Honvágy

Az igazság az, hogy többször nekifutottam eme bejegyzésnek, de a publikálásig valahogy sohasem sikerült eljutni az elmúlt bő egy hónapban annak ellenére, hogy mégis volt, s van miről írnom. Persze szigorú keretek között, hisz továbbra is igyekszem megőrizni személyemet övező némi anonimitást elkerülve ezzel pár kellemetlen helyzetet.
Legutolsó bejegyzésemben épp azt taglaltam, hogy lassan ideje búcsút inteni a nyárnak. Bevallom őszintén, hogy még számomra is elég meglepő volt, hogy mennyire gyorsan eltelt a nyár. Habár tény, hogy munka a szabadidőm több, mint a felét lefoglalta, így nem is kellett volna némileg ledöbbennem, hogy mennyire gyorsan eltelt közel négy hónap. Azóta természetesen már átrendeződtek a dolgok, így igyekeztem hozzászoktatni magam a gondolathoz, hogy most már jönnek a hideg reggelek, tűrhető hőmérsékletű nappalok, s a didergős éjszakák. Habár szerencsére október végére az időjárás megajándékozott minket a vénasszonyok nyarával, így volt néhány olyan alkalom, amikor hazafelé igencsak “úsztam” a saját verejtékemben. Ennek az októberi nyárnak viszont örültem, mert legalább pár alkalommal elővehettem a bringámat, s legalább tehettem vele pár tiszteletkört, illetve előbb érhettem haza a munkából.

Mint ahogyan fentebb is említettem, hogy az időm java részét a munkahelyen töltöttem. Mivel emberek közt mozgok napi szinten – és itt nem csak a kollégákat értem ez alatt -, így a szabadidőmet úgy osztottam be, hogy a korábbi, s jelenlegi emberi kapcsolataim lehetőleg ne sérüljenek, de ezek mellett mégis jusson időm arra, hogy kicsit egyedül lehessek, mert valahogy szükségét érzem a “kötelező” magánynak. Az elmúlt időszakban történt változások viszont arra sarkaltak, hogy elgondolkozzak a munkahely váltáson, mert sajnos korántsem olyan rózsás a helyzet, mint ahogyan korábban volt. Az igazság az, hogy minket is elért a gazdasági válság, megszorítások és egyéb “nyalánkságok”, melynek következtében egy emberre több munka jutott, így többen döntöttek úgy, hogy inkább máshol keresik a kenyérre valót. Viszont az a helyzet következett ebből, hogy a felmondott alkalmazottak helyére nem érkeztek újak, vagy éppen alkalmatlanok kerültek alkalmazásra. Ebből fakadóan pedig megsokasodtak a problémák, illetve a belső viszály, feszültség, ami napi szinten jelen van.
Év eleje óta érzem azt, hogy nem igazán tökéletes jó pár dolog, s azon kaptam magam, hogy a munkámat hazahozom, s még lefekvéskor is az aznapi, vagy előző napi tevékenységeken pörög az agyam. Miután felismertem, hogy ez nem épp a legjobb dolog kikapcsolódás, s alvás szempontjából, ezért saját magamtól próbáltam orvosolni ezt a problémát. Ezzel egy időben döntöttem úgy, hogy ideje beújítani egy olyan nyomtatót, amely képes scannelni is, hisz vannak olyan dokumentumaink, fényképeink, amelyen már látszódik az idő vasfoga. Egy estét rászántam, hogy ezeket digitalizáljam, s ekkor nosztalgikus hangulatom lett, ahogyan a régi általános iskolás képeket nézegettem. A legmeghatározóbb dolgok – természetesen szigorúan pozitív értelemben – az alatt a nyolc év alatt történt, így elkezdtem felidézni a régi emlékeimet ezzel kapcsolatban. Lefekvéskor is ezeket az emlékeket idéztem fel magamban, mert úgy voltam vele ilyeneken pörögjön az agyam, mint a munkahelyi problémákon. Persze tudni érdemes, hogy a szóban forgó iskola lakhelyemtől nagyjából negyedórányi gyalogútra található, így többször előfordult, hogy útba ejtettem, s arrafelé jöttem haza, vagy mentem épp munkába, bevásárolni, vagy az adott megbeszélt programokra. Amikor ezek a dolgok állandósultak akkor elgondolkoztam azon, hogy nem épp a legjobb dolog, hogy elmúlt dolgokat idézek fel stresszoldásként, elalváshoz pedig főleg, hisz utóbbihoz lazításként zenehallgatás, film és sorozatnézés kilőve, hisz azok pont éber állapotba hoznának. Felismertem, hogy hosszútávon nem lesz jó, ha fokozom a gyermekkori élményeimből fakadó “honvágyamat”, s ezeket leginkább úgy tudnám megszüntetni, ha változtatok jó pár dolgon. Első dolog pedig nem más, mint a munkahely. Így szeptember végén el is kezdtem küldözgetni az önéletrajzaimat. Természetesen titokban, habár tisztában vagyok vele, hogy nem túl rózsás a munkaerőpiac, s nem is könnyű olyan munkahelyet találni, mely megfelelne az adott ember igényeinek, s főleg nem egy modernkori rabszolgatartásra jellemző a munkamorál. Persze arra is rájöttem, hogy nem egyszerű egy állásinterjút se összehozni, ha nem vagyok munkanélküli. Egyelőre bizakodó vagyok, s reménykedek.

A jó időt, s a pihenőnapjaimat igyekeztem megfelelően kihasználni. Amikor lehetőségem volt rá természetesen igyekeztem azt a szabadban tölteni, s a vénasszonyok nyarát is sikerült kihasználni teljes egészében ebből a szempontból annak ellenére, hogy akadtak rázós napok, amikor éppen a hidegfront köszöntött be, vagy épp hatalmas vihar tombolt. Mindezek mellett egyszer sikerült remekül eláznom, melynek köszönhetően sikerült remekül megfáznom, melyből gyakorlatilag majdnem két hétig tartott kimászni. Persze hozzátenném, hogy voltam oly “ügyes” és “okos”, hogy orvoshoz nem mentem, s mindezek mellett bejártam dolgozni is. Nem egy kollégámat sikerült így megfertőzni. Mondjuk volt olyan, akinél ez pozitívumként értékeltem, mert így legalább csendben maradt, s némán szenvedett ahelyett, hogy éppen kavarta volna azt a bizonyos végterméket.
Kevés szabadidőt igyekeztem megfelelően beosztani, hogy mindenre, s mindenkire egyformán jusson idő. Ebből fakadóan górcső alá vettem a virtuális szórakozásomat, s eléggé sikerült átformálni ahhoz, hogy össze tudjam hangolni a munkámmal, s pihenőnapjaimmal. Így jó pár sorozattal végérvényesen “szakítottam”, illetve akadtak olyanok, amelyek hivatalosan is véget értek. Így végül azon kaptam magam, hogy egy számjegyűvé csökkent az általam követett szériák száma. Ha egészen pontos akarok lenni, akkor még van pár újonc, mely bepróbálásra vár, de egy-két kivételtől eltekintve mindegyik jövő évi premier dátummal rendelkezik. Mivel akadtak eddig többnapos szabadnapjaim is, így jutott időm arra, hogy kicsit szétnézzek milyen termés volt játékok, s filmek terén. Előbbi téren maradtak a korábban már kipörgetett játékok (I Am Alive, Tomb Raider Legend, Tomb Raider Underworld, Crysis 3). De időhiány miatt egyiknek sem értem a végére.

Az már korábban kiderült, hogy az ember nem lehet elég figyelmes. Többször bebizonyosodott, hogy a legjobb döntéseket akkor tudom hozni, ha eléggé céltudatos, s megfontolt. Utóbbi leginkább akkor fontos, amikor épp megkapom az épp aktuális fizetésemet. Általában mielőtt ez megtörténik többnyire mindig kering a fejemben egy aktuális lista az megvásárolandó termékeket illetően. Nos, ez októberi bérszámfejtés előtt sem volt másképp. Szokás bizonyos jelzővel illetni másokat a hajszíne miatt, de az igazi szőkeség természetesen belülről fakad.
Idén eldöntöttem, hogy ideje lecserélnem a régi kabátomat, így természetesen a fő dolog az új ruházati termék kiválasztása volt. Természetesen ismét kapkodva sikerült ezt megvalósítanom, mely leginkább az ár megtekintése után fakadt. Így leginkább igyekeztem a legkisebb árú terméket kiválasztani. Így amikor magamra kaptam a kiválasztott terméket örömmel nyugtáztam, hogy az ujjhossza tökéletes, így azonnal repült a kosaramba. Itthon viszont keserűen vettem tudomásul, hogy nem épp jó üzlet volt részemről ez a vásárlás. Ugyanis az időjárásból fakadóan egy vékony ingben indultam vásárolni, azonban itthon kiderült, hogy rétegesen öltözködni ezzel a kabáttal nem lehet, mert akkor nem jön rám. Így kénytelen vagyok egy újabb kabát vásárlást eszközölni jövő héten. Addig pedig igyekszem nem megfagyni – s persze beismerni az általam elkövetett rossz vételt itthon ezzel is igazat adva a szülőknek 😀 – a nyári ruháimban.

A kötelező “bulik” után

Szóval ismét elröppent egy hét, ami viszonylag elég tömör és zsúfolt. Természetesen a héten sokszor fordult meg a fejemben, hogy bizonyos emberekre igazán rászakadhatna az ég, csak úgy általánosságban…
A hét elején nem tudtam eldönteni, hogy legszívesebben pofán csapnám, vagy vigasztalnám magam saját hülyeségem miatt. Először is valahogy soha nem tudtam ellenállni bizonyos ételeknek, melyek éppenséggel meggyorsítják, s felerősítik – az egyébként teljesen normális – anyagcserémet. Ezeket az ételeket kerülöm, vagy csak akkor fogyasztom, amikor teljesen biztos vagyok benne, hogy az azt követő két napon nem tervezek sehová menni. Ha pedig igen, akkor nem okoz gondot, ha rendetlenkedik a gyomrom. Azaz a laza nap nálam egyértelműen a péntek. Ezzel szemben kapásból tele ettem magam töltött káposztával vasárnap, melynek hatására kénytelen voltam a hét első napjait itthon tölteni. Persze, bíztam abban, hogy nem lesz semmi baj, ezért még elvonszoltam magam a közeli megállóig, ahol rövid tanakodás után jobbnak láttam, ha nem szállok fel az épp beérkező buszra. A helyzet csúcspontja egyértelműen az új fülhallgatóm volt, amely az első használat után világossá tette számomra: rossz vásárt csináltam. Egy dolog, hogy minőségben sehol nincs a Walkman mobilokhoz használt fülesekhez, de forgalmas úton használhatatlan, ugyanis a kocsik zaja elnyomja a fülemben szóló taktusokat. Ami azért elég gáz, hisz ez a tipikus “agybadugós”, szóval a csalódottságom határtalan volt. Főleg a füles árához képest. Így végül elhatároztam, hogy kénytelen leszek megvenni az új fülest horrorisztikus áron, azonban internetről rendelve olcsóbban megúszom, de továbbra is húzom a szám ezen a megoldáson. Persze nem sokáig kellett zene nélkül élnem, ugyanis szigetelő szalag felhasználásával a korábbit hamvaiból “támasztottam” fel. Az, hogy meddig bírja még… nem tudni.

A hét második felében az iskolai dolgok miatt morogtam. Először is végzősként ilyenkor megvannak a kötelező “bulik”, amiket én nem tartok sokra. A legtöbbjén legszívesebben meg sem jelennék, de ugye kötelező program. Az ehhez tartozó próbák is, melyek további időmet rabolták még úgy is, hogy gyakorlatilag passzív (néző) szerepet töltöttem be ebbe. De hát meg kell jelenni. Ennek köszönhetően a pénteken teljes egészében elment, ráadásul olyannyira rosszul sikerült az egész, hogy péntek estémet az ágyban töltöttem, ápolgatva saját magam.
A hét első felében farkasordító hideg volt, míg a másik felében enyhüléssel egybekötött havazás volt. Télen amúgy sem járok sehová. A szórakozóhelyeket is elkerülöm, mivel nem vagyok hajlandó pubertáló tinikkel együtt tölteni akár öt percet is, így végül marad a négy fal. Mivel zenehallgatásban, film/sorozat nézésben ki is merül a szórakozás címkével ellátott tevékenység, s ebből a szempontból lényegtelen, hogy a saját szobám négy fala, vagy más falai között folyik eme tevékenység. Ebből kifolyólag tovább folytattam a Lost újra nézését, melyből két évaddal kerültem előrébb, valamint a Kés/Alatt hatodik évadát. Írás róla nem született, ugyanis pénteken a fáradtság ledöntött a lábamról, a hétvégén pedig szerver hiba miatt nem tudtam megírni (ami késik nem múlik, ugyebár). Emellett hétvégi tevékenység keretein belül legyűrtem pár pályát a Tomb Raider III-ból, ezzel is közelebb kerülve a végleges kijátszáshoz.

Yeeah!

Végre csütörtök van! Mai napon (remélem) hamar elfog telni, mármint ami a munka részét illeti. Utána már teljesen felfog villanyozni majd a hétvége illata. Valószínűleg pótolom az elmaradásaimat, ugyanis pl. több filmet nem is néztem meg, vagy épp “félbevágtam” és abbahagytam.

Szóval mindenképp be kellene már fejeznem, mert aztán a feledés homályába vesznek, és azt sem tudom, hogy valaha meg akartam nézni. Volt már erre precedens nem is egyszer. Pedig régen ez nálam felért egy merénylettel a szórakozásommal szemben.

Szóval a hétvégém valószínűleg megint elfog úszni, bár arra ügyelek, hogy ne az vigye el a nagyobb részt, hogy a cuccaimat mosom ki. Azt majd megcsinálom péntek este nyolc után, ugyanis akkor fogok majd hazaérni a melóból. És örömömre már csak a jövő hét és ez a két röpke nap maradt a gyakorlatomból, szóval tegnap letelt a fele. Mint már említettem, vegyes érzelmeim vannak ezzel szemben, hisz mérföldekkel jobb, mint az iskolai gyakorlat helyszíne, viszont itt is van úgy, hogy mindent a fenébe kívánok. De gondolom ez természetes. Másfelől tegnap valamilyen balhé lehetett itt. Kint voltak a rendőrök, meg talán a gárdisták is, nem tudom miért. Mindenesetre, ahogy fordultam volna be az utolsó utcán, megpillantottam őket, hogy egy élő akadályt képeznek az úton, szóval a másik utcát választottam ki. Valami csak lehetett, hisz hazajövetelem után is jóval kint álltak. De egyelőre a helyi médiában erről semmi nem jelent meg. Remélem azért errefelé nem történt valami gyilkosság.

Tegnap bátorkodtam előbb elmenni aludni, mivel ma előbb kell bemennem. Szerencsére össze ettem mindent, így lényegében olyan idióta dolgokról álmodtam, hogy az valami hallatlan. Hát fáradtnak is érzem magam eléggé. Egy része elég horroros volt, másik része talán enyhén fogalmazva is hülyeség volt, de gondolom ebben az lehetett, hogy fél hat tájékában felkeltem és nem tudtam visszaaludni. Mivel éhes voltam, ezért az ágyam mellett lévő ropit termeltem be, ahogy csak tudtam.

Időjárást tekintve megint csak gatyarohasztó meleg van, melyet megtisztel mindennap egy kiadós zuhé. Semmi ellenvetésem nem lenne az eső ellen, ha éppenséggel hozna egy kis hűsítő szellőt, hideg áramlatot, és nem valami nyomot levegőt. Épp tegnap mondták a tévében, hogy a tegnapi napra hőségriadó volt. Ahhoz képest elég vigyorgó arccal kerekeztem be a melóhelyre, épp abban az időben, amikor elvileg nem lenne szabad napon tartózkodni. De szerencsére még fiatal szervezetem bírja a megpróbáltatásokat, szóval addig nincs baj…

És ez történt ma!

És íme, alig negyven perc múlva már július lesz! Alig negyven perc múlva eljön az a nap, melynek a végén mosolyogva mondhatom: letelt a nyári gyakorlatom első fele, a második fele ennél már csak könnyebb lehet! Bizony!

Még mindig nyári gyakorlaton vagyok, egészen jövő hét péntekig. Lényegében nem történik túl sok minden a helyen ahol vagyok, csak pár apróság, ami szóra se érdemes, de viszont ma történt velem (megint) egy dolog, amiért azért már kezdek berágni.

Múlt héten történt, hogy az egyik vásárló kegyesen bátorkodott odajönni hozzám jönni és bemutatkozni, mert gondolta én vagyok az új munkaerő. Nem tudtam hova tenni, szóval hagytam a fenébe. Erre ma épp rakodok a polcon, alattam pedig egy sörös rekesz annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjak fent pakolászni. Erre gyanútlanul rendezgetem az árut, amikor valaki szándékozik kegyesen megpaskolni a combonat. Na vajon ki volt… És így jelezte, hogy vigyázzak, nehogy leessek. Hát kössz, nem győztem kapkodni a levegőt, úgy megijedtem, ráadásul arról nem is beszélve azzal, hogy megcsapkodta a combonat egy pillanat erejéig elvesztettem az egyensúly érzékemet is. Szóval a “bájos” figyelmeztetéséből majdnem baleset lett. Nem akartam elküldeni a fenébe, mert mégis a vásárló az első. Inkább csak zavarodottan mosolyogtam és mondtam magamban a kellemes jelzőket.

Az előző bejegyzésemtől eltelt napokban semmi említésre méltó nem történt, ezt kivéve. Szóval a gyakorlat megyeket. Az, hogy mi lesz, ha vége lesz, fogalmam sincs. Lehet itthon fogok poshadni.

Egy hét távlatából

Ahogy elkezdődött a nyári gyakorlát, hát eléggé el lettem havazva. Próbálom normálisan beosztani az időmet, de valahogy nem igen sikerül. A héten többször akartam helyzetjelentést adni felőlem, de valahogy mindig kiesett a teendőim közül, vagy épp túl fáradt voltam ahhoz, hogy most egy-egy bejegyzést megejtsek.

De ami késik, az ugyebár nem múlik. Szóval összegzem az elmúlt hetet.

A gyakorlatommal kapcsolatban – mely összesen 3 hetet ölel fel – vegyes érzelmeim voltak. Egyrészt itthon kissé unatkoztam már, így jól jött az a napi 7 óra – eljutni a gyakorlat helyszínére, és onnan haza, valamint a munkaidő – munka. Viszonylag. Mert utána valahogy gyorsan eltelt a délutánom, s szinte semmire nem jutott időm. Emellett az időjárás valamennyire kedvezett nekem. Nem túlságosan vagyok oda a kánikálért, véleményem szerint az is csak strandon elviselhető, egyébként a fenébe kívánom. Így hát kicsit örültem, amikor a hét első negyedét az esőzések tették ki, mert így legalább nem a gyakorlatom alatt kellett tetemes izzadságot felhalmoznom.

A lényeg, hogy akár lottózhatnék, mert kapásból tudtam már pár nappal előtte, hogy a gyakorlatot megelőző vasárnap este bizony nem igen fogok tudni pihenni. Így is lett. Két órás alvás után, valahogy kitápázkodtam az ágyból, és elmen a gyakorlatomra. Az első napom nem is volt olyan szörnyű, bár a délutánt frankón végigszenvedtem, majd ahogyan illik nem sokkal este hét után bealudtam, s kemény 10 órát aludtam. Érdekes, hogy 2-3 órás alvás után sokkal jobban tudok figyelni, aktívkodni, míg 10-12 órás alvások után szó szerint olyan vagyok, mint a mosott sz*r, és folyamatosan álmossággal küzdök.

A második nap sem volt olyan szörnyű. Viszont szerdán már valami motoszkált bennem, s Isten bizony az egész gyakorlatot a francba kívántam, pedig tényleg nem volt semmi extra az előző napokhoz. Ugyanez az érzés hatalmasodott el rajtam csütörtök reggel is. Az első két óra maga volt a borzalom, a fenébe kívántam mindent legszívesebben. A harmadik óra az semmilyen volt, utána meg már csak számoltam a perceket, hogy mikor mehetek haza. Pénteken sem tudtam megállni, hogy ahogy betettem a lábam a gyakorlat helyszínére, bizonyos időközönként ne csekkoljam az időt, hogy mikor is lesz vége ennek az egésznek. És jelzem, semmi negatív dolog nem történt. Pusztán néha már nem tudtak velem mit kezdeni, én pedig eközben halálra untam magam. De azt el kell ismernem, hogy ezzel a gyakorlati hellyel  mérföldekkel többet tanultam, mint amit az iskola által kijelölt helyen. Hálát adok Istennek, hogy végül nem oda mentem.

Péntek délutánom szabad lett, így végül úgy döntöttem ideje lesz egy apróbb bevásárlásnak, amivel el is ment az egész délutánom. Este nagyjából megint nem csináltam semmit, igyekeztem a letöltött filmjeimet pótolni, kevés sikerrel.

Mivel a péntek délutánomat nem akartam elcseszni azzal, hogy kimosom a ruháimat – ami érdekes lett volna öblítő nélkül – ezért ezt a programomat szombatra toltam át. Gondoltam 1-2 óra és meglesz. Tévedtem. Délután háromra sikerült végeznem, s időközben beállított egy felmérést végző hölgy, akinek kézségesen segítettem, gondoltam úgy is akad olyan, aki szépen “magyarosan” elküldi melegebb éghajlatra, ezért én már csak nem fogom. Aztán elkezdtük kitölteni a papírt, vígan adtam a válaszokat, bár egy idő után kezdett már bizseregni a talpam, ami jelezte, hogy elég régóta egy helyben állhatok. A negyvenedik (!) oldalnál már kezdtem fellélegezni, hogy végre vége. De nem. Még hat oldal következett. Így történt meg, hogy nem sokkal fél öt előtt szambáztam be az udvarba. Szóval megint csak elúszott a szombatom fele, a másik fele pedig enyhe álmosságba torkolott. A mai napom – ami igazság szerint fél órája véget ért – is hamar eltelt, és megint csak nem néztem meg azokat a filmeket, amiket terveztem. Ráadásul jövő héten már délután kell mennem, így kicsit borul az egész menetrend.

Így kell telnie a nyári szünetnek?

Épp egy hete döntöttem el, hogy már aznap kiveszem a szabadságot a nyárra. Részben igazam volt, mert minek mentem volna be? Azért, hogy végig üljek pár órat és hallgassam, hogy egyesek hogyan is próbálnak meg kaparni a jobb jegyért? Inkább itthon maradtam.

Múlt héten részben a szeszélyes időjárás miatt az egész napomat bent töltöttem a szobában. Persze azért tartottam 20-25 perces szüneteket, s ha épp nem esett az eső, akkor a cseresznya körül, kopasztás után pedig a cseresznyefa tetején töltöttem.  És így is telt el az egész hetem összvissz.

Én mindig azt mondom, hogy nem vagyok gép, illetve netfüggő, csak túl sok a szabadidőm, és korlátozottak a lehetőségeim, ami részben igaz. Ha minden jól alakult volna, és nem lettek adminisztrációs problémáim a kijelölt boltban, ahol gyakorlatomat tölteném a nyáron, akkor ezt a hetet végig dolgoznám, és a következőt is. De ugye a sors közbeszólt.

Vasárnap már mondogattam magamnak, hogy ez bizony így nem lesz jó. Egyetlen pozitív dolgot tudok kiemelni, hogy az alvásommal semmi probléma. Nem ébredek fel éjszaka közepén többször, nem alszok délig, kettőig, mint tavaly. Ennek örülök. Annak már kevésbé, hogy megesz az unalom. Így tegnap és ma is 2 órás bicaj “túrát” szerveztem magamnak. Nem mondom, élveztem.

Mai napon nem terveztem elhagyni a házat. Így meggyőztem anyámat, hogy a szennyest mossuk ki ma, de azt se kíméljük, ami a szekrénybe áll. Így a nyári, s a nyárinak mondható ruhadarabok mentek a mosógépbe. Erre kapom ma a telefont, hogy be kellene mennem a gyakszihelyre aláírni egy papírt. Majd negyven fokos melegben, hosszú farmernadrágban és viszonylag tavaszinak mondható hosszú újjú, félvastag pólóban tekertem át a városon. Mondanom se kell, hogy biztos vagyok benne, hogy senki nem nézett engem hülyének.

Viszont abban már biztos vagyok, hogy a nyári munka fogalma idén kimerül a gyakorlatban. Olyan napi minimális napi órát kell letöltenem, hogy július vége felé leszek szabad. És ott lesz egy árva augusztus. És akkor azt a maradék időt rontsam el, miközben tudom, hogy jövőre újabb vizsgák, ballagás, szalagavató következik?

Tudom, nagy részében unatkozni fogok, de valamit ki fogok találni. Ami lehetőleg nem a négy fal közt végezhető tevékenységet takar.

…és amikor megkezdődik a nyári szünet!

Hát nem tudom. Jelenleg vegyes érzelmeim vannak a nyári szünettel kapcsolatban. Egyrészt tudom, hogy diákként ez az utolsó, másrészt pedig már a tavalyi sem volt valami fényes. Az idei is meg van fűszerezve már most, annyi szent!

Először is tavaly itt volt ugyebár a friss érettségi, s utána egy szép hosszú nyári szünet. Ami éppen elegendő volt arra, hogy “tökéletesítsem” az előző hónapok alatt beszerzett enyhe alvás paralízisemet. Sikerült is tökélyre fejlesztenem. Majd ugyebár jött a felismerés, hogy szeptembertől 1-2 embertől eltekintve teljesen új osztálytásakkal leszek összezárva. Hiába ugyanaz az iskola, mégis nagy változás. Kicsit tartottam is attól, hogy valami szedett-vedett társaság jön majd össze, aztán évközben mennek a nagy csatározások. De szerencsére kellemesen kellett csalódnom.

Az utóbbi hetekben – hiányzásaim ellenére, mely legfőképp ebből az istenverte betegségből jött össze – sikerült összeszednem az összes jegyemet, így már május közepén elfogytak a felelni valók, így hát bejártam unatkozni. Mert mást nem nagyon csináltam. Csak néztem, hogy a többiek – akik természetesen nem jártak be minden órára – felelnek, küzdenek a jobb jegyért, vagy épp azért, hogy legyen nekik következő év.

Így esett, hogy a héten feleslegesen bementem két napot, majd kedd délutántól nekem megkezdődött a nyári szünet. Ami viszonylag unalmasan telik. Bár a mai napom nem volt valami fényes. A nyári gyakorlat szelleme lebeg fejem felett, ami csak nem akar összejönni. Bizony, büdös adminisztráció. Most várok, mikor tudom elkezdeni, letölteni gyakorlatomat, mikor lesz minden rendben. Ám ez már nem rajtam múlik.

Ha meglesz a gyakorlat, valószínűleg pihenésre fordítom a maradék időt. Hisz lényegében ez az utolsó nyaram, mint tanuló. Utána már nem lesz olyan, hogy 2-3 hét téli szünet, meg 10-12 hét nyári szünet. Kemény melókorszak köszönt be. És bizony jövőre még egy szalagavató, még egy ballagás, még egy írásbeli, szóbeli. Vizsgáktól nem félek, de a kötelező – szerintem csak magamutogatásnak szánt, felesleges – szalagavatótól, ballagástól már ki is ráz a hideg.

Igyekeztem tartalmasan tölteni az eddigi napokat. Hát nem sikerült.

Ejj, Ejj…

A legutóbbi bejegyzés óta eltelt majd egy hét. Igazából majd két mondatban össze tudnám foglalni az egész hetet. Kezdve azzal, hogy múlt héten vizsgáztatások miatt nem volt kedvem a helyettesítő tanárok képét bámulni. Annak fényében pedig végképp nem, hogy gyakran még helyettesítés sem volt, és a tananyagnak már bő egy hónapja a végére értünk.

Így a hétfőt követte a kedd, szerda. Szinte az egész hét. Napi bontásban volt 1-2 óra, ami a bejáróknak halk megfigyeléssel telt, míg a lógósoknak izzadás a jegyért. Igazából nem is tudom érdemes lett volna bemenni.

Fennáll az a helyzet, hogy itthon semmi kedvem sincs ülni, suliba pedig semmi kedvem bemenni. Unalom felsőfokon, yeeahh! Ráadásul itthonról ki se tudtam nagyon mozdulni a szeszélyes időjárás miatt.

Tegyük még hozzá, hogy jövő hétre is ilyen időjárást mondanak. Délután volt több, mint 30 fok, estére már alig volt tíz. Napsütésből esőzés.

Visszatérve eredeti helyzetemre, megint csak nem tudok mit kezdeni magammal. Ha jegyeimre szeretnék pillantani, akkor kizárólag a holnap nap fontos, utána már simán kivehetném a “szabadságot”. Mindegy.

Mit tervezek nyárra? Na hát erről fogalmam sincs.

A hétvége kibővítve

Ez a mai nap érdekesen alakult nálam.

Végre hosszú idő óta nem valami hülyeséget álmodok, hanem valami kellemeset, erre nem felhívnak? De ez még hagyján. Kinyitom a telefonomat, és idegesen keresem, hol van az ébresztő kikapcsolása opció, amikor egy pillanatra meglátom, hogy ez hívás.

Volt osztálytársam hívott, ideges, szinte már elcsukló hangon, hogy nem-e a jöhetne át hozzám. Ugye alig egy perce voltam ébren, megfordult a fejemben minden. Baleset? Halál? Esetleg azért jön, hogy megkérdezze a vércsoportomat? Gyors felöltözés után már itt is volt. Őszintén kívántam neki szívemből, hogy valaki csapja istenesen pofán, mikor kinyögte: szeretné, ha letölteném az Eurovíziós dalfesztivál 2009-es adásának első tíz számát. Komolyan! Jól indult a napom.

Szerettem volna elmenni erre-arra, de ez füstbe ment, mert egész nap esett. Szeretem az esőt, főleg ilyen meleg napok után, de azért most már elég.

Ráadásul holnap, holnap után semmiért kellene bemennem az iskolába, szóval a hétvége ezennel hivatalosan is kibővítve.

Három napos hétvége

Legutóbb, mikor három napos hétvége volt (valamikor április környékén) épp sikerült lebetegednem, szóval akkor az egész tervem arra a hétre ment a levesbe. És a rá következő héten is beütött a szar, szóval …

Végre itt a három napos hétvége, úgy tűnik betegség nélkül nem úszom meg. A hét kellemes izomlázzal kezdődött, ami ugye leginkább a testnevelés órának tudható be. Hisz egész évben lazsálás, tanár se nagyon izgatja magát, lényeg, hogy be tudjon húzni két vonalat, hogy az óráján megjelent az illető és kész. Utána mehetsz amerre látsz, csinálhatsz bármit a tornaterembe. Ennek meg is lett az eredménye, hisz az évi kötelező felméréseket meg kell csinálni, mese nincs. Így a “kellemes” futás, fekvőtámasz és “barátai” eléggé kiütöttek. Persze lényegtelen, hogy az ember napi 1-2 kilómétert legyalogol, esetleg 3-4 kilómétert megtesz biciglivel, hisz magának osztja be energiáját. Itt pedig fontos, hogy időre teljesísd az adott feladatot. Utána volt aztán rosszullét, látszott is, hogy nem vagyok hozzászokva. Kb. két liter vizet azonnal magamba öntöttem, ami ugyan nem volt túl jó ötlet. Elővettem a reggel becsomagolt kis “uzsonnámat” és beleharaptam egyet, de az se ment le teljesen. Később se lett túl jó, az pedig egyenesen zavart, hogy zuhanyzási lehetőségem sem volt az izzasztó futás után.

Annak ellenére, hogy kedden, sőt szerdán se kellett bemenni első órákra, kihasználtam, s pótoltam a lemaradásaimat a sorozatok terén. Pár filmet is bepróbáltam. Ennek eredményeként megint csak későn mentem el aludni, amikor pedig kikapcsoltam a tévét megint magába kerített egy furcsa érzés, és kezdődött a forgolódás. Szerdán már nem tovább szenvedni, így két órára lepihentem. Persze ez megint huhogást eredményezett. Huhogtam egy sort, majd csütörtökön úgy döntöttem nem megyek be.

Pénteket letudtam. Mivel sikeresen elázott az angol füzetem, s sok lett volna a rengeteg igeidőt meg egyéb nyelvtani izéket átmásolni, ezért felhívtam az angol tanárt, közölve a rémes hírt, s jövő hétre csúsztattam az egészet. Most valahogy nem lett volna kedvem egész délután másolgatni.

Szerencsére bejött a rossz idő. Így nem kell izzadni, ennek nagyon örülök. Kedvemre van ez az időjárás. Az már kevésbe, hogy emiatt nem mehetek sehová. Valahogy a kissé borongós, lágy nyári szellős idő bejön, de az eső az nem. Persze, ha olyan kedvem van, akkor nem zavar. Vagy nincs dolgom. De amikor mennék én világnak, akkor bizony baj. Fontos lenne nekem mindenképp, ugyanis hétköznapok annyira lefárasztanak, hogy aznap inkább leülök a TV elé, s benyomok egy DVD lemezt, mint elmenjek bárhova is, vagy megemeljem az ujjamat.

Ma viszonylag unalmasan telt a napom. Befejeztem a Grey’s Anatomy-t, s olyan vége lett, hogy szerintem írok majd ide róla egy kis szösszenetet. Jeleneleg a Prison Break utolsó évadának pár részét nézem, de a “nézés” jelző erősen csúsztatott kijelentés tőlem, mivel épp bejegyzést írok. Ha már néztem eddig, ezt a pár részt csak megnézem. Az már mellékes, hogy a lemezre kiírás után vettem észre, hogy nekem volt még itt a negyedik évadból egy 17-es epizód, melyet formázás előtt kimentettem – egyéb sorozat epizódokkal együtt – lemezre, s ezt elfelejtettem bemásolni, mikor letöltöttem a hiányzó epizódokat. De magasról teszek rá, nem hiszem, hogy újra megnézném ezt a sorozatot. Nem tudom, hogy pusztán nem akarok pazarolni, és a letöltött anyagokat ezért írom ki rögtön lemezre, de elég kevés film/sorozat esik törlés áldozatául.

Az egész hétre megint rossz időt jósolnak, szerintem megint gubbaszthatok itthon. Valószínűleg megragadom az alkalmat és DVD-zni fogok, illetve lehet valamelyik régi kedvenc játékomat feltelepítem, és játszok kicsit. Az, hogy melyik lesz, és elindul-e majd Windows 7-en nem tudom. Majd látom.

“Állóvíz”

Remekül elment ez a hét. Szerda este szó szerint beleájultam az ágyba alig kilenc előtt, reggelig húztam a lóbőrt. Nem tudom mi a franc ez, hogy ha nem alszom ki magam, akkor sokkal éberebb vagyok, mint ha igen. Mert ugye ez sikerült, de viszont 5 percenként ásítottam egy termeteset.

Pénteki napom is simán elúszott, ugyanis azon belül, hogy későn feküdtem le, még hajnalban nyugtázhattam, hogy sikerült egy jó kis gyomorrontást előidéznem, szóval mikor kelni kellett volna, inkább csak visszafeküdtem.

Szerencsére már jobban vagyok, szóval minden bizonnyal hétfőn majd betolom a seggem, és a hiányosságaimat majd pótolom.

Süt a nap…

Már nem sok van hátra ebből a tanévből. Jelentem sikerült nem elaludnom az előző három napot, szóval csak ma voltam hajlandó bevonszolni magam a suliba. Persze rögtön felelés közepette találtam magam. Sebaj.Holnap szintén dolgozatok várhatóak, melyekre jól felkészültem (értsd, némi segédeszköz).

Tegnap, nem sokkal tíz után elkezdtem tölteni a The Sims 3-at, ami ugye megjelenés előtt kiszivárgott. Estére a direkt link -amelyről az utolsó 1 Gigát húztam volna le – valamiért iszonyatosan belassult, többször megszakadt. Nem mondom, mérgelődtem kicsit. Szerencsére nem kapott el az ideg annyira, hogy egyből letöröljem az addig letöltött mennyiséget. Így fél kilenc fele beleszédültem az ágyba, és reggel 5-ig húztam. Volt egy sanda gyanúm, hogy vajon miért is volt a lassúság. És bejött a tippem: reggel teljes sávszélességgel leszedtem az utolsó 1 gigányi anyagot. Sajnos kipróbálni nem volt időm, ugyanis sietni kellett a buszhoz.

Délután hazaérve egyből rávetettem magam, de az első élmények nem voltak túl pozitívak, a további játék pedig elég negatív visszhangú lett. Még nem írom le teljesen a játékot, mert így, sorozatzárások után, üres DVD hiány közepette csak jól jön egy új elfoglaltság. Szóval valószínüleg a hétvége után tudom biztosan, hogy mennyi esélye is van nálam a közkedvelt Sims sorozat új részének.

Hétvégére nem tudom, miféle programot kéne összeállítani, de annak jelen pillanatban örülök, hogy holnap már péntek. Annak viszont kevésbe, hogy lassan kibírhatatlan a meleg. Jól jönne már egy kis eső.

És vége a hétnek

… és holnap kezdődik újra elölről. Nagy öröm, főleg, hogy délutáni tanítás lesz abban az intézményben, amelybe én járok. De hát ez van.

Hétvégén igyekeztem kipihenni magam, több-kevesebb sikerrel. Elmaradásaimat pótoltam sorozatok terén, azt is több-kevesebb sikerrel. Közben kimostam az összes cuccomat, most pedig kicsit kezdek álmos lenni. Tegnap elég nehezen aludtam el, hisz valami rendezvény volt, s fél háromig zenéltek. Örültem neki, de nagyon.

Viszonylag újult erővel indulok a hétnek, bár csodát nem várok.

Yeeahh hétvége!

Örömmel nyugtázom, hogy két nap pihenés következik. Jól megérdemelt pihenés.

Tegnap olyan jó hatást gyakorolt rám a tanár (értsd: nem tett különbséget, hogy én betegség miatt hiányoztam, a másik pedig csak lógott, s ezért hiányzott), ezért reggel kicsit lustálkodtam. Első órára nem mentem be, helyette inkább befejeztem a Lost évadzáró epizódját (egy post-tal lejjebb olvasható is a kritikám), még az is többet ért.

Nagy valami lényegében nem volt. Egy kis dühöngés volt részemről, ugyanis előrébb jött egy órám, így eltalálta az órát átadó tanár, hogy ne legyen szünet. Erre az őt követő is egyből kezdett, ahogy belépett az ajtón, nem is hagyott szünetet két órája között. Szóval mondhatni a 2×90 perces óra között örülhetek, ha volt 2 perc szusszanásnyi idő. Szóval így kell ezt csinálni. A poén az egészben, hogy ez a tanár soha nem tart nyolcadik órát, csak megvárja, hogy becsengessenek nyolcadikra és alig pár perc és mehetünk. Azért a 15 percért tényleg előrébb kellett hozni.

Hazaérve kicsit fáradt voltam. Miután megvolt a kiadás ebéd, nagyjából pihentem egyet. Aztán két hét után végre kimentem egyet fordulni, csak úgy, mert már szükségem volt a friss levegőre, hogy közben hallok, nem vagyok lázas, náthás.

Hétvégén erős pihenés lesz, s az elmaradt sorozatokat fogom minden bizonnyal pótolni. És persze a legjobb: hétfőn délutáni tanítás.

Még élek!

Tegnap megérkezett a gyógyszer utánpótlás, ez a “csodálatos” Bio-Melatonin, amit tulajdonképpen az alvászavaraimra írt fel a neurológus. Hivatalos is bejelenthetem, hogy sz@rt se ér, ezen felül pedig még a mellékhatásai is szépen jönnek elő.

Tegnap alapból fáradt voltam, mivel előző este 3-4 óránál többet nem igen aludtam. Így, hát gondoltam miért ne alapon bekapok egy szemet. Nem nagyon kellett volna, ugyanis nem sokkal fél 21.30 után elaludtam. De 22.14-kor felkeltem, majd egy órára rá, 23.14-kor pedig arra, hogy a hörcsögök iszonyatosan rágják ketrecüket. Így szóltam anyámnak, aki gyorsan összeállított egy “vacsorát” nekik, habár volt előttük kaja, de úgy tűnik ez befogta a pofájukat. Végül ettől függetlenül hajnali 2, 3 és 4 óra tájékában is felébredtem. Nem kell részleteznem, hogy fej- és szemfájással ébredtem, szóval…

A mai napom eléggé meghatározta ez a rosszullét. Először is 7-es busszal mentem suliba, ami eléggé meleg volt, annak ellenére, hogy kint elég hideg volt. Szóval okos döntés volt a pulcsi. Leszállás kész megváltás volt, mert végre nem kellett izzadnom abban – az egyébként is büdös – buszban. Ráadásul úgy néz ki az érettségi nem érintette a 7 órási járatot, ami ma is tömve volt, miért ne alapon, ugyebár. Szóval azt hiszem maradok a 6.45-ösnél. Az, hogy mi lesz jövőre… hát majd az a jövő problémája.

Mai napon igazából semmi különösebb dolog nem történt. Holnap sikeresen szembenézek kerek nyolc óráva. Tartja bennem az a lelket, hogy csak nyolc órát kell kibírnom, utána már enyém az egész délután, az egész hétvége. Bónuszként szakmunkás vizsgák miatt hétfőn délutáni tanítás. Órák össze-vissza cserélve, gondolom örülhetek, ha lesz három.