Elvonási tünetek!

Az ember fel sem fogja mennyire is függ a modern világ technikai vívmányaitól egészen addig, amíg szépen el nem veszti őket. Engem már akkor idegbaj kerülget, amikor 1-2 órára elmegy az áram (szerencsére ilyen ritkán van), net még hanyagolható, hisz van DVD is a világon. Azonban a múlt héten erőteljes beütött a sz@r, azóta pedig leginkább a hajamat tépném szívem szerint.
Történt ugyanis, hogy másfél év után a walkman mobilhoz tartozó fülhallgató füles része bemondta az unalmast. Lévén, hogy minőségileg teljesen rendben van, így pár ropogós ezresbe fájna egy újat beszerválni. Ráadásul teljesen váratlanul ért, így nem is tudtam felkészülni arra, ami majd rám fog várni. Valahogy a mindennapi buszozás elviselhetetlenné vált, hisz négy év után ez az első eset, hogy nem hallgattam zenét. Bírtam két napig, mire szerváltam egy minőségileg teljesen kifogásolható fülest, melyet csatlakoztatni tudtam a fülhallgatóm alsó részéhez, mely automatikusan a telefonba volt dugva egy ideje. Persze a busz zaja hangosabb volt, így anyáztam párat. Nem is lenne ez baj, ha a héten nem főváros és a lakhelyem között tengődnék, ami eléggé gáz, hisz órákat kell egy helyben ülni. Brrr….
Vizsgák után minden csendesedik, habár a tanárok már most pörögnek. Néha túlzottam is. Azért a kelleténél többször gondolok arra, hogy valakinek ki kellene vennie belőlük a Duracell elemet, hogy pihenhessenek. Borzalmas. Eddig még nem volt tanulni való, szóval egyelőre még lehet kicsit lazítani.
Teljes nosztalgia hangulat van itthon. Először is egy pár napja a Tomb Raider II-őt nyúzom, természetesen ahogyan szabadidőm engedi. Hisz még fityeg itt PC-n feltelepítve, aminek érdemes lenne neki ülni. Nem utolsó sorban a The Sims: Állatos krónikák.

Terveztem még megnézni a 2012-őt HD-ben, de túl hosszúnak találtam egyszeri megnézésre, így napoltam a hétvégére, amikor is kipihenten teljesen neki vetekszek, és végigülök majd 3 órát. Hasonló a helyzet az Avatar újboli megtekintésével is. Persze nosztalgiát ezúttal a Lost biztosítja, melynek tökéletes első évadára még mindig rá tudok csodálkozni, így minden bizonnyal a héten már be is fejezem az első évadot (írok róla mindenképp).

A szörnyek sosem ünnepelnek!

Természetesen nem magamra, s hasonló gondolkodásmóddal, s esti programmal rendelkező emberekre gondoltam. Pár óra múlva véget ér az év, s mivel kicsit lustultam az elmúlt órákban, így végül úgy döntöttem, hogy publikálom az év utolsó bejegyzését.

Nálam soha nem volt kiemelt ünnep a szilveszter, azután sem, hogy szabadon dönthettem el azt, hogy hol is töltöm. Volt mindenféle, itthon ücsörgős, beszélgetős, házi bulizós, de az ünnepi hangulat gép szíjja valahogy sohasem kapott el igazán, s másnap ott álldogáltam, s gondolkoztam, hogy miért is kellett volna előző nap ünnepelni.
Így hát hagyományt teremtettem magamnak, hisz keresve sem lehetne hasonló ünnepet találni, mint a szilvesztert, aminek tulajdonképpen semmi különösebb jelentősége nincs, jóformán hasztalan, de a fogyasztás ünnepeként viszont jövedelmező (főleg az italgyártóknak). Idén kicsit dühöngtem, ugyanis alternatív szórakozási lehetőség nincs erre felé, választhat az ember, hogy házibuli, diszkó, vagy kiemelt szórakozóhely. Köszönöm, nem élek vele. Így hát maradok itthon, filmezek ameddig tudok, s nem válik zavaró tényezővé a sok eszetlen petárdázó. Utána “füles” fel, s bolyongok majd Silent Hill utcáin. Az ünneplők zaja sem fog zavarni az elalvásban, ugyanis ügyes voltam, hisz semmilyen fontosabb programot nem tettem délelőttre, így az alvási ciklusom szépen beállt a hajnali 3 óra és 12-13 óra közé.

Az, hogy jobb lesz-e a következő év, mint az idei volt nálam egyértelműen nemleges válasz lesz. Egyrészt utolsó évesként vizsgák tömkelege vár rám, utána pedig irány a nagy betűs élet, szóval nehezebbnek nehezebb lesz, furcsábbnak furcsább lesz. Az, hogy magánéleti dolgaim hogyan is fognak alakulni arról nem nyilatkoznék. Elvégre magánélet az mégis magánélet.
Természetesen az év első szakaszában sem fogom szabadidős tevékenységeim hanyagolni, így kedvenc filmjeim újra megtekintésre fognak kerülni, szériáim folytatásra kerülnek. Kérdés már csak az lesz, hogy két hetes szünet után miként lehet majd kibírni az első két hetet a suliban anélkül, hogy az ember ne akarná felakasztani magát a következő diófára. Ugyan minden évben így megy ez, de hát az ember szeret lustálkodni, ha több jön össze, akkor ugye nehezebb visszaállni a megszokott hétköznapokba.

Tény és való az idei év felemás volt. Volt itt minden szinte minden téren. Talán a legnagyobb pozitív csalódásom volt, hogy végre egy éves alkatrész gyűjtögetés után összeállhatott az új gép, melyet nem kísérte arcpirító kínlódás összerakás terén, így az elmúlt hónapokban a szokásosnál többet tudtam szórakozni, s nem kellett szitkozódnom.
Többször tiszteletemet tehettem a fővárosban, ami kenterbe verte az összes megyei általam is támogatott “megmozdulást”. Főként, hogy az állatkertet tüzetesebben is meg akartam már vizsgálni, de valahogy soha nem szántam rá magam igazán. Noha a terv felemásan került megvalósításra, s csalódásba, unalomba fulladt, azért valahol mégiscsak jó volt. Ezek után hanyagolásra került az állatkert, de majd jövőre az is pótlásra kerül. Habár az ember most már felkészültebben mehet.
Kilátásba helyeztem PC-m fejlesztését. Pontosabban azon alkatrészek pótlása, melyeken spóroltam. Ugye a memória és a merevlemez. Remélhetőleg utána már nem kell kéthetente DVD csomagot vennem, főleg hogy java részük szériák évadainak kiírására szolgál.

Lerobbanva…

Valahol rettentően idegesít az a tudat, hogy mindent megtettem azért, hogy még véletlenül se kapjak el semmilyen nyavalyát. Amikor halvány érzet tudatossá tette, hogy valami bujkál bennem azonnal megtettem a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy ne tudjon ledönteni a lábamról. Ennek fényében még azt is bevállaltam, hogy csupaszon fokhagymát egyek, hogy aztán két napig a tizedik fogmosás után is “kellemes” szájszagom legyen. És az eredmény?
Nos, az eredmény annyi lett, hogy egészen pontosan egy hetet bírtam ki enyhe torokfájással, ami ezen a héten a jól ismert meghűléses tünetekkel (orrfolyás, orrdugulás, torokfájás, láz, tüsszentő “rohamok”) ágynak döntött, s nagyon úgy néz ki az egész hetemet kiütötte.

Ennek fényében itthon ápolgatom magam, több-kevesebb sikerrel. Annyi pozitívuma volt ennek a dolognak, hogy kicsivel több időm volt kedvenceimre. Először is archiváltam a merevlemezemre az mp3-as CD-imet, miután nemes egyszerűséggel a DVD íróm nem akarja őket beolvasni. Remek “szórakozás” volt, egy egész nap elment ezzel.

Azok a fránya hétköznapok

Valahogy jó időzítés volt, hogy pont egy héttel őszi szünet után tudtam teljessé tenni lassan egy éve épülő PC-met. Természetesen a hétvégém arra ment el, hogy teszteljem teljes egészében, s lássam, hogy valójában mire is képes a kicsike. Ezen felül pedig jó pár dologra rájöttem.

Először is pénteken fel tudtam volna tenni a Windows 7-et, csak várni kellett volna egy kicsit, hogy bejöjjön a választó képernyő, ugyanis ezt teszteltem tegnap. Azt, hogy mennyit kellett volna nem tudom, hisz elég sok időt töltöttem kint. Egyrészt jó, mert tudom, hogy semmi probléma nem lesz, ha visszakerül az általam favorizált operációs rendszer, ám másrészt érdekelne, hogy miért is hosszabb a választóképernyő megjelenése. Bár sejtem, hogy a DVD íróhoz lehet köze, ami már az előző gépben is váltogatta, mely audió/mp3 lemezeket akarja beolvasni. Szóval megvolt az öröm, de mivel először játékkal tesztelem, így marad az XP 1 GB ram esetében pedig mindenképp. Lássuk, így mennyi ideig fogja bírni az XP.

Eddig mindegyik játék csont nélkül futott. A legújabb, legrendszerigényesebb is elindult, ráadásul piszkosul jó sebbességen az általam belőtt felbontáson. Már most érzem, hogy eme PC alkatrészenkénti összeválogatása iszonyatosan jó volt, bár remélem, nem lesz terhelési probléma belőle, ha minden ilyen szépen fut.
Hétvége alkalmával két játékot pörgettem ki teljesen. Az egyik a Terminator Salvation és a Tomb Raider Underworld volt, mindkettő remek teljesítménnyel futott.
Tesztelve a konfigurációt leszedtem a Resident Evil 5-öt, ami csak grafikailag jó, egyébként minden téren ugyan olyan (sőt pocsékabb), mint az előző része. Továbbá röppent le a Batman: Arkham Asylum is, de szigorúan csak demóban, szintén elindult, bár nem tudom, hogy megéri-e beszerválni a teljes játékot is. Ajánlásra pedig jön lefelé a Crysis is.

Holnap suli, immáron biztos, hogy hullaként fogok reggel felkelni, annyi szent. Remélem másnapra nem kell majd tanulni, minden bizonnyal én nem fogok. Igyekszem betartani a korai lefekvést, hogy ez idén a vizsgaidőszakban ne okozzhasson problémát. Emellett jó pár játékot tervezek még kipörgetni, ami potenciálisan veszi el majd az időt a sorozatoktól, filmektől. Mivel hétköznap nem igen fogok sehová se menni, hétvégén pedig egyéb dolgom is van, valószínűleg több széria kerül parkoló pályára.

A nap jó híre, hogy sikerült életet lehelnem a régi DVD lejátszómba, ami rendhagyó módon remekül kezeli a feliratos .avi kiterjesztésű filmeket, sorozat epizódokat, bár kicsit kezdek kételkedni abban, hogy valóban problémája volt-e. Annyi bizonyos, hogy az aktuális epizód maradnak PC-n való megtekintés formájában, ugyanis az újraírható lemezekkel inkompatibilis lett. Bár, amennyit használtam egyáltalán nem csodálkozom. Ennek fényében csak nem szedem le ismét az Alias utolsó három évadát, meg tudom tekinteni TV-n is.

Őszi szünet

Itt a hétvége, s újra kezdődik majd a suli, amit én annyira nem várok. Eléggé elegem van már belőle, főleg a többiek töménytelen lógásából, aminek hátrányát leginkább én és pár osztálytársam szívjuk meg. Az őszi szünet természetesen múlt hét csütörtökön kezdődött, és ahhoz képest nem igen tudtam kihasználni. Anyám már csütörtökön lépett itthonról, így én vigyáztam a kutyára, aki jelen helyzetben nálam aludt, igaz nyitott ajtónál voltam kénytelen aludni, így érdekes volt a fűtés.

Korábban már jeleztem, hogy milyen terveim vannak a szünetre nézve. Természetesen ebből nem sok mindent sikerült megvalósítanom. Először is a számítógépem eléggé az agyamra ment, kétszer kellett újra telepítenem az XP-t, így tegnap feladtam az egész dolgot, és feltettem az igazán jól sikerült Windows 7-et. Egyetlen nagy negatívuma van, hogy jelen pillanatban a számítógépem nem áll készen az operációs rendszer és pár hardverigényesebb játék együttes futtatására. Egyelőre még szoftveresen próbálok kompromisszumokat kötni.
Az új gépemet is úgy raktam össze, hogy először csak használható legyen, utána legyen lényegesebb fejlesztés, így abban is 1 GB ram került, szóval reménykedem abban, hogy egy erősebb processzor és videó kártyával tudom kompenzálni azt az 1 GB-nyi hiányt. De mellette kellene egy nagyobb háttértároló is, de majd látom, hogy mi hogy alakul. Először is legyen meg a processzor, amit elvileg jövő héten már magaménak is tudhatok.

A héten bedöglött a DVD lejátszóm, így kénytelen voltam a két tartalékhoz nyúlni, igaz, mindkettő egy nagy hulladék. Az Orion márkájú eléggé hülye, nem sok minden játszik le, hiába van DivX jelzés. Ugyanez igaz a GABA típusúra is, amit három ezerért vettem még annó. Ám az Orion már lassan 5 éves, addig a GABA talán fél éves, s bizony utóbbinál igaz az “olcsó húsnak…” szólás. Ugyanis a feliratos tömörített filmeket nem tudom nézni, nemes egyszerűséggel azért, mert a feliratokban nem ismeri fel az ékezetes betűket…
A Hi-Fi-m is régóta döglődött, az tegnap adta meg magát. Szóval nagy a “boldogságom” mostanság. Azt már csak tetézte a dolog, hogy ugyebár egyedül voltam itthon, pénzem meg már nem volt. Igaz, volt itthon kaja, pia (na nem alkohol, ne gondoljunk már mindig arra!), de pénz nem. Ami egyrészt eléggé hanyagság, mert mi van akkor, ha…
Na én megtapasztaltam, hogy mi van akkor, ha… Tulajdonképpen sikerült elég szépen elkevernem a fogkrémemet a nagy takarítás közben, gondolom valahova beeshetett, de én még nem találtam meg. Ugye pénzem nem volt, így maradt a vízzel való fogmosás vagy három napig, amitől falra tudtam volna mászni. Annak fényében pedig főleg, hogy olyan ételeket fogyasztottam, hogy nem csak azért lett volna kötelező fogmosás, hogy megóvjam fogaim épségét, hanem azért is, hogy ha valaki mellém áll, s ha kinyitom a szám, ne dobjon egy hátast. De szerencsére ezen szerencsétlen napokban senkivel nem futottam össze, s távol tartottam magam a civilizációtól. Bár hihetetlen, hogy mennyire ki tudott hozni a sodromból ez a szükséges igénytelenség.

Korábban már írtam egy új web-projectről, végül sikerült megfelelő tárhelyet találnom, így hétfő-kedd tájékán talán útjára is indítjuk. Az időm nagyobb részét ez foglalta le, de szerencsére a héten elég jó idő volt, így tudtam némi szabadtéri programot is összehozni, annak nagyon örültem, már rég ki akartam mozdulni. Sajnos most már jönnek a mínuszok, szóval az itthonról való eljárkálásnak vége. Szobából szobába, szobából iskolába és szobából áruházba típusú kimozdulások jönnek.
Ennek fényében, s merevlemezem korlátolt kapacitását figyelembe véve úgy döntöttem, hogy itt az ideje korábbi kedvenc filmjeimet előkapni. Első körben Terminator maraton tartottam, habár nem sikerült egyben megnézni a négy filmet, jelenleg a negyedik van betervezve, ezt mindenképp megnézem ma, de ugyebár feliratos, így marad a PC előtti görnyedés. Mivel még le kell töltenem, ezért elővettem a Jurassic Park-ot.  Ha a két nap szintén hideg lesz, de annyira, hogy nem lehet kimozdulni, akkor nekiülök pár filmnek. Első körben a Mátrix trilógia és a Kill Bill két epizódja lenne műsoron.
Szériák tekintetében csak pár kedvencnek néztem meg az aktuális epizódját, emellett az Alias-t vettem újra elő, melynek első évadját már letudtam, s tovább is haladtam a második évadban.
Játékok terén a Silent Hill 3-ba kezdtem bele, habár egyik fő poénját sikerült egy MSN beszélgetés közben lelőni, de még nem adtam fel, hogy ezt az epizódot is kipörgessem.

Hétfőtől pedig jönnek a szürke hétköznapok, nincs megállás csak folyamatos fintorgás, hogy megint menni kell, ráadásul az utam már hosszabb, mivel ilyen időben bicajra ülni nálam nem szerencsés. Egyelőre csak reménykedem, hogy nem kapom el a náthát, habár nem lenne ellenemre egy pár napos kényszerpihenő, bár kötelező jelleggel jön majd a téli “depresszió” szóval barátságot kötök a négy kék színű falammal és átmeneti házasságot kötök a PC-mel.

Nagyjából így telt az őszi szünetem, az, hogy milyen lesz a hétvégém még nem tudom, de igyekszem kihasználni maximálisan.

Egy tökéletes hétvége

Péntek délután is akartam már írni egy kis szösszenetet, de kicsit fáradt voltam, aztán estére annyira felélénkültem, hogy teljesen meg is feledkeztem arról, hogy bejegyzést akartam írni. Mire észbe kaptam, már erősen szédelegtem lefele a székről, szóval inkább lefeküdtem.

Csütörtökön eléggé siettem haza, ugyanis még előző nap letöltöttem a District 9-et, amiben ugye Peter Jackson keze is benne volt, s a King Kong óta mélységesen tisztelek. Azonban rá kellett ébrednem, hogy két órát elvesztegettem az életemből. Gyógyír a sebre a Sanctuary volt, amit még az utolsó héten próbáltam be, de szintén lemez és helyhiány miatt félretettem.
A csütörtököm hamar eltelt, este kicsit tovább maradtam fent egy órával, mert úgy voltam vele, hogy másnap úgy se olyan nehéz, továbbá délután majd ledőlök pár órára.
Pénteken a vártnál korábban elengedtek minket, aminek én nagyon örültem. Ugyan a buszt lekéstem, de csak 20 percet kellett várnom a következőre! A buszon kissé kényelmetlen helyzetbe kerültem, ugyanis pont egy férőhelyes ülőhelyet választottam, ami ráadásul úgy helyezkedett el, hogy épp kristály tisztán rá lehetett látni egy nőre, aki az út során többször előkapta a mellét, hogy megszoptassa a gyerekét. Nem akartam, hogy a férj/vagy más perverznek tartson, aki csak ilyen esetekben lát női mellett, így kénytelen voltam roppant kényelmetlen ülő pozíciót felvenni, ami 5 perc után enyhe fájdalommal járt. De szerencsére a következő megállónál szálltak fel, s nem is kevesen, így a nő takarásba került, én pedig ismét felvehettem a kényelmes pózt.
Már elég korán hazaértem, amikor is megláttam, hogy a Supernatural új évadának első részéhez már magyar felirat is elérhető. Kíváncsi voltam, így hát neki álltam letölteni. Ugyan csalódás volt, de annak jó volt, hogy kissé felébresszen, s délután négykor már nem akartam lefeküdni egyet aludni.

Délutánom pedig azzal telt, hogy neki feküdtem a Silent Hill játéknak, amit egyrészt a film pozitív hatása miatt (kritikát írtam róla, időzítve van a bejegyzés) kezdtem el, s majdnem feladtam, amikor a hangulat eléggé berántott. Lényegében már a játék felén túl vagyok, nagyon élvezetes, sőt a második részt is letöltöttem, amibe délután belekukkantottam, s máris találtam két zeneszámot, ami bejött, így leszedtem a zenei albumot, melyen megtaláltam pár számot, ami elhangzott filmben is. Szóval játékok terén most a Silent Hill-t nyomom (kritika lesz róla, ha kipörgettem), utána pedig a második résznek esek neki (kritika erről is lesz).

Hétvégére nem terveztem semmilyen programot, így teljes egészében itthon töltöttem, többnyire egyedül. Tegnap délután anyámmal elmentem bevásárolni a Tesco-ba, majd később elmentem a MediaMarkt-ba DVD-ért, ahol sikerül megint beégnem a számla – blokk kérdésnek köszönhetően.
Mivel DVD hiányban küszködtem, ezért rögtön két csomagot vettem, hisz szeptember végén érkezik a Terminator: The Sarah Connor Chronicles 2. évada DVD-n, ami alapból 6 lemez, de ugye feltétlenül kellenek majd a rippek is, ami +2 lemezt fog “felemészteni”. Este is megvolt a program: mozgó vidámpark.

Ma egész nap töltögettem, nem sokkal ezelőtt adtam fel. Ugyanis olyan helyről töltök, ahol iszonyúan belassult a letöltést, s nem akartam már szenvedni, hisz a sávszélességem egy ötödével jön a kiválasztott anyag. Majd holnap délután.
Minden “mozdíthatót” leszedtem a másodlagos vinyóról, erre kiderül, hogy két nyári sorozatnak is csak jövő héten lesz a fináléja. Remek.

Bő egy évvel ezelőtt lestem bele a három részes Fallen című sorozatba, ami az akkori hiányos angol tudásomnak, s magyar felirat hiányának köszönhetően csak az első részt tudtam megnézni. Gondoltam azóta fejlődtem nyelv terén, be tudom fejezni, amikor egy noname oldalon ráakadtam az utolsó két rész feliratára. Az első részt úgy is régen láttam, szóval az esti program ez lesz.

Jövő hét is ígéretesnek néz ki, ugyanis egy iskola rendezvény miatt (amin természetesen nem fogok megjelenni) kapásból 5 órám elmarad, így ki tudom pihenni magam. Egyetlen negatívum, hogy a születésnapom pont arra a legrosszabb napra esik. Nem elég, hogy a legrosszabb óráim vannak aznap, de még testnevelés is lesz sok gyökér társaságában… hát nagyszerű.