Resident Evil: 1.évad

Magának a franchise-nak soha nem voltam igazi rajongója. A szörnyű magyar címet viselő filmekkel tettem próbát, amelyből azt hiszem az első három volt az, ami tetszett, de a többi az a tipikus szódával elmegy egyszer megnézhető darabnak bizonyult nekem. A tetszési határ talán azért is volt nálam alacsony, mert én először a filmet láttam, s nem ismertem a háttértörténetet a koncepciónak. Azóta persze tettem pár kísérletet, de játékok szempontjából nekem kiesett, mint szórakozás. Persze a filmeket végig követtem, majd jött egy semmit nem érő reboot, s most pedig a Netflix jóvoltából kaptunk egy felemásra sikeredett nyolc epizódból álló egyelőre első évadot, s majd eldől, hogy teljes sorozatként lesz emlegetve, vagy pedig további részek fognak-e hozzá készülni. 

Teljes bejegyzés

Resident Evil: 1×01 (Pilot)

A Resident Evil egy olyan alkotás, amely számítógépes játékként indult hódító útjára, s elég nagy utat járt be. Ámbár én soha nem voltam rajongója. A filmes adaptáció nagyon sokaknak nem nyerte el a tetszését, de nekem talán az első három tetszett. Aztán az is szépen elindult a lejtmenet felé, s az egész kezdett arra emlékeztetni, mint régen a tévében futó szappanoperák. Azonban adtam még egy esélyt a sorozat feldolgozásnak. Ha egy franchise sikeres, akkor egyértelmű, hogy abból pénzt kell szerezni. Nem véletlen, hogy amikor elfogy a kreativitás, akkor jönnek többnyire a remake és a reboot változatok. Így van ez a Resident Evil-lel is, amely kapott már egy Resident Evil: Welcome To Racoon City reboot féle „valamit”, s most pedig jön egy sorozatos feldolgozás. 

Teljes bejegyzés

Lesz-e feltámadás sorozatfronton?

Az elmúlt időszakban több összegző bejegyzés született tőlem azzal kapcsolatban, hogy mennyire megcsappant az általam nyomon követett sorozatok száma. Egy jelentős része véget ért, de másik felét végül én hagytam abba. Próbálkoztam régi kedvencek újra nézésével, de csak rövid időre kötött le, így nagyon vágyom némi újdonságra. Kérdés persze adott, hogy vajon mennyire is leszek ezen a téren sikeres ismét. 

Mint korábban többször is írtam, hogy a legnagyobb problémám a szabadidőm jelentős részének csökkenése, valamint az itthon tartózkodás minimálisra csökkentése. Utóbbi természetesen kikapcsolódással telik, de sajnos a szélsőséges időjárás valamint a munkahelyi stressz miatt munkanapokon ledolgozott nap után inkább már itthon vagyok. Ezért úgy döntöttem, hogy átnyálazok pár írást az elmúlt időszakban, valamint továbbá nagyjából három évre visszamenőleg, hogy esetleg akadt-e olyan sorozat, ami elkerülte volna a figyelmemet. Ami egyébiránt vicces, hogy csekkoltam a sorozatkövető oldalamat, s csak lestem, hogy összesen három (!) általam követett sorozat van. Az egyik A mi kis falunk, s a másik a South Park. Ez mellett még a nemrégiben második évaddal véget ért, s számomra megtekintés előtt álló Superman & Lois van. Gyorsan nekifutottam pár írásnak sorozatos oldalakon. Így a következőkkel teszek próbát: 

  • Resident Evil 
  • Parallels 
  • Ms. Marvel
  • The Lazarus Project

Mindezek mellett totálisan elmentem az idei amerikai Upfronts mellett is. Így nagyon nem is néztem, hogy akad-e olyan, amit majd ősszel próbára tennék. Azonban ezek közül is sikerült összeszedni. 

  • The Whincesters
  • Alaska Daily
  • Quantum Leap

Resident Evil: Welcome To Racoon City (2021)

Magyar cím: A kaptár – Racoon City visszavár 

A Resident Evil franchise-nak soha nem voltam rajongója. A filmek viszonylag tetszettek, de ott is igazából talán az első három rész volt az, amely bejött annak ellenére, hogy szörnyű magyar címet kapott, amely köszönőviszonyban sem volt a történettel, és később tulajdonképpen értelmét is vesztette. Ugyan végig néztem a filmeket, és az utána készülő alkotásokba is belenéztem, de valahogy nem igazán rántott be. Még úgy sem, hogy a játékokkal is tettem pár tiszteletkört. Idén azonban újabb alkotás érkezett, így tulajdonképpen semmi ismeret nélkül ültem le neki, de sajnos részemről csalódás lett a vége. 

Teljes bejegyzés

Resident Evil: The Final Chapter (2017)

Magyar cím: Kaptár – Az utolsó fejezet

Ha választanom kellene, hogy a vizuális szórakozás gyanánt filmeket vagy sorozatokat választom-e, akkor egyértelműen az előbbi mellé tenném le a voksom. Jobban szeretem, ha egy adott alkotásnak van eleje, közepe, vége, s nem évekig kell néznem, hogy megtudjam, hogy mi is lesz a végkifejlet. Feltéve, ha időközben nem bukik meg a nézettségen, s nem kaszálják el egy rendes befejezés lehetősége előtt.
Resident Evil 2002-ben indult hódító útjára. Alapjául az azonos című számítógépes játék szolgált, amihez tulajdonképpen néven és pár karakteren kívül nem sok köze volt. Nyilván ez meg is látszott a végterméken, de mivel én nem voltam a játék rajongója, én így elvoltam a filmekkel. Az első két film volt az, ami maradéktalanul tetszett. A harmadik rész volt az, ami kissé elütött, de még bőven fogyasztható kategóriát képviselte. Majd jöttek a folytatások, amikre bevallom csak utána olvasás után emlékeztem történetileg. Majd megérkezett idén a The Final Chapter alcímmel büszkélkedő befejező rész, aminek megtekintése után bevallom csak néztem ki a fejemből, hogy ezt most így hogy?

Teljes bejegyzés

Resident Evil: Retribution

Én azok táborába tartozom, akik a Resident Evil nevet először film kapcsán ismertem meg, s csak aztán tettem próbát a játékkal, melyből a mozgóképes mozi készült. Az első három epizód nekem felettébb tetszett. Ezeknek a hatására ültem neki a játékoknak is, melyek felemás érzést keltettek bennem. Ellenben az Afterlife alcímre keresztelt negyedik epizódnál már kicsit mocorgott bennem valami annak kapcsán, hogy valami nem stimmel már a sorozattal, s minőségi szempontból kezd süllyedni az egész.
Idén szeptemberben viszont megérkezett a folytatás Retribution névre hallgató ötödik rész. Az új epizód egyébként roppant mód érdekelt, s terveztem is megnézi a moziban, de sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt sikeresen lecsúsztam a premierről. Mivel nem szerettem volna mindenféle szutyok mozis minőségben megtekinteni, így kénytelen voltam várni addig, míg meg nem jelenik, vagy idő előtt nem kerül fel a virtuális világba valamiféle nézhető változat. Nos, utóbbi megtörtént, így végre én is megnézhettem az új részt.

Teljes bejegyzés

Itt van az ősz, itt van újra…

Az előző bejegyzésem elég negatív hangvételben született. Leginkább pont azért, mert eléggé negatív előjelek voltak, ami ha nem is nagyon, de azért rányomta a bélyegét a hangulatomra. Elsősorban féltem attól, hogy a fizetésemen megfog látszani, hogy az azt megelőző hónapban kénytelen voltam ismét betegszabadságot kivenni. Azonban nagy meglepetésre ugyanannyi összeg érkezett a számlámra, így valamilyen szinten megnyugodtam. Annak pedig kivételesen örültem, hogy sikerült céltudatos vásárlónak lenni, s nem elcsábulni, melynek következményeként impulzus vásárlások tömkelege vitte volna el a fizetésem java részét.
Bíztam benne, hogy elég hosszan fog majd tartani a vénasszonyok nyara, s talán másodjára is sikerül majd idén eljutnom a strandra, de sajnos ez csak álom maradt, ugyanis szeptember felétől, ha nem is fagyoskodtam, de azért előfordult, hogy fáztam. Így végül tudomásul vettem, hogy strand maximum jövőre jöhet össze megint, ha minden adott lesz, hogy el tudjak majd jutni. Emellett terveztem, hogy tiszteletemet teszem a moziban is, s a kiszemelt film a legújabb Resident Evil lett volna, de sajnos erről sikeresen lecsúsztam. Amikor terveztem elmenni akkor pedig már azon kaptam magam, hogy már nincs a műsorrendben. Kitűnő. S mivel az esetek többségében nem is nagyon volt se kedvem, se időm szabadtéri programokat rendezni, így azon kívül, hogy néha elmentem egy kört fordulni a környéken gyakorlatilag a négy fal közt rohadtam. Amihez természetesen nagyban hozzájárultak a sorozatok is, ugyanis szeptember közepétől elkezdődtek a szériák új epizódjai, illetve új sorozatok mutatkoztak be. Habár az idei szezon elég harmatgyengére sikerült, ha azt veszem alapul, hogy tavalyhoz, vagy azelőtthöz képest eléggé megcsappant az általam nézett szériák száma. Egy részük tavaly véget ért, vagy épp én döntöttem úgy, hogy inkább befejezem a nézésüket. Arról nem is beszélve, hogy az újoncokból szinte majdnem mindegyik elbukott nálam. Így az általam abbahagyott, vagy alapból befejeződött, elkaszált sorozatok helye nem lett pótolva új szériákkal.

Az e havi hónapkezdés viszont meglepően jól sikerült. Az első dolog, ami indokot adott az örömre a fizetésem volt. Ugyanis voltak elmaradt juttatások az augusztusi számfejtésben, amit most visszamenőleg megkaptam. Így teljes meglepetés ért, hogy a fix fizetésem 40%-át pluszban megkaptam, s szép summa ütötte a markomat. Természetesen ennek megfelelően a számlámra utalt összegnek már csak a 15% van meg.
Sokszor elő szoktam venni, s elemezni a tavaly vásárolt Sony Ericsson W8-as okos telefonomat, amivel egyébként különösebb gond nincs, hisz megfelelően működik, de ennek ellenére múlt hónapban eldöntöttem, hogy egy Sony Ericsson Live With Walkman-re szeretném cserélni. A váltást leginkább az ösztönözte, hogy alapból is ilyen készüléket akartam venni, csak nem akartam kicsengetni egy mobiltelefonra egy teljes havi fizetésemet, azonban most korrekt áron elérhető. A másik ok leginkább pedig az volt, hogy a jelenlegi telefonomra az android rendszer 2.1-es verziójával bezárólag megszűnt a szoftveres támogatottság, ami egyébként nem érdekelne, de ebből kifolyólag jó pár alkalmazást nem tudok futtatni a telefonomon, nem mellesleg a belső memória elég kicsi, s csak az 2.3-as rendszertől van az a támogatás, hogy memóriakártyára is tudnék telepíteni. Amikor eldöntöttem, hogy lecserélem a készüléket még nem tudtam, hogy jóval több érkezik majd a számlámra, így szépen elkezdtem spórolni, ami egyébként sikerült is. Májusban jött a bejelentés, hogy érkezik idehaza a The Terminator Blu-ray változatban, s még akkor megrendeltem, de szeptember elején lemondtam, mert úgy döntöttem jobban preferálnám a hagyományos műanyag dobozos megjelenést, mint a fémtokosat. Szépen felmentem a profilomra, s az aktív rendeléseknél kikeresve a terméket szépen nagy elszántsággal rákattintottam az X-re, s ezáltal töröltem az előrendelésemet. Ennek ellenére bő egy hónapra rá ülve a gépnél felvillan a Thunderbird ablaka, miszerint a csomagot útnak indították. Annak ellenére, hogy volt elegendő pénz a bakkártyámon mégis telefont ragadtam, s megérdeklődtem, hogy ez hogyan is történhetett. Természetesen engem néztek hülyének, miszerint biztos rosszul töröltem. Habár a másik vonal végén lévő hangsúlyából rendkívül érződött, hogy rohadtul sz@rik az egészre. Mivel nem egy nagy összegről volt szó, így maradtam a rendelésnél, s másnap átvettem a terméket.

Általában fizetés előtt már konkretizálódik, hogy mi(k) azok a termék(ek), amelyeket mindenképp szeretnék megvásárolni. Októberre nem is nagyon terveztem a telefon mellett. Az mindenképp bizonyos volt, hogy egy új cipő mindenképp elkélne, s nem ártana pár írható Blu-Ray lemez, illetve korábban már kiszemeltem a Crysis Warhead eredeti kópiáját elég korrekt 1990 forintos áron. Természetesen mellette a Star Wars: The Force Unleashed is ott volt a maga 2990 forintos fogyasztói árral, de mivel az előbbi olcsóbb volt, végül őt választottam. Beérve a munkahelyemre közölték velem, hogy adminisztrációs probléma miatt még egy kisebb összeg majd érkezik az aktuális héten a számlámra, így a döbbenet után már tudtam, hogy műszak végén irány a helyi MediaMarkt ahol kosaramba került az utóbbi termék. Aztán végül úgy alakult, hogy lett egy szabad szombatom, így szülői részről is érkezett társ hozzám, s irány volt a város. Természetesen a Star Wars: The Force Unleashed II is belekerült a kosaramba jó pár ruha mellett. Így sikeresen odavertem a fizetésemnek.

Ugyan korrekt összeg maradt a számlámon, de mivel a hagyományos hangfalam elkezdett döglődni, így úgy döntöttem ideje lecserélni. Nem terveztem semmi komolyabbat, de eléggé meglepődtem, hogy egy egyszerű hangszóró páros is elég horror áron van, így végül az akciós 2.1-es hangfalszettet választottam. Így elmondhatom, hogy most már teljes a PC-m rekonstrukciója, s minden tökéletesen működik, s minden megvan ahhoz, hogy elmondható legyen, hogy egy komoly gépezettel állok szemben. Nem volt sok minden tervbe véve, amit megvásároltam nem csak ebben a hónapban, hanem visszamenőleg munkakezdésig, de ugyebár menet közben is generálódnak az igények.  Példának okáért szeretném jövő hónapban megszerezni a The Amazing Spider-man Blu-Ray kópiát, de kérdés az, hogy az  e havi fizetésemből mennyit tudok megspórolni, s „átmenekíteni” a következő fizetéshez. Ugyanis ígéretemhez híven amit itthon tettem jövő hónapban meglepem a családot egy új mosógéppel. Szoros lesz a nadrágszíj…
A vásárlások mellett a másik legnagyobb pozitívum, hogy ismét visszatért a játék kedvem. Leginkább annak volt köszönhető, hogy szeptember elején napvilágot látott a hosszú ideje halasztott megjelenésű I’m Alivemelyre  több napot is rászántam, hogy a végére jussak. Ez eléggé meghozta a játékkedvemet ahhoz, hogy ismét kipörgessem a The Star Wars: The Force Unleashed II-őt és a Tomb Raider Underworld-öt, emellett pedig elég tekintélyes mennyiséget csináltam meg a Crysis-ból is. S mivel ennél még rosszabb idők jönnek, így nem hiszem, hogy túl sok időt fogok a szabadban tölteni, s minden bizonnyal a friss levegőn annyi időt fogok eltölteni, amennyi szükséges ahhoz, hogy itthonról eljussak máshová. Habár igazi őszies idő van. Reggel kénytelen vagy nagykabátban elindulni,  délután pedig egy szál pólóban jössz haza. Egyébiránt is felmerült bennem, hogy ideje lenne játszani is azokkal a játékokkal, amelyeket megvásárolok, s lassan tíz hónapja, hogy az utolsó hardvert is megvásároltam a gépembe, hogy használható legyen, de azóta komolyabb játékoknak neki se ültem. Jelen pillanatban pedig minden megvan hozzá részemről: kedv, idő, technikai feltételek. Így télire egy csöppet közelebb engedem a „szívemhez” az ágyam mellett található „fekete ördögöt”. Egyébként is visszaolvasva az előző írásaimat nem árt, ha az eddig elkészült, már pár éve megíródott teszteket is felrázom kicsit. 

Resident Evil: Afterlife

Azt hiszem kevés olyan ember van, aki olyan kacifántos utat járt be a Resident Evil-lel, mint én.
Számomra örök és halhatatlan státuszba emelkedtek  a filmek, hisz először a megfilmesített változattal találkoztam jó pár évvel ezelőtt, amikor is az az egyik ismert kereskedelmi csatorna a műsorára tűzte. Nem sokkal később azonnal megszereztem a második részt, s tűkön ülve vártam a harmadikat. Három tökéletes epizód valamint egy mesteri animációs film (Degeneration) elég ösztönző volt ahhoz, hogy egy évvel ezelőtt bepróbáljam a játék negyedik részét,  ami sajnálatos módon nekem csalódás volt. Új PC-met izzasztani kellett ehhez pedig tökéletes alapanyagnak bizonyult az ötödik rész, ami szintén nem vett meg engem. Nagyjából grafikai szempontból volt számomra élmény.
Természetesen látatlanul nem is lenne ez érdekes, azonban a film megtekintése után bizony fontos megemlíteni, hisz jócskán merít a tavaly megjelent ötödik játékból a film negyedik epizódja, mely igazából valamilyen szinten az első résszel egy lapon említhető már ami a megvalósítást illeti.

Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy a negyedik rész is nyitva hagyja a történetet, tehát szinte majdnem biztosan kijelenthető, hogy – ha a készítők, s a színészek is úgy látják – akkor 3-4 év múlva feltehetően érkezik egy ötödik rész. Bevételek alapján ez biztosra vehető, hisz a 60 millióból készült negyedik rész ugyanennyit vissza is forgatott saját hazájában, ami nem a legjobb teljesítmény, ellenben nemzetközi szinten tarolt a korábbi filmekkel ellentétben, s a 207 milliós bevétellel (összesen 267 millió ugyebár) a legsikeresebb Resident Evil jelen pillanatban.

Teljes bejegyzés