Last Light – 1×01 (Pilot)

Sok sorozatos bejegyzésben leírtam azt, hogy nehezen kezdek bele új szériákba. Régen ez kicsit másabb volt, hiszen szórakozási lehetőségeim eléggé szűkek voltak, így maradt az internet és a TV. Ez az elmúlt években jelentősen megváltozott, s rászoktam arra, hogy bizony, ha valami nem tetszik, akkor abba kell hagyni valamint komoly döntést kell hozni, hogy mivel üsse el az ember az idejét. Maradjon itthon a képernyő előtt vagy pedig éljen szociális életet. Én sokszor az utóbbit választottam, de mostanság ismét elkezdtem érdeklődni a sorozatok iránt. Igaz korábbi szériákat kezdtem el újra nézni. A sitcomok vannak elől, hiszen velük gyorsan lehet haladni, s húsz perc bármikor beleférhet az ember idejében. Műfaj tekintetében elég széles a vizuális étvágyam, s ezért is tettem próbát az öt részes Last Light-tal, ami sajnos nálam az első résznél elvérzett. 

Tovább

Elkezdődött, aminek senki nem örül

A blog keretén belül többször írtam arról, hogy sajnos engem is érint a gazdasági válság. Komolyabban ebbe nem merültem bele, mert számomra bőven elegendő volt az, amit tapasztaltam a boltokban az ár címkén történő változás. Mindezek mellett pedig ott vannak az ismerősök, kollégák és természetesen rokonok, akiknek jelentős részével a kommunikáció inkább felszabadított és jó kedvre derített, ámbár a kormányrendeleteknek köszönhetően most az aggódás, folyamatos gondolkodás és az infláció a téma, amely bevallom kicsit kezd untatni. Természetesen engem is érint. Bár tény, hogy inkább a lakótárs, aki érintett fizetés elmaradással a bérbeadó felé, de valahogy engem is idegesít, hogy szinte mindenki anyagi problémákkal küzd körülöttem. Mivel spórolt pénzem nem volt, így belementem abba, hogy a nyári időszakra nem írtam be szabadságot, mert előtte elég sokat voltam itthon, amelynek köszönhetően kissé elúsztam anyagilag. Ennek következménye pedig az lett, hogy egy egész nyarat úgy dolgoztam le, hogy nem voltam szabadságon csak pihenőnapon, s alig vártam a szeptemberi kezdést, mert tudtam, hogy legalább lesz egy hét szabadságom. Így alig vártam, hogy végre hazaérkezzek, s egy kicsit kimozduljak a fővárosból.
Idehaza sem fogadott jobb állapot, de legalább egy kicsit ki tudtam kapcsolódni. Korábban már írtam, hogy egy volt kolléganőm jelezte felém, hogy nem kellene ennyire átgondolni mire költök, s továbbá nem napokat, hanem heteket vagy akár hónapokat is gondolkodni egy-egy megvásárolni kívánt dologgal kapcsolatban főleg úgy, hogy nem élek nagy lábon. Így aztán egy Honor Band 6 okosóra tulajdonosa lettem, amelyről egy rövidebb írás is született. Ámbár továbbra is van némi lelkiismeretfurdalásom a vásárlás terén, de bevallom örömöt találok a használatában, s született is róla is hosszabb írás is. Hazatérve a problémákról való beszélgetés helyett inkább a használatát mutattam be, így az első napokban máris megvolt több, mint 30 km távolságú séta, melyről részleteket lehetett olvasni a Huawei Health alkalmazásban. 

Az mindenképp egyértelmű volt részemről, hogy nem akarok a négy fal közt maradni, s nagyon bíztam abban, hogy majd jó idő lesz. Ugyan volt egy kis futó zápor, de szerencsére sikerült használatba vennem a biciklimet, amelyet továbbra is csak itthon tartok, hiszen a véleményem változatlan azzal kapcsolatban, hogy a főváros kerékpárhasználatra alkalmatlan. Főleg úgy, hogy függetlenül mennyire balesetveszélyes, de én szeretek kerekezés közben zenét hallgatni, mert így kikapcsol. Ennek ellenére sikerült egy több, mint 30 km távú hosszt letekernem. 

Ahogyan korábban is említettem több bejegyzésemben, hogy káros szenvedélyekkel nem rendelkezem. Tehát nem iszok alkoholt, és nem is dohányzok. Így sajnos a szórakozóhelyek többsége számomra nem élvezhető szórakozást jelentenek, s mindezek mellett marad a mozi, s a strand. Ebből egyetlen egy pozitív dolog volt, hogy végül elmentem moziba. Habár magyar filmről volt szó, így kénytelen voltam egyedül elmenni, de nem bántam meg. Mivel hamarosan utazok vissza a fővárosba, így úgy döntöttem ma az egyik közeli parkban teszem a tiszteletemet. Aminek örültem, főleg a kis tónak, ami sok kedves gyermekkori emléket idézett fel bennem. 

Szerencsére nagyon szépen rendbe van tartva, továbbá az élővilág is elég nagy. Erről jutott eszembe, hogy gyermekként esténként mindig hallgattam a békák kuruttyolását, mert a házunk előtt volt egy kis csatorna, s abban nagyon sok ilyen élőlény volt. Ma megvoltam lepődve, hogy mennyit láttam. Ugyan nem a kedvenc állataim, de mozgásuk és életmódjuk számomra elég érdekes, s ennek köszönhetően sok érdekes fotót tudtam róluk csinálni.

Fentiek mellett persze tettem egy kisebb sétát még a közeli erdőben is, továbbá igyekeztem minél több időt tölteni a friss levegőn. Mivel régen voltam itt, így elfelejtkeztem arról, hogy a kerékpárt nem kötelező kint letenni, csak le lehet, így sajnos gyalog nem tudtam az egészet körbejárni. De minden bizonnyal majd pótlásra kerül a későbbiekben. Bár a tavirózsák és az állatok kárpótoltak ezért. 

Igazából egyedül mentem el, mert mindenképp úgy éreztem, hogy szükségem van némi gondolkodásra. Ugyan anyagilag én sem vagyok most stabil, de súlyos problémám nincs, hiszen van munkahelyem, amelyben jól teljesítek, így stabilnak mondható továbbá év végi jutalék is be lett jelentve, így nem kell tartanom eladósodástól, vagy attól, hogy nem tudom a számlákat kifizetni. Igaz utóbbiról nem tudok még semmit, hogy mennyire is fog megnőni, s ez bele fog-e férni a keretbe. Azonban tény, hogy a közelemben élők komoly problémákkal küzdenek, s főleg amikor közöttük megtalálható a lakótárs, s rokon is, akkor érzelmileg eléggé megviseli az embert. Főleg akkor, amikor szeretné ezeket a problémákat megoldani, de sajnos anyagi korlátok között élve ez nem megoldható. Így igazából azokról kellett döntést hoznom, s átgondolnom, hogy máshogy kellene hozzá állnom bizonyos dolgokhoz. Hiszen nem kell mindenki problémáját a nyakamba vennem, s segíteni se tudok sokukon főleg akkor, amikor valaki hibás döntés miatt került olyan helyzetbe, amilyenben van méghozzá úgy, hogy előtte figyelmeztetve volt. Egyelőre azt döntöttem el, hogy megpróbálok lazítani, ami első körben az otthonról való kimozdulás lesz majd másodkörben pedig a youtube zenei oldaláról beszerzett nyugtató hatású alvást és szorongást könnyítő zene háttérben történő hallgatása lesz majd. Aztán pedig eldől, hogy végül mit is sikerül majd összehoznom. Egyetlen egy pozitív dolog történt az elmúlt hónapban, hogy az alvási problémám kicsit javult. Aki nyomon követi a blogot az emlékezhet azokra a bejegyzésekre, melyek középiskolás koromban írtam, hogy üdítőnek néztem az energiaitalt, amelynek túlzott fogyasztása alvászavart okozott nálam, s azóta nagyon ritkán sikerül úgy elaludnom, hogy nem azon kattog az agyam, hogy milyen minőségű és mennyiségű lesz az alvásom. Erre a megoldás a fent említett okosóra megvásárlása hozta el ugyanis, éjszakai viselésnél méri az időt, és egyéb dolgokat, amelyeket reggel az alkalmazásban elemezve el tudok olvasni. Így sikerült leszoknom arról, hogy lefekvéskor, ha nem sikerül elaludnom gyorsan, akkor nézegetem a telefonon az órát, s számolgatom mennyit tudok majd aludni, melynek következménye volt sokszor a kevés alvás. 

Sikoly a virtuális sírból: Érkezőben a Drága örökösök 5.évada?

Annak idején végignéztem a sorozatot, amelynek egyetlen egy hibája volt, hogy napi széria volt. Ennek legtöbbször az volt a hátulütőlje, hogy sajnálatos módon sok volt az üresjárat, hiszen az epizódszám miatt sok volt a töltelékrész. Még a télen újranéztem bár tény, hogy az unalmasabb részeket átpörgettem. Azonban két héttel ezelőtt érkezetett egy információ mely szerint az RTL Klub visszanyúlna egy korábbi sorozatához, amely nem más lenne, mint a Drága örökösök. 

A sorozat egyébként egy teljes évadot kapott, s mindezek mellett pedig le is zárták a történetét. Így elég érdekes lenne, ha visszanyúlnának hozzá, hiszen kérdés adott lenne vajon mennyire is lenne sikeres. Mindekezek mellett pedig azt is figyelembe kell venni, hogy ha sikeres volt, akkor nem biztos, hogy bolygatni kellene. Hivatalos információ egyelőre nem érkezett, de én úgy vagyok vele, hogy amennyiben tényleg visszatér mindenképpen nyomon fogom majd követni. 

Resident Evil: 1.évad

Magának a franchise-nak soha nem voltam igazi rajongója. A szörnyű magyar címet viselő filmekkel tettem próbát, amelyből azt hiszem az első három volt az, ami tetszett, de a többi az a tipikus szódával elmegy egyszer megnézhető darabnak bizonyult nekem. A tetszési határ talán azért is volt nálam alacsony, mert én először a filmet láttam, s nem ismertem a háttértörténetet a koncepciónak. Azóta persze tettem pár kísérletet, de játékok szempontjából nekem kiesett, mint szórakozás. Persze a filmeket végig követtem, majd jött egy semmit nem érő reboot, s most pedig a Netflix jóvoltából kaptunk egy felemásra sikeredett nyolc epizódból álló egyelőre első évadot, s majd eldől, hogy teljes sorozatként lesz emlegetve, vagy pedig további részek fognak-e hozzá készülni. 

Tovább

The Lazarus Project: 1×01 (Pilot)

Mindenképpen vágytam valami újra. A mai korszakra elég jellemző a reboot vagy a remake esete, de azt is ide lehet sorolni, ahogyan a sorozatok kapnak filmes feldolgozást esetleg fordítva. Ennek kapcsán döntöttem úgy, hogy talán a The Lazarus Project megér egy esélyt még akkor is, ha az eredeti filmre szinte nem is emlékszem. Természetesen most is egy unalmas perceimet szántam rá, amikor úgy éreztem, hogy szinte semmi elvárás nélkül fogok a képernyő előtt ülni. 

Tovább

Parallels: 1×01 (Pilot)

Több bejegyzésben is taglaltam, hogy mennyire eltűntek a sorozatok az életemből. Ezeknek két okot írtam le. Az egyik, hogy a kedvencek véget értek, s utódnak nem nagyon érkeztek olyanok, amelyek lekötöttek. S akkor még nem említettem szót azokról, amelyeket saját döntés alapján abbahagytam. Egy összegző írás után viszont úgy döntöttem, hogy itt az ideje ránézni néhány oldalra, hogy milyen premierek voltak az elmúlt időszakban, s ezáltal bepróbálni párat. Ezek közül az egyik volt a Parallels. 

Tovább

Resident Evil: 1×01 (Pilot)

A Resident Evil egy olyan alkotás, amely számítógépes játékként indult hódító útjára, s elég nagy utat járt be. Ámbár én soha nem voltam rajongója. A filmes adaptáció nagyon sokaknak nem nyerte el a tetszését, de nekem talán az első három tetszett. Aztán az is szépen elindult a lejtmenet felé, s az egész kezdett arra emlékeztetni, mint régen a tévében futó szappanoperák. Azonban adtam még egy esélyt a sorozat feldolgozásnak. Ha egy franchise sikeres, akkor egyértelmű, hogy abból pénzt kell szerezni. Nem véletlen, hogy amikor elfogy a kreativitás, akkor jönnek többnyire a remake és a reboot változatok. Így van ez a Resident Evil-lel is, amely kapott már egy Resident Evil: Welcome To Racoon City reboot féle “valamit”, s most pedig jön egy sorozatos feldolgozás. 

Tovább

Lesz-e feltámadás sorozatfronton?

Az elmúlt időszakban több összegző bejegyzés született tőlem azzal kapcsolatban, hogy mennyire megcsappant az általam nyomon követett sorozatok száma. Egy jelentős része véget ért, de másik felét végül én hagytam abba. Próbálkoztam régi kedvencek újra nézésével, de csak rövid időre kötött le, így nagyon vágyom némi újdonságra. Kérdés persze adott, hogy vajon mennyire is leszek ezen a téren sikeres ismét. 

Mint korábban többször is írtam, hogy a legnagyobb problémám a szabadidőm jelentős részének csökkenése, valamint az itthon tartózkodás minimálisra csökkentése. Utóbbi természetesen kikapcsolódással telik, de sajnos a szélsőséges időjárás valamint a munkahelyi stressz miatt munkanapokon ledolgozott nap után inkább már itthon vagyok. Ezért úgy döntöttem, hogy átnyálazok pár írást az elmúlt időszakban, valamint továbbá nagyjából három évre visszamenőleg, hogy esetleg akadt-e olyan sorozat, ami elkerülte volna a figyelmemet. Ami egyébiránt vicces, hogy csekkoltam a sorozatkövető oldalamat, s csak lestem, hogy összesen három (!) általam követett sorozat van. Az egyik A mi kis falunk, s a másik a South Park. Ez mellett még a nemrégiben második évaddal véget ért, s számomra megtekintés előtt álló Superman & Lois van. Gyorsan nekifutottam pár írásnak sorozatos oldalakon. Így a következőkkel teszek próbát: 

  • Resident Evil 
  • Parallels 
  • Ms. Marvel
  • The Lazarus Project

Mindezek mellett totálisan elmentem az idei amerikai Upfronts mellett is. Így nagyon nem is néztem, hogy akad-e olyan, amit majd ősszel próbára tennék. Azonban ezek közül is sikerült összeszedni. 

  • The Whincesters
  • Alaska Daily
  • Quantum Leap

Sorozatok esély nélkül (2.)

Amikor nincs kedvem kimozdulni esetleg az időjárás olyan, akkor mindig elkap az az érzés, hogy mit is kellene csinálni. Az elmúlt években a zenehallgatás volt az egyik olyan dolog, ami töretlen maradt nálam, s még mindig tud szórakoztatni, de persze abból is elég napi kettő vagy három óra. Amikor épp nincs kedvem hozzá, akkor pedig jön a legnagyobb probléma, hogy mit is kellene csinálni? Ilyenkor pedig eszembe jutnak a tinédzseridők vagy csak simán a tíz évvel ezelőtti időszak, amikor amennyiben otthon töltöttem az időmet a főbb szórakozást többnyire nem a filmek, hanem a sorozatok jelentették. De mi is történt? 

Az egyik legnagyobb probléma, hogy az elmúlt három évben már egyre nehezebben kezdek bele új sorozatokba. Ennek oka pedig leginkább az, hogy ott is történt némi változás, amelynek köszönhetően nagyon sok nem igazán jön be, így sokszor már az előzetesekkel egy hatalmas bukást produkálnak nálam, így már nem is kezdek bele, mert egyszerűen nincs értelme. Több összegző írás született tőlem a sorozattokkal kapcsolatban, s újra kedvem támadt írni ugyanis nosztalgia mindig nagyon jól tud jönni. Ha már tegnapi napon tettem egy bejegyzést a sokszor nekifutott, de végül abbahagyott sorozatokkal kapcsolatban, akkor most jöjjön egy olyan írás azokról, amelyek nálam szintén esélytelenek, habár végig néztem őket, de újrázni biztosan nem fogok velük kapcsolatban. 

Tovább

Sorozatok esély nélkül (1.)

Több összegző írásom volt szériákról. Legutóbbi leginkább azt taglalta, hogy mennyire is elszoktam már tőlük, illetve mennyire nincsenek olyan tartalmak, amelyek felkeltenék az érdeklődésemet, vagy a bevezető epizód után is maradásra bírnak. Ez nekem komolyabb problémát nem okoz a megváltozott életstílusom mellett, de amikor hazaérek, s valamivel el kell ütnöm az időt, akkor bizony jó lenne, ha létezne olyan sorozat, aminek az új epizódjára alig tudnék várni. 

A régiek előkapása nem mindig jó ötletnek bizonyul, hiszen nagyon sokszor pont ők azok, amikre ráunok. Lévén láttam már őket, vagy túl sokszor néztem őket végig. Egyszerűen csak nem kötöttek le esetleg egyszerűen csak alkalmatlanok az újrázásra. A munkába való állásnak nagyon sok előnye volt főleg anyagi szempontból, de volt egy hatalmas hátránya is. A szabadidő jelentős csökkenése, s a nyári szünet megszűnése. Annak idején úgy voltam vele, hogy mindent végig nézek, amit elkezdtem, de idővel meg kellett tanulnom abbahagyni, hogy több időm lehessen másra. Így ez a bejegyzés szóljon azokról a sorozatokról, melyeket én elkaszáltam, s biztos vagyok abban, hogy soha nem fogom őket újra kezdeni vagy folytatni. 

Tovább

Vissza a múltba – Filmek és sorozatok

Aki nyomon követi az írásaimat vagy vet egy pillantást a bal oldalon lévő archívumra az láthatja, hogy jelentősen lecsökkent a havi bejegyzések száma. Sajnos az időjárás elég szélsőséges lett az utóbbi években, s az elmúlt időszakban is többször jártam úgy, hogy azon gondolkoztam, hogy elinduljak-e valamerre vagy tervezzek-e programot esetleg inkább maradjak itthon, s valamivel elüssem az időmet. Így elég könnyen szembe találtam magam azzal, hogy amennyiben a zenehallgatást sem tudom végtelenségig élvezni és csinálni, így maradnak a vizuális tartalmak, mint a sorozatok, filmek valamint a játékok. Utóbbi elég gyorsan kiesett a látókörömből a fővárosba való költözéskor. Főleg azért, mert alapjáraton nem is voltam nagy játékos már korábban sem inkább akadt pár alkotás, ami miatt ott ültem a monitor illetve a TV képernyője előtt. Az más kérdés, hogy a téli időszakban többször választom az itthon való pihenést, mint a kinti hideg levegőt, így olykor-olykor visszatérek ehhez. Így a főbb szórakozási tevékenységem a filmek, s a sorozatok. Ámbár mindkettővel elég nagy bajban vagyok több szempontból is. A fentebb említett költözés nagyobb mozgási teret adott nekem ezáltal több lehetőséget kapcsolatépítésre, így az elsődleges problémakört a szabadban és máshol töltött időszak mellett a munka által lefoglalt idő miatt egyszerűen sokszor dönteni kell, hogy mit is csináljak. A döntésem sokszor pedig a lakás elhagyása, vagy pedig mással, másokkal való találkozás jelenti. Ebből fakadóan még kevesebb időm jut szériák követésére, valamint elég szépen megcsappant általam követett sorozatok száma, amely már a két számjegyet sem éri el. Az említett időjárási tényezők miatt végül elővettem korábban nyomon követett sorozatot, ami elgondolkodtatott a miérteken is. 

A legjelentősebb szórakozási tevékenységem a sorozatok voltak. Ennek pedig egyszerű oka volt, hiszen ezek tulajdonképpen ingyen is elérhetőek voltak számomra. Főleg az internet elterjedésével. Odahaza többször választottam estére ezt a szórakozást, lévén kevés szórakozási lehetőség volt akkor adott számomra a város méretéből fakadóan, ámbár munkába állás után hiába növekedett jelentősen a havi anyagi bevételem maradtam a vizuális világban. Egy ideig úgy álltam a dolgokhoz, hogy amibe belekezdtem azt végig is nézem. Sok szériát csak azért tettem magamévá teljes egészében, mert véget ért, vagy éppenséggel nem rendeltek be hozzá már több epizódot. A munkába állás után jelentősen csökkent a szabadidőm főleg, hogy eltűnt az életemből a nyári szünet, így végül rászoktam arra, ha valami nem tetszik esetleg idővel már nem köt le, akkor azt abba kell hagyni, hogy jusson több a többi sorozatra.
Sok szó esett a blog keretén belül az amerikai upfronts kapcsán, hogy melyek szériák érdekelnek, s melyek nem. Soknak néztem meg az előzetesét, s szépen lassan elfogytak azok, amelyek ténylegesen érdekeltek volna. Túl sok lett a visszatérő, s elhúzott sorozat továbbá az internet térhódítása is szerepet játszhat abban, hogy a visszaeső nézettség miatt már a nagyobb költségvetéssel gazdálkodó csatornák is sokkal kevesebb szériát rendelnek be. Ráadásul a közönség ízlése csak felszínesen fedi le az én érdeklődési körömet, így újoncok szinte már kiestek a látókörömből. A régi szériákkal pedig az a problémám, hogy amik tetszettek azokat már túl sokszor néztem végig esetleg olyanok, amelyek tényleg csak egyszer tudom végig nézni, mert másodjára már untatna. Ámbár tény, hogy idővel kettőhöz is visszatértem, amiről mindenképp tervezek egy teljes írást. 

A mozi már egy másik kérdéskör. Még fiatalabbként leginkább az anyagi része volt problémás ezért is maradt ki tinédzserkoromig ez a fajta szórakozás. Utána azzal a problémakörrel találkoztam, hogy akikkel megvolt a szimpátia, illetve a megfelelő kapcsolat azok vagy nem szerettek moziba járni esetleg szimplán csak más filmek érdekeltek minket. Emiatt is volt az, hogy legtöbbször egyedül mentem el. Későbbiekben ez hiába mozdult pozitív irányba, mert a szakma és ezáltal munkakör amiben elhelyezkedtem többször kívánja meg a hétvégi munkavégzést, s sokaknak ez a fajta szórakozás hétvégi tevékenység. Mondjuk az is tény, hogy inkább itthon szerettem filmet nézni, mert kicsit szabadabbnak éreztem ilyenkor magam továbbá engem kissé zavar a sok csámcsogó és mozgolódó ember egy teremben. Főleg akkor, amikor olyan filmre ültem be, amire szinte az összes jegy elkelt.
A legjelentősebb problémám a mozival továbbra is a kevés nézhető alkotás. Sajnálatos módon ez a világ is elmozdult abba az irányba, hogy hiába nézek havonta több előzetest, vagy találkozok letölthető formátumban új filmmel egyszerűen nem fognak meg. Gyermekként nagyon rajongtam a vígjátékokért, amiből hiába vannak újak egyszerűen fapofával nézem végig amíg a régiken ha nem is nevetek, de legalább elmosolyodom. A horror műfajnál is azt érzem, hogy elmúlt a fénykor. A szuperhős filmek pedig feldolgozhatatlanok lettek számomra azzal kapcsolatban, hogy elindult egy univerzumépítés, amely egyfajta vizuális ráknak érzem. Mert nem vagyok hajlandó olyan tartalmat megnézni, hogy ami érdekel annak a történetvezetésével tisztában legyek. 

A régi kedvencekkel pedig ugyanaz a probléma, mint a sorozatok terén. Amik tetszettek sokszor ténylegesen egyszer végig nézhető alkotások. Ha pedig nem azok, akkor sajnálatos módon már annyiszor láttam, hogy már nem tudnak lekötni. Ami elég szomorú tény, amikor kénytelen vagyok itthon maradni. Egyelőre semmi újdonság nem érdekel, de bizakodó vagyok abban, hogy idővel ez a fajta szórakozási lehetőség is feltámad részemről, s lesznek olyan tartalmak, amelyek lekötnek, érdekelnek esetleg rajongóvá tesznek. 

Man vs. Bee: 1.évad

Idehaza is nagy népszerűségnek örvendenek az előfizetéses online szolgáltatások. Ami nem meglepő, hiszen sorozatokat és filmeket lehet egyben megtekinteni reklámmentesen. Én ilyen előfizetéssel nem rendelkezem, ellenben mindenképp örvendetes, hogy megfelelő minőségben a premier napján már elérhetőek ezek a tartalmak. Új szériákba nehezen kezdek bele, de a címszereplő miatt is mindenképp be akartam próbálni. 

Tovább

South Park: 25.évad

Az általam követett sorozatok száma jelentősen csökkent. Egyrészről sok volt, ami befejeződött, s sok volt, amit egyszerűen nem tudtam tovább nézni, s korlátozott szabadidőm miatt abbahagytam a követését. Sok pozitív, de sok negatív tapasztalatot szereztem az évek folyamán. A South Park pont azok közé tartozik, amelyik rendelkezik mindkettővel. Lévén többször abbahagytam, de mégis újra nekiültem. Ennek egyik oka, hogy gyermekként elég népszerű volt az iskolatársak között főleg úgy, hogy a beharangozott 18 éves korhatárt nem értük el, így felért egy mentális orgazmussal a titkos megtekintése, melyről szülők nem nagyon tudtak. Középiskolásként pedig egyfajta stílussá nőtte ki magát. Azonban tény, hogy sok változáson esett át a széria, s habár februárban hat héten keresztül leadásra kerültek az új évad részei mégis most tudtam csak megtekinteni. Egyrészről örültem, hogy kezd visszatérni önmagához a széria, másfelől pedig kissé csalódás volt számomra, hogy az egyik legrövidebb évaddal néztem szemben, hiszen azért vártam eddig a megtekintéssel, mert azt hittem szünetel a sorozat, s egyben akartam legyűrni. 

Tovább