nyár címkével jelölt bejegyzések

A friss levegő és hatása

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Azt mindenképpen el tudom mondani, hogy az augusztusi hónap nagyon mozgalmas volt számomra minden szempontból. Szerencsére vállalható beosztást sikerült a főnökségnek összeírni, így kimerülésnek még a lehetősége sem állt fent. Egészen pontosan már két hónapja költöztem vissza az eredeti lakóhelyemre, s habár az anyagi bukáson, mely lakótárs problémából fakad még nem sikerült feldolgoznom, de nagyon sok régi ismerőssel hozott össze újra a sors. Nyilván hozzátartozik az is, hogy a belvárosban dolgozni mozgalmas helyen elég nagy lehetőség van sok ismerőssel összefutni. Az mindenképp meglepett, hogy akadtak olyanok, akikkel komolyabb kapcsolatom nem volt a köszönésen és az ismeretségen kívül, s mégis mosolyra nyílt a szájuk, amikor megláttak, hogy újra a városban vagyok. Ez pozitívan hatott rám,  s igyekeztem elég sokszor kimozdulni. Eközben elintéztem a banki ügyeimet is, s a banki csomag váltással nagyjából láthatóvá vált számomra hogyan is próbálom majd az anyagi dolgaimat intézni a jövőben. A munkahelyem stabil, s sikeresen be is illeszkedtem. A hosszú esti séták visszatértek a hétköznapjaimba, amit másképp nem is tudnék megvalósítani ekkora hőségben. Ugyan legtöbbször egyedül mentem, de a messenger alkalmazásnak köszönhetően a benne használható hanghívásnak köszönhetően napi szinten tudom tartani azokkal a kapcsolatot, akikkel nem tudok találkozni vagy közösen nem tudunk találkozót összehozni. Ennek köszönhetően többször fordult elő, hogy több személlyel folytattunk konferencia beszélgetést. Az egyedül megvalósított séták pedig arra voltak jók, hogy elgondolkozzak azon, hogy hol voltak a jelentősebb hibák. Az egyik a munkabérről és az anyagi helyzetemről folyó beszélgetések voltak, amelyek számomra a banki ügyintézés után megszüntetést vont maga után. Keresőképesként munkahellyel rendelkezőként azt gondolom senkire nem tartozik a bankszámlám egyenlege példának okáért. Továbbá elfogadom azokat a meghívásokat, melyek mögött anyagi kiadás is van, hiszen nem szégyen az, ha az ember ismerősei, barátai pénzt költenek például közös programra. Így történt meg, hogy eljutottam a nyíregyházi állatparkba egy baráti meghívásnak köszönhetően.

Jól éreztem magam, habár tény, hogy egy hibát követtem el. A hátitáskámat a kocsiban hagytam, s bent pedig az innivaló elfogyása után nem kértem fogyasztásra semmit. Az idő jó volt, de sajnos nagy meleg volt, így kevés ivásnak az lett a végeredménye, hogy elég szépen megfájdult a fejem. Szerencsére az esti alvás ezt helyre tette, majd pedig ledolgoztam a fennálló két munkanapomat, hogy a túlórákat pihenőnapban kiadva megkezdjem az egy huzamos öt napos pihenőmet. Szeptemberre volt tervezve az idei első találkozó pár volt kollégával, amit végül augusztus végére hoztam át. Bevallom furcsa volt felmenni, s végül vegyes érzelmeket keltett bennem az egy napi fent lévőség. Reggel tettem egy kört a Margit szigeten majd elgondolkoztam milyen is volt az elmúlt négy év.

Tény és való, hogy szerettem fent lakni. Első körben a kiránduló lehetőségek miatt, hiszen egy havi bérlet árából nagyon sok ingyenes kikapcsolódási lehetőség volt azok számára, mint én is, akik mozgékonyak, s szeretnek sétálni, kerékpározni. Igaz utóbbit nem gyakoroltam, mert véleményem szerint a főváros közlekedési rendszere alkalmatlan a biztonságos bicajozásra. Ellenben volt sok séta. Aztán azon kezdtem el gondolkozni, ha ismét fent laknék mennyire hiányozna a jelenlegi helyem, s a mostani kollégáim. Most pedig a főváros hiányzik, s a volt kollégáim. Így aztán estefelé vegyes érzelmekkel tértem haza, de a felutazást nem bántam meg. Délután a találkozó megvolt, annak kevésbé örültem, hogy az esti találkozó mások részéről lemondásra került. De azt el kell fogadnom, hogy a folyamatos felutazás nem csak anyagilag, hanem időben is kivitelezhetetlen, így a megismert emberek több, mint 85%-a valószínűleg le fog morzsolódni az ismerősi körből, mint annak idején az itteniek (akik most térnek egyébiránt vissza), mert a személyes találkozók azok, amelyek életben tudnak tartani emberi kapcsolatokat.
A hetem végső soron jól záródik, habár a nagy melegnek annyira nem örülök. Az anyagi dolgokkal kapcsolatban végleges döntéseket meghoztam, s megléptem, így most már csak az enyhébb időt várom, amikor napközben is ki lehet majd mozdulni, de főleg kerékpározni. A hűvösebb időben biztosan fel kell majd öltözni, de a napi sétákat megtartom, illetve az okostelefon applikációnak köszönhetően a bizonyos szemszögből ingyenes beszélgetéseket is.

Egy hónap

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Azt gondolom, hogy az elmúlt egy évben nagyon sok minden történt velem és a közvetlen környezetemben. Ennek egyik következménye volt az egy hónapja publikált bejegyzésem is, melynek központi témája leginkább az volt, hogy hogyan is éltem meg azt, hogy négy évnyi fővárosi élet után tulajdonképpen hazaköltöztem anyagi és magánéleti okok miatt. Kérdés persze adott volt, hogy vajon hogyan is tudom majd megszokni azt, hogy ismét itthon vagyok. Azt tudom mondani, hogy sok problémám nem volt. Ugyan hiányzik némileg a nyüzsgés, amit a főváros adott, de azt is be kell ismernem, hogy akadtak olyan pontjai, amelyek sajnos nem voltak számomra megfelelőek. A napközbeni vagy esti sétáimhoz elég messzire kellett elmennem, valamint a kerékpározás teljesen kiesett az életemből. A hőség és a szélsőséges időjárás nem tette lehetővé a többszöri kimozdulást, de ennek ellenére azért akadtak esti „kalandozások”, s még mindig fel tudott tölteni az, ahogyan végig sétálva az utcán magamba szívtam a lehűlő levegőt miközben azt néztem hogyan csendesedik el a város miközben a környéken és a teliholdat fotóztam.

Ahogyan sétáltam egyre inkább azon kezdtem el elmélkedni, hogy nem volt rossz döntés részemről, hogy hazaköltöztem. Abból a szempontból végképp, hogy többekkel tartom továbbra is a kapcsolatot, s ahogyan mesélték a korábbi helyemen is problémák adódtak, tehát nem csak jókor hoztam meg ezt a döntést, hanem szerencsés is voltam. Cégen belüli áthelyezéssel sokkal többet nyertem, mint ahogyan azt gondoltam, s egy hónap távlatából is azt érzem, hogy a minőségi munkaerőhiány következménye, hogy még mindig elég pozitívan állnak hozzám, s olyan beosztásokat kapok, amelyeknek köszönhetően van egy kis szabadidőm. Arról nem is beszélve, hogy sikerült kicsit nyugodtabb is lennem. Ennek köszönhető is volt, hogy többször sikerül a környék túraútvonalát megjárnom.

A rossz idő miatt ugyan nem tudtam annyiszor kimozdulni, amennyiszer akartam volna, de még így is remek statisztikát sikerült összehoznom sétálás és biciklizés gyanánt, amit a telefonomon lévő applikáció mutatott. Bízom benne, hogy hasonlóban lesz részem a nyár folyamán, s nagyon gyorsan elfog telni a maradék idő. A negatív tapasztalatok kapcsán pedig azt a döntést hoztam, hogy valóban okosabb döntés lakhatás szempontjából, hogy minél olcsóbb legyen, s a fennmaradó összeg pedig a számlámon maradjon, mint tulajdonképpen vegetálni. A fennmaradó összeg pedig majd jó helyen lesz a számlámon. Ha pedig valami probléma adódna, akkor a tartalék jól fog jönni vagy akkor, ha esetleg lesz lehetőségem nagyobb fizetéssel rendelkező munkahelyre menni.

Nyárindító

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
1 Comment

A nyárindító szó használata minden bizonnyal erős túlzás lenne június közepén, ha mondjuk az időben visszamennénk legalább tíz évet vagy többet. Úgy gondolom, hogy akkor még „évszakok” voltak, s nem arról szólt az egész, hogy nyárból mentünk télbe, mert voltak átmeneti évszakok. Sajnos az időjárás nem tette lehetővé, hogy komolyabb mozgást iktassak be, azonban tegnap erre megvolt az alkalmam. Már hazafelé előkaptam a telefonom, s elkezdtem fotózni a már kissé nagyobb gólya fiókákat.

A héten megkezdtem a pályafutásom az új helyen, ami egyelőre jónak ígérkezik. Véleményem szerint a munkaerőhiány is szerepet játszott abban, hogy mennyire örültek, amikor jeleztem, hogy másik helyről jövök ugyan, de a jelenlegi cég alkalmazásában voltam eddig is. Tulajdonképpen pedig az adott hely ritmusát kellett felvennem, mert minden mást tudtam. Ennek is köszönhető, hogy a héten kicsit nagyobb lendülettel vágtam bele mindenbe. Sikerült elég jól megnyugodnom, hogy az éjszakáim is csendesebbek és nyugtatóbbak legyenek. Ennek köszönhetően szinte húsz perc se kell ahhoz, hogy elaludjak. Sikeresen megnyertem két szabadnapot is egyben, így amikor tegnap munka után jöttem haza csak pár órát töltöttem itthon. Estefelé, amikor már egyértelmű volt, hogy a beharangozott esőből nem lesz semmi átbicikliztem a szomszéd városba, ahol öt évig dolgoztam, de előtte pedig hat évig oda jártam iskolába. Majd pedig ott megnéztem a naplementét. Hazaérkezve pedig már egyértelművé vált, hogy a kutyáim már itthon lakónak tekintenek, s vártak is rám, majd pedig akkor nyugodtak meg igazán, amikor már itthon voltam, s alváshoz készülődtem.

Korábban is sokat bicikliztem, s elég szép számok jöttek ki. Tegnap azonban sikerült hosszú idő után ismét egy elég szép távolságot megtennem, ami engem is meglepett, hogy négy alatt jó esetben, ha tíz alkalommal használtam a drótszamaram, ehhez képest egy 52 km simán lement, s mai napon pedig mindenféle izomláz és egyéb problémák nélkül valamint kipihentem ébredtem. Így megvan a nyári programom.

 

2022: A vegyes érzelmek éve

Írta: | | Egyéb, Film, Fotók, Gondolatébresztő, Helyzetjelentés, Mobiltelefon, Okosóra, Sorozat, Videók
1 Comment

Középiskolás voltam, amikor több személyes blogba belefutottam, s eldöntöttem, hogy én is indítok egyet. Idén májusban volt ennek már 13 éve, amely egyébiránt elég hosszú idő, s ezalatt nagyon sok minden történt. Egyrészről befejeztem az iskolát, s másrészről pedig érett felnőtté váltam. Habár minden évben vannak történések az életemben, amelyek formálnak a személyiségemen. Azonban akadnak dolgok, amelyekkel kapcsolatban a véleményem nem változott. Első körben nem bántam meg, hogy annak idején a képernyő előtt az internetet használva pornó és egyéb tartalmak helyett személyes blog készítésébe kezdtem. Második körben pedig továbbra is él bennem az, hogy akkor tudok ünnepelni, amikor történik valami, amely ünneplésre méltó. Ebből fakadóan pedig a piros napos ünnepek valamint egyéb mások által jeles napnak tartott napok nekem ugyanolyan hétköznapnak számítanak. A karácsony után a szilveszter is kiesik részemről főleg azért, mert az általam ismert emberek túlnyomó többsége irracionális módon ünnepelni akarja eme napot, továbbá legfőbb szerepe az alkoholnak van, ami nálam kieső dolog, mert nem fogyasztok és fogyasztottam egyáltalán. A másik dolog, amely viszont megmaradt, hogy mindig írtam eme sokak által jeles napnak tartott ünnepen egy összegző bejegyzést, hogy milyen is volt az adott évem: 

2009   2010   2011   2012   2013   2014   2015   2016   2017   2018   2019    2020   2021

Ámbár tény, hogy ugyanott lakom, ahol tavaly ilyenkor. Ugyanaz a lakótársam, s a magánéletemben is minimális változás történt. A munkahelyem is ugyanaz, mint ahogyan a sokszor nem említett, de meglévő problémák. Ennek ellenére azért el kell ismernem, hogy sok minden történt ebben az évben még akkor is, ha többségük nem egy hatalmas nagy dolognak számít. Tény és való, hogy voltak negatív és pozitív dolgok egyaránt, de legalább ettől lesz érdekes eme gigaposzt, amelyben összefoglalom az egész évet.  Teljes bejegyzés →

A nem kívánt ősz

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Milyen nyarunk volt az sok minden meghatározza. Én átlagosnak mondanám az enyém. Bár néha akadtak elég nehéz időszakok is. Ezt leginkább annak köszönhettem, hogy a létszám nem teljes, s továbbá nem írtam be szabadságot nyárra az erre a célra használt naptárban, aminek a következménye az lett, hogy egész nyáron dolgoztam. Nem mondanám, hogy irigy lettem volna a többiekre, de egy kis pihenés azért jól esett volna. Ennek ellenére szeptember elejére egy egész hetet tölthettem munka nélkül, aminek örültem. Annak már kevésbé, hogy idén valahogy máshogyan jött az ősz, mint ahogy korábban.
Ámbár azt kénytelen vagyok beismerni, hogy sajnos eléggé elfáradtam a nyár végére. A legnagyobb problémám talán azzal volt, hogy a munkaidőm jelentős része délelőttre esett, ami azt hozta magával, hogy estére nagyon nem tudtam programot szervezni, ha az volt a cél, hogy mondjuk kipihent legyek másnapra. Esetleg megpróbáljak időben elaludni, ami azért sokszor nem sikerült az erre való rágörcsölés miatt. A napközbeni átlaghőmérséklet pedig olyan mértékegységeket ért el, aminek köszönhetően nappal kénytelen voltam itthon maradni, s csak az estét megcélozni, ha menni akartam valahová, s az mondjuk nem volt zárt hely. Mindezek mellett hiába vártuk a kiadós esőt sajnos keveset kaptunk a nyárra. Aztán ahogyan visszaérkeztem a fővárosba megindult a nagy esőzés, s ha nem is volt eső, akkor viszont biztosan volt szél vagy be volt jelentve a csapadék. Így aztán nagyon sok helyre elmenni nem tudtam, aminek nagyon nem örültem. Annak kevésbé, hogy nagyjából négy nap alatt váltott a nyár őszbe. Mindezek mellett pedig sokszor meg kellett gondolnom, hogy el merjek-e indulni itthonról amilyen gomolyfelhők gyülekeztek. 

Munka viszonylag eltelt, s annak is örültem, hogy kicsit tudtam legalább pihenni annak ellenére, hogy volt módosítás a beosztásomban. Amiket szerettem volna azokat többnyire megcsináltam bár tény, hogy a Normafára még mindig nem jutottam fel. Sajnos vizuális szórakozások terén sem állok valami jól, hiszen kevés a néznivaló, s az új tartalmak, melyek érdekelnek még nem kerültek bemutatásra. Szép lassan pedig visszaszoktam a filmnézésre, s előkaptam a régi kedvenceimet. Főleg akkor érdekes ez, amikor tényleg olyan idő van, hogy semmi értelme kimozdulni a lakásból. Mondjuk ebből a szempontból kíváncsi leszek, hogy vajon milyen telünk lesz, ha ennyire gyorsan és durván beköszöntött az ősz. Mindenesetre kérdéses még, hogy mi lesz, hiszen szabadságom maradt még, s azt pedig mindenképpen ki kell adni az ünnepek előtt. Természetesen továbbra sem tettem le arról, hogy elmenjek sétálni esetleg kirándulni, de mennyire fog ez a dolog működni az minden most már az időjárástól függ. Nem jelentene problémát az ilyen állapot, ha mondjuk ténylegesen lenne néznivaló, s nem unnám el magam itthon. Mindenesetre bízom benne, hogy az október kicsit könnyebb lesz, mint elődje. 

Itt van az ősz, itt van újra!

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Amikor elkezdődött a szabadságom akkor nagyon bíztam abban, hogy a szeptember vállalható hónap lesz. Sajnálatos módon a szabadságom alatt történtek változások, amelynek köszönhetően nagyon kipihenni magam nem tudtam továbbá több programom csődöt mondott annak köszönhetően, hogy akadtak változások a közelemben élőkkel. Ennek köszönhetően pedig nem csak a a beosztásom került átírásra, hanem pár programom is lemondásra került, melyet egyedül nem igazán akartam bevállalni. Annak azonban mindenképp örültem, hogy ismét nekiültem a Jóbarátoknak, amelynek lassan ismét a végére érek, hiszen a sitcomokkal lehet a legjobban haladni, hiszen nincs olyan nap, hogy legalább egy, de minimum kettő ne férne bele az ember idejében. Ugyan előrejelzést nem nagyon néztem, de nagyon bíztam abban, hogy majd lesz egy kis vénasszonyok nyara, de sajnos szembe kellett néznem azzal a helyzettel, hogy lassan második hete van az a fajta időjárás, amit annyian azért nem szeretnek. Mondjuk annak örülök, hogy beköszöntött az ősz, s végre nincsenek negyven fokok naponta továbbá este is sokkal gyorsabban alszok el, mert iszonyatosan jó levegő érkezik be az ablakon. Szerencsémre pont nem volt dolgom, amikor az első kiadós vihar megérkezett, amely még jégesőt is hozott a fővárosra. 

Csináltam magamnak egyfajta bakancslistát, amit hellyel-közzel, de sikerült teljesítenem. Hosszas gondolkodás után sikerült kijutnom a farkasréti temetőbe, ahol első nekifutásra sajnos az izraelita temetőbe mentem be. Mivel szeptemberi nyitva tartás változott, így nem volt időm már a keresztény temetőbe bemenni, ahol sok közismert ember nyughelye található. Akkor gondolkoztam azon, hogy többet nem megyek vissza, de mivel általam ismert és kedvelt közismert személy síremlékét még nem találtam meg ismét visszalátogattam. Sajnos ismét negatív tapasztalattal jöttem ki. A temető iszonyatos nagy területen helyezkedik el. Viszonylag szépen rendben tartott, de ennek köszönhetően elég könnyen el lehet tévedni. A művészparcella viszonylag könnyen megtalálható, de mivel épp egy sírt gondoztak inkább kikerültem. Mivel több híres ember nem ott nyugszik, így gondoltam sétálok egyet, mert elég jó idő volt viszonylag. Azonban belefutottam egy temetésbe, így elég nagy területet kellett kerülnöm, mert nem akartam a gyászolókat zavarni. Ebből fakadóan sikerül el is tévednem. Mindezek mellett úgy döntöttem nem jövök haza, s mivel másnap amúgy is délutános műszakban voltam, így bementem a Margit-szigetre. 

Egy jó nagyot sétáltam, s kifejezetten tetszett, hogy most kevesebben voltak, mint mikor szoktak lenni. Azonban elgondolkoztam azon, hogy mennyiszer voltam itt mikor épp lement a nap, s hányszor történt meg az, hogy majdnem éjfélre estem haza olyan jól éreztem magam. Egyértelműen hozzászoktam a sziget látványához már, de még mindig ki tud kapcsolni, amennyiben ellátogatok ide. Mivel elég karcsú a szabadságaim száma, melyeket nem tudom mikor kapok meg, de biztosra mentem, így ismét megtekintettem a szökőkutat. Ezt a tervemet is sikerült kimaxolnom, továbbá a Honor Band 6 is jól teszi a dolgát. 

Mi lesz ezután? Bevallom nem nagyon tudom. Az biztos, hogy amennyiben az időjárás engedi a sétálást nem tervezem kiiktatni ámbár tény, hogy a lenge öltözéket már el kell engedni, így komolyabb túrákra nem készülök. Ami viszont biztos, hogy azt alapul kell vennem, hogy sajnos jön a kemény ősz, amely minden bizonnyal magával hoz majd olyan időjárási tényezőket, mely itthon maradásra fog kényszeríteni. Sorozatok terén nem tudom mibe fogok belekezdeni továbbá azt sem tudom lesz-e olyan film, amire be fogok nevezni még idén esetleg a korábbiakat nézem újra. Munka minden bizonnyal sok lesz főleg akkor, ha az összes szabadságom el fog fogyni, s marad a heti két pihenőnap, amelyet jól be kell majd osztanom. Abban bízok, hogy pár ismerős élete kicsit könnyebb lesz, s bele fog férni a személyes találkozó továbbá annak keretén belül további programok is. Egyelőre a rezsicsökkentés kivezetése, s pár kormánymódosítás egyelőre nem ért el engem ámbár a napi bevásárlásnál már vannak érezhető hatásai anyagi szempontból. Mindenesetre bízok benne, hogy komolyabb hatással rám nem lesz. A hazalátogatást továbbra is decemberre tervezem, s akkor is karácsony tájékára. Azért abban bízok, hogy lesz minimális hóesés, mert szeretnék egy komolyabb sétát tenni a hófedte természetben. 

 

A ketté tépett szabadság

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés, Okosóra
Vélemény?

Azt gondolom kevés olyan ember van ma, aki Magyarországon él nincs tisztában a jelenlegi helyzettel. Nekem is nehéz ámbár leginkább abból a szempontból, hogy a vidéken élő rokonok valamint az albérleti társ rendelkezik komolyabb anyagi problémákkal, amelyek rám is hatással vannak legtöbbször. Ez nyilván akkor jelenik meg, amikor többet kell kiadnom, vagy pedig segítséget nyújtok. Sajnos most is sikerült kissé megcsúszni, de úgy döntöttem ezt a tényt félre teszem, s szépen megpróbálok kikapcsolódni. Ezt több hete fontolgatom, ami nagyon nehéz volt úgy, hogy semmiféle szabadságtervet nem kértem. Ebből fakadóan aztán szembe kerültem azokkal, akik nyárra tervekkel rendelkeztek. Tulajdonképpen kötelező pihenőnapokat kiveszem a képből, akkor sajnos végig dolgoztam a nyarat. Ami nem is lett volna probléma, ha megfelelő beosztás mellett tudtam volna pihenni, s a meghozott politikai intézkedések nem nyomták volna rá sokak életére egy bizonyos problémakört, melynek hatása rám az volt leginkább, hogy több emberrel a kommunikáció alapja inkább a panasz, elkeseredettség, harag és rosszkedv kiadása volt. Utóbbi érthető, hiszen megkönnyebbül az ember, ha kiadja magából, ami bántja, továbbá segítséget is kaphat még akkor is, ha ez csak annyit jelent, hogy meghallgatásra kerül az illető. Azonban ez nagyon sok energiát el tud vonni az embertől, s én is éreztem azt már egy ideje, hogy nem tudok elviselni pár embert magam körül, akik annyira elmerültek a problémáikban, hogy a sajátom is egyre jobban kezdett zavarni.
Fentiekből fakadóan fakadóan nagyon vártam a szabadságomat, ami sajnos eléggé rosszra sikerült. Az otthon töltött idő viszonylag pozitívnak éreztem, mert legalább kicsit kiszabadultam a fővárosból, ami rengeteg kikapcsolódási lehetőséget biztosít még mindig számomra, mint természetkedvelő és mozgásigényes személynek. Egy nappal maradtam tovább, mert a betervezett lakásbéli szerelők egy nappal későbbre tették a szerelni valójukat, s a hét közepén haza is érkeztem. Most nem volt csúszás, s az idő is kedvező volt, így aztán szépen a Keleti pályaudvarról inkább hazasétáltam. A fennmaradó időt pedig ágyban pihenve tévénézéssel töltöttem el. Az otthon töltött idő alvás szempontjából nem volt jó, de ebből fakadóan a fővárosba való visszatérésem napján elég korán sikerült elaludnom. Mindezek mellett pedig nem is keveset sikerült most. Pihenve ébredtem, így úgy döntöttem délelőtti órákban, hogy kikapcsolódok, s a cél az volt, hogy teszek egy sétát a Hűvösvölgyi túra útvonalon, majd pedig utána este a Margitsziget lesz célba véve. Kettő közül sajnos az elsőbe tudtam belevágni, mert sajnos félúton vissza kellett fordulnom, mert probléma keletkezett itthon. 

Viszonylag sikeresen megoldottam a helyzetet, de a nap hátralevő részét már itthon kellett töltenem. Annak fényében kicsit ideges voltam, hogy tudtam másnap jönnek a szerelők, s nagy valószínűséggel a fél nap itthon üléssel fog telni, s a másik pedig takarítással, ami meg is valósult. Aztán végül kaptam egy telefont, s mivel kevesebben lettünk kilépők és betegséggel küzdőknek köszönhetően végül egy nappal rövidebb lett a szabadságom. A fennmaradó nap időjárási bizonytalanság miatt csak a napi bevásárlást, s a helyi parkon való áthaladást némi kerülőúton történő sétálással mertem bevállalni. Azt nem mondom, hogy kiakadtam a történtektől, de azért némileg frusztrált, hogy a betervezett dolgok csupán negyedét tudtam megvalósítani. 

Mint ahogyan fentebb említettem a kormányintézkedések engem is érintenek, s habár hiába vagyok fizetőképes, ami azért nekem is feladja a leckét, de a velem kapcsolatban lévőknek azért komolyabb problémát jelent. Ámbár voltak terveim az évre nézve, de végül ezeket tulajdonképpen feladtam. Olyan film nincs, amely annyira érdekelne, hogy beüljek egy moziba, s a nyár végével még a strand lehetőségét is elvetettem. Azt megbeszéltem odahaza, hogy stabil a munkám, s habár maradt még pár nap szabadságom, de hazalátogatást karácsonyra tervezem. A lassan beköszönő ősz mellett a kirándulóhelyeket venném célba, de kérdés mennyire fog összhangban lenni az időjárás a beosztásommal. Mert bevallom inkább legyen jó idő, amikor itthon vagyok, mint amikor dolgozok. Bízok benne, hogy november közepéig lesz olyan időjárás, mely megengedhetővé teszi a kicsit lazább öltözködést, mint a farmer és a vastag pulóver párost, mert szívesen igénybe venném a sétáimhoz a korábban megvásárolt Honor Band 6-ot, mellyel továbbra is meg vagyok elégedve. Mindezek mellett bízom abban, hogy még egyszer sikerül este kijutnom a Margitszigetre a szökőkúthoz, valamint megnézni a naplementét a Normafánál. A héten pedig tervezek egy sétát a Farkasréti temetőben, ahol legtöbb híres ember nyugszik. Korábban már jártam ott, de akkor és most is kegyeleti okok miatt nem készült róla írás, hisz fényképek nélkül elég érdekes lett volna.
Annak örülök, hogy kicsit hűlt a levegő, mert így nem kell a ventilátornak mennie folyamatosan, s mivel nem izzadok este, de az ablak továbbra is nyitva lehet az elmúlt napokban kicsit minőségibbnek éreztem az alvásomat. Mondjuk hozzátartozik, hogy lefekvéskor az internetről beszerzett nyugtató zene szól a háttérben, valamint a fent említett okosóra rendelkezik alvási időmérésnek, így kezdek leszokni arról, hogy ágyba kerüléskor elkezdem nézegetni az időt. Ebből pedig következik az, hogy elkezdem magam stresszelni, hogy nem fogom tudni magam kipihenni, fáradtan fogok ébredni, s emiatt nem sikerül elaludni. Ez javult az elmúlt három hétben, s bízom benne további pozitív változás fog majd jönni ezen a téren, ami véleményem szerint sokat fog dobni azon, hogy mennyi energiám lesz, valamint mekkora lesz a tűrőképességem egyes dolgokkal szemben. 

Nyári utószó

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Én azon emberek közé tartoztam, akik sajnos nem rendelkeztek olyan anyagi háttérrel, hogy több napos komolyabb utazást be tudtunk volna tervezni. Többnyire így úgy döntöttem, hogy csak akkor kérek szabadságot magamtól, ha valamit el kell intéznem, s alkalmazkodom majd a főnökséghez. Lényeg részemről pedig csak annyi, hogy lehetőleg ne adják ki az első fél évben, hogy utána tulajdonképpen azt érezzem sokszor, hogy meghalok, ha fel kell kelnem az ágyból.

Fix beosztásom nincs. Egyetlen egy fix dolog a munkahetemben az az, hogy két pihenőnap jár. Azonban az is úgy van elsősorban megtervezve, hogy a műszakok le legyenek fedve. Ezek többnyire nem szoktak nekem kellemetlenséget okozni, mert többnyire hétköznapra esik, melynek én különösebben örülök. Főleg azért, mert a legtöbb dolgot hétköznap tudom csak elintézni, s ebből a szempontból pedig nem kell szabadnapért könyörögnöm. Most azonban egyre nagyobb lett a fluktáció, melynek köszönhetően sajnos egyre nehezebben működőképes a normálisan kiadott pihenők. Sajnos így most futok neki a második olyan hónapomnak, amelyben összesen egy olyan alkalom van, amikor a heti két pihenőnapom egymás mellett van, s mindezek mellett pedig még megvannak a további szabadságaim is. 

Igazából csak mozgásra gondoltam, hogy majd a szabadnapjaimon ezzek próbálom majd elütni az időt, ha már sajnos komolyabb programot nem tervezhetek. Sajnos hazautazni ebben a hónapban nem tudok, s amikor pedig nincs kedvem semmihez, akkor pedig jöhetnek a sorozatok. Próbálok minél több újat bepróbálni, de sajnos egyelőre kevés az, ami ténylegesen megfog. Egyelőre bízom benne, hogy szeptemberben komolyabban is ki tudom majd pihenni magam, s kicsit enyhülni fog majd az idő, mert sajnos eléggé döglesztő meleg van, s szinte semmi csapadék. Ámbár egyik nap esett az eső. Tény és való, hogy akkor tudtam a legjobban aludni.

Miért is nem voltam öt éve strandon?

Írta: | | Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
Vélemény?

Az előző bejegyzésem ihlette eme írást, mert miközben kitértem a strandolásra eszembe jutott, hogy gyakorlatilag öt éve nem voltam strandon. Aminek egyébiránt több oka is van sajnos. Mint ahogyan több bejegyzésben is említést tettem róla megyeszékhelyről költöztem fel a fővárosba. Amikor gyermek voltam családi kiruccanás volt a strand, s általában havi egy alkalommal egyik vagy másik szülővel tettem tiszteletemet a helyi fürdőben. Akkor is megvoltak a hőségek, de kevés alkalommal fordult elő, hogy napszúrást kaptam volna, vagy leégtem volna. Most azonban eléggé megváltozott a helyzet. De nézzük őket sorjában. 

Számomra az egyik legjelentősebb dolog az értékek megtartása, amely a strandokat alapul véve elég komoly problémaforrásnak vélek. Amikor odahaza éltem, akkor gyermekként ezzel annyira nem foglalkoztam. Valahogy megvolt oldva, s semmi nem tűnt el. Sok mém kering a neten, hogy legtöbb fürdőző táskával érkezik, majd amikor pedig elmegy fürdőzni, akkor pedig az értékeit törölközővel letakarja. Én soha nem voltam ez a fajta, így amikor beléptem a munka világába, akkor tulajdonképpen úgy oldottam meg a dolgot, hogy kizárólag törölközőt, és a belépőjegy összegét vittem magammal, valamint egy kis szatyrot ivóvízzel. Ennek leginkább az értékmegőrző hiánya, majd pedig későbbi kialakításának díjfelszámolása volt. Ennek fényében pedig sok választásom nem volt. Bár tény, hogy jó megoldás volt, hiszen lopás esetén elég kicsi kár keletkezett volna, s nagyságrendileg olyan kétezer forintra tudnék saccolni. Azonban számos hibája volt, hiszen amennyiben történik valami jelentős dolog, akkor értesíteni nem tudott volna senki továbbá én sem tudtam volna senkit értesíteni. Arról nem is beszélve, hogy egy esetleges igazoltatásnál mekkora gubanc lehetett volna iratok nélkül hazatartani. Ámbár utóbbi dolog soha nem történt meg velem.
A másik legjelentősebb dolog részemről a pihenés lehetősége volt, amelynek lehetősége az emberi tömeg függvényében volt elrejtve. Hangulatfüggő az, hogy mennyire tudom elviselni az embereket. A véleményemet sosem titkoltam, hogy többnyire nem szeretem a családos, vagy nagycsaládos embereket, akiknek gyermeke, gyermekük érzelmi állapota annyira fontos, hogy tulajdonképpen mindent megengednek neki, s ennek köszönhetően a neveletlenség csillaga ragyog az égen. Mindezek mellett természetesen jó pár olyan ismerőssel, s meglévő vagy volt kollégával rendelkeztem, akikkel nem szívesen futottam volna össze, így aztán a strandolás nálam kizárólag pihenőnapra esett, ami csak hétköznap volt megléphető. Ennek is volt köszönhető, hogy a strand látogatása számomra idővel egyszemélyessé vált, mivel hétvégi programnak teljesen kizártnak tartottam. 

Mindenképpen fontos az egészségem számomra, így a harmadik ok inkább egészségügyi szempont. Ahogyan korábban is írtam eléggé megváltozott az időjárás, s nagyjából megszűntek az átmeneti évszakok. Elég zavaró számomra, mert nagyjából egy hét alatt lefut egy tavasz vagy ősz. Persze gyermekkoromban is voltak elég kemény nyári napok, de manapság már lassan elviselhetetlen hőségek vannak. A strand kialakítása nálunk ráadásul úgy volt, hogy kevés árnyékos hely volt, így felnőttként már többször futottam bele, hogy strand alkalmával sikerült leégnem. Ugyan nem olyan szinten, amivel orvoshoz kellett fordulnom, de az ilyen jellegű leégések többnyire bőrhámlással végződtek, amelyek általában pár nap legrosszabb esetben egy hét alatt befejeződtek. További ok sajnálatos módon az árazásban rejlik. Ugyan vannak akciós napok, hétvégék, esetleg kuponok, de a belépőt pár órányi lubickolásért elég merésznek tartom. Nyilván az infláció is megtette a maga hatását, aminek oka az áremelkedés, de azért kissé sajnálom erre a szórakozásra a pénzt. Hazalátogatás többnyire csak három esetleg négy napot ölel fel, mivel ilyenkor zsúfolt napjaim vannak a strandolás kivitelezhetetlen. Minap kezdtem el nézegetni, hogy milyen fürdőzési lehetőségek vannak, ha a fővárost veszem alapul, amely elég szép számnak bizonyult. Ellenben az árcédula már kevésbé, amely ugyan olcsóbb hétköznap, de ha a város nagyságát veszem alapul minimum pénztárcával kellene nekivágnom az útnak, s kivétel nélkül minden strandon felárat számolnak fel értékmegőrzésre. Másik megoldás a kocsivaló való kijutás, s abban tartott értékek, de anyagi szempontból ez sem megoldás, hiszen ott pedig a parkolási díj emeli meg a belépő árát. Ebből fakadóan pedig egy pár órányi strandolás minimum 5000 forintos értékhatárt jelentene. 

Kikapcsolódás szempontjából nagyon gondolkozok, hogy öt év utána ideje lenne kilátogatni valamelyik strandra. De elengedhetetlen lenne vízálló napozó olaj vagy spray beszerzése, valamint úszáshoz használt füldugó, továbbá értékmegőrző használata, amely jelentős anyagi kiadást jelentene. Ugyan nem vállalhatatlan, de bevallom komolyan gondolkozom azon, hogy ennyit megérne-e egy napi lubickolás. Természetesen van még két hónapom minimum eldönteni ezt, bár hajlok afelé, hogy ezt a fajta szórakozást elfelejtsem. 

Hőségriadó és az infláció

Írta: | | Helyzetjelentés
1 Comment

Én azon emberek közé tartozom, akiknek nagyon jó emlékei vannak gyermekkoromból a nyárról. Igaz, akkor is voltak nagy hőségek, aminek köszönhetően a nappalt legtöbbször a házban töltöttem, s csak délután négy vagy öt óra után engedtek ki játszani, biciklizni a többi gyerekkel. Kivétel volt persze a strand, amit egyébiránt nagyon szerettem. Ugyan többször előfordult, hogy a hőmérő higanyszála feljebb ment, mint 35°c, de azért ritkán történt nálam napleégés. Ha mégis, akkor sima bőrhámlással egy héten belül megoldódott a helyzet. Felnőttként szintén igyekeztem a nappalt a ház vagy a lakás falai közt tölteni, annak ellenére, hogy nagyon szeretek programokat szervezni. Ellenben úgy érzem, hogy a hőség egyre jobban megvisel, mint jó pár évvel ezelőtt. Bár tény, hogy ugyanezt tapasztalatom sok ismerősömnél is. Bár ennek az oka talán az lehet, hogy ahogyan lassan megszűntek az átmenő évszakok, mint a tavasz és az ősz úgy megszűnni látszik a fokozatos felmelegedés is, mert már reggel kilenckor kibírhatatlan a hőség. Arról nem is beszélve, hogy még odahaza rengeteg fa van az utcán, addig ez nem mondható el a Budapest belvárosáról, amelyben én is lakom. Így a betonövezet még jobban tud véleményem szerint dobni azon a dolgon, hogy még éjszaka sem tud lehűlni rendesen a levegő. Habár az alvást is úgy tudom megoldani, hogy beszereztem egy álló ventilátort, amit magamra állítottam lévén nem vagyok klíma párti. 

Ha őszinte akarok lenni, akkor ugyan már egy hónap eltelt a nyárból, de azért várom a kis lehűlést még akkor is, ha ez vihart vagy esőzést jelent, ami jelentősen keresztbe tesz ilyenkor a külső programjaimnak. Jó pár dolgot terveztem még az év elején szabadtéri programok terén, de sajnos sok helyre nem jutottam el. Az egyik ok a fent említett hőség. Azt gondolom nincs olyan ember, aki az elmúlt időszakban nem találkozott volna az infláció okozta drágulással anyagi helyzettől függetlenül. Így én is megpróbálok spórolni, s habár egyik megoldásom a napozó spray-k lettek volna, de több üzletet meglátogatva elég magas árcédula hatására inkább úgy döntöttem, hogy maradok itthon, s igyekszek minél kevesebb időt tölteni a napon. Ennek ellenére a munka utáni hazavezető útnak köszönhetően egyes testtájaimon észrevehető a színkülönbözet a takart területektől. Többek között a kirándulási szándékom így esett kútba, valamint az infláció okozta drágulás miatt ismételten nem jutottam el a strandra, valamint a szabadtéri programok is megritkultak a munkámból kifolyólag. Ugyanis sajnálatos módon legtöbbször délelőtt dolgozom, így konkrétan a legmelegebb időszakban végzek, s amikor már vállalható lenne a szabadba menni, akkor nagyjából komoly döntést kell hoznom azzal kapcsolatban, hogy nem foglalkozok azzal, hogy másnap dolgozni kell mennem, s akkor jövök haza amikor kedvem van, s ezáltal másnap komoly fáradtsággal küzdhetek a munkaidő alatt. A másik pedig az, amit jelenleg is csinálok, hogy figyelembe veszem az időben való lefekvést, s emiatt kevés szabadidő áll rendelkezésre, s nagyon messzire emiatt nem is tudok menni, ami jelentősen rányomja a bélyegét az emberi kapcsolataimra.

Jelen pillanatban munkaerőhiánnyal küzdünk, ráadásul többen egészségügyi okok miatt kiestek a munkából, így sajnos olyan beosztással rendelkezem, amely a szabadtéri programszervezésemre elég szépen rányomja a bélyegét a fent említettek fényében. Mindezek mellett hazalátogatást ebben a hónapban nem tervezek, lévén most az előre tervezés problematikája miatt négy alkalommal voltam otthon idén egymás után, ami jelentősen megdobta az anyagi kiadásaimat. Emiatt pedig ebben a hónapban nem tervezek hazalátogatni, s fizetős programot sem tervezek. Ennek ellenére elég keveset pihentem, így a tegnapi napot megragadtam arra, hogy elmenjek moziba este még akkor is, ha eléggé fáradt voltam, mert úgy éreztem ez a kikapcsolódás jár nekem. Erőteljesen gondolkozom azon, hogy ha partnerek megvannak, akkor bevállaljak-e további mozizást, valamint több, mint három évnyi fővárosban való tartózkodással a hátam mögött elmenjek-e valamelyik strandra. Amelynek egyik akadálya az árcédula, s a másik pedig a biztonsági része, mert tartok tőle, hogy az értéktárgyaim eltűnnének. Ámbár tény, hogy most a legnagyobb problémát a pihenés jelenti. Bár bízom benne, hogy augusztus már viselhetőbb lesz.