A bőség zavara jellemezte a 2015-ös évet!

Eme blog keretén belül már többször leírtam, hogy a szilveszter nekem nem létezik. Először is semmiféle ünnepi hangulatom nem volt, továbbá mivel alkoholt nem szoktam fogyasztani, így sajnos a kulturált szórakozás, mint lehetőség sajnos nekem kimaradt. Hozzá kell tennem, hogy ezen felül ilyenkor az utcát sem érzem biztonságosnak, így hát részemről van minden évben egy nap, amikor biztosan nem akarok itthonról kimozdulni. Nem is véletlen, hogy erre a napra sorozatosan bevállalom az aktuális kolléga helyett a szilveszteri műszakot, hogy ha már én nem óhajtok vigadni, akkor ő legalább megtegye.
Mai munkamorál nálam teljesen a béka feneke alatt volt, hiszen nagyjából négy órányi alvás után cammogtam be dolgozni. Persze a nap folyamán legalább négy energiaitalt megittam, ámbár ez sem segített, hogy pörögni tudjak, vagy ne ásítozzak minden tíz percben. A hideg megérkezett, így valamennyire felébredtem mire hazaértem. Ami viszont fix, hogy legjobb eshetőségben is este tízig óhajtok fennmaradni, de addig jó bloggerként szépen kilövök a virtuális térbe egy évösszegzőt.

Continue reading

Come To Silent Hill!

Mióta rájöttem, hogy az angol amazon oldalán a regisztrált felhasználóktól is lehet rendelni bevallom nehezen álltam meg, hogy ezer forintos (!!!) tételeket ne fizessek ki. Mert legyünk őszinték, hogy eredeti Blu-ray ennyiért nagyon megéri. Főleg, hogy ebben benne van a szállítási költség is.
Persze magyar vonatkozás nélküli kiadványról van szó, de aki valamilyen szinten tud angol nyelven, annak komolyabb baja nem lehet.

Egyébiránt nagyon tetszett a Silent Hill Revelation, melynek sajnáltam a bukását. Azt viszont még jobban sajnáltam, hogy itthon nem jelent meg csak DVD-n. Így ezt pótoltam, s megrendeltem.

Hisilicon Balong

hdr

Hisilicon Balong

Azt hiszen havonta 2-3 új kiadványra majd benevezek. Végül is olcsóbban megúszom, mint ha vennék egy írható Blu-ray lemezt, melyre kiírjam a filmet.

Silent Hill Downpour teszt

Platform: Xbox 360

Silent Hill világa valóban lenyűgöző. Mikor először láttam a filmet hihetetlen módon lenyűgözött, s addig, míg vártam a folytatásra szépen a játékokkal megismerkedtem. Rajongóvá nem váltam, hisz a PC-s portokat is csak egyszer tettem magamévá. A legmeghatározóbb élményt a Silent Hill 2 illetve a sokak által bírált Silent Hill Homecoming nyújtotta nekem.
Megdobbant a szívem, amikor tudomást szereztem, hogy érkezik az új epizód, s mérget vettem rá, hogy ezzel bizony én is játszani fogok. Azonban a sors a konzol exkluzivitás miatt máshogy hozta, így én kimaradtam a szórásból. Tavaly szert tettem két játék konzolra, s végül utóbbira (ami egy Xbox 360) meg is szereztem a játékot.

0000

Continue reading

Playstation 3 és az első lépések

Ha vizuális szórakozásról van szó, akkor én inkább a filmek, s sorozatok mellé teszem le a voksomat. Először is, mert könnyebben kikapcsolnak. Ez alatt azt értem, hogy egy húzósabb, fárasztóbb nap után hazaérek jobban ki tud kapcsolni egy jó film, mint egy jó játék. Hisz teszem azt egy filmnél csak bámulni kell az embernek ki a fejéből, addig egy játéknál figyelni kell. Így az utóbbi a fáradt elmét mentálisan még jobban lefárasztja.
Soha nem vallottam magam nagy játékosnak, s az elmúlt évek elteltével sem érzem azt, hogy azzá váltam volna. Annak ellenére mondom ezt, hogy jó bár címet végigjátszottam azóta, s születtek új kedvenceim amellett, hogy egyetlen egy játékot játszottam ki többször, s van folyamatosan napirenden. Azért igyekszem naprakész lenni, hátha érkezik egy olyan alkotás, amely maradéktalanul bejön az előzetesekkel egybevéve. Jó marketinggel mindent el lehet adni, s ezért is fontos számomra, hogy emberek véleményét olvassam, halljam. Természetesen normális intelligencia hányadossal rendelkezőkre gondolok itt, s nem a vérpistikék csoportjára, akiknek akkor van szellemi orgazmusuk, ha valamit isteníthetnek úgy, hogy közben mást pedig a sárga földig szidnak. Így az ő véleményük számomra nem mérvadóak, habár tapasztalatom szerint – főleg informatika terén – ők vannak többségben.

Információ szegény környezetemnek köszönhetően soha nem voltam naprakész a technikai eszközök fejlődésének. Sőt! Nem is nagyon szerettem váltani, így amikor elkezdték bevezetni a DVD formátumot minden terén csak húztam a számat. Aztán egy nap megláttam mennyivel jobb minőségű egy VHS-nél, s nem volt megállás. Az internet eléréssel pedig elérkezett az a világ számomra, amikor naprakész lehetek abból, ami érdekel. Nagyjából a megjelenés napján futottam bele az Uncharted előzetesébe, s azonnal lenyűgözött, ugyanis a látottak alapján nekem tökéletes Tomb Raider klón érzetét keltette. A probléma forrása pedig nem a gépigényben rejtőzött, hanem az exkluzivitásában. Szomorúan vettem tudomásul, hogy ez a cím kizárólag Playstation 3 tulajok számára elérhető. Időközben még két címmel bővült a repertoárom, amivel játszatnék, de konzolexkluzivitása miatt csak álom. Pontosabb volt: eddig.
Az Uncharted előzetesének megtekintésével egy időben ismerkedtem meg a HD fogalommal. Sok olyan hozzászólással találkoztam, melynek tömör lényege annyi volt, hogy “én mindent csak HD-ban nézek” volt. Így muszáj volt letölteni egy nagy felbontású tesztvideót. Végignézni akadozása miatt nem tudtam, de a látványa lenyűgözött. Filmbolond lévén munkába állás után nem sokkal egy full HD lcd TV került a szobámba, amely a számítógéppel összekötve tökéletes szórakozást nyújtott nekem. Amely filmek valóban meglépik az általam elvárt minőségi szintet, azok esélyesek, hogy eredeti Blu-ray lemezen is a polcomra kerülhessenek, hisz azért van különbség a tömörítetlen illetve a tömörített – internetről magunkénak tudható – filmnek. Időközben a szülők haldokló készülékük elajándékozásra került, így az először megvásárolt TV-m birtokosai lettek, én pedig egy nagyobb átmérőjű LED tv-nek örülhettem. Természetesen ezért is keményen megdolgoztam, s spóroltam is rá. A Blu-ray lejátszóhoz pedig egy akció keretén belül jutottam hozzá. Utóbbi furcsa zajokat produkált, így felmerült bennem a csere gondolata. És ekkor botlottam bele abba az információba, hogy a Playstation 3 is képes a Blu-ray lemezek olvasására. A legkulturáltabb fórumon feltettem a kérdéseimet, hisz időközben belefutottam a 12GB-s változatba, amely olyan áron volt elérhető, amire azt mondtam, hogy hajlandó vagyok ennyit adni érte, ha Blu-ray lejátszóként is tudom használni a gépet. A végeredmény végül az lett, hogy péntek délután már javában ismerkedtem az Uncharted lenyűgöző helyszíneivel.

Egy nagy adag félelem volt bennem, s a megrendelés után is az futkosott a fejemben, hogy mi lesz akkor, ha megbánom az egész vásárlást. Szoftveres manipulációt nem terveztem, e téren pedig kizárólag eredeti játékok jöhettek szóba. Videók, leírások pedig mégsem fedik le teljes egészében milyen is egy játék, még az ember nem tapasztalja meg azt valójában. Hisz egy film előzetese is tetszhet, de aztán a moziteremben rájöhetünk, hogy valójában Kiszel Tünde zenei videoklippje jobb választás lett volna szórakozás szempontjából. Végül pár tanács után az Uncharted vaterás megrendelés után egy időben megérkezett a géppel.
Nem voltak elvárásaim a géppel kapcsolatban, de azért sikerült lenyűgöznie. Hozzáteszem a funkcióit alapul véve nagyjából a gép tudásának kb. 15%-át, ha használom, vagy későbbiekben ki fogom használni. De véleményem szerint elég stabil rendszer fut a fekete, masszív, vékony kialakítás alatt. Valóban mindenre kiterjedő program került bele, melynek köszönhetően valódi médialejátszóként is használható. Mivel kíváncsi voltam milyen is a lemez lejátszás rajta, így megejtettem az első filmnézést is neki köszönhetően. Annak örültem, hogy csendes a gép, s nem igazán volt hallható, ahogyan a lemez olvasásra kerül. Szoftveresen jobb lehet, mint a Blu-ray lejátszóm, ugyanis kicsivel jobb képminőséget produkált, habár mindkét eszköz ugyanazzal a HDMI kábellel volt összekötve a TV-vel. De akkor még ott volt a nagy próba, hogy tudok-e majd játszani a játékkal, illetve mennyire lesz kézreálló a kontroller. Annak idején, amikor sikerült először összekötni a számítógépet a TV-vel már éreztem, hogy leáldozott a billentyű & kombinációnak. Akkor már kerestem alternatívát, s végül a sok pozitív véleménynek köszönhetően belépett az életemben az Xbox360 univerzális kontrollere, amely PC-hez, s a konzolhoz is kompatibilis. Számomra ez lett az Isten, s így kicsit aggódtam, hogy vajon hogyan fog működni ezek után a kezemben. Egy páran azt mondták, hogy megszokás kérdése. Részben igazuk is lett ebben, mert kb. negyed órás bénázás után már úgy tettem hidegre a rám támadókat az első játékban, mint aki évek óta birtokolja a konzolt. Viszont összevetve a két kontrollert az Xbox360-aséra teszem le a voksom, mert valahogy az kézre állóbb, s masszívabbnak érződik. A kontroller alsó két gombja lenyomásakor nekem mindig olyan érzetem van, mint ha épp letörne. Ehhez még nem sikerült hozzászoknom. A játékkal viszont nem nyúltam mellé, így remélem a héten megérkezik, s az első rész után pedig az Uncharted 2 & 3 következik, majd pedig a The Last Of Us, Silent Hill: Downpour van betervezve ebben a sorrendben. És akkor jöhet a nagy kérdés:

Konzol vagy PC?
Rengeteg ilyen tartalmú hozzászólásokba botlok, ha teszem azt valamilyen játékokkal foglalkozó weboldalakra látogatok el. Ugyan nekem is van véleményem erről, s azzal, hogy vásároltam egy Playstation 3-at még nem változott meg, amit gondolok. Az ilyen jellegű hozzászólások többségénél leginkább az a bosszantóan szánalmas dolog, hogy vérpistikék lázadnak, akik Istenként tekintenek a tulajdonukra. PC esetében a virtuális orgazmust előtérbe helyező szinte kizárólag látványorgiára hajló egyedek vannak, akik mindig a grafikai megjelenésre, s az adott videokártyájukra elégítik ki a virtuális nemi szervüket. A másik oldalon pedig a konzol exkluzív címeket veszik mindig elő egyfajta kárörvendés keretén belül. Mindkét fél esetében belül elég sokan elfeledkeznek arról, hogy elég sok embernek nincs pénze egy konzolra, vagy PC fejlesztésére. Annak idején egy rajongói – azóta már megszűnt – oldalnak voltam tagja, melynek szerkesztői kizárásos alapon mind rendelkeztek konzollal, s erősen e gép elvakult követői is voltak egyben. Amikor előjött a PC hardveres témája az adott cím új epizódjának kapcsán, akkor gyakorlatilag moderálás áldozatául estem. Indok pedig az volt, hogy egy konzolos nem hajlandó a PC-s nyavalygásokat olvasni. Amikor erre reagálásként annyit írtam, hogy diák státuszomból kiindulva nem PC fejlesztésre, sem konzol vásárlásra nincs keretem reakció annyi volt, hogy ő magasról tojik rá, hisz beül a bőrfotelbe, s kényelmesen nyomja az új játékokat.
Véleményem szerint konzol mellett leginkább a tudása, s az exkluzív játékok azok, amelyek döntőek lehetnek. Ugyan érdekeltek mindig a fent általam felsorolt címek, s örülök neki, hogy végre magaménak tudhatom majd őket szabadidő függvényében persze. De ugyanakkor mégis öt játékról beszélünk, amiért konzolt nem vettem volna, viszont a médialejátszó mivoltának köszönhetően végül beruháztam rá. Utóbbi viszont eddigi tesztjeim alapján remekül működik. Ami nekem nagy negatívum, hogy visszafelé nem kompatibilis, így sem PS1, sem PS2 játékok nem futtathatóak rajta, míg ezzel szemben a PC-n történő operációs rendszer váltásnál – ha nem is egyszerűen – de a régi játékok is kompatibilissá tehetőek. Pénz tekintetében pedig véleményem szerint egyenlőség beszélhetünk. Hisz, ha szoftveresen nem manipulálunk egy konzolt, illetve minden játékot újonnan szerzünk be főleg a megjelenés napján bizony egy bizonyos idő elteltével a ráfordított összegből kijöhet egy gamer PC is. Ellenben a konzol és a PC tökéletesen kiegészítheti egymást. Tökéletes példa erre én lehetnék. Hisz Blu-ray lejátszóként tökéletes a gép, az exkluzív címek érkeznek idővel konzolra, az univerzális címek pedig PC-re.

Összegezve nem bántam meg a vásárlást, sőt! Kicsit pofátlanságnak érzem az exkluzív címeket még akkor is, ha vásárlás ösztönzés áll a hátterében. Véleményem szerint a középút lehetne a legjobb megoldás elérhető árakkal. Feltehetően kevesebb hibalehetőség kerülne elő, s egy-egy alkotás előbb látna napvilágot, ha nem kellene több gépre fejleszteni.

Blu-Ray: Life Of Pi

Februári hónap egyik délutánjának legkellemesebb filmes választása volt a Pí élete. A filmről semmiféle bejegyzés nem született tőlem, melynek egyetlen oka, hogy egyszerűen nem igazán éreztem magamban elég elszántságot ahhoz, hogy úgy tudjak megnyilvánulni róla, hogy esetleg semmiféle olyan ne kerüljön leírásra, amely ronthat a filmes élményen. Mindezek mellett tervbe vettem a megvételt, ha nem lesz elég húzós az ára. Bár tény, hogy a novemberben bemutatott Silent Hill Revelation-re fáj a fogam, melynek hazai megjelenéséről továbbra sincs semmi hír annak ellenére, hogy a környező országokban már rég elérhető digitális adathordozón.

…s eltelt ismét egy év!

Ahogyan az eddig eltelt évek alatt most sem marad el a szokásos évértékelővel egybekötött utolsó bejegyzés szilveszter napján. Bár továbbra sem kedvenc ünnepem a szilveszter. Főleg azért, mert számomra nem számít ünnepnek, s mindezek mellett egyszerűen kulturált szórakozási lehetőség nincs, ellenben petárdázók tömkelege, illetve részegek mindenfele az van.
Az ünnepek – de leginkább a karácsony – miatt rendkívül húzós volt ez az egy hónap, s egyben kimerítő is volt. Az egész leginkább olyan volt, mint egy hatalmas hullámvasút, melynek voltak jó részei, s voltak rosszak is. Természetesen ez igaz az évre is egyaránt.
Ami talán számomra a legnagyobb pozitívum, hogy úgy telt el az évem, hogy úgy kezdhetem immár az új évet, hogy egy teljes egészében ledolgozott munkaévet tudhatunk magaménak, így lassacskán már másféle éve van munkahelyem. Amire nagyon vártam mióta befejeztem az iskolát, de leginkább az volt a mozgatórúgója ennek az egésznek, hogy végre kicsit több pénzt fordíthatok majd magamra, s ezáltal a szórakozási lehetőségek tárháza kiszélesedik. Ebből a szempontból tavaly nagyon sok mindent megfogadtam, s java részüket sikerült is betartani.

Sajnálatos módon az új adótörvények és a munka törvénykönyve átírása engem is érintett elég érzékenyen, így nem csak a fizetésemen, de a munkakörülményeken, munkaidőn is meglátszott ez a döntés. Azóta próbálom ezeket emészteni, de kevés sikerrel. Azt hiszem kevés olyan ember van, aki könnyen el tudná azt viselni, hogy fizetése növekedjen bruttóban, de nettóban stagnáljon az előző évhez képest, ugyanis a különbözet adók formájában tűnne el. Arról nem is beszélve, hogy egyéb intézkedéseknek köszönhetően immáron úgy variálhatnak, ahogy akarnak. S sajnos ebből én is kaptam, így gyakran megesett, hogy úgy mentem dolgozni miközben belül imádkoztam, hogy össze ne essek a fáradtságtól.
Igazából hatalmas nagy terveim nem voltak. Hosszú tervezés után sikerült nyáron feljutni a pesti állatkertbe, ami számomra hatalmas élmény volt. Először még 2002-2003 körül voltam az osztályommal, amikor még lazán az általános iskolás padokat koptattam. Akkor sajnálatos módon már több pubertáló diák nézőpontja inkább a suttyomban vásárolt, majd megivott vodkára irányult, így teljesen felhőtlennek nem mondhatnám azt a kirándulást. Második alkalommal egy fórumtalálkozó kapcsán utaztam fel, s eléggé nagy csalódás volt. Első körben a probléma abból fakadt, hogy nem sikerült teljesen kipihennem magam, s az eredeti számú jelentkezőből elég kevesen bólintottak rá, s a fizikai találkozó kapcsán derült ki, hogy további tagokra sem kell számítunk hús-vér formában. Idén viszont kicsit következetes voltam, így a családi esemény címszóval utaztunk fel. Mivel nem vagyok korán kelő típus, így természetesen az utazás előtt sem tudtam magam kipihenni, de ennek ellenére jól éreztem magam. Ugyan többször szerettem volna kijutni, de már az is rendkívül nagy előrelépés volt tavalyhoz képest, hogy egyszer sikerült strandrolni. Ahogyan az lenni szokott nem hallgattam a bölcs tanácsokra, így sikeresen leégtem, melynek következtében majdnem három hétig kellett szenvednem annak a tüneteitől. Később sajnálatos módon lebetegedtem, így az kihatással volt a fizetésemre is, így valamikor szeptember végére sikerült ismét visszatérnem a régi kerékvágásba, de sajnos már akkor az idő nem volt olyan, hogy még egy utolsó, nyarat záró pancsikolást megeresszek.

Szórakozás szempontjából sem volt elhanyagolható ez az év. Év elején összeállt az általam csak erőműnek hívott PC konfiguráció, melynek köszönhetően kellemes órákat tudhattam magaménak. Év közben persze költöttem, ugyanis a tervezett dolgok mellé sikerült pár impulzus vásárlást is időzítenem. Első körben a régi monitorom került lecserélésre, majd időközben egy 2.1-es hangfalszett boldog tulajdonosa lettem. Utóbbi végül a tévé mellé került, s teszi rendesen a dolgát. Ebben a hónapban pedig egy Xbox 360-as kontrollert sikerült beszereznem a PC-mhez, így most már teljes kényelem ezen a téren. Ebből fakadóan rendkívül sok játéknak nekiültem, de csak kevésnek értem a végére a munkámból kifolyólag. Az utolsó három Tomb Raider (Legend, Underworld, Anniversary) mellett azért a Need For Speed: The Run, Lost: Via Domus és a Prince Of Persia: The Forgotten Sands is kipörgetésre került.
További pozitívuma az évnek, hogy ismét elkezdtem járni moziba. Az idei év sikerfilmjei nálam kizárásos alapon a Silent Hill folytatása, illetve a The Amazing Spider-man volt. Utóbbi már Blu-Ray lemezen fent található a polcomon. Ellenben a Prometheus hatalmas nagy csalódás volt. Digitális adathordozók terén idén sikerült egy Blu-Ray lejátszóra is szert tennem, így el is kezdtem az eredeti kópiák gyűjtését. 1-2 darabtól eltérően mindegyik akciós áron került megvételre. Ebből a szempontból legnagyobb öröm viszont a Jurassic Park trilógia kapcsán volt, melynek képi és hangvilága eszméletlen minőségűre sikeredett. Sorozatok sem maradtak el ezen a téren, de idén már csak hatot követek nyomon. A megcsappant szabadidőmben nem szeretnék kínlódni, így hosszú évek óta nézett sorozatok kerültek részemről kaszálásra. Ilyen a Supernatural. Idén több véget ér, így elég kevés maradt, amelyeket még nyomon követek. Kár.

Bízom benne, hogy a jövő évem is jövedelmező lesz, s nem lesz semmi komolyabb probléma. Tervek vannak, de jelentősen kevesebbek, mint tavaly ilyenkor. Szülői megbeszélés után szinte már majdnem biztos, hogy egy újabb tévé kerül megvásárlásra, így az enyém kerül át a szülőkhöz, mert az övék erőteljesen haldoklik. Mivel még használható, így havi szinten egy kisebb összeget vagyok hajlandó félretenni erre a projectre, hogy ha véletlenül beütne valami legyen hová nyúlnom, illetve ne csak pár ezer forintom maradjon. Emellett egy új kerékpár van tervben, mivel nemrég bicikli lopás áldozatává váltam. Ezek mellett március elején érkezik az új Tomb Raider, melynek a polcomon kell lennie. Nyárra pedig ismét egy állatkerti kiruccanás lenne az elképzelés, s mindezek mellett pedig strand. Rengeteg naptejjel, persze.

Silent Hill: Revelation

Körülbelül öt évvel ezelőtt egy esős délután unatkoztam. Nem tudtam magammal mit kezdeni, így szokásomhoz híven elkezdtem az interneten nézelődni nézendő dolgok iránt egészen addig, míg egy filmes oldalra nem találtam, ahol ajánlatként a Silent Hill volt. Az előzetes, s a leírás meggyőzött, s még aznap délután megnéztem a filmet, amely annyira elnyerte a tetszésemet, hogy azonnal elkezdtem háttéradatok után kutatni. Ekkor még nem tudtam, hogy egy igen népszerű horror játék volt az alapja a filmnek. Az első rész nyitva hagyott befejezésének köszönhetően nem tudtam ellenállni, s szinte bújtam a weblapokat minden információért. Olyannyira tetszett a film, hogy egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne üljek neki a játékoknak. Bő négy évvel ezelőtt még az iskolapadot koptattam, s ez volt az egyetlen olyan hátráltató tényező, ami miatt az összes PC-re megjelent rész végigjátszása három hónapot ölelt fel nálam. Óhatatlanul is rajongója lettem a szériának, s talán kijelenthetem, hogy a Silent Hill volt az a húzócím a játékok világába, aminek nem a látványa, játékmenete fogott meg, hanem a története.
Az elmúlt években a játszható címeknek köszönhetően kitöltötte azt az űrt, amit az első rész hagyott a nyitott és meglehetősen sokkoló befejezésével, amikor is tudomást szereztem a második rész létezéséről. Bevallom őszintén az elmúlt fél év eseményei, s munkámból kifolyólag nem tudtam követni a híreket, így igen erős meglepetés volt, amikor csak pár hónap választott el a premier dátumától. Belőttem magamnak egy szép naptári napot, amikor szerettem volna megtekinteni a filmet, azonban nem tudtam addig várni, így nem meglepő, hogy szinte majdnem a premier napján már a teremben ültem. A film nézése közben pedig ugyanaz fogalmazódott meg bennem, mint a The Amazing Spider-man megtekintésekor: megjelenéskor azonnal kell nekem ez a film Blu-ray lemezen! Lévén nem nagyon szeretnék eredeti kópiákért 6-7 ezreket kiperkálni, s erre zokszó nélkül kiadnék ilyen összeget akkor ez árulkodó, hogy mennyire tetszett a film.

Continue reading

Fel kell kötni a gatyát!

Bizony! Jelen állás szerint kemény két hónapban fogok elébe nézni. Így a mostani hétvégémet teljes egészében arra fogom fordítani, hogy pihenjek, s megfelelő energiát szedjek össze ahhoz, hogy kibírjam az elkövetkezendő időszakot, habár az előző személyesebb bejegyzésem óta nem volt okom különösebben okom a panaszra, ugyanis mindenféle különösebb probléma nélkül kellemes teltek a napjaim.
Különösebb módon nem kellett megerőltetnem magam munka terén sem, ugyanis rendkívül jól sikerült beosztást kaptam kézhez, így többször fordult az elő, hogy ki tudtam magam pihenni és nem csak a szabadnapjaimon, hanem a műszakkezdésem előtt. Ez mindenképp pozitívan hatott rám, ugyanis sokkal több kedvem volt sok mindenhez, s ez színesítette is a hétköznapjaimat, aminek nagyon örültem. Sajnálatos módon visszavonhatatlanul is megérkezett az ősz, s az ő szeszélyes időjárásával együtt. Voltak elég szép már-már tavaszias idő, de akadt olyan is, amikor a hőmérő higanyszála már a nulla fokot kóstolgatta, s bizony ebből kiindulva elkezdődött a fűtési szezon. E szempontból pedig továbbra sem volt kedvem kimozdulni itthonról, s az  elkövetkezendő téli időszakban nem is nagyon tervezek a négy fal közül kimozdulni. Habár muszáj lesz. Elsősorban valahogy el kell jutnom a munkahelyemre, másodsorban pedig a munkahelyen kívüli kapcsolatokat is foglalkoznom kellene, mert mostanság igencsak kezdem elhanyagolni ezeket. Addig természetesen nincs baj, hisz mások keresik a társaságomat, de azért törekednem kell arra, hogy ez így is maradjon. Így ebből a szempontból változnom kell. Habár érdekes lesz, ugyanis elfogytak az összes kivehető szabadnapjaim, illetve a közeledő ünnep miatt sajnálatos módon elég kevés szabadnapom lesz.

Az elmúlt időszakban ismét beszippantott a virtuális világ. Ismét előkerültek régi játékok, illetve jobban belemerültem a PC-mbe, amit az év elején sikerült összeállítanom, de valahogy a benne rejlő lehetőséget nem igazán használtam ki, hisz nem igazán volt meg sem a kedv, sem pedig programok tömkelege, hogy ennek a szenvedélyemnek hódolhassak. Azonban most nem igazán volt kedvem sem filmnézéshez, sem pedig sorozatokhoz. Így végre az elsősorban valóban arra volt használva a gépem, amiért elkezdtem tavaly fejleszteni. Először is a Star Wars: The Force Unleashed és az Aliens vs. Predator (2010) lett ismét kipörgetve végre úgy, hogy nem kellett kompromisszumokat kötnöm a látvány terén. Ugyan annak idején nem gyakorolt nagy hatást rám, s leginkább unaloműzésnek szántam, de ismét elővettem a Resident Evil 5-öt, amelynek majdnem végéig értem amikor is jött egy rendszer újratelepítés, s telepítés után a mentéseimet sérültnek érzékelte a program, így nem volt kedvem ismét elölről kezdeni az egészet, így végül hagytam a fenébe. Emellett úgy döntöttem, hogy ideje egy húzósabb címmel is foglalkozni, s izzasztani a jelenlegi vasat, így ismét a Metro 2033-at vettem elő, amit annak idején leginkább a magas gépigénye miatt kukáztam. Hellyel-közzel sikerült olyan beállításokat elérnem, amelynek köszönhetően nem dobott ki a játék, s nem fagyott ki, habár arra sikerült rájönnöm, hogy a hiba nem hardveresen keresendő, hanem minden bizonnyal a szoftverben illetve abban, hogy nem eredeti példányt próbáltam otthoni környezetben futtatni. Azonban újratelepítés után már nem volt hajlandó megfelelően működni nekem pedig nem igen volt kedvem kínlódni vele, így végül úgy döntöttem pozitív vélemények ellenére kukáztam. Ezúttal végleg.
Nem bizonyult jó ötletnek fenti szempontból egy teljes rendszer újratelepítés, de már szükségét éreztem. Én az a fajta vagyok, aki hajlik az újdonságra, s szeret is tesztelni bizonyos mértékig legyen szó akármiről. Ahogyan annak idején bátran vágtam bele a Windows 7 megismerésébe még a végleges verzió előtt úgy idén is belevágtam a következő operációs rendszer tesztelésébe. Az újdonság mellett természetesen az is ösztönzött az új operációs rendszer tesztelgetésére, hogy az előzőn valamiért elkezdte azt a hibát produkálni, hogy bizonyos alkalmanként egyszerűen nem nyitott meg random módon weboldalakat. És ez minden bizonnyal nem a böngésző hibája volt, mert kb. hatot is kipróbáltam és roppant zavaró volt, hisz nem tudtam rájönni a hiba forrására. Szerencsére operációs rendszer váltással ez a dolog megszűnt. Egyelőre a tapasztalataim pozitívak a Windows 8-al kapcsolatban olyannyira, hogy majd külön bejegyzésben kifejtem pontosabban az észrevételeimet.

Az esetek többségében munka után hazaérve inkább netezgetek. Aztán amikor a naponta látogatott oldalak elfogynak, akkor szokott előfordulni, hogy olyan lapokon is megfordulok, ami nem nagyon érdekel. Nos így történt ez két hete is, amikor is ismét megnéztem, hogy mi újság van a Vatera aukciós oldalon. Következő fizetéskor szülőket egy új mosógéppel akarom meglepni, s mivel nem kívánok hitelt felvenni, így teljes összegben kívánom kifizetni a vételárat, ami aztán rendesen oda fog majd csapni a pénzemnek. Így spórolni akartam a megmaradt összegből, ami ment is egészen addig, míg az eladásra nem kínált Blu-ray szekcióba nem jutottam el. A gyűjteményem ismét két címmel gazdagodott. Ugyan a filmek teljesen angol nyelvűek, de mivel nem állok hadilábon ezzel a nyelvvel, így nem késlekedtem, s megvásároltam a lemezeket, melyekért összesen háromezer forintot fizettem. Szerencsére mindkét eladó megbízható, korrekt partner volt, s a gyűjteményembe épp lemezek kerültek.

“Kékülünk”!!!

Tavaly megvásároltam az új tévémet, új technológia lévén egy Full HD LCD tévét. Felbontása és tudása miatt pedig a HD tartalmakért kiáltott, amit el is kezdtem gyűjteni tavaly. Természetesen anyagi keretem nem tette lehetővé, hogy eredeti lemezeket is megvásárolhassak, de szerencsére most már más a helyzet.
Idén sikerült még beszereznem igen baráti áron egy Blu-Ray lejátszót is, így már minden adott volt ahhoz, hogy elkezdhessem a Blu-Ray lemezek gyűjteni. Egyelőre igyekszem megfontoltan dönteni, ugyanis rengeteg DVD-t sikerült felhalmoznom, s nem szeretnék úgy járni a kék korongnál, hogy olyanokat is begyűjtök, amit nem szeretek. Szerencsére a közeli MediaMarkt akciónak köszönhetően az alábbi három kiadványt sikerült megvennem leértékelve alig 2500 forintért, ami egy Blu-Ray lemezért elég korrekt ár, ha tisztában vagyunk a lemez technikai adottságaival.

Egyik kedvenc animációs filmem a Jégkorszak. Érdekes, hogy az utána készült folytatásokat be tudtam szerezni HD minőségben, addig az első epizódot nem. Így, amikor megláttam az árat nem volt kérdés, hogy “best buy” kategóriába fog nálam esni. És így is lett. A kiadvány tetszik, habár képminőségre 5-ös skálán maximum 4,5 pontot adnék.
Ami nagy negatívum a kiadványon, hogy hagyományos menüje nincs. A menüt, extrákat pedig egyfajta pop-up menüként hozhatjuk elő filmnézés közben. Először azt gondoltam, hogy biztos azért volt ilyen olcsó, mert lehet tesztlemez volt, de aztán rájöttem, hogy a lemez érintetlen, csak éppenséggel ez a technikai specifikációja nem épp bizalomkeltő. De ennek ellenére jó vétel volt.

Mint rajongóként kutyakötelességemnek éreztem, hogy a filmeket is begyűjtsem digitális adathordozón. Sajnos a DVD kimaradt, de múlt hónapban hasonló árfekvésben megláttam, s úgy döntöttem nem hagyom ott annak ellenére, hogy sehol nincs jó véleményem róla. A kép nem hozza az elvárt minőséget az egész olyan, mint ha valami szúnyoghálón keresztül nézném a filmet.
Nem régi film, így nem értem, hogy hogyan kaphatott ilyen transzfert az egész. Ennek ellenére az extrák kielégítőek, így kizárólag csak rajongóknak ajánlott a kiadvány.

Egyik kedvenc filmemként tartom számon a Silent Hill-t, mely játékként és filmként is hihetetlen nagy élményt nyújtott nekem. Természetesen ennél a kiadványnál sem rendelkeztem DVD változattal, így nem volt kérdés, hogy akciós áron szinte ingyen volt. A kép szinte referencia anyag lehet mindenki számára, az eredeti hang pedig iszonyatos jól szól. Arról nem is beszélve, hogy az extrák rendkívül jók lettek. Példának okáért az rendkívül tetszett, hogy megnézhettem a filmet speciális effektusok nélkül, így újabb élménnyel gazdagodtam. És hihetetlen, hogy olyan dolgok is számítógéppel csináltak, ami eredetinek hatott.

Silent Hill képekben!

Még szeptemberben napvilágot látott egy trailer, mely a Silent Hill sorozat nyolcadik etapját kívánja beharangozni.
Azóta természetesen síri csend és hullaszag honolt. Egészen múlt hétig, amikor is újabb információk és jó pár kép jelent meg az új Silent Hill-ből, mely a Downpour alcímet kapta.  Ami egyelőre elkeserítő, hogy az ötödik rész botrányos eladásainak köszönhetően még mindig csak konzolra készül az új epizód, így egyelőre én kimaradok a mókából, bár reménykedek, hogy a megjelenésig, vagy a megjelenés után a rajongók kellő hatást  tesznek a készítőkre, hogy készüljön el egy PC-s verzió, mint ahogyan az történt a Star Wars: The Force Unleashed esetében is. És akkor nézzük most a képeket bevezetőnek egyet, részletek mögött pedig egy tucatot, melynek minden egyes darabja kattintásra megtekinthető nagyobb felbontásban is!

Continue reading

Még tart a “nyári szünet”

Körülbelül lassan két hónapja már annak, hogy valamilyen személyesebb hangvételű bejegyzés született volna tőlem. Ennek egy része természetesen csak a lustaságomnak tudható be.

Korábbi bejegyzésben épp az ecsetelgettem, hogy ideje visszatérni azokhoz a bizonyos “gyökerekhez”, ami tulajdonképpen azt jelentette volna, hogy a korábbi nyarakat figyelembe véve tölteném el az ideit is. Ami ugye egy csöppet más, hisz már nem nyári szünetet tartó diák vagyok, hanem állás nélküli munkakereső.
Munkaügyileg persze megint nem számolhatok be semmi említésre méltó pozitív változásban. Ami számomra gáz, hisz már jó előre eldöntöttem mire is szeretném költeni a fizetésem. Szóval rendesen lóg a bilibe a kezem, miközben folyamatosan küldözgetem az önéletrajzokat, melyekre legtöbbször válasz sem érkezik. Persze akadnak kivételek. Azért mindenesetre reménykedek, hogy október-november környékén összejön végre valami, mert az időm java részét az itthon üldögélés teszi ki, ami eléggé monoton lett egy ideje.

Persze szerencsére elkezdődött az idei sorozatidény is, így nem maradok néznivaló nélkül. Neki ültem unalmamban a Lost-nak, amit a harmadik évad elején hagytam abba az új sorozatok miatt. Majd valamikor folytatom. Fontos még megemlíteni, hogy idő előtt ismét kikerült a legújabb Tomb Raider játék (Guardian Of Light), amivel el-el szórakozgatok.
Szerencsére sikerült itthonról “elszakadni” is, s kicsit szocializálódhattam. Azonban egyre inkább észreveszem, hogy bizony valami furcsa módon bevonzom a hülyéket (és ez most nem szubjektív vélemény lenne). Persze ez csak hab a tortán, ugyanis általában akkor szokott jönni a baj, amikor nagyon nem kéne. Mivel egyébként sem akartam plusz pénzt áldozni rá, ezért suli után nem vettem kézbe a TB-m fizetését, s úgy voltam vele, hogy ráér akkor majd, amikor lesz majd munkám. Magától értetődő, hogy pont ekkor lett problémám a kezemmel (ekcéma), s nem sokkal rá pedig a hátam kezdett el fájni. Gondoltam, hogy majd elmúlik egy új matractól, de nem így lett. Így hol jobban fáj, hol csak sajog. Végül itthon ráleltem egy gyógyszerre, amit a szülők is előszeretettel használtak, így hát bepróbálkoztam vele. Fantasztikus volt, hogy a legrosszabb mellékhatása jött elő, így azonnal le is álltam a gyógyszer szedésével, ami azt eredményezte, hogy még jobban megfájdult a hátam. Gondolom csak a fájdalmat szüntette meg, s nem az okot, amiért fáj a hátam. Persze eközben lazán megerőltettem magam. Így végül kézbe vettem a TB-m intézését, s hamarosan meglátogatom az orvosom is.

Szabadidőm nagy részét továbbra is a zenehallgatás tette ki. Persze emellett más egyéb tevékenységeknek is hódoltam. Először is ismét elővettem pár kedvenc játékot, s ültem nekik, habár egy ideje már csak a merevlemezemen integet vissza. Ilyen például a Silent Hill Homecoming, Tomb Raider Anniversary és a Prince Of Persia: The Forgotten Sands.

Gyerekkoromban teljesen megvoltam bolondulva a tévéért. Egyéb rögeszmém volt a műholdas televíziózás, amiből persze gyerekként semmi nem lett. Így általában irigykedve nézegettem a tetőkön elhelyezett parabola antennának. Aztán úgy négy évvel ezelőtt – ráadásul a kábel tv bekötése után egy évvel  – elhatároztam, hogy nekem bizony kell egy ilyen műholdvevő szett. Egyik ismerősünk megajándékozott egy egykori UPC direct antennával, így nem volt kérdés, hogy kell mellé beltéri egység is. Persze azonnal felszereltem (aztán hónapig állt kint dísznek), s amint megvolt a szükséges pénz rá azonnal be is szereztem a beltéri egységet.
Mivel nem vagyok szakember, így magamat is megleptem azzal, hogy milyen könnyen tudom beállítani ezt az antennát mindenféle műszer nélkül. Persze ezek után a ház különböző pontjaira szereltem át az antennát. A szempont a jól láthatóság (ezt nem részletezném 🙂 ), illetve a stabilitás volt, hisz a tetőre nem igen lehetett kidobni. Végül egy tükör és fejcsere után landolt a mostani helyére. Azon stabilnak nem volt mondható, mert a szél igencsak szerette elforgatni, arról már nem is beszélve, amikor lazán lefejelték… Így bő egy éve ott volt feltéve, s semmit nem lehetett vele kezdeni. Aztán csak addig nem hagyott a gondolat nyugodni még szépen be nem sikerült lőni az egyik műholdat. Így hát gyors szétszerelés volt, hisz az antennához csak egy rögzítő bilincset mellékeltek, ami egy 90 centiméter átmérőjű acél antennánál azért elég gáz. Így szépen leszedtem az előzőről, s szépen odafogattam. Egy antenna szerelő, ha meglátná egészen biztosan sikítófrászt kapna az én “munkámtól”… Persze kérdés az is, hogy ha le kell szedni, hogyan is fogom megoldani… mert ugye a stabilitás már nem probléma 😀

A nyár nem volt valami szerencsés, már csak a fenti szösszenetből kiindulva sem. Sajnos maga az időjárás nem kedvezett annyira, hogy amikor épp nem volt semmi nyavalyám kimehessek a strandra, így idén sajnos ez nem jött össze. Korábban már írtam, hogy talán kétszer voltunk kint, de sajnos a viharok után nem igen lett volna élvezetes fürdeni (pl. hordalékos víz).
Lényegében így telt el a nyár. Az utolsó héten semmi probléma nem volt. Viszont hozzászoktam, hogy szeptembertől suli. Így én is ugyanolyan ferde szájjal feküdtem le augusztus 31-én, mint a többi iskolás, s én is ugyanúgy pokolba kívántam az iskolát, mint mindenki más. És persze én is izgultam a másnap miatt. Csak ugye a probléma ott van, hogy nekem nem is volt okom, hogy így érezzek. Így jó pár napig olyan érzésem volt, mint ha lógnék az iskolából. Persze nehéz kiiktatni az ilyen meghatározó eseményeket az ember életéből, ha x év arról szólt, hogy ha szeptember 1. van, akkor bizony iskolába kell menni.
És igen… Nekem már most hiányzik!

Vissza a gyökerekhez…

Az elmúlt hetekben eléggé letargikus állapotban voltam. Ezért is nem volt kedvem sok mindenhez, inkább csak neteztem és zenét hallgattam. Ennek leginkább az az oka, hogy rendkívül unatkozom itthon.

Egyelőre az ismerősökkel MSN-nen és telefonon tartjuk a kapcsolatot, de elvileg augusztusban megvalósulhat pár találkozó. Valahol azért kezdek magamra kicsit mérges lenni amiatt, hogy még suliba jártam magasról tojtam arra, hogy egyetlen egy közeli barát sincs a városban. A legközelebbi is 20 km-re van tőlem. Ami még viszonylag kiküszöbölhető, de ugye utazni kell. Ami eléggé macerás, hisz legtöbbnek (főleg akik távolabb laknak) nincs is rá pénze. Ez van. Akkoriban nem foglalkoztam vele, hogy helyileg is “bebiztosítsam” magam emberekkel, így most tűkön ülve várom a találkozókat. Persze azt hozzátenném, hogy az én elképzelésem szerint július közepén, legkésőbb végén már keményen dolgoztam volna, de ugye ember tervez, sors végez. Jelenleg még semmilyen visszajelzést nem kaptam az elküldött önéletrajzokkal kapcsolatban. Egyelőre még a szakmában igyekeznék elhelyezkedni, szóval elsődlegesen ezeket a hirdetésekre vadászok, viszont ezekből kevés van.

Ezen felül ismételten helyre raktam magam alvásügyileg, ugyanis nappal alszom, éjjel pedig fent vagyok. A mai napot pedig arra szánom, hogy nagyban kávézok (amit egyébként nem szeretek, de ébren kell tartanom magam estig).
Nagy elmélkedések voltak itt a napokban, így sok dologra rájöttem. Például arra, hogy a suli befejeztével gyakorlatilag stabil terveimnek lőttek, tehát nem tudom most verni az asztalt, hogy alig három hét múlva kezdődik a suli. Bevallom, twitteren már “elcsiripeltem”, hogy bizony hiányzik. Valahogy hat kerek évig megvolt az a bizonyos rendszer, és most eléggé rossz kiszállni belőle. Úgy, hogy közben nincs az embernek munkája, tehát biztos talaj nincs alatta végképp nehéz. Persze még nincs értelme kétségbe esni, hisz alig 5-6 hete keresek munkát, s összesen tíz önéletrajzot küldtem szét (ezekből kettő csak kis részben kapcsolódott ahhoz a szakmához, amim van).
Persze a fenti állapot miatt elkapott a gépszíj, szóval igyekeztem hasznosan tölteni a szabadidőmet. Legtöbbször egész napos zenehallgatásba, netezésbe fulladt az egész, ráadásul az előre letöltött, merevlemezről vigyorgó sorozatok, filmek is itt álltak napokig, hetekig. Emellett persze igyekeztem újabb kapcsolatokat kialakítani itt helyben. Nem kell mondanom, hogy bevonzom én a hülyéket rendesen. Egy pár normális ismerős már fetreng, hogy milyen emberekkel össze nem hoz a sors. És tényleg! Válogatni, szelektálni nem érdemes. Mondhatnám úgy, hogy nemtől, kortól, szexuális beállítottságtól függetlenül mindenki megtalál, akinek nem kéne. Szóval lehetne ezen napestig elmélkedni. Egyelőre támaszkodom az eddigi meglévő ismeretségi körömre, s a megvalósuló találkozóra.

Mint ahogyan a bejegyzés címe is utal: vissza a gyökerekhez… Ergó megint ki kell alakítani egy rendszert, amolyan “nyári szünet” félét. Azaz az idő nagy részében filmek, sorozatok, net, zene stb. estefelé itthonról röppenés 1-2 órára, hogy a napi mozgás meglegyen (ezt azért minden nap művelem), este pedig pihenés.
Szóval két napja kezdtem magam tudatosan “visszanevelni” erre a “szintre”. Azt hiszem jó úton haladok. Először is sikeresen befejeztem a Sanctuary aktuális évadát, továbbá több filmet meg is néztem. Persze ezekről a holnapi, vagy a holnapi utáni nap folyamán lesz bejegyzés (jelen pillanatban kilenc kritikai jellegű bejegyzés várakozik megírásra). Ha már ősszel összeállítottam álmaim PC-jét, akkor már elvárható, hogy ki is legyen használva. Szóval vissza a játékosok világába. Újra játszásra kijelölve, elkezdve a legutóbbi Prince Of Persia-epizód, Tomb Raider: Underworld, valamint újult erővel ugrottam neki a Silent Hill Homecoming-nak, mely két meglepetéssel is szolgált: először is korábban nem jegyezte meg az általam átkonfigurált billentyű kiosztást, no lám, most megjegyezte. Ugyan a Windows 7 újra lett rakva – hely megtakarítás miatt lett volna megint XP, de ugye nem vált be -, de meglepő. Továbbá egy zeneszám is megtetszett. Igaz, eddig is tetszett, s nem értem miért nem kerestem rá youtube-on (Olyannyira jó szám, hogy külön postot érdemel).

Mivel merevlemezemen már nem sok hely van, így visszatérés az alap sorozatokhoz: X-files elkezdve, öt évad van meg DVD-n, jelen pillanatban az elsőnél tartok. Továbbá megfogant bennem, hogy négy szinte tökéletes évad után – s mivel már teljes a sorozat – érdemes nekiülni még egyszer a Lost-nak is, hát ha második blikkre javulni fog a szememben a zárás.