Szabadnapos esőzések

Lassan, de egészen biztosan elérünk a nyár közepéhez. Egy olyan nyár közepéhez, amely minden bizonnyal senkinek sem lesz a kedvence. Több okból is.
Jómagam elég rosszul viselem a kialakult helyzetet, hiszen az év elején elindult koronavírus járvány miatt jelentősen átrendeződtek a mindennapjaim. Első körben hatalmas érvágásnak éltem meg, hogy nagyon sok szórakozóhely bezárt, illetve a kijárási korlátozás miatt is kénytelen voltam sokszor otthon ülni, vagy pedig egyszerűen csak elengedni pár programot. Szerencsére az élet kezd visszatérni a normális kerékvágásba, azonban tény, hogy továbbra is vannak olyan helyzetek, amelyek aggódalomra adhatnak okot, hogy vajon mit is tartogat az év második fele. 

Jómagam nagyon bízom benne, hogy nem lesz második hullám, mert annak kifejezetten örülök, hogy pozitív hatással volt rám a költözés. Azóta kicsit nyugodtabb lettem, s annak mégjobban örülök, hogy már kezdhetek szervezkedni a programokat illetően. Akadt egy kis szabadságom is, amelynek egy kis részét otthon töltöttem. Tény és való, hogy érdekes volt hét hónap után hazalátogatni, és találkozni régen nemlátott ismerősökkel, s a családdal. Hamar el is telt a szabadság, így visszatértem a fővárosba, s ismét felvettem a munkafolyamatokat. Sajnos a stressz továbbra is jelen van az életemben, amelyre rátesz egy lapáttal a jelenlegi óvintézkedések. Próbálnék kikapcsolódni, amely nagyon nehéz annak fényében, hogy sajnos az esetek többségében rossz idő van, így amikor szabadnapos vagyok sokszor marad a négy fal közti maradás, vagy pedig valamelyik pláza, vagy zárt terű találkozóhely. Bár tény, hogy legalább ilyenkor jó fotókat lehet készíteni, aki szeret fényképezni. 

A szélsőséges időjárást elég nehezen viseli a szervezetem, hiszen egyik pillanatban rekkenő hőség van, s a másikban pedig meg lehet fagyni. Természetesen voltak elég durva esőzések is, de szerencsére én nem áztam el, s fedett helyről voltam szemlélődő. Ámbár tény, hogy érdekes vizuális élményt nyújtott, ahogyan a fővárost elöntötte rekord mennyiségű eső által okozott víztömeg.
Az előrejelzések alapján elég hektikus lesz az időjárás, de bízom benne, hogy ha nem is júliusban, de augusztusban sikerül eljutnom végre a strandra, amely tavaly sajnálatos módon kimaradt. 

Ismét kellemetlen lesz majd a nyár!

Ahogyan tavaly, úgy idén is sikerült belefutnom abba, hogy számomra nem túl előnyös mennyiségű szabadság lett kiadva. Lévén nem túl stressz mentes munkahelyről és munkakörről van szó, így engem ez nem is zavart, ámbár szembe kellett néznem a többiek nyári két hétre szóló szabadságaival, valamint a munkaerő megcsappanásával. Ebből fakadóan ismét sikerült úgy járnom, hogy a maradék szabadságomat majd szeptembertől vehetem ki, így a nyár ismét munkával fog majd telni.
A fentiek annyira nem is zavarnak, hiszen előző hónapban sikeresen sikerült rálépnem a pénzre költés terén, így aztán valahol örülök is a dolognak, hiszen nem tudom miből finanszíroznám a szórakozás részét egy kimozdulásnak. A gyűjtögető életmód lép életbe nálam, hiszen jó pár rövidtávú tervem van. Első körben úgy döntöttem, hogy vásárolok magamnak egy laptopot. Egyik oka az, hogy az elmúlt két évben iszonyatosan sok pénz ment el a számítógép alkatrészeire leginkább akkor, amikor épp nem volt rá keret. Így aztán többször futottam abba bele, hogy az eredeti terveket félre kellett tennem, s helyette teljesen máshogy alakultak a dolgok. A laptok megvásárlása mögött leginkább az a tényező áll, hogy amennyiben másodlagos készülékként szolgálna, így vihar esetén is el tudnám foglalni magamat, valamint tervezett utazások alkalmával nem csak a mobiltelefonom nyomkodása lenne kapcsolat a virtuális világgal. Mindezek mellett pedig nem kellene azonnal alkatrészt vásárolnom a számítógépbe, ha abban valami elromlik. Egyelőre egy Lenovo készüléket néztem ki, amely jelen pillanatban 82 ezer forintba kerül. Bízom benne, hogy őszre “bekukkant” 80 ezer alá.

A nyáron nem tervezek semmit, ami megyén belül nem valósítható meg, azaz kerékpárral nem tudok valahová elmenni, az minden bizonnyal sztornózom is. Szerencsére nagyon toppon vagyok, amennyiben a kerekezést kell megemlítenem, s igazán stresszoldó, ahogyan az ember kitekeri magából a feszültséget. Azonban szembe kell néznem azzal, hogy az időjárás nem túl kegyes hozzám ezen a téren: 

Ez a tegnap előtti képernyőkép. Aznap sikerült rettenetesen eláznom munkába menet, s mindezt úgy, hogy előtte való nap szó se volt arról, hogy aznap reggel esőre fogok majd ébredni. Ennek ellenére az égdörgés ébresztett engem, s szomorúan vettem tudomásul, hogy bizony kénytelen leszek kerékpárral menni, mert nem lesz időm beérni a munkába, ha gyalog indulok neki. Tudniillik, hogy húsz perccel később kelek most már, hogy a drótszamarammal jutok el dolgozni. A reggeli étkezést pedig kihagyni nem szeretném. Nyilván remekül állnék a letekert kilométerekkel, ha nem az eget kellene bámulnom, amely negyed óra alatt be tud borulni. 

Igyekszem minél többet kimozdulni, de sajnos  a fenti okok miatt sokszor elmarad a kerekezés. Pedig a világítás mellett már kerékpár kesztyűt is beújítottam magamnak, mert felfedeztem, hogy mennyire kényelmetlen egy idő után a kormány, amennyiben sajnálatos módon elkezd izzadni a tenyerem. Ebből fakadóan egyelőre a mozi, strand mellett marad a bringázás, s bízom benne, hogy sikerül a 100 km-es elképzelésemet is valóra váltani az egyben való letekeréshez. Szerencsére a drótszamaram bírja, s nagyon örülök neki, mert remek vásárlást csináltam tavasszal annak ellenére, hogy sok kihagyott kerekezés volt azóta.
A fenti statisztikában igazából a munkába való menetel is mérve volt, különben elég szegényes lenne a letekert kilométerek száma. Sajnos sokat dob az időjárás változékonysága. Ugyanis jártam úgy, hogy tiszta ég esetén is nagyjából tíz perc alatt elborult, s lestem, s tanakodtam azon, hogy vajon elinduljak-e vagy sem. Azonban mindig itthon maradtam. Lévén mozgékony vagyok ilyenkor megöl az unalom.

Jégeső

Ugyan csak egy átvonuló zápornak volt köszönhető, de azt hiszem senki nem akar jeget fejére. 

Számomra a hatalmas nagy szerencse az volt, hogy a zivatar megérkezte előtt érkeztem haza úgy negyed órával. Látványban tényleg érdekes volt, azonban ennél nagyobb jégesőt nem kívánok senkinek.
Mindezek mellett pedig délutánra egy egész szép felhőcsodát csodálhattam meg. Ámbár tény, hogy a fénykép nem adja vissza azt, amit élőben nyújtott. 

Keserédes szabadság

Már levittem két teljes hetet a szabadságom után, azonban csak most jutottam el ténylegesen oda, hogy írni is tudjak. Kissé zavaros volt ez a két hét, s nem is telt teljesen zavartalanul, valamint sajnos a szabadságom sem úgy alakult, ahogyan terveztem.
Mint ahogyan az utolsó bejegyzésemben is írtam, sajnálatos módon kevés szabadsággal rendelkezem egy évre nézve fiatal koromból kifolyólag. A jelenlegi munkahelyemen szerencsére áttekinthető a beosztás, követhető, s nem úgy megyek, mint az előzőnél, hogy képben sem voltam mikorra kell menni. A kiszámíthatóbb beosztás nyilván lehetővé tette azt, hogy tervezni is tudjak. Ha nem szabadsággal, akkor legalább szabad hétvégékkel, amit két hetente megkapok. De ami biztos volt, hogy legalább a szombat este kilenctől már biztosan szabad vagyok, és tervezhetek onnantól. 

A beosztásokban szerencsére van logika, s követhető is, így mindenki számolhat azzal, hogy egy hónapban mindenképpen lesz két szabad hétvégéje. Ebből fakadóan pedig a szabadságokat úgy osztják, hogy minél kevesebb fogyjon belőle, de az ember el tudjon menni többször is egy évben. Én azt választottam, hogy nekem bőven elegendő, ha öt napokat adnak ki három havonta, így aztán tényleg lehet tervezni, ha ez ember tudja, hogy három havonta lesz egy hete, amikor nem kell dolgoznia. A számításomba azonban hiba csúszott, hiszen nem volt tervezett, s fix szabadságom, így aztán szembe kellett néznem azzal, hogy a nyár szinte be van táblázva. Arról nem is beszélve, hogy sok az idősebb kolléga is, így aztán többen két hetes szabadságot vettek ki. Ennek köszönhetően én kiestem abból a lehetőségből, hogy akár júliusban, akár augusztusban szabadságra tudjak menni. Igazából nem panaszkodás lenne, de nem jött ki jól a lépés, hogy két hétig dolgoztam, majd ismét itthon voltam kilenc napot, ugyanis öt szabadnap lett kiosztva, amely két szabad hétvége közé lett betéve.
A probléma nálam ott kezdődött, hogy míg az első nyári szabadságomról már azt megelőzően értesültem három héttel, addig az utolsóról akkor, amikor beléptem a munkaajtón, s megkezdtem a munkahetemet a hétfővel. Kissé meglepődve, de nem szóltam rá semmit. Azonban már a felénél a falat tudtam kaparni. 

Az egész azzal kezdődött, hogy az első két napban ki sem tudtam mozdulni, ugyanis iszonyatosan rossz idő volt. Igaz nem esett egész nap, de folyamatosan borult volt az idő, s ahogy elindultam volna sétálni rögtön elkezdett cseperegni az eső. Ebből fakadóan pedig nem nagyon tudtam kimozdulni itthonról. Belelendülve a hétbe szembe kellett néznem azzal, hogy másoknak ez munkahét, s így nem is nagyon tudtam magamnak programot szervezni. A negyedik napon látván az időjárás előrejelzéseket sikerült kijutnom a strandra, amit nagyon élveztem. Majd azt követően ismét jött a hidegfront, ami jót tett levegő téren, de sajnos majd halálra untam magam. Majd utána pedig jöttek a folyamatos előrejelzések esőről, ami miatt nem terveztem semmilyen szabadtéri programot, cserébe meg jól át lettem “verve” figyelve a felhőket: 

Hasonló, s ennél rosszabb felhők takarták el a napot, s mivel biztos voltam, hogy esni fog, így nem mentem sehová. Majd 1-2 óra múlva ismét sütött a nap, s semmilyen felhő nem volt már az égen. Ebbe tökéletesen beleestem a szabadságom utolsó négy napján, s az előrejelzésekre támaszkodva nem kicsit voltam ideges. Azonban az utolsó két napon már nem érdekelt semmi, s fogtam az esernyőmet, s elindultam itthonról. Persze ilyenkor meg elkezdett esni. 

Nagyjából a vizuális tartalmakkal próbáltam magam ismét felhozni, de sajnos roppant mód untatott minden, s így inkább a zenehallgatással kötöttem le magam, illetve esténként elmentem még sétálni. Azonban többes program részemről kevés volt, legalábbis átlagosnál kevesebb. Habár ez nem szokott zavarni, abban az esetben, ha dolgozok, mert a munka lefoglal. Így már viszont azt vártam, hogy mikor is tudok visszamenni dolgozni. Kár volt ezért az egy hétért, azért meg egyenesen borzasztó, hogy a többiek miatt végül is a “három havonta egy hét szabadság” elképzelésem megbukott. Ámbár úgy néz ki, hogy jövőre előre kell majd terveznem, ha nem akarok ugyanebbe a hibába esni. 

Végre megérkezett a hidegfront!

Végre ez is megérkezett. Élőben azért sokkal “rémisztőbb” az alábbi kép.

IMG_20150816_194249Az már bizonyos, hogy holnap feltehetően majd gyalog kell mennem dolgozni, s a kerékpárom jó időre nem fog majd kelleni.
Bevallom valahol már vártam egy ilyen időjárást, mert a szobámban – szellőztetés ellenére – majd meg lehet dögleni, illetve napközben, ha nem fedett helyre akartam menni, illetve nem strand volt a cél bizony eléggé nehéz volt kibírni az egész napot, s csak olyan fél nyolc, nyolc körül lehetett bármilyen szabad ég alatti tevékenységet művelni. Bevallom gyerekként nem emlékszem, hogy ennyire kemény nyarak lettek volna, ámbár tény, hogy ezt az időt csak strandon lehet kibírni. Viszont inkább preferálom a nyarat, mint mondjuk a telet. Utóbbi leginkább az ünnepek miatt tetszetős számomra, hiszen tényleg gyönyörűen néznek ki ilyenkor a feldíszített házak…

Őszből nyár

Ha választanom kellene, hogy ebben az évben mely volt a legjobb napom minden bizonnyal a mait mondanám. Aki rendszeresen nyomon követi eme blog személyesebb jellegű bejegyzéseit azok tudják, hogy mennyire oda vagyok többek között a bringázásért, kirándulásért, illetve minden olyan kültéri tevékenységért, ami aminek központja a természet.
Ennek egyik alap pillére a jó idő, ami ma megvolt, hisz hét ágra sütött a nap. Persze fotózni is szeretek, így azonnal a zsebemben lévő mobilhoz nyúltam, s gondoltam lefotózom a napocskát. Igazából eme ötlet onnan jött, hogy kíváncsi voltam, hogy az 5 megapixeles fényképező vajon hogyan muzsikál ilyen fényforrásnál, amibe elég nehéz szabad szemmel hosszú távon belenézni… Nekem a végeredmény tetszett.

2015041101

A szín dinamika miatt úgy döntöttem, hogy azért ellövök még pár sorozatot a hátsó kertben. Mondjuk ennek másik oka pedig az volt, hogy megörökítsem, hogy hogyan is reagál a természet a jó időre.

2015041102 2015041103

2015041104 2015041105

2015041112

Az egyik legrosszabb tulajdonságom, hogy megpróbálok mindent percre pontosan megtervezni. Legyen az akár munka, pihenés, vagy szórakozás. Hihetetlen, hogy ez mennyire be tud pörgetni, s mennyire ki tud hozni a ritmusból.
Mondjuk tény, hogy a hosszú hétvégémre úgy terveztem, hogy felhozom magam majd a hetek óta itt álló filmekkel. Nem csak azért, mert ideje lenne már megnézni őket, hanem azért is, mert legalább további helyeket szabadíthatok fel a merevlemezemen. Ennek ellenére nem bírtam magammal, így a fél napomat nem itthon töltöttem.

Tudni illik, hogy ugyan városban lakom, de szerencsére a legszélén. Ez nekem pozitív, mert bicajjal minden elérhető negyed órán belül, gyalog pedig fél óra az egész. Mindezek mellett pedig pár perces gyaloglásra van a zöld zóna, ahol van élővíz csatorna, erdős rész, gát, s mindenféle jóság, ahová lehet egy rövid sétát tenni.
Kertes házban lakunk, így a kutya sétáltatás nem kötelező napi program, hisz bőven megvan a futáshoz elegendő területük. Mivel szívünk csücske (értsd kertes ház ellenére a lakásban él velünk), így ma úgy döntöttem, hogy nem csak sétálni megyek el, hanem őket is elviszem. Persze időközben azért készítettem pár képet, hogy merre is csavarogtunk.

2015041106 2015041107 2015041108 2015041109 2015041110 2015041111

Ugyan jelentősen felborította azt a tervet, amit mára akartam, de bevallom nem bántam meg végül. Ugyanis a szikrázó napsütés tett arról, hogy nagyon jól érezzem magam még akkor is, ha ez csak egy sima kutya sétáltatás volt. Habár tény, hogy a tervezett út kellős közepén már vissza kellett fordulni, melynek egyetlen egy nagy oka volt, hogy majdnem 25°c hőmérséklet volt majdnem, ami akár belépő strandidőnek megfelelne. Azért kapkodtam már a levegőért, illetve a pulóver is lekerült rólam. Mivel nem vittem magammal semmilyen folyadékot, így a nagyjából egy órásnak tervezett útból csak fél óra lett.

Ami viszont elgondolkodtatott, hogy nagyjából pár nappal ezelőtt majdnem lefagytam a bicajomról, amit ugyebár a munkahelyen bevállalt túlóra miatt vettem elő, hogy ezzel is időt tudjak spórolni. Viszont, ha most április elején ilyen meleg van, vajon mi lesz júniusban???

A természet “csodái”

Mivel a mai nap az utolsó a szabadságomból, így úgy döntöttem még tegnap este, hogy majd a mai napon mindent csinálok, amihez kedvem van. Egyik része lett volna, hogy majd fordulok egyet, de a közértnél tovább sajnos nem jutottam.
Leginkább emiatt:

Ilyenkor pedig eszembe jutnak gyermekkorom nyarai. Olykor voltak zivatarok, de minden “normális” volt. Nem sült meg az ember nyáron, illetve nem fagyott halálra télen.

Készüljünk a télre!

Ugyan még csak most vágtunk bele a novemberbe, ami hozott pár kellemesen meleg napot, hisz októberben előfordult, hogy bizony fűteni kellett, illetve elő kellett kaparnom az elég rendesen bejáratott bőrkabátomat, ami alá egy pulcsit is fel kellett venni. Ennek ellenére is igazán dideregtem. Így nagyon örültem, hogy november eleje igencsak kellemes napokat hozott, hogy elég volt egy pulcsit felkapni, s irány amerre az embernek kedve tartja.
Viszont a jó időnek nem sokára vége lesz, ha lehet az idokep.hu-nak hinni még a héten.  Tehát fel kell készülni, hogy ismételten a négy fal közé fogok szorulni. Amivel egyébként nem lenne különösebb nagyobb probléma, ha mondjuk nem fejeztem volna be az iskolát júniusban, s azóta nem lennék álláskereső.

Az előző bejegyzésben viszont épp arról áradoztam, hogy végre találtam munkát. Gondolom mindenkinek volt olyan élménye, amely túlságosan jó volt, hogy az emberből ne jöjjön elő a pesszimista énje. Nem fogok hazudni: az állásinterjún megvettek kilóra. Szépen húzogatták a mézesmadzagot előttem. Aztán nagyon elkezdtem gondolkodni, hogy túlságosan is könnyen jött ez az egész. Ugyebár az egyik neves biztosítóról van szó.
Nos az állásinterjún már az megütötte a fülem, hogy bizony nincs alkalmazotti jogviszony, ezért muszáj lenne kiváltanom a vállalkozói igazolványt. Igazából nem sokat töprengtem rajta, így rá is mondtam a főnöknek az igent. Azonban nem hagyott nyugodni az egyik alkalmazott elszólása, miszerint aki rendelkezik ilyen igazolvánnyal annak havonta x összeget le kell perkálnia az Apeh-nak. Ez már szöget ütött a fejemben. Hisz csak első hat hónap lenne fix fizetésű, s utána teljesítményre menne az ember. Ugye egy hónap értékelésen is csendes megfigyelő voltam, amikor is megütötte a fülem, hogy átlagosan (!) 1-2 esetleg 3-4 biztosítást tudnak nyélbe ütni havonta. S azok se biztos, hogy akkora összegűek, hogy kaszálni lehetne vele rendesen.
Lényeg, hogy volt időm gondolkodni. Még azon a hétvégén megtaláltam, hogy vállalkozói igazolvány kiváltásával szépen kiütném a Start kártyára való jogosultságomat, azaz havi x összeget kellene befizetni az Apeh-nak (azért a biztosítónál ezzel jó fel akartak ültetni). Emellett ugye szükség lenne könyvelőre is… Arról már nem is beszélve, hogy előfordulhatnak olyan esetek is, amikor – miután teljesítmény bér lenne teljesen – nem lenne miből fizetni. Az utolsó lökést pedig a Munkahelyi Terror Blog néhány  biztosítós  bejegyzései – és persze a hozzájuk érkezett hozzászólások – adták meg számomra. Így még azon a hétvégén felhívtam a főnököt és közöltem, hogy inkább nem élnék a lehetőséggel. Nem kell mondanom, hogy eléggé lebeszéltem a kártyámat. Pedig megérdemelte volna, hogy egyszerűen lecsapjam a telefont, s nem hallgatni a győzködést tíz percen keresztül.

Így most még mindig aktuális munkakeresés van napirenden. Tehát ismételten 24 órából 24 áll a rendelkezésemre. Igyekszem hasznosan tölteni az időmet – főleg a szabadban -, de ugye egyre inkább jön a rosszabb idő, tehát ismételten a négy fal közé szorulok. Persze személyes találkozókat is össze tudok hozni csak nem sűrűn. A legnagyobb gáz, hogy a legtöbben messze laknak. Tanulnak, dolgoznak, vagy pályakezdők, mint én.
Ebből a szempontból pedig itthoni szórakozásnak kell eleget tenni. Pár nappal ezelőtt örültem, amikor megjelent a Star Wars: The Force Unleashed második javítása is, ami eléggé pozitív visszhangokat keltett játékos körökben. Így rögtön feltettem a játékot, azonban a második javításnak már nem maradt hely… Helyszűke miatt pedig a Windows 7-ről visszaváltottam Windows XP-re, hisz az csak 1 gigányi helyet foglal, míg az előbbi 20-at. Persze nem sokat javított a javítás. Így kezdtem volna dühöngeni, hogy megint hiába formáztam le a gépet, amikor Isteni szikra kapcsán feltettem a klasszikus Tomb Raider-t, amit sikerült elindítanom. Ami nagy öröm lévén, hogy a kiegészítőkkel nem játszottam. Kihasználva azt, hogy több hellyel rendelkezem, hogy XP-re visszaváltottam (persze addig, míg nagyobb merevlemezt nem szerzek be) így azonnal kijelöltem azokat a játékokat, amelyeket szeretnék ismét magamévá tenni. Ilyenek közt szerepel a Tomb Raider teljes széria, Star Wars: The Force Unleashed 2(ami olyan jó, hogy már harmadjára ülök neki), Prince Of Persia: The Forgotten Sands, Peter Jackson’s King Kong The Official Game Of The Movie valamint a Silent Hill Homecoming vár kipörgetésre.

Emellett tovább folytattam a Pokémon nézését. Ám a 14. epizódnál is elkapott a röhögőgörcs akárhányszor Pikachu tűnt fel a képernyőn, így az ment a kukába. Helyette visszatértem a Lost-hoz, amit a harmadik évaddal folytattam. Ezután – az aktuálisok mellett, természetesen – elkezdem a Smallville-t is.
Természetesen a legkézenfekvőbb az lenne, ha fenti tervek meghiúsulnának, mert találtam munkát. 🙂