Drága örökösök: 5.évad

Három évvel ezelőtt adtam még egy esélyt a Drága örökösöknek, amely egyébiránt nekem tetszett, de valahol félúton abba hagytam. Újra neki ugrottam, s végül a negyedik évaddal le is zárult a történet. Azért hanyatt nem estem tőle, de végül úgy voltam vele jól indult, s igaz a közepe táján elsikkadt, de a lezárás viszonylag korrekt volt. Mondjuk nem is meglepő egy napi sorozatnál. Majd jött a hír a folytatásról. Nekifutottam, s végül már féltávon gondolkoztam, hogy abba hagyom. Végül amikor lement több, mint tíz epizód majd neki álltam. Mivel közel volt már a vége, így maradtam. Meglepődtem, hogy tovább megy, de sajnos el kell ismernem, hogy nagy valószínűséggel, ha nem lesz sok szabadidőm, akkor most tényleg abba kell hagynom a szériát.

Teljes bejegyzés

The Last Of Us: 1.évad

A blog keretén belül többször kifejtettem a véleményemet az exkluzivitással kapcsolatban, amely vonatkozik a sorozatokra és a játékokra egyaránt. Számomra ez egy komoly gondot jelentett annak idején, hogy nem voltam, s nem is vagyok igazi játékos. Sokat kipróbáltam, de keveset játszottam végig. Még kevesebb az, amelyik ténylegesen tetszett. Amikor munkába álltam gondolkoztam rajta megéri-e egy konzolt vásárolni, de végül ezt az ötletet elvetettem, s az akkor még tökéletes állapotban lévő számítógép fejlesztésbe kezdtem. Végül elkezdtem a kedvenc filmjeimet megvásárolni akciós áron eredeti kiadásban, s ekkor futottam szembe azzal a tulajdonságával az egyik konzolnak, hogy képes filmeket lejátszani. Így már nem láttam, hogy pénz kidobás lenne, s ekkor lettem konzol tulajdonos. Ámbár mai napig kevés megvásárolt játék birtokosa vagyok, de tény, hogy az egyik aminek vásárlásra ösztönző hatása volt az a The Last Of Us volt.
A játék engem hihetetlenül lenyűgözött. Nem csak a látványvilága, hanem a történetvezetése mellett még a dinamikája is arra sarkallott, hogy többször nekiüljek. Ebből fakadóan pedig sok írás született arról, hogy sokan látnák film formájában. Sajnos sok bukás köthető ahhoz, amikor egy játékból film készül. De ott a fordított változat, amikor filmből készül játék. Amit láttam azok nem nagyon tetszettek. Úgy gondolom eme széria minőségi változat lett végül.

Teljes bejegyzés

Gólkirályság: 1.évad

Emlékszem, hogy az „igazi” sorozatos korszakomat tinédzserkoromban éltem, amikor középiskolás voltam. Amikor befejeztem az iskolát, akkor még tartott pár évig. Rémlik az, hogy valamit elkezdtem azt be is fejeztem még akkor is, ha nem tetszett. Aztán a munkával járó kevesebb szabadidő rászoktatott arra, hogy egyre inkább felejtsem el azokat a szériákat, amelyek már nem annyira szórakoztatnak. Pont azért, hogy több legyen a szabadidőm, s jusson másra is. Nagyjából így esett meg, hogy lassan egy évtizede annak, hogy feleszméltem arra, hogy már a két számjegyet sem éri el az általam követett szériák száma. Eközben pedig belefutottam pár magyar sorozatba, s mivel ezeknek is korlátozott epizódszámmal operáltak némi fejlődést láttam bennük, így elkezdtem őket is bepróbálni. Januárban a Gólkirályság volt, amellyel tettem egy próbát, ami múlt héten ért véget elvileg egyelőre az első évadával.

Teljes bejegyzés

A nagy fehér főnök: 1.évad

A bevezető epizódról viszonylag pozitívan nyilatkoztam, ami elsősorban annak is volt köszönhető, hogy kíváncsi voltam mi fog kisülni a sorozatból. Ismereteim szerint tíz epizódról volt szó csupán, de sajnos rá kellett jönnöm a nyolcadik után, hogy nincs több. Ez pedig sajnos nem az első csalódásom volt a sorozattal kapcsolatban. Azonban kérdés, hogy vajon mennyire is fogom tudni követni annak fényében, ha mondjuk érkezni fog majd folytatás. 

Teljes bejegyzés

A király: 1.évad

A bevezető epizódról készült írásban leírtam, hogy nem voltam rajongója soha Zámbó Jimmy-nek. Talán volt három dala, amelyik tetszett, s ezzel véget is ért eme dolog részemről. Különösebben nem is voltam tisztában az életútjával, s zenei művészetével lényegében amikor élt, s zenélt az nem most volt továbbá egy egészen más világról beszélünk, amikor még például az internet elérés elég gyerekcipőben járt. Ellenben nem mondhatom, hogy nincsenek emlékeim annak ellenére, hogy tizenéves voltam, amikor bekövetkezett a halála. 

Teljes bejegyzés

The Last Of Us – 1×01 (Pilot)

Több bejegyzésben megemlítettem már, hogy ugyan ki tudnak kapcsolni a játékok, de sajnos nem vagyok igazi játékos. Ebből fakadóan pedig iszonyatosan kevés kedvencem van. A fejemet akkor kaptam fel a játékkonzolok felé, amikor az egyik exkluzív címről videót láttam. Hiába tetszett, s hiába meg volt rá az anyagi keret is, de nem mertem vásárolni. Ennek oka leginkább az volt, hogy képtelen lettem volna egyetlen egy játékért konzolt vásárolni továbbá amelyek tetszettek azok többsége is olyan volt, hogy ha tettem vele próbát, akkor elég jelentős mennyiségüket még végig sem játszottam. Ellenben filmrajongó vagyok, s amikor feltűnt egy újabb exkluzív cím, ami nagyon érdekelt, s ekkor futottam bele az adott gép tulajdonságaiba, hogy Blu-ray lejátszóként is használható. Így ismerkedtem meg a The Last Of Us-szal. Egy próbálkozása volt már az egyik filmstúdiónak exkluzív cím adaptálása terén, de nagyon sikeres lehetett, ha ma már nem is emlékszem szinte semmire az adott filmből. Talán jó ötlet volt egy egyelőre kilenc epizódos sorozatot készítenie az HBO-nak. 

Teljes bejegyzés

Gólkirályság: 1×01 (Pilot)

Korábban többször leírtam, hogy korlátozott szabadidő miatt egyre nehezebben próbálok be új sorozatokat. Ennek az lett a következménye, hogy rövid időn belül több általam kedvelt széria ért véget, s mostanság a nyomon követettek száma már nem két számjegyű. S mivel azért az unalmas órákban valamivel el kell ütni az időt, ha épp nem akarok, vagy nem tudok kimozdulni itthonról. Emiatt pedig kicsit nyitottabb lettem az új szériákra. Igaz ez a magyar sorozatokra, amikről az a véleményem, hogy mostanság egyre minőségibb a megalkotásuk, így aztán érdemes próbát tenni velük, hátha. Azonban a címben szereplővel azért vonakodtam egy kicsit. 

Teljes bejegyzés

Wednesday – 1×01 (Pilot)

Elég nehezen kezdek bele új sorozatokba. Főleg azért, mert a régen készültekkel ellentétben nagyon sokszor csalódnom kell. Jelen esetben nem igazán vártam ezt a szériát lévén a létezéséről sem tudtam, hanem csak egyszerűen belefutottam egy írásba róla. Komolyabban akkor sem győzött meg, de eszembe jutott pár gyermekkori emlék, amikor valamelyik kereskedelmi csatorna adta az Addams Family filmeket, amelyből ismereteim szerint két epizód készült az eredeti szereplőgárdával. Ebből fakadóan pedig kíváncsi voltam mit is hoz majd a sorozatváltozat. 

Teljes bejegyzés

A vegyes évkezdés

Sokszor vannak olyan pillanataim, amikor úgy érzem, mintha megállt volna az idő. Többször fordult velem elő, hogy nagyon szerettem volna, ha az adott szituációból nagyon gyorsan kikerülök, esetleg gyorsabban telik az idő. Eme tapasztalatok ellenére azt vettem észre, hogy nagyon gyorsan eltelik egy adott hónap vagy akár egy adott év. Amióta hobbiként belevágtam a személyes blog készítésébe azóta rendszert csináltam abból, hogy minden év utolsó napján írtam vagy arra a napra időzítettem egy összegző bejegyzést, hogy hogyan éltem meg az adott évet. Ez nem volt most sem másként. Egy bővebb írásban leírtam, hogy mennyire is vegyesen éltem meg az előző évet. Még csak a második hétbe vágtam bele, de már most úgy érzem, hogy elég vegyes eme évkezdés, s ha nagy szerencsém lesz akkor minden bizonnyal hasonló érzelmekkel fogom zárni eme hónapot, ha nem történik valami, ami kizökkent eme állapotból.
Az évkezdés elsősorban két okból nem sikerült pozitív szemlélettel indítani. Az előző hónapban sajnos több kollégám betegen jött dolgozni, s végül nekem is sikerült elég rendesen lebetegednem. Mivel szilveszteri összejövetel volt megtervezve, így azt semmiképp nem tudtam elkerülni, így végül csak két napot töltöttem itthon táppénzen, s majd kénytelen voltam kicsit gyengén, s köhögve bemenni dolgozni. Ahogyan többször is leírtam jómagam nem tartom a naptári ünnepeket, mert nekem azoknak semmi jelentőségük sincs, s a „kötelező” dolgokat nem szeretem főleg, ha a szabadidőmben vannak ezek a dolgok. Az igazság az, hogy a döntésem egyik oka anyagi jellegű volt, míg a másik oka a megrendezett összejövetel volt, s tartottam tőle, hogy nem csak anyagilag bukok, ha több napot maradok itthon, hanem esetleg valami írás, vagy kép is kikerülhet különböző közösségi portálokra. Hiszen mindenképp érdekesen telt volna el számomra. A legkisebb bonyodalmat a társulás jelentette, mintha egyszerűen csak bezárkóztam volna a szobámba, mint egy zombi. Nagyon vártam, hogy vége legyen, de szerencsére a résztvevők hamar elfáradtak, s szerencsére nem volt hajnalig tartó mulatozás, beszélgetés sem. Így viszonylag korán le tudtam feküdni. Szerencsére a tűzijáték is hamar véget ért, s a petárdázások se tartottak sokáig. Habár utána jó pár napig hallható volt némi utólagos ünneplés, aminek annyira nem örültem. 

Már tavaly is be lett jelentve, hogy a januári hónapban mindenki legalább egy hét szabadságra számíthat, mert előírás, hogy az ünnepi hónap után mindenkinek legyen kiadva némi szabadság. Részben örültem, mert iszonyatosan megterhelő volt a decemberi hónap. Másfelől eredeti terv az volt, hogy haza kell majd utaznom, ami végül nem valósult meg. Ennek kicsit örültem, mert anyagi szempontból így több maradt nekem. Másfelől kicsit húztam a szám, hiszen a karácsonyi hazalátogatás elég borzasztóra sikerült, s nekem pedig már muszáj volt jeleznem azokat a dolgokat, amik eléggé zavaróak annyira, ami miatt pihenni annyira nem tudok. Ugyan a kommunikáció megmaradt, de szerintem sértődöttség a másik fél részéről még mindig van. Érzelmileg ez eléggé nehéz teher, de mély levegőt vettem, s úgy döntöttem, hogy akármennyire is bántó és fájó az igazság azt bizony ki kell mondani egy idő után, ha nem akarok egy jelentős lelki teherrel élni függetlenül attól, hogy lassan négy éve sikerült otthonról elköltöznöm.
Az évkezdés munka szempontjából elég nehézre sikerült. Hiszen gyengén mentem még vissza, s még mindig köhögtem. Mindezek mellett sajnos sokszor nem sikerült kialudnom magam. Volt olyan kollégám, aki visszatért, s közös beszélgetésnél rátértem a betegségének a tüneteire, s aztán szépen összeraktuk a képet, hogy bizony ez valóban egy vírusos fertőzésen eshettem át, amit tőle kaptam el lévén betegen jött dolgozni. Ámbár, ha ez nem lett volna elég, akkor az év első hetében szabadságon lévő emberekhez még táppénzre kerülök is csatlakoztak, így aztán a beosztásom is többször változott, s még túlórám is keletkezett. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a hét másik felét iszonyatos fáradtsággal és több, mint tíz órányi alvásokkal töltöttem, amire sokszor az tette fel a pontot, hogy reggeli ébredésem nem ébresztőnek, vagy bármi másnak volt köszönhető, hanem a a munkával való álmodásról. 

Az időjárási tényezők miatt nem örültem a korai szabadságnak, de végül mégis vártam, mert iszonyatosan elfáradtam, s szerettem volna pár napot pihenni. Így a hét második felét már a visszafelé számolgatással töltöttem, valamint reménykedtem abban, hogy nem fogok lebetegedni újra, ha már ennyi kollégám küzdött náthás tünetekkel. Valószínűleg az időjárás szeszélyesége is megviselhetett, mert a hét második felében elég tavaszias idő lett, ami sajnos a vasárnap estére elmúlt, s a hétfői szabadságkezdésem egy két napra bejelentett jelentős esőzéssel kezdődött. 

Még a fővárosba való felköltözéskor nagyon örültem, hogy sikerült gumiból készült cipővédőt vennem, amelynek köszönhetően ilyen jellegű időben bátran használhattam a kedvelt sportcipőimet anélkül, hogy beáztak volna. Azt hiszem mindenki tapasztalja az infláció hatásait, s mennyire értéktelenednek a fizetések, s ennek köszönhetően komoly kihívást jelent a havi bevételt beosztani. Így annyira nem örültem, amikor a mai napon szembe kellett néznem a ténnyel, hogy a cipővédő végül kukában kellett kikötnie használhatatlansága miatt, s kénytelen voltam bemenni az egyik kedvelt sportboltomba, ahol viszonylag korrekt áron tudtam megvásárolni az első vízálló férficsizmám, ami viszonylag külsőre elég elfogadhatónak is néz ki. Én azon személyek közé tartozok, akiknek független a költséghatára, de ruházati termékekre egy bizonyos összeg felett nem vagyok hajlandó költeni még akkor sem, ha megvan rá a keret. Ezért is örültem, s bízok benne, hogy egy időre megoldódott az esős időjárási problémám lábbeli szempontjából.
Már megnéztem az időjárás előrejelzést, s sajnos nem vagyok elragadtatva, amit ezeken az oldalakon láttam. Némi sétát mindenképp be akarok szorítani a mindennapjaimba, s bízom benne, hogy komolyabb esőzések már a héten nem lesznek. Így valószínűleg komolyabban belevetem magam a vizuális szórakozásba, s több sorozatot is be fogok próbálni, valamint pár film is megtekintésre fog kerülni. Azért reménykedek abban, hogy az ismerősök azért rá fognak érni, s nem fogok „beszorulni” a négy fal közé, mint a múltkor. 

2022: A vegyes érzelmek éve

Középiskolás voltam, amikor több személyes blogba belefutottam, s eldöntöttem, hogy én is indítok egyet. Idén májusban volt ennek már 13 éve, amely egyébiránt elég hosszú idő, s ezalatt nagyon sok minden történt. Egyrészről befejeztem az iskolát, s másrészről pedig érett felnőtté váltam. Habár minden évben vannak történések az életemben, amelyek formálnak a személyiségemen. Azonban akadnak dolgok, amelyekkel kapcsolatban a véleményem nem változott. Első körben nem bántam meg, hogy annak idején a képernyő előtt az internetet használva pornó és egyéb tartalmak helyett személyes blog készítésébe kezdtem. Második körben pedig továbbra is él bennem az, hogy akkor tudok ünnepelni, amikor történik valami, amely ünneplésre méltó. Ebből fakadóan pedig a piros napos ünnepek valamint egyéb mások által jeles napnak tartott napok nekem ugyanolyan hétköznapnak számítanak. A karácsony után a szilveszter is kiesik részemről főleg azért, mert az általam ismert emberek túlnyomó többsége irracionális módon ünnepelni akarja eme napot, továbbá legfőbb szerepe az alkoholnak van, ami nálam kieső dolog, mert nem fogyasztok és fogyasztottam egyáltalán. A másik dolog, amely viszont megmaradt, hogy mindig írtam eme sokak által jeles napnak tartott ünnepen egy összegző bejegyzést, hogy milyen is volt az adott évem: 

2009   2010   2011   2012   2013   2014   2015   2016   2017   2018   2019    2020   2021

Ámbár tény, hogy ugyanott lakom, ahol tavaly ilyenkor. Ugyanaz a lakótársam, s a magánéletemben is minimális változás történt. A munkahelyem is ugyanaz, mint ahogyan a sokszor nem említett, de meglévő problémák. Ennek ellenére azért el kell ismernem, hogy sok minden történt ebben az évben még akkor is, ha többségük nem egy hatalmas nagy dolognak számít. Tény és való, hogy voltak negatív és pozitív dolgok egyaránt, de legalább ettől lesz érdekes eme gigaposzt, amelyben összefoglalom az egész évet.  Teljes bejegyzés