A séta hónapja

Én az a fajta ember vagyok, aki sajnos nem tud a fenekén megülni, s egész nap a négy fal közt ülni. Sajnos a járvány jelentősen rányomta a bélyegét a kiruccanási lehetőségekre, de az augusztusban sikerült teljesítenem több, mint 100 km-t, ami talán több is lehetett volna, ha nem felejtem el bekapcsolni az egészség applikációt a telefonomon. 

A hosszú hétvége

Abban a szakmában, és munkakörben, amelyben dolgozom olyan, hogy “hosszú hétvége” konkrétan nincs. Van a fizetett ünnepnap és csókolom. Én választottam ezt, tehát semmi jogom nincs panaszra, és igazából nem is nagyon szoktam ezen rugózni. Azzal kapcsolatban viszont szoktam szót emelni, hogy ez mennyire rányomja a bélyegét nálam a szórakozásra. Azaz általában délutános vagyok, aminek köszönhetően oda az egész napom, s a műszak végén nem marad más alternatív szórakozás, minthogy egyedül hazapattyogjak, vagy pedig internetezzek, filmet nézzek. Hiszen későn már senki nem ér rá. A legtöbben délután érnek rá, munka után. Én pedig pont akkor dolgozom. Ez minden bizonnyal változni fog, hogyha a munkakör változás létrejön, ami jelen pillanatban kizárólag a kolléganőm állapotán múlik, hogy hogyan is fog haladni a várandóssága, és komplikáció mentes lesz-e. Mindezek mellett pedig ott vannak a hétvégék, amikor szintén dolgozok általában, így pedig elég nehéz programot szervezni. Azonban most sikerült, s kifejezetten örültem a kirándulásnak, ami indult Pilisszentlászlóról, s folytatódott gyalogtúrában. 

Az útvonalterv nem volt más, mint hogy elsétáljunk Visegrádi várig, így gyakorlatilag több órát sétáltunk az erdőben. A kilátos, s a nyugalom nagyon jó volt, s annak kifejezetten örültem, hogy a saját “ritmusomban” tudtam haladni. Ugyan kicsit fárasztó volt, de harcedzett voltam sétában, így nagyon örültem, hogy végre szép panorámát láthatok. 

Szerencsére nem esett az eső, habár tény, hogy nagyon szeles idő volt. A kilátás tényleg jó volt, s visszafelé pedig komppal mentünk át a túloldalra, ahonnan vonattal jöttünk vissza a fővárosba. Így utólag lőttem egy képet a várról: 

Volt egyszer egy kirándulás

Amíg otthon éltem többnyire két dolog volt, ami zavart. Az egyik a munkabér, amelynek mértéke nem tette lehetővé az elköltözést, továbbá a városban való különélését, valamint az önálló élet fenntartását. Mindezek mellett pedig problémát okozott a szórakozás, és a kimozdulás. Azaz vagy nem volt rá lehetőség, vagy pedig nem volt rá partner. A fővárosba való költözés ezt a dolgot kiküszöbölte, hiszen mindkét szempontból elég jól állok. Ezért az augusztusban a zempléni hegységbe mentem túrázni.

Gyönyörű kilátást kaptam az útért cserébe, s annak ellenére, hogy kevés emberrel találkoztunk, és szinte minden nagyvárosi dolgot hátrahagytunk jól éreztem magam. Nem csak a levegő frissessége, de maga a természet is feltöltött, arról nem is beszélve, hogy a bandukolás közben igyekeztünk felfedezni mindent. Természetesen rengeteg fotót készítettem, hiszen tetszett mind a regéci vár, mind pedig a csordogáló patak.

A sziklás részekre jómagam nem mertem felmászni, inkább csak távolról csodáltam, s bíztam benne, hogy a velem tartók nem fognak leesni, miközben igyekeztek a legjobb, és a leglátványosabb fotókat készíteni magukról.
Állatok visszafogottan jelent meg. Elsősorban békák, őzek, s madarak voltak azok, amiket láttunk, meglestünk.

A környezetben egyetlen egy dolog lepett meg, amikor az erdő közepén találtunk egy elhagyatott faházat. Nem a legjobb állapotban volt, de nem is a legrosszabban. Érezhető volt, hogy szándékosan nincs elbontva, de minden bizonnyal én egy éjszakát nem töltenék el benne.

Ideiglenes búcsú a tavasztól

Nagyon örültem annak, hogy megérkezett idén elég hamar a tavasz. Annak legjobban, hogy végre úgy mehettem akárhová, hogy közben nem fagytam szét. Sajnos változatos volt az időjárás az elmúlt hetekben (reggel megfagytál, délután megsültél), s talán ennek is volt köszönhető, hogy alig egy hónappal a megfázásom után ismét megfáztam.
Most természetesen nem mentem orvoshoz, hiszen komoly láz nélkül megúsztam a dolgot, viszont szembe kellett néznem azzal, hogy a húsvétot minden bizonnyal a négy fal közt kell töltenem, hogy minél jobban kikúráljam magam. Igazából egy röpke egy órás séta még belefért volna, de a szeles időnek köszönhetően ezt passzoltam. Azonban a mai nap engedett némi lehetőséget, hogy ki tudjak mozdulni, mert elég meleg volt, s a szél is alább hagyott. Így a közelben lévő élővíz csatorna mellett lesétáltam másfél órát. Persze emellett fotóztam is:

Ideiglenesen búcsút vettem ma a tavasztól, hiszen az előrejelzések alapján két hétig eléggé szeles, s csapadékos időjárás kezdődik, aminek azért annyira nem örülök. Miközben itthon voltam szinte minden jelenleg futó sorozatommal naprakész lettem, továbbá bepótoltam a már régóta megnézésre váró filmeket. Igaz, ebből kapásból négyet a felénél ki is kapcsoltam az érdektelenség miatt.
Még márciusban írtam, hogy már befejezett szériákat kezdtem el nézni, de aztán végül ezek közül maradt az ER, azaz Vészhelyzet. Aztán meglátom hogyan haladok vele, mert régen nagyon szerettem. Minden bizonnyal az első évaddal végzek, ha valóban rossz idő lesz. De bízom abban, hogy két hét múlva napi szintűvé tudom tenni a mozgást.

Akkor most magabiztosan felszállok arra a bizonyos szopórollerre!

Ha keresnem kellene, hogy melyik nyár volt az, ami számomra a legjobban telt el szinte mindenféle malőr nélkül… hát talán az általános iskolás éveim jutnak eszembe. Ugyanis szinte mindegyik nyáron volt valami, ami kesernyés emléket ébresztett bennem. Tény és való, hogy szinte a tavalyi volt az egyik olyan, amelyik eléggé nyomorúságosnak végződött, ugyanis hiába volt munkám, keretesem, s emellett megfelelő mentális, fizikális állapot, ha úgy jöttek az események, hogy minden komolyabb tervem meghiúsult.
Valahogyan pontosan ugyanez jutott eszembe tegnap is. Első körben már jó előre féltem ettől a hónaptól, hiszen a teljesítendő munkaórák száma kissé magasabb volt, mint az átlag. Mindezek mellett pedig bravúrosan sikerült a szabadságom jelenetős részét augusztusra áthelyeznem, melynek köszönhetően az elmúlt három hónapban kizárólag pihenőnappal voltak jelölve azok a napok, melyeket itthon töltöttem. Sok jót nem vártam, ámbár a beosztás kézhezvétele után enyhe sokk ért, hogy függetlenül az anyagi helyzetemtől bizony ebben a hónapban nem sokat fogok házon kívüli szórakozással tölteni.

Ami viszont tény volt számomra, hogy idén is muszáj valamerre kimozdulnom, így a júliusi terv első körben a kecskeméti fórumtalálkozó összehozása, illetve azon való megjelenés, mely jelenlegi percében is megvalósulni látszik. Ám teljesen biztos akkor lesz, ha ténylegesen nem jön közbe semmi, s holnap korán reggel pattyoghatok a buszhoz lelkesen. Mindezek mellett sajnos a pihenőnapjaim száma, elosztása horribilisnak mondható, így nagyjából egy, vagy jó eséllyel két strandot tudok összehozni. Az augusztusi pesti utazás viszont egyelőre labilis, mint a kutya vacsorája, ugyanis ismételten nem sikerült betartanom a vásárlás kapcsán felállított szabályt. Annak ellenére, hogy tavaly milyen esküt tettem tegnapi nap folyamán egy Huawei P8 Lite boldog tulajdonosa lettem.

HUA_P8_lite_white_group_04-41db98f6ed35af9eLegalább egy hetet gondoltam azon, hogy vajon vásároljak-e újabb mobil készüléket. Nyilván eme vásárlás negatívan hatással van arra az összegre, melyet költésre tudnék fordítani. Ámbár tény, hogy egy fokkal jobb helyzetben vagyok, mint tavaly, de hatalmas kételyeim támadtak, s szinte az utolsó pillanatig nem tudtam eldönteni, hogy mit is tegyek. A beosztásom egyébként sem volt valami jó, így eme hónap úszik minden tekintetben, ami már a szórakozást jelenti, hiszen úgy lettek elosztva a napjaim, hogy bizony erősen meg kell gondolnom, hogy mikor hova megyek. Kicsit olyan érzésem van, mint amikor kisiskolás voltam, s délutánra nem tervezhettem komolyabbat, mert korán ágyban kell lenni, márt másnap iskola. Azt gondolom, hogy ezzel elmondtam mindent.
Ha a Fotók kategóriára kattint bárki, akkor leírható rólam, hogy szeretek megörökíteni olyan dolgokat, amely valami szempontból számomra érdekesek. Ehhez viszont az esetek többségében a mobilomat használtam. Sajnálatos módon a tavalyi készülék is csak megütötte azt a szintet, hogy használható legyen ebből a szempontból. Így kellemes meglepetés volt nekem, amikor a készüléket a kezembe fogtam, s csak komoly tesztek, videók után kezdtem el azon gondolkozni, hogy feladom a Sony-ba vetett hitemet. Főleg azért, mert ha valóban számomra elfogadható készüléket keresek hardveres szempontból, az sajnos csak a Z széria lenne, melynek kereskedelmi ára továbbra is százezer felett van bőven. Feltéve, ha normális boltból, s újonnan akarom megvásárolni. Tegnapi nap végül megkaptam a fizetésem, s nagyon gondolkoztam mi legyen. Még pár telefont is megeresztettem, mert tanácstalan voltam. Szinte biztos voltam, hogy ilyen készüléket szeretnék a jelenlegi helyett, így végül logikusan döntöttem: a júliusom szét van barmolva munkanapok és a pihenő napok gusztustalanul aránytalan elosztása miatt, így lényegtelen, hogy egy napon nyolc, vagy tizenkét órát húzok le, hiszen nem nagyon tudnék kimozdulni. Ebből fakadóan túlórákkal nem vesztek el programokat. Másfelől pedig megvoltak a saját egyéni kedvezményeim, kuponjaim, hogy az átlag vásárló mellett legalább tízezer forinttal olcsóbban hozzájussak egy normális üzletben. Ellenben ha megvárom még lemegy az ára (saccolva két-három hónap) lehet GSM boltokra, s online rendelésre lennék szorítkozva. Így lehet szürke importot kapnék szinte semmi garanciális háttérrel. S persze kedvezmények nélkül.

Hosszabb számolgatás után úgy döntöttem, hogy ebben a hónapban tudok vállalni annyi túlórát, hogy augusztusban már ne kelljen fillére kiszámolnom a pénzemet. Augusztusra beírt egy hetes szabadságom miatt pedig abban a hónapban is tudok vállalni plusz órákat, hogy közben nem cseszem szét a nyaram, s töltöm az egész időmet a munkahelyemen, vagy itthon. Szeptemberre pedig ismét tudok további programokat tervezni.
A mai napnak egy részét rászántam a tesztelésre. Persze egy kicsit szoknom kellett a készüléket, mely kétszer jobb hardveres teljesítménnyel rendelkezik, mint az előző. Ámbár tény, hogy ami legjobban megfogott benne (az ár mellett persze, ami nem érte el még így sem a száz ezres tételt) a kamera. Pár képet lőttem vele.

IMG_20150710_142046 IMG_20150710_142136 IMG_20150710_142232

Mivel sem időm, sem energiám nem engedte, így igazából csak itthon tudtam lövöldözni vele. Az igazság az, hogy annak ellenére, hogy páran lehordták a kamerát én meg vagyok vele maximálisan elégedve. Nem tökéletes, de az én igényeimet maradéktalanul kielégíti. Végre van lehetőségem arra, hogy ha valóban egy jó fotót készítek azt ki tudom tenni háttérképnek a számítógépen úgy, hogy ha átváltok valami miatt TV-re, akkor azon a kijelzőn nem virít bele a pofámba az adott kép hibái.

Sajnálatos módon a múlt havi betegeskedésnek, illetve az e havi beosztásnak köszönhetően kimozdulni nagyon nem tudtam sehová, de még itthon sem tudtam elfoglalni magam rendesen időhiány miatt. A hónap elején el tudtam menni a moziba, illetve még pár sorozat premiert be tudtam csekkolni. Játékok terén a helyzet nem rózsás. Egyedül az Uncharted trilógiának ültem neki, ami nagyjából annyi szórakozást jelentett, hogy nagyjából fél órát játszottam az első résszel.
Szorítós lesz ez a nyár, de bízom a legjobbakban. Főleg az augusztusban. Szikla szilárd tervem, hogy ezen a nyáron még kétszer mindenképpen teszek egy kört a strandon.

Kezdődik a bicaj szezon!

Ebben az évben alig vártam, hogy ismét eljöjjön a jó idő. Leginkább azért, mert eléggé felemás évkezdésben volt részem, s szerettem volna igazán hódolni a hobbijaimnak, melyekből leginkább azoknak sikerült – legtöbbször rossz idő lévén -, melyek fedett helyszínekhez köthető sajnálatos módon.
Annak nem nagyon örültem, hogy idén szinte elmaradt a tavasz, s máris nyár eleji helyzet állt elő. Leginkább pont azért, mert elviselhetetlen volt a hőség, amit sokszor kellett átélnem a buszozáskor. Sajnálatos módon ez kicsit meg is viselt, hiszen nem nagyon tudtam az öltözködésemet ehhez az időjáráshoz igazítani. Ugyanis vagy nagyon fáztam, vagy pedig nagyon melegem volt. Eme kettős dolog pedig korántsem volt jó számomra. Ami leginkább zavart, hogy a meleget egyébként sem szeretem, kivétel ez alól a strandon való időtöltés, melynek egyelőre még nem láttam esélyét ebben a hónapban. Azonban a bringámat már előkaptam, s igazán tapasztaltam, hogy nem ártana egy erősebb, s minőségibb darab a fenekem alá. Azonban a tegnapi napon teszteltem magam, hogy mennyire is sikerült eltunyulnom a téli időszak alatt, ami ezt a hobbimat jelenti:

bk_screenshot

Végül úgy döntöttem, hogy a szokásos utamat fogom megtenni, azaz a helyi élővíz mellett lévő kiépített bringa úton fogok majd végig kerekezni. Helyette azonban úgy döntöttem, hogy megtekintem azt a helyet, ahol még óvodás koromban éltem. Tudni illik, hogy annak idején anyagi szempontból jövedelmező volt tanyán élni, így úgy gondoltam megnézem meg-e van-e az ingatlan. Odáig nem jutottam el, de megtudtam, hogy a város másik végében bizony nem kis zöld övezet van ráadásul horgásztavakkal megtűzdelve:

p000 p001 p002 p004 p005

Horgászni nem szeretek, ellenben lubickolni a vízben imádok olyannyira, hogy onnan szinte ki sem lehet parancsolni. Amikor megláttam, hogy mennyi vízlelőhely van a közelben akkor arra gondoltam, hogy mennyire jó lenne ide kijönni, s fürdeni egyet. Egyrészről hetente többször is meg lehetne oldani, s másrészről pedig ingyen lenne, így jelentős összeget spórolnék meg, ha ezt összevetném a strand belépő árával. Másrészről pedig nem kellene azon gondolkoznom, hogy mennyit is tudnék eme víz iránti szenvedélyemre költeni, ha a strandot venném célba. Azonban az utolsó képen tökéletesen jól látszik, hogy ez a tervem is kilőve. A kis kosz még nem is szegné kedvemet, hisz itthon egyébként is megfürödnék (mielőtt még bárki belekötne ebbe a gondolatmenetbe jobb, ha mindenki belegondol abba, hogy a strandon a medencébe a többség a szükségleteit elvégzi), de jól látható, hogy sajnos tele van szeméttel. Így minden bizonnyal nem épp lábbal jönnék ki onnan.

Szeretnék minél több időt fordítani a szenvedélyemnek, de azt alapul kell vennem, hogy egyrészről van anyagi oldala, másrészről pedig a munka az, ami gátat vet ennek. Hiszen az időm java részét sajnos ott töltöm. Ráadásul elkezdődtek a szabadságos hetek, azaz a kollégák szépen elkezdenek elmenni szabadságra. Ezzel nekem nem is lenne gondom, de én úgy gondolkoztam, hogy majd mindenki nyáron akar menni. Eme véleményem megdőlt már akkor, amikor a kezembe vettem a májusi beosztásom. Így sajnos azzal kell szembe néznem, hogy két hetem is olyan, ahol gyakorlatilag ki fogom dolgozni a belemet is. Ráadásul még júniusra sem terveztem semmit, így minden bizonnyal jövő hónapban is majd fogni fogom a fejem a munka mennyiségén.
Következő hónapban mindenképp szeretnék egyszer eljutni a moziba, illetve a strandot sem szeretném kihagyni. Itt annyi problémám van, hogy nem tudom, hogy vajon mit is tartsak a szem előtt: a társaságot, vagy pedig a pénzt? Ha a pénzt, akkor egyértelműen egyedül megyek el, hisz egyedül is jól tudok szórakozni, ugyanis nekem az a lényeg, hogy a vízben lehessek. Ekkor viszont remekül vissza tudom magam fogni fogyasztás terén magam. Azonban, ha a társaságot veszem alapul, akkor minden bizonnyal fogyasztani fognak, melynek köszönhetően legalább egy strand belépőnek az árát el fogom üdítőzni, fagyizni, meg hamburgerezni…

…egyelőre még nem döntöttem mi legyen, de két hét múlva minden bizonnyal már tudni fogom.

Hanyatló munkakedv, avagy nálam ilyen a tavaszi fáradtság

A hónap elején örömmel vettem, hogy végre tényleg megérkezett a nagybetűs TAVASZ, amivel kapcsolatban csak annyi megjegyezni valóm volt, hogy gyakorlatilag egy laza strandolás is beleférhetett volna, hiszen olyan meleg volt mikor visszatértem a kutyasétáltatásból nekem is lógott a nyelvem.
Egyetlen egy negatívum ért ezzel kapcsolatban, hogy ez az állapot tartott talán 2-3 napig, amikor is ismét megérkezett egy hidegfront, melynek köszönhetően esős, hideg időjárás vette ismételten kezdetét. Én pedig jelen helyzetben örültem annak, hogy legalább egy-két napot itthon tölthetek, mert bizony rossz időben nem nagyon esik jól bemenni dolgozni. Mondjuk egy igaz a jó időre is. De, ha alaposan belegondolok, akkor sehogy sem akarok bemenni dolgozni. De ugyebár muszáj.

Eme hónap ismét a megszorításokról volt igaz, hiszen bő egy hónappal ezelőtt összeállítottam egy majdnem új gépet, melynél többletköltség keletkezett annak köszönhetően, hogy voltam oly bátor és elszánt, hogy egyedül szerettem volna megjavítani az alaplapot. Mely olyannyira jól sikerült, hogy garancia vesztéssel járt, illetve egy teljesen más típust kellett vennem. De ugyebár az ember kizárólag a saját hibájából tanul.
Ennek köszönhetően bekorlátoztam magam, s ebből fakadóan pedig kizárólag nem költséges elfoglaltságokat kereshettem magamnak. A vasárnapokat kivéve szinte az összes szabadnapom hétköznapra esett, melynek leginkább azért örültem, mert nagyon elintézni valóm nem volt, így a délelőtt, s a kora délután az enyém volt teljes mértékben. Persze ezt ki is használtam, hiszen szinte az összes sorozattal szintre kerültem, s mindezek mellett pedig a már régóta megtekintésre várt filmeket is bepótoltam. Habár egyiktől sem estem hanyatt.

Egyetlen egy dolog volt, amely beárnyékolta a hónapomat: a beosztásom. Sajnálatos módon megint kaptam egy olyat kézhez, amely nem volt túl alkalmazott barát, s ennek köszönhetően darabosak lettek a pihenőnapjaim, munkanapjaim. Noha ennek egyik oka a vasárnapi zárva tartás, hiszen nekünk kereskedelemben dolgozóknak is jár a szabadnak. Ennek egyik melléfogása az, hogy gyakorlatilag túlóráztam is párat, hogy majd a májusi fizetésemen ne látszódjon meg az, hogy nincs vasárnapi pótlékom. Azért kicsit dühített, hogy most többet kell dolgoznom azért az összegért, amit kevesebb munkával megkerestem lazán két hónappal ezelőtt.
A fentiekből fakadóan pedig szinte kihullott belőlem az energia, hiszen nem nagyon tudtam feltöltődni az egy, illetve maximum két napos pihenőnapjaim alatt. Az első napom többnyire nyekergéssel telt, s nagyjából a délutánra, estére szedtem össze magam. Másnap pedig ugyebár már készülni kellett a következő napra. Ebből fakadóan összegeznem kellett, hogy milyen a munkahelyi közösség, illetve mennyi időt is vesz el a bejárás. Ennek együttese alkotta meg azt a döntést, hogy bizony helybéli munkahelyet kell keresnem magamnak, nincs mese. Egyelőre semmiféle lehetőségem nincs, de nem adom fel, s bízom benne, hogy legrosszabb esetben év vége fele sikerül is megszabadulnom a jelenlegi helyemről. Persze a fő cél, hogy ne menjek “sz*rból f*sba” című jelenség. Arról már nem is beszélve, hogy jövő hónapban majd mennyit kell dolgoznom.

Különösebb terveim nem akadtak a nyárral kapcsolatban. Pontosabban egy fixnek vélhető elhatározás: kerékpár nekem az életem. Azonban a három évvel ezelőtti vásárlás nem bizonyult jónak. Hiszen érvényesült az “olcsó húsnak…” dolog, így végül eldöntöttem, hogy nagyjából egy fizetésnyi összeget szánok kerékpár vásárlásra, s ha jól megy, akkor idén szeptemberben megvásárolom. Természetesen kizárólag csak kerékpárboltban! Utána pedig indulhat a kirándulások tömkelege egészen addig, míg az idő engedi.

A vizuális szórakozások éve volt 2014!!!

Mióta elindítottam a blogomat (amit egyébként előszeretettel vezetek még öt év után is) szinte nálam már hagyományként nőtte ki magát, hogy az év utolsó napján általában petárda, s tűzijáték helyett egy bejegyzést “lövök” ki a virtuális térbe. Egy amolyan évösszegzőt, hogy milyet is hagyok magam után. A fél év tized alatt most jött össze először, hogy ezt nem az év utolsó, hanem a következő első napján sikerül véghez vinni.
Fentieket annak köszönhetem, hogy az év utolsó napján is dolgoztam. Bizonyos korig nálam nagy varázsa volt a szilveszternek, s igencsak vártam a csodát, ami nem jött el. Először azt gondoltam, hogy azért, mert itthon vagyok. Mikor elértem egy kort akkor már lehetőségem volt, hogy elmehessek itthonról, s szentül megvoltam győződve arról, hogy mennyire is jól fogom magam érezni lévény tudtam, hogy milyen társaságba megyek. Utóbbi azon az estén persze “felhígult”, így már olyanokkal is körül voltam véve, akit nem ismertem. S mivel én negatív példák tömkelegét látva nem fogyasztok alkoholt, így kissé kínos volt alkoholtól bepörgött emberek között lenni. Ebből fakadóan pedig nem csak munkanapot, de még túlórát is vállaltam. Amivel nem lett volna gond, ha műszak közepén nem fájdul meg a fejem, s nem tart egész nap. Így számomra nem az volt az elsődleges, hogy hogyan is jutok haza a sok eszement házi bulizós, s berúgott, illetve petárdától eufóriában úszó emberek között, hanem hogy egyáltalán ekkora fájdalommal haza jutok-e. Utóbbi sikerült, habár az elalvással gondok voltak a tűzijáték, s a petárda zaja miatt.

Visszakanyarodva a bejegyzés címéhez ugyanazt kapta, mint tavaly. Annyi különbséggel, hogy míg tavaly erősen kérdőjeles volt cím, addig az idei kapott három felkiáltó jelet. Okkal.
Az év nem telhet el sorozat nélkül! Így volt ez a tavalyi évben is, de mivel az első hónapban még minden sorozatom szüneten volt, így nem volt kérdés, hogy egy korábban általam már abbahagyott kap egy újabb esélyt. Ez volt a South Park, ami talán bírta tíz évadig, hogy aztán ismét földbe álljon nálam. Mindezek mellett persze nem bírtam magammal, így vásárlásból sem parancsoltam megálljt magamnak. Egyrészről beújítottam magamnak egy új telefont, Xperia L-t, másrészről pedig régóta dédelgetett álmom vált valóra a gameplay videókat megtekintve sokszor: Uncharted playstation exkluzív játék vált elérhetővé számomra, hogy megvásároltam az első játék konzolomat Playstation 3 formájában. Erre ugye rákontráztam még februárban, ugyanis a Tomb Raider Trilogy és a The Last of Us érkezett meg ugyanerre a konzolra. És ezek után jött egy huzamosabb szünet.

Legyünk őszinték: senki sem szereti a kisebbségeket. És most elsősorban a bőrszínre gondolok, akik hazánkat szépen lassan, de biztosan belepik. Na már most szerintem senki sem örülne, ha a szomszédságába egy ilyen ember/emberek költöznének, így nálunk is így volt. Arról nem is beszélve, hogy volt olyan, amikor naponta többször is megjelentek. Ebből fakadóan pedig nem tudtunk mit csinálni, s meghoztam a döntést: mivel jelen pillanatban a családban legalább két aktív dolgozó van, így egyértelmű, hogy keresni kell egy alternatív megoldást. A költözést. Én voltam az, aki azt javasolta, hogy hitelt próbáljunk, de lehetőleg okosan. El is kezdtünk efelé haladni. Mindezt azután, hogy elvileg lett volna hova menni, de ott a költözés előtt két héttel jelezte a tulaj, hogy kutya oda nem mehet (mindezt úgy, hogy lassan minden készen állt, hogy oda menjünk). Így végül egy másik ház lett kinézve, melynek már a költségei is nagyok voltak, így sajnos ezen a nyáron kirándulás, strand nem volt, hanem csak séta, meg biciklizés.
Ezeknek ellenére azért megpróbáltam kikapcsolódni, így végül maradt a mozi, mert azt tartottam az olcsóbbik megoldásnak. A The Amazing Spider-man 2, illetve a Godzilla is jó döntésnek bizonyult, habár tetszett mindkettő, de Blu-ray árukat kicsit magasnak találtam, így egyelőre megvárom a leárazást, hogy megvásároljam. Azonban a Dawn of The Planet Of The Apes valóban minőségi anyag volt, amely már itt is van a polcomonIdőközben pedig csináltam egy olyan akkora marhaságot, melynek köszönhetően azt a maradék esélyt is eljátszottam, hogy a nyáron valamilyen programom lehessen. Lényegében netről rendelt telefonom meghibásodott minden előjel nélkül egyik napról a másikra, így elkapott az ideg. Azon leginkább, hogy nem akarták javítani, hogy ahelyett, hogy vártam volna két napot, míg kihisztizem (ami egyébként részemről, mint vásárló teljesen jogos volt) azonnal elmentem a MediaMarkt-ba, s ott is mondogattam a szövegemet, hogy netről nem veszek soha többet semmit. Ugyanaz a telefon nem kell, így végül lett egy picivel erősebb Xperia SP telefonom. Igazából sikerült kiharcolnom a telefonom megjavíttatását, így végül azt sikerült eladnom, így a vételár felét a jelenlegi telefonomból visszakaptam.

Miután a kisebbséget sikerült “legyőzni” jogilag, így végül a házvásárlás teljesen lefújásra került, így megpróbáltam anyagilag rendbe jönni. Az időjárás nem kedvezett, így ismét a vizuális szórakozások voltak a célpontok. Így például a Harry Potter sorozat Blu-ray-en teljessé vált, illetve a játékfüggőség is teljes képet kapott az exkluzivitás terén. Azaz gazdagabb lettem ezen a téren egy Xbox 360-nalígy a Lara Shadow’s illetve a Beneath The Ashes konzol exkluzív Tomb Raider kiegészítők is kijátszásra kerültek. És akkor még nem emeltem szót a Silent Hill Downpour-ról sem, ami nagyon jónak látszott, de még mindig nyekergek vele, annyira nem megy. És akkor még nem beszéltem még a sok aukcióról, illetve játékról, melyeket fillérért, akár egy ezer forintért magaménak tudhattam.

Összességében azt kell mondanom, hogy ha a nyári hullámvölgy nem lett volna, akkor iszonyatosan jó évem lett volna szórakozás szempontjából. Nagyon bízom benne, hogy az idei ebből a szempontból más lesz.

Az év utolsó kirándulása?

Mostanság igencsak rákaptam a fotózásra (elég csak az erre született kategóriát megnézni), ami leginkább abból fakad, hogy szeretek mindent megörökíteni, ami nekem tetszik, vagy vizuálisan értékelhetőbbé tudják tenni az általam megírt bejegyzéseket. Így nem is volt kérdés, hogy ma is fognak majd készülni, ugyanis a szép idő annyira vonzó volt, hogy nem tudtam tovább itthon ülni.

Mindegyik évszakban van olyan, amit szeretek. A hamisítatlan ősz már egyébként is itt van, bár azt nem szeretem, hogy kora reggel, illetve késő reggel gyakorlatilag a fagyhalál kerülget, s napközben pedig csak pár fok kellene ahhoz, hogy strandidő lehessen.
Előrejelzések alapján azonban ez az idő nem fog sokáig tartani, így bejön majd az az időszak, amikor nem mozdulok ki itthonról, vagy ha igen, akkor a helyszín egy másik épület lesz. Mindenesetre a mai napot mindenképp ki akartam használni, így most kutyasétáltatás, s zenehallgatás nélkül tettem egy elég nagy sétát délután, mely elég sokat javított a fáradtságból fakadó szúrós hangulatomon.

A képek alapján nem a legnagyobb, s leggyönyörűbb helyszín egy tópart, azonban zöld övezet, illetve a víz eléggé nyugtató hatású tud lenni. Valamennyire tudta ellensúlyozni a munkából rám ragadt negatívumokat, azonban ha megnézem az időjárás előrejelzést, s illetve a novemberi munkanapjaim számát akkor bizony sajnálom, hogy feltehetően eme kirándulás idén már az utolsó lesz ebben formában.

Vissza a természetbe!

Azért kicsit vicces abba belegondolni, hogy vajon mi lesz például húsz év múlva – feltéve, ha megérem azt a kort -. Ezt úgy értve, hogy olykor-olykor azért mennyire elkap a nosztalgia. Legyen az két évvel vagy tíz évvel ezelőtt történt dolog. Érdekes.
A legtöbb emberrel az a probléma, hogy vannak tervei, elképzelései, de akarat ereje… na az nincs. Én is mindig írogatok dolgokat, amelyeket meg akarok valósítani, aztán valahogy mindig csak tologatom őket. Ezen azért próbálok változtatni. Emlékszem általános iskolásként hihetetlenül sokat bicajoztam. Nem csoda, hisz nem volt számítógép, amikor meg lett nem volt olyan eszköze, amivel órákra oda tudott volna szegezni a monitor elé. Nem úgy, mint most. Ezen most megpróbálok változtatni. Városban lakom ugyan, de szerencsére vannak zöld övezetek is. Az egyikben tettem tiszteletemet.

Azért annyi tárhellyel én sem rendelkezem, hogy egy egész fotóalbumnyi fényképet feltöltsek, így egyelőre csak ennyivel tudok gazdálkodni. A lényeg, hogy szerencsére nagyon sok helyen kiépült a bicikli út, így lehetővé tette azt, hogy az ember nem csak tömegközlekedéssel tudjon átmenni a másik városba. Ennek örömére a közelben lévő erdős részre esett a választásom, ami tényleg elég nyugtató látványt nyújt. De mivel volt egy földút, ami nem tudtam hova vezet így úgy döntöttem, hogy megnézem merre visz.
Régen is imádtam az ilyen “nem tudom merre megyek, de majd valahol kikötök” bringázásokat, így most is tettem egy kísérletet. Jó pár fénykép készült az állatvilágról is, de kis méretben publikálni egyébként sem lenne előnyös a kivehetetlen részletek miatt. Mindenesetre zenehallgatás mellett nagyon jól sikerült kirándulás volt, s még kullancsot sem sikerült összeszednem 🙂