Star Wars IX: The Rise Of Skywalker (2019)

Magyar cím: Star Wars – Skywalker kora

Vannak olyan dolgok, amelyek beépülnek a hétköznapjainkba. Ha vizuális szórakozásról van szó, akkor mindenképpen jó példa a Star Wars, melyet még az is ismer, aki egy filmet sem látott, vagy kifejezetten utálja az egész franchise-t. Emlékszem, amikor gyermek voltam az egész trilógiából nekem csak Darth Vader alakja maradt meg, így furcsálltam is, amikor az előzmény trilógia beúszott, hogy hol is van a hírhedt gonosz. Egészen addig nem értettem, ameddig egyik rajongó osztálytársam nem magyarázta el a sci-fi történetét, és nem értettem meg, s utána nem kezdtem el rajongani érte. Olyannyira, hogy az előzmény trilógia utolsó részét már a moziban ülve néztem. És akkor jött további három rész, amelynek kapcsán csak a fejemet vakarom, hogy ez most mi?

Continue reading

Maleficent: Mistress Of Evil (2019)

Magyar cím: Demóna – A sötétség úrnője

Öt évvel ezelőtt engem nem hozott lázba a Maleficent, honosított nevén Demóna. Azonban akadt egy üres estém, és megnéztem. Nekem nagyon tetszett, főleg a megvalósítás. A látványról ne is beszéljek, így amikor volt egy akció, akkor meg is vásároltam Blu-ray kiadásban. A folytatásra azért már nem voltam annyira felizgulva, lévén nem nagyon lett volna kedvem egyedül menni moziba decemberben, mert konkrétan senkit nem érdekelt a film. Így szépen megvártam még megjelenik.

Continue reading

Toy Story (2019)

Gyermekkoromban emlékszem mekkora nagy sikerük volt a Disney meséknek, vlagy a Pixar animéciós meséinek. Sajnálatos módon akkoriban nem rendelkeztünk semmilyen előfizetéssel, továbbá nem is nagyon volt lehetőségem az új alkotásokat látni. De emlékszem, hogy a Toy Story már akkor megfogott a koncepciójával.
Idén sajnos nem volt lehetőségem eljutni a moziba a negyedik részt megtekinteni, így ezt most pótoltam a napokban.

Continue reading

Műanyag tokban, az Az

Aki kedveli a filmeket, és hajlandó és lehetősége is van arra, hogy ne mozijegyért fizessen, hanem a kedvencek eredeti kiadásaira, az mindenképpen tisztában lehet a hazai DVD és Blu-ray piaccal. Érthető valahol azért, hogy nem az az ország legnagyobb problémája, hogy mi és hogyan jelenik meg idehaza DVD-n és/vagy Blu-ray-en.
Annak idején kicsit “agresszívebben” gyűjtöttem az eredeti kiadványokat, de mióta elköltöztem otthonról már többször is meggondolom mi az, amiért pénzt adok.

Három évvel ezelőtt nekem az It, hatalmas moziélmény volt, méghozzá úgy, hogy tulajdonképpen nem érdekelt, csak meg voltam hívva a filmre. Tetszett is annyira, hogy amikor megjelent, akkor a drágábbik kiadványt vásároltam meg, azaz a fémdobozos változatot. Ugyan a második rész már annyira nem nyerte el a tetszésemet, de úgy voltam vele, hogy mindenképpen szeretném a gyűjteményemben tudni. Sajnálatos módon a fémdobozos változat csak a 4K-s kiadványra volt érvényes idehaza, így tízezer forintot nem akartam adni egy filmért. Így maradt a műanyagdobozos változat.

A kiadvánnyal egyébként semmi probléma nincs, azonban azt gondolom egy ilyen címnél elég undorító dolog, hogy extra tartalomként kizárólag audiokommentár került fel a lemezre.

Crawl (2019)

Magyar cím: Préda

Egy ideje eléggé elszoktam a filmnézésétől. Elsősorban ez az újakra érvényes, hiszen nagyon sok olyan alkotás lát napvilágot, amelyen tökéletesen érződik az anyagiasság, és az virtuális orgazmusra való hajlás, hiszen még mindig sokan azt gondolják, hogy egy jó látványvilággal mindent el lehet adni.
A horror műfajt mindig is szerettem, de sajnos kevés az olyan alkotás, amely igazán megfogott volna az elmúlt időszakban. Elsősorban pont azért, mert valahogy mindegyikből hiányzik az egyediség, mint ahogyan az elmúlt években tapasztaltam az újabbnál, újabb alkotásokban. Természetesen a horror műfajon belül van egy olyan, rész, amelyben nem természetfeletti lények szerepelnek, hanem egyszerű állatok, amelyektől az emberek rettegnek, hiszen mi prédák vagyunk nekik. A Crawl pedig az aligátort veszi alapul.

Continue reading

It: Chapter Two (2019)

Magyar cím: Az – második fejezet

Egészen pontosan két évvel ezelőtt nekem hatalmas nagy meglepetés volt az It, amelyet úgy tekintettem meg a moziban, hogy igazából nem is nagyon érdekelt. Mivel a horror az egyik kedvenc műfajom, így nagy meglepetés volt, hogy végre volt egy film, amely tényleg tetszett. Így hát nem is volt kérdés, hogy annak a Blu-ray változatát be is rendelem, miközben kíváncsi voltam, hogy vajon milyen is lesz a folytatás.
Idén többször jutottam el a moziba, mely nem csak a kínálat miatt történt meg. Viszont tény, hogy legjobban eme filmet vártam, főleg azért is, mert a játékidő majdnem 3 (!) órásra sikerült. Természetesen nem hagyatkoztam senkinek a véleményére, hiszen eléggé megosztotta a közönséget a második rész. Volt, aki szerette, s volt olyan is, aki utálta. És persze ott vannak azok, akikhez én is tartozom: felemásra sikerült véleményem szerint.

Continue reading

Bukott birodalom

Annak idején eléggé belekezdtem az eredeti blu-ray lemezek gyűjtősébe, lévén akkor ezt találtam akkor a legjobb hobbinak, ha már a négy fal közti tevékenységet kell űzni. Azonban idővel ez megváltozott, lévén eldöntöttem, hogy másik városba való költözéssel sokkal jobban kijönnék anyagilag, ezáltal nem csak spórolni tudnék, és félretenni, de még mellette programot is tudnék szervezni, valamint olyan költségeket is bevállalhatok, amelyet addig nem tehettem volna meg. Tehát anélkül, hogy ne nulláztam volna magam. Persze egyelőre a félretevés nagyon nem működik, hiszen a nyár folyamán volt egy hét, amely kiesett nekem, továbbá a régi kollégákat felinvitáltam, s mivel keresetem már szinte kétszerese az övéknek, így aztán egy pár plusz költséget bevállaltam.
Amikor elindultam otthonról úgy döntöttem, hogy az eredeti filmek megvásárlását félre teszem még konkrétan ki nem alakul egy biztosabb létkép számomra, addig pedig bőven egyszerű, ha minél kevesebb fizikai dologgal rendelkezem. Amit pedig eddig megvásároltam megfér otthon. Azonban nem bírtam a kísértéssel, így a mai napon végül megszereztem fémes kiadásban a Jurassic World: Fallen Kingdom-ot, csak úgy, mint elődjét.

The Lion King (2019)

Magyar cím: Az oroszlánkirály

Mivel a nyolcvanas évek végén születtem, így én is azok közé tartoztam, akiknek az egyik kedvenc meséjük a The Lion King, azaz Az oroszlánkirály volt. Mindenki kívülről fújta a mese fülbemászó zenéit, továbbá rengetegszer játszottuk el a különböző jeleneteket az iskola szünetekben. A Disney egy ideje nem nagyon mutat újat, inkább úgy döntött, hogy a mai technikát megvalósítva tulajdonképpen az egykori meséit élőszereplős változatba ülteti át, amely azért sokszor kettős visszhangot vált ki, mint Simba visszatérése a vásznakra, ahol CGI rásegítéssel “élő” oroszlánként láthattuk viszont.

Continue reading

Spider-man: Far From Home (2019)

Magyar cím: Pókember idegenben

Jómagam nem vagyok otthon a képregény univerzumban, így aztán nagyon nagy elvárásom tudás hiányában nem is lehetnek. Természetesen nagyon sok írást, kritikát olvastam egy egy olyan filmről, ami nekem tetszett, de rajongóknak nem. Az olvasottak alapján, ha rajongó lennék nekem sem tetszett volna az adott alkotás.
A 2000-es években elkezdődött képregény feldolgozások java része tetszett, de aztán elindult a Bosszúállók vonal, amely elvette a kedvemet szinte az összes Marvel alkotástól. Az új Pókember filmre is csak azért sikerült moziban megnézni, mert reménykedtem abban, hogy jobb lesz, továbbá meghívást kaptam rá. Rossz döntés volt elmenni.

Continue reading

Child’s Play (2019)

Magyar cím: Gyerekjáték

Azt hiszem, hogy horror rajongóknak nem kell bemutatni Chucky karakterét, aki a kilencvenes években tűnt fel először a mozivásznakon, és számos folytatást megért az ő története. Bár tény, hogy inkább az első két film volt az, amely említésre méltó. A kétezres évek után előjött egy olyan fajta megmozdulás a filmkészítés kapcsán, hogy az alkotók a régi klasszikusokat előveszik, s újra megfilmesítik. Akadnak olyanok, amelyek jól sikerülnek, de a legtöbbjük sajnos mellékvágányra fut végül. Ilyen a 2019-es Gyerekjáték is.

Continue reading

X-men: Dark Phoenix (2019)

Magyar cím: X-men: Sötét Főnix

Nem vagyok Marvel alkotások rajongója, így nekem a képregények kimaradtak. Ha kizárólag az X-men filmekről van szó, akkor nekem az első kettő volt egy tisztes iparosmunka, míg a harmadik egy kilógó lóláb, ami minden bizonnyal a rendezőváltás miatt volt olyan, amilyen. Utána viszont elkezdett zavarni az, ami ezekre a filmekre érvényes: Reboot. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem lehet úgy megcsinálni egy folytatást, vagy egy új filmet, hogy a korábban elkészítettek ne legyenek értelmetlenek, ha az ember leülne, és egyszerre megnézné őket egymás után.
Ennek a következménye is, hogy az X-men filmek otthon nézősökké váltak. Mivel érdekelt, és volt is kivel elmennem, így a Dark Phoenix végül moziban nézős lett.

Continue reading

Godzilla: King Of The Monsters (2019)

Magyar cím: Godzilla – A szörnyek királya

Az 1998-as Godzilla filmet láttam, és nekem visszafogottan ugyan, de tetszett, de annyira nem rántott be. Leginkább a befejezés, ami tulajdonképpen nyitva hagyta a folytatás lehetőségét, ami soha nem készült el. Ezért is kaptam fel a fejemet, amikor kiderült, hogy érkezik egy új film, ami azonban nem folytatás, hanem reboot az amerikai franchise-nak. Aztán jöttek az előzetesek, s odáig jutottam, hogy a 2014-es első résztvégül moziban néztem meg. Habár egyetértettem a kritikák egyes részeivel, de végül mégis ott lett a film a Blu-ray gyűjteményben.
Aztán megérkeztek az új előzetesek a folytatásról, és mindenképpen tudtam, hogy ez ismét moziban nézős lesz. Ami meg is történt, de ismét érdekes élményekkel keltem fel a moziszékből.

Continue reading

Brightburn (2019)

Magyar cím: Brightburn – A lángoló fiú

Moziba való járásom az elmúlt években eléggé megritkult, annak köszönhetően, hogy sajnos kevés az olyan alkotás, amelyre felkapom a fejem. Arról nem is beszélve, hogy az olyan filmek, amelyekre nem tudom biztosan megmondani mennyire fog tetszeni jobb, ha megvárom a hivatalos megjelenést. Persze azok az esetek, amelyeknél meghívott vendég vagyok felülírják ezt, így történt, hogy a Brightburn nem volt a megtekintendők listáján, de végül mégis moziban néztem meg. Sajnos elhibázott koncepcióként éltem meg. 

Continue reading

Pet Sematary (2019)

Magyar cím: Kedvencek temetője

Általános iskolásként szerettem a horrort, mint műfajt. A szülők nem, így aztán emlékszem hányszor eset meg az a szituáció, amikor a szülőket elnyomta az álom, én pedig halkan magamévá tettem a távirányítót, majd kellő hangerő levétellel csatornát váltottam. Ugyan kedvencemmé nem vált, de mégis megmaradt bennem a jellegzetes jelenetsoraival az 1989-es eredeti Pet Sematary, valamint a később érkező második rész pár gusztustalan fordulataival.
Számomra az igazi horrorok a 80-as és 90-es években érkeztek, mert a 2000-es évek után átment az egész műfaj egy hatásvadász vérrel átitatott agyatlan tucat hentesfilmbe. Mindezek mellett pedig megindultak a feldolgozások. Persze az esetek többségében kevés sikerrel. Ahogyan előkerült Stephen King könyvek, akkor elkezdtem reménykedni, hogy a Kedvencek temetője is újrafeldolgozásra kerül, hogy meglássuk hogyan mutat húsz évvel később a fejlettebb filmes technikával megvalósítva.

Continue reading