The Walking Dead: 7.évad

The Walking Dead. Ahogyan olvasom a hozzászólásokat lassan ez is elér abba a fázisba, hogy sokan csak azért nézik, hogy legyen mit fikázni rajta. Ezeket soha nem értettem, ámbár tény, hogy minden bizonnyal sok olyan nézője is van a szériának, aki egyszerűen képtelen elengedni a sorozatot, vagy ha már elkezdett valamit, akkor be is akarja fejezni. Ha már ő, mint néző képtelen, akkor megvárja amíg a sorozat fullad ki, s kerül le a képernyőről.
Nem mondanám magam lelkes rajongónak, de annak idején nagyon tetszett.Talán három évad volt, ami teljesen nyerő volt nálam, de végül a sok zombi helyett történő másról sem szóló epizódok, mint a beszélgetés megtették a hatásukat: kaszáltam a sorozatot. Azonban sokan annyira jónak írták a hetedik évadot, hogy végül úgy döntöttem nem nézek bele, hanem folytatom ott, ahol abbahagytam. Háááát….. Nem tudom megérte-e.

Tovább

The Walking Dead: 6.évad

Tavaly az épp aktuális soron következő évad után úgy döntöttem, hogy nekem bőven elég volt ennyi The Walking Dead. Ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon zseniálisnak tartottam talán az első három évadot, majd aztán szépen lassan úgy vettem észre, hogy egyre inkább unalmasabbnál, unalmasabb részek jönnek, melyek játékidejét sokszor éppenséggel semmitmondó beszélgetéssel, morális kérdések megvitatásával töltik a készítők, s mindeközben az alkotók egyre inkább önmagukkal versengve akarnak minél látványosabb zombi aprítást végezni.
Tehát az ötödik évad volt, amely olyan szinten halálunalomba fulladt részemről, hogy nem tudtam mit tenni, mint hogy tavaly márciusban szépen ki is szálltam a sorozatból. De ugyebár a hype továbbra is fennáll, továbbá a három napos hosszú hétvégémen ismerősömnél folyamatosan a sorozat címdalát hallottam, melyet testvére nézet délutánonként. Így visszatértem.

Tovább

Helyzetjelentés: Sorozatfront 2016 őszén

Ha őszinte akarok lenni, akkor az elmúlt két évben sokszor fordult velem az elő, hogy amikor akartam valamit nézni egyszerűen nem volt mit. Az esetek kis százalékában fordult csak elő, hogy nem volt kedvem az adott tartalomhoz, de az igazság az, hogy nagyon kevés széria az, amit már nyomon követek. Nem véletlen, hogy újakat próbáltam be, régieket néztem újra, vagy korábban elkaszáltaknak adtam még egy esélyt. Leginkább ez annak köszönhető, hogy változott az ízlésem, s ezáltal kevés újonc válik be. A régiek szépen befejeződnek, vagy pedig nézhetetlenek lesznek számomra. Ellenben 2016 őszén szintén úgy állok, hogy kevés az, amit nézek, és szórakoztat. De nézzük egy állapotfelmérést hogyan is állok:

Tovább

The Walking Dead: 5.évad

…és ennyi volt. Lezárult a zombi vadászok ötödik évada is. Annak idején az első évad nekem nagyon tetszett, s egyik kedvencem is volt. Mindenképp meglepő, hogy hogyan is tört fel a csúcsra a széria, hiszen gyakorlatilag húsz milliós átlag nézettséget elérni, s mindezt kábel csatornán azért mindenképp csodálatra méltó. Sajnálatos módon én nem tudom azt mondani, hogy nálam is így szárnyalt minőségileg, mert végül meghoztam a döntést, hogy nekem az ötödik évad volt az utolsó, amelyet ebből a szériából megnéztem.

Tovább

Elbukik a sorozatfront?

Emlékszem arra az időre, amikor iszonyatosan sok mennyiségű sorozatot néztem. Ez leginkább az iskolás idő volt, s tudtam szinte mindenre időt fordítani. Természetesen akkor is voltak olyan pillanataim, amikor csak fogtam a fejemet, hogy mi is lesz, illetve mikor tudok megcsinálni majd valamit. Azonban ott volt egy adott dolog, mely rendesen előtérbe kerített mindent: a nyári szünet. Az az időszak, amikor korlátlanul tudtam bármit bepótolni. Természetesen vizuális értelemben.
Mióta munkába álltam természetesen ez elég szépen megváltozott, s most örülök annak, ha sokszor van időm arra, hogy ténylegesen tudjak annyit aludni, hogy ha majd másnap kinyitom a csipás szememet, akkor ne azt érezzem, hogy hány óra múlva fogok tudni ismét ágyba kerülni, hanem azt, hogy milyen jót aludtam. Pont ezért is történet meg, hogy az általam közepes megítélt alkotások is mennek a kukába. Könyörtelenül. Ez olyannyira jól megy nálam, hogy míg régen átlagosan követtem akár 20-25 sorozatot, most ez a szám keményen ötre redukálodott.

A túlélők
Nálam ez az a fajta kategória, amelyet leginkább két részre szeretem szedni. Mert itt nem csak azok a szériák kapnak helyett, amelyek számomra a legnagyszerűbb szórakoztatást nyújtanak. Hanem vannak olyanok is, amelyeket egyszerűen már nem tudok abba hagyni, mert kísért a múlt. Ilyen a Supernatural, melynek első három évada kellemes kikapcsolódás volt, s a harmadik etapja olyan szintű tökön rúgás volt, hogy csak lestem azon a minőségi szintlépésen, ami a negyedik évaddal elindult. Sajnos a széria már csak árnyéka egykori önmagának, de a régi idők annyira nem engednek el tőle, hogy még most a tizedik évadban is kitartok, pedig már nem szórakoztat. Sőt!
Nem említeném egy szinten, de sokszor felmerül bennem, hogy én miért is nézem a The Walking Dead-et. Ugyanis valóban tetszett az öt évvel ezelőtt indult zombis sorozat, de mára nagyjából van öt karakter, akiket be tudok lőni, hogy kicsoda. A többiről nagyjából semmit sem tudok, hogy pontosan hogyan is csatlakozott a szériához. Általában egyben nyomok le két, esetleg három részt, s végül így maradok vele szinten. És többnyire mindig jön egy olyan jelenet, vagy egy olyan epizód, melynek köszönhetően tovább kitartok. Hasonló érzéseim vannak a Sailor Moon Crystal-lal szemben, melynek kézzel rajzolt sorozatának nagy rajongója voltam, de a cgi szintűre süllyedt reboot egyáltalán nem tetszik. Bár lehet erre lehet azt mondani, hogy annyira rossz, hogy már jó.

De a fentieket alapul véve természetesen akadnak olyanok, melyek hozzák az általam elvárt szintet (még). Ilyen a The Big Bang Theory, Resurrection.

Az elesettek
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az utóbbi időben nem próbáltam be több sorozatot. Nagyon sokan mondták, hogy a sokadik évadával visszatérő Shameless jó. Részben egyet is értek velük, hisz az első évadot csak végig néztem. Habár számorma kicsit nyersnek tűnt, főleg a szexualitás részével hozott olykor kínos zavarba. Mivel csak egy posztert láttam belőle, így számomra elég nagy meglepetést okozott az első ilyen jelenet. Főleg azért, mert sok mindent gondolhattak a szomszédok főleg úgy, hogy elég komoly hangrendszeren tapasztalhattam, hogy milyen szépen is szól a Full HD változat 5.1-ben. Tanulván az esetből így fülhallgatóval indultam neki már a többi résznek, de a második évad első harmadánál inkább kiszálltam belőle.

The Comeback nálam kellemes meglepetés volt. Főleg így ősszel. Így nem is volt kérdés, hogy gyorsan végig megyek rajta. Hisz a játékidő epizódokra bontva kevés volt, illetve az epizódszám sem volt félelmetes. Azonban a hat éves pihenőidő, amely beiktatódott az évadok között nem tett jót, így a második évadban nagyot csalódtam. Három részt ért meg nekem. Nem többet. A Constantine nekem nagyon várós volt, s a bevezető rész tetszett is. Nagyjából a harmadik résznél éreztem azt, hogy nekem ebből nem kell semmi. Talán az évad feléig bírta a Red Band Society is, aminél fájó volt, hogy mennyire szerethetőnek tűnt, s mennyire más irányt vett végül.
Egy epizód azonban elég volt például a Web Therapy, The Job Lot, The Flash, Bad Judge, Selfie esetében, hogy tudjam nekem több nem is kell belőlük.

A visszatérők
Nagyjából ők azok, akik felértek arra a szintre, hogy nem csak nyomon kövessem őket, hanem többször is megnézzem az adott epizódokat, vagy az évadokat. A nyáron indult Friends darának a végére értem. És akkor itt van a Terminator: The Sarah Connor Chronicles, melyet csak a webes pályafutásom alfájának és omegájának tartok. Egyrészről ez volt az a széria, melynek köszönhetően immáron saját webhellyel, illetve bloggal rendelkezek. Ámbár egyik legfájóbb vizuális pontja is a virtuális életemnek, ugyanis csak két évadot élt meg, s lezárás nélkül ért véget. Szerintem már van két éve, hogy már HD minőségben is lemezre került, de most jutottam el oda, hogy újra nekiüljek.

A kérdőjelesek
Ők nem mások, mint a midseason-re hagyott újoncok. Hat szériáról van szó, illetve egyetlen visszatérőről, ami nem más, mint a Glee. Utóbbinak minőségi szintje lement a béka rottyantója alá, de ha már utolsó évad, akkor mindenképp végigkövetem.

…és egyre inkább hiszem azt, ha így haladok lassan nem lesz TV széria, amit nyomon tudok majd követni.

The Walking Dead: 4.évad

Elég erőteljesen indult négy éve a The Walking Deads elég nagy sikerszériává nőtte ki magát. A széria azon sorozatok közé tartozik, amely a premier nézettségére még rá tudott pakolni, s aki utána néz az adatoknak, akkor simán láthatja, hogy jelen pillanatban kétszer annyian nézték a legutóbbi epizódot, mint magát a nyitó részt.
Minden embernek más és más az ízlése, épp ezért mindenkinek más a véleménye a haláluk után visszatérő, s húsevő rothadó zombikról. Számomra elég erősen kezdett az első rész, s azóta bevallom hullámzó tendenciát mutat nekem. Igazából még nem tartok ott, hogy ki szeretnék lépni annak ellenére, hogy sok ilyen, s ehhez hasonló hozzászólást olvastam. Kicsit húztam a számat az előző két évadnál, de a negyedikről az a véleményem, hogy elég korrektre sikerült. Ha ezen az útvonalon halad tovább a sorozat, s megtartja ezt a színvonalat nekem semmi bajom nem lesz vele. Azzal már igen, ha valaki nagyon rákattan a képregényre, s olyan fordulatot lő le, amivel elrontja a szórakozásomat.

Tovább

Döglődő szériák, avagy helyzetjelentés sorozatfrontól

Már ideje volt egy összegző bejegyzésnek is az általam követett szériákról, hisz még messze van az évad vége, addig meg bármelyiket faképnél hagyhatom. Bár ez nem jellemző rám már az évad végén.
Jó pár bejegyzésben említettem, hogy sajnos már nem nagyon ülök a TV készülék előtt, nézve az épp aktuális szériákat. Egyik oka ennek az, hogy kevés szabadidőm van munka mellett, s bizony eléggé be kell osztani azt a maradék szabadidőt, hogy mire is használom fel. Épp ezért sem mindegy, hogy mit nézek. Valamikor a 2000-es évek tájékán úgy volt, hogy amit elkezdtem, azt végig is néztem. Még akkor is, ha a széria közepénél már erősen untam, sőt megutáltam az egészet. Azóta kicsit harcedzett lettem, hisz nem igazán akarok bármire is felesleges időt fordítani. Az viszont más kérdés, hogy ha erősen szelektálnék lenne kb. 2-3 széria, amit néznék. De nézzük jelen pillanatban hogyan is állok.

Halhatatlanok
…avagy azon szériák összessége, melyekért minden izmom remeg, hogy az aktuális epizódot láthassam. Eszméletlen az, hogy mennyi tartozott nálam ebbe a “kategóriába” pár évvel ezelőtt, most meg pár címet tudok csak felhozni. Annak idején egyszer már kaszáltam, de szerencsére a Comedy Central folyamatos ismétléseinek köszönhetően ismét visszavettem a nézős listára a The Big Bang Theory-t, mely sok kritikát kap rajongóktól, hogy megváltozott eléggé. Ez igaz is, de ennek ellenére én élvezem. Probléma folytatással nincs, hisz nem is tervezem abbahagyni, az pedig jó hír nekem, hogy további három évadot rendeltek az egyik legnézettebb szériának. Ami viszont eléggé szomorú az én szemszögemből, hogy ide csak más címet tudok írni, amely nem más, mint a nemrégiben útnak indult Resurrection, amely szerencsére hozta azt a szintet, amit vártam tőle. Bízom abban, hogy lesz következő évad is, habár a szezon végére még átmehet minősíthetetlenbe.

Középmezőny
Itt már nem kell azon gondolkoznom, hogy mit is írjak ide, vagy pedig mit is kellene ide írnom. Mindenképp kiemelném a Bitten-t. amely nem rég indult útjára, habár csak az első részt néztem meg, de úgy látom van benne potenciál. Persze nem véletlen, hogy az erős középmezőnyben kapott helyett. Nem minőségi “termék”, de legalább annyira jó, hogy szórakoztatni tudjon. Lehet sokak nagy levegőt vesznek, ha ide merem írni a The Walking Dead-et is, de számomra az erős kezdésből eléggé középszintre süllyedt a széria. Ennek ellenére még tudja magát tartani azon a szinten, hogy ne mondjam azt, hogy ennyi volt. De nem véletlen az sem, hogy az epizódokat kettesével, vagy pedig hármasával nézem.

A haldoklók
És itt törik össze a szívem. Az elég erős négy évad után szinte csak gyötrődés az, ami van a Supernatural-lel, melyet a kilencedik évadnál egyszerűen nem tudom abbahagyni. Egyszerűen olyan kellemes élmény volt a kezdés, hogy még mindig reménykedek abban, hogy talán jobb lesz. Persze tudom, hogy erre gyakorlatilag nem sok esély van, de hátha. A pár napja indult The 100 a tipikus példa arra, hogy olyannyira rossz, hogy már jó kategória kiváló győztese. Hogy meddig fogja bírni nálam, nem tudom. Lehet évad végéig szenvedek majd vele, de az is lehet mutat valami olyat, ami maradásra bír a további folytatásra is. Már, ha lesz. Már ennél az évadnál is ki akartam lépni, de ha megtette helyettem a FOX, hogy nem kér többet belőle, akkor már végigülöm a Raising Hope utolsó pár epizódját. Erős kezdés szinte épp hogy nézhetetlen folytatásba torkollott. Hasonló a helyzet a Glee-vel is, mely annyira bejött az elején, hogy egyszerűen nem hiszem el, hogy milyen nézhetetlen szintre jutott. Nem véletlen, hogy az olykor 18 milliós nézőből már csak 2 – 2,4 az, amely követi. Mivel nem sok van hátra az évadból azt még megnézem utána pedig búcsút intek neki. Hasonló sors vár majd a Modern Family-re és a Once Upon A Time-ra is. Egyetlen egy esélyt kapnak, mégpedig az évadzáró fényében. Ha hoznak valami olyat, ami felkelti az érdeklődésem, akkor majd a következő évadra is maradok. Amennyiben nem ez történik, akkor ennyi volt.

Remény?
Ugyan már elég régen itt hever mindkét széria első évada a merevlemezen, de nem volt időm még ahhoz, hogy nekiüljek bármelyikhez is. Mindkettőt már követtem egy bizonyos részig, de mivel mindkettőről elég jókat olvastam, hogy későbbiekben elég szépen fejlődik minőségi szinten, így úgy döntöttem maradok. Az egyik ilyen az amerikai Being Human, a másik pedig az Arrow. Bízom benne, hogy megfelelő szórakozást fognak majd nyújtani, de azt hiszem, hogy ez majd csak nyáron fog kiderülni, ha alapul veszem azt, hogy mennyi időm van sorozat nézésre.

…és elég elolvasni a jelenlegi bejegyzést, hogy mennyire is sz@rul állok sorozatok terén. Pffff….

Mi a helyzet a sorozatfronton?

A fenti képet többnyire különböző oldalakon szoktam használni, mint aláírás. Ugyan a linktárban már helyett kapott, de sokadik említésre sem tudom nem dicsérni, hogy mennyire hasznos a Whatnext, hisz sokszor én sem tudom azt, hogy melyik szériában hol akadtam el, vagy épp melyik volt az utolsó megtekintett epizód. Ennek egyik oka, hogy ugyebár kevés a szabadidő, ha pedig épp adódik nem biztos, hogy épp a tv előtt fogom tölteni.
Habár mindenképp meg kell említenem, hogy a sorozatok iránti rajongásom az elmúlt két év gyökeresen megváltozott. Egyrészt nagyon kevés az a sorozat, ami leköt, illetve akadnak olyanok, melyek már a sokadik évaduknál tartanak, s időközben vesztettek értékükből számomra. Hasonló a helyzet az újoncok terén, melyek idén bepróbáltam többet, de talán kettő volt az, amit végig tudtam nézni. Amióta viszont van munkahelyem sokkal korlátozottabb a szabadidőm, mint iskolásként, illetve változó munkanapokkal a hátam mögött sokszor inkább egy nagy alvás jön jól, mint a tv előtt görnyedés. Ebből fakadóan pedig kénytelen vagyok továbbra is kemény kézzel bánni az általam nézett szériákkal, így idén is akadtak olyanok, melyek hosszú évek után elvéreztek. Idén sikeresen végignéztem (ismét) a Jóbarátokat, illetve a Lost-ot. Míg előbbi számomra szórakoztató volt az elejétől a végéig, addig a másikról nem mondható el. Az első két évadért rajongtam, a harmadik, s negyedik igazából “csak” tetszett. Az ötödiket viszont utáltam, s újranézés közben el is kaszáltam, de végül úgy voltam vele, hogy sokkal több epizódot néztem újra, mint amennyi hátra van, így végül ismét elővettem a szériát. Bár hozzátartozik az igazsághoz az, hogy ha a széria nem lenne meg HD minőségben, illetve nem lenne ennek a minőségnek megfelelő tv készülékem nem néztem volna újra. Azonban többször eszembe jutott, hogy mennyire kreatívabbak voltak tévés szinten, illetve mennyi olyan széria volt, ami lekötött, tetszett, s sokszor ráment egy egész napom, hogy utolérjem magam. Most is megtudom ezt tenni…. ha nem nézik egyáltalán sorozatokat. De nézzük a jelenlegi statisztikámat:

Igazából kevés újonc volt, amely tavaly felkeltette az érdeklődésemet, de ennek ellenére úgy voltam vele, hogy mit veszíthetek akkor, ha olyat is bepróbálok, amit igazából nem is várok? Kivétel persze ez alól a nyálas tinisorozatok és a nyomozószériák. Utóbbitól ténylegesen kiráz a hideg. Mint ahogyan fentebb is említettem sok újoncot próbáltam be, de a legtöbbjüknél az első tíz perc után kikapcsoltam. Jelen pillanatban még hat darab újonc várakozik megtekintésre. Viszont ezekből csak egyetlen egy rendelkezik pontos premier dátummal, addig a többinél csak tipp van. Az már viszont biztos, hogy a maradék öt széria csak jövőre fog bemutatkozni.
A rengeteg követett sorozatból soknak épp az volt a szerencséje, hogy hivatalosan is utolsó évadokat kapott, vagy épp elkaszálták, s ezért nem hagytam abba. Ami továbbra is nézős nálam, s igyekszek naprakész lenni az nem más, mint a Raising Hope és a Modern Family. Hatalmas nagy rajongótáborra tett szert a The Walking Deadmelynek első évadáért én is rajongtam, de most már inkább csak a nézős kategóriába tartozik. Ami viszont szívfájdalom az a Once Upon a Time, Glee és a Supernatural, melyek minőségileg nagyon mély zuhanást hajtottak végre, habár közülük csak a középső széria újabb évadába fogtam bele. És miért nem hagyom abba? Egyrészről régi emlékek, s így nehéz valamit kaszálni, illetve tényleg nem lenne akkor mit néznem. Habár ennek ellenére volt olyan széria, amit abbahagytam, illetve olyan is, mely hivatalosan ért véget, vagy a csatorna kaszált el. Mivel a néznivalók száma igencsak szerénynek mondható, így nem nehéz naprakésznek lenni. S egyelőre úgy vagyok vele, hogy a fentiekkel szemben igyekszek frissnek lenni, így jut idő másra is.

Egyelőre bízok benne, hogy ezen a téren nem lesz rosszabb a helyzet…

The Walking Dead: 3.évad

Amikor bejelentésre került, hogy érkezik az amerikai AMC csatornára egy zombis-posztapokaliptikus sorozat hatalmasat dobbant a szívem, s vártam a széria indulását, mint a megváltást. Csalódást ugyan nem okozott, s berántott, de az évadzárás botrányos kategóriába esett nálam. Az első évad pusztán hat részből állt, s a nézettség fényében a második évadra már tizenhárom, s a folytatásra már tizenhat epizódszámra duzzadt. Az aktuális etap bevétel szempontjából jól szerepelt, hisz kábeles szériaként nézettsége elérte a kereskedelmi tévéken futó sorozatokét, így mindenképp sikeresnek mondható az évad. Az viszont más kérdés, hogy részemről a minőség már nem volt meg, s meg is fordult a fejemben, hogy talán meghagyom másoknak a szériát. A rengeteg véget ért/abbahagyott sorozat miatt végül kitartottam a széria mellett, habár inkább csak unaloműzőnek használtam.

Tovább

Nézzük, hogy állunk sorozatfronton!

Iskolás koromban nem volt különösebb probléma a sorozatokkal. Ha valamire épp nem jutott idő aznap, akkor legkésőbb a hétvégéig, vagy hétvégén bepótoltam. De jelenleg a munkahely, család, magánélet együttesének köszönhetően ez a helyzet ma már jelentősen megváltozott, s az erre a tevékenységre áldozható idő jelentősen lecsökkent. De lassan kezdődik a sorozat és évad finálék, s ha már körülöttem mindenki kilőtt egy listát sorozataival kapcsolatban, s hogy hogyan áll velük, hát én sem maradhatok ki.

Annak idején több szabadidőm volt, így több sorozatot követtem nyomon. Ha valamelyik felé elvesztettem az érdeklődésemet még akkor is tovább néztem addig, amíg véget nem ért. Azonban, ha az ember szabadideje jelentősen lecsökken, akkor viszont kénytelen az ilyen szériáktól elbúcsúzni. Hisz újranézni nincs ideje a régi kedvenceket, de időt pazarolni olyan szériára, ami iránt a rajongás megkopott időpocsékolás. Ebből fakadóan nálam az angol Being Human három, míg az amerikai változat egy évad után vérzett el nálam. De természetesen mindkét szériából megnéztem az új epizódjait mielőtt lekerültek a terítékről. Minden bizonnyal a Chuck is erre a sorsra jutott volna, ha idén nem ér véget a sorozat. De nem rúg többet labdába nálam a Dexter sem.
Alváshoz számomra elengedhetetlen, hogy menjen a tévé. Persze fontos, hogy valami átlagos műsor menjen, így az esetek többségében általában a comedy central az, amit elalváshoz szoktam “használni”. Így többször előfordult, hogy a How I Met Your Mother korábbi évadaiba futottam bele, s néha egy-egy epizódot megnéztem. A sorozatot már rég abbahagytam, de a régi részeknek köszönhetően újra elővettem. Az egész talán három epizódig tartott, így a sorozat második esélyei s elúszott. Feltehetően az utolsó részt majd megnézem.

Rajongásom és feltétlen szeretetem tovább él a Desperate Housewives, Modern Family, és a Raising Hope irányt annyira, hogy jóformán mindegyikből naprakész vagyok. Persze van itt egy idei újonc, a New Girl is, amiről szégyen szemre semmiféle írás nem született a blog keretein belül.  De mivel lassan nyakunkon a finálék zöme, így feltehetően az évadról egészében lesz majd valami firkálmány. De ugye nem szabad elfelejteni, hogy a The River, The Walking Dead, és a Terra Nova már finálézott, bár utóbbiról kiderült, hogy következő évad nem lesz, előbbiről meg nézettséget ismerve várható, hogy nem készülnek újabb epizódok.
Kicsit zűrösebb a helyzet a The Big Bang Theory és a The Office háza táján. Míg az előbbiből hét, addig az utóbbiból kilenc epizóddal vagyok lemaradva. Bár tény, hogy emellett idén a Supernatural aktuális szezonjából kemény négy epizódot sikerült megnézni, de a Fringe-ből  is csak kettő volt, amit megtekintettem. A tavaly indult Nikita kint veszélyben van, de lehet nálam is, mert az aktuális évadból egyetlen egy epizódot sem sikerült megnézni. Minden bizonnyal ebben a bekezdésben említett sorozatok epizódjait majd pótolom évad végén. Lévén tavaly is nehézséget okozott utólag begyűjteni az epizódokat főleg HD minőségben, így előrelátóbb voltam (ami mondjuk könnyű egy másfél terrás vinyóval a gépben), s ennek fényében az új epizódokat szinte azonnal begyűjtöttem egy ideiglenes mappába, ahol már csak a megtekintésre várnak.

Idei újoncokat nézve bepróbálásra került az Alcatraz, Touch, Once Upon A Time is, bár egyik sem lett nézős. Habár az utóbbiról elég jó vélemények születtek az utóbbi időben, s eléggé meggyőztek, hogy folytatásba is belekukkantsak. Habár az Alcatraz olyan szinten volt botrányos, hogy a bevezető epizódot sem tudtam végig nézni. De hasonló helyzet volt az Awake-kel is, amit egyébként rendkívül vártam.

The Walking Dead: 2.évad

…és véget ért a második évad. Nézettségi adatokat tekintve iszonyú erős a The Walking Dead, melynek második évada épp a napokban ért véget. És valahogy azt kell mondanom, hogy hasonló érzések kavarognak bennem, mint egy évvel ezelőtt az első évad végénél.
Természetesen a nézettségi adatokat tekintve nem véletlen, hogy az anyacsatorna már régen berendelte a harmadik évadot. Míg az első évad hat, addig a második tizenhárom a következő évad pedig tizenhat epizódból fog állni. A kérdés persze az, hogy vajon olyan minőségi hullámvasút fogja jellemezni a következő évadot is, mint az épp aktuális évadot is?

Tovább

The Walking Dead: 1.évad

Novemberben érkezett meg a sokak által várt The Walking Dead, melynek alapjai elsősorban egy azonos című képregényen nyugszik. Már aPilot kritikánál is jeleztem, hogy azért én annyira nem voltam tőle oda, hogy tűkön ülve várjam amikor is befut az első epizód. Így kimérten ültem neki az első résznek, ami iszonyatosan bejött nekem.
Az AMC óvatos volt, ezért első körben csak hat epizódot rendelt be a zombis sorozatból, melynek első részét valamivel több mint öt millió néző érdekelt, s az évadzárásra erre még plusz egy milliót rá tudott tenni. Így hát magától értetődő volt, hogy jövőre érkezni fog a sorozat második évada jelen állás szerint tizenhárom epizóddal.

Az utóbbi években jelentősen megnövekedett azon filmek száma, melyben zombik és vámpírok jelentenek központi témát. Utóbbiból már több sorozat is elindult, s jelenleg is fut sikerrel, így magától értetődő volt, hogy kell valami zombis is a tévés évadba. Így az AMC döntött úgy, hogy berendeli a The Walking Dead-et, amely kifejezetten kábelcsatornára való, hisz feltehetően így ebben a formában nem kerülhetett volna kereskedelmi tévékre szükségszerű cenzúra nélkül, mellyel lazán kicsinálható lett volna a sorozat.  Azonban helyes döntés született a csatorna részéről (kivétel ez alól a nagyon minimális epizódszám), hisz jelen pillanatban az idei év egyik legjobban várt és legjobban teljesítő kábeles újoncát tette le az asztalra, melytől a többség elégedett volt csak úgy, mint én. Persze más kérdés, hogy a hosszú szinte majd nyolc hónapnyi kényszerpihenő vajon hogyan hat a sorozatra abban a fényben végképp, hogy a készítő páros lábbal rúgta ki az íróbandát.

Tovább

The Walking Dead – Pilot (1×01)

Igen. Megérkezett a The Walking Dead, amely vasárnap indult hódító útjára. Az hype-nak köszönhetően valamit több mint 5 millió nézőt ültetett le az AMC csatorna elé, s ezzel nem kis meglepetést okozva, hisz jóval átlagon felül teljesített, mint a csatorna többi sorozata. Persze fel ekkora nézettséggel is siker lenne, de ugye a kérdés az, hogy stabil marad-e ez a szám, vagy szépen elkezdünk esni. Mert hát magasról lehet a legfájdalmasabb esést produkálni.

Amikor bejelentésre került a The Walking Dead mindenki bepörgött tőle. Hisz az élő holtak feltehetően fogyasztható tévésorozatban is megelevenedtek az utóbbi évek pár szánalmas próbálkozása után. Nem volt olyan blog ami – ha csak felszínesen – érintette a sorozatok világát ne lett volna legalább egy cikk a The Walking Dead-ről. Most meg lehet tapsolni, lazán hátba is lehet veregetni, ugyanis pár karakterképtől eltekintve igazából semmiféle anyagot nem láttam a sorozatból. Mert ugyan érdekelt, de nem kapartam a falat a hírekért. Így hát kb. semmi elvárással ültem neki a pilot epizódnak, ami hát…. megvett kilóra, de keményen.

Tovább