Crysis 4K

Mostanában annyira nem szokásom játszani. Leginkább a szabadidő függvénye, továbbá az, hogy sajnálatos módon sokszor ha monitor elé kerülök, akkor inkább sorozatnézés az, ami leköt. Azonban, ha elkap a gépszíj, akkor akár egész hetes program is lehet a kontroller felett való izzadás.
Minap találtam rá a Crysis első részének újbóli felturbózott grafikai videójára, amely most 4K-s felbontásban látta meg a napvilágot. Az egész azért is érdekes, mert 2007-ben látott napvilágot a játék, és mai szemmel is elég impozáns darabnak számít grafikailag. 

Crysis: Grafikus tunning a felsőfokon!

Ahogyan több játékot megcélzó bejegyzésben írtam én nem tartozom azok közé, akik naphosszat a képernyő előtt töltenek, hogy aztán csak játszanak. Az igazság az, hogy pont emiatt játszottam ki kevés játékot, s még kevesebbet tartok kedvencem, aminek bármikor nekiülök.
Maga a műfaj nem jött be, amit a Crysis franchise képviselt, de az első komolyabb hat évvel ezelőtti gépfejlesztés rávett arra, hogy nekiüljek. Bejött. Nagyon. Karácsony alkalmával kihasználtam a szabadidőt, s a rossz időt alapul véve bepótoltam szinte minden vizuális tartalmat, így most már jöhetnek a játékok. Ennek kapcsán megint elkezdtem a franchise-ról olvasni, s így jutottam el az alábbi videóig:

A mai napig nagyon sok grafikus mód érkezik a játékhoz, s eléggé meglepődtem azon, hogy még tíz év elteltével is ennyire aktívak a játékosok ezzel a címmel kapcsolatban. Én is mentem vele egy kört, így végül bejött. A három hónapos GTX1060 egyébiránt sem lett túlzottan igénybe véve, ha a játékokat nézzük.

Itt van az ősz, itt van újra!

Szokás mondani, hogy minden évszaknak megvan a gyönyöre. Amiben van is némi igazság. Részemről nagyon szeretem a telet, mert imádom, ahogyan minden hófehérbe borul. Részemről már jó régen nem ünneplem a karácsonyt, mert “kinőttem” belőle. Kisgyerekként elsősorban az ajándékok miatt vártam, s felnőttként pedig már megdolgozok azokért, amiket szeretnék magamnak tudni. Amit pedig nem tudok magamnak megvenni, azt más sem tudja. S mivel nem tartozom azok közé, akik csak akkor gondolnak azokra, akikhez valamilyen érzelmi szál fűzi, ha a naptárban van valamilyen ünnep, így a piros napos napok számomra már szinte jelentéktelen státuszba emelkedtek. Azonban a karácsony kicsit másabb, mert a hangulatát szeretem, illetve maximálisan szépnek tartom, ahogyan fel vannak díszítve a házak, épületek. A karácsonyi zenékről már nem is szóltam egy szót se. Az más kérdés, hogy sajnos évek óta három-négy hónapon keresztül nagyjából pár napig van hó.
A tavasz is jellemzően kellemes tud lenni, amikor az ember levetheti a téli kabátját, s a frissen nyíló virágok illatát magáénak tudhatja. A nyár pedig egy igazi adrenalin bomba számomra leginkább a strandolás és rengeteg csavargás lehetőségének köszönhetően úgy, hogy közben nem kell beöltözni nyakig, s akármikor, akárhová eljuthatok biciklivel. Az ősz szép. Mint az alábbi képen:

Képen mindenképpen jól néz ki, azonban a valóságban már nem annyira. Városban élek, többek között megyeszékhelyeken, itt rengeteg ház található, s emellett több panel lakásokkal teli rész. A kertvárosi részeken is kevés fa található, így az őszi színpompát maximum az élővíz csatorna mellett elhaladva láthatom, vagy pedig a ligetbe kisétálva. Azonban a nyárból való őszbe váltás nem sült el számomra valami jól.
Ismeretes, hogy nálam nincs olyan, hogy torokfájás következmények nélkül. Igyekeztem megfelelően öltözködni, de nehezen lehetett eltalálni, ha reggel az ember majd megfagy, délután pedig majd meg sül. Igyekeztem megtenni mindent, hogy ne legyek beteg, s ez sikerült ez idáig, ugyanis a hét első két napja hidegfronttal nyitott, melynek köszönhetően volt itt szél, eső, 5-6 °c is. Így már szerdán kapart a torkom, csütörtökön már orrot is kellett fújnom, majd pedig pénteken már teljesen taknyos voltam. Persze nem mentem el táppénzre, egyébiránt új hely, s egyébként is egy nátha nem betegség, ha pár nap alatt elmúlik. Kicsit necces volt percenként orrot fújni, de túléltem. Szerencsére hosszú hétvégét kaptam, ugyanis a kötelező hétközbeni pihenőnapomat hétfőre kaptam, így felépülni volt időm. Igaz most is teázok, de legalább már mérföldekkel jobban vagyok.

Ez az év semmilyen szempontból nem sikerült eddig túl jól, így szinte rengeteg szempontból be vagyok korlátozva. A közeledő hideg időt alapul véve gondoltam, hogy munkanapokon nem nagyon fogok mozdulni sehová, így végül szeptember elején megvásároltam a GTX 1060-at. Sokat gondolkoztam, hogy megéri-e a kártya az árát. Tesztekből az jött le, hogy nagyon is, viszont, ha alapul veszem, hogy alkalmi játékosnak tartom magam (értsd: előfordul, hogy akár két hónapig el se indítok egyetlen egy játékot sem, s máskor meg ki sem lehet robbantani a monitor/TV elől) megéri-e megvásárolni egy ilyen kártyát. De mivel nem szeretnék évente cserélgetni eszközöket a gépemben, így végül megvásároltam. Azóta igazából a Rise Of The Tomb Raider lett végigjátszva, s több címbe pedig próbálkozás volt csak. Azonban a takony nagy úr, így a hétvégére a négy fal közé szorultam. S hiába lettem már jobban a lemondott programjaimat már nem tudtam újra jelentkezni. Így végül maradtak a sorozatok, filmek. S persze a kártya tesztelése a Crysis 3-al, illetve a Cities Skylines-zal, miközben több címnek is nekiültem.
Igazából eléggé beszűkültem az elmúlt időszakban, így nagyon keresem a kitörési lehetőséget, amit nem az itthoni szórakozásban látok. Szerencsére meghívtak októberben Dabasra, így bízom benne, hogy össze is fog jönni, amihez nem kell más, mint a megbeszélt időpontban ráérjek. Jó lenne kicsit elhagyni a szürke hétköznapokat még akkor is, ha a spontán döntések jellemzőek rám, miszerint reggel felkelek tervek nélkül, s estére pedig már programom is van.

Túlóra, ami sok óra!

És végre itt van: December. Nagyjából az a hónap, ami rengeteg embert érint így, vagy úgy. Nálam már évekkel ezelőtt lecsengett a karácsonyi láz, s nekem ez az ünnep az, ami gyakorlatilag itthon olyan, mint ha nem is lenne. Tehát nincs sütés, főzés, s nincs nagy takarítás, hogy a karácsonyfa jól mutasson majd a szoba egyik sarkában. Mindezek mellett nincsen nagy fejvakarás, hogy hogyan is jöjjünk ki a pénzből, hogy mindenkinek jusson valami a fa alá. Ez megszűnt. Leginkább annak köszönhető, hogy felnőttem, s mivel önálló keresettel rendelkezek, így megveszem magamnak azt, amit szeretnék. Persze akkor, ha futja rá. A szülők pedig már nem igazán erőltetik az ünnep dolgot. Inkább csak öröm van, hogy kettő, vagy három napig nincsen munka.
Természetesen másoknál ilyenkor kezdődnek a nagy bevásárlások, illetve indul meg a hatalmas ünnepi láz. A kereskedelemben pedig ez számít az egyik legkiemelkedőbb hónapnak szinte. Érzem, érezzük. Nem csak mint vásárló, hanem mint dolgozó is. Utóbbi azért is volt rizikós számomra, mert a felhalmozódott munkát túlórában próbálták, s jelenleg is próbálják orvosolni. Ahogyan előre gondoltam persze én is beleestem egy-két akcióba. A bankkártyámon (mint mindenki másnak) van hitelkeret, így amikor kicsit bele is estem igyekeztem, hogy a következő havi fizetés után is mindenképp pluszos legyen a számlám. Azonban még most is vannak, s voltak olyan akciók, amelyet szinte azonnal kellett megvásárolni, mert így sokkal gazdaságosabban jöttem ki. Ugyebár szeptemberben megvásároltam az első Xbox 360-at, aminek központi lelke ugyebár a live rendszer. Az érdeklődést fenn tartva pedig minden héten akadtak eddig eléggé jó árzuhanások. A héten például a Crysis első része potom ötszáz, míg a Need For Speed: Hot Pursuit került nyolcszáz forintért a letöltések közé. Nem beszélve az Xpress akcióinak köszönhetően, így a Harry Potter filmek váltak teljessé Blu-ray lemezen. Ebből fakadóan pedig a novemberi hónapomat elárasztották a túlórák.

A pénz eléggé motiváló tud lenni, főleg akkor, amikor az ember tudja, hogy többet kaphat a vártnál. Így hát belementem. Ennek köszönhetően a novemberem közepe gyakorlatilag megszűnt létezni olyannyira, hogy az alvás jóformán szórakozási formává lépett elő, ugyanis nem tudtam mit tenni elenne, de nem volt időm semmire. Mindenkinek ígértem mindent, így amikor itthon voltam három napot jóformán teljesen szétszórt voltam, s szinte semmit nem tudtam normálisan megcsinálni. Így hát tükörbe néztem, s eldöntöttem, hogy a decemberi hónapom tiszta lesz, s semmilyen túlórát nem vagyok hajlandó vállalni. Így a délutánjaim és/vagy a délelőttjeim szabadok lesznek.
Minden bizonnyal nehéz lesz, mert az első hétben feltehetően majd többször említésre kerülnek majd a túlórák, de megpróbálok mindenképp erős lenni. Arról nem is beszélve, hogy nem én vagyok az egyetlen ember, aki úgy döntött, hogy köszöni szépen, de nem kér belőle, annak ellenére, hogy mindig kifizetésre kerültek ezek. Az én véleményem, hogy inkább összehúzom magam erre a hónapra, s szépen a munka után megpróbálok mentálisan kikapcsolódni. Első sorban munka után vizuális szórakozásokat óhajtom igénybe venni. Mivel teljes a széria, így nekiálltam a Harry Potter Blu-ray-ek megtekintését elkezdeni, s minden napra van egy, s jelen pillanatban a második epizódnál járok. Az utolsó kettő meg marad a szabadnapomra, már ha tudom tartani a folytonosságot. Mindezek mellett utolértem magam sorozatok szempontjából is. Habár nem volt könnyű, s igazi kikapcsolódást nem jelentettek. Ugyanis sorozatnézés közben mást is csináltam: pakoltam, takarítottam, vasaltam stb. Így időt spóroltam meg. De azért szeretnék ezen változtatni. Játékok terén viszont meg vagyok lőve. A Tomb Raider került kipörgetésre Xbox 360-on, s ugyanezen a konzolon indultam neki a Silent Hill: Downpour-nak is, de még mindig egy helyben topogok. És akkor nem beszélve a Playstation 3-as The Last Of Us-ról sem, ami valóban mestermű, de másodjára csak pár órát tudtam vele foglalkozni időhiány miatt. És akkor még nem beszélve a személyes találkozókról sem.

…és miben reménykedem? Elsősorban abban, hogy valóban erős leszek, s nem fogja a munka elvinni a teljes szabadidőmet, s nem fogja az összes energiámat kiszívni, amire a pontot csak a rossz idő teszi fel. Mindezek mellett ugyebár meglesz a karácsony, illetve a szent este, aminek köszönhetően nagyjából három olyan nappal gazdálkodhatok, amikor a többség a családjával van, így nincs sértődés, ha nem megyek sehová, illetve nem találkozok senkivel. Persze bízom abban, hogy majd el tudok menni sétálni fél órára, egy órára, miközben ilyen idő lesz:

large_deep_freeze_spreads_across_europe_2012_030Csak mert szeretem a havat, s szép a havas táj.
És persze ott van a szilveszter. Mivel nem vagyok a részeges, dübörgően bulizós fajta, így ismét itthon töltöm majd, igaz délelőtt majd dolgoznom kell. De ugyebár legalább délután ismét megírom az éves értékelőmet, immáron hatodik alkalommal.

Itt van az ősz, itt van újra…

Az előző bejegyzésem elég negatív hangvételben született. Leginkább pont azért, mert eléggé negatív előjelek voltak, ami ha nem is nagyon, de azért rányomta a bélyegét a hangulatomra. Elsősorban féltem attól, hogy a fizetésemen megfog látszani, hogy az azt megelőző hónapban kénytelen voltam ismét betegszabadságot kivenni. Azonban nagy meglepetésre ugyanannyi összeg érkezett a számlámra, így valamilyen szinten megnyugodtam. Annak pedig kivételesen örültem, hogy sikerült céltudatos vásárlónak lenni, s nem elcsábulni, melynek következményeként impulzus vásárlások tömkelege vitte volna el a fizetésem java részét.
Bíztam benne, hogy elég hosszan fog majd tartani a vénasszonyok nyara, s talán másodjára is sikerül majd idén eljutnom a strandra, de sajnos ez csak álom maradt, ugyanis szeptember felétől, ha nem is fagyoskodtam, de azért előfordult, hogy fáztam. Így végül tudomásul vettem, hogy strand maximum jövőre jöhet össze megint, ha minden adott lesz, hogy el tudjak majd jutni. Emellett terveztem, hogy tiszteletemet teszem a moziban is, s a kiszemelt film a legújabb Resident Evil lett volna, de sajnos erről sikeresen lecsúsztam. Amikor terveztem elmenni akkor pedig már azon kaptam magam, hogy már nincs a műsorrendben. Kitűnő. S mivel az esetek többségében nem is nagyon volt se kedvem, se időm szabadtéri programokat rendezni, így azon kívül, hogy néha elmentem egy kört fordulni a környéken gyakorlatilag a négy fal közt rohadtam. Amihez természetesen nagyban hozzájárultak a sorozatok is, ugyanis szeptember közepétől elkezdődtek a szériák új epizódjai, illetve új sorozatok mutatkoztak be. Habár az idei szezon elég harmatgyengére sikerült, ha azt veszem alapul, hogy tavalyhoz, vagy azelőtthöz képest eléggé megcsappant az általam nézett szériák száma. Egy részük tavaly véget ért, vagy épp én döntöttem úgy, hogy inkább befejezem a nézésüket. Arról nem is beszélve, hogy az újoncokból szinte majdnem mindegyik elbukott nálam. Így az általam abbahagyott, vagy alapból befejeződött, elkaszált sorozatok helye nem lett pótolva új szériákkal.

Az e havi hónapkezdés viszont meglepően jól sikerült. Az első dolog, ami indokot adott az örömre a fizetésem volt. Ugyanis voltak elmaradt juttatások az augusztusi számfejtésben, amit most visszamenőleg megkaptam. Így teljes meglepetés ért, hogy a fix fizetésem 40%-át pluszban megkaptam, s szép summa ütötte a markomat. Természetesen ennek megfelelően a számlámra utalt összegnek már csak a 15% van meg.
Sokszor elő szoktam venni, s elemezni a tavaly vásárolt Sony Ericsson W8-as okos telefonomat, amivel egyébként különösebb gond nincs, hisz megfelelően működik, de ennek ellenére múlt hónapban eldöntöttem, hogy egy Sony Ericsson Live With Walkman-re szeretném cserélni. A váltást leginkább az ösztönözte, hogy alapból is ilyen készüléket akartam venni, csak nem akartam kicsengetni egy mobiltelefonra egy teljes havi fizetésemet, azonban most korrekt áron elérhető. A másik ok leginkább pedig az volt, hogy a jelenlegi telefonomra az android rendszer 2.1-es verziójával bezárólag megszűnt a szoftveres támogatottság, ami egyébként nem érdekelne, de ebből kifolyólag jó pár alkalmazást nem tudok futtatni a telefonomon, nem mellesleg a belső memória elég kicsi, s csak az 2.3-as rendszertől van az a támogatás, hogy memóriakártyára is tudnék telepíteni. Amikor eldöntöttem, hogy lecserélem a készüléket még nem tudtam, hogy jóval több érkezik majd a számlámra, így szépen elkezdtem spórolni, ami egyébként sikerült is. Májusban jött a bejelentés, hogy érkezik idehaza a The Terminator Blu-ray változatban, s még akkor megrendeltem, de szeptember elején lemondtam, mert úgy döntöttem jobban preferálnám a hagyományos műanyag dobozos megjelenést, mint a fémtokosat. Szépen felmentem a profilomra, s az aktív rendeléseknél kikeresve a terméket szépen nagy elszántsággal rákattintottam az X-re, s ezáltal töröltem az előrendelésemet. Ennek ellenére bő egy hónapra rá ülve a gépnél felvillan a Thunderbird ablaka, miszerint a csomagot útnak indították. Annak ellenére, hogy volt elegendő pénz a bakkártyámon mégis telefont ragadtam, s megérdeklődtem, hogy ez hogyan is történhetett. Természetesen engem néztek hülyének, miszerint biztos rosszul töröltem. Habár a másik vonal végén lévő hangsúlyából rendkívül érződött, hogy rohadtul sz@rik az egészre. Mivel nem egy nagy összegről volt szó, így maradtam a rendelésnél, s másnap átvettem a terméket.

Általában fizetés előtt már konkretizálódik, hogy mi(k) azok a termék(ek), amelyeket mindenképp szeretnék megvásárolni. Októberre nem is nagyon terveztem a telefon mellett. Az mindenképp bizonyos volt, hogy egy új cipő mindenképp elkélne, s nem ártana pár írható Blu-Ray lemez, illetve korábban már kiszemeltem a Crysis Warhead eredeti kópiáját elég korrekt 1990 forintos áron. Természetesen mellette a Star Wars: The Force Unleashed is ott volt a maga 2990 forintos fogyasztói árral, de mivel az előbbi olcsóbb volt, végül őt választottam. Beérve a munkahelyemre közölték velem, hogy adminisztrációs probléma miatt még egy kisebb összeg majd érkezik az aktuális héten a számlámra, így a döbbenet után már tudtam, hogy műszak végén irány a helyi MediaMarkt ahol kosaramba került az utóbbi termék. Aztán végül úgy alakult, hogy lett egy szabad szombatom, így szülői részről is érkezett társ hozzám, s irány volt a város. Természetesen a Star Wars: The Force Unleashed II is belekerült a kosaramba jó pár ruha mellett. Így sikeresen odavertem a fizetésemnek.

Ugyan korrekt összeg maradt a számlámon, de mivel a hagyományos hangfalam elkezdett döglődni, így úgy döntöttem ideje lecserélni. Nem terveztem semmi komolyabbat, de eléggé meglepődtem, hogy egy egyszerű hangszóró páros is elég horror áron van, így végül az akciós 2.1-es hangfalszettet választottam. Így elmondhatom, hogy most már teljes a PC-m rekonstrukciója, s minden tökéletesen működik, s minden megvan ahhoz, hogy elmondható legyen, hogy egy komoly gépezettel állok szemben. Nem volt sok minden tervbe véve, amit megvásároltam nem csak ebben a hónapban, hanem visszamenőleg munkakezdésig, de ugyebár menet közben is generálódnak az igények.  Példának okáért szeretném jövő hónapban megszerezni a The Amazing Spider-man Blu-Ray kópiát, de kérdés az, hogy az  e havi fizetésemből mennyit tudok megspórolni, s “átmenekíteni” a következő fizetéshez. Ugyanis ígéretemhez híven amit itthon tettem jövő hónapban meglepem a családot egy új mosógéppel. Szoros lesz a nadrágszíj…
A vásárlások mellett a másik legnagyobb pozitívum, hogy ismét visszatért a játék kedvem. Leginkább annak volt köszönhető, hogy szeptember elején napvilágot látott a hosszú ideje halasztott megjelenésű I’m Alivemelyre  több napot is rászántam, hogy a végére jussak. Ez eléggé meghozta a játékkedvemet ahhoz, hogy ismét kipörgessem a The Star Wars: The Force Unleashed II-őt és a Tomb Raider Underworld-öt, emellett pedig elég tekintélyes mennyiséget csináltam meg a Crysis-ból is. S mivel ennél még rosszabb idők jönnek, így nem hiszem, hogy túl sok időt fogok a szabadban tölteni, s minden bizonnyal a friss levegőn annyi időt fogok eltölteni, amennyi szükséges ahhoz, hogy itthonról eljussak máshová. Habár igazi őszies idő van. Reggel kénytelen vagy nagykabátban elindulni,  délután pedig egy szál pólóban jössz haza. Egyébiránt is felmerült bennem, hogy ideje lenne játszani is azokkal a játékokkal, amelyeket megvásárolok, s lassan tíz hónapja, hogy az utolsó hardvert is megvásároltam a gépembe, hogy használható legyen, de azóta komolyabb játékoknak neki se ültem. Jelen pillanatban pedig minden megvan hozzá részemről: kedv, idő, technikai feltételek. Így télire egy csöppet közelebb engedem a “szívemhez” az ágyam mellett található “fekete ördögöt”. Egyébként is visszaolvasva az előző írásaimat nem árt, ha az eddig elkészült, már pár éve megíródott teszteket is felrázom kicsit. 

Gyorsan bővülő gyűjtemény…

Az elmúlt években rendszerint futottam bele olyan filmekbe és játékokban eredeti lemezen, melynek ára elfogadható kereten belül mozgott. Annak idején sajnos tanulói státuszomból csak pár filmet, s kizárásos alapon Tomb Raider sorozat epizódjait szereztem be szépen lassan. Hosszú évekig azonban hiányzó darab volt a harmadik és negyedik rész. Nem vagyok nagy vaterás, s meglepődtem, amikor a harmadik epizóddal találkoztam egy aukción. Természetesen azonnal lecsaptam rá, s két héttel ezelőtt meg is érkezett.
Szerencsére nem sokkal később a negyedik epizódba is belebotlottam, s sikeres licit lévén ezt is sikerült a gyűjteményembe tenni. Természetesen az Old Gen epizódok az EVM kiadásokban vannak meg. Nagy rajongója vagyok a sorozatnak igaz, de annyira azért nem, hogy egy epizód többféle változatban meglegyen. A lényeg az, hogy megvannak eredetiben és kész. Egyébként sem szeretnék tízezreket kiadni ilyen kiadványokért (na jó, a következő játékra azért beruházok).

Most, hogy a nagyobb kiadásokat már letudtam, így sokkal több pénz maradt a bankszámlámon. Így gyakran mentem el különböző boltok és áruházak azon részére, ahol az eredeti CD, DVD, Blu-ray és különböző játékszoftverek találhatóak. Nos a negyedik Tomb Raider mellett a Crysis első részét sikerült megszereznem alig 1390 forintos akciós áron. Természetesen nem az első kiadvány, hanem sokadik, akciós. Ettől függetlenül örültem neki. Emellett persze megtaláltam a kiegészítő epizód, a Warhead ugyanilyen kiadványát szintén 1390 forintos akciós áron. Amennyiben ennyi marad az ára minden bizonnyal jövő héten mikor megérkezik a fizetés megveszem. Emellett elég elfogadható áron futottam szembe a Crysis 2-vel, illetve a Prince Of Persia: The Forgotten Sands-el. Így elképzelhető, hogy azokat is hozzácsapom. De minden bizonnyal előtte előkeresek mindenféle kedvezményre jogosító kupont, hogy minél kevesebbet hagyhassak ott a pénztárnál. Addig pedig beszéljenek a képek az új lemezekről, amelyek bekerültek a gyűjteményembe:

Vissza a dolgos napokba!

Közel három hónapja nem volt személyesebb bejegyzés, melynek két oka volt. Először is nem volt kedv, továbbá pedig nem igazán volt miről is írni.
Legutóbbi bejegyzésemben épp azt taglaltam, hogy sajnos két hónapnyi munka után  útilaput kaptam a talpra a cég rossz anyagi helyzete miatt, ami a munkahelyemet biztosította. Sajnos azóta eltelt időt jobbára azzal telt, hogy állást kerestem. Sajnos az interjúk száma igencsak elenyésző volt a kiküldött önéletrajzok, telefonhívások fényében. Sajnos ez jelentősen rányomta bélyegét a nyárra. Főleg annak fényében, hogy sajnos semmiféle járadékra nem lettem jogosult, csak az utolsó hónapban. Így végül a nyarat szintén unatkozással, itthon üléssel töltöttem. Igyekeztem elfoglalni magam, így ennél fogva leginkább sorozatokkal való lemaradásomat igyekeztem behozni, s emellett egy-két játékkal igyekeztem feldobni a szürke napokat.

Sorozatok terén bepróbáltam a The Office-t, mely annyira elnyerte a tetszésemet, hogy az elkészült hét évadból mind a hetet végignéztem. Szinte az összes sorozattal sikerült szintre kerülnöm. Természetesen egyszerűen nem lehet mindig sorozatokat nézni, így amikor nem sétáltam a környéken, vagy bicajoztam játékkal ütöttem el az időm. A nyár borzalmas bepróbálása a Harry Potter játék volt, viszont a nagy pozitív meglepetést a Crysis hozta el.
Igazán kezdtem már belefáradni a semmittevésbe, s szinte semmiféle olyan programot nem tudtam alkotni a nyáron, amitől tényleg jól érezhettem volna magam. Ennek meg is lett az eredménye, ugyanis simán kijár az idei nyárnak az a cím, hogy “az életem legrosszabb nyara”.
Már igazán kezdtem kiakadni, amikor is egy hétfő délutánon megcsörrent a telefonom, s az egyik multi ügyintézője keresett, hogy ugyan azt az állást betöltötték, amire én meghallgatásra mentem ellenben van más pozícióban üresedés, s rám gondoltak. Természetesen azonnal igent mondtam  a felkérésnek, s szinte két hét folytonos járkálásról szólt, hogy minden iratom meglegyen, s elkezdhessem a munkát. Így végül augusztus végétől elkezdtem dolgozni. A munkaidő, s a munka nem a legjobb, de mégis valami. A munka beosztásban persze akadtak olyanok, hogy jómagam is csak néztem, de a munka mégiscsak munka, ugyebár. S négy hónapnyi itthon ülés bizony már igazán kezdett az agyamra menni. S természetesen reménykedek abban,  hogy a mostani állásom ténylegesen hosszútávú lesz. Ami a legfontosabb, hogy a kollégák, akikkel egy csapatban vagyok jó fejek, így a beilleszkedéssel nem volt gond. Jelen pillanatban megvannak elégedve velem, így bizakodom, hogy a harmadik hónap végén nem kapok útilaput a lábamra.

Viszont, így már tudok bővebben alapozni. Példának okáért a következő hónapban azonnal beszerzek egy új mobilt, mert sajnos az áprilisi mobilvásárlásnál nem a legjobb döntést hoztam, s bizony ez csak használat után derült ki. Addig pedig valahogyan majd kibírom a mostanival. Utána pedig feltehetően ismételten gépfejlesztés lesz. Természetesen ez csak akkor, ha valóban maradandó lesz a munkahely, mert különben nem vágok bele, hisz jóformán a merevlemezen kívül szinte minden alkatrészt le kell cserélnem, ami a gépemben van.

Crysis Teszt

Platform: PC

2007 novemberében látott napvilágot a Crysis című játék, amely hatalmas rajongótáborra tett szert. Rengeteg pozitív kritika született a játékról, s ennek ellenére sokáig hadakoztam azzal, hogy valóban bepróbáljam. Egyáltalán van-e értelme olyan játéknak neki ülni, amit rengetegen imádnak, de a stílusa miatt nekem nem jönne be?
Az idén januárban eszközölt gépfejlesztésnek köszönhetően nagyobb igényeim támadtak játékok grafikájának terén, s szinte minden olyat bepróbáltam, aminek eszméletlen jó látvánnyal rendelkezett. Idén azonban boltok polcaira került a Crysis 2, mely sokaknak grafikai orgazmust okozott. Hajtott a kíváncsiság, hogy vajon hogyan is futna a jelenlegi gépemen, s vajon milyen is lehet egy ennyire agyondicsért játék. Nos, grafikai szempontból teljesen megvett, s odáig jutottam, hogy azon kaptam magam, hogy egy egész éjszakát játékkal töltöttem. Megszerettem. Azonban a második részről beszélünk, s ha az ennyire bejött akkor úgy döntöttem, hogy ha már tisztességgel nekifeküdtem a folytatásnak akkor mielőtt a végére érnék kell adni egy esélyt az első epizódnak is, hátha az van olyan jó, mint a folytatás.
Nos azt kell mondanom, hogy kezdeti savanyú véleményem hamar átváltott pozitív megítélésbe, s éjszakákat töltöttem azzal, hogy a játékban előrébb haladjak. Ehhez persze hozzátartozott, hogy grafikailag sem utolsó a 2007-ben megjelent első epizód, habár mai szemmel azért lazán tudnánk jó pár olyan címet előhúzni a kalapból, ami ráverne a 2007-es alkotásra.

És mi is lenne az alapkoncepció?
2020 környékén járunk. Az amerikai kormány bevetésre küld egy csapat speciális ruházattal (nanosuit) ellátott katonát egy koreai szigetre azzal a feladattal, hogy az ott állomásozó amerikai civileket felkutassák, akikkel nemrég megszakadt a kapcsolatban. Kezdetben a koreai hadsereg jelent nekünk nagyobb akadályt azonban, ha túléljük a frusztráló első húsz percet lazán kiderül, hogy nem is ők jelentik számunkra a legnagyobb problémát, hanem egy földönkívüli gépi létforma, amely szinte mindent elpusztít, ami az útjába kerül.

Tovább

Azok a fránya hétköznapok

Valahogy jó időzítés volt, hogy pont egy héttel őszi szünet után tudtam teljessé tenni lassan egy éve épülő PC-met. Természetesen a hétvégém arra ment el, hogy teszteljem teljes egészében, s lássam, hogy valójában mire is képes a kicsike. Ezen felül pedig jó pár dologra rájöttem.

Először is pénteken fel tudtam volna tenni a Windows 7-et, csak várni kellett volna egy kicsit, hogy bejöjjön a választó képernyő, ugyanis ezt teszteltem tegnap. Azt, hogy mennyit kellett volna nem tudom, hisz elég sok időt töltöttem kint. Egyrészt jó, mert tudom, hogy semmi probléma nem lesz, ha visszakerül az általam favorizált operációs rendszer, ám másrészt érdekelne, hogy miért is hosszabb a választóképernyő megjelenése. Bár sejtem, hogy a DVD íróhoz lehet köze, ami már az előző gépben is váltogatta, mely audió/mp3 lemezeket akarja beolvasni. Szóval megvolt az öröm, de mivel először játékkal tesztelem, így marad az XP 1 GB ram esetében pedig mindenképp. Lássuk, így mennyi ideig fogja bírni az XP.

Eddig mindegyik játék csont nélkül futott. A legújabb, legrendszerigényesebb is elindult, ráadásul piszkosul jó sebbességen az általam belőtt felbontáson. Már most érzem, hogy eme PC alkatrészenkénti összeválogatása iszonyatosan jó volt, bár remélem, nem lesz terhelési probléma belőle, ha minden ilyen szépen fut.
Hétvége alkalmával két játékot pörgettem ki teljesen. Az egyik a Terminator Salvation és a Tomb Raider Underworld volt, mindkettő remek teljesítménnyel futott.
Tesztelve a konfigurációt leszedtem a Resident Evil 5-öt, ami csak grafikailag jó, egyébként minden téren ugyan olyan (sőt pocsékabb), mint az előző része. Továbbá röppent le a Batman: Arkham Asylum is, de szigorúan csak demóban, szintén elindult, bár nem tudom, hogy megéri-e beszerválni a teljes játékot is. Ajánlásra pedig jön lefelé a Crysis is.

Holnap suli, immáron biztos, hogy hullaként fogok reggel felkelni, annyi szent. Remélem másnapra nem kell majd tanulni, minden bizonnyal én nem fogok. Igyekszem betartani a korai lefekvést, hogy ez idén a vizsgaidőszakban ne okozzhasson problémát. Emellett jó pár játékot tervezek még kipörgetni, ami potenciálisan veszi el majd az időt a sorozatoktól, filmektől. Mivel hétköznap nem igen fogok sehová se menni, hétvégén pedig egyéb dolgom is van, valószínűleg több széria kerül parkoló pályára.

A nap jó híre, hogy sikerült életet lehelnem a régi DVD lejátszómba, ami rendhagyó módon remekül kezeli a feliratos .avi kiterjesztésű filmeket, sorozat epizódokat, bár kicsit kezdek kételkedni abban, hogy valóban problémája volt-e. Annyi bizonyos, hogy az aktuális epizód maradnak PC-n való megtekintés formájában, ugyanis az újraírható lemezekkel inkompatibilis lett. Bár, amennyit használtam egyáltalán nem csodálkozom. Ennek fényében csak nem szedem le ismét az Alias utolsó három évadát, meg tudom tekinteni TV-n is.