanis vasárnap a Windows 7 szépen összeomlott, majd pedig nem is volt hajlandó elindulni. Végül fel mérgeltem magam, így visszakerült a Windows 8.1. Több napon ment rá mire mindkettőre visszavarázsoltam a programokat, s nem is voltam túl vidám tőle. Az viszont más kérdés, hogy tegnap már jelzett a frissítő program, hogy a jelenlegi telefonomra megérkezett az új szoftver. Szerencsére egy kedves fórumtárs segített, így a Windows 8.1-en is tudtam frissíteni az Xperia SP-t, amellyel meg vagyok elégedve, s nem is tervezem lecserélni egy ideig. Az új szoftverrel pedig száguld, mint egy megvadult bika.

A szabadságomat az egész telefonmizéra szépen vitte, de azért maradt némi szabadidőm is. Ebben az új lakást újítottuk, s mindent próbáltunk elrendezni, hogy kész legyen, költözhető legyen két hét múlva. Jelenleg úgy néz ki, hogy minden a tervezettek szerint fog menni. A jelenlegi kábelszolgáltatónál is jártam, ahol mindent egyeztettem, s költözés előtt 2-3 nappal kötöm majd meg a szerződést. Itthon mindent egyeztettünk, miszerint nekem TV nem kell, mert egyébként sem nézem. A TV-t pedig filmnézésre, sorozatnézésre, s játékra használnom. Így némi költséget sikerül megtakarítani. Így feltehetően július közepére legkésőbb már online tudok lenni számítógépről is, nem csak telefonról. Persze netfüggőség nincsen nálam, hisz van jó pár játék, melyből sikerült másodjára is kipörgetnem az Uncharted-ot, illetve jó pár film megtekintése még rám vár, de azt majd az új helyen.

Evezzünk ismeretlen vizekre!

Az elmúlt napokban leginkább a munka jellemezte a mindennapjaimat. Lévén korán reggel fel kellett kelnem, így nem volt erőm arra, hogy virtuális pennámat elővegyem, s bárhol bármilyen bejegyzést, hozzászólást megejtsek. A jövőben persze ezen változtatni szeretnék majd, de majd meglátom, hogy erre mennyi lehetőségem lesz, s mennyire tudom majd kivitelezni. Egyelőre annyi biztos, hogy jelentős, s radikális változásokat szeretnék eszközölni.
Először is helyre kellene tenni az alvási ciklusomat. Sajnálatos módon változó, hogy mikor mikorra kell mennem dolgozni, s a pihenőnapok száma is változó, hogy mikor mennyi, vagy két műszak között mennyi idő is telik el. Hellyel-közzel jól viselem feltéve, ha nem kell korán kelnem. Természetesen továbbra is rendkívül pozitívum az, hogy van munkám, s jelen pillanatban is úgy áll a helyzet, hogy még jó sokáig lesz, amennyiben semmi nem történik időközben. Bár utóbbira rendkívül mód odafigyelek, hogy a munkafolyamatban, amelyben részt veszek ne essen hiba, vagy csak annyi, ami belefér a hibahatárban. Emellett észrevettem, hogy óhatatlanul is kezdek eltunyulni. Annak idején rendkívül sokat mozogtam, ami leginkább a sétálásokban, s bringázásokban nyilvánult meg. Ugyan munka után is van bennem energia, de azt leginkább arra fordítom, hogy hazajussak, majd pedig a gép, s tévé előtt döglődjek, miközben szinte vesztes harcot folytatok az éberségért az álmossággal kapcsolatban. Az utóbbi azért is gáz, mert ugye délutáni órákban érek haza, s onnantól kezdve akad 1-2 óra, amit mondhatni a holtpont, amikor már nagyon húz az ágy. Ha ezen  túl vagyok akkor rendszerint sokkal élénkebb leszek, s még akkor is fent vagyok, amikor már aludni kéne. Ilyenkor ráadásul még fáradt sem vagyok. Erre akarok megoldást találni, ami nem az orvosi kezelésben, s gyógyszerek szedésében manifesztálódik.

Első körben mindenképp megoldásra vár, hogy mindenre egyformán jusson idő. Szórakozásra, házon kívüli tevékenységekre, kellő mozgásra, illetve magánéletre. A folyton változó munkarend mellett ezekre nem mindig van idő, s nem is mindig van kedv. De ezen változtatni szeretnék. Mivel magánéletemben történt – egyébként rám rendkívül pozitív hatással lévő – esemény hatására több idő jut magamra, így ez mindenképp kivitelezhető megoldás lenne. Tegnap úgy döntöttem, hogy ideje életmódon változtatni, ami olykor igen stresszes tud lenni. Mivel mindent megvásároltam már, amit szerettem volna a fizetésemből, így minden bizonnyal, ha nem lesz nagyobb összegű kiadás, akkor minden bizonnyal több marad belőle. Ebből kiindulva pedig azt hiszem, hogy ideje némi változás táplálkozás terén. Ugyanis az utóbbi időben nem kis mennyiségű édesség, chips, s energiaital fogyott el. Utóbbit teljesen száműzöm az életemből, előbbikből pedig minimális mennyiségre korlátozom a fogyasztást. S sokkal több gyümölcs, zöldség helyettesítené ezeket, ugyanis egyre inkább veszem észre a helytelen életmód következményeit. És azért ezeket szeretném kivitelezni míg átlagos testalkatból nem lesz elhízott.
A táplálkozáson kívül a mozgást is visszahozom az életembe. Tehát ismét előkapom a bicajt, amit nem csak arra használnék, hogy eljussak a munkahelyemre, illetve elmenjek vásárolni. Mint ahogyan korábbi bejegyzéseimben írtam rendkívül imádok fürdeni, így igazi szívfájdalmam volt, amikor sokadik tervezésre sem sikerült eljutnom a strandra. Annak idején az osztállyal jártunk úszótanfolyamra, de sajnos betegség miatt ez félbemaradt. Így úgy döntöttem, hogy idén megnézem azokat a lehetőségeket, hogy hol tudnék, s ki tudna megtanítani úszni. Természetesen utóbbi szigorúan úszómesterre, s nem ismerősre, családtagra vonatkozni. Amennyiben ez a kihívás sikeresnek bizonyulna, így heti két alkalommal egészségmegőrzés, s erőteljesebb fizikai kondíció érdekében végezném ezt. És rám vár a feladat, hogy ezeket összhangba tudjam hozni a munkahellyel, magánélettel, s egyéb szórakoztató tevékenységgel (mozi, játék, filmnézés, zenehallgatás, kirándulás, utazások). Tehát itt az ideje, hogy ha anyagiak rendelkezésre álljanak igazán elkezdjek élni.

Ha már igazán hosszú bejegyzésben ecseteltem közeli, s távolabbi terveimet ideje,  hogy konkrétumok is szóba kerüljenek az elmúlt napok eseményeiből. A Tomb Raider harmadik epizódja után sikeresen beszerváltam eredeti változatban, s mellé csatlakozott a negyedik rész, s a Crysis első része. Jelentős csúszással megérkezett az adó visszatérítés, így nem volt kérdés, hogy azonnal irány a vásárlás körút. Ennek keretén belül vásároltam meg a Prince Of Persia: The Forgotten Sands, ami annak idején iszonyatosan tetszett.

 

Gyakorlatilag ehhez kötődik a múlt hét egyik legnagyobb felháborodása, s kiakadása részemről. Múlt hónapban beszerváltam az Alien vs. Predator (2010)t igencsak remek áron. Egy offline kiadásnál egyáltalán nem értem, hogy mi a francért kell telepíteni a Steam nevű alkalmazást, amit gyakorlatilag semmire nem használok, mert hát kizárólag csak eredeti lemezen veszek játékot. És hát nem azért vettem meg eredetiben, hogy mindenféle vackot felrakjak a gépre, mert anélkül ugye nem megy. Ami leginkább felháborított, hogy Steam-en keresztül tudtam aktiválni a játékot, ami után egyszer engedte feltenni a játékot lemezről. Azonban időközben eszközöltem egy teljes újratelepítést a gépen, így szépen mindent újra kellett felraknom a gépre, köztük a játékokat is. Ugyanez a procedúra azzal a különbséggel, hogy ez a “nagyszerű” Steam alkalmazás nem volt hajlandó lemezről telepíteni a játékot, hanem automatikusan csatlakozott a szerverére, s onnan elkezdte tölteni a játékot a maga 14 gigányi telepítőjével együtt…. Nem mondom, hogy nem ment el sok idő, s eközben pedig rengetegszer szidtam a program alkotójának édesanyját elég obszcén módon. Végül segítségül hívtam a legjobb barátomat, a Google-t, aki némi keresgélés után segített is nekem. Egy parancssort kellett begépelnem ahhoz, hogy telepíteni tudjam a játékot lemezről. Örültem, hogy sikerült, de valahol felbosszantott, hogy ez sem a kézikönyvben, sem a DVD-n nem volt megtalálható. Kérdés persze az, hogy akinek nincs internet hozzáférése, az mit csinál?
Másik pedig az utoljára megvásárolt Prince Of Persia: The Forgotten Sandshoz kötődik. Természetesen ennél a kiadványnál is fel kell telepíteni egy klienst (bár most nem ugrik be pontosan a neve). Ennél azért már kicsit elkapott az ideggörcs. Egyrészről azért vettem meg, mert tetszett, s tetszik a játék. A másik pedig abban a hitben éltem, hogy mivel egy másodpéldányom volt, ezért volt lassú a telepítés. Nos, ez már az első telepítéskor kiderült, így megint várhattam vagy negyed órát még felment a játék.

Természetesen ezzel még nem értek véget a virtuális megpróbáltatásaim. Mostanában nem igazán akar nekem működni a Windows 7-en futtatott böngészők. A Chrome és a Firefox nem tölt be bizonyos oldalakat. És ezt a hibát többször is észleltem. De csak bizonyos oldalaknál. Ez igazán roppant bosszantó dolog, de egyelőre nem jöttem rá a megoldás kulcsára. Hatalmas tesztelő vagyok, s mindig szeretek kipróbálni új dolgokat, így persze azonnal feltettem a Windows 8-at, ami egyébként remekül funkcionált. Gyors volt, böngésző minden oldalt betöltött pillanatok alatt. Örültem neki. Ugyan a metro felülettel nem voltam teljesen kibékülve, de szerencsére volt asztal lehetőség is. A gyorsasága bejött, azonban nem igazán díjazott jó pár drivert. Így először fél óránként, majd negyedóránként, végül két percenként lefagyott. Így röppent vissza a jól megszokott Windows 7. Amennyiben lesz a végleges verzióban is asztal lehetőség, továbbá kompatibilis lesz mindennel, akkor elképzelhető, hogy a gyorsaság miatt áttérek.

Lesz-e jobb a helyzet?

Körülbelül egy hónapja történt az utolsó életjel tőlem, melynek egyik oka leginkább az, hogy bejött a punnyadás időszaka, azaz nem igen volt mozgás itthon. Természetesen magánéletben történtek kisebb nagyobb változások, bár az pedig nem tartozik egy publikus blogra, ugyebár.

A leglényegesebb dolog eddig ugyebár az volt, hogy röpke egy hónapos munka után próbaidő lévén útilaput kaptam a talpamra, így az új évet már munka nélkül kezdtem. Természetesen részben nekem is volt benne kanalam, hogy nem sikerült, mert keményen belesz@rtam két hónap után, bár nagyban hozzájárult ez a munkakörülményekhez, s a hozzám való hozzáállásról is.
Cirka másfél hónap után azonban visszajelzést kaptam, így múlt héten, s egy elég érdekes állásinterjú keretein belül mutathattam meg magam. Pontosabban mutathattam volna, ha az interjúztató és egyben leendő főnök nem közölte volna már rögtön az elején, hogy neki fontos a dolgozói kinézete, s pusztán fénykép alapján hívott be minket. Így nagyon nem is tudtam mit mondani hagytam, hogy ő beszéljen. Tehát egy pozitív diszkrimináció áldozata lettem, ami részben jól esett, másfelől viszont egyből 220-ra emelte a vérnyomásomat, hisz tudni illik én nem tartom magam szépnek, viszont átlagosnak igen. Így egyből temettem is az egészet, azonban hétvégén jött a telefon, hogy a hét közepén szépen meló van, mert felvételt nyertem. Éljen!!!  Egyelőre reménykedem, hogy sokkal jobb körülmények lesznek adottak, mint eddig voltak.

Sajnos időközben többször neki kellett lendülni az általam elég nagyra dicsért Windows 7 újra telepítésének. Egyik ok az volt, hogy egy korábban letöltött, de lemezre ki nem írt változatot szerettem volna felrakni, ami sikerült is, viszont később újabb újratelepítésre volt szükség, ugyanis az én gépem volt táptalaj az itthoni összes PC merevlemezének tesztelésének, melynek tökéletes utózengése egy újratelepítés volt. Így végül az egy hónapja leírt listából nagyjából csak a Star Wars: The Force Unleashed II és a Tomb Raider Legend lett végül kipörgetve, míg a Sniper: Ghost Warrior és a Dirt 2 végérvényesen landolt a kukába.

Tovább… tovább… és tovább!!

Hozzávetőleg öt hónapnak kellett eltelnie, hogy végre átessek az igazi állásinterjún, ami valóban az, ami, s nem ügynöknek akarnak vagy nem csak egy mezei vegyeskereskedés, ahol megnézik a pofád, s felírnak négy adatot, s csókolom.
Szóval a mai napon megvolt az első eredeti állásinterjú. És milyen volt? Kétségbeejtő. Ugyan az embernek készülnie kell, hogy mi lesz akkor, amikor majd kikerül az iskolából. Persze realitásom megvolt, s el is fogadtam azt, hogy bizony akár eltelhet 1-2 év is, mire az első munka rám találna. Hisz addig, amíg hellyel-közzel van stabil anyagi háttér a hátam mögött nem kellene aggódni. De! A probléma ugyan ott kezdődik, hogy ezt ésszel nagyon jól fel lehet fogni. Azonban a mai napon szembesültem vele érzelmileg is, amit bevallok nem a legkönnyebb elfogadni.

Először is hiányzik az iskola. És miért? Leginkább azért, mert volt egy közösség, melynek tagja voltam. És volt bérletem, diákigazolványom, amivel kedvezményesen utazhattam. Tanultam, lefoglalta az időmet, amit ugyan nem szerettem, s sokszor ki is fakadtam eme blog keretein belül. De szerettem. Minden szépen be volt osztva, azonban munkakeresés közben bizony ráeszméltem, hogy iszonyatosan rosszul csináltam. S bizony a baráti társaság is szépen kezd széthúzni.  A lényegi sokk pedig ma ért, amikor az interjún lazán elejtették azt a mondatot, hogy 300 (!!) pályázó közül voltam csupán egy, akit behívtak interjúra. Na nesze neked. Akkor igencsak elgondolkoztam, de szerencsére remekül tudok póker arcot vágni, így nem jött le az, hogy mennyire megdöbbentem, hisz egy állás volt meghirdetve. Ezen felül persze úgy érzem egy-két ponton hibáztam az interjún, szóval szerintem ebből maximum egy második interjú – feltéve, ha csinálnak egy második fordulót – lehet. Persze nem szabad feladni, de ez azért eléggé szíven ütött. Főleg úgy, hogy hat évnyi élvonalbeli tanulóként eléggé nehéz szembenézni azzal, hogy bizony 20-30 emberből kitűnni, eladni magad – főleg pályakezdőként – is feladat, 50-60 emberből már rizikós… 300-ból pedig szerencse.

Ezen felül alvásomat sikeresen felborítottam. Ismételten reggel fekszem, délután kelek. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon le kellene pottyantanom, hisz az álláshirdetések délután is ott lesznek, s nem a gyorsaságon múlik, hogy megszerzek-e egyet vagy sem. Bár tény, hogy tegnap is fáradt voltam éjfél után, s ma is, azonban csak nem tudok aludni, mert valahogy zavar ez az egész helyzet.
A héten nagy valamit nem csináltam. Azon kívül, hogy meghalt a hangszórom, s vele együtt a fejhallgatóm is, én pedig naívan azt hittem, hogy kinyiffant az alaplap integrált hangkártyája. Persze azóta sikerült fülest előkaparni, de nem a legjobb minőség. Mivel nem jöttem rá, hogy a hangszóró és a fejhallgató ment tönkre, ezért visszatettem a Windows 7-et. Persze miután a laptoppal is kipróbáltam a fülest leesett a tíz filléres. Amúgy is már elegem volt az XP-ből, hisz minden védelem mellett jöttek a vírusok. A Windows 7 amúgy is ellenállóbb. Bár tény, hogy a Google Chrome ismét elkezdett szerencsétlenkedni, ezért kénytelen voltam Operára váltani, s most ismerkedek vele, mert hát nem a szívem csücske több szempontból is.

Filmek terén az Avatar bővített verziójának feküdtem neki több-kevesebb sikerrel.  Lehet kéne még egy írás róla.
Sorozatok terén tovább folytattam a Lost-ot, bár csak pár résszel jutottam tovább. Erőt szedek magamon, s annak is nekiesek, utána pedig nekiülök tényleg a Smalville-nek.

Nyár van (?)

Legalábbis elvileg. Gyakorlatilag pedig a pulcsi, vastagzokni erőteljesen befigyel. Ha ez persze nem lenne elég, akkor egész májusban rossz idő volt, alig volt nap, amikor tulajdonképpen nem esett volna az eső. Az eső még annyira nem is zavart volna, ha éppenséggel nem lettem volna itthon vizsgaidőszak miatt (ugye a felkészülési szünet) így ennek köszönhetően beszorultam a négy fal közé. Ami extra röhej, hogy lemaradtam a sorozatokkal, filmekkel, sőt akad olyan játék, amivel még behatóan nem is foglalkoztam. Szóval akár fogalmazhatunk úgy is, hogy a szabadidőmet sikerült sikeresen elpazarolnom.
Természetesen a suliba való bejárást a minimumra csökkentettem, ami azt jelenti, hogy pár órára mentem be, ami egyébként csak az “ajánlott” címkét viselte, nem pedig a “kötelezőt”. Mint fent említettem, vizsgaszünet. Az más kérdés, hogy nem tanultam magam agyonra, nem is tervezem. Hisz a nyelv tételem egy kaptafára mennek, ott lényegében elég egészben a tételek 20%-át megtanulni, majd pedig mehetnek a szavak, és máris kész tételekkel dolgozhatok. Másrészt ugyan nem jutottam el a nyelvvizsgáig – leginkább anyagi okok miatt -, de nyelvtudásom az átlagtól nagyobb, így tudok improvizálni is, ha a helyzet úgy hozza. Bár kétlem, hogy szükségszerű lenne. A magyar nyelvű tételekben sem kívánok elmélyedni nagyon mélyen. Több olyan tananyag van, amit józan ésszel, egyszeri elolvasással is elegendő magamévá tennem, erre jó példa, hogy a gyakorlati tantárgyból végig jelesre feleltem egyszeri elolvasás után is. Természetesen nem tagadhatom le, hogy befigyel egy enyhe önbizalom is, hogy vizsga előtt így merek “felkészülni”. De eddig ezzel a technikával nem volt probléma. És persze azt hozzá kell tennem, hogy az egyik vizsgarész elég jól sikerült. Így három részből kettő már a zsebemben van, a harmadik még kérdéses, mivel nem tudom az eredményt. De elvileg a leggyengébb tanuló (aki a próbateszten többször elvérzett) átment, s mivel én segítettem a legtöbbet, így elvileg nekem is a zsebemben van az a vizsga.

Mint már fentebb említettem, az eső elmosta szinte az összes szabadtéri programomat. Elvileg megkezdődött a nyár, de valahogy az egész olyan ősziesen hat. Mert, hát nagyjából az van. Nem mondom, hogy nem baj, de valahogy jobban örültem volna egy langyos szellőnek, mint szakadó esőnek. Ennek köszönhetően pedig sikeresen itthon ragadtam.
Inkább zenehallgatással ment el minden időm, meg ugye a böngészéssel is. Szóval hellyel-közzel, de sikerült haladnom pár dologgal, habár még így is le vagyok maradva teljesen. Filmek terén már március óta itt pihen a két Tomb Raider film microHD verziója, de még nem ütöttem bele az orrom. De itt van még az Avatar 720p-s változata, szintén megtekintetlenül. Sorozatok terén hátra van még a Cougar Town és a Fringe aktuális évada, melyek már rég a merevlemezemen pihennek. Ami nyárra marad (azaz vizsga után, és jó pár kiírott DVD után) a Grey’s Anatomy és a Private Practice idei évada. Mindkettőt egy-egy epizód után tettem el későbbre. Amiket sikerült végignéznem az a How I Met Your Mother, The Big Bang Theory, Chuck és a The Vampire Diaries volt (írás lesz róla, mindenképp). Természetesen előkaptam korábbi játékokat is, mint a Tomb Raider: Underworld vagy a Prince Of Persia sorozat, habár a harmadik epizódot nem tudom, hogyan fogom szóra bírni, hisz az egyik összetevője nagyon nem kompatibilis Windows 7-el. Na meg van itt egy Metro 2033 és Batman Arkham Asylum. Látjuk, hogy hogyan alakul majd a dolog.

Amikor nem csak kívülről vagy szőke…

Most ez egy jó kis szőke nő vs. számítógép bejegyzés lehetne, ha épp nem a férfi vonalat erősíteném. Egyébként ez az egész már önmagában röhejes, hisz gyakorlatilag már nem egy átlagos felhasználó vagyok, mert ahhoz képest már több tudással rendelkezem. De az ilyen apró, szimpla, gondolkodást nem igénylő dolog ki tud fogni rajtam. Akár úgy is mondhatnánk, hogy valaki megtudja váltani a világot, de a cipőjét már nem tudja bekötni… De erről később.

A hét teljesen átlagosan indult. Szokás szerint vasárnapról hétfőre virradóra sikerült két és fél órát aludnom, ennek köszönhetően egész nap olyan voltam, mint a mosott sz@r. Ami nem is lenne gáz, ha nem egy igen jelentős dolgozatot kellett volna megírni, melynek sikerében egyelőre kételkedem. Ami még vicc, hogy aznap sem sikerült elaludnom időben, így kedden még fáradtabb voltam, mint előtte.
Hiába év vége és a fogyatkozó létszám (az osztály létszáma már nem kétjegyű, hanem egyjegyű) mégis akadnak olyanok akik nem teszik be a lábukat, vagy ha igen, akkor idő előtt hazamennek. Így érett már a dolog, hogy olyan nap is legyen az évben – másodjára – amikor egyedül én képviselhettem az osztályt. Ráadásul pont egy olyan napon, ami egyébként sok minden másból megkövetelte volna, hogy az is bejöjjön, aki egyébként nem szokott. De hát van ez így.
Hét elején megvoltam győződve arról, hogy ezt a hetet ki kell bírnom és végig kell járnom. Nos ami azt illeti szerdán lélekszakadva rohantam a buszmegállóhoz, persze szakadó esőben. Mivel minden “eső védelmi eszközöm” bemondta az unalmast, vagy nem rendelkeztem velük, így kénytelen voltam egy szál nyári kabátban suliba menni, aminek az lett az eredménye, hogy jól eláztam. Jelzem, hazafelé is. De mivel tavaszias volt az idő, így legalább nem fagytam át, csak vizes lettem. Mivel csütörtöki napon amúgy se volt semmi, amiért érdemes lett volna bemenni, ezért itthon maradtam. Főleg, hogy még reggel is szakadt. Pénteken mindenképp szerettem volna bemenni, azonban egy reggeli telefon után meggondoltam magam.

Bő egy héttel ezelőtt hirtelen felindulásból vetettem véget a Windows 7 uralmának a gépem felett, s tettem fel egy korábban letöltött Service Pack 3-as kiadást tartalmazó XP-t. Nos, hadd nem mondjam, hogy a második nap már hibák tömkelege, s furcsa fagyások következtek. Párhuzamosan se tudtam több dolgot csinálni. Nem zárom ki annak a lehetőséget, hogy valami buherált sz@rt sikerült beszereznem. Annak ellenére, hogy van itthon egy eredeti XP, mégsem azt tettem fel, mert spórolni akartam avval, hogy nem telepítek Service Pack-ot (ami egyébként elengedhetetlen az új MSN feltételéhez). Így megszívtam. Nem kicsit, nagyon.
Miután a Silent Hill Homecoming gyorsabb betöltődést, s megjegyzett billentyűkombinációt tudhatott magáénak a Windows 7-el szemben, így még pénteken leformáztam, s vissza tettem a Windows 7-et. Természetesen nem nagyon tudtam megnézni semmit, azt hagytam tegnapra. Hagytam volna, ha nem tűnt volna el a hang és az internet kapcsolat. Utóbbiról kiderült, hogy egy kihúzott kábel volt a hibás. De a hang előtt értetlenül álltam. És itt kezdődik az a történet, amin utólag én is jókat röhögök, de szerintem másnak is szerezhetek kellemes pillanatokat az alábbi történet leírásával 😀

Alaplapi hangkártya nekem tökéletesen megfelelt. Mikor nem sikerült a telepítőt felraknom arról a CD-ről, amit az alaplappal kaptam csak fogtam a fejem. Nem értettem, hogy miért is nem hajlandó felmenni. Na gyorsan szétkaptam a gépet, áttörölgettem (amúgy is poros volt). És továbbra sincs hang. Na akkor gyorsan újraformáz, Windows 7 felmegy. Semmi, ugyanaz, valami SPDIF sz@rsággal sz@rakodik nekem. Kezdek kétségbe esni, hogy tönkrement az új alaplapom. Na akkor formázás, XP fel, telepítés felénél megszakad. Idegbaj, harmadik formázás, most Windows 7 64 bites változat fel (amúgy is a 32 és a 64 bites egy lemezen van). Ugyan az, semmi változás. Franc esne bele, akkor marad a Vista. Negyedik formázás, Vista fel, majd agybaj. De valahogy sikerül kiiktatnom az SPDIF marhaságot van hang, nagy öröm. Az alaplapi CD is remekül működik. Vista meg is “eszi” a lemezt, mindent hajlandó feltenni.
Ez már bőven este 7 után volt. Éreztem, hogy a fejemet elönti a méreg, s rövid úton agyvérzést kapok, hisz a délután épp sorozat nézéssel terveztem elütni, de abból nem lett semmi, s egyre inkább valami azt súgta, hogy ha elmegyek itthonról, akkor bizony hazajövet majd nézhetem a falat. Ugyanis HI-FI-m meghalt, DVD lejátszóm pedig csak a szinkronos filmeket hajlandó lejátszani, feliratokat mellőzi. Csak úgy, mint az újraírhat lemezeket. Ezt tudja a 3 ezer forintos DVD lejátszó!!
Na Windows 7 telepítő lemeze bemegy, de 32 bites rendszer valahogy még mindig 0%-nál áll. Gondolom a ludas a dupla rétegű lemez, melyet elég nehezen olvas be a DVD meghajtóm. Nos akkor tegyük fel a 64 bites rendszert. Amit egyébként semmire nem tudnék használni. Annak fényében meg végképp, hogy 1 GB rammal rendelkezem, ami a 32 bitesnek bőven elég, 64 bitesnek meg kevés. Kb. este tízre végeztem. Hang sehol, idegbaj már kerülget. Ekkor több weboldal elolvasása után jön az isteni szikra: felmenni az Asus weblapjára, leszedni az új drivert az alaplapi kártyához. Az egész lejön seperc alatt. Elindítom, feltelepül. Újraindítást kér,s s megszólal egy hang… Bejelentkezés megtörténik… HANGGAL!!! Mindez este 11 körül. Ahelyett, hogy hatszor leformázom, s hatszor telepítem újra a rendszert egy nyamvadt driverrel megoldottam volna a problémát… Persze rögtön Tomb Raider fel, hang szaggat, kissé lassú az egész. Már tudom előre: 64 bites rendszert le kell vakarni…
Végül ma reggel felröppent a 32 bites rendszer, ami tökéletesen működik! Lényegében péntek este óta egyetlen egy filmet, sorozatot nem tudtam megnézni, sőt! Még játszani sem tudtam… Ehhh… Mindenesetre megjegyeztem, hogy mielőtt kétségbeesnék, hogy tönkrement az alaplap, beszerzek egy új drivert… Aztán kezdek kétségbeesni! Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Windows 7-re elég kevés drivert kell tennem (eddig csak a videó kártyáét kellett leszednem és feltennem) ahhoz, hogy működjön. Így teljes kétségbeesés volt, amikor eltűnt a hang, s további újratelepítéssel sem ismerte fel. Ráadásul ezt az SPDIF marhaságot is csak Vistán sikerült normálisan letiltanom.
Szóval még egyszer: Ha valami nem megy, letöltjük a drivert!!! Aztán esünk kétségbe!

Még két hét van hátra a suliból. Jövő héten minimum egy nap kiesik megint, amire senki nem hajlandó bemenni (nem lesz tanítás, hanem közösségi nap). Az azt követő héten pedig már ballagás, szerenád, így azon a héten vagy három napot kell bemenni. Utána két hét teljes tanulás lesz némi lazítással fűszerezve.

Kezdődik!!!

Szeretném azt mondani, hogy valami igazán jó dolog kezdődik, ám sajnos ez nem így van.
Gyakorlatilag két hét maradt a suliból, hisz az utolsó napokban már minden bizonnyal senki nem fog bemenni. Így aztán elkezdődtek az év végi felelések, nagy dolgozatok. És persze jönnek a különböző feladatok, tesztlapok, melyekkel legtöbbször sikerül is a szerencsétlen diákot elbizonytalanítani rendesen. Így lehet aztán kiakasztani embereket, hogy aztán vizsga előtt 1-2 nappal legszívesebben felmászna a közeli toronyba, s mélybe vetné magát. Mert bizony egyesekre így hat.
Tulajdonképpen egy-egy nagyobb hangvételű vizsga, aminek már van tétje valahogy mindig ilyen hullámvölgyekbe kényszerít. Idei más lesz, hisz gyakorlatilag lezárja az iskolai korszakot, utána lehet melózni. Valahol az utóbbit jobban szeretném, habár avval teljesen tisztában vagyok, hogy egy-egy munka nem leányálom, s nem lesznek téli, tavaszi, nyári szünetek. De valahogy mégis várom. Egyelőre épp azon izgulok, hogy sikeresek legyenek a vizsgáim. A félévinél komolyabb problémák – leszámítva a nehéz tételeket – nem voltak, azonban az év végi vizsgák jelentősen meg lettek nehezítve, ráadásul nem elegendő a vizsgához kizárólag elméleti tudás, kell számtan is. Ami nem is zavarna, ha éppenséggel a ponthatár 60%-át kellene elérni a ketteshez, s kitörölhetem a hátsóm az elméleti tudásommal, hisz hiába is tudnék mindent, ha a vizsga 30%-a szól csak elméletről. Többi kemény számtan. Szóval lassan kezdek görcsölni is, habár tisztában vagyok vele, hogy az írásbeli vizsgáik kiadott 17 napból (ekkor nem is kell majd bevánszorogni a suliba) legalább 2-3 órát fogok a számtannal foglalkozni. De valahogy előjön a pesszimista énem…

A fentebb írtaktól függetlenül próbálom megszínesíteni a hétköznapjaimat. Mindegy mivel, csak épp ne tartózkodjak itthon, hanem mehetek amerre csak látok, hisz tavasz van, ilyenkor bűn a négy fal közt ülni. Utóbbi viszont remekül működik napok óta, ugyanis a napsütést felváltotta a tavaszi záporok, zivatarok, viharok. Így kénytelen vagyok a szabadidőm jelentős részét itthon tölteni.
Persze ez remekül hat a kedvemre is. Ha nem megy a tanulás, akkor legtöbbször unatkozok vagy zenét hallgatok, mert máshoz nem sok kedvem van. Így lehet, hogy már lassan két hete tervezem megnézni a Jurassic Park-ot, valamint a letöltött szériák bevezető epizódját. Eddig még egyik sem sikerült. A Being Human-ból is csak a mások epizódig jutottam a második etapból.

Persze reménykedhetek, hogy kijön a jó idő, s az én hangulatom is visszatér.
Múlt hetem érdekesen alakult annak köszönhetően, hogy sikerült meghosszabbítanom a tavaszi szünetemet. Persze akadtak olyan tanárok, amelyek figyelmen kívül hagyták az indokaimat, s tettek megjegyzést, amit most kivételesen nem hagytam szó nélkül. Valahogy úgy érzem kicsit igazságtalan velem szemben, hogy egy olyan ember nem kap egy rossz szót sem, aki havonta egyszer vagy kétszer betoppan. Ráadásul pont egy olyan, akiről köztudott, hogy nincsenek olyan problémái, ami miatt megértőnek kellene lennie vele. És azért nekem bökte “csőröm” ez a dolog, s csak kicsúszott a számon az, amit már egy jó ideje ki szerettem volna mondani. Nem érzem igazságosnak ezt az egész sulis dolgot. Elhiszem, hogy adjunk mindenkinek esélyt, de ami itt megy az szerintem már túl megy minden határon. Legalábbis az én szememben.

A sulis stresszoldásra tervezett hétvégi programomat szépen elmosta az eső… Nem mondom eléggé ki voltam akadva. Így hát maradt az itthon gubbasztás, s sorozatnézés. Már többször megfigyeltem, hogy az egyik szériánál “szaggat” a kép. Gondolván codec pack kell neki, majd megoldja a problémát. De nem oldotta meg. Gondoltam, hogy biztosan az a baj, hogy mindenhonnan töltöttem le mindent, s “megtelt” a Windows. Továbbá belekezdtem a Silent Hill Homecoming újra játszásának, ami történetesen viselkedik elég furcsán. Mivel helyem sem volt a letöltött dolgoknak, így gondoltam a Windows 7-et lecserélem Windows XP-re. Gondolván, hogy majd több hellyel gazdálkodhatok, s a Silent Hill Homecoming is jobban fog futni, hisz eléggé rendszerigényes, s 1 GB ram nem hiszem, hogy elegendő neki. Szóval szombat késő este elkezdtem telepíteni a gépet.
Valami hajnal tájékán sikerült végeznem, azonban az eredményen legszívesebben kitéptem volna a hajam. Az említett széria epizódja ugyanúgy akadt, mint előtte. Na akkor feldobtam a Silent Hill Homecoming-ot, gondolván tesztelem. Mit ne mondjak, egyedüli pozitívum volt, hogy még a Windows 7-en nem volt hajlandó megtartani az általam beállított billentyűkiosztást, addig az XP-n ezzel nem csinált problémát. Gyorsabban is töltött be, gyorsabban is ment. Nem kell mondanom, hogy örültem remekül. Egészen addig, míg a pályaváltás után nem dobott ki a játék hibaüzenetekkel. Nem kell mondanom, hogy mennyit anyáztam, mire rájöttem, hogy Full grafikán nem hajlandó működni a játék, holott Windows 7-esen ez nem volt probléma. Fuck! És persze ugyanúgy vannak fagyások… Ehh… Erre mondják, hogy adtunk a sz@rnak egy pofont… Szóval jelen állás szerint az XP-t részesítem előnyben, de amint beszerzek egy köteg DVD-t, azonnal röppen vissza a Windows 7-t…

Egy majdnem tökéletes hétvége

Vagy akár mondhatnánk majdnem tökéletes hétnek is.
Szóval vége a hétnek, s ezzel egyetemben a februárnak is. Holnap már március 1. ami nálam hivatalos tavaszt jelent. De csak nálam. Ennek kapcsán pedig ideje megeresztenem némi sort a héttel kapcsolatban, melynél továbbra is itthoni elfoglaltságom adta a többlet részét.
A héten viszonylag elfogadható időjárásnak örvendtem, bár néha azért a hőmérséklet a  mínusz felé kacsintott. De szerencsére nem lett belőle semmi. Ahogyan az lenni szokott, természetesen semmi nem úgy alakul, mint ahogyan tervezném. Így történt meg, hogy a héten ismételten be kellett iktatnom “szünnapot” az iskolában, habár most nem a lustaság miatt. Valahol örültem is, mert így több időm jutott egyéb elfoglaltságomra, mint például a Tomb Raider 3 kipörgetésére, mellyel majd egy hónapot szenvedtem. De ugye mellette csináltam mást is.
A hét közepe táján tovább folytattam a Heroes-t, melyet ma tudtam befejezni (írás lesz róla). Csak úgy igaz, a Better Off Ted-re is (bejegyzés szintén), ami igazából a maga 13 epizódos első évadával, s a 20 perces epizódjaival nem sok vizet zavart. Végre napvilágot látott a [REC] 2. is (na erről muszáj bejegyzést kanyarítani). Eredeti nyelven néztem, ami tulajdonképpen spanyol, de szerencsére volt angol. Azért tartottam attól, hogy valami vicces emberke majd más szöveget tesz a szereplők szájába, amit én úgy se fogok érteni, lévén spanyol az eredeti nyelv, de megbízható forrásból szereztem be az angol feliratot, így végül kellemesen csalódtam annak minőségében.

Az iskola egy vicc. Közeleg az év vége, alig van hátra két hónap, s megkezdődik a kemény vizsgaidőszak, s pont most hullanak ki az emberek, pont most döntenek úgy, hogy az elmúlt majd féléves hiányzásra még ráhúznak még két hónapot, még véletlenül se sikerüljön befejezni az évet. Hát így van ez, én is csak sóhajtok. Nagy kaszálások lesznek év végén az biztos, mert a tanárok eléggé ki vannak akadva az osztályra. Természetesen akadtak kivételek /mint például én is/, akiknek semmi okuk az aggodalomra.
A hétvége gyakorlatilag ugyanúgy kezdődött, mint egy hete. Pénteken rendkívül jó, már-már tavaszias idő volt, majd pedig szombaton egész nap esett az eső, ma pedig hideg volt. Pfff… ennyit a tavaszról. Még pénteken bele kezdtem az utolsó olyan Tomb Raider-nek, melyet még nem pörgettem ki. Ezen felül próbálkoztam a kiegészítő részekkel, de az első epizód ugye DOS alapú, így még nem sikerült dalolásra bírni a kicsikét, főleg, hogy a program, ami használható lenne nem ingyenes, így az egész játék alatt egy bazi nagy logó fityeg előttem. Köszönöm, egyszer megvettem a játékot, nem akarok rá fizetni, ha a lemez működik.
Természetesen addig akarok mindenféle játékot kipörgetni, míg be nem jön az igazi tavasz, mert így napi 3-4 órával kevesebbel gazdálkodhatok, lévén a kinti tevékenységeimnek köszönhetően. Ezzel szemben a legrosszabb időjárást fogtam ki szombaton. Ami még nem is lett volna baj, ha reggel bekapcsolva a gépet az Avast vírus írtóm nem dönt úgy, hogy blokkolja a Firefox-t, s vele együtt nem töröl egy rendszerfájlt a windows mappából, ezzel fagyások, s hibaüzenetek sokaságát okozva. Természetesen próbáltam menteni a menthetőt, így frissítettem a Windows 7-et, ami ugye netről szervált frissítéseket is feltette. Ami nem is lenne baj, ha épp eredeti példánnyal rendelkeznék. Így jött egy teljes újra telepítés, s ez el is vitte az egész szombatomat. Tulajdonképpen maga a frissítés volt 3 óra, szóval… De nézzük a jó oldalát: mindent vissza tudtam tenni a gépre, valamint pótoltam némi hiányosságomat filmek terén: megnéztem az X-men Origins-t, továbbá az Égi Tűz című filmet is. Persze megtekintés után landolt a kukába.

A következő hétre nem tervezek sok mindent. Persze az már alapból várható, hogy holnap iszonyú fáradtan fogok beesni az első órára…

Folyamatos rohanásban…

Mert az elmúlt időszak másról sem szól, mint hogy állandó rohanásban vagyok, s próbálok naprakész lenni szinte mindenből, persze ami nem megy.
A hét napos hiányzásom alatt felgyülemlett lemaradásomat egy délután alatt be tudtam hozni, természetesen hála annak, aki feltalálta fénymásolót. Hét közben igazából csak módosítanom kellett párat, továbbá pár kiegészítő mondatot kellett magamévá tenni.
Az előző bejegyzésem óta is eltelt majd egy hét, de abból is maradtak ki dolgok. Először is gondoltam egyet, s bő egy héttel ezelőtt leszedtem a Windows 7 RTM, azaz végleges változatát. Fantasztikus lelőhelyet találtam, ahonnan le tudtam szedni. Mivel a 32 bites és 64 bites változat is benne volt, ezért kizárásos alapon csak kétrétegű lemezre tudtam felírni, amivel kissé hátrányos helyzetbe kerültem. Először is dupla rétegű lévén a rétegek közötti váltás rövid szünetet eredményez, ezért a telepítés valamivel hosszabb. Kár. Továbbá a lemez pár forint híján egy ezresembe fájt, szóval annyira nem örültem neki. Annak már igen, hogy sikerült feltennem az új gépre, s be kell valljam, hogy semmivel nem vagyok hátrányosabb helyzetben az XP-hez képest, habár elkélne még egy memória, főleg az 1080p-s filmek miatt. Igaz, azokat csak nézem, de nem írom ki.
A hét kezdés nagyon nehezen ment számomra. Először is csak sok volt az a 13 nap, amiből ugye 7 volt tanítási nap. Így hát hétfőre elég kialvatlan voltam, valamint a buszon is alakítottam, ami természetesen tömve volt. A suliba menet pedig épp azon gondolkoztam, hogy mennyire nem akartam én bemenni, s inkább fordultam volna vissza. A másnapom valamivel jobban telt, de így se voltam százas, mert nem tudtam magam kialudni. És ez igaz volt a hét maradék napjaira is. Hiába próbáltam lefeküdni korábban, egyszerűen nem jött álom a szememre, s nem sikerült elaludnom. Ez van, ezt kell szeretni.

Nagyjából végigszenvedtem a hetet, persze tanulmányi szempontból ez nem látszott meg. A közösség is szépen formálódik, röhögés a köbön, ami annak tudható be, hogy a hiányzások már a plafont is elérték, s már csak szorgalmasabb “fajta” húzza be a “belét”, hogy valami tudást szerezzen be.
Tombol az influenza, az időjárás kedvez is neki, szerdán például pólóban lötyögtem az udvaron. Tegnap óta érzem azt, hogy valami kóvályog bennem, de egyelőre erősen vitaminozom magam, és iszom a teát, hogy nehogy elkapjam, vagy kijöjjön rajtam, ugyanis a jövő hét fontosabb tanulmányi szempontból, hisz félévtől vizsgák, arra készülni kell. És sajnos van olyan tantárgyak, amire nem elég, ha előveszem itthon a füzetet, ahhoz be kell mennem.
Természetesen nem lustaságról van szó, ugyanis egy csomó dologgal el vagyok maradva. Szórakozást nézve is le vagyok maradva magamhoz képest. Először is a héten lazán kaszáltam a Sanctuary-t, How I Met Your Mother-t, szóval most már hivatalosan is megkapták tőlem az integető kezet, majd folytatom akkor, ha teljes lesz az évad. Nincs időm, passzolni kell lefele a szériákat. Így esett meg, hogy a már több napja lent lévő filmeket sem tudtam megnézni. Ebből a borzalmas Jennifer’s body-t sikerült megnéznem, ami rejtélyes módon itt pihen DVD-n, pedig emlékeim nem csaltak, letöröltem. De ezek szerint a törlésből kiírás lett. Két napba telt, hogy megtudtam nézni a Becstelen Brigantyk-ot, ami viszont elég jó volt, épp elég jó volt ahhoz, hogy mondhassam: megérte 720p-ben megnézni! Igaz, azt is majdnem ketté szedve néztem meg.

Új gép ide vagy oda, valahogy nem igen ültem le játszani. A Tomb Raider Underworld-öt feltettem magyar nyelven, de végül mai napon azonnali hatállyal eltakarítottam, ugyanis kellett a hely. Ugyanígy járt a Resident Evil 5 is, amely azon kívül, hogy rendelkezik egy überbrutál grafikával, szinte egy nagy nulla, szóval nem is strapáltam magam azzal, hogy kijátszam. A hét legnagyobb baklövése volt letölteni az Assasin’s Creed-et, majd pedig kiírni DVD-re. Egyrészt borzalmas átvezető animációkat nem lehet átlépni, maga a játék meg enyhén szólva is megbukott nálam. És persze erre elpazaroltam két lemezt, fantasztikus. Jelen pillanatban nekiláttam a The Sims 3-nak, már régóta megvan, de nagyon nem tudtam vele érdemben foglalkozni. Örömmel fogadtam, hogy a két lemez melyre kiírtam enyhén szólva is nehezen kerül beolvasásra, szóval szükséges egy kétrétegű, ami persze nem két fillér.
Tegnap délután valamennyire utol tudtam magam érni, így jó pár epizódot bepótoltam a kedvenceimből, este tízkor már alvás volt, lazán lehúztam 10-12 órát. Reggel pedig úgy ébredtem, ahogyan már elég régóta nem. Ennek is tudható be, hogy lassan hajnali 3-kor is ébren vagyok. Délután megtaláltam a Star Wars: Force Unleashed Sith Edition-t PC-re. A trailerek és a gameplayek meggyőztek, azonban amikor megláttam mennyit is foglal a telepítője, majd leestem a székről. Csak 14,4 gigányi telepítőt foglal magában, és 25 gigányi üres helyre van szüksége a merevlemezen. Nem tudom, ki volt az, aki ezt átportolta PC-re, de elég sz@r munkát végzett. Borzalmas. Jelenleg is töltöm, jelen pillanatban 10 giga van lent. Holnap elválik, hogy megtartom-e, egyelőre a letöltötteket írom ki folyamatosan, és törlöm, jelenleg 3 újraírható vannak a fájlok, ahonnan majd kicsomagolom majd a holnap folyamán.
Jövő héten pedig már december, szóval kezdődhet az ünnepi hangulat! Város feldíszítve, persze még vár az üzembe helyezésre. Hó nem igen lesz, szóval ez nem fog hozzátenni a hangulathoz, de azért jó lenne, ha fehér karácsony lenne.

Azok a fránya hétköznapok

Valahogy jó időzítés volt, hogy pont egy héttel őszi szünet után tudtam teljessé tenni lassan egy éve épülő PC-met. Természetesen a hétvégém arra ment el, hogy teszteljem teljes egészében, s lássam, hogy valójában mire is képes a kicsike. Ezen felül pedig jó pár dologra rájöttem.

Először is pénteken fel tudtam volna tenni a Windows 7-et, csak várni kellett volna egy kicsit, hogy bejöjjön a választó képernyő, ugyanis ezt teszteltem tegnap. Azt, hogy mennyit kellett volna nem tudom, hisz elég sok időt töltöttem kint. Egyrészt jó, mert tudom, hogy semmi probléma nem lesz, ha visszakerül az általam favorizált operációs rendszer, ám másrészt érdekelne, hogy miért is hosszabb a választóképernyő megjelenése. Bár sejtem, hogy a DVD íróhoz lehet köze, ami már az előző gépben is váltogatta, mely audió/mp3 lemezeket akarja beolvasni. Szóval megvolt az öröm, de mivel először játékkal tesztelem, így marad az XP 1 GB ram esetében pedig mindenképp. Lássuk, így mennyi ideig fogja bírni az XP.

Eddig mindegyik játék csont nélkül futott. A legújabb, legrendszerigényesebb is elindult, ráadásul piszkosul jó sebbességen az általam belőtt felbontáson. Már most érzem, hogy eme PC alkatrészenkénti összeválogatása iszonyatosan jó volt, bár remélem, nem lesz terhelési probléma belőle, ha minden ilyen szépen fut.
Hétvége alkalmával két játékot pörgettem ki teljesen. Az egyik a Terminator Salvation és a Tomb Raider Underworld volt, mindkettő remek teljesítménnyel futott.
Tesztelve a konfigurációt leszedtem a Resident Evil 5-öt, ami csak grafikailag jó, egyébként minden téren ugyan olyan (sőt pocsékabb), mint az előző része. Továbbá röppent le a Batman: Arkham Asylum is, de szigorúan csak demóban, szintén elindult, bár nem tudom, hogy megéri-e beszerválni a teljes játékot is. Ajánlásra pedig jön lefelé a Crysis is.

Holnap suli, immáron biztos, hogy hullaként fogok reggel felkelni, annyi szent. Remélem másnapra nem kell majd tanulni, minden bizonnyal én nem fogok. Igyekszem betartani a korai lefekvést, hogy ez idén a vizsgaidőszakban ne okozzhasson problémát. Emellett jó pár játékot tervezek még kipörgetni, ami potenciálisan veszi el majd az időt a sorozatoktól, filmektől. Mivel hétköznap nem igen fogok sehová se menni, hétvégén pedig egyéb dolgom is van, valószínűleg több széria kerül parkoló pályára.

A nap jó híre, hogy sikerült életet lehelnem a régi DVD lejátszómba, ami rendhagyó módon remekül kezeli a feliratos .avi kiterjesztésű filmeket, sorozat epizódokat, bár kicsit kezdek kételkedni abban, hogy valóban problémája volt-e. Annyi bizonyos, hogy az aktuális epizód maradnak PC-n való megtekintés formájában, ugyanis az újraírható lemezekkel inkompatibilis lett. Bár, amennyit használtam egyáltalán nem csodálkozom. Ennek fényében csak nem szedem le ismét az Alias utolsó három évadát, meg tudom tekinteni TV-n is.

Vége a várakozásnak!

És igen, tény és való, hogy bizony vége a várakozásnak.
Jómagamnál mindig problémát jelentett a PC-m elavultsága. Ugyan nem vagyok nagy játék őrült, de azért akad egy-két kedvenc, amit azért szerettem volna rögtön megjelenés után kipróbálni normális minőségben, ám ez valahogy mindig meghiúsult, természetesen abból az okból kifolyólag, hogy a PC-m elavult volt.
Nos tavaly meguntam ezt az állandó sz@rságot, s úgy döntöttem elég a használt bóvlikból, ideje lesz egy teljesen új PC-t beszerezni. Először is valóban nem vagyok nagy játékos, szóval csak egy-két játék volt az, amiért muszáj volt beszerezni egyet. Valahogy pont egy évvel ezelőtt vettem meg a Videó kártyát, igaz az is alsó kategóriás volt. Majd jött az alaplap, s ezután jött egy kisebb kihagyás, hisz nem állt rendelkezésre annyi anyagi, továbbá időközben leértékelve megszereztem az Alias teljes első évadát szinte bagóért, meg ugye jött az április, s bizony a nagy kedvencet, azaz a Terminator: The Sarah Connor Chronicles magyar megjelenését is meg kellett venni, hisz csak 5900 Ft-ért adták.
Ugye augusztusban volt az a bizonyos pesti kiruccanás, szóval annak maradékából sikert megvennem a PC házat, majd egy hónappal később memóriát is. Szóval kérdés az volt, hogy a jelenleg használatos vinyó jó-e lesz az új gépbe?

Ugyan én nem reménykedtem abban, hogy majd pénteki napon kapunk bármiféle juttatást, de tévedtem, ugyanis tegnap azzal kezdődött a napom, hogy anyám belenyomta a kezembe a pénzt. Persze semmi reggeli, egyből menni processzort venni. Eredetileg egy Intel Celeron 2,4 Ghz kétmagos processzort néztem ki, azonban nem volt, csak 2,5 és 2,2. Persze a 2,5-re nem volt pénzem, el is keseredtem, de megvettem a kisebbet, gondolván a jelenlegitől úgy is jobb lehet.
Hazajöttem, persze egyből neki a szerelésnek. A Windows 7 persze folyamatosan újraindult, ráadásul egy CPU Fan Error! hibaüzenettel együtt. Végül a neten találtam rá megoldást, s jómagam is legszívesebben fejemet vertem volna a falba, ugyanis a rossz helyre dugtam a hüűőt, ehh… Elment az egész délutánom, mire öt óra fele sikerült feltenni az XP-t, mivel sem a Vista, sem a Windows 7 bejelentkező képernyőre nem adta be a nyelv választott, s ennek fényében nem tudtam feltenni egyik operációs rendszert sem.
Ugyebár jelenlegi gépemben csak egy giga memória van, tehát az XP feltevése ugyanolyan lassú volt. Ugyan volt itthon egy eredeti verzió, s annak másolata, de én egy másikat akartam feltenni, ami miután leformázta a merevlemezt kérte a Service Pack-kal felszerelt lemezt. Na ekkor kezdődött minden elölről.

De szerencsére az eredeti másolatával felment, habár alapból sikerült elcsesznem az egész rendszert, ugyanis nem tudtam aktiválni az XP-t, ami annak volt betudható, hogy rossz volt az idő. Persze ezt azután vettem észre, miután mindent feltettem amit kellett. Mivel az idő 2002 januárt mutatta, pár ingyenes használható program automatikusan kilőtte magát. Hurrá!
Szóval jött az első teszt: Tomb Raider Underworld. Ezután következett az áll keresése, ugyanis hihetetlen gyors a játék, még überdurva nagy felbontáson is (habár én 1024×768-as felbontásnál nagyobbat nem használok, elég erre a felbontásra egy vonalsimitás, és kész is az egész).
Természetesen jött a nagyobb falat, az igazi kihívás, a Terminator Salvation : The Videogame, amely a fenti címmel ellentétben még el sem indult. WOW, pár dolgot kilőttem miközben tettem fel, naná, hogy nem indult el: re-install. És igazi teszt még jobban meglepett: semmi szaggatás, semmi fagyás, elméletileg egy most elavult, alsó kategóriás videó kártyával is megy szépen akár a legnagyobb felbontáson is, mindenféle szaggatás nélkül. Uh, büszke voltam magamra. 😀

És akkor film/sorozat bolond lévén teszt, hogy mennyit is tud a gép, azaz HD tartalmak. Egyetlen egy nagy probléma, hogy a gépet nem tudom rákötni a tévére, így marad majd a kis monitoron való sorozat nézés (igaz, a DVD tönkre menetele után más nem marad feliratok cuccok esetében). 720p megy, mint az álom. Magától értetődő volt, hogy kell valami, ami ekkora felbontást képvisel. Választás: aktuális Supernatural epizód. Még nem néztem meg, de ami késik, az ugye nem múlik. És akkor kellett valami, amin tudom tesztelni az 1080p-t is, így maradt az Avatar trailer, noha én nem sok különbséget láttam 1080p és 720p között, de az utóbbira teszem le a voksomat, mivel kisebb mérettel rendelkezik.
Egyelőre csak nézésre fogok letölteni ilyeneket, kiírásra marad a mezei avi kiterjesztést, mivel nincs még nagyobb másodlagos vinyóm, továbbá egy lemezre negyede férne fel, mint eddig, s nem utolsó sorban új DVD lejátszó esetében ugyanúgy csak PC-n tudnám nézni a dolgokat, habár utána nézek majd, hogy van-e valamilyen átalakító hagyományos tévéhez.

Windows 7

És ennyi volt! Vége az XP egyeduralkodásának a gépemen. Már a korábbi bejegyzésemben is utaltam rá, hogy nemes egyszerűséggel elegem lett az operációs rendszerből örökre.
Persze rengeteg fórumon folynak az acsarkodások, amit én nem igen tudok mire vélni, hisz mindenki el tudja dönteni, hogy milyen operációs rendszert is használjon, továbbá, hogy mire is jó ez a szükségtelen agymosás, ami leginkább a Linux vs. Windows vitában szokott menni – és amit itthon is alkalmaz a drága jó édesapám -, nem tudom. Egyet biztosan: én nem kérek sem a Linuxból, sem a Windows korábbi változataiból.
Bizony, a Windows 3.1-től kezdve az összes operációs rendszerrel találkoztam már, s mindegyikből akad egy-egy kósza példány itthon. Mégis az XP volt egyeduralkodó sokáig két okból is: egyrészt hardverigényessége kevesebb, továbbá a legutolsó, igénytelen szutyok játék is minimum megkövetelte ezt az operációs rendszert, így amikor váltani kellett, nehezen, de váltottunk. Azóta természetesen sikeresen beszerváltunk egy eredeti példányt is, a költői kérdés csak az, hogy mégis minek? Mert bizony semmi hasznát nem láttam, csak hátrányát, kezdve a folyamatos aktiválástól át a Service Packokó felrakásáig. És ez mind mind olyan időigényes folyamat volt, amit a hátam közepére kívántam. Igaz, ki az, aki szereti az operációs rendszerét újrarakni, főleg, ha előtte gigányi mennyiséget kell kimentenie, főleg ha nincs hova.

A sokat szidott Windows Vistát csak egy kis ideig tudtam használni, de azalatt az idő alatt nem volt vele különösebb probléma. A kisebbik gépen csak netezni tudtam, így annak megfelelő volt. Játékokra azonban nem, s egy hardverigényesebb játék bizony eléggé megroppant Vista alatt, főleg a Tomb Raider Underworld, melynek rendszerigényének még a minimumát is csak alulról súrolja a gépem valós hardveres felszereltsége. Már akkor is meglepődtem, hogy 20-25 perc alatt fent van a Vista, s után telepítés még rövidebb lett, de ettől el kellett búcsúznom, jött vissza az XP, amivel az utóbbi fél évben eléggé megjártam.
Idén jött ugyebár a Windows 7 tesztelhető változatai szépen sorban egymás után, s nekem is volt olyan időszakom, amikor tudtam, hogy semmiféle játékkal nem akarok játszani, így úgy döntöttem kipróbálom. És bevált! Telepítési idő 13-15 perc között volt, utántelepítés (értsd az általam használt programok) sem volt több 15 percnél több. Ezzel már nyert ügye volt, de ugye még mindig ott volt a probléma: a számítógépem elavultsága, melynek köszönhetően az elmúlt fél évben XP és 7 felváltva váltogatták egymást. De egyszerűen annyival könyebb, egyszerűbb, felhasználó barátabb lett az új rendszer, hogy egyszerűen úgy döntöttem így, egy hónappal a magyar megjelenés előtt váltok, végleg, még ha RC verzióról is van szó, ami természetesen immáron magyar nyelven is elérhető.

Rendszerkövetelmény szempontjából elég jó PC-vel rendelkezem, hisz a Windows 7  1 GB ramot, 1 Ghz-es processzort valamint 16 gigányi szabad helyet “követel” magának. Persze az már necessebb, hogy jó pár játék, mely XP esetében 1 GB ramot követelt, az Windows 7 esetében már 2-őt kér minimum, ami eléggé gáz nekem, mert bizony költségtakarékossági szempontból az új gépben is csak 1 GB ram pihen. Persze kérdés az, hogy olyan esetben, amikor szinte minden tönkrement körülöttem, áldozok-e pár ezrest egy újabb memóriára. Kérdés majd eldől. De először lássuk mivel is bizonyult jobbnak az XP-hez képest részemről.

1., Telepítési idő
Elsődleges szempont nálam, hogy ez ne raboljon el túl sok időt. XP-vel a meghajtó formázása majd húsz percet vesz igénybe, a rendszer telepítése majdnem negyvenet, utána való programot felpakolása meg körülbelül másfél órát. Ellenben a Windows 7 pillanatok alatt tisztára formázza a meghajtót, habár én kétszer is neki lendülök biztos ami biztos alapon. Miután kész a rendszer természetesen nem marad más, mint hogy az általam használt programokat felpakoljak. Ezek közül természetesen prioritást élveznek azok, amik nem követelnek meg újraindítást.

2., Kompatibilitás
Legtöbb programmal teljesen kompatibilis. Nekem legalábbis egy időben a Daemon Tools-szal volt problémám, de ugye azt felváltotta a Virtual Clone Drive, de természetesen az RC megérkezésével a Daemon Tools csapata is elkészítette a teljesen kompatibilis programot.

3., Játékok
Ez egy érdekes kérdés. Tekintve, hogy nincs megfelelő PC-m, ennek ellenére lehet jó pár játékot futtatni rajta. Természetesen akadnak olyanok, amelyek csak nagy hezitálásra hajlandóak elindulni, illetve olyanok, melyek ki is fagynak, de gondolom amikor megkínálom majd őket +1 GB rammal és egy kétmagos procival, máris hajlandóak lesznek “szóbaállni” velem.

4., Helykihasználás
Telepítés után kb. 8-10 gigát foglal le a rendszer. Ebben szinte minden benne van ami kell. Egy 74 gigás vinyónál a maradék hely 65-66 között szokott lenni. Automatikus frissítések természetesen szépen kilőve, így megakadályozva azt, hogy a rendszer folyamatos frissítésekkel növelje a méretét. Pozitívum, hogy a beépített eszközöket, programokat is egyből ki lehet lőni.

5., Kinézet
Talán a leglényegtelenebb dolog, de mégis érdemes szót ejteni róla.
Szinte teljesen személyre szabhatjuk a kinézetet. A tálcát is átalakíthatjuk, továbbá különböző gadget-teket tehetünk ki az asztalra. Ezen felül érdekes megvalósítást eszközöltek háttérképek terén is. Aki egyszerre több olyan képet talál, melyet szívesen kitenne, de nem tud dönteni, ki teheti az összeset. Természetesen ehhez be kell állítania, hogy milyen időközönként váltakozzon a háttérkép, s asztalunk olyan lesz, mint egy diavetítés.


Hogyan pocsékoljuk el tökéletesen a szabadidőnket?

Ha lenne egy olyan tantárgy, melynek tananyaga az lenne, hogy hogyan pazaroljuk el a szabadidőnket mindenféle apró dolgokkal, akkor abból a tantárgyból minden bizonnyal kitűnő lennék.
Először is tervbe volt véve egy új weboldal megalkotása, ami normális ingyenes tárhely hiánya miatt sztornóztam alig egy órával ezelőtt, amikor nem sikerült WordPress-t sokadjára szóra bírnom. Ezzel ment el a hétvégém, s kicsit haragszom is magamra emiatt, főleg, hogy sikerült hazavágnom a blogomat. Nem tudom hogyan, de sikerült összeomlasztani, majd a főoldalt hajtó PHP-Fusionnal készített adatbázissal hoztam helyre, aminek az eredménye az lett, hogy karakterkódolási hiba lett. Szerencsére volt még szeptemberi mentésem, így helyre tudtam állítani a károkat, de elég sok időmbe került, szóval most kicsit sem vagyok boldog.

Ahogy már korábbi bejegyzésemben írtam, beköszöntött az ősz, de olyan csípős ősz. Hétfőn még bementem beszélni az osztályfőnökkel, de szerencsére nem kellett hazudnom, szóval az egész dolgot megúsztam, persze ha mondhatjuk így, azt a “rengeteg” hiányzást. Kedden bátorkodtam bemenni, amikor a legrosszabb idő volt, szarrá áztam, aznap dideregtem is, szóval egy nap szabadságot kivettem, aminek persze egy-két tanár nem örült. Ezen kicsit felháborodtam, mert a másik otthon maradt, én meg bementem és egész nap vizes cuccban ültem végig. Persze, hogy másnap nem mentem be, amikor úgy átfagytam, hogy azt hittem másnapra úgy meg leszek fázva, mint még soha. De szerencsére elkerült a betegség egyelőre.

Sikerült a hetem második felét is elcsesznem, ezt pedig az operációs rendszeremnek köszönhetem. Elég régóta volt már fent a Windows XP Home ahhoz, hogy szépen lassuljon, ami leginkább a rengeteg feltelepített programnak volt köszönhető. Így hát szerdán úgy döntöttem, hogy ideje lesz egy újra telepítést csinálnom, mivel már annyi mindent feltelepítettem, hogy már használt volna, ha utólag csinálok egy törlést a vinyón.
Sikeresen fel is ment az operációs rendszer, így azonnal telepítettem egy téma pakkot, ami persze nem sikerült. S ezek után a Service Pack 3 se ment fel, folyamatosan leállt hibaüzenetekkel, így megvadultam, s előkaptam a Windows 7 RC verzióját.
Szó se róla, én nagyra becsülöm a Windows 7-et, mert rendkívül gyors, megbízható. Egyedüli nagy probléma nálam a PC-m elavultsága, ugyanis csak 100 gigányi tárhellyel rendelkezem az alaplapom elavultságának köszönhetően, továbbá 1 GB rammal és 2,1 Ghz egyszerű Celeron processzorral különböző játékok futtatása eléggé necces. Ráadásul nálam nagy üzemben mennek a letöltések, s hamar megtelik az a maradék 50-60 giga (mert ennyi marad telepítés után, ha feldobok mindent, +pár játékot).
Végül pénteken ismét megváltam a Windows 7-től, ugyanis a Silent Hill 3 erősen akadozott nagyobb felbontáson. Igazából eléggé mérges voltam, mert egy teljes újra telepítés XP esetében majdnem másfél óra, addig Windows 7 esetében fél óra.
Legkésőbb jövő hónapban összeáll az új konfigurációm, így minden bizonnyal akkor már erősebb vassal ülhetek neki a kedvenc játékaimnak (elsősorban a Tomb Raider: Underworld kipörgetése a cél). De egyelőre XP mellett tettem le a voksom, ugyanis az új konfigurációm is 1 GB rammal fog indulni, ami jó pár játék és program esetében Windows 7 környezetben kevés, továbbá új vinyó feltehetően decemberben (minimum 250 Gigabyte-os) lesz, addig szintén kell takarékoskodnom a szabad hellyel, s mivel a mostaninál erősebb lesz a konfigurációm, így magától értetődő, hogy a 7-10 gigányi helyett foglaló játékokat veszem célba.
Természetesen amint sikerül feljavítanom az új konfigurációmat (memória bővítés, esetleg processzor csere) természetesen váltok Windows 7-re.

Csütörtök estém nem telt valami jól, ugyanis sikerült felhúznia egyes embereknek megint, így szinte semmit nem tanultam másnapra. Hogy hogyan is vittem véghez, nem tudom, de sikerült több jó jegyet is besöpörnöm, pedig tényleg nem tanultam rá.
Hangulatrontás jellemző volt tegnapra is, úgy korrigáltam, hogy este megittam három energia italt. Fel voltam készülve, hogy estére huhogás lesz, mert az energia ital ki szokott ütni, de úgy néz ki este mozogtam annyit, hogy kiürüljön a szervezetemből, mert elég korán már aludtam.

Jövő hetem kissé necces lesz számonkérés szempontjából, de jelen helyzetben magasról pottyantok rá, ugyanis csütörtök délután megkezdődik az őszi szünet, ami eddigieknél sokkal hosszabb lesz, azaz 10 napot ölel majd fel. Az más kérdés, hogy hamar el fog telni.
Mivel erősen hideg idő lesz, így minden bizonnyal a legtöbb időmet itthon fogom tölteni. Egyelőre betervezve a Silent Hill 3 kipörgetése van, a maradék idő marad bloggolásra (van némi elmaradásom) és képernyő előtti döglésre marad.
Először is jó pár korábbi filmes kedvenceimet tervezem újranézni, mint a Terminátor; Alien tetralógia vagy a Jurassic Park trilógia, de nem kizárt, hogy a Kill Bill két részét is legyűröm, de kacérkodok a gondolattal, hogy a Mátrix-ot is elő kellene venni.
Sorozatok terén az aktuális kedvencek között a Smallville-nek akarok nekiugrani az első évadtól. Habár a korai évadokat csak gagyinak titulálom, de az új epizódok ismertetőjéből nagyon pozitív benyomásaim lettek. Továbbá egy régebbi kedvencemet tervezem végignézni, méghozzá az Alias-t, aminek első évadát még annak idején megvettem eredetiben, igaz, csak 1999 Ft volt, de igazából nem néztem végig az első évadot, csak bele kukkantottam. Lehet kritikát is kéne írnom róla?

Szerencsétlenség

Hát érdekesen telt a hétvégém, s a mai napom is.

Hétvégén megpróbálkoztam letölteni a Terminator Salvation játékot, több-kevesebb sikerrel. Ugyan hibás telepítővel került forgalmazásba, de megfelelő programmal installálható, játszható. Nagy nehezen leszedtem a 6,10 gigányi anyagot. Sávszélességemet nézve nem 5-6 órás letöltést vett volna igénybe.

De csak vett volna. Ugyanis a direkt linkek felét kilőtték alólam, s az iszonyú lassú szerverről toltam lefelé, így tegnap 1-kor fejeztem be a letöltést. Persze azt nem kell mondanom, hogy a “Cabinet File Viewer” újratelepítés után is hibát jelzett. Köszönjük a közreműködést.

Ezen okból, ma találtam egy elméletileg működő, 2,40 gigás packot. Leszedtem, persze végére megint belassult a letöltés, pedig a megaupload.com elég gyors szokott lenni. De ez most lényegtelen. Lejön az anyag, telepíthető, gyorsan ki is írtam DVD-re. Erre feltelepítés után mindenféle hiányzó dll fájlokról pofázik, Deamon Tools állandóan lefagy, nem működik helyesen. Hurrá! Gondolom XP/Vista operációs rendszer kéne neki, de annyira beleszerettem a Windows 7-be (azok után pedig főleg, hogy már magyar nyelvű pack is megjelent hozzá), hogy egyetlen egy játékért nem fogok megszabadulni tőle.

Kapásból nem aludtam ki magam, örültem is neki, mint a fene. Figyelmetlenségemnek köszönhetően reggelre eláztattam két füzetet is, szóval első óra helyett itthon maradtam, s szárítottam a táskámat, persze közben rendesen vörösödött a fejem. Fél órányi kínlódás után sikerült valamennyire megszárítanom, így végül csak be tudtam menni az iskolába.

A reggeli kellemetlenségért a karma kárpótolt, ugyanis elmaradtak az utolsó óráim, valamint holnap se kell bemennem az első órákra. És még szerda is úgy alakul, hogy nem kell rá tanulni, sőt, még Csütörtökre sem, szóval király. És akkor hétfő pünkösd, egy hétfő kiesik. Yeaah!

Kicsit untam magam délután, igyekeztem ébren maradni, bár ez a Terminator Salvation játék kicsit felnyomta az agyvizem. Valahogy nem szeretek lemezeket kidobni, erre ezzel is csak kínlódik az ember. Majd talán, ha kijön egy normális Release, akkor majd letöltöm. De addig kukába mind! Annyit meg nem ér, hogy most elcsesszem a tökéletesen működő operációs rendszeremet mindenféle katyvasz programokkal, hogy ez a szerencsétlenség elinduljon.

Az elkövetkezendő napok megint csak unalmasak lesznek. Mondjuk jobban díjazom az ilyen nyugis, kicsit untató napokat, mint azokat, amelyiken levegőhöz sem jutok a sok tennivalótól, vagy épp valaki/valami megy az agyamra.