Szomszédok: 331.fejezet (1999)

A kilencvenes években élőknek nem sok szórakozásuk volt, ha az otthonában nem volt VHS lejátszó. Ekkortájt voltam gyermek, s bizony én is azok közé tartoztam, akiknek a két közszolgálati csatorna és a helyi televízió mellett nem igazán volt sok választása, ha az esti szórakozásról volt szó. Felnőttként belegondolva függetlenül, hogy mennyire beszűkültnek hat ez a dolog, de valahogy gyerekként nem éreztem hátrányát, s annyira nem is gondolkoztam ezen. Sok mindenre nem emlékszem ebből a korból, ha a tévés szórakozást veszem alapul, de a két hetente csütörtöki Szomszédok megmaradt bennem, melyet közösen nézett a család.
Miért is jó, ha az ember blogot vezet? Egyrészről jó kikapcsolódás, mely anyagilag teljesen vállalható valamint káros szenvedélyt nem rejt magában, ha helyén kezeli az ember. Ahogyan én is javarészt az általam megtekintett sorozatokról, filmekről írok, így ha valamivel kapcsolatban megkopott az emlékezetem rákeresek a blogon belül. Kétszer futottam neki a sorozatnak emlékeim szerint, s ezért is volt meglepő, amikor visszaolvastam az öt évvel ezelőtti bejegyzésemet a széria elejéről. Első nekifutásra csak az első évben készült részeket tudtam megnézni. Három évvel ezelőtt már pozitívabb volt a hozzáállásom az akkor közétett írásom alapján. Idén augusztusban eldöntöttem akármit is érzek a megtekintés közben, de nekifutok ismét a sorozatnak, s bármi történik végig nézem. Négy hónap alatt az elkészült részek egy harmadánál jártam, amikor végül úgy döntöttem ennyi volt. Feladom, s több esélyt nem adok neki. Ellenben megnézem a sorozat utolsó részét, amely a 331. fejezetet jelentette. Ez alapján el tudom dönteni megérte-e számomra kaszálni a szériát.

Teljes bejegyzés

Szomszédok (1991)

Epizódok: 97 – 122.
Készítés éve: 1991

Kilencvenes évek előtt pár évvel születtem, így aztán sok minden megmaradt bennem 1990 és 2000 között, hiszen nagyjából belépve az utolsó évtizedbe akkor léptem abba a korba, amikor már emlékek születtem, s nem csak kisbaba, kisgyermek voltam. Akkoriban a köztévé élte a fénykorát, valamint a városi tévé. Mivel előfizetéssel és parabola antennával nem rendelkeztünk, így a szórakozást ez a három csatorna jelentette. S bizony abban az évtizedben nőttem fel, amikor a Szomszédok a fénykorát élte. Ha alapul vesszük, hogy a készítők mennyire be voltak határolva, akkor azt el kell ismerni, hogy bizony ehhez viszonyítva minőségi anyagnak számított abban a korban. Az általam követett sorozatok alacsony számának köszönhetően elindultam neki, de a századik epizódnál (sorozatban fejezetnél) megtorpantam. Újra nekifutottam, s most 122-ig jutottam. De azt gondolom tovább nem megy, s nincs értelme új esélyt adnom maximum megnéznem az utolsó részt, amit annak idején nem láttam.

Teljes bejegyzés

Szomszédok (1990)

Epizódok: 71 – 96.
Készítés éve: 1990

A kilencvenes években nőttem fel. Abba a csoportba tartoztam, akiknek vizuális szórakozások terén tulajdonképpen a két közszolgálati és a helyi csatorna volt. Mai napig emlékszem arra, hogy a két hetente csütörtöki program a Szomszédok megtekintése volt. Ha alapul veszem, hogy a sorozat már képernyőn volt, amikor megszülettem valamint a kereskedelmi csatornák megjelenésével a köztévé nézhetetlen státuszba került nálunk, így tulajdonképpen a sorozat közepét láttam. Az interneten olvasható kritikákkal egyébiránt egyetértek, hogy sok alternatíva nem volt tévézés terén, s minden bizonnyal ennek köszönhette annak idején sikerét a széria. Mivel szép lassan kikoptak az általam követett sorozatok tettem próbát a szériával. Első nekifutásra belebuktam, s az 1990-ben bemutatott részeket még magamévá tettem, aztán kaszáltam. A hideg idő beköszöntével úgy döntöttem tavaszig magamévá teszem a sorozatot teljes egészében. Így a következő évben bemutatott részekről való írás már újnak fog hatni számomra.

Teljes bejegyzés

Szomszédok (1989)

Epizódok: 45 – 70.
Készítés éve: 1989

Általában mindenki azt az időszakot dicséri, amiben felnőtt. Aligha lehetne ebbe belekötni, hiszen amennyiben kellemes emlékeink vannak fiatalkorunkból, akkor az az időszak válik nekünk kedvessé. Azonban tény, hogy a kilencvenes években nagyon sok érdekes dolog történt, s kellemes emlékeket tud az ember felidézni a vizuális szórakozások terén.
Azon szerencsések közé tartozom, akik a kilencvenes években volt gyermek. Sok érdekes dolgot láttam akkor,  s akkor pedig már elég nagy voltam, hogy átéljem, s emlékezzek is arra amikor a két kereskedelmi csatorna elindult, s sokakhoz hasonlóan nálunk is teljesen megszűnt a közszolgálati adók műsorának nézése.  Érdekes emlékeim kapcsolódtak a Szomszédokhoz, melynek tulajdonképpen csak a „közepét” láttam, hiszen amikor indult még csak „úton” voltam a születésig. Jött egy ötlet, hogy pótlóm hiányosságomat az internetnek hála, de beletört a bicskám. Másodjára is nekifutottam, de viszont ismét az első résztől. Így jutottam el a harmadik évig.

Teljes bejegyzés

Szomszédok (1988)

Epizódok: 19 – 44.
Vetítés éve: 1988

Nem tartom magam idősnek, s tulajdonképpen nem is vagyok az véleményem szerint, hogy már túl vagyok a harmincadik életévemen. Azonban abban mindenképpen igazat adok sokaknak, hogy valóban nagyon gyorsan tud rohanni az idő. Főleg akkor ugyebár, amikor valami kellemes dolog történik az emberrel. Magam részről azon az állásponton vagyok, hogy a gyermekkorom változatos volt, de meghatározó szerepet töltöttek be a vizuális dolgok, mint a sorozatok, filmek és a zenék. Az új dolgok is nagyon tudnak érdekelni, de sokszor elkap a retró mánia. Az mindenképp igaz, hogy egy klasszikusnak számít a Szomszédok a magyar sorozat történelemben még akkor is, ha tele van hibákkal, s olykor színészi játékok sem kiemelkedőnek számítanak. Ámbár tény, hogy a kilencvenes években voltam gyerek, s mi semmiféle előfizetéssel nem rendelkeztünk, s ennek köszönhetően maradt a két közszolgálati csatorna. Mai napig emlékszem, hogy minden második csütörtökön a család együtt nézte eme kultikusnak mondható sorozat új epizódját. Most azonban elhatároztam, hogy ténylegesen a végére érek még akkor is, ha egyszer beletört a bicskám. Évadokra nem volt bontva a sorozat, s mivel nem tudom mikor érek a végére úgy döntöttem az adott évben bemutatott részekről fogok írni a blog keretén belül.

Teljes bejegyzés

Szomszédok (1987)

Epizódok: 1 – 18.
Vetítés éve: 1987

Én is azok táborát erősítem, akik az 1990-es években voltak gyerekek. Azok közé tartoztam, akik semmiféle lehetőséggel nem rendelkeztek, hogy több TV csatornát tudjanak nézni. A kereskedelmi csatornák indulásáig pedig a két közszolgálati és a városi tévén kívül sok szórakozási lehetőség nem volt, ha TV jelentette a főbb vizuális kikapcsolódást. Ennek köszönhetően mai napig emlékszem a régi magyar sorozatokra, melyek akkor ugyan szórakoztatóak voltak számomra, de olykor unalmasak is. Ellenben nagyon jól beleégtek az emlékezetembe például okáért, hogy a Tüskevár minden nyáron leadásra került, s kéthetente csütörtökön pedig kötelező kikapcsolódás volt a Szomszédok a család részére úgy, hogy vártam minden részt, mint gyermek a mikulás csomagot. Már akkor is érezhető volt a sok félrenyúlás, s probléma, amely az alkotók elfogultságát jelentette a szériával kapcsolatban, mely elméletileg a hétköznapi ember életét próbálta képernyőre vinni. Sok év után valódi mémgyár született a sorozatból, így évekkel ezelőtt megpróbálkoztam a sorozat pótlásával, hiszen csak a széria felét láttam. Végül beletört a bicskám, de mivel már nagyon kevés szériát követek figyelemmel úgy döntöttem nekiugrok még egyszer. Gondolkoztam, hogy az egész sorozatról készítek írást, de nem tudom mennyi idő lesz, még magaménak fogom tudni, így végül maradtam a bemutatási évszámnál lévén nagyon évadokra nem osztható a sorozat.

Teljes bejegyzés

Sorozatok esély nélkül (1.)

Több összegző írásom volt szériákról. Legutóbbi leginkább azt taglalta, hogy mennyire is elszoktam már tőlük, illetve mennyire nincsenek olyan tartalmak, amelyek felkeltenék az érdeklődésemet, vagy a bevezető epizód után is maradásra bírnak. Ez nekem komolyabb problémát nem okoz a megváltozott életstílusom mellett, de amikor hazaérek, s valamivel el kell ütnöm az időt, akkor bizony jó lenne, ha létezne olyan sorozat, aminek az új epizódjára alig tudnék várni. 

A régiek előkapása nem mindig jó ötletnek bizonyul, hiszen nagyon sokszor pont ők azok, amikre ráunok. Lévén láttam már őket, vagy túl sokszor néztem őket végig. Egyszerűen csak nem kötöttek le esetleg egyszerűen csak alkalmatlanok az újrázásra. A munkába való állásnak nagyon sok előnye volt főleg anyagi szempontból, de volt egy hatalmas hátránya is. A szabadidő jelentős csökkenése, s a nyári szünet megszűnése. Annak idején úgy voltam vele, hogy mindent végig nézek, amit elkezdtem, de idővel meg kellett tanulnom abbahagyni, hogy több időm lehessen másra. Így ez a bejegyzés szóljon azokról a sorozatokról, melyeket én elkaszáltam, s biztos vagyok abban, hogy soha nem fogom őket újra kezdeni vagy folytatni. 

Teljes bejegyzés

Sorozatok, amelyeket megutáltam

A blog keretén belül sokszor született már tőlem egyfajta „gyűjtő” bejegyzés, amelynek középpontjában egy-egy téma erejéig olyan szériák álltak, amelyek valamilyen szinten nyomott hagytak bennem. Ez többféle volt. Gyermekkori élmény, esetleg rajongás, vagy valamilyen meglepő dolog az adott sorozattal kapcsolatban. A munka világába lépve jelentősen lecsökkent a szabadidőm, így aztán nagyon be kell osztanom, hogy mit is nézek. Ennek is köszönhető, hogy új sorozatokba nem nagyon kezdek bele, s amiket pedig követtem, azok vagy véget értek, esetleg én hagytam abba. De sok olyan volt, amelyet szerettem, de végül megutáltam. Így hát most ezekről szóljon ez a bejegyzés. 

Teljes bejegyzés

Takaréklángon

Ugyan még igazán középkorúnak sem számítok, de sokszor elhangzik a számból, hogy mi is volt az én gyerekkoromban. Pedig harminc év még véleményem szerint nem számít olyan sok időnek. De emlékszem milyen volt, amikor még „rendesen” voltak az évszakok. A nyarat követte az ősz, amit a tél nem kis mennyiségű hóval többnyire, amire megérkezett a tavasz, amit pedig ismét a nyár követett. Most pedig tulajdonképpen köztes évszakok nem nagyon vannak, és a telek sem igaziak már. Legalábbis a fővárosban nem volt benne részem.
A tél számomra mindig érdekes szokott lenni, hiszen sokkal kevesebb lehetőség is van elsősorban a hideg időjárás miatt. A decemberi munkahelyi balesetemnek köszönhetően (amely hozzájárult, hogy telep helyet váltsak cégen belül) eléggé lefoglalt. Így a karácsonyi hazautazás után tulajdonképpen minden erőmet belefektettem abba, hogy az új helyre beilleszkedjek, ami egyelőre jól ment. S bízom benne, hogy hosszú távon is ez lesz. Természetesen időközben nem sok időt engedtem szabadtéri szórakozásnak, így javarészt arról szóltak a hétköznapjaim, hogy vagy telefonon beszélgettem, vagy pedig elmentem dolgozni, illetve vásárolni. Időközben lett egy kis bőrgyógyászati problémám, amely szerencsére helyrejött egy házi praktikának köszönhetően, habár minden bizonnyal a kontroll vizsgálatot még bevállalom, ha már egy lehetséges rutin műtét fényében felvettem az első (és remélhetőleg) utolsó oltást, amelyet én nem tartok annyira hatékonynak. Eközben pedig inkább itthon játszottam a lakótársam macskájával, aki ezt nagyon élvezte, hogy egyelőre hanyagolom a csavargást. 

Annak köszönhetően, hogy itthon voltam több időm is jutott arra, hogy kontaktjaimat ápoljam. Első sorban többször sikerült az otthoniakkal beszélnem, s az már most bizonyos, hogy kevés esély van arra, hogy ebben a hónapban, vagy a következőben hazalátogassak, ugyanis ismét covid fertőzöttek lettek, habár egyelőre úgy néz ki, hogy a javulás útjára léptek. Habár időközben volt egy hét szabadságom, de sajnos az időjárás nem tette lehetővé, hogy kimozduljak, mert sajnos sok volt az eső, és a viharos szél. Igazi télből nem jutott, viszont otthonról kaptam képet milyen szépen havazott is odahaza. 

Sajnáltam, hogy itt nem esett, mert szívesen tettem volna egy kört a behavazott Margit-szigeten, de sajnos úgy néz ki, hogy ez már idén nem fog bekövetkezni. Egyszer tettem tiszteletemet a moziban, s igyekeztem a sorozatokkal felzárkózni. Mivel sokat unatkoztam, így az annak idején félbe hagyott Szomszédokat vettem elő, és már az 55. epizódnál tartok jelenleg a 331-ből. Bevallom nem tartom nagy kedvencemnek, de gyerekkorom egyik ikonikus darabjának tartom. Mondjuk tény, hogy sok néznivaló nem nagyon volt két hetente csütörtökönként, hiszen addig amíg nem indultak el a kereskedelmi csatornák, és nem terjedt el szélesebb körben a kábel TV nem sok választás volt, hogy mit nézzen az ember. Így most én úgy döntöttem, hogy végig nézem, lévén az utolsó évadokat már nem láttam.
Két hét van hátra a hónapból, s utána érkezik a Március, amit minden bizonnyal a tavasz fog következni. A bőrgyógyászati problémám annyira lefoglalt, valamint az új hely, hogy sem az előző hónapban, sem pedig ebben a hónapban nem vettem bérletet, s csak a környéken csavarogtam, s részben elvoltam itthon. Azonban bízom benne, hogy jövő hónaptól enyhébbre fordul az idő, és ismét indulhat majd a csavargás. Első körben szeretném meglátogatni a Farkasréti temetőt, ahol nagyon sok híres ember van eltemetve. Egyszer már voltam, de kegyeleti okokból nem posztoltam képeket. Mindezek mellett a már kedvelt helyszíneken is szeretném tiszteletemet tenni, valamint amennyiben az otthoni helyzet engedi, akkor haza is látogatnék. Amennyiben pedig sikerül végére érnem a Szomszédoknak, akkor mindenképpen tervezek egy sétát a forgatási helyeken. 

Sorozatok a gyermekkorból I.

Én azon emberek közé tartozom, akik a nyolcvanas évek vége felé született, és a kilencvenes években élte a gyermekkorát. Ismerősi ajánlásra csatlakoztam egy Facebook csoporthoz, amely tulajdonképpen azoknak jött létre, akik a kilencvenes években voltak gyermekek. Bevallom eléggé nosztalgikus hangulatba kerültem tőle, hiszen mindennap több bejegyzés is napvilágot lát. Ennek is köszönhető többek között, hogy úgy döntöttem készül egy bejegyzés azokról a szériákról, amelyekért nagyon rajongtam gyermekként, vagy pedig valamilyen szinten meghatározó volt, hiszen emlékek kötnek hozzá. Az más kérdés, hogy felnőtt fejjel ezeknek a többségét már nem tudnám élvezni, és amennyiben elérhetőek lennének java részük, akkor már csak nosztalgia miatt néznem meg őket.
Mindenképpen érdekesen éltem meg ezeket a bejegyzéseket a fent említett közösségi portálon. Az internet térhódításával, és a technika fejlődésével a mai gyermekek teljesen más életet élnek, mint régen. Az, hogy ez mennyire fogja őket alakítani nem tudom, ámbár tény, hogy én is azon emberek közé tartozom, akik szerint rossz hatással lehet egy gyerekre, ha úgy akarják lefoglalni, hogy leültetik a számítógép elé vagy kezébe nyomnak egy telefont. A kilencvenes években ilyen nem volt. Anyagi szempontból nem nélkülöztünk, de nem is voltunk eleresztve, így azon gyerekek közé tartoztam, aki iskola után, vagy nyári szünetben kint biciklizett, játszott, vagy játszottunk más gyerekekkel. Ha ezek nem voltak, akkor pedig otthon voltam, és közösen tévéztünk. Ráadásul középiskolás koromig kizárólag a szabadon fogható csatornák álltak rendelkezésre, azaz a TV2 és az RTL Klub indulásáig maradt a két közszolgálati csatorna, mint szórakozási lehetőség. De nézzük szépen sorban, hogy mik azok, amelyekhez kellemes, vagy érdekes élmények kötnek, s kezdve az első bejegyzést magyar sorozatokkal. 

Teljes bejegyzés