Itt van az ősz, itt van újra!

Amikor elkezdődött a szabadságom akkor nagyon bíztam abban, hogy a szeptember vállalható hónap lesz. Sajnálatos módon a szabadságom alatt történtek változások, amelynek köszönhetően nagyon kipihenni magam nem tudtam továbbá több programom csődöt mondott annak köszönhetően, hogy akadtak változások a közelemben élőkkel. Ennek köszönhetően pedig nem csak a a beosztásom került átírásra, hanem pár programom is lemondásra került, melyet egyedül nem igazán akartam bevállalni. Annak azonban mindenképp örültem, hogy ismét nekiültem a Jóbarátoknak, amelynek lassan ismét a végére érek, hiszen a sitcomokkal lehet a legjobban haladni, hiszen nincs olyan nap, hogy legalább egy, de minimum kettő ne férne bele az ember idejében. Ugyan előrejelzést nem nagyon néztem, de nagyon bíztam abban, hogy majd lesz egy kis vénasszonyok nyara, de sajnos szembe kellett néznem azzal a helyzettel, hogy lassan második hete van az a fajta időjárás, amit annyian azért nem szeretnek. Mondjuk annak örülök, hogy beköszöntött az ősz, s végre nincsenek negyven fokok naponta továbbá este is sokkal gyorsabban alszok el, mert iszonyatosan jó levegő érkezik be az ablakon. Szerencsémre pont nem volt dolgom, amikor az első kiadós vihar megérkezett, amely még jégesőt is hozott a fővárosra. 

Csináltam magamnak egyfajta bakancslistát, amit hellyel-közzel, de sikerült teljesítenem. Hosszas gondolkodás után sikerült kijutnom a farkasréti temetőbe, ahol első nekifutásra sajnos az izraelita temetőbe mentem be. Mivel szeptemberi nyitva tartás változott, így nem volt időm már a keresztény temetőbe bemenni, ahol sok közismert ember nyughelye található. Akkor gondolkoztam azon, hogy többet nem megyek vissza, de mivel általam ismert és kedvelt közismert személy síremlékét még nem találtam meg ismét visszalátogattam. Sajnos ismét negatív tapasztalattal jöttem ki. A temető iszonyatos nagy területen helyezkedik el. Viszonylag szépen rendben tartott, de ennek köszönhetően elég könnyen el lehet tévedni. A művészparcella viszonylag könnyen megtalálható, de mivel épp egy sírt gondoztak inkább kikerültem. Mivel több híres ember nem ott nyugszik, így gondoltam sétálok egyet, mert elég jó idő volt viszonylag. Azonban belefutottam egy temetésbe, így elég nagy területet kellett kerülnöm, mert nem akartam a gyászolókat zavarni. Ebből fakadóan sikerül el is tévednem. Mindezek mellett úgy döntöttem nem jövök haza, s mivel másnap amúgy is délutános műszakban voltam, így bementem a Margit-szigetre. 

Egy jó nagyot sétáltam, s kifejezetten tetszett, hogy most kevesebben voltak, mint mikor szoktak lenni. Azonban elgondolkoztam azon, hogy mennyiszer voltam itt mikor épp lement a nap, s hányszor történt meg az, hogy majdnem éjfélre estem haza olyan jól éreztem magam. Egyértelműen hozzászoktam a sziget látványához már, de még mindig ki tud kapcsolni, amennyiben ellátogatok ide. Mivel elég karcsú a szabadságaim száma, melyeket nem tudom mikor kapok meg, de biztosra mentem, így ismét megtekintettem a szökőkutat. Ezt a tervemet is sikerült kimaxolnom, továbbá a Honor Band 6 is jól teszi a dolgát. 

Mi lesz ezután? Bevallom nem nagyon tudom. Az biztos, hogy amennyiben az időjárás engedi a sétálást nem tervezem kiiktatni ámbár tény, hogy a lenge öltözéket már el kell engedni, így komolyabb túrákra nem készülök. Ami viszont biztos, hogy azt alapul kell vennem, hogy sajnos jön a kemény ősz, amely minden bizonnyal magával hoz majd olyan időjárási tényezőket, mely itthon maradásra fog kényszeríteni. Sorozatok terén nem tudom mibe fogok belekezdeni továbbá azt sem tudom lesz-e olyan film, amire be fogok nevezni még idén esetleg a korábbiakat nézem újra. Munka minden bizonnyal sok lesz főleg akkor, ha az összes szabadságom el fog fogyni, s marad a heti két pihenőnap, amelyet jól be kell majd osztanom. Abban bízok, hogy pár ismerős élete kicsit könnyebb lesz, s bele fog férni a személyes találkozó továbbá annak keretén belül további programok is. Egyelőre a rezsicsökkentés kivezetése, s pár kormánymódosítás egyelőre nem ért el engem ámbár a napi bevásárlásnál már vannak érezhető hatásai anyagi szempontból. Mindenesetre bízok benne, hogy komolyabb hatással rám nem lesz. A hazalátogatást továbbra is decemberre tervezem, s akkor is karácsony tájékára. Azért abban bízok, hogy lesz minimális hóesés, mert szeretnék egy komolyabb sétát tenni a hófedte természetben. 

 

A ketté tépett szabadság

Azt gondolom kevés olyan ember van ma, aki Magyarországon él nincs tisztában a jelenlegi helyzettel. Nekem is nehéz ámbár leginkább abból a szempontból, hogy a vidéken élő rokonok valamint az albérleti társ rendelkezik komolyabb anyagi problémákkal, amelyek rám is hatással vannak legtöbbször. Ez nyilván akkor jelenik meg, amikor többet kell kiadnom, vagy pedig segítséget nyújtok. Sajnos most is sikerült kissé megcsúszni, de úgy döntöttem ezt a tényt félre teszem, s szépen megpróbálok kikapcsolódni. Ezt több hete fontolgatom, ami nagyon nehéz volt úgy, hogy semmiféle szabadságtervet nem kértem. Ebből fakadóan aztán szembe kerültem azokkal, akik nyárra tervekkel rendelkeztek. Tulajdonképpen kötelező pihenőnapokat kiveszem a képből, akkor sajnos végig dolgoztam a nyarat. Ami nem is lett volna probléma, ha megfelelő beosztás mellett tudtam volna pihenni, s a meghozott politikai intézkedések nem nyomták volna rá sokak életére egy bizonyos problémakört, melynek hatása rám az volt leginkább, hogy több emberrel a kommunikáció alapja inkább a panasz, elkeseredettség, harag és rosszkedv kiadása volt. Utóbbi érthető, hiszen megkönnyebbül az ember, ha kiadja magából, ami bántja, továbbá segítséget is kaphat még akkor is, ha ez csak annyit jelent, hogy meghallgatásra kerül az illető. Azonban ez nagyon sok energiát el tud vonni az embertől, s én is éreztem azt már egy ideje, hogy nem tudok elviselni pár embert magam körül, akik annyira elmerültek a problémáikban, hogy a sajátom is egyre jobban kezdett zavarni.
Fentiekből fakadóan fakadóan nagyon vártam a szabadságomat, ami sajnos eléggé rosszra sikerült. Az otthon töltött idő viszonylag pozitívnak éreztem, mert legalább kicsit kiszabadultam a fővárosból, ami rengeteg kikapcsolódási lehetőséget biztosít még mindig számomra, mint természetkedvelő és mozgásigényes személynek. Egy nappal maradtam tovább, mert a betervezett lakásbéli szerelők egy nappal későbbre tették a szerelni valójukat, s a hét közepén haza is érkeztem. Most nem volt csúszás, s az idő is kedvező volt, így aztán szépen a Keleti pályaudvarról inkább hazasétáltam. A fennmaradó időt pedig ágyban pihenve tévénézéssel töltöttem el. Az otthon töltött idő alvás szempontjából nem volt jó, de ebből fakadóan a fővárosba való visszatérésem napján elég korán sikerült elaludnom. Mindezek mellett pedig nem is keveset sikerült most. Pihenve ébredtem, így úgy döntöttem délelőtti órákban, hogy kikapcsolódok, s a cél az volt, hogy teszek egy sétát a Hűvösvölgyi túra útvonalon, majd pedig utána este a Margitsziget lesz célba véve. Kettő közül sajnos az elsőbe tudtam belevágni, mert sajnos félúton vissza kellett fordulnom, mert probléma keletkezett itthon. 

Viszonylag sikeresen megoldottam a helyzetet, de a nap hátralevő részét már itthon kellett töltenem. Annak fényében kicsit ideges voltam, hogy tudtam másnap jönnek a szerelők, s nagy valószínűséggel a fél nap itthon üléssel fog telni, s a másik pedig takarítással, ami meg is valósult. Aztán végül kaptam egy telefont, s mivel kevesebben lettünk kilépők és betegséggel küzdőknek köszönhetően végül egy nappal rövidebb lett a szabadságom. A fennmaradó nap időjárási bizonytalanság miatt csak a napi bevásárlást, s a helyi parkon való áthaladást némi kerülőúton történő sétálással mertem bevállalni. Azt nem mondom, hogy kiakadtam a történtektől, de azért némileg frusztrált, hogy a betervezett dolgok csupán negyedét tudtam megvalósítani. 

Mint ahogyan fentebb említettem a kormányintézkedések engem is érintenek, s habár hiába vagyok fizetőképes, ami azért nekem is feladja a leckét, de a velem kapcsolatban lévőknek azért komolyabb problémát jelent. Ámbár voltak terveim az évre nézve, de végül ezeket tulajdonképpen feladtam. Olyan film nincs, amely annyira érdekelne, hogy beüljek egy moziba, s a nyár végével még a strand lehetőségét is elvetettem. Azt megbeszéltem odahaza, hogy stabil a munkám, s habár maradt még pár nap szabadságom, de hazalátogatást karácsonyra tervezem. A lassan beköszönő ősz mellett a kirándulóhelyeket venném célba, de kérdés mennyire fog összhangban lenni az időjárás a beosztásommal. Mert bevallom inkább legyen jó idő, amikor itthon vagyok, mint amikor dolgozok. Bízok benne, hogy november közepéig lesz olyan időjárás, mely megengedhetővé teszi a kicsit lazább öltözködést, mint a farmer és a vastag pulóver párost, mert szívesen igénybe venném a sétáimhoz a korábban megvásárolt Honor Band 6-ot, mellyel továbbra is meg vagyok elégedve. Mindezek mellett bízom abban, hogy még egyszer sikerül este kijutnom a Margitszigetre a szökőkúthoz, valamint megnézni a naplementét a Normafánál. A héten pedig tervezek egy sétát a Farkasréti temetőben, ahol legtöbb híres ember nyugszik. Korábban már jártam ott, de akkor és most is kegyeleti okok miatt nem készült róla írás, hisz fényképek nélkül elég érdekes lett volna.
Annak örülök, hogy kicsit hűlt a levegő, mert így nem kell a ventilátornak mennie folyamatosan, s mivel nem izzadok este, de az ablak továbbra is nyitva lehet az elmúlt napokban kicsit minőségibbnek éreztem az alvásomat. Mondjuk hozzátartozik, hogy lefekvéskor az internetről beszerzett nyugtató zene szól a háttérben, valamint a fent említett okosóra rendelkezik alvási időmérésnek, így kezdek leszokni arról, hogy ágyba kerüléskor elkezdem nézegetni az időt. Ebből pedig következik az, hogy elkezdem magam stresszelni, hogy nem fogom tudni magam kipihenni, fáradtan fogok ébredni, s emiatt nem sikerül elaludni. Ez javult az elmúlt három hétben, s bízom benne további pozitív változás fog majd jönni ezen a téren, ami véleményem szerint sokat fog dobni azon, hogy mennyi energiám lesz, valamint mekkora lesz a tűrőképességem egyes dolgokkal szemben. 

Elkezdődött, aminek senki nem örül

A blog keretén belül többször írtam arról, hogy sajnos engem is érint a gazdasági válság. Komolyabban ebbe nem merültem bele, mert számomra bőven elegendő volt az, amit tapasztaltam a boltokban az ár címkén történő változás. Mindezek mellett pedig ott vannak az ismerősök, kollégák és természetesen rokonok, akiknek jelentős részével a kommunikáció inkább felszabadított és jó kedvre derített, ámbár a kormányrendeleteknek köszönhetően most az aggódás, folyamatos gondolkodás és az infláció a téma, amely bevallom kicsit kezd untatni. Természetesen engem is érint. Bár tény, hogy inkább a lakótárs, aki érintett fizetés elmaradással a bérbeadó felé, de valahogy engem is idegesít, hogy szinte mindenki anyagi problémákkal küzd körülöttem. Mivel spórolt pénzem nem volt, így belementem abba, hogy a nyári időszakra nem írtam be szabadságot, mert előtte elég sokat voltam itthon, amelynek köszönhetően kissé elúsztam anyagilag. Ennek következménye pedig az lett, hogy egy egész nyarat úgy dolgoztam le, hogy nem voltam szabadságon csak pihenőnapon, s alig vártam a szeptemberi kezdést, mert tudtam, hogy legalább lesz egy hét szabadságom. Így alig vártam, hogy végre hazaérkezzek, s egy kicsit kimozduljak a fővárosból.
Idehaza sem fogadott jobb állapot, de legalább egy kicsit ki tudtam kapcsolódni. Korábban már írtam, hogy egy volt kolléganőm jelezte felém, hogy nem kellene ennyire átgondolni mire költök, s továbbá nem napokat, hanem heteket vagy akár hónapokat is gondolkodni egy-egy megvásárolni kívánt dologgal kapcsolatban főleg úgy, hogy nem élek nagy lábon. Így aztán egy Honor Band 6 okosóra tulajdonosa lettem, amelyről egy rövidebb írás is született. Ámbár továbbra is van némi lelkiismeretfurdalásom a vásárlás terén, de bevallom örömöt találok a használatában, s született is róla is hosszabb írás is. Hazatérve a problémákról való beszélgetés helyett inkább a használatát mutattam be, így az első napokban máris megvolt több, mint 30 km távolságú séta, melyről részleteket lehetett olvasni a Huawei Health alkalmazásban. 

Az mindenképp egyértelmű volt részemről, hogy nem akarok a négy fal közt maradni, s nagyon bíztam abban, hogy majd jó idő lesz. Ugyan volt egy kis futó zápor, de szerencsére sikerült használatba vennem a biciklimet, amelyet továbbra is csak itthon tartok, hiszen a véleményem változatlan azzal kapcsolatban, hogy a főváros kerékpárhasználatra alkalmatlan. Főleg úgy, hogy függetlenül mennyire balesetveszélyes, de én szeretek kerekezés közben zenét hallgatni, mert így kikapcsol. Ennek ellenére sikerült egy több, mint 30 km távú hosszt letekernem. 

Ahogyan korábban is említettem több bejegyzésemben, hogy káros szenvedélyekkel nem rendelkezem. Tehát nem iszok alkoholt, és nem is dohányzok. Így sajnos a szórakozóhelyek többsége számomra nem élvezhető szórakozást jelentenek, s mindezek mellett marad a mozi, s a strand. Ebből egyetlen egy pozitív dolog volt, hogy végül elmentem moziba. Habár magyar filmről volt szó, így kénytelen voltam egyedül elmenni, de nem bántam meg. Mivel hamarosan utazok vissza a fővárosba, így úgy döntöttem ma az egyik közeli parkban teszem a tiszteletemet. Aminek örültem, főleg a kis tónak, ami sok kedves gyermekkori emléket idézett fel bennem. 

Szerencsére nagyon szépen rendbe van tartva, továbbá az élővilág is elég nagy. Erről jutott eszembe, hogy gyermekként esténként mindig hallgattam a békák kuruttyolását, mert a házunk előtt volt egy kis csatorna, s abban nagyon sok ilyen élőlény volt. Ma megvoltam lepődve, hogy mennyit láttam. Ugyan nem a kedvenc állataim, de mozgásuk és életmódjuk számomra elég érdekes, s ennek köszönhetően sok érdekes fotót tudtam róluk csinálni.

Fentiek mellett persze tettem egy kisebb sétát még a közeli erdőben is, továbbá igyekeztem minél több időt tölteni a friss levegőn. Mivel régen voltam itt, így elfelejtkeztem arról, hogy a kerékpárt nem kötelező kint letenni, csak le lehet, így sajnos gyalog nem tudtam az egészet körbejárni. De minden bizonnyal majd pótlásra kerül a későbbiekben. Bár a tavirózsák és az állatok kárpótoltak ezért. 

Igazából egyedül mentem el, mert mindenképp úgy éreztem, hogy szükségem van némi gondolkodásra. Ugyan anyagilag én sem vagyok most stabil, de súlyos problémám nincs, hiszen van munkahelyem, amelyben jól teljesítek, így stabilnak mondható továbbá év végi jutalék is be lett jelentve, így nem kell tartanom eladósodástól, vagy attól, hogy nem tudom a számlákat kifizetni. Igaz utóbbiról nem tudok még semmit, hogy mennyire is fog megnőni, s ez bele fog-e férni a keretbe. Azonban tény, hogy a közelemben élők komoly problémákkal küzdenek, s főleg amikor közöttük megtalálható a lakótárs, s rokon is, akkor érzelmileg eléggé megviseli az embert. Főleg akkor, amikor szeretné ezeket a problémákat megoldani, de sajnos anyagi korlátok között élve ez nem megoldható. Így igazából azokról kellett döntést hoznom, s átgondolnom, hogy máshogy kellene hozzá állnom bizonyos dolgokhoz. Hiszen nem kell mindenki problémáját a nyakamba vennem, s segíteni se tudok sokukon főleg akkor, amikor valaki hibás döntés miatt került olyan helyzetbe, amilyenben van méghozzá úgy, hogy előtte figyelmeztetve volt. Egyelőre azt döntöttem el, hogy megpróbálok lazítani, ami első körben az otthonról való kimozdulás lesz majd másodkörben pedig a youtube zenei oldaláról beszerzett nyugtató hatású alvást és szorongást könnyítő zene háttérben történő hallgatása lesz majd. Aztán pedig eldől, hogy végül mit is sikerül majd összehoznom. Egyetlen egy pozitív dolog történt az elmúlt hónapban, hogy az alvási problémám kicsit javult. Aki nyomon követi a blogot az emlékezhet azokra a bejegyzésekre, melyek középiskolás koromban írtam, hogy üdítőnek néztem az energiaitalt, amelynek túlzott fogyasztása alvászavart okozott nálam, s azóta nagyon ritkán sikerül úgy elaludnom, hogy nem azon kattog az agyam, hogy milyen minőségű és mennyiségű lesz az alvásom. Erre a megoldás a fent említett okosóra megvásárlása hozta el ugyanis, éjszakai viselésnél méri az időt, és egyéb dolgokat, amelyeket reggel az alkalmazásban elemezve el tudok olvasni. Így sikerült leszoknom arról, hogy lefekvéskor, ha nem sikerül elaludnom gyorsan, akkor nézegetem a telefonon az órát, s számolgatom mennyit tudok majd aludni, melynek következménye volt sokszor a kevés alvás. 

Felkészülni a lehető legrosszabbra?

Korábban volt egy bejegyzésem, amelyben nem voltam túlságosan elragadtatva a jelenlegi helyzetemtől. Tény és való, hogy minden bizonnyal én még csendben is maradhatok, hiszen nagyon sok egyedülálló személy és család lehet most bajban addig én viszonylag elfogadható keretek közt mozoghatok. Sajnos a fluktáció minket is elért, s amennyire elszálltak az árak nem mindenki hajlandó arra, hogy tulajdonképpen a semmiért dolgozzon. Én is egyre inkább veszem észre, hogy hiába próbálok spórolni sajnos nem igazán megy, mert szinte naponta változnak az árak, s sajnos nem jó irányba. Ennek köszönhetően ráadásul további kolléga mondott fel, így megint kevesebben vagyunk, melynek rám nézve két probléma ütötte fel a fejét. Abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy az összes vezetővel jóban vagyok. Ellenben nekik van egy fontos dolguk, amely nem más, mint a műszakok lefedettsége. Ezzel pedig az a baj, hogy egyrészről a fennmaradó szabadságomat nem kaptam meg a nyáron másrészről pedig az augusztusi hónapra készen van a beosztás, s sajnos a második olyan hónapnak futok neki, hogy a heti két kötelező szabadnapom havi szinten csak egyszer van egymás mellé írva. Mivel a tegnapi és a mai napot kaptam egybe, így megpróbáltam kihasználni. A kormány általi intézkedéseknek köszönhetően az elmúlt időszakban sok volt a tüntetés, így kérdés volt számomra, hogy vajon merre is kellene menni. Egy valami biztos volt, hogy fizetős dologba nem akarok belevágni. Így először jött a Hűvösvölgy. 

Azt már a korábbi bejegyzésemben leírtam, hogy sokat gondolkoztam azon, hogy vajon vásároljak-e egy okosórát, lévén a telefonon mindig mentek az épp aktuális applikációk, melyek mérték merre megyek, mennyi idő alatt teszek meg távolságokat. Végül ő lett a Honor Band 6, amely további löketett adott ahhoz, hogy kipróbáljam élesben is, de erről majd egy későbbi külön bejegyzésben.
Mivel java részben délelőttös leszek, így sajnos azzal szembesülnöm kell majd, hogy éjszakai programokat nem nagyon szervezhetek, valamint legkésőbb este tízre azért ajánlott ágyba kerülnöm, ha éppenséggel nem akarok elaludni, vagy kialvatlanul menni dolgozni. Az más kérdés, hogy ezzel kapcsolatban sok kritikát kapok másoktól továbbá azért az ismeretes, hogy Budapest éjszaka elég csodás tud lenni, így nem volt kérdés, hogy visszafelé kilátogatok és megcsodálom a zenélő szökőkutat. 

Most azért olyan sok időt nem töltöttem ott, ugyanis erőteljesen sikerült félrekalibrálnom az okosórámat, mely tulajdonképpen ahhoz vezetett, hogy a telefonom a 10%-os töltöttségi szintre merült. Még az év elején vettem egy külső akkumulátort vészhelyzet esetére, de sajnos persze most fordult elő velem az, hogy egy olyan táskát vittem magammal, amiben pont nem volt benne. Így igyekeznem kellett, hogy hazaérjek. Azért tettem még egy kis kitérőt a rózsakertnél. 

Mindezek után természetesen azonnal útba vettem a villamosmegállót, s meg sem álltam addig, míg ki nem értem. Ahogyan az lenni szokott természetesen pont az orrom előtt ment el, de komolyabb problémát nem csináltam belőle, hiszen öt percenként járt. Ennek köszönhetően készítettem pár fotót a kivilágított belvárosról, illetve arról, hogy mennyire is van leapadva a Duna. 

Gondolkozok azon, hogy ha továbbra is ilyen meleg lesz, s ilyen alacsony lesz a vízállás, akkor valakit ráveszek majd arra, hogy mi is nézzük le a híd lábához, ha már ennyien megtehetik. Mindenesetre bízom abban, hogy komolyabb anyagi problémával nem fogok szembesülni, habár egyelőre még rezsiszámla nem jött, de bízom benne, hogy nem lesz komolyabb probléma valamint majd szeptember első felében megkapom a már megérdemelt szabadságomat is. Addig pedig megpróbálom minél többet pihenni. 

Nyári utószó

Én azon emberek közé tartoztam, akik sajnos nem rendelkeztek olyan anyagi háttérrel, hogy több napos komolyabb utazást be tudtunk volna tervezni. Többnyire így úgy döntöttem, hogy csak akkor kérek szabadságot magamtól, ha valamit el kell intéznem, s alkalmazkodom majd a főnökséghez. Lényeg részemről pedig csak annyi, hogy lehetőleg ne adják ki az első fél évben, hogy utána tulajdonképpen azt érezzem sokszor, hogy meghalok, ha fel kell kelnem az ágyból.

Fix beosztásom nincs. Egyetlen egy fix dolog a munkahetemben az az, hogy két pihenőnap jár. Azonban az is úgy van elsősorban megtervezve, hogy a műszakok le legyenek fedve. Ezek többnyire nem szoktak nekem kellemetlenséget okozni, mert többnyire hétköznapra esik, melynek én különösebben örülök. Főleg azért, mert a legtöbb dolgot hétköznap tudom csak elintézni, s ebből a szempontból pedig nem kell szabadnapért könyörögnöm. Most azonban egyre nagyobb lett a fluktáció, melynek köszönhetően sajnos egyre nehezebben működőképes a normálisan kiadott pihenők. Sajnos így most futok neki a második olyan hónapomnak, amelyben összesen egy olyan alkalom van, amikor a heti két pihenőnapom egymás mellett van, s mindezek mellett pedig még megvannak a további szabadságaim is. 

Igazából csak mozgásra gondoltam, hogy majd a szabadnapjaimon ezzek próbálom majd elütni az időt, ha már sajnos komolyabb programot nem tervezhetek. Sajnos hazautazni ebben a hónapban nem tudok, s amikor pedig nincs kedvem semmihez, akkor pedig jöhetnek a sorozatok. Próbálok minél több újat bepróbálni, de sajnos egyelőre kevés az, ami ténylegesen megfog. Egyelőre bízom benne, hogy szeptemberben komolyabban is ki tudom majd pihenni magam, s kicsit enyhülni fog majd az idő, mert sajnos eléggé döglesztő meleg van, s szinte semmi csapadék. Ámbár egyik nap esett az eső. Tény és való, hogy akkor tudtam a legjobban aludni.

Vissza a múltba – Filmek és sorozatok

Aki nyomon követi az írásaimat vagy vet egy pillantást a bal oldalon lévő archívumra az láthatja, hogy jelentősen lecsökkent a havi bejegyzések száma. Sajnos az időjárás elég szélsőséges lett az utóbbi években, s az elmúlt időszakban is többször jártam úgy, hogy azon gondolkoztam, hogy elinduljak-e valamerre vagy tervezzek-e programot esetleg inkább maradjak itthon, s valamivel elüssem az időmet. Így elég könnyen szembe találtam magam azzal, hogy amennyiben a zenehallgatást sem tudom végtelenségig élvezni és csinálni, így maradnak a vizuális tartalmak, mint a sorozatok, filmek valamint a játékok. Utóbbi elég gyorsan kiesett a látókörömből a fővárosba való költözéskor. Főleg azért, mert alapjáraton nem is voltam nagy játékos már korábban sem inkább akadt pár alkotás, ami miatt ott ültem a monitor illetve a TV képernyője előtt. Az más kérdés, hogy a téli időszakban többször választom az itthon való pihenést, mint a kinti hideg levegőt, így olykor-olykor visszatérek ehhez. Így a főbb szórakozási tevékenységem a filmek, s a sorozatok. Ámbár mindkettővel elég nagy bajban vagyok több szempontból is. A fentebb említett költözés nagyobb mozgási teret adott nekem ezáltal több lehetőséget kapcsolatépítésre, így az elsődleges problémakört a szabadban és máshol töltött időszak mellett a munka által lefoglalt idő miatt egyszerűen sokszor dönteni kell, hogy mit is csináljak. A döntésem sokszor pedig a lakás elhagyása, vagy pedig mással, másokkal való találkozás jelenti. Ebből fakadóan még kevesebb időm jut szériák követésére, valamint elég szépen megcsappant általam követett sorozatok száma, amely már a két számjegyet sem éri el. Az említett időjárási tényezők miatt végül elővettem korábban nyomon követett sorozatot, ami elgondolkodtatott a miérteken is. 

A legjelentősebb szórakozási tevékenységem a sorozatok voltak. Ennek pedig egyszerű oka volt, hiszen ezek tulajdonképpen ingyen is elérhetőek voltak számomra. Főleg az internet elterjedésével. Odahaza többször választottam estére ezt a szórakozást, lévén kevés szórakozási lehetőség volt akkor adott számomra a város méretéből fakadóan, ámbár munkába állás után hiába növekedett jelentősen a havi anyagi bevételem maradtam a vizuális világban. Egy ideig úgy álltam a dolgokhoz, hogy amibe belekezdtem azt végig is nézem. Sok szériát csak azért tettem magamévá teljes egészében, mert véget ért, vagy éppenséggel nem rendeltek be hozzá már több epizódot. A munkába állás után jelentősen csökkent a szabadidőm főleg, hogy eltűnt az életemből a nyári szünet, így végül rászoktam arra, ha valami nem tetszik esetleg idővel már nem köt le, akkor azt abba kell hagyni, hogy jusson több a többi sorozatra.
Sok szó esett a blog keretén belül az amerikai upfronts kapcsán, hogy melyek szériák érdekelnek, s melyek nem. Soknak néztem meg az előzetesét, s szépen lassan elfogytak azok, amelyek ténylegesen érdekeltek volna. Túl sok lett a visszatérő, s elhúzott sorozat továbbá az internet térhódítása is szerepet játszhat abban, hogy a visszaeső nézettség miatt már a nagyobb költségvetéssel gazdálkodó csatornák is sokkal kevesebb szériát rendelnek be. Ráadásul a közönség ízlése csak felszínesen fedi le az én érdeklődési körömet, így újoncok szinte már kiestek a látókörömből. A régi szériákkal pedig az a problémám, hogy amik tetszettek azokat már túl sokszor néztem végig esetleg olyanok, amelyek tényleg csak egyszer tudom végig nézni, mert másodjára már untatna. Ámbár tény, hogy idővel kettőhöz is visszatértem, amiről mindenképp tervezek egy teljes írást. 

A mozi már egy másik kérdéskör. Még fiatalabbként leginkább az anyagi része volt problémás ezért is maradt ki tinédzserkoromig ez a fajta szórakozás. Utána azzal a problémakörrel találkoztam, hogy akikkel megvolt a szimpátia, illetve a megfelelő kapcsolat azok vagy nem szerettek moziba járni esetleg szimplán csak más filmek érdekeltek minket. Emiatt is volt az, hogy legtöbbször egyedül mentem el. Későbbiekben ez hiába mozdult pozitív irányba, mert a szakma és ezáltal munkakör amiben elhelyezkedtem többször kívánja meg a hétvégi munkavégzést, s sokaknak ez a fajta szórakozás hétvégi tevékenység. Mondjuk az is tény, hogy inkább itthon szerettem filmet nézni, mert kicsit szabadabbnak éreztem ilyenkor magam továbbá engem kissé zavar a sok csámcsogó és mozgolódó ember egy teremben. Főleg akkor, amikor olyan filmre ültem be, amire szinte az összes jegy elkelt.
A legjelentősebb problémám a mozival továbbra is a kevés nézhető alkotás. Sajnálatos módon ez a világ is elmozdult abba az irányba, hogy hiába nézek havonta több előzetest, vagy találkozok letölthető formátumban új filmmel egyszerűen nem fognak meg. Gyermekként nagyon rajongtam a vígjátékokért, amiből hiába vannak újak egyszerűen fapofával nézem végig amíg a régiken ha nem is nevetek, de legalább elmosolyodom. A horror műfajnál is azt érzem, hogy elmúlt a fénykor. A szuperhős filmek pedig feldolgozhatatlanok lettek számomra azzal kapcsolatban, hogy elindult egy univerzumépítés, amely egyfajta vizuális ráknak érzem. Mert nem vagyok hajlandó olyan tartalmat megnézni, hogy ami érdekel annak a történetvezetésével tisztában legyek. 

A régi kedvencekkel pedig ugyanaz a probléma, mint a sorozatok terén. Amik tetszettek sokszor ténylegesen egyszer végig nézhető alkotások. Ha pedig nem azok, akkor sajnálatos módon már annyiszor láttam, hogy már nem tudnak lekötni. Ami elég szomorú tény, amikor kénytelen vagyok itthon maradni. Egyelőre semmi újdonság nem érdekel, de bizakodó vagyok abban, hogy idővel ez a fajta szórakozási lehetőség is feltámad részemről, s lesznek olyan tartalmak, amelyek lekötnek, érdekelnek esetleg rajongóvá tesznek. 

Az új rekord!

A blog bejegyzésein belül többször írtam arról, hogy milyen érzésekkel töltött el, amikor több, mint három évvel ezelőtt felköltöztem a fővárosba. Hatalmas élmény volt kiszakadni a megszokott környezetből, ámbár tény, hogy voltak dolgok, amelyeket nehezen hagytam ott. Az egyik dolog a biciklizés volt, hiszen nagyon mozgékony voltam, s amikor úgy éreztem, hogy feszült vagyok esetleg unatkozom akkor nyeregbe pattantam és sokszor még a szomszédos városokba is áttekertem köszönhetően annak, hogy egyre jobban épültek a kerékpárutak. A véleményem továbbra is az, hogy Budapest nem kerékpárbarát város, s közlekedési szempontból főleg a belváros alkalmatlan eme tevékenység végzésére, így a biciklizést felváltotta a séta. Szerencsére több érdekes hely van, s szabadnapok tekintetében nem is tudok mindenhová eljutni. Tegnapi nap megérkezett végre az enyhülés, így aztán már kora reggel elindultam itthonról, majd pedig délután több ismerőssel találkozva tovább folytattam a sétát a belvárosi parkokban. Ebből fakadóan pedig új rekord született számomra. 

Miért is nem voltam öt éve strandon?

Az előző bejegyzésem ihlette eme írást, mert miközben kitértem a strandolásra eszembe jutott, hogy gyakorlatilag öt éve nem voltam strandon. Aminek egyébiránt több oka is van sajnos. Mint ahogyan több bejegyzésben is említést tettem róla megyeszékhelyről költöztem fel a fővárosba. Amikor gyermek voltam családi kiruccanás volt a strand, s általában havi egy alkalommal egyik vagy másik szülővel tettem tiszteletemet a helyi fürdőben. Akkor is megvoltak a hőségek, de kevés alkalommal fordult elő, hogy napszúrást kaptam volna, vagy leégtem volna. Most azonban eléggé megváltozott a helyzet. De nézzük őket sorjában. 

Számomra az egyik legjelentősebb dolog az értékek megtartásaamely a strandokat alapul véve elég komoly problémaforrásnak vélek. Amikor odahaza éltem, akkor gyermekként ezzel annyira nem foglalkoztam. Valahogy megvolt oldva, s semmi nem tűnt el. Sok mém kering a neten, hogy legtöbb fürdőző táskával érkezik, majd amikor pedig elmegy fürdőzni, akkor pedig az értékeit törölközővel letakarja. Én soha nem voltam ez a fajta, így amikor beléptem a munka világába, akkor tulajdonképpen úgy oldottam meg a dolgot, hogy kizárólag törölközőt, és a belépőjegy összegét vittem magammal, valamint egy kis szatyrot ivóvízzel. Ennek leginkább az értékmegőrző hiánya, majd pedig későbbi kialakításának díjfelszámolása volt. Ennek fényében pedig sok választásom nem volt. Bár tény, hogy jó megoldás volt, hiszen lopás esetén elég kicsi kár keletkezett volna, s nagyságrendileg olyan kétezer forintra tudnék saccolni. Azonban számos hibája volt, hiszen amennyiben történik valami jelentős dolog, akkor értesíteni nem tudott volna senki továbbá én sem tudtam volna senkit értesíteni. Arról nem is beszélve, hogy egy esetleges igazoltatásnál mekkora gubanc lehetett volna iratok nélkül hazatartani. Ámbár utóbbi dolog soha nem történt meg velem.
A másik legjelentősebb dolog részemről a pihenés lehetősége volt, amelynek lehetősége az emberi tömeg függvényében volt elrejtve. Hangulatfüggő az, hogy mennyire tudom elviselni az embereket. A véleményemet sosem titkoltam, hogy többnyire nem szeretem a családos, vagy nagycsaládos embereket, akiknek gyermeke, gyermekük érzelmi állapota annyira fontos, hogy tulajdonképpen mindent megengednek neki, s ennek köszönhetően a neveletlenség csillaga ragyog az égen. Mindezek mellett természetesen jó pár olyan ismerőssel, s meglévő vagy volt kollégával rendelkeztem, akikkel nem szívesen futottam volna össze, így aztán a strandolás nálam kizárólag pihenőnapra esett, ami csak hétköznap volt megléphető. Ennek is volt köszönhető, hogy a strand látogatása számomra idővel egyszemélyessé vált, mivel hétvégi programnak teljesen kizártnak tartottam. 

Mindenképpen fontos az egészségem számomra, így a harmadik ok inkább egészségügyi szempont. Ahogyan korábban is írtam eléggé megváltozott az időjárás, s nagyjából megszűntek az átmeneti évszakok. Elég zavaró számomra, mert nagyjából egy hét alatt lefut egy tavasz vagy ősz. Persze gyermekkoromban is voltak elég kemény nyári napok, de manapság már lassan elviselhetetlen hőségek vannak. A strand kialakítása nálunk ráadásul úgy volt, hogy kevés árnyékos hely volt, így felnőttként már többször futottam bele, hogy strand alkalmával sikerült leégnem. Ugyan nem olyan szinten, amivel orvoshoz kellett fordulnom, de az ilyen jellegű leégések többnyire bőrhámlással végződtek, amelyek általában pár nap legrosszabb esetben egy hét alatt befejeződtek. További ok sajnálatos módon az árazásban rejlik. Ugyan vannak akciós napok, hétvégék, esetleg kuponok, de a belépőt pár órányi lubickolásért elég merésznek tartom. Nyilván az infláció is megtette a maga hatását, aminek oka az áremelkedés, de azért kissé sajnálom erre a szórakozásra a pénzt. Hazalátogatás többnyire csak három esetleg négy napot ölel fel, mivel ilyenkor zsúfolt napjaim vannak a strandolás kivitelezhetetlen. Minap kezdtem el nézegetni, hogy milyen fürdőzési lehetőségek vannak, ha a fővárost veszem alapul, amely elég szép számnak bizonyult. Ellenben az árcédula már kevésbé, amely ugyan olcsóbb hétköznap, de ha a város nagyságát veszem alapul minimum pénztárcával kellene nekivágnom az útnak, s kivétel nélkül minden strandon felárat számolnak fel értékmegőrzésre. Másik megoldás a kocsivaló való kijutás, s abban tartott értékek, de anyagi szempontból ez sem megoldás, hiszen ott pedig a parkolási díj emeli meg a belépő árát. Ebből fakadóan pedig egy pár órányi strandolás minimum 5000 forintos értékhatárt jelentene. 

Kikapcsolódás szempontjából nagyon gondolkozok, hogy öt év utána ideje lenne kilátogatni valamelyik strandra. De elengedhetetlen lenne vízálló napozó olaj vagy spray beszerzése, valamint úszáshoz használt füldugó, továbbá értékmegőrző használata, amely jelentős anyagi kiadást jelentene. Ugyan nem vállalhatatlan, de bevallom komolyan gondolkozom azon, hogy ennyit megérne-e egy napi lubickolás. Természetesen van még két hónapom minimum eldönteni ezt, bár hajlok afelé, hogy ezt a fajta szórakozást elfelejtsem. 

Hőségriadó és az infláció

Én azon emberek közé tartozom, akiknek nagyon jó emlékei vannak gyermekkoromból a nyárról. Igaz, akkor is voltak nagy hőségek, aminek köszönhetően a nappalt legtöbbször a házban töltöttem, s csak délután négy vagy öt óra után engedtek ki játszani, biciklizni a többi gyerekkel. Kivétel volt persze a strand, amit egyébiránt nagyon szerettem. Ugyan többször előfordult, hogy a hőmérő higanyszála feljebb ment, mint 35°c, de azért ritkán történt nálam napleégés. Ha mégis, akkor sima bőrhámlással egy héten belül megoldódott a helyzet. Felnőttként szintén igyekeztem a nappalt a ház vagy a lakás falai közt tölteni, annak ellenére, hogy nagyon szeretek programokat szervezni. Ellenben úgy érzem, hogy a hőség egyre jobban megvisel, mint jó pár évvel ezelőtt. Bár tény, hogy ugyanezt tapasztalatom sok ismerősömnél is. Bár ennek az oka talán az lehet, hogy ahogyan lassan megszűntek az átmenő évszakok, mint a tavasz és az ősz úgy megszűnni látszik a fokozatos felmelegedés is, mert már reggel kilenckor kibírhatatlan a hőség. Arról nem is beszélve, hogy még odahaza rengeteg fa van az utcán, addig ez nem mondható el a Budapest belvárosáról, amelyben én is lakom. Így a betonövezet még jobban tud véleményem szerint dobni azon a dolgon, hogy még éjszaka sem tud lehűlni rendesen a levegő. Habár az alvást is úgy tudom megoldani, hogy beszereztem egy álló ventilátort, amit magamra állítottam lévén nem vagyok klíma párti. 

Ha őszinte akarok lenni, akkor ugyan már egy hónap eltelt a nyárból, de azért várom a kis lehűlést még akkor is, ha ez vihart vagy esőzést jelent, ami jelentősen keresztbe tesz ilyenkor a külső programjaimnak. Jó pár dolgot terveztem még az év elején szabadtéri programok terén, de sajnos sok helyre nem jutottam el. Az egyik ok a fent említett hőség. Azt gondolom nincs olyan ember, aki az elmúlt időszakban nem találkozott volna az infláció okozta drágulással anyagi helyzettől függetlenül. Így én is megpróbálok spórolni, s habár egyik megoldásom a napozó spray-k lettek volna, de több üzletet meglátogatva elég magas árcédula hatására inkább úgy döntöttem, hogy maradok itthon, s igyekszek minél kevesebb időt tölteni a napon. Ennek ellenére a munka utáni hazavezető útnak köszönhetően egyes testtájaimon észrevehető a színkülönbözet a takart területektől. Többek között a kirándulási szándékom így esett kútba, valamint az infláció okozta drágulás miatt ismételten nem jutottam el a strandra, valamint a szabadtéri programok is megritkultak a munkámból kifolyólag. Ugyanis sajnálatos módon legtöbbször délelőtt dolgozom, így konkrétan a legmelegebb időszakban végzek, s amikor már vállalható lenne a szabadba menni, akkor nagyjából komoly döntést kell hoznom azzal kapcsolatban, hogy nem foglalkozok azzal, hogy másnap dolgozni kell mennem, s akkor jövök haza amikor kedvem van, s ezáltal másnap komoly fáradtsággal küzdhetek a munkaidő alatt. A másik pedig az, amit jelenleg is csinálok, hogy figyelembe veszem az időben való lefekvést, s emiatt kevés szabadidő áll rendelkezésre, s nagyon messzire emiatt nem is tudok menni, ami jelentősen rányomja a bélyegét az emberi kapcsolataimra.

Jelen pillanatban munkaerőhiánnyal küzdünk, ráadásul többen egészségügyi okok miatt kiestek a munkából, így sajnos olyan beosztással rendelkezem, amely a szabadtéri programszervezésemre elég szépen rányomja a bélyegét a fent említettek fényében. Mindezek mellett hazalátogatást ebben a hónapban nem tervezek, lévén most az előre tervezés problematikája miatt négy alkalommal voltam otthon idén egymás után, ami jelentősen megdobta az anyagi kiadásaimat. Emiatt pedig ebben a hónapban nem tervezek hazalátogatni, s fizetős programot sem tervezek. Ennek ellenére elég keveset pihentem, így a tegnapi napot megragadtam arra, hogy elmenjek moziba este még akkor is, ha eléggé fáradt voltam, mert úgy éreztem ez a kikapcsolódás jár nekem. Erőteljesen gondolkozom azon, hogy ha partnerek megvannak, akkor bevállaljak-e további mozizást, valamint több, mint három évnyi fővárosban való tartózkodással a hátam mögött elmenjek-e valamelyik strandra. Amelynek egyik akadálya az árcédula, s a másik pedig a biztonsági része, mert tartok tőle, hogy az értéktárgyaim eltűnnének. Ámbár tény, hogy most a legnagyobb problémát a pihenés jelenti. Bár bízom benne, hogy augusztus már viselhetőbb lesz. 

 

Nyár

Annak ellenére, hogy még a negyvenéves kort nem éltem meg (és még elég távol állok tőle) sokszor elhangzik tőlem írásban, s szóban egyaránt, hogy mi volt az én időmben. Amely egyébiránt nem meglepő, hiszen alig húsz év alatt nagyon sok minden változott. S persze alapul veszem azt is, hogy felnőve én is sokat változtam. Emlékszem arra, amikor átmenetes évszakok is léteztek, mint a tavasz és az ősz. Valamint a tél valóban tél volt, s ténylegesen felölelt időszak volt vagy három hónap, addig jó, ha talán van két hétig amikor az ember megfagy, s talán hóesés is megtörténik. Természetesen, ha választani kell akkor én is a jó időre szavazok, hiszen ilyenkor sokkal több lehetőség áll fent, mint amikor az ember csak akkor lép ki a négy fal közül, ha éppen muszáj.
A fentiekkel szemben most kifejezetten annyira nem voltam kibékülve azzal, hogy jóformán alig egy hét volt az átmenetes időszak, s szinte már május közepén nyár volt. Mehetnékem megvolt, de nehezen tudtam elviselni a hetente többször változó frontokat főleg úgy, hogy közben dolgoztam is. Egyre inkább éreztem azt, hogy kihatással van rám. Bár még így is enyhének mondanám ismerőseim, s kollégáim tapasztalataival szemben, akik fejfájásról, rosszullétekről, vérnyomásingadozásról számoltak be. Addig én némi alvászavarral, fáradékonysággal esetleg ingerlékenységgel küzdöttem. Emiatt is örültem, hogy szabadságra való kiírásra kerültem. Ezt pozitív és negatív is volt számomra. Hiszen szabadságról visszamenni nem teng az emberben a munkakedv, ráadásul az időjárás és a szabadnapok pont úgy keresztezték egymást, hogy sokszor nem tudtam kimozdulni itthonról. Többeknek említettem, hogy nálam nem úgy működik a pihenés, hogy egész nap fetrengek az ágyban vagy itthon vagyok és nem csinálok semmit. Mert hiába szeretek bambulni ki a fejemből, valamint zenét hallgatni, ha egy idő után elunom magam. Talán szerencsém is volt, hogy az utolsó munkanapomon későig dolgoztam, mert minden bizonnyal műszak után azonnal nyakamba kaptam voltam a táskám, s elindultam volna haza, amely két és fél órás vonatútnak felelt volna meg. Másnap hazamentem, s ugyan több napot töltöttem otthon, de megint nem tudtam nyugton maradni. Sok volt a mozgás, s ráadásként még a biciklit is előkaptam. 

Visszatérve a fővárosba igyekeztem mindenkivel találkozni, akivel a munka vagy az időjárás miatt nem sikerült. A szabadság letelte után pedig ismét indult a munka. Mivel nem volt zökkenőmentes, így úgy döntöttem talán az lesz a legjobb, ha éppenséggel kicsit sikerül kimozdulni itthonról. A fentebb említett probléma leginkább pedig abban nyilvánult meg, hogy késő délutánig kellett várnom, hogy elindulhassak itthonról, s még így is sikerült némileg enyhén leégnem, hogy használtam sapkát valamint igyekeztem kerülni a napfényt. A Hűvösvölgy így már ki van pipálva. 

Oda kell figyelnie sokszor az embernek, amikor mesél vagy épp véleményét osztja meg másokkal, hiszen könnyen megtörténhet az, hogy más megsértődhet. Ebből fakadóan többek előtt inkább hallgattam arról, hogy sokszor frusztráló tud lenni, ha sokak életének nem része a tényleges mozgás, vagy kevésbé lehet őket rávenni arra, hogy kimozduljanak otthonról. Most ezzel szemben nagyobb szerencsém volt, mert legalább volt többször társaságom, így messzebbre nem egyedül kellett mennem. Idén estefelé kijutottam a Margitszigetre, ahol egy nagyobb séta követően tartalmas beszélgetés után sikerült hazaesnem elég későn. 

A szakma amelyben mozgok, valamint a munkakör is olyan, hogy ha a fizetést veszem alapul továbbá, hogy emberek között van az ember, akkor nem meglepő, ha nagyon gyorsan változnak a kollégák száma és összetétele. A betegség is életünk része, s ebből kiindulva jeleztem, hogy a kiesők és a távozók számát alapul véve több napos pihenőnapot fogok kihasználni arra, hogy hazautazzak, mert a szabadság kiadása illetve tényleges letöltése kérdőjeles lehet jelenleg. Annak örültem, hogy többször esett az eső, s nyitott ablaknál nagyon jót lehetett aludni, s kellő energiát tudtam összeszedni, hogy ebben a hónapban is haza tudjak látogatni. Kijelenthető, hogy a júniusi hónapom is tulajdonképpen már előre meg van tervezve. 

Szentendre

Ahogyan korábbi bejegyzéseimben is írtam a főváros leginkább a sokszínűsége és a sokfelé való kiruccanás lehetősége volt az, ami igazán vonzott. Amióta felköltöztem igyekszem ezt a dolgot minél jobban kihasználni, s ha az időjárás és a munka engedi, akkor ez általában sikerül is. Egyetlen egy probléma van, hogy akikkel kapcsolatban vagyok azoknak többsége otthonülős, vagy pedig tipikus szórakozó fajta, s így kevés olyan személy akad, akivel össze tudok hozni egy nagyobb sétálást vagy akár kirándulást. Szerencsére akadnak olyanok, akik társul szegődnek, s a városban lévő helyeket már elég jól ismerem, s nagyon könnyen eljutok oda függetlenül az utazási időtől. A bérlet persze mindig nálam van, mert felvagyok készülve arra, hogy bármikor jöhet számomra egy lehetőség, hogy kimozdulhassak itthonról vagy pedig egyszerűen csak kedvem támad elmenni sétálni. Még a covid időszak alatt egyik ismerősöm úgy döntött kocsival lemegyünk Szentendrére, s a Dunakorzón teszünk egy sétát. Azóta gondolkodtam az ismétlésen, de mivel az illetővel megszakadt a kapcsolat, így úgy gondoltam tökéletes kiránduló hely lehetne. Ehhez pedig nem kell más, mint némi helyismeret, valamint az odavaló lejutás zökkenőmentessége. Én azon embere közé tartozom, akik tudnak és akarnak is olvasni, s a leírtakat tudják is értelmezni. Így aztán csak arra a kieső 15 km-es szakaszra kellett vonaljegyet vásárolni, s a telefonon lévő térképek elegendőek voltak, hogy lejussak a Dunakorzóra. 

Annak nagyon örültem, hogy az állomástól nagyjából negyed órányi sétára volt a Dunakorzó. Egyrészről emiatt könnyebb túravonalat kijelölni, másfelől pedig elég jól éreztem magam, hogy ennyire könnyen sikerült lejutnom. Mivel hétköznapra kaptam a két szabadnapomat, így annak mindenképpen örültem, hogy most elég kevesen voltak. Ebből fakadóan pedig kedvemre tesztelhettem a lassan egy hónapja megvásárolt Huawei P50 Pro-t, melynek kameraképességeiben továbbra sem csalódtam, s a vásárlást sem bántam meg. Mindenképpen meg akartam találni azt az utcát, amelyben az esernyők vannak feltéve, s ez is viszonylag elég közel volt. 

Ezek után szépen sétáltam egyet, de mivel a napom nem úgy alakult a délelőtti órákban így az utam az egyik közeli boltba vezetett. Mivel nem akartam korán hazaérni, s szerettem volna még kóvályogni egyet úgy voltam vele elindulok egyenesen abból baj nem lehet. Ebből fakadóan találtam rá a Japán kertre, amely ugyan kicsi, s ha nem fotózunk tíz perc alatt vagy még kevesebb időn belül végig lehet menni. Engem ez nem zavart, mert elég megnyugtató hangulatot árasztott, s emellett pedig szépen karban van tartva. Mindezek mellett pedig az élővilágot is lencsevégre sikerült kapnom. 

Már meg van, hogy melyik ismerősömet fogom “megkörnyékezni” ezzel a kiruccanással. Az viszont biztos, hogy ha végül megsem jön össze biztosan le fogok utazni még egyszer, s teszek egy még nagyobb sétát. 

Tavasz vagy nyár?

Minden évszakban megtalálom a szépséget. Annak ellenére, hogy még középkorúnak sem számítok sokszor ejtem ki a számon, hogy milyen volt, amikor gyermek voltam, vagy “az én időmben”, amikor azért még élénken élnek bennem azok a dolgok, hogy milyenek voltak az átmenetek az évszakok között. Sajnos ez mára megszűnt. Tél nem nagyon van, maximum csak hideg. Tavasz és ősz sem, mert vagy a hidegből egyből megyünk át majdnem a nyárba, vagy a nyár vált át majdnem télbe. Ez volt jellemző az áprilisra is, habár szerencsére az én frontérzékenységem elég karcsú azokkal ellentétben, akik ilyenkor eléggé szenvednek, mert nem bírják ezt a fajta gyors időjárás változást. Bevallom én nagyon vártam már a jó időt, így annak is örültem, hogy majáliskor jó idő volt, habár nehezen tudtam eldönteni hogyan öltözzek fel, mert nagyon gyors volt a hőmérséklet változás. 

Még egyelőre kérdéses, hogy mikor kapok a többiekhez viszonyulva szabadságot. Mindenesetre kérelmet időpontra nem adtam be, hiszen én általában ahhoz alkalmazkodom, hogy hogyan dolgozok. Sajnos a kiesők számának és a munka mennyiségének köszönhetően eléggé el voltam havazva az utóbbi időben. Annak kifejezetten nem örültem, hogy amikor dolgoztam rendszeresen akkor volt jó idő, s amikor szabadnapos voltam akkor pedig azon kattogott az agyam, hogy elmerjek-e indulni itthonról. Egyelőre sokat nem mozogtam, mert sajnos az időjárás sokszor megtréfált, ámbár már a hónapra konkrét tervem van. Mindenképpen tiszteletemet akarom tenni az állatkertbe, illetve a túra útvonalakon is akarok tenni egy kört. Ha pedig minden jól alakul, s megfelelően leszek beosztva akkor pünkösdkor még egy hazalátogatást is megejtek. Azonban az is tény, hogy rám is hatással van az infláció, amely jelentős áremelkedést hozott már most magával, s én is döbbentek állok az előtt, hogy sokkal több pénz fogy, s közben tulajdonképpen ugyanazokra a dolgokra költök, mint eddig. Mindenesetre bízok abban, hogy jobb nyaram lesz a tavalyinál, s sokkal többször tudok majd itthonról kimozdulni. Az estékre megmaradnak majd a Margit-szigeti séták, valamint az itthoni sorozatozások, amelyekkel eléggé le vagyok maradva. Bár igyekszem pótolni a hiányosságaimat főleg akkor, amikor délutáni műszakot kapok, mert akkor a délelőtti ezeknek a megtekintéséről szól. 

Tavaszváró

Én is azon emberek közé tartozom, akik minden évszakban meglátnak valami szépet. Akármennyire is tud gyönyörködtető lenni egy ősz sárga levelekkel tarkítva, vagy tél hólepellel rendelkezve, de egy idő után azért megunja az ember az adott évszak adottságait. Igazi tél már jó ideje nem volt, így sajnos idén is elmaradt a várva várt havazás. Ismételten belebotlottam abba a hibába, hogy a hétköznapok tulajdonképpen arról szóltak, hogy elmentem dolgozni, majd pedig hazajöttem, és valamit csináltam. S nem is nagyon mozdultam ki. Mondjuk amilyen időjárás volt, majd pedig a covid fertőzésem is gondoskodott róla, hogy a négy fal közé kényszerüljek. Mivel eléggé lefoglalt a munka így aztán nem is nagyon gondolkoztam azon, hogy lassan ideér az április, s bizony ideje lenne már tavasznak. Egyik nap még elég hideg volt, s kabátban mentem dolgozni. Másnap szabadnapos voltam, s délután már rövid pólóban sétáltam, s lőttem pár képet az éppen virágozni készülő fákról. 

Mivel szerencsés voltam, így másnap is szabad voltam. A szerencsém itt nem ért véget, ugyanis másnap is remek idő volt, így aztán nem volt kérdés, hogy tiszteletemet teszem majd a Hűvös völgyben. Jól éreztem magam, de sajnos még nem borult zöldbe az erdő, de mindenképpen feltöltött, hogy a friss levegőn sétálhattam. Hamar a végére értem, s nem igazán volt kedvem hazajönni, s ülni a TV előtt. Habár tisztában voltam azzal, hogy mekkora távolságról van szó, ha éppenséggel el akarok jutni a Camponáig, de végül úgy döntöttem, hogy idén márciusban teszem tiszteletemet a Tropicariumban. 

Elmondhatom, hogy ismét szerencsém volt, mert kevesen voltunk. Habár ez betudható annak is, hogy hétköznap mentem megnézni az állatokat. Annak ellenére, hogy nagyon tetszett valahogy most nagyjából negyed óra alatt végig értem az egészen, s még az üzlet részében sem vásároltam semmit. Fáradt nem voltam, de némi csalódottság azért volt. Aztán visszanézve a régi képeket rádöbbentem, hogy egyre inkább fogyatkoznak az állatok, s sajnos utánpótlásuk pedig nincs. Mindezek után a munkanapjaimat magamévá tettem, majd pedig ahogyan ígértem hazautaztam két napra. Az otthon töltött idő élvezetes volt főleg azért, mert nem csak sikerült másokkal találkozni, de még az időjárás is jó volt. Habár nem esett szó arról, hogy mikor lesz a legközelebbi utazásom, de mire visszaértem a fővárosba eldöntöttem, hogy a legjobb, ha a Húsvétkor lelátogatok, mert ünnepnap lévén az fix szabadnap. S eközben pedig bízom abban, hogy majd egyre inkább jobb idő lesz, s ismét indulhat majd a csavargás. 

Covid utóhatás

Nagyjából egy héttel ezelőtt írtam arról, hogy milyen volt a tavasz kezdés számomra. Mint ahogyan a bejegyzések, s a közétett fotók is tanúsítják nem igazán vagyok otthon ülős fajta. A nem túl jól sikerült munkahelyi körülményeknek köszönhetően a téli időszak sokszor számomra csak arról szólt, hogy elmentem dolgozni, majd pedig hazajöttem. Szerencsére ez kicsit változott, hogy máshová kerültem. Időközben sikerült magam anyagilag is helyre tenni, így aztán úgy döntöttem, hogy ha majd ki akarok mozdulni, akkor itt az ideje, hogy a közeli plázában lévő sportboltba betérjek. Már ideje volt lecserélni a hátitáskámat egy erősebbre, amely ténylegesen alkalmas kirándulásra, valamit vásároltam még cipőt, amely kifejezetten sétálásra lett tervezve. Aztán elmentem dolgozni, és egész nap rosszul voltam. Mivel a legnagyobb probléma az volt, hogy iszonyatosan fáradnak éreztem magam, így megvoltam róla győződve, hogy az a baj, hogy az elmúlt napokban nem aludtam sokat, majd az utolsó munkanapomon a pihenőnapom előtt meg majdnem fél napnyi időt sikerült alvással töltenem. Majd hazajöttem délután, s másnap majdnem délig aludtam. 

Ekkor már megvolt a köhögés és az étvágytalanság, valamint jelentkeztek hasmenéses tünetek. Ezekből már kezdtem sejteni, hogy nagy valószínűséggel Covidról lehet szó, s minden bizonnyal annak a legújabb változatáról, mert annak vannak ilyen jellegű tünetei. Természetesen a teszt azonnal pozitív lett, így én pedig telefont ragadtam, és jeleztem, hogy nagy valószínűséggel egy hétig biztosan nem megyek majd dolgozni. Kissé megviselt a dolog, mert pont attól a héttől enyhültek az intézkedések, s bíztam is abban, hogy majd ki tudok itthonról mozdulni, de sajnos ez nem így alakult. Ráadásul mindez a szabadságom előtti héten történt, s hogy anyagilag ne legyen bukás ebből, így a szabadságom előrébb lett hozva. Az orvossal sem volt különösebb problémám, s elmeséltem neki, hogy én ezt elsősorban enyhe tüneteknek vélem. Főleg úgy, hogy nem voltam napokig rosszul, hanem inkább egy nap többször váltakozott az, hogy hogyan is érzem magam. Majd ez kezdett el enyhülni. Szerencsére komolyabb bajom nem lett, így egy héten után ismét munkába álltam.
A bezártság kicsit megviselt, de azért a hét közepén már este lementem sétálni. Mivel nagyon aluszékony voltam, így nálam a játékkal való időtöltés totálisan kiesett a lehetőségek közül, így aztán nagyon sok korábbi kedvenc filmemet elővettem, valamint elkezdtem nézni, hogy sorozatos fronton mit érdemes újrakezdeni, vagy pedig pótolni, ha éppenséggel abbamaradt. Annak azért jobban örültem volna, hogy ha ez kimarad az életemből, és minden a rendes ütem szerint megy, hiszen akkor ezen a héten szabadságon lennék, és közben haza is utaztam volna pár napra. Így aztán végül utólag ez majd jövő héten lesz megoldva, amikor majd két pihenőnapom lesz egymás mellett. Nem mondom, hogy rossz volt itthon, hiszen nagyon sok korábbi régi kedvencet újra néztem, hiszen amikor felköltöztem a fővárosba, akkor a “falakon túl” kerestem a kikapcsolódást, így sokszor a sorozatok is akkor lettek pótolva, ha már az egész évad egyben volt. Ebből fakadóan pedig ezeket pótoltam a múlt héten. Mindenesetre rákacsintva az előre jelzésekre bízom benne, hogy már a jövő héten megérkezik a valódi tavasz, s végre ténylegesen ki lehet majd mozdulni, s gyönyörködni majd a virágzó fákban, s az éledező természetben. 

Mit várhatunk a tavasztól?

Már korábban többször leírtam pár bejegyzésemben, hogy én jobban szerettem azt a fajta időjárást, ami gyermekkoromban volt. Ugyanis a telet követte a tavasz, s azt pedig a nyár, aminek véget az ősz vetett. Gyakorlatilag pedig megvoltak a hónapok, amikkel kapcsolatban kalkulálni lehetett, hogy milyen időjárás várható. Manapság azonban ez már kiszámíthatatlan, hiszen átmeneti évszakok lassan megszűnnek, és marad a nyár és a tél úgy, hogy utóbbinál komolyabb hideggel nem is számolhatunk. Én kicsit megvoltam zuhanva az elmúlt időben. Egyrészről decemberben sajnos volt egy munkahelyi balesetem, ami miatt táppénzre kényszerültem, s az év sem indult jól a bőrgyógyászati problémámmal, amivel normálisan nem is akartak ellátni az orvosok. Ámbár végül helyrejöttem, de úgy döntöttem, hogy kontroll vizsgálatot nem vállalok, ha a viselkedési formát veszem alapul. Így aztán tulajdonképpen volt két teljes hónapom, ami azzal telt, hogy elmentem dolgozni, és hazajöttem, valamint ha szükség úgy hozta, akkor elmentem vásárolni. Minap már nem bírtam magammal, így mivel a telefonos applikáció szerint 48 perc alatt gyalog elérhető a Margit sziget, így a jó időt kihasználva kisétáltam, ahol megcsodálhattam a teliholdat. 

Ugyan rengeteg mém kering az interneten, és bizonyos fokig viccesek is, ha a COVID fertőzést vesszük alapul. Azonban elszomorító, hogy még mindig mennyi korlátozásnak vagyunk kitéve, továbbá több, mint két éves a pár hetesnek bejelentett intézkedések. Ebből a szempontból részemről kíváncsian várom a tavaszt, hiszen egyrészről jönnek a választások, amik minden bizonnyal magukkal hoznak jó pár olyan dolgot, amit várnak az emberek, másrészről pedig bízom benne, hogy most már kicsit jobbra fordul a dolog. Bízom abban is, hogy az időjárás is kicsit elviselhetőbb lesz, mert tulajdonképpen engem inkább érzelmileg terhel meg, hogy egyik nap tél van, másik nap tavasz, és ezek hozzák magukkal a frontokat, és a nem várt csapadékmennyiséget, vagy vállalhatatlan szeleket. Hiszen ezek miatt is sokszor nem is tudok programot szervezni, s szórakozási lehetőség kizárólag “tető alatt” vállalható.
Minap elmélkedtem azon, hogy mit is kellene csinálom, mert gyakorlatilag már halálra untam magam itthon miközben kint pedig olyan szél tombolt, hogy az ablakból végig nézhettem, ahogy felkapja a könnyebb tárgyakat, és az erkélyekről akár a műanyag székek is az utcára kerülnek. Egész nap filmet, sorozatot nézni nem tudok még akkor sem, ha az adott produkció leköt. Ugyanez igaz a zenehallgatással is. Főleg úgy, ha az ember szereti hangosan hallgatni azt fej és fülhallgató használatával, így pár óra után már egyébként is ajánlott egy kis pihenés. A hétvégi mozizás után azonban lett egy vásárlási fellángolásom, amit elhessegettem, de végül megvásároltam a megkímélt állapotban lévő használt első generációs Playstation 4-et, aminek persze örültem, hiszen fele annyiba fájt, mintha újonnan vettem volna, továbbá használt konzolokkal foglalkozó üzletből szereztem, így még garancia is van rá minimális időre. Mivel nem vagyok hatalmas játékos, és rajongásom is csak egy határig tart, így volt két nap, ameddig “feldolgoztam” a tényt, hogy mire költöttem a pénzt. Persze megvolt rá a keret, és még maradt is, csak ha az értéket veszem alapul, akkor nem mindegy mennyire használom ki, valamint mennyit is fogom használni. Mai nap ismét “fantasztikus” időjárás volt, így aztán a mai napot a játéknak szenteltem. Mivel nagy kedvenc volt a The Last Of Us, így nekiültem az első résznek, ami elég jól lekötött, s a döntésem is annak volt köszönhető, hogy egy nappal előtte megvásároltam a folytatást, s előtte azért szeretném ismét átélni az előzményeket. Az elkövetkezendő két nap valószínűleg erről fog szólni, hiszen az időjárás jelentést alapul véve ismét “bámulatos” két hét következik, amelyen nagyon kimozdulni nem fogok tudni. 

Azért bízom benne, hogy pár héten belül azért az időjárás enyhülni fog. Egyrészről lassan végére érünk a februárnak, s márciusban ismét szabadságot kaptam a túlórákat alapul véve. Így ismét lesz egy hét, amit itthon fogok dönteni. Az már tény, hogy a következő hónapban a fizetés után ismét elkezdem megvenni a havi bérleteket lévén a tömeg közlekedést erősen szeretném használni. Ugyan szeretek gyalogolni, de gyalog elég szűk területen mozoghatok csak, és kevesebb időm is marad másra, ha mindenhová gyalog megyek. A fényképezést minden bizonnyal nagyobb mennyiségben fogom igénybe venni, hiszen majd virágba borul majd az egész város minden bizonnyal. Én pedig bízom benne, hogy jobb évre számolhatok, mint amilyen az előző volt.