Strand címkével jelölt bejegyzések

Miért is nem voltam öt éve strandon?

Írta: | | Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
Vélemény?

Az előző bejegyzésem ihlette eme írást, mert miközben kitértem a strandolásra eszembe jutott, hogy gyakorlatilag öt éve nem voltam strandon. Aminek egyébiránt több oka is van sajnos. Mint ahogyan több bejegyzésben is említést tettem róla megyeszékhelyről költöztem fel a fővárosba. Amikor gyermek voltam családi kiruccanás volt a strand, s általában havi egy alkalommal egyik vagy másik szülővel tettem tiszteletemet a helyi fürdőben. Akkor is megvoltak a hőségek, de kevés alkalommal fordult elő, hogy napszúrást kaptam volna, vagy leégtem volna. Most azonban eléggé megváltozott a helyzet. De nézzük őket sorjában. 

Számomra az egyik legjelentősebb dolog az értékek megtartása, amely a strandokat alapul véve elég komoly problémaforrásnak vélek. Amikor odahaza éltem, akkor gyermekként ezzel annyira nem foglalkoztam. Valahogy megvolt oldva, s semmi nem tűnt el. Sok mém kering a neten, hogy legtöbb fürdőző táskával érkezik, majd amikor pedig elmegy fürdőzni, akkor pedig az értékeit törölközővel letakarja. Én soha nem voltam ez a fajta, így amikor beléptem a munka világába, akkor tulajdonképpen úgy oldottam meg a dolgot, hogy kizárólag törölközőt, és a belépőjegy összegét vittem magammal, valamint egy kis szatyrot ivóvízzel. Ennek leginkább az értékmegőrző hiánya, majd pedig későbbi kialakításának díjfelszámolása volt. Ennek fényében pedig sok választásom nem volt. Bár tény, hogy jó megoldás volt, hiszen lopás esetén elég kicsi kár keletkezett volna, s nagyságrendileg olyan kétezer forintra tudnék saccolni. Azonban számos hibája volt, hiszen amennyiben történik valami jelentős dolog, akkor értesíteni nem tudott volna senki továbbá én sem tudtam volna senkit értesíteni. Arról nem is beszélve, hogy egy esetleges igazoltatásnál mekkora gubanc lehetett volna iratok nélkül hazatartani. Ámbár utóbbi dolog soha nem történt meg velem.
A másik legjelentősebb dolog részemről a pihenés lehetősége volt, amelynek lehetősége az emberi tömeg függvényében volt elrejtve. Hangulatfüggő az, hogy mennyire tudom elviselni az embereket. A véleményemet sosem titkoltam, hogy többnyire nem szeretem a családos, vagy nagycsaládos embereket, akiknek gyermeke, gyermekük érzelmi állapota annyira fontos, hogy tulajdonképpen mindent megengednek neki, s ennek köszönhetően a neveletlenség csillaga ragyog az égen. Mindezek mellett természetesen jó pár olyan ismerőssel, s meglévő vagy volt kollégával rendelkeztem, akikkel nem szívesen futottam volna össze, így aztán a strandolás nálam kizárólag pihenőnapra esett, ami csak hétköznap volt megléphető. Ennek is volt köszönhető, hogy a strand látogatása számomra idővel egyszemélyessé vált, mivel hétvégi programnak teljesen kizártnak tartottam. 

Mindenképpen fontos az egészségem számomra, így a harmadik ok inkább egészségügyi szempont. Ahogyan korábban is írtam eléggé megváltozott az időjárás, s nagyjából megszűntek az átmeneti évszakok. Elég zavaró számomra, mert nagyjából egy hét alatt lefut egy tavasz vagy ősz. Persze gyermekkoromban is voltak elég kemény nyári napok, de manapság már lassan elviselhetetlen hőségek vannak. A strand kialakítása nálunk ráadásul úgy volt, hogy kevés árnyékos hely volt, így felnőttként már többször futottam bele, hogy strand alkalmával sikerült leégnem. Ugyan nem olyan szinten, amivel orvoshoz kellett fordulnom, de az ilyen jellegű leégések többnyire bőrhámlással végződtek, amelyek általában pár nap legrosszabb esetben egy hét alatt befejeződtek. További ok sajnálatos módon az árazásban rejlik. Ugyan vannak akciós napok, hétvégék, esetleg kuponok, de a belépőt pár órányi lubickolásért elég merésznek tartom. Nyilván az infláció is megtette a maga hatását, aminek oka az áremelkedés, de azért kissé sajnálom erre a szórakozásra a pénzt. Hazalátogatás többnyire csak három esetleg négy napot ölel fel, mivel ilyenkor zsúfolt napjaim vannak a strandolás kivitelezhetetlen. Minap kezdtem el nézegetni, hogy milyen fürdőzési lehetőségek vannak, ha a fővárost veszem alapul, amely elég szép számnak bizonyult. Ellenben az árcédula már kevésbé, amely ugyan olcsóbb hétköznap, de ha a város nagyságát veszem alapul minimum pénztárcával kellene nekivágnom az útnak, s kivétel nélkül minden strandon felárat számolnak fel értékmegőrzésre. Másik megoldás a kocsivaló való kijutás, s abban tartott értékek, de anyagi szempontból ez sem megoldás, hiszen ott pedig a parkolási díj emeli meg a belépő árát. Ebből fakadóan pedig egy pár órányi strandolás minimum 5000 forintos értékhatárt jelentene. 

Kikapcsolódás szempontjából nagyon gondolkozok, hogy öt év utána ideje lenne kilátogatni valamelyik strandra. De elengedhetetlen lenne vízálló napozó olaj vagy spray beszerzése, valamint úszáshoz használt füldugó, továbbá értékmegőrző használata, amely jelentős anyagi kiadást jelentene. Ugyan nem vállalhatatlan, de bevallom komolyan gondolkozom azon, hogy ennyit megérne-e egy napi lubickolás. Természetesen van még két hónapom minimum eldönteni ezt, bár hajlok afelé, hogy ezt a fajta szórakozást elfelejtsem. 

Hőségriadó és az infláció

Írta: | | Helyzetjelentés
1 Comment

Én azon emberek közé tartozom, akiknek nagyon jó emlékei vannak gyermekkoromból a nyárról. Igaz, akkor is voltak nagy hőségek, aminek köszönhetően a nappalt legtöbbször a házban töltöttem, s csak délután négy vagy öt óra után engedtek ki játszani, biciklizni a többi gyerekkel. Kivétel volt persze a strand, amit egyébiránt nagyon szerettem. Ugyan többször előfordult, hogy a hőmérő higanyszála feljebb ment, mint 35°c, de azért ritkán történt nálam napleégés. Ha mégis, akkor sima bőrhámlással egy héten belül megoldódott a helyzet. Felnőttként szintén igyekeztem a nappalt a ház vagy a lakás falai közt tölteni, annak ellenére, hogy nagyon szeretek programokat szervezni. Ellenben úgy érzem, hogy a hőség egyre jobban megvisel, mint jó pár évvel ezelőtt. Bár tény, hogy ugyanezt tapasztalatom sok ismerősömnél is. Bár ennek az oka talán az lehet, hogy ahogyan lassan megszűntek az átmenő évszakok, mint a tavasz és az ősz úgy megszűnni látszik a fokozatos felmelegedés is, mert már reggel kilenckor kibírhatatlan a hőség. Arról nem is beszélve, hogy még odahaza rengeteg fa van az utcán, addig ez nem mondható el a Budapest belvárosáról, amelyben én is lakom. Így a betonövezet még jobban tud véleményem szerint dobni azon a dolgon, hogy még éjszaka sem tud lehűlni rendesen a levegő. Habár az alvást is úgy tudom megoldani, hogy beszereztem egy álló ventilátort, amit magamra állítottam lévén nem vagyok klíma párti. 

Ha őszinte akarok lenni, akkor ugyan már egy hónap eltelt a nyárból, de azért várom a kis lehűlést még akkor is, ha ez vihart vagy esőzést jelent, ami jelentősen keresztbe tesz ilyenkor a külső programjaimnak. Jó pár dolgot terveztem még az év elején szabadtéri programok terén, de sajnos sok helyre nem jutottam el. Az egyik ok a fent említett hőség. Azt gondolom nincs olyan ember, aki az elmúlt időszakban nem találkozott volna az infláció okozta drágulással anyagi helyzettől függetlenül. Így én is megpróbálok spórolni, s habár egyik megoldásom a napozó spray-k lettek volna, de több üzletet meglátogatva elég magas árcédula hatására inkább úgy döntöttem, hogy maradok itthon, s igyekszek minél kevesebb időt tölteni a napon. Ennek ellenére a munka utáni hazavezető útnak köszönhetően egyes testtájaimon észrevehető a színkülönbözet a takart területektől. Többek között a kirándulási szándékom így esett kútba, valamint az infláció okozta drágulás miatt ismételten nem jutottam el a strandra, valamint a szabadtéri programok is megritkultak a munkámból kifolyólag. Ugyanis sajnálatos módon legtöbbször délelőtt dolgozom, így konkrétan a legmelegebb időszakban végzek, s amikor már vállalható lenne a szabadba menni, akkor nagyjából komoly döntést kell hoznom azzal kapcsolatban, hogy nem foglalkozok azzal, hogy másnap dolgozni kell mennem, s akkor jövök haza amikor kedvem van, s ezáltal másnap komoly fáradtsággal küzdhetek a munkaidő alatt. A másik pedig az, amit jelenleg is csinálok, hogy figyelembe veszem az időben való lefekvést, s emiatt kevés szabadidő áll rendelkezésre, s nagyon messzire emiatt nem is tudok menni, ami jelentősen rányomja a bélyegét az emberi kapcsolataimra.

Jelen pillanatban munkaerőhiánnyal küzdünk, ráadásul többen egészségügyi okok miatt kiestek a munkából, így sajnos olyan beosztással rendelkezem, amely a szabadtéri programszervezésemre elég szépen rányomja a bélyegét a fent említettek fényében. Mindezek mellett hazalátogatást ebben a hónapban nem tervezek, lévén most az előre tervezés problematikája miatt négy alkalommal voltam otthon idén egymás után, ami jelentősen megdobta az anyagi kiadásaimat. Emiatt pedig ebben a hónapban nem tervezek hazalátogatni, s fizetős programot sem tervezek. Ennek ellenére elég keveset pihentem, így a tegnapi napot megragadtam arra, hogy elmenjek moziba este még akkor is, ha eléggé fáradt voltam, mert úgy éreztem ez a kikapcsolódás jár nekem. Erőteljesen gondolkozom azon, hogy ha partnerek megvannak, akkor bevállaljak-e további mozizást, valamint több, mint három évnyi fővárosban való tartózkodással a hátam mögött elmenjek-e valamelyik strandra. Amelynek egyik akadálya az árcédula, s a másik pedig a biztonsági része, mert tartok tőle, hogy az értéktárgyaim eltűnnének. Ámbár tény, hogy most a legnagyobb problémát a pihenés jelenti. Bár bízom benne, hogy augusztus már viselhetőbb lesz. 

 

Augusztus végére

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Mikor még diák voltam az augusztus nem tartozott a kedvenc hónapjaim közé, hiszem azon kívül, hogy hamar eltelt, szembe kellett néznem azzal is, hogy az utolsó héten többnyire ráébredtem egy fontos dologra. Méghozzá arra, hogy a nyaram szinte eseménytelenül lezajlott mindenféle komolyabb program nélkül. Nyilván diákként nem rendelkeztem fizetéssel, így ez ellen nem is nagyon tudtam tenni semmit. Bár tény, hogy a programbeli részével továbbra is komoly gondok vannak nálam, amelynek problémaforrása meglepő módon nem anyagi jellegű.
Minden évben volt valami, aminek következménye egyenesen az volt, hogy a nyár jelentős részét munkával, illetve a négy fal között töltöttem. Idén is sajnos így sikerült, így a személyes találkozókat leszámítva gyakorlatilag nem sok mindent csináltam, mint amit beterveztem. 

Ismételten belefutottam abba a hibába, hogy a szabadságolások rosszul lettek kiadva, így aztán feleszmélve ebből rájöttem, hogy két dolog közül választhatok: vagy nyáron is elmegyek legalább egy hétre, s pár nap szabadsággal számolhatok, vagy pedig spórolok szeptemberi és az őszi időszakra. Az utóbbit választottam, aminek következménye az lett, hogy rájöttem: a hétvégék pihenésre egyáltalán nem elegendőek huzamosabb időn keresztül. Persze az eltervezett kerékpározásokból semmi nem lett, hiszen július elejétől olyan forróság volt, hogy egyszerűen nem tudtam időt szakítani rá. Délután meg lehetett dögleni, míg este már késő volt, amikor valóban ki lehetett volna mozdulni a másnapi munka miatt.
Strand hétvégére mindig ki volt lőve, hiszen akkor zsúfolásig van az egész, s úgy már nekem sem élvezetes. Így hétköznapra hagytam, egészen addig toltam az egészet, míg sikerült egy olyan alkalmat kiválasztani, amikor egy órát tudtam csak kint tölteni. Egyrészről megfájdult a fejem napközben, ami fájdalomcsillapító hatására sem enyhült, másfelől pedig beborult teljesen, így hát nem mertem tovább maradni az elázástól félve. Persze egy csepp eső sem esett. 

Természetesen két hét múlva indul a szabadságom, mely hova fog kifutni még nem tudom. Egyrészről az időjárás előrejelzés miatt nem túl kegyesnek ígérkezik, ámbár ez annyira nem érdekel, mert mindenképpen jól fog esni, hogy egy kicsit több napom lesz itthon. Másfelől azonban a betervezett fővárosi utazásom lóg a levegőben, hiszen most más lenne a szállásadóm, ahol egy harmadik féltől függ, hogy megoldható lesz-e az egész. Bízom benne, hogy a héten, de legkésőbb jövő hét elején kiderül, hiszen ha az utolsó pillanatig várok, akkor egyre nehezebb lesz itthon tervezni bármit is. 

A rövid terv egyelőre persze az, hogy az elkövetkezendő két hetet kibírjam, s lehetőleg semmi ne történjen velem (betegség, baleset stb.), ami keresztülhúzhatná a számításaim. S persze bízom a sokkal kellemesebb időben. 

Amikor túl szorossá válik a nadrágszíj

Írta: | | Helyzetjelentés
1 Comment

Annyi bizonyossá vált számomra, hogy mindent össze tudok hozni, ha az évszak tavasz, ősz, vagy tél. Azonban nyáron egyáltalán nem úgy mennek a dolgok, mint ahogyan kellene.
Korábban többször megfogadtam, hogy bizony változtatok a hozzáállásomon, és bizony végre egy olyan nyarat rittyentek magamnak, amiben van minden: szórakozás, pihenés, munka, és természetes ezekhez szükséges anyagi háttér. Természetesen ismételten nem jöttek be a számításaim. Első körben szembe néztem ismét a tavalyi problémával: a munkahelyi kollégák száma a szabadságolás szempontjából elhanyagolható, azonban a koruk és a gyerekek száma már kevésbé, melynek következménye a napok számában nyilvánul meg. Mivel az év első felében háromszor voltam szabadságon, így az év második felében összesen két hét szabadsággal számolhatok, s ha ezeket nyáron akarom igénybe venni akkor nem elég, hogy akár fél évnyi szabadság nélküli munkahónapok elé nézek, de még ott van a probléma, hogy mindenki nyáron megy el szabadságra. Utóbbival nekem nem is lenne problémám, ha éppenséggel a jelentős többség a szabadságának 80%-át nem nyárra tervezné, aminek köszönhetően akár 2-3 alkalommal is odavan, miközben a másik emiatt nem tud elmenni. Így zsinórban másodjára belecsúsztam abba, hogy a nyár szabadság nélkül telik el. 

A pénz mindig jól jön, így végül sikerült összehoznom egy másodállást, amiből nem lett semmi a munkáltató hozzáállása miatt, aminek így utólag örültem, mert jelentősen nem gondoltam bele, hogy vajon mi is lehetne a következménye, ha szinte aludni járnék haza. A plusz pénz jól jött volna, s időtöltésnek is jó lett volna dogozni, azonban későbbiekben már nem örültem annak, hogy ebből nem lett semmi. A blog keretein belül többször leírtam, hogy az elmúlt négy évben a bekalkulált anyagi kiadásaim azért csúsztak meg jelentősen olykor, mert valami váratlan kiadás jött szóba. Ez akkor volt probléma, ha éppenséggel nem tudtam elkerülni a pénzköltést. Ilyen volt a számítógép alkatrész meghibásodása, amely az elmúlt három évben kétszer is megtörtént. Egyszer villámkár, egyszer pedig folyadék okozta rövidzárlat. Ugyan gyűjtöttem az alkatrészekre, de hirtelen pótlásuk nagy kiadást jelentettek, így eldöntöttem, hogy egy másodlagos PC is kellene. Azonban annak tárolása helyigényes lenne, s mivel időközben utazást is igénybe vettem, így végül laptop jött számításba.
Összesen 100 ezer alatti gépre gondoltam, s ilyet is néztem ki. Egészen addig, míg két héttel ezelőttig nem világosítottak fel, hogy hiába csak internetezés, és zenehallgatást szolgálna a gép az általam bekalkulált ár csak silány minőséget eredményezne. Olyan minőséget, ahol egy böngészőből megnyitott közösségi portál is megakaszthatja az adott gépet, így egy SSD-Intel Core i3-as processzorú változat mellett kikötnöm, ami természetesen legalább 40 ezerrel megugrotta a vételárat, amit szerettem volna költeni. Végül így lett a kiszemelt egy DELL masina, amelyet eme hónap végén tervezek megvásárolni. 

Nem tetszett az ár, de kénytelen voltam belátni, hogy ha valóban másodlagos PC-nek szánom, amit akkor használnék, ha valami meghibásodna a gépemben, vagy elutaznék itthonról, akkor nem érdemes spórolni. Mindezek mellett természetesen azt is figyelembe kell vennem, hogy ezáltal máris csúszok a szeptemberrel, hiszen nem csak új játék megjelenéssel kell szembenéznem, hanem az egy hetes szabadságommal is, amelyet ismételten nem itthon, hanem a fővárosban tervezek tölteni. 

Azt is megfogadtam, hogy az augusztus tökéletesen jó lesz arra, hogy kimozduljak itthonról. Ez megint nem jött össze. Egyrészről ott volt a munka, melynek köszönhetően sokszor kellett lemondani programokat figyelembe véve azt, hogy másnap korán kelés van. Másfelől pedig vagy éppen esett az eső, vagy meg lehetett dögleni olyan meleg volt. Így sajnos a napközben lófrálás, sétálás, és bicajozás teljesen kiesett a lehetőségek közül. Amikor viszont már kellemes lehetett a levegő, az viszont már bőven este kilenc után volt, akkor pedig már azzal kellett szembenéznem, hogy vagy senki nem érne rá, vagy pedig felverném az egész házat. Így marad a zenehallgatás, és filmnézés.
A laptop vásárlás miatt spórolást tervezek, így a hónapban egyetlen egy programot hoztam össze, ez pedig a strandolás, amelyet jövő héten akarok majd megvalósítani, amennyiben nem lesz rossz idő, valamint ténylegesen megúszom mindenféle probléma nélkül, mint legutóbb a füldugulás. 

…és elkezdődött az ősz!

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Mai napon alig vártam, hogy végre legyen a munkaidőnek, lévén tegnap nem nagyon sikerült kialudnom magam. Bár mondjuk ez annak is volt betudható, hogy nem is feküdtem le időben, hiszen nem úgy alakítottam az esti terveimet, hogy abba beleférjen majd egy olyan koránkelés, amelynél nem kell imádkoznom, hogy ki tudjak kelni az ágyból az álmosságtól.
Ahogyan haladtam előre a már megszokott útvonalamon hazafelé a szemem egyre inkább az ünneplőben haza pattyogó, illetve kerekező diákokra összpontosult. Jómagam emlékszem, hogy mindig arról volt szó, hogy ősszel kezdődik az iskola mindig, azaz az első tanítási nap a szeptember 1. Persze gyerekként is tudtam, hogy nem egy nap alatt változnak az évszakok. így aztán a szeptemberi kezdés mindig arról szólt, hogy ünneplőben, majd pedig tanítást megkezdően utcai ruhában izzadtunk a tanteremben. Bár tény, hogy a mai nap azért jót röhögtem, ha azt veszem alapul, hogy annál nagyobb szívás nem lehet egy diáknak, ha az iskolakezdés pont péntekre esik.

Ahogyan fentebb is említettem az évszakok nem egyik napról a másikra változnak, hanem szépen lassan, folyamatosan. Mivel szeptember közepéig mindenképpen bízok a szép nyári időben, így aztán megléptem azt, hogy szeptember közepén szépen össze „gereblyézve” plusz pihenőnapokat műszakcserével majdnem két hétre elmenjek szabadságra. Lévén nyáron nem sikerült, hiszen május közepén, végén gyors kaptam 1-1 hetet, mert ugyebár a többség több gyermekes, legalább 40 éves dolgozó, akik majdnem harminc napnyi szabadsággal rendelkeznek, s ebből természetesen legalább 20-at nyáron akarnak kivenni. Ebből fakadóan pedig én előretervezett program híján gyönyörűen kiestem. Így aztán a nyarat szépen végigdolgozhattam.
Természetesen igyekeztem mindent összehangolni, de sajnos nem igazán jött össze. Leginkább a meleg volt az, ami leszívott, s iszonyatos volt majdnem negyven fokokban járni dolgozni úgy, hogy a munkaruha nem épp légáteresztő mivoltából műszak végére a hátamon folyt a víz. Mindezek mellett persze próbáltam magam az épp betervezett Vészhelyzettel szórakoztatni, de sajnos az lett a vége, hogy július elején megrekedtem, hiszen legtöbbször nem tartózkodtam itthon, vagy pedig korábbi filmeket néztem újra, zenét hallgattam, vagy épp a megfogadott napi testmozgási igényemet teljesítettem séta, vagy bicajozás keretén belül.

Az elmúlt két hétben volt elég sok minden,amit csináltam. Legutoljára például a hétvégi zártkertbe kerekeztem ki, melynek okán legalább 35 km-t teljesítettem, majd pedig őrült fényképezésbe kezdtem, hogy megörökítsem az ottani növényeket, illetve a körtefáról lehullott termésben táplálkozó rovarokat, ezáltal tovább növelve az eddig elkészített fényképek számát, valamint tesztelve a telefonomat.

Mindezek mellett igyekeztem hódolni a pihenésemnek is, hiszen kellett erő a munkához is, hiszen vállaltam be extra műszakokat, amit a már akkor megbántam, amikor az igen szó elhagyta a számat, és természetesen voltak olyanok is, akikkel cserélni is kellett.  A strandra el akartam még jutni, de sajnos nem jött össze sem az idő, sem pedig az időjárás, ámbár remélem, hogy az elkövetkezendő három hétben még lesz olyannyira jó idő, hogy megtudjak mártózni a habokban.
Ugyan nem sok időt töltöttem itthon, de meglepetésként ért, hogy a nemrégiben meghosszabbított hűségidő a szolgáltatónkkal módosult, hiszen mindenféle hűségpontokról esett szó lévén, hogy mindhárom szolgáltatás meg van rendelve. Persze nálam már ebből kettő ki is esett, hiszen az internet az egyetlen, amire igényt tartok, s használok. Aztán persze volt némi meglepetés, amikor a beharangozott 250 mbit helyett csak 100 mbit lett végül az 50 mbit-től, amit jeleztem is itthon. Ugyan elvileg csak 350 forinttal növekszik a számlánk, de azért megjegyeztem, hogy egy ügyintézőnek illene tudnia, hogy mely csomagok érhetőek el egy adott kerületben.

Nem mintha eddig sem lett volna gyors, de azért némileg sikerült pofára esnem, hogy nem azt kaptuk, amire módosítva lett. Egyelőre zajlik az élet, s már számolom a napokat, amennyi napom hátra van a szabadságig. Szerencsére egyik ismerősöm felajánlott alvási lehetőséget a lakásában, így aztán a szabadságom felét nem itthon, hanem a fővárosban fogom tölteni. Mindezek mellett pedig van tervben mozi, strand, és némi „bandázás” azokkal, akikkel nem tudok találkozót összehozni munkanapokon.

Éjszakai „őrjárat”

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
1 Comment

Bő egy hete tettem közzé azt a bejegyzést, amiben tulajdonképpen leírtam, hogy milyen is volt visszatérni a szabadságomról. A lényegi része az volt, hogy mivel az első fél évben összesen öt napot használtam el a rendelkezésre álló szabadságomból, így sejtettem, hogy májusban, de legkésőbb júniusban mindenképpen ki leszek írva szabadságra. Mivel én az vagyok, aki a munkabeosztáshoz alkalmazkodik, így többször is elmondtam, hogy akkor írnak ki, amikor akarnak. Majdcsak találok magamnak valamilyen elfoglaltságot, lévén nyaralás egyelőre kilőve. Bár tény, hogy lassan negyedik éve annak, hogy mindig történik valami anyagilag, ami keresztülhúzza a számításomat, hogy egy több napos szórakozást, vagy utazást be tudjak időzíteni.
Így történt ez most is, azonban annyival volt karcsúbb a történet, hogy az új telefonvásárlás miatt tulajdonképpen anyagilag bekorlátozódtam csöppet júliusig, amikorra szerettem volna megvásárolni ténylegesen a készüléket. Habár tény, hogy tudatosan vállaltam be így a dolgot, mert sem előfizetéses nem szerettem volna lenni, továbbá ha lakást/házat nem veszek hitelre, akkor már telefont végképp nem fogok. Ugyan a szabadságom saccolva 70%-a unalomba fulladt, így örömmel vettem tudomásul, amikor végül visszamentem dolgozni. Ámbár tény, hogy az ünnepnapok, illetve a kötelező szabadnappal megtoldva majdnem két hétig dekkoltam itthon, amelyből tulajdonképpen az első három napban megcsináltam mindent, amit akartam. A nagy bevásárlást is előre hoztam, hogy fizetéskor legyen szabad délutánom munka után, s ne rohangálással teljen. Mivel szokásomhoz híven kikalkuláltam mindent, így csöppet pofára estem, amikor második hetemet kezdtem meg múlt héten, majd közölték, hogy következő héten ismét szabadságon vagyok. Ráadásul a munka szombatomra kaptam az a heti szabadnapomat, így két szabad hétvége közé be lett dobva ismét öt szabadságbeli nap. 

Szó se essék róla, ha munka és a pihenés között kell választani,akkor egyértelműen a pihenést választom, csak ez kissé rosszul jött ki lépésként. Ugyanis kalkuláltam legalább hat heti folyamatos munkával, így se program, se kellő anyagi nem áll rendelkezésre nagyobb terv megvalósításra bő egy héttel a fizetés után. Természetesen elfogadtam a tényt, hogy nem jelöltem be fix szabadságot, így a júliust viszik a többiek, s az augusztusra bejelentett igények miatt következő két hónapban megállás nélküli lesz pihenőnapokkal. Csak kissé pofán vert mentálisan a tény, hogy nagyjából semmi tervem nincs. Ráadásul még két napig esett is az eső, ami miatt kénytelen voltam a négy fal közt tölteni az időmet.
Ennek ellenére igyekeztem a vizuális szórakozásokat előre tenni, valamint órákig tartó szórakoztató diskurzusba fektetni energiámat másokkal ezen a két napon. Végül a tegnapi napon nem törődve a  fekete felhőkkel éjfél után szépen besétáltam fél várost unalmamban, amelyeket persze meg is örökítettem. 

A hűvös levegő jót tett, valamint ismét tesztelhettem, hogy mit is tud a telefonom sötétben, amivel persze meg vagyok elégedve. Hazatérve pedig reménykedtem egy jobb időben. Szerencsére a mai nap már jobb időjárást biztosított, s estére is van társasági programom, s bízom benne, hogy hazaérve lesz még annyira jó idő, hogy egy jót tudjak kerekezni ismételten a városban. Holnapi napra ismét jó időt jósolnak, így mai nap bevásároltam, melynek célja a holnapi strandolás volt. Bízom benne, hogy most nem égek le, valamint kicsit jobban ráharapok a vizuális szórakozásra, s jobban ki fog kapcsolni majd, mint az elmúlt két napban. S természetesen abban is bízok, hogy másoknak munka mellett jut szórakozásra is idejük a hétköznapokban, s nem várva a hétvégét annak reményében, hogy akkor nem fogok unatkozni program híján. 

Kedves Murphy! Elmész te a jó büdös….!!!!

Írta: | | Helyzetjelentés
1 Comment

„Ami el tud romlani, az el is fog romlani!” – van egy ilyen elég népszerű mondás, melyet egy Murphy nevezetű egyén szájából hangzott el. Mostanság elég sokat foroghat a sírjában (feltéve, ha van neki), mert elég sokat emlegetem. Ugyanis ez az évem másról sem szól, mint azokról a dolgokról, amelyek tönkremennek, s majd szépen pótolnom kell őket.

Június. Ez az a hónap, amikor már biztos lehet benne az ember, hogy már itt a nyár, s szépen kezdődhet a pihenés. Feltéve, ha éppen van szabadsága, vagy pedig munkája, s ennek köszönhetően pedig pénze, hogy kikapcsolódjon. Az idei munkahelyváltás sikeresnek bizonyult olyannyira, hogy végül úgy döntöttem nem várok a nyári hónapokig, hanem szépen megveszem magamnak, ami kell. Mert ugye sajnos elég sok mindenre szükségem lett.
Epekedve vártam a nyarat, s leginkább azt, hogy végre szabadidős programokat tudjak magamnak szervezni, de úgy néz ki az év végi értékelőmben megint úgy fogok írni erről az évről, melynél alaposan meg kellett húzni a nadrágszíjat. Még februárban döntöttem úgy, hogy ideje a régi munkahelyemet otthagyni, mert már semmilyen szemszögből nem viselhető el az, ami ott folyik. Sikerült is 72 órán belül találnom egy másikat, ami jelen pillanatban a legjobb választásnak tűnik minden szempontból. Ekkor engedtem a csábításnak, s mivel egyébként is villódzani kezdett a monitorom, úgy döntöttem lecserélem. A megrendelt terméket át is vettem, majd nagy örömmel jöttem haza. Összeszerelés után pedig jött a hatalmas pofára esés, ugyanis a számítógépem nem volt hajlandó elindulni. Pontosan elindult, csak képet nem adott, hiszen a videokártya kilehelte a lelkét, s ezt hangos ventilátorai hangjával „tudatta velem”.

A márciusom ebből a szempontból nem volt túl szerencsés, s csak előre számolgattam, hogy mennyibe is fog majd nekem fájni az egész tavasz, ha mindent pótolni akarok. De ahogyan számolgattam júniustól előbb a videokártyából nem lesz semmi. Időközben még egy diagnosztikai programot is feltelepítettem, ami viszont jelezte, hogy a másfél terrás háttértárolónak használt merevlemezem állapota kritikus, s cserét kíván. Hogy mennyire is volt valódi a veszély nem tudom, de mindenesetre léptem az ügyben.
Úgy gondolom 225 forint nem sok pénz, ezért minden héten vásárolok egy lottó szelvényt. Persze nagy reményekkel vágom bele a pénztárcámba, s jó előre elköltöm a milliárdokat, de legbelül soha nem hiszem, hogy nyernék valamit a tapasztalaton kívül. Ennek ellenére hármas találatnak köszönhetően majdnem 17 ezer forint ütötte a markomat, ami rendkívül jól jött. Így idő előtt megvásároltam az új kártyámat, ami egy R9 380 lett végül, majd szintén idő előtt beújítottam egy merevlemezt is. Úgy voltam vele a június kissé necces lesz anyagi szempontból, de komolyabban nem érdekelt. Idő közben persze belementem egy munkahelyi kirándulásba, mely előtt két nappal sikerült olyan szinten megfáznom, hogy vagy két hétig kínlódtam, mire kijöttem belőle. Lévén orvoshoz nem akartam menni elkerülve ezzel a kötelező táppénzt. Minap fellégeztem, s reménykedtem, hogy most már minden oké. Vagyis lett volna, ha tegnapi napom nem borul „aranyba”.

Szombati estémre programom nem volt. Pontosan lett volna, ha éppen nem mondják le az utolsó pillanatban. Nem estem kétségbe, s úgy döntöttem játékkal ütöm el az időt. Több hibaüzenetet is kaptam, hogy az egyik USB csatlakozónak nagyobb az áramfelvétele, mint kellene, de nem foglalkoztam vele. Egészen addig, míg a tegnapi napon meg nem adta magát a gépem. A hibaüzenetre rákerestem, s mindent megcsináltam, de semmi sem volt célravezető. Így kénytelen voltam beletörődni abba, hogy egy matuzsálemi gépet kell összeraknom pár nap erejéig, hogy legalább a filmjeimhez, s sorozataimhoz hozzáférjek, illetve netezni tudjak, s ennek köszönhetően megtudjak rendelni új alaplapot. Ami szintén nem volt betervezve. Bízom nagyon a szerencsémben, mert spórolni nem akartam, így végül egy Gigabyte GA-H97-HD3 lett a befutó:

Mindenképpen egy ATX méretű alaplapot akartam venni, hogy minden kényelmesen elférjen benne, s semmit ne kelljen nyomorgatni, valamint megfelelő mennyiségű csatlakozó legyen rajta. Mindezek mellett persze fő szempont volt a későbbi fejlesztési lehetőség is, de mivel „hardcore-gamer” csoportba nem tartozok, így harmincezer forint alatt maradtam alaplap ügyileg.
Emellett persze fontos tényező volt, hogy a házat is cseréljem, lévén már a bekapcsoló gombja is lötyög, s ennél viszont úgy döntöttem olyat vásárolok, ami elég népszerű a vásárlók körében. Így lett egy COOLERMASTER Elite Knight 350:

Idén videokártya cseréje volt csak betervezve, s semmi más. Ennek ellenére már monitor, alaplap, merevlemez, számítógépház is megvolt. Emellett még nem is említettem az elromlott fejhallgatót, valamint a hangszórókat. Mérlegelnem kellett, hogy mire is költsek. Hiszen még a számítógép napi használatra van idehaza, addig programok változóak. Persze, hogy tökéletes legyen az „örömöm” még az idő is rendkívül rossz volt, így amikor pihenőnapos voltam végig esett. Kivéve persze a mai napon, ami olyan kétesélyes volt, hogy vagy hatszor elmentem a strand mellett, hogy be merjem-e vállalni. Nem szeretnék még egy megfázást, ami további nem tervezett kiadást hozna maga után.

Milyen is lesz ez a nyaram? Ha nem tudok magamnak parancsolni, s költök ész nélkül azt jobban meg tudom magamnak bocsájtani, mint amikor jön egy olyan kiadás, amit nem terveztem, de muszáj költeni rá. Nagyon bízom benne, hogy idén már tényleg semmilyen elektrotechnikai eszközöm nem hibásodik meg. A június-július hónapom húzós lesz, s úgy néz ki vissza kell fognom magam költés terén. Szerencsére megint kajára ment el a sok lové, aminél nem is árt, ha pár dologról leszokok, s áttérek az egészségesebb étkezésre mielőtt még súlyfeleslegem lenne.

Didergős nyárutó

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Lassan már egy hónapja annak, hogy ebben a kategóriában született tőlem bejegyzés. Ennek legnagyobb oka talán az, hogy egyszerűen nem nagyon tudtam visszatérni önmagamhoz, hogy kipihenve tudjak bármi értelmeset is írni. A szinte két hetes szabadságom utáni időszak igencsak megviselt. Első körben azért, mert ugyebár még nem töltöttem be a harmadik x-et, s ennek köszönhetően kevés éves szabadságom van. A több, mint tíz napos szabadságom pedig úgy jött össze, hogy bizony volt benne szabadság, pihenőnap egyaránt. Ráadásul mindig van egy valaki, akinek valahogy sohasem jó az aktuális beosztás, s így cserélnem kellett vele. Ennek köszönhetően miután visszatértem azzal kellett szembe néznem, hogy három hétre van összesen öt (!!!) pihenőnapom, melyből négy természetesen a vasárnapot jelentette. Így múlt héten jött el az a pillanat, amikor végre két napot egyben itthon lehettem. Ennek viszont nagyon örültem, s végre kicsit fellélegeztem, hogy nem arról szólt a délelőttöm, hogy azt kellett várnom, hogy a mosógépből mikor tudom kivenni a ruhát, hogy megszáradjon.

Próbáltam minél többet pihenni, de ugyebár ez nem mindig jött össze. Főleg, amikor több műszakról van szó, akkor sokszor megesik, hogy az ember nem tudja magát kialudni. Ilyenkor elég nyűgös tud lenni. Nálam is előfordult, s persze ilyenkor alig vártam, hogy itthon legyek, s befeküdjek a puha ágyba. Ennek volt többek közt köszönhető, hogy nagyjából sehová nem mentem. Kivéve egy helyet: a strandot.
Tudni illik, hogy a helyi strand elég sok kedvezményt hirdetett, így végül a hozzánk is bedobásra kerülő újságban is volt egy kupon, melynek köszönhetően majdnem 50%-al olcsóbb volt a belépő. Mivel elég jó idő volt, ezért úgy döntöttem, hogy szeptember 1. nálam nem a tanévkezdés első napja lesz, hanem az év utolsó strandolása, hiszen elnézve a beosztásomat, s az időjárás előrejelzést nem hiszem, hogy lett volna rá esélyem még egyszer. Ami be is jött. Legjobban arra voltam kíváncsi, hogy vajon mennyien is lesznek, hiszen amit legjobban utálok az a tömeg. Amit meg is tapasztaltam már mindkét alkalommal, mikor kimentem. Az idő jónak tűnt, s meg is lepett, hogy mennyire kevesen voltunk. Ennek örültem, hiszen kedvemre lubickolhattam, illetve végre magam is megtapasztalhattam, hogy tökéletesen megtanultam az úszáshoz szükséges mozdulatokat. Egyetlen egy dolgot kell még tökélyre fejlesztenem: a tempózást. Egyetlen egy negatívum volt, hogy a magas hőmérséklet ellenére fújt a szél, s ennek köszönhetően volt némi vacogás. De ennek ellenére jól éreztem magam, s még leégni sem sikerült.

Sajnálatos módon az időjárás eléggé megváltozott, s bizony olyan hűvös volt, hogy kénytelen volt egy bizonyos időre a kerékpáromat nyugdíjazni, s gyalog útnak indulni a munkahelyre. Mindezek mellett pedig rengeteg eső esett, melynek köszönhetően nem egyszer sikerült elázni, ami nem az esernyő hiányának, hanem inkább a rossz út miatt történt. Hiszen borzasztó, hogy egyes utcák errefelé olyan szinten kátyúsak, hogy nem tud az ember normálisan közlekedni ilyenkor.
Természetesen azért olykor felsütött a nap, amelynek én nagyon örültem még akkor is, ha nem tudtam elmenni sehová, hiszen másnap munkanap volt. De ennek ellenére volt egy gyönyörű hétköznap, amikor a fél utca előkapott valamit, hogy megörökítse az égboltot:

IMG_20150906_191332 IMG_20150906_191339 IMG_20150906_191441

Nagyon ilyet sem láttam még, s örültem, hogy itthon voltam, így lehetőségem volt megörökíteni. Habár csak az udvarból sikerült, hiszen nem tartott sokáig. Gondolkodtam, hogy majd az utca végén lévő gátra felmegyek, ahol van egy szép szántóföld, de sajnos mire odaértem, addigra már rég eltűnt… Kár.

A hideg idő arra kényszerített, hogy a négy fal közt legyek. Mondjuk tény, hogy a munka után, illetve előtt nem is nagyon volt kedvem sehová se menni. Azok az egy pihenőnapok meg olyanok voltak, mint ha nem is lettek volna. Ezeken meg egyébként sem akartam senkivel se találkozni. Számomra bőven elég, ha napi szinten hallgatom egy-két kolléga idióta marhaságait, s ilyenkor örülök, ha csend van körülöttem. Ennek köszönhetően pedig aztán a virtuális szórakozás volt a középpontban nálam. Ismét. Első körben végre megérkezett az Alien Anthology, melybe ma kezdtem bele. Szállítási költséggel együtt nem érte el az 5 ezer forintot, így azt gondolom nagyon jó vétel volt. Persze az alacsony ár nagyon vonzó volt, így jelen pillanatban három film van úton, mely elvileg jövő hét péntekig meg kellene, hogy érkezzen. Ha jól számolom, akkor minden bizonnyal szerdára már itt is lesz.
Nagy hiányosságomat pótoltam végre a Tomb Raider: The Last Revelation-nal, illetve a Tomb Raider: The Times-szal. A sorozatból egyik sem volt a kedvencem, de ha már nekiálltam a klasszikus részeknek, akkor már nem volt megállás, hogy ezeket is magaménak tudjam. Bár tény, hogy annak idején is eléggé fogtam a fejemet, most is sokszor éreztem úgy, hogy elég volt. De kitartó voltam, így a vállalhatatlan nehézségi szint ellenére mindkettőnek a végére értem. Ennek kapcsán pedig örültem, hogy végre neki kezdhettem az ötödik résznek. De mivel azért itthonról is ki kell mozdulni, így jelentősen át kell szerveznem, hogy mikor mit csinálok, hogy jusson idő mindenre. Így játékok terén csak ez lesz most terítéken.

Többször kaptam már az arcomba, hogy nem vagyok „ünnepi ember”. Ez alatt azt lehet érteni, hogy én csak akkor szeretek ünnepelni, hogy ha ténylegesen egy olyan dologról van szó, ami jó kedvre derít. Az, hogy felkelek, s születésnap, vagy névnap van, esetleg szilveszter vagy egyéb ünnep nekem az nem ad okot az ünneplésre. De mivel mostanság kissé megéheztem a tortákra, így belementem, hogy legyen némi ünneplés, s magamat meg megleptem a fenti filmekkel. Így végül a hétre kivettem három pihenőnapot, s ezeknek a megtekintésével fogom tölteni az időt elsősorban.
Ahogyan pedig néztem sajnálatos módon már megkezdődött az ősz, s bízom benne, hogy elég sokáig lesz még a hőmérséklet 20°c felett, mert dideregni csak akkor szeretek, amikor hó van. Mert az legalább látványban nekem tetszik.

A szabadság emlékére…

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Múlt héten egy bejegyzés született arról, hogy megkezdődött a szabadságom. Ami első körben egyfajta helyzetjelentés is volt, illetve egy bejegyzés is volt, mely tartalmazta, hogy mit is kívánok csinálni. Ugyan van egyetlen egy napom még hátra, de nagy valamit egyébként sem tudnék csinálni rajta, így végül úgy döntöttem, hogy a mai napon kieresztem a virtuális kibertérbe eme bejegyzést, mely összegzi, hogy hogyan is telt a szabadságom.
Első körben mindenképp fontos megemlítenem, hogy júliust gyakorlatilag úgy dolgoztam végig, hogy a végén már a belemet is magam után húztam. Főleg azért, mert az alap felállás mellett még bevállaltam túlórákat is. Múlt hét elején kezdődött a szabadságom, s csak három nappal később kaptam végül is meg a fizetésem. Ezt már jó előre tudtam, így már júliusban elkezdtem spórolni, s ennek eredménye volt, hogy rögtön első nap már ki is tudtam menni a strandra. Ha őszinte akarok lenni, akkor eléggé türelmetlen voltam, ami nem hozta meg a várt eredményt szórakozás tekintetében. Az első szabadnapomat megelőző munkanapomon túlóráztam, így nem voltam túlságosan kipihent a megkezdett szabadnapomon annak ellenére, hogy legalább 14 órát aludtam egy huzamban. Viszont az idő jó volt, szinte forrt a talaj a forróságtól, s nekem pedig nem sok kedvem volt ahhoz, hogy azt várjam ki mikor ér rá. Főleg azért, mert nem volt kedvem kiadni majdnem két ezer forintot azért, hogy kint üljek beszélgetve a parton. Hiszen nekem a strandolás arról szól, hogy csak akkor hagyom el a medencét, ha egy másikba akarok menni, vagy pedig éhes, szomjas vagyok, illetve a mellékhelyiséget kell meglátogatnom. Spórolás tekintetében is jól jött eme hozzáállásom, így végül egyedül kimentem. Ami nem a legjobb ötlet volt, mert egy órányi pancsolás után iszonyatosan fáradt lettem, s úgy éreztem, hogy minden energiám elhagyott. Mindezek mellett nagyon jól telt a nap, mert a harmadik órában éreztem, hogy amint hozzáér a kezem a vállamhoz fáj. Így végül a nap hátralévő része azzal telt, hogy kenegettem a leégett vállam.

Az év eleji nagy PC Upgrade, illetve az ehhez hozzátartozó alaplap tönkretétel tisztítással mely plusz költséget eredményezett, valamint ehhez még hozzá társuló telefon csere lehetővé tette, hogy a szórakozásra szánt anyagi rész igencsak csekély legyen ezen a nyáron. Persze szerencsésebb voltam, mint tavaly, de ennek ellenére azért mindenképp bevállaltam jó pár túlórát azért, hogy ne kelljen itthon ülnöm. Na már most hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy ha kell valami inkább összehúzom a nadrágszíjat, s valahol spórolok, mint az, hogy orrba-szájba túlórázzak, hogy aztán ne legyek rendesen megfizetve. Ugyanis most is ez történt. Ami roppantul bosszant, mert hiába van elszámolva, ha az elszámoláson nem nagyon tudok elmenni. Így hozzávetőleg olyan 13 ezerrel kaptam kevesebbet, mint amennyire számoltam.
A kezdeti sokkból azért feléledtem, s igyekeztem hasznosan eltölteni a szabadidőmet. Mivel napközbeni kószálás csak muszájból volt sokszor, így az estét választottam arra, hogy a csavargás megtörténhessen. Persze ilyenkor hatalmas nagy szellőztetés volt a szobámban, ami többnyire semmit nem ért. Ennek ellenére azért próbálkoztam. Persze annak „örültem”, hogy rajtam kívül senki nem volt szabadságon, így nagyon tervezni mással sem tudtam. Ami volt, azt pedig többnyire az alkalom szülte. Ennek köszönhetően elhatároztam, hogy nem fogok egész nap itthon dögleni. Mindegyik szomszéd településre van már bicikli út, s mivel kedvenc sportom eme tevékenység, így miden este megragadtam a lehetőséget, hogy valahová átbicajozzak. Persze előfordult, hogy nem volt elég, aztán még lógtam a városban. A telefonom alkalmazásával mértem a „pályafutásomat”:

Screenshot_2015-08-11-21-15-32Sikerült is a napi mozgásigényemet elérnem, így nagyon is örültem neki, hogy már a harmadik nap sikerült visszarázódnom ebbe az „életmódba”, s ha már eljött a hat óra már bizsergett a lábam annyira mehetnékem volt.
A napégés miatt kénytelen voltam jó pár napot a szobámban tölteni úgy, hogy napra nem is nagyon mehettem, s napközben pedig a bőrápoló szerek hatását élvezni. Ahogyan terveztem is végül végére értem a Tomb Raider 3-nak, habár bevallom a közepén már úgy éreztem, hogy ketté fogom törni a klaviatúrát. Elhiszem, hogy egyeseknek annak idején egyfajta orgazmus volt, hogy ennyire nehéz, de nekem nem. Főleg azért, mert tudtam, hogy egy pályát mindenképpen teljesítenem kell, mert ha félbehagyom, akkor nem biztos, hogy másnap emlékezni fogok arra, hogy mit is csináltam az adott szinten. Így aztán nagyon „örültem”, amikor másfél órákat bolyongtam egy egyébként húsz perc alatt is teljesíthető szinten. Mindezek mellett azonnal neki is ültem a kiegészítő részének, ami viszont olyan könnyedséget hozott magával a fő résszel szemben, hogy egy délután alatt magamévá tettem. Persze a fő rész statisztikáját meg is őriztem (ami minden bizonnyal kétszer ennyi időt ölel fel, ha az elhalálozásokat, s az újratöltéseket is figyelembe veszem).

tr

Mindezek mellett törekedtem arra, hogy egy kicsit se punyadjak be, így természetesen az összes filmes hiányosságomat sikerült pótolnom. Persze soknak végül a törlés lett a végzete mielőtt megtekintettem volna, mert úgy döntöttem, hogy nem szeretném olyanokra vesztegetni az időmet, ami nem is biztos, hogy lekötne. Sorozatok terén nagyon örültem, hogy végre naprakész lettem a Zoo-val, amivel négy résszel voltam elmaradva, s persze ehhez még csatlakozott az új is. Mindezek mellett kellett valamit, ami kipótolja az időt, hiszen idén nagyon sok szériától elbúcsúztam, így tényleg nem maradt néznivaló a nyárra, mert mindennel naprakész lettem már májusban. Így végül egy véletlenül megtalált cikk kapcsán úgy döntöttem, hogy mivel annak idején nagyon szerettem az ER (Vészhelyzet) című sorozatot, amit össze-vissza néztem már iskolás koromban, s végül nem is követtem végül. Így mivel van tizenöt évad, nekem meg pár órám munka végeztével elég lesz, hogy legalább két részt megnézzek naponta. Az első évad végére még nem értem, de jelentősen elhaladtam vele. Bár tény, hogy az elmúlt két napban zenehallgatáson, s csavargáson kívül nem sok mindent csináltam. Természetesen egy második strandolást is sikerült összehoznom.

Igyekeztem az új telefon fényképező funkcióját mindenképp kihasználni, így aztán annyi fényképet nem készítettem tíz év alatt, mint amennyit a szabadságom alatt. Természetesen ebből csak hármat tudok megosztani, ami valóban az internetre való:

0530 0532 0542

Ha hinni lehet az időjárás előrejelzésnek, akkor holnap iszonyatosan nagy viharok várhatóak némi lehűléssel. Aminek nagyon örülök, mert ha az ember nem strandon van, akkor bizony meg tudja ölni ez a nagy hőség. Mivel másnap reggel megyek dolgozni, így holnap első dolgom lesz megreggelizni, aztán ismételten gép elé ülni, s immáron már a negyedik Tomb Raider-rel folytatni a kalandot, amelyt csak egyszer tettem magamévá, de akkor sem teljes egészében. Emellett pedig a maradék időben elkészülök másnapra, illetve a még hátralévő sorozat epizódoknak fogok nekiülni.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tudtam, hogy ennyire gyorsan el fog telni majd a szabadság. De bevallom, azért már valamilyen szinten hiányzott a munka. Főleg azért, mert a szabadidős tevékenységet jobban megbecsülöm, ha mellette van némi kötelező munka, mint így. Bár tény, hogy ez már kellett, hogy egy kicsit fel tudjak töltődni. Mindennek megvan a maga ára. Még ennek is, hogy ennyi szabadnapom volt egyben. Például az, hogy a hátralévő két hétben kizárólag egy napos szabadnapjaim lesznek. Mivel szeptemberben szintén nincs szabadság bírva nem akarok belegondolni, hogy milyen beosztásom lesz.

Megkezdődött…!!!!

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Még nem töltöttem be a harmincadik életévemet, így sajnálatos módon az éves szabadnapjaim eléggé karcsúak. Ámbár, ha alapul vesszük a magyar munkaerő piacot bizony összetehetem a kezemet, hogy olyan helyen dolgozok, ahol legalább megadják, s kivehetem, s nem kötnek útilaput a talpamra, ha jelzem igényemet ez felé. Persze ettől még nem lesz jó munkahely, sőt!
Azt már korábban is gondoltam, hogy nem lesz sétamenet, főleg a nyári szezon. A dolgozók száma tavalyhoz képest megcsappant, habár részben ennek is a következménye a sok (szerencsére még választható) opció: a túlórák tömkelege. Egyrészről mindig volt valaki, akinek volt valami dolga, illetve olyan is, akinek összegyűltek a pihenőnapjai, szabadnapjai, s ennek következménye volt, hogy a többiek meg húzták a lóbőrt majdnem egyhuzamban. A szabadságokat augusztusra tartogattam (meg beírtam novemberre is, csak hogy örüljenek). Ennek egyenes következménye lett a májusi rossz, a júniusi botrányos, s a legnagyobb munkaórával rendelkező szinte vállalhatatlan júliusi beosztásom. Ugyebár mivel vonzó volt az ár, így egy új telefont beújítottam, habár hozzáteszem, hogy a viszonylag alacsony ár, s a jó hardveres háttér miatt nem bántam meg. Napokat gondolkodtam megvegyem-e, mert tisztában voltam vele, hogy vásárlás után nem sok lehetőségem lesz a szórakozásra nyáron, már ami az anyagiakat illeti. Végül bevállaltam, de ekkor már tudtam, hogy minden egyes túlórára rá kell harapnom. Na most jelen pillanatban eddig olyan 40 órányi plusszal rendelkezem, melyek elosztva 4 órával toldották meg a nyolc órás műszakjaimat.

Egy kollégám van, akinek többnyire mindig van valami változtatás kérelme havonta, így történt meg, hogy némileg árnyaltabbak lettek az előző hónapjaim. Mielőtt beleléptem volna az augusztusban is így volt. Végül az alap szabadságomhoz még jó pár nap hozzá lett dobva a hónap végéről. Így végül majdnem két hétig a munka közelébe sem fogok menni… Hurrá!!!!
És nézzük mit tervezek!

szabadság_sxc

Házon kívül tevékenységek
Ez az, amire jelentősen oda kell figyelnem. Ugyan nem kell még a szuszt is kiszorítanom belőlem olyan erősre húzott anyagi nadrágszíj miatt, de azért oda kell figyelnem, hogy mit mire költök. A júliusi csorba pihenőnapok számának és azok csorba elosztásának köszönhetően csak itthon dekkoltam szinte, s alig mozdultam ki. Nos, ezen mindenképp változtatni szeretnék, ha az időjárás is kellően kegyes hozzám. Elméletileg jövő hét derekáig az is lesz.
Mozi nem lesz. Szeretnék menni, de sajnos semmi számottevő nincs, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. Azért pedig elhúzni a belemet, hogy megnézzem valamit, ami nem is tetszene… nem érdemes. Az előző hónapban szerettem volna strandra még kijutni, de sajnos nem jött össze. Leginkább azért, mert fél napos pancsikolástól úgy kifáradtam, mint egy 13 órás munkás műszaktól. Így áttoltam erre a hónapra a szabadságom alatt. Mai napon kellően 11 órakor másztam ki az ágyból, hogy magamhoz tudjak térni még két óra alatt, hogy kivonszoljam magam. Mivel bámulatosan félrenéztem a fizetési dátumot, így a héten ez lesz az első, s utolsó is egyben. Jövő hét hétfőre tervezek még egyet, s utána viszont már az időjárás fogja eldönteni, hogy lesz-e további lehetőség fürdőzésre. Hétvégék kicsukva, ugyanis ilyenkor van a „hering-effektus”, amikor mozdulni nem lehet a medencében.

A legkedveltebb tevékenységem „sport” közül a bringázás. Ez az, amit az elmúlt egy évben olyan cudarul elhanyagoltam, hogy arra nem találok szavakat. Ahogyan észre is vettem magamon, hogy bizony el is lustultam. Régen akár 40 km-t is úgy letekertem, hogy még levegőért sem kellett kapkodnom, ez bizony mára megváltozott. Bár hozzáteszem, hogy a kapcsolatok virtuálissá válásának is nagy szerepe van ebben, sajnos.
Viszont úgy döntöttem, hogy nyakamba veszem a várost, s mivel a környező településeket többnyire erdők kötik össze érdemes meglátogatnom őket kirándulás címén. Amint beindul a munka az időm java részét úgy is itthon fogom tölteni, így nincs értelme itthon ücsörögni még akkor sem, ha az anyagiak nem teszik lehetővé egy nyaralás lehetőségét. És hát a tegnapi napon megpillantva munkahelyemen a naplementét eszembe jutott, hogy mennyire imádtam ez időtájt felpattanni a bringára, s körbeszelni az egész várost, s annak környékét…A hétvégét meg továbbra is fenntartom a személyes találkozóknak.

Házon belüli tevékenységek
Feltehetően nagy hőségek, illetve nagy esőzések lesznek, ha hinni lehet az előre jelzésnek. Napközben kizárólag a kötelező bevásárlás lesz meglépve, s szinte semmi más.
Természetesen elsősorban a vizuális tartalmakat fogom kiélvezni. Kevés sorozatot nézek, s van is betervezve nézésre, s mivel nem lehet mindig játszani se, így végül úgy döntöttem egy kedvcsináló bejegyzés után nekiülök az ER azaz itthoni nevén a Vészhelyzetnek, hiszen öt évada HD minőségben is elérhető. Régen szerettem, s kell valami hiánypótlás. Mindezek mellett ugyebár itt van a Zoo, melynek már négy részét kellene pótolnom. Ha pedig játékról van szó, akkor a régi generációs Tomb Raider epizódok vannak most a listámon. Teljes kikapcsolódásról van szó, akkor pedig van pár film, amit még szeretnék megnézni az mellett, hogy egy listát írtam össze azokról, amiket újra meg szeretnék tekinteni.

Remélem ez a másfél hét remekül fog eltelni, s szinte mindent sikerül meglépnem, amit elterveztem.