Eltelt egy hónap ismét, s szokásomhoz híven mindig megtekintem a mobiltelefonomon lévő egészség alkalmazásban, hogy mennyi mozgást végeztem az adott hónapban. Újra szép eredmény született, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem ülő munkát végzek, s hazafelé az út is legalább fél óra, melyet sétálva teszek meg. Hiszen a mobilinternetnek köszönhetően messenger alkalmazásban beszélgethetek szóban azokkal, akikkel nem tudok találkozni huzamosabb ideig. Ilyen ismerősök, akik már elköltöztek a városból vagy a fővárosban töltött négy évem alatt ismertem meg magánemberként, munkatársként.
Az októberi hónap nagyon kegyes volt hozzánk, s csak kevés csapadék esett, s tele voltunk napsütéssel, s a szél is csak ritkán fújt. Igaz én felöltöztem, de nagyon sokszor döbbenten néztem, hogy másik rövidnadrág és póló kombinációban sétálnak végig az utcán. Szabadságom elfogyott így idén már csak a heti két pihenőnapommal számolhatok, mely sokszor persze nincs egymás mellett. Ez kicsit fárasztó, de rájöttem, hogy az sem jó, ha a kötelességet teljesen előre állítom, tehát másnap munka, akkor nem tervezek semmit délutánra, estére. Azt hiszem kevesen értenének egyet abban, hogy sajnos a főváros nagyságának és zsúfoltságának köszönhetően leginkább gépjármű vagy tömegközlekedés használható. Ugyan vannak kerékpárutak, de sose tartottam őket biztonságosnak. Hozzászoktam a sétáláshoz, így idehaza is többször elmentem függetlenül attól, hogy az adott nap dolgoztam. A mozgás az életem része lett, s hiányzik a friss levegő, szellő, testmozgás. Amennyiben az időjárás vállalható, ha nem is mindennap, s távol, de a környéken mindenképpen teszek egy kört. Ez kissé most nehéz lesz. Beléptünk a november hónapba, s megtörtént az óraátállítást, melyet most először sikerült „élőben” megélni, hiszen előtte két perccel ébredtem fel, hogy szomjas vagyok, s a mellékhelyiséget is meg kellene látogatnom. Tehát elindult a hideg időszak, amikor már délután négy óra tájékán eltűnik a nap, s több időt leszünk sötétben, mint világosban. Szeretem a telet, így reménykedek benne, hogy kemény fagyok nem lesznek, de meglepnek minket némi hólepellel.
Most nagyjából tavaszig (amennyiben nem jön semmi közbe) a munkával fogok foglalkozni valamint az ismerősökkel. Komolyabb programokat nem szervezek. Amennyiben igen azt mindenképpen a városon belül szeretném. Természetesen az elmúlt évekhez hasonlóan most sem tervezem a fennmaradó két ünnepet tartani. Tehát karácsonykor itthon leszek, sétálok, pihenek, s a szilvesztert szokásomhoz híven alkoholt nem fogyasztóként itthon töltöm, hogy az év utolsó bejegyzését megírjam az adott nap, hogy aztán pár óra múlva publikálja a blog mivel nagy valószínűséggel én akkor már aludni fogok a biztonságos ágyamban. Kivétel, ha valami nagyobb buli nem lesz a környéken, s a tűzijáték sem ébreszt fel. Szórakozás szempontjából pedig maradnak a vizuális tevékenységek, mint a filmek, sorozatok, s a dokumentumfilmek valamint a zenék.
