Az a bizonyos impulzus vásárlás…

Ami mindenképpen igaz rám az nem más, mint a szokás hatalma. Amennyiben hozzászokok valamihez, akkor nagyon nehéz arról leszokni. Szinte mindenre igaz ez. Legnagyobb probléma ez leginkább a saját “költségvetésemnél” van, amikor már hónapokra előre jóformán beosztom fillére pontosan, hogy mire is fogok költeni. Az esetek 80%-ban ezt soha nem sikerül tartani. Mint például ma sem.
A történet ott kezdődik, hogy nagyon hozzászoktam az egyik billentyűzethez, melyet Hama Casano néven lehet csak ismerni. Nagyjából 2 ezer forintos volt, amikor először megvettem, s az ára azóta nem is növekedett szerencsére. Talán a hatodikat használtam el idén, de annyira nem zavar lévén tényleg olcsó a pótlása. Az más kérdés, hogy összerakva az összeget mennyi is jön ki egyben végül. Történt ugyanis, hogy nyár elején elhasználtam az utolsót is. Ami annyit jelent, hogy már hihetetlen hangos volt szerencsétlen, hogy még zenehallgatás közben is már zavart. Viszont sajnálatos módon sehol nem találtam már, s csak neten volt rendelhető. Mivel már nagyon zavart, így inkább elcammogtam a helyi MediaMarkt-ba, ahol szépen egy szintén lapos, de másik modellű Hama terméket vásároltam. Csak pár nap múlva jöttem rá, hogy talán nem kellett volna megvenni, hiszen az enter “anorexiás” kialakítása miatt sajnos sok volt a félreütés. Mivel nem volt hibás egyébiránt, s már el telt pár munkanap nem vittem vissza. Nagyjából itt már legalább 4 ezer forint elment. Ekkor jött, hogy véletlenül leesett az egér, mely ezek után már nem volt használható. Vásároltam olyat, ami egy hónapon belül rossz lett, majd végül helyettesítettem egy vezeték nélkülivel, ami a napokban szintén behalt hanghatásilag. Az ő pótlására vásárolt meg egy ipari hulladék.

Időközben természetesen tiszteletemet tettem a MediaMarkt-ban, ahol láttam egyet, ami megfelelő lenne nekem, de inkább úgy voltam vele, hogy annyi szent, hogy én nem adok egy billentyűzetért 9 ezer forintot még akkor sem, ha jár hozzá vezeték nélküli egér, s a klaviatúra is vezeték nélküli. Úgy döntöttem, hogy a nálam bevált modellt fogom megvásárolni interneten, így végül leadtam a megrendelést múlt héten. Időközben persze próbálkoztam mindennel a jelenlegi billentyűzettel, hogy ne legyen annyira hangos, s visszanyerje megvásárolt állapotbeli jellegét, de sajnos nem értem el vele semmit. Egy hét után már megelégeltem, hogy még mindig csak feldolgozás alatt áll a rendelésem, s nyakamba kaptam a várost. Végül megint a MediaMarkt-ba kötöttem ki, s a korábban kiszemelt billentyűzetet a kezembe vettem, ha már a minta darab használata kellemesnek bizonyult,  illetve egér is volt hozzá. Igen, igen. Így lett nekem egy 9400 forintba kerülő rapoo 8200p-s szettem.

8200P_black

Drágállottam ugyan, de már tényleg nem volt más választásom, amennyiben szeretném tényleg úgy használni a gépemet, ahogyan megszoktam, s mellette meg is lenne a kényelmem. Amennyiben összeadom az elmúlt hónapokban egérre, s klaviatúrára költött pénzemet, akkor többek között az is világossá vált számomra, hogy ebben a hónapban simán zsebemben maradhatott volna az az összeg, amiért megvásároltam eme példányt, ha nem spórolok, s megveszem már eredetileg is ezt. Ugyan nem volt szükségem vezeték nélküli billentyűzetre, de nagyon bízom benne, hogy kitart elég sokáig. Mindkettővel meg vagyok elégedve, habár a 3.0-ás usb-t fel kellett áldoznom, hiszen a 2.0-ásnál valamiért a billentyűzet nem volt eléggé stabil. mivel olyan írást nem találtam a neten, ami ilyen problémával foglalkozna, így gondolom nálam lehet a baj.

…és íme, amikor az ember spórol, s végül kénytelen tényleg megvenni azt, amit drágállott..

A “erőmű” megkezdte működését!

A számítástechnikával nekem csak egy nagy bajom van: hihetetlen gyorsan fejlődik, s ezáltal sajnálatos módon az általunk használt eszközök iszonyú gyorsan elavulnak. Így nagyon beleölni százezreket nem érdemes, még annak sem, aki lazán ki tudja ezeket az összeget pengetni.
Körülbelül három évvel ezelőtt eszközöltem gépfejlesztés, melynek köszönhetően szinte minden egyes alkatrész lecserélésre került. Ahogy, hogy elég vaskos és erős legyen az eltelt időben videokártya cserén, memória bővítésen és SSD beszerzése gondoskodott. Idén azonban megint úgy véltem, hogy nem fog ez az év elmúlni, hogy jelentős gépfejlesztés ne történjen itthon. Arra már időközben rájöttem, hogy nem túl előnyös, ha a játékok, melyekkel játszok egy másodlagos merevlemezre kerülnek telepítésre. Így megjelent az igény, hogy egy nagyobb SSD-t vásároljak, lévén most már elérhető áron vannak nagyobb tárhellyel rendelkezők is. Így úgy döntöttem, hogy a meglévő 60 gigás változat majd édesanyám örökli meg, aki egyébként is panaszkodik, hogy lassú a gépe. Természetesen meg is néztem, hisz tőlem örökölte, de hamar rájöttem, hogy már igencsak elavult változatról beszélünk, így már rá is ráférne a ráncfelvarrás. Igazából neki szerettem volna egy komplett gépet venni, de sajnos időközben mégis úgy döntöttem, hogy nálam lesz majd változás, s jelenlegit örökli meg ismét. Ugyan meg voltam vele elégedve, s erősnek mondhattam még most is, azonban évekkel ezelőtt az alaplapon spóroltam. Így példának okáért fájó volt sata 3-as portok hiánya, melynek köszönhetően a jelenlegi SSD-m teljes sebességét nem tudtam használni. Újat nem is nagyon lett volna érdemes venni ennek fényében, s mindezek mellett a jelenlegi sebességteszt is csípte a szemem úgy döntöttem, hogy az alaplap cserével szembenézek, s amit muszáj lecserélek.

Az alaplap természetesen már ebben a hónapban meg is jött. Az eredeti tervem az volt, hogy júniusban fog összeállni mindkét konfiguráció, s majd akkor össze lesz rakva. De végül győzött a vásárlási ingerem, s még a múlt héten lerendeltem a processzort, s ahhoz egy vaskosabb hűtőt is. Aztán úgy döntöttem, hogy mivel ezen kívül minden tökéletesen passzol a jelenlegi konfigurációba, így mindent át fogok majd pakolni. Igazából ezek után SSD csere lesz, illetve a memória modulok lesznek lecserélve nagyobb sebességűekre. Igazából ezek fizikai cseréje maximum 5-7 perc, s ehhez csak egy újratelepítés tartozik majd.
Elvileg már a múlt héten összeállt volna a PC, de sajnálatos módon ahonnan rendeltem máshogy értelmezte a beígért szállítást, így végül processzor ügyben most az Ipon győzött. Első körben egy Hyper TX3 evo ventilátor került lerendelésre. Mivel a mostani processzorommal sem volt gond, ezért úgy döntöttem bőven megelégszek egy 4460-as modellszámmal rendelkező i5-el, hisz nekem elég, hogy újabb generációs, s 400Mhz-el nagyobb órajelen ketyeg, mint az előző. Mondjuk tény, hogy előre sejtettem, hogy mire felébredek, már itt lesz a futár.
(Linkek a kép alatt azok számára, akik esetleg kedvet kaptak a rendeléshez!)

Itt a blog keretén belül azért már sokszor volt olyan bejegyzés, amit ugyan elérhetővé tettem, s feltehetően minden nagyon jót mosolyoghatott rajta. Kivéve engem. Mondjuk tény, hogy a számítástechnika pont egy olyan dolog, amivel azért rendesen be lehet fürödni főleg akkor, amikor az embernek nem áll lehetősége arra, hogy egyes problémákat teljesen ki tudjon vizsgálni.
Ebben már volt annak idején egy bejegyzésem, amit visszaolvasva is nagyon jót derültem rajta. Tanultam is belőle természetesen. Feltehetően fél, vagy egy év múlva, ha ezt is visszaolvasom majd ezen is fogok kuncogni, habár egyelőre csak azon gondolkodok, hogy tényleg ennyire szőke tudok lenni, s ez a tulajdonság bizony nem csak kívülről fakad.

Ahogyan átvettem a csomagot rögtön elkezdtem összeszerelni az új gépet. A legelső probléma amivel szembe kellett néznem az a hűtő volt. Ugyanis univerzális mivoltából azért kicsit trükközni kell, hogy úgy legyenek a talpak felszerelve, hogy pontosan illeszkedjen az alaplapba. Nyilván lehetne mondani, hogy ott van a szerelési útmutató, ami ott is volt. Azonban azon nem szerepelt a jelenlegi processzor foglalat. Így kicsit féltem, hogy esetleg félre lettem tájékoztatva a weboldal szerint, s mégsem passzol ide. Szerencsére majd egy óra küszködés, s mindenféle weboldal átnézése után sikert könyvelhettem el. Igaz, eközben nagyjából háromszor sikerült elvágnom a kezem a hűtőrácsnak köszönhetően.
Ekkor jött a következő pofára esés. A gép elindul, majd miután felpörögnek a ventilátorok minden kikapcsol, majd újraindul. Biztos voltam benne, hogy valami rossz helyre lett dugva, vagy valami rossz. Már szinte darabokra szedtem mindent, s már mindent kicseréltem, hogy megtudjam mi nem rossz. Azzal a gondolattal játszadoztam, hogy neten rákeresve egy informatikai boltba beviszem, amely foglalkozik összeszereléssel, mert én már feladom. Ekkor rápillantottam a hűtőre, s csak az jutott eszembe, hogy ilyenkor azért szívesen pofán vágnám magam úgy teljes erőből. Miközben próbáltam a méretet beállítani a hűtőről nem vettem le a fóliát, lévén úgy voltam vele, majd ha minden passzolni fog majd pasztázás után megteszem. Az egy órányi kínlódás már bepöccentett, s nem is figyeltem erre. Miután szépen felkentem a hűtőpasztát fogtam, s rátettem a hűtőt. Mikor mélyen elmerengtem magamban, hogy vajon ma lesz-e működő gépem, na akkor vettem észre, hogy a hűtőpaszta alatt ott van a fólia.

Ezzel még nem ért véget az egész. Ugyanis annak ellenére, hogy a boot menüben látszódott a másfél terrás vinyóm, telepítés után már nem. Persze ahelyett, hogy megpróbáljam driverekkel megoldani a problémát mit csináltam? Na mit? Dühtől forrt agyammal előkaptam a Windows 7-et, s szépen feltelepítettem. Ekkor megint nem értettem, hogy mi lehet a baj, hisz itt már látta a rendszer is a merevlemezt. Végül ismét visszakerült a Windows 8, ami már használható állapotba került. Ekkor már volt összehasonlítási alapom SSD ügyben is. Az előző alaplapban ezt az értéket produkálta:

ssd_00

Azt már éreztem, hogy gyorsabban fut a kicsike, de viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy a teszt mit is fog hozni. Szerintem magáért beszél:

ssd_01

És ebből milyen tanulságot is vontam le magamnak. Először is azt, hogy ha annak idején nem spórolok az alaplappal most nem kellett volna az enyémet szétszednem, s bizonyos részeket továbbadnom itthon, hanem egy az egyben vásárolhattam volna egy új konfigurációt itthonra nem saját használatra. Továbbá, ahelyett hogy fortyogtam volna a saját mérgemben, inkább mindent türelmesen végig kellett volna gondolnom, mert talán így a délutánom is szabad lehetett volna. Mondjuk abból a szempontból szerencsém volt, hogy nem csináltam nagyobb bajt, hisz a rendszer automatikusan lekapcsolt, mikor a processzor hűtése nem volt megfelelő. Következő vásárlás májusban lesz, addig a jelenlegi rendszert fogom tesztelni, habár most sincs rá panasz. Bár a hűtő még furcsa, mert olyannyira nincs hangja, mint ha nem is működne. Habár emellett nagyon jól teszi a dolgát.

Lévén nagy sorozatos maratonomat befejeztem most már jönnek a filmek, s a játékok.

Klaviatúra vs. Controller

Gyermekként a legjobb játék számomra az volt, amikor felmásztam titokban a cseresznyefa tetejére, vagy télen egy kupacba hordott hóba hatalmasat huppanni. Időközben cseperedtem, s új szórakozási lehetőség nyílt meg számomra, amikor meglett a család első PC-je. Elkezdődött egy korszak számomra, s akkor már nagyobb kihívást láttam abban, hogy végigvigyem The Lion King című játékot, mint hogy kint hógolyózzak a többiekkel.
Sorra jelentek meg a nagyszerű címek, melyek legtöbbször azért maradtak ki, mert egyszerűen nem rendelkeztem megfelelő gépigénnyel ahhoz, hogy akár minimális percig játszhassak velük. Így végül beleestünk az ördögi csapdába, melynek neve: PC fejlesztés. Tinédzserként már meghatározó elem volt a vizuális szórakozás ezen formálja, így aztán több hazavágott billentyűzet a példa arra, hogy mennyire aktívan vettem részt ezekben a játékokban. Az internet eléréssel viszont rászabadultam az online tartalmakra is, így tovább bővült a paletta számomra. Már ekkor is megvoltak a kedvenc címeim, így nem is telt el nap, hogy ne olvastam volna róluk, vagy nem jelentem meg volna a témával foglalkozó oldalakon, fórumokon. Elvakult PC-rajongóként természetesen bőszen belefutottam konzol tulajokba, s rendszerint az irányítás kapcsán mindig heves vitába keveredtem. Én lelkesen mindig a billentyűzet & egér kombináció mellett álltam ki még akkor is, amikor sokkal több olyan játék elé ültem le, melynél a kamera 360° szögben volt elforgatható, tehát az egér használata elkerülhetetlen volt. Kényelmi szempontból nekem így tökéletes volt, s hülyének is néztem azt, aki – egyébiránt elég vulgáris szóhasználattal – közölte velem azt, hogy neki milyen kényelmes a fotelből a 107 centis plazmatévén keresztül játszani egy egyszerű kontrollerrel.

Középiskolás éveim alatt a játékok iránti lelkesedésem kicsit alábbhagyott, így nem igazán volt meghatározó szórakozási tevékenység a gép előtti ücsörgés. Minden bizonnyal mindenki ismeri az impulzus vásárlás fogalmát, amikor az ember bemegy egy boltba, áruházba egy vagy két dologért, vagy esetleg egy teljes bevásárlólistával, s a sorok között bóklászva meglát valamit, ami felkelti az érdeklődését, s akaratlanul is a kosarába landol. Az egyik ilyen vásárlás alkalmával egy leárazás keretén belül futottam bele egy rendkívül primitív gamepad-be, s úgy voltam vele teszek egy próbát, hogy milyen. Nem dobtam tőle hátast, mert gyakorlatilag nem nagyon akart működni. Épp akkoriban gyűrtem rendesen a Silent Hill 2-őt, melynek irányítása maga a megtestesült katasztrófa, így számomra hatalmas dolog volt, hogy élvezhetően tudom játszani egy mezei gamed-del.
Mielőtt kezdtem volna az első munkahelyemen, már kisebb cél lebegett a szemem előtt, mely az első fizetés után egy enyhe gépfejlesztésben manifesztálódott. Mivel kisebb összeg maradt még, így végül egy Manta MM819-es gamepad vásárlására fordítottam. A kicsike remekül tette a dolgát, habár az általam játszott játékok 70%-ánál meg se mukkant, de mégis több vált irányíthatóvá billentyűzet nélkül, mint az előzővel. A legnagyobb pozitívumot egyértelműen a Need For Speed szériánál nyertem vele, mert egyszerűen irányíthatatlanok voltak nekem klaviatúrán. A billentyűzet & egér kombinációja végül akkor áldozott le, amikor megvásároltam két évvel ezelőtt az első LCD tévét, melynek funkcióinak és hátlapi csatlakozóinak köszönhetően összeköthetővé vált a számítógéppel. A kényelem tehát adott volt: fotelből, ágyban fekve szórakozni. A fekete leves leginkább a játékoknál jött elő. Egy élmény volt végigjátszani az MM819-el például a Tomb Raider Underworld-öt, ellenben maga volt a borzalom a Crysis széria, mely kizárólag billentyűzetről volt irányítható. Időközben próbáltam orvosolni a problémát, de végül tavaly decemberben hosszas gondolkodás után végül egy PC-hez is használható vezetékes Xbox 360-as Controller mellett döntöttem.

Kereskedelmi ára 6890 és 14990 között mozog. Ugyebár jelentősen függ attól, hogy az ember hol vásárolja meg, hisz mindegyik üzlet más és más árréssel dolgozik. Kicsit sajnáltam rá az összeget, illetve a kialakítás, s a gombok helyzete is nagyban eltért az általam használt MM819-től, így féltem attól, hogy esetleg kidobok rengeteg pénzt, s kapok egy használhatatlan vackot. Jobban beleugrottam volna, ha mondjuk az ár nem éri el az 5 ropit, így jó pár hónap eltelt, mire rászántam magam. Hiába a sok pozitív vélemény az általam kreált félelem nagyobb volt. Végül a decemberi hónapban rászántam magam és megvásároltam. Ugyan féltem, hogy pénzkidobás lesz, de a pozitív vélemények tömkelegének köszönhetően egyszerűen annyira kíváncsi voltam, hogy egyszerűen muszáj volt megvennem. Hatalmas csalódás volt a készülék. Méghozzá pozitív értelemben.
Az első pozitív dolog számomra egyértelműen az volt, hogy rendkívül kézre áll a kicsike, s sokkal kényelmesebb a játék vele, mint az elődeivel. Ugyan más Controller-t nem igazán próbálgattam, de nálam eddig ez viszi a pálmát. USB-n keresztül csatlakozik a számítógéphez. Az USB rész leválasztható, így Xbox360-hoz is tökéletes. Létezik vezeték nélküli változat is, de nekem nem érte meg a plusz költséget, mert közel 2 m hosszú kábel nekem tökéletes, illetve az elhelyezés szempontjából nekem nem zavaró. Ahogyan megvizsgáltam a vezetéket elég vastag bevonattal rendelkezik, így minden bizonnyal nem kell félnem majd attól, hogy esetleg időközben megtörik, s dobhatom ki a fenébe.

Két nap alatt rengeteg játékot próbáltam ki, hogy vajon hogyan is működik vele. Két kivétellel nem volt különösebb gond vele. A Games For Windows feliratú címeknél kivétel nélkül működött, s jó pár régebbinél is elindult mindenféle állítgatás nélkül. Sőt! Nem egy játék volt, amely érzékelve a kicsikét szépen lecserélte a képernyőn feltűnő billentyűket a Controller gombjainak megfelelő képekre. Ergonómiai elrendezésétől féltem a legjobban, de használat közben rájöttem, hogy mennyivel könnyebb, ésszerűbb elrendezés ez, mint ahogyan kezdetben gondoltam.
Az ugrálós kalandjátékoknál kivétel nélkül a legjobb megoldás rövidtávon kényelem szempontjából. De mivel nem csak ilyen címekkel játszok, így kérdés volt, hogy vajon a többinél mennyire fog működni. Sokak állítása szerint egy FPS kizárólag billentyűzetről irányítható tökéletesen. Én is így voltam, de mivel a kíváncsiság hajtott, így jó pár címet kipróbáltam. A sokak által agyondicsért – de nálam csak egy végigjátszást megért – Crysis 2 feléig így jutottam el, s véleményem szerint jobban tudtam érvényesülni a játékban, mint az első végigjátszáskor. Elején persze nehéz volt, de kis idő kellett ahhoz, hogy kezemre álljon, s önfeledten tudjak játszani. Hasonló módon jártam a Crysis és a Crysis Warhead esetében is. A korábbi gamepad-demmel próbáltam jó pár játékot játszani, amelyek ugyan fel is ismerték, de valahogy nem voltak az igaziak irányítás terén. Az Xbox360 Controller ezzel szemben tökéletes volt, így meg se kottyant még egyszer végigvinni például a Star Wars : The Force Unleashed II-őt. De jó példa a Prince Of Persia: The Forgotten Sands, mely egyszerűen maga volt az élvezet számomra, főleg a játék végéhez közeledve, amikor sokszor a reakció idő döntött arról, hogy vajon továbbjutok-e vagy sem. Egyetlen negatívum ért az I Am Alive kapcsán, ami egyáltalán nem akart reagálni a csatlakoztatott eszközre. Utánaolvasva ez gyakori hiba az Ubisoft termékeinél, de leleményes rajongók ezt megoldották, így némi utólagos fájloknak köszönhetően vele is tökéletesen működött.

Rendkívül rákaptam az ízére így a játékoknak, így kín volt számomra nekiülni a korábbi kedvencek elé, melyek nem igazán akartak billentyűzeten kívül másra reagálni. Nem hagyott a tudat, hogy őket is irányíthatóvá tegyem, így hamar rátaláltam a Pinnacle Game Profile nevű oldalra. Nem volt más dolgom, mint letölteni a szoftvert, majd pedig előkeresni a címek közül azt, amivel szeretnék játszani. Elég meglepő dolog volt, amikor például a Tomb Raider II-t lazán lehetett játszani így, vagy akár mondhatnám a Doom első részét, de akár egy The Sims 3 is irányíthatóvá vált…
Részemről a kontrolleres irányítás lett a győztes annak ellenére, hogy a PC-s tábort erősítem. Aki viszont minőségi terméket szeretne vásárolni, annak tökéletes ajánlás a fenti Xbox360-as Contoller vezetékes, s vezeték nélküli kivitelben.