TV Sorozatok III: A legjobb befejezések

Ha már megvolt a legrosszabb kivitelezések, befejezések illetve a legfájóbb kaszák, akkor elérkeztem az utolsó körre, ami a sorozatos témakörben feldobható. Még pedig a legjobb befejezések.
Kevés sorozat az, aminek megadatik, hogy normális, s kerek befejezést kapjon. A legtöbb elhullik menet közben, félbehagyva a rajongók, s nézők legnagyobb bánatára, de szerencsére akadnak olyanok is, amelyek teljes kört futnak le, s végül szerencsésen, s mindent kielégítően búcsúznak.

Continue reading

Mi a helyzet a virtuális világban?

Amikor nincs kedvem kimozdulni itthonról, illetve unatkozok, s nincs lehetőségem elmenni hazulról, akkor az esetek igencsak túlnyomó többségében a virtuális világban keresek némi szórakozást. Szerencsére az elmúlt időben végrehajtott munkahely váltás szabadidő tekintetében igencsak remek döntésnek bizonyult, hiszen nem csak kipihentebb vagyok, s több energiával rendelkezek, hanem helyi telephelynek köszönhetően naponta minimum két órával több maradt a pihenésre.
Első körben nézzük, hogy hogyan is állok a sorozatokkal. Régen nagyon sokat követtem. Közülük már jó pár véget ért, vagy elvérzett. Ha egyik sem, akkor még követem őket, vagy épp én magam döntöttem úgy, hogy ennyi volt belőlük. Jelenleg (!) hat sorozatot követek, melyből már három letudta az aktuális évadát, míg az egyikre még várni kell, s a maradék kettő pedig az, aminek a nézése folyamatban van:

South Park:
Annak idején iszonyatosan berántott a sorozat, s nem is nagyon volt olyan rész, ami nem tetszett volna. Valahogy a tizedik évad közepén elvesztettem az érdeklődésemet, s ugyan belekezdtem a folytatásba, de abbahagytam. Párszor már sikerült a TV-ben elcsípnem pár epizódot, így újra megjött a kedvem. Elkezdtem az első évadtól nézni, de a második évad felénél úgy döntöttem, hogy abbahagyom, s folytatom a tizedikkel. Egyrészt annak idején egy részt többször megnéztem, s másodsorban pedig nem akarok időt fecsérelni arra, hogy újra megnézzek tíz évadot egyben. Jelenleg a tizenegyedik etapot taposom, melyből hátra van még öt rész. S mivel húsz perces epizódokról beszélünk szerintem még ma végigviszem.

The Big Bang Theory:
Szinten régen iszonyatosan imádtam, s végül részemről ennek is leesett a népszerűsége. Végül egyszer abba is hagytam, de aztán visszatértem. Nem bántam meg, de fenntartásokkal kezelem, s az elvárásaimat eléggé letettem, így végül olyannyira jól sikerült ez a döntésem, hogy minden egyes epizódot képes vagyok szinte maradéktalanul élvezni még akkor is, ha nem nevetek fel, vagy mosolygom el magam.

Shameless:
Aktuális évadát múlt héten tudta le. Ez az a széria, ami szintén nem olyan nekem, mint régen volt, így úgy voltam vele, hogy úgy is kaptam plusz szabadnapokat, így majd egyik hétköznap kora délelőtt nekiülök, s késő délután befejezem. Jelzem, sikerült. Csak ne felejtsem el jövőre, hogy mit is láttam eddig.

Daredevil:
Ez az a sorozat, amit szintén egyben gyűrtem le, azonban a gyártó cég nem is hagyott nekem más megoldást. Itt is ugyanaz történt, mint a korábbi szériáknál, amit nyomon követtem: egyben legyűrtem az adott etapot, s aztán kb. a 20%-ra emlékeztem csak. Mondjuk nekem az első évad jobban tetszett, de az évi 13 epizódszám, mely egyébként is egyben jön még egyelőre nem olyan, amitől meg kellene rémülnöm.

Les Revenants:
Első olyan sorozatom, aminek “anyanyelve” nem angol. Majdnem két évnyi várakozás után végre megérkezett a folytatás is. Az alacsony epizódszámnak (is) köszönhetően olyan gyorsan magamévá tettem a folytatást, hogy már (sajnos) most nem emlékszem arra, hogy mi is történt konkrétan az új évadban.

Zoo:
Tavaly nyáron indult sorozat, melynek “kifutási” idejét direkt nyárra szánta az anyacsatorna. Nézettség szempontjából jól szerepelt, így június 28-án érkezik a folytatás.

Heroes Reborn: 
Az alap széria első két évadát iszonyatosan imádtam, majd pedig elkezdődött egy bizonyos lejtmenet, melynek a végén a sorozatot elkaszálták. Volt sok hír folytatásról websorozatként, illetve lezáró film, de végül semmi nem valósult meg belőle. Majd másfél éves készítési előzményt megelőzve megérkezett a Heroes Reborn, mely olyan katasztrófa lett végül, mely megmaradt minisorozatként az emberek tudatában. Bevallom, ha nem a csatorna, akkor én kaszálom el.

Friends:
Idei sorozat, ami az újranézés palettáján szerepel. Ez az a széria, amit bármikor, bármeddig képes lennék elnézni. Tizenöt évvel ezelőtt még VHS-re rögzítettem az epizódokat, majd jött a DVD, ámbár az eredeti kiadásokat nem birtokoltam. Tavaly felfedeztem a HD minőségű 720p-s felbontású epizódokat, akkor legyűrtem a tíz évadot. Idén teret engedtem a vágyamnak, s a Blu-ray változatról készült 1080p-s felbontású részeket letöltöttem, melyek egyébként több, mint fél terrányi helyet foglalnak a másodlagos merevlemezemen.
Ez az a sorozat, amiért képes lennék a Blu-ray kiadványért 22 ezret kifizetni. Tíz évadért nem sok, de viszont ez nem egy Lost, itt minden mondatot érteni kell, hogy a poén szórakoztatni tudjon. Egyelőre a második évad végén tartok jelen pillanatban.

Amennyiben nem volt kedvem sorozatnézéssel elütni az időt, így választottam a korábbi virtuális címeket szórakozásképp. Márciusi időjárás elég szélsőséges volt, így többször választottam itthoni programot, mint olyat, ami “nyílt terepen” volt. Ha már megvásároltam eredeti kópián, akkor mindenképpen nekifutottam még egyszer a The Last Of Us Remastered kiadásának, illetve jelen pillanatban is pörög az Uncharted: The Nathan Drake Collection, mely ugyebár az előző konzolgeneráción megjelent trilógiát tartalmazza. Jelen pillanatban a második részt kezdtem el, de mivel kötelező jelleggel szabadságolások vannak, így nyolc napnyi pihenőnap végére minden bizonnyal ezzel is készen leszek.
A legnagyobb problémám a két hónappal ezelőtt meghalt videokártyám volt, így szerencsém volt, hogy rendelkezek mellette egy játékkonzollal. Mint ahogyan többször is írtam alkalmi játékos vagyok, tehát ha nincs kedvem, vagy épp aktuális cím, akkor bizony van, hogy akár két hónapig nem is játszok semmivel. Azonban a meghalt videokártya nem csak annyi bosszúságot takart, hogy nem játszhattam, de még a filmlejásztás is olykor akadozott. Szerencsére szerencsejátékon nyertem egy kisebb összeget, illetve több fizetést kaptam, mint vártam, így megelőlegezve saját magamat tegnapi napon megrendeltem az új kártyát. Minden bizonnyal holnap már kézhez is vehetem, s akkor kiderül, hogy hogyan is szuperál a Rise Of The Tomb Raider illetve Cities Skylines az új kiegészítőivel.

Friends: 10.évad

Magyar cím: Jóbarátok

10 évad. 239 epizód. Ennyi volt a Friends. Sorozathiány közepette nekem mindenképp szükségem volt egy olyan szériára, amely fel tud vidítani, s meg is tud nevettetni. Mivel jelenleg az általam nézettek között nincs ilyen, így úgy döntöttem nagyjából két hónappal ezelőtt, hogy az epizódok rövidsége miatt mindenképp újranézem. Ha nem is “fő műsoridőben”, akkor majd munkába menet előtt egy, vagy két részt lenyomok, hogy valamennyire feldobja majd a napomat.
Tetszeni tetszett, de nem voltam annak idején a rajongója. Amikor a TV2 behozta, akkor ha az emlékeim nem csalnak, akkor nagyjából az ötödik évadig volt megszakítás nélkül. Ekkor vette fel a csatorna azt a szokását, hogy amikor az HBO levetítette az épp aktuális legújabb évadot, akkor az új részeket nem heti, hanem napi rendszerességgel sugározta. Így történhetett meg, hogy az évadok között kellett várni legalább 11 hónapot. A DVD-kbe beruháztam volna, de sajnos anyagi keretem diákként nem volt, az újabb kiadás pedig olyan szinten gusztustalanul igénytelen lett, hogy arra szavak nincsenek a technikai specifikációkról nem is beszélve.

Continue reading

Friends: 9.évad

Magyar cím: Jóbarátok

A sok munkának köszönhetően nem nagyon tudok haladni a sorozattal napi maximum két epizódnál többel. Az egész napos esős időnek köszönhetően azonban az évad felét gyakorlatilag egy délután alatt le tudtam nyomni.
Annak idején emlékszem, hogy sokaknál vizuális orgazmust váltott ki magukból, hogy megjelenik a széria DVD-n, s én nagyon sajnáltam, hogy nem lehettem tulajdonosa egy ilyen kiadásnak. Azóta persze látott már napvilágot több is, s mivel csak DVD formátumban jelent meg, így igényt már nem tartok rá. Azért halkan jegyezném meg, hogy a legutóbbi kiadás a gusztustalanul igénytelen címet simán kivívhatja magának. A lényeg jelen pillanatban nálam, hogy a kilencedik évadot is letudtam.

Continue reading

Üdv Xperia M!

Sokszor eszembe jutott már az, hogy talán fel kellene hagynom azzal a szakmával amit kitanultam, illetve amiben dolgozok, s majd elmenni jósnak. Mert valahogy kiváló tehetségem van ahhoz, hogy sok mindent előre megérezzek. Így volt ez múlt hónapban is.
Már az előző bejegyzésemben is erősen taglaltam, hogy van egy olyan megérzésem, hogy mivel jóformán már elfogytak a szabadnapjaim (hisz harmadik egy hetes szabadságomat kaptam meg abban a hónapban), hogy majd októberben örülhetek, ha fel tudok lélegezni. Nem nagyon mosolyogtam, amikor kézhez vettem az októberi beosztásomat, ugyanis eléggé szomorúan vettem azt tudomásul, hogy elég sok időt fogok benn tölteni a munkahelyemen, s ráadásul olyan jól sikerült megírni, hogy gyakorlatilag két napnál többet itthon nem tölthetek. Normál esetben csak egyet hümmögök, s elfogadom. Azonban az éves leltárnak, illetve kolléga betegségének köszönhetően túlórák tömkelege várt rám. Ezek nem kötelezőek voltak, de úgy voltam vele, ha már részemről megy a többséghez mérve nagy lábon élés, akkor dolgozzak is meg érte. Lassan a hónap közepén járunk, de csak az első dupla pihenő napomon vagyok túl, s persze semmire nem volt elég, ami talán nem is meglepő.

Fentiek szempontjából pedig valóban előnyös döntés volt, hogy a szeptemberben kiadott egy hetes szabadságomra időzítettem az újabb konzol vásárlást. Ami nem volt betervezve az a Silent Hill Downpour, melynek a negyedénél tartok időhiány miatt, s legutóbb bő másfél hete nyúltam hozzá. Vizuális szórakozás szempontjából az élvonalban továbbra is a zenehallgatás, illetve a sorozatok vezetnek. A régi kedvencek visszatértek, újak is akadnak. Azonban jelen pillanatban a Jóbarátok van toppon, mert mikor elkezdtem ismét nézni nem volt semmi új éppen, másfelől pedig jobb a kedélyállapotom, ha egy húsz perces vigyorgós epizódot megnézek teszem azt munkába indulás előtt, vagy lefekvés előtt. Habár hamar véget ér a pályafutásom (ismét) vele, ugyanis a mai igencsak kiadós eső miatt nem volt kedvem sehová menni, így kapásból magaménak tudtam tenni egy teljes évadot.
Az októbert megpróbálok túlélni, s reménykedem majd abban, hogy a következő hónapban azért lesz legalább egy olyan alkalom, amikor két napnál többet tudok itthon tölteni, ami nekem elég fontos ahhoz, hogy ki tudjak kapcsolódni teljesen, illetve szocializálódni is tudjak továbbra is. Habár elég nehéz megtalálni az egyensúlyt a munka, illetve a magánélet között. Utóbbinál a probléma fő forrása az olykor kevés szabadidő, mely azt eredményezi, hogy nem igazán van kedvem találkozni senkivel. Azért nem szeretném, hogy a kapcsolatköröm leépüljön, így “muszáj” találkozásokat bevállalok, de szerencsére eddig még egyik ilyen sem végződött negatívan.

Lassan már ott tartok, hogy külön kategóriát kellene indítanom telefonvásárlás néven. Ebben a hónapban is sikerült egyet vásárolnom. Az előző bejegyzésekből azért látszik, hogy az elmúlt négy évben történt váltások azért megfontolt céllal történtek, s a hátterükben nem az állt, hogy én bármivel is villogjak. Eddigi készülékeim többségét a szülők örökölték meg, melynek többnyire az lett a vége, hogy nem is sokáig húzták náluk. Most is így volt édesanyám esetében, s már fontolgattam a vásárlást. A jelenlegi készülékénél rosszabb technikai specifikációval rendelkezőt nem akartam venni, de iszonyatosan drágát sem. Végül kiválasztottam a szerencsést, melynek árával nem voltam kibékülve. Azonban hosszas gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy feladom elveimet a kártyafüggő készülékekkel szemben. A jelenlegi szolgáltatómnál online rendeltem meg, melyhez járt némi kedvezmény, s mivel több, mint tíz éve vagyok a felhasználójuk, így már arany szintet is elértem, amely további kedvezményt jelentett. Így végül majdnem húsz ezerrel olcsóbban megvolt a tökéletes születésnapi ajándék, egy új Xperia M:

Ami meglepett, hogy mikor itthon kibontottam a telefont, s beüzemeltem nem kellett a szoftverfrissítéssel vacakolnom, ugyanis már a legfrissebb volt rajta. Átnézve a specifikációt annak idején talán jobban jártam volna egy ilyen készülékkel, ha megnézem, hogy mire is használom az enyémet.

Friends: 8.évad

Magyar cím: Jóbarátok

Jelen helyzetben is pörög a DVD meghajtóm. Ugyanis az utolsó évad már meglévő epizódjainak másolása történik a merevlemezre. A sorozatot már többször megnéztem, de a HD változatban felbukkanó epizódoknak nem tudtam ellenállni. S mivel egyébként sincs értékelhető sitcom jelen pillanatban, így végül úgy döntöttem, hogy újranézem. Megint. Habár halkan megjegyzem, hogy azért sajnálom, hogy idehaza kizárólag DVD formátumban látott napvilágot, mert a Blu-ray kiadásra azért beruháznék.

Continue reading

Friends: 7.évad

Magyar cím: Jóbarátok

Osztom azoknak a véleményét, hogy olyan 22-24 epizódos sorozatokkal jobban lehet haladni, amelyek “csak” húsz perc nettó játékidővel rendelkeznek. Heti egy epizód nyilván nem sok, de ha az ember évadokkal áll szemben az már mindjárt más. Igazából július végén döntöttem úgy, hogy a nagy uborkaszezonra való tekintettel nekiállok ismét a kedvenc sitcomomnak, ami jelen esetben a közkedvelt Friends, honosított nevén Jóbarátok.
Az igazság az, hogy a múlt heti szabadságomat alapul véve azt gondoltam, hogy majd jobban fogok haladni vele, de ugyebár más tevékenységek után néztem, így végül eme széria háttérbe szorult. Azt tudni érdemes, hogy rengeteg weboldal ismét elkezdett vele foglalkozni, hisz most volt egy kerek évfordulója a szériának, ugyanis húsz évvel ezelőtt indult hódító útjára. Eme jeles alkalomból rengeteg cikk született, s nekem is meghozta a kedvemet, hogy egy fél délután rászánjak, hogy a hetedik etapot is magaménak tudhassam.

Continue reading

Friends: 6.évad

Magyar cím: Jóbarátok

Az elmúlt időben eléggé megcsappant a szabadidőm, főleg így a szabadság kezdete előtt. Ennek (is) volt köszönhető, hogy eléggé lemaradtam a sorozattal, hisz húsz perces nettó epizódszámmal azért rendesen lehet haladni vele.
Már a hatodik évad végénél is azt éreztem, hogy jó döntés hoztam abból a szempontból, hogy ismét neki álltam a szériának. Habár egyre inkább körvonalazódik bennem az a tudat, hogy talán október közepéig elfogynak majd az adott epizódok…

Continue reading

Friends: 5.évad

Közel húsz év telt el a sorozat indulása óta, s tíz éves pályafutása után 2004-ben ért véget. Utána valahogy nekem homályba merült a széria, de leginkább azért, mert igencsak rákaptam a sorozatozásra. Sokakkal egyetemben a gimnáziumi éveim egyik meghatározó szériája a Lost lett, mely olyan kultikus státuszba emelkedett nálam, hogy aki bármilyen negatív szóval merte illetni az bizony a szememben igencsak rossz fényben tűnt fel.
A fentebb említett sorozatnak is vége lett, ugyan nekem keserű szájízzel záródott. Utána próbáltam keresni olyan sorozatot, amit teljes szívvel – lélekkel tudnék szeretni, de nem találtam. Ekkor a semmiből jött elő, hogy a Jóbarátok megjelenik Blu-ray-en is, így ebből a szempontból nem kicsit kellett várni arra, hogy az interneten is fellelhetőek legyenek a nagy felbontású epizódok. Ekkor viszont rájöttem, hogy ugyan itt nincsen akció, vér, rejtély, misztikus, s a karakterek sem harcolnak jövőbeli androidokkal, de mégis nálam az első helyen eme széria áll. Rajongásom ugyanis ismét a régi fényében tündököl, s talán pont azért is, mert akár hányszor nézek újra egy epizódot, szinte mindig akad benne olyan momentum, aminél mosolygok, vagy hangosan nevetek.

Continue reading

Friends: 4.évad

Magyar cím: Jóbarátok

Annak idején azt olvastam, hogy egy nettó húsz perces sorozatot sokkal könnyebb ledarálni, ha úgy hozza a sors. Az igazság az, hogy én mindig úgy álltam hozzá, hogy sorozat az sorozat, s sok rész, sok idő. Nos, azt kell mondanom, hogy sokaknak igaza volt, ugyanis tény és való, hogy egy óra alatt három epizódot tudtam magaménak tenni, s mivel a munkába való visszazökkenés miatt nem is nagyon volt kedvem kimozdulni sehová, így nem is meglepő, hogy immáron a mai nappal a negyedik évadot is magaménak tudhatom.
Azt kell mondanom, hogy továbbra sem változott a véleményem azzal kapcsolatban, hogy azzal hoztam a legjobb döntést, hogy nekiugrottam a Friends darának. Igaz, hogy jó pár dologra emlékszem, így meglepetés nem érhet, de még mindig nem láttam annyiszor, hogy mindent tudjak szóról-szóra, Ebből a szempontból pedig azt kell mondanom, hogy az egyik legjobb döntést hoztam pont amiatt, mert kedélyállapotomon rendkívül sokat javíthat egy-egy epizód, ha éppen nem jobb lábbal keltem ki az ágyból.

Continue reading

Friends: 3.évad

Magyar cím: Jóbarátok

A holnapi nappal véget ér a szabadságom. Egyetlen egy dolgot sajnálok nagyon, hogy ezzel a nappal gyakorlatilag vége annak a dolognak, hogy napi szinten akár 7-8 Friends epizódot megtudjak nézni. Annyira, de annyira nem volt mit néznem, hogy végül úgy döntöttem, hogy ideje elővenni egy régi kedvencet.
Bevallom őszintén először tartottam tőle, hogy majd nem fogom tudni tartani az iramot, s majd pár epizód után majd ez is megy a kukába, de az igazság az, hogy sokadik megtekintés után is annyira berántott, hogy egyszerűen nem tudtam leállni róla, s a terveimmel ellentétben elkezdtem darálni a teljes sorozatot elölről. S íme, két nap alatt a harmadik évaddal is végeztem.

Continue reading

Friends: 2.évad

Magyar cím: Jóbarátok

Alig egy hét telt el azóta, amikor úgy döntöttem, hogy egy kis mosolyfakasztó szórakozást választok magamnak, már ami a vizuális szórakozást illeti. Így döntöttem el, hogy ideje ismét elővenni az annak idején hatalmas sikert arató sorozatot, a Friends-et. Nem tudom miért, de azóta egyetlen egy olyan sitcom se látott napvilágot, amin hasonló módon jól tudtam volna szórakozni, mint ezen. Nem is véletlen, hogy az eltelt egy hét alatt gyakorlatilag két évadot sikerült teljesen magaménak tenni.

Continue reading

Friends: 1.évad

Magyar cím: Jóbarátok

Igazából sitcom nem nagyon az én műfajom. Pontosabban nem igazán találtam egyetlen egy olyan sorozatot sem az elmúlt évek alatt, aminél tényleg azt éreztem volna, hogy ez olyannyira szórakoztat, hogy hangosan kell nevetnem. Ehhez legközelebb talán a The Big Bang Theory került eddig.
Nem mondhatom azt, hogy mostanság minden remekül ment/megy nálam, így valami elég jó kikapcsolódást kellett választanom. Sajnos azt kell mondanom, hogy olyat sajnos nem sikerült találni, melyre tényleg azt tudtam mondani, hogy megérte a rááldozott időt. Ezt mindenképp a vizuális szórakozásra értettem, mert jelen helyzetben úgy vagyok, hogy inkább nevetnék, kikapcsolódnék, mint szorongatnám a párnámat miközben egy olyan látványorgiával teletűzdelt akciófilmet tekintek meg, melynek közben vizuális orgazmus kerülget. A kereskedelmi tévék térhódításával természetesen én is Friends rajongó lettem, de csak később figyeltem fel rá teljes mértékben. Ugyan akkor még a DVD nem terjedt el széles körben, így VHS-re rögzítettem mindig az epizódokat. A 2004-es finálé után sokat pihent a sorozat, de a tavalyi Blu-ray megjelenésnek köszönhetően (mely sajnos idehaza nem jelent meg) az interneten feltűntek a HD változatokat, melyek számomra is elérhetőek lettek. Tavaly egyszer már végignéztem az egész sorozatot, mert úgy voltam vele sokkal jobb kedvre tud deríteni, ha megnézek egy epizódot egy tényleg jókedvet sugárzó szériából, mintha ülök magam előtt majszolva a reggelimet. Így végül idén is belekezdtem még egyszer, habár számomra rejtély, hogy tavaly miért is nem született írás a sorozatról.

Continue reading

Mi a helyzet a sorozatfronton?

A fenti képet többnyire különböző oldalakon szoktam használni, mint aláírás. Ugyan a linktárban már helyett kapott, de sokadik említésre sem tudom nem dicsérni, hogy mennyire hasznos a Whatnext, hisz sokszor én sem tudom azt, hogy melyik szériában hol akadtam el, vagy épp melyik volt az utolsó megtekintett epizód. Ennek egyik oka, hogy ugyebár kevés a szabadidő, ha pedig épp adódik nem biztos, hogy épp a tv előtt fogom tölteni.
Habár mindenképp meg kell említenem, hogy a sorozatok iránti rajongásom az elmúlt két év gyökeresen megváltozott. Egyrészt nagyon kevés az a sorozat, ami leköt, illetve akadnak olyanok, melyek már a sokadik évaduknál tartanak, s időközben vesztettek értékükből számomra. Hasonló a helyzet az újoncok terén, melyek idén bepróbáltam többet, de talán kettő volt az, amit végig tudtam nézni. Amióta viszont van munkahelyem sokkal korlátozottabb a szabadidőm, mint iskolásként, illetve változó munkanapokkal a hátam mögött sokszor inkább egy nagy alvás jön jól, mint a tv előtt görnyedés. Ebből fakadóan pedig kénytelen vagyok továbbra is kemény kézzel bánni az általam nézett szériákkal, így idén is akadtak olyanok, melyek hosszú évek után elvéreztek. Idén sikeresen végignéztem (ismét) a Jóbarátokat, illetve a Lost-ot. Míg előbbi számomra szórakoztató volt az elejétől a végéig, addig a másikról nem mondható el. Az első két évadért rajongtam, a harmadik, s negyedik igazából “csak” tetszett. Az ötödiket viszont utáltam, s újranézés közben el is kaszáltam, de végül úgy voltam vele, hogy sokkal több epizódot néztem újra, mint amennyi hátra van, így végül ismét elővettem a szériát. Bár hozzátartozik az igazsághoz az, hogy ha a széria nem lenne meg HD minőségben, illetve nem lenne ennek a minőségnek megfelelő tv készülékem nem néztem volna újra. Azonban többször eszembe jutott, hogy mennyire kreatívabbak voltak tévés szinten, illetve mennyi olyan széria volt, ami lekötött, tetszett, s sokszor ráment egy egész napom, hogy utolérjem magam. Most is megtudom ezt tenni…. ha nem nézik egyáltalán sorozatokat. De nézzük a jelenlegi statisztikámat:

Igazából kevés újonc volt, amely tavaly felkeltette az érdeklődésemet, de ennek ellenére úgy voltam vele, hogy mit veszíthetek akkor, ha olyat is bepróbálok, amit igazából nem is várok? Kivétel persze ez alól a nyálas tinisorozatok és a nyomozószériák. Utóbbitól ténylegesen kiráz a hideg. Mint ahogyan fentebb is említettem sok újoncot próbáltam be, de a legtöbbjüknél az első tíz perc után kikapcsoltam. Jelen pillanatban még hat darab újonc várakozik megtekintésre. Viszont ezekből csak egyetlen egy rendelkezik pontos premier dátummal, addig a többinél csak tipp van. Az már viszont biztos, hogy a maradék öt széria csak jövőre fog bemutatkozni.
A rengeteg követett sorozatból soknak épp az volt a szerencséje, hogy hivatalosan is utolsó évadokat kapott, vagy épp elkaszálták, s ezért nem hagytam abba. Ami továbbra is nézős nálam, s igyekszek naprakész lenni az nem más, mint a Raising Hope és a Modern Family. Hatalmas nagy rajongótáborra tett szert a The Walking Deadmelynek első évadáért én is rajongtam, de most már inkább csak a nézős kategóriába tartozik. Ami viszont szívfájdalom az a Once Upon a Time, Glee és a Supernatural, melyek minőségileg nagyon mély zuhanást hajtottak végre, habár közülük csak a középső széria újabb évadába fogtam bele. És miért nem hagyom abba? Egyrészről régi emlékek, s így nehéz valamit kaszálni, illetve tényleg nem lenne akkor mit néznem. Habár ennek ellenére volt olyan széria, amit abbahagytam, illetve olyan is, mely hivatalosan ért véget, vagy a csatorna kaszált el. Mivel a néznivalók száma igencsak szerénynek mondható, így nem nehéz naprakésznek lenni. S egyelőre úgy vagyok vele, hogy a fentiekkel szemben igyekszek frissnek lenni, így jut idő másra is.

Egyelőre bízok benne, hogy ezen a téren nem lesz rosszabb a helyzet…

Tervek

Tervek arra jó, hogy utána rendre fejemet verhessem a falba, ha nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogyan azt terveztem. Szóval íme még egy bejegyzés ennek fényében, hogy aztán tudjak miről írni a későbbiekben, hogy mi az, amit nem sikerült megvalósítanom.

Első körben bejegyzés írás terén sikerült magam teljesen utolérnem, ami leginkább köszönhető a Google Chrome-nak is, hisz a Firefox enyhén lassú volt e téren. Hétvégi szerverkimaradásnak köszönhetően nem sikerült publikálni (megírni sem mondjuk) a Lost 3 és 4 évadának idevágó kritikáját, valamint a Kés/Alatt hatodik évadának bejegyzését. Előbbit még tegnap és ma pótoltam, csak úgy, mint az utóbbit. Király!
Továbbra is farkasordító hideg van, így még pár hétig az iskolán, a helyi közérten meg némi bevásárló “túra”, vagy baráti összeröffenésen kívül nem vagyok hajlandó elhagyni a lakást. Filmek terén szinte mindent megnéztem amit akartam. Három hétig pihent a Twilight – New Moon a merevlemezem mozis verzióban, mire kijött egy normális release, de azt is csak napokkal később tudtam megnézni. Mivel borzalmas volt, így még lesújtó írást sem eresztek meg róla.

Szériák terén lent pihen a Heroes maradék epizódjai az évadból (kritika lesz!). Természetesen már eléggé felzárkóztam Lost terén, így majd bekapcsolódhatok a “real-time” nézésébe is, így rendkívül sok időm szabadul fel. Az, hogy melyik lesz az a széria, amit újból elkezdek (ha elkezdek!), azt még homály fedi. Bár vannak esélyek (Six Feet Under, esetleg Friends?).
Filmek terén pangás lesz. Mondjuk ideje lenne már a régi kedvenceket elővenni.

Játékok terén tervezem még a héten befejezni a Tomb Raider III-at, hogy aztán az eddig félig érintett negyedik résznek nekiüljek, s teljessé téve ezzel a Tomb Raider széria epizódjainak teljes kipörgetését. Ellenben beszereztem az X-men Origins: Wolverine-t, szóval…