Pinocchio (2022)

Magyar cím: Pinokkió 

Azt gondolom nem igazán van olyan ember, aki ne ismerné Pinokkió történetét. Főleg úgy, hogy sok hasonszőrű alkotásban feltűnt. Bevallom gyermekként nem tartozott a kedvenc meséim közé, s talán nem is rémlik, hogy megnéztem volna a rajzfilm változatát. Ha láttam is, akkor minden bizonnyal elég kicsi lehetettem, mert emlékeim közt nem igazán találok olyan képsort, amely ezt alátámasztaná. A filmipar nem kis változáson ment keresztül, s mindezek mellett pedig látványban nagyot lépett előre. Így nem volt kérdés, hogy eljön az idő, amikor az új alkotások mellett megjelennek a remake változatok, s szépen lassan, de biztosan előkerülnek a rajzfilmek is, amelyek nem animált formában kerülnek ismét vászonra, hanem majd élőszereplős változatban. Volt olyan, amelyet kihagytam, mert rajzfilmként sem jött be. Most a sor Pinokkió történetén volt, aki meglepő módon nem mozivászonra került, hanem a stúdió saját csatornájára tette fel. 

Tovább

Szia, életem! (2022)

A magyar filmgyártás elég hadilábon állt régebben, mert véleményem szerint elég kevés olyan alkotás született, amit lehetett élvezni. Az én véleményem az, hogy pozitív irányba indult el a sorozat gyártás mellett a film ipar is, habár eddig egyetlen egy magyar filmet sem néztem meg moziban. Most jött el az az idő, hogy erre sor került. Persze magyar vonatkozása miatt kénytelen voltam egyedül elmenni, de úgy döntöttem ez nem fog visszatartani, így aztán a minap tiszteletemet tettem a moziteremben és nem bántam meg. 

Tovább

Elkezdődött, aminek senki nem örül

A blog keretén belül többször írtam arról, hogy sajnos engem is érint a gazdasági válság. Komolyabban ebbe nem merültem bele, mert számomra bőven elegendő volt az, amit tapasztaltam a boltokban az ár címkén történő változás. Mindezek mellett pedig ott vannak az ismerősök, kollégák és természetesen rokonok, akiknek jelentős részével a kommunikáció inkább felszabadított és jó kedvre derített, ámbár a kormányrendeleteknek köszönhetően most az aggódás, folyamatos gondolkodás és az infláció a téma, amely bevallom kicsit kezd untatni. Természetesen engem is érint. Bár tény, hogy inkább a lakótárs, aki érintett fizetés elmaradással a bérbeadó felé, de valahogy engem is idegesít, hogy szinte mindenki anyagi problémákkal küzd körülöttem. Mivel spórolt pénzem nem volt, így belementem abba, hogy a nyári időszakra nem írtam be szabadságot, mert előtte elég sokat voltam itthon, amelynek köszönhetően kissé elúsztam anyagilag. Ennek következménye pedig az lett, hogy egy egész nyarat úgy dolgoztam le, hogy nem voltam szabadságon csak pihenőnapon, s alig vártam a szeptemberi kezdést, mert tudtam, hogy legalább lesz egy hét szabadságom. Így alig vártam, hogy végre hazaérkezzek, s egy kicsit kimozduljak a fővárosból.
Idehaza sem fogadott jobb állapot, de legalább egy kicsit ki tudtam kapcsolódni. Korábban már írtam, hogy egy volt kolléganőm jelezte felém, hogy nem kellene ennyire átgondolni mire költök, s továbbá nem napokat, hanem heteket vagy akár hónapokat is gondolkodni egy-egy megvásárolni kívánt dologgal kapcsolatban főleg úgy, hogy nem élek nagy lábon. Így aztán egy Honor Band 6 okosóra tulajdonosa lettem, amelyről egy rövidebb írás is született. Ámbár továbbra is van némi lelkiismeretfurdalásom a vásárlás terén, de bevallom örömöt találok a használatában, s született is róla is hosszabb írás is. Hazatérve a problémákról való beszélgetés helyett inkább a használatát mutattam be, így az első napokban máris megvolt több, mint 30 km távolságú séta, melyről részleteket lehetett olvasni a Huawei Health alkalmazásban. 

Az mindenképp egyértelmű volt részemről, hogy nem akarok a négy fal közt maradni, s nagyon bíztam abban, hogy majd jó idő lesz. Ugyan volt egy kis futó zápor, de szerencsére sikerült használatba vennem a biciklimet, amelyet továbbra is csak itthon tartok, hiszen a véleményem változatlan azzal kapcsolatban, hogy a főváros kerékpárhasználatra alkalmatlan. Főleg úgy, hogy függetlenül mennyire balesetveszélyes, de én szeretek kerekezés közben zenét hallgatni, mert így kikapcsol. Ennek ellenére sikerült egy több, mint 30 km távú hosszt letekernem. 

Ahogyan korábban is említettem több bejegyzésemben, hogy káros szenvedélyekkel nem rendelkezem. Tehát nem iszok alkoholt, és nem is dohányzok. Így sajnos a szórakozóhelyek többsége számomra nem élvezhető szórakozást jelentenek, s mindezek mellett marad a mozi, s a strand. Ebből egyetlen egy pozitív dolog volt, hogy végül elmentem moziba. Habár magyar filmről volt szó, így kénytelen voltam egyedül elmenni, de nem bántam meg. Mivel hamarosan utazok vissza a fővárosba, így úgy döntöttem ma az egyik közeli parkban teszem a tiszteletemet. Aminek örültem, főleg a kis tónak, ami sok kedves gyermekkori emléket idézett fel bennem. 

Szerencsére nagyon szépen rendbe van tartva, továbbá az élővilág is elég nagy. Erről jutott eszembe, hogy gyermekként esténként mindig hallgattam a békák kuruttyolását, mert a házunk előtt volt egy kis csatorna, s abban nagyon sok ilyen élőlény volt. Ma megvoltam lepődve, hogy mennyit láttam. Ugyan nem a kedvenc állataim, de mozgásuk és életmódjuk számomra elég érdekes, s ennek köszönhetően sok érdekes fotót tudtam róluk csinálni.

Fentiek mellett persze tettem egy kisebb sétát még a közeli erdőben is, továbbá igyekeztem minél több időt tölteni a friss levegőn. Mivel régen voltam itt, így elfelejtkeztem arról, hogy a kerékpárt nem kötelező kint letenni, csak le lehet, így sajnos gyalog nem tudtam az egészet körbejárni. De minden bizonnyal majd pótlásra kerül a későbbiekben. Bár a tavirózsák és az állatok kárpótoltak ezért. 

Igazából egyedül mentem el, mert mindenképp úgy éreztem, hogy szükségem van némi gondolkodásra. Ugyan anyagilag én sem vagyok most stabil, de súlyos problémám nincs, hiszen van munkahelyem, amelyben jól teljesítek, így stabilnak mondható továbbá év végi jutalék is be lett jelentve, így nem kell tartanom eladósodástól, vagy attól, hogy nem tudom a számlákat kifizetni. Igaz utóbbiról nem tudok még semmit, hogy mennyire is fog megnőni, s ez bele fog-e férni a keretbe. Azonban tény, hogy a közelemben élők komoly problémákkal küzdenek, s főleg amikor közöttük megtalálható a lakótárs, s rokon is, akkor érzelmileg eléggé megviseli az embert. Főleg akkor, amikor szeretné ezeket a problémákat megoldani, de sajnos anyagi korlátok között élve ez nem megoldható. Így igazából azokról kellett döntést hoznom, s átgondolnom, hogy máshogy kellene hozzá állnom bizonyos dolgokhoz. Hiszen nem kell mindenki problémáját a nyakamba vennem, s segíteni se tudok sokukon főleg akkor, amikor valaki hibás döntés miatt került olyan helyzetbe, amilyenben van méghozzá úgy, hogy előtte figyelmeztetve volt. Egyelőre azt döntöttem el, hogy megpróbálok lazítani, ami első körben az otthonról való kimozdulás lesz majd másodkörben pedig a youtube zenei oldaláról beszerzett nyugtató hatású alvást és szorongást könnyítő zene háttérben történő hallgatása lesz majd. Aztán pedig eldől, hogy végül mit is sikerül majd összehoznom. Egyetlen egy pozitív dolog történt az elmúlt hónapban, hogy az alvási problémám kicsit javult. Aki nyomon követi a blogot az emlékezhet azokra a bejegyzésekre, melyek középiskolás koromban írtam, hogy üdítőnek néztem az energiaitalt, amelynek túlzott fogyasztása alvászavart okozott nálam, s azóta nagyon ritkán sikerül úgy elaludnom, hogy nem azon kattog az agyam, hogy milyen minőségű és mennyiségű lesz az alvásom. Erre a megoldás a fent említett okosóra megvásárlása hozta el ugyanis, éjszakai viselésnél méri az időt, és egyéb dolgokat, amelyeket reggel az alkalmazásban elemezve el tudok olvasni. Így sikerült leszoknom arról, hogy lefekvéskor, ha nem sikerül elaludnom gyorsan, akkor nézegetem a telefonon az órát, s számolgatom mennyit tudok majd aludni, melynek következménye volt sokszor a kevés alvás. 

Kilakoltatás (2021)

Ha magyar alkotásokról van szó, akkor bizony a blog keretein belül sokszor kifejetettem a véleményemet. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy a magyar film és sorozatgyártás sokat fejlődött az elmúlt időben, de az is tény, hogy még mindig sikerül olyanok alkotásokat elkészíteni, amit szinte bűn megtekinteni. Talán tavasszal mentem el az egyik művész moziként is működő filmcentrum előtt, ahol megláttam a Kilakoltatás plakátját. Gondolkodóba estem, hogy vajon beüljek-e rá vagy sem, de végül meggondoltam magam. Azonban a mai napon elérhetővé vált, így aztán úgy döntöttem, hogy megtekintem, ha már szabad a délutánom. 

Tovább

Szia, életem! kedvcsináló!

Első (és eddig egyetlen) magyar alkotás volt, amelyet megnéztem moziban, ami nem más volt, mint a Toxikoma. Nehezen szánom rá magam a mozizásra, hiszen idehaza bármikor kikapcsolhatom, ha valami nem tetszik, s anyagilag se veszítek vele. Most viszont belebotlottam a Szia életem előzetesébe, s azt kell mondanom, hogy gondolkodok azon, hogy beüljek rá, ha már alig három hét van a premierig. 

Ecc-pecc (2021)

Ha magyar alkotásról van szó, akkor többnyire kétszer is meggondolom azt, hogy vajon van-e értelme belefektetni időt. Többnyire nem szoktam mozis premierekre járni, s megvárom amikor elérhető majd. A véleményem tartom, hogy sorozat és filmes terén fejlődés érzékelhető, de azért az ember mindig talál olyat, amin tulajdonképpen csak nézünk magunk elé, hogy ez most mi is volt. Hasonlóan jártam eme alkotással is. 

Tovább

Liza a rókatündér (2015)

Amennyiben magyar alkotásról van szó én többnyire mindig elmondom azt, hogy nagy rajongója ezen a téren a filmeknek és a sorozatoknak nem vagyok. Leginkább a megvalósítás, s a színészi játék az, amely rádobja a bélyegét a hazai művekre, s majd ezek után jönnek a koncepciók, megalkotások, s végül a megvalósítás. Ezeknek nyilván köze van azért mekkora költségvetéssel bír az adott cím. Sorozat téren az a véleményem, hogy van némi fejlődés, de filmgyártás csak minimális léptekkel halad előre. Ez nem róható fel a cimbeli alkotásnak, hiszen 2015 nem most volt, de az unalom annál közelebb, így aztán amikor belefutottam egy leírásba úgy döntöttem, hogy bepróbálom, mert nem rémlik, hogy láttam volna. 

Tovább

Elvis (2022)

Magyar cím: Elvis 

Ha moziba járásról van szó, akkor nálam elég változó a helyzet annak ellenére, hogy nagy filmkedvelő vagyok lévén káros szenvedélyektől mentes vagyok, s ezáltal a szabadidőmet el kell tölteni többféleképpen. Előfordult, hogy akár egy évig nem tettem be a lábamat moziba, de olyanra is volt példa, hogy fél éven belül minden hónapban volt olyan alkotás, amelyre elmentem. Amikor felköltöztem a fővárosba, akkor ez a dolog jelentősen megváltozott. Sok választható mozi van tény, de azért nem igazán szeretem a tömeget, ellenben a jól megválasztott helyet igen, amire kevés esély van, ha az ember időben nem foglal le széket, s éppenséggel nem hétvégén megy. Ezáltal eléggé háttérbe szorult a mozi nálam, s mivel elég gyakran megyek szabadtérre, így aztán nem is vagyok sokszor képben az alkotásokkal kapcsolatban. Talán pont az a szerencsém, hogy rendelkezem online szociális hálózattal, így aztán sokszor a reklámok betalálnak. Így volt ez eme életrajzi filmmel is, amelynek megtekintését tulajdonképpen a vetítés előtti órában döntöttem el. 

Tovább

Jurassic World Dominion (2022)

Magyar cím: Jurassic World – Világuralom 

A blog bejegyzésein belül több írás született a franchise-ról. Én is azon gyerekek közé tartoztam, akik nagyon rajongtak a dinoszauruszokért. Felnőve azért ez jelentősen csökkent, de még így is kedves gyermekkori emlékeim vannak főleg az első Jurassic Park filmről. Tény, hogy elfogult voltam a franchise darabjaival szemben. Gyermekként nem volt lehetőségem őket a moziban látni, de nagy hatást gyakoroltak rám amikor az első részt láttam a tévében. Innen nem volt megállás, s rajongó lettem. Azon gyermekek egyike voltam, aki mindig ezeket nézte, s emlékszem is rá, hogy még naplót is vezettem hányszor néztem meg az első részt. Felnőve már nem tudom megmondani mikor láttam a régi trilógia bármely részét legutoljára, de elfogultságom is köddé vált. Az eredeti trilógia egyfajta lejtmenetnek is felfogható, melynek ugyan minden része nézhető, de tény, hogy a legjobban sikerült epizódja a korszakalkotó Jurassic Park volt. Melyet gyorsan követett a folytatása, amely még koncepcióban is elfogadható volt, valamint hozott némi újdonságot még úgy is, hogy felnőtt szemmel kiszúrható volt jó pár hiba. Az már más kérdés, hogy a harmadik rész már erősen izzadságú volt, s a játékidő rövidsége sem a film minőségi megalkotását szolgálta, hanem inkább pénzszagúnak érződött.
Hagyni kellett pihenni a franchise koncepcióját, hogy megérkezhessen a 2015-ben bemutatott Jurassic World, amely ugyan nem volt hibátlan, de ugyanolyan minőségi útra lépjen, mint az eredeti trilógia. Mivel megvoltak azok a személyek, akiket érdekelt az új trilógia záródarabja szerencsésnek mondhattam magam, hogy a beosztásomnak köszönhetően is a premier napján eljutottam a moziba. Rajongás vagy dinoszaurusz szeretet ide vagy oda nem voltam lenyűgözve. Nem véletlenül.

Tovább

Batman (2022)

Nem vagyok nagy szuperhős rajongó. Ennek fényében nem vagyok képben a képregényhősök előéletével, s sokszor amikor valamiből film és/vagy sorozat készült, majd pedig elindult annak kritizálása soha nem értettem mi a probléma, ha nekem az adott mű tetszett. Képregényeket nem olvastam gyermekként, s tinédzserként pedig már javában elindult az internet térhódítása, s ennek köszönhetően nekem ez a szórakozási lehetőség kimaradt. Bár tény, hogy nem is érzem azt, hogy bármit is vesztettem volna. Batman, mint karakter azonban nálam kifejezetten érdekes helyen szerepel, mert emlékszem, hogy egyszer egyik ismerősünk meglepett egy aktuális képregénnyel, s emlékszem mennyire tetszett akkor írott formában.
Szinte az összes elkészült filmet láttam. Nem mondom, hogy rosszak voltak hiszen jól szórakoztam rajtuk, de azért el kell ismernem, hogy maradandót nem hagytak bennem. Ha éppen nem lett volna egy cikk, amely időrendbe szedi az összes elkészült Batman filmet konkrétan lenne olyan, amelyre nem is emlékeznék, hogy elkészült. Kivéve a Ben Affleck féle változatot, amelynél azt hiszem a trilógia utolsó részét már nem bírtam megemészteni. Hiszen ahogyan többször is kiemeltem az effajta filmeknél nekem nagyon nem jönnek be a “vegyítések”, hogy különálló filmmel rendelkező karaktereket egy filmbe gyúrnak univerzum címként. Nem is követtem nyomon a franchise életútját egészen addig, míg az HBO Max nem tette elérhetővé az új filmet, amit hajlandó voltam bepróbálni. Bevallom örültem, hogy esett az eső, s emiatt ültem neki. 

Tovább

Pappa Pia (2017)

Azt gondolom kevés olyan ember van, akinek ne lennének előítéletei a magyar filmekkel kapcsolatban. Azt kell mondjam, hogy sajnos ez a dolog nem is alaptalan. Mielőtt nekiülnénk egy magyar alkotásnak legyen szó akár filmről, akár sorozatról úgy vélem nem árt magunkban helyre tenni azt a dolgot, hogy más országokkal szemben kisebbek vagyunk, s kisebb költségvetéssel, s sajnos kevesebb igazán tehetséges színészekkel. Ezek összessége hozza létre azt a dolgot, hogy sajnos kevés olyan magyar filmmel vagy sorozattal találkozunk, amelynek nézése közben azt érezzük, hogy tetszik esetleg ki is tudunk kapcsolódni.
Amióta felköltöztem a fővárosba előtte úgy határoztam, hogy hazalátogatásom kettő vagy három havonta ejtem meg. Persze ez sok mindentől függ, hiszen azért bele kellett kalkulálnom, hogy nem fél órás utazásról van szó, hanem legalább másfél órásról késés nélkül. Eleinte végig zenét hallgattam, de aztán egy idő után meguntam ezt, mert habár szeretek zenét hallgatni azért egy helyben ülni órákon keresztül zenét hallgatva elég lassan telt az utazás. Ebből fakadóan pedig egy ideje úgy döntöttem, hogy az aktuális sorozatos részeket vagy az általam érdekelt filmet a vonaton ülve a laptopomon tekintem meg. Mivel mindenre naprakész lettem, így odahaza keresgéltem mikor ráakadtam az egyik letöltő oldalon frissen feltöltve a Pappa Pia című filmre. Mivel nem láttam, így úgy döntöttem ez lesz az egyik, amit megnézek a vonaton ülve. Hát mit is mondjak? Már a cím alapján is volt egy nem túl jó előérzetem, ami megtekintéskor be is bizonyosodott. 

Tovább

Spider-Man: No Way Home (2021)

Magyar cím: Pókember – Nincs hazaút 

Nagy képregény rajongó soha nem voltam. Sőt! Ha emlékeim nem csalnak, akkor valamikor tizenéves voltam, amikor a zsebpénzemből vettem egy Pókember képregényt, és itt nekem be is fellegzett a szuperhősös korszakom. Ennek ellenére természetesen megnéztem filmeket, és olykor még tiszteletemet is tettem a moziban. Természetesen megértem a képregény rajongókat, ha olyan alkotás születik, amely nem egyezik az ízlésükkel, vagy alapból elrontják a koncepciót. Nekem az első trilógia is tetszett a Pókemberből, és a második nekifutás még jobban. Szomorú dolog, hogy utóbbi nem vált trilógiává, amit még el is fogadtam volna, ha éppenséggel a jogokat bírtokló cég nem erőlteti az univerzumépítést. Amivel nekem mi is a bajom? Tulajdonképpen az, hogy meg kell nézni olyan filmeket is, amelyek egyébként hidegen hagynának, hogy ami érdekel annak a történetével képben legyek. Másfelől pedig ez a fajta filmek össze ömlesztése nekem nem igazán tetszetős. Ennek ellenére csak nekiültem az új Pókembernek. Természetesen elvárások nélkül, de még így is sikerült a nem létező elvárásokat is alul múlnia. 

Tovább

A befejezetlen filmek

Ha már a járvány végül két év után engem is elért, így az itthon maradást a tünetek miatt szinte kizárólag filmnézéssel tudtam tölteni. Mivel már több összefoglaló bejegyzés született ezzel kapcsolatban tőlem, így épp ezeknek a megtekintésekor gondolkoztam el azon, hogy érdemelnének azok az alkotások is egy ilyen bejegyzést, amelyek sajnos befejezetlenek maradtak. 

Tovább

Érkezik a Toxikoma!

Hosszú kihagyás után, ami elsősorban a járványnak volt köszönhető két év utána a Toxikoma volt, amit megtekintettem. Nem is bántam meg, mert véleményem szerint remek film volt. Természetesen már online platformon elérhető a hagyományos, illetve a HD kópia is, azon fizikai adathordozón március 11-én jelenik meg. 

Ha valami nekem tetszett, akkor azt mindenképpen meg fogom nézni legalább egyszer. Amennyiben nagyon tetszett, akkor tény, hogy bizonyos időközönként előkapom. Annak idején elkezdtem HD formátumban letölteni a filmeket, de aztán szembesültem vele, hogy megfelelő tömörítéssel kell rendelkeznie az adott fájlnak, hogy tényleg minden rendben legyen. Ez pedig akár több gigányi adatot jelentet. És bizony, ha lemezre szerettem volna menteni, akkor kénytelen voltam írható Blu-ray lemezek irányába fordulni, ami azért még manapság sem olcsó. Ellenben sokszor egyszerűbb volt inkább megvásárolni eredetiben valamit, mert sokszor csak két ezer forint volt az árkülönbözet.
Hogy a Toxikoma lesz-e eredeti kópián? Egyelőre nem vonz az 5700 forintos fogyasztói ár, de minden bizonnyal egy, vagy másfél év múlva már akár 1990 forintos akciós áron elérhető lesz. Akkor pedig biztosan beruházok egy eredeti kiadásra.