Időjárás címkével jelölt bejegyzések

Tervek az év hátralévő részére

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Mit tudnék írni a decemberről. Leginkább azt, hogy gyermekként szerettem, de felnőttként nekem inkább megosztóvá vált az ünnepek miatt. Gyermekként ott volt a havazás, s a fehér karácsonyra való vágyakozás, valamint a téli szünetig való napszámlálás. Felnőttként azonban az ünnepek már nem jelentenek számomra semmit. Ha valakivel jó kapcsolatot ápolunk nem kell hozzá piros nap a naptárban maximum egy lehetőség, hogy munkaszüneti nap lévén találkozni másokkal vagy több időt együtt tölteni rokonokkal. Elérkezett az év utolsó hónapja, ami nekem munka szempontból elég zsúfolt lesz, így már a héten nagyjából elgondoltam mit is szeretnék csinálni az év hátralévő részében.

Azon szerencsések közé tartozok, akik évek óta a cégnél van függetlenül attól, hogy idén visszaköltöztem városomba, hiszen itt is volt kihelyezése. Ebből fakadóan azon dolgozók közé tartozok, akik év végén ünnepi fizetést kapnak. A zsúfolt munkanapok miatt azonban nem tervezek kimozdulást városon kívülre, s jövőre is a hidegebb időszakban nem óhajtom a város határait átlépni. Alkoholt nem fogyasztóként maximum mozizás lehet alternatíva szórakozás szempontjából, de minden bizonnyal maradnak majd a személyes találkozók, s vizuális szórakozások esténként.
Sajnos a korán sötétedés sok mindent megváltoztatott, de amennyiben az időjárás engedte mindenképpen elmentem sétálni. Azt be kellett látnom, hogy az időjárás nagyban befolyásolni fogja a mindennapjaimat, továbbá az ünnepek miatt elég zsúfolt lesznek a munkanapjaim. Most is kezdett úgy kialakulni, hogy munka után esetleg bevásárlást intéztem csak el, s kerülőúton jöttem haza, s utána már nem mentem sehová. Minden bizonnyal hasonlóan fogok tenni eme hónapban is.

Ami majdnem biztos, hogy ha nem kell ügyet intéznem, esetleg nincs halaszthatatlan dolgom, akkor a munkanapjaim úgy fognak zajlani, hogy hazasétálok, s itthon pedig pihenek. A programokat pedig megtartom szabadnapra. Választási lehetőség volt, hogy ki melyik ünnepet választja munkanapnak. Szenteste vagy szilveszter. Tanultam korábbi hibámból, s ugyan sikerült beilleszkednem, s megismertek, befogadtak, de az ünnepekről való véleményemet nem tettem közzé. Ennek köszönhetően végül úgy döntöttem szilvesztert választom munkanapnak, s mivel ünnep lévén rövidített műszakban dolgozunk, így minden bizonnyal nem fogok sötétben hazaérni tartva attól, hogy szórakozó vagy erősen alkoholos emberekkel összetűzésbe keveredjek. Így végül szenteste napján leszek szabadnapos. Mivel minden ismerősöm tartja az ünnepet, így kicsit nehéz lesz három teljes napot nélkülük tölteni. Ha az időjárás kegyes lesz hozzám, akkor az aktív pihenés mellett megtekintem majd a feldíszített várost, s megpróbálom összeszedni magam. Mivel alkoholt nem fogyasztok, így a szilvesztert is biztonságban itthon töltöm. Minden bizonnyal már éjfél előtt be fogok aludni munkanap lévén. A jövő évre való terveimet pedig az év utolsó napján megírt évösszegzőben fedem fel.

Itt az első hó!

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Emlékszem arra, hogy gyermekként mennyire szerettem a havazást. Mondjuk ez nem nagyon változott meg felnőttkoromban sem, de sajnos az időjárás elég szélsőséges lett. Alig van tavasz, s ősz, de ezek is pár hétig tartanak csak. Bejelentették, hogy lesz havazás, amiben annyira nem hittem. De estére megérkezett. Kissé szomorú voltam, mert sajnos év vége felé már nincs szabadságom, továbbá jönnek az ünnepek, amelyek mindig húzósak. Így aztán elmegyek dolgozni, s hazajövök, s akkor már nem mozdulok ki, ha nincs programom vagy intézni valóm. Sajnáltam, hogy másnap dolgoznom kellett menni, mert akkor nagyobb távot tettem volna, s nem csak a szomszéd utcákon mentünk volna keresztül. De így is csodaszép volt annak ellenére, hogy mára elolvadt.

 

Lesz vajon havazás?

Írta: | | Egyéb, Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
Vélemény?

Én még azon emberek csoportjába tartozom, akik emlékeznek arra, hogy milyenek voltak az igazi évszakok. A mostaniak számomra túlságosan is szélsőségesek. Az átmeneti évszakok nem tartanak tovább lassan egy hónapnál, s az év jelentős részét a nyár uralja iszonyatos hőséggel. Ugyan örültem neki, hogy ki tudtam mozdulni sokszor, de azért elismertem magamnak, hogy november elején pólóban kint lenni azért nem normális. Aztán egy hét szeles és esős idő után jóformán megérkezett a télies időszak. Holnap pedig eldől, hogy vajon amit az időjárási portálokon olvasni mennyire jön be. Azért szeretnék még egy szép hózáport, telet átélni.

Keseredés ősz

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Minap hazafelé jövet egyik korombeli ismerősömmel azon kezdtünk el beszélgetni, hogy annak idején valahogy könnyebb volt az élet. Ami valójában nem újdonság, hiszen akkor sok lehetősége volt az embernek. Ekkor eszembe ötlött, hogy kiegyensúlyozott emberekkel találkoztam, amelyben minden bizonnyal szerepet játszottak az adott évszakok, s a rájuk emlékeztető időjárási viszonyok is. Én azok közé tartoztam, akik szerették a tavaszt, de a kedvenc évszakom a nyár volt, s amikor elkezdődött az iskola mindig volt egy hét, amelyben azon járt az agyam, hogy szép lassan el kell búcsúznom a jó időtől, s jönnek majd a sötétségbe boruló téli időjárás, amit szerettem, ha hó fedte a tájat heteken keresztül. Idővel sajnos ez jelentős megváltozott, melynek hatásait nem csak a körülöttem élőkön látom, hanem magamon is érzem.

A hazaköltözés szinte teljes mértékben átformálta a hétköznapjaimat, hiszen egy teljesen más felépítésű körbe kerültem bele. Ugyan igaz, hogy nagyon sok probléma az évek során megoldásra került, de sajnos még mindig jelen vannak olyanok, amiktől eléggé zaklatott és szorongó tudok lenni. Ebben tökéletesen segített az, hogy nagy mozgásigényű vagyok, s a munkahelyemen sem ülőmunkát végzek, így nap végére sokszor elfáradok szerencsére. Azonban el kellett gondolkoznom azon, hogy nemsokára beköszönt majd a hidegebb idő, amikor már ezt a tevékenységemet nem nagyon fogom tudni űzni az időjárási viszonyok miatt. Jó időket fogtam ki, de el kell ismernem, hogy a gyerekkoromban tapasztaltakhoz képest ezt évek alatt nem sikerült megszoknom, hiszen ez ilyenkor szokatlan. Szerencsére sokakkal szemben megfázást eddig sikerült elkerülnöm, habár ebben minden bizonnyal szerepet játszik az étkezési szokásaim, hiszen mindennap lefekvés előtt gyógyteát fogyasztok. Rossz tapasztalat volt, hogy munkatársak és az utcán nem ismert járókelőt is láttam rosszul lenni, mert a frontok elég erősen váltották egymást. Olykor én is éreztem azt, hogy nem az igazi vagyok. Bízom benne, hogy nemsokára beköszönt az igazi ősz, mert nehezen viselem azt, hogy reggel megfagyok, s amikor pedig jövök haza, akkor tulajdonképpen pedig megsülők. Arról pedig nem is beszélve, hogy igyekszem magamra vigyázni, s nem szeretnék egy megfázást összeszedni.

Terveztem többször kimozdulni, ami olykor azért hiúsult meg, mert változás volt munkaidő terén vagy pedig magánéletben voltak kisebb gondok. Már én is kezdek azok közé tartozni, akik lelkesen ítélkeznek az időjósok előtt, mert többször volt rá példa, hogy egy szabadtéri programot végül töröltem majd ennek ellenére aznap gyönyörű idő volt az esős időjárással szemben, amit előre jeleztek. De az ellenkezőjébe is sikerült belefutnom, amikor sikerült megázva hazajönnöm úgy, hogy csapadékmentes időt jeleztek. Ezek az esetek pedig jelentősen beárnyékolták az aznapi hangulatomat.
Azt már korábban eldöntöttem szabadságomról visszaérkezve, hogy idén a várost nem tervezem elhagyni, tehát jelentősebb kimozdulást nem szeretnék megvalósítani. Mindezek mellett nemsokára itt az óraátállítás, tehát szembe kell néznem azzal, hogy mire hazaérek a munkából bizony már sötétség fog körül venni. Így ebből a szempontból részemről hamarosan bekövetkezik a vizuális szórakozások időszaka, amely legjobban majd a filmek és a sorozatok megtekintésében lesz észrevehető. Utóbbival komolyabb problémáim lesznek, hiszen az általam követett szériák már csak egy számjegyűek, s az újonnan indulók közül egyik sem hagyott nálam maradandót. Próbálom majd bepótolni hiányosságaimat, de már eldöntöttem, hogy amennyiben nem lesz csapadékos napom megmaradnak a napi sétáim, amire a fővárosban elég rendesen rászoktam. Decemberi hónapomat az ünnepek miatt kis kimozdulással tervezem, de az tény, hogy idén is belefogok majd hónap elején egy évösszegző írásába, amely majd szilveszterkor fogok publikálni, ha már én nem tartom ezeket az ünnepeket. Addig pedig bízom benne, hogy az általam eltervezett dolgok összejönnek, de esetleg kellemes meglepetések is érhetnének akár. Mindezek mellett pedig újra vitaminkúrába kezdtem, így a napi gyümölcsök mellé behúztam a sokak által vitaminbombának is nevezett Avokádót, aminek ugyan nem pénztárcabarát árcédulája van, de a napi reggelimbe bőven elég úgy, hogy elvileg egy elég egy napra. Van pár pozitív változás, de egyelőre még tesztelem, hogy valóban igazak, amelyeket olvastam róla.

Statisztika és a „haditerv”

Írta: | | Fotók, Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
Vélemény?

Hét elején elég kómásan sikerült kikelnem az ágyból. Mindenképp örültem annak, hogy ugyan libabőrős voltam végig azon az úton, amely a munkahelyemre vezetett, de legalább a lehűlt levegő felébresztett. Szeretem séta közbeni zenehallgatást, de reggel ezt a tevékenységemet nem gyakoroltam. Nagyjából fél órányi sétára van a munkahelyem, s jól esett minden reggel az a csend, amely fogadott, miközben lehetőséget adott az elmélkedésre sok dologgal kapcsolatban. Többek között az is eszembe jutott, hogy mennyi változáson ment keresztül a város, ahol felnőttem, s mennyi minden változott, amíg csak látogatóba érkeztem meghatározott időközönként. Megkezdtem a harmadik hónapom a jelenlegi munkahelyemen. A bérezéssel nem vagyok megelégedve, de átgondoltam sok mindent, ami miatt rövid idő alatt sikerült ezzel megbékélnem. Azt gondolom kereskedelmi dolgozóként nem panaszkodhatok, hiszen amennyiben multicégnél helyezkedik el az ember, akkor könnyen tud mozogni nem csak városon, hanem országon belül is. Így történt, hogy hazaköltözve több, mint 250 km-rel arrébb már meglévő tapasztalatomnak köszönhetően tárt karokkal vártak. Amely nem volt meglepő, ha a bértáblát veszem alapul, de számomra az, hogy a fővárosi bérlakás költség kikerült a havi kiadások közül nagy segítség volt anyagilag. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a város, de az tény, hogy pénzügyileg sokkal vállalhatóbb, ha havonta egy vagy két napot töltök fent, mint ha fent élnék. Ámbár korábban már kifejtettem, hogy nálam inkább lakótárs probléma ütötte fel a fejét, ami miatt végül a visszaköltözést választottam. Az itteni problémák ellenére is azon a véleményen vagyok, hogy jó döntést hoztam, s nem bántam meg. Mozgásigényű emberként ugyan kevés ingyenes kimozdulási lehetőségem volt, de átgondolni a helyzetem, s mit szeretnék valójában a napi séta megfelelő volt, miközben az utcánkhoz közeli gólya pár meglátogatása már napi rutin lett.

Abban egészen biztos vagyok, hogy a korábbi életvitelemet nem folytatom, s nem is vagyok hajlandó újrakezdeni. Gyermekként sok dolog kiesett az anyagi problémák következtében, így nem volt meglepő, hogy sokat költöttem főleg vizuális szórakozásra, amikor elindultam a munka ösvényén. Továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy kereskedelemben való elhelyezkedés nem volt könnyű, s a munka sem az mai napig, viszont stabil megélhetést biztosít még akkor is, ha az ember nem olyan összegeket látunk fizetésnapkor a kiküldött sms üzeneteknél beérkezett átutalásként. A stabilitás viszont fontos tényező nekem, de sokkal nyitottabb vagyok váltásra munka és a lakhatás szempontjából, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Ezért is érdekes számomra elolvasni évekkel ezelőtti bejegyzéseimet. Ebből a szempontból pedig nem volt rossz döntés eme blogot elindítani. Az viszont biztos számomra, hogy az otthoni vizuális szórakozást bőven kielégíti a korábban megvásárolt laptop és telefon. Igyekeztem mindenképp megnyugodni anyagi szempontból, amely ugyan csak részben vált valóra, de lassan már körvonalazódik, hogy hogyan is szeretném tovább folytatni. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a jó időnek köszönhetően mindennap megcsodálhattam a naplementét, mely fel elevenítette bennem, hogy mennyire szerettem délután elindulni itthonról, s csak sötétedés után hazatérni, mert kellően megnyugtató tud lenni, amikor az ember végig nézi az épp „elalvó” várost.

Ahogyan fentebb is említettem a vizuális szórakozásom megoldott, így idén már semmilyen műszaki terméket nem is tervezek vásárolni. A korábban tönkrement számítógép végül eltevésre került, s nem is szerepel a terveimben, hogy újra üzemképes legyen. Hiszen erős bennem az érzelem, hogy a játékok világából kinőtem úgy, hogy nagyon nem is éltem benne. Napi szintű kimozdulás biztosított, melynek nagysága csak az időjárástól függ elsősorban. A hazaköltözés miatt sajnálatos módon a nyár jelentős részét idehaza töltöttem, s csak kevés alkalommal hagytam el a várost, s akkor is csak a közelben lévő településekre ugrottam át. A munka lefoglalt, hiszen túl sok kiadott szabadság miatt inkább dolgozni mentem. Nagyjából hónap közepén meg is említettem egyik ismerősömnek, hogy sok dologra számoltam a hazaköltözést illetően, de akadt pár meglepetés is, mely szerencsére pozitív kicsengésűek voltak. A fővárosi életvitelembe sokszor nem fértek bele a személyes találkozók vagy pedig nagyon nehezen voltak kivitelezhetőek. Ami gondolom nem csak a város nagyságából, hanem a mások magánéletének következményeit jelentették. Idehaza már a második hónapban elhagyta a szám az a mondat, hogy sokszor úgy érzem magam, mint egy közismert ember, mert valakivel többször futok össze egy nap vagy több személlyel egy meghatározott időn belül. Akkor ér meglepetés, ha olyanokkal találkozok, akiket régen nem láttam, s jelentős fizikai változáson mentek keresztül. Szerencsére eddig negatív élmény nem ért. Abban viszont igazat adok volt általános iskolás osztályfőnökömnek, hogy aki emberek között dolgozik és foglalkozik velük, annak bizony jól esik egy fél órás hazasétálás. Többek között ennek is köszönhetem, hogy séta statisztika nagyon kiemelkedő volt a múlt hónapban, mert a kerékpárt egyelőre használaton kívülre helyeztem.

Mozgékony emberként sokat gondolkoztam, hogy hogyan is oldjam meg azt, hogy a mozgásigényem ki legyen elégítve, de mégis legyen társasági életem. Utóbbi azért volt nehéz, mert elhanyagolható azon személyek száma, akiknek szintén kikapcsolódást jelent nagyobb időre kimozdulni otthonról legyen szó egy kellemes sétáról vagy kirándulásról. Korábban sokszor megcsináltam azt, hogy találkozó előtt vagy után mentem el sétálni vagy biciklizni, de közben igyekeztem megtalálni az egyensúlyt, hogy senki ne legyen megsértve vagy ne érezzem magam kirekesztve, mert a szórakozási igényeink eltérnek. Most azonban merem vállalni azt, hogy engem mi kapcsol ki, s ennek hangot is tudok adni. Szerencsére eddig senkivel nem történt konfliktus emiatt, mert felvállalom, hogy elsősorban alkoholt nem fogyasztóként a szórakozóhelyek nem vonzanak, s nem is tervezem megjelenni egyiken sem, s számomra maximum a visszafogott bandázás jöhet szóba ezen a téren. Mikor megláttam az augusztusi beosztásom, akkor részben örültem, hogy a túlórák végül pihenőnapban lesznek megoldva. De aztán elgondolkodtatott, hogy majdnem egy hét sok csak itthon lenni és sétálni, így végül úgy döntöttem, hogy a szeptemberi fővárosi felutazást előre hozom, ha az időjárás is kegyes lesz hozzám. Az biztos, hogy egy vadasparki látogatás tervbe van, ahová tanösvényen fogok lejutni. Az már most biztos, hogy nem fogok senkit találni, aki nagyjából lesétálna velem több, mint 10 km-t, de a korábban korlátlan mobilinternet és a messenger alkalmazásban található hang és videohívás lehetővé teszi, hogy társasági életet tudjak élni úgy, hogy közben azt csinálom, ami kikapcsol, s nem utolsó sorban egészséges is.
Egy szeptemberi felutazás van még tervbe véve, hiszen túl sok embert ismerek ahhoz, hogy egy vagy két nap alatt mindenkivel tudjak találkozni, s eközben pedig elmenjek oda, ahová valószínűleg ők nem társulnának hozzám. Ahogyan annak idején a felköltözéskor most hazaköltözéskor is egyértelmű volt, hogy jó pár kapcsolat pusztán a közösségi oldalakon fog látszódni, mert a távolság megfogja azt ölni. Én pedig azon az állásponton vagyok, hogy egy emberi kapcsolatot függetlenül milyen típusú mindkét félnek kell ápolni, s nem valamelyiknek a vállára venni, s életben tartani. Szeptember után több utazást városon kívülre nem tervezek, s semmiféle tervezett vásárlásom sincs. Főbb tervem a munka, mely le fogja kötni majd a figyelmem, s az időm nagyobb részét ki fogja tölteni. A téli időszakban pedig amúgy is marad javarészt az itthon ülés. Jövőre a mobilelőfizetés megújításának köszönhetően minden bizonnyal telefoncsere lesz valamint a lassan hat éves laptopom is le lesz cserélve úgy, hogy korábbi készülékeket megtartom. Egyrészről legyen tartalék, másrészről bármilyen anyagi probléma ütné fel a fejét eladásra alkalmas állapotban van mindegyik. Részben sikerült elfogadnom, hogy anyagi és szociális helyzetem tökéletesen tükrözi a magyarországi gazdasági helyzetet egy egyedülálló átlagkereső szemszögéből, amely lehetőségek miatt nem róható fel nekem hibaként. Az elmúlt években azonban sok tapasztalatot szereztem az kapcsán, hogy hogyan is álljak ehhez a helyzethez. Annak pedig örülök, hogy mások szerint is pozitív hatással voltak rám életszemlélet szempontjából. Ezen a hozzáálláson nem is tervezek változtatni. Bizakodó vagyok azon a téren, hogy ez rosszabb nem lesz, s előbb vagy utóbb több lehetőségem lesz majd.

Keserédes szabadság

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Az éves szabadságom mennyisége sajnos még mindig nem elegendő ahhoz, hogy hosszabb időt legyek távol a munkahelyemtől. Mivel anyagi helyzetem nem teszi lehetővé a nagyobb anyagi kiadásokat, így ebből a szempontból a szórakozás ugyan változatos továbbra is, de igencsak helyhez és időhöz kötött. Ebből fakadóan pedig amióta munkába álltam, s stabil pozíciót tudtam kialakítani még munkahely váltás közben sem töltöttem pihenéssel több, mint egy hetet. Ebből a szempontból úgy állok hozzá, hogy nekem megfelel, ha a munkáltató osztja ki a szabadságokat, amelyek jelentős része év elejére vagy még tavasz kezdete előtt megtörténik, s utána marad végül az ősz. Ebből fakadóan ez a sokadik év, melyet úgy kezdek meg, hogy valószínűleg a nyárra úgy tervezhetek, hogy szabadnapok összetologatásával talán lesz hosszú hétvégém más egyéb pedig nem. Annak viszont megörültem, hogy az elmaradt szabadnapok is kiadásra kerültek, így végül március végén elmehettem egy kilenc napos szabadságra, melyet teljes egészében otthon töltöttem.
Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon hogyan is fussak neki majd az egésznek. Egyrészről nagyon rossz időjárást jósoltak másrészről a fent említett anyagi nehézségek miatt inkább az ingyenes szórakozási lehetőséget kellett alapul vennem. Mivel délutánra esett az utolsó márciusi munkanapom, így kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy bárminek is akarok nekiugrani azt majd másnap vasárnap fogom tudni megvalósítani. Ugyan nemrég voltam otthon, de végül azt a döntést hoztam meg, hogy a szabadságom első felét majd odahaza fogom tölteni, hiszen nagy valószínűséggel nyáron nem lesz alkalmam hazautazni. Hiszen a távolság és az utazási idő a menetjegy függvényében nem lenne ésszerű döntés, mert nem látom értelmét annak, hogy kis időre hazamenjek, ahol mindent kapkodva kelljen csinálnom. Kora délutánra terveztem a hazautazást, de mivel már reggel felébredtem, s nem tudtam visszaaludni, így végül reggel kimentem a vasútállomásra, s megvettem a jegyemet. Viszonylag hamar eltelt a másfél óra, melyet a vonaton töltöttem, de felkészültem arra, ami majd várni fog otthon. Leszállva a vonatról aztán kissé meglepett mennyire jó idő volt majd hazafelé sétálva meglepődtem a pompázó napsütésen, mely kellemes tavaszias idő kísért a beígért záporokkal, s zivatarokkal ellentétben.

Már az esti órákban is azt beszéltük, hogy amennyire nem sikerült a vasárnapi időjárást eltalálni bízunk abban, hogy a következő napok is ilyen napsütésesek lesznek. Sajnos ez nem így lett, mert az otthon töltött napokban megismertem milyen a négy évszak, mely naponta változott. A hét eleje nem hozott nagyon jó dolgokat, hiszen a hétfő és a kedd sajnos otthonülésre kényszerített melyből a kimozdulás a volt kolléganőmmel való találkozás, s bevásárlás biztosította miközben szembe kellett néznem a hatalmas széllel, mely esőt, s némi havazást is hozott. Szerencsére ritkán jelentkeznek nálam időjárás által generált negatív testi tünetek, így javarészt unatkozással töltöttem. Ámbár tény, hogy a házi kedvencek jelenléte csökkentette a rossz közérzetemet. A hét közepén megérkezett egy enyhe nyár, s közben pedig nyakamba kaptam a várost, mely olyan jól sikerült, hogy nem csak megvalósítottam a legnagyobb sétával töltött időmet, de hazafelé megtekinthettem a naplementét is.

Hazafelé baktatva este azon gondolkoztam, hogy vajon van-e értelme visszajönnöm a fővárosba, hiszen egyrészről a fizetés előtt állok, másrészről pedig minden bizonnyal hosszabb ideig nem fogok tudni hazalátogatni, s ezáltal a még ott élő ismerősökkel találkozni személyesen. Végül hét közepén bejelentettem, hogy maradok, s a szabadságom utolsó napján fogok majd visszajönni Budapestre. Ennek többen örültek, habár nekem voltak terveim fent is. Végül nem bántam meg, mert több zivatar és zápor elkerülte a megyénket miközben jöttek a hírek a zord időjárásról, mely a fővároson haladt keresztül. A hét második felére sikerült némileg kimozdulnom.

Sok dologról esett szó időközben. Többek között arról, hogy belépve az áprilisi hónapba több évvel ezelőtt ilyekor már, ha nem is pólóban, de egy meleg felsőt felkapva az ember bátran sétált a napsütésben. Ennek ellenére szembe kellett nézni azzal, hogy ahány nap volt, annyi féle időjárás és évszak ütötte fel a fejét. Nagyon sajnáltam, hogy jobban nem tudtam kimozdulni otthonról, de legalább valamennyire sikerült pihennem miközben több régen látott ismerőssel is sikerült összefutnom. Eközben pedig szembe kellett néznem azzal, hogy valószínűleg a további három hónap némi megszorításról fog szólni számomra. Több helyre el akartam menni, amelyről letettem, de mivel elfeledkeztem arról, hogy Szép-kártya tulajdonosként minden évben kapok rá egy közepes összeget meglepetésként ért, amikor megkaptam az üzenetet az aktuális egyenlegemről. Minden bizonnyal nem fogom a főváros határát átlépni, de olyan helyekre, mint az Állatkert vagy a Tropicarium eljuthatok, hiszen a tavaly a döntést hozók nagyon megnyirbálták a Cafetéria rendszerét. Ugyanis drága éttermek, s egyéb kulturális tevékenységek nem vonzanak. Abban mindenképp bízom, hogy az év második fele már sokkal jobban fog alakulni, mint ahogyan eddig alakult.

Szabadság

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Amikor gyermek voltam majd tinédzser lettem, s tisztességesen jártam az iskolát mindig a szüneteket vártam leginkább. Ezek közül a nyári szünet volt a kedvencem, amely megcsappant már az iskolás korom vége felé, de kisgyermekként emlékszem milyen volt, amikor tulajdonképpen három teljes hónapot lehetett otthon tölteni. Gyermekként pedig sem diákmunka sem pedig felnőtt munka nem jöhetett szóba főleg jogi szempontból. Mai napig él bennem az az emlék, amikor az általános iskolámat felújításra jelölték ki, s ennek köszönhetően minden második szombaton tanítás volt, hogy meglegyenek az óraszámok. Ennek köszönhetően pedig már május elején lezárult az aktuális tanítási időszak. Rémlik bennem mennyit panaszkodtam, hogy fárasztó, de mennyire örültem annak, hogy végre eltelt, s örömmel lendülhettem neki a nyári szünetnek. Akkor a szomszédoktól is kaptam elég erős megjegyzéseket. Ezek közül a legmeghatározóbb az volt, mikor közölték megtudom milyen az élet, amikor majd felnőtt leszek és nem lesznek szüneteim csak szabadság, s abból is kevés. Nem foglalkoztam akkoriban ezzel, hiszen elég távolinak tűnt az egész, s nem is eszméltem rá, hogy mennyire gyorsan is tud pörögni az idő.
Végül eljött az iskola vége, s munkába állhattam, s megtudtam milyen az, amikor az ember fiatalként majd pedig középkorúként mennyi szabadidővel is rendelkezik. Ami valljuk be nem igazán sok. Azzal tisztában voltam, hogy januári hónapban lesz majd egy hetes pihenőm, de sajnos jó pár kollégám lebetegedett, így a heti pihenőnapjaim változtak. Mivel sokat dolgoztam, így aztán kaptam a februári hónapra egy négy napot egyben, illetve a fennmaradó elmaradt pihenőnapjaim egy részét március elejére három nap szabadsággal megspékelve, hogy egy hetet pihenéssel tudjak tölteni. Azért remélem nem járok úgy, mint tavaly, hogy a sok betervezett szabadságolás miatt a nyarat végig kell dolgoznom, de annak örültem, hogy kicsit pihenhetek. Gondolkoztam mikor is menjek haza, de végül az első kört választottam annak ellenére, hogy tudtam az időjárás nem lesz hozzám kegyes. Főleg úgy, hogy a hétvégi sétám egy gyönyörű naplementével indult, majd pedig folytatódott egy felhőszakadással egybekötött villámlással.

Gondolkoztam azon, hogy hogyan történjen a hazautazás. Abban egészen biztos voltam, hogy egy fizetésből kétszer hazalátogatni nem fogok, hiszen az már a tízezres kategóriát is átlépte volna, ha a vonatjegyet veszem alapul és a még hozzá tartozó kiadásokat is hozzászámolom. Abban egészen biztos voltam, hogy szabadnapomon utazok haza és majd vissza, s így kérdés adott volt, hogy vajon akkor menjek, amikor csak négy napot vagyok egyben itthon vagy akkor amikor majd szabadságon leszek. Mivel hetekre előre nem láttam milyen lesz majd az idő így végül úgy döntöttem, hogy a négy napot teljes egészében felhasználom majd. Eközben változott a beosztásom is, s így végül sikerrel nyugtáztam a hazautazást, hiszen jó döntésnek bizonyult. Az időjárás ugyan nem volt kegyes hozzám, de pihenni valamelyest tudtam legalább.

Hózápor

Írta: | | Helyzetjelentés, Videók
Vélemény?

A blog keretén belül többször ejtettem szót arról, hogy mennyire bennem maradt az, hogy gyermekként milyen volt számomra várni a decembert, s reménykedni abban, hogy fehér karácsony lesz. Ugyan az ünnepekből „kinőttem”, de egyes időjárási tényezőket továbbra is szeretem. Ilyen például a havazás, amivel kapcsolatban az időjárás kevés örömet ad nekünk. Mai napon azonban kaptunk egy elég bő havazást.

Sajnos hamar elolvadt, hiszen nem volt fagypont alatt a hőmérséklet. Mindezek mellett dolgoznom is mennem kellett, így nem tudtam magasabb helyekre elmennem, amelyet fehérség borított. Ellenben mindenképp látványos volt nekem, ahogy nézhettem hogyan szakad a hó. 

A tél, amely nem olyan, mint volt

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Több alkalommal leírtam a blog keretén belül, hogy főleg a téli időszakban visel meg az a tulajdonságom, hogy nem vagyok otthon ülős típus. Annak idején ezért ez kicsit másképp volt, hiszen akkor még „normális” időjárás volt. Azaz volt az évszakok között volt átmenet valamint volt tavasz, nyár, ősz, tél. Most pedig lassan már csak az őszt váltja a nyár és fordítva. Ami inkább a gyermekkori emlékek miatt visel meg, hiszen egyelőre nincs olyan betegségem, amelyre érzékeny lenne a testem a fronthatások miatt. Azonban tény, hogy kevésbé tudom elfelejteni azt, hogy milyen volt például ezen az úton elsétálni dolgozni: 

Esetleg milyen is volt odahaza a hátsó udvar, ahol épp a bent lakó két kutyát kellett előkerítenem, akik nagyon élvezték az aktuális hózáport: 

 

Sajnos ilyen kilátásban csak képeken volt lehetőségem az elmúlt években. A januári hónapra nagy terveim voltak, mert bíztam benne, hogy majd az időjárás is úgy fog alakulni annak fényében végképp, hogy szinte minden hétre írtak havazást, ami kétszer valósult meg, de sajnos az is addig tartott még nem ért le a földre, ahol azonnali olvadásba kezdett. Ebből fakadóan pedig elég latyakos lett minden. Mindezek mellett pedig sajnos egyre többször esett az eső. Ebből fakadóan már a hónap eleji szabadságom is azzal indult, hogy az első két nap szinte bezárva töltöttem a lakásba miközben olyan fáradt voltam, hogy majdnem átaludtam őket. Meglepően tapasztaltam, hogy milyen gyorsan eltelt a január. Próbálkoztam több új szériával, amivel kútba estem. Kimozdulni nagyon nem tudtam. Pontosabban maradt az, hogy elmentem dolgozni, s aztán pedig hazajöttem és próbáltam kikapcsolódni, amely leginkább kizárólag az internethasználatban és a vizuális szórakozásban nyilvánult meg. Ez sem sikerült annyira jól lévén lassan az összes sorozatnak a végére értem, amelyek pedig még adásban vannak azok pedig heti egy epizóddal érkeznek, amik nekem kevésnek bizonyulnak egy hétre.
Ellenben annak mindenképp örültem, hogy hamar végére értünk a januárnak még úgy is, hogy sajnos a munkahelyen többen kiestek, s ennek köszönhetően a beosztás is olykor változott. Hazautazást az elkövetkező két hónapra sem terveztem, s ebből fakadóan sajnos maradt az itthon ülés és a dolgozni járás. Igaz többször kimozdultam, de az is csak pár órás tevékenység volt vagy pedig épp csak vásárolni mentem le. Sajnos az időjárás nem volt hozzám kegyes ebből fakadóan pedig nem igazán tudom azt mondani, hogy bízom abban, hogy a február más lesz. Hiszen, ha más lenne, akkor ki lehetne mozdulni. Bár inkább télen legyen télies időjárás, mint tavasszal. Mindenesetre bízom abban, hogy egy kicsit könnyebb lesz majd a következő hónap. 

Tavasz vagy nyár?

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Minden évszakban megtalálom a szépséget. Annak ellenére, hogy még középkorúnak sem számítok sokszor ejtem ki a számon, hogy milyen volt, amikor gyermek voltam, vagy „az én időmben”, amikor azért még élénken élnek bennem azok a dolgok, hogy milyenek voltak az átmenetek az évszakok között. Sajnos ez mára megszűnt. Tél nem nagyon van, maximum csak hideg. Tavasz és ősz sem, mert vagy a hidegből egyből megyünk át majdnem a nyárba, vagy a nyár vált át majdnem télbe. Ez volt jellemző az áprilisra is, habár szerencsére az én frontérzékenységem elég karcsú azokkal ellentétben, akik ilyenkor eléggé szenvednek, mert nem bírják ezt a fajta gyors időjárás változást. Bevallom én nagyon vártam már a jó időt, így annak is örültem, hogy majáliskor jó idő volt, habár nehezen tudtam eldönteni hogyan öltözzek fel, mert nagyon gyors volt a hőmérséklet változás. 

Még egyelőre kérdéses, hogy mikor kapok a többiekhez viszonyulva szabadságot. Mindenesetre kérelmet időpontra nem adtam be, hiszen én általában ahhoz alkalmazkodom, hogy hogyan dolgozok. Sajnos a kiesők számának és a munka mennyiségének köszönhetően eléggé el voltam havazva az utóbbi időben. Annak kifejezetten nem örültem, hogy amikor dolgoztam rendszeresen akkor volt jó idő, s amikor szabadnapos voltam akkor pedig azon kattogott az agyam, hogy elmerjek-e indulni itthonról. Egyelőre sokat nem mozogtam, mert sajnos az időjárás sokszor megtréfált, ámbár már a hónapra konkrét tervem van. Mindenképpen tiszteletemet akarom tenni az állatkertbe, illetve a túra útvonalakon is akarok tenni egy kört. Ha pedig minden jól alakul, s megfelelően leszek beosztva akkor pünkösdkor még egy hazalátogatást is megejtek. Azonban az is tény, hogy rám is hatással van az infláció, amely jelentős áremelkedést hozott már most magával, s én is döbbentek állok az előtt, hogy sokkal több pénz fogy, s közben tulajdonképpen ugyanazokra a dolgokra költök, mint eddig. Mindenesetre bízok abban, hogy jobb nyaram lesz a tavalyinál, s sokkal többször tudok majd itthonról kimozdulni. Az estékre megmaradnak majd a Margit-szigeti séták, valamint az itthoni sorozatozások, amelyekkel eléggé le vagyok maradva. Bár igyekszem pótolni a hiányosságaimat főleg akkor, amikor délutáni műszakot kapok, mert akkor a délelőtti ezeknek a megtekintéséről szól.