Nem vagyok idős, hiszen még csak a harmincas éveim közepén tartok. Tény, hogy nem is számítok öregnek valamint a sok megpróbáltatás ellenére is örülök annak, hogy felnőttem, s az is vagyok. Objektíven látok sok mindent, s több lehetőség adott számomra, mint gyermekként, amikor azért valljuk be az ember kiszolgáltatott a környezetének és a körülötte élőknek, rokonoknak.
Az internet elterjedésének köszönhetően más világ tárulkozik a gyerekek és a tinédzserek elé, mint annak idején, amikor én kicsi voltam. A zene elsősorban a rádió jelentette, s a vizuális szórakozás a mozi mellett a TV volt. Minap elgondolkoztam azon, hogy én is azoknak a táborát erősítettem, akik nagyon szerettek filmezni, sorozatozni. Ebben a bejegyzésben pedig összeszedtem azokat az alkotásokat, amelyek nagy hatással voltak rám fiatalként.