Én azon emberek közé tartoztam, akik sajnos nem rendelkeztek olyan anyagi háttérrel, hogy több napos komolyabb utazást be tudtunk volna tervezni. Többnyire így úgy döntöttem, hogy csak akkor kérek szabadságot magamtól, ha valamit el kell intéznem, s alkalmazkodom majd a főnökséghez. Lényeg részemről pedig csak annyi, hogy lehetőleg ne adják ki az első fél évben, hogy utána tulajdonképpen azt érezzem sokszor, hogy meghalok, ha fel kell kelnem az ágyból.
Fix beosztásom nincs. Egyetlen egy fix dolog a munkahetemben az az, hogy két pihenőnap jár. Azonban az is úgy van elsősorban megtervezve, hogy a műszakok le legyenek fedve. Ezek többnyire nem szoktak nekem kellemetlenséget okozni, mert többnyire hétköznapra esik, melynek én különösebben örülök. Főleg azért, mert a legtöbb dolgot hétköznap tudom csak elintézni, s ebből a szempontból pedig nem kell szabadnapért könyörögnöm. Most azonban egyre nagyobb lett a fluktáció, melynek köszönhetően sajnos egyre nehezebben működőképes a normálisan kiadott pihenők. Sajnos így most futok neki a második olyan hónapomnak, amelyben összesen egy olyan alkalom van, amikor a heti két pihenőnapom egymás mellett van, s mindezek mellett pedig még megvannak a további szabadságaim is.
Igazából csak mozgásra gondoltam, hogy majd a szabadnapjaimon ezzek próbálom majd elütni az időt, ha már sajnos komolyabb programot nem tervezhetek. Sajnos hazautazni ebben a hónapban nem tudok, s amikor pedig nincs kedvem semmihez, akkor pedig jöhetnek a sorozatok. Próbálok minél több újat bepróbálni, de sajnos egyelőre kevés az, ami ténylegesen megfog. Egyelőre bízom benne, hogy szeptemberben komolyabban is ki tudom majd pihenni magam, s kicsit enyhülni fog majd az idő, mert sajnos eléggé döglesztő meleg van, s szinte semmi csapadék. Ámbár egyik nap esett az eső. Tény és való, hogy akkor tudtam a legjobban aludni.