Raising Dion: 1.évad

Ahogyan egyre idősebb lettem, s egyre kevesebb szabadidőm lett, így el kellett döntenem, hogy vajon mennyit is áldozok a vizuális szórakozásokra. Gyakorlatilag úgy döntöttem, hogy egyszerűen nem fecsérelhetem el az időmet arra, hogy olyanokat is nézzek, amelyek nem kötnek le, de mégis időt szakítok rájuk. Így történhetett meg, hogy nagyon gyorsan lecsökkentek az általam nézett szériák száma szinte a egy számjegyűre. Szerencsére az elmúlt időszakban igencsak felszökkent az általam követett sorozatok száma, ez köszönhető a Netflix online szolgáltatónak is, amely a sorozatainak aktuális évadait egyben rakja fel. Ilyen a Raising Dion is többek között.

Continue reading

Sex Education: 2.évad

Biztosan mindenkinek van olyan sorozata, amelyről úgy gondolja, hogy “elromlott”. Az esetek többségében ez annak tudható be, hogy nem hozza a nézői/rajongói elvárásokat, vagy nem tudja megugrani a korábbi mércéket. A Netflixre készült sorozatok egyidejű előnye és hátránya, hogy az aktuális évad egyben tekinthető meg. Így van a Sex Education-nel is, amelynek második évadáról nekem elég lehangoló véleményem van.

Continue reading

Sex Education: 1.évad

Ismét egy olyan sorozattal kerültem szembe, aminek a létezéséről nem tudtam, és véletlenül került a tudomásomra, hogy van egy ilyen széria. Bevallom sok mindenre vevő vagyok, amennyiben úgy érzem az adott dolog fogyasztható, rögtön rávetem magam. Eme szériánál is ez volt az első benyomásom, így rögtön rá is vettem magam a nyolc epizódos első évadra.

Continue reading

Zoey’s Extraordinary Playlist: 1×01 (Pilot)

Ha zenéről van szó, akkor szinte mindig vehető vagyok arra, hogy tegyek egy próbát. Így volt annak idején a Glee-vel is, ami valami rejtélyes módon elkerülte a figyelmemet, majd pedig egyszer csak belenéztem, s rajongó lettem. Érdekes koncepció volt, amely az első évadokban elég nagy sikert sikerült összehoznia, hogy az utolsó évadokra konkrétan kipukkadjon, mint egy rossz lufi, hogy a nézettség már a szánalmas kategóriát verdeste.
Idén nem nagyon vártam semmilyen sorozatot, de azért nyomon követtem, hogy hátha lesz valami érdekes széria, amelynek megpróbálom a bevezető epizódját. Sajnos kevés volt ilyen, s még kevesebb, amelynél ki is tartottam. Azonban a Zoey’s Extraordinary Playlist koncepciója azonnal megfogott. Sokat is kellett rá várni, ámbár személyes véleményem, hogy egy vicc, hogy a következő epizódra majdnem egy hónapot kell várni.

Continue reading

South Park: 23.évad

Gyermekként nagyon hírhedt volt a South Park, főleg az első évadok. Emlékszem mennyit meséltek a gyerekek egymást közt a szériáról, s letöltési lehetőségek híján mennyire irigykedtünk arra, akinek volt otthoni HBO előfizetése, hiszen idehaza ott volt látható egy ideig. Persze olykor-olykor az ember láthatott egy részt VHS-en, de én akkor kapcsolódtam be, amikor bekötötték a kábel tv-t, majd rá nemsokára az internetet is. Ennek köszönhetően pedig elérhetővé váltak az eredeti évadok is.
Sokszor mondják, hogy régen minden jobb volt, másképp volt. Természetesen nézőpont kérdése, hogy így van-e, de tény, hogy a South Park elég meglepő utat járt be, s 23. éve van képernyőn. Ennek köszönhetően történtek rajta változtatások.

Continue reading

Swamp Thing: 1.évad

Manapság egyre nehezebben kezdek bele sorozatokba, ráadásul amiket követek azok pedig szépen lassan, de kifutnak. Akár egy kisebb időre, akár pedig végleg. Így aztán gyakorlatilag már szinte egy számjegyűvé redukálódott az általam követett szériák száma. Ámbár tény, hogy már az időmet sem úgy osztom be, hogy örülnék neki, ha nagyon sok szériát néznék.
Ahogyan többek is, úgy én is fent vagyok közösségi oldalakon, s ennek köszönhetően futottam bele a Swamp Thing reklámjába. Az előzetes kellően kedvcsináló volt, így aztán úgy döntöttem, hogy bepróbálom. Általában az HBO sorozatokkal nem szokott probléma lenni. Jelenleg is csak azzal van, hogy a szériát egy évad után befejezettnek minősítették.

Continue reading

Supernatural: 14.évad

Rengeteg pozitív hozzászólást olvastam, hogy mennyire magára talált a sorozat ismét, amikor bejelentették: ennyi volt. Elgondolkoztam, hogy van-e értelme visszatérni a szériához úgy, hogy közben tudom nem sok van már neki hátra. Egy régi kedvencről van szó, s egy olyan sorozatról, ahol elmondható, hogy olyan minőségi szintlépések történtek az első évadokban, hogy csak lestem, s még rajongói fórumokon is fent voltam, hogy azon kattogjunk, hogy mi is várható majd a következő szezonban. A felnőttkor, a munka, s a magánélet hármasa egy olyan szituációt hozott létre, amelyben bizony el kellett döntenem, hogy mit is csinálok a szabadidőmben, ami jelentősen karcsúra sikerült. Így végül a sorozatot kaszáltam.
Az új évad, valamint a tél beköszönte arra ösztökélt, hogy ha már nem tudok csavarogni anélkül, hogy ne fagynék halálra, akkor ideje elővenni a sorozatokat. Amikből egyébként is keveset követek, így megadtam a második esélyt a Supernaturalnak. Tegnapi nap gyorsan magamévá is tettem a soron következő etapot, s este is csak annyi reakció jött ki belőlem, hogy megállás nélkül ráztam a fejemet, miközben az új évadot a régiekhez hasonlítva azok a gondolatok szállingóztak a fejemben, hogy ez hova is süllyedt az évek folyamán. 

Continue reading

Supernatural: 13.évad

Mai napig elevenen él bennem az az emlék a sorozattal kapcsolatban, amikor egy esős napon próbát tettem az első évad bevezető epizódjával. Ha jól emlékszem talán a harmadik évad előtt állt a széria. Nagyon élveztem, és igazi nagy döbbenet volt a harmadik évad vége. Szintén friss emlékként él bennem, hogy tíz évvel ezelőtt hány száz hozzászólás született egy feliratos fórum Supernatural fórumában. Teóriák, tények, hírek, és persze ez mellett a női rajongók szidása. Aztán szép lassan elkezdett a sorozat a lejtőn menni, majd végül úgy döntöttem, hogy nekem ennyi volt. Majd jött egy bejelentés, mely szerint a sorozatnak a tizenötödik évada lesz az utolsó. Az évek alatt az általam követett sorozatok száma keményen négy darab lett, így úgy döntöttem, hogy bevállalom a maradék évadokat akármilyen minőségűek is. Bevallom nagy falat úgy nézni valamit, hogy azt nem nagyon lehet már élvezni, s csak unaloműzésre használom.

Continue reading

Supernatural: 12.évad

Annak idején nagyon sok sorozatot néztem. Diákként megengedte az időm, hogy nagyon sokba belekezdjek. Ha számomra már érdektelenné váltak még akkor is folytattam őket, hiszen amit elkezdtem azt be is fejeztem. Aztán szépen beléptem a munka világába, s az életem máshogyan kezdett el működni, s sokkal jobban megbecsültem a szabadidőmet, s ezáltal kénytelen voltam azokat a szériákat abbahagyni, amik már nem nyújtottak élvezeti értéket számomra.
Sok olyan emberrel beszéltem már, aki közölte, hogy nem néz sorozatokat. Amit nem nagyon értettem, hiszen azért én nagy sorozatkedvelő voltam. Az általam kedvelt szériákat vagy én hagytam abba, vagy pedig befejeződtek ,s kevés volt, amely újrázást követelt. Így jelenleg négy sorozat van, amit nézek. E mellé vettem fel ötödiknek a Supernatural-t, amelyet egyszer már abbahagytam. Mivel pótolható epizódmennyiség áll ellőttem, s közeledik a tél, így visszatértem, ha már idén befejeződik a sorozat. Bár tény, hogy élvezeti értéke nem nagyon van, s az épp szóban forgó évadról sem készülne írás, ha éppenséggel nem lett volna rossz idő ma ahhoz, hogy a négy fal közt töltsem a szabadnapomat, és unalmamban ne essek neki a sorozatnak.

Continue reading

Supernatural: 11.évad

Régen nagyon sok sorozatot néztem. Ha valamit elkezdtem nézni, akkor azt végig is néztem. Még akkor is, amikor már számomra “elromlott”. Tehát érdektelenné, unalmassá, vagy élvezhetetlenné vált nekem. Aztán elkezdtem dolgozni, s a pénzkereset lehetővé tette, hogy szabadidőmet jobban el tudjam tölteni, és így el kellett kezdenem abbahagyni azokat a szériákat, amelyekre ráuntam. Négy évvel ezelőtt a tizedik évadával a Supernatural volt a soros.
A sorozat, ami tetszett nekem, de sajnos az első négy évad után nálam erős lejtőbe kezdett menni. Miután megtudtam, hogy a tizenötödik évad lesz az utolsó úgy döntöttem, hogy lassan belefutva a télbe felzárkózom a maradék négy évaddal, s az utolsó meg majd nyár elején legyűröm.

Continue reading

A mi kis falunk: 3.évad

A magyar alkotásokhoz mindig szkeptikusan álltam hozzá. Egyrészről ott volt, hogy nem igazán tudtam őket élvezni. Sokszor a rossz rendezés, vagy pedig a színpadiasság volt az, ami miatt végül úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó magyar filmeket, sorozatokat nézni. Persze akadtak gyöngyszemek, de úgy tűnik a rossz korszak kezd letűnni, mert kezdenek valóban minőségi darabok előbukkanni. Persze ezeket magyar viszonylatban kell érteni. Ilyen A mi kis falunk, amely nemrégiben tudta le a harmadik etapját, amely más volt, mint az előző kettő.

Continue reading

Chernobyl – 1×01 (Pilot)

Ugyan nem szerettem az HBO saját gyártású sorozatait, de azt kell mondanom, hogy ha valamibe belefog, akkor bizony érdemes figyelmet szentelni rá, továbbá bepróbálni legalább az első részt, hogyha olyan alapkoncepciót  vesz alapul, ami az embernek bejöhet.
A Chernobyl katasztrófájáról szerintem nem nagyon van ember a földön, aki ne hallott volna. Engem kifejezetten érdekel, és nagyon sokat olvastam róla, valamint néztem róla videóanyagot. Ezért is voltam kíváncsi, hogy vajon ezt a témát felölelő sorozat vajon milyen lesz?

Continue reading

This Is Us: 3.évad

Magyar cím: Rólunk szól

Tavaly, amikor kifutott a második évad, mindenképpen azt gondoltam, hogy érdekes lehet majd a folytatás. Leginkább azért gondoltam, mert a befejezés a már meglévő koncepción frissített egyet. Az idei sorozatos évadban ismét lecsengett 17 epizód, de sajnos azt kell mondanom, hogy nem kapott el annyira a gépszíj, mint ahogyan azt a korábbi két évad tette.

Continue reading

Alvilág: 1.évad

Ha őszinte szeretnék lenni, akkor azt kell mondanom, hogy elég előítéletes vagyok a magyar alkotásokkal szemben. Pont azért, mert kevés az, amely szerintem valóban minőségi termék, s nem csak a sokadik ripacskodás szinte ugyanazokkal a színészekkel. Az Alvilág letudta az első – és feltehetően – egyetlen évadát, s azt gondolom bőven elég volt ez a nyolc rész.

Continue reading

A tanár: 2.évad

A magyar film, és sorozatgyártás nálam amolyan mostohagyerek volt mindig. Ha szórakozásról volt szó, akkor ritkán választottam hazai gyártású alkotást. Egy időben számomra kifejezetten irritáló volt az a jelenség, hogy a legtöbb filmben, sorozatban szinte mindig ugyanazok az arcok tűntek fel. Én nem úgy értelmeztem, hogy ez a jelenség azért van, mert egy réteg annyira jó színészetben. Hanem olyan érzés fogott el, mintha nem lennének újak, akik megtudnak ütni egy bizonyos szintet. Arról nem is beszélve, hogy nálam rossz pontnak számított sokszor, hogy a színészek úgy színészkedtek, mintha a színpadon lennének, s ezáltal jelenetek tömkelege nálam sterillé vált, mint egy Domestos reklám.
Számomra ez a dolog pár éve változott meg, amikor többek között a magyar HBO-nak is köszönhetően elkezdtek felbukkanni a minőségibb kivitelezésű alkotások, amelyek végre le tudtak kötni, s ki tudtak kapcsolni. Továbbá újabb arcok kerültek megismerésre, amely megszüntette azt az érzést, mintha minden egyes magyar alkotásokban ugyanazok a színészeket szerződtetnének le. Kicsivel nyitottabban álltam az új koncepciókhoz, így tavaly magamévá tettem A tanár első évadát, mely folytatása már év elején megérkezett, s két hete köszönt le a képernyőről.

Continue reading