Nosztalgiázzunk!

Mivel mostanság időhiány miatt kevesebbet vagyok aktív virtuálisan, így úgy döntöttem kihasználom a szabadnapomat hátralevő részét, hogy ezt a hiányosságomat pótoljam. Egyébiránt is terveztem egy hosszabb bejegyzést megejteni a “Helyzetjelentés” kategóriában, ha már az elmúlt időszakban ebből a szempontból kicsit szűkszavú voltam, s egyébiránt is nyakunkon az ősz. Az utóbbi kijelentés eléggé szemöldök húzogató, elismerem. Bár én így élem meg. Szerencsésnek mondhatom magam, mert annak ellenére, hogy bőven vannak negatívumai a jelenlegi munkahelyemnek, de szerencsére találtam hozzám hasonló embereket akikkel kijövök, illetve az esetek többségében a rám osztott feladatokkal elvagyok, s a munkakörömet is szeretem csinálni, habár akadnak kiborító helyzetek. Ebből fakadóan “gyönyörűen” eltelnek nemcsak a munkanapjaim, hanem a pihenőnapjaim is. Egyik oldalról örülök neki, mert így a terveim megvalósítása hamarabb megtörténik, viszont kevés illetve nem elegendőnek érzett idő jut ezeknek a dolgoknak, helyzeteknek a kiélvezésére. Ebből fakadóan pedig alaposan meg kell gondolnom, hogy mire szakítok időt, s mire nem.

Nem élem meg negatívumként, hiszem az időhiányt kompenzálva szerencsére minden hónapban a bankszámlámra kerül egy bizonyos összeg, amelyből tudom finanszírozni a jelenlegi életszínvonalamat. Ebből fakadóan viszont jó párszor eszembe jutott jó pár gyermekkori emlékek, s sokszor eltanakodtam azon, hogy milyen is volt annak idején. Ugyan voltak nehézségek, de az általános iskolás időszak meghatározó volt számomra, s a negatív dolgok ellenére imádtam. Viszont a tavalyi sikeres osztálytalálkozó, s idén előkerült osztályképek továbbá emelték a nosztalgikus hangulatomat.
Mivel szabadidőm, s anyagi hátterem is korlátokkal rendelkezik, így azért gondolnom kellett arra is, hogy mit is szeretnék csinálni, amikor éppenséggel itthon töltöm a pihenőnapomat. Mivel minden szériával naprakész lettem gyakorlatilag, így végül visszatértem egy régen általam elkaszálthoz a Grey’s Anatomyhoz, mellyel a tegnapi nappal sikeresen végeztem, így az aktuális szezonnal is sikerült felzárkóznom. Nyárra maradt sorozatom így nem maradt, csak az épp aktuális Dexter, melynek épp aktuális epizódja bőven belefér a heti időmben. Gyerekként imádtam biciklizni, s leginkább azért, mert ekkor tudtam legjobban kiszellőztetni a fejem. Egyrészről jót tesz némi mozgás, másrészről pedig néha azért szükségem van arra, hogy éppenséggel ne legyenek körülöttem emberek. Ez jobb relaxáció, mint leülni játszani, vagy megnézni egy filmet. Annak idején nagyon vágytam fel a fővárosba, s bevallom őszintén – annak ellenére, hogy halványult ez a vágyam kicsit – azért valahol hiányozna a városom, hisz megyeszékhely ellenére akadnak olyan helyei, ahol nincsenek autók, csak állatok, s fák. Tökéletes kikapcsolódásnak részemről. 

A nyár maradék részére befejeztem a sorozatokat, s előtérbe a filmek kerülnek. Egyrészről szeretném valamennyi megvásárolt Blu-ray lemezt újranézni, másfelől pedig könnyebben naprakész tudok lenni ezáltal. Mindezek mellett természetesen elsősorban azok az alkotások vannak kijelölve, amelyeket imádok, így jó pár gyermekkori kedvenc is képbe került, de persze pillantást vettek az újakra is, hátha felkelti valamelyik a figyelmemet. És akkor a legutolsó sorban fő terv továbbra is a strand, melyre való kijutás egyelőre még mindig a terv fázisában van. Eddigi indokok között az időhiány, s az időjárás szerepel. Igazából az elmúlt két napra terveztem a fürdőzést, de sajnos az időjárás közbeszólt. Ugyan ma napos idő volt, de nem volt annyira meleg, hogy megmerjek kockáztatni egy strandolást, hogy aztán lebetegedjek. A többit pedig meglátom hogy alakul.

“Nyári” uborkaszezon

…és íme ismét itt van. Nyár. Vártam már nagyon főleg a szabadidős programok miatt, de sajnos az időjárás nem tette lehetővé, hogy bármely kedvenc tevékenységemnek hódolhassak. Így sem kirándulás, sem sétálgatás, s a legnagyobb szívfájdalmam még strandolás sem vált lehetővé. Ami talán a legnagyobb szívfájdalmam, hogy az előre jelzések alapján egész hónapban ilyen időjárásra számolhatunk, így sajnos a munkába való bicajozást felváltotta a sétálás, s a buszozás, s ,mindezek mellett egyelőre még kérdéses a budapesti felutazásom időpontja is.
Fentiekből fakadóan, így az időm java részét a munka, illetve az itthon döglés tette ki. Utóbbinál igyekeztem hasznosan elfoglalni magam, így leginkább szintre kerültem az összes általam nézett sorozattal. Ez alól a Jóbarátok sem kivétel, amely igazi kuriózum volt annak idején számomra, s most nagyszerű élmény volt újra nézni természetesen szigorúan HD minőségben. Tíz évaddal remekül haladtam, így a napokban értem a végére. Egyelőre még nem döntöttem el, hogy melyik széria lesz a következő kiszemelt az újranézésre, de ellenben van már esélyes, amelyről elég jók az ajánlások. Hónap végére azonban megszaporodtak a munkanapjaim, így kevés időt töltöttem a PC és a TV előtt egyaránt, így egyelőre parkolópályára került a Tomb Raider III, melynek lassan a végére érek, de időhiány miatt nem foglalkoztam vele lassan több, mint egy hete. Hasonló a helyzet a Metro: Last Light-al is, melynek elindítása csak annyi ideig történt, hogy megnézzem mennyire is erőforrás igénylő.

A rossz időnek köszönhetően a négy fal közé szorultam, de természetesen olykor tettem kitérőt a városban is bevásárlás címszóval. Így végül a fizetésre tervezett memóriabővítést a múlt héten megejtettem, s mindezek mellett újra beruháztam a korábbi Tomb Raider – epizódokra, melynek első hat része, s a kiegészítőkkel együtt három lemezen elérhető volt mindössze kétezer forintos áron:

Az igazság az, hogy még ha nem is játszottam ki a régi epizódokat rengetegszer, de minden egyes operációs telepítéskor az összes epizód felkerül  a merevlemezre. Ez pedig bevett szokás évek óta, így a meglévő epizódok közül nem egynek karcos már eléggé a lemeze. S mivel az ár az epizódok számához mérve elhanyagolható volt, így nem bántam meg a vásárlást, habár a borító tényleg kritikán alulira sikerült, bár nem ez a lényeg.
Bízom benne, hogy az időjárás jobbra fordul, s nem csak a négy fal közt leszek kénytelen sínylődni. Reménykedek, hogy a pesti felutazás is megvalósul, habár bízom benne, hogy nem lesz táppénzes kimenetele, mint tavaly.

A változás szele…

Már korábban is terveztem ejteni egy bejegyzést a “helyzetjelentés” kategórián belül, de eddig sem időm, sem pedig kedvem nem volt. Utóbbi leginkább azért, mert nem igazán voltam a toppon, mely a fáradtságból fakadt. A múlt hónap végén sikerült megfáznom, de mivel nem szerettem volna, ha karcsúbb lenne a fizetésem az átlagnál, ezért inkább talpon próbáltam kivinni a megfázásomat, hisz ha orvoshoz fordultam volna, akkor az azonnali hatállyal kiírt volna, amit eléggé a szívemen viseltem volna. Végül pár napot betegen mentem, így megváltás volt, amikor eljött a szabadnapom, s reménykedtem benne, hogy a következő munkanapra már rendbe is jövök.
Sajnálatos módon ez nem következett be. Ugyan a nátha jelentősebb tünetei elmúltak, de aludni nem tudtam, mert ahogy fekvő pozícióba helyeztem magam azonnal elkezdtem köhögni, így nem volt más választásom, mint két munkanapot kihagyni. Szerencsére ez nem látszott meg nagyon a fizetésemen.

Amiket elterveztem a hónapra azt nagyjából sikerült megvalósítanom, már ami az anyagiakat, s egyéb programokat illeti. Múlt hónapban nem sikerült, viszont most eljutottam a fogorvosomhoz, s örömmel vettem tudomásul, hogy a kezelésre szánt összegnek csak az egy harmadát hagytam ott, így aznap szerencsére tudtam jobban költeni. Habár hozzátartozik az igazsághoz, hogy fizetésem egy elhanyagolható része egészségügyi folyószámlán landol, melyről visszaigényelhető az orvosi költségek legyen az kezelés, gyógyszer. Csak ugyebár nem mindegy, hogy mikor kerül könyvelésre.
Amikor a kötelező gyakorlatomat töltöttem négy évvel ezelőtt örültem az összegnek, amit kézhez kaptam, mert így biztos volt, hogy a Budapesten történő fórumtalálkozóra fel tudok jutni. Akkor tettem egy ígéretet itthon anyámnak, hogy ha befejezem az iskolát, s lesz munkám, akkor majd meginvitálom egy ilyen útra, melynek a költségét teljes mértékben én fizetem, ami tavaly meg is történt. Már akkor is megszületett az elképzelés, hogy talán idén is fel kellene menni. Végül abban egyeztünk meg, hogy most szülői kirándulás lesz, s közösen összedobjuk a pénzt, azaz felezzük a költségeket, így nem megterhelő egyikünknek sem. Ugyanis tavaly igencsak érződött eme kirándulás anyagi szempontból olyannyira, hogy a júliusi hónapban nem is tudtam semerre sem menni, bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy sikeresen kimerültem, melynek következménye majdnem egy hetes táppénz lett. Idén igyekeztem elébe menni, hogy ezeket elkerüljem, így költség tekintetében ez volt a legjobb ötlet. Itthon maradva megpróbáltam elintézni mindent, hogy a megkapott hosszú hétvégém végül zavartalan lehessen. Az nem volt kérdés, hogy én is szeretnék ismét felutazni, s benézni az állatkertbe, csak kérdés az volt, hogy mikor, s kivel. Először a július volt kiszemelve, hisz következő hónapban igyekszem tovább bővíteni az asztali gépemet memória téren. Azonban szerencsémre kapóra jött némi túlóra, így viszont már biztosra vehető, hogy következő hónapban megejtem a budapesti “kirándulásomat” lévén sikerült már eldöntenem, s lefixálnom, hogy kivel fogom majd bebarangolni az egész létesítményt.

A legnagyobb elhatározás részemről nem a jövő havi programok, hanem személyiségbeli változásra való törekvés volt. Ugyanis az utóbbi időben észrevettem, hogy felvettem pár olyan szokást, ami nem túlságosan pozitív hatású rám, s ezt a munkahelyből sikerült átültetnem a magánéletembe. Munkakezdéskor megkapom mit kell majd csinálnom, s arra mennyi időm lesz. Ehhez viszont tartanom kell magam, ha tudom teljesíteni, ha nem. Nos, ezt gyönyörűen sikerült megvalósítani munkaidőn kívül is. Előző nap már többnyire megtervezem mit fogok csinálni, ha hazaérek, s arra mennyit időt szánok rá, s ugyanez igaz a pihenésre is, mint például az alvás. Amennyiben kiesek az adott tevékenységre fordított idő intervallumból, vagy pedig épp valami kiesik, amit előre terveztem akkor ezen kezd kattogni az agyam, hogy eltértem az tervemtől. Így úgy döntöttem, hogy csak a programok kapcsán tervezek, minden másnál pedig hagyom, hogy a kedv vezéreljen, mint annak idején.
Fentiekből fakadóan kizárólag a pesti út van tervbe véve, illetve még a strand, bár utóbbi a jó idő függvénye is. Elképzelhető, ha lesz értékelhető alkotás, akkor még szóba jöhet a mozi. Habár utoljára a Jurassic Park 3D-t sikerült megnéznem. Bevallom érdekes élmény volt moziban megnézni, bár továbbra sem tudom megszokni a csámcsogó közönséget. Itthoni szórakozáson nem nagyon kívánok változtatni. A sorozatok zöme leköszön májusban, s indul majd az uborka szezon. Nyárra nem maradt semmi pótolni valóm, így ahogyan befejezem a Jóbarátok újranézését feltehetően a Lost került terítékre, ha már megszereztem HD minőségben. Mindezek mellett játékok terén ismét a Tomb Raider korábbi részei lesznek terítéken. Jelen pillanatban a harmadik részt nyúzom, s körülbelül 80%-át sikerült eddig teljesítenem. Napvilágot látott a Metro Last Light, így ebből a szempontból unatkozni nem fogok.

“Kényszerpihenő”

Elég nehéz elhinni, hogy valamivel több, mint egy hónappal ezelőtt még azon csodálkozott – és persze sajnálkozott – az egész ország, hogy rügyező fák, s friss tavaszi illat helyett kénytelenek vagyunk beérni a hólapátolással, s a vakító fehérséggel, amelyet a frissen hullott hótakaró nyújtott. A hosszúra nyúlt tél engem is megviselt, s március elejére már reméltem, hogy megjön a jó idő. Annak ellenére, hogy remekül rányomta a bélyegét a szabadidős tevékenységeimre, így inkább itthon döglődtem a négy fal között.
Tavaly ősszel sajnálatos módon kerékpárlopás áldozatává váltam. Az évek alatt volt pár kerékpárváltás szülői részről, így szerencsére akadt pótló vasparipa, de télen mindig nyugdíjazom a csúszós útból fakadó baleset, s a röpködő mínuszokból eredhető megfázások miatt. Viszont azt eldöntöttem, hogy tavasszal beszerzek egy másikat, melyet végül március végén sikerült megvennem. Ugyan később terveztem, de remek áron volt kapható, s sajnos fizetésig nem tartott volna ki a készlet, s az sem volt elhanyagolható, hogy teljesen új kerékpárról beszélhetünk, tehát nem állt fenn a kockázat, hogy esetleg lopott kerüljön a birtokomban. Bevallom őszintén gondolkoztam azon, hogy komolyabbat veszek, s ki volt szemelve erős acéllakat, de az újabb lopástól való félelem miatt megelégeltem a gyengébb minőséggel, ha lopják, akkor legalább ne drágát alapon. Majd az idő eldönti, hogy vajon jó döntés volt-e, de egyelőre megvagyok vele elégedve.

Az új vasparipát volt alkalmam tesztelni, hisz végre valahára megérkezett a jó idő. Tavasznak nem nevezném, inkább valamiféle hibrid nyárnak. Olyannyira, hogy minap már kénytelen voltam a ventilátort elővenni, s üzembe helyezni, mert egyszerűen csorgott rólam az izzadság. Természetesen a jó időt kihasználva rögtön lazábbra vettem a figurát öltözködés terén, így ahogy ilyenkor kell először csak azt vettem észre, hogy valami nem stimmel velem, majd pedig fokozatosan jöttek elő a megfázás tipikus tünetei. Eddig sikerült megúsznom, hogy sima megfázással itthon kelljen maradnom, de sajnos most a műszakokat pont úgy sikerült kapnom, hogy huzamosabb időt kellett betegen mennem. Végül éreztem, hogy ebből pihenés és gyógyszerek nélkül nem fogok kilábolni, de emellett még a kollégák is megjegyezték módfelett üdvös lenne, ha otthon maradék, s lehetőség szerint senkit sem fertőznék meg. Így megtoldottam rendesen a pihenőnapjaimat, habár nem örültem neki. Abból a szempontból főleg, hogy nem nagyon tudtam sehová se menni a folyamatos láz miatt, s csak az utolsó két napban tudtam kicsit kimozdulni.
Tavalyi évre is megvoltak a tervek minden szempontból, s ez idén sem maradt el. Először is már biztossá vált év elején, hogy gépfejlesztést kell eszközölnöm. Első körben egy SSD volt kinézve, majd végül további memóriabővítés, s végül több hónapnyi gyűjtögetés után pedig egy új videokártya megvétele, amely lehetőleg legalább két évig megfelelő szolgálatot tenne nekem. Rám jellemzően sokat olvastam a témában, s rengeteget kattogtam a dologról, míg végül oda lyukadtam ki, hogy a gépem megfelelő gyorsaságú, így nincs szükség se SSD-re, se memóriabővítésre. Mindezek mellett minden mai játék elindul, de a hardverigényesebb némi kompromisszummal, de csodásan futtatható. S az sem elhanyagolható, hogy jobbára sorozatokat, s filmeket nézek, mint játszok, ha itthon vagyok. Végül az utam a városba vezetett, s betértem a helyi számítástechnikai üzletbe, ahol engedve a csábításnak megvásároltam életem első SSD-jét, egy 60 GB-os Kingston-t. A témában rendkívül sokat olvastam, így már előre tudtam mit kell beállítani, bár az tény, hogy sikerült elérni, hogy legalább kétszer újra kelljen telepítenem a gépet. Az viszont rendkívül pozitívum volt, hogy a rendszer újra telepítése nem tartott tovább két percnél Windows 8 esetében, amit egyébiránt én nagyra becsülök. Az más kérdés, hogy a programok, játékok visszarakása legalább két napig tartott. Nagy tesztelőnek tartom magam, így szeretek belevágni az új dolgokba. Ez volt az egyik dolog, amiért annak idején váltottam Windows 7-ről Windows 8-ra. A másik dolog pedig az volt, hogy egyszerűen nem töltődtek be a weboldalak normálisan az előbbi rendszeren. Miután a 8-asra felvarázsoltam az Avast nevű vírusirtót rájöttem, hogy ez okozta a problémát. Nagyszerű! Bár ennek ellenére maradok a legújabb Windows-nál. Mindezek mellett pedig a következő hónapban szeretnék még memóriabővítést is eszközölni.

Első körben még úgy terveztem, hogy a nyári hónapok alatt spórolok a videokártyára, s megpróbálom minimálisra csökkenteni minden kiadást, hisz strandra is szeretnék menni, illetve még a fogorvoshoz is el kellene mennem többször. Mindezek mellett pedig ismét be van tervezve egy pesti út, melynek időpontja még nem teljesen végleges.
Végül úgy döntöttem majd ősszel összehúzom a nadrágszíjat, s a nyár szóljon a szórakozásról. Tavaly családdal együtt utaztunk fel, s ezt természetesen én fizettem teljes egészében. Mivel a család csak egyik része tudott felutazni munka miatt, így idén mindenki megy kivéve én. Végül azt a megoldást választottam, hogy az út felét én fizetem, másikat a család, így nem annyira drága. Én később megyek fel, de család nélkül. Egyelőre több emberrel tartom a kapcsolatot, akikkel feltehetően majd lesz találkozó, így elképzelhető nem csak egyszer fogok felutazni. Mindezek mellett a strand is ki van jelölve, mint szórakozási lehetőség, illetve most már az esti csavargás is képbe kerül. Bár tény, hogy ezeknek egy részét már javában űzöm a jó időnek köszönhetően.

A rövidtávú terveimet egyelőre úgy néz ki megtudom valósítani. Május a sorozatfinálékról szól, így csak az újranézésre kijelölt szériák fogják vinni az időmet. Ezek közül a Jóbarátok az, amelyikkel jól állok, hisz a tíz évadból már a nyolcadiknál tartok. Emellett ismét belekezdtem az X-aktákba, bízom benne időn sikerül is végig érni. Ha pedig véget ér az előbbi, akkor feltehetően HD minőségben nekiülök a Lost-nak. Játékok terén rengeteget feltelepítettem ismét, de konkrét terv egyelőre a Tomb Raider sorozat kronológiai sorrendben való végigjátszása. Az első rész, s annak kiegészítőjét már sikerült abszolválnom, illetve a betegen itthon töltött időt szintén a játékkal ütöttem el, így a második epizódnak is a végére értem. Jelen pillanatban az utóbbi kiegészítőjét gyűröm, s mivel utolsó pályán tartok feltehetően holnap már végére is érek, ha nem leszek elég fáradt leülni és játszani egy kicsit. Az viszont tény, hogy a régi epizódok tényleg nehezek voltak, s sokszor voltam azon a szinten, hogy feladom, de eddig még kitartottam. Ugyan hatalmas a sikerélmény, ha valamit le tudok küzdeni, de elég kevés időm van arra, hogy szenvedjek órákon keresztül.
Kezdtem aggódni, hogy idehaza, illetve a városomban nem fogják a mozik adni a Jurassic Park 3D-s változatát, de szerencsére május 3-ától már látható, így a jövő hétvégén tiszteletemet teszem a moziban. Ugyan ezen a hétvégén szerettem volna menni, de sajnos dolgozom, így passzolnom kellett a dolgot. Annak fényében pedig főleg, hogy inkább délelőtti órákban megyek, mert akkor nincs tömegnyomor a teremben, s nem kell csomó embernek a csámcsogását és szörcsögését hallgatnom.

Óda a tavaszhoz

Ismét túl vagyunk egy ünnepen, nevezetesen a húsvéton. Ugyan maga az ünnep nem hozott lázba, de vártam. Ugyanis reménykedtem, hogy az ünnepre végre jó idő lesz, s végre valamilyen szabadidős tevékenységet űzhetek, sajnos reményem hamar szertefoszlott. Tavaly megtervezett szabadságolásnak köszönhetően hosszú hétvégét megkaptam,  de inkább itthon maradtam. Húsvét első napján kisütött némileg a nap, s egyébként is meg akartam ereszteni pár telefont, ezért tettem pár kört az új “vasparipámmal”. S mivel holnap ismét vissza kell zökkennem a munka világába, így kénytelen voltam elugrani a Non-Stop üzletbe, ami szerencsére ünnepnap is nyitva tart. Bár vásárlás közben azért a dolgozok arcáról tökéletesen leolvasható volt, hogy ők ennek nem örülnek annyira, mint én.
Szerencsére több kollégám van azon a területen, ahol én dolgozom, s ebből kifolyólag fix munkanapjaim nincsenek, ami olykor elég megterhelő tud lenni, ellenben nagy pozitívum, hogy a munkanapokat, s a pihenőnapokat, illetve a szabadságot akár havi, akár éves szinten “összegyűjthető”, így csak az elkövetkezendő egy hetet kell kibírnom, hogy ismét több napot tölthessek itthon. Egyelőre az előrejelzések pozitív kicsengése arra ösztönöz, hogy merjek előre tervezni.

Az elmúlt két hét egyébiránt is megviselt, melynek egyik legjelentősebb oka a szélsőséges időjárás volt. Volt elég tavaszias idő, de olykor beköszöntött a tél hatalmas hózáporral, s pár napja égszakadással egybekötött hatalmas esőzésekkel tudatta velünk a természet, hogy bizony a környezetszennyezés előbb-utóbb beint nekünk. A március elején megjelent Tomb Raider remekül lekötötte a figyelmemet olyannyira, hogy harmadjára is nekiálltam. Bár utóbbi nekifutásom leginkább csak azért volt, mert szerettem volna a legmagasabb százalékkal végigvinni, de végül 78%-os végigjátszással kellett megelégednem, habár utólagos gyűjtögetéssel lazán feltornáztam 82%-ra, de rá kellett jönnöm, hogy nekem nem igazán asztalom az ilyen keresgetős megoldások. Így ezt hanyagoltam erősen. Sajnos a Resident Evil 6 is hatalmas csalódásként éltem meg, így jelen pillanatban vizuális szórakozás tekintetében csak a filmek, s a sorozatok vannak.
Utóbbiaknál igyekeztem mindenféle maradásomat pótolni az elmúlt egy hétben, s az utóbbi három napban csúcsosodott ki. Rengeteg széria befejeződött, s vagy abbahagytam, így az általam nézett szériák száma erőteljesen megcsappant. Minden bizonnyal, ha nem ültem volna neki ismét a Jóbarátoknak (szigorúan HD minőségben), akkor feltehetően nem lenne mit nézni. Olyannyira kevés lett az általam követett sorozatok száma, hogy a korábban általam elkaszált Supernatural-t is visszavettem a nézendők közé. Mindenesetre bízom benne, hogy a jelenlegi szériák összekapják magukat, illetve jövőre remek újak mutatkoznak be, mert az aktuális szezon valami botrányosan muzsikált.

Tavalyhoz eltérően idén már sokkal jobban tervezem a nyarat, illetve körültekintőbben igyekszem kezelni az anyagiakat is, lévén nemrég ismét szükségessé vált a PC-m fejlesztése, ami egyelőre vegyes szájízt hagyott maga után. Nemrégiben sikerült lecserélnem egy minőségibb tápegységre a régebbit. A következő hónapban egy SSD, s utána pedig memóriabővítés van kilátásban. VGA újítást terén sok lehetőséget fontolóra vettem, de mivel a “sz@rt nem veszek, ha már megdolgozok érte” elvet vallom, így a pozitív tapasztalatok miatt továbbra is maradok az Nvidia oldalon, s számításba egy GTX 670 illetve 680 jött. Mivel mindkét széria bőven százezres kategória, ezért a vásárlást év végére hagyom. Leginkább azért, mert az elkövetkezendő két hónapban további alkatrészek kerülnek megvásárlásra, s a fűtési szezon végeztével ismét elkezdem a fogorvosi kezeléseket. S természetesen igényt tartok a szabadtéri programokra is, ami alatt leginkább a strandszezont értem, így komolyan fontolóra kellett vennem miképp akarom ezeket megvalósítani anyagi szempontból.
Első körben a havi összeg limitben gondolkoztam, de végül úgy döntöttem, hogy a legjobb megoldás a tudatos pénzköltés, azaz az impulzus vásárlás megszüntetése. Lévén rendelkezem különböző egészségbiztosítási számlával, melyet bónuszként kapok a fizetésem mellé, így a fogorvosi kezelések árát vissza tudom igényelni. S arról sem szabad elfelejtkeznem, hogy még van egy viszonylag jó áron eladható kártya a gépemben, így végül az eredeti összeg felét kell majd összeszednem, ami a fentiek tekintetében nem mondható soknak. Bár addig még sok minden változhat, s egyelőre a rövidtávú terveknél maradok. Tavalyhoz hasonlóan idén is számításba került  Budapest, mint kirándulás. Végül annyiban maradtunk, hogy költségtakarosság szempontjából nem megyünk együtt, hisz az több tízezer lenne. Ugyan a költségekbe beleszállok, s a támogatom a szülők felutazását, de én egy későbbi időpontban utazok fel, egyedül. Egyelőre még kérdéses, hogy melyik pesti ismerősömmel fogom eltölteni azt az egy napot, vagy felet, s egyelőre még nem körvonalazódott teljes egészében mit is akarok csinálni, de igyekszem jobban kivitelezni, mint ahogyan tavaly történt. Addig pedig reménykedem, hogy kijön a jó idő, s végre nem gyalog fogok eljutni a munkahelyemre, hanem biciklivel.

Hólepte tavasz

Sokakkal egyetemben én is vártam már a márciust. Ugyan számomra több szempont volt mérvadó, de valahol a legnagyobb mégis az volt, hogy számomra ez a hónap már a tavasz ébredéséről szólt. Arról nem is beszélve, hogy átlagban ilyenkor már a jó idő adta lehetőségeket igyekszem megragadni, ami az esetek többségében a szabadban való csavargást jelenti részemről. Február legvége is arról szólt, hogy már nem igazán kellett a kabát alá aláöltözni elég jól ahhoz, hogy ne fagyjak szét. Mindezek mellett pedig megvolt az idei év legelső bicajozása is a meleg levegőn még akkor is, ha ez nem éppen tudatosan történt, hanem csak elég nagy kerülőutat választottam az otthonom és az úti célként választott bevásárlóközpont között. Ugyan média televolt azzal, hogy ismét tiszteletét teszi a zord időjárás, ennek ellenére bíztam benne, hogy ez mégsem volt bekövetkezni. Azt hiszem az eső, havas eső, majd az intenzív havazás, mely kellemetlen faggyal párosult bebizonyította, hogy még lehet hinni az időjárás előrejelzésnek. A hosszú hétvégémnek amúgy sem tett keresztbe, hisz a szabadságomat a múlt hétre időzítettem, így a hosszú hétvégétől tökéletesen elestem. De azért nem ilyen képeket szerettem volna készíteni március 15-én:

Az elmúlt időszakot vagy itthon, vagy pedig a munkahelyemen töltöttem, s igyekeztem minimálisra csökkenteni annak a lehetőségét, hogy munkaidőn kívül kimerészkedjek itthon. Nem túlságosan szeretem a hideget, habár ennek ellenére bőven akadtak olyan esetek, amikért megérte itthonról kimozdulni. Ebből a szempontból remek döntés volt az új TV vásárlást februárra időzíteni, hisz egyébként sem terveztem semerre sem menni, s legalább zord időben amúgy is a négy fal közt keresném a szórakozási lehetőséget. Mindezek mellett külön öröm volt, hogy március 5-én jelent meg az új Tomb Raider, melynek megjelenése alkalmából legalább négy napi pihenőnapot vettem ki ahhoz, hogy biztosra menjek, hogy végére fogok érni, mert valahogy nem szerettem volna úgy munkába állni, hogy ezen jár az agyam. Egyébként valóban fantasztikusra sikerült a játék, habár pár kisebb negatívum ért az online megrendeléssel kapcsolatban. Először is nem volt egyértelmű, hogy a megrendelt fémdobozos kiadást kapom-e, ugyanis a telefonos megkereséskor azt az információt kaptam, miszerint nem estem bele a darabszámba, később e-mail-ben épp az ellenkezőt kaptam. Mindezek mellett némi bosszankodásra adott okot, hogy direkt megadtam egy másik elérhetőséget is, hisz aznap épp nem tartózkodtam itthon ennek ellenére mégis engem kerestek telefonon. Azt már szóba se hozom, hogy külön kérésem ellenére sem kezdeményeztek hívást a másik telefonszámra. A hab a tortán csak a nyugtára ragasztott aktiváló kód volt a DLC csomaghoz. A kiadvány árát megérte teljes egészében, s végeredményben mindent megkaptam, s a lemezekkel sem lett gond a bónusz tartalmakkal egyetemben, de azt hiszem legközelebbi szoftverrendelésemet máshol fogom leadni.
Korábbi gépfejlesztéskor leginkább 2-3 évre kalibráltam. VGA terén nem is mertem nagyobbat álmodni, így az akkor meglévőhöz mérve vásároltam. A vásárlást nem bántam meg, s valóban büszke vagyok a jelenlegi kártyámra, de sajnos egyre inkább bebizonyosodik, hogy kevés a benne rejlő tudás. Mivel elsősorban Tomb Raider van kiszemelve többszöri kipörgetésre, így csöppet csípi a szemem, hogy sebesség – látvány téren némi kompromisszumot kell kötnöm. Így immáron bizonyos, hogy idén ismét gépfejlesztés veszi kezdetét, ami már tulajdonképpen elkezdődött. Első körben a processzorra került egy viszonylag izmosabb hűtő, amit már korábban is szerettem volna megvásárolni, illetve már előrendelve lett egy izmosabb tápegység is. Ugyan áprilisra terveztem, de végül most fog megvalósulni, ugyanis valami botrányos módon elkezdett felkúszni az ára. Május – Június hónapra memória bővítés, illetve egy SSD beszerezése a cél mindazok mellett, hogy igyekszek tökéletesen egyensúlyt teremteni a szórakozásban, így már többekkel egyeztetve megszülettek bizonyos tervek, melyeket csak a munkaidő, s az anyagiak tudnak keresztbe húzni. Így végül a hőn áhított VGA vásárlás teljes egészében őszre marad, hisz csak így tudok spórolni úgy, hogy közben nem kell itthon ücsörögnöm. Habár mozgalmasabb, s élvezetesebb nyarat tervezek a tavalyinál.

Mindezek mellett már a tervezett kerékpár vásárlás is lezárult, s szerencsére a jó időt ki tudtam használni, így már teszt körút is megtörtént. Bízom benne, hogy pár hétnek kell eltelnie ahhoz, hogy végre a gyalogos munkahelyre történő közlekedést felválthassa a biciklivel való útra kelés öröme.
Ezek mellett persze igyekszem pótolni a lemaradásaimat, ami példának okáért a sorozatok illeti. A szintre jövés nem lesz nehéz, hiszen iszonyatosan sokat hagytam abba, vagy épp fejeződött be, így az esetek többségében már elfogyott a néznivaló.

Tavaszváró

…nálam legalábbis erőteljesen így van. Utolsó ilyen jellegű bejegyzésem december utolsó napján volt, mely gyakorlatilag egy szokásos évértékelő volt részemről legalábbis, mely nem csak egy átlagos bejegyzés volt, hanem az év értékelése is egyben, s a közeli jövőre szóló tervekkel megfűszerezve. Azt kell mondjam, hogy a tervekkel jól haladok, s időközben gyakorlatilag majdnem eltelt a fejem felett egészen két hónap. Igazából nem terveztem ennyit várni ezzel a bejegyzéssel, de valahogy soha nem jutott sem energiám, sem kedvem arra, hogy a klaviatúra fölé keveredjek, s írjak valami érdemlegeset. Azonban jutottam némi szabadidőhöz, így megragadtam az alkalmat arra, hogy a régóta tervezett bejegyzést most meg is írjam.
Év végén természetesen mindenkit megkérdeznek, hogy mikor szeretne szabadságra menni. A szabadságok többnyire három részre vannak osztva. Rajongói mivoltomból fakadóan az első egy harmadot azonnal március elejére lőttem be, amikor is majd napvilágot lát a Tomb Raider újabb része. Szerencsére úgy néz ki, hogy csúszás nem lesz, így már javában várom a megjelenés napját. Egyetlen egy negatívum van nálam, hogy úgy fest a fémdobozos kiadásból nem nagyon lesz semmi, ugyanis a webshop oldaláról eltűnt a kiadás, s a visszaigazoló e-mail is a hagyományos dobozos oldalára visz. Mindenesetre még egy webshop van a tarsolyomban, így már érdeklődtem is, hogy mi a helyzet nálunk, s ha szükség úgy hozza, akkor azonnali hatállyal törlöm a megrendelést, s másik cégtől rendelem meg. Igaz, hogy ekkor személyesen kell majd elmennem a kiadásért, de ez legyen a legkevesebb. A fentiekből fakadóan pedig kénytelen voltam feláldozni egy rendkívül kényelmes, jó és pihenéssel tarkított pihenő napjaimat, ugyanis nem szerettem volna még év elején ezeket ellőni, s azért kell valamit hagyni nyárra is ugyebár. Ezért az elmúlt időszak leginkább arról szólt, hogy dolgoztam. Amivel különösebb gond nem volt, mert legalább gyorsan telt az idő, s nem azzal telt, hogy itthon ültem, s unatkoztam a négy fal közt, mert az időjárási viszontagságokból fakadóan nem szívesen mentem a szabadba. Így amikor ki kellett mozdulnom, s építenem a közösségi kapcsolatok személyes formában igazi kínszenvedés volt eljutni a fedett, s fűtéssel rendelkező helyekre.

Fentiek mellett igyekeztem mindenre időt szakítani, amit általában nem sikerült megvalósítani, ugyanis mindig valaminek a kárára történt. Az esetek többségében általában az alvásból “spóroltam”, így többször előfordult, hogy a harmadik, vagy a negyedik nap után dőltem ki úgy, hogy akár 12 órát is lealudtam egyhuzamban. Munka után nem szívesen mentem már sehová, s igazából csak arra vártam, hogy az ágyban döglődhessek. Ennek megfelelően a vizuális szórakozás mindig munka előtt, után volt, így végül folytattam a The Big Bang Theory-t, melyet nem bántam meg, hisz szerencsére számomra ismét minőségi szórakoztatást nyújt. Mivel kevés szabadidő, így a sorozatokat két részre osztottam: az egyik, amely el van téve nyári darára, illetve a másik, melytől könnyektől mentesen búcsút vettem. Végleg. Ebből fakadóan jelen pillanatban van nyolc széria (melyből kettő nyári), amit nyomon követek, így nem nehéz naprakészen lenni. Szerencsére időközben felfedeztem az egykori kedvencem HD minőségű kópiáit, így most nálam a Jóbarátok van újranézésben. Tíz évad, jelenleg az elsőnél tartok. Kilenc évvel ezelőtt láttam utoljára, s újranézés nem volt nálam, így majdnem prémium képminőségben színtiszta élvezet, s meglepő, hogy mennyi mindenre nem emlékszem már.
A kevés széria miatt általában zenehallgatással ütöttem el az időmet, de végül nekiültem a sokszor elkezdett, majd abbahagyott Metro 2033-nak. A végigjátszás hamar megvolt, igaz sikerült úgy berántania, hogy hosszú munkanapok után az egyetlen egy szabadnapomat feláldoztam a játék oltárán. Elmondható, hogy ebből a szempontból nem volt unalmas a február. Szabadnapokon pedig úgy döntöttem, hogy ki kell mozdulni, mert a virtuális kapcsolattartás egyébként sem az erősségem. A rossz idő sok energiát kiszívott belőlem, így

Még tavaly év vége felé többször irányult felém egy kérés, miszerint jó lenne megcsinálni az szülők tévéjét. Igazából komolyabb problémája nem volt, csak a csatlakozók már nem funkcionáltak olyan jól, mint újkorában, ezért a rá csatlakoztatott készülékek nem mindig hozták azt a minőséget, amit kellett volna. Így megoldás hamar az lett, hogy egy új készüléket kell venni. Természetesen az olcsóbb kategóriából került volna ki a győztes márkátlan vacak, így az ötletet azonnal leszavaztam jelezve, hogy sz*rt nem veszünk, ugyanis azt az elvet követem, hogy ha lehet, s van rá keret, akkor minőségit, s újat. Közel három hónapnyi teljes spórolás után végül három napja az új készüléket tesztelem. Első elképzelés egy 32″-es LED-es tévé volt. Később módosítottam az ötletet egy 42″-esre, ugyanis egy esetleges költözéskor egy nagyobb szobába az általam kiválasztott méret kicsi lenne. Végül egy LG 42″-es 3D-s 3400-es szériás tévé boldog tulajdonosa lettem. Ár-érték arányban kiválónak bizonyult, habár el kellett szórakoznom a 3D-s beállításokkal. Egyetlen negatívum ért vele kapcsolatban, hogy 3D-ben nem lehet kalibrálni bizonyos dolgokat, mint a kontraszt, fényerő… Igazából nem vágytam, s nem is szerepelt a terveimben egy 3D-s készülék. Egyrészről nem is nagyon érdekel, mert ki vagyok békülve a tökéletes HD minőséggel, illetve árban elég húzósak az ilyen készülékek. Mivel a hazai forgalmazók többnyire 20-30%*-os árréssel dolgoznak, s a forint sem olyan erős, így többnyire elég borsos még mindig ilyen készüléknek az ára.
Most is online rendelés mellett döntöttem, s természetesen utána néztem minden szóba jöhető lehetőséggel. Végül egy elég jó hírnek örvendő határon túli műszaki webshop mellett döntöttem, mely szerencsére magyarországi kiszállítást is vállalt, s magyar nyelvű ügyfélszolgálattal is rendelkezik. Az elhatározásomat tett követte, így pont akkor volt aktuális a megrendelésem, amikor pár napos akció keretében a fenti készülék árából további kedvezményt vontak le, így ugyanabba az árba esett, mint amit rászántam az előzőleg kiválasztottra. Így végül úgy döntöttem, hogy még ha nem is használom ki teljesen, s nem is esek hanyatt a 3D-s lehetőségtől, de inkább a nagyobb tudásút választom. Továbbra sem estem hanyatt ettől az opciótól ugyan, de mindenesetre a pár napja megjelent Crysis 3-at érdekes élmény volt 3D-ben kipörgetni. Habár terveim közt szerepel egy 2D-s kipörgetés is…

Egyelőre minden a terveim szerint alakult pénzügyileg, s az év végén elképzelt rövidtávú jövőképpel kapcsolatban, már ami a szórakozást illeti. A tél maradék részét igyekszem átvészelni, s a tavasz beköszöntével beruházok egy új kerékpárra, s minimum a felére csökkentem a vizuális szórakozást, s irány a szabad. Igazából már nagyon hiányzik a mozgás, a kirándulás, s a csavargás. Ugyan most is megvalósítható lenne, de az időjárási viszontagságok miatt inkább hanyagolom ezeket a dolgokat. Főleg azért, mert könnyen megfázok, s sajnos az elmúlt időszakban is sikerült beleesnem ebbe a betegségbe, ami nem volt nehéz, hisz hihetetlenül szélsőséges téllel volt dolgunk. Hol méteres hó köszöntött be mínuszokkal tarkítva, hol pedig majdnem tíz fokos tavaszias időjárás követte.

…s eltelt ismét egy év!

Ahogyan az eddig eltelt évek alatt most sem marad el a szokásos évértékelővel egybekötött utolsó bejegyzés szilveszter napján. Bár továbbra sem kedvenc ünnepem a szilveszter. Főleg azért, mert számomra nem számít ünnepnek, s mindezek mellett egyszerűen kulturált szórakozási lehetőség nincs, ellenben petárdázók tömkelege, illetve részegek mindenfele az van.
Az ünnepek – de leginkább a karácsony – miatt rendkívül húzós volt ez az egy hónap, s egyben kimerítő is volt. Az egész leginkább olyan volt, mint egy hatalmas hullámvasút, melynek voltak jó részei, s voltak rosszak is. Természetesen ez igaz az évre is egyaránt.
Ami talán számomra a legnagyobb pozitívum, hogy úgy telt el az évem, hogy úgy kezdhetem immár az új évet, hogy egy teljes egészében ledolgozott munkaévet tudhatunk magaménak, így lassacskán már másféle éve van munkahelyem. Amire nagyon vártam mióta befejeztem az iskolát, de leginkább az volt a mozgatórúgója ennek az egésznek, hogy végre kicsit több pénzt fordíthatok majd magamra, s ezáltal a szórakozási lehetőségek tárháza kiszélesedik. Ebből a szempontból tavaly nagyon sok mindent megfogadtam, s java részüket sikerült is betartani.

Sajnálatos módon az új adótörvények és a munka törvénykönyve átírása engem is érintett elég érzékenyen, így nem csak a fizetésemen, de a munkakörülményeken, munkaidőn is meglátszott ez a döntés. Azóta próbálom ezeket emészteni, de kevés sikerrel. Azt hiszem kevés olyan ember van, aki könnyen el tudná azt viselni, hogy fizetése növekedjen bruttóban, de nettóban stagnáljon az előző évhez képest, ugyanis a különbözet adók formájában tűnne el. Arról nem is beszélve, hogy egyéb intézkedéseknek köszönhetően immáron úgy variálhatnak, ahogy akarnak. S sajnos ebből én is kaptam, így gyakran megesett, hogy úgy mentem dolgozni miközben belül imádkoztam, hogy össze ne essek a fáradtságtól.
Igazából hatalmas nagy terveim nem voltak. Hosszú tervezés után sikerült nyáron feljutni a pesti állatkertbe, ami számomra hatalmas élmény volt. Először még 2002-2003 körül voltam az osztályommal, amikor még lazán az általános iskolás padokat koptattam. Akkor sajnálatos módon már több pubertáló diák nézőpontja inkább a suttyomban vásárolt, majd megivott vodkára irányult, így teljesen felhőtlennek nem mondhatnám azt a kirándulást. Második alkalommal egy fórumtalálkozó kapcsán utaztam fel, s eléggé nagy csalódás volt. Első körben a probléma abból fakadt, hogy nem sikerült teljesen kipihennem magam, s az eredeti számú jelentkezőből elég kevesen bólintottak rá, s a fizikai találkozó kapcsán derült ki, hogy további tagokra sem kell számítunk hús-vér formában. Idén viszont kicsit következetes voltam, így a családi esemény címszóval utaztunk fel. Mivel nem vagyok korán kelő típus, így természetesen az utazás előtt sem tudtam magam kipihenni, de ennek ellenére jól éreztem magam. Ugyan többször szerettem volna kijutni, de már az is rendkívül nagy előrelépés volt tavalyhoz képest, hogy egyszer sikerült strandrolni. Ahogyan az lenni szokott nem hallgattam a bölcs tanácsokra, így sikeresen leégtem, melynek következtében majdnem három hétig kellett szenvednem annak a tüneteitől. Később sajnálatos módon lebetegedtem, így az kihatással volt a fizetésemre is, így valamikor szeptember végére sikerült ismét visszatérnem a régi kerékvágásba, de sajnos már akkor az idő nem volt olyan, hogy még egy utolsó, nyarat záró pancsikolást megeresszek.

Szórakozás szempontjából sem volt elhanyagolható ez az év. Év elején összeállt az általam csak erőműnek hívott PC konfiguráció, melynek köszönhetően kellemes órákat tudhattam magaménak. Év közben persze költöttem, ugyanis a tervezett dolgok mellé sikerült pár impulzus vásárlást is időzítenem. Első körben a régi monitorom került lecserélésre, majd időközben egy 2.1-es hangfalszett boldog tulajdonosa lettem. Utóbbi végül a tévé mellé került, s teszi rendesen a dolgát. Ebben a hónapban pedig egy Xbox 360-as kontrollert sikerült beszereznem a PC-mhez, így most már teljes kényelem ezen a téren. Ebből fakadóan rendkívül sok játéknak nekiültem, de csak kevésnek értem a végére a munkámból kifolyólag. Az utolsó három Tomb Raider (Legend, Underworld, Anniversary) mellett azért a Need For Speed: The Run, Lost: Via Domus és a Prince Of Persia: The Forgotten Sands is kipörgetésre került.
További pozitívuma az évnek, hogy ismét elkezdtem járni moziba. Az idei év sikerfilmjei nálam kizárásos alapon a Silent Hill folytatása, illetve a The Amazing Spider-man volt. Utóbbi már Blu-Ray lemezen fent található a polcomon. Ellenben a Prometheus hatalmas nagy csalódás volt. Digitális adathordozók terén idén sikerült egy Blu-Ray lejátszóra is szert tennem, így el is kezdtem az eredeti kópiák gyűjtését. 1-2 darabtól eltérően mindegyik akciós áron került megvételre. Ebből a szempontból legnagyobb öröm viszont a Jurassic Park trilógia kapcsán volt, melynek képi és hangvilága eszméletlen minőségűre sikeredett. Sorozatok sem maradtak el ezen a téren, de idén már csak hatot követek nyomon. A megcsappant szabadidőmben nem szeretnék kínlódni, így hosszú évek óta nézett sorozatok kerültek részemről kaszálásra. Ilyen a Supernatural. Idén több véget ér, így elég kevés maradt, amelyeket még nyomon követek. Kár.

Bízom benne, hogy a jövő évem is jövedelmező lesz, s nem lesz semmi komolyabb probléma. Tervek vannak, de jelentősen kevesebbek, mint tavaly ilyenkor. Szülői megbeszélés után szinte már majdnem biztos, hogy egy újabb tévé kerül megvásárlásra, így az enyém kerül át a szülőkhöz, mert az övék erőteljesen haldoklik. Mivel még használható, így havi szinten egy kisebb összeget vagyok hajlandó félretenni erre a projectre, hogy ha véletlenül beütne valami legyen hová nyúlnom, illetve ne csak pár ezer forintom maradjon. Emellett egy új kerékpár van tervben, mivel nemrég bicikli lopás áldozatává váltam. Ezek mellett március elején érkezik az új Tomb Raider, melynek a polcomon kell lennie. Nyárra pedig ismét egy állatkerti kiruccanás lenne az elképzelés, s mindezek mellett pedig strand. Rengeteg naptejjel, persze.

Előre hozott karácsony

Egy ideje jómagam különösebb jelentőséget nem tulajdonítok a karácsonynak. Ennek legnagyobb oka az, hogy gyermekként megvolt az ajándékozás öröme, s olyan közösségben éltem, amely kiemelt figyelmet adott ennek az ünnepnek. Ez nem volt más, mint az általános iskola. Bevallom őszintén azért szoktam gondolni azokra az évekre. Elmondható, hogy sok nehézség ellenére boldog szakasza volt az életemnek, mert megvolt bennem a gyermeki ártatlanság,  s emellett azért élhetőbb voltak a dolgok, mint mostanság. Arról nem is beszélve, hogy mennyire megváltozott a világ, amely olyan felgyorsult tempót diktál, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét a változások után.
Jelentősen eltértem a mondandóm lényegétől. Visszakanyarodva eredeti eszmefuttatásomhoz az igazság az, hogy felnőttként már nem úgy gondolok a karácsonyra, mint korábban. Középiskolai évek alatt félig kivesztek belőlem azok az élmények, melyek a karácsonyhoz köthetőek, s leginkább azért vártam a december végét, mert akkor bizonyos volt, hogy akár két hétig nem kell iskolába mennem. Függetlenül attól, hogy mennyi időt töltöttem el ténylegesen munkanélküliként, de az iskola befejezése óta minden decemberben volt munkám, így anyagiak nem jelentettek különösebb akadályt. Ebből fakadóan pedig nem vártam el, hogy ajándékot kapjak, hanem amit szerettem volna azt megvettem magamnak, ha megengedhettem azt. Az viszont tény, hogy a karácsony hangulatát mindig is szerettem, s ez idén sincs másképp.

Nem tudom létezik-e olyan munkahely, amit nem befolyásol a közeledő karácsony. Én természetesen olyan helyen dolgozom, ahol elég befolyásoló tényezőt jelentenek az ünnepek, így ebből fakadóan sokkal több dolgom van, s sokkal többet kell dolgoznom, s a pihenőidőm pedig minimális. Már jó előre kinéztem magamnak, hogy mit is szeretnék megvenni magamnak. Úgy döntöttem várok fizetésig, de végül a munkahelyi stressz, fáradtság, kevés szabadidő egyvelege olyan hatással volt rám, hogy végül még fizetés előtt megleptem magam, hogy ez elég pozitív energiát adjon nekem ahhoz, hogy a decemberi hónapot túl tudjam vészelni.
Mivel szabadidőm jelentősen lecsökkent, így azt a pár órát inkább négy fal közt töltöttem. Az okát nem tudom, de ismét visszatért a játék kedvem, s ismét órákat ültem a tévé előtt a kedvencemet játszva. Nem kell mondanom, hogy örök favorit Tomb Raider sokadjára lett végigjátszva, de emellett korábbi kedvencek is előkerültek. És ugye a legtöbb konzolport, így a korábban vásárolt gamepad nem mindegyikkel volt hajlandó működni, illetve a billentyű-egér kombináció sem volt nyerő páros amennyiben tévére átváltva akartam játszani. Mert ugyebár miért is ne helyezzem magam kényelembe, ha megtehetem. Rengeteg dicsérő hozzászólás után végül ez a bejegyzés után döntöttem el, hogy én is beruházok egy Xbox 360-as kontrollerre, amit PC-hez is tudok használni. Mondjuk én a vezetékes változatot választottam, mivel az árát sokallottam, s nem terveztem ismét költeni a PC-re.
Bevallom őszintén sokat gondolkoztam rajta, hogy megvegyem-e. Hisz féltem attól, hogy esetleg ugyanazok a játékok működnének vele, mint a régivel, s nem szerettem volna felesleges pénzeket kiadni azért, hogy egy tudásban ugyanolyan kontroller birtokosa legyek. Habár tény, hogy hajtott nagyon a kíváncsiság, mert akadt pár játék, melynek játékélményére rányomta negatív bélyegét az irányítás. Végül szülői ösztönzésre engedtem a csábításnak, s november utolsó vasárnapján nyakamba kaptam a várost, s megvettem magamnak.
Nem kell mondanom, hogy iszonyú sebességgel száguldoztam haza, hogy kipróbáljam valóban igazak-e a tesztek, amiket írnak róla. Őszintén? A vásárlást nem bántam meg, sőt! A korábbi gamepad-emet bizonyos játékok nem ismerték fel, illetve nem nagyon volt irányítható. Példának okáért egy Star Wars: The Force Unleashed II és egy Prince Of Persia: The Forgotten Sands botrányosan rosszul volt irányítható. A kamera kezelésről már említést se tegyek. Mindezek mellett egyik nagy kedvencem a Silent Hill Homecoming se volt hajlandó működni vele. Azonban a fenti két cím tökéletesen elindult, s még a kamera kezelésről sem ejthettem egy rossz szót sem. Mindezek mellett külön öröm volt, hogy a Silent Hill Homecoming is felismerte a kicsikét, amelyet rendkívül sokat szidtam amiatt, hogy nem volt hajlandó megjegyezni a billentyűzet kiosztásomat, így minden egyes alkalommal újra kellett konfigurálnom azt. És ez még elmondható jó pár játékról is. Az igazi meglepetés a Crysis 2 volt, hisz még azt is simán tudtam kezelni ezzel a kontrollerrel. Tavaly első kipróbálás után pont az irányítás miatt vérzett el a Need For Speed: The Run, most pedig ennek a drágaságnak köszönhetően vittem végig. Egyetlen negatívum az I Am Alive volt, mely nem volt hajlandó érdemben megmozdulni. Habár sokan panaszkodnak rá, hogy a kiadó a játéknak ezt a részét (is) elrontotta. Bár a legutolsó frissítés ezt a problémát úgy látszik orvosolta.

Másik nagy ötletem egy új telefon vásárlása volt. Tavalyi készülékvásárlás dömping sajnos elrontott döntések sorozata volt. Első telefon a Sony Ericsson Spiro volt, melyről kiderült, hogy minden, csak épp nem telefon. Nem terveztem volna újabb készüléket venni, ha éppenséggel nem fagyott volna le, vagy épp nem karcolódott volna meg a kijelzője akár egy szösztől. Ez azért is volt roppant idegesítő, mert én vigyázok az ilyen készülékekre. Négy év alatt egyetlen egy karc sem volt az előző telefonomon.
Október környékén pedig beújítottam egy W8-as készüléket szintén a Sony Ericsson palettájából. Megvolt életem első okos telefonja, s minden téren megvoltam vele elégedve. Egészen odáig, míg rá nem jöttem, hogy a belső memória véges, s a hardvere elavult, így az utolsó frissítés az android 2.1, melynek köszönhetően hiába vásároltam később 4 gigás memóriakártyát, azt csak zeneszámok, képek tárolására tudom használni mindazok mellett, hogy a készülékben rejlő fényképező sem volt túl acélos.  Ennek ellenére szerettem ezt a készüléket. Mivel a családban is felmerült az igény egy ilyen telefonra, így végül úgy döntöttem a megkímélt állapotban lévő sajátomat tovább adom, s egy újba ruházok be, amit hosszú időre tervezek.

Így esett a választásom egy Sony Xperia U készülékre természetesen szigorúan fekete színben. Ennek beszerzése is megért egy misét. Első körben online rendeltem meg. Jó ötletnek tűnt, hisz innét rendeltem tavalyi készülékemet is, továbbá itt volt a legolcsóbb, hisz mindenhol bőven 50-60 ezer feletti árban volt ez a készülék, s bevallom őszintén én nem volt hajlandó ennyit adni érte még akkor sem, ha ki tudtam volna spórolni az árát.
Péntek délután leadtam a rendelést, s akivel beszéltem azt ígérte másnap itt lesz a készülék. Nem kell mondanom, hogy a készülék nem érkezett meg, én pedig hiába telefonálgattam,emaileztem… Se kép, se hang. Végül a dühtől nem látva felkerekedtem, s a nyakamba kaptam a várost. Alternatív tervem volt, ha ez a készülék elfogyna, vagy nem tudnám megvenni, akkor melyik változatot választom, de szerencsémre ahol kinéztem ott áremelés volt, így ebből a szempontból pofára estem ott is. Aztán másfele vettem az irányt, ahol szerencsére belefutottam ebbe a készülékbe. A szerencsémet még növelte az is, hogy annak ellenére, hogy soha nem volt üzembe helyezve, s tökéletesen állapotban van, de árengedménnyel elvihettem, hisz kiállított darab volt, habár az óvatlan kezektől egy üvegvitrin védte. Mindezek mellett pedig egy éves garanciával is rendelkezik, így duplán jól jártam. A készülékkel teljes mértékben meg vagyok elégedve. Az 5 megapixeles kamerája pedig nekem maga a mennyország.

Ennyi nekem egyelőre bőven elég volt, hogy erős löketett adjanak a decemberi hónaphoz. Mindenesetre bízom benne, hogy hamar átvészelem ezt az hónapot, s a jövő év valamivel sikeresebb lehet a mostaninál. Mindenesetre a téli időszak alatt többnyire itthon fogok punnyadni, habár tervezem, hogy amint kijön a jó idő ismét elkezdek tervezgetni különböző szabadtéri programokat, bár még az utazási cél nem fogalmazódott meg bennem.

Januárt akarok!

Már múlt hónap végén is elemezgetve a jelenlegi beosztásomat, s nagyító alá helyezve azokat a feladatokat, amit eddig elvégeztem, illetve ami még rám vár kijelenthetem nyugodtan, hogy imádkozok azért, hogy végre január legyen. Az ok leginkább az, hogy így novemberre gyönyörűen elfogytak a szabadnapjaim, a pihenőnapok pedig roppant kevesek ahhoz, hogy normálisan pihenni tudjak. Nyilván ugyanez lesz jellemző decemberre is, ami feltehetően brutális lesz abból a szempontból, hogy az emberek a karácsony miatt teljesen megbolondulnak. Arról nem is beszélve, hogy a tavalyi se volt felhőtlen, de idén minden bizonnyal még keményebb lesz, hisz nem ebben a pozícióban dolgoztam tavaly. Ebből kifolyólag pedig bőven akadtak olyan napok, amikor ténylegesen gyilkos hangulatban tértem haza olyannyira, hogy ez a hangulat rányomta a bélyegét a maradék pihenőnapomra.
Szokás mondani, hogy semmi nem egyszerű, illetve egy jót követ egy rossz, továbbá minden jóban van valami rossz. Nos az elmúlt napokat is leginkább ez jellemezte. Ahogyan lenni szokott nálam már jó előre elterveztem, hogy épp az aktuális fizetésemből mire is szeretnék költeni. A novemberiből idehaza tovább gazdagítottam a háztartási gépek számát, így már elmondható, hogy szórakoztatástechnikai és konyhai, fürdőszobai gépek terén már teljesen toppon vagyunk, ami egyébként a mindennapokat teljesen megkönnyebbíti. S ennek mindenki örült. Persze sikerült elszámolnom magam. Ugyan így is maradt pénzem, de ennek ellenére lerendeltem a The Amazing Spider-man Blu-ray kiadását. A megjelenés november 14-ére volt időzítve. 9-én kaptam kézhez a fizetésemet, s szokásos törzshelyemre mentem a helyi MediaMarkt üzletbe, ahol nagy bambulás közepette megpillantottam a kiadványt. Nem kell mondanom azonnal leemeltem egyet, s a pénztárhoz mentem gondolván azt, hogy hazaérve majd lemondom az előrendelést. Hazaérve természetesen ez nem sikerült, lévén nem tudtam telefonon elérni az online áruházat és ez leginkább pont azért volt bosszantó, mert ott volt az e-mail, hogy útnak indították a csomagomat. Ami azért is bicskanyitogató, mert ha előbb jelenik meg akkor előbb esetleg jelezzék arra az esetre, ha nem lenne pénzem, vagy nem lenne, aki átvenné. Mivel úgy voltam vele egy példány bőven elég, így közöltem itthon, hogy amint érkezik a futár közöljék vele, hogy nem vagyok hajlandó átvenni a csomagot. Mondjuk személy szerint kicsit felháborítónak tartom ezt a hozzáállást, arról nem is beszélve, hogy múlt hónapban is így jártam a fémdobozos Terminatorral, melynek előrendelését lemondtam, aztán mégis útnak indították, habár tény, azt átvettem, s utólag nem bántam meg. Egyébiránt Vaterás pályafutásom is szépen ível felfelé. Szintén kemény ezresért sikerült beszereznem a Pókember 3 Blu-ray változatát.

A kiadvány egyébként nem rossz, sőt. Kép kiváló, magyar nyelvű. Minden megvan, ami kell. Habár még nem volt időm arra, hogy valóban leüljek elé. Erre a hónapra pedig igyekszem kerülni az aukciós oldalakat, mert ugyan nagyon csábítóak az ép aktuális ajánlatok, de igyekszek spórolni következő hónapra. Mivel egyébként is mobiltelefont kellene cserélni családon belül, így végre elhatározásra jutottam, hogy beújítok egy Sony Xperia U telefont, s a jelenlegit pedig öröklik tőlem itthon. Szerencsére a kiszemelt telefon ára körülbelül 60 ezer körül mozog, de sikerült olyan helyet találnom, ahol 25 ezerrel olcsóbban az enyém lehet. Bízom benne, hogy karácsony szellemében még tovább fog süllyedni az ára.
Jelen pillanatban március 5-ére van kiírva a legújabb Tomb Raider megjelenése, így – azon kívül, hogy előrendeltem a Survivor Edition-t  – már előre leadtam a tervezett szabadságolásomat, így március 6-án és 7-én itthon leszek. Bízom benne, hogy nem fogják eltolni a megjelenést, mert akkor egy csöppet szívok. De ugyebár azt hiszem rám mondják azt, hogy vérbeli rajongó.

…és akkor mit is kapok karácsonyra?

Gyermekkoromban mindig izgatottan vártam a karácsonyt. Egy-két kivételtől eltekintve nagyobb, vagy számomra jelentős dolog soha nem került a fa alá. Ahogyan pedig nőttem egyre inkább eltűnt a karácsony az életemből. Ugyan a hangulata mindig megfogott, de időközben felnőttem, s anyagi oldalról is nyilvánvaló volt, hogy karácsonyt csak hangulat szempontjából tartjuk. Így az utóbbi években már fenyőfa sem állt nálunk. Amikor befejeztem az iskolát szerettem volna egy kicsit lustálkodni a nagy hajtások után, annak fényében pedig végképp, hogy az utólagos vizsgák igencsak megtépáztak minden téren. Ellenben még jobban akartam dolgozni, hogy végre legyen pénzem, s kicsit élhessek, s ne csak álmodozhassak arról, hogy valahová elmehetek, vagy valamit megvehetek magamnak, esetleg pedig azt várni, hogy mikor lesz rá keret itthon.
Időközben szerencsére lett munkám, s próbaidő után is igényt tartottak rám. Noha a fizetés nem a legjobb, de teljes mértékben be vagyok jelentve, s eddig egyszer sem fordult elő, hogy nem kaptam volna meg időben az engem megillető bért. Az, hogy jelentősebb összegek maradnak zsebemben leginkább annak tudható be, hogy még a családi fészek melegét élvezem, s minden bizonnyal addig, míg stabil párkapcsolatom nem lesz, mely összeköltözést nem ér meg, addig feltehetően itthonról szemlélem a világot, hisz így én is, szülők is jól járnak. Mert ugyebár az anyagi terhek – folyamatos foglalkoztatásomnak köszönhetően – végre kölcsönös formát ölthettek.

Idén nagyon sok mindennel tudtam magamnak kedveskedni. Nyakunkon a karácsony, s már most fogalmazódnak az igények, hogy mivel is kellene meglepnek magam. ÉrkezikJurassic Park trilógia ismét Blu-ray formátumban külön megvásárolható részenként. Ezekre igényt tartok, hisz nagy kedvencem a film. Kérdés az, hogy mikor jelenik meg? Jelenleg a december 31. szerepel dátumként, de ugyebár ez még változhat. Megjelenhet előbb, később. Ha valóban ez a hivatalos dátum, vagy karácsony előtt jelenik meg közvetlenül akkor minden bizonnyal januárra tolom a filmek megvételét.
A másik ami megfordult a fejemben egy Sony Xperia U készülék megvásárlása.

Tavaly vásároltam egy készüléket. Sajnos elég rossz vételnek bizonyult, így cseréltem – egy azóta is tökéletesen működő Sony Ericsson W8-ra -, melynek sajnos szoftvertámogatottsága már lejárt. Eközben még édesanyámat is megleptem egy új készülékkel, ami sajnos használat után kiderült, hogy szintén rossz vásárlásnak bizonyult. Mivel neki nem jelentene akadályt, hogy az adott telefonra újabb szoftver nem fog érkezni, ha tud hívni, sms-ezni, s internetezni neki tökéletes lenne. Tökéletes, hibátlan állapotban lévő készüléket kapna. Már régóta tervezem lecserélni korábbi fényképezőgépet, viszont fent látható készülék kamerája picivel jobb minőséget produkál, mint a mostani, ami nekem teljesen megfelelne. Így rögtön két érv szólna, hogy decemberi fizetésből be kellene fektetni egy ilyen készülékbe. Arról nem is beszélve, hogy hardver szempontjából rendkívül jónak mondható a készülék. És amellett sem mehetek el, hogy ahonnan tavaly rendeltem a mostani készülékemet, ott az U 46 ropiért az enyém lehet magyar nyelvű szoftverrel, míg más oldalakon 58 – 60 alatt nem igen van.
És persze nem elhanyagolható indok: ha van rá keret, gondolkozzak sokáig rajta?

Fel kell kötni a gatyát!

Bizony! Jelen állás szerint kemény két hónapban fogok elébe nézni. Így a mostani hétvégémet teljes egészében arra fogom fordítani, hogy pihenjek, s megfelelő energiát szedjek össze ahhoz, hogy kibírjam az elkövetkezendő időszakot, habár az előző személyesebb bejegyzésem óta nem volt okom különösebben okom a panaszra, ugyanis mindenféle különösebb probléma nélkül kellemes teltek a napjaim.
Különösebb módon nem kellett megerőltetnem magam munka terén sem, ugyanis rendkívül jól sikerült beosztást kaptam kézhez, így többször fordult az elő, hogy ki tudtam magam pihenni és nem csak a szabadnapjaimon, hanem a műszakkezdésem előtt. Ez mindenképp pozitívan hatott rám, ugyanis sokkal több kedvem volt sok mindenhez, s ez színesítette is a hétköznapjaimat, aminek nagyon örültem. Sajnálatos módon visszavonhatatlanul is megérkezett az ősz, s az ő szeszélyes időjárásával együtt. Voltak elég szép már-már tavaszias idő, de akadt olyan is, amikor a hőmérő higanyszála már a nulla fokot kóstolgatta, s bizony ebből kiindulva elkezdődött a fűtési szezon. E szempontból pedig továbbra sem volt kedvem kimozdulni itthonról, s az  elkövetkezendő téli időszakban nem is nagyon tervezek a négy fal közül kimozdulni. Habár muszáj lesz. Elsősorban valahogy el kell jutnom a munkahelyemre, másodsorban pedig a munkahelyen kívüli kapcsolatokat is foglalkoznom kellene, mert mostanság igencsak kezdem elhanyagolni ezeket. Addig természetesen nincs baj, hisz mások keresik a társaságomat, de azért törekednem kell arra, hogy ez így is maradjon. Így ebből a szempontból változnom kell. Habár érdekes lesz, ugyanis elfogytak az összes kivehető szabadnapjaim, illetve a közeledő ünnep miatt sajnálatos módon elég kevés szabadnapom lesz.

Az elmúlt időszakban ismét beszippantott a virtuális világ. Ismét előkerültek régi játékok, illetve jobban belemerültem a PC-mbe, amit az év elején sikerült összeállítanom, de valahogy a benne rejlő lehetőséget nem igazán használtam ki, hisz nem igazán volt meg sem a kedv, sem pedig programok tömkelege, hogy ennek a szenvedélyemnek hódolhassak. Azonban most nem igazán volt kedvem sem filmnézéshez, sem pedig sorozatokhoz. Így végre az elsősorban valóban arra volt használva a gépem, amiért elkezdtem tavaly fejleszteni. Először is a Star Wars: The Force Unleashed és az Aliens vs. Predator (2010) lett ismét kipörgetve végre úgy, hogy nem kellett kompromisszumokat kötnöm a látvány terén. Ugyan annak idején nem gyakorolt nagy hatást rám, s leginkább unaloműzésnek szántam, de ismét elővettem a Resident Evil 5-öt, amelynek majdnem végéig értem amikor is jött egy rendszer újratelepítés, s telepítés után a mentéseimet sérültnek érzékelte a program, így nem volt kedvem ismét elölről kezdeni az egészet, így végül hagytam a fenébe. Emellett úgy döntöttem, hogy ideje egy húzósabb címmel is foglalkozni, s izzasztani a jelenlegi vasat, így ismét a Metro 2033-at vettem elő, amit annak idején leginkább a magas gépigénye miatt kukáztam. Hellyel-közzel sikerült olyan beállításokat elérnem, amelynek köszönhetően nem dobott ki a játék, s nem fagyott ki, habár arra sikerült rájönnöm, hogy a hiba nem hardveresen keresendő, hanem minden bizonnyal a szoftverben illetve abban, hogy nem eredeti példányt próbáltam otthoni környezetben futtatni. Azonban újratelepítés után már nem volt hajlandó megfelelően működni nekem pedig nem igen volt kedvem kínlódni vele, így végül úgy döntöttem pozitív vélemények ellenére kukáztam. Ezúttal végleg.
Nem bizonyult jó ötletnek fenti szempontból egy teljes rendszer újratelepítés, de már szükségét éreztem. Én az a fajta vagyok, aki hajlik az újdonságra, s szeret is tesztelni bizonyos mértékig legyen szó akármiről. Ahogyan annak idején bátran vágtam bele a Windows 7 megismerésébe még a végleges verzió előtt úgy idén is belevágtam a következő operációs rendszer tesztelésébe. Az újdonság mellett természetesen az is ösztönzött az új operációs rendszer tesztelgetésére, hogy az előzőn valamiért elkezdte azt a hibát produkálni, hogy bizonyos alkalmanként egyszerűen nem nyitott meg random módon weboldalakat. És ez minden bizonnyal nem a böngésző hibája volt, mert kb. hatot is kipróbáltam és roppant zavaró volt, hisz nem tudtam rájönni a hiba forrására. Szerencsére operációs rendszer váltással ez a dolog megszűnt. Egyelőre a tapasztalataim pozitívak a Windows 8-al kapcsolatban olyannyira, hogy majd külön bejegyzésben kifejtem pontosabban az észrevételeimet.

Az esetek többségében munka után hazaérve inkább netezgetek. Aztán amikor a naponta látogatott oldalak elfogynak, akkor szokott előfordulni, hogy olyan lapokon is megfordulok, ami nem nagyon érdekel. Nos így történt ez két hete is, amikor is ismét megnéztem, hogy mi újság van a Vatera aukciós oldalon. Következő fizetéskor szülőket egy új mosógéppel akarom meglepni, s mivel nem kívánok hitelt felvenni, így teljes összegben kívánom kifizetni a vételárat, ami aztán rendesen oda fog majd csapni a pénzemnek. Így spórolni akartam a megmaradt összegből, ami ment is egészen addig, míg az eladásra nem kínált Blu-ray szekcióba nem jutottam el. A gyűjteményem ismét két címmel gazdagodott. Ugyan a filmek teljesen angol nyelvűek, de mivel nem állok hadilábon ezzel a nyelvvel, így nem késlekedtem, s megvásároltam a lemezeket, melyekért összesen háromezer forintot fizettem. Szerencsére mindkét eladó megbízható, korrekt partner volt, s a gyűjteményembe épp lemezek kerültek.

Itt van az ősz, itt van újra…

Az előző bejegyzésem elég negatív hangvételben született. Leginkább pont azért, mert eléggé negatív előjelek voltak, ami ha nem is nagyon, de azért rányomta a bélyegét a hangulatomra. Elsősorban féltem attól, hogy a fizetésemen megfog látszani, hogy az azt megelőző hónapban kénytelen voltam ismét betegszabadságot kivenni. Azonban nagy meglepetésre ugyanannyi összeg érkezett a számlámra, így valamilyen szinten megnyugodtam. Annak pedig kivételesen örültem, hogy sikerült céltudatos vásárlónak lenni, s nem elcsábulni, melynek következményeként impulzus vásárlások tömkelege vitte volna el a fizetésem java részét.
Bíztam benne, hogy elég hosszan fog majd tartani a vénasszonyok nyara, s talán másodjára is sikerül majd idén eljutnom a strandra, de sajnos ez csak álom maradt, ugyanis szeptember felétől, ha nem is fagyoskodtam, de azért előfordult, hogy fáztam. Így végül tudomásul vettem, hogy strand maximum jövőre jöhet össze megint, ha minden adott lesz, hogy el tudjak majd jutni. Emellett terveztem, hogy tiszteletemet teszem a moziban is, s a kiszemelt film a legújabb Resident Evil lett volna, de sajnos erről sikeresen lecsúsztam. Amikor terveztem elmenni akkor pedig már azon kaptam magam, hogy már nincs a műsorrendben. Kitűnő. S mivel az esetek többségében nem is nagyon volt se kedvem, se időm szabadtéri programokat rendezni, így azon kívül, hogy néha elmentem egy kört fordulni a környéken gyakorlatilag a négy fal közt rohadtam. Amihez természetesen nagyban hozzájárultak a sorozatok is, ugyanis szeptember közepétől elkezdődtek a szériák új epizódjai, illetve új sorozatok mutatkoztak be. Habár az idei szezon elég harmatgyengére sikerült, ha azt veszem alapul, hogy tavalyhoz, vagy azelőtthöz képest eléggé megcsappant az általam nézett szériák száma. Egy részük tavaly véget ért, vagy épp én döntöttem úgy, hogy inkább befejezem a nézésüket. Arról nem is beszélve, hogy az újoncokból szinte majdnem mindegyik elbukott nálam. Így az általam abbahagyott, vagy alapból befejeződött, elkaszált sorozatok helye nem lett pótolva új szériákkal.

Az e havi hónapkezdés viszont meglepően jól sikerült. Az első dolog, ami indokot adott az örömre a fizetésem volt. Ugyanis voltak elmaradt juttatások az augusztusi számfejtésben, amit most visszamenőleg megkaptam. Így teljes meglepetés ért, hogy a fix fizetésem 40%-át pluszban megkaptam, s szép summa ütötte a markomat. Természetesen ennek megfelelően a számlámra utalt összegnek már csak a 15% van meg.
Sokszor elő szoktam venni, s elemezni a tavaly vásárolt Sony Ericsson W8-as okos telefonomat, amivel egyébként különösebb gond nincs, hisz megfelelően működik, de ennek ellenére múlt hónapban eldöntöttem, hogy egy Sony Ericsson Live With Walkman-re szeretném cserélni. A váltást leginkább az ösztönözte, hogy alapból is ilyen készüléket akartam venni, csak nem akartam kicsengetni egy mobiltelefonra egy teljes havi fizetésemet, azonban most korrekt áron elérhető. A másik ok leginkább pedig az volt, hogy a jelenlegi telefonomra az android rendszer 2.1-es verziójával bezárólag megszűnt a szoftveres támogatottság, ami egyébként nem érdekelne, de ebből kifolyólag jó pár alkalmazást nem tudok futtatni a telefonomon, nem mellesleg a belső memória elég kicsi, s csak az 2.3-as rendszertől van az a támogatás, hogy memóriakártyára is tudnék telepíteni. Amikor eldöntöttem, hogy lecserélem a készüléket még nem tudtam, hogy jóval több érkezik majd a számlámra, így szépen elkezdtem spórolni, ami egyébként sikerült is. Májusban jött a bejelentés, hogy érkezik idehaza a The Terminator Blu-ray változatban, s még akkor megrendeltem, de szeptember elején lemondtam, mert úgy döntöttem jobban preferálnám a hagyományos műanyag dobozos megjelenést, mint a fémtokosat. Szépen felmentem a profilomra, s az aktív rendeléseknél kikeresve a terméket szépen nagy elszántsággal rákattintottam az X-re, s ezáltal töröltem az előrendelésemet. Ennek ellenére bő egy hónapra rá ülve a gépnél felvillan a Thunderbird ablaka, miszerint a csomagot útnak indították. Annak ellenére, hogy volt elegendő pénz a bakkártyámon mégis telefont ragadtam, s megérdeklődtem, hogy ez hogyan is történhetett. Természetesen engem néztek hülyének, miszerint biztos rosszul töröltem. Habár a másik vonal végén lévő hangsúlyából rendkívül érződött, hogy rohadtul sz@rik az egészre. Mivel nem egy nagy összegről volt szó, így maradtam a rendelésnél, s másnap átvettem a terméket.

Általában fizetés előtt már konkretizálódik, hogy mi(k) azok a termék(ek), amelyeket mindenképp szeretnék megvásárolni. Októberre nem is nagyon terveztem a telefon mellett. Az mindenképp bizonyos volt, hogy egy új cipő mindenképp elkélne, s nem ártana pár írható Blu-Ray lemez, illetve korábban már kiszemeltem a Crysis Warhead eredeti kópiáját elég korrekt 1990 forintos áron. Természetesen mellette a Star Wars: The Force Unleashed is ott volt a maga 2990 forintos fogyasztói árral, de mivel az előbbi olcsóbb volt, végül őt választottam. Beérve a munkahelyemre közölték velem, hogy adminisztrációs probléma miatt még egy kisebb összeg majd érkezik az aktuális héten a számlámra, így a döbbenet után már tudtam, hogy műszak végén irány a helyi MediaMarkt ahol kosaramba került az utóbbi termék. Aztán végül úgy alakult, hogy lett egy szabad szombatom, így szülői részről is érkezett társ hozzám, s irány volt a város. Természetesen a Star Wars: The Force Unleashed II is belekerült a kosaramba jó pár ruha mellett. Így sikeresen odavertem a fizetésemnek.

Ugyan korrekt összeg maradt a számlámon, de mivel a hagyományos hangfalam elkezdett döglődni, így úgy döntöttem ideje lecserélni. Nem terveztem semmi komolyabbat, de eléggé meglepődtem, hogy egy egyszerű hangszóró páros is elég horror áron van, így végül az akciós 2.1-es hangfalszettet választottam. Így elmondhatom, hogy most már teljes a PC-m rekonstrukciója, s minden tökéletesen működik, s minden megvan ahhoz, hogy elmondható legyen, hogy egy komoly gépezettel állok szemben. Nem volt sok minden tervbe véve, amit megvásároltam nem csak ebben a hónapban, hanem visszamenőleg munkakezdésig, de ugyebár menet közben is generálódnak az igények.  Példának okáért szeretném jövő hónapban megszerezni a The Amazing Spider-man Blu-Ray kópiát, de kérdés az, hogy az  e havi fizetésemből mennyit tudok megspórolni, s “átmenekíteni” a következő fizetéshez. Ugyanis ígéretemhez híven amit itthon tettem jövő hónapban meglepem a családot egy új mosógéppel. Szoros lesz a nadrágszíj…
A vásárlások mellett a másik legnagyobb pozitívum, hogy ismét visszatért a játék kedvem. Leginkább annak volt köszönhető, hogy szeptember elején napvilágot látott a hosszú ideje halasztott megjelenésű I’m Alivemelyre  több napot is rászántam, hogy a végére jussak. Ez eléggé meghozta a játékkedvemet ahhoz, hogy ismét kipörgessem a The Star Wars: The Force Unleashed II-őt és a Tomb Raider Underworld-öt, emellett pedig elég tekintélyes mennyiséget csináltam meg a Crysis-ból is. S mivel ennél még rosszabb idők jönnek, így nem hiszem, hogy túl sok időt fogok a szabadban tölteni, s minden bizonnyal a friss levegőn annyi időt fogok eltölteni, amennyi szükséges ahhoz, hogy itthonról eljussak máshová. Habár igazi őszies idő van. Reggel kénytelen vagy nagykabátban elindulni,  délután pedig egy szál pólóban jössz haza. Egyébiránt is felmerült bennem, hogy ideje lenne játszani is azokkal a játékokkal, amelyeket megvásárolok, s lassan tíz hónapja, hogy az utolsó hardvert is megvásároltam a gépembe, hogy használható legyen, de azóta komolyabb játékoknak neki se ültem. Jelen pillanatban pedig minden megvan hozzá részemről: kedv, idő, technikai feltételek. Így télire egy csöppet közelebb engedem a “szívemhez” az ágyam mellett található “fekete ördögöt”. Egyébként is visszaolvasva az előző írásaimat nem árt, ha az eddig elkészült, már pár éve megíródott teszteket is felrázom kicsit. 

Szeptember margójára

Ismételten eltelt egy olyan hónap, ami több negatívumot tartalmazott, mint pozitívumot. Ráadásul ez nem csak a hangulatomra nyomta rá a bélyegét, hanem minden bizonnyal majd a szeptemberi fizetésemen is tökéletesen megfog látszani, ami még egy jó ok arra, hogy kissé el legyek keseredve.
Az megesik, hogy az ember megbetegszik. Velem is megesett ebben az évben nem is egyszer, de egészen nyárig ki tudtam húzni úgy, hogy ne kelljen itthon maradnom. Sajnálatos módon azonban júliusban végül úgy alakult, hogy a háziorvosom úgy döntött egy kis időt itthon kell töltenem addig, míg helyre nem jövök teljesen. Elfogadtam ezt a tényt, s azt is, hogy ez minden bizonnyal meg is fog majd látszani a fizetésemen. És hát végül meg is látszott. Miután sikerült ismét erőre kapnom örömmel mentem vissza dolgozni természetesen úgy, hogy közben még kellett szednem gyógyszert. Iszonyatosan jól volt megtervezve az augusztusom, s kifejezetten örültem, hogy minden így alakult. Egészen hónap végéig, amikor is ismét sikerült szembesülnöm azzal, hogy valamivel hosszabb időt kell itthon töltenem. Ráadásul az általam szedett gyógyszerekkel is komoly problémák forrása lett, hiszen a mellékhatások betegítettek meg, s bő másfél hétbe telt mire nagyjából olyan állapotba kerültem, hogy vissza tudtam menni dolgozni. Ami felettébb dühítő leginkább az az egészségügy jelenlegi állapota, hisz ráfoghatjuk, hogy orvosi mulasztásnak köszönhetem azt, hogy augusztusban ahelyett, hogy a strandon töltöttem volna valamennyi szabadidőmet orvoshoz jártam helyette, illetve igencsak komoly összeg ment el gyógyszerekkel.

Igyekeztem hasznosan eltölteni itthon az időt, bár nem nagyon sikerült. Az esetek többségében leginkább csak döglődtem az ágyban, s igazán nem volt kedvem semmihez sem. A legnagyobb probléma talán ott volt, hogy egyszerűen nem csak hogy nem volt kedvem semmihez sem, hanem nem is igazán volt semmi olyan, amit csinálni tudtam volna. Kínomban már a korábban általam elkaszált Dexter és Falling Skies legutóbbi évadát is magamévá tettem. Játékok terén a rengetegszer kipörgetett alkotások sorakoztak, így azokhoz sem volt nagyon kedvem. Egyetlen egy nagy pozitívum volt eddig, hogy végre valóban megjelent a Windows 8 kiadásra szánt változata, azaz az RTM változat, így azonnal telepítettem is a gépemre. Váltani igazából nem nagyon akartam, de egyrészről produkált pár furcsaságot a Windows 7, s amire gyógyír volt az új operációs rendszer. De már akkor eldöntöttem, hogy váltani fogok, amikor a telepítés alig vett igénybe nyolc percet, s a gép bekapcsolásától alig telik el tíz másodperc, hogy használható legyen a rendszer.
Így elég szürkén teltek a napjaim. Végül rendkívül örültem amikor visszamehettem dolgozni. Habár elég érdekes volt látni, ahogy szeptember alkalmával elözönli a várost a rengeteg diák. Számomra szinte hihetetlen, hogy lassan két éve fejeztem be az iskolát. Sokan mondták, hogy vissza fogom majd sírni, de valahogy ez nem így lett, pedig szerettem a korábbi iskolámba járni mindennek ellenére. De valahol sokkal jobb pénzt keresni, s ezáltal kicsit élni, hisz így sokkal több lehetőség nyílt számomra arra, hogy szórakozhassak.

Az elmúlt hetek történései alapján pedig úgy döntöttem, hogy ebből az évből hátralévő hónapokra komolyabban nem tervezek semmit. Legalábbis ami a programokat és a vásárlást illeti. Persze akad egy-két dolog, amit szeretnék még kivitelezni még ebben az évben, de nem fogok eret harapni magamon, ha végül mégsem jön össze. Ami biztos, hogy már szeptemberben felkészülök a hideg időjárásra, illetve továbbra is serényen fogom látogatni a fogorvosomat. Ugyan nem kis összegeket hagyok ott nála, de rendkívül precíz, s ügyes, s ha már van munkám, s lehetőségem arra, hogy valóban gyönyörű dolgot műveljen a fogaimmal, akkor nem tartom vissza, s engedem, hogy szabad teret kapjon a kreativitása. Egyébként is már régi vágyam volt, hogy normálisan meg legyenek csinálva a fogaim, s nem csak “gazdaságos” módon, ahogy annak idején az iskolafogászaton csinálták.
Szerencsére minden elmaradt sorozattal sikerült felzárkóznom, így úgy vághatok neki a szeptembernek, hogy szinte minden újoncra, s visszatérő szériára lesz időm. Persze már most megvannak azok a szériák, amelyeket minden bizonnyal majd évad végén egyben nézek meg. Egyelőre pedig reménykedek abban, hogy minél előbb helyrejön minden, s csak napok kérdése a “döglődésem”. Jelen pillanatban pedig elvagyogatok, de bízom abban, hogy ez a helyzet nem tart sokáig.

Evezzünk ismeretlen vizekre!

Az elmúlt napokban leginkább a munka jellemezte a mindennapjaimat. Lévén korán reggel fel kellett kelnem, így nem volt erőm arra, hogy virtuális pennámat elővegyem, s bárhol bármilyen bejegyzést, hozzászólást megejtsek. A jövőben persze ezen változtatni szeretnék majd, de majd meglátom, hogy erre mennyi lehetőségem lesz, s mennyire tudom majd kivitelezni. Egyelőre annyi biztos, hogy jelentős, s radikális változásokat szeretnék eszközölni.
Először is helyre kellene tenni az alvási ciklusomat. Sajnálatos módon változó, hogy mikor mikorra kell mennem dolgozni, s a pihenőnapok száma is változó, hogy mikor mennyi, vagy két műszak között mennyi idő is telik el. Hellyel-közzel jól viselem feltéve, ha nem kell korán kelnem. Természetesen továbbra is rendkívül pozitívum az, hogy van munkám, s jelen pillanatban is úgy áll a helyzet, hogy még jó sokáig lesz, amennyiben semmi nem történik időközben. Bár utóbbira rendkívül mód odafigyelek, hogy a munkafolyamatban, amelyben részt veszek ne essen hiba, vagy csak annyi, ami belefér a hibahatárban. Emellett észrevettem, hogy óhatatlanul is kezdek eltunyulni. Annak idején rendkívül sokat mozogtam, ami leginkább a sétálásokban, s bringázásokban nyilvánult meg. Ugyan munka után is van bennem energia, de azt leginkább arra fordítom, hogy hazajussak, majd pedig a gép, s tévé előtt döglődjek, miközben szinte vesztes harcot folytatok az éberségért az álmossággal kapcsolatban. Az utóbbi azért is gáz, mert ugye délutáni órákban érek haza, s onnantól kezdve akad 1-2 óra, amit mondhatni a holtpont, amikor már nagyon húz az ágy. Ha ezen  túl vagyok akkor rendszerint sokkal élénkebb leszek, s még akkor is fent vagyok, amikor már aludni kéne. Ilyenkor ráadásul még fáradt sem vagyok. Erre akarok megoldást találni, ami nem az orvosi kezelésben, s gyógyszerek szedésében manifesztálódik.

Első körben mindenképp megoldásra vár, hogy mindenre egyformán jusson idő. Szórakozásra, házon kívüli tevékenységekre, kellő mozgásra, illetve magánéletre. A folyton változó munkarend mellett ezekre nem mindig van idő, s nem is mindig van kedv. De ezen változtatni szeretnék. Mivel magánéletemben történt – egyébként rám rendkívül pozitív hatással lévő – esemény hatására több idő jut magamra, így ez mindenképp kivitelezhető megoldás lenne. Tegnap úgy döntöttem, hogy ideje életmódon változtatni, ami olykor igen stresszes tud lenni. Mivel mindent megvásároltam már, amit szerettem volna a fizetésemből, így minden bizonnyal, ha nem lesz nagyobb összegű kiadás, akkor minden bizonnyal több marad belőle. Ebből kiindulva pedig azt hiszem, hogy ideje némi változás táplálkozás terén. Ugyanis az utóbbi időben nem kis mennyiségű édesség, chips, s energiaital fogyott el. Utóbbit teljesen száműzöm az életemből, előbbikből pedig minimális mennyiségre korlátozom a fogyasztást. S sokkal több gyümölcs, zöldség helyettesítené ezeket, ugyanis egyre inkább veszem észre a helytelen életmód következményeit. És azért ezeket szeretném kivitelezni míg átlagos testalkatból nem lesz elhízott.
A táplálkozáson kívül a mozgást is visszahozom az életembe. Tehát ismét előkapom a bicajt, amit nem csak arra használnék, hogy eljussak a munkahelyemre, illetve elmenjek vásárolni. Mint ahogyan korábbi bejegyzéseimben írtam rendkívül imádok fürdeni, így igazi szívfájdalmam volt, amikor sokadik tervezésre sem sikerült eljutnom a strandra. Annak idején az osztállyal jártunk úszótanfolyamra, de sajnos betegség miatt ez félbemaradt. Így úgy döntöttem, hogy idén megnézem azokat a lehetőségeket, hogy hol tudnék, s ki tudna megtanítani úszni. Természetesen utóbbi szigorúan úszómesterre, s nem ismerősre, családtagra vonatkozni. Amennyiben ez a kihívás sikeresnek bizonyulna, így heti két alkalommal egészségmegőrzés, s erőteljesebb fizikai kondíció érdekében végezném ezt. És rám vár a feladat, hogy ezeket összhangba tudjam hozni a munkahellyel, magánélettel, s egyéb szórakoztató tevékenységgel (mozi, játék, filmnézés, zenehallgatás, kirándulás, utazások). Tehát itt az ideje, hogy ha anyagiak rendelkezésre álljanak igazán elkezdjek élni.

Ha már igazán hosszú bejegyzésben ecseteltem közeli, s távolabbi terveimet ideje,  hogy konkrétumok is szóba kerüljenek az elmúlt napok eseményeiből. A Tomb Raider harmadik epizódja után sikeresen beszerváltam eredeti változatban, s mellé csatlakozott a negyedik rész, s a Crysis első része. Jelentős csúszással megérkezett az adó visszatérítés, így nem volt kérdés, hogy azonnal irány a vásárlás körút. Ennek keretén belül vásároltam meg a Prince Of Persia: The Forgotten Sands, ami annak idején iszonyatosan tetszett.

 

Gyakorlatilag ehhez kötődik a múlt hét egyik legnagyobb felháborodása, s kiakadása részemről. Múlt hónapban beszerváltam az Alien vs. Predator (2010)t igencsak remek áron. Egy offline kiadásnál egyáltalán nem értem, hogy mi a francért kell telepíteni a Steam nevű alkalmazást, amit gyakorlatilag semmire nem használok, mert hát kizárólag csak eredeti lemezen veszek játékot. És hát nem azért vettem meg eredetiben, hogy mindenféle vackot felrakjak a gépre, mert anélkül ugye nem megy. Ami leginkább felháborított, hogy Steam-en keresztül tudtam aktiválni a játékot, ami után egyszer engedte feltenni a játékot lemezről. Azonban időközben eszközöltem egy teljes újratelepítést a gépen, így szépen mindent újra kellett felraknom a gépre, köztük a játékokat is. Ugyanez a procedúra azzal a különbséggel, hogy ez a “nagyszerű” Steam alkalmazás nem volt hajlandó lemezről telepíteni a játékot, hanem automatikusan csatlakozott a szerverére, s onnan elkezdte tölteni a játékot a maga 14 gigányi telepítőjével együtt…. Nem mondom, hogy nem ment el sok idő, s eközben pedig rengetegszer szidtam a program alkotójának édesanyját elég obszcén módon. Végül segítségül hívtam a legjobb barátomat, a Google-t, aki némi keresgélés után segített is nekem. Egy parancssort kellett begépelnem ahhoz, hogy telepíteni tudjam a játékot lemezről. Örültem, hogy sikerült, de valahol felbosszantott, hogy ez sem a kézikönyvben, sem a DVD-n nem volt megtalálható. Kérdés persze az, hogy akinek nincs internet hozzáférése, az mit csinál?
Másik pedig az utoljára megvásárolt Prince Of Persia: The Forgotten Sandshoz kötődik. Természetesen ennél a kiadványnál is fel kell telepíteni egy klienst (bár most nem ugrik be pontosan a neve). Ennél azért már kicsit elkapott az ideggörcs. Egyrészről azért vettem meg, mert tetszett, s tetszik a játék. A másik pedig abban a hitben éltem, hogy mivel egy másodpéldányom volt, ezért volt lassú a telepítés. Nos, ez már az első telepítéskor kiderült, így megint várhattam vagy negyed órát még felment a játék.

Természetesen ezzel még nem értek véget a virtuális megpróbáltatásaim. Mostanában nem igazán akar nekem működni a Windows 7-en futtatott böngészők. A Chrome és a Firefox nem tölt be bizonyos oldalakat. És ezt a hibát többször is észleltem. De csak bizonyos oldalaknál. Ez igazán roppant bosszantó dolog, de egyelőre nem jöttem rá a megoldás kulcsára. Hatalmas tesztelő vagyok, s mindig szeretek kipróbálni új dolgokat, így persze azonnal feltettem a Windows 8-at, ami egyébként remekül funkcionált. Gyors volt, böngésző minden oldalt betöltött pillanatok alatt. Örültem neki. Ugyan a metro felülettel nem voltam teljesen kibékülve, de szerencsére volt asztal lehetőség is. A gyorsasága bejött, azonban nem igazán díjazott jó pár drivert. Így először fél óránként, majd negyedóránként, végül két percenként lefagyott. Így röppent vissza a jól megszokott Windows 7. Amennyiben lesz a végleges verzióban is asztal lehetőség, továbbá kompatibilis lesz mindennel, akkor elképzelhető, hogy a gyorsaság miatt áttérek.