Séta címkével jelölt bejegyzések

Tervek az év hátralévő részére

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Mit tudnék írni a decemberről. Leginkább azt, hogy gyermekként szerettem, de felnőttként nekem inkább megosztóvá vált az ünnepek miatt. Gyermekként ott volt a havazás, s a fehér karácsonyra való vágyakozás, valamint a téli szünetig való napszámlálás. Felnőttként azonban az ünnepek már nem jelentenek számomra semmit. Ha valakivel jó kapcsolatot ápolunk nem kell hozzá piros nap a naptárban maximum egy lehetőség, hogy munkaszüneti nap lévén találkozni másokkal vagy több időt együtt tölteni rokonokkal. Elérkezett az év utolsó hónapja, ami nekem munka szempontból elég zsúfolt lesz, így már a héten nagyjából elgondoltam mit is szeretnék csinálni az év hátralévő részében.

Azon szerencsések közé tartozok, akik évek óta a cégnél van függetlenül attól, hogy idén visszaköltöztem városomba, hiszen itt is volt kihelyezése. Ebből fakadóan azon dolgozók közé tartozok, akik év végén ünnepi fizetést kapnak. A zsúfolt munkanapok miatt azonban nem tervezek kimozdulást városon kívülre, s jövőre is a hidegebb időszakban nem óhajtom a város határait átlépni. Alkoholt nem fogyasztóként maximum mozizás lehet alternatíva szórakozás szempontjából, de minden bizonnyal maradnak majd a személyes találkozók, s vizuális szórakozások esténként.
Sajnos a korán sötétedés sok mindent megváltoztatott, de amennyiben az időjárás engedte mindenképpen elmentem sétálni. Azt be kellett látnom, hogy az időjárás nagyban befolyásolni fogja a mindennapjaimat, továbbá az ünnepek miatt elég zsúfolt lesznek a munkanapjaim. Most is kezdett úgy kialakulni, hogy munka után esetleg bevásárlást intéztem csak el, s kerülőúton jöttem haza, s utána már nem mentem sehová. Minden bizonnyal hasonlóan fogok tenni eme hónapban is.

Ami majdnem biztos, hogy ha nem kell ügyet intéznem, esetleg nincs halaszthatatlan dolgom, akkor a munkanapjaim úgy fognak zajlani, hogy hazasétálok, s itthon pedig pihenek. A programokat pedig megtartom szabadnapra. Választási lehetőség volt, hogy ki melyik ünnepet választja munkanapnak. Szenteste vagy szilveszter. Tanultam korábbi hibámból, s ugyan sikerült beilleszkednem, s megismertek, befogadtak, de az ünnepekről való véleményemet nem tettem közzé. Ennek köszönhetően végül úgy döntöttem szilvesztert választom munkanapnak, s mivel ünnep lévén rövidített műszakban dolgozunk, így minden bizonnyal nem fogok sötétben hazaérni tartva attól, hogy szórakozó vagy erősen alkoholos emberekkel összetűzésbe keveredjek. Így végül szenteste napján leszek szabadnapos. Mivel minden ismerősöm tartja az ünnepet, így kicsit nehéz lesz három teljes napot nélkülük tölteni. Ha az időjárás kegyes lesz hozzám, akkor az aktív pihenés mellett megtekintem majd a feldíszített várost, s megpróbálom összeszedni magam. Mivel alkoholt nem fogyasztok, így a szilvesztert is biztonságban itthon töltöm. Minden bizonnyal már éjfél előtt be fogok aludni munkanap lévén. A jövő évre való terveimet pedig az év utolsó napján megírt évösszegzőben fedem fel.

Statisztika és az őszi tervek

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Eltelt egy hónap ismét, s szokásomhoz híven mindig megtekintem a mobiltelefonomon lévő egészség alkalmazásban, hogy mennyi mozgást végeztem az adott hónapban. Újra szép eredmény született, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem ülő munkát végzek, s hazafelé az út is legalább fél óra, melyet sétálva teszek meg. Hiszen a mobilinternetnek köszönhetően messenger alkalmazásban beszélgethetek szóban azokkal, akikkel nem tudok találkozni huzamosabb ideig. Ilyen ismerősök, akik már elköltöztek a városból vagy a fővárosban töltött négy évem alatt ismertem meg magánemberként, munkatársként.

Az októberi hónap nagyon kegyes volt hozzánk, s csak kevés csapadék esett, s tele voltunk napsütéssel, s a szél is csak ritkán fújt. Igaz én felöltöztem, de nagyon sokszor döbbenten néztem, hogy másik rövidnadrág és póló kombinációban sétálnak végig az utcán. Szabadságom elfogyott így idén már csak a heti két pihenőnapommal számolhatok, mely sokszor persze nincs egymás mellett. Ez kicsit fárasztó, de rájöttem, hogy az sem jó,  ha a kötelességet teljesen előre állítom, tehát másnap munka, akkor nem tervezek semmit délutánra, estére. Azt hiszem kevesen értenének egyet abban, hogy sajnos a főváros nagyságának és zsúfoltságának köszönhetően leginkább gépjármű vagy tömegközlekedés használható. Ugyan vannak kerékpárutak, de sose tartottam őket biztonságosnak. Hozzászoktam a sétáláshoz, így idehaza is többször elmentem függetlenül attól, hogy az adott nap dolgoztam. A mozgás az életem része lett, s hiányzik a friss levegő, szellő, testmozgás. Amennyiben az időjárás vállalható, ha nem is mindennap, s távol, de a környéken mindenképpen teszek egy kört. Ez kissé most nehéz lesz. Beléptünk a november hónapba, s megtörtént az óraátállítást, melyet most először sikerült „élőben” megélni, hiszen előtte két perccel ébredtem fel, hogy szomjas vagyok, s a mellékhelyiséget is meg kellene látogatnom. Tehát elindult a hideg időszak, amikor már délután négy óra tájékán eltűnik a nap, s több időt leszünk sötétben, mint világosban. Szeretem a telet, így reménykedek benne, hogy kemény fagyok nem lesznek, de meglepnek minket némi hólepellel.
Most nagyjából tavaszig (amennyiben nem jön semmi közbe) a munkával fogok foglalkozni valamint az ismerősökkel. Komolyabb programokat nem szervezek. Amennyiben igen azt mindenképpen a városon belül szeretném. Természetesen az elmúlt évekhez hasonlóan most sem tervezem a fennmaradó két ünnepet tartani. Tehát karácsonykor itthon leszek, sétálok, pihenek, s a szilvesztert szokásomhoz híven alkoholt nem fogyasztóként itthon töltöm, hogy az év utolsó bejegyzését megírjam az adott nap, hogy aztán pár óra múlva publikálja a blog mivel nagy valószínűséggel én akkor már aludni fogok a biztonságos ágyamban. Kivétel, ha valami nagyobb buli nem lesz a környéken, s a tűzijáték sem ébreszt fel. Szórakozás szempontjából pedig maradnak a vizuális tevékenységek, mint a filmek, sorozatok, s a dokumentumfilmek valamint a zenék.

Búcsú a vénasszonyok nyarától?

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Többször ejtettem szót arról, hogy mennyire is volt gyermekként elválasztva az évszakok, ha az időjárást vettem alapul. Sajnos mostanra eltűnt az igazi tavasz és ősz, s sokszor tapasztalható, hogy ezek az „átmeneti” évszakok két vagy három hétig tartanak majd jön a tartós hideg vagy a meleg. Én még abban a korban vagyok, amikor még elviselhető, de sajnos sok ismerősöm már küzd testi tünetekkel a változékony időjárás miatt. Mai nap azonban mentem egy gyors sétát, ha már elvileg pár napon belül egy héten keresztüli esőre kell számolni elvileg az előrejelzések alapján. Pont azon gondolkoztam el, hogy ismét vissza kell térni a virtuális szórakozások világába, s nem lesz könnyű úgy, hogy az otthonülést már minimálisra csökkentettem. Főleg úgy, hogy az óraátállításig van egy hét, s már kezdődik a délután négy órakor való sötétedés. Hóesésben azért még reménykedek, de a napi sétáimról nem tervezek lemondani.

Keseredés ősz

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Minap hazafelé jövet egyik korombeli ismerősömmel azon kezdtünk el beszélgetni, hogy annak idején valahogy könnyebb volt az élet. Ami valójában nem újdonság, hiszen akkor sok lehetősége volt az embernek. Ekkor eszembe ötlött, hogy kiegyensúlyozott emberekkel találkoztam, amelyben minden bizonnyal szerepet játszottak az adott évszakok, s a rájuk emlékeztető időjárási viszonyok is. Én azok közé tartoztam, akik szerették a tavaszt, de a kedvenc évszakom a nyár volt, s amikor elkezdődött az iskola mindig volt egy hét, amelyben azon járt az agyam, hogy szép lassan el kell búcsúznom a jó időtől, s jönnek majd a sötétségbe boruló téli időjárás, amit szerettem, ha hó fedte a tájat heteken keresztül. Idővel sajnos ez jelentős megváltozott, melynek hatásait nem csak a körülöttem élőkön látom, hanem magamon is érzem.

A hazaköltözés szinte teljes mértékben átformálta a hétköznapjaimat, hiszen egy teljesen más felépítésű körbe kerültem bele. Ugyan igaz, hogy nagyon sok probléma az évek során megoldásra került, de sajnos még mindig jelen vannak olyanok, amiktől eléggé zaklatott és szorongó tudok lenni. Ebben tökéletesen segített az, hogy nagy mozgásigényű vagyok, s a munkahelyemen sem ülőmunkát végzek, így nap végére sokszor elfáradok szerencsére. Azonban el kellett gondolkoznom azon, hogy nemsokára beköszönt majd a hidegebb idő, amikor már ezt a tevékenységemet nem nagyon fogom tudni űzni az időjárási viszonyok miatt. Jó időket fogtam ki, de el kell ismernem, hogy a gyerekkoromban tapasztaltakhoz képest ezt évek alatt nem sikerült megszoknom, hiszen ez ilyenkor szokatlan. Szerencsére sokakkal szemben megfázást eddig sikerült elkerülnöm, habár ebben minden bizonnyal szerepet játszik az étkezési szokásaim, hiszen mindennap lefekvés előtt gyógyteát fogyasztok. Rossz tapasztalat volt, hogy munkatársak és az utcán nem ismert járókelőt is láttam rosszul lenni, mert a frontok elég erősen váltották egymást. Olykor én is éreztem azt, hogy nem az igazi vagyok. Bízom benne, hogy nemsokára beköszönt az igazi ősz, mert nehezen viselem azt, hogy reggel megfagyok, s amikor pedig jövök haza, akkor tulajdonképpen pedig megsülők. Arról pedig nem is beszélve, hogy igyekszem magamra vigyázni, s nem szeretnék egy megfázást összeszedni.

Terveztem többször kimozdulni, ami olykor azért hiúsult meg, mert változás volt munkaidő terén vagy pedig magánéletben voltak kisebb gondok. Már én is kezdek azok közé tartozni, akik lelkesen ítélkeznek az időjósok előtt, mert többször volt rá példa, hogy egy szabadtéri programot végül töröltem majd ennek ellenére aznap gyönyörű idő volt az esős időjárással szemben, amit előre jeleztek. De az ellenkezőjébe is sikerült belefutnom, amikor sikerült megázva hazajönnöm úgy, hogy csapadékmentes időt jeleztek. Ezek az esetek pedig jelentősen beárnyékolták az aznapi hangulatomat.
Azt már korábban eldöntöttem szabadságomról visszaérkezve, hogy idén a várost nem tervezem elhagyni, tehát jelentősebb kimozdulást nem szeretnék megvalósítani. Mindezek mellett nemsokára itt az óraátállítás, tehát szembe kell néznem azzal, hogy mire hazaérek a munkából bizony már sötétség fog körül venni. Így ebből a szempontból részemről hamarosan bekövetkezik a vizuális szórakozások időszaka, amely legjobban majd a filmek és a sorozatok megtekintésében lesz észrevehető. Utóbbival komolyabb problémáim lesznek, hiszen az általam követett szériák már csak egy számjegyűek, s az újonnan indulók közül egyik sem hagyott nálam maradandót. Próbálom majd bepótolni hiányosságaimat, de már eldöntöttem, hogy amennyiben nem lesz csapadékos napom megmaradnak a napi sétáim, amire a fővárosban elég rendesen rászoktam. Decemberi hónapomat az ünnepek miatt kis kimozdulással tervezem, de az tény, hogy idén is belefogok majd hónap elején egy évösszegző írásába, amely majd szilveszterkor fogok publikálni, ha már én nem tartom ezeket az ünnepeket. Addig pedig bízom benne, hogy az általam eltervezett dolgok összejönnek, de esetleg kellemes meglepetések is érhetnének akár. Mindezek mellett pedig újra vitaminkúrába kezdtem, így a napi gyümölcsök mellé behúztam a sokak által vitaminbombának is nevezett Avokádót, aminek ugyan nem pénztárcabarát árcédulája van, de a napi reggelimbe bőven elég úgy, hogy elvileg egy elég egy napra. Van pár pozitív változás, de egyelőre még tesztelem, hogy valóban igazak, amelyeket olvastam róla.

Ősz?

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Az okostelefonok megjelenésével új korszak kezdődött véleményem szerint mindenki életében. Ahogyan ezek elkezdtek fejlődni úgy kezdtek el újabbnál újabb alkalmazások megjelenni. Mozgékony ember vagyok ráadásul úgy, hogy nem ülő munkát végzek, így egy műszak alatt legalább öt kilóméternyi távot minimum megteszek, ha nem többet. Az okosórák és a hozzájuk tartozó alkalmazások pedig lehetővé tették, hogy mérhető legyen, hogy hogyan is mozgunk. Mozgalmasnak mondható hónapom volt, hiszen voltam szabadságon, így séta mellet újra elővehettem a „vasparipám”, bár ez kevés alkalom volt.

Egyetlen egy dolgot sajnálok, hogy ezek a számok minden bizonnyal csökkeni fognak, hiszen holnapi nappal beköszönt az október. Többször elgondolkoztam minden évben, hogy nem vagyok öreg, de még mindig emlékszem, hogy gyermekként voltak átmeneti évszakok, s a tavasz és az ősz nem két hétig tartott és volt valódi tél hóval. Bízom benne, hogy a bicajt többször elő tudom venni, mert gyermekkoromban délután öt után már kedvezőbb volt az időjárás mostanság pedig a nyári hónapokban még este hét után is meg lehet dögleni. Mindenesetre annak örülök, hogy mozgékony hónapon vagyok túl.

Nyeregben ismét?

Írta: | | Fotók, Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
Vélemény?

Mielőtt elkezdődött volna volna az igazi nyár olyan döntést kellett hoznom, ami sajnos nekem nem volt túl egyszerű. Ez pedig az volt, hogy visszaköltözöm oda, ahol korábban éltem, s magam mögött hagyom a fővárost akármennyire is szerettem. Leginkább azért, mert egy havi bérletet kellett megvásárolnom ahhoz, hogy nagyon sok helyre eljuthassak belépő nélkül úgy, hogy közben növények és állatok között sétálhassak remek kilátással egybekötve. Nem fogok hazudni azzal kapcsolatban, hogy bizonyos értelemben hiányzik nekem. Azonban tény, ha minden adott lenne, s csak döntenem kellene bárhogyan is történne nem lennék elégedett. Ami pozitívum volt az egyik helyen, az pozitívum a másiknál. Az ellenben tény, hogy nagyon hiányzott a kerékpározás, ami szinte a szenvedélyem volt idehaza ugyanis gyermekkoromtól kezdve nagy bicajozós voltam. Akármennyire is igyekszik a főváros ebben az élen járni továbbra is az a véleményem, hogy a közlekedés szempontjából nem kerékpár barát Budapest. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem kellett felmondanom, hanem átvettek az itteni helyre cégen belül. Egyetlen hátrányom keletkezett, hogy állandó délelőttösként sajnos nehezen tudtam itthonról kimozdulni. A probléma pedig ott volt, hogy nappal szinte nem lehetett megmaradni a szabad ég alatt, s amikor pedig kezdett a levegő lehülni addigra már fáradt voltam, s már alvási idő következett. Adva volt egy hét szabadság, így aztán előkaptam a drótszamaram remek statisztikát összehozva.

Előszeretettel mentem rá az egészségalkalmzás által létrehozott statisztikai adatokra, így elgondoltam azon, hogy lassan már abba a fáziba érek, mint a mozgást kedvelő ismerőseim, akik minden egyes elért teljesítményüket közzéteszik továbbá már nem a kikapcsolódás hajtja őket, hanem az eredmények. Az időjárási körülmények miatt is többnyire sétálás volt adott, amit nagyon megkedveltem fent, s egyre kevesebb időt töltöttem itthon vagy a vizuális szórakozással. Ugyan nehezen adok ki nagyobb összeget magamra, de nagy zenekedvelőként hangulatom javítása érdekében „megjutalmaztam” magam egy JBL Tune 720BT fejhallgatóval, ami azóta is remekül teszi a dolgát. Minden bizonnyal többször fogom elővenni a bicajom, ha valóban lesz őszies időjárás, s nem arról fog szólni az egész, hogy a forróságból átmegyünk egy esős évszakba. Addig pedig, ha időm engedi megtekintem a naplementét, ahogyan múlt héten többször is megtettem.

Statisztika és a „haditerv”

Írta: | | Fotók, Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
Vélemény?

Hét elején elég kómásan sikerült kikelnem az ágyból. Mindenképp örültem annak, hogy ugyan libabőrős voltam végig azon az úton, amely a munkahelyemre vezetett, de legalább a lehűlt levegő felébresztett. Szeretem séta közbeni zenehallgatást, de reggel ezt a tevékenységemet nem gyakoroltam. Nagyjából fél órányi sétára van a munkahelyem, s jól esett minden reggel az a csend, amely fogadott, miközben lehetőséget adott az elmélkedésre sok dologgal kapcsolatban. Többek között az is eszembe jutott, hogy mennyi változáson ment keresztül a város, ahol felnőttem, s mennyi minden változott, amíg csak látogatóba érkeztem meghatározott időközönként. Megkezdtem a harmadik hónapom a jelenlegi munkahelyemen. A bérezéssel nem vagyok megelégedve, de átgondoltam sok mindent, ami miatt rövid idő alatt sikerült ezzel megbékélnem. Azt gondolom kereskedelmi dolgozóként nem panaszkodhatok, hiszen amennyiben multicégnél helyezkedik el az ember, akkor könnyen tud mozogni nem csak városon, hanem országon belül is. Így történt, hogy hazaköltözve több, mint 250 km-rel arrébb már meglévő tapasztalatomnak köszönhetően tárt karokkal vártak. Amely nem volt meglepő, ha a bértáblát veszem alapul, de számomra az, hogy a fővárosi bérlakás költség kikerült a havi kiadások közül nagy segítség volt anyagilag. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a város, de az tény, hogy pénzügyileg sokkal vállalhatóbb, ha havonta egy vagy két napot töltök fent, mint ha fent élnék. Ámbár korábban már kifejtettem, hogy nálam inkább lakótárs probléma ütötte fel a fejét, ami miatt végül a visszaköltözést választottam. Az itteni problémák ellenére is azon a véleményen vagyok, hogy jó döntést hoztam, s nem bántam meg. Mozgásigényű emberként ugyan kevés ingyenes kimozdulási lehetőségem volt, de átgondolni a helyzetem, s mit szeretnék valójában a napi séta megfelelő volt, miközben az utcánkhoz közeli gólya pár meglátogatása már napi rutin lett.

Abban egészen biztos vagyok, hogy a korábbi életvitelemet nem folytatom, s nem is vagyok hajlandó újrakezdeni. Gyermekként sok dolog kiesett az anyagi problémák következtében, így nem volt meglepő, hogy sokat költöttem főleg vizuális szórakozásra, amikor elindultam a munka ösvényén. Továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy kereskedelemben való elhelyezkedés nem volt könnyű, s a munka sem az mai napig, viszont stabil megélhetést biztosít még akkor is, ha az ember nem olyan összegeket látunk fizetésnapkor a kiküldött sms üzeneteknél beérkezett átutalásként. A stabilitás viszont fontos tényező nekem, de sokkal nyitottabb vagyok váltásra munka és a lakhatás szempontjából, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Ezért is érdekes számomra elolvasni évekkel ezelőtti bejegyzéseimet. Ebből a szempontból pedig nem volt rossz döntés eme blogot elindítani. Az viszont biztos számomra, hogy az otthoni vizuális szórakozást bőven kielégíti a korábban megvásárolt laptop és telefon. Igyekeztem mindenképp megnyugodni anyagi szempontból, amely ugyan csak részben vált valóra, de lassan már körvonalazódik, hogy hogyan is szeretném tovább folytatni. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a jó időnek köszönhetően mindennap megcsodálhattam a naplementét, mely fel elevenítette bennem, hogy mennyire szerettem délután elindulni itthonról, s csak sötétedés után hazatérni, mert kellően megnyugtató tud lenni, amikor az ember végig nézi az épp „elalvó” várost.

Ahogyan fentebb is említettem a vizuális szórakozásom megoldott, így idén már semmilyen műszaki terméket nem is tervezek vásárolni. A korábban tönkrement számítógép végül eltevésre került, s nem is szerepel a terveimben, hogy újra üzemképes legyen. Hiszen erős bennem az érzelem, hogy a játékok világából kinőtem úgy, hogy nagyon nem is éltem benne. Napi szintű kimozdulás biztosított, melynek nagysága csak az időjárástól függ elsősorban. A hazaköltözés miatt sajnálatos módon a nyár jelentős részét idehaza töltöttem, s csak kevés alkalommal hagytam el a várost, s akkor is csak a közelben lévő településekre ugrottam át. A munka lefoglalt, hiszen túl sok kiadott szabadság miatt inkább dolgozni mentem. Nagyjából hónap közepén meg is említettem egyik ismerősömnek, hogy sok dologra számoltam a hazaköltözést illetően, de akadt pár meglepetés is, mely szerencsére pozitív kicsengésűek voltak. A fővárosi életvitelembe sokszor nem fértek bele a személyes találkozók vagy pedig nagyon nehezen voltak kivitelezhetőek. Ami gondolom nem csak a város nagyságából, hanem a mások magánéletének következményeit jelentették. Idehaza már a második hónapban elhagyta a szám az a mondat, hogy sokszor úgy érzem magam, mint egy közismert ember, mert valakivel többször futok össze egy nap vagy több személlyel egy meghatározott időn belül. Akkor ér meglepetés, ha olyanokkal találkozok, akiket régen nem láttam, s jelentős fizikai változáson mentek keresztül. Szerencsére eddig negatív élmény nem ért. Abban viszont igazat adok volt általános iskolás osztályfőnökömnek, hogy aki emberek között dolgozik és foglalkozik velük, annak bizony jól esik egy fél órás hazasétálás. Többek között ennek is köszönhetem, hogy séta statisztika nagyon kiemelkedő volt a múlt hónapban, mert a kerékpárt egyelőre használaton kívülre helyeztem.

Mozgékony emberként sokat gondolkoztam, hogy hogyan is oldjam meg azt, hogy a mozgásigényem ki legyen elégítve, de mégis legyen társasági életem. Utóbbi azért volt nehéz, mert elhanyagolható azon személyek száma, akiknek szintén kikapcsolódást jelent nagyobb időre kimozdulni otthonról legyen szó egy kellemes sétáról vagy kirándulásról. Korábban sokszor megcsináltam azt, hogy találkozó előtt vagy után mentem el sétálni vagy biciklizni, de közben igyekeztem megtalálni az egyensúlyt, hogy senki ne legyen megsértve vagy ne érezzem magam kirekesztve, mert a szórakozási igényeink eltérnek. Most azonban merem vállalni azt, hogy engem mi kapcsol ki, s ennek hangot is tudok adni. Szerencsére eddig senkivel nem történt konfliktus emiatt, mert felvállalom, hogy elsősorban alkoholt nem fogyasztóként a szórakozóhelyek nem vonzanak, s nem is tervezem megjelenni egyiken sem, s számomra maximum a visszafogott bandázás jöhet szóba ezen a téren. Mikor megláttam az augusztusi beosztásom, akkor részben örültem, hogy a túlórák végül pihenőnapban lesznek megoldva. De aztán elgondolkodtatott, hogy majdnem egy hét sok csak itthon lenni és sétálni, így végül úgy döntöttem, hogy a szeptemberi fővárosi felutazást előre hozom, ha az időjárás is kegyes lesz hozzám. Az biztos, hogy egy vadasparki látogatás tervbe van, ahová tanösvényen fogok lejutni. Az már most biztos, hogy nem fogok senkit találni, aki nagyjából lesétálna velem több, mint 10 km-t, de a korábban korlátlan mobilinternet és a messenger alkalmazásban található hang és videohívás lehetővé teszi, hogy társasági életet tudjak élni úgy, hogy közben azt csinálom, ami kikapcsol, s nem utolsó sorban egészséges is.
Egy szeptemberi felutazás van még tervbe véve, hiszen túl sok embert ismerek ahhoz, hogy egy vagy két nap alatt mindenkivel tudjak találkozni, s eközben pedig elmenjek oda, ahová valószínűleg ők nem társulnának hozzám. Ahogyan annak idején a felköltözéskor most hazaköltözéskor is egyértelmű volt, hogy jó pár kapcsolat pusztán a közösségi oldalakon fog látszódni, mert a távolság megfogja azt ölni. Én pedig azon az állásponton vagyok, hogy egy emberi kapcsolatot függetlenül milyen típusú mindkét félnek kell ápolni, s nem valamelyiknek a vállára venni, s életben tartani. Szeptember után több utazást városon kívülre nem tervezek, s semmiféle tervezett vásárlásom sincs. Főbb tervem a munka, mely le fogja kötni majd a figyelmem, s az időm nagyobb részét ki fogja tölteni. A téli időszakban pedig amúgy is marad javarészt az itthon ülés. Jövőre a mobilelőfizetés megújításának köszönhetően minden bizonnyal telefoncsere lesz valamint a lassan hat éves laptopom is le lesz cserélve úgy, hogy korábbi készülékeket megtartom. Egyrészről legyen tartalék, másrészről bármilyen anyagi probléma ütné fel a fejét eladásra alkalmas állapotban van mindegyik. Részben sikerült elfogadnom, hogy anyagi és szociális helyzetem tökéletesen tükrözi a magyarországi gazdasági helyzetet egy egyedülálló átlagkereső szemszögéből, amely lehetőségek miatt nem róható fel nekem hibaként. Az elmúlt években azonban sok tapasztalatot szereztem az kapcsán, hogy hogyan is álljak ehhez a helyzethez. Annak pedig örülök, hogy mások szerint is pozitív hatással voltak rám életszemlélet szempontjából. Ezen a hozzáálláson nem is tervezek változtatni. Bizakodó vagyok azon a téren, hogy ez rosszabb nem lesz, s előbb vagy utóbb több lehetőségem lesz majd.

Hazatérés

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Több, mint négy évvel ezelőtt volt egy bejegyzésem a blogon. Előtte nagyjából fél évvel volt egy érdekes beszélgetésem egy fővárosban lakó ismerősömmel, akinek elmeséltem, hogy hogyan is ajánlottak nekem egy magasabb pozíciót úgy, hogy minimálisan kerestem volna többet. Akkor volt egy felvetése, hogy mivel könnyebb lenne számára, ha csökkenne az albérlet akkor az lenne a megoldás, hogy összeköltöznénk. Ekkor meghoztam a döntést, hogy megfelelő anyagi háttérrel, de neki vágok. Ez meg is történt a megbeszéltek után nagyjából fél évvel. A régi városom nekem kicsit szűk volt abból a nézetből, hogy kikapcsolódhat az ember, ha éppenséggel szeret alkoholt fogyasztani, mert sajnos más szórakozási lehetőség megyeszékhelyként a mozi és  a strand valamint a séta és a kerékpározás. Akkor nehéz döntés volt sokakat hátra hagyni, de mindenképp akartam próbát tenni. 
Sajnos ez nem teljesen jött össze abból a szempontból, hogy rosszkor költöztem fel. Az egyik probléma leginkább az volt, hogy folyamatos lakórás problémám volt, hiszen mindegyik az egyedülálló típusba tartozott, akik nem nagyon tudnak másokhoz alkalmazkodni úgy, hogy java részt úgy hoztam döntéseket, hogy a másik jöjjön ki abból jobban. Az első évben sajnos az első fél év volt zökkenőmentes. Sokakkal megismerkedtem, s végre teljesült az a vágyam, hogy olyan emberekkel vettem magam körbe, akiknek a szórakozást elsősorban a kirándulás, sétálás, mozgás, s az egymással együtt töltött idő jelentette. Sok helyre eljutottam, amikor sajnos betört a Covid, s utána nagyjából egy év arról szólt, hogy alkalmazkodnom kellett a járványügyi intézkedésekhez. Szerencsés voltam, mert átestem a fertőzésen, de köhögéssel és enyhe lázzal kihevertem. Aztán úgy éreztem, hogy albérlet váltással jobb lesz a dolog, de akkor már jelentősen hozzászoktam a fővároshoz, s akkora élményeket már nem tudott adni a városban való csavargás. Ezután pedig jött az infláció, melynek köszönhetően olyan szintre emelkedtek a kiadások, hogy jóformán sehová nem mentem el, s nem is terveztem olyan programot, ami pénzbe kerül. Így maradtak az ingyenes látogatható helyek, illetve az itthon ülés. Mozgékony emberként kezdtem ettől kiakadni, s aztán volt egy nyolc napos szabadságom, amikor hazautaztam sokadik alkalommal. Amikor elérkeztem az utolsó naphoz azt éreztem, hogy odahaza nagyobb biztonságban vagyok család körében anyagilag és érzelmileg egyaránt, mint egy lakótárssal egy albérletben úgy, hogy őt egyébként évek óta ismertem.  Majd tavasszal megérkezett a második e-mail a lakbér emelésről, amelyet még tudtam volna ugyan fizetni, de el kellett gondolkodnom. 

Odahaza nem szóltak bele a döntéseimbe, de az utolsó haza látogatásommal már szóba került, hogy anyagilag talán egyszerűbb lenne visszaköltözni. Sok embert megismertem, s bizonyos időközönként egy vagy akár több napra feljönni a fővárosba sokkal olcsóbb lenne anyagilag, mint fent élni úgy, hogy nem saját ingatlanban élek. Ráadásul olyannal, aki nem kompromisszumkész. A kettő együttes hatása rengeteg stresszt eredményezett nálam, s mikor elgondolkoztam azon, hogy mennyire feszült vagyok, s ez hogyan hat rám, akkor a fent említett e-mail után haza telefonáltam, s közöltem, hogy felmondok, s hazaköltözök. A felmondásom szóban történt meg, amelyet el is fogadtak, s nem is volt ebből semmiféle harag vagy vita. Azonban szóba került, hogy mivel egy nagy cégnél dolgozok odahaza is jelen vannak, így összeírtam a telefonszámokat. Az első körnél nem jutottam tovább, mert azonnal jelezték, hogy igényt tartanak rám, s nagyjából egy hét alatt lezajlott a papíron való átvételem miközben június első hetében leszek utoljára a budapesti kirendeltségen. Így elkezdtem a szabadidőmben összeszedni az embereket, akiktől elbúcsúztam, s közös programokat is szerveztük. S mivel béren kívüli juttatást is kaptam ebből lett egy állatkerti séta. 

Kicsit nehéz volt az a napom, de végül egy kiadós beszélgetéssel sikerült átgondolnom az egészet. Igaz, hogy több szempontból nehéz helyzetbe kerültem, de nem mehetek el az mellett, hogy mennyi embert ismertem meg valamint mennyi helyre jutottam el azok által, akik szintén szeretnek kirándulni. Négy év nem kis idő, de azt hiszem sok kapcsolatom pozitív irányba mozdult annak köszönhetően, hogy távol éltem ennyit. Mindezek mellett pedig azon is elgondolkodtam, hogy én is mennyit változtam, s nem jelent majd gondot bárhová eljutni, ha ilyen lehetőség lesz. Nekivágtam az utolsó két hetemnek, ami jelentős része munkával fog telni, s a szabadidőm pedig kikapcsolódással fog telni. Az biztos, hogy visszaköltözés után a munkára fogok összpontosítani, s a nyarat mindenképp otthon szeretném tölteni miközben próbálom kialakítani a saját ritmusom. 

 

A leghosszabb séta

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Aki aktívan jelen van a munka világában az minden bizonnyal képben van egy olyan törvényesen meglévő dologgal, hogy sajnos a munkáltató rendelkezik a szabadság több, mint a felével. Természetesen munkahely és az ott lévő vezetők, főnök hozzáállásán is múlik az, hogy ezek hogyan is lesznek kiadva. Tavaly sajnos én kicsit megszívtam azzal, hogy az év első féleben még nyár előtt nagyon sokszor pihenőre lettem küldve, s habár bíztam abban, hogy idén nem lesz így, de mivel legtöbb kollégámmal egykorúak vagyunk, így megállapítottuk, hogy a szabadságra elküldhető napok száma sem túl sok továbbá ők is tapasztalják azt, hogy a legtöbb embert év első felében küldik el. Ugyan nekem nem tetszik, hogy ennyire aktívan küldenek szabadságra úgy, hogy egy hónapon belül most megyek a következőre. Persze bízom benne, hogy nyárig már egyetlen egy napom sem lesz kiadva, de azért próbáltam most is pozitívan nézni a dolgokat. Az egyik az volt, hogy ismét szabad hétvégét kaptam, amelyen szépen sütött a nap. Szokás mondani, hogy a váratlan vagy a nem tervezett dolgok tudnak nagyon jól működni, amiben azért látok némi valóságalapot. Főleg úgy, hogy elindultam a boltba, de végül teljesen más utat vettem számításba, s így végül ismét bejártam Budapest pár természeti övezetét. Délelőtti órában indultam el, de aztán mivel csak pár dolgot vettem, amely nem igényelt hűtést így nem a közeli parkba mentem, hanem a régen látott Róka-hegy volt a célpont.

Egyszer jártam ezen a helyen, s ugyan tudtam hol kell leszállni, de feljutni a kőfejtő részbe már kellett a térképet használnom. Rémlett, hogy óvatosan kell használni a navigációt, mert akármelyiket is próbáltam mindegyik a csúcsra vitt fel elkerülve eme látványos részt. Annak mindenképpen örültem, hogy másnap is gyönyörű idő volt, így nem volt részemről rossz választás, hogy ismét kabát nélkül vastag pulóverben induljak útnak réteges öltözködést használva természetesen. Nagyon sokan voltak kint, s habár ismét egyedül indultam útnak, de most tett tanúbizonyságot, hogy mennyire okos döntés volt tavaly egy külső akkumulátort vásárolni. A messenger alkalmazást használva több volt kollégával konferencia beszélgetést folytattunk miközben én pedig túráztam. Ennek is volt köszönhető, hogy amikor végeztem, akkor a Római fürdő lett a célhely, ahol elég sokan voltak. Kissé érdekesen volt a kavicsos részen átsétálni, de azért mindenképpen érdekes volt végig menni rajta miközben több részén eszembe ötlött a kagylóhéjak gyűjtése, amely zacskó hiányában elfeledtem végül. Természetesen mindenképpen egy élmény volt úgy végig sétálni rajta, hogy ugyan egyedül mentem ki, de a telefonnak köszönhetően több emberrel kommunikáltam közben.
Mivel nem ért véget itt a dolog, s tovább folyt a beszélgetés ezért újabb irányt kellett vennie a miniatűrre tervezett túrámnak. Ugyan előző nap tiszteletemet tettem a Margit-szigeten, végül úgy döntöttem, hogy csak a tavasz előtt állunk tulajdonképpen, de azért sötétedéskor is érdekes látványt nyújthat. Még napsütéses időben értem ki, amikor megnéztem ismét a virágzó fákat, s majd leülve a sziget szélére megnéztem a naplementét miközben tovább folyt a csacsogás.

Abból a szempontból hosszúra nyúlt, hiszen akkor már csak ketten maradtunk a beszélgetésben, s így a másik féllel elkezdtünk megosztani tapasztalatainkat az adott területtel lévén ő csak egyszer járt ott annak ellenére, hogy évek óta a fővárosban dolgozik. Ekkor azért valamennyire tudatosult bennem, hogy az sem volt rossz választás, hogy annak idején korlátlan mobilinternetre váltottam, mert így semmiféle adatköltség nem merült fel. Így gondolkodóba ejtett az az ötlet, hogy az otthonülő ismerősökkel így is tudom majd tartani a kapcsolatot, s ezáltal még jobban ki tudom használni az előfizetésem mellett a mobiltelefonom tulajdonságait is. Mindeközben pedig szépen rám sötétedett, de akkor azért éreztem már azt, hogy ideje lenne hazaindulni.

Késő tavasszal nyilván sokkal szebb a fentebb említett helyek, de így is nagy utat tettem meg délelőtt elindulva, s nem sokkal este nyolc utáni hazaérkezésemmel. Persze többször megálltam, hiszen ittam és ettem is közben, de végső soron választ kaptam arra, hogy annak ellenére mennyire szeretek kirándulni, sétálni miért is valószínű az, hogy a statisztikában nem fogom elérni a megtett 30 km-t. Sétára alkalmas és több éve használt márkát választottam cipő terén, de hazafelé azért éreztem a lábamon, hogy ez nem kis távolság volt, ennek ellenére sikerült a legnagyobb legyalogolt távolságot megtennem a telefon és az okosóra szerint.

Amennyiben nem történik változás a héten kezdődik meg a következő szabadságom vasárnaptól indulva. S mivel nem csak szabadság lett kiadva, de a pihenőnapjaim is oda lettek tolva, így most kezdem meg az elmúlt négy évben kiadott legnagyobb szabadságomat, amely kilenc napot rejt majd magában. Bízom benne senki nem fog lebetegedni, s semmi nem fog közbe jönni, hogy ez ne következhessen be. Sajnos azzal azért szembe kell néznem, hogy nem a legjobb előrejelzések vannak időjárás tekintetében, de bízom benne, hogy ez nem fog gátolni a pihenésben lévén a szabadságom felét odahaza fogom tölteni, s a hét második felében térek vissza majd a fővárosba. Többek között ez is volt az oka, hogy pár programot a nem tervezett szabadságom miatt elvetettem, s jó pár helyre elmentem. Emellett persze tervben van pár volt kollégával való összefutás, s mellette pedig a filmek és a zene téren való pótlás is.