Augusztus végére

Mikor még diák voltam az augusztus nem tartozott a kedvenc hónapjaim közé, hiszem azon kívül, hogy hamar eltelt, szembe kellett néznem azzal is, hogy az utolsó héten többnyire ráébredtem egy fontos dologra. Méghozzá arra, hogy a nyaram szinte eseménytelenül lezajlott mindenféle komolyabb program nélkül. Nyilván diákként nem rendelkeztem fizetéssel, így ez ellen nem is nagyon tudtam tenni semmit. Bár tény, hogy a programbeli részével továbbra is komoly gondok vannak nálam, amelynek problémaforrása meglepő módon nem anyagi jellegű.
Minden évben volt valami, aminek következménye egyenesen az volt, hogy a nyár jelentős részét munkával, illetve a négy fal között töltöttem. Idén is sajnos így sikerült, így a személyes találkozókat leszámítva gyakorlatilag nem sok mindent csináltam, mint amit beterveztem. 

Ismételten belefutottam abba a hibába, hogy a szabadságolások rosszul lettek kiadva, így aztán feleszmélve ebből rájöttem, hogy két dolog közül választhatok: vagy nyáron is elmegyek legalább egy hétre, s pár nap szabadsággal számolhatok, vagy pedig spórolok szeptemberi és az őszi időszakra. Az utóbbit választottam, aminek következménye az lett, hogy rájöttem: a hétvégék pihenésre egyáltalán nem elegendőek huzamosabb időn keresztül. Persze az eltervezett kerékpározásokból semmi nem lett, hiszen július elejétől olyan forróság volt, hogy egyszerűen nem tudtam időt szakítani rá. Délután meg lehetett dögleni, míg este már késő volt, amikor valóban ki lehetett volna mozdulni a másnapi munka miatt.
Strand hétvégére mindig ki volt lőve, hiszen akkor zsúfolásig van az egész, s úgy már nekem sem élvezetes. Így hétköznapra hagytam, egészen addig toltam az egészet, míg sikerült egy olyan alkalmat kiválasztani, amikor egy órát tudtam csak kint tölteni. Egyrészről megfájdult a fejem napközben, ami fájdalomcsillapító hatására sem enyhült, másfelől pedig beborult teljesen, így hát nem mertem tovább maradni az elázástól félve. Persze egy csepp eső sem esett. 

Természetesen két hét múlva indul a szabadságom, mely hova fog kifutni még nem tudom. Egyrészről az időjárás előrejelzés miatt nem túl kegyesnek ígérkezik, ámbár ez annyira nem érdekel, mert mindenképpen jól fog esni, hogy egy kicsit több napom lesz itthon. Másfelől azonban a betervezett fővárosi utazásom lóg a levegőben, hiszen most más lenne a szállásadóm, ahol egy harmadik féltől függ, hogy megoldható lesz-e az egész. Bízom benne, hogy a héten, de legkésőbb jövő hét elején kiderül, hiszen ha az utolsó pillanatig várok, akkor egyre nehezebb lesz itthon tervezni bármit is. 

A rövid terv egyelőre persze az, hogy az elkövetkezendő két hetet kibírjam, s lehetőleg semmi ne történjen velem (betegség, baleset stb.), ami keresztülhúzhatná a számításaim. S persze bízom a sokkal kellemesebb időben. 

Amikor túl szorossá válik a nadrágszíj

Annyi bizonyossá vált számomra, hogy mindent össze tudok hozni, ha az évszak tavasz, ősz, vagy tél. Azonban nyáron egyáltalán nem úgy mennek a dolgok, mint ahogyan kellene.
Korábban többször megfogadtam, hogy bizony változtatok a hozzáállásomon, és bizony végre egy olyan nyarat rittyentek magamnak, amiben van minden: szórakozás, pihenés, munka, és természetes ezekhez szükséges anyagi háttér. Természetesen ismételten nem jöttek be a számításaim. Első körben szembe néztem ismét a tavalyi problémával: a munkahelyi kollégák száma a szabadságolás szempontjából elhanyagolható, azonban a koruk és a gyerekek száma már kevésbé, melynek következménye a napok számában nyilvánul meg. Mivel az év első felében háromszor voltam szabadságon, így az év második felében összesen két hét szabadsággal számolhatok, s ha ezeket nyáron akarom igénybe venni akkor nem elég, hogy akár fél évnyi szabadság nélküli munkahónapok elé nézek, de még ott van a probléma, hogy mindenki nyáron megy el szabadságra. Utóbbival nekem nem is lenne problémám, ha éppenséggel a jelentős többség a szabadságának 80%-át nem nyárra tervezné, aminek köszönhetően akár 2-3 alkalommal is odavan, miközben a másik emiatt nem tud elmenni. Így zsinórban másodjára belecsúsztam abba, hogy a nyár szabadság nélkül telik el. 

A pénz mindig jól jön, így végül sikerült összehoznom egy másodállást, amiből nem lett semmi a munkáltató hozzáállása miatt, aminek így utólag örültem, mert jelentősen nem gondoltam bele, hogy vajon mi is lehetne a következménye, ha szinte aludni járnék haza. A plusz pénz jól jött volna, s időtöltésnek is jó lett volna dogozni, azonban későbbiekben már nem örültem annak, hogy ebből nem lett semmi. A blog keretein belül többször leírtam, hogy az elmúlt négy évben a bekalkulált anyagi kiadásaim azért csúsztak meg jelentősen olykor, mert valami váratlan kiadás jött szóba. Ez akkor volt probléma, ha éppenséggel nem tudtam elkerülni a pénzköltést. Ilyen volt a számítógép alkatrész meghibásodása, amely az elmúlt három évben kétszer is megtörtént. Egyszer villámkár, egyszer pedig folyadék okozta rövidzárlat. Ugyan gyűjtöttem az alkatrészekre, de hirtelen pótlásuk nagy kiadást jelentettek, így eldöntöttem, hogy egy másodlagos PC is kellene. Azonban annak tárolása helyigényes lenne, s mivel időközben utazást is igénybe vettem, így végül laptop jött számításba.
Összesen 100 ezer alatti gépre gondoltam, s ilyet is néztem ki. Egészen addig, míg két héttel ezelőttig nem világosítottak fel, hogy hiába csak internetezés, és zenehallgatást szolgálna a gép az általam bekalkulált ár csak silány minőséget eredményezne. Olyan minőséget, ahol egy böngészőből megnyitott közösségi portál is megakaszthatja az adott gépet, így egy SSD-Intel Core i3-as processzorú változat mellett kikötnöm, ami természetesen legalább 40 ezerrel megugrotta a vételárat, amit szerettem volna költeni. Végül így lett a kiszemelt egy DELL masina, amelyet eme hónap végén tervezek megvásárolni. 

Nem tetszett az ár, de kénytelen voltam belátni, hogy ha valóban másodlagos PC-nek szánom, amit akkor használnék, ha valami meghibásodna a gépemben, vagy elutaznék itthonról, akkor nem érdemes spórolni. Mindezek mellett természetesen azt is figyelembe kell vennem, hogy ezáltal máris csúszok a szeptemberrel, hiszen nem csak új játék megjelenéssel kell szembenéznem, hanem az egy hetes szabadságommal is, amelyet ismételten nem itthon, hanem a fővárosban tervezek tölteni. 

Azt is megfogadtam, hogy az augusztus tökéletesen jó lesz arra, hogy kimozduljak itthonról. Ez megint nem jött össze. Egyrészről ott volt a munka, melynek köszönhetően sokszor kellett lemondani programokat figyelembe véve azt, hogy másnap korán kelés van. Másfelől pedig vagy éppen esett az eső, vagy meg lehetett dögleni olyan meleg volt. Így sajnos a napközben lófrálás, sétálás, és bicajozás teljesen kiesett a lehetőségek közül. Amikor viszont már kellemes lehetett a levegő, az viszont már bőven este kilenc után volt, akkor pedig már azzal kellett szembenéznem, hogy vagy senki nem érne rá, vagy pedig felverném az egész házat. Így marad a zenehallgatás, és filmnézés.
A laptop vásárlás miatt spórolást tervezek, így a hónapban egyetlen egy programot hoztam össze, ez pedig a strandolás, amelyet jövő héten akarok majd megvalósítani, amennyiben nem lesz rossz idő, valamint ténylegesen megúszom mindenféle probléma nélkül, mint legutóbb a füldugulás. 

…és elkezdődött az ősz!

Mai napon alig vártam, hogy végre legyen a munkaidőnek, lévén tegnap nem nagyon sikerült kialudnom magam. Bár mondjuk ez annak is volt betudható, hogy nem is feküdtem le időben, hiszen nem úgy alakítottam az esti terveimet, hogy abba beleférjen majd egy olyan koránkelés, amelynél nem kell imádkoznom, hogy ki tudjak kelni az ágyból az álmosságtól.
Ahogyan haladtam előre a már megszokott útvonalamon hazafelé a szemem egyre inkább az ünneplőben haza pattyogó, illetve kerekező diákokra összpontosult. Jómagam emlékszem, hogy mindig arról volt szó, hogy ősszel kezdődik az iskola mindig, azaz az első tanítási nap a szeptember 1. Persze gyerekként is tudtam, hogy nem egy nap alatt változnak az évszakok. így aztán a szeptemberi kezdés mindig arról szólt, hogy ünneplőben, majd pedig tanítást megkezdően utcai ruhában izzadtunk a tanteremben. Bár tény, hogy a mai nap azért jót röhögtem, ha azt veszem alapul, hogy annál nagyobb szívás nem lehet egy diáknak, ha az iskolakezdés pont péntekre esik.

Ahogyan fentebb is említettem az évszakok nem egyik napról a másikra változnak, hanem szépen lassan, folyamatosan. Mivel szeptember közepéig mindenképpen bízok a szép nyári időben, így aztán megléptem azt, hogy szeptember közepén szépen össze “gereblyézve” plusz pihenőnapokat műszakcserével majdnem két hétre elmenjek szabadságra. Lévén nyáron nem sikerült, hiszen május közepén, végén gyors kaptam 1-1 hetet, mert ugyebár a többség több gyermekes, legalább 40 éves dolgozó, akik majdnem harminc napnyi szabadsággal rendelkeznek, s ebből természetesen legalább 20-at nyáron akarnak kivenni. Ebből fakadóan pedig én előretervezett program híján gyönyörűen kiestem. Így aztán a nyarat szépen végigdolgozhattam.
Természetesen igyekeztem mindent összehangolni, de sajnos nem igazán jött össze. Leginkább a meleg volt az, ami leszívott, s iszonyatos volt majdnem negyven fokokban járni dolgozni úgy, hogy a munkaruha nem épp légáteresztő mivoltából műszak végére a hátamon folyt a víz. Mindezek mellett persze próbáltam magam az épp betervezett Vészhelyzettel szórakoztatni, de sajnos az lett a vége, hogy július elején megrekedtem, hiszen legtöbbször nem tartózkodtam itthon, vagy pedig korábbi filmeket néztem újra, zenét hallgattam, vagy épp a megfogadott napi testmozgási igényemet teljesítettem séta, vagy bicajozás keretén belül.

Az elmúlt két hétben volt elég sok minden,amit csináltam. Legutoljára például a hétvégi zártkertbe kerekeztem ki, melynek okán legalább 35 km-t teljesítettem, majd pedig őrült fényképezésbe kezdtem, hogy megörökítsem az ottani növényeket, illetve a körtefáról lehullott termésben táplálkozó rovarokat, ezáltal tovább növelve az eddig elkészített fényképek számát, valamint tesztelve a telefonomat.

Mindezek mellett igyekeztem hódolni a pihenésemnek is, hiszen kellett erő a munkához is, hiszen vállaltam be extra műszakokat, amit a már akkor megbántam, amikor az igen szó elhagyta a számat, és természetesen voltak olyanok is, akikkel cserélni is kellett.  A strandra el akartam még jutni, de sajnos nem jött össze sem az idő, sem pedig az időjárás, ámbár remélem, hogy az elkövetkezendő három hétben még lesz olyannyira jó idő, hogy megtudjak mártózni a habokban.
Ugyan nem sok időt töltöttem itthon, de meglepetésként ért, hogy a nemrégiben meghosszabbított hűségidő a szolgáltatónkkal módosult, hiszen mindenféle hűségpontokról esett szó lévén, hogy mindhárom szolgáltatás meg van rendelve. Persze nálam már ebből kettő ki is esett, hiszen az internet az egyetlen, amire igényt tartok, s használok. Aztán persze volt némi meglepetés, amikor a beharangozott 250 mbit helyett csak 100 mbit lett végül az 50 mbit-től, amit jeleztem is itthon. Ugyan elvileg csak 350 forinttal növekszik a számlánk, de azért megjegyeztem, hogy egy ügyintézőnek illene tudnia, hogy mely csomagok érhetőek el egy adott kerületben.

Nem mintha eddig sem lett volna gyors, de azért némileg sikerült pofára esnem, hogy nem azt kaptuk, amire módosítva lett. Egyelőre zajlik az élet, s már számolom a napokat, amennyi napom hátra van a szabadságig. Szerencsére egyik ismerősöm felajánlott alvási lehetőséget a lakásában, így aztán a szabadságom felét nem itthon, hanem a fővárosban fogom tölteni. Mindezek mellett pedig van tervben mozi, strand, és némi “bandázás” azokkal, akikkel nem tudok találkozót összehozni munkanapokon.

Éjszakai “őrjárat”

Bő egy hete tettem közzé azt a bejegyzéstamiben tulajdonképpen leírtam, hogy milyen is volt visszatérni a szabadságomról. A lényegi része az volt, hogy mivel az első fél évben összesen öt napot használtam el a rendelkezésre álló szabadságomból, így sejtettem, hogy májusban, de legkésőbb júniusban mindenképpen ki leszek írva szabadságra. Mivel én az vagyok, aki a munkabeosztáshoz alkalmazkodik, így többször is elmondtam, hogy akkor írnak ki, amikor akarnak. Majdcsak találok magamnak valamilyen elfoglaltságot, lévén nyaralás egyelőre kilőve. Bár tény, hogy lassan negyedik éve annak, hogy mindig történik valami anyagilag, ami keresztülhúzza a számításomat, hogy egy több napos szórakozást, vagy utazást be tudjak időzíteni.
Így történt ez most is, azonban annyival volt karcsúbb a történet, hogy az új telefonvásárlás miatt tulajdonképpen anyagilag bekorlátozódtam csöppet júliusig, amikorra szerettem volna megvásárolni ténylegesen a készüléket. Habár tény, hogy tudatosan vállaltam be így a dolgot, mert sem előfizetéses nem szerettem volna lenni, továbbá ha lakást/házat nem veszek hitelre, akkor már telefont végképp nem fogok. Ugyan a szabadságom saccolva 70%-a unalomba fulladt, így örömmel vettem tudomásul, amikor végül visszamentem dolgozni. Ámbár tény, hogy az ünnepnapok, illetve a kötelező szabadnappal megtoldva majdnem két hétig dekkoltam itthon, amelyből tulajdonképpen az első három napban megcsináltam mindent, amit akartam. A nagy bevásárlást is előre hoztam, hogy fizetéskor legyen szabad délutánom munka után, s ne rohangálással teljen. Mivel szokásomhoz híven kikalkuláltam mindent, így csöppet pofára estem, amikor második hetemet kezdtem meg múlt héten, majd közölték, hogy következő héten ismét szabadságon vagyok. Ráadásul a munka szombatomra kaptam az a heti szabadnapomat, így két szabad hétvége közé be lett dobva ismét öt szabadságbeli nap. 

Szó se essék róla, ha munka és a pihenés között kell választani,akkor egyértelműen a pihenést választom, csak ez kissé rosszul jött ki lépésként. Ugyanis kalkuláltam legalább hat heti folyamatos munkával, így se program, se kellő anyagi nem áll rendelkezésre nagyobb terv megvalósításra bő egy héttel a fizetés után. Természetesen elfogadtam a tényt, hogy nem jelöltem be fix szabadságot, így a júliust viszik a többiek, s az augusztusra bejelentett igények miatt következő két hónapban megállás nélküli lesz pihenőnapokkal. Csak kissé pofán vert mentálisan a tény, hogy nagyjából semmi tervem nincs. Ráadásul még két napig esett is az eső, ami miatt kénytelen voltam a négy fal közt tölteni az időmet.
Ennek ellenére igyekeztem a vizuális szórakozásokat előre tenni, valamint órákig tartó szórakoztató diskurzusba fektetni energiámat másokkal ezen a két napon. Végül a tegnapi napon nem törődve a  fekete felhőkkel éjfél után szépen besétáltam fél várost unalmamban, amelyeket persze meg is örökítettem. 

A hűvös levegő jót tett, valamint ismét tesztelhettem, hogy mit is tud a telefonom sötétben, amivel persze meg vagyok elégedve. Hazatérve pedig reménykedtem egy jobb időben. Szerencsére a mai nap már jobb időjárást biztosított, s estére is van társasági programom, s bízom benne, hogy hazaérve lesz még annyira jó idő, hogy egy jót tudjak kerekezni ismételten a városban. Holnapi napra ismét jó időt jósolnak, így mai nap bevásároltam, melynek célja a holnapi strandolás volt. Bízom benne, hogy most nem égek le, valamint kicsit jobban ráharapok a vizuális szórakozásra, s jobban ki fog kapcsolni majd, mint az elmúlt két napban. S természetesen abban is bízok, hogy másoknak munka mellett jut szórakozásra is idejük a hétköznapokban, s nem várva a hétvégét annak reményében, hogy akkor nem fogok unatkozni program híján. 

Kedves Murphy! Elmész te a jó büdös….!!!!

“Ami el tud romlani, az el is fog romlani!” – van egy ilyen elég népszerű mondás, melyet egy Murphy nevezetű egyén szájából hangzott el. Mostanság elég sokat foroghat a sírjában (feltéve, ha van neki), mert elég sokat emlegetem. Ugyanis ez az évem másról sem szól, mint azokról a dolgokról, amelyek tönkremennek, s majd szépen pótolnom kell őket.

Június. Ez az a hónap, amikor már biztos lehet benne az ember, hogy már itt a nyár, s szépen kezdődhet a pihenés. Feltéve, ha éppen van szabadsága, vagy pedig munkája, s ennek köszönhetően pedig pénze, hogy kikapcsolódjon. Az idei munkahelyváltás sikeresnek bizonyult olyannyira, hogy végül úgy döntöttem nem várok a nyári hónapokig, hanem szépen megveszem magamnak, ami kell. Mert ugye sajnos elég sok mindenre szükségem lett.
Epekedve vártam a nyarat, s leginkább azt, hogy végre szabadidős programokat tudjak magamnak szervezni, de úgy néz ki az év végi értékelőmben megint úgy fogok írni erről az évről, melynél alaposan meg kellett húzni a nadrágszíjat. Még februárban döntöttem úgy, hogy ideje a régi munkahelyemet otthagyni, mert már semmilyen szemszögből nem viselhető el az, ami ott folyik. Sikerült is 72 órán belül találnom egy másikat, ami jelen pillanatban a legjobb választásnak tűnik minden szempontból. Ekkor engedtem a csábításnak, s mivel egyébként is villódzani kezdett a monitorom, úgy döntöttem lecserélem. A megrendelt terméket át is vettem, majd nagy örömmel jöttem haza. Összeszerelés után pedig jött a hatalmas pofára esés, ugyanis a számítógépem nem volt hajlandó elindulni. Pontosan elindult, csak képet nem adott, hiszen a videokártya kilehelte a lelkét, s ezt hangos ventilátorai hangjával “tudatta velem”.

A márciusom ebből a szempontból nem volt túl szerencsés, s csak előre számolgattam, hogy mennyibe is fog majd nekem fájni az egész tavasz, ha mindent pótolni akarok. De ahogyan számolgattam júniustól előbb a videokártyából nem lesz semmi. Időközben még egy diagnosztikai programot is feltelepítettem, ami viszont jelezte, hogy a másfél terrás háttértárolónak használt merevlemezem állapota kritikus, s cserét kíván. Hogy mennyire is volt valódi a veszély nem tudom, de mindenesetre léptem az ügyben.
Úgy gondolom 225 forint nem sok pénz, ezért minden héten vásárolok egy lottó szelvényt. Persze nagy reményekkel vágom bele a pénztárcámba, s jó előre elköltöm a milliárdokat, de legbelül soha nem hiszem, hogy nyernék valamit a tapasztalaton kívül. Ennek ellenére hármas találatnak köszönhetően majdnem 17 ezer forint ütötte a markomat, ami rendkívül jól jött. Így idő előtt megvásároltam az új kártyámat, ami egy R9 380 lett végül, majd szintén idő előtt beújítottam egy merevlemezt is. Úgy voltam vele a június kissé necces lesz anyagi szempontból, de komolyabban nem érdekelt. Idő közben persze belementem egy munkahelyi kirándulásba, mely előtt két nappal sikerült olyan szinten megfáznom, hogy vagy két hétig kínlódtam, mire kijöttem belőle. Lévén orvoshoz nem akartam menni elkerülve ezzel a kötelező táppénzt. Minap fellégeztem, s reménykedtem, hogy most már minden oké. Vagyis lett volna, ha tegnapi napom nem borul “aranyba”.

Szombati estémre programom nem volt. Pontosan lett volna, ha éppen nem mondják le az utolsó pillanatban. Nem estem kétségbe, s úgy döntöttem játékkal ütöm el az időt. Több hibaüzenetet is kaptam, hogy az egyik USB csatlakozónak nagyobb az áramfelvétele, mint kellene, de nem foglalkoztam vele. Egészen addig, míg a tegnapi napon meg nem adta magát a gépem. A hibaüzenetre rákerestem, s mindent megcsináltam, de semmi sem volt célravezető. Így kénytelen voltam beletörődni abba, hogy egy matuzsálemi gépet kell összeraknom pár nap erejéig, hogy legalább a filmjeimhez, s sorozataimhoz hozzáférjek, illetve netezni tudjak, s ennek köszönhetően megtudjak rendelni új alaplapot. Ami szintén nem volt betervezve. Bízom nagyon a szerencsémben, mert spórolni nem akartam, így végül egy Gigabyte GA-H97-HD3 lett a befutó:

Mindenképpen egy ATX méretű alaplapot akartam venni, hogy minden kényelmesen elférjen benne, s semmit ne kelljen nyomorgatni, valamint megfelelő mennyiségű csatlakozó legyen rajta. Mindezek mellett persze fő szempont volt a későbbi fejlesztési lehetőség is, de mivel “hardcore-gamer” csoportba nem tartozok, így harmincezer forint alatt maradtam alaplap ügyileg.
Emellett persze fontos tényező volt, hogy a házat is cseréljem, lévén már a bekapcsoló gombja is lötyög, s ennél viszont úgy döntöttem olyat vásárolok, ami elég népszerű a vásárlók körében. Így lett egy COOLERMASTER Elite Knight 350:

Idén videokártya cseréje volt csak betervezve, s semmi más. Ennek ellenére már monitor, alaplap, merevlemez, számítógépház is megvolt. Emellett még nem is említettem az elromlott fejhallgatót, valamint a hangszórókat. Mérlegelnem kellett, hogy mire is költsek. Hiszen még a számítógép napi használatra van idehaza, addig programok változóak. Persze, hogy tökéletes legyen az “örömöm” még az idő is rendkívül rossz volt, így amikor pihenőnapos voltam végig esett. Kivéve persze a mai napon, ami olyan kétesélyes volt, hogy vagy hatszor elmentem a strand mellett, hogy be merjem-e vállalni. Nem szeretnék még egy megfázást, ami további nem tervezett kiadást hozna maga után.

Milyen is lesz ez a nyaram? Ha nem tudok magamnak parancsolni, s költök ész nélkül azt jobban meg tudom magamnak bocsájtani, mint amikor jön egy olyan kiadás, amit nem terveztem, de muszáj költeni rá. Nagyon bízom benne, hogy idén már tényleg semmilyen elektrotechnikai eszközöm nem hibásodik meg. A június-július hónapom húzós lesz, s úgy néz ki vissza kell fognom magam költés terén. Szerencsére megint kajára ment el a sok lové, aminél nem is árt, ha pár dologról leszokok, s áttérek az egészségesebb étkezésre mielőtt még súlyfeleslegem lenne.

Didergős nyárutó

Lassan már egy hónapja annak, hogy ebben a kategóriában született tőlem bejegyzés. Ennek legnagyobb oka talán az, hogy egyszerűen nem nagyon tudtam visszatérni önmagamhoz, hogy kipihenve tudjak bármi értelmeset is írni. A szinte két hetes szabadságom utáni időszak igencsak megviselt. Első körben azért, mert ugyebár még nem töltöttem be a harmadik x-et, s ennek köszönhetően kevés éves szabadságom van. A több, mint tíz napos szabadságom pedig úgy jött össze, hogy bizony volt benne szabadság, pihenőnap egyaránt. Ráadásul mindig van egy valaki, akinek valahogy sohasem jó az aktuális beosztás, s így cserélnem kellett vele. Ennek köszönhetően miután visszatértem azzal kellett szembe néznem, hogy három hétre van összesen öt (!!!) pihenőnapom, melyből négy természetesen a vasárnapot jelentette. Így múlt héten jött el az a pillanat, amikor végre két napot egyben itthon lehettem. Ennek viszont nagyon örültem, s végre kicsit fellélegeztem, hogy nem arról szólt a délelőttöm, hogy azt kellett várnom, hogy a mosógépből mikor tudom kivenni a ruhát, hogy megszáradjon.

Próbáltam minél többet pihenni, de ugyebár ez nem mindig jött össze. Főleg, amikor több műszakról van szó, akkor sokszor megesik, hogy az ember nem tudja magát kialudni. Ilyenkor elég nyűgös tud lenni. Nálam is előfordult, s persze ilyenkor alig vártam, hogy itthon legyek, s befeküdjek a puha ágyba. Ennek volt többek közt köszönhető, hogy nagyjából sehová nem mentem. Kivéve egy helyet: a strandot.
Tudni illik, hogy a helyi strand elég sok kedvezményt hirdetett, így végül a hozzánk is bedobásra kerülő újságban is volt egy kupon, melynek köszönhetően majdnem 50%-al olcsóbb volt a belépő. Mivel elég jó idő volt, ezért úgy döntöttem, hogy szeptember 1. nálam nem a tanévkezdés első napja lesz, hanem az év utolsó strandolása, hiszen elnézve a beosztásomat, s az időjárás előrejelzést nem hiszem, hogy lett volna rá esélyem még egyszer. Ami be is jött. Legjobban arra voltam kíváncsi, hogy vajon mennyien is lesznek, hiszen amit legjobban utálok az a tömeg. Amit meg is tapasztaltam már mindkét alkalommal, mikor kimentem. Az idő jónak tűnt, s meg is lepett, hogy mennyire kevesen voltunk. Ennek örültem, hiszen kedvemre lubickolhattam, illetve végre magam is megtapasztalhattam, hogy tökéletesen megtanultam az úszáshoz szükséges mozdulatokat. Egyetlen egy dolgot kell még tökélyre fejlesztenem: a tempózást. Egyetlen egy negatívum volt, hogy a magas hőmérséklet ellenére fújt a szél, s ennek köszönhetően volt némi vacogás. De ennek ellenére jól éreztem magam, s még leégni sem sikerült.

Sajnálatos módon az időjárás eléggé megváltozott, s bizony olyan hűvös volt, hogy kénytelen volt egy bizonyos időre a kerékpáromat nyugdíjazni, s gyalog útnak indulni a munkahelyre. Mindezek mellett pedig rengeteg eső esett, melynek köszönhetően nem egyszer sikerült elázni, ami nem az esernyő hiányának, hanem inkább a rossz út miatt történt. Hiszen borzasztó, hogy egyes utcák errefelé olyan szinten kátyúsak, hogy nem tud az ember normálisan közlekedni ilyenkor.
Természetesen azért olykor felsütött a nap, amelynek én nagyon örültem még akkor is, ha nem tudtam elmenni sehová, hiszen másnap munkanap volt. De ennek ellenére volt egy gyönyörű hétköznap, amikor a fél utca előkapott valamit, hogy megörökítse az égboltot:

IMG_20150906_191332 IMG_20150906_191339 IMG_20150906_191441

Nagyon ilyet sem láttam még, s örültem, hogy itthon voltam, így lehetőségem volt megörökíteni. Habár csak az udvarból sikerült, hiszen nem tartott sokáig. Gondolkodtam, hogy majd az utca végén lévő gátra felmegyek, ahol van egy szép szántóföld, de sajnos mire odaértem, addigra már rég eltűnt… Kár.

A hideg idő arra kényszerített, hogy a négy fal közt legyek. Mondjuk tény, hogy a munka után, illetve előtt nem is nagyon volt kedvem sehová se menni. Azok az egy pihenőnapok meg olyanok voltak, mint ha nem is lettek volna. Ezeken meg egyébként sem akartam senkivel se találkozni. Számomra bőven elég, ha napi szinten hallgatom egy-két kolléga idióta marhaságait, s ilyenkor örülök, ha csend van körülöttem. Ennek köszönhetően pedig aztán a virtuális szórakozás volt a középpontban nálam. Ismét. Első körben végre megérkezett az Alien Anthology, melybe ma kezdtem bele. Szállítási költséggel együtt nem érte el az 5 ezer forintot, így azt gondolom nagyon jó vétel volt. Persze az alacsony ár nagyon vonzó volt, így jelen pillanatban három film van úton, mely elvileg jövő hét péntekig meg kellene, hogy érkezzen. Ha jól számolom, akkor minden bizonnyal szerdára már itt is lesz.
Nagy hiányosságomat pótoltam végre a Tomb Raider: The Last Revelation-nal, illetve a Tomb Raider: The Times-szal. A sorozatból egyik sem volt a kedvencem, de ha már nekiálltam a klasszikus részeknek, akkor már nem volt megállás, hogy ezeket is magaménak tudjam. Bár tény, hogy annak idején is eléggé fogtam a fejemet, most is sokszor éreztem úgy, hogy elég volt. De kitartó voltam, így a vállalhatatlan nehézségi szint ellenére mindkettőnek a végére értem. Ennek kapcsán pedig örültem, hogy végre neki kezdhettem az ötödik résznek. De mivel azért itthonról is ki kell mozdulni, így jelentősen át kell szerveznem, hogy mikor mit csinálok, hogy jusson idő mindenre. Így játékok terén csak ez lesz most terítéken.

Többször kaptam már az arcomba, hogy nem vagyok “ünnepi ember”. Ez alatt azt lehet érteni, hogy én csak akkor szeretek ünnepelni, hogy ha ténylegesen egy olyan dologról van szó, ami jó kedvre derít. Az, hogy felkelek, s születésnap, vagy névnap van, esetleg szilveszter vagy egyéb ünnep nekem az nem ad okot az ünneplésre. De mivel mostanság kissé megéheztem a tortákra, így belementem, hogy legyen némi ünneplés, s magamat meg megleptem a fenti filmekkel. Így végül a hétre kivettem három pihenőnapot, s ezeknek a megtekintésével fogom tölteni az időt elsősorban.
Ahogyan pedig néztem sajnálatos módon már megkezdődött az ősz, s bízom benne, hogy elég sokáig lesz még a hőmérséklet 20°c felett, mert dideregni csak akkor szeretek, amikor hó van. Mert az legalább látványban nekem tetszik.

A szabadság emlékére…

Múlt héten egy bejegyzés született arról, hogy megkezdődött a szabadságom. Ami első körben egyfajta helyzetjelentés is volt, illetve egy bejegyzés is volt, mely tartalmazta, hogy mit is kívánok csinálni. Ugyan van egyetlen egy napom még hátra, de nagy valamit egyébként sem tudnék csinálni rajta, így végül úgy döntöttem, hogy a mai napon kieresztem a virtuális kibertérbe eme bejegyzést, mely összegzi, hogy hogyan is telt a szabadságom.
Első körben mindenképp fontos megemlítenem, hogy júliust gyakorlatilag úgy dolgoztam végig, hogy a végén már a belemet is magam után húztam. Főleg azért, mert az alap felállás mellett még bevállaltam túlórákat is. Múlt hét elején kezdődött a szabadságom, s csak három nappal később kaptam végül is meg a fizetésem. Ezt már jó előre tudtam, így már júliusban elkezdtem spórolni, s ennek eredménye volt, hogy rögtön első nap már ki is tudtam menni a strandra. Ha őszinte akarok lenni, akkor eléggé türelmetlen voltam, ami nem hozta meg a várt eredményt szórakozás tekintetében. Az első szabadnapomat megelőző munkanapomon túlóráztam, így nem voltam túlságosan kipihent a megkezdett szabadnapomon annak ellenére, hogy legalább 14 órát aludtam egy huzamban. Viszont az idő jó volt, szinte forrt a talaj a forróságtól, s nekem pedig nem sok kedvem volt ahhoz, hogy azt várjam ki mikor ér rá. Főleg azért, mert nem volt kedvem kiadni majdnem két ezer forintot azért, hogy kint üljek beszélgetve a parton. Hiszen nekem a strandolás arról szól, hogy csak akkor hagyom el a medencét, ha egy másikba akarok menni, vagy pedig éhes, szomjas vagyok, illetve a mellékhelyiséget kell meglátogatnom. Spórolás tekintetében is jól jött eme hozzáállásom, így végül egyedül kimentem. Ami nem a legjobb ötlet volt, mert egy órányi pancsolás után iszonyatosan fáradt lettem, s úgy éreztem, hogy minden energiám elhagyott. Mindezek mellett nagyon jól telt a nap, mert a harmadik órában éreztem, hogy amint hozzáér a kezem a vállamhoz fáj. Így végül a nap hátralévő része azzal telt, hogy kenegettem a leégett vállam.

Az év eleji nagy PC Upgrade, illetve az ehhez hozzátartozó alaplap tönkretétel tisztítással mely plusz költséget eredményezett, valamint ehhez még hozzá társuló telefon csere lehetővé tette, hogy a szórakozásra szánt anyagi rész igencsak csekély legyen ezen a nyáron. Persze szerencsésebb voltam, mint tavaly, de ennek ellenére azért mindenképp bevállaltam jó pár túlórát azért, hogy ne kelljen itthon ülnöm. Na már most hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy ha kell valami inkább összehúzom a nadrágszíjat, s valahol spórolok, mint az, hogy orrba-szájba túlórázzak, hogy aztán ne legyek rendesen megfizetve. Ugyanis most is ez történt. Ami roppantul bosszant, mert hiába van elszámolva, ha az elszámoláson nem nagyon tudok elmenni. Így hozzávetőleg olyan 13 ezerrel kaptam kevesebbet, mint amennyire számoltam.
A kezdeti sokkból azért feléledtem, s igyekeztem hasznosan eltölteni a szabadidőmet. Mivel napközbeni kószálás csak muszájból volt sokszor, így az estét választottam arra, hogy a csavargás megtörténhessen. Persze ilyenkor hatalmas nagy szellőztetés volt a szobámban, ami többnyire semmit nem ért. Ennek ellenére azért próbálkoztam. Persze annak “örültem”, hogy rajtam kívül senki nem volt szabadságon, így nagyon tervezni mással sem tudtam. Ami volt, azt pedig többnyire az alkalom szülte. Ennek köszönhetően elhatároztam, hogy nem fogok egész nap itthon dögleni. Mindegyik szomszéd településre van már bicikli út, s mivel kedvenc sportom eme tevékenység, így miden este megragadtam a lehetőséget, hogy valahová átbicajozzak. Persze előfordult, hogy nem volt elég, aztán még lógtam a városban. A telefonom alkalmazásával mértem a “pályafutásomat”:

Screenshot_2015-08-11-21-15-32Sikerült is a napi mozgásigényemet elérnem, így nagyon is örültem neki, hogy már a harmadik nap sikerült visszarázódnom ebbe az “életmódba”, s ha már eljött a hat óra már bizsergett a lábam annyira mehetnékem volt.
A napégés miatt kénytelen voltam jó pár napot a szobámban tölteni úgy, hogy napra nem is nagyon mehettem, s napközben pedig a bőrápoló szerek hatását élvezni. Ahogyan terveztem is végül végére értem a Tomb Raider 3-nak, habár bevallom a közepén már úgy éreztem, hogy ketté fogom törni a klaviatúrát. Elhiszem, hogy egyeseknek annak idején egyfajta orgazmus volt, hogy ennyire nehéz, de nekem nem. Főleg azért, mert tudtam, hogy egy pályát mindenképpen teljesítenem kell, mert ha félbehagyom, akkor nem biztos, hogy másnap emlékezni fogok arra, hogy mit is csináltam az adott szinten. Így aztán nagyon “örültem”, amikor másfél órákat bolyongtam egy egyébként húsz perc alatt is teljesíthető szinten. Mindezek mellett azonnal neki is ültem a kiegészítő részének, ami viszont olyan könnyedséget hozott magával a fő résszel szemben, hogy egy délután alatt magamévá tettem. Persze a fő rész statisztikáját meg is őriztem (ami minden bizonnyal kétszer ennyi időt ölel fel, ha az elhalálozásokat, s az újratöltéseket is figyelembe veszem).

tr

Mindezek mellett törekedtem arra, hogy egy kicsit se punyadjak be, így természetesen az összes filmes hiányosságomat sikerült pótolnom. Persze soknak végül a törlés lett a végzete mielőtt megtekintettem volna, mert úgy döntöttem, hogy nem szeretném olyanokra vesztegetni az időmet, ami nem is biztos, hogy lekötne. Sorozatok terén nagyon örültem, hogy végre naprakész lettem a Zoo-val, amivel négy résszel voltam elmaradva, s persze ehhez még csatlakozott az új is. Mindezek mellett kellett valamit, ami kipótolja az időt, hiszen idén nagyon sok szériától elbúcsúztam, így tényleg nem maradt néznivaló a nyárra, mert mindennel naprakész lettem már májusban. Így végül egy véletlenül megtalált cikk kapcsán úgy döntöttem, hogy mivel annak idején nagyon szerettem az ER (Vészhelyzet) című sorozatot, amit össze-vissza néztem már iskolás koromban, s végül nem is követtem végül. Így mivel van tizenöt évad, nekem meg pár órám munka végeztével elég lesz, hogy legalább két részt megnézzek naponta. Az első évad végére még nem értem, de jelentősen elhaladtam vele. Bár tény, hogy az elmúlt két napban zenehallgatáson, s csavargáson kívül nem sok mindent csináltam. Természetesen egy második strandolást is sikerült összehoznom.

Igyekeztem az új telefon fényképező funkcióját mindenképp kihasználni, így aztán annyi fényképet nem készítettem tíz év alatt, mint amennyit a szabadságom alatt. Természetesen ebből csak hármat tudok megosztani, ami valóban az internetre való:

0530 0532 0542

Ha hinni lehet az időjárás előrejelzésnek, akkor holnap iszonyatosan nagy viharok várhatóak némi lehűléssel. Aminek nagyon örülök, mert ha az ember nem strandon van, akkor bizony meg tudja ölni ez a nagy hőség. Mivel másnap reggel megyek dolgozni, így holnap első dolgom lesz megreggelizni, aztán ismételten gép elé ülni, s immáron már a negyedik Tomb Raider-rel folytatni a kalandot, amelyt csak egyszer tettem magamévá, de akkor sem teljes egészében. Emellett pedig a maradék időben elkészülök másnapra, illetve a még hátralévő sorozat epizódoknak fogok nekiülni.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tudtam, hogy ennyire gyorsan el fog telni majd a szabadság. De bevallom, azért már valamilyen szinten hiányzott a munka. Főleg azért, mert a szabadidős tevékenységet jobban megbecsülöm, ha mellette van némi kötelező munka, mint így. Bár tény, hogy ez már kellett, hogy egy kicsit fel tudjak töltődni. Mindennek megvan a maga ára. Még ennek is, hogy ennyi szabadnapom volt egyben. Például az, hogy a hátralévő két hétben kizárólag egy napos szabadnapjaim lesznek. Mivel szeptemberben szintén nincs szabadság bírva nem akarok belegondolni, hogy milyen beosztásom lesz.

Megkezdődött…!!!!

Még nem töltöttem be a harmincadik életévemet, így sajnálatos módon az éves szabadnapjaim eléggé karcsúak. Ámbár, ha alapul vesszük a magyar munkaerő piacot bizony összetehetem a kezemet, hogy olyan helyen dolgozok, ahol legalább megadják, s kivehetem, s nem kötnek útilaput a talpamra, ha jelzem igényemet ez felé. Persze ettől még nem lesz jó munkahely, sőt!
Azt már korábban is gondoltam, hogy nem lesz sétamenet, főleg a nyári szezon. A dolgozók száma tavalyhoz képest megcsappant, habár részben ennek is a következménye a sok (szerencsére még választható) opció: a túlórák tömkelege. Egyrészről mindig volt valaki, akinek volt valami dolga, illetve olyan is, akinek összegyűltek a pihenőnapjai, szabadnapjai, s ennek következménye volt, hogy a többiek meg húzták a lóbőrt majdnem egyhuzamban. A szabadságokat augusztusra tartogattam (meg beírtam novemberre is, csak hogy örüljenek). Ennek egyenes következménye lett a májusi rossz, a júniusi botrányos, s a legnagyobb munkaórával rendelkező szinte vállalhatatlan júliusi beosztásom. Ugyebár mivel vonzó volt az ár, így egy új telefont beújítottam, habár hozzáteszem, hogy a viszonylag alacsony ár, s a jó hardveres háttér miatt nem bántam meg. Napokat gondolkodtam megvegyem-e, mert tisztában voltam vele, hogy vásárlás után nem sok lehetőségem lesz a szórakozásra nyáron, már ami az anyagiakat illeti. Végül bevállaltam, de ekkor már tudtam, hogy minden egyes túlórára rá kell harapnom. Na most jelen pillanatban eddig olyan 40 órányi plusszal rendelkezem, melyek elosztva 4 órával toldották meg a nyolc órás műszakjaimat.

Egy kollégám van, akinek többnyire mindig van valami változtatás kérelme havonta, így történt meg, hogy némileg árnyaltabbak lettek az előző hónapjaim. Mielőtt beleléptem volna az augusztusban is így volt. Végül az alap szabadságomhoz még jó pár nap hozzá lett dobva a hónap végéről. Így végül majdnem két hétig a munka közelébe sem fogok menni… Hurrá!!!!
És nézzük mit tervezek!

szabadság_sxc

Házon kívül tevékenységek
Ez az, amire jelentősen oda kell figyelnem. Ugyan nem kell még a szuszt is kiszorítanom belőlem olyan erősre húzott anyagi nadrágszíj miatt, de azért oda kell figyelnem, hogy mit mire költök. A júliusi csorba pihenőnapok számának és azok csorba elosztásának köszönhetően csak itthon dekkoltam szinte, s alig mozdultam ki. Nos, ezen mindenképp változtatni szeretnék, ha az időjárás is kellően kegyes hozzám. Elméletileg jövő hét derekáig az is lesz.
Mozi nem lesz. Szeretnék menni, de sajnos semmi számottevő nincs, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. Azért pedig elhúzni a belemet, hogy megnézzem valamit, ami nem is tetszene… nem érdemes. Az előző hónapban szerettem volna strandra még kijutni, de sajnos nem jött össze. Leginkább azért, mert fél napos pancsikolástól úgy kifáradtam, mint egy 13 órás munkás műszaktól. Így áttoltam erre a hónapra a szabadságom alatt. Mai napon kellően 11 órakor másztam ki az ágyból, hogy magamhoz tudjak térni még két óra alatt, hogy kivonszoljam magam. Mivel bámulatosan félrenéztem a fizetési dátumot, így a héten ez lesz az első, s utolsó is egyben. Jövő hét hétfőre tervezek még egyet, s utána viszont már az időjárás fogja eldönteni, hogy lesz-e további lehetőség fürdőzésre. Hétvégék kicsukva, ugyanis ilyenkor van a “hering-effektus”, amikor mozdulni nem lehet a medencében.

A legkedveltebb tevékenységem “sport” közül a bringázás. Ez az, amit az elmúlt egy évben olyan cudarul elhanyagoltam, hogy arra nem találok szavakat. Ahogyan észre is vettem magamon, hogy bizony el is lustultam. Régen akár 40 km-t is úgy letekertem, hogy még levegőért sem kellett kapkodnom, ez bizony mára megváltozott. Bár hozzáteszem, hogy a kapcsolatok virtuálissá válásának is nagy szerepe van ebben, sajnos.
Viszont úgy döntöttem, hogy nyakamba veszem a várost, s mivel a környező településeket többnyire erdők kötik össze érdemes meglátogatnom őket kirándulás címén. Amint beindul a munka az időm java részét úgy is itthon fogom tölteni, így nincs értelme itthon ücsörögni még akkor sem, ha az anyagiak nem teszik lehetővé egy nyaralás lehetőségét. És hát a tegnapi napon megpillantva munkahelyemen a naplementét eszembe jutott, hogy mennyire imádtam ez időtájt felpattanni a bringára, s körbeszelni az egész várost, s annak környékét…A hétvégét meg továbbra is fenntartom a személyes találkozóknak.

Házon belüli tevékenységek
Feltehetően nagy hőségek, illetve nagy esőzések lesznek, ha hinni lehet az előre jelzésnek. Napközben kizárólag a kötelező bevásárlás lesz meglépve, s szinte semmi más.
Természetesen elsősorban a vizuális tartalmakat fogom kiélvezni. Kevés sorozatot nézek, s van is betervezve nézésre, s mivel nem lehet mindig játszani se, így végül úgy döntöttem egy kedvcsináló bejegyzés után nekiülök az ER azaz itthoni nevén a Vészhelyzetnek, hiszen öt évada HD minőségben is elérhető. Régen szerettem, s kell valami hiánypótlás. Mindezek mellett ugyebár itt van a Zoo, melynek már négy részét kellene pótolnom. Ha pedig játékról van szó, akkor a régi generációs Tomb Raider epizódok vannak most a listámon. Teljes kikapcsolódásról van szó, akkor pedig van pár film, amit még szeretnék megnézni az mellett, hogy egy listát írtam össze azokról, amiket újra meg szeretnék tekinteni.

Remélem ez a másfél hét remekül fog eltelni, s szinte mindent sikerül meglépnem, amit elterveztem.

Két hét múlva örökké!!!

Minap mosolyra gördült a szám, amikor végre megtudtam, hogy bizony az augusztusra betervezett szabadságom ténylegesen meg fog valósulni. Fiatalként még kevés kötelező szabadnappal rendelkezem, mint az idősebbik kollégáim, s ebből fakadóan nem is tudtam úgy megtervezni a szabadságolásomat, hogy minden hónapban legalább egy hetet otthon tudjak lenni. Mivel úgy gondoltam, hogy nekem is jár bő egy hét szabadság, így azt augusztusra terveztem. Ennek fényében viszont kizárólag szabadnapjaim voltak, s ebből fakadóan olyan tömör beosztásom lett – főleg júliusra -, hogy az elmúlt egy hónapot szinte csak a munkahelyemen, illetve a szobámban töltöttem.

Részben az én hibám is volt, hiszen nagyon megtetszett egy telefon. Pontosabban az, hogy százezer alatti összegbe kerül, s az én igényeimhez mérve iszonyatosan jó fényképeket csinál az mellett, hogy hardveresen is elég combos s kicsike. Pár napot azért agyaltam a megvételén, de mivel úgy döntöttem, hogy nem akarok spórolni, így végül megvásároltam annak fényében, hogy jönnek majdnem korlátlanul a túlórák. Ebből fakadóan viszont voltak olyan napok, amikor bizony csak aludni jártam haza. Persze időközben teszteltem a kicsikét, de mivel mélyebb magánéleti rész ide nem való, így nagyjából csak az itthon ellövöldözött növény és állat seregletet tudom bemutatni.
Első körben a szárnyasokról készült fotó, hiszen itthon ezért vannak a szülők jobban megbolondulva:

IMG_20150726_104425

IMG_20150726_135001

Mindezek mellett természetesen lőttem pár fotót az itthoni növényzetről is, illetve a mellettünk nem messze található élővíz csatornáról is:

IMG_20150715_102050

IMG_20150715_111933

IMG_20150715_112255

IMG_20150726_104528

A fenti képek véleményem szerint magukért beszélnek. Sajnos sokszor jártam úgy, hogy elmentem valahová, s láttam olyan dolgot/dolgokat, melyet meg kellett volna örökíteni, de fényképezőgép híján kimaradt, vagy pedig mobiltelefonnal próbáltam, de az sajnos nem sikerült túl jól. A legutolsó készülékem viszonylag tűrhető képeket készített, de sajnos nem volt olyan jó a szoftverezettség, hogy azt háttérképként is tudtam volna használni. Azt gondolom ténylegesen megérte a Huawei P8 Lite, hiszen a telefonom mindig nálam van, s végre az én igényeimhez mérve kiváltott egy fényképezőgépet. A szabadságomat pedig nagyon várom, hiszen akkor végre útra is kerekedhetek…

Mint ahogyan fentebb említettem eme hónap teljesen be volt számomra táblázva munka terén. Egyetlen egy pozitívumot tudok felemlíteni, hogy a kért szabadnapot megkaptam, így végre én is részt tudtam venni azon a fórum találkozón, amire tavaly akartam menni, de sajnos szabadnap miatt le kellett mondanom. Kecskemét volt a helyszín, de mivel nem jártam még ott, így nem mertem vonattal menni. Ezért úgy döntöttem “biztonságosabb” a busz, hiszen annak a célállomása a város volt. Sajnálatos módon nálunk annyira káosz van a vasútállomáson, hogy iszonyatosan könnyű rossz vonatra szállni.
A “kaland” ott kezdődött, hogy némi izgalom hatására nem sokat tudtam aludni, s a négy órányi alvás azért meglátszódott rajtam. Reggel egy szép nagy reggelivel kezdtem a napot. Természetesen olyan zöldségeket ettem, aminek legalább a 70%-a víz, illetve erre még legalább fél liter vizet el is fogyasztottam. Mivel nem szerettem volna csalódást okozni a többieknek, illetve teljesen aktív akartam lenni még a buszra szállás előtt elfogyasztottam egy fél literes energia italt. Nem kell mondanom, hogy a három órás útból legalább másfél azzal telt, hogy próbáltam visszatartani felnőtt férfiként a vizeletemet, s imádkoztam, hogy minél előbb célba érjen a busz. Természetesen olyan utakon mentünk, hogy nem volt olyan, ahol legalább ne zökkent volna akkorát a jármű, hogy az ne hasson negatívan az én hólyagomra. Visszafelé már úgy voltam vele, hogy nem kockáztatok. Délután egy órakor fogyasztottam el az utolsó italt, s így biztonságban szálltam fel a negyed négyes buszra. Időközben pedig csak kortyolgattam a vizet száj szárasság ellen. Idehaza viszont úgy döntöttem, hogy egy lehetséges legközelebbi találkozóra kizárólag vonattal megyek. Egyrészről nem vagyok hajlandó rosszullétet kockáztatni a nem evés, ivás miatt, illetve másnapra kék-zöld foltos lettem a folyamatos rázkódástól. Mindezek mellett persze örültem, hogy ki tudtam mozdulni.

Mivel ezek után csak egy napos pihenőnapjaim voltak, így nagyon kimozdulni nem tudtam, s nem is akartam. Ami fontos elintézni valóm volt azt direkt úgy csináltam, hogy munka után közvetlenül meg tudjam oldani. Ugyan strandot is kiszemeltem eme hónapra, de végül úgy döntöttem, hogy inkább döglök itthon, s pihenek, mint ott a napi folyamatos ficánkolásnak köszönhetően fizikailag még jobban lefáradjak. Ennek köszönhetően ismét magaménak tudhatom az Uncharted első részét, de mivel megjött a retro hangulatom, így a második Tomb Raider után a mai nappal végére értem a kiegészítő résznek is.

Még teljes két hetet kell kibírnom a szabadságomig. Ez alatt a két hét alatt összesen külön-külön van három szabadnapom, így elég nehéz lesz kibírni. Feltehetően itthon fogok dögleni továbbra is, mert nagyon kimozdulni nem lesz kedvem.

Akkor most magabiztosan felszállok arra a bizonyos szopórollerre!

Ha keresnem kellene, hogy melyik nyár volt az, ami számomra a legjobban telt el szinte mindenféle malőr nélkül… hát talán az általános iskolás éveim jutnak eszembe. Ugyanis szinte mindegyik nyáron volt valami, ami kesernyés emléket ébresztett bennem. Tény és való, hogy szinte a tavalyi volt az egyik olyan, amelyik eléggé nyomorúságosnak végződött, ugyanis hiába volt munkám, keretesem, s emellett megfelelő mentális, fizikális állapot, ha úgy jöttek az események, hogy minden komolyabb tervem meghiúsult.
Valahogyan pontosan ugyanez jutott eszembe tegnap is. Első körben már jó előre féltem ettől a hónaptól, hiszen a teljesítendő munkaórák száma kissé magasabb volt, mint az átlag. Mindezek mellett pedig bravúrosan sikerült a szabadságom jelenetős részét augusztusra áthelyeznem, melynek köszönhetően az elmúlt három hónapban kizárólag pihenőnappal voltak jelölve azok a napok, melyeket itthon töltöttem. Sok jót nem vártam, ámbár a beosztás kézhezvétele után enyhe sokk ért, hogy függetlenül az anyagi helyzetemtől bizony ebben a hónapban nem sokat fogok házon kívüli szórakozással tölteni.

Ami viszont tény volt számomra, hogy idén is muszáj valamerre kimozdulnom, így a júliusi terv első körben a kecskeméti fórumtalálkozó összehozása, illetve azon való megjelenés, mely jelenlegi percében is megvalósulni látszik. Ám teljesen biztos akkor lesz, ha ténylegesen nem jön közbe semmi, s holnap korán reggel pattyoghatok a buszhoz lelkesen. Mindezek mellett sajnos a pihenőnapjaim száma, elosztása horribilisnak mondható, így nagyjából egy, vagy jó eséllyel két strandot tudok összehozni. Az augusztusi pesti utazás viszont egyelőre labilis, mint a kutya vacsorája, ugyanis ismételten nem sikerült betartanom a vásárlás kapcsán felállított szabályt. Annak ellenére, hogy tavaly milyen esküt tettem tegnapi nap folyamán egy Huawei P8 Lite boldog tulajdonosa lettem.

HUA_P8_lite_white_group_04-41db98f6ed35af9eLegalább egy hetet gondoltam azon, hogy vajon vásároljak-e újabb mobil készüléket. Nyilván eme vásárlás negatívan hatással van arra az összegre, melyet költésre tudnék fordítani. Ámbár tény, hogy egy fokkal jobb helyzetben vagyok, mint tavaly, de hatalmas kételyeim támadtak, s szinte az utolsó pillanatig nem tudtam eldönteni, hogy mit is tegyek. A beosztásom egyébként sem volt valami jó, így eme hónap úszik minden tekintetben, ami már a szórakozást jelenti, hiszen úgy lettek elosztva a napjaim, hogy bizony erősen meg kell gondolnom, hogy mikor hova megyek. Kicsit olyan érzésem van, mint amikor kisiskolás voltam, s délutánra nem tervezhettem komolyabbat, mert korán ágyban kell lenni, márt másnap iskola. Azt gondolom, hogy ezzel elmondtam mindent.
Ha a Fotók kategóriára kattint bárki, akkor leírható rólam, hogy szeretek megörökíteni olyan dolgokat, amely valami szempontból számomra érdekesek. Ehhez viszont az esetek többségében a mobilomat használtam. Sajnálatos módon a tavalyi készülék is csak megütötte azt a szintet, hogy használható legyen ebből a szempontból. Így kellemes meglepetés volt nekem, amikor a készüléket a kezembe fogtam, s csak komoly tesztek, videók után kezdtem el azon gondolkozni, hogy feladom a Sony-ba vetett hitemet. Főleg azért, mert ha valóban számomra elfogadható készüléket keresek hardveres szempontból, az sajnos csak a Z széria lenne, melynek kereskedelmi ára továbbra is százezer felett van bőven. Feltéve, ha normális boltból, s újonnan akarom megvásárolni. Tegnapi nap végül megkaptam a fizetésem, s nagyon gondolkoztam mi legyen. Még pár telefont is megeresztettem, mert tanácstalan voltam. Szinte biztos voltam, hogy ilyen készüléket szeretnék a jelenlegi helyett, így végül logikusan döntöttem: a júliusom szét van barmolva munkanapok és a pihenő napok gusztustalanul aránytalan elosztása miatt, így lényegtelen, hogy egy napon nyolc, vagy tizenkét órát húzok le, hiszen nem nagyon tudnék kimozdulni. Ebből fakadóan túlórákkal nem vesztek el programokat. Másfelől pedig megvoltak a saját egyéni kedvezményeim, kuponjaim, hogy az átlag vásárló mellett legalább tízezer forinttal olcsóbban hozzájussak egy normális üzletben. Ellenben ha megvárom még lemegy az ára (saccolva két-három hónap) lehet GSM boltokra, s online rendelésre lennék szorítkozva. Így lehet szürke importot kapnék szinte semmi garanciális háttérrel. S persze kedvezmények nélkül.

Hosszabb számolgatás után úgy döntöttem, hogy ebben a hónapban tudok vállalni annyi túlórát, hogy augusztusban már ne kelljen fillére kiszámolnom a pénzemet. Augusztusra beírt egy hetes szabadságom miatt pedig abban a hónapban is tudok vállalni plusz órákat, hogy közben nem cseszem szét a nyaram, s töltöm az egész időmet a munkahelyemen, vagy itthon. Szeptemberre pedig ismét tudok további programokat tervezni.
A mai napnak egy részét rászántam a tesztelésre. Persze egy kicsit szoknom kellett a készüléket, mely kétszer jobb hardveres teljesítménnyel rendelkezik, mint az előző. Ámbár tény, hogy ami legjobban megfogott benne (az ár mellett persze, ami nem érte el még így sem a száz ezres tételt) a kamera. Pár képet lőttem vele.

IMG_20150710_142046 IMG_20150710_142136 IMG_20150710_142232

Mivel sem időm, sem energiám nem engedte, így igazából csak itthon tudtam lövöldözni vele. Az igazság az, hogy annak ellenére, hogy páran lehordták a kamerát én meg vagyok vele maximálisan elégedve. Nem tökéletes, de az én igényeimet maradéktalanul kielégíti. Végre van lehetőségem arra, hogy ha valóban egy jó fotót készítek azt ki tudom tenni háttérképnek a számítógépen úgy, hogy ha átváltok valami miatt TV-re, akkor azon a kijelzőn nem virít bele a pofámba az adott kép hibái.

Sajnálatos módon a múlt havi betegeskedésnek, illetve az e havi beosztásnak köszönhetően kimozdulni nagyon nem tudtam sehová, de még itthon sem tudtam elfoglalni magam rendesen időhiány miatt. A hónap elején el tudtam menni a moziba, illetve még pár sorozat premiert be tudtam csekkolni. Játékok terén a helyzet nem rózsás. Egyedül az Uncharted trilógiának ültem neki, ami nagyjából annyi szórakozást jelentett, hogy nagyjából fél órát játszottam az első résszel.
Szorítós lesz ez a nyár, de bízom a legjobbakban. Főleg az augusztusban. Szikla szilárd tervem, hogy ezen a nyáron még kétszer mindenképpen teszek egy kört a strandon.

Kezdődik a bicaj szezon!

Ebben az évben alig vártam, hogy ismét eljöjjön a jó idő. Leginkább azért, mert eléggé felemás évkezdésben volt részem, s szerettem volna igazán hódolni a hobbijaimnak, melyekből leginkább azoknak sikerült – legtöbbször rossz idő lévén -, melyek fedett helyszínekhez köthető sajnálatos módon.
Annak nem nagyon örültem, hogy idén szinte elmaradt a tavasz, s máris nyár eleji helyzet állt elő. Leginkább pont azért, mert elviselhetetlen volt a hőség, amit sokszor kellett átélnem a buszozáskor. Sajnálatos módon ez kicsit meg is viselt, hiszen nem nagyon tudtam az öltözködésemet ehhez az időjáráshoz igazítani. Ugyanis vagy nagyon fáztam, vagy pedig nagyon melegem volt. Eme kettős dolog pedig korántsem volt jó számomra. Ami leginkább zavart, hogy a meleget egyébként sem szeretem, kivétel ez alól a strandon való időtöltés, melynek egyelőre még nem láttam esélyét ebben a hónapban. Azonban a bringámat már előkaptam, s igazán tapasztaltam, hogy nem ártana egy erősebb, s minőségibb darab a fenekem alá. Azonban a tegnapi napon teszteltem magam, hogy mennyire is sikerült eltunyulnom a téli időszak alatt, ami ezt a hobbimat jelenti:

bk_screenshot

Végül úgy döntöttem, hogy a szokásos utamat fogom megtenni, azaz a helyi élővíz mellett lévő kiépített bringa úton fogok majd végig kerekezni. Helyette azonban úgy döntöttem, hogy megtekintem azt a helyet, ahol még óvodás koromban éltem. Tudni illik, hogy annak idején anyagi szempontból jövedelmező volt tanyán élni, így úgy gondoltam megnézem meg-e van-e az ingatlan. Odáig nem jutottam el, de megtudtam, hogy a város másik végében bizony nem kis zöld övezet van ráadásul horgásztavakkal megtűzdelve:

p000 p001 p002 p004 p005

Horgászni nem szeretek, ellenben lubickolni a vízben imádok olyannyira, hogy onnan szinte ki sem lehet parancsolni. Amikor megláttam, hogy mennyi vízlelőhely van a közelben akkor arra gondoltam, hogy mennyire jó lenne ide kijönni, s fürdeni egyet. Egyrészről hetente többször is meg lehetne oldani, s másrészről pedig ingyen lenne, így jelentős összeget spórolnék meg, ha ezt összevetném a strand belépő árával. Másrészről pedig nem kellene azon gondolkoznom, hogy mennyit is tudnék eme víz iránti szenvedélyemre költeni, ha a strandot venném célba. Azonban az utolsó képen tökéletesen jól látszik, hogy ez a tervem is kilőve. A kis kosz még nem is szegné kedvemet, hisz itthon egyébként is megfürödnék (mielőtt még bárki belekötne ebbe a gondolatmenetbe jobb, ha mindenki belegondol abba, hogy a strandon a medencébe a többség a szükségleteit elvégzi), de jól látható, hogy sajnos tele van szeméttel. Így minden bizonnyal nem épp lábbal jönnék ki onnan.

Szeretnék minél több időt fordítani a szenvedélyemnek, de azt alapul kell vennem, hogy egyrészről van anyagi oldala, másrészről pedig a munka az, ami gátat vet ennek. Hiszen az időm java részét sajnos ott töltöm. Ráadásul elkezdődtek a szabadságos hetek, azaz a kollégák szépen elkezdenek elmenni szabadságra. Ezzel nekem nem is lenne gondom, de én úgy gondolkoztam, hogy majd mindenki nyáron akar menni. Eme véleményem megdőlt már akkor, amikor a kezembe vettem a májusi beosztásom. Így sajnos azzal kell szembe néznem, hogy két hetem is olyan, ahol gyakorlatilag ki fogom dolgozni a belemet is. Ráadásul még júniusra sem terveztem semmit, így minden bizonnyal jövő hónapban is majd fogni fogom a fejem a munka mennyiségén.
Következő hónapban mindenképp szeretnék egyszer eljutni a moziba, illetve a strandot sem szeretném kihagyni. Itt annyi problémám van, hogy nem tudom, hogy vajon mit is tartsak a szem előtt: a társaságot, vagy pedig a pénzt? Ha a pénzt, akkor egyértelműen egyedül megyek el, hisz egyedül is jól tudok szórakozni, ugyanis nekem az a lényeg, hogy a vízben lehessek. Ekkor viszont remekül vissza tudom magam fogni fogyasztás terén magam. Azonban, ha a társaságot veszem alapul, akkor minden bizonnyal fogyasztani fognak, melynek köszönhetően legalább egy strand belépőnek az árát el fogom üdítőzni, fagyizni, meg hamburgerezni…

…egyelőre még nem döntöttem mi legyen, de két hét múlva minden bizonnyal már tudni fogom.

A vizuális szórakozások éve volt 2014!!!

Mióta elindítottam a blogomat (amit egyébként előszeretettel vezetek még öt év után is) szinte nálam már hagyományként nőtte ki magát, hogy az év utolsó napján általában petárda, s tűzijáték helyett egy bejegyzést “lövök” ki a virtuális térbe. Egy amolyan évösszegzőt, hogy milyet is hagyok magam után. A fél év tized alatt most jött össze először, hogy ezt nem az év utolsó, hanem a következő első napján sikerül véghez vinni.
Fentieket annak köszönhetem, hogy az év utolsó napján is dolgoztam. Bizonyos korig nálam nagy varázsa volt a szilveszternek, s igencsak vártam a csodát, ami nem jött el. Először azt gondoltam, hogy azért, mert itthon vagyok. Mikor elértem egy kort akkor már lehetőségem volt, hogy elmehessek itthonról, s szentül megvoltam győződve arról, hogy mennyire is jól fogom magam érezni lévény tudtam, hogy milyen társaságba megyek. Utóbbi azon az estén persze “felhígult”, így már olyanokkal is körül voltam véve, akit nem ismertem. S mivel én negatív példák tömkelegét látva nem fogyasztok alkoholt, így kissé kínos volt alkoholtól bepörgött emberek között lenni. Ebből fakadóan pedig nem csak munkanapot, de még túlórát is vállaltam. Amivel nem lett volna gond, ha műszak közepén nem fájdul meg a fejem, s nem tart egész nap. Így számomra nem az volt az elsődleges, hogy hogyan is jutok haza a sok eszement házi bulizós, s berúgott, illetve petárdától eufóriában úszó emberek között, hanem hogy egyáltalán ekkora fájdalommal haza jutok-e. Utóbbi sikerült, habár az elalvással gondok voltak a tűzijáték, s a petárda zaja miatt.

Visszakanyarodva a bejegyzés címéhez ugyanazt kapta, mint tavaly. Annyi különbséggel, hogy míg tavaly erősen kérdőjeles volt cím, addig az idei kapott három felkiáltó jelet. Okkal.
Az év nem telhet el sorozat nélkül! Így volt ez a tavalyi évben is, de mivel az első hónapban még minden sorozatom szüneten volt, így nem volt kérdés, hogy egy korábban általam már abbahagyott kap egy újabb esélyt. Ez volt a South Park, ami talán bírta tíz évadig, hogy aztán ismét földbe álljon nálam. Mindezek mellett persze nem bírtam magammal, így vásárlásból sem parancsoltam megálljt magamnak. Egyrészről beújítottam magamnak egy új telefont, Xperia L-t, másrészről pedig régóta dédelgetett álmom vált valóra a gameplay videókat megtekintve sokszor: Uncharted playstation exkluzív játék vált elérhetővé számomra, hogy megvásároltam az első játék konzolomat Playstation 3 formájában. Erre ugye rákontráztam még februárban, ugyanis a Tomb Raider Trilogy és a The Last of Us érkezett meg ugyanerre a konzolra. És ezek után jött egy huzamosabb szünet.

Legyünk őszinték: senki sem szereti a kisebbségeket. És most elsősorban a bőrszínre gondolok, akik hazánkat szépen lassan, de biztosan belepik. Na már most szerintem senki sem örülne, ha a szomszédságába egy ilyen ember/emberek költöznének, így nálunk is így volt. Arról nem is beszélve, hogy volt olyan, amikor naponta többször is megjelentek. Ebből fakadóan pedig nem tudtunk mit csinálni, s meghoztam a döntést: mivel jelen pillanatban a családban legalább két aktív dolgozó van, így egyértelmű, hogy keresni kell egy alternatív megoldást. A költözést. Én voltam az, aki azt javasolta, hogy hitelt próbáljunk, de lehetőleg okosan. El is kezdtünk efelé haladni. Mindezt azután, hogy elvileg lett volna hova menni, de ott a költözés előtt két héttel jelezte a tulaj, hogy kutya oda nem mehet (mindezt úgy, hogy lassan minden készen állt, hogy oda menjünk). Így végül egy másik ház lett kinézve, melynek már a költségei is nagyok voltak, így sajnos ezen a nyáron kirándulás, strand nem volt, hanem csak séta, meg biciklizés.
Ezeknek ellenére azért megpróbáltam kikapcsolódni, így végül maradt a mozi, mert azt tartottam az olcsóbbik megoldásnak. A The Amazing Spider-man 2, illetve a Godzilla is jó döntésnek bizonyult, habár tetszett mindkettő, de Blu-ray árukat kicsit magasnak találtam, így egyelőre megvárom a leárazást, hogy megvásároljam. Azonban a Dawn of The Planet Of The Apes valóban minőségi anyag volt, amely már itt is van a polcomonIdőközben pedig csináltam egy olyan akkora marhaságot, melynek köszönhetően azt a maradék esélyt is eljátszottam, hogy a nyáron valamilyen programom lehessen. Lényegében netről rendelt telefonom meghibásodott minden előjel nélkül egyik napról a másikra, így elkapott az ideg. Azon leginkább, hogy nem akarták javítani, hogy ahelyett, hogy vártam volna két napot, míg kihisztizem (ami egyébként részemről, mint vásárló teljesen jogos volt) azonnal elmentem a MediaMarkt-ba, s ott is mondogattam a szövegemet, hogy netről nem veszek soha többet semmit. Ugyanaz a telefon nem kell, így végül lett egy picivel erősebb Xperia SP telefonom. Igazából sikerült kiharcolnom a telefonom megjavíttatását, így végül azt sikerült eladnom, így a vételár felét a jelenlegi telefonomból visszakaptam.

Miután a kisebbséget sikerült “legyőzni” jogilag, így végül a házvásárlás teljesen lefújásra került, így megpróbáltam anyagilag rendbe jönni. Az időjárás nem kedvezett, így ismét a vizuális szórakozások voltak a célpontok. Így például a Harry Potter sorozat Blu-ray-en teljessé vált, illetve a játékfüggőség is teljes képet kapott az exkluzivitás terén. Azaz gazdagabb lettem ezen a téren egy Xbox 360-nalígy a Lara Shadow’s illetve a Beneath The Ashes konzol exkluzív Tomb Raider kiegészítők is kijátszásra kerültek. És akkor még nem emeltem szót a Silent Hill Downpour-ról sem, ami nagyon jónak látszott, de még mindig nyekergek vele, annyira nem megy. És akkor még nem beszéltem még a sok aukcióról, illetve játékról, melyeket fillérért, akár egy ezer forintért magaménak tudhattam.

Összességében azt kell mondanom, hogy ha a nyári hullámvölgy nem lett volna, akkor iszonyatosan jó évem lett volna szórakozás szempontjából. Nagyon bízom benne, hogy az idei ebből a szempontból más lesz.

Megdöglöttél-e?

Azt hiszem a mai napomra azt mondhatom, hogy végül teljesen eredményesen zárult, habár már olyan dolgokat valósítottam meg, amelyeket már pár napja szerettem volna, csak éppenséggel nem volt rá időm, vagy épp energiám.
Igazából elég nehéz azt megállapítani, hogy vajon melyik is a legjobb dolog. Ha az ember dolgozik egy bizonyos megszabott időben, s van egy bizonyos menetrend, vagy pedig össze-vissza, s ennek köszönhetően pedig meglepő módon kapja meg a szabadnapjait, vagy épp egészben a szabadságát. Bevallom én mindig irigykedtem valahogy azokra a kollégákra, akik nem csak pár napot, hanem több, mint egy egész hetet töltenek otthon. Mindig azon gondolkodtam, hogy milyen jó lehet nekik. Mindezek mellett persze azt is számításba vettem, hogy vajon mit is tennék, s mennyire is el tudnám tölteni hasznosan a rám zúdult napok mennyiségéből fakadó szabadidőt. Persze ez csak a fejemben létezik, mert ugyebár amikor bekövetkeznek ezek a dolgok többnyire elunom magam.

A legnagyobb “problémát” nekem jelen pillanatban az augusztusi szabadságomból való visszatérés jelentette a munkába. Nem egy-két olyan ismerősöm van, aki hasonló helyen, illetve háttérrel dolgozik, noha én megvallom kicsit lightosabb vagyok ezen a téren. De irigykedtem a sokszor összegyűlt szabadidőn, de a sok munkán nem. Most én is megtapasztalhattam, hogy milyen az, amikor sokat dolgozik az ember, majd kap sok szabadnapot. Rossz!
A legnagyobb bajom abban nyilvánul meg, hogy teljesen leszívja az energiáimat mind fizikailag, mind mentálisan. A probléma nekem most ott nyilvánult meg, hogy szabadság előtt szinte csak a kötelező szabadnapokat kaptam meg, majd ennek következtében gyakorlatilag a felgyülemlett további napokat megkaptam egyben. Nem mondom, hogy rossz volt, bár bevallom én nagyon örültem neki. De visszamenni dolgozni maga volt a rémálom. Ráadásul mindezt úgy, hogy ugyanolyan beosztásban, mint előtte, s mindezt úgy, hogy szeptember közepén ismét kaphassak egy hetes szabadságot. Ugyan másfél hetem van addig, de már most úgy érzem, hogy olyan vagyok, mint egy döglődő kacsa.

Vizuális szórakozásra nem igen jut idő, eléggé fogcsikorgatva kell kiszorítanom rá az időt. És persze a nem itthon ülős tevékenységekre is. Mindenesetre megpróbálok erőt venni magamon, s teljes mértékben kibírni ezt a másfél hetet, ami még hátra van az ismételt hosszabb pihenőnapomhoz.
Az idei nyáron nem jutottam ki a strandra, aminek egyik oka az időhiány volt, s a másik pedig az anyagi vonzata. Ugyan nem terveztem már idénre semmit, de mivel itthon jelezték, hogy van egy-két akciós kupon, mellyel fillérekért be tudok jutni a fürdőbe, így úgy döntöttem, hogy a következő szabadnapom, ha engedi az időjárás akár egyedül, akár többen, de mindenképp lubickolok egyet, ha már ennyire víz imádó vagyok.

Másik kedvenc tevékenységem a játék imádat, s mivel a következő Tomb Raider  Xbox exkluzív lesz az új generációs, s előző generációs gépre egyaránt úgy döntöttem, hogy pár exkluzív cím kapcsán beruházok egy gépbe. Természetesen még nincs meg, de már az egyik alap játék megvan ahhoz, hogy a kiegészítő részeket is magaménak tudhassam.

Mikor számítunk rasszistának?

Hogy más ez a nyár, mint a többi biztos.
Egyelőre próbálom élvezni, már amit lehet belőle. Illetve igyekszem az összes szabadidőmet arra fordítani, hogy minél jobban tudjak kikapcsolódni. Sajnálatos módon utóbbi nem nagyon megy, főleg annak fényében, hogy lassan már a munkahelyemre járok pihenni, s ez már elég gáz véleményem szerint. Főleg abban, hogy mindezt az itthoni állapotnak, illetve a költözésből fakadó problémáknak köszönhetem.
Igazából nem nagyon akartam “helyzetjelentés” kategóriába illő bejegyzést írni pár hete, mert úgy vagyok vele, hogy vannak bizonyos dolgok, melyek nem valók nyilvános felületre, főleg azért sem, mert az anonimitásomat azért szeretném megőrizni. Ebből fakadóan pedig akadhatnak az épp aktuális történéseknek fekete részei, melynek köszönhetően az általam nyilvánossá tett bejegyzés tartalmi szempontból gyakorlatilag értelmezhetetlen lenne. Mivel egyébként is már aktuális lenne egy kis “helyzetjelentés”, így úgy gondoltam neki futok még egyszer, hogy hátha sikerül olyan bejegyzést írni, mely minden  szempontból tökéletes. Számomra.

Szóval miről is van szó? Gyakorlatilag arról, hogy már nyár elején kiderült, hogy költözés lesz a nóta vége. Annak idején lakbért kellett fizetnünk a régi lakhelyünkön, ahol tulajdonos váltás miatt jött szóba költözés. Ennek van már legalább több, mint tíz éve, hogy ide költöztünk. Tulajdonjog, illetve lakbér nélkül, de barátságos környezetbe. Természetesen kompromisszumokat kellett kötni a többi lakótárssal, de ezzel különösebb gond nem volt egy ideig, hisz örültünk annak, hogy az általunk használt költségeket kell fizetni, s a lakhatás biztosított. Sőt! Stabil. Tartja a mondás, hogy két dolog biztos: az adó, és a halál. Jelen esetben is fennáll ez a dolog, ugyanis a tulajdoni jogviszonynak köszönhetően kisebbségnek sikerült házrészt szerezniük, így tudatosult bennünk a jövő, amit nem szeretnénk átélni. A második pofára esés akkor következett, amikor jó barátnak vélt ismerősről kiderült, hogy nem túlságosan gerinces alak, ugyanis kezdetben eléggé hízelgőnek tűnt, hogy miért is nem költözünk hozzájuk, hisz nekik amúgy is nagy területen elhelyezkedő házuk van, elférnénk ott. A döntés megszületett, az előkészületek el is kezdődtek. Majd költözés előtt nem sokkal kiderült, hogy a gerinces embernek ismert barátunk nem is olyan jó, illetve nem is nevezhető barátnak. Ugyanis a vállalhatatlan költségek mellett személyi szabadságunk nagy része is oda lett volna, így én voltam az, aki sztornózta az egész költözést, így maradtunk jelenlegi helyünkön.
Öt éve indítottam útjára a blogot. Korábban még próbálkoztam naplóírással, hosszú évekig vezettem is őket, majd rájöttem, hogy a személyes dolgok leginkább csak rám tartoznak. Ezért is semmisítettem meg őket nyom nélkül, habár érdekes dolog lenne őket visszaolvasni, hogy vajon mennyit is változtam azóta. A virtuális naplómat azonban már úgy indítottam útjára, hogy abban az esetben, ha a személyazonosságom nyilvánosságra kerülne, akkor se legyen belőle problémám. Emellett pedig az írásaimmal kapcsolatban továbbra is megtudjam őrizni a személyazonosságomat, főleg alapul véve azt, hogy rajongóknak megalapított, és azóta is folyamatosan frissülő weboldalamon használt nicknevem megegyezik itt használttal. Öt év hosszú idő, azért nemrég visszaolvastam korábbi bejegyzéseimet, s akadtak olyanok, amelyeken jót derültem. Jó példa a négy évvel ezelőtti írásom, melyben azon lepődtem meg, hogy mennyire egyszerűen mondták meg nekem, hogy ennyi volt a munkaidőm, nem kell többet jönnöm. Bevallom még egy kicsit jót is nevettem, hogy miket hittem elsőre. Ahhoz képest ezen a téren teljesen megváltoztam.

Visszatérve a tartalmi részhez eddig nagyon kegyes sorsom volt, ugyanis megtudtam azt csinálni, amit a többi ember nem egy olyan fizetés mellett, mint az enyém volt. Spórolni, s megvenni különböző műszaki cikkeket, illetve némi kikapcsolódásra is költeni strand, csavargás, mozi mellett. Persze volt olyan, hogy igencsak meg kellett húzni a nadrágszíjat nekem, de ugye ez nem volt olyan nehéz, ha csak minimális költségek voltak a vállamon. Minap gondolkozva pedig azt kell mondanom most érzem azt, hogy tényleg felnőttem. És nem csak azért, mert megtanultam, hogy az élet nem kegyes hozzám, s hogy milyen gusztustalanok is tudnak lenni az emberek olykor, hanem azért is, mert megtanultam olyan döntéseket hozni, amelyhez nem kis felelősség jár. És miért is írom ezt? Ugyan van ingatlanunk, de annak elhelyezkedése olyan, hogy munkába járás számomra vállalhatatlan lenne. Így én voltam az, aki idézőjelesen az asztalra csapott, s közölte a tényállást: albérlet kizárva, veszünk házat. Hitelre.
Rengeteg negatív példa van előttem, előttünk, akik azt gondolták, hogy majd ilyen húzással majd biztosított lett a lakhelyük, de közben már utcára kerültek. Tény, de mivel a családból én vagyok az egyetlen, aki képes ezeket a dolgokat átlátni, így én lettem az, aki ennek utána nézett, s el is indította a folyamatot. Az ügyintézőm egyébiránt roppant aranyos, s kedves (bár muszáj neki annak lennie), s hitelképességem teljes mértékben pozitív. Egyelőre az értékbecslés szakaszában tart a dolog, bár próbálom siettetni a dolgot, hogy minél előbb megvalósulhasson az esetleges költözés. Viszont furcsa érzés az, hogy ez az első teljesen önálló döntésem, melynek köszönhetően a későbbi életemre kihatással lehet ennek a dolognak a következménye. Legyen az akár negatív, akár pozitív.  Hogy a jelenlegi problémába ne futhassunk bele a város másik vége lett végül a költözés célhelye, így végül jelenlegi környezetünktől, szomszédoktól teljesen elhatárolódunk majd. Ennek lényegi része pedig az, hogy teljesen meg kell tanulni önállósodni. A jelenlegi ingatlan megtekintésekor persze érdeklődtünk, de szerencsére pozitív volt a visszajelzés, hogy élnek-e a környéken a kisebbséghez tartozó emberek. Szerencsére (még) nem.

Ezen eléggé elméláztunk itthon is, illetve a munkahelyen is, s erre még rátett pár lapáttal az videómegosztó portálokon látható videók is, hogy mennyire is lehet az ember toleráns a kisebbséggel. Véleményem szerint nem lehet az embereket szelektálni különböző külső tulajdonságok alapján, s azt korábban is többször mondtam, hogy nem az a kisebbség, aki kívülről magán hordozza a fizikai jegyeket, hanem az, aki úgy él. A probléma csak az, hogy életem során eddig csak olyanokkal találkoztam, akivel pórul jártam, vagy pedig félni kellett tőle. És ez baj. Ebből fakadóan pedig nem tudom nem azt mondani, hogy nem utálom őket, hisz kizárólag negatív tapasztalatom van velük kapcsolatban. Habár lightos történet a miénk ahhoz képest amiket láttam, olvastam rólunk az interneten, s nem is olyan megyében, városban élek, ahol nagy számban fordulnának elő. Viszont azt én is viccnek tartom, hogy meg kell őket különböztetni, s ennek köszönhetően pozitív diszkriminációban kell őket részesíteni, melynek eredménye, hogy mindent megtehetnek. Az már a no comment kategória, hogy ha kiejti az ember a “c” betűvel kezdődő szót, már rasszistának bélyegzik meg. Tehát az olvasottak alapján én rasszista lennék?
Eme dolog persze rányomja a bélyegét a mindennapokra, így nem igazán tudok jól szórakozni. Persze megpróbálok, de mindig jön össze, főleg akkor nem, amikor valamit eltervezek ,s nem úgy sül el. Jelen pillanatban a hitel, s annak a költsége, ami terhel engem, de egyelőre bizakodó vagyok, hogy hamar megoldódik, s megjelenik az alagút végén a fény. Mert az egy dolog, hogy játékokban én vagyok a nagy harcos, de azért ezt nem szeretném átültetni a való életbe. Szerencsére azért akadtak nyugodtabb napok, amikor nem épp a fentebb leírt probléma volt terítéken, így az Uncharted második részének is neki tudtam kezdeni, illetve a mai napon a Dawn Of The Planet Of The Apes is megvolt. Utóbbival kapcsolatban rendkívül pozitív a véleményem. Elsősorban pont azért, mert immáron beigazolódott, hogy délelőtt kell menni filmet nézni. Egyrészről ilyenkor iszonyatosan kevesen vannak, másrészről pedig kulturált emberek mennek el ilyenkor megnézni egy-egy alkotást, melynek köszönhetően nincs csámcsogás, büfögés, illetve más ember szagának az “aromáját” sem kell magamévá tennem légzés útján.

Mit remélek?
Azt, hogy hamar megoldódik a költözési kálvária.

Vásárolj okosan netről, avagy hogyan NE rontsd el a nyarad!

Ha lehet ilyet mondani, akkor talán kijelenthető, hogy az idei lesz az egyik legnehezebb, s legrosszabb nyár az életemben, ami leginkább anyagilag fog majd megérződni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy olyan nagyon sok mindent terveztem az idei nyárra, de az biztos, hogy azok, amelyekre gondoltam megvalósításban nem fog működni. Nagyon nem. És ezek azok, amelyekhez bizony bele kell nyúlni a zsebbe.
Amit nagyon szerettem volna, hogy minél több időt töltsek a szabadban. Egyértelműen befolyásolta volna a munka is, hisz nem mindegy, hogy hánytól hányig dolgozok, illetve másnap kell-e menni, s még arról sem szabad megfeledkezni, hogy az sem elhanyagolható tényező, hogy mennyi napot is vagyok itthon egyben. Amit mindenképp szerettem volna, hogy havonta többször elmenni a strandra, hisz már az előző bejegyzéseimben is leírtam, hogy mennyire imádom a vizet, s abban lubickolni. Ahogyan megvolt 2012 és 2013 nyarán egyaránt idén sem kihagyható dolog lett volna felutazni Budapestre, s meglátogatni a fővárosi állatkertet. Egyrészről részemről anyagilag nem olyan nagy érvágás, s ugyan egy napért nem kis összeget kell kicsengetni, de eddig még egyszer sem bántam meg, hogy felutaztam. Az már májusban eldőlt, hogy itt költözés lesz. Egyelőre nem volt biztos időpont, most úgy látszik, hogy július 1.-én megváltozik véglegesen a lakcím. Nyilván az új helyet rendben kellett pofozni, így abba is kellett pénzt ölni, s ebből fakadóan azért jelentősen csúsztak a programjaim is. Hősiesen viseltem ezt, hiszen nem csak hogy muszáj volt, hanem a jobb komfortérzet is jelen lenne, vagyis pontosabb lesz a következő lakhelyen. Akadt egy-két olyan kiadás, amelynél azt láttam, hogy ha valóban meglépem, akkor jó pár programomról le kell mondanom, de végül úgy alakult, hogy ezek a terhek végül nem valósultak meg, s másfajta járható utat találtunk. Abban a hitben éltem, hogy most kicsit nyugodtabb időszak következik, s ez tartott múlt hét keddig. Ekkor dőlt el véglegesen, hogy jövő hónapban egy mozit megengedhetek magamnak, de egyébiránt semmilyen olyan programon nem vehetek majd részt, amelynek van anyagi vonzata. Azaz maradnak a séták, bicajozások, itthon ülés. És miért? Twitteremen már kilőttem múlt héten, hogy a lent látható Xperia SP nem túl boldog tulajdonosa lettem. És ezt úgy, hogy év elején újítottam be az új telefonomat, amely Xperia L volt.

Lassan tényleg az lesz rám igaz, hogy úgy váltogatom a mobiltelefonjaimat, mint az alsónadrágomat. És mindezt úgy, hogy megpróbálok minél jobb döntést hozni főleg annak fényében, hogy én vigyázok az ilyen fajta, s viszonylag drága készülékekre. A középiskolás időszakomban volt egy elég jó SonyEriccson zenemobilom, ami néptelefonná lőtte ki magát, s én is nagyon szerettem. Nem mondom, hogy tényleg élvezet volt használni. Amikor viszont a fülhallgató része meghalt, akkor az új pótlása minimum öt számjegyű összeg volt. Ezért is történt meg, hogy amikor az iskolát befejeztem azonnal vettem egy másikat. Jó ötletnek tűnt, de sajnos zsákutca volt, mert tényleg egy műszaki selejt volt minőségileg. Már attól égnek állt a hajam, hogy egyszer mertem letenni az asztalra, s olyan durva karc lett a kijelzőjén, hogy majdnem újra kellett éleszteni, mert olyan hevesen vert a szívem, hogy azt hittem ott helyben szívinfarktust kapok.
Így nem volt kérdés, hogy le kell cserélni. Amikor elkezdtem dolgozni a jelenlegi munkahelyemen rögtön gondolkoztam a további készüléken. Az már akkor elvárás volt, hogy a kijelzője jó legyen, s tényleg ne úgy járjak, hogy ha hozzá merek érni, akkor össze-vissza karcolódik, még képernyőfólia használata közben is. Végül így vettem meg a csodálatos Sony Ericsson W8-at. Ez a készülék tényleg élt a kezeim között egy évet, amikor is végül továbbadtam a családban, hisz a szoftvertámogatottsága lejárt, s a fényképező részével nem voltam teljesen elégedett, ugyanis utóbbi nekem döntő tényező. Mivel drága mobiltelefont nem akartam, de próbálkoztam a középkategóriában maradni, így végül lettem egy Xperia U boldog tulajdonosa. Ezzel maradéktalanul megvoltam elégedve, s örültem, hogy nem kell fényképezőgépet magammal cipelnem, ha akarok pár képet lőni.Persze hamar rájöttem, hogy a képek csak a képnézegetőben olyan csodásak, hisz ha egy képszerkesztő programmal megnyitom teljes méretben akkor látszik, hogy 5 megapixel bizony elég kevés. Mindezek mellett kicsit idegesítettek a térerő problémák a munkahelyemen, s hiába mondták többen is, hogy nekik is megvan ez a jelenség, valahogy nem nyugtattak meg teljesen. Mivel a családban ismét igény volt egy telefonra, ezért ez ismét továbbadásra került, s így került hozzám januárban a fent említett készülék az Xperia L.

A készülékkel megvoltam elégedve teljesen, habár már itt is látszódott, hogy 8 megapixel sem fogja megváltani a világot, főleg éjszakai használatkor. De én ezzel nem törődtem, s boldogan használtam, habár akkor is, amikor kiderült, hogy nem annyiba fog kerülni, mint amennyiért kidobta jó pár weboldal. Ugyanis az online webshopoknak van egy olyan trükkjük, hogy a nem magyar nyelvű készülékeket hirdetik meg olcsóbban, s ezek kerülnek listázásra mindenhol. Az ember rákap az olcsó ár miatt, majd a rendelésnél kiderül, hogy vagy nem magyar, vagy pedig csak maga a készülék töltővel, vagy anélkül. Aki pedig akar rendelni, az megteszi így is, úgy is. Mivel a “megbízható bolt” plecsni ott volt, s Sony termékről volt szó (na itt jön nekem a nagy termék b*ziság), megrendeltem. A délutánra beígért futár megjelent reggel 7-kor úgy, hogy nem csöngetett, nem telefonált, s a szülők rángattak ki az ágyból. Még az sem zavart, hogy nem volt semmilyen papír hozzá, de úgy voltam vele, hogy Sony termék. Nem lesz belőle baj.
Körülbelül majd egy hónappal ezelőttig minden rendben volt, amikor is egy pixel hibát véltem felfedezni a kameragombhoz közel. Akkor már megszólalt bennem valami, de garancia papír nélkül inkább nem törődtem vele, hisz elhanyagolható dolog volt, ha azt nézzük.  Egészen múlt hét keddig, amikor reggel felkeltem megnézni mennyi az idő. Minden rendben volt a készülékkel, majd amikor két órával később felkeltem, megnéztem mennyi az idő ismét már olyan volt a kijelző, mint ha be lenne ázva. Mindez úgy, hogy víz nem érte a készüléket. Természetes, hogy kiakadtam rajta, hisz előzőleg az itthon használt fejhallgatóm, majd utána a fül hallgatóm ment tönkre, s ezeket viszont pótolnom kellett, hisz mindennapi használati cikkek nálam. S mivel nem terveztem semmiféle nagy értékű terméket venni, illetve nem akartam nagy összeget költeni, így ott nem spóroltam a minőség kárára. Természetesen azonnal felhívtam a szervizt, mely közölte velem, hogy kitöltött garancia papír nélkül nem tudja javítani a készüléket.

Természetesen jó pár helyi GSM boltba betértem, hogy most mit tudok csinálni, de mindegyik elmondása alapján nem kis összeget kellett volna otthagynom, feltéve ha javítható a telefon. Arról nem is beszélve, hogy már a bevizsgálás is pénzembe került volna. Telefonra szükségem lett volna mindenképp, így gondolkodóba estem. Mivel a bankszámlámhoz tartozik hitelkeret, melynek havi pár száz forint fix összege van, így úgy döntöttem vásárolok egy új készüléket. Hisz, ha felhasználom a hitelkeretem egy részét akkor van új telefon, de ugrik minden anyagiakhoz kötött szórakozásom a nyáron. Amennyiben nem használok fel belőle semmit, hanem gyűjtögetem a pénzem, akkor is ugrik minden anyagiakhoz kötött szórakozásom, ellenben nincs telefonom.
Hitelt nem szerettem volna felvenni, s akár egy vagy két évig fizetni, viszont a hitelkeretemnek köszönhetően számításaim szerint két hónap alatt lerendezhettem volna. Így utóbbira esett a választásom. Mivel butább készüléket nem akartam, ugyanolyat szintén, melynek szoftveres támogatottsága eléggé meredek, ezért végül a következő lépcsőfok volt a döntés, mely az Xperia SP lett, melyre két éves garanciát kaptam, illetve mellé az első évben törésbiztosítást. Persze égetett belülről a düh, így azonnal a közkedvelt árukereső portálon leírtam a véleményem, mely ugye moderációs sorba került. Itt még nem ért véget a történet, ugyanis szokásomhoz híven frissíteni akartam a meglévő készüléket. Ami nem sikerült, ugyanis frissítés közben megszakadt a folyamat, s onnantól kezdve egyik frissítő programmal sem tudtam előröl kezdeni az egészet. Az egyik nem ismerte fel, a másik meg nem listázta ki az én modellemet. Ekkor már fájt a fejem, szédültem az idegességtől, de azért elmentem még bevásárolni, hisz muszáj volt. Közben meg azon járt az agyam, hogy mit is ronthattam el, illetve hogyan is hozhatnám helyre. Ugyanis a  telefon nem volt hajlandó újraindulni. Szerencsére valamennyire azért konyítok idegen nyelven, így jó pár külföldi oldal átnézése után ráleltem a probléma forrására: a jelenlegi operációs rendszerem, a Windows 8.1 nem teljesen kompatibilis a frissítő szoftverrel. Ekkor kénytelen voltam visszatenni a Windows 7-et, ahol szerencsére megtudtam oldani mindent, s a telefon frissítése sikeresen megtörtént.

Mire kezdtem volna beletörődni, hogy van egy rossz telefonom fenn a szekrény tetején kaptam egy hívást a webshoptól, miszerint olvasták a hozzászólásomat. Meglepődtem, főleg amikor közölték, hogy akarnak segíteni. Azért kicsit értetlenkedtem, hogy ha a rendszerükben utána tudnak nézni a tőlük rendelt készülék adatainak, s tudják szervizeltetni, akkor ezt miért nem ajánlották fel két nappal előtte. Nem törődtem vele, mert úgy voltam, hogy a megjavított készüléket el tudom adni, akkor csak a júliusom lesz vészes, de az augusztusban már mehetek csavarogni, vagy amerre akarok menni. Megbeszéltek szerint futárt vártam másnap, aki nem jött. Persze a szervizen kívül senkit nem tudtam elérni, aki azt mondta utána néz a dolgoknak. Mivel hétvégén nincs ügyintézés, így küldtem egy e-mailt, amire kaptam választ. Vicc az egészben, hogy a következő munkanapon megjelent a futár, akit egyébként vissza kellett hívni, mert ugyan ide jött, de se nem csengetett, se nem hívott. Szerencsére sikerült utolérni, így visszafordult. Jelen pillanatban pedig ott van a szervizben a készülékem, egyelőre nem tudom mi lesz a sorsa. Gondoltam leírom melyik boltról van szó, de végül meggondoltam magam, azt hiszem elegendő, ha ott van azon a bizonyos weboldalon a véleményem.
Persze nem ment minden simán, ugyanis vasárnap a Windows 7 szépen összeomlott, majd pedig nem is volt hajlandó elindulni. Végül fel mérgeltem magam, így visszakerült a Windows 8.1. Több napon ment rá mire mindkettőre visszavarázsoltam a programokat, s nem is voltam túl vidám tőle. Az viszont más kérdés, hogy tegnap már jelzett a frissítő program, hogy a jelenlegi telefonomra megérkezett az új szoftver. Szerencsére egy kedves fórumtárs segített, így a Windows 8.1-en is tudtam frissíteni az Xperia SP-t, amellyel meg vagyok elégedve, s nem is tervezem lecserélni egy ideig. Az új szoftverrel pedig száguld, mint egy megvadult bika.

A szabadságomat az egész telefonmizéra szépen vitte, de azért maradt némi szabadidőm is. Ebben az új lakást újítottuk, s mindent próbáltunk elrendezni, hogy kész legyen, költözhető legyen két hét múlva. Jelenleg úgy néz ki, hogy minden a tervezettek szerint fog menni. A jelenlegi kábelszolgáltatónál is jártam, ahol mindent egyeztettem, s költözés előtt 2-3 nappal kötöm majd meg a szerződést. Itthon mindent egyeztettünk, miszerint nekem TV nem kell, mert egyébként sem nézem. A TV-t pedig filmnézésre, sorozatnézésre, s játékra használnom. Így némi költséget sikerül megtakarítani. Így feltehetően július közepére legkésőbb már online tudok lenni számítógépről is, nem csak telefonról. Persze netfüggőség nincsen nálam, hisz van jó pár játék, melyből sikerült másodjára is kipörgetnem az Uncharted-ot, illetve jó pár film megtekintése még rám vár, de azt majd az új helyen.