Supernatural: 15.évad

15 évad, mely 327 epizódot foglalt magában tegnap elbúcsúzott ismét egy “matuzsálem”. Sajnos a járványhelyzet miatt az utolsó évad egy évig volt képernyőn, s átcsúszott a következő tévés évadra. De viszonylag szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen ennek ellenére is sikerült lezárást rittyenteni neki. Ami egy ilyen régóta képernyőn lévő szériánál már alap. Habár nálam már rég “kikopott” a kedvencek közül mégis kétszer döntöttem el, hogy abbahagyom. Másodjára azért is tértem vissza, mert tudtam, hogy be fogják fejezni, s ha már ennyi időn át kitartottam, akkor már ezt a kicsit már kibírom. Hatalmas nagy katarzisra természetesen nem számítottam, de mindenképpen furcsa volt a befejező epizód végén, hogy véget ért egy ilyen régen elkezdett széria. Még akkor is, ha számomra fájó volt, hogy szinte saját paródiájává vált a sorozat. 

Tovább

Supernatural: 14.évad

Rengeteg pozitív hozzászólást olvastam, hogy mennyire magára talált a sorozat ismét, amikor bejelentették: ennyi volt. Elgondolkoztam, hogy van-e értelme visszatérni a szériához úgy, hogy közben tudom nem sok van már neki hátra. Egy régi kedvencről van szó, s egy olyan sorozatról, ahol elmondható, hogy olyan minőségi szintlépések történtek az első évadokban, hogy csak lestem, s még rajongói fórumokon is fent voltam, hogy azon kattogjunk, hogy mi is várható majd a következő szezonban. A felnőttkor, a munka, s a magánélet hármasa egy olyan szituációt hozott létre, amelyben bizony el kellett döntenem, hogy mit is csinálok a szabadidőmben, ami jelentősen karcsúra sikerült. Így végül a sorozatot kaszáltam.
Az új évad, valamint a tél beköszönte arra ösztökélt, hogy ha már nem tudok csavarogni anélkül, hogy ne fagynék halálra, akkor ideje elővenni a sorozatokat. Amikből egyébként is keveset követek, így megadtam a második esélyt a Supernaturalnak. Tegnapi nap gyorsan magamévá is tettem a soron következő etapot, s este is csak annyi reakció jött ki belőlem, hogy megállás nélkül ráztam a fejemet, miközben az új évadot a régiekhez hasonlítva azok a gondolatok szállingóztak a fejemben, hogy ez hova is süllyedt az évek folyamán. 

Tovább

Supernatural: 13.évad

Mai napig elevenen él bennem az az emlék a sorozattal kapcsolatban, amikor egy esős napon próbát tettem az első évad bevezető epizódjával. Ha jól emlékszem talán a harmadik évad előtt állt a széria. Nagyon élveztem, és igazi nagy döbbenet volt a harmadik évad vége. Szintén friss emlékként él bennem, hogy tíz évvel ezelőtt hány száz hozzászólás született egy feliratos fórum Supernatural fórumában. Teóriák, tények, hírek, és persze ez mellett a női rajongók szidása. Aztán szép lassan elkezdett a sorozat a lejtőn menni, majd végül úgy döntöttem, hogy nekem ennyi volt. Majd jött egy bejelentés, mely szerint a sorozatnak a tizenötödik évada lesz az utolsó. Az évek alatt az általam követett sorozatok száma keményen négy darab lett, így úgy döntöttem, hogy bevállalom a maradék évadokat akármilyen minőségűek is. Bevallom nagy falat úgy nézni valamit, hogy azt nem nagyon lehet már élvezni, s csak unaloműzésre használom.

Tovább

Supernatural: 12.évad

Annak idején nagyon sok sorozatot néztem. Diákként megengedte az időm, hogy nagyon sokba belekezdjek. Ha számomra már érdektelenné váltak még akkor is folytattam őket, hiszen amit elkezdtem azt be is fejeztem. Aztán szépen beléptem a munka világába, s az életem máshogyan kezdett el működni, s sokkal jobban megbecsültem a szabadidőmet, s ezáltal kénytelen voltam azokat a szériákat abbahagyni, amik már nem nyújtottak élvezeti értéket számomra.
Sok olyan emberrel beszéltem már, aki közölte, hogy nem néz sorozatokat. Amit nem nagyon értettem, hiszen azért én nagy sorozatkedvelő voltam. Az általam kedvelt szériákat vagy én hagytam abba, vagy pedig befejeződtek ,s kevés volt, amely újrázást követelt. Így jelenleg négy sorozat van, amit nézek. E mellé vettem fel ötödiknek a Supernatural-t, amelyet egyszer már abbahagytam. Mivel pótolható epizódmennyiség áll ellőttem, s közeledik a tél, így visszatértem, ha már idén befejeződik a sorozat. Bár tény, hogy élvezeti értéke nem nagyon van, s az épp szóban forgó évadról sem készülne írás, ha éppenséggel nem lett volna rossz idő ma ahhoz, hogy a négy fal közt töltsem a szabadnapomat, és unalmamban ne essek neki a sorozatnak.

Tovább

Supernatural: 11.évad

Régen nagyon sok sorozatot néztem. Ha valamit elkezdtem nézni, akkor azt végig is néztem. Még akkor is, amikor már számomra “elromlott”. Tehát érdektelenné, unalmassá, vagy élvezhetetlenné vált nekem. Aztán elkezdtem dolgozni, s a pénzkereset lehetővé tette, hogy szabadidőmet jobban el tudjam tölteni, és így el kellett kezdenem abbahagyni azokat a szériákat, amelyekre ráuntam. Négy évvel ezelőtt a tizedik évadával a Supernatural volt a soros.
A sorozat, ami tetszett nekem, de sajnos az első négy évad után nálam erős lejtőbe kezdett menni. Miután megtudtam, hogy a tizenötödik évad lesz az utolsó úgy döntöttem, hogy lassan belefutva a télbe felzárkózom a maradék négy évaddal, s az utolsó meg majd nyár elején legyűröm.

Tovább

Ősz

A nyár elég hosszúnak tűnt nekem. Mondjuk hozzásegített az is, hogy a fővárosba való költözésem után egy olyan munkahelyet fogtam ki, ahol nem volt fizetett szabadság, így gyakorlatilag ismét sikerült a nyarat végig dolgoznom, ráadásul úgy, hogy a strandra – amit egyébiránt nagyon szeretek – nem jutottam ki. Úgy látszik azonban, hogy a munkahelyváltás némileg pozitívan hatott rám, hiszen sokkal jobb a közösség, kevesebb feszültség, stressz van, továbbá megkaptam, amit szerettem volna: nyolc órás munkaidőt, vele pedig mindenféle hivatalos bejelentést.
Mindezek mellett természetesen teljesen elvitte a figyelmemet a munka, valamint a munka utáni pihenés, és szabadidős tevékenység olyannyira, hogy gyakorlatilag a sétáláson, és a zenehallgatáson nagyon mást nem is csináltam. Így némileg a filmekkel, és a sorozatokkal is lemaradtam. Ugyebár jön a hidegebb idő, valamint a tél is itt van a nyakunkon, tehát nagy valószínűséggel nemsokára a sétáim nem pár órát fognak igénybe venni, hanem sokkal kevesebbet, így beszorulok majd a négy fal közé. Ezáltal elkezdtem gondolkozni azon, hogy vajon mit is csináljak. Ugyan annak idején abbahagytam a tizedik évadnál a Supernaturalt, de mivel idén a tizenötödik lesz az utolsó a sorozatból, így úgy döntöttem, hogy felzárkózok belőle, ami nagyon jól fog menni, hiszen a jövő héttől hat napig szabadságon leszek.

Az év második szakasza is érdekesen fog kinézni, hiszen a mostani szabadságom mellett lesz még legalább ugyanennyi idejű. Mindezek mellett pedig a hazalátogatás is egy naposak lesznek, hiszen költözés miatt az új házban nem elsődleges feladat lesz egy szoba kialakítása számomra, hogy közben nem otthon élek. Így aztán várható némi konfliktus abból, ha nem otthon fogom tölteni az éjszakát.
Egyébiránt abszolút teljes meglepetés volt számomra, hogy a felköltözés mennyire megváltoztatta a dolgokhoz való hozzáállásomat, elsősorban azt, hogy mennyire elfelejtkeztem olyan dolgokon agyalni, amiken agyaltam még odahaza laktam.

TV Sorozatok I: A legrosszabb kivitelezések, befejezések

Sorozatok. Azt hiszem kevés olyan ember van, aki nem látott volna, illetve tetszett volna neki legalább egy. Egy széria megalkotása elég összetett feladat, s nem minden esetben lesz siker, vagy tart ki a siker a sorozat végéig. A sorozatok java része meg sem éri, hogy rendes befejezése legyen, s amelyik meg igen, azoknak a többsége is rosszul szokott sikerülni. S akkor még nem is ejtettem szót az epizódokról epizódokra, valamint évadról évadra történő minőségi romlásról.
A legtöbb sorozatot középiskolásként néztem, mivel a szabadidőmnek pénzhiánynak köszönhetően java részét itthon töltöttem, s főleg a nyarak teltek folyamatosan sorozatos pótlásokkal, felzárkózásokkal. Iskolás koromnak majdnem tíz éve vége, s rengeteg sorozatot kezdtem el, hagytam abba, illetve szerettem meg, s néztem végig. Ennek tudatában fordult meg a fejemben, hogy ideje egy szubjektív listát összeállítanom ezekről. Első körben jöhetnek a rossz kivitelezések, és befejezések.

Tovább

Supernatural: 10.évad

És akkor ezennel (egy sorozat kivételével) nekem véget is ért a 2014/2016-os sorozatos évad. Ugyanis a tegnapi nappal szépen elbúcsúzott a Supernatural, mely sajnos nem az utolsó etapját nyomta le a tévében nagy bánatomra, hisz így végül nekem kellett meghoznom azt a döntést, hogy eme széria nekem letudja az utolsó évadát, melyet megnéztem.
Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor én azok közé tartozom, akik ha megszerettek valamit, akkor nehezen engedik el. Nyilván az életem megváltozott, hiszen a munka, magánélet közé kell beiktatni azokat a szórakozásokat (jelen esetben a sorozatnézést), melyet egyedül végzek. S bizony limitált időkerettel azok, melyek nem kötnek már le, vagy nem tetszenek azokat lelkiismeret furdalás nélkül abba kell hagyni. Mielőtt még rátérnék az aktuális évadra egy összegzés nem árt az eddigi évadokról.

Supernatural.S10E23.720p.HDTV.X264-DIMENSION.mkv_snapshot_03.51_[2015.05.21_17.25.08]

Tovább

Hogy tengődik a sorozatfront?

Így április végéhez közeledve megindulnak majd az évadfinálék, s lassan elindul kint az Upfronts is. Szerencsére pár nap pihenőnapom volt itthon, így ebből kettőt felhasználva sikerült is magam utolérnem. Habár tény, hogy ez elsősorban a kedvtelenségből, s a rossz időből fakadt.
De nézzük is a listámat:

  • X-files (X-akták)
    Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb sci-fi-je. Méghozzá úgy, hogy gyakorlatilag szinte semmit nem láttam belőle pár részen kívül. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor gyermekként (saccolva olyan 7-8 évesen) már maga az intro is elég volt arra, hogy kiverjen tőle a víz. Egyes epizódok miatt pedig szó szerint a paplan alá bújtam, s a sírás kerülgetett. Többnyire ekkor volt egy kis családi perpatvar, hogy az egyetlen tévé készüléken mást nézzünk, mert nem tudok majd aludni.
    Egyszer már nekifutottam a sorozatnak, de alább hagyott a lelkesedésem. Végül úgy döntöttem, hogy még egy kört teszek vele, ha már olyan kultstátuszban van, s jön a folytatás. A második évad első fele után végül úgy döntöttem, hogy a meglévő évadokat is törlöm. Ennek oka egyszerű: felnőttem, s megváltozott az ízlésem. Annak idején a szériának volt számomra egy horror jellege, ami az újranézéskor nem volt meg. Egyszerűen untatott, s nem tudott lekötni. Amikor még diák voltam minden bizonnyal végig is néztem volna, de most korlátozott időm miatt nem engedhetem meg magamnak, hogy egy olyan sorozatot kövessek nyomon, ami nem köt le, s csak erős közepes.
  • The Returned (Egyelőre nincs magyar cím)
    A halottakat eléggé felkapták a kinti készítők, ugyanis zsinórban ez a harmadik olyan széria, amely arról szól, hogy visszatértek a halottak. Habár tény, hogy eme széria feldolgozás azt gondolom, hogy nem sikerült rosszra. Talán a nyomon követett felhozatalból az egyik, amelyet ténylegesen várok hétről hétre.
  • Game Of Thrones (Trónok harca) 
    Annyira, de annyira dübörög körülötte a hype, hogy naponta legalább három olyan cikkbe futok bele, amely ezzel a sorozattal foglalkozik. Annak idején már megpróbálkoztam vele, ámbár nem sokra emlékszem. Láttam képeket a sárkányokról, így úgy voltam vele, hogy habár nem igazán szeretem a kosztümös “izéket” ezzel mégis teszem most már próbát. Még az első részt sem tudtam végignézni. Valahogy ilyen hatáshatás vadász “valamit”, melyet úgymond csöccsel és szoftpornóra hasonlító jelenetekkel akarnak eladni, háááát…
  • The Big Bang Theory (Agymenők)
    Szinte az egyetlen olyan sitcom, ami jelenleg leköt, s meg is tud mosolyogtatni. Az igazság az, hogy már régóta nem önmaga, s inkább már párkapcsolati széria lett belőle. De ettől függetlenül még nem tervezem, hogy elbúcsúzom tőle.
  • Supernatural (Odaát)
    Az általam követett sorozatok “virtuális állatorvosi lova”. Annak idején nagyon megfogott a széria, s tetszett is nagyon. A harmadik évados finálé olyan szinten pofán csapott, hogy egy egész nyarat rajongói fórumon töltöttem. Habár diák mivoltomból, s szinte nulla forintos zsebpénzemnek köszönhetően nagyon más elfoglaltságom nem is nagyon lett volna. Ez az a sorozat, mely megmutatta, hogy hogyan is lehet szintet lépni minőségileg, majd pedig hogyan lehet mélyrepülést véghez vinni, hogy gyakorlatilag már olyan mélyen van, hogy már csak akkor nézem, ha épp mást is csinálok a szobámban.
    Ennek ellenére a régi emlékektől nem tudok szabadulni, így még nem jutottam el oda, hogy abba hagyjam a nézését, annak ellenére, hogy már biztos, hogy jövőre is visszatér.
  • The Messengers (Egyelőre nincs magyar cím)
    Frissen indult széria, melynek csak részben sikerült elnyernie a tetszésemet. A kevés általam nyomon követett sorozatnak köszönhetően belefér az időmbe. Lévén, hogy nézettségének köszönhetően nem lesz folytatás, így kíváncsian várom, hogy a készítők majd mit fognak kihozni belőle.
  • The Last Man On Earth (Egyelőre nincs magyar cím)
    Íme az általam várt egyik sitcom, amely ugyan nem hozta azt, amit elvártam volna, de még a mércét eléri, hogy a nézősök között legyen. Kíváncsian várom, hogy a készítők mit is tudnak majd kihozni belőle minimum az évadzáróra, ha már a cím az ötödik résztől elvesztette jelentését.
  • Sailor Moon Crystal (Egyelőre nincs magyar cím)
    Na még egy olyan sorozat, amely csak a húsz perces játékidejének, s egy korábbi változatának köszönheti azt, hogy nyomon követem. Bevallom kacérkodok a gondolattal, hogy az évadzárója után abba is hagyom, mert valahogy sem a hangulat, sem pedig a látvány nem lett olyan, amit érdemes lenne nézni. De ugyebár két hetente jön új rész, szóval.

Elbukik a sorozatfront?

Emlékszem arra az időre, amikor iszonyatosan sok mennyiségű sorozatot néztem. Ez leginkább az iskolás idő volt, s tudtam szinte mindenre időt fordítani. Természetesen akkor is voltak olyan pillanataim, amikor csak fogtam a fejemet, hogy mi is lesz, illetve mikor tudok megcsinálni majd valamit. Azonban ott volt egy adott dolog, mely rendesen előtérbe kerített mindent: a nyári szünet. Az az időszak, amikor korlátlanul tudtam bármit bepótolni. Természetesen vizuális értelemben.
Mióta munkába álltam természetesen ez elég szépen megváltozott, s most örülök annak, ha sokszor van időm arra, hogy ténylegesen tudjak annyit aludni, hogy ha majd másnap kinyitom a csipás szememet, akkor ne azt érezzem, hogy hány óra múlva fogok tudni ismét ágyba kerülni, hanem azt, hogy milyen jót aludtam. Pont ezért is történet meg, hogy az általam közepes megítélt alkotások is mennek a kukába. Könyörtelenül. Ez olyannyira jól megy nálam, hogy míg régen átlagosan követtem akár 20-25 sorozatot, most ez a szám keményen ötre redukálodott.

A túlélők
Nálam ez az a fajta kategória, amelyet leginkább két részre szeretem szedni. Mert itt nem csak azok a szériák kapnak helyett, amelyek számomra a legnagyszerűbb szórakoztatást nyújtanak. Hanem vannak olyanok is, amelyeket egyszerűen már nem tudok abba hagyni, mert kísért a múlt. Ilyen a Supernatural, melynek első három évada kellemes kikapcsolódás volt, s a harmadik etapja olyan szintű tökön rúgás volt, hogy csak lestem azon a minőségi szintlépésen, ami a negyedik évaddal elindult. Sajnos a széria már csak árnyéka egykori önmagának, de a régi idők annyira nem engednek el tőle, hogy még most a tizedik évadban is kitartok, pedig már nem szórakoztat. Sőt!
Nem említeném egy szinten, de sokszor felmerül bennem, hogy én miért is nézem a The Walking Dead-et. Ugyanis valóban tetszett az öt évvel ezelőtt indult zombis sorozat, de mára nagyjából van öt karakter, akiket be tudok lőni, hogy kicsoda. A többiről nagyjából semmit sem tudok, hogy pontosan hogyan is csatlakozott a szériához. Általában egyben nyomok le két, esetleg három részt, s végül így maradok vele szinten. És többnyire mindig jön egy olyan jelenet, vagy egy olyan epizód, melynek köszönhetően tovább kitartok. Hasonló érzéseim vannak a Sailor Moon Crystal-lal szemben, melynek kézzel rajzolt sorozatának nagy rajongója voltam, de a cgi szintűre süllyedt reboot egyáltalán nem tetszik. Bár lehet erre lehet azt mondani, hogy annyira rossz, hogy már jó.

De a fentieket alapul véve természetesen akadnak olyanok, melyek hozzák az általam elvárt szintet (még). Ilyen a The Big Bang Theory, Resurrection.

Az elesettek
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az utóbbi időben nem próbáltam be több sorozatot. Nagyon sokan mondták, hogy a sokadik évadával visszatérő Shameless jó. Részben egyet is értek velük, hisz az első évadot csak végig néztem. Habár számorma kicsit nyersnek tűnt, főleg a szexualitás részével hozott olykor kínos zavarba. Mivel csak egy posztert láttam belőle, így számomra elég nagy meglepetést okozott az első ilyen jelenet. Főleg azért, mert sok mindent gondolhattak a szomszédok főleg úgy, hogy elég komoly hangrendszeren tapasztalhattam, hogy milyen szépen is szól a Full HD változat 5.1-ben. Tanulván az esetből így fülhallgatóval indultam neki már a többi résznek, de a második évad első harmadánál inkább kiszálltam belőle.

The Comeback nálam kellemes meglepetés volt. Főleg így ősszel. Így nem is volt kérdés, hogy gyorsan végig megyek rajta. Hisz a játékidő epizódokra bontva kevés volt, illetve az epizódszám sem volt félelmetes. Azonban a hat éves pihenőidő, amely beiktatódott az évadok között nem tett jót, így a második évadban nagyot csalódtam. Három részt ért meg nekem. Nem többet. A Constantine nekem nagyon várós volt, s a bevezető rész tetszett is. Nagyjából a harmadik résznél éreztem azt, hogy nekem ebből nem kell semmi. Talán az évad feléig bírta a Red Band Society is, aminél fájó volt, hogy mennyire szerethetőnek tűnt, s mennyire más irányt vett végül.
Egy epizód azonban elég volt például a Web Therapy, The Job Lot, The Flash, Bad Judge, Selfie esetében, hogy tudjam nekem több nem is kell belőlük.

A visszatérők
Nagyjából ők azok, akik felértek arra a szintre, hogy nem csak nyomon kövessem őket, hanem többször is megnézzem az adott epizódokat, vagy az évadokat. A nyáron indult Friends darának a végére értem. És akkor itt van a Terminator: The Sarah Connor Chronicles, melyet csak a webes pályafutásom alfájának és omegájának tartok. Egyrészről ez volt az a széria, melynek köszönhetően immáron saját webhellyel, illetve bloggal rendelkezek. Ámbár egyik legfájóbb vizuális pontja is a virtuális életemnek, ugyanis csak két évadot élt meg, s lezárás nélkül ért véget. Szerintem már van két éve, hogy már HD minőségben is lemezre került, de most jutottam el oda, hogy újra nekiüljek.

A kérdőjelesek
Ők nem mások, mint a midseason-re hagyott újoncok. Hat szériáról van szó, illetve egyetlen visszatérőről, ami nem más, mint a Glee. Utóbbinak minőségi szintje lement a béka rottyantója alá, de ha már utolsó évad, akkor mindenképp végigkövetem.

…és egyre inkább hiszem azt, ha így haladok lassan nem lesz TV széria, amit nyomon tudok majd követni.

Supernatural: 9.évad

Szép szám az, amikor egy széria eléri a tizedik évadát. Elsősorban azért, mert nagyon sok igényes sorozat hullik el idő előtt, befejezetlenül. Másod sorban nem tűnik nagy számnak ugyan, de amikor az ember belegondol, hogy egy átlagos széria ilyenkor már javában a kétszázadik epizódja is elkészítésre kerül, akkor néz egy nagyot. Valami hasonló a helyzet a Supernaturallel is, hisz jövőre érkezik a tizedik évad. Ami meglepő, ha alapul vesszük, hogy milyen mostoha körülmények között is készültek az eddigi epizódok, illetve milyen kis költségvetésből láttak az eddigi részek napvilágot. Ebből a szempontból viszont azt kell mondanom, hogy tényleg nem semmi az ahonnan indultak a készítők, s jelen helyzetben hol tartanak. Azonban, ha egykori rajongóként alapul veszem, hogy történetileg, minőségileg honnan indult, akkor már koránt sem annyira példaértékű a széria, mint kellene.
Valamikor réges régen, úgy hozzávetőleg öt évvel ezelőtt még remegő végtagokkal vártam a következő részeket, illetve mindenféle fórumra felmentem, hogy újabbnál újabb információkat tudjak meg a sorozatról. Mára már odáig jutottam, hogy néha csak akkor jutott eszembe, hogy “ezt” még nézem, hogy éppenséggel a WhatNext-en a profilomat megsasolva láttam, hogy felgyülemlett epizódokat, amiket még nem néztem meg. Ilyenkor persze sokaknak az eszébe jut, hogy miért is követem még nyomon, ha már nem vagyok oda érte. Erre leginkább olyan példát tudnék mondani, mint a se nélküled, se veled kapcsolat. Tudod, hogy már nem az igazi, ki is lépnél belőle, de aztán kapsz egy kis kedvességet, ajándékot, s a régi idők jutnak eszedbe, s reménykedsz, hogy minden rendbe jön. Itt hasonló helyzet állt elő a színvonallal kapcsolatban is. Azonban évad közben nem léptem meg a kaszát, majd a finálénak köszönhetően meg ott tartok, hogy maradt a nézendők között. Sajnos.

Tovább

Döglődő szériák, avagy helyzetjelentés sorozatfrontól

Már ideje volt egy összegző bejegyzésnek is az általam követett szériákról, hisz még messze van az évad vége, addig meg bármelyiket faképnél hagyhatom. Bár ez nem jellemző rám már az évad végén.
Jó pár bejegyzésben említettem, hogy sajnos már nem nagyon ülök a TV készülék előtt, nézve az épp aktuális szériákat. Egyik oka ennek az, hogy kevés szabadidőm van munka mellett, s bizony eléggé be kell osztani azt a maradék szabadidőt, hogy mire is használom fel. Épp ezért sem mindegy, hogy mit nézek. Valamikor a 2000-es évek tájékán úgy volt, hogy amit elkezdtem, azt végig is néztem. Még akkor is, ha a széria közepénél már erősen untam, sőt megutáltam az egészet. Azóta kicsit harcedzett lettem, hisz nem igazán akarok bármire is felesleges időt fordítani. Az viszont más kérdés, hogy ha erősen szelektálnék lenne kb. 2-3 széria, amit néznék. De nézzük jelen pillanatban hogyan is állok.

Halhatatlanok
…avagy azon szériák összessége, melyekért minden izmom remeg, hogy az aktuális epizódot láthassam. Eszméletlen az, hogy mennyi tartozott nálam ebbe a “kategóriába” pár évvel ezelőtt, most meg pár címet tudok csak felhozni. Annak idején egyszer már kaszáltam, de szerencsére a Comedy Central folyamatos ismétléseinek köszönhetően ismét visszavettem a nézős listára a The Big Bang Theory-t, mely sok kritikát kap rajongóktól, hogy megváltozott eléggé. Ez igaz is, de ennek ellenére én élvezem. Probléma folytatással nincs, hisz nem is tervezem abbahagyni, az pedig jó hír nekem, hogy további három évadot rendeltek az egyik legnézettebb szériának. Ami viszont eléggé szomorú az én szemszögemből, hogy ide csak más címet tudok írni, amely nem más, mint a nemrégiben útnak indult Resurrection, amely szerencsére hozta azt a szintet, amit vártam tőle. Bízom abban, hogy lesz következő évad is, habár a szezon végére még átmehet minősíthetetlenbe.

Középmezőny
Itt már nem kell azon gondolkoznom, hogy mit is írjak ide, vagy pedig mit is kellene ide írnom. Mindenképp kiemelném a Bitten-t. amely nem rég indult útjára, habár csak az első részt néztem meg, de úgy látom van benne potenciál. Persze nem véletlen, hogy az erős középmezőnyben kapott helyett. Nem minőségi “termék”, de legalább annyira jó, hogy szórakoztatni tudjon. Lehet sokak nagy levegőt vesznek, ha ide merem írni a The Walking Dead-et is, de számomra az erős kezdésből eléggé középszintre süllyedt a széria. Ennek ellenére még tudja magát tartani azon a szinten, hogy ne mondjam azt, hogy ennyi volt. De nem véletlen az sem, hogy az epizódokat kettesével, vagy pedig hármasával nézem.

A haldoklók
És itt törik össze a szívem. Az elég erős négy évad után szinte csak gyötrődés az, ami van a Supernatural-lel, melyet a kilencedik évadnál egyszerűen nem tudom abbahagyni. Egyszerűen olyan kellemes élmény volt a kezdés, hogy még mindig reménykedek abban, hogy talán jobb lesz. Persze tudom, hogy erre gyakorlatilag nem sok esély van, de hátha. A pár napja indult The 100 a tipikus példa arra, hogy olyannyira rossz, hogy már jó kategória kiváló győztese. Hogy meddig fogja bírni nálam, nem tudom. Lehet évad végéig szenvedek majd vele, de az is lehet mutat valami olyat, ami maradásra bír a további folytatásra is. Már, ha lesz. Már ennél az évadnál is ki akartam lépni, de ha megtette helyettem a FOX, hogy nem kér többet belőle, akkor már végigülöm a Raising Hope utolsó pár epizódját. Erős kezdés szinte épp hogy nézhetetlen folytatásba torkollott. Hasonló a helyzet a Glee-vel is, mely annyira bejött az elején, hogy egyszerűen nem hiszem el, hogy milyen nézhetetlen szintre jutott. Nem véletlen, hogy az olykor 18 milliós nézőből már csak 2 – 2,4 az, amely követi. Mivel nem sok van hátra az évadból azt még megnézem utána pedig búcsút intek neki. Hasonló sors vár majd a Modern Family-re és a Once Upon A Time-ra is. Egyetlen egy esélyt kapnak, mégpedig az évadzáró fényében. Ha hoznak valami olyat, ami felkelti az érdeklődésem, akkor majd a következő évadra is maradok. Amennyiben nem ez történik, akkor ennyi volt.

Remény?
Ugyan már elég régen itt hever mindkét széria első évada a merevlemezen, de nem volt időm még ahhoz, hogy nekiüljek bármelyikhez is. Mindkettőt már követtem egy bizonyos részig, de mivel mindkettőről elég jókat olvastam, hogy későbbiekben elég szépen fejlődik minőségi szinten, így úgy döntöttem maradok. Az egyik ilyen az amerikai Being Human, a másik pedig az Arrow. Bízom benne, hogy megfelelő szórakozást fognak majd nyújtani, de azt hiszem, hogy ez majd csak nyáron fog kiderülni, ha alapul veszem azt, hogy mennyi időm van sorozat nézésre.

…és elég elolvasni a jelenlegi bejegyzést, hogy mennyire is sz@rul állok sorozatok terén. Pffff….