Keserédes szabadság

Már levittem két teljes hetet a szabadságom után, azonban csak most jutottam el ténylegesen oda, hogy írni is tudjak. Kissé zavaros volt ez a két hét, s nem is telt teljesen zavartalanul, valamint sajnos a szabadságom sem úgy alakult, ahogyan terveztem.
Mint ahogyan az utolsó bejegyzésemben is írtam, sajnálatos módon kevés szabadsággal rendelkezem egy évre nézve fiatal koromból kifolyólag. A jelenlegi munkahelyemen szerencsére áttekinthető a beosztás, követhető, s nem úgy megyek, mint az előzőnél, hogy képben sem voltam mikorra kell menni. A kiszámíthatóbb beosztás nyilván lehetővé tette azt, hogy tervezni is tudjak. Ha nem szabadsággal, akkor legalább szabad hétvégékkel, amit két hetente megkapok. De ami biztos volt, hogy legalább a szombat este kilenctől már biztosan szabad vagyok, és tervezhetek onnantól. 

A beosztásokban szerencsére van logika, s követhető is, így mindenki számolhat azzal, hogy egy hónapban mindenképpen lesz két szabad hétvégéje. Ebből fakadóan pedig a szabadságokat úgy osztják, hogy minél kevesebb fogyjon belőle, de az ember el tudjon menni többször is egy évben. Én azt választottam, hogy nekem bőven elegendő, ha öt napokat adnak ki három havonta, így aztán tényleg lehet tervezni, ha ez ember tudja, hogy három havonta lesz egy hete, amikor nem kell dolgoznia. A számításomba azonban hiba csúszott, hiszen nem volt tervezett, s fix szabadságom, így aztán szembe kellett néznem azzal, hogy a nyár szinte be van táblázva. Arról nem is beszélve, hogy sok az idősebb kolléga is, így aztán többen két hetes szabadságot vettek ki. Ennek köszönhetően én kiestem abból a lehetőségből, hogy akár júliusban, akár augusztusban szabadságra tudjak menni. Igazából nem panaszkodás lenne, de nem jött ki jól a lépés, hogy két hétig dolgoztam, majd ismét itthon voltam kilenc napot, ugyanis öt szabadnap lett kiosztva, amely két szabad hétvége közé lett betéve.
A probléma nálam ott kezdődött, hogy míg az első nyári szabadságomról már azt megelőzően értesültem három héttel, addig az utolsóról akkor, amikor beléptem a munkaajtón, s megkezdtem a munkahetemet a hétfővel. Kissé meglepődve, de nem szóltam rá semmit. Azonban már a felénél a falat tudtam kaparni. 

Az egész azzal kezdődött, hogy az első két napban ki sem tudtam mozdulni, ugyanis iszonyatosan rossz idő volt. Igaz nem esett egész nap, de folyamatosan borult volt az idő, s ahogy elindultam volna sétálni rögtön elkezdett cseperegni az eső. Ebből fakadóan pedig nem nagyon tudtam kimozdulni itthonról. Belelendülve a hétbe szembe kellett néznem azzal, hogy másoknak ez munkahét, s így nem is nagyon tudtam magamnak programot szervezni. A negyedik napon látván az időjárás előrejelzéseket sikerült kijutnom a strandra, amit nagyon élveztem. Majd azt követően ismét jött a hidegfront, ami jót tett levegő téren, de sajnos majd halálra untam magam. Majd utána pedig jöttek a folyamatos előrejelzések esőről, ami miatt nem terveztem semmilyen szabadtéri programot, cserébe meg jól át lettem “verve” figyelve a felhőket: 

Hasonló, s ennél rosszabb felhők takarták el a napot, s mivel biztos voltam, hogy esni fog, így nem mentem sehová. Majd 1-2 óra múlva ismét sütött a nap, s semmilyen felhő nem volt már az égen. Ebbe tökéletesen beleestem a szabadságom utolsó négy napján, s az előrejelzésekre támaszkodva nem kicsit voltam ideges. Azonban az utolsó két napon már nem érdekelt semmi, s fogtam az esernyőmet, s elindultam itthonról. Persze ilyenkor meg elkezdett esni. 

Nagyjából a vizuális tartalmakkal próbáltam magam ismét felhozni, de sajnos roppant mód untatott minden, s így inkább a zenehallgatással kötöttem le magam, illetve esténként elmentem még sétálni. Azonban többes program részemről kevés volt, legalábbis átlagosnál kevesebb. Habár ez nem szokott zavarni, abban az esetben, ha dolgozok, mert a munka lefoglal. Így már viszont azt vártam, hogy mikor is tudok visszamenni dolgozni. Kár volt ezért az egy hétért, azért meg egyenesen borzasztó, hogy a többiek miatt végül is a “három havonta egy hét szabadság” elképzelésem megbukott. Ámbár úgy néz ki, hogy jövőre előre kell majd terveznem, ha nem akarok ugyanebbe a hibába esni. 

A veszteségek éve volt 2016!

Nagyjából tíz éve már annak, hogy beléptem abba a “virtuális világba”, amit sokan csak internetnet neveznek. Lévén akkor még diák voltam, s saját önálló keresettel nem rendelkeztem, s a szülőké pedig nem volt elég, ezért nagyon sok időt töltöttem a gép előtt, s java részük inkább rajongói fórumok aktív taglistáját erősítve történt. Időközben természetesen kedvet kaptam a weboldalak gyártásához, melyekből készült több tucat, de végül csak egy maradt meg, mely lassan közelít a tíz éves évfordulójához.
Eközben természetesen további weboldalakat látogattam, így blogokba is botlottam. Régen nagyon szerettem naplókat vezetni. Először hagyományos iskolafüzeteket használtam el, később komolyabb határidő naplókat használtam erre a célra. De mivel anyagi, s lehetőség híján megcsúsztam a középiskola derekán, így befejeződött ez a szabadidőtöltés (jelzem, azóta ezeket megsemmisítettem). Azonban a blogok felépítése hasonló volt, bizonyos aranyszabályok betartása mellett (nincs mélyebb magánéleti tartalom, fényképeket privát életből publikálása nincs stb.) végül én is elindítottam saját blogomat, melynek lassan nyolc éve. A helyzetjelentés kategóriát átolvasva azért számomra is elég látványos, hogy mennyit fejlődtem az elmúlt évek alatt nem csak személyiségileg. Viszont a blog hagyományát folytatva az év utolsó napján is kilövök a kibertérbe egy évértékelőt.
Előtte pedig itt vannak az előzőek:

A január részemről nem másról telt, mint a vizuális szórakozásról. A beköszöntött tél még jobban elvette a kedvemet attól, hogy ha nincs intézni valóm, vagy éppen nincs aktuális találkozásra alkalmas személy, akkor bizony a jó meleg komfortzónámból biztosan nem lépek ki. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Szerencsére januárban kaptam szabadságot, így a filmek és a sorozatok mellett a Rise Of The Tomb Raider és az Uncharted: The Nathan Drake Collection szórakoztatott.
A februárnak unottan futottam neki, s hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt tele a tököm mindennel. Legjobban a munkahelyemmel, ahol nem egymás segítése volt a cél, hanem egymás fúrása, s a határtalan törtetés előre a másik kárára. A beosztás már a vállalhatatlan kategóriát súrolta. Műszakok kuszasága azt erősítette bennem, hogy itt se pihenés, se szórakozás nem lesz. Emlékszem könnyes szemmel leültem a monitor elé önéletrajzokat küldözgetve, s közben arra gondoltam, hogy ez tart egy hétig, s senki nem válaszol és csinálom tovább, mint eddig. Ennek ellenére másnap reggel telefont kaptam, harmadnap interjún voltam, ahol egyből közölték: gondolkozzak rajta, de engem akarnak. Hol ilyen lehetőség? Így felmondtam, s március 8 volt az utolsó munkanapom az előző cégnél. Örültem.

A márciusnak vegyes érzelmekkel futottam neki, de már körvonalazódott bennem, hogy jó döntést hoztam. Ámbár ekkor már elindultam egyfajta lejtőn, ami az anyagi korlátok közé nyomott. Első körben egy elromlott SSD-t kellett cserélni, azt megelőzően pedig egy érdekes “jelenséget” produkáló monitort. Lévén a kettőnek komoly összege nem volt, így megvásároltam.
Terveztem videokártya cserét, de összegyűjtött összegből szerettem volna. Így az áprilisban váratlanul elhalálozó GTX 760-nak nem örültem. Mindezek mellett a korábban megvásárolt 1 TB-os másodlagos merevlemezről is aggasztó állapotot kaptam a kondíciót figyelő programtól, így teljes volt káosz. Végül egy 16 ezer forintos lottónyeremény arra sarkalt, hogy beruházzak egy R9 380-ba, illetve május elején egy 2 TB-os merevlemezre. Itt nem állt meg a sor, hiszen a fejhallgatóm, fülhallgatóm, majd rá két napra a hangszóróim is megadták magukat. Ezek után pedig egy “jó” megfázást is begyűjtöttem, melynek kúrálásának összege majdnem elérte a heti harmincezer forintot köszönhetően annak, hogy új munkahely lévén se orvoshoz, se táppénzre nem akartam menni.

Mínuszban lévő bankszámlával vágtam neki a nyárnak, s bíztam benne, hogy másfél hónapon belül rendeződik anyagi helyzetem. Június elején kénytelen voltam vásárolni egy Gigabyte GA-H97-HD3 alaplapot, mivel az előző egyik pillanatról a másikra megadta magát. Mindezek mellett már egy számítógépházat is vásároltam, mert a régi se volt valami jó állapotban. Ekkor már látszódott, hogy a nyaram meg lesz pecsételve, ha nem akarom a hitelkeretem felső tetejét elérni. Június végén azonban volt egy vihar, melynek köszönhetően a TV, Playstation 4, illetve a számítógép videokártyája használhatatlanná vált. Ekkor már teljesen padlón voltam. Tisztában voltam vele, hogy van hol laknom, van mit ennem, van munkahelyem, tehát a hitelkeret használata részemről nem egy végső kétségbeesés, amiből soha nem jövök ki, de engem megviselt. Ugyanis oda lettek a nyári programjaim.
A TV meg lett javítva, s több, mint harmincezer forint bánta. Mindezek mellett a videokártya is be lett vizsgáltatva, s mivel többre már keret nem volt, így két hónap után volt hajlandó fizetni a biztosító. Ez arra volt elég, hogy egy GTX 1060 videokártya tulajdonosa legyek. Időközben persze voltam ismét beteg, hisz kétszer is a talpamon lévő tyúkszemmel kellett szembenéznem, illetve még egyszer sikerült megfáznom. Ezek is jelentős többletköltséget jelentettek, de a szülői szarságok még rá tettek még egy lapáttal további váratlan kiadásokat jelentve.

Az ősz nem volt túl kellemes már anyagi szempontból sem. Egyre inkább ráébredtem, hogy ahelyett, hogy pénzt gyűjtve leléptem volna itthonról, inkább struccként homokba dugtam a fejem. Én voltam a védőfal a két szülő között, akik szétválása után kellett ráébrednem, hogy tulajdonképpen itthon ragadva fordított helyzet áll fenn: mentálisan, s hozzáállásilag is én vagyok a szülő, ők pedig a gyerekek. A bankszámla egyenlegemet megtekintve majdnem száz ezres a tétel, ami többletköltségem lett miattuk, mely nem megbeszélés kapcsán jött össze, hanem egyszerűen csak következmény volt rám nézve. Ehhez hozzátéve pedig nagyjából hatvanezer forintos többletköltségem lett betegségből adódóan. Ha ez nem lenne elég, akkor végre volt pénzem, hogy bevizsgáltassam a Playstation 4-et, ami hivatalosan is javíthatatlan státuszt kapott.

2017?
Bízom a szerencsében, s a jóban. Remélem nem fog semmim eltűnni, tönkremenni, melynek pótlása további anyagi kiadásokat jelentene. Tervben van véve a fentebb említett játékkonzol pótlása, ha már lejjebb ment az ára, illetve elvileg még olcsóbban tudok csak gépet vásárolni a hivatalos gyártótól minden kiegészítő eszköz nélkül.
A megváltozott itthoni körülmények pedig mindenképpen arra sarkallnak, hogy amint sikerül némileg a fentebb említett dolgok helyrerántása, kénytelen leszek még keményebben a pénzt visszafogni, hogy ha valami gikszer üt be, akkor legyen mihez nyúlni, illetve egyik napról a másik mindent hátra hagyva el tudjak itthonról költözni.

 

Mégis van fény az “alagút” végén??

Aki nagyjából követi a személyes bejegyzéseimet, akkor az tudja, hogy bizony ez az év valahogy nem nagyon akar nekem sikerülni anyagiak téren. Ami azt jelenti, hogy bevételi oldalról némileg pozitív a mérleg nyelve, de sajnos a kiadás oldal valami katasztrófa. Ez leginkább abból fakad, hogy még minden rendben volt az év első hónapjában, addig a másodiktól kezdve szinte minden hónapban volt olyan dolog, ami elérte azt, hogy olyan kiadásaim legyenek, amikre nem hogy nem számoltam, de még alapjáraton haza is vágja az adott havi lehetőségeimet szórakozás terén.
Ennek megfelelően többször választottam a vizuális örömöket, aminek lehetősége épp úgy “elszállt”, mint az összes többi. Ugyanis elkövettem azt a hibát, hogy zenehallgatás mellett beszélgettem online másokkal egészen addig, míg hatalmas nagy morajlás keretében sötétségbe nem borult a szobám, s a konnektorból felcsapó szikrák biztosítottak arról, hogy bizony itt ideje lesz pánikba esni. A villám csapást ért készülékek közül egyedül a számítógépem szenvedett kisebb kárt, ahol az alig két hónapos R9 380-as videokártyám ment javíthatatlanul tönkre. A házon volt ugyan biztosítás, ám de nem az én nevemen. Szerencsére ez nem jelentett semmilyen bonyodalmat, így valahol legbelül mégis elkezdtem bizakodni, hogy talán anyagilag nincs hazavágva ez a nyaram.

Ugyan sokan mondták, hogy mostanság sok a viharkár, de valahogy engem nem nagyon hatott meg, hogy csaknem egy hetet kellett várni a bejelentés után, hogy kijöjjön egy kárszakértő. Az, hogy közölte közben már rég szervizbe is beadhattuk volna a készülékeket, s csak egy szakvélemény, vagy munkalap is elég lett volna kicsit bosszantó volt. Így majdnem másfél hét után a központba a TV-m került, amit egy hétfői napon vittünk be a hivatalos szervizbe. Igazából reménykedtem benne, hogy sikerül majd megjavítani, mert hiába fizet a biztosító vagy nem, ha a kínálat olyan, ami nekem nem jön be. Szerencsére az egészet megúsztam egy alaplap cserével, így a 30 ezres számla és a munkalap szépen landol is majd a biztosítónál a következő munkanapon. Lévén valamicskét csak értek a számítástechnikához, így már sejtettem, hogy a videokártyának az életre keltéséhez egy kisebb csodára lenne szükség, ami persze nem történt meg. Végül egy szakvéleménnyel a kezemben tértem haza, s elindult is a gondolkodás, hogy akkor mi is legyen. Időközben nem hagyott a kíváncsiság, így a Sony magyarországi szervizével is beszéltem, ahol kiderült, hogy 67 ezer forintért cserélik a decemberben megvásárolt Playstation 4 gépet, s a réginek pedig csak a tartozékai maradnak meg lévén azok sérülésmentesek, hibátlanok.
A gépen húztam legjobban a számat lévén az kerül a legtöbbe, továbbá decemberben nem kis kedvezményeket gyűjtöttem össze, hogy a 120 ezres gép ára csak 90 ezer legyen, s továbbá eladva az előző generációt végül 25 ezer forintot kelljen a generációváltásra költenem a fizetésemből. Mélyütés volt, hogy esetleg teljes áron kell majd újat vennem, ami mindenképpen ajánlott részemről, hiszen itt van pár megvásárolt játék, illetve a gépet Blu-ray lejátszóként is használtam előszeretettel. Azonban számolgattam, hogy ha csak a TV javíttatását állja a biztosító valamilyen oknál fogva még az is tökéletes, hiszen a 67 ezer forint feleződik szinte.

Minden bizonnyal ez az egész augusztusra tevődik, s szeptember-október tájékára pedig a VGA csere, ami jelenleg komoly gondot okoz. Ha megfelelő összeget fizet a biztosító akkor komoly gondban leszek, lévén elég szép összeg állhat a rendelkezésre a cserénél. Első körben egy GTX 970 lett volna a “célpont”, amikor a régi kártyám meghalt az év első felében, ámbár letettem százezres mivolta miatt. Most jelen helyzetben egy elég komoly MSI változat 92 ezer forintba kerül:

A kártya elég erős, s nagyon sok teszt tanúskodik mellette, hogy megbízható, s bizony tudja, amit tudni kell. Azonban ott áll az ára, ami elég borsos még így is. Ha pedig hozzávesszük a memóriaproblémáit, az sem túl fényes. És akkor még nem beszéltem a Direct X12 szoftveres emulációról.

A másik oldalon viszont ott van elég jó árban lévő R9 380X, mely pár ezer forinttal drágább a sima változattól, s nagyjából 10-15%-al teljesít jobban. Az elődjét már kiismertem, s csalódást nem okozott, ellenben meglepetést igen. Így erősen hajlik ez felé a kezem lévén ennek teljes fedélzeti 4 GB-nyi memóriája van, továbbá teljes Direct X12-es támogatottsága. Persze a probléma itt is fenn áll, miszerint az Nvidia által támogatott játékoknál rosszul teljesíthet:

Egyelőre minden azon áll vagy bukik, hogy mi lesz majd a biztosítónál. Én nagyon reménykedek abban, hogy minden remekül fog menni, mert egyetlen egy augusztusi programom van, amin ott tudok lenni, mert addig csak áll a pénzem az egészben. Persze ősszel meg már annyira nem fogok tudni kimozdulni, mint szeretnék. A probléma forrása, hogy ha akarok strandra is menni, akkor a kiadási oldalt nagyon le kell csökkentenem, így hát marad a sok-sok itthon ülés, séta, meg bicajozás… De legalább már sokkal, de sokkal nyugodtabban, hogy ez a folyamat elindult, s lehet anyagilag mégsem lesz veszteségem, mint ahogyan azt gondoltam három héttel ezelőtt, amikor vihar károsult lettem műszaki cikkek terén.

Ez nem az én évem!

Az előző bejegyzésemben pont azon elmélkedtem, hogy vajon milyen is lesz a nyaram, hiszen sajnálatos módon az idei évem nem éppen jól alakul anyagilag. Még a bevétel változatlan, addig a kiadási rész sokkoló számomra, melynek olyan következményei vannak már most, hogy nagyon kimozdulni itthonról, s költségesebb programba belevágni jóformán nem érdemes.
Eddig kénytelen voltam cserélni egy monitort, SSD-t, merevlemezt, alaplapot, videokártyát, fejhallgatót, illetve hangszóró párost, amelynek összege meghaladja a 200 ezer forintot, s mindez persze váratlan kiadásként fizetés előtt úgy, hogy kénytelen voltam még a hitelkeretemet is használni. Persze emellett jött még váratlan betegség is, amely további költségeket hagyott maga után, de nem is beszélve a fül orr gégészeti szakrendelésről, amely önmagában volt csak 3 ezer forint. Bíztam abban, hogy semmi más nem történik. Két héttel az alaplap és a számítógépház szükségszerű cserélése után egy kicsit hidegebb napon úgy döntöttem, ha már szabad hétvégém lesz, akkor a péntek estét a gép előtt zenét hallgatva, s ismerősökkel való beszélgetéssel töltöm, mert energiám kimozdulni az nem volt. Majd egy hatalmas csattanással kísért “fénycsóvának” köszönhetően sötétségbe borult a szobám, s miután sikerült a biztosítékot helyre állítani kénytelen voltam szembenézni a ténnyel: jöhet még rosszabb.

Igen. Egy villámkár. A zenehallgatás egyik rákfenéje ugyebár, hogy az ember teljesen immúnis az őt körülvevő zajokra, hangokra. Így hát én sem hallottam azokat a nagy “csattogásokat”, ami kintről jött. Ennek következménye volt, hogy nem csak átbőgött éjszakám volt a percenként “én ezt már nem bírom anyagiakkal” felszólalással, hanem még egy borzasztó hétvégét is magaménak tudhattam, mely nem szólt másról, mint számolásról, és agyalásról.
Első körben természetesen a TV ment tönkre, mely semmilyen funkcióra nem hajlandó reagálni. Lévén rá volt kötve a Playstation 4 szépen benne megsült a GPU, amelynek következménye, hogy a gép bekapcsolható, de képet nem ad. Ugyanez a szituáció a videokártyával is, amely szintén működik, csak képet nem ad. Szerencsére a számítógép nem ment tönkre, de ismételten “élvezhetem” az integrált videokártya “erősségének csodáját”.

Biztosítás után van, de egyelőre még csak rögzítették a bejelentést, de még nem történt kárfelmérés. Addig pedig meg van kötve a kezem minden szempontból. Ennek túlságosan nem örülök, hiszen nem tudom mennyit költhetek, vagy hogy hogyan. Mindezek mellett persze az már biztos, hogy természeti kár esetén ugrik a garancia, így hát a videokártya, és a játékgép csak pénzért javítható. Vagyis lehetne javítani, mert elvileg GPU kisülés esetén kuka mindkettő. Természetesen ez mellett még nem lenne elég a fülhallgatóm is kezdte feladni életútját, így azt is pótolnom kellett.

Amit tudtam csinálni, hogy feljebb emeltettem a bankkártyám hitelkeretét, s majd ezzel “játszadozva” pótolom ezeket az eszközöket. Szükségszerűen kizárólag a TV és a játékgép, amennyiben előbbi nem javítható. Habár nagyon bízom benne, hogy igen, illetve a biztosító is fizet, hogy minél alacsonyabb legyen a károm.
Egyetlen egy jó dolog történt, az pedig nem más, mint a munkahely. Egyről jó, egyrészről rossz, hogy sajnálatos módon fix ideig csak határozott idejű szerződéssel dolgoznak, így volt bennem némi pánik, hogy nem fognak meghosszabbítani. Már ismerős által volt már interjúm is máshol, de szerencsére elém tették a szerződést. Ennek örültem. Egyelőre megterveztem az egész évemet, s bízom benne, hogy tényleg most már nem jön semmi, mert elég volt. Addig pedig marad a számítógép filmnézésre, s zenehallgatásra.