Véget ért az Upfronts…

Tavalyhoz hasonlóan idén is megrendezésre került az amerikai tévés upfronst, ahol szépen a kinti csatornák szépen bejelentik őszi programtervüket. Természetesen sorozatrajongóknak ez a nap rendkívül fontos, hisz ezen a napon tudhatjuk meg melyek azok a szériák, amelyek folytatást kapnak, illetve melyek azok, amelyek többnyire gyenge nézettség miatt végül nem folytatódik.

Az NBC tévés évada idén nem volt túl erős nálam, hisz szinte egyetlen egy sorozatát sem néztem. Frissen berendelt sorozatai közül a The Cape-nek és a The Event-nek adtam egy-egy esélyt, de mindkettő elvérzett szinte az első epizód után nálam. Ugyanez igaz a nézőkre is, akik szépen elkezdtek lemaradni hétről-hétre való nyomon követésről, így mindkét szériáért végül eljött a kaszás. Sorozatai közül egyedül a Chuck-ot követtem, habár az új évadot sajnos még nem láttam, de hamarosan pótlásra kerül. Viszont jövőre búcsúzik a széria.
Az NBC újoncai közül a Grimm keltette fel elsősorban a figyelmemet. Tündérmesék és nyomozás? Mindenképp be kell próbálni. Ugyanakkor itt van az Awake. Párhuzamos világok? Naná!

Újoncok: Are You There Vodka? It’s Me Chelsea, Awake, Bent, Free Agents, Grimm, Prime Suspect, Smash, The Firm, The Playboy Club, Up All Night, Whitney, Best Friedns Forever

Nem folyatódik: The Cape, Chase, The Event, Law & Order: Los Angeles, Outsourced, Perferct Couples, America’s Next Great Restaurant, School Pride, Friday Night Lights, Undercovers, Outlaw, The Paul Rieser Show,  The Apprentice

Folytatódik: 30 Rock, The Biggest Loser, The Celebrity Apprentice, Chuck, Community, Harry’s Law, Law & Order: SVU, Parenthood, Parks and Recreation, The Office, The Sing-Off, The Voice, Saturday Night Live, Who Do You Think You Are?, Sunday Night Football

A FOX többnyire a legjobb sorozatokat szállítja nekünk. Merészségnek ugyan vannak hátulütői, hisz ugyanilyen merészséggel kaszálja el a nézettségileg nem túl jól teljesítő sorozatait. Ami elsősorban fontos, hogy az általam nézett összes sorozat, azaz a Glee, Fringe, Raising Hope megkapta a következő évadát, továbbá a már tavaly bejelentett Terra Nova sajnos csúszik őszre.

Újoncok: Terra Nova, New Girl, I Hate My Teenage Daughter, The X-Factor, Allen Gregory, Alcatraz, The Finder (Bones-spinoff!), Napoleon Dynamite

Kasza: The Chicago Code, The Good Guys, Human Target, Lie To Me, Lone Star, Million Dollar Money Drop, Running Wilde, Traffic Light

Folytatódik: American Dad, American Idol, Bob’s Burgers, Bones, The Cleveland Show, Family Guy, Fringe, Glee, House, Kitchen Nightmares, Raising Hope, The Simpsons, Mobbed

 

Idén rengeteg szériát néztem az ABC-től, és persze korábban is. Az ember fejlődik, s idővel megtanulja, hogy az idejével egy bizonyos idő után nem ő rendelkezik, továbbá nem fecsérelheti el minden sorozatra, amely igazából nem tetszik, vagy már nem annyira tetszik. Ebből kiindulva jó pár általam nézett szériát kukáztam, mint a Private Practice, Cougar Town, valamint jó pár epizód után a No Ordinary Family. Azok a szériák közül, amelyekhez hű maradtam, s tetszett is sajnos csak a Modern Family kapott folytatást, míg a V idén véget is ért. Újoncok közül kizárólag a Charlie’s Angels érdekel komolyabban.

Újoncok: Apartment 23, Charlie’s Angels, Good Christian Belles, Last Man Standing, Man Up, Missing, Once Upon a Time, Pan Am, Revenge, The River, Scandal, Suburgatory, Work It.

Kasza: Better with You, Brothers & Sisters, Detroit 1-8-7, Mr. Sunshine, My Generation, No Ordinary Family, Off The Map, Skating With The Stars, Supernanny, V, The Whole Truth

Folytatódik: America’s Funniest Home Videos, The Bachelor,Body of Proof, Dancing with the Stars, Desperate Housewives, Extreme Makeover: Home Edition, Happy Endings, Secret Millionaire, Shark Tank, Castle, Cougar Town, Grey’s Anatomy, The Middle, Modern Family, Private Practice

Amerika talán legkisebb országos adója a The CW is bejelentette szokásos menetrendjét. Azok közül, amiket nyomon követek a Supernatural és a Nikita kapott egy újabb évadot, míg a Life Unexpected évad közben kihullott csak úgy, mint én a nézők közül. Újoncok közül semmi nem érdekel, viszont ideje lenne a Smallville-t befejezni, ha már véget ért odakint…

Újoncok: Ringer, Hard of Dixie, Secret Circle + The Frame, Re-Modeled, H8R

Véget ért: Smallville

Kasza: Hellcats, Life Unexpected

Smallville: 3.évad

Részemről hatalmas project volt az immáron tizedik évadát taposó Smallville-be bekapcsolódni. Szerencsére a negyedik évad végéig több epizódot láttam, így gyorsabban tudtam haladni az epizódokkal. Viszont egyéb teendők miatt valahogy elmaradt az évadzáró, amit tegnap sikerült pótolnom.

A sorozatról eddig nem sok jót írtam. Egyedüli pozitívumok nekem az újabb évadokról látott előzetesek, melyek előre vetítik számomra, hogy a sorozat igen is tud, és tudott is fejlődni az évek alatt méghozzá olyannyira, hogy én is kedved kapjak hozzá, így nem véletlen, hogy elkezdtem az alapoktól nézni a sorozatot. Egyelőre nekem az egyszer megnézhető kategóriába esik a sorozat, bár nem mondom a harmadik évadban azért akadtak elég szép próbálkozások, amik azért megérdemelnek pár pozitív szót.  Persze ez még koránt sem jelenti, hogy a sorozat kinőtte a korábbi évad hibáit, de egyre inkább halad afelé, hogy értékelhető széria váljék belőle az én szememben. Mindenesetre továbbra is dicséretes, ahogyan a készítők igyekeznek a legjobbat nyújtani az alacsony költségvetés ellenére.
A harmadik évad által a széria végre fordulóponthoz érkezik több szempontból is, amely elég pozitív volt számomra, továbbá megmagyaráz pár kérdést a már korábban félig meddig végignézett negyedik évaddal kapcsolatban.

Továbbra is érdekes módon van körüljárva az egész Superman-mitológia. Persze a Smallville épp a jövendőbeli hős előéletét igyekszik bemutatni több kevesebb sikerrel. Bár a harmadik évad minőségileg jobban sikerült, mint az előző kettő mégis van még hova fejlődni.

Tovább

Smallville: 2.évad

Köszönhetően annak, hogy annak idején a TV2 agyon ismételte a sorozatot, így az első két évad valamennyi epizódja már a megnézett kategóriába esett át még úgy is, hogy a sorozat számomra teljes mértékben középszerűnek tartott szériák közül emelkedik ki, melyeket ugyan megnézek, de amikor leadásra kerül a tévében akkor bizony csak háttérzajként funkciónál.
A sorozattal a se veled, se nélküled kapcsolatot erősítette sokáig, ami számomra viszonylag egyszer megnézhető és hellyel-közzel élvezhető színvonal miatt alakult ki. Tudtam miről van szó, de valahogy soha nem fogott meg igazán, ami miatt úgy éreztem volna, hogy nekem ez kell, s bizony ennek neki kell ülni. Azonban a hetedik évadtól látott nézői dicséretek, s pozitív kritikai visszajelzések melyekhez ráadásul különböző mozgóképes dolgok is társultak elsöprő erejűek voltak velem szemben ahhoz, hogy teljes meggyőződésben üljek neki a szériának az első évadtól kezdve, hogy bizony eljussak azokig az évadokig, amelyek nekem minden bizonnyal már tetszeni fognak teljes valójukban.

Tehát ebből az okból kiindulva döntöttem úgy, hogy szépen itt az ideje, hogy én is részese legyek a Smallville univerzumának, melynek korábbi évadainak valamennyi részét látva hamarabb tudhatom le az első évadokat. Így az első után máris végeztem a másodikkal, ami kicsivel pozitívabb képet alkotott a sorozatról, de valahogy még mindig nem az igazi. Persze sok fejlődés volt az első évadhoz képest, de nekem ez még egyelőre nem elég. Persze voltak valóban szórakoztató epizódok, s persze akadtak bőven olyanok is, melyeket nem tudtam hova tenni minőségük miatt. Viszont filmtörténeti pillanatnak lehettünk szemtanúi a második évadban, amikor is beugrott egy epizódnyi szereplésre – az azóta az élők sorából eltávozó – Christopher Reeve, aki először húzta magára a legendás Superman jelmezt.

Tovább

Tesztelünk, tesztelünk és tesztelünk!

Lassan két hete “kényszerpihenőn” vagyok, tehát közelemben nem igen mozognak a dolgok.

Múlt héten sikeresen megrendeltem az új alkatrészeket a gépembe, mely gyakorlatilag pluszban 1 GB ramot, egy 2,8-as kétmagos processzort jelentett. Valamint egy sokak által dicsért, s ajánlott tápok listáján élvonalbeli FSP tápot, mely olyan halk, hogy komolyan nehéz elhinni, hogy ez működik, pedig rendelkezik egy 12 cm-es ventilátorral is (az előző 4 cm-es volt), s mégis elég halk.
Emellett sikeresen beszereztem még hangszórókat, s ajánlásra egy Gamepad-et, ami rendkívül jól működik, habár akad olyan játék, amely sajnos nem ismeri fel. Természetesen a termék adatlapján fel volt tüntetve, hogy élethű rezgéssel rendelkezik, azonban ezt nem sikerült előcsalogatni a kicsikéből. Egy éjszakám ráment, mire egy fórum hozzászólásban megtaláltam a megoldást: ugyan plug and play eszköz lévén Windows Vista és 7-es rendszerek azonnal felismerik, de mégis kell egy driver – ami ugye nincs mellékelve az olcsó gamepad-ekhez -, melynek feltelepítése után aztán mindenféle képességet előcsalogathatunk a termékből. Ezzel én is így voltam. Mivel eléggé nagy lélegzetvételű fejlesztés volt, így azonnal felpakoltam jó pár régebbi, s jó pár újabb játékot. Nagyon pozitív véleménnyel vagyok a Need For Speed Hot Pursuit 2010-ről, mely szinte élvezet irányítani Gamepad-ról. A rezgés funkciót kezdetben nem tudtam mire vélni, de ennél a játéknál hasznos funkciónak tartom. Igaz, hogy szétrezgeti a kezem (azért remélem a rezgés funkció miatt nem rövidül meg jelentősen az élettartam), de rendkívül jó dolog, amikor valaminek ütközök, vagy éppen egy éles kanyart veszek be és máris kezd rezegni, majd ütközésnél gyakorlatilag kirezeg a kezemből a gamepad. Arról nem is beszélve, hogy különböző földútra tévedésnél végig rezeg, így valamilyen szinten érzékeltetni a játék az útviszonyokat. Szép!

Emellett természetesen ki kell használni az 500 gigás merevlemezt is, melyből egyelőre csak 80 gigányi anyag pihen, melynek jelentős része sorozat ugyebár. Egyelőre azok vannak/voltak lent, amiket hetiben követek. Természetesen jó pár fog majd lemezen landolni, ha már meglesz a szükséges epizódszám, hogy teljes mértékben ki tudjak használni egy egyrétegű lemez által nyújtott adatmennyiséget. És persze még mindig vannak olyan sorozatok, melyek megtekintés után a lomtárba kerülnek…
Viszont mivel itthon vagyok jelenleg így mennyei szikra csillant meg a fejemben, hogy azon sorozatok, amikkel le vagyok maradva, vagy alapból évad végi darára tartogatom annak érdemes beszerezni az epizódjait, mint évad végén egyben letölteni és keresni működő – lehetőleg teljes sávszélességemet kihasználó – linket. Természetesen most jó nagy packot szedek (50-80 giga lazán megvan megtekintetlen epizódokból, és ehhez még hozzámegy az X-akták valamennyi megtekintetlen és letöltetlen epizódja). Aztán majd eldől, hogy melyiket mikor nézem meg. Egyelőre a sokat tologatott Smallville-nek ültem neki, melyből két évadot végeztem ki.

Meló terén egyelőre pangás van. Feltehetően az év végi és év eleji elbocsájtások miatt egyelőre szakmámba vágó munka meghirdetve két hét alatt még nem volt. Bár bevallom egyelőre még sínylődöm a decemberi hónapot, így ez valahogy nem érint érzékenyen. Egyedül persze az, hogy olyannyira felemelő érzés volt kezembe venni a fizetésem, hogy azért az hiányozni fog hónap végén főleg úgy, hogy már rögtön találtam olyan dolgokat, amit szerelnék bele a pc-mbe…

Smallville: 1.évad

A sorozattal körülbelül olyan se veled, se nélküled kapcsolatot sikerült kialakítanom az évek során.  A széria jelenleg a tizedik, s egyben az utolsó évadát tapossa odakint. A 70-es, 80-as években készült mozifilmek a mai napig kedvenceim, de az azóta szinte futószalagon gyártott animációs filmek, sorozatok nem igazán váltották meg a napvilágot. Talán a kilencvenes években futó Lois And Clark volt az, amely viszonylag kiemelkedett a futószalagon gyártott Superman sorozatok közül, s tényleg élvezhető volt. A széria 1997-ben ért véget alacsony nézettség miatt. Azonban nem sokáig kellett várni, hisz 2001-ben az akkori WB elindította a Smallville című sorozatot, mely a csatorna egyik legjobbjának számított. Azóta a The CW-n futó sorozat szép karriert futott be, hisz idén köszön le végleg a tizedik évaddal annak ellenére is, hogy a csatorna előszeretettel vágja meg a költségvetést, hogy az elsősorban nőknek készülő sorozatait reklámozza és nyomathatja orrba szájba. Elismerő dolog, ha a sorozat a pénteki halálnapra való költözést is kibírta mindenféle nézettség csökkenés nélkül!

Annak idején sok minden zavart a sorozatban, ami miatt inkább háttérként ment. Igaz, az első évadnak jelentős részét láttam, így rendkívül örültem, hogy három epizódtól eltekintve nem kellett végignéznem az első évadot, ami egyébként is elég régóta már a listámon szerepelt. Ha a korábbi évadok alapján akarnék ítélni főleg azon epizódok után amit láttam bizony nem igen ülnék neki. Viszont rengeteg trailert és elismerő írást olvastam ahhoz, hogy biztosítsanak arról: a sorozat rendkívüli fejlődésen ment keresztül, s bizonyos évad után még lazán a nézhető kategóriát is megüti, habár a kezdeti évadok színvonala nekem nem jött be maradéktalanul.

A széria nálam vitathatatlanul az egyszer megnézhető, megnézendő sorozatok listájára landolt, ahol a meglévő epizódok a megtekintés után bizony a törlés áldozatául esnek kegyetlenül. De a fenti indokok alapján adni kell egy esélyt, hisz nem véletlen, hogy immáron a tizedik évadát tapossa a széria. De annyira ne szaladjunk előre!
Tovább

Tovább… tovább… és tovább!!

Hozzávetőleg öt hónapnak kellett eltelnie, hogy végre átessek az igazi állásinterjún, ami valóban az, ami, s nem ügynöknek akarnak vagy nem csak egy mezei vegyeskereskedés, ahol megnézik a pofád, s felírnak négy adatot, s csókolom.
Szóval a mai napon megvolt az első eredeti állásinterjú. És milyen volt? Kétségbeejtő. Ugyan az embernek készülnie kell, hogy mi lesz akkor, amikor majd kikerül az iskolából. Persze realitásom megvolt, s el is fogadtam azt, hogy bizony akár eltelhet 1-2 év is, mire az első munka rám találna. Hisz addig, amíg hellyel-közzel van stabil anyagi háttér a hátam mögött nem kellene aggódni. De! A probléma ugyan ott kezdődik, hogy ezt ésszel nagyon jól fel lehet fogni. Azonban a mai napon szembesültem vele érzelmileg is, amit bevallok nem a legkönnyebb elfogadni.

Először is hiányzik az iskola. És miért? Leginkább azért, mert volt egy közösség, melynek tagja voltam. És volt bérletem, diákigazolványom, amivel kedvezményesen utazhattam. Tanultam, lefoglalta az időmet, amit ugyan nem szerettem, s sokszor ki is fakadtam eme blog keretein belül. De szerettem. Minden szépen be volt osztva, azonban munkakeresés közben bizony ráeszméltem, hogy iszonyatosan rosszul csináltam. S bizony a baráti társaság is szépen kezd széthúzni.  A lényegi sokk pedig ma ért, amikor az interjún lazán elejtették azt a mondatot, hogy 300 (!!) pályázó közül voltam csupán egy, akit behívtak interjúra. Na nesze neked. Akkor igencsak elgondolkoztam, de szerencsére remekül tudok póker arcot vágni, így nem jött le az, hogy mennyire megdöbbentem, hisz egy állás volt meghirdetve. Ezen felül persze úgy érzem egy-két ponton hibáztam az interjún, szóval szerintem ebből maximum egy második interjú – feltéve, ha csinálnak egy második fordulót – lehet. Persze nem szabad feladni, de ez azért eléggé szíven ütött. Főleg úgy, hogy hat évnyi élvonalbeli tanulóként eléggé nehéz szembenézni azzal, hogy bizony 20-30 emberből kitűnni, eladni magad – főleg pályakezdőként – is feladat, 50-60 emberből már rizikós… 300-ból pedig szerencse.

Ezen felül alvásomat sikeresen felborítottam. Ismételten reggel fekszem, délután kelek. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon le kellene pottyantanom, hisz az álláshirdetések délután is ott lesznek, s nem a gyorsaságon múlik, hogy megszerzek-e egyet vagy sem. Bár tény, hogy tegnap is fáradt voltam éjfél után, s ma is, azonban csak nem tudok aludni, mert valahogy zavar ez az egész helyzet.
A héten nagy valamit nem csináltam. Azon kívül, hogy meghalt a hangszórom, s vele együtt a fejhallgatóm is, én pedig naívan azt hittem, hogy kinyiffant az alaplap integrált hangkártyája. Persze azóta sikerült fülest előkaparni, de nem a legjobb minőség. Mivel nem jöttem rá, hogy a hangszóró és a fejhallgató ment tönkre, ezért visszatettem a Windows 7-et. Persze miután a laptoppal is kipróbáltam a fülest leesett a tíz filléres. Amúgy is már elegem volt az XP-ből, hisz minden védelem mellett jöttek a vírusok. A Windows 7 amúgy is ellenállóbb. Bár tény, hogy a Google Chrome ismét elkezdett szerencsétlenkedni, ezért kénytelen voltam Operára váltani, s most ismerkedek vele, mert hát nem a szívem csücske több szempontból is.

Filmek terén az Avatar bővített verziójának feküdtem neki több-kevesebb sikerrel.  Lehet kéne még egy írás róla.
Sorozatok terén tovább folytattam a Lost-ot, bár csak pár résszel jutottam tovább. Erőt szedek magamon, s annak is nekiesek, utána pedig nekiülök tényleg a Smalville-nek.

Készüljünk a télre!

Ugyan még csak most vágtunk bele a novemberbe, ami hozott pár kellemesen meleg napot, hisz októberben előfordult, hogy bizony fűteni kellett, illetve elő kellett kaparnom az elég rendesen bejáratott bőrkabátomat, ami alá egy pulcsit is fel kellett venni. Ennek ellenére is igazán dideregtem. Így nagyon örültem, hogy november eleje igencsak kellemes napokat hozott, hogy elég volt egy pulcsit felkapni, s irány amerre az embernek kedve tartja.
Viszont a jó időnek nem sokára vége lesz, ha lehet az idokep.hu-nak hinni még a héten.  Tehát fel kell készülni, hogy ismételten a négy fal közé fogok szorulni. Amivel egyébként nem lenne különösebb nagyobb probléma, ha mondjuk nem fejeztem volna be az iskolát júniusban, s azóta nem lennék álláskereső.

Az előző bejegyzésben viszont épp arról áradoztam, hogy végre találtam munkát. Gondolom mindenkinek volt olyan élménye, amely túlságosan jó volt, hogy az emberből ne jöjjön elő a pesszimista énje. Nem fogok hazudni: az állásinterjún megvettek kilóra. Szépen húzogatták a mézesmadzagot előttem. Aztán nagyon elkezdtem gondolkodni, hogy túlságosan is könnyen jött ez az egész. Ugyebár az egyik neves biztosítóról van szó.
Nos az állásinterjún már az megütötte a fülem, hogy bizony nincs alkalmazotti jogviszony, ezért muszáj lenne kiváltanom a vállalkozói igazolványt. Igazából nem sokat töprengtem rajta, így rá is mondtam a főnöknek az igent. Azonban nem hagyott nyugodni az egyik alkalmazott elszólása, miszerint aki rendelkezik ilyen igazolvánnyal annak havonta x összeget le kell perkálnia az Apeh-nak. Ez már szöget ütött a fejemben. Hisz csak első hat hónap lenne fix fizetésű, s utána teljesítményre menne az ember. Ugye egy hónap értékelésen is csendes megfigyelő voltam, amikor is megütötte a fülem, hogy átlagosan (!) 1-2 esetleg 3-4 biztosítást tudnak nyélbe ütni havonta. S azok se biztos, hogy akkora összegűek, hogy kaszálni lehetne vele rendesen.
Lényeg, hogy volt időm gondolkodni. Még azon a hétvégén megtaláltam, hogy vállalkozói igazolvány kiváltásával szépen kiütném a Start kártyára való jogosultságomat, azaz havi x összeget kellene befizetni az Apeh-nak (azért a biztosítónál ezzel jó fel akartak ültetni). Emellett ugye szükség lenne könyvelőre is… Arról már nem is beszélve, hogy előfordulhatnak olyan esetek is, amikor – miután teljesítmény bér lenne teljesen – nem lenne miből fizetni. Az utolsó lökést pedig a Munkahelyi Terror Blog néhány  biztosítós  bejegyzései – és persze a hozzájuk érkezett hozzászólások – adták meg számomra. Így még azon a hétvégén felhívtam a főnököt és közöltem, hogy inkább nem élnék a lehetőséggel. Nem kell mondanom, hogy eléggé lebeszéltem a kártyámat. Pedig megérdemelte volna, hogy egyszerűen lecsapjam a telefont, s nem hallgatni a győzködést tíz percen keresztül.

Így most még mindig aktuális munkakeresés van napirenden. Tehát ismételten 24 órából 24 áll a rendelkezésemre. Igyekszem hasznosan tölteni az időmet – főleg a szabadban -, de ugye egyre inkább jön a rosszabb idő, tehát ismételten a négy fal közé szorulok. Persze személyes találkozókat is össze tudok hozni csak nem sűrűn. A legnagyobb gáz, hogy a legtöbben messze laknak. Tanulnak, dolgoznak, vagy pályakezdők, mint én.
Ebből a szempontból pedig itthoni szórakozásnak kell eleget tenni. Pár nappal ezelőtt örültem, amikor megjelent a Star Wars: The Force Unleashed második javítása is, ami eléggé pozitív visszhangokat keltett játékos körökben. Így rögtön feltettem a játékot, azonban a második javításnak már nem maradt hely… Helyszűke miatt pedig a Windows 7-ről visszaváltottam Windows XP-re, hisz az csak 1 gigányi helyet foglal, míg az előbbi 20-at. Persze nem sokat javított a javítás. Így kezdtem volna dühöngeni, hogy megint hiába formáztam le a gépet, amikor Isteni szikra kapcsán feltettem a klasszikus Tomb Raider-t, amit sikerült elindítanom. Ami nagy öröm lévén, hogy a kiegészítőkkel nem játszottam. Kihasználva azt, hogy több hellyel rendelkezem, hogy XP-re visszaváltottam (persze addig, míg nagyobb merevlemezt nem szerzek be) így azonnal kijelöltem azokat a játékokat, amelyeket szeretnék ismét magamévá tenni. Ilyenek közt szerepel a Tomb Raider teljes széria, Star Wars: The Force Unleashed 2(ami olyan jó, hogy már harmadjára ülök neki), Prince Of Persia: The Forgotten Sands, Peter Jackson’s King Kong The Official Game Of The Movie valamint a Silent Hill Homecoming vár kipörgetésre.

Emellett tovább folytattam a Pokémon nézését. Ám a 14. epizódnál is elkapott a röhögőgörcs akárhányszor Pikachu tűnt fel a képernyőn, így az ment a kukába. Helyette visszatértem a Lost-hoz, amit a harmadik évaddal folytattam. Ezután – az aktuálisok mellett, természetesen – elkezdem a Smallville-t is.
Természetesen a legkézenfekvőbb az lenne, ha fenti tervek meghiúsulnának, mert találtam munkát. 🙂

Nyári szünet (?)

Egészen pontosan hat hete volt a vizsgám, melynek köszönhetően érettségi utáni szakmai képzés végére értem, azaz sikeresen levizsgáztam. Persze volt utána 2-3 hét pihenés, szóval hozzávetőleg olyan egy hónapja keresek állást. Ennek fényében valahogy mégis sikerült “nyári szünet” szintű munkanélküliséget összehozni. Remek.

Természetesen azoknak, akiknek elküldtem az életrajzomat csesztek válaszolni. Ami azért szerintem gáz, hisz egy munkáltató azért ilyet megengedhet, hogy egy meghirdetett állásra jelentkezőt nem tájékoztatja, hogy a “nem nyert” táblát viheti haza: gáz. Persze ez általános jelenség, többen mondták, s többen le is írták virtuális formában, de akkor is felnyomja a vérnyomásom.
Mivel időközben szépen lebetegedtem, így igazából nem igen kapkodtam ez ügyben. Szerencsére helyre jöttem, azonban a háziorvosom ragaszkodik egy teljes vizsgálathoz (amit vérvétel előz meg). Arra viszont kötelező elmennem, mese nincs. Eközben találtam egy remek weboldalt, ahol remekül összegyűjtik az állásajánlatokat, így naponta akár 5-6 új is felkerülhet. Persze jó párat kinéztem magamnak, ha a követelmények nem lennének hajmeresztőek. Összeszedtem magam, tegnap felhívtam egyet. Ugyanis a követelmények között nem szerepelt más csak érettségi, semmilyen gyakorlat, de mégis a szakmához volt köze. Így felhívtam, erre kiderült, hogy 2-3 év tapasztalat kell, minimum 30 éves korhatár… Hát ennyit a megbízható online álláshirdetésről. Tegnap azonban felhívtam még egyet, akinek el is küldtem az önéletrajzomat (esélyek jók, hisz pályakezdőket keresnek, ha behívnak meghallgatásra, akkor meg csak elő kell kapnom a szófosó énemet, mint a vizsgán). A gáz, hogy megint utazgathatnék 20 km-t…

Ezen kívül érdekesség nem igen van. Punnyadás van ezerrel. Akivel szeretnék találkozni azzal nem lehet (anyagi oldala van elsősorban, ami a távolságnak tudható be), akivel meg lehetne, azzal meg inkább jegelem a dolgot. Mert inkább olyanokkal vagyok, akikkel jól is érzem magam.
Szerencsésnek tartottam magam… Minap elfogyott a szerencsém, ugyanis van egy fél éve, hogy a bicajomon szépen eltűnt a villogó… Így kivilágítatlanul hódoltam szenvedélyemnek. Egészen két héttel ezelőttig, amikor is simán lekapcsoltak a rendőrök. Szerencsére a legkisebb összeget kaptam, de… Inkább nem is írok semmit.
Punnyadás van, szóval valamivel el kell ütni az időt. Szívfájdalom, hogy az ingyenes strandot eléggé átszabta az anyatermészet a kiszámíthatatlan időjárásnak köszönhetően, így nem igazán élvezhető a víz. Én pedig nem vagyok hajlandó fizetni a helyi strandon, ami zsúfolásig van tele. Szóval marad a virtuális szórakozás többnyire. Sorozatnézés felsőfokon, habár érzem: már csömöröm van tőle. Minap sikerült végignéznem a Private Practice legújabb évadát, csak lusta voltam írni róla kritikát (na majd most). Ezen neki leselkedtem az X-akták-nak ismét. Természetesen az első évadtól. Az elhatározás igazából abból fakadt, hogy megtaláltam az eltűnt lemezt, amin a negyedik évad maradék epizódjai találhatóak. Mivel csak a második évadig jutottam (lemezen öt évad van meg…) ezért muszáj megnézni, hisz azért pazarlás lenne részemről, hogy megnézetlenül kiírtam öt évadnyi epizódot. Ezen felül még be van tervezve a Farscape gyermekkorom sci-fi sorozata, valamint a Smallville is a maga kilenc évadával. Persze előtte mindenképp legyűröm a Sanctuary aktuális évadát is.
Filmek terén végre elkezdtem előkapni a régi kedvenceket (az újak mellett, természetesen). Tegnap sikeresen megnéztem a Mátrix első részét. Ma – miután felálltam a géptől – minden bizonnyal folytatom a második epizóddal. Aztán majd sorban jönnek a régi kedvencek ismét.

Szabadidőm engedte, így szépen új külsőt kapott a blog is. Kicsit visszafogott, elegáns (vakoknak, gyengén látóknak pedig a keresés funkció feletti “aA” gombbal tudják nagyítani a betűméretet, az “< >” gombbal pedig szélesíteni a blog felületét). Ezen felül még két aloldal is kapott helyett, amolyan GY.I.K. szerűségként.

A “vihar” után…

Egy kis időre véget ért a vizsgaidőszak. Ennek örülök, habár eléggé fáradt voltam utána, s csak twitteren jeleztem az eredményt.
Nem sokkal előtte dühöngtem ki magam, hogy mennyire nem találok anyagot hozzá, majd nem sokkal később írtam arról is, hogy nagyjából megvannak az anyagok, amire szükségem volt. Természetesen akadtak olyanok, amelyek teljes egészében megvoltak, de voltak olyanok is, melyek kissé hiányosak voltak, és persze volt 1-2 ami magasról le volt ejtve. Ennek fényében álltam neki a tanulásnak az utolsó napokban. Mivel a vizsga két részből állt, így a nyelvi részéből már korábban is felkészültem, így maradt a magyar tartalmi rész. Azokkal vért izzadtam ugyan, de nagyjából megtanultam. Természetesen most lehetne mondani, hogy miért nem ültem neki előbb kidolgozni a témaköröket, illetve miért nem ültem neki korábban. Nos azt gondolom, hogy manapság diáknak lenni nem túlságosan fenékig tejfel, főleg ha a diákévei végéhez közeledik az ember. Főleg amikor minden egyes vizsgának értéke van! Ráadásul, ha órákba telik mire eljutsz az iskoládba, alig marad magadra időd. Nekem még plusz megoldandó dolgok jöttek közbe, amik teljesen lefárasztottak, így a téli szünet maradék idejében inkább magamra szántam, és pihentem. Az többet ért.

Természetesen nem ezt az “utolsó pillanatban kapkodok, és tépek hajat a tanulás miatt” technikát fogom alkalmazni az év hátralévő részében, de tanulva az érettségikor szerzett tapasztalatból, nem fogok eret vágni magamon, ha valami nem megy, vagy egészen egyszerűen nem tudok valamit időre megtanulni. Valahogy a tanárok “hegyi beszéde” sem tud meghatni a tanulás és a bejárás jelentőségéről. Na nem arról van szó, hogy hiányzok össze-vissza, és nem tanulok. Hisz azon emberek egyike vagyok, aki pontosan megjelenik mindennap amikor kezdődik az első (!) óra, s az utolsóig maradok. Illetve megfelelően teljesítek, ami jelen esetben annyit jelent, hogy a húzós tantárgyakból továbbra is gyengén állok, de bukáshoz még messze vagyok. S persze nem utolsó sorban az osztály szerencsés emberei közé tartozok, aki sikeresen zárhatta a félévet bukás nélkül. Persze ezt az osztály 75%-a (!) nem mondhatja el magáról. De ez van. Valahol pont ezért nem érdekel egy csomó dolog, hisz ha dolgom van akkor igenis engedjem már meg magamnak, hogy itthon maradjak, hisz más helyett is én járok be, továbbá én legalább minimum egy közepesre értékelhető beszámolót is tudok produkálni még a húzósabb tantárgyakból. Szóval…
De maradjunk a témánál. Múlt héten még maradék energiámmal átnéztem a tanulnivalókat. Persze vége fele már csak olvasás volt a tanulás helyett. Szerencsére megvolt az, ami érettséginél nem: pihenés. Ugyanis sikeresen átidőzítettem alvási ciklusomat este 8 és hajnali 4 közé, így plusz másfél óra marad mindenféle tevékenységre, mielőtt elindulhatnék az iskolába. Legyen az zenehallgatás, filmnézés, vagy akármi más. Természetesen emellett ki is tudom magam pihenni, s nem szájathúzva ugrok ki az ágyból. Így remélem az effajta alvási időköz nem változik meg.
Ennek fényében már korán ágyba kerültem, így egy órával az eredeti ébresztés előtt már fent voltam. Mivel vizsga van, előjött belőlem a vizsgadrukk, így nem tudtam vissza aludni. Egy korábbi beszélgetésnek köszönhetően újra előkaptam a korábbi Tomb Raider játékokat, így reggel stresszlevezetőként pont az egyik szolgált. Igaz, abból is a legbugosabb… Miután szépen felöltöztem némi bosszankodástól ment fel a vérnyomásom az egekbe, mikor kilépve az ajtón megpillantottam a töménytelen hó rengeteget, s a mellé párosult irdatlan havazást, valamint az alacsonyan, de magabiztosan csipkedő mínuszok kellemetlen érzetét. És persze mindezt vékony nadrágban, mely alá semmiféle plusz melegítőt nem lehetett felvenni. Így vacogva jutottam el a vizsga helyéig, ahol még vagy százszor elküldtem a fenébe azt, aki kitalálta, hogy milyen ruhában kell vizsgázni. Mert télen feltétlenül szükséges egy vékony nadrágban, mely ráadásul teljesen rám volt szabva. Természetesen örültem, hogy a “verseny súlyomat” sikerül megtartanom valamivel több, mint három évvel az érettségi után is, de ettől függetlenül plusz “kiegészítőt” a nadrág alá nem tudok venni. És persze júniusra időzített vizsgák is jó lesznek, melyeknek júliusban lesznek vége, szóval menjél öltönyben, izzadjál, mint egy ló.

Miután valamelyest megnyugodtam, valahol kárörvendés fogott el a többiek arckifejezésén, mely már száz méterről sugallta, hogy pelenkacsere szükséges. Nem vagyok rossz indulatú ember, de amikor első órákra nem képesek bejárni, utolsók elmennek, vagy hetekig nem látjuk őket, majd félévkor, év végén összeszenvedve kettest sikeresen teljesítik az adott időszakot, valahogy kinyílik a bicska a zsebembe. Leginkább az ehhez társuló mérhetetlen beképzeltség terén. Ez alatt értem a “minek járjak be, úgy is tudok mindent, vagy összemakogok egy kettest” stílust. Én  se akarok bejárni, már nem azért…
Szerencsém volt, hogy egy olyan témakör lett az enyém, amit rendesen belém “vertek” a másfél év alatt, ami leginkább a töménytelen ismétlésnek volt köszönhető, így kiemelkedően tudtam teljesíteni. Természetesen bukás nélkül zajlott le a vizsga, ami leginkább annak tudható be, hogy a tanárok inkább év végén akarnak kaszálni. Persze demagóg duma, hogy azért rugdosták át a többieket a vizsgán, hogy kellő létszám legyen a vizsgáztatáskor év végén. Hisz elsősorban pénzt kap az iskola minden egyes tanulóért, másodsorban pedig az igazgató presztizs kérdést csinál abból, hogy minden egyes embernek sikeres vizsgája legyen, habár ez minősíti az iskolát is. Persze mindez épp úgy van beadva, hogy mi értünk teszik. Persze kérdés az, ha szigorúbb lenne a rendszer, akkor is megtennék ezt “értünk”?

Hazaérve egy kiadós alvást választottam, majd pedig kellemes elfoglaltságot itthon, ugyanis kint eléggé harapósak a mínuszok, melyek jelenleg -11°c-on állomásoznak. Ennek fényében végre befejeztem az Alias utolsó évadának az újbóli megtekintését. Az utóbbi időben pedig egyre inkább nosztalgikus állapotba kerültem, így elővettem korábbi kedvenceimet. Ez alatt a Tomb Raider korábbi epizódjait értem (kritika lesz róla), majd pedig neki feküdtem a Lost-nak, melynek részemről igazából csak az első három évad az, ami igazán értékelhető, újra megtekinthető. Mindenesetre nem fogok sietni az évadok gyors megtekintésével, de igyekszem elkerülni az utolsó évados spoilereket.
Nagy örömömre szolgált, hogy a 2012 végre megjelent hivatalosan is, így természetesen megfelelő helyen hozzájuthattam a HD-s verzióhoz is. Persze keserű szájízzel töltöttem le, hisz valamivel több, mint 8,4 GB, így csak megnézésre került a merevlemezre, hisz nem fér rá egy dupla rétegű lemezre. Hüpp. Ezen felül a Hellboy II.-őt is sikerült szintén HD-ben megnézni, habár jobb volt, mint amennyire emlékszem. Sorozatok terén átmeneti kaszát kapott tőlem a Supernatural az évad végéig, valamint új kedvencként lépett be a Life Unexpected. Illetve továbbra is vár a Smallville első évadának megtekintése.
És a továbbiakban?
Januári és februári hónapban nem tervezem magam különösebben megerőltetni. Természetesen folytatom a Lost darát. Mivel látott epizódokról van szó, így napi egy epizód van betervezve, de persze nagy unalomkor lesz olyan is, amikor 5-6 is lefog menni egyben. De nem tervezem szintbe hozni magam a jövő heti premierrel. Itthonról csak a suliba vagyok hajlandó elmenni, az alatt az egy óra alatt olyan fagyott állapotban leszek, hogy egész nap olvadozhatok. Mire kiolvadnék, mehetek haza. Ördögi kör. Tavaszt akarok. De gyorsan!
PC-m erőforrásait sem fogom kímélni. Korábbi Tomb Raider epizódok várnak arra, hogy ismételten magamévá tegyem őket. Továbbá itt van még az Avatar játékadaptációja, mely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. És persze feltelepítve van még a The Sims 2: Állatos krónikák, melyet tervezek még kipörgetni, hisz a Hajótörött krónikák is elnyerte a tetszésemet. És mi lesz tavasszal? Feltehetően kiköltözök a szabadba és annyi D-vitamint szívok magamba, amennyit csak lehet!

2009/2010-es TV-s évad

Nincs annyi film, hogy minden napra jusson valami, a régi kedvenceimet pedig annak idején rongyosra néztem.
Maga a Lost volt az, ami eléggé berántott, hisz a mai szériák minősége és látványa már eléggé megközelítette néhány film minőségét, természetesen leginkább ez a kinti kereskedelmi csatornákra jellemző.

Lassan nézek én már mindent, mert annyi jó szériát tálaltak elénk, hogy az hihetetlen. Természetesen jó pár olyan széria van, amit “real time” azaz naprakészen nézek, illetve akadnak olyanok, amiket csak epizód “pakkban” nézem.

Tovább