Tél címkével jelölt bejegyzések

A tél, amely nem olyan, mint volt

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Több alkalommal leírtam a blog keretén belül, hogy főleg a téli időszakban visel meg az a tulajdonságom, hogy nem vagyok otthon ülős típus. Annak idején ezért ez kicsit másképp volt, hiszen akkor még „normális” időjárás volt. Azaz volt az évszakok között volt átmenet valamint volt tavasz, nyár, ősz, tél. Most pedig lassan már csak az őszt váltja a nyár és fordítva. Ami inkább a gyermekkori emlékek miatt visel meg, hiszen egyelőre nincs olyan betegségem, amelyre érzékeny lenne a testem a fronthatások miatt. Azonban tény, hogy kevésbé tudom elfelejteni azt, hogy milyen volt például ezen az úton elsétálni dolgozni: 

Esetleg milyen is volt odahaza a hátsó udvar, ahol épp a bent lakó két kutyát kellett előkerítenem, akik nagyon élvezték az aktuális hózáport: 

 

Sajnos ilyen kilátásban csak képeken volt lehetőségem az elmúlt években. A januári hónapra nagy terveim voltak, mert bíztam benne, hogy majd az időjárás is úgy fog alakulni annak fényében végképp, hogy szinte minden hétre írtak havazást, ami kétszer valósult meg, de sajnos az is addig tartott még nem ért le a földre, ahol azonnali olvadásba kezdett. Ebből fakadóan pedig elég latyakos lett minden. Mindezek mellett pedig sajnos egyre többször esett az eső. Ebből fakadóan már a hónap eleji szabadságom is azzal indult, hogy az első két nap szinte bezárva töltöttem a lakásba miközben olyan fáradt voltam, hogy majdnem átaludtam őket. Meglepően tapasztaltam, hogy milyen gyorsan eltelt a január. Próbálkoztam több új szériával, amivel kútba estem. Kimozdulni nagyon nem tudtam. Pontosabban maradt az, hogy elmentem dolgozni, s aztán pedig hazajöttem és próbáltam kikapcsolódni, amely leginkább kizárólag az internethasználatban és a vizuális szórakozásban nyilvánult meg. Ez sem sikerült annyira jól lévén lassan az összes sorozatnak a végére értem, amelyek pedig még adásban vannak azok pedig heti egy epizóddal érkeznek, amik nekem kevésnek bizonyulnak egy hétre.
Ellenben annak mindenképp örültem, hogy hamar végére értünk a januárnak még úgy is, hogy sajnos a munkahelyen többen kiestek, s ennek köszönhetően a beosztás is olykor változott. Hazautazást az elkövetkező két hónapra sem terveztem, s ebből fakadóan sajnos maradt az itthon ülés és a dolgozni járás. Igaz többször kimozdultam, de az is csak pár órás tevékenység volt vagy pedig épp csak vásárolni mentem le. Sajnos az időjárás nem volt hozzám kegyes ebből fakadóan pedig nem igazán tudom azt mondani, hogy bízom abban, hogy a február más lesz. Hiszen, ha más lenne, akkor ki lehetne mozdulni. Bár inkább télen legyen télies időjárás, mint tavasszal. Mindenesetre bízom abban, hogy egy kicsit könnyebb lesz majd a következő hónap. 

2022: A vegyes érzelmek éve

Írta: | | Egyéb, Film, Fotók, Gondolatébresztő, Helyzetjelentés, Mobiltelefon, Okosóra, Sorozat, Videók
1 Comment

Középiskolás voltam, amikor több személyes blogba belefutottam, s eldöntöttem, hogy én is indítok egyet. Idén májusban volt ennek már 13 éve, amely egyébiránt elég hosszú idő, s ezalatt nagyon sok minden történt. Egyrészről befejeztem az iskolát, s másrészről pedig érett felnőtté váltam. Habár minden évben vannak történések az életemben, amelyek formálnak a személyiségemen. Azonban akadnak dolgok, amelyekkel kapcsolatban a véleményem nem változott. Első körben nem bántam meg, hogy annak idején a képernyő előtt az internetet használva pornó és egyéb tartalmak helyett személyes blog készítésébe kezdtem. Második körben pedig továbbra is él bennem az, hogy akkor tudok ünnepelni, amikor történik valami, amely ünneplésre méltó. Ebből fakadóan pedig a piros napos ünnepek valamint egyéb mások által jeles napnak tartott napok nekem ugyanolyan hétköznapnak számítanak. A karácsony után a szilveszter is kiesik részemről főleg azért, mert az általam ismert emberek túlnyomó többsége irracionális módon ünnepelni akarja eme napot, továbbá legfőbb szerepe az alkoholnak van, ami nálam kieső dolog, mert nem fogyasztok és fogyasztottam egyáltalán. A másik dolog, amely viszont megmaradt, hogy mindig írtam eme sokak által jeles napnak tartott ünnepen egy összegző bejegyzést, hogy milyen is volt az adott évem: 

2009   2010   2011   2012   2013   2014   2015   2016   2017   2018   2019    2020   2021

Ámbár tény, hogy ugyanott lakom, ahol tavaly ilyenkor. Ugyanaz a lakótársam, s a magánéletemben is minimális változás történt. A munkahelyem is ugyanaz, mint ahogyan a sokszor nem említett, de meglévő problémák. Ennek ellenére azért el kell ismernem, hogy sok minden történt ebben az évben még akkor is, ha többségük nem egy hatalmas nagy dolognak számít. Tény és való, hogy voltak negatív és pozitív dolgok egyaránt, de legalább ettől lesz érdekes eme gigaposzt, amelyben összefoglalom az egész évet.  Teljes bejegyzés →

Takaréklángon

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Ugyan még igazán középkorúnak sem számítok, de sokszor elhangzik a számból, hogy mi is volt az én gyerekkoromban. Pedig harminc év még véleményem szerint nem számít olyan sok időnek. De emlékszem milyen volt, amikor még „rendesen” voltak az évszakok. A nyarat követte az ősz, amit a tél nem kis mennyiségű hóval többnyire, amire megérkezett a tavasz, amit pedig ismét a nyár követett. Most pedig tulajdonképpen köztes évszakok nem nagyon vannak, és a telek sem igaziak már. Legalábbis a fővárosban nem volt benne részem.
A tél számomra mindig érdekes szokott lenni, hiszen sokkal kevesebb lehetőség is van elsősorban a hideg időjárás miatt. A decemberi munkahelyi balesetemnek köszönhetően (amely hozzájárult, hogy telep helyet váltsak cégen belül) eléggé lefoglalt. Így a karácsonyi hazautazás után tulajdonképpen minden erőmet belefektettem abba, hogy az új helyre beilleszkedjek, ami egyelőre jól ment. S bízom benne, hogy hosszú távon is ez lesz. Természetesen időközben nem sok időt engedtem szabadtéri szórakozásnak, így javarészt arról szóltak a hétköznapjaim, hogy vagy telefonon beszélgettem, vagy pedig elmentem dolgozni, illetve vásárolni. Időközben lett egy kis bőrgyógyászati problémám, amely szerencsére helyrejött egy házi praktikának köszönhetően, habár minden bizonnyal a kontroll vizsgálatot még bevállalom, ha már egy lehetséges rutin műtét fényében felvettem az első (és remélhetőleg) utolsó oltást, amelyet én nem tartok annyira hatékonynak. Eközben pedig inkább itthon játszottam a lakótársam macskájával, aki ezt nagyon élvezte, hogy egyelőre hanyagolom a csavargást. 

Annak köszönhetően, hogy itthon voltam több időm is jutott arra, hogy kontaktjaimat ápoljam. Első sorban többször sikerült az otthoniakkal beszélnem, s az már most bizonyos, hogy kevés esély van arra, hogy ebben a hónapban, vagy a következőben hazalátogassak, ugyanis ismét covid fertőzöttek lettek, habár egyelőre úgy néz ki, hogy a javulás útjára léptek. Habár időközben volt egy hét szabadságom, de sajnos az időjárás nem tette lehetővé, hogy kimozduljak, mert sajnos sok volt az eső, és a viharos szél. Igazi télből nem jutott, viszont otthonról kaptam képet milyen szépen havazott is odahaza. 

Sajnáltam, hogy itt nem esett, mert szívesen tettem volna egy kört a behavazott Margit-szigeten, de sajnos úgy néz ki, hogy ez már idén nem fog bekövetkezni. Egyszer tettem tiszteletemet a moziban, s igyekeztem a sorozatokkal felzárkózni. Mivel sokat unatkoztam, így az annak idején félbe hagyott Szomszédokat vettem elő, és már az 55. epizódnál tartok jelenleg a 331-ből. Bevallom nem tartom nagy kedvencemnek, de gyerekkorom egyik ikonikus darabjának tartom. Mondjuk tény, hogy sok néznivaló nem nagyon volt két hetente csütörtökönként, hiszen addig amíg nem indultak el a kereskedelmi csatornák, és nem terjedt el szélesebb körben a kábel TV nem sok választás volt, hogy mit nézzen az ember. Így most én úgy döntöttem, hogy végig nézem, lévén az utolsó évadokat már nem láttam.
Két hét van hátra a hónapból, s utána érkezik a Március, amit minden bizonnyal a tavasz fog következni. A bőrgyógyászati problémám annyira lefoglalt, valamint az új hely, hogy sem az előző hónapban, sem pedig ebben a hónapban nem vettem bérletet, s csak a környéken csavarogtam, s részben elvoltam itthon. Azonban bízom benne, hogy jövő hónaptól enyhébbre fordul az idő, és ismét indulhat majd a csavargás. Első körben szeretném meglátogatni a Farkasréti temetőt, ahol nagyon sok híres ember van eltemetve. Egyszer már voltam, de kegyeleti okokból nem posztoltam képeket. Mindezek mellett a már kedvelt helyszíneken is szeretném tiszteletemet tenni, valamint amennyiben az otthoni helyzet engedi, akkor haza is látogatnék. Amennyiben pedig sikerül végére érnem a Szomszédoknak, akkor mindenképpen tervezek egy sétát a forgatási helyeken. 

Mozgáskultúra

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Az időjárás, és a munkabeosztás erősen beleszól abba, hogy vajon hogyan és mikor tudok megfelelően mozogni, amely számomra egészséges, stresszoldó és egyben kikapcsolódást jelentő tevékenység.
Sajnos azt kell mondanom, hogy a tél ismét nem örvendeztetett meg fehér ünneppel, és jelenleg sem úgy áll az egész, hogy fehérbe borulna a főváros. Így idén a hóból csak bizonyos országrész kapott megint. Ennek ellenére azért kedvezettnek mondhatom az időjárást, így hónap közepén viszonylag elég jól állok a sétálási idővel, valamint megtett távolsággal. 

Az első szabad levegővétel!

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Érdekes ért véget az évem, és sajnos fizikai tüneteket produkáló testtel indítottam az évet. Amelynek az lett a vége, hogy konkrétan két hétig voltam itthon, ámbár szerencsés voltam, hiszen egyszer fellépő láz mellett némi kiütéssel tökéletesen átvészeltem a tavaly év végén elkapott, és év elején nálam diagnosztizált bárányhimlőt. A mai napon havazás is volt egy kicsi, így miután reggel megörökítettem az ablakból végül tettem egy kört a Margit-szigeten is.

A hóból sajnos sok nem maradt, s jelentős része el is olvadt. De legalább maradt a hideg, így elmondható, hogy friss levegőn sikerült sétálnom, ami két hét kényszerpihenő után nagyon jól esett. Olyannyira, hogy majdnem húsz km-nyi távolságot sikerült legyalogolnom.

2020: A pofára esések éve!

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
1 Comment

Elérkeztünk az év utolsó napjához, s ahogyan azt a blog indulása óta teszem most is készültem egy utolsó bejegyzéssel, amely leginkább évösszegzőként funkcionál.
Az ünnepekkel kapcsolatban a hozzáállásom és véleményem nem változott az elmúlt évben sem. Azaz én akkor tudok ünnepelni, ha annak komoly oka van. Tehát engem totálisan hidegen hagynak a névnapok, születésnapok, és ezzel egyetemben nemzeti ünnepek teljesen, valamint a karácsony és a szilveszter is. Előbbivel kapcsolatban az a véleményem, hogy ha az embernek van valódi családja, akkor rendkívül jó, hogy van az évben két munkaszüneti nap, amely a legtöbb embernek tényleg munkaszüneti napnak számít, és együtt tud lenni a szeretteivel. A szilvesztert pedig továbbra is a fogyasztás ünnepének tartom, ahol az emberek többsége úgy ünnepel, mintha nem lenne holnap, s eközben totálisan úgy viselkedik, mintha természetes lenne, ha kivetkőzik önmagából. Így úgy vagyok vele, hogy kibírok egy napot az évből, amikor tudatosan nem mozdulok ki a lakásból. Bár tény, hogy nagyon kíváncsi leszek, hogy hogyan is fog működni az ünneplés a járvány miatti kialakult korlátozások fényében. Elöljáróban annyit viszont elmondhatok, hogy nálam a 2020-as év a pofára esések éve volt. De nézzük bővebben mit is jelentett számomra. Teljes bejegyzés →

Lesz-e jobb a helyzet?

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Elértünk az év utolsó hónapjához. Sajnos ez az év nem volt túl jó, és azt gondolom, hogy sokak nevében mondhatom azt, annak ellenére, hogy én még viszonylag sikeresen átvészeltem komolyabb problémák nélkül az elmúlt időszakot. Egyrészről itt van a járvány, amely sajnálatos módon nem akar a hétköznapokból eltűnni, sőt. Itt a második hullám, amely jelentősen megnehezíti a mindennapokat. Én az a fajta ember vagyok, aki nem éppenséggel otthonülős, így kicsit megvisel, hogy egy ideje a négy fal közé vagyok zárva.
Azon szerencsések közé tartozom, akiknek a munkájuk megmaradt még annak ellenére is, hogy nem vagyok elégedett a fizetésemmel. A munkahelyváltás, és a pozíció váltással szőtt terveim a vírus miatt romba dőltek, hiszen sajnálatos módon rengeteg munkahely szűnt meg, továbbá nagyon sok húzta le ideiglenesen a rolót. Sokan maradtak munkanélküliek. Ugyan munkahelyváltás nélkül megvolt az esély az előre lépésre, de a jelenlegi munkahelyemen sajnos kolléganőm várandóságának muszájból való orvosi megszakításával meghiúsult. Ami kicsit rosszul esett, s nem csak azért, mert előre lépési lehetőségemtől estem el, hanem azért is, mert jóban vagyok vele, így sajnáltam a vele történteket.

Ha fentieket nem számolom, akkor azt kell mondanom, hogy én még javarészt jól is jártam, hiszen a munkahelyem megmaradt, továbbá a lakhatásom is viszonylag biztosított, és a hozzám közelállókat sem érintette súlyosabban a járvány, valamint egyelőre senki nem betegedett meg. Habár akadt pár ember, aki jelezte felém, hogy tesztjük pozitív lett, de egyik sem beteg komolyabban, továbbá olyanokról van szó, akikkel hónapok óta nem találkoztam, lévén mindegyik a korábbi városom lakója.
Mindezek mellett azért nem alakult annyira jól az elmúlt időszak. Fejembe vettem, hogy ideje ismét fogorvost keresni, s a google értékelés és ár hasonlatából találtam egyet, akivel megegyeztem, hogy egyetlen egy kezelést szeretnék, ez pedig nem más, mint a fogkőeltávolítás. Lévén a járvány miatt nem szeretnék semmilyen komolyabb kezelésbe belemenni, hiszen nem szeretném, ha egy kezelés félbeszakadna. Örültem a sikernek a novemberi fizetés után, és meg is fogadtam a fogorvos tanácsát, és beruháztam újabb fogászati termékekbe.
Az örömöm nem tartott sokáig, ugyanis  a sikerszériám hónap közepén kudarcba fulladt, ugyanis napi szinten jelentkezett reggel, este fél órányi fájdalom a fogaimban. Először ínygyulladásra gondoltam, mivel korábban volt már ilyen. Ekkor a már bevált szájöblögető oldatba ruháztam be, de miután a fájdalom nőtt, és hosszabb időre jelentkezett, így visszamentem, ahol röntgen alapján közölték, hogy nincs problémám, valószínűleg arcüreggyulladásom lehet, vagy huzatot kaptam. Ennek ellenére felírásra került egy erős antibiotikum gyulladásra, amely két nap után hasmenést okozott. Ennek kapcsán abbahagytam, mivel nem láttam indokoltnak, így felkerestem egy másik fogorvost, aki szintén megcáfolta az antibiotikum felírásának létjogosultságát, ellenben tájékoztatott, hogy a problémám a mélyen lévő tömésből fakad, ami miatt gyökérkezelés szükséges az elhalt idegek miatt. A beavatkozás sikeres volt, már aznap elmúlt minden fájdalmam, és a második kezelésen is túl vagyok. Ámbár a gyomromat megviselte a sok gyógyszer, azzal még mindig probléma van, de már nem olyan súlyos, mint korábban. Így bízom a legdrágább probiotikum megvásárlása után és a helyes étkezés betartásának sikerességében.

Decemberre be korábban be volt tervezve hazalátogatás, de a vírushelyzet miatt ez lemondásra került mindkét oldalról. A karácsonyt így fent töltöm a fővárosba, s mivel a szilvesztert munka szempontjából bevállaltam, így a szokásos programot tervezem aznap: pottyantani az adott ünnepre, és hazaérve filmezni, pihenni.
A decemberi programom elvileg a város „felfedezése” lett volna karácsonyi kreativitás szempontjából, amely sajnos egyelőre a gyomorproblémák miatt elmaradt. Bízom benne, hogy egy hét alatt ez a dolog megoldódik. Mindenesetre a fizetésem most viszonylag kielégítő volt, s sajnos a korlátozások nagyon ellehetetlenítik a programok szervezését, így végül nagy zenerajongóként megleptem magam a korábban megszeretett fülhallgatóm új modelljével, egy SoundMagic E11-el: 

Bevallom kicsit félve vettem le a polcról több okból is. Egyrészről az előző még bírja a strapát, viszont strapabíróbbnak írták az interneten. Nem tudtam mennyire fogok mellé nyúlni, de egyelőre azt kell mondanom nincs vele probléma. Masszívabb, jobban szól, s elődje megmarad tartaléknak. Természetesen kizárólag a mikrofon nélküli változatot vásároltam meg, hiszen már rendelkezem headsettel.
A maradék két és fél hétre a tervem fényvillamos, a Bazilikánál felállított karácsonyfa megtekintése, továbbá egy utolsó Margitszigeti séta, valamint a kijárási tilalom miatt sorozatpótlás.

Steril évkezdés

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

A tavalyi évem elég eseménydúsra sikerült. Volt munkahely váltás, és mellette költözés is. Végre megvalósult az álmom, amely sajnos elsősorban az anyagiak miatt nem jöhetett létre. Ez nem volt más, mint a teljes önállósodás. Ugyan az anyagiak miatt továbbra is elengedhetetlen az együttélés, de ez merőben más, hiszen nem rokonról van szó. Ebből fakadóan pedig az ember sokkal, de sokkal szabadabbnak érzi magát. Főleg annak fényében, hogy ennek köszönhetően mint munkában, mint pedig magánéletben sikerült pár negatív dologtól megszabadulnom.
Az utolsó hónap nem sikerült nagyon jól, hiszen a hónap elején sikerült megfáznom, amely több, mint egy hétig tartott annak köszönhetően, hogy elkerülve az orvost begyógyszerezve mentem dolgozni. Mindezek mellett sikerült az év vége felé tökéletesen elcsapnom a gyomrom, amely „meghálálta”, hogy szilveszter napján engedtem a csábításnak, és ittam egy kis üdítőt, és ettem normális ételt. Mivel nem akartam táppénzre menni, s bajlódni az orvossal, így végül komolyan vettem a diétát, s szinte egy hétig elég erősen megvontam magamtól mindent, amit csak lehetett. S szigorúan csak azt ettem, ami szerepelt a diétában gyomorrontás esetén. Szerencsére sikerült kikúrálnom magam, ámbár az újévi fogadalmammal még hadilábon állok, mely szerint tudatosabban táplálkozok, amely magával hozhatja, hogy az egészségesebb életmód felé hajlásnak köszönhetően vitaminokkal árasztom el a szervezetem, melynek köszönhetően sokkal több energiám lesz.
Az új év konkrétan arról szólt, hogy igyekeztem összeszedni magam, s az első két napos szabadnapomon haza is látogattam, s ezáltal letudva a havi hazamenetelt. Ámbár most otthon is töltöttem az éjszakát, ami nekem nagyon furcsa, és kényelmetlen volt, hiszen otthon is történt egy költözés, melynek köszönhetően új házban kellett aludnom. A szokatlan környezetnek köszönhetően sikerült alig négy órát aludnom úgy, hogy előző este sem sikerült kialudnom magam.

Gyönyörűen megdőlt az az eszmém, mely szerint függetlenül az időjárástól nem fogok lemondani a sétálásokról, és kimozdulásokról. Annak ellenére, hogy a fővárosban van hova kimozdulni mégis itthon vagyok legtöbbször, s ha kell is valahová menni a séta kiegészül abban, hogy kerülőúton megyek, hogy hosszabb legyen a menetidő. Ebből fakadóan pedig várom már a jó időt, habár ez a tél sem halmozott el sok hóval. Ugyan előrejelzés nem volt róla, de pár napja azért fehérbe borult pár város, köztünk Budapest is.

Az utolsó hónap!

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Megérkeztünk az év utolsó, és egyben legőrültebb hónapjához a decemberhez. Többek között azért is mondom így, hiszen ilyen az emberek többsége megbolondul, s ilyenkor vásárlási és ünnepi lázban ég az egész világ szinte. Jómagam kihagyom ezeket a dolgokat, hiszen bő tíz éve már annak, hogy az ünnepeket úgy kezelem, mintha szürke hétköznapok lennének, így aztán mindennemű konfliktust, s kötelező programok kiesnek nálam.
A fővárosba való költözés lehetőséget adott nekem arra, hogy jobban ki tudjak mozdulni, s ezáltal kapcsolatokat tudjak építeni. Mindkettő nagyon jól halad a maga útján, s a szeptemberi munkahelyváltás is utólag nagyon jó döntésnek bizonyult, már csak abból a szempontból is, hogy az én megítélésem eléggé pozitív, továbbá azt is hozzá kell tennem, hogy a munkakörülmények is megfelelőek. S mivel a kollégák javával is kijövök, így konfliktusveszély nem fenyeget.

Már novemberben megindult a karácsonyi láz, így igyekeztem nyakamba venni a várost, s megtekinteni, hogy hogyan is néz ki Budapest feldíszítve. Sajnos némi csalódást keltett, hogy a belvárosnak nem a teljes egésze, hanem csak a forgalmas része lett feldíszítve. Ennek ellenére azért a karácsonyi vásár tetszett. Igaz, csak látványban, hiszen árban eléggé elszálltak a kereskedők.

Mindezek ellenére vizuálisan nagyon jó élményben volt részem, és nagyon tetszett maga a hangulat is.
Már korábban is leírtam a blog keretén belül, hogy nekem a december hónap egybeforrt a fehér karácsonnyal még akkor is, ha évek óta ebben nincs részünk, továbbá nem is ünneplem a karácsonyt. Idén nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mit is hoz majd az utolsó hónap, de nagyon örültem hogy már a második nap havazott, még úgy is, hogy előrejelzés alapján több havazás ebben a hónapban már nem várható.

Szerencsém volt azzal kapcsolatban, hogy huzamosabb pihenőnapot kaptam. S annak ellenére, hogy az elmaradásaimat akartam pótolni sorozatok terén mégis úgy döntöttem, hogy inkább nyakamba veszem a várost. De ugyebár ilyenkor egy centi hó is elég ahhoz, hogy megálljon az élet, így csak a Margit szigetig jutottam. Szerencsémre kevesen voltak, s már reggel gondoskodtak arról, hogy járhatóak legyenek a járdák, így szépen be tudtam járni az egész környéket.