Honor Band 6 teszt

Emlékszem arra, hogy én azon személyek közé tartoztam, akiknek, ha egy márka bejött akkor bizony ragaszkodtak hozzá. Sokszor még azt sem voltak képesek elismerni, ha éppenséggel már nem váltotta be hozzá fűzött reményeket. Egészen pontosan bő hét évvel ismerkedtem meg a Huawei termékeivel, s hosszú évek Sony Ericsson majd Sony használat után beújítottam egy P8 Lite-ot, s ezek után pedig elkezdtem ezt a márkát használni. Természetesen kipróbáltam jó pár saját applikációt is, de ami megfogott engem az leginkább a Huawei Health (magyar nevén Egészség) applikáció volt, amely sokrétű volt, s nagyon sok dolgot lehetett vele monitorozni. Igaz, hogy nekem nem tetszett, hogy folyamatos mobilinternet hozzáférést kért, s pár funkcióhoz viszont csak okosóra használattal lehetett hozzáférni. Ezt én kicsit mellékeltem, hiszen legtöbbször biciklizésre használtam az applikációt, meg olykor sétálást mértem vele. Aztán szépen elindult az egész, s mivel két előfizetésem van, így rendelkezem tartalékban egy Huawei P40 Pro-val, valamint egy aktuális készülékkel, amely nem más, mint a Huawei P50 Pro. A Google hiánya nem érdekelt. Kifejezetten örültem, hogy sok alkalmazás nincs rajta a telefonon továbbá nem azzal kell kezdenem a beüzemelést, hogy törölgetem az alkalmazást. Kevés applikációt használok így is, ellenben az üzemidő és a kamerafunkció pótolja azt, hogy mennyibe is került a fentebb említett két felsőkategóriás készülék. Főleg úgy, hogy én mindig vigyázok rájuk, tehát még egy karc sem található rajtuk. Ellenben a Huawei Health folyamatosan volt alkalmazva, mely lépésszámlálójával nem mindig voltam megelégedve, s egy ideje elkezdtem nézegetni az okosórákat miután pár kolléganőm is elkezdte őket hordani. Sokat töprengtem rajta, de végül megfogadtam volt kolléganőm tanácsát, hogy nem azért dolgozok, hogy ne vegyek magamnak semmit, így a tegnapi napon rászántam magam, s miután elolvastam pár cikket, s megnéztem pár videót úgy döntöttem ár és érték arányban a legmegfelelőbb választás a Honor Band 6 lesz, melyet ma komolyabban üzembe helyeztem. 

A készülék egyébként tavaly jelent meg, s szerencsére azóta már húszezer forintos értékhatár alatt kapható. Én nem mertem olyan helyen vásárolni, amit nem ismerek, így végül az egyik ismert műszaki áruházban vásároltam meg 17 990 forintos áron, amely azt gondolom értékben nem jelent sokat. Az egyik legnagyobb problémám a fent nevezett két telefonnal, hogy ha pontos távolságot és időt akartam statisztikában, akkor a mobilinternetnek be kellett lennie kapcsolnia, mely persze magával hozta, hogy az adott készülék gyorsabban merült. Másfelől pedig többször fordult elő velem, hogy elfelejtettem elindítani az alkalmazást, így végül egy másikra esett a választásom. Ez nekem kicsit körülményes volt, de a teszteket elolvasva több, mint egy hónapnyi gondolkodás után úgy döntöttem az lenne a legjobb, ha egy ilyen okosórába fektetnék be. Ami hatalmas előny, hogy nem kell a telefonnal kapcsolatban lennie, mert magától is tudja mérni a dolgokat annak ellenére, hogy nem rendelkezik beépített GPS-szel. Mai napon azonban elég erősen igénybe vettem. S habár volt némi lelkiismeretfurdalásom, hogy megvásároltam, de azt kell mondanom előszóként, hogy nem bántam meg, s ajánlani tudom. 

Tovább

Hogyan hatott rám a mobil világ fejlődése?

Az elmúlt időszakban több összegző bejegyzés született tőlem, amely leginkább a sorozatokat majd pedig későbbiekben mellékágon a filmeket vette alapul. Minap az egyik ismerősömnek fejtettem ki a negatív véleményemet arról, hogy a mobil világ akkora fejlődésen ment keresztül, amivel sokaknak nem sikerül lépést tartani, s többség ebben nem a lehetőséget látja, hogy könnyítse az életét, hanem inkább lustaság felé billen a mérleg nyelve holott rengeteg lehetőség adott. Arról már nem is beszélve, hogy véleményem szerint egy kiskorúnál inkább ártalmas az internethez való korlátlan hozzáférés továbbá nem biztos, hogy jellemfejlődésében építő jellegű lesz egy telefon megléte. Az elérhetőség fontos egy bizonyos kortól, de tény az is, hogy egy szülő nem tudja teljesen ellenőrzés alatt tartani, hogy gyermeke milyen tartalmakkal találkozik. Főleg, ha az iskolatársakat vesszük alapul. Ezzel kapcsolatban nekem a második osztály jut mindig eszembe, amikor egyik osztálytársam egy pornóújságot csempészet be, s azt nézegettük a délutáni szabadfoglalkozás alatt, amikor a tanárnak más dolga akadt, s nem figyelt ránk. Minap az előbb említettek mellett szó esett a márkákról, technikai specifikációkról, s ekkor fordult meg a fejemben, hogy ez egy jó alap lehetne egy újabb összegző írásnak, melynek középpontjában a mobil világ fejlődése állna, s annak rám gyakorolt hatásai továbbá hogyan változott meg a mobiltelefonos viselkedésem.
Annak idején gyermekként nagy dolognak számított, ha valaki rendelkezett vezetékes telefonnal. Emlékszem második osztályba jártam, amikor az egyik lányba szerelmes voltam, s mikor kiderült az otthoni száma mindig azt ismételgettem. Persze soha nem történt telefonhívás irányába. Tény, hogy én is azok közé tartozom, akik még emlékeznek a telefonfülkékre, s bizony mi is telefon betyárkodtunk, habár ez nem volt jellemző ránk, s egy bizonyos határt nem léptünk át. Például nem hívtunk ki rendőröket, mentőket hamis bejelentéssel nem létező problémához. Az első készülék, amellyel találkoztam Benefon márka volt, s apám céges telefonként kapta. 

Emlékszem, hogy sok hívást nem bonyolított rajta, s csak párszor volt használva. Ellenben akkora volt, mint egy tégla, s nagyjából olyan nehéz is volt. Amennyiben már töltöttségi szintje alacsonyra került, akkor nagyjából fél napig kellett töltőn lennie, hogy ismét használható legyen. Nem emlékszem pontosan, hogy melyik szolgáltató volt akkor, de arra igen, hogy amikor elmeséltem az iskolában, hogy lett mobiltelefonunk, akkor a márka olyan gagyinak hatott, hogy senki nem akarta elhinni. Végül egy munkahelyi balesetnek volt köszönhető, hogy a család tulajdonából kikerült. Két nagy szolgáltató volt Pannon GSM és az a Westel. 1999-ben érkezett meg harmadik mobilszolgáltató a Vodafone, s akciós telefonkészülékeknek és a ballagáshoz közel kerülve akciós kártyás feltöltős telefonként lettem valamikor 2001-ben mobiltulajdonos, ami nem volt túl kifizetődő a szülői részről. Miért is?
Tovább

Huawei P50 Pro: A videók “megjelenése”

Tegnapi napon tettem tiszteletemet ismét a Fővárosi Növény és állatkertben az egyik ismerősömmel. Pont arról kezdtünk el beszélgetni negyed óra elteltével, hogy habár hétköznapot választottunk a sétára, hiszen akkor kevesebben vannak, mint hétvégén mégis sok gyerekkel futottunk össze. Arról beszélgettünk, hogy 15 évvel ezelőtt nem volt minden gyerek kezében mobil. A mobiltelefonok fejlődése elég gyors ütemben zajlik, s erről én is tettem jó pár bejegyzést. Mindezt úgy, hogy az életemet nem a telefonon “élem”. Pont ezért volt elég kérdéses számomra, amikor alsó kategóriás készükékek után megvásároltam az első közép kategóriába tartozót. Sok applikációt nem használtam rajta, de a fotós képességek nekem fontosan voltak. Ebből fakadóan tavaly év elején megvásároltam az első felső kategóriába tartozó telefonomat a Huawei P40 Pro-t, amivel nagyon megvoltam elégedve. De az amerikai problémakör, melynek hatására a cég elvesztette a Google licencet sajnos keresztbe tett a gyártónak. Habár én megvoltam elégedve a készülékeikkel, s kifejezetten örültem, hogy sok alkalmazás nem került rá a telefonra én teljes egészében tudtam használni. De sokan elpártoltak a márkától, s mivel nem tudtam lesz-e P60 széria, s nekem a kamera képességei meghatározó így két előfizetésnek köszönhetően beruháztam lassan egy hónapja egy Huawei P50 Pro-ra. A készülék annyira megtetszett, hogy egy második bejegyzést is közzétettem.
A vásárlást azóta sem bántam meg. A készülék remekül működik. Habár tény, hogy ha eléggé igénybe van véve, akkor némi melegedéssel számolni kell, valamint elég gyorsan tud merülni is. A készülék 100% töltöttségen van, s így indulunk el otthonról, s egésznap internetezés és a kamera van használatba véve akkor nap végére simán 20% alá is mehet az akkumulátor töltöttségi szintje. Az mindenképpen pozitívum, hogy gyorstöltőt kapott a készülék, s akár egy óra alatt teljesen fel lehet tölteni. Mivel nagyon szeretek a városban és azon kívül sétálni és kirándulni ezért vásároltam egy külső akkumulátort. Nem a legdrágábbat, de tesztelve így is egy töltésre bőven elegendő, s nem fél napig kell rá csatlakozva lennie. Ugyan eddig is sok képet készítettem. Igaz ezeknek csak elhanyagolható mennyiségét osztottam itt meg, s azokat is tömörített formában, de végül úgy döntöttem, hogy videó formában is osztok meg tartalmakat, ha már megfelelő minőségűek az elkészült videók. Ehhez a youtube felületét fogom használni. Habár tisztában vagyok vele, hogy bizonyos videókat szerzői jogvédelem miatt nem tölthetőek fel. Ilyen például a zenélő szökőkút. Azonban a Margit szigeten az alacsony vízállásnál járkáló rákok igen. 

Mindezek mellett tiszteletemet tettem még a Rókahegyen is, ahol elsőre nem sikerült megtalálnom az ösvényt. Ebből fakadóan pedig elég sok időt időztem ott. Ámbár jól éreztem magam Ellenben sikerült kijutnom egy kis ösvényre, ahol viszont megcsodálhattam az épp legelésző lovakat. 

Sokszor egy videó sokkal jobban tükrözi az adott dolgot, vagy helyzetet mint egy sima fénykép. Ugyan az anyagi keret elegendő lett volna a Városligetben található léghajó használatához, de igazából nem éreztem rá késztetést, hogy kipróbáljam, hiszen bőven vannak elég magas helyek a fővárosban, ahol belátható az egész város, s ez még ingyen is van. 

Huawei P50 Pro: Lesz-e kétéves szerelem?

A hét elején írtam egy bejegyzést arról, hogy egyelőre nem tudom, hogy telefon téren milyen döntést hozzak. Annak idején kártyás ügyfele voltam a mobilszolgálgatónál, de amikor hódító útjukra indultak az okostelefonok, akkor már nem kellett havonta többször is feltölteni az egyenlegemet, hiszen az ismerőseim több, mint 90%-a elérhető volt közösségi portálokon, valamint a Messenger és a Viber alkalmazás is elég népszerűvé vált. Ugyan már önálló keresettel rendelkeztem, de félve váltottam előfizetéses szolgáltatásra feltöltőkártyás helyett. Két előfizetés tulajdonképpen úgy keletkezett, hogy közöltem anyámmal, hogy nem engedem, hogy rábeszélje a szolgáltató olyan telefonra, ami kritikán aluli, hanem inkább kötök egy új szerződést, és onnantól kezdve mindent én intézek, s neki pedig csak a készüléket kell használnia. Eme előfizetésről most járt le a hűségidő, s nagyon gondolkodtam mit tegyek, mert hosszabbítást csak készülékvásárlással együtt tudtam volna megoldani. S három napja pedig arról írtam, hogy mivel mindkét előfizetés meghosszabbítható volt, hogy az egyiken még tíz hónap hátra volt, így végül azt a döntést hoztam, hogy kifizetem a tavaly vásárolt készülék hátralévő részletét, s meghosszabbítva mindkét előfizetést egyszerre két évre melléjük pedig leteszem a voksomat a Huawei P50 Pro-ra. A készüléket (mint az elődjét, amivel rendelkeztem), s magát a gyártót is sok kritika érte a Google rendszer hiánya miatt, de bevallom én örültem annak már tavaly is, hogy nincs telerakva mindenféle szeméttel, ami a Google-re jellemző. Ráadásul pedig nem is használok sok alkalmazást, így nekem megfelel a telefon. Ugyan dolgoztam, de hiába kaptam két pihenőnapot egybe természetes volt, hogy ekkora volt bejelentve, hogy érkezik egy hidegfront esővel. Ebből fakadóan pedig munka után hazatérve feltöltve a telefonomat nekivágtam tesztelni a telefon kamera képességeit. A cél a Róka-hegy volt. 

Az utazás tömegközlekedéssel gördülékenyen ment, azonban az utazási idő nem volt rövid. Mindezek mellett tavaly csak a kőfejtő részéig jutottam, így most a navigáció teljesen más irányba vitt el. Miközben gyalogoltam persze kattogott az agyam, hogy nem kellett volna otthon maradnom pihenni, de mivel nekem a séta, s ezzel egybekötött kirándulás is pihenés, így végül nem bántam meg, hogy belevágtam. Főleg azért, mert tényleg nagyon jó idő volt, s amikor felértem Csillaghegy tetejére akkor szembesültem, hogy mekkora területről is van szó, ahová érdemes lesz többször is visszatérnem. Itt aztán biztos el lehet tölteni egy egész napot főleg úgy, hogy most másfajta ösvényre tévedtem. 

Tény és való, hogy nagyon igénybe vettem a telefont, s mindezek mellett pedig internetet is használtam, telefonáltam, továbbá a fényerő is a legmagasabb beállításon volt. Ebből fakadóan eléggé odavágtam az üzemidőnek bár tény, hogy közben még rájöttem egy beállítási hibára, ami miatt az egyik applikációs áruház miért nem volt hajlandó megfelelően működni, így aztán pár alkalmazást letöltöttem, s frissítettem is. Nagyjából egy óra volt eljutnom a leszálló helyig, s onnan pedig legalább három órányit sétáltam, s mivel egyszer voltam itt, s az is tavaly volt ebből fakadóan csak a végén találtam meg a kőfejtő részt. 

Ekkor már javában elmúlt este hét óra, tehát már közeledett a sötétedés. Emiatt nem is mentem le, hogy újabb fotókat készítsek, hanem úgy döntöttem, hogy alapul véve a menetidőt az lesz a legjobb, ha elindulok hazafelé. Az már biztos, hogy egy szabadság alkalmával mindenképpen visszafogok ide térni egy egész napos túra keretén belül, ha már korábban megvásároltam az egyik kedvelt sportáruházban a túratáskát, ami elég kényelmes viseletet eredményez.
Maga a készüléket kellemes volt kézben tartani. Igaz, hogy gyorsan merült, de ugyanezt tapasztaltam az előző készülékemmel is, amikor eléggé igénybe vettem. Sok volt a kijelző idő, s a kamera applikáció is folyamatosan ment miközben az elkészült képeket megtekintettem vagy utólag szerkesztettem, valamint emellett még különböző portálokon megosztottam merre járok, s még mellette beszélgettem másokkal, s nekik is elküldtem privát üzenetben. Ugyan járt hozzá egy átlátszó szilikontok, de valahogy nem éreztem azt, hogy a személyiségemhez illene, így leváltottam egy feketére. Sajnos ez rossz döntés volt. Az előző telefonomon egy kemény Armor névre hallgató tok volt, amit rendeltem ehhez is, de mivel megbántam ezért úgy döntöttem, hogy nem veszem át a rendelésemet, ha nem érkezett meg időben. Azonban a mai napon észrevettem, hogy az újonnan vásárolt fekete tokról már a festék kopik úgy, hogy a készülék nem volt leejtve, valamint textil tasakban tartom ez mellett. Végül ma átvettem az új tokot hozzá. 

Ahogyan többen is írták a készülék nem nagy előrelépés a P40 Pro-hoz, amivel én is rendelkezek. A telefon tetszik továbbra is, s a váltásnak az oka a hűségidő lejárata mellett az is az oka volt, hogy olyan gyorsan érkeznek a készülékek a piacra, hogy nem tudom tíz hónap múlva milyen lehetőségeim lettek volna egy új telefon vásárlásnál, s mivel bevált a készülék, így maradni szerettem volna a Huawei-nél, továbbá tesztek alapján szimpatikus volt a P50 Pro. Az 5G hiánya nem zavar, hiszen az elődben kipróbáltam, s kifejezetten zavart a gyors merülés, valamint a készülék elég erőteljes melegedése. Az E-sim hiánya sem mérvadó, hiszen fizikai simmel tökéletesen működik. A tesztekkel ellentétben én úgy érzem, hogy a telefon sokkal gyorsabb, mint elődje, valamint sokkal jobb a fényképezés terén. Mindezek mellett szerintem kisebb, mert sokkal könnyebben belecsúszik a textil tartójába, s a zsebbe is gyorsabban belemegy. A havi díjam csak ötezerrel nőtt meg, adósságba nem keveredtem, s minden készülékem hibátlan és karcmentes volt csere pillanatában. Nem bántam meg a cserét, de az előd sem kispályás, így azt mindenképpen tartalék telefonnak megtartom. A két hűségidő egységesítése nekem nagy könnyedség, hogy nem kell évente vesződni vele, így a jövő zenéje, hogy új telefonom tulajdonképpen mikor lesz. Ha nem megy tönkre, esetleg nem leszek lopás áldozata, vagy nem ez lesz az első készülék, ami elfog törni, akkor az az érzésem, hogy a két éves hűségidő alatt ezt a készüléket fogom használni. 

Telihold

Minap az interneten való kóválygásom közepette belefutottam egy videóba, amely a legújabb Samsung telefonról esett szó. Korábban már ejtettem szót arról, hogy részemről a Huawei márkája jött be ár és érték arányban. És annak ellenére is a hűségidőm lejárta után is ezt választottam, hogy már nincs rajta Google támogatottság. Mivel elsősorban zenehallgatás, és fényképezés megy a telefonon, és utána a telefonfunkciók, továbbá böngészőből minden elérhető, ami applikáció formájában letölthető lenen Google támogatottság esetén, így egy Huawei P40 Pro-t választottam magamnak. Amellyel egyébként totálisan megvagyok elégedve.  A rossz idő, és a munkahelyi változások miatt kevesebb időm jutott a szabadban lenni. Azonban tegnap hazafelé jövet úgy gondoltam akkor én is készítek pár képet a holdról. 

Természetesen a képeket a blog tárhelyéhez tömörítettem le. Bevallom nem mozgatott a telefonom zoom funkciója, mint ahogyan a hold fotózása se. Nem is estem tőle hanyatt, de meglepett, hogy mennyire jól sikerült fényképekről van szó, s hova is fejlődött a technika alig tíz év alatt. Hiszen én emlékszem még az első kamerás telefonokra, és azok képminőségére, amely éppenséggel sem ütötte meg az elfogadható minőséget. 

Műszaki szerelem: Huawei P40 Pro

Bizonyos szintig márkahű vagyok, és szeretem a bevált dolgokat. Több bejegyzés született esetemben mobiltelefon témában. Idénre terveztem egy váltást, amely a vártnál előbb meg is történt. Az új szerződéskötés után már másnap kiszállításra került a szolgáltatótól az új telefonom, amely nem más, mint a Huawei P40 Pro, mely az első felsőkategóriás telefonkészülékem.

Az igazság az, hogy felsőkategóriás telefonban soha nem gondolkodtam akármennyire is tudok vigyázni a készülékeimre. Eddig szerencsére egy sem hibásodott meg, s nem is törtem el egyiket sem. Egy készülékem sem járt szervízben egy kivétellel, ahol megtanultam mit jelent a szürke import készülék. Mivel felelősségteljesnek érzem magam, és nem teszem le akárhová, óvatosan veszem ki a zsebemből, nem telefont nyomkodva sétálok az utcán, tokban tartom, továbbá odafigyelek, hogy lehetőleg ne is essen ki a kezemből, így bevállaltam ezt a készüléket. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy egy éve jelent meg, és elég sokat esett az ára. Egyik oldala volt a járvány, hiszen a gazdasági válságban a legfontosabb nem a műszaki luxustermékek vásárlása. Továbbá az amerikai szankció, amelynek köszönhetően továbbra is android operációs rendszer fut a készüléken, de GMS, azaz Google keretrendszer nélkül, tehát Play áruház hivatalosan nem telepíthető, továbbá olyan alkalmazások, amelyeknek működéséhez a Google-re, vagy annak keretrendszerére van szükség azok hibaüzenettel nem lesznek hajlandók elindulni telepítés után, vagy nem is lesznek telepíthetőek. Akkor miért is maradtam a Huawei vonalon?

Egyrészről tudatos vásárló vagyok. Pár száz forinton nem szoktam gondolkodni, vagy egy-két ezres tételen. De több tízezernél már igen. Olyan terméknél, amit nem napokra, hetekre választok viszont fontos, hogy ne fürödjek be vele. Első dolgom volt a tesztek elolvasása, vélemények magamévá tétele, amely megerősített, hogy erős telefon, és Google nélkül is teljesen élhető, hiszen rengeteg alkalmazás már elérhető a Huawei saját áruházában, vagy máshonnan telepíthető teljesen hivatalosan, és működőképesen. A telefonjaimat többségében zenehallgatásra, fényképezésre, telefonálásra használtam. Ha applikációkat veszek alapul, akkor bankszámlaegyenleg ellenőrzés volt, ami lényeges számomra, továbbá olyanok, amelyek szociális kapcsolattartásra alkalmasak. Ugyanis nálam a kommunikáció egy ideje már virtuálisan történik, és telefonálás is sokszor nálam úgy néz ki, hogy a messengeren kezdeményezünk hívást, ami ingyenes.
Fórumokon kérdezgettem embereket, ami fontos szempont volt számomra, hogy az általam használt applikációk olyanok voltak, amelyek rendelkeztek internetes weboldallal, tehát a mobiltelefonon lévő böngészőből konkrétan minden elérhető. Azok is, amelyek a Google-höz tartoznak. A telefon kissé nagy, de bőven elfér a kezemben, és a zsebemből sem lóg ki. Korábban már vásároltam tokot hozzá, továbbá jack átalakítót, ugyanis az IP68-as por és víz védelem miatt is nincs jack csatlakozó. A Phone Clone nevű alkalmazással fél óra sem kellett, és mindent át tudtam vinni, és mindent tudtam szinkronizálni. Alternatív applikáció áruházat is feltelepítettem, de ahogyan enyhült az újdonság varázsa visszatért a hagyományos használat, így szinte semmit nem érzek abból, hogy nincs GMS a készüléken. Egyetlen egy applikáció volt, ami csak applikáció formában létezett, ez nem működik a telefonon, így a korábbi készüléken töröltem a profilomat, és magát az alkalmazást is. Azt az alkalmazást amúgy is ritkán használtam, mert csak egy ideig volt weboldal része, továbbá ha otthon vagyok nem telefont nyomkodok, és konkrétan idegesítő volt, hogy a telefonon is csatlakoznia kellett az internetre, és belépve, futónak kellett lennie az adott applikációnak, hogy a laptopon tudjam weboldal formájában használni.

Ami nekem nagyon nagy vásárlási impulzust jelentett az a kamerarendszer, és a kamera, melyben a telefon csúcsnak számít. A kijárási tilalom, rossz időjárás és a munka miatt, valamint a kijárási tilalom miatt nem nagyon tudtam tesztelni, de az a kevés teszt is meggyőző volt. Ugyan a blogra tömörítve töltök fel mindig képeket, de még így is látványos az eredmény. Első nap estéjén a macskán teszteltem:

Másnap szerencsés voltam, mert pihenő napom volt. Az időjárás hellyel-közzel kegyes volt, így a Margit-sziget volt kiválasztva, ahol a szűrök mellett a zoom funkciót is kipróbáltam. Ott már elkezdődött a szerelem.

Odafelé a villamoson zenét is hallgattam már, s a hangzás is elég meggyőző volt számomra. A szigeten megtapasztaltam mennyire fürge a telefonszoftver, továbbá szülői házba is telefonáltam, így bebizonyosodott, hogy sem térerő, sem pedig hangzásbeli gondok nincsenek. Ezek mellett minden applikáció működött, valamint ekkor már éreztem, hogy a vásárlás nagyon jó döntés volt. Ugyan sokat nyomkodtam, és merült is a telefon, de totális meglepődés volt, hogy egy óra sem kellett, hogy 30%-os töltöttségről teljesen fel legyen töltve.
Az biztos, hogy ahogy lehetőségem engedi tesztelni fogom a kamerát, így ahogyan kijön a jó idő csavarogni fogok a városban, így a fotók kategória elég aktív lesz véleményem szerint idén. Aki gondolkozik ilyen telefon vásárlásán annak csak ajánlani tudom. Engem meggyőzött. És örülök egy kicsit az amerikai szankciónak, mert így árban nagyot esett a készülék, és számomra is elérhetőnek ítéltem meg.

Tudatos vásárlási folyamat: lesz-e a társam a Huawei P40 Pro?

Idén júliusban lejár a második előfizetésem is, amelyet a nevemre kötöttem. Azt már múlt évben eldöntöttem, hogy a kettőből egyet tartok meg. Természetesen a legrégebbit, s a másikat pedig megszüntetem. A kérdés persze adott, hogy innentől kezdve hogyan tovább. Az idő előrehaladtával az internet térhódítása hatalmassá vált, s ezáltal szinte mindenki számára elérhetővé vált. Számomra ezért is volt nagyon meglepő, hogy még a mai napig is, ha olvasok fórumokat, vagy bejegyzéseket, esetleg találkozok a hétköznapokban emberekkel, akkor mennyire nem tudják kihasználni az internet adta lehetőségeket. Főleg akkor, ha mindenkinek ott van az okostelefon a kezében.
Számomra mindig meglepő volt, amikor nem találták fel magukat tájékozódás terén, de senkinek nem jutott eszébe a telefonján megnézni merre kell menni, ha már van rajta előre telepített térkép. Vagy készülékvásárlásnál kevesen olvasnak teszteket, és tesznek fel kérdéseket megfelelő helyen. Vagy, ha feltesznek, akkor sokszor tapasztalom, hogy egy kis utána olvasás, vagy megfelelő szövegértés esetén nem születne meg az adott kérdéskör. Én próbálok tudatos vásárló lenni, így egy ideje tartó olvasgatás következménye, hogy valószínűleg idén egy Huawei P40 Pro tulajdonosa leszek. De levezetem miért is gondolom így annak fényében, hogy tisztában vagyok azzal, hogy az amerikai szankció miatt a készülék nem rendelkezek GMS (Google Mobile Service) keretrendszerrel, ezáltal Google Play áruházzal sem, tehát jó pár applikáció hivatalosan nem lesz rá elérhető.

Tovább

Decemberi generációváltás

Amióta a hétköznapok részévé vált a mobiltelefonok világa, úgy szinte havi szinten jelennek meg új készülékek, s fél évente érkeznek erősebbek, melyek úgymond státusz szimbólum egyesek számára. Régebben előfordult, hogy egy éven belül két készülékváltásom is volt, melynek egyik oka a “sufni” GSM boltokban való vásárlás és/vagy nem megfelelő tájékozódás volt. Azóta ezen a téren változtam, hiszen egyrészről nem csak nyomon követem az adott teszteket, hanem megváltam a márkahűségtől is. Így történt, hogy a Sony kivált az életemből, és érkezett helyette a Huawei, amelynek eddig két készülékét birtokoltam: P8 Lite, P9 Lite (2017). Mindkettővel megvoltam elégedve, mert semmi hiba nem volt velük.
A házon belüli készülékcsere jelen esetben garancialejárat miatt történt. Jelenlegi készülékem garanciája jövő év áprilisáig érvényes, így úgy döntöttem év közben, hogy decemberi fizetésemből új készüléket vásárolok, s a korábbit pedig eladom, s ezzel is pénzt spóroljak. Végül sok elolvasott teszt után győzött a Huawei Mate 20 Lite.

Én az a fajta vagyok, aki vigyáz a készülékeire. Egyet sem “sikerült” eddig még eltörnöm, vagy elrontanom, s bízom benne, hogy ez továbbiakban is jellemző tendencia lesz. A vásárlást decemberre időzítettem, karácsony előtt, hiszen ekkor nagyobb az esélye, hogy minél többért tudom továbbadni a jelenlegi készülékemet még négy hónapnyi garanciával.
Elolvastam sok tesztet, s ugyan a méretével van némi problémám, de úgy döntöttem, hogy bízom benne, hogy decemberre azért veszít az árából, és a korábbi készülék eladásával elég korrektre tudnom majd kihozni az árát. Mindezek mellett korrekt, és erős készüléknek tűnik, amely főleg kamerában és szoftverezettségben lehet erős, s a belső háttértárról már nem is beszélve. Mai napon leadtam a rendelésemet a tokra, hiszen eme készülék is üveg hátlappal rendelkezik, továbbá igencsak csúszós emiatt. Én pedig szeretek vigyázni a dolgaimra. 

Jelenlegi ára 120 ezer környékén mozog, de bízom benne, hogy decemberre lemegy 100-ra, és a jelenlegi telefonomat el tudom adni olyan 30 környékén. 

Megérkezett az első hó!

Az a fajta ember vagyok, aki nagyon szereti a havat. Leginkább a hangulatos tájak, hófehér kilátás az, ami nekem nagyon tetszik. Természetesen egy idő után unalmassá válnak, főleg a didergős kültéri tevékenység miatt, de azért az első hópelyheket mindig megcsodálom.
A mai napon végre ismét elkezdett hullani a hó, bár nem sokan jósoltak, hogy meg is marad. Sajnos délutános műszak lévén nem nézhettem végig a hóesést, így csak már este tudtam pár fotót lőni, hogy jelenleg hogyan fest a környék, ahol élek:

A képekből nem csak az szűrhető le, hogy milyen is a táj, hanem a tavaly vásárolt Huawei P8 Lite készülékem szinte csak nappali fényviszonyok között tud jó képeket készíteni, mint ahogyan már publikáltam párat. Bár még így is lekörözi az előző Sony telefonjaimat a készülék.

Két hét múlva örökké!!!

Minap mosolyra gördült a szám, amikor végre megtudtam, hogy bizony az augusztusra betervezett szabadságom ténylegesen meg fog valósulni. Fiatalként még kevés kötelező szabadnappal rendelkezem, mint az idősebbik kollégáim, s ebből fakadóan nem is tudtam úgy megtervezni a szabadságolásomat, hogy minden hónapban legalább egy hetet otthon tudjak lenni. Mivel úgy gondoltam, hogy nekem is jár bő egy hét szabadság, így azt augusztusra terveztem. Ennek fényében viszont kizárólag szabadnapjaim voltak, s ebből fakadóan olyan tömör beosztásom lett – főleg júliusra -, hogy az elmúlt egy hónapot szinte csak a munkahelyemen, illetve a szobámban töltöttem.

Részben az én hibám is volt, hiszen nagyon megtetszett egy telefon. Pontosabban az, hogy százezer alatti összegbe kerül, s az én igényeimhez mérve iszonyatosan jó fényképeket csinál az mellett, hogy hardveresen is elég combos s kicsike. Pár napot azért agyaltam a megvételén, de mivel úgy döntöttem, hogy nem akarok spórolni, így végül megvásároltam annak fényében, hogy jönnek majdnem korlátlanul a túlórák. Ebből fakadóan viszont voltak olyan napok, amikor bizony csak aludni jártam haza. Persze időközben teszteltem a kicsikét, de mivel mélyebb magánéleti rész ide nem való, így nagyjából csak az itthon ellövöldözött növény és állat seregletet tudom bemutatni.
Első körben a szárnyasokról készült fotó, hiszen itthon ezért vannak a szülők jobban megbolondulva:

IMG_20150726_104425

IMG_20150726_135001

Mindezek mellett természetesen lőttem pár fotót az itthoni növényzetről is, illetve a mellettünk nem messze található élővíz csatornáról is:

IMG_20150715_102050

IMG_20150715_111933

IMG_20150715_112255

IMG_20150726_104528

A fenti képek véleményem szerint magukért beszélnek. Sajnos sokszor jártam úgy, hogy elmentem valahová, s láttam olyan dolgot/dolgokat, melyet meg kellett volna örökíteni, de fényképezőgép híján kimaradt, vagy pedig mobiltelefonnal próbáltam, de az sajnos nem sikerült túl jól. A legutolsó készülékem viszonylag tűrhető képeket készített, de sajnos nem volt olyan jó a szoftverezettség, hogy azt háttérképként is tudtam volna használni. Azt gondolom ténylegesen megérte a Huawei P8 Lite, hiszen a telefonom mindig nálam van, s végre az én igényeimhez mérve kiváltott egy fényképezőgépet. A szabadságomat pedig nagyon várom, hiszen akkor végre útra is kerekedhetek…

Mint ahogyan fentebb említettem eme hónap teljesen be volt számomra táblázva munka terén. Egyetlen egy pozitívumot tudok felemlíteni, hogy a kért szabadnapot megkaptam, így végre én is részt tudtam venni azon a fórum találkozón, amire tavaly akartam menni, de sajnos szabadnap miatt le kellett mondanom. Kecskemét volt a helyszín, de mivel nem jártam még ott, így nem mertem vonattal menni. Ezért úgy döntöttem “biztonságosabb” a busz, hiszen annak a célállomása a város volt. Sajnálatos módon nálunk annyira káosz van a vasútállomáson, hogy iszonyatosan könnyű rossz vonatra szállni.
A “kaland” ott kezdődött, hogy némi izgalom hatására nem sokat tudtam aludni, s a négy órányi alvás azért meglátszódott rajtam. Reggel egy szép nagy reggelivel kezdtem a napot. Természetesen olyan zöldségeket ettem, aminek legalább a 70%-a víz, illetve erre még legalább fél liter vizet el is fogyasztottam. Mivel nem szerettem volna csalódást okozni a többieknek, illetve teljesen aktív akartam lenni még a buszra szállás előtt elfogyasztottam egy fél literes energia italt. Nem kell mondanom, hogy a három órás útból legalább másfél azzal telt, hogy próbáltam visszatartani felnőtt férfiként a vizeletemet, s imádkoztam, hogy minél előbb célba érjen a busz. Természetesen olyan utakon mentünk, hogy nem volt olyan, ahol legalább ne zökkent volna akkorát a jármű, hogy az ne hasson negatívan az én hólyagomra. Visszafelé már úgy voltam vele, hogy nem kockáztatok. Délután egy órakor fogyasztottam el az utolsó italt, s így biztonságban szálltam fel a negyed négyes buszra. Időközben pedig csak kortyolgattam a vizet száj szárasság ellen. Idehaza viszont úgy döntöttem, hogy egy lehetséges legközelebbi találkozóra kizárólag vonattal megyek. Egyrészről nem vagyok hajlandó rosszullétet kockáztatni a nem evés, ivás miatt, illetve másnapra kék-zöld foltos lettem a folyamatos rázkódástól. Mindezek mellett persze örültem, hogy ki tudtam mozdulni.

Mivel ezek után csak egy napos pihenőnapjaim voltak, így nagyon kimozdulni nem tudtam, s nem is akartam. Ami fontos elintézni valóm volt azt direkt úgy csináltam, hogy munka után közvetlenül meg tudjam oldani. Ugyan strandot is kiszemeltem eme hónapra, de végül úgy döntöttem, hogy inkább döglök itthon, s pihenek, mint ott a napi folyamatos ficánkolásnak köszönhetően fizikailag még jobban lefáradjak. Ennek köszönhetően ismét magaménak tudhatom az Uncharted első részét, de mivel megjött a retro hangulatom, így a második Tomb Raider után a mai nappal végére értem a kiegészítő résznek is.

Még teljes két hetet kell kibírnom a szabadságomig. Ez alatt a két hét alatt összesen külön-külön van három szabadnapom, így elég nehéz lesz kibírni. Feltehetően itthon fogok dögleni továbbra is, mert nagyon kimozdulni nem lesz kedvem.

Akkor most magabiztosan felszállok arra a bizonyos szopórollerre!

Ha keresnem kellene, hogy melyik nyár volt az, ami számomra a legjobban telt el szinte mindenféle malőr nélkül… hát talán az általános iskolás éveim jutnak eszembe. Ugyanis szinte mindegyik nyáron volt valami, ami kesernyés emléket ébresztett bennem. Tény és való, hogy szinte a tavalyi volt az egyik olyan, amelyik eléggé nyomorúságosnak végződött, ugyanis hiába volt munkám, keretesem, s emellett megfelelő mentális, fizikális állapot, ha úgy jöttek az események, hogy minden komolyabb tervem meghiúsult.
Valahogyan pontosan ugyanez jutott eszembe tegnap is. Első körben már jó előre féltem ettől a hónaptól, hiszen a teljesítendő munkaórák száma kissé magasabb volt, mint az átlag. Mindezek mellett pedig bravúrosan sikerült a szabadságom jelenetős részét augusztusra áthelyeznem, melynek köszönhetően az elmúlt három hónapban kizárólag pihenőnappal voltak jelölve azok a napok, melyeket itthon töltöttem. Sok jót nem vártam, ámbár a beosztás kézhezvétele után enyhe sokk ért, hogy függetlenül az anyagi helyzetemtől bizony ebben a hónapban nem sokat fogok házon kívüli szórakozással tölteni.

Ami viszont tény volt számomra, hogy idén is muszáj valamerre kimozdulnom, így a júliusi terv első körben a kecskeméti fórumtalálkozó összehozása, illetve azon való megjelenés, mely jelenlegi percében is megvalósulni látszik. Ám teljesen biztos akkor lesz, ha ténylegesen nem jön közbe semmi, s holnap korán reggel pattyoghatok a buszhoz lelkesen. Mindezek mellett sajnos a pihenőnapjaim száma, elosztása horribilisnak mondható, így nagyjából egy, vagy jó eséllyel két strandot tudok összehozni. Az augusztusi pesti utazás viszont egyelőre labilis, mint a kutya vacsorája, ugyanis ismételten nem sikerült betartanom a vásárlás kapcsán felállított szabályt. Annak ellenére, hogy tavaly milyen esküt tettem tegnapi nap folyamán egy Huawei P8 Lite boldog tulajdonosa lettem.

HUA_P8_lite_white_group_04-41db98f6ed35af9eLegalább egy hetet gondoltam azon, hogy vajon vásároljak-e újabb mobil készüléket. Nyilván eme vásárlás negatívan hatással van arra az összegre, melyet költésre tudnék fordítani. Ámbár tény, hogy egy fokkal jobb helyzetben vagyok, mint tavaly, de hatalmas kételyeim támadtak, s szinte az utolsó pillanatig nem tudtam eldönteni, hogy mit is tegyek. A beosztásom egyébként sem volt valami jó, így eme hónap úszik minden tekintetben, ami már a szórakozást jelenti, hiszen úgy lettek elosztva a napjaim, hogy bizony erősen meg kell gondolnom, hogy mikor hova megyek. Kicsit olyan érzésem van, mint amikor kisiskolás voltam, s délutánra nem tervezhettem komolyabbat, mert korán ágyban kell lenni, márt másnap iskola. Azt gondolom, hogy ezzel elmondtam mindent.
Ha a Fotók kategóriára kattint bárki, akkor leírható rólam, hogy szeretek megörökíteni olyan dolgokat, amely valami szempontból számomra érdekesek. Ehhez viszont az esetek többségében a mobilomat használtam. Sajnálatos módon a tavalyi készülék is csak megütötte azt a szintet, hogy használható legyen ebből a szempontból. Így kellemes meglepetés volt nekem, amikor a készüléket a kezembe fogtam, s csak komoly tesztek, videók után kezdtem el azon gondolkozni, hogy feladom a Sony-ba vetett hitemet. Főleg azért, mert ha valóban számomra elfogadható készüléket keresek hardveres szempontból, az sajnos csak a Z széria lenne, melynek kereskedelmi ára továbbra is százezer felett van bőven. Feltéve, ha normális boltból, s újonnan akarom megvásárolni. Tegnapi nap végül megkaptam a fizetésem, s nagyon gondolkoztam mi legyen. Még pár telefont is megeresztettem, mert tanácstalan voltam. Szinte biztos voltam, hogy ilyen készüléket szeretnék a jelenlegi helyett, így végül logikusan döntöttem: a júliusom szét van barmolva munkanapok és a pihenő napok gusztustalanul aránytalan elosztása miatt, így lényegtelen, hogy egy napon nyolc, vagy tizenkét órát húzok le, hiszen nem nagyon tudnék kimozdulni. Ebből fakadóan túlórákkal nem vesztek el programokat. Másfelől pedig megvoltak a saját egyéni kedvezményeim, kuponjaim, hogy az átlag vásárló mellett legalább tízezer forinttal olcsóbban hozzájussak egy normális üzletben. Ellenben ha megvárom még lemegy az ára (saccolva két-három hónap) lehet GSM boltokra, s online rendelésre lennék szorítkozva. Így lehet szürke importot kapnék szinte semmi garanciális háttérrel. S persze kedvezmények nélkül.

Hosszabb számolgatás után úgy döntöttem, hogy ebben a hónapban tudok vállalni annyi túlórát, hogy augusztusban már ne kelljen fillére kiszámolnom a pénzemet. Augusztusra beírt egy hetes szabadságom miatt pedig abban a hónapban is tudok vállalni plusz órákat, hogy közben nem cseszem szét a nyaram, s töltöm az egész időmet a munkahelyemen, vagy itthon. Szeptemberre pedig ismét tudok további programokat tervezni.
A mai napnak egy részét rászántam a tesztelésre. Persze egy kicsit szoknom kellett a készüléket, mely kétszer jobb hardveres teljesítménnyel rendelkezik, mint az előző. Ámbár tény, hogy ami legjobban megfogott benne (az ár mellett persze, ami nem érte el még így sem a száz ezres tételt) a kamera. Pár képet lőttem vele.

IMG_20150710_142046 IMG_20150710_142136 IMG_20150710_142232

Mivel sem időm, sem energiám nem engedte, így igazából csak itthon tudtam lövöldözni vele. Az igazság az, hogy annak ellenére, hogy páran lehordták a kamerát én meg vagyok vele maximálisan elégedve. Nem tökéletes, de az én igényeimet maradéktalanul kielégíti. Végre van lehetőségem arra, hogy ha valóban egy jó fotót készítek azt ki tudom tenni háttérképnek a számítógépen úgy, hogy ha átváltok valami miatt TV-re, akkor azon a kijelzőn nem virít bele a pofámba az adott kép hibái.

Sajnálatos módon a múlt havi betegeskedésnek, illetve az e havi beosztásnak köszönhetően kimozdulni nagyon nem tudtam sehová, de még itthon sem tudtam elfoglalni magam rendesen időhiány miatt. A hónap elején el tudtam menni a moziba, illetve még pár sorozat premiert be tudtam csekkolni. Játékok terén a helyzet nem rózsás. Egyedül az Uncharted trilógiának ültem neki, ami nagyjából annyi szórakozást jelentett, hogy nagyjából fél órát játszottam az első résszel.
Szorítós lesz ez a nyár, de bízom a legjobbakban. Főleg az augusztusban. Szikla szilárd tervem, hogy ezen a nyáron még kétszer mindenképpen teszek egy kört a strandon.