Pihenés címkével jelölt bejegyzések

Nyárindító

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
1 Comment

A nyárindító szó használata minden bizonnyal erős túlzás lenne június közepén, ha mondjuk az időben visszamennénk legalább tíz évet vagy többet. Úgy gondolom, hogy akkor még „évszakok” voltak, s nem arról szólt az egész, hogy nyárból mentünk télbe, mert voltak átmeneti évszakok. Sajnos az időjárás nem tette lehetővé, hogy komolyabb mozgást iktassak be, azonban tegnap erre megvolt az alkalmam. Már hazafelé előkaptam a telefonom, s elkezdtem fotózni a már kissé nagyobb gólya fiókákat.

A héten megkezdtem a pályafutásom az új helyen, ami egyelőre jónak ígérkezik. Véleményem szerint a munkaerőhiány is szerepet játszott abban, hogy mennyire örültek, amikor jeleztem, hogy másik helyről jövök ugyan, de a jelenlegi cég alkalmazásában voltam eddig is. Tulajdonképpen pedig az adott hely ritmusát kellett felvennem, mert minden mást tudtam. Ennek is köszönhető, hogy a héten kicsit nagyobb lendülettel vágtam bele mindenbe. Sikerült elég jól megnyugodnom, hogy az éjszakáim is csendesebbek és nyugtatóbbak legyenek. Ennek köszönhetően szinte húsz perc se kell ahhoz, hogy elaludjak. Sikeresen megnyertem két szabadnapot is egyben, így amikor tegnap munka után jöttem haza csak pár órát töltöttem itthon. Estefelé, amikor már egyértelmű volt, hogy a beharangozott esőből nem lesz semmi átbicikliztem a szomszéd városba, ahol öt évig dolgoztam, de előtte pedig hat évig oda jártam iskolába. Majd pedig ott megnéztem a naplementét. Hazaérkezve pedig már egyértelművé vált, hogy a kutyáim már itthon lakónak tekintenek, s vártak is rám, majd pedig akkor nyugodtak meg igazán, amikor már itthon voltam, s alváshoz készülődtem.

Korábban is sokat bicikliztem, s elég szép számok jöttek ki. Tegnap azonban sikerült hosszú idő után ismét egy elég szép távolságot megtennem, ami engem is meglepett, hogy négy alatt jó esetben, ha tíz alkalommal használtam a drótszamaram, ehhez képest egy 52 km simán lement, s mai napon pedig mindenféle izomláz és egyéb problémák nélkül valamint kipihentem ébredtem. Így megvan a nyári programom.

 

Keserédes szabadság

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Az éves szabadságom mennyisége sajnos még mindig nem elegendő ahhoz, hogy hosszabb időt legyek távol a munkahelyemtől. Mivel anyagi helyzetem nem teszi lehetővé a nagyobb anyagi kiadásokat, így ebből a szempontból a szórakozás ugyan változatos továbbra is, de igencsak helyhez és időhöz kötött. Ebből fakadóan pedig amióta munkába álltam, s stabil pozíciót tudtam kialakítani még munkahely váltás közben sem töltöttem pihenéssel több, mint egy hetet. Ebből a szempontból úgy állok hozzá, hogy nekem megfelel, ha a munkáltató osztja ki a szabadságokat, amelyek jelentős része év elejére vagy még tavasz kezdete előtt megtörténik, s utána marad végül az ősz. Ebből fakadóan ez a sokadik év, melyet úgy kezdek meg, hogy valószínűleg a nyárra úgy tervezhetek, hogy szabadnapok összetologatásával talán lesz hosszú hétvégém más egyéb pedig nem. Annak viszont megörültem, hogy az elmaradt szabadnapok is kiadásra kerültek, így végül március végén elmehettem egy kilenc napos szabadságra, melyet teljes egészében otthon töltöttem.
Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon hogyan is fussak neki majd az egésznek. Egyrészről nagyon rossz időjárást jósoltak másrészről a fent említett anyagi nehézségek miatt inkább az ingyenes szórakozási lehetőséget kellett alapul vennem. Mivel délutánra esett az utolsó márciusi munkanapom, így kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy bárminek is akarok nekiugrani azt majd másnap vasárnap fogom tudni megvalósítani. Ugyan nemrég voltam otthon, de végül azt a döntést hoztam meg, hogy a szabadságom első felét majd odahaza fogom tölteni, hiszen nagy valószínűséggel nyáron nem lesz alkalmam hazautazni. Hiszen a távolság és az utazási idő a menetjegy függvényében nem lenne ésszerű döntés, mert nem látom értelmét annak, hogy kis időre hazamenjek, ahol mindent kapkodva kelljen csinálnom. Kora délutánra terveztem a hazautazást, de mivel már reggel felébredtem, s nem tudtam visszaaludni, így végül reggel kimentem a vasútállomásra, s megvettem a jegyemet. Viszonylag hamar eltelt a másfél óra, melyet a vonaton töltöttem, de felkészültem arra, ami majd várni fog otthon. Leszállva a vonatról aztán kissé meglepett mennyire jó idő volt majd hazafelé sétálva meglepődtem a pompázó napsütésen, mely kellemes tavaszias idő kísért a beígért záporokkal, s zivatarokkal ellentétben.

Már az esti órákban is azt beszéltük, hogy amennyire nem sikerült a vasárnapi időjárást eltalálni bízunk abban, hogy a következő napok is ilyen napsütésesek lesznek. Sajnos ez nem így lett, mert az otthon töltött napokban megismertem milyen a négy évszak, mely naponta változott. A hét eleje nem hozott nagyon jó dolgokat, hiszen a hétfő és a kedd sajnos otthonülésre kényszerített melyből a kimozdulás a volt kolléganőmmel való találkozás, s bevásárlás biztosította miközben szembe kellett néznem a hatalmas széllel, mely esőt, s némi havazást is hozott. Szerencsére ritkán jelentkeznek nálam időjárás által generált negatív testi tünetek, így javarészt unatkozással töltöttem. Ámbár tény, hogy a házi kedvencek jelenléte csökkentette a rossz közérzetemet. A hét közepén megérkezett egy enyhe nyár, s közben pedig nyakamba kaptam a várost, mely olyan jól sikerült, hogy nem csak megvalósítottam a legnagyobb sétával töltött időmet, de hazafelé megtekinthettem a naplementét is.

Hazafelé baktatva este azon gondolkoztam, hogy vajon van-e értelme visszajönnöm a fővárosba, hiszen egyrészről a fizetés előtt állok, másrészről pedig minden bizonnyal hosszabb ideig nem fogok tudni hazalátogatni, s ezáltal a még ott élő ismerősökkel találkozni személyesen. Végül hét közepén bejelentettem, hogy maradok, s a szabadságom utolsó napján fogok majd visszajönni Budapestre. Ennek többen örültek, habár nekem voltak terveim fent is. Végül nem bántam meg, mert több zivatar és zápor elkerülte a megyénket miközben jöttek a hírek a zord időjárásról, mely a fővároson haladt keresztül. A hét második felére sikerült némileg kimozdulnom.

Sok dologról esett szó időközben. Többek között arról, hogy belépve az áprilisi hónapba több évvel ezelőtt ilyekor már, ha nem is pólóban, de egy meleg felsőt felkapva az ember bátran sétált a napsütésben. Ennek ellenére szembe kellett nézni azzal, hogy ahány nap volt, annyi féle időjárás és évszak ütötte fel a fejét. Nagyon sajnáltam, hogy jobban nem tudtam kimozdulni otthonról, de legalább valamennyire sikerült pihennem miközben több régen látott ismerőssel is sikerült összefutnom. Eközben pedig szembe kellett néznem azzal, hogy valószínűleg a további három hónap némi megszorításról fog szólni számomra. Több helyre el akartam menni, amelyről letettem, de mivel elfeledkeztem arról, hogy Szép-kártya tulajdonosként minden évben kapok rá egy közepes összeget meglepetésként ért, amikor megkaptam az üzenetet az aktuális egyenlegemről. Minden bizonnyal nem fogom a főváros határát átlépni, de olyan helyekre, mint az Állatkert vagy a Tropicarium eljuthatok, hiszen a tavaly a döntést hozók nagyon megnyirbálták a Cafetéria rendszerét. Ugyanis drága éttermek, s egyéb kulturális tevékenységek nem vonzanak. Abban mindenképp bízom, hogy az év második fele már sokkal jobban fog alakulni, mint ahogyan eddig alakult.

Tavasz?

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

A blog keretén belül többször írtam arról, hogy gyermekként sokkal jobban szerettem az időjárást, mint azt, amely most van. Ugyanis akkor tényleg megvoltak a valódi évszakok, s azok közötti átmenetek nem úgy, mint most. Részben az időjárási tényező miatt nem örültem az év eleji szabadságoknak és a pihenőnapok összerakásának, hiszen ilyenkor nagyon kimozdulni az ember nem igazán tud. Ami viszont frusztráló lehet olyan embereknek, mint én, aki szereti a szabadban tölteni az idejét. A munka mennyiségének és fizikai hatásainak összegének fényében azért örültem az egy hetes szabadságomnak. Vártam is az utolsó napomat. Azt terveztem, hogy sokáig fogok aludni, de sajnos ez nem jött össze, mert már reggel korán kipattant az álom a szememből. Ekkor döntöttem úgy, hogy ideje lenne nekiindulni még akkor is, ha fel kell hozzá öltözni.
Már korábban is említettem pár bejegyzésen belül, hogy a fővárosba való költözés nem csak a munka miatt mozgatott, hanem amiatt is, hogy egyetlen egy bérletet kell megvásárolni ahhoz, hogy a városon belül sok zöld övezetbe el tudjon jutni az ember. Az egyik ilyen kedves kiránduló helyem a Hűvösvölgy, ahová tegnap is tettem egy kirándulást. Azonban kedvem támadt tovább sétálni, s mivel a telefonon található térkép pár általam eddig még nem látott helyet is feldobott, így úgy voltam vele ideje megnézni a közelben található vízesést, amely Solymáron található. Igaz egyszerű lett volna a legelső megállóig busszal menni, de mivel jó idő volt, így végül kisétáltam.

Visszafelé természetesen már kevesebbet gyalogoltam, s az első megállónál buszra szálltam. Mindenesetre egy nagy élmény volt, hogy szabadságom első napján olyan helyre juthattam el, amit eddig még nem láttam. Természetesen mindenképpen kíváncsi vagyok arra, hogy vajon milyen lehet késő tavasszal eme túraútvonal, ami már ekkor bőven zöldben pompázik, s tele van már nyíló virággal. Annyi biztos, hogy a kijutás ezután kicsit könnyebb lesz, hiszen tudni fogom merre kell menni, hiszen a telefonon lévő térkép kissé megtréfált függetlenül attól, hogy kijelöltem a gyaloglást. Mindenesetre még egy olyan hellyel bővült az általam látogatott helyek listája, amely tulajdonképpen ingyen elérhető.

Szabadság

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Amikor gyermek voltam majd tinédzser lettem, s tisztességesen jártam az iskolát mindig a szüneteket vártam leginkább. Ezek közül a nyári szünet volt a kedvencem, amely megcsappant már az iskolás korom vége felé, de kisgyermekként emlékszem milyen volt, amikor tulajdonképpen három teljes hónapot lehetett otthon tölteni. Gyermekként pedig sem diákmunka sem pedig felnőtt munka nem jöhetett szóba főleg jogi szempontból. Mai napig él bennem az az emlék, amikor az általános iskolámat felújításra jelölték ki, s ennek köszönhetően minden második szombaton tanítás volt, hogy meglegyenek az óraszámok. Ennek köszönhetően pedig már május elején lezárult az aktuális tanítási időszak. Rémlik bennem mennyit panaszkodtam, hogy fárasztó, de mennyire örültem annak, hogy végre eltelt, s örömmel lendülhettem neki a nyári szünetnek. Akkor a szomszédoktól is kaptam elég erős megjegyzéseket. Ezek közül a legmeghatározóbb az volt, mikor közölték megtudom milyen az élet, amikor majd felnőtt leszek és nem lesznek szüneteim csak szabadság, s abból is kevés. Nem foglalkoztam akkoriban ezzel, hiszen elég távolinak tűnt az egész, s nem is eszméltem rá, hogy mennyire gyorsan is tud pörögni az idő.
Végül eljött az iskola vége, s munkába állhattam, s megtudtam milyen az, amikor az ember fiatalként majd pedig középkorúként mennyi szabadidővel is rendelkezik. Ami valljuk be nem igazán sok. Azzal tisztában voltam, hogy januári hónapban lesz majd egy hetes pihenőm, de sajnos jó pár kollégám lebetegedett, így a heti pihenőnapjaim változtak. Mivel sokat dolgoztam, így aztán kaptam a februári hónapra egy négy napot egyben, illetve a fennmaradó elmaradt pihenőnapjaim egy részét március elejére három nap szabadsággal megspékelve, hogy egy hetet pihenéssel tudjak tölteni. Azért remélem nem járok úgy, mint tavaly, hogy a sok betervezett szabadságolás miatt a nyarat végig kell dolgoznom, de annak örültem, hogy kicsit pihenhetek. Gondolkoztam mikor is menjek haza, de végül az első kört választottam annak ellenére, hogy tudtam az időjárás nem lesz hozzám kegyes. Főleg úgy, hogy a hétvégi sétám egy gyönyörű naplementével indult, majd pedig folytatódott egy felhőszakadással egybekötött villámlással.

Gondolkoztam azon, hogy hogyan történjen a hazautazás. Abban egészen biztos voltam, hogy egy fizetésből kétszer hazalátogatni nem fogok, hiszen az már a tízezres kategóriát is átlépte volna, ha a vonatjegyet veszem alapul és a még hozzá tartozó kiadásokat is hozzászámolom. Abban egészen biztos voltam, hogy szabadnapomon utazok haza és majd vissza, s így kérdés adott volt, hogy vajon akkor menjek, amikor csak négy napot vagyok egyben itthon vagy akkor amikor majd szabadságon leszek. Mivel hetekre előre nem láttam milyen lesz majd az idő így végül úgy döntöttem, hogy a négy napot teljes egészében felhasználom majd. Eközben változott a beosztásom is, s így végül sikerrel nyugtáztam a hazautazást, hiszen jó döntésnek bizonyult. Az időjárás ugyan nem volt kegyes hozzám, de pihenni valamelyest tudtam legalább.

Az ünnepi mámor

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Egy héttel szenteste előtt számomra elég érdekesen végig néznem azt, ahogyan az emberek egyre inkább idegesebbek, agresszívebbek, feszültek lesznek. Egy olyan ünnep előtt, amelyre tulajdonképpen készülnek, s melynek érzelmi alapja a szeretet lenne. Ebből fakadóan elég érdekes látni egyesek viselkedését, amelyet a közlekedésben és kereskedelemben egyaránt meg lehet látni. Sajnos továbbra is tartanak a pánikszerű vásárlások, s most már nekem sem olyan könnyű bevásárolni, s kifejezetten irritálni is szokott, hogy szinte nem lehet beazonosítani azt az időszakot, amelyben könnyű elkerülni az infantilis vásárlókat. Annak mindenképpen örülök, hogy „kinőttem” az ilyen ünneplésekből. Habár tény, hogy soha nem is tartottam igazán ünnepnek a piros napos ünnepeket. Továbbá mindig úgy éreztem, hogy akkor tudok ünnepelni, bulizni, amikor történik valami olyan az életemben, amely ünneplésre ad okot. A szenteste, s a karácsony is inkább már arról szól, hogy örülök annak, hogy ilyenkor fixre vehető a pihenőnapjaim, valamint a fővárosba való felköltözés okán ez egy stabil dátum, amikor haza tudok látogatni. Annak azért örülök, hogy rokoni és ismeretségi körben is egyre elfogadóbbá váltak az emberek, s megértették, hogy számomra nem sokat jelentenek ezek az ünnepek. Így nem is szorongok rajta, s a tervem továbbra is a hazautazás lesz ezekre a napokra, ahol ugyanúgy fogom eltölteni az időmet, mintha sima hétköznap látogatnék haza. 

A decemberi hónapom viszonylag nyugalomban kezdődött, s kifejezetten örültem annak, hogy megfelelő időben érkezett meg a számlámra utalt bér és ahhoz kapcsolódó karácsonyi jutalék is. Ezek kettősége viszont hozzásegített ahhoz, hogy a hónapok óta fennálló anyagi problémák megoldásra kerüljenek, s egy kis vásárlást is megengedhessen számomra. Kimozdulni keveset mozdultam ki, amely sajnos az időjárás számlájára lehet írni. Sajnos nem volt jó idő. Elsősorban hideg volt másodsorban pedig, amit mindig szerettem továbbra sem mutatkozik meg. Ez pedig nem más, mint a havazás. A frontok váltogatják egymást. Egyik nap viszonylag őszies idő van, de másnap pedig jóformán meg lehet fagyni. Az első befagyott tócsákkal is volt szerencsém találkozni. Mindezek mellett pedig kiadós szeles időből és esőzésből is sikerült kifognom azt, amit nem szerettem volna.
A fent írtaknak is köszönhettem azt, hogy az elmúlt napokban sajnos megfázással küzdöttem, így aztán nem igen tettem ki a lábam a lakásból. Ez hozzásegített ahhoz, hogy amit megtekintésre terveztem ebben a hónapban azt mind sikerült magamévá tennem vizuálisan. Ebből fakadóan pedig nem maradt más, mint hogy újabb szórakozást keressek magamnak. Ami a bemutatkozó új sorozatokban, s régen kedvelt filmekben mutatkozik meg. Hiszen ahogyan láttam az időjárás előrejelzést nem biztos, hogy megfelelő idő lesz akár egy sima fél órás sétára. 

Munka szempontjából kicsit megterhelő ez a hónap, s ahogyan írtam fentebb sajnos a bevásárlás sem olyan könnyű emiatt. Mondjuk annak örülök, hogy ismételt pánikszerű pénzköltők közé nem álltam be, így aztán nagy kérdést nem nagyon csinálok a kristálycukor, étolaj, liszt szentháromságából. Kifejezetten meg vagyok nélkülük. Az mindenképpen kérdés lesz, hogy mennyire fog jól indulni a következő év valamint mi mennyire fog emelkedni. Kiadás és bevétel esetében mindenképp. Egyelőre bízok a legjobbakban, s próbálok kikapcsolódni. Mindezt úgy, hogy már előreláthatólag majdnem egy hetet fogok majd otthon tölteni jövőre, mert az évet máris szabadsággal leszek kénytelen kezdeni egy magánéleti probléma okán, amely hazautazást követel meg majd tőlem. Azért bízom abban, hogy ez majd megoldásra kerül, s az otthon töltött idő viszonylag kellemesen fog eltelni, s némi időt is tudok majd itthon tölteni miután visszautaztam jelenlegi lakóhelyemre. 

Év végi tervek

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Az év vége felé haladva azt gondolom kevés olyan ember van, aki nem gondolkozik el azon, hogy mennyire gyorsan elmegy egy év. Hasonlóan vagyok én is, hiszen sajnos az év vége számomra mindig szürkeségbe torkollik. Egyrészről az alkalmazottak ilyenkor már nem rendelkeznek szabadsággal csak a kötelező pihenőnapjaikkal. Másrészről pedig a tél közeledtével és az óraátállítás miatt hamarabb sötétedik. Ebből fakadóan pedig én sokszor nehezen mozdulok ki itthonról, melynek következménye többnyire az szokott lenni, hogy pár hét után észbe kapok, hogy tulajdonképpen az itthon tartózkodás, vásárlás és munkavégzés hármasságán kívül nagyon nem csinálok semmi érdemlegeset, ami kikapcsolna. Idén nyáron azonban úgy volt, hogy a munkahelyen felújítást terveznek, s hogy minél gördülékenyebben menjen nagyon sokunknak több szabadság jutott az év első felében, ami azt eredményezte, hogy sajnos a nyarat tulajdonképpen végig dolgoztam. Ennek egy másik következménye pedig az lett, hogy maradt több szabadságom, aminek első részletét megkaptam szeptemberben majd a másodikat múlt héten. A fennmaradó pedig érkezik jövő héten. Persze kérdés adott lesz, hogy mihez is kezdjek.
Ahogyan lenni szokott most is hazalátogattam. Azzal tisztában voltam, hogy sok program nem fog várni, ellenben sokat sétáltam a városban, s sikerült pár ismerőssel össze is futnom, s jókat beszélgettem. Így fizetés előtt azért odafigyeltem, hogy kevesebb kiadásom legyen, mert ugyan vonatjegy ára nem változott, de sajnos a távolság miatt nem olcsó hazautazni. Gondolkoztam, hogy a négy napból csak kettőt töltök lent, de végül mint a négy nap lent telt el. Annak azért örültem, hogy a munkahelyemről sem kerestek kieső dolgozók miatt, s a beosztásom sem lett átírva valamint otthon is viszonylag nyugalomban teltek a napjaim. Jó magam nem vagyok hívő, s számomra semmit nem jelent a mindenszentek, s az azt követő halottak napja, mert azon a véleményem vagyok, hogy ha valaki fontos volt számomra, aki távozott az élők sorából az ott marad az emlékeimben és így nem fogom elfelejteni. Ámbár azt elfogadom, hogy sokaknak az jelenti a megnyugvást miután eltemeti a hozzá közelállóját, rokonát akkor rendszeres látogatója lesz sírjuknak. Többek között emiatt is maradtam tovább otthon, mert egyeztetve lett a kíséretem a temetőkbe. Jómagam ezek a helyek semlegesnek számítanak. Nem félek bennük, s amíg lent éltem szinte mindennap keresztül vezetett az utam rajtuk, mert így volt rövidebb az utam vagy a munkahelyre, vagy ha épp mentem vásárolni. Függetlenül mindentől azért el kell ismernem, hogy ilyenkor nagyon szép képet mutatnak magukról ezek a helyek, amikor tele vannak virággal, s majdnem minden síron ég legalább egy mécses. Ebből a szempontból örültem a korai sötétedésnek, s annak is, hogy az egyik sétám az egyik temető mellett vezetett el. 

Továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy kinőtem az ünnepeket, s akkor szeretek ünnepelni, amikor valami olyasmi történik velem, ami arra alkalmas. Így nálam még mindig nem jelent semmit egy névnap, születésnap vagy akár egy húsvét esetleg egy karácsony. A nemzeti ünnepekről nem is beszélve. Persze tisztában vagyok azzal, hogy sokak fontosnak tartják ezeket, így fel szoktam őket köszönteni, s itt be is fejeződött nálam ez a dolog. A piros napos ünnepek pedig inkább azért jelentősek, mert ezek a napok nekem munkaszünetnek számítanak. Ha programot szeretnék szervezni vagy valakivel találkozni, akkor szinte biztosra tudom ezeket a napokat mondani, ha nem jön közbe valami, mint például egy betegség. Ugyan jövő héten felhasználom a megmaradt szabadságomból a napjaimat, s hiába fizetés utánra esik, de nem tervezem elhagyni a fővárost. Sajnos megnézendő mozifilm sincs számomra, de bízom benne, hogy lesznek szabad emberek az ismerősi körömben ezeken a napokon valamint az idő is kegyes lesz némi sétára. Az otthoniakkal pedig abban maradtam, hogy mivel két napos a karácsony, így az már be van tervezve, hogy szenteste miatt aznap legrosszabb esetben is délutánig dolgozhatok, így december 24-én haza tudok utazni, s a 26-ára tervezett visszautazás időbeli megvalósulása attól függ, hogy a karácsony utáni első nap dolgozok-e, illetve ha igen, akkor délelőtt vagy délután. Bízom benne, hogy fog esni a hó, mert nagyon szeretem a havazást, s jó lenne egyet sétálni a hófedte területen, mint ahogyan most is megnéztem hogyan fest a város az ősz színeiben. 

Mivel jövő héten lesz elhasználva az utolsó napok a szabadságomból, így sok mindent a fentebb tervezett hazalátogatáson kívül nem tervezek. Amennyiben lesz jó idő a séta mindenképpen be lesz tervezve, s talán még a Normafa is belefog férni egy napnyugta megtekintésére. Viszont bízom abban, hogy hamar lemennek majd az ünnepek, s az ünnepi kapkopdások, kavarodások, s kicsit magabiztosabban indul majd az új év. Reménykedek abban, hogy lesz egy kis normális tél, s a jelenlegi gazdasági problémák, ha nem is oldódnak meg, de nem fognak súlyosbodni. Addig pedig marad majd a vizuális szórakozás. 

 

Mindenszentek

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Az ember sokszor ráeszmél arra, hogy mennyire gyorsan telik el az idő. Észre sem vesszük, s még csak azon gondolkozunk, hogy mit fogunk csinálni az adott évben évkezdéskor, s pár pillantás után már a karácsonyra készülődünk. Maga a hónap nem volt túl mozgékony, de ellenben nagyon sok munkával telt. Mindezek mellett annak persze örültem, hogy kaptam szabadnapot és szabadságot egyben, így ezt a pár napot úgy döntöttem, hogy itthon fogom tölteni. A hazautazást már másnap reggel megvalósítottam, s szerencsére nem esett az eső, így szárazon sikerült hazaérnem. Természetesen kevesebb szórakozási lehetőségem volt adott, mint a fővárosban, de annak örültem, hogy mindenszentek előtt a hősök temetője legalább nyitva volt. 

Mint ahogyan fentebb is említettem sok munkám volt, s sajnos szembe kellett néznem az óraátállítással is, amiről továbbra is az a véleményem, hogy igazán el lehetne már törölni, mert sok értelmét én sem látom. Mindezek mellett persze fontosnak tartom megemlíteni, hogy most engem is megviselt az átállítás, mert tulajdonképpen el is felejtkeztem róla. Szerencsére az eszközök egy kivételével mind átállt, így a vonatot se késtem le, de csak délután ébredtem rá, hogy egy órával visszaállításra került megint az idő.
Az mindenképp meglepett, hogy a vonat pontosan indult, s pontosan is érkezett meg. Szerencsére a sokaknak létező négy napos ünnepből én nem sokat éreztem, mert minden nyitva volt, s mindenki úgy viselkedett, mint az átlagos napokon. Természetesen idehaza sem viselkedtem másképp, így az utolsó októberi napokat is sétával töltöttem, így elég jó statisztikával rendelkeztem az egészség applikáció szerint. 

Keserédes lesz-e az ősz?

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Korábban már többször is írtam arról, hogy az idei időjárás elég érdekesre sikeredett. Egyrészről elég hamar jött a tavasz, amit szintén egy elég érdekes nyár követett, ha alapul vesszük mekkora forróság volt, s ehhez képest szinte semmi csapadék nem volt. Ezzel nekem még önmagában nem volt problémám azzal már igen, hogy a nyár nagyjából három nap alatt váltott őszbe, amivel azért már voltak problémáim. Az életem „édes hármasa” azaz a munka, magánélet és anyagiak összegének végeredménye lett az, hogy komolyabb terveim, programjaim nem voltak. Ami összejött, mint egy kirándulás vagy kósza mozizás esetleg pár napos hazautazás többnyire a véletlennek és a szerencsének volt köszönhető. Az elmúlt időszakban pedig többször találkoztam azzal a problémával, hogy valami pont akkor jött, amikor épp nem kellett volna. Ebből fakadóan a kikapcsolódás elég nehezen ment nekem.
Tény és való, hogy nem igazán tudok a hátsómon megmaradni, így már egy nap itthon tétlenkedést sem tudok összehozni, mert legrosszabb esetben is lemegyek vásárolni a közeli boltba még akkor is, amikor semmire nincs szükségem, mert így legalább mozgok egy kicsit. Több változás is történt munka terén, ami ugyan nem velem kapcsolatos, de engem is érint. Ez volt munkatárs felmondása, valamint kirúgása. Utóbbi elég meglepő volt főleg amikor elmondták mi is volt az a vétség, amit ki sem nézett senki belőle. A megcsappant létszám pedig a meglévő beosztás átírását eredményezte, s a jelenlévők további leterheltségét növelte. Aminek eredménye leginkább az lett, hogy nagyon sokszor csak itthon ültem, s az volt a fő elfoglaltságom, hogy próbáltam nem bealudni délután vagy estefelé, mert sajnos az ilyen kis szundikálások nálam mindig azt eredményezték, hogy pár óra után felébredtem, s szinte egész éjszaka ébren voltam. 

Szabadságom maradt még, aminek kiadása már most elkezdődött, s ennek nagyon örültem. Ámbár fáradtságomnak köszönhetően nem igazán mozdultam ki sehová, de a melegfront által hozott kellemes őszi idő végül rávett arra, hogy a vasárnapot a szabadban töltsem. Első körben tiszteletemet tettem a Farkasréti temetőben azon közismert személyek sírját megtekintve, akik eddig elmaradtak. Nagyjából egy órányi séta után végül úgy döntöttem, hogy nem hazafelé veszem az utat, hanem inkább egy kis erdei sétát ejtek meg. Habár érdekes a művészek síremléke, de a természet és az állatvilág még mindig jobban érdekel. Így aztán egy nagyobb sétát ejtettem meg a Hűvösvölgy ösvényén. 

Csodálatos idő volt, s nagyon sok fényképet is készítettem valamint a friss levegő is nagy energiával örvendeztetett meg. Ebből fakadóan megejtettem a heti telefonbeszélgetéseimet is miközben elég nagy távot tettem meg sétálva. Nem igazán volt kedvem hazajönni, de végül sikerült hazaérnem még sötétedés előtt, s bevallom elég jót is tudtam aludni. Eközben megszületett az elhatározás, hogy két héten belül megint lesz pár napom összetolva, akkor az előre jelzett decemberi havazást (ami elég nagy káoszt eredményez mindig a tömegközlekedésben) nem várom meg, hanem hazalátogatok. Ez a terv egészen pontosan két napig volt életképes, még a helyi napilap online cikkét nem kaptam meg privát üzenetben, hogy az adott héten pályamunkálatok miatt a másfél órás utazás több, mint négy órát venne igénybe, mert kétszer kellett pótlóbuszra szállnom. Örömöm határtalan volt, így az adott napokra más elfoglaltságot kell keresnem. 

Ami mindenképp biztos, hogy nem óhajtok itthon ülni. A fent említett temetői sétát nem óhajtom megismételni, mert egy éven belül a harmadik körséta nekem már unalmasnak bizonyult valamint a holtakkal „való kapcsolatom” nálam nem a temetőbe járást jelenti, hanem elsősorban az emlékeket. Így a halottak napját minden bizonnyal jó idő esetén valahol a szabadban töltöm. Ami tervem van leginkább találkozók lennének, valamint kilátogatnék egy naplemente megtekintésére a Normafára. A többi pedig minden bizonnyal majd alakul. Mindenesetre bízom abban, hogy semmi nem fog közbe jönni. 

Felkészülni a lehető legrosszabbra?

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Korábban volt egy bejegyzésem, amelyben nem voltam túlságosan elragadtatva a jelenlegi helyzetemtől. Tény és való, hogy minden bizonnyal én még csendben is maradhatok, hiszen nagyon sok egyedülálló személy és család lehet most bajban addig én viszonylag elfogadható keretek közt mozoghatok. Sajnos a fluktáció minket is elért, s amennyire elszálltak az árak nem mindenki hajlandó arra, hogy tulajdonképpen a semmiért dolgozzon. Én is egyre inkább veszem észre, hogy hiába próbálok spórolni sajnos nem igazán megy, mert szinte naponta változnak az árak, s sajnos nem jó irányba. Ennek köszönhetően ráadásul további kolléga mondott fel, így megint kevesebben vagyunk, melynek rám nézve két probléma ütötte fel a fejét. Abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy az összes vezetővel jóban vagyok. Ellenben nekik van egy fontos dolguk, amely nem más, mint a műszakok lefedettsége. Ezzel pedig az a baj, hogy egyrészről a fennmaradó szabadságomat nem kaptam meg a nyáron másrészről pedig az augusztusi hónapra készen van a beosztás, s sajnos a második olyan hónapnak futok neki, hogy a heti két kötelező szabadnapom havi szinten csak egyszer van egymás mellé írva. Mivel a tegnapi és a mai napot kaptam egybe, így megpróbáltam kihasználni. A kormány általi intézkedéseknek köszönhetően az elmúlt időszakban sok volt a tüntetés, így kérdés volt számomra, hogy vajon merre is kellene menni. Egy valami biztos volt, hogy fizetős dologba nem akarok belevágni. Így először jött a Hűvösvölgy. 

Azt már a korábbi bejegyzésemben leírtam, hogy sokat gondolkoztam azon, hogy vajon vásároljak-e egy okosórát, lévén a telefonon mindig mentek az épp aktuális applikációk, melyek mérték merre megyek, mennyi idő alatt teszek meg távolságokat. Végül ő lett a Honor Band 6, amely további löketett adott ahhoz, hogy kipróbáljam élesben is, de erről majd egy későbbi külön bejegyzésben.
Mivel java részben délelőttös leszek, így sajnos azzal szembesülnöm kell majd, hogy éjszakai programokat nem nagyon szervezhetek, valamint legkésőbb este tízre azért ajánlott ágyba kerülnöm, ha éppenséggel nem akarok elaludni, vagy kialvatlanul menni dolgozni. Az más kérdés, hogy ezzel kapcsolatban sok kritikát kapok másoktól továbbá azért az ismeretes, hogy Budapest éjszaka elég csodás tud lenni, így nem volt kérdés, hogy visszafelé kilátogatok és megcsodálom a zenélő szökőkutat. 

Most azért olyan sok időt nem töltöttem ott, ugyanis erőteljesen sikerült félrekalibrálnom az okosórámat, mely tulajdonképpen ahhoz vezetett, hogy a telefonom a 10%-os töltöttségi szintre merült. Még az év elején vettem egy külső akkumulátort vészhelyzet esetére, de sajnos persze most fordult elő velem az, hogy egy olyan táskát vittem magammal, amiben pont nem volt benne. Így igyekeznem kellett, hogy hazaérjek. Azért tettem még egy kis kitérőt a rózsakertnél. 

Mindezek után természetesen azonnal útba vettem a villamosmegállót, s meg sem álltam addig, míg ki nem értem. Ahogyan az lenni szokott természetesen pont az orrom előtt ment el, de komolyabb problémát nem csináltam belőle, hiszen öt percenként járt. Ennek köszönhetően készítettem pár fotót a kivilágított belvárosról, illetve arról, hogy mennyire is van leapadva a Duna. 

Gondolkozok azon, hogy ha továbbra is ilyen meleg lesz, s ilyen alacsony lesz a vízállás, akkor valakit ráveszek majd arra, hogy mi is nézzük le a híd lábához, ha már ennyien megtehetik. Mindenesetre bízom abban, hogy komolyabb anyagi problémával nem fogok szembesülni, habár egyelőre még rezsiszámla nem jött, de bízom benne, hogy nem lesz komolyabb probléma valamint majd szeptember első felében megkapom a már megérdemelt szabadságomat is. Addig pedig megpróbálom minél többet pihenni. 

Nyári utószó

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Én azon emberek közé tartoztam, akik sajnos nem rendelkeztek olyan anyagi háttérrel, hogy több napos komolyabb utazást be tudtunk volna tervezni. Többnyire így úgy döntöttem, hogy csak akkor kérek szabadságot magamtól, ha valamit el kell intéznem, s alkalmazkodom majd a főnökséghez. Lényeg részemről pedig csak annyi, hogy lehetőleg ne adják ki az első fél évben, hogy utána tulajdonképpen azt érezzem sokszor, hogy meghalok, ha fel kell kelnem az ágyból.

Fix beosztásom nincs. Egyetlen egy fix dolog a munkahetemben az az, hogy két pihenőnap jár. Azonban az is úgy van elsősorban megtervezve, hogy a műszakok le legyenek fedve. Ezek többnyire nem szoktak nekem kellemetlenséget okozni, mert többnyire hétköznapra esik, melynek én különösebben örülök. Főleg azért, mert a legtöbb dolgot hétköznap tudom csak elintézni, s ebből a szempontból pedig nem kell szabadnapért könyörögnöm. Most azonban egyre nagyobb lett a fluktáció, melynek köszönhetően sajnos egyre nehezebben működőképes a normálisan kiadott pihenők. Sajnos így most futok neki a második olyan hónapomnak, amelyben összesen egy olyan alkalom van, amikor a heti két pihenőnapom egymás mellett van, s mindezek mellett pedig még megvannak a további szabadságaim is. 

Igazából csak mozgásra gondoltam, hogy majd a szabadnapjaimon ezzek próbálom majd elütni az időt, ha már sajnos komolyabb programot nem tervezhetek. Sajnos hazautazni ebben a hónapban nem tudok, s amikor pedig nincs kedvem semmihez, akkor pedig jöhetnek a sorozatok. Próbálok minél több újat bepróbálni, de sajnos egyelőre kevés az, ami ténylegesen megfog. Egyelőre bízom benne, hogy szeptemberben komolyabban is ki tudom majd pihenni magam, s kicsit enyhülni fog majd az idő, mert sajnos eléggé döglesztő meleg van, s szinte semmi csapadék. Ámbár egyik nap esett az eső. Tény és való, hogy akkor tudtam a legjobban aludni.