TV Sorozatok III: A legjobb befejezések

Ha már megvolt a legrosszabb kivitelezések, befejezések illetve a legfájóbb kaszák, akkor elérkeztem az utolsó körre, ami a sorozatos témakörben feldobható. Még pedig a legjobb befejezések.
Kevés sorozat az, aminek megadatik, hogy normális, s kerek befejezést kapjon. A legtöbb elhullik menet közben, félbehagyva a rajongók, s nézők legnagyobb bánatára, de szerencsére akadnak olyanok is, amelyek teljes kört futnak le, s végül szerencsésen, s mindent kielégítően búcsúznak.

Tovább

TV Sorozatok I: A legrosszabb kivitelezések, befejezések

Sorozatok. Azt hiszem kevés olyan ember van, aki nem látott volna, illetve tetszett volna neki legalább egy. Egy széria megalkotása elég összetett feladat, s nem minden esetben lesz siker, vagy tart ki a siker a sorozat végéig. A sorozatok java része meg sem éri, hogy rendes befejezése legyen, s amelyik meg igen, azoknak a többsége is rosszul szokott sikerülni. S akkor még nem is ejtettem szót az epizódokról epizódokra, valamint évadról évadra történő minőségi romlásról.
A legtöbb sorozatot középiskolásként néztem, mivel a szabadidőmnek pénzhiánynak köszönhetően java részét itthon töltöttem, s főleg a nyarak teltek folyamatosan sorozatos pótlásokkal, felzárkózásokkal. Iskolás koromnak majdnem tíz éve vége, s rengeteg sorozatot kezdtem el, hagytam abba, illetve szerettem meg, s néztem végig. Ennek tudatában fordult meg a fejemben, hogy ideje egy szubjektív listát összeállítanom ezekről. Első körben jöhetnek a rossz kivitelezések, és befejezések.

Tovább

Az eltűntek: Lost

S akkor tegnap este megszületett bennem az elhatározás, hogy eljött az ideje, hogy közkincsé tegyem az utolsó kizárólag a sorozatról szóló posztot. Végül is elég csak a Lost tag-re rákattintani, hogy mennyi bejegyzés bukkan elő a szériáról eme lasssan hat éve vezetett blognak.

Tavaly jubilált a széria, s szinte nem volt olyan sorozatos oldal, amely ne foglalkozott volna  szériával. Bevallom bennem is megfordult a gondolat, hogy valamit én is mondok róla a kibertérben. Főleg annak köszönhetően, hogy a lezárás után sikerült megszereznem a HD változatot, amit újra is néztem. De valahogy ez nálam elmaradt időhiány tekintetében. Én az a fajta vagyok, aki vásárol eredeti tartalmat, de ezeket szinte kizárólag digitális adathordozón vagyok hajlandó megtenni. Nagyon sok mindent megvásároltam idehaza, de sajnos vannak hiánycikkek (főleg sorozatok Blu-ray lemezeken), így végül rákaptam a külföldi rendelésre. Főleg azért, mert szállítási költséggel is olcsóbbak, mint itthon megvenni egy sorozatos DVD-t. Így jutottam el a The Complete Collection névre hallgató Blu-ray kiadásra, amelynek köszönhetően tegnap este ért nálam véget a sorozat ismét. Ámbár most tömörítetlen, nagy felbontású, s mindemellett gyönyörű szép minőségben.
Így részemről – bár megkésve – jöhet a “tíz éves a Lost” írás.

Tovább

Én és az impulzus vásárlás

Nagyon sok mindent nem vártam az új évtől. Terveim nem voltak, s nem is volt semmilyen elképzelésem. Legjobban viszont mégis az foglalkoztatott, hogy a decemberben bevállalt túlórákból vajon mennyit is látok majd kézben, s mennyi megy majd el szépen adóba. Szerencsére pozitív meglepődés volt, hisz maradt is a zsebemben bőven pénz, viszont azért némi keserű szájíz is volt, hisz nem túlzottan tetszett, hogy mennyit is kellett befizetnem az államnak. Habár annak örülhetek, hogy semmilyen “mutyka” nincsen, így adózásnál nem kerülhetek bajba, illetve nem nyekereghetek, hogy ez nem lett kifizetve, az nem lett kifizetve. Viszont tény, hogy ebben a hónapban is egyre inkább bizonyítva lett, hogy én az a fajta vagyok, aki nem tud úgy bemenni egy üzletbe, hogy ne csábuljon el egy-egy olcsó árcímkének úgy, hogy mondjuk az adott termék nem létszükséglet, esetleg nem veszem hasznát később. Ebből fakadóan pedig ideje lenne megtanulnom nagyon tudatosan vásárolni, mert később nagy bajban is lehetek. Főleg, hogy összeszámolva ebben a hónapban nagyjából 6700 forintot buktam a fentiek miatt.

Annak (egyelőre) örülök, hogy különösebb anyagi gondjaim nincsenek, s ha akad is rizikósabb hónap, azt általában kettő, vagy három hónap alatt rendbe tudom szedni. Az más kérdés persze, hogy általában az egy havi fizetésemet sikerül teljesen felélni. S ezen gondolkoztam el minap, hogy a kormányintézkedések miatt feltehetően ismét fog csökkenni a bérem valamilyen szinten. Ebből fakadóan gondoltam azt, hogy kicsit tudatosabban kellene vásárolni, s nem hagyatkozni az impulzus dolgokra. Teszem azt az árcímke, vagy amit a szemem megkíván. Talán egy kezemen megtudnám számolni, hogy az elmúlt fél évben megvásárolt dolgok hány százalékára is volt teljesen szükségem.
Ebben a hónapban sikerült beújítanom egy új billentyűzetet, ami egy ötösbe került. Igazából a MediaMarkt-os körutamnál botlottam bele. Mivel egyébként sokat írok, így szükségszerű, hogy olyan klaviatúrám legyen, amit szeretek is, s kényelmes. A jelenlegi nagyjából 2 ezer forint környékén mozog, s ezt is ott vettem. Egyetlen egy negatívuma, hogy aktív használat után nagyjából fél év után már kicsit hangos. És a támasztó részeit többnyire letöröm. Ebből fakadóan az nagyon tetszett, melyet ki is tudtam próbálni. Itthon azonban nem váltotta meg a napvilágot, így végül a családban lett egy új klaviatúra. A másik egy leértékelt játék volt, mely túlságosan nem nyerte el a tetszésemet, s ahogyan néztem használtként nem is nagyon tudom elpasszolni. Remek.

A másik dolog, amin elgondolkoztam, hogy túlságosan görcsös lettem az elmúlt egy év alatt, ami leginkább abból fakad, hogy túlságosan megtervezek mindent, aminek végül az a végeredménye, hogy semmi nem úgy alakul, ahogy kellene, vagy pedig nem tudom magam jól érezni. Első lépés ennek kiküszöbölésére az volt, hogy magamba néztem, s elfogadtam, hogy ha az ég le is szakad akkor sem leszek koránkelő típus. Mert mindig erre görcsöltem, hogy milyen “nagyszerű” is lesz, ha majd megyek dolgozni nagyjából kettő, vagy három órás alvás után. Főleg úgy, hogy sokszor azért nem tudok aludni, mert azon stresszelek, hogy az óra megtekintése után körvonalazódik bennem, hogy már régen aludni kellene. Na ez az, amit elkezdtem magasról jó vastagon lesz*rni. Így felkelek reggel kilenc, vagy tíz óra tájékán, s ekkor tudom, hogy bizony aznap nem fogok korán elaludni. De inkább zenét hallgatok, filmet nézek, s mentálisan kikapcsolódok, s így legalább hasznosan töltöm el az időmnek ezt a részét. S mikor elálmosodok, akkor pedig megyek aludni. Mint például most is. Igaz, hogy hajnalban kelek, de még itt írogatok.
A tervektől pedig el akarok mindenképp tekinteni. Gondolok arra, hogy egyre inkább észrevettem magamon, hogy mindent megtervezek szinte percre pontosan. Pont ebből fakadt az, hogy sokszor nem is sikerült jól éreznem magam teszem azt egy film megtekintése közben. Na ezen próbálok teljesen változtatni, s azt csinálni a szabadidőmben, amihez kedvem van, mert így sokkal nagyobb a szórakozási faktor.

…és hogyan telik a hónapom? Nagy szívfájdalmam, hogy hó helyett jelen pillanatban is eső esik. Ez kicsit elszomorít, mert tartok tőle, hogy majd márciusban lehet majd szánkózni, illetve a régi emlékek kapcsán kicsit sem emlékeztet ez arra, hogy tél lenne. Bár tény, hogy a tavasz hamarosan itt van, s nem sokat kell már addig várni. Sokat gondolkoztam rajta, de az idő miatt egyébként is itthon ülök többször, s mivel munka előtt, után szinte kizárt, hogy megyek valahová, így kellett valami, amivel elszórakozok. Mivel nálam a TV kapcsán már a HD anyagok uralják a terepet, így eredeti kiadásnál már a Blu-ray-t részesítem előnyben. Egyetlen egy szívfájdalom, hogy nagyon sok minden nem jelenik meg itthon, illetve a sorozatok ebből a szempontból hiánycikkek.
Gondolkoztam, hogy mely sorozatot kellene újranézni. Így került fel a listára a Lostmellyel kapcsolatban arról gondolkoztam, hogy honnan is tudnám megszerezni a részeket Full HD felbontásban. Végül nyert az eredeti kiadás, melyet tegnap vehettem kézbe. Fizikailag nagyon korrekt az egész, s mivel ma már nekiültem a részeknek azt kell mondanom, hogy vizuálisan meglepett teljesen. Ilyen minőségben a részeket sehol nem tudtam volna letölteni, illetve havi egy évadot akartam megvásárolni. De úgy nagyjából szállítási költséggel együtt 45-50 ezerbe fájt volna, így inkább megvásároltam a teljes kiadást, így jobban jöttem ki. Persze februárra semmit nem tervezek anyagi szinten.

…és kíváncsi leszek, hogy a leírtakat mennyire is fogom tudni betartani!

Névnapi ajándék lesz-e a Lost: The Complete Collection

Annak idején nagyon magával ragadt a Lost világa. Bevallom, hogy az első három évad volt az, ami maradéktalanul bejött. Utána a többit már feltételekkel fogadtam el csak.
Ha az ember belekezd valamibe – főleg akkor, ha az örömet okoz neki, vagy szórakoztatja – akkor bizony elég nehéz leállni. Na már most nálam tökéletesen igaz ez az eredeti kiadásokkal szemben. Nem csak azért, mert ténylegesen jobb képminőséget kapok, hanem az extrák sem egy elhanyagolható tényezők. Annak idején terveztem a megvásárlását, de az ára miatt sajnos kiesett nálam. Természetesen hozzátartozik mindehhez, hogy ugyan megjelent itthon a teljes sorozat DVD-n, s jóformán csúnya szófordulattal éljek már szaré, húgyé árulják nem tartok rá igényt. A fórmátum miatt. Az új TV készülék is lényegében “rákényszerített”, hogy áttérjek a Blu-ray minőségre, mely tökéletes kép és hangminőséget jelent legtöbbször. És ugyebár tudjuk, hogy itthon nem jelennek meg sorozatok ebben a formátumban.

Még az előző hónapban kicsit felkaptam a vizet, hogy a Terminator: The Sarah Connor Chronicles tele volt reklámmal, mert csak a tv-ből rögzített HD változatot tudtam ennyi idő megszerezni. Az angol amazon oldalát lapozgatva láttam, hogy szállítási költséggel együtt két évadot Blu-ray formátumban megkapom annyiért, mint itthon egy friss DVD kiadást. Megrendeltem, meg is jött.
A tökéletes kép és hangminőséget alapul véve valami hasonló állt elő a Lost-tal is. Az első évad nagyjából négy ezer forintért elvihető, azonban a többi már kicsit drágább. Pont emiatt gondolkodok az alábbi kiadványon:

81RgEFY8QHL._SL1464_Ahogyan számoltam, ha külön vásárolnám meg az évadokat, akkor nagyjából 45 ezerből jönne ki, azonban ha a fenti kiadást veszem meg, akkor csak 24 ezer lenne. A youtube segítségével és pár fórum elolvasásával megvilágosodtam, hogy igazából ugyanazt vásárolnám meg egyben, mint külön. Csak jelen esetben az évadok kapnának egy gyűjtődobozt.

…meglátjuk.

Mi a helyzet a sorozatfronton?

A fenti képet többnyire különböző oldalakon szoktam használni, mint aláírás. Ugyan a linktárban már helyett kapott, de sokadik említésre sem tudom nem dicsérni, hogy mennyire hasznos a Whatnext, hisz sokszor én sem tudom azt, hogy melyik szériában hol akadtam el, vagy épp melyik volt az utolsó megtekintett epizód. Ennek egyik oka, hogy ugyebár kevés a szabadidő, ha pedig épp adódik nem biztos, hogy épp a tv előtt fogom tölteni.
Habár mindenképp meg kell említenem, hogy a sorozatok iránti rajongásom az elmúlt két év gyökeresen megváltozott. Egyrészt nagyon kevés az a sorozat, ami leköt, illetve akadnak olyanok, melyek már a sokadik évaduknál tartanak, s időközben vesztettek értékükből számomra. Hasonló a helyzet az újoncok terén, melyek idén bepróbáltam többet, de talán kettő volt az, amit végig tudtam nézni. Amióta viszont van munkahelyem sokkal korlátozottabb a szabadidőm, mint iskolásként, illetve változó munkanapokkal a hátam mögött sokszor inkább egy nagy alvás jön jól, mint a tv előtt görnyedés. Ebből fakadóan pedig kénytelen vagyok továbbra is kemény kézzel bánni az általam nézett szériákkal, így idén is akadtak olyanok, melyek hosszú évek után elvéreztek. Idén sikeresen végignéztem (ismét) a Jóbarátokat, illetve a Lost-ot. Míg előbbi számomra szórakoztató volt az elejétől a végéig, addig a másikról nem mondható el. Az első két évadért rajongtam, a harmadik, s negyedik igazából “csak” tetszett. Az ötödiket viszont utáltam, s újranézés közben el is kaszáltam, de végül úgy voltam vele, hogy sokkal több epizódot néztem újra, mint amennyi hátra van, így végül ismét elővettem a szériát. Bár hozzátartozik az igazsághoz az, hogy ha a széria nem lenne meg HD minőségben, illetve nem lenne ennek a minőségnek megfelelő tv készülékem nem néztem volna újra. Azonban többször eszembe jutott, hogy mennyire kreatívabbak voltak tévés szinten, illetve mennyi olyan széria volt, ami lekötött, tetszett, s sokszor ráment egy egész napom, hogy utolérjem magam. Most is megtudom ezt tenni…. ha nem nézik egyáltalán sorozatokat. De nézzük a jelenlegi statisztikámat:

Igazából kevés újonc volt, amely tavaly felkeltette az érdeklődésemet, de ennek ellenére úgy voltam vele, hogy mit veszíthetek akkor, ha olyat is bepróbálok, amit igazából nem is várok? Kivétel persze ez alól a nyálas tinisorozatok és a nyomozószériák. Utóbbitól ténylegesen kiráz a hideg. Mint ahogyan fentebb is említettem sok újoncot próbáltam be, de a legtöbbjüknél az első tíz perc után kikapcsoltam. Jelen pillanatban még hat darab újonc várakozik megtekintésre. Viszont ezekből csak egyetlen egy rendelkezik pontos premier dátummal, addig a többinél csak tipp van. Az már viszont biztos, hogy a maradék öt széria csak jövőre fog bemutatkozni.
A rengeteg követett sorozatból soknak épp az volt a szerencséje, hogy hivatalosan is utolsó évadokat kapott, vagy épp elkaszálták, s ezért nem hagytam abba. Ami továbbra is nézős nálam, s igyekszek naprakész lenni az nem más, mint a Raising Hope és a Modern Family. Hatalmas nagy rajongótáborra tett szert a The Walking Deadmelynek első évadáért én is rajongtam, de most már inkább csak a nézős kategóriába tartozik. Ami viszont szívfájdalom az a Once Upon a Time, Glee és a Supernatural, melyek minőségileg nagyon mély zuhanást hajtottak végre, habár közülük csak a középső széria újabb évadába fogtam bele. És miért nem hagyom abba? Egyrészről régi emlékek, s így nehéz valamit kaszálni, illetve tényleg nem lenne akkor mit néznem. Habár ennek ellenére volt olyan széria, amit abbahagytam, illetve olyan is, mely hivatalosan ért véget, vagy a csatorna kaszált el. Mivel a néznivalók száma igencsak szerénynek mondható, így nem nehéz naprakésznek lenni. S egyelőre úgy vagyok vele, hogy a fentiekkel szemben igyekszek frissnek lenni, így jut idő másra is.

Egyelőre bízok benne, hogy ezen a téren nem lesz rosszabb a helyzet…

Búcsú a nyártól

Egyre inkább közeledünk ahhoz, hogy elbúcsúzzunk a nyártól, hisz ugyanis ideje korán beköszöntött a szeles, s esős időjárás. Szerencsére éppen erre az időszakra időzítettem a szabadságomat, így igyekeztem itthon elütni a szabadidőmet. Ugyan jobban örültem volna, ha kijutok a strandra, de sajnos be kell látnom, hogy az idei dolgok miatt megint csak egyszer tudtam kijutni, sajnos. Bár bízom abban, hogy jövőre teljesen másképp fog majd alakulni nem csak a nyaram, de az egész évem is.
Még tavasszal megszületett a terv, miszerint szeretnék majd egy jobb videokártyát a gépembe a jelenlegi a helyet, ugyanis akadt egy-két olyan játék, amelynek futtatásához kellett némi kompromisszumot kötni ahhoz, hogy tökéletes formában tehesse tiszteletét nálam. A terv úgy lett volna, hogy a szeptemberi fizetésemkor érkezik az új kártya, azonban ahogyan lenni szokott általában soha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan kellenének. Ugyanis két héttel a fizetés előtt a korábbi kártya szépen bemondta az unalmast, így kénytelen voltam idő előtt megrendelni egy újat, amely egy Gigabyte GTX 760 lett végül:

Probléma valóban nincs vele, s rendkívül jól teszi a dolgát. Első dolgom volt, hogy leformázzam a gépem, s minden visszakerüljön rá, így nem volt kérdés, hogy pár napos tesztelés jön, s a szabadságom egyik része is erről fog szólni. Korábbi kedvenc játékaim mind felkerültek, s köztük akadtak olyanok is, amelyek nem igazán működtek jól, de a jelenlegi kártyával tökéletesen teszik a dolgukat. Bevallom nem bántam meg a vételt, habár tény és és való, hogy elég kevés időm jutott arra, hogy tesztelhessem a kicsikét.
Aminek viszont örültem, hogy végre ismét elkezdődött a sorozatszezon, így végre nem fogok unatkozni. Habár eddig sem tettem azt, hisz továbbra is a korábbiakat nézem újra, ha már megszereztem őket HD minőségben. A Lost-tal elég szépen elhaladtam, s úgy érzem, hogy lazán eljutok az ötödik évadig. Utána már kérdéses lesz, hogy mit nézek tömény mennyiségben, de minden bizonnyal feltalálom majd magam. Habár egyelőre az új szériák közül eddig mindegyik elvérzett, s amelyiket pedig eddig nyomon követtem még nem tért vissza.

Egyelőre még nem tudom, hogy hogyan is lesz a maradék hátralévő idő az idei évből, de azért bízom abban, hogy rendesen karácsonynak nézhetünk elébe, s talán némi “fehér lepel” is lesz majd. A szabadságomat kihasználtam, hisz sokszor eljöttem itthonról, hogy kiszellőztessem a fejemet, s mindezek mellett némi nagy takarítást is beiktattam, ha már hamarosan már fel kell készülni a fűtési szezonra, bár még elviseltem volna a nyarat még egy kicsit. Játékok terén pedig nekiálltam ismét a Crysis 3-nak, illetve a Tomb Raider Legend-nek, hisz utóbbival voltak problémák a korábbi kártyával, s ami leginkább fagyásokban manifesztálódott, s nagy meglepetésre az új kártyánál ilyen problémák nincsenek. Mindezek mellett persze lassan azt is el kell fogadnom, hogy beköszönt a vaskos ősz, s szépen jönnek majd a hideg idők. Egyelőre még csak esőben jelentkezett jelen pillanatban, de bízom abban, hogy kevés esőben lesz majd részünk. Egyelőre pedig úgy döntöttem, hogy ideje eltenni egy bizonyos időre a bicajt, ha már ilyen rossz idők járnak, mert megfázni nem szeretnék. Addig pedig szabadidőmben igyekszem hasznosan eltölteni azt, ami jut majd nekem, s bízom benne, hogy nem fogok majd kimerülni.

Uborkaszezon

Annak idején, amikor befejeztem az iskolát úgy voltam vele, hogy el leszek itthon legalább egy hónapig, s pihenek legalább egy hosszút. Amivel nem is volt baj, de amikor az egy hónapból több hónap lett akkor jött a felismerés, hogy ha kiveszik az ember életéből a rendszer, szinte az egész napja szabad akkor hamar elunja magát, s úgy érezheti magát az ember, mint ha az idő megállt volna, vagy ha nem is állt volna meg, akkor legalább négyszer olyan lassan telne, mint hagyományos módon. Amióta viszont a jelenlegi munkahelyem dolgozom azóta viszont a helyzet pont fordítva van: hihetetlen gyorsan telik el az időm. Nem csak a szabadidőm, hanem a munkával töltött idő is, így gyakran vagyok fáradt, melyet próbálok alvással kompenzálni, hogy valamennyire bírjam a gyűrődést. Pont így eshetett meg, hogy gyakorlatilag egy hónapja nem történt semmilyen bejegyzés eme blogban. A fent említett dolog csak az egyik ok, a másik leginkább az, hogy uborkaszezon van, s nem is lett volna igazán miről írnom.
Többször futott át az agyamon, hogy kellene valamit csak firkantanom legalább azok kedvéért akik naponta látogatják a blogomat, de valahogy nem nagyon vitt rá a lélek, hisz nem nagyon volt miről írnom. Sajnálatos módon minden szériával naprakész lettem, s semmi nem maradt a nyárra. Mivel szinte állandó fáradtsággal küzdöttem, így kómásan nem igazán akartam leülni játszani, illetve egyetlen egy friss megjelenés sem keltette fel a figyelmemet. Mint ahogyan az előző bejegyzésemben is taglaltam elkapott a nosztalgia, így igyekeztem, hogy pár vágyamat ezzel kapcsolatban ki tudjam elégíteni.

Persze ahhoz, hogy meg tudjam őket valósítani szabadidőre volt szükségem, ami sajnos kevés volt. Igazából gyermekkoromtól kezdve két szakirány érdekelt leginkább: az egyik a tanári pálya a másik pedig a kereskedelem. Végül úgy hozta a sors, hogy az utóbbit választottam, s ebben szereztem szakmát. Hosszas keresgélés után végül sikerült elhelyezkednem ebben a munkakörben a jelenlegi munkahelyemen, viszont mivel több embert foglalkoztatnak, így végül el kellett fogadnom, hogy csak a ledolgozásra váró munkaórában van rendszer, de abban hogy hogyan és mikor dolgozom le, abban nincs. Leginkább ebből fakadt sokszor a fáradtságom, hisz több műszakos rendnek köszönhetően nem mindig tudom kipihenni magam, illetve nem mindig van kedvem a gép előtt ülni. De úgy döntöttem, hogy rengeteg stressz mellett muszáj kikapcsolódnom, így próbáltam minél többet szórakozni.
Az időjárás persze mindig befolyásolta. Többnyire iszonyatos meleg volt, így általában az esti séták vagy épp esti bicajozásokat mindig az esti órákra időzítettem, mert így volt alkalmam arra, hogy ki tudjam szellőztetni a fejemet, s valahol jól esett, ha éppenséggel egyedül tehetettem ezt meg, mert legalább tudtam kicsit relaxálni. Sokszor sokkal pihentetőbbnek tűnt, mint leülni és nézni vagy játszani valamit, vagy csak beszélgetni valakivel. Mindezek mellett persze sikerült pár kedvenc filmemet újranéznem, illetve az előző hónap egyik legnagyobb pozitívuma az volt, hogy sikerült kijutnom a strandra. Ez volt az első strandolás ráadásul, ahol nem égtem le, nem kaptam napszúrást, így ha minden jól alakul akkor hónap végén ismét tiszteletemet teszem kint, mert sajnos hosszabb szabadidőm már csak akkor lesz. Mindezek mellett pedig muszáj volt valamivel kitöltenem a maradék időmet is, s mivel sokszor maximum egy óra állt a rendelkezésemre, így úgy döntöttem, hogy sorozatra akarom fordítani. Amit már abbahagytam azt folytatni nem szerettem volna, s mivel az első évadokért rajongtam, s itt áll már mióta HD minőségben így végül ismét nekiültem a Lost-nak.

Az augusztusi hónap egyik pozitívuma az volt, hogy kicsivel több pénz ütötte a markomat, mint amennyi szokott. Ennek rendkívül örültem, s igyekeztem betartani azt, hogy ne legyen impulzus vásárlás, amit eddig sikerült is betartanom. Leginkább azért, mert úgy döntöttem, hogy a jövő hónapban esedékes születésnapomon meglepem magam egy videokártyával. Az előző teszi a dolgát, azonban be kell látnom, hogy két év múlva már nem biztos, hogy elegendő lesz, így úgy döntöttem, hogy ideje lecserélni. Okosan próbálom ezt megvalósítani, s nem szeretnék abba a hibába esni, mint a nagyobb költekezéseknél, hogy szinte alig maradt pénzem. Így ebben a hónapban egy bizonyos összeget megtartok a következőre, illetve a jelenlegi kártya eladásra kerül, így nem lesz annyira érezhető a költésnél az új alkatrész. Viszont arra figyeltem, hogy ez az információ ne legyen nyilvános, így erről kizárólag csak a szülők tudnak. Ugyanis kevesen tudnak csak különbséget tenni aközött, ha valaki örül valaminek, vagy ha rosszindulatúan dicsekszik.
Amikor megkapom a fizetést többnyire a közeli műszaki boltba megyek, s megnézem, hogy hátha találok valamit, ami megéri a pénzét, vagy pedig jó áron van. Az elmúlt két hónapban nem igazán találtam semmit, azonban pár napja sikerült belebotlanom olyan dolgokba, amelyeket nem igazán akartam ott hagyni. Első sorban rengeteg sorozatos DVD volt 1990 vagy még alacsonyabb forintos áron, s igazán tapadtak a kezemhez, de végül sikerült diadalmaskodnom, így visszatettem a helyükre. Igazából megvásároltam volna őket, de fel kellett mérnem a helyzetet, hogy nem lenne jó ötlet. Egyrészről mikor lenne rá időm megnézni őket, másrészről pedig a tévé Full HD felbontása miatt bűn lenne DVD-re áldozni, hisz nem hozná azt a minőséget, amit egy Blu-ray lemez tudna hozni. Mindezek mellett saját meglepetésemre sikerült fél áron elhoznom a Crysis 3at:

Egyelőre csak feltelepítés és elindítás történt. Az újra végigjátszás marad szeptemberre amikor is már meglesz az új VGA, mert így lesz mivel tesztelni. Falat kaparni nem fogom, hisz addig el fog telni munkával az idő. Tervezni nagyon előre nem akarok, mert menet közben szoktak bőven változni a dolgok. Amit szeretnék viszont, hogy ebben a hónapban még egy strandolást megejteni, illetve nagyon remélem, hogy szeptemberben még lesz olyan idő, hogy utoljára kilátogathassak egy kis “pancsikolásra”. Mindezek mellett persze igyekszek szemezgetni az új filmek közül, amelyekről időhiány miatt sikeresen lemaradtam, illetve továbbra is újranézni a régi kedvenceket.

A változás szele…

Már korábban is terveztem ejteni egy bejegyzést a “helyzetjelentés” kategórián belül, de eddig sem időm, sem pedig kedvem nem volt. Utóbbi leginkább azért, mert nem igazán voltam a toppon, mely a fáradtságból fakadt. A múlt hónap végén sikerült megfáznom, de mivel nem szerettem volna, ha karcsúbb lenne a fizetésem az átlagnál, ezért inkább talpon próbáltam kivinni a megfázásomat, hisz ha orvoshoz fordultam volna, akkor az azonnali hatállyal kiírt volna, amit eléggé a szívemen viseltem volna. Végül pár napot betegen mentem, így megváltás volt, amikor eljött a szabadnapom, s reménykedtem benne, hogy a következő munkanapra már rendbe is jövök.
Sajnálatos módon ez nem következett be. Ugyan a nátha jelentősebb tünetei elmúltak, de aludni nem tudtam, mert ahogy fekvő pozícióba helyeztem magam azonnal elkezdtem köhögni, így nem volt más választásom, mint két munkanapot kihagyni. Szerencsére ez nem látszott meg nagyon a fizetésemen.

Amiket elterveztem a hónapra azt nagyjából sikerült megvalósítanom, már ami az anyagiakat, s egyéb programokat illeti. Múlt hónapban nem sikerült, viszont most eljutottam a fogorvosomhoz, s örömmel vettem tudomásul, hogy a kezelésre szánt összegnek csak az egy harmadát hagytam ott, így aznap szerencsére tudtam jobban költeni. Habár hozzátartozik az igazsághoz, hogy fizetésem egy elhanyagolható része egészségügyi folyószámlán landol, melyről visszaigényelhető az orvosi költségek legyen az kezelés, gyógyszer. Csak ugyebár nem mindegy, hogy mikor kerül könyvelésre.
Amikor a kötelező gyakorlatomat töltöttem négy évvel ezelőtt örültem az összegnek, amit kézhez kaptam, mert így biztos volt, hogy a Budapesten történő fórumtalálkozóra fel tudok jutni. Akkor tettem egy ígéretet itthon anyámnak, hogy ha befejezem az iskolát, s lesz munkám, akkor majd meginvitálom egy ilyen útra, melynek a költségét teljes mértékben én fizetem, ami tavaly meg is történt. Már akkor is megszületett az elképzelés, hogy talán idén is fel kellene menni. Végül abban egyeztünk meg, hogy most szülői kirándulás lesz, s közösen összedobjuk a pénzt, azaz felezzük a költségeket, így nem megterhelő egyikünknek sem. Ugyanis tavaly igencsak érződött eme kirándulás anyagi szempontból olyannyira, hogy a júliusi hónapban nem is tudtam semerre sem menni, bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy sikeresen kimerültem, melynek következménye majdnem egy hetes táppénz lett. Idén igyekeztem elébe menni, hogy ezeket elkerüljem, így költség tekintetében ez volt a legjobb ötlet. Itthon maradva megpróbáltam elintézni mindent, hogy a megkapott hosszú hétvégém végül zavartalan lehessen. Az nem volt kérdés, hogy én is szeretnék ismét felutazni, s benézni az állatkertbe, csak kérdés az volt, hogy mikor, s kivel. Először a július volt kiszemelve, hisz következő hónapban igyekszem tovább bővíteni az asztali gépemet memória téren. Azonban szerencsémre kapóra jött némi túlóra, így viszont már biztosra vehető, hogy következő hónapban megejtem a budapesti “kirándulásomat” lévén sikerült már eldöntenem, s lefixálnom, hogy kivel fogom majd bebarangolni az egész létesítményt.

A legnagyobb elhatározás részemről nem a jövő havi programok, hanem személyiségbeli változásra való törekvés volt. Ugyanis az utóbbi időben észrevettem, hogy felvettem pár olyan szokást, ami nem túlságosan pozitív hatású rám, s ezt a munkahelyből sikerült átültetnem a magánéletembe. Munkakezdéskor megkapom mit kell majd csinálnom, s arra mennyi időm lesz. Ehhez viszont tartanom kell magam, ha tudom teljesíteni, ha nem. Nos, ezt gyönyörűen sikerült megvalósítani munkaidőn kívül is. Előző nap már többnyire megtervezem mit fogok csinálni, ha hazaérek, s arra mennyit időt szánok rá, s ugyanez igaz a pihenésre is, mint például az alvás. Amennyiben kiesek az adott tevékenységre fordított idő intervallumból, vagy pedig épp valami kiesik, amit előre terveztem akkor ezen kezd kattogni az agyam, hogy eltértem az tervemtől. Így úgy döntöttem, hogy csak a programok kapcsán tervezek, minden másnál pedig hagyom, hogy a kedv vezéreljen, mint annak idején.
Fentiekből fakadóan kizárólag a pesti út van tervbe véve, illetve még a strand, bár utóbbi a jó idő függvénye is. Elképzelhető, ha lesz értékelhető alkotás, akkor még szóba jöhet a mozi. Habár utoljára a Jurassic Park 3D-t sikerült megnéznem. Bevallom érdekes élmény volt moziban megnézni, bár továbbra sem tudom megszokni a csámcsogó közönséget. Itthoni szórakozáson nem nagyon kívánok változtatni. A sorozatok zöme leköszön májusban, s indul majd az uborka szezon. Nyárra nem maradt semmi pótolni valóm, így ahogyan befejezem a Jóbarátok újranézését feltehetően a Lost került terítékre, ha már megszereztem HD minőségben. Mindezek mellett játékok terén ismét a Tomb Raider korábbi részei lesznek terítéken. Jelen pillanatban a harmadik részt nyúzom, s körülbelül 80%-át sikerült eddig teljesítenem. Napvilágot látott a Metro Last Light, így ebből a szempontból unatkozni nem fogok.

…s eltelt ismét egy év!

Ahogyan az eddig eltelt évek alatt most sem marad el a szokásos évértékelővel egybekötött utolsó bejegyzés szilveszter napján. Bár továbbra sem kedvenc ünnepem a szilveszter. Főleg azért, mert számomra nem számít ünnepnek, s mindezek mellett egyszerűen kulturált szórakozási lehetőség nincs, ellenben petárdázók tömkelege, illetve részegek mindenfele az van.
Az ünnepek – de leginkább a karácsony – miatt rendkívül húzós volt ez az egy hónap, s egyben kimerítő is volt. Az egész leginkább olyan volt, mint egy hatalmas hullámvasút, melynek voltak jó részei, s voltak rosszak is. Természetesen ez igaz az évre is egyaránt.
Ami talán számomra a legnagyobb pozitívum, hogy úgy telt el az évem, hogy úgy kezdhetem immár az új évet, hogy egy teljes egészében ledolgozott munkaévet tudhatunk magaménak, így lassacskán már másféle éve van munkahelyem. Amire nagyon vártam mióta befejeztem az iskolát, de leginkább az volt a mozgatórúgója ennek az egésznek, hogy végre kicsit több pénzt fordíthatok majd magamra, s ezáltal a szórakozási lehetőségek tárháza kiszélesedik. Ebből a szempontból tavaly nagyon sok mindent megfogadtam, s java részüket sikerült is betartani.

Sajnálatos módon az új adótörvények és a munka törvénykönyve átírása engem is érintett elég érzékenyen, így nem csak a fizetésemen, de a munkakörülményeken, munkaidőn is meglátszott ez a döntés. Azóta próbálom ezeket emészteni, de kevés sikerrel. Azt hiszem kevés olyan ember van, aki könnyen el tudná azt viselni, hogy fizetése növekedjen bruttóban, de nettóban stagnáljon az előző évhez képest, ugyanis a különbözet adók formájában tűnne el. Arról nem is beszélve, hogy egyéb intézkedéseknek köszönhetően immáron úgy variálhatnak, ahogy akarnak. S sajnos ebből én is kaptam, így gyakran megesett, hogy úgy mentem dolgozni miközben belül imádkoztam, hogy össze ne essek a fáradtságtól.
Igazából hatalmas nagy terveim nem voltak. Hosszú tervezés után sikerült nyáron feljutni a pesti állatkertbe, ami számomra hatalmas élmény volt. Először még 2002-2003 körül voltam az osztályommal, amikor még lazán az általános iskolás padokat koptattam. Akkor sajnálatos módon már több pubertáló diák nézőpontja inkább a suttyomban vásárolt, majd megivott vodkára irányult, így teljesen felhőtlennek nem mondhatnám azt a kirándulást. Második alkalommal egy fórumtalálkozó kapcsán utaztam fel, s eléggé nagy csalódás volt. Első körben a probléma abból fakadt, hogy nem sikerült teljesen kipihennem magam, s az eredeti számú jelentkezőből elég kevesen bólintottak rá, s a fizikai találkozó kapcsán derült ki, hogy további tagokra sem kell számítunk hús-vér formában. Idén viszont kicsit következetes voltam, így a családi esemény címszóval utaztunk fel. Mivel nem vagyok korán kelő típus, így természetesen az utazás előtt sem tudtam magam kipihenni, de ennek ellenére jól éreztem magam. Ugyan többször szerettem volna kijutni, de már az is rendkívül nagy előrelépés volt tavalyhoz képest, hogy egyszer sikerült strandrolni. Ahogyan az lenni szokott nem hallgattam a bölcs tanácsokra, így sikeresen leégtem, melynek következtében majdnem három hétig kellett szenvednem annak a tüneteitől. Később sajnálatos módon lebetegedtem, így az kihatással volt a fizetésemre is, így valamikor szeptember végére sikerült ismét visszatérnem a régi kerékvágásba, de sajnos már akkor az idő nem volt olyan, hogy még egy utolsó, nyarat záró pancsikolást megeresszek.

Szórakozás szempontjából sem volt elhanyagolható ez az év. Év elején összeállt az általam csak erőműnek hívott PC konfiguráció, melynek köszönhetően kellemes órákat tudhattam magaménak. Év közben persze költöttem, ugyanis a tervezett dolgok mellé sikerült pár impulzus vásárlást is időzítenem. Első körben a régi monitorom került lecserélésre, majd időközben egy 2.1-es hangfalszett boldog tulajdonosa lettem. Utóbbi végül a tévé mellé került, s teszi rendesen a dolgát. Ebben a hónapban pedig egy Xbox 360-as kontrollert sikerült beszereznem a PC-mhez, így most már teljes kényelem ezen a téren. Ebből fakadóan rendkívül sok játéknak nekiültem, de csak kevésnek értem a végére a munkámból kifolyólag. Az utolsó három Tomb Raider (Legend, Underworld, Anniversary) mellett azért a Need For Speed: The Run, Lost: Via Domus és a Prince Of Persia: The Forgotten Sands is kipörgetésre került.
További pozitívuma az évnek, hogy ismét elkezdtem járni moziba. Az idei év sikerfilmjei nálam kizárásos alapon a Silent Hill folytatása, illetve a The Amazing Spider-man volt. Utóbbi már Blu-Ray lemezen fent található a polcomon. Ellenben a Prometheus hatalmas nagy csalódás volt. Digitális adathordozók terén idén sikerült egy Blu-Ray lejátszóra is szert tennem, így el is kezdtem az eredeti kópiák gyűjtését. 1-2 darabtól eltérően mindegyik akciós áron került megvételre. Ebből a szempontból legnagyobb öröm viszont a Jurassic Park trilógia kapcsán volt, melynek képi és hangvilága eszméletlen minőségűre sikeredett. Sorozatok sem maradtak el ezen a téren, de idén már csak hatot követek nyomon. A megcsappant szabadidőmben nem szeretnék kínlódni, így hosszú évek óta nézett sorozatok kerültek részemről kaszálásra. Ilyen a Supernatural. Idén több véget ér, így elég kevés maradt, amelyeket még nyomon követek. Kár.

Bízom benne, hogy a jövő évem is jövedelmező lesz, s nem lesz semmi komolyabb probléma. Tervek vannak, de jelentősen kevesebbek, mint tavaly ilyenkor. Szülői megbeszélés után szinte már majdnem biztos, hogy egy újabb tévé kerül megvásárlásra, így az enyém kerül át a szülőkhöz, mert az övék erőteljesen haldoklik. Mivel még használható, így havi szinten egy kisebb összeget vagyok hajlandó félretenni erre a projectre, hogy ha véletlenül beütne valami legyen hová nyúlnom, illetve ne csak pár ezer forintom maradjon. Emellett egy új kerékpár van tervben, mivel nemrég bicikli lopás áldozatává váltam. Ezek mellett március elején érkezik az új Tomb Raider, melynek a polcomon kell lennie. Nyárra pedig ismét egy állatkerti kiruccanás lenne az elképzelés, s mindezek mellett pedig strand. Rengeteg naptejjel, persze.

Szabadság, Szeretem!

Az elmúlt két hétben leginkább az járt a fejemben, hogy a betervezett szabadságomat valóban ki is tudjam venni. Mivel nem egy két napról van szó, így természetesen munka szempontjából igencsak sűrű volt a júniusi hónap vége, s e hónap eleje. Ráadásul ennek köszönhetően sikerült eléggé kifáradnom, lévén nem vagyok koránkelő típus, így az elmúlt napokban többször előfordult, hogy összevissza aludtam, annak ellenére, hogy huzamosabb ideig délelőtti műszakban húztam az igát. Ennek ellenére akadtak ugyan délutáni műszakok, de így az utolsó napokban már annyira nem akartam bemenni, hogy arra szavak nincsenek. De ennek ellenére erőt vettem magamon, s próbáltam maximálisat nyújtani, mint eddig.
Sajnálatos módon most önhibámon kívül sikerült szorosabbra a nadrágszíj hónap végén. Így igencsak unatkoztam itthon. Ugyan előző bejegyzésemben épp  azt ecseteltem, hogy már mindenbe belekezdtem szinte, s sorozatok terén a Lost pilot epizódját vettem elő. Körülbelül jó két hétig nem is ültem neki a következő epizódoknak, de végül az unalom rávitt. Természetesen a korábbi évadok ugyanúgy tetszenek, de hát ugye annak idején rongyosra néztem őket. Ellenben begyűjtöttem HD minőségben, s a kristálytiszta, élethű képnek egyszerűen nem tudtam ellenállni, így szépen elkezdtem ismét az epizódokat megtekinteni. Alig egy hét alatt eljutottam az első évad végéhez, s minden bizonnyal holnap be is fogom fejezni az első etapot.

Nagyon másra nem is volt se kedvem, se időm. Ugyanis nappal kánikula vagy épp zivatar volt, estére pedig nem sok erőm volt ahhoz, hogy bármit is csináljak. Annak fényében pedig főképp, ha másnap épp munka volt, ha pedig nem, akkor inkább aludtam délig. Persze annak is megvoltak a kellemetlen mellékhatásai.
Tervben volt, hogy a hónap utolsó hetében is kiruccanunk a strandra, de sajnálatos módon az első strandoláskor jelentősen sikerült leégnem olyannyira, hogy jó egy hétig fájt az egész hátam, majd pedig ismét egy hétig hámlott is. Persze ettől függetlenül dolgozni muszáj volt menni, így a munkaruha hatékonyan eltakarta a napégés szemmel látható bizonyítékát, ami egyébként pozitívum volt mindenképp, hisz így nem kellett a kollégák poénkodását hallgatnom az épp aktuális színem miatt. Persze a munkaruha ápol, véd, s eltakar, de ellenben baromira irritáló, ha az ember le van égve. Így általában két kiló kenőcsőt kentem magamra mielőtt még elindultam volna dolgozni, illetve szünetekben is igyekeztem magam hűteni. Ebből kifolyólag pedig a strandolás elmaradt. Mondjuk leginkább ott volt a probléma, hogy hónap végére nem sok pénzem maradt, így úgy próbáltam spórolni, hogy napvédő kenőcsöt nem vettem, mert sokallottam az árát. Persze tanultam az esetből, így máris beszerváltam egyet annak az eshetőségére, ha ismét strandolás lenne, ami a hétre van betervezve feltéve, ha nem viszi el az eső.

További pozitívum, hogy nem az utolsó pillanatban kell kapkodnom, hisz egy nappal előbb megkaptam az aktuális fizetésemet. Ennek rendkívül örültem, hisz eredetileg egy budapesti “kirándulás” van betervezve erre a hétre, s nagyon drukkolok, hogy meg is valósuljon. Körülbelül három évvel ezelőtt voltam utoljára, s úgy gondoltam, ha majd összejön a munka mindenképp szeretnék még egyszer felmenni, s körbenézni az állatkertben. Mert rossz időben nyilván inkább otthon ül az ember, de jó időben ez nem tanácsos, s szeretném kihasználni most az alkalmat, hogy anyagi lehetőségeim is megengedhetik azt, hogy ne kelljen a négy fal közt roskadnom, mint tavaly, amikor munkanélküli voltam.
Ebben a hónapban is igencsak meg kell gondolnom, hogy mire költök. Ugyanis eléggé húzós lesz a pesti út számomra, továbbá hónap végére két fogorvosi kezelés vár rám. Feltehetően kevesebbet hagyok ott, mint amennyit rá szeretnék szánni, de inkább kerüljön kevesebbe, mint többe. Így a szabadság végén majd szépen kell megint egy kis beosztást csinálnom az anyagiak terén. Habár a következő hónapom jobb lesz anyagiak terén, s ott kell majd okosnak lennem. Ugyanis jelentős összeg üti majd a markomat az adó visszatérítésből, amit egyébként megkaptam volna, ha lettek volna olyan kedvesek szólni, hogy az adóbevallásom nem érkezett be, ami számomra rejtély, hogy miért, hisz ajánlva lett feldobva bőven a határidő előtt. Nem morgok, hisz így jobban jön ki a lépés, ugyanis augusztusra strandoláson kívül semmi mást nem tervezek. Ami anyagilag jelentősebb összegű kiadás, az a Terminator – Fémdobozos Blu-ray kiadása, amit már elő is rendeltem. Eléggé megfogott a HD és a Blu-ray világa. Eddig három filmet vettem meg. Igaz, akciós áron volt mind. Habár most is nyúlt volna a kezem az Avatar bővített kópiájáért, de inkább meggondoltam magam. Ugyan fájt a szívem otthagyni, mert rendkívül jól nézett ki a doboz, de viszont büszke voltam magamra, hogy tudtam megálljt parancsolni magamnak.

Bővülő gyűjtemény…

Annak idején kissé irigyen tekintettem azokra, akik rendelkeztek olyan anyagi háttérrel, hogy eredeti kiadásokat tudjanak vásárolni.  Természetesen jómagam is hódoltam ennek a szenvedélynek, de alacsonyabb költségvetésből. Azonban mióta elkezdtem dolgozni lehetőségem nyílt arra, hogy ezen a téren is tudjak áldozni bizonyos dolgokra.
Az első hónapokban szükséges technikai eszközökre költöttem: először is beújítottam egy Full HD-s tévét, mely ugye megkövetelte a HD tartalmakat. Így következőleg számítógépet kellett fejleszteni, majd végül beújítani egy Blu-Ray lejátszót is, amit szerencsére egy akció keretében egy DVD lejátszó áráért sikerült újonnan beújítanom. Szerencsére nagyobb beruházásoknak vége, így lehetőségem nyílt bővíteni a már meglévő gyűjteményemet.

Először is játékok terén akciós áron alig két ezer forintért vásároltam meg az Alien vs. Predator 2010-es akciójátékot, ami annak idején rendkívül elnyerte a tetszésemet, habár újrajátszásra időm még nem volt.

Korrekt vételnek tartom. Maga a játék két lemezen található, emellett pedig egy pofás kézikönyv is jár mellé. Mivel LV (Legjobb Választás) kiadásról van szó, így sajnálatos módon maga a könyv fekete fehér, de ennek ellenére nem érzem azt, hogy ez csorbát ejtene a kiadványon. Arról nem is beszélve, hogy elég részletes leírást ad a játékról. Egyébként is örültem, hogy ráakadtam ennyiért, hisz letöltő oldalakon több gigabájtnyi telepítője van, így annak idején egy összevissza tömörített verziót birtokoltam, melynek telepítése hozzávetőleg majdnem egy óra…
Lévén itt lóg a fejem felett a szabadság, s az előrejelzések is azt sugallják, hogy rossz idő lesz, így a héten mindenképp teszek vele egy próbát, hisz mai a beszerezés. Továbbá az is eszembe ötlött, hogy eredeti lemez révén lehetőségem lesz a multiplayer mód kipróbálására is. Feltéve, ha ennyi idő elteltével vannak még online szerverek.

Másik kedvencem volt annak idején a Lost: Via Domus. Tetszeni tetszett, de nem volt se időm, se kedvem arra, hogy ismét nekiüljek és végigvigyem, pedig tényleg megérne még egy végigjátszást.

A kiadványt ezer forintos áron szereztem meg. Ami rögtön feltűnt nekem, hogy a “Via Domus” eltűnt a játékborítóról, így az a sanda gyanúm támadt, hogy ez egy másik kiadás már. Szerencsére eddigi tapasztalataim alapján maga a játékban semmiféle változás nincs. És ez természetesen mindenképpen pozitív számomra.
Azért azon rendesen felröhögtem, hogy a hátoldalon az szerepel, hogy magyar nyelvű kézikönyvvel is rendelkezik a kiadás, de valójában csak egy négy lapos tájékoztató az egész. Ennek ellenére nem bántam meg a vételt. Főleg, ha hozzáteszem, hogy foghúzás után magamat ezzel leptem meg fájdalomdíjul. 🙂