The Big Bang Theory: 12.évad

Több, mint egy hete már annak, hogy legyűrtem a The Big Bang Theory 12.évadát, amely nem évad, hanem sorozatzáró is lett annak köszönhetően, hogy az egyik főszereplő nem akarta megújítani a szerződését egy újabb évadra. Én már régóta nem vagyok nagy rajongója a sorozatnak, de mivel nagyon kevés néznivaló akadt, így egyszeri abbahagyásom után ismét nekiálltam, s végül szokásos megnéznivalóvá nőtte ki magát. Mivel heti húsz perc belefért az időmbe, így végül nem váltam meg tőle. Azonban tény, hogy többnyire évad végén legtöbbször arra sem emlékeztem, hogy mi volt az epizódok java részében.
Ha már előre tudott volt, hogy a széria be fog fejeződni, én nagyon vártam, hogy majd hogyan is fogják lezárni, de sajnos azt kell mondanom, hogy ez maximum egy évadzárónak mehetett volna el, abból is a gyengébből.

Continue reading

The Big Bang Theory: 11.évad

Magyar cím: Agymenők

Idén újabb évadcsúccsal zárt a The Big Bang Theory, amelynek köszönhetően már az évadzáró epizódszáma a 255. lett, s minden bizonnyal a sorozat eléri majd a 300. epizódját is, ha így halad. Nézettsége töretlen, s folyamatosan 13-15 millió között van. Ebből fakadóan is nagy meglepetés lett volna, ha nem folytatódik jövőre a 12. évaddal, habár összegezve az évadot lehet jövőre egyben fogom megnézni. 

Continue reading

Az a “bizonyos” második esély

Mindenki ismeri azt a szólást, hogy mindenkinek jár egy második esély. Ez nem csak az emberi kapcsolatokra, vagy egyes szituációkra igaz, hanem a sorozat világában is örök érvényű szabály. Hiszen az ember nem csak akkor néz sorozatot, ha rajongója annak, hanem akkor is, amikor szabadidejét nem tudja máshogy eltölteni. Annak idején én is így kezdtem, de a munka világába lépve a magánélet mellett rengeteg sorozatot abbahagytam, amikor úgy éreztem nem tudnak szórakoztatni.
Azonban mégis adtam második esélyt több hónapnyi, vagy akár évi kihagyás után, ami nem mindig úgy sült el, ahogy szerettem volna.

Continue reading

The Big Bang Theory: 10.évad

Mit is mondhatnék a sorozatról? Első körben azt, hogy már az Upfronts előtt megtudtuk, hogy az amerikai CBS csatorna további két évadot rendelt be, azaz a sorozatnak még lesz egy 11. és egy 12. évada is. Ami azért is érdekes nálam, mert úgy néz ki el kell gondolkoznom azon, hogy még meddig is lehet tovább húzni az alapkoncepcióját elhagyó szériát, mielőtt még én hagyom abba. Erre tökéletes példa az is, hogy vissza kellett olvasnom a kilencedik évadról írt bejegyzésemet, hogy emlékezzek nagyjából mi is történt az aktuális évad elején. 

Continue reading

Helyzetjelentés: Sorozatfront 2016 őszén

Ha őszinte akarok lenni, akkor az elmúlt két évben sokszor fordult velem az elő, hogy amikor akartam valamit nézni egyszerűen nem volt mit. Az esetek kis százalékában fordult csak elő, hogy nem volt kedvem az adott tartalomhoz, de az igazság az, hogy nagyon kevés széria az, amit már nyomon követek. Nem véletlen, hogy újakat próbáltam be, régieket néztem újra, vagy korábban elkaszáltaknak adtam még egy esélyt. Leginkább ez annak köszönhető, hogy változott az ízlésem, s ezáltal kevés újonc válik be. A régiek szépen befejeződnek, vagy pedig nézhetetlenek lesznek számomra. Ellenben 2016 őszén szintén úgy állok, hogy kevés az, amit nézek, és szórakoztat. De nézzük egy állapotfelmérést hogyan is állok:

Continue reading

The Big Bang Theory: 9.évad

Talán a harmadik évadánál tarthatott a The Big Bang Theory, amikor több ismerős ajánlására illetve különböző weboldalak, blogok dicséretére hallgatva végül belevágtam. Nem is bántam meg, ámbár tény, hogy időközben egyszer már abbahagytam, de akkor végül úgy döntöttem, hogy mégis folytatom. Igaz csak kíváncsiságból, hogy tényleg olyan lett-e, mint ahogyan többek lefestették.
Az igazság az, hogy a bevált recepten változtattak, s nem is kicsit, s ugyan a rajongók eléggé kritizálják a sorozatot, de még mindig a nézettségi listák élén van. Így pedig nem véletlen, hogy biztos, hogy a széria belép a bűvös tizedik évadába. Hogy aztán az az utolsó lesz-e, nem tudni. Ami viszont biztos, hogy a héten kifutott a kilencedik évad.

Continue reading

Mi a helyzet a virtuális világban?

Amikor nincs kedvem kimozdulni itthonról, illetve unatkozok, s nincs lehetőségem elmenni hazulról, akkor az esetek igencsak túlnyomó többségében a virtuális világban keresek némi szórakozást. Szerencsére az elmúlt időben végrehajtott munkahely váltás szabadidő tekintetében igencsak remek döntésnek bizonyult, hiszen nem csak kipihentebb vagyok, s több energiával rendelkezek, hanem helyi telephelynek köszönhetően naponta minimum két órával több maradt a pihenésre.
Első körben nézzük, hogy hogyan is állok a sorozatokkal. Régen nagyon sokat követtem. Közülük már jó pár véget ért, vagy elvérzett. Ha egyik sem, akkor még követem őket, vagy épp én magam döntöttem úgy, hogy ennyi volt belőlük. Jelenleg (!) hat sorozatot követek, melyből már három letudta az aktuális évadát, míg az egyikre még várni kell, s a maradék kettő pedig az, aminek a nézése folyamatban van:

South Park:
Annak idején iszonyatosan berántott a sorozat, s nem is nagyon volt olyan rész, ami nem tetszett volna. Valahogy a tizedik évad közepén elvesztettem az érdeklődésemet, s ugyan belekezdtem a folytatásba, de abbahagytam. Párszor már sikerült a TV-ben elcsípnem pár epizódot, így újra megjött a kedvem. Elkezdtem az első évadtól nézni, de a második évad felénél úgy döntöttem, hogy abbahagyom, s folytatom a tizedikkel. Egyrészt annak idején egy részt többször megnéztem, s másodsorban pedig nem akarok időt fecsérelni arra, hogy újra megnézzek tíz évadot egyben. Jelenleg a tizenegyedik etapot taposom, melyből hátra van még öt rész. S mivel húsz perces epizódokról beszélünk szerintem még ma végigviszem.

The Big Bang Theory:
Szinten régen iszonyatosan imádtam, s végül részemről ennek is leesett a népszerűsége. Végül egyszer abba is hagytam, de aztán visszatértem. Nem bántam meg, de fenntartásokkal kezelem, s az elvárásaimat eléggé letettem, így végül olyannyira jól sikerült ez a döntésem, hogy minden egyes epizódot képes vagyok szinte maradéktalanul élvezni még akkor is, ha nem nevetek fel, vagy mosolygom el magam.

Shameless:
Aktuális évadát múlt héten tudta le. Ez az a széria, ami szintén nem olyan nekem, mint régen volt, így úgy voltam vele, hogy úgy is kaptam plusz szabadnapokat, így majd egyik hétköznap kora délelőtt nekiülök, s késő délután befejezem. Jelzem, sikerült. Csak ne felejtsem el jövőre, hogy mit is láttam eddig.

Daredevil:
Ez az a sorozat, amit szintén egyben gyűrtem le, azonban a gyártó cég nem is hagyott nekem más megoldást. Itt is ugyanaz történt, mint a korábbi szériáknál, amit nyomon követtem: egyben legyűrtem az adott etapot, s aztán kb. a 20%-ra emlékeztem csak. Mondjuk nekem az első évad jobban tetszett, de az évi 13 epizódszám, mely egyébként is egyben jön még egyelőre nem olyan, amitől meg kellene rémülnöm.

Les Revenants:
Első olyan sorozatom, aminek “anyanyelve” nem angol. Majdnem két évnyi várakozás után végre megérkezett a folytatás is. Az alacsony epizódszámnak (is) köszönhetően olyan gyorsan magamévá tettem a folytatást, hogy már (sajnos) most nem emlékszem arra, hogy mi is történt konkrétan az új évadban.

Zoo:
Tavaly nyáron indult sorozat, melynek “kifutási” idejét direkt nyárra szánta az anyacsatorna. Nézettség szempontjából jól szerepelt, így június 28-án érkezik a folytatás.

Heroes Reborn: 
Az alap széria első két évadát iszonyatosan imádtam, majd pedig elkezdődött egy bizonyos lejtmenet, melynek a végén a sorozatot elkaszálták. Volt sok hír folytatásról websorozatként, illetve lezáró film, de végül semmi nem valósult meg belőle. Majd másfél éves készítési előzményt megelőzve megérkezett a Heroes Reborn, mely olyan katasztrófa lett végül, mely megmaradt minisorozatként az emberek tudatában. Bevallom, ha nem a csatorna, akkor én kaszálom el.

Friends:
Idei sorozat, ami az újranézés palettáján szerepel. Ez az a széria, amit bármikor, bármeddig képes lennék elnézni. Tizenöt évvel ezelőtt még VHS-re rögzítettem az epizódokat, majd jött a DVD, ámbár az eredeti kiadásokat nem birtokoltam. Tavaly felfedeztem a HD minőségű 720p-s felbontású epizódokat, akkor legyűrtem a tíz évadot. Idén teret engedtem a vágyamnak, s a Blu-ray változatról készült 1080p-s felbontású részeket letöltöttem, melyek egyébként több, mint fél terrányi helyet foglalnak a másodlagos merevlemezemen.
Ez az a sorozat, amiért képes lennék a Blu-ray kiadványért 22 ezret kifizetni. Tíz évadért nem sok, de viszont ez nem egy Lost, itt minden mondatot érteni kell, hogy a poén szórakoztatni tudjon. Egyelőre a második évad végén tartok jelen pillanatban.

Amennyiben nem volt kedvem sorozatnézéssel elütni az időt, így választottam a korábbi virtuális címeket szórakozásképp. Márciusi időjárás elég szélsőséges volt, így többször választottam itthoni programot, mint olyat, ami “nyílt terepen” volt. Ha már megvásároltam eredeti kópián, akkor mindenképpen nekifutottam még egyszer a The Last Of Us Remastered kiadásának, illetve jelen pillanatban is pörög az Uncharted: The Nathan Drake Collection, mely ugyebár az előző konzolgeneráción megjelent trilógiát tartalmazza. Jelen pillanatban a második részt kezdtem el, de mivel kötelező jelleggel szabadságolások vannak, így nyolc napnyi pihenőnap végére minden bizonnyal ezzel is készen leszek.
A legnagyobb problémám a két hónappal ezelőtt meghalt videokártyám volt, így szerencsém volt, hogy rendelkezek mellette egy játékkonzollal. Mint ahogyan többször is írtam alkalmi játékos vagyok, tehát ha nincs kedvem, vagy épp aktuális cím, akkor bizony van, hogy akár két hónapig nem is játszok semmivel. Azonban a meghalt videokártya nem csak annyi bosszúságot takart, hogy nem játszhattam, de még a filmlejásztás is olykor akadozott. Szerencsére szerencsejátékon nyertem egy kisebb összeget, illetve több fizetést kaptam, mint vártam, így megelőlegezve saját magamat tegnapi napon megrendeltem az új kártyát. Minden bizonnyal holnap már kézhez is vehetem, s akkor kiderül, hogy hogyan is szuperál a Rise Of The Tomb Raider illetve Cities Skylines az új kiegészítőivel.

The Big Bang Theory: 8.évad

…és akkor elkezdődött. Már, ha lehet így nevezni nálam. Ugyan volt már sorozat, mely finálézott, de megérkezett a május, amikor is ténylegesen elkezdenek a szériák leköszönni.
Abból a “sokból”, azaz pontosan nyolc sorozatból melyet követek a The Big Bang Theory volt az, mely a nyolcadik évadjával tényleg pontot tett kapcsolatunkra. Azaz mindenképp ott leszek majd a következő évadnál is. Ámbár a széria jövőjéért nem kell aggódnom, mert ismereteim szerint még három évre bekérték. A nézettséget megnézve ez nem is meglepő dolog egyébként.

Continue reading

Hogy tengődik a sorozatfront?

Így április végéhez közeledve megindulnak majd az évadfinálék, s lassan elindul kint az Upfronts is. Szerencsére pár nap pihenőnapom volt itthon, így ebből kettőt felhasználva sikerült is magam utolérnem. Habár tény, hogy ez elsősorban a kedvtelenségből, s a rossz időből fakadt.
De nézzük is a listámat:

  • X-files (X-akták)
    Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb sci-fi-je. Méghozzá úgy, hogy gyakorlatilag szinte semmit nem láttam belőle pár részen kívül. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor gyermekként (saccolva olyan 7-8 évesen) már maga az intro is elég volt arra, hogy kiverjen tőle a víz. Egyes epizódok miatt pedig szó szerint a paplan alá bújtam, s a sírás kerülgetett. Többnyire ekkor volt egy kis családi perpatvar, hogy az egyetlen tévé készüléken mást nézzünk, mert nem tudok majd aludni.
    Egyszer már nekifutottam a sorozatnak, de alább hagyott a lelkesedésem. Végül úgy döntöttem, hogy még egy kört teszek vele, ha már olyan kultstátuszban van, s jön a folytatás. A második évad első fele után végül úgy döntöttem, hogy a meglévő évadokat is törlöm. Ennek oka egyszerű: felnőttem, s megváltozott az ízlésem. Annak idején a szériának volt számomra egy horror jellege, ami az újranézéskor nem volt meg. Egyszerűen untatott, s nem tudott lekötni. Amikor még diák voltam minden bizonnyal végig is néztem volna, de most korlátozott időm miatt nem engedhetem meg magamnak, hogy egy olyan sorozatot kövessek nyomon, ami nem köt le, s csak erős közepes.
  • The Returned (Egyelőre nincs magyar cím)
    A halottakat eléggé felkapták a kinti készítők, ugyanis zsinórban ez a harmadik olyan széria, amely arról szól, hogy visszatértek a halottak. Habár tény, hogy eme széria feldolgozás azt gondolom, hogy nem sikerült rosszra. Talán a nyomon követett felhozatalból az egyik, amelyet ténylegesen várok hétről hétre.
  • Game Of Thrones (Trónok harca) 
    Annyira, de annyira dübörög körülötte a hype, hogy naponta legalább három olyan cikkbe futok bele, amely ezzel a sorozattal foglalkozik. Annak idején már megpróbálkoztam vele, ámbár nem sokra emlékszem. Láttam képeket a sárkányokról, így úgy voltam vele, hogy habár nem igazán szeretem a kosztümös “izéket” ezzel mégis teszem most már próbát. Még az első részt sem tudtam végignézni. Valahogy ilyen hatáshatás vadász “valamit”, melyet úgymond csöccsel és szoftpornóra hasonlító jelenetekkel akarnak eladni, háááát…
  • The Big Bang Theory (Agymenők)
    Szinte az egyetlen olyan sitcom, ami jelenleg leköt, s meg is tud mosolyogtatni. Az igazság az, hogy már régóta nem önmaga, s inkább már párkapcsolati széria lett belőle. De ettől függetlenül még nem tervezem, hogy elbúcsúzom tőle.
  • Supernatural (Odaát)
    Az általam követett sorozatok “virtuális állatorvosi lova”. Annak idején nagyon megfogott a széria, s tetszett is nagyon. A harmadik évados finálé olyan szinten pofán csapott, hogy egy egész nyarat rajongói fórumon töltöttem. Habár diák mivoltomból, s szinte nulla forintos zsebpénzemnek köszönhetően nagyon más elfoglaltságom nem is nagyon lett volna. Ez az a sorozat, mely megmutatta, hogy hogyan is lehet szintet lépni minőségileg, majd pedig hogyan lehet mélyrepülést véghez vinni, hogy gyakorlatilag már olyan mélyen van, hogy már csak akkor nézem, ha épp mást is csinálok a szobámban.
    Ennek ellenére a régi emlékektől nem tudok szabadulni, így még nem jutottam el oda, hogy abba hagyjam a nézését, annak ellenére, hogy már biztos, hogy jövőre is visszatér.
  • The Messengers (Egyelőre nincs magyar cím)
    Frissen indult széria, melynek csak részben sikerült elnyernie a tetszésemet. A kevés általam nyomon követett sorozatnak köszönhetően belefér az időmbe. Lévén, hogy nézettségének köszönhetően nem lesz folytatás, így kíváncsian várom, hogy a készítők majd mit fognak kihozni belőle.
  • The Last Man On Earth (Egyelőre nincs magyar cím)
    Íme az általam várt egyik sitcom, amely ugyan nem hozta azt, amit elvártam volna, de még a mércét eléri, hogy a nézősök között legyen. Kíváncsian várom, hogy a készítők mit is tudnak majd kihozni belőle minimum az évadzáróra, ha már a cím az ötödik résztől elvesztette jelentését.
  • Sailor Moon Crystal (Egyelőre nincs magyar cím)
    Na még egy olyan sorozat, amely csak a húsz perces játékidejének, s egy korábbi változatának köszönheti azt, hogy nyomon követem. Bevallom kacérkodok a gondolattal, hogy az évadzárója után abba is hagyom, mert valahogy sem a hangulat, sem pedig a látvány nem lett olyan, amit érdemes lenne nézni. De ugyebár két hetente jön új rész, szóval.

Elbukik a sorozatfront?

Emlékszem arra az időre, amikor iszonyatosan sok mennyiségű sorozatot néztem. Ez leginkább az iskolás idő volt, s tudtam szinte mindenre időt fordítani. Természetesen akkor is voltak olyan pillanataim, amikor csak fogtam a fejemet, hogy mi is lesz, illetve mikor tudok megcsinálni majd valamit. Azonban ott volt egy adott dolog, mely rendesen előtérbe kerített mindent: a nyári szünet. Az az időszak, amikor korlátlanul tudtam bármit bepótolni. Természetesen vizuális értelemben.
Mióta munkába álltam természetesen ez elég szépen megváltozott, s most örülök annak, ha sokszor van időm arra, hogy ténylegesen tudjak annyit aludni, hogy ha majd másnap kinyitom a csipás szememet, akkor ne azt érezzem, hogy hány óra múlva fogok tudni ismét ágyba kerülni, hanem azt, hogy milyen jót aludtam. Pont ezért is történet meg, hogy az általam közepes megítélt alkotások is mennek a kukába. Könyörtelenül. Ez olyannyira jól megy nálam, hogy míg régen átlagosan követtem akár 20-25 sorozatot, most ez a szám keményen ötre redukálodott.

A túlélők
Nálam ez az a fajta kategória, amelyet leginkább két részre szeretem szedni. Mert itt nem csak azok a szériák kapnak helyett, amelyek számomra a legnagyszerűbb szórakoztatást nyújtanak. Hanem vannak olyanok is, amelyeket egyszerűen már nem tudok abba hagyni, mert kísért a múlt. Ilyen a Supernatural, melynek első három évada kellemes kikapcsolódás volt, s a harmadik etapja olyan szintű tökön rúgás volt, hogy csak lestem azon a minőségi szintlépésen, ami a negyedik évaddal elindult. Sajnos a széria már csak árnyéka egykori önmagának, de a régi idők annyira nem engednek el tőle, hogy még most a tizedik évadban is kitartok, pedig már nem szórakoztat. Sőt!
Nem említeném egy szinten, de sokszor felmerül bennem, hogy én miért is nézem a The Walking Dead-et. Ugyanis valóban tetszett az öt évvel ezelőtt indult zombis sorozat, de mára nagyjából van öt karakter, akiket be tudok lőni, hogy kicsoda. A többiről nagyjából semmit sem tudok, hogy pontosan hogyan is csatlakozott a szériához. Általában egyben nyomok le két, esetleg három részt, s végül így maradok vele szinten. És többnyire mindig jön egy olyan jelenet, vagy egy olyan epizód, melynek köszönhetően tovább kitartok. Hasonló érzéseim vannak a Sailor Moon Crystal-lal szemben, melynek kézzel rajzolt sorozatának nagy rajongója voltam, de a cgi szintűre süllyedt reboot egyáltalán nem tetszik. Bár lehet erre lehet azt mondani, hogy annyira rossz, hogy már jó.

De a fentieket alapul véve természetesen akadnak olyanok, melyek hozzák az általam elvárt szintet (még). Ilyen a The Big Bang Theory, Resurrection.

Az elesettek
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az utóbbi időben nem próbáltam be több sorozatot. Nagyon sokan mondták, hogy a sokadik évadával visszatérő Shameless jó. Részben egyet is értek velük, hisz az első évadot csak végig néztem. Habár számorma kicsit nyersnek tűnt, főleg a szexualitás részével hozott olykor kínos zavarba. Mivel csak egy posztert láttam belőle, így számomra elég nagy meglepetést okozott az első ilyen jelenet. Főleg azért, mert sok mindent gondolhattak a szomszédok főleg úgy, hogy elég komoly hangrendszeren tapasztalhattam, hogy milyen szépen is szól a Full HD változat 5.1-ben. Tanulván az esetből így fülhallgatóval indultam neki már a többi résznek, de a második évad első harmadánál inkább kiszálltam belőle.

The Comeback nálam kellemes meglepetés volt. Főleg így ősszel. Így nem is volt kérdés, hogy gyorsan végig megyek rajta. Hisz a játékidő epizódokra bontva kevés volt, illetve az epizódszám sem volt félelmetes. Azonban a hat éves pihenőidő, amely beiktatódott az évadok között nem tett jót, így a második évadban nagyot csalódtam. Három részt ért meg nekem. Nem többet. A Constantine nekem nagyon várós volt, s a bevezető rész tetszett is. Nagyjából a harmadik résznél éreztem azt, hogy nekem ebből nem kell semmi. Talán az évad feléig bírta a Red Band Society is, aminél fájó volt, hogy mennyire szerethetőnek tűnt, s mennyire más irányt vett végül.
Egy epizód azonban elég volt például a Web Therapy, The Job Lot, The Flash, Bad Judge, Selfie esetében, hogy tudjam nekem több nem is kell belőlük.

A visszatérők
Nagyjából ők azok, akik felértek arra a szintre, hogy nem csak nyomon kövessem őket, hanem többször is megnézzem az adott epizódokat, vagy az évadokat. A nyáron indult Friends darának a végére értem. És akkor itt van a Terminator: The Sarah Connor Chronicles, melyet csak a webes pályafutásom alfájának és omegájának tartok. Egyrészről ez volt az a széria, melynek köszönhetően immáron saját webhellyel, illetve bloggal rendelkezek. Ámbár egyik legfájóbb vizuális pontja is a virtuális életemnek, ugyanis csak két évadot élt meg, s lezárás nélkül ért véget. Szerintem már van két éve, hogy már HD minőségben is lemezre került, de most jutottam el oda, hogy újra nekiüljek.

A kérdőjelesek
Ők nem mások, mint a midseason-re hagyott újoncok. Hat szériáról van szó, illetve egyetlen visszatérőről, ami nem más, mint a Glee. Utóbbinak minőségi szintje lement a béka rottyantója alá, de ha már utolsó évad, akkor mindenképp végigkövetem.

…és egyre inkább hiszem azt, ha így haladok lassan nem lesz TV széria, amit nyomon tudok majd követni.

The Big Bang Theory: 7.évad

16,73 millió néző. Ennyivel búcsúzott a sorozat idén, de az idei évadban volt olyan epizód, amely a húsz milliós nézőszámot is elérte. S bizony a sikere odakint töretlen. Ezek a számok pedig jelentenek valamit. Még pedig azt, hogy a sorozat piszok jó. Ezt persze úgy mondom, hogy valóban egyetértek azzal, hogy volt egy kis hullámvölgy egy-két évaddal ezelőtt. De annak kifejezetten örülök, hogy az itthoni Comedy Central is elkezdte rendesen nyomatni, melynek hatására ismét visszatértem a sorozathoz. Mert az idei évad nálam vitt mindent. Mivel idén eléggé megcsappant az általam követett sorozatok száma tervbe is vettem a széria újranézését.

Continue reading

Döglődő szériák, avagy helyzetjelentés sorozatfrontól

Már ideje volt egy összegző bejegyzésnek is az általam követett szériákról, hisz még messze van az évad vége, addig meg bármelyiket faképnél hagyhatom. Bár ez nem jellemző rám már az évad végén.
Jó pár bejegyzésben említettem, hogy sajnos már nem nagyon ülök a TV készülék előtt, nézve az épp aktuális szériákat. Egyik oka ennek az, hogy kevés szabadidőm van munka mellett, s bizony eléggé be kell osztani azt a maradék szabadidőt, hogy mire is használom fel. Épp ezért sem mindegy, hogy mit nézek. Valamikor a 2000-es évek tájékán úgy volt, hogy amit elkezdtem, azt végig is néztem. Még akkor is, ha a széria közepénél már erősen untam, sőt megutáltam az egészet. Azóta kicsit harcedzett lettem, hisz nem igazán akarok bármire is felesleges időt fordítani. Az viszont más kérdés, hogy ha erősen szelektálnék lenne kb. 2-3 széria, amit néznék. De nézzük jelen pillanatban hogyan is állok.

Halhatatlanok
…avagy azon szériák összessége, melyekért minden izmom remeg, hogy az aktuális epizódot láthassam. Eszméletlen az, hogy mennyi tartozott nálam ebbe a “kategóriába” pár évvel ezelőtt, most meg pár címet tudok csak felhozni. Annak idején egyszer már kaszáltam, de szerencsére a Comedy Central folyamatos ismétléseinek köszönhetően ismét visszavettem a nézős listára a The Big Bang Theory-t, mely sok kritikát kap rajongóktól, hogy megváltozott eléggé. Ez igaz is, de ennek ellenére én élvezem. Probléma folytatással nincs, hisz nem is tervezem abbahagyni, az pedig jó hír nekem, hogy további három évadot rendeltek az egyik legnézettebb szériának. Ami viszont eléggé szomorú az én szemszögemből, hogy ide csak más címet tudok írni, amely nem más, mint a nemrégiben útnak indult Resurrection, amely szerencsére hozta azt a szintet, amit vártam tőle. Bízom abban, hogy lesz következő évad is, habár a szezon végére még átmehet minősíthetetlenbe.

Középmezőny
Itt már nem kell azon gondolkoznom, hogy mit is írjak ide, vagy pedig mit is kellene ide írnom. Mindenképp kiemelném a Bitten-t. amely nem rég indult útjára, habár csak az első részt néztem meg, de úgy látom van benne potenciál. Persze nem véletlen, hogy az erős középmezőnyben kapott helyett. Nem minőségi “termék”, de legalább annyira jó, hogy szórakoztatni tudjon. Lehet sokak nagy levegőt vesznek, ha ide merem írni a The Walking Dead-et is, de számomra az erős kezdésből eléggé középszintre süllyedt a széria. Ennek ellenére még tudja magát tartani azon a szinten, hogy ne mondjam azt, hogy ennyi volt. De nem véletlen az sem, hogy az epizódokat kettesével, vagy pedig hármasával nézem.

A haldoklók
És itt törik össze a szívem. Az elég erős négy évad után szinte csak gyötrődés az, ami van a Supernatural-lel, melyet a kilencedik évadnál egyszerűen nem tudom abbahagyni. Egyszerűen olyan kellemes élmény volt a kezdés, hogy még mindig reménykedek abban, hogy talán jobb lesz. Persze tudom, hogy erre gyakorlatilag nem sok esély van, de hátha. A pár napja indult The 100 a tipikus példa arra, hogy olyannyira rossz, hogy már jó kategória kiváló győztese. Hogy meddig fogja bírni nálam, nem tudom. Lehet évad végéig szenvedek majd vele, de az is lehet mutat valami olyat, ami maradásra bír a további folytatásra is. Már, ha lesz. Már ennél az évadnál is ki akartam lépni, de ha megtette helyettem a FOX, hogy nem kér többet belőle, akkor már végigülöm a Raising Hope utolsó pár epizódját. Erős kezdés szinte épp hogy nézhetetlen folytatásba torkollott. Hasonló a helyzet a Glee-vel is, mely annyira bejött az elején, hogy egyszerűen nem hiszem el, hogy milyen nézhetetlen szintre jutott. Nem véletlen, hogy az olykor 18 milliós nézőből már csak 2 – 2,4 az, amely követi. Mivel nem sok van hátra az évadból azt még megnézem utána pedig búcsút intek neki. Hasonló sors vár majd a Modern Family-re és a Once Upon A Time-ra is. Egyetlen egy esélyt kapnak, mégpedig az évadzáró fényében. Ha hoznak valami olyat, ami felkelti az érdeklődésem, akkor majd a következő évadra is maradok. Amennyiben nem ez történik, akkor ennyi volt.

Remény?
Ugyan már elég régen itt hever mindkét széria első évada a merevlemezen, de nem volt időm még ahhoz, hogy nekiüljek bármelyikhez is. Mindkettőt már követtem egy bizonyos részig, de mivel mindkettőről elég jókat olvastam, hogy későbbiekben elég szépen fejlődik minőségi szinten, így úgy döntöttem maradok. Az egyik ilyen az amerikai Being Human, a másik pedig az Arrow. Bízom benne, hogy megfelelő szórakozást fognak majd nyújtani, de azt hiszem, hogy ez majd csak nyáron fog kiderülni, ha alapul veszem azt, hogy mennyi időm van sorozat nézésre.

…és elég elolvasni a jelenlegi bejegyzést, hogy mennyire is sz@rul állok sorozatok terén. Pffff….