…s eltelt ismét egy év!

Ahogyan az eddig eltelt évek alatt most sem marad el a szokásos évértékelővel egybekötött utolsó bejegyzés szilveszter napján. Bár továbbra sem kedvenc ünnepem a szilveszter. Főleg azért, mert számomra nem számít ünnepnek, s mindezek mellett egyszerűen kulturált szórakozási lehetőség nincs, ellenben petárdázók tömkelege, illetve részegek mindenfele az van.
Az ünnepek – de leginkább a karácsony – miatt rendkívül húzós volt ez az egy hónap, s egyben kimerítő is volt. Az egész leginkább olyan volt, mint egy hatalmas hullámvasút, melynek voltak jó részei, s voltak rosszak is. Természetesen ez igaz az évre is egyaránt.
Ami talán számomra a legnagyobb pozitívum, hogy úgy telt el az évem, hogy úgy kezdhetem immár az új évet, hogy egy teljes egészében ledolgozott munkaévet tudhatunk magaménak, így lassacskán már másféle éve van munkahelyem. Amire nagyon vártam mióta befejeztem az iskolát, de leginkább az volt a mozgatórúgója ennek az egésznek, hogy végre kicsit több pénzt fordíthatok majd magamra, s ezáltal a szórakozási lehetőségek tárháza kiszélesedik. Ebből a szempontból tavaly nagyon sok mindent megfogadtam, s java részüket sikerült is betartani.

Sajnálatos módon az új adótörvények és a munka törvénykönyve átírása engem is érintett elég érzékenyen, így nem csak a fizetésemen, de a munkakörülményeken, munkaidőn is meglátszott ez a döntés. Azóta próbálom ezeket emészteni, de kevés sikerrel. Azt hiszem kevés olyan ember van, aki könnyen el tudná azt viselni, hogy fizetése növekedjen bruttóban, de nettóban stagnáljon az előző évhez képest, ugyanis a különbözet adók formájában tűnne el. Arról nem is beszélve, hogy egyéb intézkedéseknek köszönhetően immáron úgy variálhatnak, ahogy akarnak. S sajnos ebből én is kaptam, így gyakran megesett, hogy úgy mentem dolgozni miközben belül imádkoztam, hogy össze ne essek a fáradtságtól.
Igazából hatalmas nagy terveim nem voltak. Hosszú tervezés után sikerült nyáron feljutni a pesti állatkertbe, ami számomra hatalmas élmény volt. Először még 2002-2003 körül voltam az osztályommal, amikor még lazán az általános iskolás padokat koptattam. Akkor sajnálatos módon már több pubertáló diák nézőpontja inkább a suttyomban vásárolt, majd megivott vodkára irányult, így teljesen felhőtlennek nem mondhatnám azt a kirándulást. Második alkalommal egy fórumtalálkozó kapcsán utaztam fel, s eléggé nagy csalódás volt. Első körben a probléma abból fakadt, hogy nem sikerült teljesen kipihennem magam, s az eredeti számú jelentkezőből elég kevesen bólintottak rá, s a fizikai találkozó kapcsán derült ki, hogy további tagokra sem kell számítunk hús-vér formában. Idén viszont kicsit következetes voltam, így a családi esemény címszóval utaztunk fel. Mivel nem vagyok korán kelő típus, így természetesen az utazás előtt sem tudtam magam kipihenni, de ennek ellenére jól éreztem magam. Ugyan többször szerettem volna kijutni, de már az is rendkívül nagy előrelépés volt tavalyhoz képest, hogy egyszer sikerült strandrolni. Ahogyan az lenni szokott nem hallgattam a bölcs tanácsokra, így sikeresen leégtem, melynek következtében majdnem három hétig kellett szenvednem annak a tüneteitől. Később sajnálatos módon lebetegedtem, így az kihatással volt a fizetésemre is, így valamikor szeptember végére sikerült ismét visszatérnem a régi kerékvágásba, de sajnos már akkor az idő nem volt olyan, hogy még egy utolsó, nyarat záró pancsikolást megeresszek.

Szórakozás szempontjából sem volt elhanyagolható ez az év. Év elején összeállt az általam csak erőműnek hívott PC konfiguráció, melynek köszönhetően kellemes órákat tudhattam magaménak. Év közben persze költöttem, ugyanis a tervezett dolgok mellé sikerült pár impulzus vásárlást is időzítenem. Első körben a régi monitorom került lecserélésre, majd időközben egy 2.1-es hangfalszett boldog tulajdonosa lettem. Utóbbi végül a tévé mellé került, s teszi rendesen a dolgát. Ebben a hónapban pedig egy Xbox 360-as kontrollert sikerült beszereznem a PC-mhez, így most már teljes kényelem ezen a téren. Ebből fakadóan rendkívül sok játéknak nekiültem, de csak kevésnek értem a végére a munkámból kifolyólag. Az utolsó három Tomb Raider (Legend, Underworld, Anniversary) mellett azért a Need For Speed: The Run, Lost: Via Domus és a Prince Of Persia: The Forgotten Sands is kipörgetésre került.
További pozitívuma az évnek, hogy ismét elkezdtem járni moziba. Az idei év sikerfilmjei nálam kizárásos alapon a Silent Hill folytatása, illetve a The Amazing Spider-man volt. Utóbbi már Blu-Ray lemezen fent található a polcomon. Ellenben a Prometheus hatalmas nagy csalódás volt. Digitális adathordozók terén idén sikerült egy Blu-Ray lejátszóra is szert tennem, így el is kezdtem az eredeti kópiák gyűjtését. 1-2 darabtól eltérően mindegyik akciós áron került megvételre. Ebből a szempontból legnagyobb öröm viszont a Jurassic Park trilógia kapcsán volt, melynek képi és hangvilága eszméletlen minőségűre sikeredett. Sorozatok sem maradtak el ezen a téren, de idén már csak hatot követek nyomon. A megcsappant szabadidőmben nem szeretnék kínlódni, így hosszú évek óta nézett sorozatok kerültek részemről kaszálásra. Ilyen a Supernatural. Idén több véget ér, így elég kevés maradt, amelyeket még nyomon követek. Kár.

Bízom benne, hogy a jövő évem is jövedelmező lesz, s nem lesz semmi komolyabb probléma. Tervek vannak, de jelentősen kevesebbek, mint tavaly ilyenkor. Szülői megbeszélés után szinte már majdnem biztos, hogy egy újabb tévé kerül megvásárlásra, így az enyém kerül át a szülőkhöz, mert az övék erőteljesen haldoklik. Mivel még használható, így havi szinten egy kisebb összeget vagyok hajlandó félretenni erre a projectre, hogy ha véletlenül beütne valami legyen hová nyúlnom, illetve ne csak pár ezer forintom maradjon. Emellett egy új kerékpár van tervben, mivel nemrég bicikli lopás áldozatává váltam. Ezek mellett március elején érkezik az új Tomb Raider, melynek a polcomon kell lennie. Nyárra pedig ismét egy állatkerti kiruccanás lenne az elképzelés, s mindezek mellett pedig strand. Rengeteg naptejjel, persze.

Need For Speed: The Run Teszt

Platform: PC

Annak idején hatalmas rajongótáborral rendelkezett a Need For Speed széria. Ahogyan lenni szokott a játékosoknak a minőség volt elsősorban a fontos, s a kiadónak pedig a profit. Így az első rész sikere után az EA Games gondoskodott róla, hogy a köztudatból ne kophasson ki a franchise, melynek a fénye jelentősen megkopott az első rész óta.
Az első részekről rendkívül sok pozitív hozzászólást olvastam különböző oldalakon, s emellett még jó pár dicsérő tesztbe is belefutottam. Emellett pedig nem egy videót láttam különböző címekből, de ezektől eltekintve elég hosszú idő telt el míg ténylegesen ki tudtam próbálni valamelyik epizódot. Arra már nem emlékszem pontosan melyikkel tettem próbát, de nem sok időt töltöttek a játék fájljai az az akkor épp aktuális merevlemezemen. Áhítattal néztem továbbra is a videókat, s szerettem volna olyan hasonló élményt átélni, mint a látottakon, de sajnos ez nem jött össze. Ugyanis számomra irányíthatatlan volt az egész olyannyira, hogy az általam kipróbált cím első pályáján sem tudtam túljutni.

Részemről el is temettem a szériát egészen addig, míg PC fejlesztésre nem adtam a fejemet. A fejlesztés sikeres volt, s sikerült némi pénzt is spórolnom. Akkor már foglalkoztatott bizonyos emberek hatására a játék közbeni kényelem, így a maradék összegből végül a saját kategóriájában egy igencsak jó minőségű gamepad-et sikerült kifognom. Az új videokártya tesztelésére pedig az akkor legfrissebb Need For Speed-re, azaz a Hot Pursuit-re esett a választásom. Jó pár napot eltöltöttem a játékkal mire a végére értem, s mellkasom rendkívül dagadt a büszkeségtől, hogy végre én is megtanultam végre Need For Speed-ezni köszönhetően az egykori gamepad-emnek. Bár szégyen szemre a korábbi játékokkal (még) nem ültem neki ebből fakadóan megint.
Különösen nem volt nagy várakozás a The Run iránt részemről, viszont az már nálam biztossá vált, hogy mindenképp fogok vele tenni egy próbát. A játék bő egy évvel ezelőtt jelent meg, s az elsők között voltam, akik a parancsikonra kattintottak telepítés után. A sokadik indítás után a remény szertefoszlott, hogy én ezt a játékot is végig vigyem, így végül a játék sorsát megpecsételte a lomtárba helyezés. Egy tökéletes konzolporttal akadt dolgunk, mely az egykori gamepad-emet nem ismerte meg, s billentyűzet-egér kombinációval pedig számomra játszhatatlannak minősült a játék. Természetesen időközben ismét költöttem némi összeget a PC-mre, s így újra próbát tettem a játékkal. A végső eredmény pedig két nap folyamatos játék lett, melynek a végén úgy kapcsoltam ki a számítógépet, hogy ismét kipörgettem egy Need For Speed-et.

Tovább

Need For Speed: Hot Pursuit teszt

Platform: PC

Soha nem voltam igazán Need For Speed rajongó. Az összes kapcsolatom a sorozattal kimerült a Most Wanted demójának belekukucskálásba. Azonban az év elején eléggé felturbózott gépemet tesztelni kellett, így jó pár gameplay videó meggyőzött arról, hogy már pedig ezt a játékot, ha törik, ha szakad be kell szerezni, s ki kell próbálni, már csak a látvány miatt is.
Talán épp a fentiek miatt kedveltem meg annyira a játékot, hisz még Need For Speed-szűzként vehettem kezembe a 2010-es darabot, mely Hot Pursuit névre hallgatott. És be kell valljam, hogy megvett engem kilóra. Rendkívül sok pozitívum ért a játék közben, s bizony azonnal landolt is lemezre, hisz ez az a játék, amit érdemes többször kipörgetni, ha az ember jól akar szórakozni. Legalábbis nekem tökéletes szórakozásnak bizonyult a maga hibáival együtt. Mert sajnos hibákról is beszélhetünk jelen esetben.

Tovább