Generációváltás

Azt hiszem ha a szórakozást műszaki cikk biztosítja, akkor elmondható, hogy a világ olyan gyors ütemben változik, hogy ha valaki megvásárol egy új készüléket, az már szinte elavult rövid időn belül olyan gyorsan történnek a fejlesztések. Legyen szó akár kommunikációról, számítástechnikáról, vagy akár a szórakoztató technikáról.
Majdnem két évvel ezelőtt lőttem ki a virtuális térbe egy bejegyzést, melynek alaptémája az volt, hogy ugyan megfogadtam, hogy nem cserélem rekord gyorsasággal a telefonjaimat (ami évenkénti egy készüléket jelentett), de végül elcsábultam egy Huawei P8 Lite által.
A csábulás oka leginkább az volt, hogy korábban megszállottan ragaszkodtam a Sony termékeihez, de mivel szinte egyik készüléke se remekelt fényképezés terén, még a 100 ezres telefonjaik sem, továbbá pofátlan módon minimális ideig volt szoftvertámogatás a készülékekre (cél a folyamatos csere az újabb szoftver miatt, ugyebár).

Azzal természetesen tisztában voltam, hogy a több százezres telefonok sem érik el nagyon a profi fényképezőgépek szintjét, de nekem az már bőven elég volt, hogy a számítógépen történő nézegetés közben sem tűnnek fel az elmosódó részletek, valamint bármilyen fényképet tudok végre háttérképnek használni a számítógépen. Így nekem ez bőven elég volt.
Szerencsém volt, hiszen másfél év alatt a készüléknek nem volt baja, habár egy-két jellemző hiba előjött, mint például a telefonálás közbeni háttérzajok, vagy a sötétben történő silány képminőségek fényképezés terén. Persze idővel szoftveresen támogatottságának köszönhetően rengeteg hiba javítva lett, s én meg is voltam vele. Azonban egy ideje felütötte egy probléma a fejét: az USB kábel – minden bizonnyal a mindennapos használat miatt – tulajdonképpen már kiesett a készülékből. Sokat gondolkoztam mit tegyek, de az ezen a héten történő 12%-os leértékeléseknek köszönhetően végül megszületett a döntés: a tesztek alapján egyébként is célként lebegett előttem a Huawei P9 Lite 2017, de a júliusi vásárlást előre hoztam.

A 86 ezres készülék 74 ezerért volt kapható, s a jobb üzemidő, valamint erősebb hardver, s jobb fényképezőgép valamint az időközben megérkezett tok, és fólia rávett, hogy a MediaMarkt oldalán megrendeljem a készüléket.
Korábban eljátszottam a gondolattal, hogy majd előfizetésre váltok, s a fennmaradó összeget majd másra költöm, de a Telekom pofátlansága miatt elálltam ettől, hiszen hiába van összegző oldalán felsorolva a feltételek, ha az online rendelésnél a készülékek oldalán nincs feltüntetve, hogy előleg befizetés kötelezettség van, ha nincs már meglévő előfizetés. Én pedig úgy döntöttem, hogy a kikalkulált 25 ezret megtoldva megveszem egész áron, s nincs előfizetési kötelezettségem. Egyébiránt jól jártam, hiszen még a készülék kézhezvétele előtt fellőttem aukciós oldalakra a korábbi telefont, így nagyjából egy napig volt aktív a hirdetésem. Miután kifizettem a 74 ezer forintot az új készülékért két órán belül ebből az összegből visszafolyt 26 ezer forint, így a tényleges kiadásom az újra 48 741 forint volt 86 470 forint helyett. Azaz a 12%-os árengedménynek, illetve a korábbi telefonom eladásának köszönhetően gyakorlatilag több, mint fél áron jutottam hozzá az új készülékhez. Rendesen megnyomkodtam, s azt kell mondanom, hogy bízom benne ez is időtálló lesz legalább másfél, de inkább két évig.

Egyelőre mindent rendben találtam a készülékkel, habár ahány ország, annyi néven jelent meg, de számítógépre való csatlakozásakor megállapítottam, hogy feltehetően a Huawei P9 Lite (2017) az eredeti név:

Tesztek elolvasása után minden bizonnyal jobb üzemidővel, s jobb fényképekkel is számolhatok. Utóbbit már most délután teszteltem, így minden bizonnyal az elkövetkezendő két hónapban fényképek tömkelege lesz látható eme blogon.

A részletekbe belenagyítva azért látható, hogy mobiltelefonhoz képest nagyon jó képek készülnek, főleg ha a fényviszonyok is adottak, de még mindig nem helyettesíti a fényképezőgépet. Viszont a több százezres “zászlós hajók” sem képesek tökéletes képekre, így véleményem szerint bőven elegendő 70-80 ezres árkategóriában mozogni.
Habár tény, hogy a képek készítésekor nem találtam meg a bővebb beállításokat, így elképzelhető, hogy még ezeknél is jobbakat tudnék készíteni.

Egyelőre örülök, hogy a 86 ezer forintos készüléket sikerült végül 48 ezer forintos áron megvennem, így anyagilag kevésbé megterhelő, s ugyan előre hoztam a vásárlást két hónappal, de a nyaramat nem vágtam haza.
Bízom abban, hogy mivel nem sufni gsm boltban vettem, így tartós lesz. Habár mutatós az üveg hátlap, de roppant gusztustalanul érzékeny, így örülök is, hogy már megvolt a hátlap, hiszen így nem karcolódott, s ujjlenyomatokat sem gyűjtötte. Egyedül az üvegfólia felrakását sikerült elrontanom, így abból rendelnem kellett újat.

Leszel-e a barátom kedves Xperia P2 ?

Nemrégiben egy érdekes kép jelent meg minden mobiltelefonnal foglalkozó oldalon. Egyelőre még pletyka szinten kell kezelni, de íme az egyik (elvileg) zászlóshajónak szánt, s Xperia P2 névre hallgató okostelefon:

xperiap2

Annak idején nagy barátságot kötöttem a Sony Ericsson telefonokkal. Amikor végre ténylegesen része lehettem a munkaerőpiacnak nem volt kérdés egy új készülék megvétele. Ez a volt a Sony Ericsson W8, melynek igazából nagyon semmi létjogosultsága nem volt már akkor sem, de ugyebár mivel az androidhoz nem értettem, így nem tudtam, hogy a walkman brand itt csak maximum design-t jelenthet, hiszen szinte minden okos telefonban van zenelejátszó. Ez volt nagyjából négy éve. Akkor itthon nagyon tetszett mindenkinek, így akartam venni még egy ilyet. De mivel úgy ítéltem meg, hogy gyenge, s sok helyen (leginkább munkahelyemen) nincs térerő, így beruházok egy erősebb mobilba. Egy évvel később így lett egy Sony Xperia U-m. Na ekkor kicsit pofára estem. Tetszett a készülék, de továbbra is gyengének tartottam. Kifejezetten zavart, hogy soha nincs térerőm a munkahelyemen. Bevallom ezt a szolgáltatónak tulajdonítottam.
Zavart a dolog, hisz nem voltam elérhető, s én sem tudtam elérni senkit. Így bő egy évre rá lett egy Sony Xperia L-m. Gondoltam már ez olyan jó készülék, hogy működjön normálisan. Nem így történt, így gyakorlatilag szintén csalódtam. Majd rákeresésnek köszönhetően isteni szikra: sim kártya csere a szolgáltatónál, hogy a telefonszámom meg maradjon. És láss csodát: a térerő gondok a sim kártya hibája volt. “Örültem”. Öt hónapig élvezhettem a telefont, mikor bedöglött. A hely, ahonnan vásároltam nem volt hajlandó javítani. Így dühömben felkerekedtem, s a helyi MediaMarkt-ban megvásároltam egy Sony Xperia SP-t, amely szerencsére azóta rendkívül jól működik. Szerencsére időközben sikerült kicsikarnom a másik javíttatását, így valamennyire csökkentettem az anyagi veszteségemet, ami ért ezáltal.

Amennyiben igaz, amit írnak róla, akkor minden bizonnyal pozitív teszt kapcsán beruházok egyre (persze szigorúan százezres értékhatár alatt).
Annak örülnék, ha valóban igaz lenne a 12,1 MP kamera, melyre ténylegesen jó szoftver írnának. Nyilván egy mobil nem nagyon fogja átvenni a fényképezőgépek szerepét, de azért jó lenne, ha lenne valódi minőség. Mindenezek mellett nagyjából nagyon picivel lenne nagyobb a mostani készülékemnél, ámbár ami felkeltette a figyelmemet az a 4240 mAh kapacitású akkumulátor, mely kétszer annyi üzemidőt kölcsönözne a készüléknek, mint a jelenlegi készülékemben elhelyezkedő 2360 mAh. Így minden bizonnyal, ha megjelenik vevő leszek rá, de egyrészről megvárom, míg tesztek születnek, az értéke lemegy. Addig pedig a sajátomra vigyázok, hisz akkor megválok az enyémtől.

Azt hiszem ez jó vásárlás volt!

Szoftver frissítés utáni helyzet:

Nagyjából egy hónapja írtam le, hogy hogyan is lettem boldogtalanul boldog egy Xperia SP tulajdonosa. Azóta érkezett rá egy szoftver frissítés, melynek köszönhetően az én használatomban (nincsenek teletömve különböző applikációkkal, nem játszom rajta, internet naponta maximum csak fél órányi van rajta használva, emellett kizárólag zenehallgatás, telefonálás, sms-ezés van stb.) a legmagasabb üzemidő töltés nélkül a több, mint négy napnyi készenlét. Lehet elérném még az öt napot is, de mivel holnap reggel munka, így este már töltőn lesz a kicsike. 🙂