Ma több órát töltöttem a szabadban, s miközben sétáltam sok minden eszembe jutott. Többek között az, hogy milyen gyorsan telik az idő, s mennyi minden változhat rövid idő alatt valamint mennyire tud az ember formálódni, s változni különböző szituációk kapcsán. A blog kategóriái között megtalálható volt az (és továbbiakban is megtalálható lesz), amely tulajdonképpen a vizuális szórakozással foglalkozott, s ezen belül pedig a játékokkal, ami továbbra sem korfüggő, hanem inkább egyén függő. Igazából soha nem voltam igazi játékos, hiszen kevés kedvencem volt ellenben a kijátszott játékok számával, s nagyon gyorsan el is felejtkeztem sokról. Épp ezért volt meglepő, hogy rákattintottam a szóban forgó kategóriára, s csak néztem mennyi mindent magamévá tettem annak idején, s mennyire a feledés homályába veszett sok cím. Eme hétre előre megbeszélt szabadságkiadás történt, aminek háttere idővel változott, így maradtam a fővárosban. Sajnos azonban az időjárás nem volt kedvező, s ennek köszönhetően két napig a négy fal rabja voltam úgymond. Ekkor ismét előkaptam a tavaly megvásárolt Playstation 4-et, amely sok dologgal kapcsolatban elgondolkodtatott, melynek végére tulajdonképpen annyit éreztem, hogy ez a korszak nálam lezárult, s nem is nagyon leszek eme vizuális világ része többé. De miért is?
Az egyik legjelentősebb ok, hogy soha nem voltam igazán otthonülős típus. Mindig szerettem mozogni, amely elsősorban biciklizésben és sétálásban nyilvánult meg. Sokszor leírtam a blog keretén belül, hogy káros szenvedélyektől mentes típus vagyok, ami annyit jelent, hogy nem dohányzok, s alkoholt sem fogyasztok továbbá semmilyen tudatmódosító szert nem használtam és nem is használok. Ennek következménye az volt, hogy ugyan megyeszékhelyen laktam, de ha kivettem a mozit és strandot akkor szórakozási szempontból tulajdonképpen maradt a disco és a kocsma. Ilyen helyekre nem jártam, aminek elsősorban az ott levők viselkedése volt az ok. Így amikor nem tudtam otthonról kimozdulni vagy csak untam magam, akkor a vizuális világot vettem célba. Ha a filmek és sorozatok nem kötöttek le, s zenét sem akartam hallgatni, akkor jöttek a játékok. Ez a szórakozási lehetőség már akkor is hatalmas összegekbe fájt, ha az ember tényleg mindent élvezni akart. Első körben a számítógépemet fejlesztettem sokszor, de egy adott értékhatárt soha nem léptem túl, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok elhivatott játékos, s emiatt nem éri meg komolyabb összeget beletenni a számítógépbe. Így a legutolsó hardvermódosítás is lassan nyolc éve volt egy GTX 1060 képében. Nem sokkal később követte őt a Playstation 4, mely mögé az exkluzív címek mellett leginkább az az érv volt, hogy Blu-ray lejátszóként is tud működni, tehát nem bukok vele nagyot anyagilag, ha legtöbbször filmnézésre használom. Aztán jött egy vihar, melynek keretén belül villámkár keletkezett, s így rövid ideig lehettem konzol tulajdonos.
A cserét terveztem, de időközben új ismeretségeket kötöttem, s ennek kapcsán pedig felkerült lehetőségként egy Budapestre való költözés. Igazából már nagyon vágytam némi szabadságra, s az akkori munkahelyemet sem tudtam már elviselni annak ellenére, hogy mindenkivel kijöttem, s a főnökeim is megvoltak velem elégedve. A konzol pótlása végül annak köszönhetően meghiúsult, hogy idén tavasszal lesz négy éve, hogy felköltöztem a fővárosba. Ugyan idővel a számítógép is felkerült hozzám, de igazából a másodlagos merevlemezen lévő sorozatok, s filmek megtekintése mellett nem használtam másra. Havonta megvásárolt bérlettel pedig sok helyre eljutottam városon belül és kívül továbbá sok mindenkivel megismerkedtem. Így aztán átalakultak a szórakozási szokásaim. Munka után leginkább zenét hallgattam, mert az kapcsolt ki annak idején is igazán. Utána jöttek a mozgóképes vizuális tartalmak, mint a filmek és a sorozatok. Emellett jó idő esetén maradt a séta, s kirándulás, s több helyre is el tudtam jutni, amelynek központi célja nem az alkoholfogyasztás volt, s számomra is anyagilag elérhető volt. Egy kisebb összeghez jutottam tavaly, aminek köszönhetően tavaly év elején egy elég jó áron lévő használt konzol tulajdonosa lettem. Elő kaptam a régi exkluzív kedvenceket, s azok folytatását, amit nem tudtam magamévá tenni. Majd jött a Spider-man, amire kíváncsi voltam, s az első fél óra után kikapcsolásra került a konzol. A hét első két napja esőzéssel telt, s mivel nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal, így tíz hónap után a hétfői napon bekapcsolásra került a gép ismét, amely érdekes érzelmeket váltott ki belőlem.
Első körben volt egy megdöbbenés, amikor a rendszerfrissítést engedélyeztem, ahol láttam, hogy mikor volt használva utoljára a gép. Aztán megtekintettem a korábban megvásárolt játékokat, valamint a fent említett címmel próbálkoztam, amely fél órányi használat után sem tudott lekötni, így végül kivettem a lemezt, s felkerült végérvényesen a polcra, s ott is fog maradni. Ma ahogy megláttam a napsütést azonnal útra keltem, s közben pedig azon gondolkodtam mennyire volt jó ötlet egy konzolt vásárolni miközben tulajdonképpen már nem igazán tud lekötni. Aztán elgondolkoztam azon, hogy a fő „probléma”, hogy nem vagyok itthon lévő típus, s ennek köszönhetően sokat mozgok. Továbbá dolgozok is, s ha épp nincs program, akkor itthon inkább a zene és utána a sorozat és filmnézés jelenti az igazi kikapcsolódást. Ebbe az időbe pedig a játékok már nem igazán férnek bele. Az pedig tény, hogy amint kijön a tavasz ismét programokat és kirándulásokat fogok magamnak szervezni, s csak sötétedés után fogok hazaérkezni, amikor pedig egy jó kis zenehallgatás lesz majd a kikapcsolódási lehetőségem. Ha pedig belefér az időmbe, akkor pedig jöhetnek a vizuális tartalmak.
Elgondolkodtam azon is, hogy innen hova tovább? Visszafelé az úton azonban eszembe ötlött, hogy használtan vásároltam a szóban forgó gépet, s csak három új játékra költöttem, tehát a kiadott összeg nem érte el a 100 ezres értékhatárt. Eladni nem sok értelme van, hiszen amit annak idején szerettem, s jónak tartottam arról a véleményem nem változott. Nagy összeg az újra értékesítésből nem származna, s a profilomat és az ott lévő adataimat sem szolgáltatnám ki valamint bármikor jöhet egy olyan időszak, vagy időjárás, amikor a négy fal közé ragadok. Akkor pedig minden bizonnyal remek alternatíva lehet majd játszani, amikor már unni fogok zenét hallgatni, s filmeket nézni, s még kimozdulni sem fogok tudni. Ugyan nem jelenti azt, hogy ha valami nagyon leárazva lesz nem fogom megvásárolni pár ezer forintért. Viszont elmondhatom, hogy érzelmileg biztos vagyok abban, hogy vizuális szórakozás szempontjából a játék korszak nálam véglegesen lezárult.
