Elkezdődött, aminek senki nem örül

A blog keretén belül többször írtam arról, hogy sajnos engem is érint a gazdasági válság. Komolyabban ebbe nem merültem bele, mert számomra bőven elegendő volt az, amit tapasztaltam a boltokban az ár címkén történő változás. Mindezek mellett pedig ott vannak az ismerősök, kollégák és természetesen rokonok, akiknek jelentős részével a kommunikáció inkább felszabadított és jó kedvre derített, ámbár a kormányrendeleteknek köszönhetően most az aggódás, folyamatos gondolkodás és az infláció a téma, amely bevallom kicsit kezd untatni. Természetesen engem is érint. Bár tény, hogy inkább a lakótárs, aki érintett fizetés elmaradással a bérbeadó felé, de valahogy engem is idegesít, hogy szinte mindenki anyagi problémákkal küzd körülöttem. Mivel spórolt pénzem nem volt, így belementem abba, hogy a nyári időszakra nem írtam be szabadságot, mert előtte elég sokat voltam itthon, amelynek köszönhetően kissé elúsztam anyagilag. Ennek következménye pedig az lett, hogy egy egész nyarat úgy dolgoztam le, hogy nem voltam szabadságon csak pihenőnapon, s alig vártam a szeptemberi kezdést, mert tudtam, hogy legalább lesz egy hét szabadságom. Így alig vártam, hogy végre hazaérkezzek, s egy kicsit kimozduljak a fővárosból.
Idehaza sem fogadott jobb állapot, de legalább egy kicsit ki tudtam kapcsolódni. Korábban már írtam, hogy egy volt kolléganőm jelezte felém, hogy nem kellene ennyire átgondolni mire költök, s továbbá nem napokat, hanem heteket vagy akár hónapokat is gondolkodni egy-egy megvásárolni kívánt dologgal kapcsolatban főleg úgy, hogy nem élek nagy lábon. Így aztán egy Honor Band 6 okosóra tulajdonosa lettem, amelyről egy rövidebb írás is született. Ámbár továbbra is van némi lelkiismeretfurdalásom a vásárlás terén, de bevallom örömöt találok a használatában, s született is róla is hosszabb írás is. Hazatérve a problémákról való beszélgetés helyett inkább a használatát mutattam be, így az első napokban máris megvolt több, mint 30 km távolságú séta, melyről részleteket lehetett olvasni a Huawei Health alkalmazásban. 

Az mindenképp egyértelmű volt részemről, hogy nem akarok a négy fal közt maradni, s nagyon bíztam abban, hogy majd jó idő lesz. Ugyan volt egy kis futó zápor, de szerencsére sikerült használatba vennem a biciklimet, amelyet továbbra is csak itthon tartok, hiszen a véleményem változatlan azzal kapcsolatban, hogy a főváros kerékpárhasználatra alkalmatlan. Főleg úgy, hogy függetlenül mennyire balesetveszélyes, de én szeretek kerekezés közben zenét hallgatni, mert így kikapcsol. Ennek ellenére sikerült egy több, mint 30 km távú hosszt letekernem. 

Ahogyan korábban is említettem több bejegyzésemben, hogy káros szenvedélyekkel nem rendelkezem. Tehát nem iszok alkoholt, és nem is dohányzok. Így sajnos a szórakozóhelyek többsége számomra nem élvezhető szórakozást jelentenek, s mindezek mellett marad a mozi, s a strand. Ebből egyetlen egy pozitív dolog volt, hogy végül elmentem moziba. Habár magyar filmről volt szó, így kénytelen voltam egyedül elmenni, de nem bántam meg. Mivel hamarosan utazok vissza a fővárosba, így úgy döntöttem ma az egyik közeli parkban teszem a tiszteletemet. Aminek örültem, főleg a kis tónak, ami sok kedves gyermekkori emléket idézett fel bennem. 

Szerencsére nagyon szépen rendbe van tartva, továbbá az élővilág is elég nagy. Erről jutott eszembe, hogy gyermekként esténként mindig hallgattam a békák kuruttyolását, mert a házunk előtt volt egy kis csatorna, s abban nagyon sok ilyen élőlény volt. Ma megvoltam lepődve, hogy mennyit láttam. Ugyan nem a kedvenc állataim, de mozgásuk és életmódjuk számomra elég érdekes, s ennek köszönhetően sok érdekes fotót tudtam róluk csinálni.

Fentiek mellett persze tettem egy kisebb sétát még a közeli erdőben is, továbbá igyekeztem minél több időt tölteni a friss levegőn. Mivel régen voltam itt, így elfelejtkeztem arról, hogy a kerékpárt nem kötelező kint letenni, csak le lehet, így sajnos gyalog nem tudtam az egészet körbejárni. De minden bizonnyal majd pótlásra kerül a későbbiekben. Bár a tavirózsák és az állatok kárpótoltak ezért. 

Igazából egyedül mentem el, mert mindenképp úgy éreztem, hogy szükségem van némi gondolkodásra. Ugyan anyagilag én sem vagyok most stabil, de súlyos problémám nincs, hiszen van munkahelyem, amelyben jól teljesítek, így stabilnak mondható továbbá év végi jutalék is be lett jelentve, így nem kell tartanom eladósodástól, vagy attól, hogy nem tudom a számlákat kifizetni. Igaz utóbbiról nem tudok még semmit, hogy mennyire is fog megnőni, s ez bele fog-e férni a keretbe. Azonban tény, hogy a közelemben élők komoly problémákkal küzdenek, s főleg amikor közöttük megtalálható a lakótárs, s rokon is, akkor érzelmileg eléggé megviseli az embert. Főleg akkor, amikor szeretné ezeket a problémákat megoldani, de sajnos anyagi korlátok között élve ez nem megoldható. Így igazából azokról kellett döntést hoznom, s átgondolnom, hogy máshogy kellene hozzá állnom bizonyos dolgokhoz. Hiszen nem kell mindenki problémáját a nyakamba vennem, s segíteni se tudok sokukon főleg akkor, amikor valaki hibás döntés miatt került olyan helyzetbe, amilyenben van méghozzá úgy, hogy előtte figyelmeztetve volt. Egyelőre azt döntöttem el, hogy megpróbálok lazítani, ami első körben az otthonról való kimozdulás lesz majd másodkörben pedig a youtube zenei oldaláról beszerzett nyugtató hatású alvást és szorongást könnyítő zene háttérben történő hallgatása lesz majd. Aztán pedig eldől, hogy végül mit is sikerül majd összehoznom. Egyetlen egy pozitív dolog történt az elmúlt hónapban, hogy az alvási problémám kicsit javult. Aki nyomon követi a blogot az emlékezhet azokra a bejegyzésekre, melyek középiskolás koromban írtam, hogy üdítőnek néztem az energiaitalt, amelynek túlzott fogyasztása alvászavart okozott nálam, s azóta nagyon ritkán sikerül úgy elaludnom, hogy nem azon kattog az agyam, hogy milyen minőségű és mennyiségű lesz az alvásom. Erre a megoldás a fent említett okosóra megvásárlása hozta el ugyanis, éjszakai viselésnél méri az időt, és egyéb dolgokat, amelyeket reggel az alkalmazásban elemezve el tudok olvasni. Így sikerült leszoknom arról, hogy lefekvéskor, ha nem sikerül elaludnom gyorsan, akkor nézegetem a telefonon az órát, s számolgatom mennyit tudok majd aludni, melynek következménye volt sokszor a kevés alvás. 

Hőségriadó és az infláció

Én azon emberek közé tartozom, akiknek nagyon jó emlékei vannak gyermekkoromból a nyárról. Igaz, akkor is voltak nagy hőségek, aminek köszönhetően a nappalt legtöbbször a házban töltöttem, s csak délután négy vagy öt óra után engedtek ki játszani, biciklizni a többi gyerekkel. Kivétel volt persze a strand, amit egyébiránt nagyon szerettem. Ugyan többször előfordult, hogy a hőmérő higanyszála feljebb ment, mint 35°c, de azért ritkán történt nálam napleégés. Ha mégis, akkor sima bőrhámlással egy héten belül megoldódott a helyzet. Felnőttként szintén igyekeztem a nappalt a ház vagy a lakás falai közt tölteni, annak ellenére, hogy nagyon szeretek programokat szervezni. Ellenben úgy érzem, hogy a hőség egyre jobban megvisel, mint jó pár évvel ezelőtt. Bár tény, hogy ugyanezt tapasztalatom sok ismerősömnél is. Bár ennek az oka talán az lehet, hogy ahogyan lassan megszűntek az átmenő évszakok, mint a tavasz és az ősz úgy megszűnni látszik a fokozatos felmelegedés is, mert már reggel kilenckor kibírhatatlan a hőség. Arról nem is beszélve, hogy még odahaza rengeteg fa van az utcán, addig ez nem mondható el a Budapest belvárosáról, amelyben én is lakom. Így a betonövezet még jobban tud véleményem szerint dobni azon a dolgon, hogy még éjszaka sem tud lehűlni rendesen a levegő. Habár az alvást is úgy tudom megoldani, hogy beszereztem egy álló ventilátort, amit magamra állítottam lévén nem vagyok klíma párti. 

Ha őszinte akarok lenni, akkor ugyan már egy hónap eltelt a nyárból, de azért várom a kis lehűlést még akkor is, ha ez vihart vagy esőzést jelent, ami jelentősen keresztbe tesz ilyenkor a külső programjaimnak. Jó pár dolgot terveztem még az év elején szabadtéri programok terén, de sajnos sok helyre nem jutottam el. Az egyik ok a fent említett hőség. Azt gondolom nincs olyan ember, aki az elmúlt időszakban nem találkozott volna az infláció okozta drágulással anyagi helyzettől függetlenül. Így én is megpróbálok spórolni, s habár egyik megoldásom a napozó spray-k lettek volna, de több üzletet meglátogatva elég magas árcédula hatására inkább úgy döntöttem, hogy maradok itthon, s igyekszek minél kevesebb időt tölteni a napon. Ennek ellenére a munka utáni hazavezető útnak köszönhetően egyes testtájaimon észrevehető a színkülönbözet a takart területektől. Többek között a kirándulási szándékom így esett kútba, valamint az infláció okozta drágulás miatt ismételten nem jutottam el a strandra, valamint a szabadtéri programok is megritkultak a munkámból kifolyólag. Ugyanis sajnálatos módon legtöbbször délelőtt dolgozom, így konkrétan a legmelegebb időszakban végzek, s amikor már vállalható lenne a szabadba menni, akkor nagyjából komoly döntést kell hoznom azzal kapcsolatban, hogy nem foglalkozok azzal, hogy másnap dolgozni kell mennem, s akkor jövök haza amikor kedvem van, s ezáltal másnap komoly fáradtsággal küzdhetek a munkaidő alatt. A másik pedig az, amit jelenleg is csinálok, hogy figyelembe veszem az időben való lefekvést, s emiatt kevés szabadidő áll rendelkezésre, s nagyon messzire emiatt nem is tudok menni, ami jelentősen rányomja a bélyegét az emberi kapcsolataimra.

Jelen pillanatban munkaerőhiánnyal küzdünk, ráadásul többen egészségügyi okok miatt kiestek a munkából, így sajnos olyan beosztással rendelkezem, amely a szabadtéri programszervezésemre elég szépen rányomja a bélyegét a fent említettek fényében. Mindezek mellett hazalátogatást ebben a hónapban nem tervezek, lévén most az előre tervezés problematikája miatt négy alkalommal voltam otthon idén egymás után, ami jelentősen megdobta az anyagi kiadásaimat. Emiatt pedig ebben a hónapban nem tervezek hazalátogatni, s fizetős programot sem tervezek. Ennek ellenére elég keveset pihentem, így a tegnapi napot megragadtam arra, hogy elmenjek moziba este még akkor is, ha eléggé fáradt voltam, mert úgy éreztem ez a kikapcsolódás jár nekem. Erőteljesen gondolkozom azon, hogy ha partnerek megvannak, akkor bevállaljak-e további mozizást, valamint több, mint három évnyi fővárosban való tartózkodással a hátam mögött elmenjek-e valamelyik strandra. Amelynek egyik akadálya az árcédula, s a másik pedig a biztonsági része, mert tartok tőle, hogy az értéktárgyaim eltűnnének. Ámbár tény, hogy most a legnagyobb problémát a pihenés jelenti. Bár bízom benne, hogy augusztus már viselhetőbb lesz.