Az utolsó hírnök!

Ha anyagiakról van szó, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy nem állok a helyzet magaslatán, ha pénzhasználatról van szó. Ebből többször is volt idehaza kisebbfajta konfliktus, hiszen nálam komoly problémát jelent az impulzus vásárlás. Ez tulajdonképpen azt jelenti, amikor valaki céltudatosan tér be egy üzletbe, aztán pedig olyan dolgokat is vásárol, amelyet nem is szeretett volna. Bárki, aki megfordul egy vegyeskereskedésben minden bizonnyal nem egy vásárlótól és/vagy rokontól, ismerőstől hallotta azt a tipikus “pedig én csak egy xy termékért tértem be” közben pedig roskadozó szalag lett a végeredmény.
Nálam is hasonló a jelenség, habár tény, hogy inkább mondanám szélsőségesnek. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha konkrét kiadásról van szó, vagy tervben, akkor bizony komolyan ráfekszem a témára, s akár keményen elkezdek spórolni. Nem véletlen volt, hogy kisebb meglepetést váltott ki, amikor a hat évvel ezelőtt megvásárolt GTX 760-as videókártya kapcsán csúszott ki a számon, hogy bizony képes voltam az ételen is spórolni, hogy előbb meglehessen. Lévén akkor még kevesebb szórakozási lehetőségem volt, mint most.

Akkoriban nem használtam a hitelkeretemet úgy, mint a rá következő években, de igyekeztem ezen a hozzáállásomon is javítani, s úgy tűnik a szilveszteri fogadalmam ebből a szempontból jól halad. Az, hogy a tavaszi fővárosba való költözésből tulajdonképpen mi lesz az részben múlik csak rajtam. Az elhatározás megvan, s a többi már nem rajtam múlik. Mindenesetre az alapokat előteremtettem. Mivel komoly csomaggal nem terveztem nekiindulni, így a megvásárolt dolgaim jelentős része marad itthon. Anyagilag nem volt probléma, ameddig csak számítógép fejlesztésről volt szó, vagy pedig másfajta dolgok megvásárlásáról. Azonban akkor, amikor ezek elkezdtek “elöregedni”, akkor megindult az a folyamat, amit tönkremenetelnek hívunk. Sokszor ez jelentett többletkiadást, aminek nem nagyon örültem.
A megoldást abban láttam, hogy használva számítástechnikai tudásomat táblázatban kezdtem el megtervezni a várható költségeket, bevételt, és kiadásokat. Így tudtam tavaly egy laptopra szert tenni, valamint a mai napon megvásárolni életem első külső merevlemezét, egy Western Digital márkájú 1 TB-s változatot, mely szerencsére 4 ezer forinttal lett olcsóbb online rendelésben a MediaMarkt oldalán.

Sok hozzászólás elolvasása után döntöttem mellette, és bevallom az első benyomások nagyon jók. Igazából a kettős megfontolás vezetett a vásárláshoz. Egyrészről a laptop vásárlás nem az ágyban netezést hivatott nálam kiváltani, hanem azt, hogy ha meghibásodik valami a PC-mben, akkor ne kelljen rögtön alkatrészt vásárolni, hanem előkapom a laptopot. A külső merevlemez pedig egy másodlagos tárolóeszközként funkcionálna, ha hirtelen a belső merevlemez elhalna. Amennyiben pedig valóban megvalósul a tavaszi költözéses terv, akkor viszont szükségem is lesz rá, hiszen a laptopban másodlagos merevlemez nincs, és az SSD tárhelye kevés.

Mindenesetre elégedetten pattyogtam haza, hiszen a múlt héten szabadságom alkalmával egy leárazásnak köszönhetően megvásároltam egy elég korrekt utazótáskát is. Tehát innentől semmilyen másfajta dolgot nem kell vásárolnom, amely nagyobb kiadást jelentene. Így aztán holnap indul a valódi pénzgazdálkodás, melynek lényege az impulzus vásárlás teljes mértékű visszaszorítása nálam.

Hello R9 380!

Pár napja lőttem ki a virtuális térbe egy olyan bejegyzést, melynek témája ugyebár az volt, hogy ami tönkre mehet, az tönkre is fog menni. Ahogyan nálam is ez bekövetkezett, hiszen mióta elkezdődött a munkahely váltás sorra mennek tönkre a dolgaim, melyeknek pótlása nem kis összeg, főleg akkor, ha szépen összeadjuk a kis összegeket.
Idén terveztem egy VGA cserét, de a középkategóriás kártyák ára elriasztott. Ugyanis én alkalmi játékos vagyok, azaz előfordul, hogy napokig, vagy hetekig nem ülök le játszani. Így aztán százezret belefektetni nem volt értelme, százezer alatt pedig nem volt nekem tetsző kártya. Majd végül különböző teszteket megnézve elkezdtem azon gondolkozni, hogy vajon nem-e szeretnék a konkurenciától vásárolni VGA-t. Persze még a jövő zenéje volt, hiszen időközben különböző programok elkezdték azt jelezni felém, hogy a másodlagos merevlemez, melyet tárolónak használok kritikus állapotban van, s négy nap múlva “meghal”. Ez a négy nap már két hete akar elkövetkezni, de még se híre, se hamva.

Valahogy szerettem volna, hogy plusz pénzhez jutok, de a jelenlegi munkahelyemen nincs lehetőség arra, hogy túlórázzak. Jelenleg próbaidőmet töltöm, de sanszos, hogy megfognak tartani. Eltelni magamtól nem akarok, hiszen “jobb félni, mint megijedni” alapon mindenre gondolnom kell. S bizony azon gondolkoztam, hogy talán jövedelmezőbb döntés lenne egy új VGA beszerzése, mint a merevlemez cseréje, aminél működésbeli anomáliát nem tapasztaltam.
Ekkor jött az, hogy olykor vásárolok lottószelvényt. Saját magam meglepődésére múlt hét vasárnapján megláttam, hogy az ötös lottón hármason volt, ami 15080 forintot jelentett készpénzben. Persze nem hittem el teljesen csak akkor, amikor bementem a lottózóba, s valóban átadták a nyereményt. Első dolgom volt a számlámra feltenni. Majd időközben jelezték felém, hogy a két hónapja meghalt GTX 760-omat megvásárolnák alkatrészként. Ekkor viszont eldöntöttem, hogy alapos utánaszámolás után az új kártya árának több, mint a 70%-a megvan, s a maradékot meg kipótolom a bankszámlám hitelkeretéből. Ha odafigyelek a költésre, akkor ugyan fillére kiszámolt másfél hónap következik, de inkább most, mint a nyáron, hiszen akkor már szeretnék csavarogni, s nem csak városon, vagy megyén belül. Így végül a mai napon kezembe vehettem az új kártyát, ami nem más, mint az R9 380, s annak 4 GB-os változata:

Kicsit féltem attól, hogy csak két ventilátor van a kártyán az előzővel szemben, de alap hőfoka 38-40°c, s terhelés alatt eddigiek alapján csak 75°c volt a maximum. Rögtön teszteltem is a Rise Of The Tomb Raider-rel, ami meglepő eredményeket hozott nekem. Első körben szinte minden beállítás a maximumom volt, s egyetlen egyszer sem éreztem volna akadást. Mindezek mellett persze hozzá kell tennem, hogy a kártya sem volt hangos két ventilátorral, míg a korábbi hárommal olyan zajt csapott, mint ha gép szállt volna fel. Természetesen nem mértem semmilyen FPS számot, csupán játszottam, s minden folyékonynak hatott. Persze indítottam egy kis Benchmark-ot, ami az alábbi eredményt hozta el:

Bízom benne, hogy hosszú életű lesz a kártya, s legalább három évet minimum ki fog majd húzni mindenféle kompromisszumok nélkül. Kicsit féltem váltani a konkurens gyártó termékére, de igazából árérték arányban választásom igazából nem volt. Mivel nem vagyok gamer semmilyen formában, így nem érte meg volna az Nvidia kínálatából választani, ami minimum százezer lett volna. Továbbá nem is említve azt a tényt, hogy a gépem alapvető dolgokra is olykor használhatatlan volt az integrált VGA miatt.
Ami viszont részben negatívum volt nekem az a kártya design része. Vagyis az, hogy a kártyán lévő feliratok világítanak. Szerintem erre nem igazán volt szükség, s biztosan nem dobja meg a fogyasztást, de mondjuk én hogyan fogom “élvezni” eme kékséget egy zárt házból, ami ráadásul az asztal alatt van?

Mivel az elkövetkezendő másfél hónapban különösebben nem akarok semmit tervezni, így majd marad a séta, bicajozás, illetve a tesztelése a kicsikének. Főleg úgy, hogy a következő hétre kötelező szabadságot kaptam, mert beleestem abba, hogy időarányosan adják ki, s én vagyok a soron.

Pillanatok, amikor saját magadat vágnád pofán…

Abból a szempontból mindenképp jó, ha az ember rendelkezik egy bloggal. Főleg akkor, ha azt a névtelenség homályába vesző, s általa választott névvel teszi. Az ilyen felhasználói felületek pont azért jók, mert leginkább megadja a lehetőséget, hogy őszinték lehessünk anélkül, hogy bárki a személyes ismeretségi körünkben röhöghessen rajtunk, vagy épp jól nyakon vágjon minket. A további sorokat persze ismeretségi körben nem vállaltam fel, érthető okok miatt.

Kezdjük ott, hogy az ember nem hibátlan. Nem létezik ilyen. Van, akinek sok hibája van, s akad olyan, akinek kevés. És van egy olyan változata az embereknek, akik simán magasról lepottyantanak mindent. Én az a fajta vagyok, aki nem nyugszik addig, amíg mindent rendben nem tud a környezetében. Akár képes vagyok éjszaka közepén felkelni azért, hogy egy csavart meghúzzak a biciklimen, ha éppen arra nem jutott időm, vagy épp elfelejtettem. De bőven akadtak olyan helyzetek, amelyek intő példának szolgáltak nekem, hogy olykor azért jó lenne olyan vaskosat pottyantani mindenre, s büszkeségtől dagadó mellkassal hátradőlni. Még, ha ezt nem is csinálom abban az esetben is jobban tudom elviselni, ha teszem azt szabadidőm bánja egyes tevékenységem, mint mikor pénzt is bukok.
Nagyjából hat évvel ezelőtt vásároltam magamnak egy számítógépet. Eléggé alap volt szegény, nagyjából pont annyira, amennyire a nyári gyakorlati fizetésem engedte, hogy az legyen. Ezt a “csoda masinát” örökölte meg itthon anyám, aki az év elején már többször panaszkodott, hogy nem minden úgy működik, ahogy kellene. Az én gépem atom stabil volt, de egyetlen hiányossága volt: egyetlen egy port hiánya. E miatt gyakorlatilag hiába szerettem volna egy nagyobb SSD-t, annak teljes sebességét nem tudtam volna kihasználni. Akárhogyan gondolkodtam a megoldáson, mindig arra jutottam, hogy ha haladni akarok az elmúlt években bekövetkezett fejlődési szinttel, akkor bizony nálam kell eszközölni alaplap, s processzor váltást, hogy a kiszemelt SSD-t megfelelően tudjam majd használni. Ennek eredménye lett az egy héttel ezelőtti hatalmas kavalkád, melynek közepette összeállt részben az új gépem, mely későbbiekben csak egy SSD cserére várt…

Majd elkezdődtek a gondok. A gond, mely szerint négy memória foglalatból csak kettő volt hajlandó működni. Eme dolog nagyon frusztrált, főleg azért is, mert így ha egy modult tettem bele, akkor sem volt mindegy melyikbe. Bevallom mindennel elégedett voltam, de tartottam tőle, hogy későbbiekben komolyabb problémába is ütközhetek. Ekkor nagyon sok fórumot átolvastam. Próbáltam szoftveresen életre kelteni, s utóbbinak köszönhetően átestem életem első Bios frissítésén is többek között. Már új memória modulokat is vásároltam, hogy megtudjam, hogy mely eszköz lehet a hibás. A legnagyobb probléma az volt, hogy nem tudtam elfogadni, hogy itthon nincsenek meg azok az eszközök, melyekkel teljesen kizárhatom, hogy honnan ered a hiba. A legfőbb gond az volt, hogy nem tudtam elfogadni, hogy ezt nem tudom megcsinálni, illetve az, hogy nagyon úgy festett a dolog, hogy az alaplapnál van a gond, amit majd garanciáztatni kell végül.
És ugyebár ekkor jött nagyon okos tipp, mely szerint akkor is lehet ilyen hibát előidézni, ha a processzor rosszul áll a foglalatban, s valamely tüske nem áll jól. Erre rögtön ráröppentem, s azonnal tapasztaltam, hogy bizony a feltevés igaz, s egyetlen egy tüske rosszul áll. Ezt próbáltam kijavítani, amely olyan “jóra” sikerült, hogy végül kénytelen voltam a másik gépet összerakni, s az új felett állva azon gondolkodni, hogy vajon ilyen miért is nem tud az ember visszautazni az időben, s szépen közölni saját magával mit ne tegyen meg.

Azzal tisztában voltam, hogy bármit csinálhatok, ennél a garancia ugrott. Maximum egy használt alkatrész üzletben tudnám értékesíteni, mint alkatrész. Viszont nem tudtam, hogy hogyan tovább. Azzal teljes mértékben tisztában voltam, hogy a vásárlás itt nem áll meg, lévén mindenképpen szükséges az új számítógép. Azonban a hitelkeret nem dísznek van egy bankszámlán. Egyébiránt pedig az elkövetkezendő hónapokat amúgy is a gépfejlesztésnek lett volna alárendelve.
Ennek fényében úgy döntöttem, hogy a fenti eset remek tanulság volt nekem, s jó példa lesz majd a következő hónapok, amikor is nadrágszíj erősen összehúzva lesz, okkal. Egy suhintással akartam véget vetni ennek, így ugyan kicsit lejjebb adva az igényeket, de minőséget szem előtt tartva mindent lerendeltem vasárnap este. Alaposan megnéztem, hogy mit érdemes vásárolni, s milyenek az igényeim. Így esett a választás egy MSI PC Mate alaplapra.

71764MSI_H97_PC_MATE

Bevallom kicsit féltem attól, hogy nem lesz megfelelő, hisz az előzőt egy ajánlott listából választottam. Azonban megnéztem azok mitől is ajánlottak, így abból kiindulva döntöttem úgy, hogy mégse legyen nagyon drága, de mégse legyen nagyon olcsó. Ellenben minősége se avuljon el már a megvásárlás pillanatában. Amit alapul vettem, hogy azért könnyebben tudok tájékozódni ezen eszközök között. Persze külföldi oldalakat is átnyálaztam, s elsősorban arról bizonyosodtam meg, hogy tényleg nem hozok-e rossz döntést. Az összeszerelés rendben ment, s szerencsére minden egyes része működik.
Az összerakás után, miután már mindennel készen voltam az jutott eszembe, hogy ha részletesen beleásom magam, hogy milyen chipkészletű alaplapot kellene vásárolni, s nekem mi az elvárásom, akkor minden bizonnyal már első körben ezt vettem volna meg. Hisz a korábbi is kizárólag azért került leváltásra, mert egyetlen egy port nem volt rajta. Nevezetesen a sata3. S, ha alapul veszem a mostani állapotát a gépnek, akkor maximum videokártya, illetve processzor csere az, ami szóba jöhet. De az is akkor, ha indokolt.

Végül úgy döntöttem, hogy nem akarok minden hónapban telepíteni, így végül az általam kiszemelt SSD is megvásárlásra került. Ez egy 120 gigás HyperX 3K lett végül, amely már most remek szolgálatot biztosít nekem.

Kingston_HyperX_thumb

Szerencsére a beszerelés nem volt nehéz. Igaz, nagyon sok időt vett igénybe, mert nem akartam úgy járni,  mint hónap elején. A lényegi része az, hogy ennél is azt érzem, hogy felesleges lett volna a hype miatt egy tízessel drágábbért a közkedvelt Samsung-ot venni, mert ez is kiválóan teszi a dolgát. Egyelőre még semmilyen hibát nem találtam benne, s nem csak az általam tapasztalt sebesség elegendő, hanem a tesztek is alátámasztották, hogy nekem ez több, mint tökéletes.

ssduj

A fenti szösszenet kiválóan tanúsítja, hogy mennyit, és mekkorát tudok hibázni abban az esetben, ha nem gondolom át a tetteimet, illetve ahelyett, hogy kapkodnék szépen átgondolnék részletesen mindent. Ha úgy nézzük igazából nagyjából negyvenezernyi plusz költségem lett a tervezethez képest. Tehát innen indulhatnak majd a túlórák és egyéb nyalánkságok, amelyeknek köszönhetően plusz pénzhez juthatok majd.

Címke

A “erőmű” megkezdte működését!

A számítástechnikával nekem csak egy nagy bajom van: hihetetlen gyorsan fejlődik, s ezáltal sajnálatos módon az általunk használt eszközök iszonyú gyorsan elavulnak. Így nagyon beleölni százezreket nem érdemes, még annak sem, aki lazán ki tudja ezeket az összeget pengetni.
Körülbelül három évvel ezelőtt eszközöltem gépfejlesztés, melynek köszönhetően szinte minden egyes alkatrész lecserélésre került. Ahogy, hogy elég vaskos és erős legyen az eltelt időben videokártya cserén, memória bővítésen és SSD beszerzése gondoskodott. Idén azonban megint úgy véltem, hogy nem fog ez az év elmúlni, hogy jelentős gépfejlesztés ne történjen itthon. Arra már időközben rájöttem, hogy nem túl előnyös, ha a játékok, melyekkel játszok egy másodlagos merevlemezre kerülnek telepítésre. Így megjelent az igény, hogy egy nagyobb SSD-t vásároljak, lévén most már elérhető áron vannak nagyobb tárhellyel rendelkezők is. Így úgy döntöttem, hogy a meglévő 60 gigás változat majd édesanyám örökli meg, aki egyébként is panaszkodik, hogy lassú a gépe. Természetesen meg is néztem, hisz tőlem örökölte, de hamar rájöttem, hogy már igencsak elavult változatról beszélünk, így már rá is ráférne a ráncfelvarrás. Igazából neki szerettem volna egy komplett gépet venni, de sajnos időközben mégis úgy döntöttem, hogy nálam lesz majd változás, s jelenlegit örökli meg ismét. Ugyan meg voltam vele elégedve, s erősnek mondhattam még most is, azonban évekkel ezelőtt az alaplapon spóroltam. Így példának okáért fájó volt sata 3-as portok hiánya, melynek köszönhetően a jelenlegi SSD-m teljes sebességét nem tudtam használni. Újat nem is nagyon lett volna érdemes venni ennek fényében, s mindezek mellett a jelenlegi sebességteszt is csípte a szemem úgy döntöttem, hogy az alaplap cserével szembenézek, s amit muszáj lecserélek.

Az alaplap természetesen már ebben a hónapban meg is jött. Az eredeti tervem az volt, hogy júniusban fog összeállni mindkét konfiguráció, s majd akkor össze lesz rakva. De végül győzött a vásárlási ingerem, s még a múlt héten lerendeltem a processzort, s ahhoz egy vaskosabb hűtőt is. Aztán úgy döntöttem, hogy mivel ezen kívül minden tökéletesen passzol a jelenlegi konfigurációba, így mindent át fogok majd pakolni. Igazából ezek után SSD csere lesz, illetve a memória modulok lesznek lecserélve nagyobb sebességűekre. Igazából ezek fizikai cseréje maximum 5-7 perc, s ehhez csak egy újratelepítés tartozik majd.
Elvileg már a múlt héten összeállt volna a PC, de sajnálatos módon ahonnan rendeltem máshogy értelmezte a beígért szállítást, így végül processzor ügyben most az Ipon győzött. Első körben egy Hyper TX3 evo ventilátor került lerendelésre. Mivel a mostani processzorommal sem volt gond, ezért úgy döntöttem bőven megelégszek egy 4460-as modellszámmal rendelkező i5-el, hisz nekem elég, hogy újabb generációs, s 400Mhz-el nagyobb órajelen ketyeg, mint az előző. Mondjuk tény, hogy előre sejtettem, hogy mire felébredek, már itt lesz a futár.
(Linkek a kép alatt azok számára, akik esetleg kedvet kaptak a rendeléshez!)

Itt a blog keretén belül azért már sokszor volt olyan bejegyzés, amit ugyan elérhetővé tettem, s feltehetően minden nagyon jót mosolyoghatott rajta. Kivéve engem. Mondjuk tény, hogy a számítástechnika pont egy olyan dolog, amivel azért rendesen be lehet fürödni főleg akkor, amikor az embernek nem áll lehetősége arra, hogy egyes problémákat teljesen ki tudjon vizsgálni.
Ebben már volt annak idején egy bejegyzésem, amit visszaolvasva is nagyon jót derültem rajta. Tanultam is belőle természetesen. Feltehetően fél, vagy egy év múlva, ha ezt is visszaolvasom majd ezen is fogok kuncogni, habár egyelőre csak azon gondolkodok, hogy tényleg ennyire szőke tudok lenni, s ez a tulajdonság bizony nem csak kívülről fakad.

Ahogyan átvettem a csomagot rögtön elkezdtem összeszerelni az új gépet. A legelső probléma amivel szembe kellett néznem az a hűtő volt. Ugyanis univerzális mivoltából azért kicsit trükközni kell, hogy úgy legyenek a talpak felszerelve, hogy pontosan illeszkedjen az alaplapba. Nyilván lehetne mondani, hogy ott van a szerelési útmutató, ami ott is volt. Azonban azon nem szerepelt a jelenlegi processzor foglalat. Így kicsit féltem, hogy esetleg félre lettem tájékoztatva a weboldal szerint, s mégsem passzol ide. Szerencsére majd egy óra küszködés, s mindenféle weboldal átnézése után sikert könyvelhettem el. Igaz, eközben nagyjából háromszor sikerült elvágnom a kezem a hűtőrácsnak köszönhetően.
Ekkor jött a következő pofára esés. A gép elindul, majd miután felpörögnek a ventilátorok minden kikapcsol, majd újraindul. Biztos voltam benne, hogy valami rossz helyre lett dugva, vagy valami rossz. Már szinte darabokra szedtem mindent, s már mindent kicseréltem, hogy megtudjam mi nem rossz. Azzal a gondolattal játszadoztam, hogy neten rákeresve egy informatikai boltba beviszem, amely foglalkozik összeszereléssel, mert én már feladom. Ekkor rápillantottam a hűtőre, s csak az jutott eszembe, hogy ilyenkor azért szívesen pofán vágnám magam úgy teljes erőből. Miközben próbáltam a méretet beállítani a hűtőről nem vettem le a fóliát, lévén úgy voltam vele, majd ha minden passzolni fog majd pasztázás után megteszem. Az egy órányi kínlódás már bepöccentett, s nem is figyeltem erre. Miután szépen felkentem a hűtőpasztát fogtam, s rátettem a hűtőt. Mikor mélyen elmerengtem magamban, hogy vajon ma lesz-e működő gépem, na akkor vettem észre, hogy a hűtőpaszta alatt ott van a fólia.

Ezzel még nem ért véget az egész. Ugyanis annak ellenére, hogy a boot menüben látszódott a másfél terrás vinyóm, telepítés után már nem. Persze ahelyett, hogy megpróbáljam driverekkel megoldani a problémát mit csináltam? Na mit? Dühtől forrt agyammal előkaptam a Windows 7-et, s szépen feltelepítettem. Ekkor megint nem értettem, hogy mi lehet a baj, hisz itt már látta a rendszer is a merevlemezt. Végül ismét visszakerült a Windows 8, ami már használható állapotba került. Ekkor már volt összehasonlítási alapom SSD ügyben is. Az előző alaplapban ezt az értéket produkálta:

ssd_00

Azt már éreztem, hogy gyorsabban fut a kicsike, de viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy a teszt mit is fog hozni. Szerintem magáért beszél:

ssd_01

És ebből milyen tanulságot is vontam le magamnak. Először is azt, hogy ha annak idején nem spórolok az alaplappal most nem kellett volna az enyémet szétszednem, s bizonyos részeket továbbadnom itthon, hanem egy az egyben vásárolhattam volna egy új konfigurációt itthonra nem saját használatra. Továbbá, ahelyett hogy fortyogtam volna a saját mérgemben, inkább mindent türelmesen végig kellett volna gondolnom, mert talán így a délutánom is szabad lehetett volna. Mondjuk abból a szempontból szerencsém volt, hogy nem csináltam nagyobb bajt, hisz a rendszer automatikusan lekapcsolt, mikor a processzor hűtése nem volt megfelelő. Következő vásárlás májusban lesz, addig a jelenlegi rendszert fogom tesztelni, habár most sincs rá panasz. Bár a hűtő még furcsa, mert olyannyira nincs hangja, mint ha nem is működne. Habár emellett nagyon jól teszi a dolgát.

Lévén nagy sorozatos maratonomat befejeztem most már jönnek a filmek, s a játékok.

Előtavasz

Annak ellenére, hogy nem igazán szeretem a hideget mégis szeretem a telet. Leginkább azért, mert számomra mindig egy vizuális gyönyört jelentett a szép havas táj. Sajnálatos módon az utóbbi az, ami leginkább kezd eltűnni, hisz sem tavaly, sem pedig idén nem volt jelentős hózápor, aminek lehetett volna örülni. Tudom, tudom másoknak ez akár a mennyország is lehetne, de én inkább már tavaszias időt várok márciusra, nem pedig térdig érő havat. Habár tény, hogy mindennap nézem, hogy vajon milyen idő is várható. Jelenleg ez:

201503121747

Abban természetesen nagyon bízok, hogy a derűs idő megmarad, s csak jelentéktelen összeget kell a fűtésre költeni ebben a hónapban. Persze bízom még továbbiakban abban is, hogy áprilisban már elővehetem a “drótszamarat”, s végre azzal kezdhetek el járni dolgozni.

Egy hónappal ezelőtt nagyjából arról írtam, hogy elképzelhető, hogy idén összeállítok egy új számítógépet. A gép összerakás megkezdődött, s máris teljesült az első fázis. Nagyjából három évvel ezelőtt leginkább az alaplapon spóroltam, melynek meg is ittam a levét. Rájöttem, hogy sok előnyt jelentene, ha minden egyes programomat jelenleg az SSD-men tárolnám. Tárolhatnám is, ha éppenséggel nem lenne 60 gigás a teljes eszköz. Azonban nagyobb teljesítményűt nem érdemes vásárolnom már a jelenlegi gépemben, ugyanis a három évvel ezelőtti spórolásomnak hála egy olyan alaplappal rendelkezem, amelyen nincs sata3-as port, tehát nem csak az új, de a jelenlegi SSD sebességét sem tudom maximálisan kihasználni. Így végül úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy szülői részre vásárolnék gépet, inkább építek magamnak részben egy újat, s a jelenlegit megöröklik. Mondjuk ebből a szempontból mindenképp jól jártak.

Természetesen most is a PCDiszkont-tól rendeltem. Mivel a hét elején dolgoztam, így mindenképp azt akartam, hogy akkor jöjjön a lap, amikor itthon vagyok. Így hétfő éjjel leadtam a rendelést, s csütörtökre írták a szállítást. Természetesen nem így történt, hisz már szerda délután itt volt a futár. Nem morogtam érte, hisz így legalább az öt napomból csak egy telt itthon üléssel.
Most azonban nem fukarkodtam, ugyanis teszem azt két év múlva, ha akarok cserélni mondjuk egy SSD-t, akkor nem akarok ismét megint majdnem egy új gépet építeni. Így lett egy Gigabyte GA-H97 D3H, melyhez még társult egy Modecom ház is.

GA-H97-D3H_05

ModeCom_Logic_B_ATX_miditorony_tap_nelkul-i86371

Maga az összeszerelés jól ment, s annak kiváltképp örülök, hogy nem kellett még csavarhúzó sem hozzá! Persze azonnal felcsaptak a vásárlási igényeim, de szerencsére sikerült visszafognom magam. Azonban mivel nem tudom milyen lesz a jövő hónapom, s nem is szeretnék itthon dögleni a futárt várva mondjuk egy szép napos délután ezért úgy döntöttem, hogy hitelkeretemet felhasználva két hét múlva megrendelem a processzort is. Minden át lesz pakolva ebbe, s júniusig csak a memória modulok és az SSD lesz nagyobbra cserélve. Így tudom tesztelni. S nagy szerelést sem igényel a fent említett két eszköz cserélje sem. Másfelől pedig, ha bármi közben anyagilag nem fog itt porosodni a szekrényben az új alkatrész.

Pihenés tekintetében sajnos nem álltam túl jól. A beosztásom sem sikerült valami fényesen, így gyakorlatilag mást nem vártam, mint hogy mikor is lesz ez az öt napos “hosszú hétvégém”. A vége felé kezdtem már úgy érezni, hogy teljesen leépülök mentálisan, mert nem tudtam elegendő mennyiséget aludni. Ennek ugyebár az lett a hátulütője, hogy másnap egész nap fáradt voltam, s szinte semmihez sem volt kedvem. Azonban ez nem szegte kedvemet, ugyanis elég szépen gyűjtöttem a programokat, illetve a megtekintendő filmeket erre az öt napra.

Ami viszont biztos, hogy elhatároztam: ebben a maradék négy napban bizony remekül akarom majd érezni magam, nem gondolván a munkára!

Gépösszerakó 2.0

A decemberi hónap után vártam az új évet, mint a megváltást. Elsősorban a munka miatt, hisz kiemelt ünnepnek számított nálunk is a karácsonyi időszak. Szerencsére én már kinőttem ebből, s minden egyes ismerősöm, s családtagom is elfogadja, hogy bizony én nagy mértékben pottyantok erre az ünnepre. Nekem teljesen olyan, mint az átlagos hétköznap. Kivéve persze azt, hogy azt már az év elején tudom, hogy ezen a napon feltehetően nem kell dolgoznom. Kiköltekeznem sem “sikerült”, ugyanis ha valamit vásárolni akarok azt többnyire a rendelkezésre álló összeg határozza meg, nem pedig az, hogy milyen nap is van. Véleményem szerint pedig ez teljesen helytálló, s remek életfelfogás, mint az, ha az embernek rezeg a fertálya, hogy ünnepnap alkalmával mit is vegyen a másiknak.

Nagy felüdülés azonban nem jött el. Tény, hogy abban nagyon bíztam, hogy a januárra és a februárra bejelölt szabadság összességétől vártam a nagy megváltást. Ellenben hatalmas nagy pofára esés jött, ugyanis munkaerő hiány miatt ezek a napok szét lettek szedve, így legtöbbet itthon négy napot tölthettem. Amitől azért nem voltam oda. Lévén az első napot teljes mentális “felépüléssel” töltöttem, míg a negyediket pedig a munkára való készülődéssel. Persze megpróbáltam lazítani, ami annyira azért nem jött össze. Mert ugyebár mindig közbejött valami, amit nem terveztem, s jelentősen beárnyékolta a pihenésre fordított időmet. Bár tény, hogy ha megnézzük, hogy sok ember hét napból nyolcat dolgozik még így is összetehetem a két kezemet.
Az időjárás úgy változik, hogy nem lehet nyomon követni. Nem vagyok vén trotty (s szerencsére elég messze is állok tőle), de még élénken él az emlékeimben, amikor szépen decemberben elkezdett szállingózni a hó, s általában a karácsony mindig fehérbe öltözve várt már minket. Majd a fehér lepel kitartott általában február végéig, március elejéig. Ellenben most nehéz megállapítani, hogy mikor milyen idő is van. Hiszen voltak elég durva fagyok, de voltak elég enyhe napok. Ha hibernációból ébredtem volna fel minden bizonnyal azt mondtam volna, hogy tavasz van. Ennek ellenére nem nagyon mozdultam ki itthonról, s inkább vizuális szórakozásoknak éltem. Első körben ismét elővettem a The Last Of Us-t, amely még mindig grandiózus alkotásnak számít. Sőt! Azt kell mondanom, hogy sajnálom, hogy majdnem egy év telt el, míg ismét neki tudtam ülni úgy, hogy a végére is tudtam érni. Önmagam ajándékozása nálam mindig kiemelt szerepet kapott. Így nem is volt meglepő, hogy kintről megrendelvén a Lost: The Complete Collection-t Blu-ray lemezen azonnal neki is ültem. Habár igaz, hogy az első évad egyes jelentei hagytak némi kívánnivalót maguk után, de végül az összkép csak úgy jött össze, hogy megérte megvenni, mert bitang jó képminőséget kaptam a pénzemért cserébe. Igaz, hogy a munkába való erősebb visszatérés miatt visszaesett a megnézett epizódok száma, de még így is a harmadik évadba sikerült belekezdenem.

Már korábban is szóba került, hogy itthon édesanyám számítógépe (amit annak idején tőlem örökölt) nem épp megy bitang jól. Mondjuk tény, hogy nagyon sok vírust be is kap rendesen, s még mindig nem tudtam megtanítani, hogy hogyan is böngésszen biztonságosan. S nem minden az, ami annak látszik. Ennek ellenére a sok helyen látható kiárusítások miatt megfordult a fejemben, hogy egy laptopot vásárolok neki. Ám hamar meggondoltam magam lévén itthon a kutyák házi kedvencek, s lehet hamar véget érne a kapcsolata a géppel. Jómagam kinőttem a két évvel ezelőtt vásárolt 60 GB-s SSD-met, s készülékgyorsításként első körben ezt szántam neki. Azonban úgy döntöttem, hogy inkább pár dolgot lecserélek benne, hogy tényleg elérhesse azt a gyorsaságot, amit bizonyos összegből összehozható. A végeredmény pedig az lett, hogy végül “épül” az én gépem.
Tulajdonképpen annyi a történet, hogy az általam kinézett SSD maximális írási és olvasási sebessége csak akkor érhető el, ha sata3-as csatlakozóban van használva. Ami ugye nekem nincs. Ha magamnak vásárolok új alaplapot, akkor a jelenlegi gépemet darabokra kell szedni. És azért egyes kényes részek ilyenkor sérülhetnek, ha alapul vesszük az én bitang nagy kezeimet, s türelmetlenségemet. Így végül úgy döntöttem, hogy egyes alkatrészek megtartásával magamnak építek egy új gépet, s elkapja az enyémet, amely jelenleg is stabilan, gyorsan, s biztonságosan működik. Ehhez viszont meg kell tanulnom rendesen vásárolni, azaz az impulzus vásárlásokkal felhagyni.

Címke

…és amikor megjön a tavasz!!!

Körülbelül másfél hónapja vágyok arra, hogy a tél teljes mértékben eltakarodjon melegebb éghajlatra. Valahogy vágytam már arra, hogy anélkül tudjak szabadtéri programokban részt venni, vagy csak eljutni a munkahelyemre, hogy közben halálra ne fagyjak. És nagy örömömre a mai napon be is köszöntött végre a tavasz, s végre elég lenge öltözetben élvezhettem a napsütést és a rendkívüli jó hőmérsékletet.
Az utóbbi egy hónapban pedig igyekeztem megszokni, hogy a különböző kormány által eszközölt módosítások miatt csökkent a nettó bérem. De ettől függetlenül szerencsére még jócskán tudtam belőle gazdálkodni, hogy jusson is, s maradjon is belőle. Ami eléggé pozitívum volt, hogy a hónap elején végre befejeződött a PC-m teljes egészében történő újítása. Utolsó darabként végre egy Blu-Ray író került bele, s mellé beszerváltam egy hasonló kapacitású lemezt is, így végre a múlt hónapban igencsak jó áron vásárolt Blu-Ray lejátszót végre teljes egészében ki tudom használni. Ráadásul a közeli műszaki áruházban eléggé jó áron találtam írható Blu-Ray lemezeket is. Ennek fényében pedig elég jól telt a hónap eleje. Mondjuk beosztást nézve eléggé megcsappant a szabadidőm, meg valahogy a kedvem sem volt arra, hogy akár filmet nézzek, akár játsszak, s így az utóbbi hónapokban megvásárolt műszaki cikkek teljes kapacitását nem tudtam kihasználni. Hogy a közeljövőben ez változni fog nem tudom, hisz a jó idő beköszöntével igyekszek minél többet a szabadban tölteni, s kicsit feltöltődni. Hisz a rossz időnek köszönhetően elég sok időt töltöttem a négy fal között.

Szerencsére a munkában is történt előrelépés, ami természetesen számomra teljesen pozitív, hisz ezáltal növekedett a fizetésem is. De ez leginkább következik abból is, hogy jó pár kolléga döntött úgy, hogy távozik tőlünk, s akadt olyan is, akinek pedig útilaput kötöttek a talpára. Bár utóbbiak nem feleltek meg a követelményeknek, illetve jóformán magasról tojtak arra, hogy egyáltalán megfeleljenek. Azért valahol legbelül ilyenkor örülök, hogy elmúlt az az időszak, amikor azon gondolkoztam, hogy vajon tartósnak fog-e bizonyulni a jelenlegi munkahelyem, illetve terveztem, hogy mi lesz akkor, ha közlik, hogy próbaidő lejártával mennem kell. Szerencsére nem így történt, aminek egyébként rendkívül örülök, mert remekül érzem magam a munkahelyemen, ami leginkább annak köszönhető, hogy eléggé jól kijövök a kollégákkal, s igencsak elvagyok velük. És persze reménykedek abban, hogy ez az állapot jó sokáig fog majd tartani.
Jövőre nézve vannak némi terveim, habár egyelőre csak az elkövetkezendő hónapokra tervezek, s ezek is inkább szórakozási célzattal rendelkeznek. Mert ugyanis annyiszor megfogadtam, hogy minden más lesz, de valahogy soha nem sikerült betartani. Talán most, hogy immáron van munkahelyem, a pozícióm jelen pillanatban stabil, s annak is néz ki elképzelhető, hogy ezeket a dolgokat majd szépen be fogom tudni tartani. Persze ez még a jövő kérdése, de egyelőre amit elterveztem sikerült megvalósítani, s ez azért örömmel tölt el.

2011 – És ennyi volt…

Jó szokásomhoz híven úgy néz ki idén is pár órával az új év előtt kilövök egy aktuális “helyzetjelentős” bejegyzést a virtuális világba. Amire egyébként is szükség van a blog tekintetében, ugyanis az elmúlt hónapokban nem igazán voltam aktív, ami a bejegyzések számát illeti, hisz elég ingadozó volt szinte az egész évben, ami érthető is, hisz elég változatos és felemás éven vagyok túl.
Tavaly végeztem a suliban, s kellő befolyásos ismeretség hiányában sajnos várt rám a munkanélküliség világa, ami tartott pár hónapig amikor is decemberben sikeresen találtam magamnak állást, ami egy hónap alatt ki is merült a kollégák hozzáállása és a munkakörülményeknek köszönhetően.
Ezután laza két hónap következett, majd ismételten visszakerültem a munka világába alig két hónapig, hogy az újonnan induló vállalkozás hamarosan megváljon tőlem anyagi gondokra hivatkozva, majd pedig rövid idő múlva a kollégáimtól is ugyanígy megvált. Ezek után pedig keserédesre sikerült a nyaram, s szinte már teljesen szétestem amikor is ismét visszakerülhettem a dolgos hétköznapokba. Kemény három hónap volt, míg próbáltam teljesíteni, s reménykedni abban, hogy hosszútávon terveznek velem. De szerencsém volt, mert végül úgy döntöttek, hogy megtartanak. Így jelen pillanatban is rendelkezem munkával, s a jövő hónapban sem kell elbocsátástól tartanom, s anyagilag is teljesen jól állok ahhoz, hogy különböző dolgokkal tudjak számolni. Leginkább ismételten gépfejlesztésről van szó, hisz immáron kizárólag egy izmosabb processzorra lesz szükségem a következő hónapban ahhoz, hogy teljesen új PC-m életre kelljen.

Az elmúlt két hónap eléggé nehézkes volt munka szempontjából, hisz közeledtek az ünnepek, s ennél fogva bizony igencsak megemelkedett azon kedves vásárlók száma, akiknek IQ hányadosuk egyenlő a zöldmoszattal, s személyi higiéniájuk pedig egy mocsári teknősével vetekszik.
A munka miatt igencsak megcsappant a szabadidőm, így nem sok mindenre jutott időm. Ez főleg neten töltött aktivitásomon látszott meg teljes egészében, bár ezt sikerült hellyel-közzel megoldani. A munkakörülmények elfogadhatóak, kollégákkal kijövök, s azt gondolom ez sokkal fontosabb bárminél. Fizetésem emelkedett, tehát jelen pillanatban kisebb problémáktól eltekintve minden a normális, s rendes kerékvágásban megy. Ugyan valamikor tettem megjegyzést, hogy bizony visszafogom sírni az iskolás éveket azt kell mondjam, hogy én jelen pillanatban nem sírok ezeket vissza. Legalábbis mikor meglátom a számlámra megérkezett fizetésemet.
Jövőre nézve – lévén immár rendelkezem tartós munkahellyel – sokkal több szabadidős tevékenységet tervezek beiktatni szabadidőmnek megfelelően (habár télen nem vagyok hajlandó kimozdulni a meleg lakásból kivételesen csak közös mozizás erejéig).

Függetlenül attól, hogy az emberek túlnyomó többsége szórakozással tölti az idejét, én inkább pihenéssel, s ezáltal is kihasználva a szabadnapomat,s ezzel a bejegyzés az utolsó ebben az évben.

Szerencsém van!

Sokan mondták, hogy visszafogom sírni az iskolai éveket. Én már az utolsó évben is eléggé sajnálkoztam, hisz tudtam, hogy számomra véget ér ez az időszak, s majd nagyon fog hiányozni. S hiányzott is, ugyanis tavaly júniusban léptem ki a nagybetűs életbe, hogy aztán öt hónapos munkanélküliség várjon rám. Nagy sikerélménynek könyveltem el, amikor egy nagyobb céghez kerültem decemberben, de hamar rájöttem, hogy bizony ott mindenki magasról tojik a fejemre, s senkit nem érdekel az, hogy a próbaidő végén valóban meg is tudjak ott maradni. Arról nem is beszélve, hogy a kollégákkal ugyan személyes konfliktusom nem volt, de a naponta előkerülő gusztustalan, neveletlen viselkedéstől napi szinten rosszul voltam és idegesített. Így egy hónapnyi munka után végül nem én lettem a befutó, amit nem is bántam, mert nem egy álom munkáról volt szó.
Az álom munka ezután jött el egy közeli frissen nyíló üzlet képében bő két hónapos álláskeresés után, hogy olyannyira álmokra és naivitásra épült, hogy jóformán két hónap után útilaput kaptam a talpamra, hisz a cég csődközeli állapotba került. Ezután viszont ismét itthon üldögélés lett várva valamiféle munkára. Már mindegy volt, hogy milyen, csak legyen már valami. Ennél fogva sajnos igencsak betett a jókedvemnek, s igencsak sikerült beárnyékolnia mindent. Aztán végül augusztusban kaptam egy telefont, s így augusztus végétől ismét munkába állhattam.

A munkakör és a munkahely nem álmaim állása, de mégis munka. Ettől függetlenül természetesen szerettem volna megmaradni, hisz két rosszul választott és jövőképpel egyáltalán nem rendelkező állás után már igazán reménykedtem, hogy jön egy hosszútávú is. Sajnálatos módon a három hónapos próbaidőm alatt másik kollégámat elküldték, így én akarva, akaratlanul elkezdtem azon aggódni, hogy vajon mi lesz a sorsom. Tanulva előző esetből már most elkezdtem munka után keresni, míg közben dolgoztam, hogy végül ne eshessek keményen pofára, mint az előző munkahelyemnél, ahol túlságosan lojális voltam a főnökömhöz, s bíztam benne nem lesz olyan gerinctelen velem szemben, hogy egyik napról a másikra megszüntesse munkavállalói jogviszonyomat. Végül megtette.
Az új helyen viszont egy nagyon pozitív dolog volt, amit nagyon sajnáltam volna: a kollégák. Ugyanis szinte kivétel nélkül mindenkivel kijöttem, s senkivel nem voltam haragban, s eléggé könnyen eltelt a munkaidő. Gyakran azon kaptam magam, hogy igencsak jó napom volt, s igencsak hangulatos is, s máris letelt a munkaidő. Így rendkívül pozitív dologként ért, hogy a minap közölték velem, hogy próbaidő letelt, s továbbra is igényt tartanak rám. Ennél fogva pedig jövővel kapcsolatban kicsit merészebb mertem lenni. Példának okáért a gépfejlesztés sokkal tudatosabbá vált részemről, s aznap úgy döntöttem, hogy ugyan jelenlegi konfigurációm alkatrészei (függetlenül attól, hogy idén januárban eszközöltem egy gépfejlesztést) nem épp a kor legmodernebb kellékei, s így bizony drágább alkatrészek már nem biztos, hogy ugyanúgy fognak működni, mint az újabb alkatrészek mellett. Ettől függetlenül többet mertem rászánni az augusztus vége óta tervezett VGA vásárlására, s végül Nvidia kínálatából választottam egy ASUS GTX 550 Ti videokártyát.

Másnap kora reggel viszont pont ébredésre meg is jelent a futár a fentebb látható kártyával a kezében. A csomag átvétele sokkoló volt, ugyanis a kártya jóval nagyobb volt, mint vártam. Végül beépítettem a gépembe, s örömmel nyugtáztam, hogy valójában belefért, habár a három merevlemezem közül az egyiket sajnálatos módon ki kellett vennem, de még így is bőven jól jártam, hisz jelenleg egy 500 és egy 1500 gigás whincester pörög a gépemben.
Természetesen az új kártyát tesztelni kell, s kíváncsi voltam mire képes a GDDR5-ös 1 GB-s fedélzeti memória, megspékelve  192 biten. Nos, ugyan tisztában voltam, hogy a jelenlegi alkatrészeim nem fogják kipörgetni rendesen az új szerzeményt, ennek ellenére mégis leesett az állam. Idén újítottam műszaki dolgok terén itthon, így a régi tévémet egy Full HD LCD tv-re cseréltem, amit ráadásul összekötöttem a géppel, s így kényelmesen lehetett filmet nézni, s játszani némi kompromisszummal természetesen. A régi kártya sajnos nem volt a legtökéletesebb, így sajnos meg kellett békélnem azzal, hogy bizony a játékok túlnyomó többségét nem hogy Full, hanem mezei HD felbontáson sem futtathatom. Azonban az új szerzemény erre tökéletesen képes, s eddig még nem akadt olyan olyan játék, ami kifogott volna a jelenlegi konfigurációmon. Még a hatalmas gépigényéről elhíresült Crysis játékok is hajlandóak Full HD-ben minden maximális beállításon futni minden gond nélkül. Ebből adódóan pedig pénztárca kímélőbben jöhetek ki gépfejlesztés téren egy ilyen erős kártyával. Így végül a következő két hónap még gépfejlesztésről fog szólni, hisz fizetésem nem akkora, hogy mindent egyszerre meg tudjak venni, továbbá nem kívánom a teljes bevételemet erre fordítani. Így következő hónapban egy 500W-os tápegység, Blu-Ray író (hozzá pedig természetesen lemezek a HD tartalmak kiírásához) valamint a januárban esedékes további alkatrészekhez megvételre kerülő DDR3-as memóriák.

Téli időszak többnyire számomra az itthon ülésről szokott szólni, így számomra semmiféle komolyabb nehézségeket nem jelent, hogy jelen pillanatban ilyen dolgokra költök. Lévén most már hosszabb időre tervezhetek, így a jövővel kapcsolatos tervek miatt legkésőbb tavaszra egy laptopom kívánok beújítani, s tavaszra pedig teljes egészében szabadtéri programok és ruhatár fejlesztése lesz a cél. Terveimet itthon már ecseteltem is, lévén útitárs feltehetően szülők egyikéből kerül ki, így már előre vázoltam terveimet tavaszra és nyárra.

Lesz-e jobb a helyzet?

Körülbelül egy hónapja történt az utolsó életjel tőlem, melynek egyik oka leginkább az, hogy bejött a punnyadás időszaka, azaz nem igen volt mozgás itthon. Természetesen magánéletben történtek kisebb nagyobb változások, bár az pedig nem tartozik egy publikus blogra, ugyebár.

A leglényegesebb dolog eddig ugyebár az volt, hogy röpke egy hónapos munka után próbaidő lévén útilaput kaptam a talpamra, így az új évet már munka nélkül kezdtem. Természetesen részben nekem is volt benne kanalam, hogy nem sikerült, mert keményen belesz@rtam két hónap után, bár nagyban hozzájárult ez a munkakörülményekhez, s a hozzám való hozzáállásról is.
Cirka másfél hónap után azonban visszajelzést kaptam, így múlt héten, s egy elég érdekes állásinterjú keretein belül mutathattam meg magam. Pontosabban mutathattam volna, ha az interjúztató és egyben leendő főnök nem közölte volna már rögtön az elején, hogy neki fontos a dolgozói kinézete, s pusztán fénykép alapján hívott be minket. Így nagyon nem is tudtam mit mondani hagytam, hogy ő beszéljen. Tehát egy pozitív diszkrimináció áldozata lettem, ami részben jól esett, másfelől viszont egyből 220-ra emelte a vérnyomásomat, hisz tudni illik én nem tartom magam szépnek, viszont átlagosnak igen. Így egyből temettem is az egészet, azonban hétvégén jött a telefon, hogy a hét közepén szépen meló van, mert felvételt nyertem. Éljen!!!  Egyelőre reménykedem, hogy sokkal jobb körülmények lesznek adottak, mint eddig voltak.

Sajnos időközben többször neki kellett lendülni az általam elég nagyra dicsért Windows 7 újra telepítésének. Egyik ok az volt, hogy egy korábban letöltött, de lemezre ki nem írt változatot szerettem volna felrakni, ami sikerült is, viszont később újabb újratelepítésre volt szükség, ugyanis az én gépem volt táptalaj az itthoni összes PC merevlemezének tesztelésének, melynek tökéletes utózengése egy újratelepítés volt. Így végül az egy hónapja leírt listából nagyjából csak a Star Wars: The Force Unleashed II és a Tomb Raider Legend lett végül kipörgetve, míg a Sniper: Ghost Warrior és a Dirt 2 végérvényesen landolt a kukába.

Mindig tanul valamit az ember…

…és ez jelentősen igaz a számítástechnikára is.
Rengeteg címet jegyzek meg főleg azon oldalakét, amiknek naponta látogatója vagyok. Viszont lusta vagyok mindig bepötyögni a netcímet a böngészőm címsorába akármennyire is vagyok gyors pötyögés terén. Ezért lazán megtettem azt, hogy kedvencekben elmentettem a címeket. Lévén, hogy egyelőre monitorom középkapacitását használom 1024×768-as felbontáson, így a részletek mögé kattintva már nem minden hivatkozás jelent meg.

Ugyebár a legtöbb weboldal rendelkezik egy favicon-nal (favicon = weblapokhoz társított kis ikonfájl, mely a címsorban a cím előtt jelenik meg), s legtöbbje eléggé jellegzetes. Viszont rájöttem, ha szépen kitörlöm a hivatkozás címét akkor csak a kis képecske marad meg. Egyrészről tudom melyik kép mely weboldalakat rejti, másfelől pedig így sokkal rendezettebb, sokkal több fér el a címsorban…

(Kép kattintásra növekszik!)

Tesztelünk, tesztelünk és tesztelünk!

Lassan két hete “kényszerpihenőn” vagyok, tehát közelemben nem igen mozognak a dolgok.

Múlt héten sikeresen megrendeltem az új alkatrészeket a gépembe, mely gyakorlatilag pluszban 1 GB ramot, egy 2,8-as kétmagos processzort jelentett. Valamint egy sokak által dicsért, s ajánlott tápok listáján élvonalbeli FSP tápot, mely olyan halk, hogy komolyan nehéz elhinni, hogy ez működik, pedig rendelkezik egy 12 cm-es ventilátorral is (az előző 4 cm-es volt), s mégis elég halk.
Emellett sikeresen beszereztem még hangszórókat, s ajánlásra egy Gamepad-et, ami rendkívül jól működik, habár akad olyan játék, amely sajnos nem ismeri fel. Természetesen a termék adatlapján fel volt tüntetve, hogy élethű rezgéssel rendelkezik, azonban ezt nem sikerült előcsalogatni a kicsikéből. Egy éjszakám ráment, mire egy fórum hozzászólásban megtaláltam a megoldást: ugyan plug and play eszköz lévén Windows Vista és 7-es rendszerek azonnal felismerik, de mégis kell egy driver – ami ugye nincs mellékelve az olcsó gamepad-ekhez -, melynek feltelepítése után aztán mindenféle képességet előcsalogathatunk a termékből. Ezzel én is így voltam. Mivel eléggé nagy lélegzetvételű fejlesztés volt, így azonnal felpakoltam jó pár régebbi, s jó pár újabb játékot. Nagyon pozitív véleménnyel vagyok a Need For Speed Hot Pursuit 2010-ről, mely szinte élvezet irányítani Gamepad-ról. A rezgés funkciót kezdetben nem tudtam mire vélni, de ennél a játéknál hasznos funkciónak tartom. Igaz, hogy szétrezgeti a kezem (azért remélem a rezgés funkció miatt nem rövidül meg jelentősen az élettartam), de rendkívül jó dolog, amikor valaminek ütközök, vagy éppen egy éles kanyart veszek be és máris kezd rezegni, majd ütközésnél gyakorlatilag kirezeg a kezemből a gamepad. Arról nem is beszélve, hogy különböző földútra tévedésnél végig rezeg, így valamilyen szinten érzékeltetni a játék az útviszonyokat. Szép!

Emellett természetesen ki kell használni az 500 gigás merevlemezt is, melyből egyelőre csak 80 gigányi anyag pihen, melynek jelentős része sorozat ugyebár. Egyelőre azok vannak/voltak lent, amiket hetiben követek. Természetesen jó pár fog majd lemezen landolni, ha már meglesz a szükséges epizódszám, hogy teljes mértékben ki tudjak használni egy egyrétegű lemez által nyújtott adatmennyiséget. És persze még mindig vannak olyan sorozatok, melyek megtekintés után a lomtárba kerülnek…
Viszont mivel itthon vagyok jelenleg így mennyei szikra csillant meg a fejemben, hogy azon sorozatok, amikkel le vagyok maradva, vagy alapból évad végi darára tartogatom annak érdemes beszerezni az epizódjait, mint évad végén egyben letölteni és keresni működő – lehetőleg teljes sávszélességemet kihasználó – linket. Természetesen most jó nagy packot szedek (50-80 giga lazán megvan megtekintetlen epizódokból, és ehhez még hozzámegy az X-akták valamennyi megtekintetlen és letöltetlen epizódja). Aztán majd eldől, hogy melyiket mikor nézem meg. Egyelőre a sokat tologatott Smallville-nek ültem neki, melyből két évadot végeztem ki.

Meló terén egyelőre pangás van. Feltehetően az év végi és év eleji elbocsájtások miatt egyelőre szakmámba vágó munka meghirdetve két hét alatt még nem volt. Bár bevallom egyelőre még sínylődöm a decemberi hónapot, így ez valahogy nem érint érzékenyen. Egyedül persze az, hogy olyannyira felemelő érzés volt kezembe venni a fizetésem, hogy azért az hiányozni fog hónap végén főleg úgy, hogy már rögtön találtam olyan dolgokat, amit szerelnék bele a pc-mbe…

Vágjunk bele!

Azt hiszem eljött az idő, hogy ismét beizzítsam a “helyzetjelentés” kategóriát.
Június elején tettem le a szóbeli vizsgát, s ezzel egyetemben zártam sikeresen a középiskola utolsó évét, ami tulajdonképpen második évét jelentette az érettségi utáni szakmai képzésnek, s melynek keretein belül egy viszonylag sok mindenre és sok területen elhelyezkedést biztosító OKJ-s szakmát szereztem magamnak. Természetesen ezzel nem lehet világot megváltani. Arra elég, hogy több esélyem legyen elhelyezkedni, de ahhoz, hogy igazán meg lehessen élni belőle bizony még szükség van sok-sok év tapasztalatra – és persze több továbbképzés – után tudnék olyan fajta élet és munkakörülményeket kialakítani magam körül, amivel az ember igazán elégedett lehet.
Négy hónapnyi sikertelen munkakeresés után a héten úgy néz ki, hogy csak rám mosolygott a szerencse. Egyrészről örülök, hogy lesz valami, másrészről pedig teljesítmény orientált a fizetés, azaz jutalékban történik az elszámolás. Nem szeretnék részletekbe belemenni. Egyelőre annyit kell tudni, hogy a főnökkel, s egy-két jövendőbeli kollégával már összebarátkoztam (annyi viszont legyen elég róluk, hogy a “kollégák” közül nekem van a legtöbb fogam!). Azonban el kell kezdeni egy OKJ-s képzést, majd vizsgázni. Majd utána lesz még egy kis dolgom, s utána vághatom bele teljes egészében. Ami még pozitívum (s leginkább pont ez volt, amiért igent mondtam), hogy az első hat hónapban fix fizetés kapok, melyre könnyen rájöhet a jutalék, utána pedig kizárólag jutalékból lehet majd megélni. Ugyan nem repesek az örömtől, hogy nem lesz fix fizetés, de a lényeg, hogy elég 7-8 hónapot náluk dolgozni, s meglesz a 200 ledolgozott nap, s ott hagyhatom őket, ha nem jön be a dolog, s mehetek munkanélküli segélyre. Mert ugyan az nagy semmi, de az is több, mint amit pályakezdő munkanélküliként kapok (azaz semmit). Kitartásom és elképzeléseim vannak, szóval nem igen tudok belebukni. Egyelőre a vizsgára, az útiköltségre kell megteremteni a rávalót.

Az elmúlt hetek viszonylag eseménydúsan teltek. Végre sikerült volt osztálytársammal összehozni a személyes találkozót, így egy egész napot töltöttünk együtt. Megdöbbentem, hogy a találkozó napján – ami szombat volt egyébként – szó szerint kongott az ürességtől az egész város, s csak a helyi bevásárlóközpontban volt valamiféle élet. Jól elbeszélgettünk, pletykáztunk, ahogyan illik. Szokás szerint ecsetelte, hogy milyen rossz az új munkahelye, amit nem csodálok, hisz kereskedői szakmával csirkefeldolgozóba kartondobozokat hajtogat. Ezen felül persze sikerült új ismeretségekre is szert tennem. Szóval négy hónap után végre kezd beindulni az élet.

Az itthon töltött napok továbbra is leginkább film, sorozat nézéssel, illetve zenehallgatással teltek. Nem igazán izzasztottam még meg a tavaly összeállt új PC-met, s csak pár játékot pörgettem ki azóta lévén, hogy nem vagyok nagy játék fanatikus. Azonban még a múlt héten magamévá tettem az Aliens vs. Predator 2010-et (melyről érkezik írás, csak egy csöppet lusta vagyok), továbbá újabb játékba fogtam bele, mely megvett kilóra. Igen, ez a Prototype lenne. Egyelőre még a játék elején vagyok. Szóval nem tudom mikor érek a végére főleg, hogy bejött ugyebár a munka is. Ráadásul jövő héten érkezik a Star Wars: The Force Unleashed II is, szóval lesz mivel tökölnöm itthon.

Igyekeztem hasznosan eltölteni az időt. Ami hol sikerült, hol nem. Még a nyáron ültem neki ismét a Lost-nak abban a hitben, hogy talán elejéről ismételve megnézve a szériát valamelyest jobban fog tetszeni az utolsó évad, azonban a harmadik évad első epizódjánál beálltam a földbe, s képtelen voltam tovább nézni. Ezen felül erősen retró van idehaza, mert belekezdtem olyan sorozatokba is, amik régen a kedvenceim voltak. Meglepő módon találtam letöltő linkeket a Pokémon (nem röhög!) eddigi részeihez, s mivel jó nosztalgiázni, így belekezdtem. Nem mondom, hogy nem röhögök fel hangosan, amikor “megszólal” Pikachu, de tény és való, hogy kizárólag azért ültem neki ennyi idősen, mert valamikor néztem.

Amikor nem csak kívülről vagy szőke…

Most ez egy jó kis szőke nő vs. számítógép bejegyzés lehetne, ha épp nem a férfi vonalat erősíteném. Egyébként ez az egész már önmagában röhejes, hisz gyakorlatilag már nem egy átlagos felhasználó vagyok, mert ahhoz képest már több tudással rendelkezem. De az ilyen apró, szimpla, gondolkodást nem igénylő dolog ki tud fogni rajtam. Akár úgy is mondhatnánk, hogy valaki megtudja váltani a világot, de a cipőjét már nem tudja bekötni… De erről később.

A hét teljesen átlagosan indult. Szokás szerint vasárnapról hétfőre virradóra sikerült két és fél órát aludnom, ennek köszönhetően egész nap olyan voltam, mint a mosott sz@r. Ami nem is lenne gáz, ha nem egy igen jelentős dolgozatot kellett volna megírni, melynek sikerében egyelőre kételkedem. Ami még vicc, hogy aznap sem sikerült elaludnom időben, így kedden még fáradtabb voltam, mint előtte.
Hiába év vége és a fogyatkozó létszám (az osztály létszáma már nem kétjegyű, hanem egyjegyű) mégis akadnak olyanok akik nem teszik be a lábukat, vagy ha igen, akkor idő előtt hazamennek. Így érett már a dolog, hogy olyan nap is legyen az évben – másodjára – amikor egyedül én képviselhettem az osztályt. Ráadásul pont egy olyan napon, ami egyébként sok minden másból megkövetelte volna, hogy az is bejöjjön, aki egyébként nem szokott. De hát van ez így.
Hét elején megvoltam győződve arról, hogy ezt a hetet ki kell bírnom és végig kell járnom. Nos ami azt illeti szerdán lélekszakadva rohantam a buszmegállóhoz, persze szakadó esőben. Mivel minden “eső védelmi eszközöm” bemondta az unalmast, vagy nem rendelkeztem velük, így kénytelen voltam egy szál nyári kabátban suliba menni, aminek az lett az eredménye, hogy jól eláztam. Jelzem, hazafelé is. De mivel tavaszias volt az idő, így legalább nem fagytam át, csak vizes lettem. Mivel csütörtöki napon amúgy se volt semmi, amiért érdemes lett volna bemenni, ezért itthon maradtam. Főleg, hogy még reggel is szakadt. Pénteken mindenképp szerettem volna bemenni, azonban egy reggeli telefon után meggondoltam magam.

Bő egy héttel ezelőtt hirtelen felindulásból vetettem véget a Windows 7 uralmának a gépem felett, s tettem fel egy korábban letöltött Service Pack 3-as kiadást tartalmazó XP-t. Nos, hadd nem mondjam, hogy a második nap már hibák tömkelege, s furcsa fagyások következtek. Párhuzamosan se tudtam több dolgot csinálni. Nem zárom ki annak a lehetőséget, hogy valami buherált sz@rt sikerült beszereznem. Annak ellenére, hogy van itthon egy eredeti XP, mégsem azt tettem fel, mert spórolni akartam avval, hogy nem telepítek Service Pack-ot (ami egyébként elengedhetetlen az új MSN feltételéhez). Így megszívtam. Nem kicsit, nagyon.
Miután a Silent Hill Homecoming gyorsabb betöltődést, s megjegyzett billentyűkombinációt tudhatott magáénak a Windows 7-el szemben, így még pénteken leformáztam, s vissza tettem a Windows 7-et. Természetesen nem nagyon tudtam megnézni semmit, azt hagytam tegnapra. Hagytam volna, ha nem tűnt volna el a hang és az internet kapcsolat. Utóbbiról kiderült, hogy egy kihúzott kábel volt a hibás. De a hang előtt értetlenül álltam. És itt kezdődik az a történet, amin utólag én is jókat röhögök, de szerintem másnak is szerezhetek kellemes pillanatokat az alábbi történet leírásával 😀

Alaplapi hangkártya nekem tökéletesen megfelelt. Mikor nem sikerült a telepítőt felraknom arról a CD-ről, amit az alaplappal kaptam csak fogtam a fejem. Nem értettem, hogy miért is nem hajlandó felmenni. Na gyorsan szétkaptam a gépet, áttörölgettem (amúgy is poros volt). És továbbra sincs hang. Na akkor gyorsan újraformáz, Windows 7 felmegy. Semmi, ugyanaz, valami SPDIF sz@rsággal sz@rakodik nekem. Kezdek kétségbe esni, hogy tönkrement az új alaplapom. Na akkor formázás, XP fel, telepítés felénél megszakad. Idegbaj, harmadik formázás, most Windows 7 64 bites változat fel (amúgy is a 32 és a 64 bites egy lemezen van). Ugyan az, semmi változás. Franc esne bele, akkor marad a Vista. Negyedik formázás, Vista fel, majd agybaj. De valahogy sikerül kiiktatnom az SPDIF marhaságot van hang, nagy öröm. Az alaplapi CD is remekül működik. Vista meg is “eszi” a lemezt, mindent hajlandó feltenni.
Ez már bőven este 7 után volt. Éreztem, hogy a fejemet elönti a méreg, s rövid úton agyvérzést kapok, hisz a délután épp sorozat nézéssel terveztem elütni, de abból nem lett semmi, s egyre inkább valami azt súgta, hogy ha elmegyek itthonról, akkor bizony hazajövet majd nézhetem a falat. Ugyanis HI-FI-m meghalt, DVD lejátszóm pedig csak a szinkronos filmeket hajlandó lejátszani, feliratokat mellőzi. Csak úgy, mint az újraírhat lemezeket. Ezt tudja a 3 ezer forintos DVD lejátszó!!
Na Windows 7 telepítő lemeze bemegy, de 32 bites rendszer valahogy még mindig 0%-nál áll. Gondolom a ludas a dupla rétegű lemez, melyet elég nehezen olvas be a DVD meghajtóm. Nos akkor tegyük fel a 64 bites rendszert. Amit egyébként semmire nem tudnék használni. Annak fényében meg végképp, hogy 1 GB rammal rendelkezem, ami a 32 bitesnek bőven elég, 64 bitesnek meg kevés. Kb. este tízre végeztem. Hang sehol, idegbaj már kerülget. Ekkor több weboldal elolvasása után jön az isteni szikra: felmenni az Asus weblapjára, leszedni az új drivert az alaplapi kártyához. Az egész lejön seperc alatt. Elindítom, feltelepül. Újraindítást kér,s s megszólal egy hang… Bejelentkezés megtörténik… HANGGAL!!! Mindez este 11 körül. Ahelyett, hogy hatszor leformázom, s hatszor telepítem újra a rendszert egy nyamvadt driverrel megoldottam volna a problémát… Persze rögtön Tomb Raider fel, hang szaggat, kissé lassú az egész. Már tudom előre: 64 bites rendszert le kell vakarni…
Végül ma reggel felröppent a 32 bites rendszer, ami tökéletesen működik! Lényegében péntek este óta egyetlen egy filmet, sorozatot nem tudtam megnézni, sőt! Még játszani sem tudtam… Ehhh… Mindenesetre megjegyeztem, hogy mielőtt kétségbeesnék, hogy tönkrement az alaplap, beszerzek egy új drivert… Aztán kezdek kétségbeesni! Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Windows 7-re elég kevés drivert kell tennem (eddig csak a videó kártyáét kellett leszednem és feltennem) ahhoz, hogy működjön. Így teljes kétségbeesés volt, amikor eltűnt a hang, s további újratelepítéssel sem ismerte fel. Ráadásul ezt az SPDIF marhaságot is csak Vistán sikerült normálisan letiltanom.
Szóval még egyszer: Ha valami nem megy, letöltjük a drivert!!! Aztán esünk kétségbe!

Még két hét van hátra a suliból. Jövő héten minimum egy nap kiesik megint, amire senki nem hajlandó bemenni (nem lesz tanítás, hanem közösségi nap). Az azt követő héten pedig már ballagás, szerenád, így azon a héten vagy három napot kell bemenni. Utána két hét teljes tanulás lesz némi lazítással fűszerezve.

Azok a fránya hétköznapok

Valahogy jó időzítés volt, hogy pont egy héttel őszi szünet után tudtam teljessé tenni lassan egy éve épülő PC-met. Természetesen a hétvégém arra ment el, hogy teszteljem teljes egészében, s lássam, hogy valójában mire is képes a kicsike. Ezen felül pedig jó pár dologra rájöttem.

Először is pénteken fel tudtam volna tenni a Windows 7-et, csak várni kellett volna egy kicsit, hogy bejöjjön a választó képernyő, ugyanis ezt teszteltem tegnap. Azt, hogy mennyit kellett volna nem tudom, hisz elég sok időt töltöttem kint. Egyrészt jó, mert tudom, hogy semmi probléma nem lesz, ha visszakerül az általam favorizált operációs rendszer, ám másrészt érdekelne, hogy miért is hosszabb a választóképernyő megjelenése. Bár sejtem, hogy a DVD íróhoz lehet köze, ami már az előző gépben is váltogatta, mely audió/mp3 lemezeket akarja beolvasni. Szóval megvolt az öröm, de mivel először játékkal tesztelem, így marad az XP 1 GB ram esetében pedig mindenképp. Lássuk, így mennyi ideig fogja bírni az XP.

Eddig mindegyik játék csont nélkül futott. A legújabb, legrendszerigényesebb is elindult, ráadásul piszkosul jó sebbességen az általam belőtt felbontáson. Már most érzem, hogy eme PC alkatrészenkénti összeválogatása iszonyatosan jó volt, bár remélem, nem lesz terhelési probléma belőle, ha minden ilyen szépen fut.
Hétvége alkalmával két játékot pörgettem ki teljesen. Az egyik a Terminator Salvation és a Tomb Raider Underworld volt, mindkettő remek teljesítménnyel futott.
Tesztelve a konfigurációt leszedtem a Resident Evil 5-öt, ami csak grafikailag jó, egyébként minden téren ugyan olyan (sőt pocsékabb), mint az előző része. Továbbá röppent le a Batman: Arkham Asylum is, de szigorúan csak demóban, szintén elindult, bár nem tudom, hogy megéri-e beszerválni a teljes játékot is. Ajánlásra pedig jön lefelé a Crysis is.

Holnap suli, immáron biztos, hogy hullaként fogok reggel felkelni, annyi szent. Remélem másnapra nem kell majd tanulni, minden bizonnyal én nem fogok. Igyekszem betartani a korai lefekvést, hogy ez idén a vizsgaidőszakban ne okozzhasson problémát. Emellett jó pár játékot tervezek még kipörgetni, ami potenciálisan veszi el majd az időt a sorozatoktól, filmektől. Mivel hétköznap nem igen fogok sehová se menni, hétvégén pedig egyéb dolgom is van, valószínűleg több széria kerül parkoló pályára.

A nap jó híre, hogy sikerült életet lehelnem a régi DVD lejátszómba, ami rendhagyó módon remekül kezeli a feliratos .avi kiterjesztésű filmeket, sorozat epizódokat, bár kicsit kezdek kételkedni abban, hogy valóban problémája volt-e. Annyi bizonyos, hogy az aktuális epizód maradnak PC-n való megtekintés formájában, ugyanis az újraírható lemezekkel inkompatibilis lett. Bár, amennyit használtam egyáltalán nem csodálkozom. Ennek fényében csak nem szedem le ismét az Alias utolsó három évadát, meg tudom tekinteni TV-n is.