Resident Evil: The Final Chapter (2017)

Magyar cím: Kaptár – Az utolsó fejezet

Ha választanom kellene, hogy a vizuális szórakozás gyanánt filmeket vagy sorozatokat választom-e, akkor egyértelműen az előbbi mellé tenném le a voksom. Jobban szeretem, ha egy adott alkotásnak van eleje, közepe, vége, s nem évekig kell néznem, hogy megtudjam, hogy mi is lesz a végkifejlet. Feltéve, ha időközben nem bukik meg a nézettségen, s nem kaszálják el egy rendes befejezés lehetősége előtt.
Resident Evil 2002-ben indult hódító útjára. Alapjául az azonos című számítógépes játék szolgált, amihez tulajdonképpen néven és pár karakteren kívül nem sok köze volt. Nyilván ez meg is látszott a végterméken, de mivel én nem voltam a játék rajongója, én így elvoltam a filmekkel. Az első két film volt az, ami maradéktalanul tetszett. A harmadik rész volt az, ami kissé elütött, de még bőven fogyasztható kategóriát képviselte. Majd jöttek a folytatások, amikre bevallom csak utána olvasás után emlékeztem történetileg. Majd megérkezett idén a The Final Chapter alcímmel büszkélkedő befejező rész, aminek megtekintése után bevallom csak néztem ki a fejemből, hogy ezt most így hogy?

Tovább

Resident Evil: Retribution

Én azok táborába tartozom, akik a Resident Evil nevet először film kapcsán ismertem meg, s csak aztán tettem próbát a játékkal, melyből a mozgóképes mozi készült. Az első három epizód nekem felettébb tetszett. Ezeknek a hatására ültem neki a játékoknak is, melyek felemás érzést keltettek bennem. Ellenben az Afterlife alcímre keresztelt negyedik epizódnál már kicsit mocorgott bennem valami annak kapcsán, hogy valami nem stimmel már a sorozattal, s minőségi szempontból kezd süllyedni az egész.
Idén szeptemberben viszont megérkezett a folytatás Retribution névre hallgató ötödik rész. Az új epizód egyébként roppant mód érdekelt, s terveztem is megnézi a moziban, de sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt sikeresen lecsúsztam a premierről. Mivel nem szerettem volna mindenféle szutyok mozis minőségben megtekinteni, így kénytelen voltam várni addig, míg meg nem jelenik, vagy idő előtt nem kerül fel a virtuális világba valamiféle nézhető változat. Nos, utóbbi megtörtént, így végre én is megnézhettem az új részt.

Tovább

Itt van az ősz, itt van újra…

Az előző bejegyzésem elég negatív hangvételben született. Leginkább pont azért, mert eléggé negatív előjelek voltak, ami ha nem is nagyon, de azért rányomta a bélyegét a hangulatomra. Elsősorban féltem attól, hogy a fizetésemen megfog látszani, hogy az azt megelőző hónapban kénytelen voltam ismét betegszabadságot kivenni. Azonban nagy meglepetésre ugyanannyi összeg érkezett a számlámra, így valamilyen szinten megnyugodtam. Annak pedig kivételesen örültem, hogy sikerült céltudatos vásárlónak lenni, s nem elcsábulni, melynek következményeként impulzus vásárlások tömkelege vitte volna el a fizetésem java részét.
Bíztam benne, hogy elég hosszan fog majd tartani a vénasszonyok nyara, s talán másodjára is sikerül majd idén eljutnom a strandra, de sajnos ez csak álom maradt, ugyanis szeptember felétől, ha nem is fagyoskodtam, de azért előfordult, hogy fáztam. Így végül tudomásul vettem, hogy strand maximum jövőre jöhet össze megint, ha minden adott lesz, hogy el tudjak majd jutni. Emellett terveztem, hogy tiszteletemet teszem a moziban is, s a kiszemelt film a legújabb Resident Evil lett volna, de sajnos erről sikeresen lecsúsztam. Amikor terveztem elmenni akkor pedig már azon kaptam magam, hogy már nincs a műsorrendben. Kitűnő. S mivel az esetek többségében nem is nagyon volt se kedvem, se időm szabadtéri programokat rendezni, így azon kívül, hogy néha elmentem egy kört fordulni a környéken gyakorlatilag a négy fal közt rohadtam. Amihez természetesen nagyban hozzájárultak a sorozatok is, ugyanis szeptember közepétől elkezdődtek a szériák új epizódjai, illetve új sorozatok mutatkoztak be. Habár az idei szezon elég harmatgyengére sikerült, ha azt veszem alapul, hogy tavalyhoz, vagy azelőtthöz képest eléggé megcsappant az általam nézett szériák száma. Egy részük tavaly véget ért, vagy épp én döntöttem úgy, hogy inkább befejezem a nézésüket. Arról nem is beszélve, hogy az újoncokból szinte majdnem mindegyik elbukott nálam. Így az általam abbahagyott, vagy alapból befejeződött, elkaszált sorozatok helye nem lett pótolva új szériákkal.

Az e havi hónapkezdés viszont meglepően jól sikerült. Az első dolog, ami indokot adott az örömre a fizetésem volt. Ugyanis voltak elmaradt juttatások az augusztusi számfejtésben, amit most visszamenőleg megkaptam. Így teljes meglepetés ért, hogy a fix fizetésem 40%-át pluszban megkaptam, s szép summa ütötte a markomat. Természetesen ennek megfelelően a számlámra utalt összegnek már csak a 15% van meg.
Sokszor elő szoktam venni, s elemezni a tavaly vásárolt Sony Ericsson W8-as okos telefonomat, amivel egyébként különösebb gond nincs, hisz megfelelően működik, de ennek ellenére múlt hónapban eldöntöttem, hogy egy Sony Ericsson Live With Walkman-re szeretném cserélni. A váltást leginkább az ösztönözte, hogy alapból is ilyen készüléket akartam venni, csak nem akartam kicsengetni egy mobiltelefonra egy teljes havi fizetésemet, azonban most korrekt áron elérhető. A másik ok leginkább pedig az volt, hogy a jelenlegi telefonomra az android rendszer 2.1-es verziójával bezárólag megszűnt a szoftveres támogatottság, ami egyébként nem érdekelne, de ebből kifolyólag jó pár alkalmazást nem tudok futtatni a telefonomon, nem mellesleg a belső memória elég kicsi, s csak az 2.3-as rendszertől van az a támogatás, hogy memóriakártyára is tudnék telepíteni. Amikor eldöntöttem, hogy lecserélem a készüléket még nem tudtam, hogy jóval több érkezik majd a számlámra, így szépen elkezdtem spórolni, ami egyébként sikerült is. Májusban jött a bejelentés, hogy érkezik idehaza a The Terminator Blu-ray változatban, s még akkor megrendeltem, de szeptember elején lemondtam, mert úgy döntöttem jobban preferálnám a hagyományos műanyag dobozos megjelenést, mint a fémtokosat. Szépen felmentem a profilomra, s az aktív rendeléseknél kikeresve a terméket szépen nagy elszántsággal rákattintottam az X-re, s ezáltal töröltem az előrendelésemet. Ennek ellenére bő egy hónapra rá ülve a gépnél felvillan a Thunderbird ablaka, miszerint a csomagot útnak indították. Annak ellenére, hogy volt elegendő pénz a bakkártyámon mégis telefont ragadtam, s megérdeklődtem, hogy ez hogyan is történhetett. Természetesen engem néztek hülyének, miszerint biztos rosszul töröltem. Habár a másik vonal végén lévő hangsúlyából rendkívül érződött, hogy rohadtul sz@rik az egészre. Mivel nem egy nagy összegről volt szó, így maradtam a rendelésnél, s másnap átvettem a terméket.

Általában fizetés előtt már konkretizálódik, hogy mi(k) azok a termék(ek), amelyeket mindenképp szeretnék megvásárolni. Októberre nem is nagyon terveztem a telefon mellett. Az mindenképp bizonyos volt, hogy egy új cipő mindenképp elkélne, s nem ártana pár írható Blu-Ray lemez, illetve korábban már kiszemeltem a Crysis Warhead eredeti kópiáját elég korrekt 1990 forintos áron. Természetesen mellette a Star Wars: The Force Unleashed is ott volt a maga 2990 forintos fogyasztói árral, de mivel az előbbi olcsóbb volt, végül őt választottam. Beérve a munkahelyemre közölték velem, hogy adminisztrációs probléma miatt még egy kisebb összeg majd érkezik az aktuális héten a számlámra, így a döbbenet után már tudtam, hogy műszak végén irány a helyi MediaMarkt ahol kosaramba került az utóbbi termék. Aztán végül úgy alakult, hogy lett egy szabad szombatom, így szülői részről is érkezett társ hozzám, s irány volt a város. Természetesen a Star Wars: The Force Unleashed II is belekerült a kosaramba jó pár ruha mellett. Így sikeresen odavertem a fizetésemnek.

Ugyan korrekt összeg maradt a számlámon, de mivel a hagyományos hangfalam elkezdett döglődni, így úgy döntöttem ideje lecserélni. Nem terveztem semmi komolyabbat, de eléggé meglepődtem, hogy egy egyszerű hangszóró páros is elég horror áron van, így végül az akciós 2.1-es hangfalszettet választottam. Így elmondhatom, hogy most már teljes a PC-m rekonstrukciója, s minden tökéletesen működik, s minden megvan ahhoz, hogy elmondható legyen, hogy egy komoly gépezettel állok szemben. Nem volt sok minden tervbe véve, amit megvásároltam nem csak ebben a hónapban, hanem visszamenőleg munkakezdésig, de ugyebár menet közben is generálódnak az igények.  Példának okáért szeretném jövő hónapban megszerezni a The Amazing Spider-man Blu-Ray kópiát, de kérdés az, hogy az  e havi fizetésemből mennyit tudok megspórolni, s “átmenekíteni” a következő fizetéshez. Ugyanis ígéretemhez híven amit itthon tettem jövő hónapban meglepem a családot egy új mosógéppel. Szoros lesz a nadrágszíj…
A vásárlások mellett a másik legnagyobb pozitívum, hogy ismét visszatért a játék kedvem. Leginkább annak volt köszönhető, hogy szeptember elején napvilágot látott a hosszú ideje halasztott megjelenésű I’m Alivemelyre  több napot is rászántam, hogy a végére jussak. Ez eléggé meghozta a játékkedvemet ahhoz, hogy ismét kipörgessem a The Star Wars: The Force Unleashed II-őt és a Tomb Raider Underworld-öt, emellett pedig elég tekintélyes mennyiséget csináltam meg a Crysis-ból is. S mivel ennél még rosszabb idők jönnek, így nem hiszem, hogy túl sok időt fogok a szabadban tölteni, s minden bizonnyal a friss levegőn annyi időt fogok eltölteni, amennyi szükséges ahhoz, hogy itthonról eljussak máshová. Habár igazi őszies idő van. Reggel kénytelen vagy nagykabátban elindulni,  délután pedig egy szál pólóban jössz haza. Egyébiránt is felmerült bennem, hogy ideje lenne játszani is azokkal a játékokkal, amelyeket megvásárolok, s lassan tíz hónapja, hogy az utolsó hardvert is megvásároltam a gépembe, hogy használható legyen, de azóta komolyabb játékoknak neki se ültem. Jelen pillanatban pedig minden megvan hozzá részemről: kedv, idő, technikai feltételek. Így télire egy csöppet közelebb engedem a “szívemhez” az ágyam mellett található “fekete ördögöt”. Egyébként is visszaolvasva az előző írásaimat nem árt, ha az eddig elkészült, már pár éve megíródott teszteket is felrázom kicsit. 

Resident Evil: Afterlife

Azt hiszem kevés olyan ember van, aki olyan kacifántos utat járt be a Resident Evil-lel, mint én.
Számomra örök és halhatatlan státuszba emelkedtek  a filmek, hisz először a megfilmesített változattal találkoztam jó pár évvel ezelőtt, amikor is az az egyik ismert kereskedelmi csatorna a műsorára tűzte. Nem sokkal később azonnal megszereztem a második részt, s tűkön ülve vártam a harmadikat. Három tökéletes epizód valamint egy mesteri animációs film (Degeneration) elég ösztönző volt ahhoz, hogy egy évvel ezelőtt bepróbáljam a játék negyedik részét,  ami sajnálatos módon nekem csalódás volt. Új PC-met izzasztani kellett ehhez pedig tökéletes alapanyagnak bizonyult az ötödik rész, ami szintén nem vett meg engem. Nagyjából grafikai szempontból volt számomra élmény.
Természetesen látatlanul nem is lenne ez érdekes, azonban a film megtekintése után bizony fontos megemlíteni, hisz jócskán merít a tavaly megjelent ötödik játékból a film negyedik epizódja, mely igazából valamilyen szinten az első résszel egy lapon említhető már ami a megvalósítást illeti.

Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy a negyedik rész is nyitva hagyja a történetet, tehát szinte majdnem biztosan kijelenthető, hogy – ha a készítők, s a színészek is úgy látják – akkor 3-4 év múlva feltehetően érkezik egy ötödik rész. Bevételek alapján ez biztosra vehető, hisz a 60 millióból készült negyedik rész ugyanennyit vissza is forgatott saját hazájában, ami nem a legjobb teljesítmény, ellenben nemzetközi szinten tarolt a korábbi filmekkel ellentétben, s a 207 milliós bevétellel (összesen 267 millió ugyebár) a legsikeresebb Resident Evil jelen pillanatban.

Tovább

Resident Evil: Afterlife

És megérkezett…
Múlt héten végre mindenki megtekinthette az Afterlife alcímre hallgató következő Resident Evil film előzetesét. Nekem természetesen maradéktalanul tetszett, hisz mind három film a kedvencem között szerepel. Ahogyan az lenni szokott a népszerű játék rajongói azonnal keresztre feszítenék a készítőket. Én csak az utolsó két résznek adtam be a derekam, mely nálam nem váltotta meg a napvilágot, így nekem a Resident Evil név hallatán inkább a filmet helyezném előre…

Resident Evil 5 (2009) Teszt

Platform: PC

Viszonylag kellemes nyári élmény volt a Resident Evil 4 kipörgetése, ami önmagában nem volt rossz, de nem is volt jó.
A helyzet azóta sem változott, a negyedik epizód előtti játékokkal azóta sem játszottam, nem is hajt a vágy, hogy beszerezzem bármelyik epizódot, s továbbra is a Resident Evil-franchise közül a filmek nagy rajongója vagyok.

Ugye izzasztani kellene az új PC-t, s így minél több új játékot kellene beszerezni, aminek aztán van hardverigénye, továbbá azért a grafikán látszódjon, hogy bizony a korábbi gépemen nem futna, vagy keményen megizzadna alatta.
Nos teljes egészében ez volt a Resident Evil 5, melynek grafikájától az ember szó szerint maga alá is csinálhat, mert egyszerűen lélegzetellálító. Ez volt az az indok, amiért nekiültem, igaz többször landolt a kukábanm de valahogy mindig visszatettem, hogy az élményt magaménak tudhassam.
Első ránézésére valóban gyönyörű, s hibátlan a játék, azonban az ember egy idő után kénytelen rájönni, hogy bizony ez mind csak a felszín, komoly hibák vannak szinte minden téren. De erről majd bővebben lent.

Ugyan csak az előző résszel játszottam, de szerencsére teljes rálátásom volt a történetre. Először is főhősünk most Leon helyett Chris, akit az előző részekből vettek át, s poligonozták halálra. Mellé kapott egy társat is Sheva-t, aki néha több kárt okozott, mint hasznot. Az ő feladatuk tulajdonképpen megakadályozni, hogy az Umbrella által fejlesztett vírusok, s egyéb teremtmények a fekete piacra kerüljenek, s ha ez megtörtént, akkor természetesen ezt a hibát kijavítani.

Tovább

Ünnep emberekre vadászó gépekkel, bérgyilkosokkal, füstszörnnyel és zombikkal…

Számomra szinte áldás, hogy velem egyetemben a családom sem ragaszkodik a karácsony és az új év megünneplésére, mely nem kevés családnak/embernek okoz fejfájást. Kezdve az ajándékozástól egészen az ünnepi vacsora elkészítésének/megvásárlásának/megvalósításának gondjain keresztül.Szerencsére nekem ilyenekkel nem kell foglalkoznom, s ezt a szokást át is vette az egész család.
Szóval karácsonykor nem kell jó pofizni rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel. Nem kell azon törni a fejet, hogy kinek mit és miből vegyek ajándékot. Ebből is kifolyólag örömmel tölt el a tudat, hogy a két hetes szünetet úgy tölthetem el, ahogyan csak én akarom. Nem lesz rosszalló tekintet a döntésem miatt. Senki nem fog nyaggatni, vagy később szemrehányást tenni nekem. Tavalyi se volt rossz, de az ideit igyekszem teljesen a mentális pihenésre fordítani, s kivételesen nem is vagyok hajlandó kimozdulni itthonról, maradok a négy fal közt. Amit úgy átlagosan nem sokra szoktam értékelni sőt, ha tehetem azonnal röppenek is itthonról. De ugye az ünnep miatt enyhén szólva senkit nem tudnék magamhoz csábítani egy közös mozizásra, de még egy mezei sétára se, azon okból kifolyólag, hogy a mínuszok röpködnek elég intenzíven.
Maga a karácsonyi hangulat megvan, s ez a lényeg. Ráadásul pár nappal ezelőtt leesett az első hó, ami meg is maradt, s mivel a napokra szintén ilyen betyár idő lesz, ezért fehér karácsony lesz, ráadásul olyan, amilyen egy ideje nem volt.

A héten utoljára mentem suliba. Az már előre látható volt, hogy az osztály folyamatosan csökkenő létszámának kiváltó oka a rengeteg hiányzás a szünet előtti utolsó napokban tetőfokára fog hágni, ami önmagában nem is lenne meglepetés, azonban itt dönthet az állandó bejáró, hogy az utolsó napokban is az iskolapadban fog ücsörögni, vagy idő előtt megkezdi a szünetét.
Természetesen nem meglepő, hogy mindenki az utóbbira voksolt. Mivel a jegyeim és a hiányzásaim nem adhatnak okot a kételkedésre, hogy a januári vizsgák sikeresek lesznek-e, továbbá nem kívántam egyedüli tanulóként lézengeni az iskolában, mint osztályom egyedüli képviselőjét, ezért már a hét közepén itthon maradtam.
Tegnapi napon felutaztunk a fővárosba, ami nekem enyhe csalódás volt számomra. Először is nagyon főváros centrikus vagyok. Álmaim netovábbja, hogy suli befejezése után felköltözzek, ahol tanulhatok és/vagy dolgozhatok. Azonban ez volt az első olyan alkalom, amikor is az úticél történetesen nem szórakozás volt, s ebből a szempontból megtapasztalhattam a fővárosi életmód enyhén szólva sem elhanyagolható hátrányait.
Mivel már múlt héten is kilátásban volt az utazás, ezért igyekeztem nem költeni, azonban csütörtökön a MediaMarkt-ban jártam, ahol megláttam a Tomb Raider Underworld 2 lemezes, díszdobozos kiadását röpke két rugóért, ami már önmagában is kecsegtető, de rajongóként azonnali tűzbehozó állapotot jelent. De erőt vettem magamon, s az egyedüli példányt visszatettem annak tudatában, hogy ez bizony kis város, ha elviszik ebből az üzletből, s nem történik pótlás, akkor bizony enyhén szólva is feldughatom magamnak az összeget, amibe történetesen kerül.
Nos ezzel a tudattal vágtam neki Pestnek, s bíztam benne, hogy majd eljutok egy fővárosi MediaMarkt-ba, ahol majd megtalálhatom ezt a verziót ezért az árért, mert ha egy boltban ennyi, akkor a többi társboltban is ennyinek kellene lenni. Maga a felutazás nem volt zökkenőmentes, ugyanis a kiszemelt vonat, ami hajnalban indult több órát késett, ami még önmagában elviselhető lett volna, de az államosan lévő padok korlátozott száma, továbbá az akkor 14 órás ébrenlét nem volt kedvező hatással rám. Ugyan pár órás várakozás után sikerült feljutni a várt vonatra, de még az energiaital fogyasztása ellenére sem sikerült teljesen éber állapotba hoznom magam. Az egészre meg rátett egy lapáttal, hogy a megérkezés előtti fél óráig korom sötét volt kint, így nem igen élvezhettem a kilátást. Így zene hallgatásra kényszerültem, ami a harmadik órában már kínzó volt, de emellett sikerült párszor bealudnom percekre.

Megérkezéskor már produkáltam a tüneteket, ami a nem alvás, illetve a pár percre történő elszenderedés okozott. Természetesen a vonat megfelelő hely volt arra, hogy réteges öltözködés ellenére is sikerüljön átvennem a kellemes hőmérsékletet, melynek köszönhetően leszállás után azt hittem abban a szent pillanatban a fagyhalál fog beállni nálam. Nem sokkal dél előtt sikerült is visszaérni a pályaudvarra. Előtte természetesen volt egy kis visszafogott városnézés, mely leginkább a Hősök terét és annak környékét érintette. Meglepő módon, de most nem az én érdemem, hogy egy digitális fényképezőgép is helyett kapott a “felszerelésben”, így pár képet el is lőttem (képek majd a bejegyzés végén), így nem kellett a telóét használni, ami azért hagy némi kívánnivalót maga után.
És akkor jött a visszautazás. Mivel bő egy óra volt indulásig, ezért úgy döntöttem, hogy a környéken található üzletekbe érdemes lesz benézni. A keletiből beérkező vonatról eléggé közelinek tűnt az Aréna pláza, ami a valóságba egy negyedórás gyalogútra volt. És persze felért egy csalódással. Ugyanis a lakóhelyemen talált akciós árú játékért mentem, ami természetesen megvolt, igaz a Gyémánt kiadás (az, hogy mit takar ez a hangzatos név, nem tudom), ami 5490 Ft-os fogyasztó áron volt elérhető. Ezután már nem volt kedvem barangolni az áruházban, így a pályaudvarra vettem az irányt. A szomszédos épületek tetőszerkezetein reklámok voltak. Természetesen az alsó szinten található üzletekéé, s mivel láttam a MediaMarkt emblémát, ezért kocogva eljutottam oda. Természetesen pofára estem, mert még a környéken sem találtam az üzletet.
Az állomáson szokás szerint káosz volt. Maga a vonat, mellyel utazni akartunk kapásból két vágányra volt kiírva. Természetesen a digitális volt rossz, így majdnem Németországba tartó szerelvényre sikerült felszállni. Természetesen az ott tartózkodó hölgy remekül funkcionáló fülének köszönhetően tudtuk meg, hogy a járatunk hol is található percekkel az indulás előtt. Természetesen a síneken történő átjutást választotta mindenki, azonban szerencsétlen hölgy (aki percekkel az eset előtt még kioktató hangnemben közölte velünk az egyébként hülye elméletét) akkorát vágódott, mint egy termetes ólajtó. Igen, ilyenkor jön a szokásos “Isten nem ver bottal” bölcsesség, s enyhe megnyugvás, hogy akár mi is lehettünk volna a helyében, s ezzel egyetemben némi rosszindulat, hogy megérdemelte, hisz pár perccel még nagyban flegmásan kioktatott minket. S persze utolsó sorban meg egy erős kárörvendés az egész helyzeten. Persze nem is az esés lehetett a legkínosabb a hölgy részéről, hanem az, hogy az segít, akit ő percekkel a gigantikus esése előtt lenézően kioktatott. Igen, mindenki úgy arat, ahogy vet.

Az utazás idegörlő volt, néhol elég lassan haladtunk, majd végül két óra után már a zenehallgatás is kínzó volt, továbbá ismét sikerült percekre bealudnom. Végül pedig már jött az idegeskedés, hogy több órás utazás után sem vagyunk itthon. Nagy megkönnyebbülés volt leszállni a vonatról, majd pedig azonnal a helyi MediaMarkt üzletbe vettem az irányt, ahol elég szomorúan vettem tudomásul, hogy az egyetlen példányt, amit kiszemeltem a Tomb Raider Underworld-ból elvitték. Természetesen megnéztem, hát ha van más is akcióban, így végül a polcsor végén megtaláltam a kiszemelt példányt, ugyanis úgy néz ki zárás után feltöltötték a készletet.
Természetesen válogatni is tudtam, így sértetlenül gyűjtődobozosat sikerült kifognom. Hazaérve örömmel nyugtáztam, hogy ennyi pénzért ez ingyen volt. Hisz két lemezes, a lemez mellé képeslapok, evolúciós füzet (benne artwork-ök, készítői kommentárok, képek stb.). Igényes kiadás, és még a polcomon is jól mutat.

Mivel új szériába nem akarok belekezdeni már idén, a “félre tett” szériáknak pedig nem ment le annyi epizódjuk, hogy DVD-re érdemes lenne kiírni, ezért ebből a szempontból nem lesz letöltés/kiírás. Filmek és játékok terén pedig igazából nincs is mit, így az ünnepekben nem nagyon fogok letöltögetni.
Szériákat nézve az Alias és a Desperate Housewives van kijelölve újranézésre, valamint a Dexter negyedik évadának teljes egészében való megnézése, ha már egy nagy látogatottságnak örvendő hírportálon sikerült lelőni a negyedik évad egyik legnagyobb, s egyben legsokkolóbb jelenetét. Ezen felül jó pár film újranézése van betervezve.
Az időm nagy részét PC mellett töltöm, hogy az elmúlt időszakban lehúzott játékok ne csak az “elpazarolt DVD-k” szekciójába tartozzon. Ezért – az egyébként nagyszerű történettel rendelkező – Silent Hill széria harmadik részét tervezem kivinni. Ezen felül a grafikai orgazmust – de történetileg, irányításilag rosszullétet okozó – Resident Evil 5 van kijelölve kipörgetésre. Emellett még az agyondícsért Assassin’s Creed vár. De korábbi kedvencek, mint a Tomb Raider Underworld, The Sims 3, és a Lost: Via Domus is felkerült.
És most képek (Kattintásra nőnek!):

Elkezdődött!

Kezdetét vette a december, mint az utolsó hónap a 2009-es évben.  Ahogyan lenni szokott, természetesen elkezdett mindenki készülődni az ünnepekre, már most. A város javában fel van díszítve, külön öröm számomra, hisz végre némi stílusérzékű “csapat” vette kézbe a belváros feldíszítését, s igazán igényes munkát végeztek. Teljesen elfogadható, szemet gyönyörködtetőre sikerült, így legalább lesz valami pozitívum a szürke hétköznapokon, amikor épp a buszmegállóba baktatok.

Meglepő módon meglehetősen jó idő van, amit vétek lenne nem kihasználni. Gondolom majd jönnek a durva fagyok, de addig lehet lazulni. Ugyan hétköznap itthon vagyok köszönhetően annak, hogy az iskola fenemód lefáraszt, a tanulás végképp leszívja minden agysejtem, így a szabadidőmben inkább bámulom meredten a képernyőt, mint sem megmozdítsam bármelyik végtagom. Ettől függetlenül fel kell készülni a hidegre! Szóval a kelleténél több itthon ülés lesz, szóval kell valami elfoglaltság. Mivel merevlemez vásárlást kénytelen vagyok odébb tolni, ezért tesztelve az új PC-m képességeit úgy döntöttem, jó pár játékot előveszek, kipróbálok, kipörgetek. Nos, első áldozat a Resident Evil 5 volt, aminek tetszetős grafikája volt ugyan, de annyira monoton játékmenettel bírt, hogy végül letöröltem. Utána természetesen az agyondicsért Batman: Arkham Asylum jött, ami számomra kétesélyes. Vasárnap akadtam rá a Star Wars: The Force Unleashed Ultimate Sith Edition-ra, melyet sikeresen kipróbáltam, s alig pár órája be is fejeztem (külön bejegyzést szentelek neki).
Ehhez kapcsolódik, hogy vasárnap nagyban telepítettem, s szépen el is ment az éjszakám egy negyede, ami azt vonta maga után, hogy a másnapi suli sztornózva lett. Mivel többen jelezték, hogy a mai, illetve a holnapi napot kiveszik szünetnek, s így már csak “Hol volt, hol nem volt” emberkék maradnak, így itthon maradtam. Program szokásos: kellemes elfoglaltság a jó meleg szobában.

Estére pótolok sorozatok terén, illetve filmeket is illene elővennem, amik már elég rég itt sorakoznak a lemezem megtekintetlenül.

Azok a fránya hétköznapok

Valahogy jó időzítés volt, hogy pont egy héttel őszi szünet után tudtam teljessé tenni lassan egy éve épülő PC-met. Természetesen a hétvégém arra ment el, hogy teszteljem teljes egészében, s lássam, hogy valójában mire is képes a kicsike. Ezen felül pedig jó pár dologra rájöttem.

Először is pénteken fel tudtam volna tenni a Windows 7-et, csak várni kellett volna egy kicsit, hogy bejöjjön a választó képernyő, ugyanis ezt teszteltem tegnap. Azt, hogy mennyit kellett volna nem tudom, hisz elég sok időt töltöttem kint. Egyrészt jó, mert tudom, hogy semmi probléma nem lesz, ha visszakerül az általam favorizált operációs rendszer, ám másrészt érdekelne, hogy miért is hosszabb a választóképernyő megjelenése. Bár sejtem, hogy a DVD íróhoz lehet köze, ami már az előző gépben is váltogatta, mely audió/mp3 lemezeket akarja beolvasni. Szóval megvolt az öröm, de mivel először játékkal tesztelem, így marad az XP 1 GB ram esetében pedig mindenképp. Lássuk, így mennyi ideig fogja bírni az XP.

Eddig mindegyik játék csont nélkül futott. A legújabb, legrendszerigényesebb is elindult, ráadásul piszkosul jó sebbességen az általam belőtt felbontáson. Már most érzem, hogy eme PC alkatrészenkénti összeválogatása iszonyatosan jó volt, bár remélem, nem lesz terhelési probléma belőle, ha minden ilyen szépen fut.
Hétvége alkalmával két játékot pörgettem ki teljesen. Az egyik a Terminator Salvation és a Tomb Raider Underworld volt, mindkettő remek teljesítménnyel futott.
Tesztelve a konfigurációt leszedtem a Resident Evil 5-öt, ami csak grafikailag jó, egyébként minden téren ugyan olyan (sőt pocsékabb), mint az előző része. Továbbá röppent le a Batman: Arkham Asylum is, de szigorúan csak demóban, szintén elindult, bár nem tudom, hogy megéri-e beszerválni a teljes játékot is. Ajánlásra pedig jön lefelé a Crysis is.

Holnap suli, immáron biztos, hogy hullaként fogok reggel felkelni, annyi szent. Remélem másnapra nem kell majd tanulni, minden bizonnyal én nem fogok. Igyekszem betartani a korai lefekvést, hogy ez idén a vizsgaidőszakban ne okozzhasson problémát. Emellett jó pár játékot tervezek még kipörgetni, ami potenciálisan veszi el majd az időt a sorozatoktól, filmektől. Mivel hétköznap nem igen fogok sehová se menni, hétvégén pedig egyéb dolgom is van, valószínűleg több széria kerül parkoló pályára.

A nap jó híre, hogy sikerült életet lehelnem a régi DVD lejátszómba, ami rendhagyó módon remekül kezeli a feliratos .avi kiterjesztésű filmeket, sorozat epizódokat, bár kicsit kezdek kételkedni abban, hogy valóban problémája volt-e. Annyi bizonyos, hogy az aktuális epizód maradnak PC-n való megtekintés formájában, ugyanis az újraírható lemezekkel inkompatibilis lett. Bár, amennyit használtam egyáltalán nem csodálkozom. Ennek fényében csak nem szedem le ismét az Alias utolsó három évadát, meg tudom tekinteni TV-n is.

Resident Evil 4 (2007) Teszt

Platform: PC

Nem vagyok egy nagy játékos, nem voltam, s feltehetően nem is leszek, több okból is. Először is rettentően kevés játék van, ami nálam megér egy kipróbálást, majd egy az egyben való kipörgetését. Utána már kérdéses, hogy előveszem-e többször, vagy pedig hagyom hadd pihenjen egy írható lemezen az idők végezetéig, vagy addig, míg valaki kölcsön nem kéri.

Ennek fényében hallatlanul kevés játék van, amit tényleg szeretek. Persze azért annyira nem válogathatok, hisz jeleneleg a PC-m nem csúcs kategória, így az új játék megjelenéseket többnyire csak hónapokkal később tudom kipróbálni. Emellett pedig rendkívül kevés az olyan játék, ami igazán beszippant, amiért még pénzt is vagyok áldozni. Eddig a trónon a Tomb Raider széria uralkodik, s látszólag vetélytárs nélkül, aki letaszíthatná. Hozzá közelebb esetleg a néha előkapott The Sims sorozat első, majd második része áll, illetve még itt van feltelepítve, de csak feltelepítve immáron több, mint három hete a harmadik rész is.

Pár játék van csak, amit ténylegesen elkezdtem az elején, majd pedig teljesen kijátszottam. És ahhoz képest, mennyit próbáltam ki, horrorisztikusan alacsony azon játékok száma, amik legalább egy végigjátszást megértek részemről. A legutolsó, ami ezt a megtiszteltetést elkönyvelhette nálam, az a Resident Evil 4. Ami azért egy szinten vicces, hisz a mozifilmeken kívül – amik eléggé tetszettek -, semmilyen tapasztalatom nem volt a játékok terén. Ez lényegében abból fakad, hogy a harmadik rész már erősen inkompatibilis volt az XP rendszerrel, így az első két résszel már nem is próbálkoztam. Ami viszont eléggé balszerencsés, hisz az igazi Resident Evil játékok mégis csak azok voltak.

A horror, mint filmes műfaj a kedvencem, játékban már kevésbé, legalábbis eddig részemről értékelhető játékkal még nem találkoztam. Talán ide tudnám sorolni a Silent Hill-t, amit csak elkezdtem, de csak elkezdtem. Történet ugyan az, mint amit fentebb írtam, habár erre a sorozatra igaz az, ami a Resident Evil sorozatra kevésbé: nincs értelme belekezdeni bármely játékba, ha előtte nem pörgetted ki az előző epizódokat.

Tovább

Már csak egy hét…

Hihetetlen, hogy mennyire tud rohanni az idő. Tisztán emlékszem arra, amikor kisétáltam az iskolából, hogy itt van a jól megérdemelt három hónap. Arra is emlékszem, amikor először kellett menni gyakorlatra, na és persze arra is, amikor utolsó napomat lehúztam. Hurrá, hurrá, maradt kb. 5 teljes hetem, és persze mellé egy csonka, hogy élvezzem a nyarat.

Meló nem jutott már nekem, meg is lepődtem volna, ha lett volna, hisz július közepén diákként ki tud találni közvetítőn keresztül, főleg egy ilyen kis városban? Azt viszont máig nem tudom felfogni, hogy a francba nem jutott nekem előbb eszembe a strand, ami csak 40 percre van innen biciglivel?

Igazából mennék már nagyon. Hiába megyeszékhely ez a város, akkor is kicsi, kevés az olyan program ami igazán érdekel, szórakozó hely meg egyenlő a nullával, igénytelen helyre meg nem megyek. Szabadban sem tud az ember mit csinálni, hisz itt igazából alig van valami. Kivéve a strand. Múlt héten keményen leégtem, még mindig piros a bőrőm, de legalább jó hír, hogy hámlik erőteljesen, s ha vasárnapra elmúlik valamennyire, akkor megint kinézek, de most legalább annyi eszem lesz, hogy csak 1 órára lépek ki, tekintve, hogy 2×40 perces utat kell megtennem biciglivel. Az nem érdekel, hogy mi van a ruha alatt, mert ápol, véd és eltakar, de ha arcon égek le, akkor elég ciki lenne úgy iskolába menni, hogy miliméteres bőrfecnik lógnak az arcomon, mint ha bőrbeteg lennék.

Tegnap nagyon mentem volna valamerre, de ugye augusztus 20-a volt. Gyalog nem akartam sehová menni, biciglivel meg inkább nem is próbálkoztam, mivel a hátsó villogómban kimerült az elem. Azért egy szép büntetés se hiányzik a rendőröktől, akik ilyenkor duplán vannak jelen az utcákon.

Nem nagyon tudtam mást csinálni, így a Resident Evil 4 játékot pörgettem ki, erre rá is ment két napom. Tervbe volt véve, hogy pár filmet meg kellene nézni. Így esett a választás a Harry Potter sorozat első részére, mert ugye nem rajongok érte, de bőven a nézhető kategóriában van. Először akkor láttam, amikor leadták a tévében, s szívesen újranézném, mivel felidézné az akkori karácsonyi hangulatot. De már 4 napja tervezem megnézni, de hát játszottam – mást nem is tudtam csinálni leégett bőrrel -, este elmentem, mire hazajöttem már fáradt voltam, így nem is volt kedvem megnézni egy több, mint két órás filmet.

Tegnap is nehezen jött álom a szememre. Imádom, amikor már nem tudok a gép előtt ülni, így hát lefekszem. De már tévézni se tudok, mert leragad a szemem. Amikor meg kikapcsolom mindkettőt, nem tudok elaludni. Príma. Utolsó sorban pedig azt se felejtsem ki a sorból, hogy itt van az augusztus vége, én pedig egyre inkább törekednék arra, hogy a szabadidőmet hasznosan töltsem, azaz nem a gép, vagy a TV előtt. Ami még könnyen megvalósítható is lenne, hisz egy díszes társaság összeröffenését semmi sem akadályozza, pusztán egyetlen dolog: nincs normális program/helyszín a városon belül. Igazából az aktuális tanévben ez nekem egyáltalán nem tűnik fel, hisz a délelőttöm nagyobb részét elviszi az iskolában töltött idő, így minden egyes percet, amit az iskolai falain kívül töltök, megbecsülöm. De nyáron, amikor 24 órából 24 szabad, és nem igen tudsz mit csinálni…borzalom.

Várom már, hogy elkezdődjön az új tanév, habár abban egészen biztos vagyok, hogy hamar a büdös fenébe fogom majd kívánni, kezdve rögtön az első nappal. Ráadásul tegnap eszembe jutott, hogy az első héten nincs stabil órarend, azaz egy héten keresztül csak osztályfőnökkel leszünk, 12 előtt pedig nem lehet hazamenni. Anyám borogass…

Egy biztos: vissza fogom még sírni ezeket a hónapokat!