Sailor Moon Crystal: 1.évad

Körülbelül majdnem pontosan egy évvel ezelőtt indult útnak a Sailor Moon Crystal, a nagy hírű ’90-es években futó anime sorozat reboot-ja. Valahol kíváncsi voltam rá, valahol pedig szörnyülködtem, hogy sajnálatos módon ennyire nincs már ötlet szinte sehol sem, hogy már a régi szériákat kell elővenni, s újra forgatni. Két hetente jöttek a húsz perces részek, melyek még belefértek az időmbe. De hogy miért is néztem végig? Hát még magam sem tudom.

Tovább

Sailor Moon: 3.évad

Magyar cím: Varázslatos álmok

Nos, ha már a remake nem nyerte el a tetszésemet, ellenben gyermekkori emlékek felidézésére azonban tökéletes volt, s nem maradt más, mint az eredeti széria újranézése. Mivel annyira nagy rajongó nem voltam, így természetesen nem is meglepő, ha azt mondom, hogy idő közben sikerült teljesen elfelejtenem a szériát, s csak azért álltam neki ismét, mert úgy gondoltam, hogy jól jöhet egy kis extra tárhely a merevlemezemen.
Azonban a harmadik évadnak már úgy ültem neki, hogy azért nagyon sok mindenre emlékeztem vele kapcsolatban, így semmiféle negatív érzelem nem társult hozzá, hogy kínlódjak a megtekintésével kapcsolatban. Azt kell mondanom, hogy ha választanom kellene, hogy az öt évad közül melyik mondható kiemelkedőnek, akkor mindenképp erre mondanám. Nem bántam meg, hogy ismét időt engedtem neki, habár ebben nagy szerepet játszott az is, hogy éppenséggel szabadságom alkalmával rengeteg szabadidőre tettem szert.

Tovább

Sailor Moon: 2.évad

Körülbelül május végén olvastam azt a hírt, hogy gyermekkorom egyik kedvenc anime sorozata újjáéled, ugyanis huszadik születésnapja alkalmából újraalkotják az első évadot mindenféle üresjárat nélkül. Meglepődtem a híren, s azonnal nem is hittem el, így elkezdtem kutakodni utána. A végeredmény az lett, hogy meg győződtem arról, hogy ez tényleg igaz, másfelől pedig rengeteg videót megnéztem a korábbi szériáról a neves videomegosztó portálon.
Abba most nem mennék bele, hogy fiú létemre a az RTL klub délutáni rajzfilmklub elnevezésén belül a Sailor Moon nyert, azaz magyar vonatkozásában a Varázslatos álmok. Ugyan mindenkinek van ízlése, s azt bírálni csak kivételes esetben lehet, mint ahogy itt is. Mindenesetre mindkét alkotás nekem örök emlék marad, s vártam is, hogy a pletykákkal napra készen vajon mikor is érkezik a film változat. Előbbiből készült is, mely akkora bukás volt, hogy még ember nem látott olyat. Utóbbiból pedig egy live action elnevezésű készült, melyre szavak nincsenek a jó ízlés határain belül. Már az első évadnál is jegyeztem meg negatívumokat, melyek nem igazán jelentek meg gyermekkoromban. Ezért is volt érdekes, mikor felnőtt fejjel újranéztem azt, amit gyermekként rajongásig szerettem. A második évaddal kapcsolatban pedig többször jutott eszembe, hogy ezt a szüleim hogyan is engedhették meg nekem, hogy nézzem, illetve a készítők tényleg ennyire perverz idióták voltak?

Tovább

Sailor Moon Crystal – 1×01 (Pilot)

Tényleg ennyire nincs ötlet?? Már nincsen a készítőknek fantáziájuk, tehetségük?? Egyre inkább az ember csak azt látja filmek, sorozatok, játékok és zenék között is, hogy a korábbi alkotások újrafeldolgozása jelenik meg a szórakoztató iparban, melyekből már annyi van, hogy akár egy átlagos családi ház padlását is képes volna megtölteni. Nem arról van szó, hogy nem lehet szórakoztató egy újabb feldolgozás más rendező, készítő szemszögéből, de azért várnék már valami ötletességet is újabb alkotások terén. Vagy a régit turbózzuk fel, vagy pedig folytatjuk ahol abbahagytuk. Eredeti ötletnek nyoma sincs.
Egy hónappal ezelőtt lőttem ki a virtuális térbe a Sailor Moon első évadáról egy írást, mely mögött igazából nem volt semmi más, mint nosztalgiázás. Gyermekként szerettem, felnőttként szórakoztató volt. Igazából az egész széria újranézéséhez két dolog kellett: egyrészt egy hír, mely szerint az alap széria kap egy reboot-ot, illetve ehhez kapcsolódó jó pár korábbi videó, mely meghozta a kedvemet. Jól szórakoztam, úgy voltam vele, hogy elleszek egy darabig, míg nem jön az új. Az új megérkezett. Ismereteim szerint 26 epizódos lesz, mellőzve lesznek a töltelék epizódok, s a részek pedig két hetente érkeznek majd (az tudósok is között egy év egy évad). S bemutatkozott a Sailor Moon Crystal, amitől nem estem hanyatt. Nagyon nem.

Tovább

Sailor Moon: 1.évad

Azok közé tartozom, akik ott voltak annak idején, amikor az egyik legnagyobb hazai kereskedelmi csatorna megkezdte a sugárzását. Természetesen az RTL Klubról van szó, s akkor még én is javában koptattam az általános iskola padját. Első dolog amire rögtön rátapadt a szempárom az többnyire a délután fél négykor kezdődő rajzfilmklub volt, melynek köszönhetően két hatalmas rajongótábort szerző animével ismerkedhettem meg. Az egyik a Dragon Ball volt a másik pedig a Sailor Moon (magyar vonatkozásban Varázslatos Álmok).
Igazából mindkettőt nagyon szerettem, habár a történeti részletekben elvesztem az előbbinél, így a rajongási mérce inkább az utóbbira billent. Nemrégiben történt meg, hogy a virtuális világ bugyraiban történt barangolás közben ráakadtam egy olyan hírre, miszerint a címbeli anime is megkapja a reboot-ját, hisz a huszadik évfordulója következik. Mivel rég feledés homályába veszett nálam, így azonnal képbe került. Egyébként is nyári uborkaszezon honol, tehát szériák nagyon nincsenek, s mivel azért naponta húsz percem többnyire mindig van, így úgy gondoltam retro jelleggel újranézem, felnőtt fejjel.

Tovább

Életmódváltás v2.0

Minden bizonnyal a homlok tetejére ugrott a szemöldököm, amikor ránéztem a naptárra, s azt vettem észre, hogy jövő hét vasárnapján már a júniusi hónapot írjuk rá minden hová, ahol meg kell adni a pontos dátumot. Igazából eléggé meglepődtem, mert sokszor annyira el vagyok havazva, hogy egyszerűen nincs arra időm semmire. Olykor épp ezért is tévesztem el, hogy milyen nap van. Olykor még a dátumot is benézem, ami elég érdekes, mert korábban mindig toppon voltam ilyen dolgokkal kapcsolatban. De sebaj, ezen is lehet változtatni.
Azt hiszem már a korábbi bejegyzéseimben is taglaltam, hogy szeretnék változtatni az életmódom. Nem csak azért, hogy testileg megfelelő legyek, hanem lelkileg is ott legyek a szerek. Ugyanis nemrég sikerült észrevennem magamon, hogy bizony elég rendesen sikerült ellustulnom. Amivel nem lenne gond annyira, ha épp nem unott pofával bámulnám a képernyőt a neten böngészve, miközben jó pár szinte megoldhatatlanak tűnő problémán merengve. Ehhez még hozzá társult a nassolás is, melynek eredménye meg is lett, hisz pár nadrágomhoz már nem kell használnom nadrágszíjat, illetve a gombot is át kellett tenni másik helyre, hogy be tudjam gombolni. Ekkor viszont elhatároztam, hogy változtatok ezen a stíluson, s igyekszek visszatérni a régi életmódomhoz, amely sokkal aktívabb volt, s sokkal nyugodtabb, mint most.

Az más kérdés, hogy azóta azért igencsak változott sok minden. Ehhez viszont mindenképp alkalmazkodnom kell. A felmondás megszűnése eredményeként ugyanúgy maradtam a jelenlegi cégnél. Annyi különbség van most, hogy valamilyen szinten még megvan a pár lépés távolság, így nem nagyon kell idegeskednem, vagy félnem attól, hogy mit tartogat az aznapi munkanap, vagy a következő. Nem tudom meddig tart ez az állapot, bár bejelentettem az elmúlt megbeszélés alatt, hogy mindenhez kettő vagy több ember kell, így hiába játszottunk nyílt kártyákkal, illetve tártuk fel minden fél részéről a problémákat. Ha ezek csak ideiglenesen lesznek megoldva, s előbb-utóbb újra előjönnek, akkor ismét búcsút intek, de akkor már végleg. Ezek pedig tényleg meghatározó dolgok, hisz sokszor sikerült magam alá kerülni, s épp ezért választottam a szobám magányát, mint hogy valóban menjek valahová. Az más kérdés, hogy amikor bejelentettem idehaza, hogy életmódot akarok változtatni, akkor nem vettek komolyan. Amikor pedig jeleztem, hogy kicsit formálni akarom a testemet esetleges 2-3 kilónyi súlyveszteséggel akkor egyenesen kiröhögtek. Valahol megértem, hisz nem vagyok kövér, de másik véglet, hogy nem szeretnék az lenni.  Előttem van példa rendesen, így nem szeretnék olyan sanyarú sorsra jutni. Rendben, semmi bajom a súlyproblémákkal rendelkező emberekkel, de én nem szeretnék közéjük tartozni.
Itthon vázoltam, hogy mik is lennének a terveim. Leginkább azt helyeztem előtérbe, hogy szeretnék továbbra is olyan célokat elérni, mint eddig. Mint például azt, hogy jó idő esetén ne busszal menjek a szomszédos faluba, hanem bicajjal. Nem csak azért, mert egészséges a friss levegő, hanem a közbeni mozgás illetve zene hallgatás mindig feldobott. Mindezek mellett az édességeket felváltotta a gyümölcs, zöldség, illetve táplálkozásban másfajta logikát igyekeztem beiktatni. Próbálkoztam nem olvasgatni bizonyos weboldalakat, mert egyszerűen egy vásárlás alkalmával hihetetlen, hogy miket össze nem tud venni az ember, s teljesen egészségesen nem lehet vásárolni. Arról nem is beszélve, hogy ennek köszönhetően mennyire megugrott a költségvetés nálam. És persze nagyon ügyes voltam, hisz beiktattam üdítők helyett a cukor nélkül fogyasztásra kerülő zöld teát. Az ötödik olyan napom után, amikor éreztem, hogy nem tudok elaludni, pedig nem aludtam eleget már úgy éreztem magam, mint akibe tényleg csak hálni jár a lélek. Ekkor felpattanva utána olvastam az egésznek, s akkor világosodtam meg, hogy az általam kiválasztott tea magas koffein tartalma miatt elég nagy balgaság volt mindig lefekvés előtt inni. Annyit sikerült észrevennem magamon, hogy mióta bevezettem ezeket kicsit energikusabb vagyok. A zöld tea is teszi a hatását, de hatásának elmúlása után nem érzem magam olyan rosszul, mint mondjuk a sokszor elfogyasztott energiaital után. A rossz idő sokszor befolyásolta a bicajozásomat, de úgy tűnik végre ennek is teret engedhetek. Mivel imádok pancsolni (feltehetően valamiféle vízi élőlény lehettem előző életemben), így nem adtam fel az úszás iránti vágyamat, így egy-két sportklubnak már írtam e-mail-t a felnőtt úszásoktatással kapcsolatban. Most pedig várom az eredményt. Eltökéltebb vagyok, mint ezelőtt, hisz végre sikerült valamennyire itthon is “fenyítenem”, hogy rám hallgassanak ez ügyben, hisz nem hiszem, hogy egészségesebb táplálkozással, sok mozgással bármiféle negatív hatást érnék el.

Szórakozás céljából elég érdekesen alakult ez a hónapom. Szokásosan el voltam havazva, s a nem mindennapi tevékenységek, esetek pedig továbbra is olyan dolgokat hoztak elő, amik miatt olykor sikeresen nem tudtam kikapcsolódni. Ennek ellenére azért mégis sikerült eljutnom a moziba, ahol a The Amazing Spider-man második részét sikerült megtekintenem. Ekkor sikerült kikapcsolódnom, az már teljesen más tészta volt, hogy feszengve ültem végig az utolsó háromnegyed órát, ugyanis sikerült több mint fél liter vizet magamba önteni, melynek eredménye meg is lett. Az e havi mozizást persze nem tettem félre, hisz jövő hét egyetlen, s utolsó májusi szabadnapján tiszteletemet teszem az új Godzilla filmen, ami remélem lesz annyira jó, mint várom. A holnapi napomat szeretném azokra a filmekre áldozni, melyek már egy ideje itt várakoznak, hogy megtekintsem őket. Mindezek mellett pedig sikeresen lezárult nálam a sorozatok, így most már szinte mindenre lesz időm. Jelen helyzetben a korábban vetített (nem nevet) Sailor Moon eset áldozatul, illetve a Desperate Housewives korábbi évadai, mert azok tényleg kikapcsolóak voltak. És persze játék határok nélkül. Felélesztve a hanyagolt Playstation 3-at nekiálltam az Uncharted első részének.
Ami nem elhanyagolható: júniusi bérszámfejtés után irány Pest… és persze korlátlan csavargás, ha az idő is engedi 🙂