Stray kedvcsináló

Idén februárban sikerült helyre tennem az anyagi költségvetésemet, így a plusz pénzből elég komolyan elgondolkodtam, hogy mit is kezdjek. Annak idején sem voltam nagy játékos, s sajnos az életben én is megtapasztaltam mit takar az, ha az embert villámkár éri. Idén azonban úgy döntöttem, hogy ha már beleinvesztáltam pár eredeti kópiába konzol fronton, akkor belefér a költségvetésembe, hogy egy használt eszközt beszerezzek. Így újra Playstation 4 tulajdonos lettem. A tavasz azonban parkolópályára tette ezt a fajta szórakozási formámat, s majd a kormányzati intézkedések által emelkedett árak döntenek arról, hogy amikor majd beköszönt a nem túl kellemes időjárás, akkor mennyire is fogok visszatérni erre a pályára. Mindenesetre érdekes volt, hogy belefutottam egy új cím előzetesébe. 

Igen, ez a Stray. Középpontban egy macska van, s elérhető nem csak mindkét generációs konzolra, hanem egyben PC-re is. Bevallom gondolatban eljátszottam azzal, hogy majd teszek vele egy kört, de a tízezres ár címke eltántorított tőle. Egy akció keretén belül talán lemegy annyira, ami talán egy egyszer játszható, de érdekesnek látszó játékra megfelel. 

The Last Of Us: Part II (2020) Teszt

Platform: Playstation 4

Ha a vizuális szórakozásról van szó, amely a odaszegez a TV képernyő elé, akkor inkább azt mondanám, hogy a sorozatok, s a filmek azok, melyek szóba jöttek nálam inkább. Ennek ellenére azért felkeltették a játékok is a figyelmem, de nagyon kevés volt az, amit ténylegesen ki is játszottam, s még kevesebb az, amely személyes kedvencem lett. Sokáig kizárólag számítógéppel rendelkeztem, amire nagyobb összeget nem mertem költeni még akkor sem, amikor beléptem a munka világába, s az anyagi keret jelentősen megnőtt, melyet erre a szórakozásra fordíthattam. Végül engedtem az általam felállított keretekből, s nagyobb összeget fordítottam számítógép fejlesztésre, mert egy multifunkcionális platformként tekintettem rá, amin nem csak játszani, hanem internetezni, filmet és sorozatot nézni is lehet, s nem utolsó sorban még zenehallgatásra is alkalmas, továbbá akár irodai munkát megkövetelő tevékenység is végezhető rajta.
A konzoloktól sokáig tartózkodtam, hiszen minek is vásárolnék belőlük, ha bármi elérhető számítógépre is? Aztán ahogyan jelen voltam különböző fórumokon fiatalabb koromban szembesültem az exkluzív címekkel, amelyek sokszor kivétel nélkül elég minőségi termékek voltak. Annak ellenére, hogy az anyagi keret engedte mégsem vágtam bele ebbe a világba egészen addig, ameddig nem szereztem tudomást, hogy ezek a gépek filmnézésre, s internetezésre is alkalmasak. Ennek köszönhető, hogy nyolc évvel ezelőtt a Playstation 3 változatot, s rá nem sokkal pedig a Playstation 4 változatát is kipróbálhattam a The Last Of Us-ból, amely az egyik személyes kedvencemmé vált. Azonban sok játékidőm nem volt benne, hiszen nem sokkal később az adott konzol egy villámkár áldozatává esett. Ebből fakadóan a folytatást sem tudtam kipróbálni. Azonban pár héttel ezelőtt újra tetőfokára rúgott az érdeklődés eme exkluzív címek iránt, így végül pótoltam a korábban tönkrement konzolt, s ezáltal magamévá tettem a játék második részét. 

Tovább

Nincs megállás?

Sajnos én is azok “szerencsések” közé kerültem, akik sajnos elkapták a Covid nevű betegséget. Én még azok közé tartozom, akik produkálnak tünetet, de tulajdonképpen olyan, mint ha egy erős megfázást sikerült volna összeszednem, amiből szerencsére eddig úgy néz ki elég tudatosan és biztosan lábalok kifelé. Az itthon ülés soha nem volt rám jellemző, így aztán ez a hét jelentősen megviselt, hogy a négy fal közt kellett töltenem. Több filmet újra néztem, s így volt ez a Spider-man franchise esetében is. Ekkor került szemem elé a korábban már egy bejegyzés erejéig említést érdemlő Playstation exkluzív játék is, amelyről azóta több kritikát olvastam. Mivel a tavalyi költözés okozta anyagi nehézséget áthidaltam, s még előttem is állnak bónuszok a munkahelyem töltött idő után, így aztán végül alig használt formában leadtam a rendelést a játékra. 

Természetesen pénzem volt rá, és még bőven marad a játék megvásárlása után, ami egyébiránt anyagilag jó döntés volt, hiszen mindenhol öt számjegyű az ára még így is, hogy két évvel ezelőtt jelent meg. Ráadásul ehhez is társul magyar felirat, így ahogy túllépek a “minek vettem meg” részen azonnal neki is ülök, hiszen már a filmnézés, és a zenhallgatás kikészít itthon, így kell valami új. 

Bár egyelőre hosszú a várakozási idő, s minden bizonnyal ahogy a lemezről való másolás befejeződik még érkezik pár letöltés javítás formában, ami azért is jó, mert két év alatt minden bizonnyal mindenféle hiba napvilágra került, amit a fejlesztők azóta már javítottak. Így bízom benne, hogy jó vétel volt, és nem kell majd tovább adnom rajta. 

A tavasz “ajándéka”

Nagyjából két héttel ezelőtt írtam egy bejegyzést arról, hogy vajon mi is várható részemről a tavasztól. Általában szoktam előre tervezni, de inkább a felszínesség jellemző rám ebből a szempontból. Tavaly nyáron eszközölt albérletváltásra már amúgy is szükségszerű volt két évnyi fent élés után, hogy egy nagyobb lakás legyen ugyanazért az összegért, vagy vállalható felárért. Utóbbi valóban meg is történt, bár a kaukció részével nem számoltam, így aztán egy hosszabb idő következett azzal kapcsolatban, hogy erősen oda kellett figyelnem a költésre. Mivel többször hazalátogattam, s még pár nem várt esemény is volt az életemben, így ez hosszú távon nem sikerült. Ellenben a rosszul induló évkezdés februárban pozitívra kezdett változni. Ami sajnos igaz volt a Covid a tesztemre, melyet múlt hét vasárnapján csináltam meg. 

Sajnos az időjárás most sem kedvezett, s még hóesést is hozott magával. Így sokszor elég vastagon kellett öltözni, s a reggeli ébredés után hiába voltam kómás, ha a munkába való elindulás mindig felébresztett a reggeli hideg időnek köszönhetően. Egész hétre jellemző volt a fáradékonyság, amit a sok munkának gondoltam. Főleg úgy, hogy szabadság előtt elég sok munkanapom volt egyben, és eléggé szét lett szedve a pihenőnapjaim is. Amivel kapcsolatban nem reklamáltam, hiszen szabadság előtt álltam. Az utolsó napon nagyon akartam bizonyítani, hogy csak fáradtságról és kimerültségről van szó, mert sokat dolgoztam, de egy nappal előtte is már délután ágyba zuhantam, s úgy történt ez a hétvégi napon is. Több, mint tizennyolc (két nap alatt több, mint harminchat) órányi alvás után a fáradság, s a köhögés továbbá az étvágytalanság már sejtette velem, hogy mi lehet a probléma. Főleg, hogy azon a héten már hárman is kiestek a munkából pozitív tesztelésnek köszönhetően. Így aztán én is vásároltam egy tesztet, ami azonnal pozitív lett. 

Nem sokat kellett várnom a háziorvosom véleményére, hiszen vasárnap ismét kidőltem délután, és csak azokra a pillanatokra keltem fel, amikor ittam, vagy elmentem wc-re. Ebből fakadóan pedig hamar eljött a hétfő délután, ahol az orvosom szerint enyhe tüneteim vannak. Amellyel részben egyet is értek, ámbár hullámzónak mondanám a fizikai státuszomat. Természetesen örülök, hogy egy erősebb megfázásként élem meg a dolgot. Azt már kevésbé, hogy mit hozott magával. A folyamatos fáradékonyság miatt teljesen parkolópályára tettem a The Last Of Us folytatását, így aztán hiába vásároltam használtan egy Playstation 4-et, ami egyelőre porosodik a szobában.
Az aktuális hetem tulajdonképpen nem szólt másról, mint a filmnézésről. Ami azért is “vicces”, mert egy nappal az utolsó munkanapom előtt bementem a kedvenc sportáruházamba, ahol elérhető áron vásároltam új hátitáskát, valamint cipőt sétáláshoz ezzel is felkészülve, hogy már ezen a héten nekiugrok a lakáson kívüli tevékenységeimnek, ami végül törlődött. Bár elgondolkodtam azon, hogy ha többen kiestek a cégnél, akkor vajon jövő hétre tervezett szabadságom megvalósulhatott volna-e? 

Mindenesetre abból a szempontból “jókor” jött a dolog, hogy a korlátozások enyhítésekor történt ez a dolog, így nem került piros cetli az ajtóra, valamint nem is kellett utóellenőrzés, továbbá kimaradtak azok a dolgok, amelyek az első vagy a második hullámban jellemzőek voltak azoknál, akik betegek lettek. Annak persze kevésbé örülök, hogy a jövő heti terveim buktak egytől-egyig, annak viszont igen, hogy most leszek túl rajta, így valószínűsíthető, hogy legalább fél évig nem kell félnem a fertőzéstől. Persze bízom benne, hogy olyan beosztások fognak születni, amelyek kedvezőek lesznek, s ténylegesen hazalátogathatok a közeljövőben. 

Egy korszak újra nyitása

Hétvégén tiszteletemet tettem hosszabb kihagyás után a moziban. Ennek kapcsán megfogant bennem egy vásárlási szándék, hogy a korábban villámkár áldozatává eső Playstation 4 pótolva legyen. Végül egy hosszabb írásban kifejtettem, hogy végül letettem erről a szándékomról, ami leginkább annak volt betudható, hogy soha nem voltam egy nagy játékosnak mondható ember. Korábban volt egy bőrgyógyászati problémám, amivel kapcsolatban némi összeg volt a számlámon, mert nem voltam megelégedve az állami szakrendelésben dolgozók munkájával. A stílus, és a kezelési módszer kritikán aluli volt, és mivel időközben rendeződött a helyzet, így végül úgy döntöttem, hogy maximum akkor megyek el magánrendelésre, ha újból jelentkezik a problémám. Amelyre nem derült fény, hogy esetleg allergia, vagy valami fertőzést szedhettem össze lévén nem vizsgáltak meg rendesen. Így végül takarékra tettem ezt a dolgot, hiszen jelen pillanatban az elvégzett vizsgálatok alapján minden rendben van. Mai napon egy sétára indultam, és mivel a közelben van egy konzol bolt, ahol használt konzolokat és játékokat lehet venni így betértem, hogy megkérdezem az általam korábban megvásároltakat mennyiért is vásárolnák meg. Végül hosszas beszélgetés után egy megkímélt állapotban lévő első generációs jó állapotban lévő garancia alatt álló használt géppel tértem haza. 

Ahogyan korábban is írtam a konzol alkalmas filmnézésre is, ezért is vásároltam meg annak idején az első konzolt. Az újonnan vásárolható gépek feléért kínálták, így végül úgy döntöttem, hogy mivel több, mint egy hónapja nincs semmi panaszom, így a magánrendelésre szánt összeget inkább erre fordítom. Ugyanis bármikor jöhet egy olyan időjárás, ami nem teszi lehetővé, hogy elmehessek csavarogni. Mindezek mellett a gépet be tudom tenni a hátizsákba, így ha hazamegyek, akkor az esti szórakozás biztosított lehet. Mindezek mellett hiába szeretek zenét hallgatni, filmet nézni, és sorozatozni, azért ha úgy alakul, hogy egész nap itthon vagyok vagy nincs kedvem este sehová menni, akkor egész napos elfoglaltságnak egy idő után unalmas lehet. Másfelől az előző tulaj minden bizonnyal hasonló lehetett, mint én, mert megkímélt állapotban van a gép, továbbá én is vigyázok a dolgaimra. Tehát, ha valami gebasz ütne be, akkor eladásra is tudom kínálni. Így annak ellenére, hogy hosszas gondolkodás után elvetettem azt az ötletet, hogy konzolt vegyek a mai napon végül meggondoltam magam. Bár tény, hogy ha az összeget nézem, akkor senki nem törhet pálcát a fejem felett, hiszen nem vertem magam adósságba. Továbbá “egészségesebb” dolog, mint dohányozni, alkoholt fogyasztani, netán drogot használni. 

A játékkorszak vége (?)

A 2020-as év hasonlóan indult, mint az összes többi. Szerencsére a tavalyi gyomorrontást hamar kihevertem, így szinte gyógyultan mehetettek vissza dolgozni, s a betegségem nem tért vissza. Természetesen megpróbáltam odafigyelni az étkezésemre, s jelenleg is azon gondolkozok, hogy hogyan is tudnám magam egy kicsit is észerűbb táplálkozás felé mozdítani, hogy lehetőleg elkerüljem a gyomorbántalmakat úgy, hogy közben azért megfelelően étkezem is. Természetesen ehhez megfelelő anyagiak mellett megfelelő hozzáállásra is szükség lesz. Utóbbit pedig sokkal nehezebb megszerezni, kialakítani, mint az ember gondolná.

Az év egyébként abból a szempontból jól indult, hogy megtudtam, hogy a kihirdetettel ellentétben tízezerrel nagyobb bér üti a markomat elsejétől, mint ahogyan az eredetileg be volt jelentve, és februárban további béremelésre számolhatok, ahogyan a próbaidőm lejár.
Mindezek fényében megpróbáltam magam jól elfoglalni, ami azért annyira nem jött össze, hiszen sajnos a rossz időnek köszönhetően a mozgásom majdnem a munkajárásba és a bevásárlásba esett bele, valamint ha nem szerveztem be magamnak programot. Ennek ellenére azért többször előkaptam a telefonomat, és megörökítettem, amit láttam, többek között az erkélyről látható Puskás Ferenc Stadion éjszaka.

A hónap többször lepett meg minket nagyon jó idővel, ámbár nagyon sokszor iszonyatosan haragos voltam amiatt, hogy ezeket a pillanatok majdnem mindig akkor voltak, amikor dolgoztam. Ebből fakadóan a januárra tervezett normafai kiruccanásom többször megfeneklett. Azonban az egyik pihenőnapomon már annyira untam magam, hogy képtelen voltam arra, hogy a négy fal közt szenvedjek, így útra keltem. A telefonom applikációját használtam, amelyben kizárólag a sétálással eltöltött időt mértem.

Annak ellenére, hogy egyedül voltam, s hétköznap tudtam ezt megtenni több, mint 13 km-t tettem meg gyalog viszonylag hideg időben. Iszonyatosan élveztem, hogy nem esett semmi, és akkor végre kijuthattam végre a szabadba.
Megfordultam a Margit szigeten, s ott is maradtam addig, míg be nem sötétedett. Így megnéztem hogyan van kivilágítva a híd.

Természetesen nem csak a szabadban sétáltam, hanem bementem jó pár plázába, s többek között a MediaMarkt-ba is. Lassan öt éve annak, hogy 2015 novemberében olyan jól oldottam meg az anyagi dolgaimat, és adtam el pár már általam nem használt műszaki cikket, hogy megvásároltam az akkor százezer feletti árcímkével rendelkező Playstation 4-et, amihez akkor az eladások utáni bevételemhez pusztán 20 ezer forintot kellett hozzátennem, hogy meg tudjam vásárolni. Nem sokáig tudtam élvezni a gépet, hiszen fél éven belül egy villámcsapásnak köszönhetően tönkrement.
Sajnálatos módon az anyagiak nem tették lehetővé sem a javíttatást, sem pedig új gép vételét. Azonban minap kiszúrtam, hogy bőven százezer alatt volt a gép, s tisztában voltam vele, hogy a hitelkeretemet használva megtudnám vásárolni, de mégsem tettem. Egyik részről elkezdtem gondolkodni azon, hogy még otthon laktam sajnos nem igazán volt szórakozásom otthon, mintsem a sorozatok, filmek nézése, és játék. Emellett pedig a biciklizés jó idő esetén, hiszen ugyan nem kis városban laktam, de sajnos egy alkoholt nem fogyasztónak, és éjszakai életet mellőzőnek maradt a mozi és a strand, mint kimozdulási lehetőség. Felköltözve a fővárosba pedig szinte meglepő, hogy mennyi lehetőségem van a kulturált szórakozásra, és ha több helyre el akarok menni, akkor már az utazás milyensége is időt vesz el, hogy akár egy napot is tartalmasan töltök el, hogy közben nem vagyok otthon, és nem mindig ugyanazokra a helyekre megyek.

Másrészről felhoztam az otthoni gépemet még tavaly, de azzal sem játszottam sokat, s mivel soha nem voltam igazi nagy játékos, így végül felülkerekedve a vásárlási ösztönömön a leakciózott gép végül az üzletben maradt.
Nagyon büszke voltam magamra, mert odahaza az ilyen dolgokat nem tudtam nem meglépni. Elképzelhető, hogy lesz majd egy ilyen gépem, de nem hiszem, hogy erre akarnék pénzt fordítani. S ahogyan kijön a jó idő egyre kevesebb időt fogok itthon tölteni. Egyedül a kerékpár hiányzik, amelyet otthon hagytam, mert véleményem szerint a főváros közlekedése alkalmatlan arra, hogy kerékpárt használjak, mint közlekedési eszközt.

Spider-Man “csemege”

Szeretek a képernyő előtt görnyedve megfeledkezve a világról játszani, s ezáltal egy másik univerzum magába ragadjon. Azonban többséggel ellentéttel nekem nagyon kell, hogy tetszetten egy adott cím, hogy az ne csak fél órányi játékidőt jelentsen, amelynek végeredménye az adott alkotás törlése. Emiatt nagyon kevés az olyan, amit végigvittem, s hajlandó is vagyok még egyszer (vagy voltam) nekiülni.
Az egyik várományos a playstation 4 exkluzív címje a Spider-Man, mely a videók és képek alapján valóban jónak ígérkezik. Egyelőre még csak külső szemlélődő vagyok, hiszen a korábban tönkrement konzolt még mindig nem pótoltam, és a minden bizonnyal kezdő 20 ezer forintos ár sem lesz számomra instant vétel. 

Természetesen érkezett még pár videó is:

Az év első havazása

Gyermekként nagyon szerettem a telet. A tulajdonságai közül egyedül a hideg részével volt bajom, de minden mást élveztem benne, de leginkább azt, hogy szép. Hiszen nincs annál szebb, és jobb érzés, amikor az ember a frissen hullott havat ropogtatja a lába alatt. Kivétel ez alól persze az, amikor havat kell lapátolni. Sajnos a karácsony ismét “fekete” maradt, de mára megérkezett a havazás, s bízom benne marad is belőle valami reggelre, és a későbbi napokba. Valamint abban is bízok, hogy az elkövetkezendő két hónap elegendő lesz a télre, s márciusban már kezdődik a tavasz.

Újévi fogadalmaim nem voltak. Egyrészről nem hiszek bennük, s  rengeteg olyan dolog közbejöhet, amely ezeket meghiúsítja. Jelen pillanatban nagyon örülök annak, hogy ismét sikerült fizetésemelést kapnunk, melynek köszönhetően az egész évre való tervezésem könnyebb lett. Bízom abban is természetesen, hogy sikerül jól bánnom a pénzemmel, s semmi nem jön közbe. S itt elsősorban nem az impulzus vásárlást értem, hanem a meglévő tulajdonaimnak a renoválását, illetve pótlását eltűnés, és tönkremenetel esetén. 

Tavalyi évre terveztem, de végül átcsúszott erre az évre az egykor megvásárolt, majd villámcsapás következtében tönkrement Playstation 4 pótlása, amely bevallom nagyon feladta nekem a leckét. Hiszen annak idején a Playstation 3-at is csak azért vásároltam meg, mert lejátszotta a Blu-ray és a DVD lemezeket, ezáltal nem lett volna felesleges pénzkidobás azért a 2-3 exkluzív címért, amire évek óta vágytam. Először is önmagában véve az Uncharted széria négy része és a The Last Of Us nem lenne elég húzóerő az új konzolba való pénzfektetésbe, még úgy sem, hogy az utóbbi címnek jön a folytatása. Főleg úgy, hogy decemberben egy elég komoly akció keretén belül szert tettem egy minden fájlformátumot lejátszó Blu-ray lejátszóra. Ámbár végül úgy döntöttem, hogy csak pótolom a fent említett konzolt, hiszen a lejátszó is bármikor meghibásodhat, s a számítógép is. Habár a fejtörést inkább azt adta, hogy hiába vásároltam meg két éve az akkor újnak és elég stabilnak számító GTX 1060-at, ha játszani munka mellett szinte nem szoktam. Se kedv, se idő nincs rá.
A tavalyi pesti kiruccanásom alkalmával nagyon sokat tanultam. Például azt, hogy nem érdemes kitennem a lábamat itthonról szűkre, szinte fillérre számolt pénzzel, mert az úgy sem fogom tudni betartani. Így a végcél a téli időszak alatt a spórolás, és a vásárlás megváltoztatása részemről. Utóbbinál leginkább az impulzus vásárlások értendők, melyek az utóbbi időben élelmiszerre összpontosult. Lassan olyan leszek, mint egy nyugdíjas, aki meglát valamit akcióban, s rögtön megveszi. Ennek következménye volt a sok lejárt szavatosságú termék kukában való kikötése. Ezen próbálok változtatni, ami egyelőre nagyon jól megy. Természetesen a táplálkozásomon is finomítottam, hogy minél több egészséges, s vitamindús étel kerüljön a szervezetembe, ugyanis tavaly április óta nem voltam megfázva, s nem is szeretnék az lenni. Főleg úgy, hogy mindenki beteg körülöttem. A cél persze az, ha nem is sikerül elkerülnöm, de legalább ne kényszerüljek táppénzre. 

Ugyan sokan nem értik, de amikor beköszönt a rossz idő, s 10°c alá csökken a hőmérséklet, akkor én fogom a bicajom, s szépen elteszem téli álomra, s mindenhová gyalog járok. Ennek oka pedig az, hogy sokkal jobban fázok biciklin ebben az időszakban, mint gyalog. Valamint nem túl kellemes reggel felébredni, majd pedig ráülni a hideg ülésre. Fent látható képen pedig ma le is mértem, hogy nagyjából mennyit is gyalogoltam, miközben bebaktatva az adóhivatalba elrendeztem az adózási kérelmemet.
S persze bízom abban is, hogy ha nem is ebben a hónapban, de február elején is megkapom az év eleji szabadságomat. Igaz nem sokat fogok tudni csinálni az időjárás miatt, de reménykedek benne, hogy lesz elegendő programom majd, hogy ne unjam magam halálra. 

Felemás évzárás

Aki nyomon követi a helyzetjelentés kategória bejegyzéseit, annak nem lehet szokatlan, hogy az év utolsó napján kilövök a virtuális világba egy összegző bejegyzést az adott évről. Időm engedi, hiszen korábban is leírtam, hogy lassan kilenc éve úgy döntöttem, hogy nem erőltettem az ünnepeket, melyek gyermekként sem jelentettek túl sokat nekem. Felnővén pedig beláttam, hogy akkor tudok jól szórakozni, ha azt csinálom, amit akarok, és nem azt, amit KELL. A szilveszter volt az utolsó ünnep, amibe belekapaszkodtam, de az utolsó próbálkozásom ezen a napon való szórakozásra is rosszul sült el. Végül be kell látnom, hogy egy olyan embernek, aki nem tűri meg maga körül a részeg embereket, s ő maga nem is fogyaszt alkoholt élvezhető, és kulturált szilveszteri program nem jöhet össze. Igazából nekem ez a nap ugyan olyan, mint az összes többi. Egyedül csak az emberek petárdákhoz, tűzijátékokhoz és italhoz való hozzáállása zavar, ami nem teszi lehetővé azt sem, hogy egy könnyed esti sétát tegyek a környéken biztonságban. 

Az év eleje eléggé harmatosan telt. Igazából próbáltam pofozgatni a bankszámla egyenlegem, mert szerettem volna a korábban villámkárt szenvedett Playstation 4-et pótolni, de sajnos idén is igaznak bizonyult az a mondás, mely szerint ami elromolhat, az el is fog romolni. Szerencsére idén azért visszafogottabban történtek ezek a dolgok, így komoly anyagi kár nem ért abból a szempontból, ha valami tönkrement, vagy pótolni kellett.
A tél inkább hideg volt, mint sem hófedte, de idén azért először hosszú évek után érdekes volt megtapasztalni a – 20°c hőmérsékletet. Érdekes volt látni a befagyott élővíz csatorna felületén mennyire bátran csúszkáltak az emberek és azok gyermekei. A korábban megvásárolt Huawei P8 Lite telefonommal meg voltam elégedve, de azért elment az idő felette, illetve némileg már a töltő csatlakozó része is lötyögött a telefonban, így végül hosszas gondolkodás után áprilisban nem játékkonzol vásárlás lett, hanem Huawei P9 Lite 2017 megvásárlásra. Az előzőt eladva tulajdonképpen az eredeti ár feléért szereztem meg. Először még bántam, hogy megvettem, de a remek fotói, és a jó akkumulátora meggyőzött, hogy nem volt rossz vétel. A nyár viszonylag eseménytelenül telt, hiszen voltam oly ügyes, hogy mivel nem volt előre tervezett programom, így aztán belementem abba, hogy tavasszal és nyár elején szabadságot kapjak, majd egész nyáron dolgozzak. Ebből fakadóan pedig sokat tanultam. Főleg úgy, amikor utólag rájöttem, hogy mennyiszer jó lett volna az az egy hét szabadság. 

Fentiekkel ellentétben azért szerencsésnek mondhatom magam, mert a szeptemberi szabadságom jól telt, habár voltak benne esős napok. Azonban feljutottam ismét Budapestre, ahol több napot tölthettem el, s elég sok helyre eljuthattam, amire egy nap alatt nem lett volna lehetőségem. Nyilván nagyban hozzájárult, hogy remek társaság is adott volt, így aztán nagyon jól szórakoztam. Főleg úgy, hogy eljutottam végre a Tropicariumba, ami nem volt akkora durranás, mint ahogyan bereklámozták, de mégis jól éreztem magam.
Ahogyan lenni szokott mikor látjuk, hogy minden rendben lesz, és már tervezünk bármi közbe jöhet. Így történt múlt hónapban is, amikor sajnálatos módon folyadék került a számítógépbe, s több alkatrészt kellett cserélni. Igaz, hogy a százezres tételt nem érte le, de még így is eléggé fájt az összeg, amit ki kellett pengetnem az új alkatrészekért. Az alatt az öt nap alatt pedig tulajdonképpen nem volt más szórakozási lehetőségem, mint a telefon, és az IPTV, amit egyébiránt nem is használok. Mivel a korábban tulajdonomban lévő játékkonzol csak az eredeti Blu-ray filmeket volt hajlandó lejátszani, így aztán egy leárazás keretén belül szert tettem életem első Blu-ray lejátszójára, hogy ha hasonló helyzetbe kerülnék, akkor legalább filmet tudjak nézni. Szerencsére beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Mindezek mellett mind anyagilag, mind pedig béren kívüli juttatásban is eléggé bőkezű volt a cég, így a november végi vásárlások nem nagyon látszódtak meg a bankszámlám egyenlegén. 

Jövőre komolyabb dolgokat nem tervezek. Ami tény, hogy szeretném a játékkonzolt pótolni, valamint egy középkategóriás, 100 ezer alatti értékű laptop vásárlásán töröm a fejem. Utóbbi akkor kellene, ha az asztali PC meghibásodna, akkor nem kellene rögtön szaladnom és megvásárolni az alkatrészeket. Ráérne míg összegyűlik a pénz, addig pedig használnám a laptopot.
Budapesti út ismét be van tervezve, habár nem tudom mikor lesz valóban esedékes. Bízom benne, hogy tavasszal sikerült majd ismét 5-6 napot fenn tölteni, s ismét bebarangolni az egész várost. Habár tény, hogy látványos volt, viszont az emberi hozzáállás, amit a fővárosi lakosok tanúsítanak, és alkalmaznak mindennap nem túlságosan pozitív. 

 

A sárga ötven árnyalata

Hamar végére érünk lassan ennek az évnek, ami részben tetszik, részben pedig nem. Egyrészről jó pár tervemet sikerült megvalósítanom, amit terveztem, másrészről pedig akadtak olyanok, amik nem. Utóbbinak a többségének megvalósításának akadálya pedig leginkább az anyagiak voltak a probléma forrásai, amit próbáltam ellensúlyozni némi túlóra vállalásával. A korábbi munkahelyemen szinte állandó jelleggel volt túlóra, s ha úgy alakult, hogy többet költöttem, mint szerettem volna, vagy valamit kinéztem, akkor bizony lehetőségem volt némileg “szépíteni” az egyenlegemen, ami fizetés után jellemezte a bankszámlámat.
A munkahely váltással nagyon sok minden változott, ámbár a fizetésemet érintő változások inkább negatívnak mondanám. Hiszen jelenlegi munkahely az évben két olyan ünnepet jelölt ki, amikor szükség van az emberre, s fizet túlórát. Egyik a húsvét, másik pedig a karácsony és az azt követő újév. Mivel utóbbit pár nap választja el, így szinte tekinthető egy ünnepnek is. 

Beköszöntött rendesen az ősz, azaz magával hozott mindent, ami némi változással járt a viselkedésemet illetően. Első körben igyekeztem minél több vitamint juttatni a szervezetembe, hiszen jellemző erre az évszakra, hogy eléggé becsapós tud lenni. Így aztán imádtam, amikor reggel és este az ember majd megfagy, ellenben napközben meg megsül. Ennek ellenére szerencsésen elkerült eddig a megbetegedés, így bízom benne, hogy ez a tendencia maximum egy enyhe takonykórban fog csak végződni, s nem leszek egészen beteg. Hiszen én azon férfiak közé tartozom, akik egy 38°c-os láznál már haldokolnak, s ilyenkor jelentősen megviseli a pénztárcámat, ha felvásárolom a fél gyógyszertári megfázásra való készletét.
Másik dolog, ami nem igazán tetszett, hogy a változékony időjárás miatt úgy döntöttem, hogy a biciklivel való közlekedés minimálisra csökkentem, így csak akkor használom, amikor muszáj. Ha lehetőség engedi, akkor mindenhová gyalog járok, hiszen így közlekedve kevésbé szoktam fázni, mintha a bicajra gyakorlatilag odafagyok. Mindezek mellett megtörtént az óraátállítás, így már délután négy után szinte sötét van, s én be is álltam erre szépen. Szabadságom elfogyott, így jönnek a kemény munkanapok feltehetően jövő év februárjáig, így aztán a téli szokásomat felvéve csak szükség esetén, vagy megbeszélt program kapcsán hagyom el a házat. Ebből is fakad többek között, hogy ilyen jól fel tudtam magam hozni a Vészhelyzet kapcsán, ami olyan jól alakult, hogy lassan már álmomban is műtenek, műtök. Ezek mellett próbáltam kihasználni olykor jó időt, ami eléggé változékony, de nem mindig sikerült. 

A jelenlegi időt kihasználva igyekeztem több fotót is készíteni. Egyrészről kíváncsi voltam mit is tud a telefonom, ámbár hamar beborult, s így gyorsan haza kellett jönnöm. A fenti képekből pedig jól látszik, hogy még mindig nem tudok olyan képeket készíteni, mint melyek megtalálható az interneten, s bárki háttérképnek használja szívesen.
Mindezek mellett már céltudatosan készülők az elkövetkezendő másfél hónapra, hiszen feltehetően szabadidőm jelentős részét itthon fogom tölteni. Egyrészről a hamar elfog telni a következő három hét, s ahogy megindul a december készülhetek az emberek idióta viselkedésére, vásárlási mániájára, s mellette a munkahelyemen rám váró túlórákra. Amiből mennyi fog megvalósulni nem tudom, de igyekeztem mindegyikre jelentkezni. 

Kérdés persze azonban, hogy a decemberem hogyan is fog alakulni. Az utolsó hónapra terveztem, hogy a tavaly nyáron elhalálozott Playstation 4 pótlásra kerüljön, azonban nem tudom, hogy mennyi pénz is üti a markomat. Egyrészről a tavalyi plusz összegek érkezéséről nincs hír, mely minden bizonnyal nem is kapunk, hiszen az év eleji fizetés emelés magával hozta ennek az elbukását. Másfelől viszont amennyiben elegendő pénzem is lesz rá nem láthatom előre, hogy a vásárlás pillanatában az azt követő három hétben lesz-e, s ha lesz mennyi váratlan kiadással kell számolnom. 

A képen látható egyedet néztem ki, melynek ára jelenleg 80 és 94 ezer között ingázik. Nem tudom karácsonykor lejjebb megy-e, vagy a két ünnep között, mert akkor láthatom igazán, hogy megéri-e nekem megvenni. Ugyanis tervem jelenleg az, hogy december 20 és január 24 közé teszem a megvásárlását, mert ekkor jobban fogom látni, hogy hogyan is fognak alakulni az anyagiak, arról nem is beszélve, hogy egy váratlan megbetegedés mennyi pénzt is tudna részemről felemészteni. 

Mivel elég kemény lesz az év vége, így addig minden bizonnyal igyekszem annyit pihenni, amennyit csak tudok, ámbár már előre látom, hogy mennyi lemondott program és találkozó lesz részemről, mert nem lesz kedvem kimozdulni itthonról. 

E3: Marvel’s Spider-man előzetes!

Az E3 egy olyan rendezvény, ahol a játékstúdiók bemutatják az éppen készülőben, vagy megjelenés előtt álló alkotásaikat. Bevallom, hogy ezeket nem nagyon szoktam kísérni, lévén játékok terén nagyon kevés az olyan, ami tényleg tetszik. Mindezek mellett pedig még az is hozzátartozik, hogy szórakozás terén a játékkal ütöm el a legkevesebb időmet. Így aztán nekem teljesen kimaradt, hogy a korábban már látott Spider-man játékból érkezett egy újabb adag kedvcsináló. 

Ha őszinte akarok lenni, akkor tetszik így videóra ránézve. Azonban sajnálatos, hogy egy részben exkluzív cím, továbbá minden bizonnyal megjelenés napján, illetve utána fél évig, évig minimum tízezer forint felett lesz az ára, ennyit pedig ténylegesen sokallok kiadni érte.
A konzolvásárlást (ami inkább pótlása az előzőnek, mely viharkár áldozata lett tavaly) egyébiránt késő őszre, vagy decemberre toltam át. Eme játék sajnálatosan 2018-ban jelenik meg, így kizárt, hogy akciósan, s géppel együtt be tudnék szerezni egy példányt belőle. De mindenesetre azért bízom, hogy megjelenés után fél éven, éven belül leesik valóban vállalható összegre, még akkor is, ha egyébiránt lenne lehetőségem teljes áron kiadni érte pénzt. 

Szilveszteri utózönge!

Szépen, de csendesen eltelt a 2016-os év. Ahogyan lassan az elmúlt tíz évben, idén is megőriztem azt a “hagyományt”, hogy nem mentem sehová. Ugyan lett egy felkérés, ahol minden bizonnyal nem a “bebaszunk a gecibe” hozzáállással töltöttük volna az időt, de ott aludni nem akartam, az utakon jelenlévő ittas és ész nélküli petárdázók miatt inkább biztonságosabbnak tartottam itthon lenni.
Természetesen most is vizuális szórakozások voltak a középpontban, mint a Cities: Skylines, illetve a Crysis. Mindezek mellett persze történt némiképp bealvás is, amit az előző napi munkának tudható be elsősorban. Az új szerencsére csendesebben telt, ámbár több napot töltöttem itthon, de végül csipás szemmel kezdtem meg munka szempontjából az új évet. Aminek viszont örültem, hogy a mai napon ismét részem lehetett “igazi” télben, azaz szép kis hózáporban:

Sajnálatos módon elsősorban a téli szezon olyan, amikor olyan időjárási körülmény áll fenn (értsd: szétfagyok), ami miatt gyalog közlekedek, amennyiben lehetséges. A munkahelyemre is így megyek, melynek csak oda alapjáraton 40 perces séta. Amikor kiléptem akkor kezdett el esni. Nagyjából tíz percnyi havazás eredménye a fentebb lévő képek, s mire hazaértem már minden fehér volt.

A mai napon viszont új irányt vett a Playstation 4-el való tervem. A Sony Support magyarországi elérhetőségén e-mail-re nagyjából egy hét múlva reagáltak, s telefonon pedig kétszer kellett próbálkoznom legalább 12 percnyi várakoztatással, melynek összköltsége volt legalább 2500 forint mobilról. A szervizhez irányítottak, melyet több, mint egy hétig hívtam, mire ma sikerült beszélnem velük, de akkor is csak vérnyomás emelésre volt elegendő.
A fentiek fényében véleményem szerint a hivatalos támogatás egyenértékű egy kupac lótrágyával, ha nem garanciális ügyintézésről van szó. Terméket nem javítanak, de a gépet cserélik, melynek össze 67 ezer forint szállítási költséggel együtt. Többet modellszám nélkül nem tudnak mondani. De lényeges, hogy külsérelmi nyom ne legyen a gépen. Ez, amit igazából nem értettem, mert véleményem szerint, ha nem garanciális csere, s nem kis összeget kell fizetnem az újért, akkor aztán szerintem darabokban is visszaküldhetném. Bár a dolog mögött szerintem az áll, hogy első körben nem elektrotechnikai hulladék lenne a jelenlegi masinából. A hozzáállás, meg az ár, ami nem kicsit sokkoló, hiszen első generációs modellről van szó, azóta megjelent egy tunningolt Pro változat, valamint egy kisebb, csendesebb, hardveres szinten kicsit fejlesztett Slim változat is:

Ha cserében gondolkodok, akkor nagyjából szállítási költséggel együtt saccolva 70 ezerben kellene gondolkodnom. A dolog érdekessége, hogy ha értékesítem a jelenlegi gép használható alkatrészeit (gamepad, merevlemez), már abból egy 12-15 ezer bejönne. Ha ezt hozzáadom a saccolt árhoz, akkor a képen látható Slim 82 ezres árát ki tudom perkálni, azaz felesleges gépcserével foglalkozni.
Ez azért is gáz, mert nem tudom, hogy csak a magyarországi terméktámogatás ilyen, vagy ez az általános a Sony-nál, de elég durva, hogy tavalyi érdeklődésemnél 60 ezret mondtak, mikor a legolcsóbb gép 100 ezer volt, s most, amikor megbízható webshopokból 82 ezerért lehet venni egy teljesen újat akkor már 67 ezer a csere, melyhez a szállítási költség még hozzájön.

A terv a kontroller, merevlemez, illetve a gép eladása, majd pedig egy Slim változat vásárlása. Bízom benne, hogy a fentebb említett ár stabil lesz, vagy pedig csökken, mert a hivatalos szervizzel nem érdemes foglalkozni, ami elég szomorú egy ilyen értékű gép és cég esetében…

A veszteségek éve volt 2016!

Nagyjából tíz éve már annak, hogy beléptem abba a “virtuális világba”, amit sokan csak internetnet neveznek. Lévén akkor még diák voltam, s saját önálló keresettel nem rendelkeztem, s a szülőké pedig nem volt elég, ezért nagyon sok időt töltöttem a gép előtt, s java részük inkább rajongói fórumok aktív taglistáját erősítve történt. Időközben természetesen kedvet kaptam a weboldalak gyártásához, melyekből készült több tucat, de végül csak egy maradt meg, mely lassan közelít a tíz éves évfordulójához.
Eközben természetesen további weboldalakat látogattam, így blogokba is botlottam. Régen nagyon szerettem naplókat vezetni. Először hagyományos iskolafüzeteket használtam el, később komolyabb határidő naplókat használtam erre a célra. De mivel anyagi, s lehetőség híján megcsúsztam a középiskola derekán, így befejeződött ez a szabadidőtöltés (jelzem, azóta ezeket megsemmisítettem). Azonban a blogok felépítése hasonló volt, bizonyos aranyszabályok betartása mellett (nincs mélyebb magánéleti tartalom, fényképeket privát életből publikálása nincs stb.) végül én is elindítottam saját blogomat, melynek lassan nyolc éve. A helyzetjelentés kategóriát átolvasva azért számomra is elég látványos, hogy mennyit fejlődtem az elmúlt évek alatt nem csak személyiségileg. Viszont a blog hagyományát folytatva az év utolsó napján is kilövök a kibertérbe egy évértékelőt.
Előtte pedig itt vannak az előzőek:

A január részemről nem másról telt, mint a vizuális szórakozásról. A beköszöntött tél még jobban elvette a kedvemet attól, hogy ha nincs intézni valóm, vagy éppen nincs aktuális találkozásra alkalmas személy, akkor bizony a jó meleg komfortzónámból biztosan nem lépek ki. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Szerencsére januárban kaptam szabadságot, így a filmek és a sorozatok mellett a Rise Of The Tomb Raider és az Uncharted: The Nathan Drake Collection szórakoztatott.
A februárnak unottan futottam neki, s hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt tele a tököm mindennel. Legjobban a munkahelyemmel, ahol nem egymás segítése volt a cél, hanem egymás fúrása, s a határtalan törtetés előre a másik kárára. A beosztás már a vállalhatatlan kategóriát súrolta. Műszakok kuszasága azt erősítette bennem, hogy itt se pihenés, se szórakozás nem lesz. Emlékszem könnyes szemmel leültem a monitor elé önéletrajzokat küldözgetve, s közben arra gondoltam, hogy ez tart egy hétig, s senki nem válaszol és csinálom tovább, mint eddig. Ennek ellenére másnap reggel telefont kaptam, harmadnap interjún voltam, ahol egyből közölték: gondolkozzak rajta, de engem akarnak. Hol ilyen lehetőség? Így felmondtam, s március 8 volt az utolsó munkanapom az előző cégnél. Örültem.

A márciusnak vegyes érzelmekkel futottam neki, de már körvonalazódott bennem, hogy jó döntést hoztam. Ámbár ekkor már elindultam egyfajta lejtőn, ami az anyagi korlátok közé nyomott. Első körben egy elromlott SSD-t kellett cserélni, azt megelőzően pedig egy érdekes “jelenséget” produkáló monitort. Lévén a kettőnek komoly összege nem volt, így megvásároltam.
Terveztem videokártya cserét, de összegyűjtött összegből szerettem volna. Így az áprilisban váratlanul elhalálozó GTX 760-nak nem örültem. Mindezek mellett a korábban megvásárolt 1 TB-os másodlagos merevlemezről is aggasztó állapotot kaptam a kondíciót figyelő programtól, így teljes volt káosz. Végül egy 16 ezer forintos lottónyeremény arra sarkalt, hogy beruházzak egy R9 380-ba, illetve május elején egy 2 TB-os merevlemezre. Itt nem állt meg a sor, hiszen a fejhallgatóm, fülhallgatóm, majd rá két napra a hangszóróim is megadták magukat. Ezek után pedig egy “jó” megfázást is begyűjtöttem, melynek kúrálásának összege majdnem elérte a heti harmincezer forintot köszönhetően annak, hogy új munkahely lévén se orvoshoz, se táppénzre nem akartam menni.

Mínuszban lévő bankszámlával vágtam neki a nyárnak, s bíztam benne, hogy másfél hónapon belül rendeződik anyagi helyzetem. Június elején kénytelen voltam vásárolni egy Gigabyte GA-H97-HD3 alaplapot, mivel az előző egyik pillanatról a másikra megadta magát. Mindezek mellett már egy számítógépházat is vásároltam, mert a régi se volt valami jó állapotban. Ekkor már látszódott, hogy a nyaram meg lesz pecsételve, ha nem akarom a hitelkeretem felső tetejét elérni. Június végén azonban volt egy vihar, melynek köszönhetően a TV, Playstation 4, illetve a számítógép videokártyája használhatatlanná vált. Ekkor már teljesen padlón voltam. Tisztában voltam vele, hogy van hol laknom, van mit ennem, van munkahelyem, tehát a hitelkeret használata részemről nem egy végső kétségbeesés, amiből soha nem jövök ki, de engem megviselt. Ugyanis oda lettek a nyári programjaim.
A TV meg lett javítva, s több, mint harmincezer forint bánta. Mindezek mellett a videokártya is be lett vizsgáltatva, s mivel többre már keret nem volt, így két hónap után volt hajlandó fizetni a biztosító. Ez arra volt elég, hogy egy GTX 1060 videokártya tulajdonosa legyek. Időközben persze voltam ismét beteg, hisz kétszer is a talpamon lévő tyúkszemmel kellett szembenéznem, illetve még egyszer sikerült megfáznom. Ezek is jelentős többletköltséget jelentettek, de a szülői szarságok még rá tettek még egy lapáttal további váratlan kiadásokat jelentve.

Az ősz nem volt túl kellemes már anyagi szempontból sem. Egyre inkább ráébredtem, hogy ahelyett, hogy pénzt gyűjtve leléptem volna itthonról, inkább struccként homokba dugtam a fejem. Én voltam a védőfal a két szülő között, akik szétválása után kellett ráébrednem, hogy tulajdonképpen itthon ragadva fordított helyzet áll fenn: mentálisan, s hozzáállásilag is én vagyok a szülő, ők pedig a gyerekek. A bankszámla egyenlegemet megtekintve majdnem száz ezres a tétel, ami többletköltségem lett miattuk, mely nem megbeszélés kapcsán jött össze, hanem egyszerűen csak következmény volt rám nézve. Ehhez hozzátéve pedig nagyjából hatvanezer forintos többletköltségem lett betegségből adódóan. Ha ez nem lenne elég, akkor végre volt pénzem, hogy bevizsgáltassam a Playstation 4-et, ami hivatalosan is javíthatatlan státuszt kapott.

2017?
Bízom a szerencsében, s a jóban. Remélem nem fog semmim eltűnni, tönkremenni, melynek pótlása további anyagi kiadásokat jelentene. Tervben van véve a fentebb említett játékkonzol pótlása, ha már lejjebb ment az ára, illetve elvileg még olcsóbban tudok csak gépet vásárolni a hivatalos gyártótól minden kiegészítő eszköz nélkül.
A megváltozott itthoni körülmények pedig mindenképpen arra sarkallnak, hogy amint sikerül némileg a fentebb említett dolgok helyrerántása, kénytelen leszek még keményebben a pénzt visszafogni, hogy ha valami gikszer üt be, akkor legyen mihez nyúlni, illetve egyik napról a másik mindent hátra hagyva el tudjak itthonról költözni.

 

A “mindent megváltó” karácsony

Aki huzamosabb ideje olvassa eme blog “helyzetjelentés” kategóriájának bejegyzéseit az tudja nagyon jól, hogy én az a fajta vagyok, aki nem nagyon szokott ünnepelni. Ennek többnyire az az oka, hogy már “kinőttem” belőle. Az igazság az, hogy gyerekként csak azért vártam a karácsonyt, hogy mit kapok majd. Lehet mondani, hogy kis potyaleső takony voltam, mint az összes korombeli. Hiszen a társadalom is erre nevel valahol minket, hogy a karácsony az ajándékozásról szól elsősorban, s csak másodsorban a szeretetről.
Időközben felnőttem, már nem igazán érdekelt az ajándékozás lévén a családnak nem volt annyi pénze, hogy valóban azt kapjak, amire vágynék. Amikor pedig elkezdtem dolgozni, akkor elég volt spórolnom, hogy bizonyos időközönként “karácsony” legyen. Akiket pedig szeretek, azokkal pedig megoldom a találkozást. Így számomra ez a két nap leginkább csak azért jó, mert tudom biztosan, hogy ekkor nem fogok dolgozni.

Nagyon vártam már a karácsonyt, ugyanis sajnálatos módon a kolléganőm megbetegedett hónap végén, így műszakcserével vállaltam, hogy helyette megyek dolgozni. Nyilván akkor sem mondtam máshogy, ha láttam volna mi lesz ebből, hiszen én is lehetek még beteg, hogy ne tudjak bemenni. Azonban látni azt, hogy három hétig nem lesz két pihenőnapom egyben, már nem volt olyan jó. Természetesen bevállaltam még akkor is, amikor tisztában voltam azzal, hogy nem lesz majd könnyű. Főleg az utolsó napok.
Azzal is tisztában voltam, hogy az utolsó két hét lesz a legnehezebb. Érződött is sajnos, hiszen az ünnepek minden munkahelyen többlet munkával jár, s ezzel némi stressz is érződött. Szerencsére idén munkahelyváltás történt, így sokkal kevesebb stresszt kaptam, aminek köszönhetően kicsit kiegyensúlyozottabb lettem. Ennek is volt köszönhető, hogy hódolni tudtam a vizuális szórakozás, annak ellenére, hogy nem ültem egész nap a képernyő előtt, s így is ki tudtam mozdulni.
Az elmúlt másfél hónapban sajnos bekövetkezett a cudar idő, így ha éppen nem volt valami kötelezően elintézendő dolog, illetve nem volt személyes találkozó épp, akkor tehettem nem mozdultam ki. Ennek köszönhetően kicsit frissítettem a sorozat frontot, így befejeztem az X-aktákat, valamit a mai napon legyűrtem a South Park huszadik évadát, illetve belekezdtem a Shameless utolsó szezonjába, aminek remélem holnap már a végére érek. Ugyanis, ha nem sikerül hozzám hasonló személyt összeszednem, vagy valakit, akinek elege lesz otthon ülni, akkor személyes találkozó híján marad a sorozatos felzárkózás.

Igyekszem kikapcsolódni majd, mert sajnos ez az év nem volt túl jó számomra. Ráadásul a hónap elején elküldtem javításra a Playstation 4-et, amely villámkár ért még a nyáron. A szervíz tájékoztatása szerint nagyjából harmincezer lett volna a javítása, ám a tegnapi napon megkaptam az e-mail-t, hogy nem javítható. Így majd a legközelebbi munkanapon értekezek velük, hátha meg tudják venni alkatrésznek, mert máskülönben nekem kell értékesítenem, ami eladható belőle (merevlemez, kontroller).
Nem túlzottan örülök neki, habár tavaly elég jó áron vettem meg, ha azt nézem, hogy volt vásárlói és dolgozói kedvezményem, eladtam a régi konzoljaimat, s így a fizetésemből a fennmaradó összeg nem érte el a harmincezret sem. Szerencsére az új konzol megjelenése lenyomta az árakat, így már jóval olcsóbban vásárolható egy ilyen masina, melynek vételét majd valamikor a nyárra időzítem.

Beköszöntött a tél?

Minap éppen arra lettem figyelmes, hogy ismét egy frissítés érkezett a WordPress-hez, mely ennek a blognak is az alapját jelenti, mint tartalomkezelő rendszer. Ilyenkor természetesen rögtön készítek biztonsági mentést, s ugyan hiába is volt megint sokadszorra tökéletes minden azért ilyenkor még mindent megnézek biztos, ami biztos alapon. Pont ekkor láttam meg, hogy bizony a rendszeresen naprakészen lévő “Helyzetjelentés” kategóriát bizony sikerült rendesen elhanyagolnom, habár ennek leginkább az volt az oka, hogy nem igazán szerettem volna személyesebb hangvételű bejegyzést kilőni a virtuális térbe.
Ez az év sajnos nem igazán volt az én évem. Sajnálatos módon elég nagy többletkiadásom keletkezett meghibásodott, tönkrement dolgok miatt is, de sajnos a magánélet is hozott magával változásokat. Az a fajta ember vagyok, aki ténylegesen csak akkor kér segítséget, amikor nem marad más megoldás, s szeretem magam megoldani a problémákat, felmerülő akadályokat. Már gyermekként is elképzeltem, hogy majd milyen házat fogok venni, mit fogok dolgozni, s igazából ebből csak az utóbbi valósult meg. A legnagyobb probléma olykor, hogy nem igazán látom azt a bizonyos “fényt az alagút végén”, mert környezetemben tele vagyok olyan emberekkel, akik vagy a szülőktől, vagy párjuktól függnek, önállóan képtelenek lennének talpon maradni elsősorban anyagi értelemben. S még nem is ejtettem szót az eladósodott, hitelekkel küszködő ismerősökről.

Harmincas éveimhez közeledve egyre inkább érzem azt, hogy ugyan hiába működik eme nagy kertes ház társasházként, s hiába van külön lakrészem egyszerűen ezt én már “kinőttem”. Egyre inkább elhatalmasodik rajtam az az érzés, hogy saját életemet akarom élni távol innen, de akárhányszor belegondolok ebbe sajnos megakadok annál a résznél, hogy ehhez kellene pénz is. Ugyan összetehetem a kezem, hogy van munkám, amivel legalább harmincezerrel többet keresek az átlagbérnél, de még így is azzal kell szembenéznem, hogy bizony egy albérletnél ez arra lenne elég, hogy egyik hónapról a másikra vegetáljak.
Mások véleménye igazából hidegen hagy, megjegyzéseket szemembe ezzel kapcsolatban nem szoktam kapni. De többek között a fentiek miatt is maradtam még itthon. Másrészről sajnos a szülők házassága már gyermekkorom óta rossz, aminek most nyáron vége is szakadt, majd végül október végén történő különköltözéskor felmerült a remény, hogy beköszönt némi béke. Főleg úgy, hogy egyiküknek már új kapcsolata is lett a válás alatt. Ugyan külső szemmel pozitívnak mondható ez, rám nézve korántsem volt ez, hiszen további konfliktusokat eredményezett. Sokadik alkalommal próbáltam meg érvényt szerezni annak a nézetemnek, hogy bármiféle terv, álom, vagy ötlet megszületésénél nem úgy kell számításba venni engem, mint “szülő-gyermek” kapcsolatot, s ezáltal a “gyermek” titulusban tündököljek, hanem úgy rám gondolni, hogy én egy felnőtt férfi vagyok, s másodsorban pedig azt, hogy kihez köt rokoni kapcsolat. Továbbra sem sikerült, s kifejezett frusztráló dolog, amikor elgondolkodok azon, hogy honnan is ered az a hozzáállás mindkét szülő részéről, hogy mindent együtt kellene csinálni.

Fentiek szövődménye volt az, hogy megpróbáltam minél gyorsabban bővíteni az ismerősi körömet, melynek következménye volt jó pár párkapcsolati próbálkozás olyanokkal, akiknek egyébként korábban nem adtam, vagy nem adtam volna esélyt. Bíztam abban, hogy megítélésem téves annak ellenére, hogy nem vagyok felszínes, s nagy igényeim sincsenek. Ennek az eredménye persze az volt, hogy volt jó pár kellemetlen találkozásom, ismerkedési próbálkozások, mely kínos elutasítással végződött részemről.
A fentiekből kiindulva három napot töltöttem Dabason, melynek célja egyébként az volt, hogy megnézzem milyen is a hely, s egyáltalán tudnék-e ott élni. Az igazság az, hogy tisztában voltam azzal, hogy aki meginvitált magához annak tetszem, mint férfi, s az utazás előtti két hétben már olyan személyes hangvételű beszélgetéseket kezdeményezett, mint ha már párkapcsolatban lennénk. Ez ugyan nem tetszett, de bíztam abban, hogy majd együtt töltött három nap majd valamit kompenzál ezen, hiszen mindenáron szerette volna a hosszú hétvégét velem tölteni. Maga a hely tetszett, s úgy éreztem tudnék is ott élni. Azonban alapul kellett vennem azt, hogy hiába voltam korrekt, s beszélgettem el a vendéglátómmal még aznap este arról, hogy az érzelmeket nem lehet irányítani, de úgy vettem észre nem igazán akarta megérteni. Hiába futottam újra neki másnap, hogy lehet valakivel együtt élni muszájból, vagy csak közös örömforrásként intim kapcsolatot létesíteni egymással, az még nem jelenti, hogy ott komoly érzelem fog kialakulni. Annak ellenére, hogy elsőre szimpatikus volt, inkább a harmadik napon hazautaztam, s úgy döntöttem, hogy a vele való együttélésnek még a lehetőségét is elhessegetem. Inkább lehetőséget biztosítok egy valódi párkapcsolatnak.

Ezek után igyekeztem a munkába temetkezni, s annak viszont örültem, hogy ismét szerződés hosszabbítást kaptam, s még decemberben nem csak jutalmat kaptam pénzben (aminek fele el is ment adóba, természetesen), hanem szerencsére ajándékutalvány is ütötte a markomat, így aztán a nyáron villám csapott Playstation 4 végül javításra lett elküldve, s minden bizonnyal karácsony után új életre fog kelni. Igaz, kedv nem sok van játékra, de igyekszem minél jobban kikapcsolni az agyam ahhoz, hogy mindenképpen pozitív kisugárzásom legyen, hiszen nem csak a munkámhoz elengedhetetlen, hanem a magánéletemhez is.
Mindenez mellet annak ellenére, hogy már jó ideje kinőttem a karácsonyból itthon a megváltozott felállás miatt persze megint mindenki lázban ég, így hát a ház is ki lett rittyentve, s úgy látom, ha nem találok programot karácsonyra jönnek majd a közös nagy evések, s együtt töltött idő. Ámbár én reménykedek abban, hogy elegendő lesz napi két óra, hogy meglegyen a vizit, s aztán elvonulhatok a saját lakrészembe. Azonban reménykedek abban, hogy a fehér táj marad karácsonyig, mert ugyan olvadt a két napja esett hóból, de a fagy és a köd gondoskodott róla, hogy igazi téli hangulatom legyen: