Előre hozott karácsony

Egy ideje jómagam különösebb jelentőséget nem tulajdonítok a karácsonynak. Ennek legnagyobb oka az, hogy gyermekként megvolt az ajándékozás öröme, s olyan közösségben éltem, amely kiemelt figyelmet adott ennek az ünnepnek. Ez nem volt más, mint az általános iskola. Bevallom őszintén azért szoktam gondolni azokra az évekre. Elmondható, hogy sok nehézség ellenére boldog szakasza volt az életemnek, mert megvolt bennem a gyermeki ártatlanság,  s emellett azért élhetőbb voltak a dolgok, mint mostanság. Arról nem is beszélve, hogy mennyire megváltozott a világ, amely olyan felgyorsult tempót diktál, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét a változások után.
Jelentősen eltértem a mondandóm lényegétől. Visszakanyarodva eredeti eszmefuttatásomhoz az igazság az, hogy felnőttként már nem úgy gondolok a karácsonyra, mint korábban. Középiskolai évek alatt félig kivesztek belőlem azok az élmények, melyek a karácsonyhoz köthetőek, s leginkább azért vártam a december végét, mert akkor bizonyos volt, hogy akár két hétig nem kell iskolába mennem. Függetlenül attól, hogy mennyi időt töltöttem el ténylegesen munkanélküliként, de az iskola befejezése óta minden decemberben volt munkám, így anyagiak nem jelentettek különösebb akadályt. Ebből fakadóan pedig nem vártam el, hogy ajándékot kapjak, hanem amit szerettem volna azt megvettem magamnak, ha megengedhettem azt. Az viszont tény, hogy a karácsony hangulatát mindig is szerettem, s ez idén sincs másképp.

Nem tudom létezik-e olyan munkahely, amit nem befolyásol a közeledő karácsony. Én természetesen olyan helyen dolgozom, ahol elég befolyásoló tényezőt jelentenek az ünnepek, így ebből fakadóan sokkal több dolgom van, s sokkal többet kell dolgoznom, s a pihenőidőm pedig minimális. Már jó előre kinéztem magamnak, hogy mit is szeretnék megvenni magamnak. Úgy döntöttem várok fizetésig, de végül a munkahelyi stressz, fáradtság, kevés szabadidő egyvelege olyan hatással volt rám, hogy végül még fizetés előtt megleptem magam, hogy ez elég pozitív energiát adjon nekem ahhoz, hogy a decemberi hónapot túl tudjam vészelni.
Mivel szabadidőm jelentősen lecsökkent, így azt a pár órát inkább négy fal közt töltöttem. Az okát nem tudom, de ismét visszatért a játék kedvem, s ismét órákat ültem a tévé előtt a kedvencemet játszva. Nem kell mondanom, hogy örök favorit Tomb Raider sokadjára lett végigjátszva, de emellett korábbi kedvencek is előkerültek. És ugye a legtöbb konzolport, így a korábban vásárolt gamepad nem mindegyikkel volt hajlandó működni, illetve a billentyű-egér kombináció sem volt nyerő páros amennyiben tévére átváltva akartam játszani. Mert ugyebár miért is ne helyezzem magam kényelembe, ha megtehetem. Rengeteg dicsérő hozzászólás után végül ez a bejegyzés után döntöttem el, hogy én is beruházok egy Xbox 360-as kontrollerre, amit PC-hez is tudok használni. Mondjuk én a vezetékes változatot választottam, mivel az árát sokallottam, s nem terveztem ismét költeni a PC-re.
Bevallom őszintén sokat gondolkoztam rajta, hogy megvegyem-e. Hisz féltem attól, hogy esetleg ugyanazok a játékok működnének vele, mint a régivel, s nem szerettem volna felesleges pénzeket kiadni azért, hogy egy tudásban ugyanolyan kontroller birtokosa legyek. Habár tény, hogy hajtott nagyon a kíváncsiság, mert akadt pár játék, melynek játékélményére rányomta negatív bélyegét az irányítás. Végül szülői ösztönzésre engedtem a csábításnak, s november utolsó vasárnapján nyakamba kaptam a várost, s megvettem magamnak.
Nem kell mondanom, hogy iszonyú sebességgel száguldoztam haza, hogy kipróbáljam valóban igazak-e a tesztek, amiket írnak róla. Őszintén? A vásárlást nem bántam meg, sőt! A korábbi gamepad-emet bizonyos játékok nem ismerték fel, illetve nem nagyon volt irányítható. Példának okáért egy Star Wars: The Force Unleashed II és egy Prince Of Persia: The Forgotten Sands botrányosan rosszul volt irányítható. A kamera kezelésről már említést se tegyek. Mindezek mellett egyik nagy kedvencem a Silent Hill Homecoming se volt hajlandó működni vele. Azonban a fenti két cím tökéletesen elindult, s még a kamera kezelésről sem ejthettem egy rossz szót sem. Mindezek mellett külön öröm volt, hogy a Silent Hill Homecoming is felismerte a kicsikét, amelyet rendkívül sokat szidtam amiatt, hogy nem volt hajlandó megjegyezni a billentyűzet kiosztásomat, így minden egyes alkalommal újra kellett konfigurálnom azt. És ez még elmondható jó pár játékról is. Az igazi meglepetés a Crysis 2 volt, hisz még azt is simán tudtam kezelni ezzel a kontrollerrel. Tavaly első kipróbálás után pont az irányítás miatt vérzett el a Need For Speed: The Run, most pedig ennek a drágaságnak köszönhetően vittem végig. Egyetlen negatívum az I Am Alive volt, mely nem volt hajlandó érdemben megmozdulni. Habár sokan panaszkodnak rá, hogy a kiadó a játéknak ezt a részét (is) elrontotta. Bár a legutolsó frissítés ezt a problémát úgy látszik orvosolta.

Másik nagy ötletem egy új telefon vásárlása volt. Tavalyi készülékvásárlás dömping sajnos elrontott döntések sorozata volt. Első telefon a Sony Ericsson Spiro volt, melyről kiderült, hogy minden, csak épp nem telefon. Nem terveztem volna újabb készüléket venni, ha éppenséggel nem fagyott volna le, vagy épp nem karcolódott volna meg a kijelzője akár egy szösztől. Ez azért is volt roppant idegesítő, mert én vigyázok az ilyen készülékekre. Négy év alatt egyetlen egy karc sem volt az előző telefonomon.
Október környékén pedig beújítottam egy W8-as készüléket szintén a Sony Ericsson palettájából. Megvolt életem első okos telefonja, s minden téren megvoltam vele elégedve. Egészen odáig, míg rá nem jöttem, hogy a belső memória véges, s a hardvere elavult, így az utolsó frissítés az android 2.1, melynek köszönhetően hiába vásároltam később 4 gigás memóriakártyát, azt csak zeneszámok, képek tárolására tudom használni mindazok mellett, hogy a készülékben rejlő fényképező sem volt túl acélos.  Ennek ellenére szerettem ezt a készüléket. Mivel a családban is felmerült az igény egy ilyen telefonra, így végül úgy döntöttem a megkímélt állapotban lévő sajátomat tovább adom, s egy újba ruházok be, amit hosszú időre tervezek.

Így esett a választásom egy Sony Xperia U készülékre természetesen szigorúan fekete színben. Ennek beszerzése is megért egy misét. Első körben online rendeltem meg. Jó ötletnek tűnt, hisz innét rendeltem tavalyi készülékemet is, továbbá itt volt a legolcsóbb, hisz mindenhol bőven 50-60 ezer feletti árban volt ez a készülék, s bevallom őszintén én nem volt hajlandó ennyit adni érte még akkor sem, ha ki tudtam volna spórolni az árát.
Péntek délután leadtam a rendelést, s akivel beszéltem azt ígérte másnap itt lesz a készülék. Nem kell mondanom, hogy a készülék nem érkezett meg, én pedig hiába telefonálgattam,emaileztem… Se kép, se hang. Végül a dühtől nem látva felkerekedtem, s a nyakamba kaptam a várost. Alternatív tervem volt, ha ez a készülék elfogyna, vagy nem tudnám megvenni, akkor melyik változatot választom, de szerencsémre ahol kinéztem ott áremelés volt, így ebből a szempontból pofára estem ott is. Aztán másfele vettem az irányt, ahol szerencsére belefutottam ebbe a készülékbe. A szerencsémet még növelte az is, hogy annak ellenére, hogy soha nem volt üzembe helyezve, s tökéletesen állapotban van, de árengedménnyel elvihettem, hisz kiállított darab volt, habár az óvatlan kezektől egy üvegvitrin védte. Mindezek mellett pedig egy éves garanciával is rendelkezik, így duplán jól jártam. A készülékkel teljes mértékben meg vagyok elégedve. Az 5 megapixeles kamerája pedig nekem maga a mennyország.

Ennyi nekem egyelőre bőven elég volt, hogy erős löketett adjanak a decemberi hónaphoz. Mindenesetre bízom benne, hogy hamar átvészelem ezt az hónapot, s a jövő év valamivel sikeresebb lehet a mostaninál. Mindenesetre a téli időszak alatt többnyire itthon fogok punnyadni, habár tervezem, hogy amint kijön a jó idő ismét elkezdek tervezgetni különböző szabadtéri programokat, bár még az utazási cél nem fogalmazódott meg bennem.

Itt van az ősz, itt van újra…

Az előző bejegyzésem elég negatív hangvételben született. Leginkább pont azért, mert eléggé negatív előjelek voltak, ami ha nem is nagyon, de azért rányomta a bélyegét a hangulatomra. Elsősorban féltem attól, hogy a fizetésemen megfog látszani, hogy az azt megelőző hónapban kénytelen voltam ismét betegszabadságot kivenni. Azonban nagy meglepetésre ugyanannyi összeg érkezett a számlámra, így valamilyen szinten megnyugodtam. Annak pedig kivételesen örültem, hogy sikerült céltudatos vásárlónak lenni, s nem elcsábulni, melynek következményeként impulzus vásárlások tömkelege vitte volna el a fizetésem java részét.
Bíztam benne, hogy elég hosszan fog majd tartani a vénasszonyok nyara, s talán másodjára is sikerül majd idén eljutnom a strandra, de sajnos ez csak álom maradt, ugyanis szeptember felétől, ha nem is fagyoskodtam, de azért előfordult, hogy fáztam. Így végül tudomásul vettem, hogy strand maximum jövőre jöhet össze megint, ha minden adott lesz, hogy el tudjak majd jutni. Emellett terveztem, hogy tiszteletemet teszem a moziban is, s a kiszemelt film a legújabb Resident Evil lett volna, de sajnos erről sikeresen lecsúsztam. Amikor terveztem elmenni akkor pedig már azon kaptam magam, hogy már nincs a műsorrendben. Kitűnő. S mivel az esetek többségében nem is nagyon volt se kedvem, se időm szabadtéri programokat rendezni, így azon kívül, hogy néha elmentem egy kört fordulni a környéken gyakorlatilag a négy fal közt rohadtam. Amihez természetesen nagyban hozzájárultak a sorozatok is, ugyanis szeptember közepétől elkezdődtek a szériák új epizódjai, illetve új sorozatok mutatkoztak be. Habár az idei szezon elég harmatgyengére sikerült, ha azt veszem alapul, hogy tavalyhoz, vagy azelőtthöz képest eléggé megcsappant az általam nézett szériák száma. Egy részük tavaly véget ért, vagy épp én döntöttem úgy, hogy inkább befejezem a nézésüket. Arról nem is beszélve, hogy az újoncokból szinte majdnem mindegyik elbukott nálam. Így az általam abbahagyott, vagy alapból befejeződött, elkaszált sorozatok helye nem lett pótolva új szériákkal.

Az e havi hónapkezdés viszont meglepően jól sikerült. Az első dolog, ami indokot adott az örömre a fizetésem volt. Ugyanis voltak elmaradt juttatások az augusztusi számfejtésben, amit most visszamenőleg megkaptam. Így teljes meglepetés ért, hogy a fix fizetésem 40%-át pluszban megkaptam, s szép summa ütötte a markomat. Természetesen ennek megfelelően a számlámra utalt összegnek már csak a 15% van meg.
Sokszor elő szoktam venni, s elemezni a tavaly vásárolt Sony Ericsson W8-as okos telefonomat, amivel egyébként különösebb gond nincs, hisz megfelelően működik, de ennek ellenére múlt hónapban eldöntöttem, hogy egy Sony Ericsson Live With Walkman-re szeretném cserélni. A váltást leginkább az ösztönözte, hogy alapból is ilyen készüléket akartam venni, csak nem akartam kicsengetni egy mobiltelefonra egy teljes havi fizetésemet, azonban most korrekt áron elérhető. A másik ok leginkább pedig az volt, hogy a jelenlegi telefonomra az android rendszer 2.1-es verziójával bezárólag megszűnt a szoftveres támogatottság, ami egyébként nem érdekelne, de ebből kifolyólag jó pár alkalmazást nem tudok futtatni a telefonomon, nem mellesleg a belső memória elég kicsi, s csak az 2.3-as rendszertől van az a támogatás, hogy memóriakártyára is tudnék telepíteni. Amikor eldöntöttem, hogy lecserélem a készüléket még nem tudtam, hogy jóval több érkezik majd a számlámra, így szépen elkezdtem spórolni, ami egyébként sikerült is. Májusban jött a bejelentés, hogy érkezik idehaza a The Terminator Blu-ray változatban, s még akkor megrendeltem, de szeptember elején lemondtam, mert úgy döntöttem jobban preferálnám a hagyományos műanyag dobozos megjelenést, mint a fémtokosat. Szépen felmentem a profilomra, s az aktív rendeléseknél kikeresve a terméket szépen nagy elszántsággal rákattintottam az X-re, s ezáltal töröltem az előrendelésemet. Ennek ellenére bő egy hónapra rá ülve a gépnél felvillan a Thunderbird ablaka, miszerint a csomagot útnak indították. Annak ellenére, hogy volt elegendő pénz a bakkártyámon mégis telefont ragadtam, s megérdeklődtem, hogy ez hogyan is történhetett. Természetesen engem néztek hülyének, miszerint biztos rosszul töröltem. Habár a másik vonal végén lévő hangsúlyából rendkívül érződött, hogy rohadtul sz@rik az egészre. Mivel nem egy nagy összegről volt szó, így maradtam a rendelésnél, s másnap átvettem a terméket.

Általában fizetés előtt már konkretizálódik, hogy mi(k) azok a termék(ek), amelyeket mindenképp szeretnék megvásárolni. Októberre nem is nagyon terveztem a telefon mellett. Az mindenképp bizonyos volt, hogy egy új cipő mindenképp elkélne, s nem ártana pár írható Blu-Ray lemez, illetve korábban már kiszemeltem a Crysis Warhead eredeti kópiáját elég korrekt 1990 forintos áron. Természetesen mellette a Star Wars: The Force Unleashed is ott volt a maga 2990 forintos fogyasztói árral, de mivel az előbbi olcsóbb volt, végül őt választottam. Beérve a munkahelyemre közölték velem, hogy adminisztrációs probléma miatt még egy kisebb összeg majd érkezik az aktuális héten a számlámra, így a döbbenet után már tudtam, hogy műszak végén irány a helyi MediaMarkt ahol kosaramba került az utóbbi termék. Aztán végül úgy alakult, hogy lett egy szabad szombatom, így szülői részről is érkezett társ hozzám, s irány volt a város. Természetesen a Star Wars: The Force Unleashed II is belekerült a kosaramba jó pár ruha mellett. Így sikeresen odavertem a fizetésemnek.

Ugyan korrekt összeg maradt a számlámon, de mivel a hagyományos hangfalam elkezdett döglődni, így úgy döntöttem ideje lecserélni. Nem terveztem semmi komolyabbat, de eléggé meglepődtem, hogy egy egyszerű hangszóró páros is elég horror áron van, így végül az akciós 2.1-es hangfalszettet választottam. Így elmondhatom, hogy most már teljes a PC-m rekonstrukciója, s minden tökéletesen működik, s minden megvan ahhoz, hogy elmondható legyen, hogy egy komoly gépezettel állok szemben. Nem volt sok minden tervbe véve, amit megvásároltam nem csak ebben a hónapban, hanem visszamenőleg munkakezdésig, de ugyebár menet közben is generálódnak az igények.  Példának okáért szeretném jövő hónapban megszerezni a The Amazing Spider-man Blu-Ray kópiát, de kérdés az, hogy az  e havi fizetésemből mennyit tudok megspórolni, s “átmenekíteni” a következő fizetéshez. Ugyanis ígéretemhez híven amit itthon tettem jövő hónapban meglepem a családot egy új mosógéppel. Szoros lesz a nadrágszíj…
A vásárlások mellett a másik legnagyobb pozitívum, hogy ismét visszatért a játék kedvem. Leginkább annak volt köszönhető, hogy szeptember elején napvilágot látott a hosszú ideje halasztott megjelenésű I’m Alivemelyre  több napot is rászántam, hogy a végére jussak. Ez eléggé meghozta a játékkedvemet ahhoz, hogy ismét kipörgessem a The Star Wars: The Force Unleashed II-őt és a Tomb Raider Underworld-öt, emellett pedig elég tekintélyes mennyiséget csináltam meg a Crysis-ból is. S mivel ennél még rosszabb idők jönnek, így nem hiszem, hogy túl sok időt fogok a szabadban tölteni, s minden bizonnyal a friss levegőn annyi időt fogok eltölteni, amennyi szükséges ahhoz, hogy itthonról eljussak máshová. Habár igazi őszies idő van. Reggel kénytelen vagy nagykabátban elindulni,  délután pedig egy szál pólóban jössz haza. Egyébiránt is felmerült bennem, hogy ideje lenne játszani is azokkal a játékokkal, amelyeket megvásárolok, s lassan tíz hónapja, hogy az utolsó hardvert is megvásároltam a gépembe, hogy használható legyen, de azóta komolyabb játékoknak neki se ültem. Jelen pillanatban pedig minden megvan hozzá részemről: kedv, idő, technikai feltételek. Így télire egy csöppet közelebb engedem a “szívemhez” az ágyam mellett található “fekete ördögöt”. Egyébként is visszaolvasva az előző írásaimat nem árt, ha az eddig elkészült, már pár éve megíródott teszteket is felrázom kicsit. 

Lesz-e jobb a helyzet?

Körülbelül egy hónapja történt az utolsó életjel tőlem, melynek egyik oka leginkább az, hogy bejött a punnyadás időszaka, azaz nem igen volt mozgás itthon. Természetesen magánéletben történtek kisebb nagyobb változások, bár az pedig nem tartozik egy publikus blogra, ugyebár.

A leglényegesebb dolog eddig ugyebár az volt, hogy röpke egy hónapos munka után próbaidő lévén útilaput kaptam a talpamra, így az új évet már munka nélkül kezdtem. Természetesen részben nekem is volt benne kanalam, hogy nem sikerült, mert keményen belesz@rtam két hónap után, bár nagyban hozzájárult ez a munkakörülményekhez, s a hozzám való hozzáállásról is.
Cirka másfél hónap után azonban visszajelzést kaptam, így múlt héten, s egy elég érdekes állásinterjú keretein belül mutathattam meg magam. Pontosabban mutathattam volna, ha az interjúztató és egyben leendő főnök nem közölte volna már rögtön az elején, hogy neki fontos a dolgozói kinézete, s pusztán fénykép alapján hívott be minket. Így nagyon nem is tudtam mit mondani hagytam, hogy ő beszéljen. Tehát egy pozitív diszkrimináció áldozata lettem, ami részben jól esett, másfelől viszont egyből 220-ra emelte a vérnyomásomat, hisz tudni illik én nem tartom magam szépnek, viszont átlagosnak igen. Így egyből temettem is az egészet, azonban hétvégén jött a telefon, hogy a hét közepén szépen meló van, mert felvételt nyertem. Éljen!!!  Egyelőre reménykedem, hogy sokkal jobb körülmények lesznek adottak, mint eddig voltak.

Sajnos időközben többször neki kellett lendülni az általam elég nagyra dicsért Windows 7 újra telepítésének. Egyik ok az volt, hogy egy korábban letöltött, de lemezre ki nem írt változatot szerettem volna felrakni, ami sikerült is, viszont később újabb újratelepítésre volt szükség, ugyanis az én gépem volt táptalaj az itthoni összes PC merevlemezének tesztelésének, melynek tökéletes utózengése egy újratelepítés volt. Így végül az egy hónapja leírt listából nagyjából csak a Star Wars: The Force Unleashed II és a Tomb Raider Legend lett végül kipörgetve, míg a Sniper: Ghost Warrior és a Dirt 2 végérvényesen landolt a kukába.

Fókuszban: A játékok

Egyrészről temérdek szabadidő, másrészről pedig gépfejlesztés közepette ismét előkerültek a korábban kipörgetett, de ismét előkapart valamint kipörgetésre váró játékok. Így rögtönzött toplistát dobtam össze:

10. Sniper: Ghost Warrior

Nem igazán szeretem az FPS játékokat, s ez alól a Ghost Warrior sem kivétel.
Egyrészről rengeteg pozitív kritikát olvastam róla, másfelől a gameplay videók meggyőztek arról, hogy grafikailag elég jónak kinéző játékot tudhatunk magunkénak. Így azonnal neki is estem, bár abban nem vagyok biztos, hogy 15-20 perces játék után nem repül a kukába.

—————————————————————————————

9. Lost: Via Domus

Hajdanán hatalmas népszerűségnek örvendő sorozat játékadaptációjával állhatunk szemben. Sokaknak nem tetszett, azonban nekem teljesen feküdt. Grafikailag sem lehet rá panasz. Ráadásul Gamepad-del teljesen játszható, azaz kényelmi szempont maximumon van. Kritika itt.

—————————————————————————————-

8. The Sims 3

Akár a méltatlanul hanyagolt széria kiváló győztese lehetne e a The Sims 3. Elődeivel rendkívül sokat foglalkoztam, viszont a harmadik generáció sajnos kimaradt az életemből. Először a gépem nem volt elegendő a futtatásához, majd az első fejlesztési szakasz megvalósulása és a Windows 7 kombinációja rendszerkövetelmények szempontjából nem volt kedvező hatással a játék futtatásához.
Egyelőre még mélyebben nem foglalkoztam a játékkal.

————————————————————————————–

7. Dirt 2

Egy nagy sikerű folytatást próbálhattam ki múlt hónapban. Azonban időhiány miatt egyelőre passzoltam a versenyzést. Maga a játék nem fogott meg, azonban a látvány igen, így ismét feldobtam, s később látom majd, hogy hogyan fog alakulni a “viszonyunk”.

————————————————————————————-

6. Need For Speed: Hot Pursuit 2010

A Need For Speed sorozatot elég behatóan ismerem, de valahogy egyetlen egy játéka sem tudott engem megfogni. Ellenben a Hot Pursuit nekem egy kellemes meglepetés volt, főleg grafikai szempontból. És persze arról sem szabad elfeledkezni, hogy Gamepad kompatibilis, azaz rendkívül kényelmes ágyból versenyezni.

————————————————————————————–

5. Silent Hill Homecoming

Rendszerkövetelmények minimumát tudta az előző PC-m. Így nem volt kérdés, hogy fejlesztés után azonnal neki kell ülni, s minimum egyszer ki kell még pörgetni. Sajnos nagy negatívum, hogy a játék nem jegyzi meg a módosított billentyűkiosztást, valamint nem teljesen kompatibilis a gamepad-del, bár utóbbin talán még lehet dolgozni. Kritika itt.

————————————————————————————–

4. Star Wars: The Force Unleashed II

Az ősz egyik legjobban várt játék megjelenése volt a Star Wars: The Force Unleashed II. Konfigurációm is bőven teljesítette az elégségest, így nem volt kérdés, hogy megint neki kell ülni. Annak fényében végképp, hogy készült hozzá honosítás is. Kritikaitt.
Igazából az első epizód is szerepelt a listámon, de sajnos letettem róla, ugyanis a játék konzolport, melynek hátulütője az, hogy irreális a rendszerigénye, így a mostani PC-m se tökéletes a futtatásához.

————————————————————————————–

3. Prince Of Persia: The Forgotten Sands

A tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése volt számomra a sorozat legújabb része. A trilógiát is kedveltem, de nem annyira, hogy sokadik alkalommal is leüljek mellé. Ellenben barátságos gépigény, remek grafika, szórakoztató képességek és történet megtette a hatását. És természetesen teljesen gamepad kompatibilis, bár a játék vége felé lévő nehezebben kivitelezhető mozdulatokat még nem tudom miképp fogom kivitelezni. Kritika itt.

————————————————————————————

2. Tomb Raider Anniversary

Bronzérmes egyöntetűen az Tomb Raider széria új generációs évfordulós epizódja. Ugyan szeretem a széria, de az új generációsok közül pont az Anniversary az, melyet annyira nem sorolom a kedvencek közé. Első körben a túlzott egyiptomi helyszín miatt, valamint jó pár nehéz szint miatt is. Pozitívum, hogy a Gamepad tökéletesen működik vele, s már kézre is áll. Jó pár nehezebb részt könnyebb is volt így megcsinálni. Kritika itt.

—————————————————————————————

1. Tomb Raider Legend & Tomb Raider Underworld

Aranyéremben persze osztozni kell. Ez nem más mint az Legend és az Underworld a Tomb Raider szériából.
Mindkettő kompatibilis teljesen a Gamepad-el. Legend már kipörgetve, jelen pillanatban a lista második helyezettjét gyűröm, de utána kezelésbe veszem az Undwerworld-öt is. Legend kritika itt, Undwerworld kritika itt.


Készüljünk a télre!

Ugyan még csak most vágtunk bele a novemberbe, ami hozott pár kellemesen meleg napot, hisz októberben előfordult, hogy bizony fűteni kellett, illetve elő kellett kaparnom az elég rendesen bejáratott bőrkabátomat, ami alá egy pulcsit is fel kellett venni. Ennek ellenére is igazán dideregtem. Így nagyon örültem, hogy november eleje igencsak kellemes napokat hozott, hogy elég volt egy pulcsit felkapni, s irány amerre az embernek kedve tartja.
Viszont a jó időnek nem sokára vége lesz, ha lehet az idokep.hu-nak hinni még a héten.  Tehát fel kell készülni, hogy ismételten a négy fal közé fogok szorulni. Amivel egyébként nem lenne különösebb nagyobb probléma, ha mondjuk nem fejeztem volna be az iskolát júniusban, s azóta nem lennék álláskereső.

Az előző bejegyzésben viszont épp arról áradoztam, hogy végre találtam munkát. Gondolom mindenkinek volt olyan élménye, amely túlságosan jó volt, hogy az emberből ne jöjjön elő a pesszimista énje. Nem fogok hazudni: az állásinterjún megvettek kilóra. Szépen húzogatták a mézesmadzagot előttem. Aztán nagyon elkezdtem gondolkodni, hogy túlságosan is könnyen jött ez az egész. Ugyebár az egyik neves biztosítóról van szó.
Nos az állásinterjún már az megütötte a fülem, hogy bizony nincs alkalmazotti jogviszony, ezért muszáj lenne kiváltanom a vállalkozói igazolványt. Igazából nem sokat töprengtem rajta, így rá is mondtam a főnöknek az igent. Azonban nem hagyott nyugodni az egyik alkalmazott elszólása, miszerint aki rendelkezik ilyen igazolvánnyal annak havonta x összeget le kell perkálnia az Apeh-nak. Ez már szöget ütött a fejemben. Hisz csak első hat hónap lenne fix fizetésű, s utána teljesítményre menne az ember. Ugye egy hónap értékelésen is csendes megfigyelő voltam, amikor is megütötte a fülem, hogy átlagosan (!) 1-2 esetleg 3-4 biztosítást tudnak nyélbe ütni havonta. S azok se biztos, hogy akkora összegűek, hogy kaszálni lehetne vele rendesen.
Lényeg, hogy volt időm gondolkodni. Még azon a hétvégén megtaláltam, hogy vállalkozói igazolvány kiváltásával szépen kiütném a Start kártyára való jogosultságomat, azaz havi x összeget kellene befizetni az Apeh-nak (azért a biztosítónál ezzel jó fel akartak ültetni). Emellett ugye szükség lenne könyvelőre is… Arról már nem is beszélve, hogy előfordulhatnak olyan esetek is, amikor – miután teljesítmény bér lenne teljesen – nem lenne miből fizetni. Az utolsó lökést pedig a Munkahelyi Terror Blog néhány  biztosítós  bejegyzései – és persze a hozzájuk érkezett hozzászólások – adták meg számomra. Így még azon a hétvégén felhívtam a főnököt és közöltem, hogy inkább nem élnék a lehetőséggel. Nem kell mondanom, hogy eléggé lebeszéltem a kártyámat. Pedig megérdemelte volna, hogy egyszerűen lecsapjam a telefont, s nem hallgatni a győzködést tíz percen keresztül.

Így most még mindig aktuális munkakeresés van napirenden. Tehát ismételten 24 órából 24 áll a rendelkezésemre. Igyekszem hasznosan tölteni az időmet – főleg a szabadban -, de ugye egyre inkább jön a rosszabb idő, tehát ismételten a négy fal közé szorulok. Persze személyes találkozókat is össze tudok hozni csak nem sűrűn. A legnagyobb gáz, hogy a legtöbben messze laknak. Tanulnak, dolgoznak, vagy pályakezdők, mint én.
Ebből a szempontból pedig itthoni szórakozásnak kell eleget tenni. Pár nappal ezelőtt örültem, amikor megjelent a Star Wars: The Force Unleashed második javítása is, ami eléggé pozitív visszhangokat keltett játékos körökben. Így rögtön feltettem a játékot, azonban a második javításnak már nem maradt hely… Helyszűke miatt pedig a Windows 7-ről visszaváltottam Windows XP-re, hisz az csak 1 gigányi helyet foglal, míg az előbbi 20-at. Persze nem sokat javított a javítás. Így kezdtem volna dühöngeni, hogy megint hiába formáztam le a gépet, amikor Isteni szikra kapcsán feltettem a klasszikus Tomb Raider-t, amit sikerült elindítanom. Ami nagy öröm lévén, hogy a kiegészítőkkel nem játszottam. Kihasználva azt, hogy több hellyel rendelkezem, hogy XP-re visszaváltottam (persze addig, míg nagyobb merevlemezt nem szerzek be) így azonnal kijelöltem azokat a játékokat, amelyeket szeretnék ismét magamévá tenni. Ilyenek közt szerepel a Tomb Raider teljes széria, Star Wars: The Force Unleashed 2(ami olyan jó, hogy már harmadjára ülök neki), Prince Of Persia: The Forgotten Sands, Peter Jackson’s King Kong The Official Game Of The Movie valamint a Silent Hill Homecoming vár kipörgetésre.

Emellett tovább folytattam a Pokémon nézését. Ám a 14. epizódnál is elkapott a röhögőgörcs akárhányszor Pikachu tűnt fel a képernyőn, így az ment a kukába. Helyette visszatértem a Lost-hoz, amit a harmadik évaddal folytattam. Ezután – az aktuálisok mellett, természetesen – elkezdem a Smallville-t is.
Természetesen a legkézenfekvőbb az lenne, ha fenti tervek meghiúsulnának, mert találtam munkát. 🙂

Star Wars: The Force Unleashed 2 Teszt

Platform: PC

Minden bizonnyal kevés olyan ember van, aki ne látott volna legalább egy Star Wars filmet. A kultikus filmsorozat 1977-ben indult hódító útjára, s további két folytatás követte. A PC-k folyamatos fejlődésével egy időben kezdtek előkerülni a Star Wars játékok is, hisz ki ne akarna kedvenc filmjének főhősének bőrébe bújva újra és újra bejárni egyes helyszíneket.
Az 1990-es évek eléggé termékenyek bizonyultak a rajongók számára, hisz elsősorban George Lucas belefogott az eredet trilógiába, mely szintén három epizódot ölel fel, mely tökéletesen kapcsolódik a régi trilógiához. Ebben az időben egy talicskányi Star Wars játékot vehettünk kézbe. Volt amelyik kizárólag a film átirata volt, de akadt olyan, ami a film univerzumában kalauzolt el minket.

Jó pár játékot kipróbáltam ebben a témában, de igazából egyik sem nyűgözött le annyira, hogy esetleg a végére érjek. Egyszerűen untam. Míg a filmeket viszonylag kedvelem addig kifejezetten hadilábon álltam az ebben a témában piacra dobott virtuálisan játszható verziókkal. Nagy szívfájdalmam, hogy a harmadik epizód játékadaptációja kizárólag konzolra jelent meg pedig azt valóban vártam.
A fenti szempontok miatt nem is voltam naprakész a Star Wars témát feldolgozó játéknak. Mert hát nem kötöttek le a régiek, így az újak iránt sem éreztem semmi izgalmat. 2008 szeptemberében azonban befutott a The Force Unleashed alcímre hallgató játék, amely konzol exkluzivitást élvezet, mely eléggé felháborította a PC-s rajongókat. Felháborodásukat meghallotta a LucasArts is, aki úgy gondolta, hogy ideje lenne lehúzni még egy bőrt – az egyébként rendkívül jó eladási statisztikával – rendelkező játékról ezért szépen piacra dobta a játékot megtoldva egy Ultimate Sith Edition címmel, mely árulkodott arról, hogy egy kibővített verzióról van szó, amely PC-n kívül megjelent ismételten konzolokra is.

PC-s verzió természetesen nem sikerült hibamentesre. A legnagyobb problémát azt jelentette, hogy PC-re átportolták konzolról, s nem esett át a szükséges fejlesztéseken. Ennek köszönhetően példának okáért grafikai szinten kizárólag felbontást lehetett módosítani. Emellett különböző grafikus és hangproblémák jelentkeztek, amit különböző javító csomagok sem tudtak megoldani.
Ennek ellenére a gameplay videók engem maradéktalanul meggyőztek, hogy ezt bizony ki kell próbálni, hisz irreálisan nagy gépigénye miatt is már megért egy próbát, hogy az új PC-met teszteljem.
A játék fantasztikusra sikeredett véleményem szerint, melyről bővebben itt fejtettem ki a véleményemet.  Nem sokkal később pedig megérkezett az első debut trailer is a folytatásról, mely a mai napon jelent meg. Mivel elég nagy húzócímről van szó, így természetesen idő előtt kikerült a netre az Xbox360-as verzió, s napokkal később követte a PC-s is. Természetesen én is éltem a lehetőséggel, így azonnal be is szereztem az egyik verziót. Összesen két napba telt mire a játéknak a végére értem.
Continue reading

Vágjunk bele!

Azt hiszem eljött az idő, hogy ismét beizzítsam a “helyzetjelentés” kategóriát.
Június elején tettem le a szóbeli vizsgát, s ezzel egyetemben zártam sikeresen a középiskola utolsó évét, ami tulajdonképpen második évét jelentette az érettségi utáni szakmai képzésnek, s melynek keretein belül egy viszonylag sok mindenre és sok területen elhelyezkedést biztosító OKJ-s szakmát szereztem magamnak. Természetesen ezzel nem lehet világot megváltani. Arra elég, hogy több esélyem legyen elhelyezkedni, de ahhoz, hogy igazán meg lehessen élni belőle bizony még szükség van sok-sok év tapasztalatra – és persze több továbbképzés – után tudnék olyan fajta élet és munkakörülményeket kialakítani magam körül, amivel az ember igazán elégedett lehet.
Négy hónapnyi sikertelen munkakeresés után a héten úgy néz ki, hogy csak rám mosolygott a szerencse. Egyrészről örülök, hogy lesz valami, másrészről pedig teljesítmény orientált a fizetés, azaz jutalékban történik az elszámolás. Nem szeretnék részletekbe belemenni. Egyelőre annyit kell tudni, hogy a főnökkel, s egy-két jövendőbeli kollégával már összebarátkoztam (annyi viszont legyen elég róluk, hogy a “kollégák” közül nekem van a legtöbb fogam!). Azonban el kell kezdeni egy OKJ-s képzést, majd vizsgázni. Majd utána lesz még egy kis dolgom, s utána vághatom bele teljes egészében. Ami még pozitívum (s leginkább pont ez volt, amiért igent mondtam), hogy az első hat hónapban fix fizetés kapok, melyre könnyen rájöhet a jutalék, utána pedig kizárólag jutalékból lehet majd megélni. Ugyan nem repesek az örömtől, hogy nem lesz fix fizetés, de a lényeg, hogy elég 7-8 hónapot náluk dolgozni, s meglesz a 200 ledolgozott nap, s ott hagyhatom őket, ha nem jön be a dolog, s mehetek munkanélküli segélyre. Mert ugyan az nagy semmi, de az is több, mint amit pályakezdő munkanélküliként kapok (azaz semmit). Kitartásom és elképzeléseim vannak, szóval nem igen tudok belebukni. Egyelőre a vizsgára, az útiköltségre kell megteremteni a rávalót.

Az elmúlt hetek viszonylag eseménydúsan teltek. Végre sikerült volt osztálytársammal összehozni a személyes találkozót, így egy egész napot töltöttünk együtt. Megdöbbentem, hogy a találkozó napján – ami szombat volt egyébként – szó szerint kongott az ürességtől az egész város, s csak a helyi bevásárlóközpontban volt valamiféle élet. Jól elbeszélgettünk, pletykáztunk, ahogyan illik. Szokás szerint ecsetelte, hogy milyen rossz az új munkahelye, amit nem csodálok, hisz kereskedői szakmával csirkefeldolgozóba kartondobozokat hajtogat. Ezen felül persze sikerült új ismeretségekre is szert tennem. Szóval négy hónap után végre kezd beindulni az élet.

Az itthon töltött napok továbbra is leginkább film, sorozat nézéssel, illetve zenehallgatással teltek. Nem igazán izzasztottam még meg a tavaly összeállt új PC-met, s csak pár játékot pörgettem ki azóta lévén, hogy nem vagyok nagy játék fanatikus. Azonban még a múlt héten magamévá tettem az Aliens vs. Predator 2010-et (melyről érkezik írás, csak egy csöppet lusta vagyok), továbbá újabb játékba fogtam bele, mely megvett kilóra. Igen, ez a Prototype lenne. Egyelőre még a játék elején vagyok. Szóval nem tudom mikor érek a végére főleg, hogy bejött ugyebár a munka is. Ráadásul jövő héten érkezik a Star Wars: The Force Unleashed II is, szóval lesz mivel tökölnöm itthon.

Igyekeztem hasznosan eltölteni az időt. Ami hol sikerült, hol nem. Még a nyáron ültem neki ismét a Lost-nak abban a hitben, hogy talán elejéről ismételve megnézve a szériát valamelyest jobban fog tetszeni az utolsó évad, azonban a harmadik évad első epizódjánál beálltam a földbe, s képtelen voltam tovább nézni. Ezen felül erősen retró van idehaza, mert belekezdtem olyan sorozatokba is, amik régen a kedvenceim voltak. Meglepő módon találtam letöltő linkeket a Pokémon (nem röhög!) eddigi részeihez, s mivel jó nosztalgiázni, így belekezdtem. Nem mondom, hogy nem röhögök fel hangosan, amikor “megszólal” Pikachu, de tény és való, hogy kizárólag azért ültem neki ennyi idősen, mert valamikor néztem.