Azon emberek közé tartozom, akikkel gyakran előfordul, hogy céltudatosan keresek rá valamire az interneten szöveges vagy mozgóképes formában, aztán a legvégén olyan oldalakra vagy tartalmakra lyukadok ki, amelyekre nem gondoltam, vagy nem is akartam foglalkozni. Ennek is köszönhető részben, hogy sokszor elkap a nosztalgia. Ez a sorozatokra is igaz. Főleg azért, mert manapság már nagyon kevés tud megfogni, s időhiány miatt nagyon gyorsan be is fejezem a nézésüket, ha nem kötnek le eléggé, hiszen egyrészről nem vagyok itthon ülős típus, továbbá a szabadidőm is eléggé korlátozott a munka miatt, tehát oda kell figyelnem hogyan osztom be az időmet.
Én azon emberek táborát erősítem, akik a ’90-es években volt gyerek, és a 2000-es években volt tinédzser. Gyermekkoromban nem volt elterjedve sem az internet, sem pedig az otthoni számítógép, továbbá kevesek rendelkeztek kábel TV előfizetéssel, vagy műholdas vétellel, hiszen az is egyfajta luxuscikknek számított. Megyeszékhelyen éltem, ahol a szórakozási lehetőség tulajdonképpen a tévézés volt, vagy pedig a barátokkal való csavargás, biciklizés. Ebből és gyermeki mivoltomból fakadóan sok sorozatra rá voltam cuppanva, és képes voltam rajongásig szeretni még akkor is, amikor már nem volt élvezhető. Minap ismét belefutottam egyik legmeghatározóbb gyermekkori kedvencembe, ami nem volt más, mint a Sliders, mely öt évadot élt meg, mely 88 elkészült epizódot hagyott hátra az utókornak. Mindezt úgy, hogy felnőtt fejjel már objektíven ítélem meg, hiszen a széria tökéletes példája annak, hogy hogyan lehet elvinni egy szériát rossz irányba, hogy tulajdonképpen nézhetetlenné váljon. S mivel ismét megpróbálkoztam az öt évadot végignézni, így aztán úgy döntöttem egykori bejegyzésemet újra publikálom teljesen átírva, hiszen eme sorozat megérdemli azoknak, akik szerették, és azoknak is, akik valamilyen okból kihagyták eddig.
