Húsvét, s ami mögötte van

Örömmel nyugtázom, hogy idén is sikerült kiiktatni a hagyományt, azaz a Húsvét csupán három napos hétvége volt. Bevallom engem már jó ideje nem mozgatnak meg az ünnepek. Valahogy úgy vagyok vele én már kinőttem ezekből.
Természetesen a tavaszi szünetem ismét hosszabbra sikerült, mint ahogyan az országos “rendelet” szólt. Ez betudható a rossz időjárásnak is, ami azonnal elvette a kedvem, hogy tiszteletemet tegyem az iskolában, továbbá a többiek is kijelentették, hogy az utolsó tanítási napon nem hajlandók bemenni. És így is lett.

Természetesen a tavaszi szünetben is azt próbáltam magam utolérni mindazokban, amikkel le vagyok maradva. Persze ahogyan szokott lenni semmi sem úgy lett, ahogyan terveztem. Erre tulajdonképpen ráerősített, hogy rendkívül jó idővel áldott meg az ég a szünet első felében, így a szabadidőm java részét a szabadban töltöttem. Ennek köszönhetően nem is tanultam semmit, továbbá a letöltött temérdek film és sorozat epizód is csak pihent a merevlemezen egészen vasárnap estig, amikor is beköszöntött a rossz idő, s esett két napig. Filmekből egyet sem néztem meg, pedig három nappal ezelőtt behelyeztem az asztali DVD lejátszóba a Jurassic Parkot, ami tulajdonképpen újranézés lett volna, hisz mégis csak gyermekkorom egyik kedvenc filmjéről van szó, ami így túl a 150. megtekintésen sem unalmas.
Az aktuális, hétről hétre követett szériákkal is le voltam maradva, így kettő vagy három epizódot nyomtam le egyben. A nap végére általában pedig inkább zenehallgatás volt beütemezve, mint a képernyő előtt görnyedés. Ennek ellenére a letöltött bevezető epizódok közül a Being Human lett a tuti befutó, melynek az első – hat részből álló – évadát már le is daráltam. A másodiknak már neki is álltam. Első nézésre a Primeval és a Threshold azonnal kiesett. Listámon továbbra is rajta van a Pushing Daises, Greek és a The Lost Room. Talán majd lesz még rossz idő, amikor kénytelen leszek neki állni.

Ami igazán említésre méltó talán az, hogy új külsőt kapott a blog. Igazából régóta tervezgettem, de lustaságomból adódóan valahogy hanyagoltam az egészet. Ráadásul végre nem kódok között kellett szélesítenem a “szöveg részt”, hogy a korábbi bejegyzéseknél használt képek ne lógjanak pl. a jobb oldali widget részbe. Hm… És még a twitter bejegyzéseket is szépen be lehetett illeszteni a blogba. Azt hiszem büszke vagyok magamra… (Persze nem nagy kunszt volt az egész, de akkor is… :D)

A “vihar” után…

Egy kis időre véget ért a vizsgaidőszak. Ennek örülök, habár eléggé fáradt voltam utána, s csak twitteren jeleztem az eredményt.
Nem sokkal előtte dühöngtem ki magam, hogy mennyire nem találok anyagot hozzá, majd nem sokkal később írtam arról is, hogy nagyjából megvannak az anyagok, amire szükségem volt. Természetesen akadtak olyanok, amelyek teljes egészében megvoltak, de voltak olyanok is, melyek kissé hiányosak voltak, és persze volt 1-2 ami magasról le volt ejtve. Ennek fényében álltam neki a tanulásnak az utolsó napokban. Mivel a vizsga két részből állt, így a nyelvi részéből már korábban is felkészültem, így maradt a magyar tartalmi rész. Azokkal vért izzadtam ugyan, de nagyjából megtanultam. Természetesen most lehetne mondani, hogy miért nem ültem neki előbb kidolgozni a témaköröket, illetve miért nem ültem neki korábban. Nos azt gondolom, hogy manapság diáknak lenni nem túlságosan fenékig tejfel, főleg ha a diákévei végéhez közeledik az ember. Főleg amikor minden egyes vizsgának értéke van! Ráadásul, ha órákba telik mire eljutsz az iskoládba, alig marad magadra időd. Nekem még plusz megoldandó dolgok jöttek közbe, amik teljesen lefárasztottak, így a téli szünet maradék idejében inkább magamra szántam, és pihentem. Az többet ért.

Természetesen nem ezt az “utolsó pillanatban kapkodok, és tépek hajat a tanulás miatt” technikát fogom alkalmazni az év hátralévő részében, de tanulva az érettségikor szerzett tapasztalatból, nem fogok eret vágni magamon, ha valami nem megy, vagy egészen egyszerűen nem tudok valamit időre megtanulni. Valahogy a tanárok “hegyi beszéde” sem tud meghatni a tanulás és a bejárás jelentőségéről. Na nem arról van szó, hogy hiányzok össze-vissza, és nem tanulok. Hisz azon emberek egyike vagyok, aki pontosan megjelenik mindennap amikor kezdődik az első (!) óra, s az utolsóig maradok. Illetve megfelelően teljesítek, ami jelen esetben annyit jelent, hogy a húzós tantárgyakból továbbra is gyengén állok, de bukáshoz még messze vagyok. S persze nem utolsó sorban az osztály szerencsés emberei közé tartozok, aki sikeresen zárhatta a félévet bukás nélkül. Persze ezt az osztály 75%-a (!) nem mondhatja el magáról. De ez van. Valahol pont ezért nem érdekel egy csomó dolog, hisz ha dolgom van akkor igenis engedjem már meg magamnak, hogy itthon maradjak, hisz más helyett is én járok be, továbbá én legalább minimum egy közepesre értékelhető beszámolót is tudok produkálni még a húzósabb tantárgyakból. Szóval…
De maradjunk a témánál. Múlt héten még maradék energiámmal átnéztem a tanulnivalókat. Persze vége fele már csak olvasás volt a tanulás helyett. Szerencsére megvolt az, ami érettséginél nem: pihenés. Ugyanis sikeresen átidőzítettem alvási ciklusomat este 8 és hajnali 4 közé, így plusz másfél óra marad mindenféle tevékenységre, mielőtt elindulhatnék az iskolába. Legyen az zenehallgatás, filmnézés, vagy akármi más. Természetesen emellett ki is tudom magam pihenni, s nem szájathúzva ugrok ki az ágyból. Így remélem az effajta alvási időköz nem változik meg.
Ennek fényében már korán ágyba kerültem, így egy órával az eredeti ébresztés előtt már fent voltam. Mivel vizsga van, előjött belőlem a vizsgadrukk, így nem tudtam vissza aludni. Egy korábbi beszélgetésnek köszönhetően újra előkaptam a korábbi Tomb Raider játékokat, így reggel stresszlevezetőként pont az egyik szolgált. Igaz, abból is a legbugosabb… Miután szépen felöltöztem némi bosszankodástól ment fel a vérnyomásom az egekbe, mikor kilépve az ajtón megpillantottam a töménytelen hó rengeteget, s a mellé párosult irdatlan havazást, valamint az alacsonyan, de magabiztosan csipkedő mínuszok kellemetlen érzetét. És persze mindezt vékony nadrágban, mely alá semmiféle plusz melegítőt nem lehetett felvenni. Így vacogva jutottam el a vizsga helyéig, ahol még vagy százszor elküldtem a fenébe azt, aki kitalálta, hogy milyen ruhában kell vizsgázni. Mert télen feltétlenül szükséges egy vékony nadrágban, mely ráadásul teljesen rám volt szabva. Természetesen örültem, hogy a “verseny súlyomat” sikerül megtartanom valamivel több, mint három évvel az érettségi után is, de ettől függetlenül plusz “kiegészítőt” a nadrág alá nem tudok venni. És persze júniusra időzített vizsgák is jó lesznek, melyeknek júliusban lesznek vége, szóval menjél öltönyben, izzadjál, mint egy ló.

Miután valamelyest megnyugodtam, valahol kárörvendés fogott el a többiek arckifejezésén, mely már száz méterről sugallta, hogy pelenkacsere szükséges. Nem vagyok rossz indulatú ember, de amikor első órákra nem képesek bejárni, utolsók elmennek, vagy hetekig nem látjuk őket, majd félévkor, év végén összeszenvedve kettest sikeresen teljesítik az adott időszakot, valahogy kinyílik a bicska a zsebembe. Leginkább az ehhez társuló mérhetetlen beképzeltség terén. Ez alatt értem a “minek járjak be, úgy is tudok mindent, vagy összemakogok egy kettest” stílust. Én  se akarok bejárni, már nem azért…
Szerencsém volt, hogy egy olyan témakör lett az enyém, amit rendesen belém “vertek” a másfél év alatt, ami leginkább a töménytelen ismétlésnek volt köszönhető, így kiemelkedően tudtam teljesíteni. Természetesen bukás nélkül zajlott le a vizsga, ami leginkább annak tudható be, hogy a tanárok inkább év végén akarnak kaszálni. Persze demagóg duma, hogy azért rugdosták át a többieket a vizsgán, hogy kellő létszám legyen a vizsgáztatáskor év végén. Hisz elsősorban pénzt kap az iskola minden egyes tanulóért, másodsorban pedig az igazgató presztizs kérdést csinál abból, hogy minden egyes embernek sikeres vizsgája legyen, habár ez minősíti az iskolát is. Persze mindez épp úgy van beadva, hogy mi értünk teszik. Persze kérdés az, ha szigorúbb lenne a rendszer, akkor is megtennék ezt “értünk”?

Hazaérve egy kiadós alvást választottam, majd pedig kellemes elfoglaltságot itthon, ugyanis kint eléggé harapósak a mínuszok, melyek jelenleg -11°c-on állomásoznak. Ennek fényében végre befejeztem az Alias utolsó évadának az újbóli megtekintését. Az utóbbi időben pedig egyre inkább nosztalgikus állapotba kerültem, így elővettem korábbi kedvenceimet. Ez alatt a Tomb Raider korábbi epizódjait értem (kritika lesz róla), majd pedig neki feküdtem a Lost-nak, melynek részemről igazából csak az első három évad az, ami igazán értékelhető, újra megtekinthető. Mindenesetre nem fogok sietni az évadok gyors megtekintésével, de igyekszem elkerülni az utolsó évados spoilereket.
Nagy örömömre szolgált, hogy a 2012 végre megjelent hivatalosan is, így természetesen megfelelő helyen hozzájuthattam a HD-s verzióhoz is. Persze keserű szájízzel töltöttem le, hisz valamivel több, mint 8,4 GB, így csak megnézésre került a merevlemezre, hisz nem fér rá egy dupla rétegű lemezre. Hüpp. Ezen felül a Hellboy II.-őt is sikerült szintén HD-ben megnézni, habár jobb volt, mint amennyire emlékszem. Sorozatok terén átmeneti kaszát kapott tőlem a Supernatural az évad végéig, valamint új kedvencként lépett be a Life Unexpected. Illetve továbbra is vár a Smallville első évadának megtekintése.
És a továbbiakban?
Januári és februári hónapban nem tervezem magam különösebben megerőltetni. Természetesen folytatom a Lost darát. Mivel látott epizódokról van szó, így napi egy epizód van betervezve, de persze nagy unalomkor lesz olyan is, amikor 5-6 is lefog menni egyben. De nem tervezem szintbe hozni magam a jövő heti premierrel. Itthonról csak a suliba vagyok hajlandó elmenni, az alatt az egy óra alatt olyan fagyott állapotban leszek, hogy egész nap olvadozhatok. Mire kiolvadnék, mehetek haza. Ördögi kör. Tavaszt akarok. De gyorsan!
PC-m erőforrásait sem fogom kímélni. Korábbi Tomb Raider epizódok várnak arra, hogy ismételten magamévá tegyem őket. Továbbá itt van még az Avatar játékadaptációja, mely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. És persze feltelepítve van még a The Sims 2: Állatos krónikák, melyet tervezek még kipörgetni, hisz a Hajótörött krónikák is elnyerte a tetszésemet. És mi lesz tavasszal? Feltehetően kiköltözök a szabadba és annyi D-vitamint szívok magamba, amennyit csak lehet!

Harc az éberségért…

Ahogyan a tegnapi bejegyzésben írtam, az utolsó két napra sikerült “baglyot” csinálni magamból, így ennek köszönhetően bizony tegnap elég későn sikerült álomra szenderednem.
Természetesen már kilenc körül az ágyban voltam, de valahogy nem sikerült elaludnom. Egyre csak kavarogtak a gondolatok a fejemben, ami legfőképp annak köszönhető, hogy ez az utolsó évem, utána irány a nagybetűs élet, s bizony elég sok dolog foglalkoztat. Meg ugye, mint ahogyan írtam, ez volt az utolsó őszi szünetem, szóval innen egy lépés a téli, utána már csak kisebb, pár napos szünnapok jönnek. De nem is ez aggaszt igazán, hogy soha többé nem lesz hosszabb szünetem, s éves szinten is max 30 nap lesz, hanem leginkább az, hogy hogyan is sikerül elhelyezkednem, mennyit is fogok tényleges keresni, hisz tudom, ha két évvel ezelőtt rosszul választottam szakirányt, akkor kijavítani csak önerőből tudom, és bizony pénz és támogatás nélkül az nehéz lesz. Persze a nagy lépésig még sok minden hátra van. Először is kilátásban van egy processzor vásárlás még ebben a hónapban, jövő hónapban meg a karácsony alkalmából meglepem magam egy 500 GB-os vinyóval, hogy legyen mit nézni a téli szünetben is anélkül, hogy nem veszek DVD lemezeket.

Mai nap elég nehézkesen indult, szinte állandóan küzdöttem az álmosság ellen, ugyanis alig 4 órát aludtam tegnap este, köszönhetően annak, hogy járt az agyam, mint a turmixgép, sajnos. Mondjuk jó nap volt, hisz az osztály létszáma már erősen konvergál az egyjegyű létszámhoz, s legfőbb örömömre olyanok járnak, akikkel épp jóban vagyok. Az más kérdés, ha osztott óra van, akkor jönnek elő a problémák a létszámmal kapcsolatban.
Ennek ellenére ma többször volt olyan, hogy úgy éreztem bealszok, nem bírom tovább, de volt bennem annyi kitartás, hogy kibírjam hazáig, s délután némileg tanuljak, igaz olyan tantárgyból, melyre akár a holnapi szünetekben is fel tudtam volna készülni. De ma legyűrök egy epizódot a kedvenc sitcomomból, ami össz-vissz 20 perc, utána ágy, és remélem legkésőbb tízig beverem a szunyát, és másnap reggel 5,30-ig fel se ébredjek. Ugyan elég lenne 6-kor is felkelnem, de egyszerűen kell egy jó löket ahhoz, hogy nekiinduljak a napnak, szóval suli előtt egy-egy sorozat epizód, természetesen szigorúan a viccesebbik, szórakoztatóbb fajtából. A nyomasztók maradhatnak délutánra, estére.
Időjárást tekintve reggel legszívesebben visszafordultam volna, amikor megláttam az első befagyott tócsát az udvaron, illetve a leheletemet. Igaz, rendkívül jól felkészültem már az ilyen időjárásra, de mire eljutok az iskolába az bizony nem kis út, és hát fázok is, meg álmos is vagyok ilyenkor, szóval nagy a kísértés, hogy visszahuppanjak az ágyba, és áldozzak az alvás “szent oltárán”. Eddig egyelőre még nem sikerült elcsábulnom, bár az tény, ha úgy jön ki a lépés, s olyan napra esik a processzor vásárlás, ami elhanyagolható tananyagilag, biztosan itthon maradok. Elvégre, ha más kocsmázik egész tanév alatt, én egy napot itthon maradhatok, nem?
Hazafelé könnyebb volt már a táska is, kedvenc számaimat hallgattam hazafelé, többek között a Silent Hill 2 néhány ütősebb betétdalát, illetve Travis – Love Will Come Through-ját, amit már korábban belinkeltem videó formájában. Hangulatos volt nagyon, illet is az egész környezethez, ugyanis a ligeten keresztül szoktam hazabóklászni, s a délutáni napsütés, a hulló sárga falevelek és kellemes 10°c bizony pozitív irányba tolta a hangulatomat.

Ma kicsit csinosítottam a blogot, és a Terminator Hungary-t is. Gyakorlatilag egy új twitter gadget-tel láttam el mindkettőt, mert a korábban beillesztett valamilyen ismeretlen okból kifolyólag meghalt, s csak egy fekete kocka/téglalap jelent meg, ami annak tudható be, hogy eléggé változtattak a beágyazás stílusán, kódján.