…és akkor ez sem kerül fel a polcomra!

Lara Croft and the Temple Of Osiris számomra hihetetlen nagy pozitív meglepetés volt. Igaz, hogy a képernyő előtt lehúztam legalább nyolc órát egy huzamban (aminek meg is lett az eredménye végül fej és szemfájás keretén belül), de megérte aznap.
Nagyon sok olcsóságot találtam eddig a Media Markt-ban, így nem is meglepő, ha ez az üzletlánc az én kedvencem. Tegnap is betértem, s habár tudtam, hogy lesz dobozos verziója a szóban forgó játéknak, de nem rendeltem meg. Így meglepett, amikor megláttam a polcon. Bevallom a majdnem 10 rugós ár azért kicsit húzósnak tűnt, így tegnap nézegettem, hogy vajon ekkora nagy bitang dobozba vajon mi is került bele?

912706l6XQL._SL1500_

Egyébiránt úgy voltam vele, hogy az elmúlt fél évben bevállalt túlóráknak köszönhetően többet nem kérek belőle. Azonban ma úgy döntöttem, hogy inkább bevállalom, s visszamegyek megvásárolni. Ekkor belebotlottam ebbe a hozzászólásba:

0235987423

Minden bizonnyal tegnap néztem volna, ha kibontom a dobozt és nincs benne semmi. Mindezek mellett a bitang nagy dobozban valami olcsó műanyagból kreált iszonyatosan kegyetlen ótvar miniatűr figura van.

Valahol megértem a kiadót, hogy mindent megtesz, hogy minél többen vásárolják meg az adott terméket. De az internetes aktiváció, illetve a letöltőkulcs szerintem rossz irány. Ugyanis mi van akkor, ha nincs internetem? Vagy megvásárolom, és mondjuk karbantartás van a szolgáltatónál?

Amerikai Pite – Találkoztunk ismét…

Én még azon gyerekek közé tartoztam, akik kint játszottak este kilencig az utcán. Persze akkor, amikor másnap nem volt tanítás. Amikor rideg idő volt, akkor pedig a tévé előtt ücsörögtem. A nyár nagyjából annyiból állt, hogy vagy csavarogtam, vagy tévéztem. Aztán megérkezett az első videó, s onnantól kezdve nem volt megállás, hisz igazi filmbolonddá nőttem ki magam. Van jó pár kedvenc alkotásom, s közéjük tartozik az Amerikai Pite is, melynek sajnos csak a harmadik részét sikerült megnéznem a moziban.
Részemről nem volt velük gond, kellemes kikapcsolódásnak ígérkezett mindegyik. Sajnos a negyedik kimaradt az időközben kissé zsúfolttá váló életemből. De szerencsére a megjelenéskor megtekinthettem, s nekem elnyerte a tetszésemet. Véleményem szerint eléggé jól sikerült, s a nosztalgia valóban érződött rajta. Arról nem is beszélve, hogy már csak az is emelte a film értékét szememben, hogy bő egy hónappal a negyedik rész megtekintése előtt volt a tíz éves osztálytalálkozóm, szóval… A jogtulajdonos miatt az első rész kivételével mindegyik epizód napvilágot látott blu-ray lemezen, melyből a második, s harmadik rész már a polcomon hevert. Ellenben úgy, hogy a negyedik rész pusztán 2500 forintos áron volt megvásárolható nem volt kérdés, hogy bizony a kosaramban fog landolni.

2013 a vizuális szórakozások éve volt?!

Folytatva a négy évvel ezelőtt elkezdett, s általam megteremtett “szilveszteri hagyományt” a blog keretén belül az év utolsó napján ismét jelentkezek egy személyes bejegyzéssel, ami egyben évértékelőben is funkcionál.

Ma kicsit megcsúsztam a bejegyzés megírásával, de szerencsére pótolt a délutáni, s esti itthoni vizuális szórakozások tömkelege, így nem panaszkodhatok, hogy az új év előtt két órával vagyok “kénytelen” megírni eme bejegyzést. Ugyan korábban is leírtam, de nálam nem kiemelt ünnep sem a karácsony, sem pedig a szilveszter. Főleg az utóbbi nem jelent számomra semmit, mert úgy érzem kinőttem belőle. Gyermekként vágytam arra, hogy ne itthon szórakozzak a szülőkkel. Később megvolt a lehetőség, de vagy betegség, pénzhiány, esetleg a szórakozási forma illetve a hozzá kapcsolódó társaság nem volt megfelelő. Ugyan már akkor sem volt nagy kedv elmenni szórakozni, de mégis megtettem hat évvel ezelőtt, de akkor rá kellett jönnöm, hogy ténylegesen nem jelent nekem semmit az szilveszter, amit én csak fogyasztás ünnepeként tartok számon. Egyrészről alapból nem vagyok az a típus, aki szeret “muszájból” szórakozni, másrészről pedig a szilveszter is ugyanolyan napnak számít, mint a többi. Egyetlen egy negatívum van, amit rendkívül utálok benne, az pedig az eszetlen petárdázók tömkelege, illetve a kulturált szórakozási forma, illetve hely hiányát. Arról nem is beszélve, hogy nem is merek kilépni az utcára, így amikor tavaly már este kellett haza pattyognom a munkából bizony igencsak remegtek a lábaim, hogy elkerüljek minden veszélyes szituációt. Ahhoz pedig nincs kedvem asszisztálni, hogy mások hogyan részegednek le, illetve jó arcot vágjak olyan dologhoz, amit nem élvezek. Végül pedig marad a hagyományos megoldás: sz*rni az egészre, s csinálni azt, amihez van kedvem itthon. Egy napot pedig kibírok, hogy nem megyek sehova.

Természetesen azért ne feledkezzünk meg az előző évek bejegyzéseiről sem: 2009, 2010, 2011, 2012.
Ugyan nem vagyok nagy játék rajongó, de azért akadnak olyan címek, amik elé szívesen leülök, s elütöm a szabadidőm velük. A billentyűzet & egér kombináció tökéletes volt számomra egészen addig, míg az első komolyabb munkámból nem vettem meg a hőn áhított TV-t, s nem jöttem rá, hogy monitorként is funkcionálhat, s kényelmesen, ágyból fekve is tudok jót szórakozni. Igaz, kényelmi funkciója ekkor a klaviatúrának. Volt pár vásárlás, melynek központjában a bizonyos gamepad-ek álltak. Sokat töprengtem, de a sok pozitív hozzászólásnak köszönhetően végül egy évvel ezelőtt megvásároltam az Xbox 360 számítógéppel is kompatibilis kontrollerét, melynek köszönhetően az év eleji tél vizuális szórakozások szempontjából elég kényelmesre sikeredtek.
Már korábban is szóba került, hogy a szülők TV-je már nem éppen a legjobb. LG készülékről van szó, mely lassan a tizenötödik születésnapját ünnepelte idén. Azonban már meglátszódott a kora, így felvetődött, hogy készüléket kellene venni. Ugyan bejelentették, hogy nekik olyan is jó, amellyel én rendelkezek. Ugyan nem volt betervezve, de végül úgy döntöttünk, hogy az enyém lesz az övéké, s én pedig újjal lepem meg magam. A készülék sokkal nagyobb, mint az előző, illetve LCD helyett LED lett, mely a 3D-s opciót is tudja. Nem ez volt eltervezve, de akció keretén belül esett az LG LM3400-as készülékére a választás, illetve fontos szempont volt számomra, hogy ha esetleg pénzre lenne szükség, akkor jobban tudok eladni egy ilyen készüléket, mely a 3D-s funkciót is tartalmazza, mint egy hagyományosat, még ha áron alul is kellene ezt meglépnem. Szerencsére egyelőre ilyen probléma nem áll fent, illetve azóta párszor teszteltem mire is képes a kicsike. Habár 3D-t ritkán használom rajta.

Valamivel el kellett ütnöm az időmet, s mivel sorozatok létszáma eléggé megkopott nálam, s nem is volt épp aktuális epizód, így végül úgy döntöttem, hogy ideje neki esni a Metro 2033-nak, mely végül kellemes szórakozásnak bizonyult. Mindezek mellett persze ismételten nekiültem a Jóbarátok-nak, miután megtaláltam őket a világhálónak köszönhetően HD minőségben is. Emellett pedig szabadidő kitöltésére tökéletesnek bizonyult a február végén napvilágot látó Crysis 3, mely új lépcsőfokra helyezte a játékok látványvilágát olyannyira, hogy vizuális orgazmusa valószínűleg megvolt jó pár játékosnak, köztük nekem is. 😀
Aki többször járt a blogon, vagy netán állandó olvasója írásaimnak annak nem kell ecsetelnem, hogy egyetlen egy töretlen szerelem létezik virtuális formában számomra, amelynek középpontjában az 1996-ban a számítógépek monitorján életre kelő Lara Croft irányában van jelen. Így hatalmas nagy öröm volt számomra, amikor fél éves csúszással végül idén márciusban megjelent az új rész, amely hatalmas lelkesedéssel töltött el, s szerencsére nem kellett csalódnom. Persze ez megtörtént pozitív értelemben, de mindenesetre nem bántam meg, hogy a megjelenéskor rögtön szert tettem rá, s fémdobozos, exkluzív kiadásnak lehettem a tulajdonosa. Persze rajongóként az volt az első, hogy még év elején leadtam igényemet szabadság tekintetében, ami természetesen tökéletesen lefedte a játék megjelenését, s a kipörgetésére szánt időt. Egyetlen negatívumot tudok felhozni erre az időszakra, hogy ezalatt megvásároltam az új bringámat, amit sajnos nem tudtam tesztelni jó ideig, ugyanis még március végén is röpködtek a mínuszok, s fehérben pompázott minden.

Április már szerencsére több mindent tartogatott számomra. Első körben végre megérkezett a tavasz, így már a kedvem is jobb lett, s sokkal több energiával rendelkeztem, mint előtte. Az már csak extrának számított, hogy végre az új bringát is lehetett tesztelni, így aztán voltak “túrák” rendesen. Amellett, hogy a szabadidőm java részét vagy munkahelyen, vagy pedig csavargással töltöttem jutott idő a vizuális szórakozásokra is. Jó pár sorozat letudta évad vagy sorozatzáróját már áprilisban, így ezáltal is szabadult fel némi időm. Szerencsére sokszor volt jó idő, így amikor nagyon untam magam csak elmentem itthon. Mindenképp érdemes még szót említeni, hogy ebben a hónapban ismét mozikba került a Jurassic Park, méghozzá 3D-ben, így azt volt lehetőségem megtekinteni széles vásznon is. Nem kell mondanom, hogy igazi élmény volt újra látni gyermekkori kedvencemet, így átélhettem azt, amit sokak megtapasztaltak még 1993-ban.
Nem akarok abba belemenni, hogy mi volt régen, s mi van most, de már május közepén bizony akadtak izzadós napjaim, hisz már akár akkor is megléphettem volna egy strandolást. Nagy terv volt idén nyárra is a strandra való kijutás, aminek mindig két feltétele volt: pénz, s a szabadidő. Iskolásként – főleg az utolsó években – hiába volt meg a szabadidő, ha a helyi strandra nem sikerült kijutni pénz hiányában. Ugyan volt szabad, ingyenes strand, de ahhoz legalább ötven percnyi kemény kerékpározás kellett, s tartós lubickolás után bizony nem kellemes még legalább húsz kilométernyi bicajozás. Így évente egy alkalommal sikerült meglépni egy ilyen szórakozási formát függetlenül attól, hogy mennyire “víz mániás” is vagyok. Idén persze minden feltétel adott volt, de ennek ellenére megint sikerült úgy összehozni, hogy simán megtapsikolhatom magam, hogy sikerült egyszer elmenni a strandra. De mindenképp pozitív, hogy ismét sikerült meglátogatni az budapesti állatkertet júliusban. A nyár eseménytelenül telt, jóformán igazi uborkaszezon volt. De azért megpróbáltam minden lehetőséget megragadni a pihenésre, vagy a szórakozásra. Persze ez nem mindig jött össze.

Az év utolsó harmada már azért szerencsére jobban telt. Július végén megfordult a fejemben, hogy ideje lenne a videokártyámat lecserélni. Így elkezdtem gyűjteni rá, de azért voltak kételyeim, mert az akkori kártyával semmi komolyabb problémám nem volt. Mondhatom azt is, hogy szerencsém volt, ugyanis a szeptemberi fizetésem előtt két nappal elfüstölt a régi kártyám, így kénytelen voltam újat venni. Akkor összetettem a kezem, hogy két hónappal előtte eldöntöttem, hogy cserélem, mert így legalább volt pénzem arra, hogy a gépbe egy igazán erős, GTX 760-as kerüljön. Ezután nem kell mondanom, hogy jó pár napos szobában gubbasztás volt. Ezek után különösebb dolgok nem történtek velem. A munka eléggé leterhelt, s munkahelyváltás sem jött össze, s végül úgy döntöttem, hogy bizonyos dolgok miatt jegelem is egy időre. Így maradok ott, ahol jelenleg is vagyok. Ugyan szellemileg, fizikailag leszív teljesen, s talán épp ezért kezdett el úgymond “honvágyam” lenni az általános iskolás évek iránt. Szerencsére ezt is sikerült legyűrnöm.
Mint ahogyan az első sorokban is említettem sem a karácsony, sem pedig a szilveszter nem érdekelt. Úgymond tojtam rá, így szinte megváltás volt az előbbi ünnep, amikor is végre itthon lehettem huzamosabb időt. Ugyan ez sem tartott sokáig, de nyugtat a tudat, hogy legalább pénzben ez jelent majd kicsit többet a januári fizetésemet illetően, illetve még szabadságot is kaptam a jövő hónapra, így legalább tudok majd pihenni. A vásárlási vágyamat is sikerült legyűrnöm, habár elég komoly érzésem támadt, hogy egy konzolt vegyek. Egyrészt sikeresen belebotlottam a Playstation 3 exkluzív Uncharted, s The Last Of Us tesztjébe, amelynek köszönhetően nagyon akartam az utóbbi két játékot, de amikor megláttam mennyibe kerülnek eredeti lemezen… hát letettem róla. Persze vásárolni azért eljártam, mert enni kell, így amikor belebotlottam egy igen jó áru Xbox 360-ba bizony elég nehéz volt otthagyni. De végül szerencsére jól döntöttem, hisz mint ahogyan mondtam nem vagyok nagy játékos, illetve tízezreket játékért kiadni úgy, hogy abból semmilyen játszható formátumot nem próbáltam… hát hülyeség. Sokat szemeztem vele, de végül mégis nekiültem a Metro: Last Light-nak, s ezzel is zárom majd az évet.

És mit is tervezek a következő évre?
Először is remélem, hogy jobb lesz, mint a mostani. Ha nem is, akkor ne legyen rosszabb. Mindenképp szeretném továbbra is fenntartani a tudatos vásárlást, spórolást, s mindenféle impulzus vásárlást kerülni. Leginkább azért, hogy egyrészről legyen spórolt pénzem, másrészről pedig úgy nekiindulni a következő évnek, hogy megvettem, megvalósítottam mindent, amit eddig akartam.
Mindezek mellett némi életmódváltást is tervezek beiktatni, ugyanis egyrészről kezdtek igencsak ellustulni, s mielőtt ez átesne ártó kategóriába mindenképp jó lenne megszüntetni. Így nem csak étkezés, de személet változásra is erősen szükség van, habár  első bejegyzéseimet olvasva sokat változtam már lassan öt év alatt, mióta ezt a blogot vezetem. Ugyan még nem döntöttem el végleg, de a mozgáshoz ugyan megvan a kerékpárom, de elképzelhető, hogy ha megfizethető áron lesz elérhető, akkor beruházok egy tartósabb, stabilabba. Aztán pedig indulhatnak a csavargások. Tavasszal ismét célpont lesz a fogorvosi rendelő, hisz most már csak esztétikai kezelések várnak rám. Ismét tervezek felutazni, s megnézni a budapesti állatkertet, mellyel nem tudok betelni. Igaz, sokan már unják, hogy nem tudok mást kitalálni. Nyárra pedig maradt egyetlen szórakozási forma: strand. Egyelőre úgy tervezek, hogy hetente egyszer mindenképp ki kell menni, ha a szabadidő, s az időjárás is úgy engedi.

…végezetül pedig mindenkinek Boldog új évet! 😉

A rajzfilmek koronázatlan királya

Az általános iskolából elég kevés emlékem maradt. De főleg igaz ez az első évekre. Arra viszont kristálytisztán emlékszem, ahogyan az Oroszlánkirály-láz végigsöpört az országon. Emlékszem, hogy a délutáni szabad foglalkozás keretén belül sokszor eljátszottuk a monumentális jeleneteket a rajzfilmből, s szinte nem volt olyan, akinek ne lett volna meg VHS-en. Azóta már napvilágot látott egy DVD változat, s a Blu-ray korszak kezdetén pedig hivatalosan is megjelent HD formátumban.
A bevezetés időszakában a Blu-ray kiadványban helyett kapott a hagyományos DVD lemez is, amely gondolom azt a célt szolgálta, hogy ha az illető nem rendelkezik még Blu-ray lemez lejátszásához szükséges eszközökkel, attól még élvezni tudja legalább a DVD változatot. Nos, minap pont belefutottam ezzel a kiadvánnyal, s épp a leértékelt áruk közt bukkantam rá. Otthagytam, de végül úgy döntöttem, hogy az alig három ezer forintos ár egy Blu-ray kiadványért nem sok – annak fényében pedig végképp, hogy rendkívül jó visszajelzésekkel bír a kiadás technikai szempontból -, így végül visszamentem és megvettem. Így tovább bővült a Blu-ray gyűjteményem.

Fel kell kötni a gatyát!

Bizony! Jelen állás szerint kemény két hónapban fogok elébe nézni. Így a mostani hétvégémet teljes egészében arra fogom fordítani, hogy pihenjek, s megfelelő energiát szedjek össze ahhoz, hogy kibírjam az elkövetkezendő időszakot, habár az előző személyesebb bejegyzésem óta nem volt okom különösebben okom a panaszra, ugyanis mindenféle különösebb probléma nélkül kellemes teltek a napjaim.
Különösebb módon nem kellett megerőltetnem magam munka terén sem, ugyanis rendkívül jól sikerült beosztást kaptam kézhez, így többször fordult az elő, hogy ki tudtam magam pihenni és nem csak a szabadnapjaimon, hanem a műszakkezdésem előtt. Ez mindenképp pozitívan hatott rám, ugyanis sokkal több kedvem volt sok mindenhez, s ez színesítette is a hétköznapjaimat, aminek nagyon örültem. Sajnálatos módon visszavonhatatlanul is megérkezett az ősz, s az ő szeszélyes időjárásával együtt. Voltak elég szép már-már tavaszias idő, de akadt olyan is, amikor a hőmérő higanyszála már a nulla fokot kóstolgatta, s bizony ebből kiindulva elkezdődött a fűtési szezon. E szempontból pedig továbbra sem volt kedvem kimozdulni itthonról, s az  elkövetkezendő téli időszakban nem is nagyon tervezek a négy fal közül kimozdulni. Habár muszáj lesz. Elsősorban valahogy el kell jutnom a munkahelyemre, másodsorban pedig a munkahelyen kívüli kapcsolatokat is foglalkoznom kellene, mert mostanság igencsak kezdem elhanyagolni ezeket. Addig természetesen nincs baj, hisz mások keresik a társaságomat, de azért törekednem kell arra, hogy ez így is maradjon. Így ebből a szempontból változnom kell. Habár érdekes lesz, ugyanis elfogytak az összes kivehető szabadnapjaim, illetve a közeledő ünnep miatt sajnálatos módon elég kevés szabadnapom lesz.

Az elmúlt időszakban ismét beszippantott a virtuális világ. Ismét előkerültek régi játékok, illetve jobban belemerültem a PC-mbe, amit az év elején sikerült összeállítanom, de valahogy a benne rejlő lehetőséget nem igazán használtam ki, hisz nem igazán volt meg sem a kedv, sem pedig programok tömkelege, hogy ennek a szenvedélyemnek hódolhassak. Azonban most nem igazán volt kedvem sem filmnézéshez, sem pedig sorozatokhoz. Így végre az elsősorban valóban arra volt használva a gépem, amiért elkezdtem tavaly fejleszteni. Először is a Star Wars: The Force Unleashed és az Aliens vs. Predator (2010) lett ismét kipörgetve végre úgy, hogy nem kellett kompromisszumokat kötnöm a látvány terén. Ugyan annak idején nem gyakorolt nagy hatást rám, s leginkább unaloműzésnek szántam, de ismét elővettem a Resident Evil 5-öt, amelynek majdnem végéig értem amikor is jött egy rendszer újratelepítés, s telepítés után a mentéseimet sérültnek érzékelte a program, így nem volt kedvem ismét elölről kezdeni az egészet, így végül hagytam a fenébe. Emellett úgy döntöttem, hogy ideje egy húzósabb címmel is foglalkozni, s izzasztani a jelenlegi vasat, így ismét a Metro 2033-at vettem elő, amit annak idején leginkább a magas gépigénye miatt kukáztam. Hellyel-közzel sikerült olyan beállításokat elérnem, amelynek köszönhetően nem dobott ki a játék, s nem fagyott ki, habár arra sikerült rájönnöm, hogy a hiba nem hardveresen keresendő, hanem minden bizonnyal a szoftverben illetve abban, hogy nem eredeti példányt próbáltam otthoni környezetben futtatni. Azonban újratelepítés után már nem volt hajlandó megfelelően működni nekem pedig nem igen volt kedvem kínlódni vele, így végül úgy döntöttem pozitív vélemények ellenére kukáztam. Ezúttal végleg.
Nem bizonyult jó ötletnek fenti szempontból egy teljes rendszer újratelepítés, de már szükségét éreztem. Én az a fajta vagyok, aki hajlik az újdonságra, s szeret is tesztelni bizonyos mértékig legyen szó akármiről. Ahogyan annak idején bátran vágtam bele a Windows 7 megismerésébe még a végleges verzió előtt úgy idén is belevágtam a következő operációs rendszer tesztelésébe. Az újdonság mellett természetesen az is ösztönzött az új operációs rendszer tesztelgetésére, hogy az előzőn valamiért elkezdte azt a hibát produkálni, hogy bizonyos alkalmanként egyszerűen nem nyitott meg random módon weboldalakat. És ez minden bizonnyal nem a böngésző hibája volt, mert kb. hatot is kipróbáltam és roppant zavaró volt, hisz nem tudtam rájönni a hiba forrására. Szerencsére operációs rendszer váltással ez a dolog megszűnt. Egyelőre a tapasztalataim pozitívak a Windows 8-al kapcsolatban olyannyira, hogy majd külön bejegyzésben kifejtem pontosabban az észrevételeimet.

Az esetek többségében munka után hazaérve inkább netezgetek. Aztán amikor a naponta látogatott oldalak elfogynak, akkor szokott előfordulni, hogy olyan lapokon is megfordulok, ami nem nagyon érdekel. Nos így történt ez két hete is, amikor is ismét megnéztem, hogy mi újság van a Vatera aukciós oldalon. Következő fizetéskor szülőket egy új mosógéppel akarom meglepni, s mivel nem kívánok hitelt felvenni, így teljes összegben kívánom kifizetni a vételárat, ami aztán rendesen oda fog majd csapni a pénzemnek. Így spórolni akartam a megmaradt összegből, ami ment is egészen addig, míg az eladásra nem kínált Blu-ray szekcióba nem jutottam el. A gyűjteményem ismét két címmel gazdagodott. Ugyan a filmek teljesen angol nyelvűek, de mivel nem állok hadilábon ezzel a nyelvvel, így nem késlekedtem, s megvásároltam a lemezeket, melyekért összesen háromezer forintot fizettem. Szerencsére mindkét eladó megbízható, korrekt partner volt, s a gyűjteményembe épp lemezek kerültek.

Megérkezett: Tomb Raider III

Annak idején elég nagy sikerrel futott az EVM (Ezt Vedd Meg) sorozat. Ennek az akció keretén belül tettem szert a Tomb Raider első, második és ötödik részére. Az első öt epizód jelent meg ebben a kiadásban, s azért nem sorrendben haladtam, mert tartalomismertető alapján esett a választás az adott termékre.
Az EVM sorozat 2003 és 2004 között volt jelen a piacon. Sajnálatos módon akkori tanulói státuszom nem tette lehetővé, hogy megvásárolhassam az összes részt, így a gyűjteményemben a mai napig hiányzó darab a harmadik és negyedik epizód. Egészen pontosan ezidáig hiányzó darabok voltak. Ugyan nem vagyok híve az aukciós oldalaknak, de azért olykor-olykor felnézegetek. Így sikerült ráakadnom a Tomb Raider III-ra, mely hosszú idők után végre megvásárolhattam.

És természetesen már licitáltam is a negyedik részre, melynél úgy tűnik rajtam kívül más kompetens vásárló a termékre nincs, így minden bizonnyal sikeresen megszerezhetem azt is.