Covid utóhatás

Nagyjából egy héttel ezelőtt írtam arról, hogy milyen volt a tavasz kezdés számomra. Mint ahogyan a bejegyzések, s a közétett fotók is tanúsítják nem igazán vagyok otthon ülős fajta. A nem túl jól sikerült munkahelyi körülményeknek köszönhetően a téli időszak sokszor számomra csak arról szólt, hogy elmentem dolgozni, majd pedig hazajöttem. Szerencsére ez kicsit változott, hogy máshová kerültem. Időközben sikerült magam anyagilag is helyre tenni, így aztán úgy döntöttem, hogy ha majd ki akarok mozdulni, akkor itt az ideje, hogy a közeli plázában lévő sportboltba betérjek. Már ideje volt lecserélni a hátitáskámat egy erősebbre, amely ténylegesen alkalmas kirándulásra, valamit vásároltam még cipőt, amely kifejezetten sétálásra lett tervezve. Aztán elmentem dolgozni, és egész nap rosszul voltam. Mivel a legnagyobb probléma az volt, hogy iszonyatosan fáradnak éreztem magam, így megvoltam róla győződve, hogy az a baj, hogy az elmúlt napokban nem aludtam sokat, majd az utolsó munkanapomon a pihenőnapom előtt meg majdnem fél napnyi időt sikerült alvással töltenem. Majd hazajöttem délután, s másnap majdnem délig aludtam. 

Ekkor már megvolt a köhögés és az étvágytalanság, valamint jelentkeztek hasmenéses tünetek. Ezekből már kezdtem sejteni, hogy nagy valószínűséggel Covidról lehet szó, s minden bizonnyal annak a legújabb változatáról, mert annak vannak ilyen jellegű tünetei. Természetesen a teszt azonnal pozitív lett, így én pedig telefont ragadtam, és jeleztem, hogy nagy valószínűséggel egy hétig biztosan nem megyek majd dolgozni. Kissé megviselt a dolog, mert pont attól a héttől enyhültek az intézkedések, s bíztam is abban, hogy majd ki tudok itthonról mozdulni, de sajnos ez nem így alakult. Ráadásul mindez a szabadságom előtti héten történt, s hogy anyagilag ne legyen bukás ebből, így a szabadságom előrébb lett hozva. Az orvossal sem volt különösebb problémám, s elmeséltem neki, hogy én ezt elsősorban enyhe tüneteknek vélem. Főleg úgy, hogy nem voltam napokig rosszul, hanem inkább egy nap többször váltakozott az, hogy hogyan is érzem magam. Majd ez kezdett el enyhülni. Szerencsére komolyabb bajom nem lett, így egy héten után ismét munkába álltam.
A bezártság kicsit megviselt, de azért a hét közepén már este lementem sétálni. Mivel nagyon aluszékony voltam, így nálam a játékkal való időtöltés totálisan kiesett a lehetőségek közül, így aztán nagyon sok korábbi kedvenc filmemet elővettem, valamint elkezdtem nézni, hogy sorozatos fronton mit érdemes újrakezdeni, vagy pedig pótolni, ha éppenséggel abbamaradt. Annak azért jobban örültem volna, hogy ha ez kimarad az életemből, és minden a rendes ütem szerint megy, hiszen akkor ezen a héten szabadságon lennék, és közben haza is utaztam volna pár napra. Így aztán végül utólag ez majd jövő héten lesz megoldva, amikor majd két pihenőnapom lesz egymás mellett. Nem mondom, hogy rossz volt itthon, hiszen nagyon sok korábbi régi kedvencet újra néztem, hiszen amikor felköltöztem a fővárosba, akkor a “falakon túl” kerestem a kikapcsolódást, így sokszor a sorozatok is akkor lettek pótolva, ha már az egész évad egyben volt. Ebből fakadóan pedig ezeket pótoltam a múlt héten. Mindenesetre rákacsintva az előre jelzésekre bízom benne, hogy már a jövő héten megérkezik a valódi tavasz, s végre ténylegesen ki lehet majd mozdulni, s gyönyörködni majd a virágzó fákban, s az éledező természetben. 

A tavasz “ajándéka”

Nagyjából két héttel ezelőtt írtam egy bejegyzést arról, hogy vajon mi is várható részemről a tavasztól. Általában szoktam előre tervezni, de inkább a felszínesség jellemző rám ebből a szempontból. Tavaly nyáron eszközölt albérletváltásra már amúgy is szükségszerű volt két évnyi fent élés után, hogy egy nagyobb lakás legyen ugyanazért az összegért, vagy vállalható felárért. Utóbbi valóban meg is történt, bár a kaukció részével nem számoltam, így aztán egy hosszabb idő következett azzal kapcsolatban, hogy erősen oda kellett figyelnem a költésre. Mivel többször hazalátogattam, s még pár nem várt esemény is volt az életemben, így ez hosszú távon nem sikerült. Ellenben a rosszul induló évkezdés februárban pozitívra kezdett változni. Ami sajnos igaz volt a Covid a tesztemre, melyet múlt hét vasárnapján csináltam meg. 

Sajnos az időjárás most sem kedvezett, s még hóesést is hozott magával. Így sokszor elég vastagon kellett öltözni, s a reggeli ébredés után hiába voltam kómás, ha a munkába való elindulás mindig felébresztett a reggeli hideg időnek köszönhetően. Egész hétre jellemző volt a fáradékonyság, amit a sok munkának gondoltam. Főleg úgy, hogy szabadság előtt elég sok munkanapom volt egyben, és eléggé szét lett szedve a pihenőnapjaim is. Amivel kapcsolatban nem reklamáltam, hiszen szabadság előtt álltam. Az utolsó napon nagyon akartam bizonyítani, hogy csak fáradtságról és kimerültségről van szó, mert sokat dolgoztam, de egy nappal előtte is már délután ágyba zuhantam, s úgy történt ez a hétvégi napon is. Több, mint tizennyolc (két nap alatt több, mint harminchat) órányi alvás után a fáradság, s a köhögés továbbá az étvágytalanság már sejtette velem, hogy mi lehet a probléma. Főleg, hogy azon a héten már hárman is kiestek a munkából pozitív tesztelésnek köszönhetően. Így aztán én is vásároltam egy tesztet, ami azonnal pozitív lett. 

Nem sokat kellett várnom a háziorvosom véleményére, hiszen vasárnap ismét kidőltem délután, és csak azokra a pillanatokra keltem fel, amikor ittam, vagy elmentem wc-re. Ebből fakadóan pedig hamar eljött a hétfő délután, ahol az orvosom szerint enyhe tüneteim vannak. Amellyel részben egyet is értek, ámbár hullámzónak mondanám a fizikai státuszomat. Természetesen örülök, hogy egy erősebb megfázásként élem meg a dolgot. Azt már kevésbé, hogy mit hozott magával. A folyamatos fáradékonyság miatt teljesen parkolópályára tettem a The Last Of Us folytatását, így aztán hiába vásároltam használtan egy Playstation 4-et, ami egyelőre porosodik a szobában.
Az aktuális hetem tulajdonképpen nem szólt másról, mint a filmnézésről. Ami azért is “vicces”, mert egy nappal az utolsó munkanapom előtt bementem a kedvenc sportáruházamba, ahol elérhető áron vásároltam új hátitáskát, valamint cipőt sétáláshoz ezzel is felkészülve, hogy már ezen a héten nekiugrok a lakáson kívüli tevékenységeimnek, ami végül törlődött. Bár elgondolkodtam azon, hogy ha többen kiestek a cégnél, akkor vajon jövő hétre tervezett szabadságom megvalósulhatott volna-e? 

Mindenesetre abból a szempontból “jókor” jött a dolog, hogy a korlátozások enyhítésekor történt ez a dolog, így nem került piros cetli az ajtóra, valamint nem is kellett utóellenőrzés, továbbá kimaradtak azok a dolgok, amelyek az első vagy a második hullámban jellemzőek voltak azoknál, akik betegek lettek. Annak persze kevésbé örülök, hogy a jövő heti terveim buktak egytől-egyig, annak viszont igen, hogy most leszek túl rajta, így valószínűsíthető, hogy legalább fél évig nem kell félnem a fertőzéstől. Persze bízom benne, hogy olyan beosztások fognak születni, amelyek kedvezőek lesznek, s ténylegesen hazalátogathatok a közeljövőben. 

Mit várhatunk a tavasztól?

Már korábban többször leírtam pár bejegyzésemben, hogy én jobban szerettem azt a fajta időjárást, ami gyermekkoromban volt. Ugyanis a telet követte a tavasz, s azt pedig a nyár, aminek véget az ősz vetett. Gyakorlatilag pedig megvoltak a hónapok, amikkel kapcsolatban kalkulálni lehetett, hogy milyen időjárás várható. Manapság azonban ez már kiszámíthatatlan, hiszen átmeneti évszakok lassan megszűnnek, és marad a nyár és a tél úgy, hogy utóbbinál komolyabb hideggel nem is számolhatunk. Én kicsit megvoltam zuhanva az elmúlt időben. Egyrészről decemberben sajnos volt egy munkahelyi balesetem, ami miatt táppénzre kényszerültem, s az év sem indult jól a bőrgyógyászati problémámmal, amivel normálisan nem is akartak ellátni az orvosok. Ámbár végül helyrejöttem, de úgy döntöttem, hogy kontroll vizsgálatot nem vállalok, ha a viselkedési formát veszem alapul. Így aztán tulajdonképpen volt két teljes hónapom, ami azzal telt, hogy elmentem dolgozni, és hazajöttem, valamint ha szükség úgy hozta, akkor elmentem vásárolni. Minap már nem bírtam magammal, így mivel a telefonos applikáció szerint 48 perc alatt gyalog elérhető a Margit sziget, így a jó időt kihasználva kisétáltam, ahol megcsodálhattam a teliholdat. 

Ugyan rengeteg mém kering az interneten, és bizonyos fokig viccesek is, ha a COVID fertőzést vesszük alapul. Azonban elszomorító, hogy még mindig mennyi korlátozásnak vagyunk kitéve, továbbá több, mint két éves a pár hetesnek bejelentett intézkedések. Ebből a szempontból részemről kíváncsian várom a tavaszt, hiszen egyrészről jönnek a választások, amik minden bizonnyal magukkal hoznak jó pár olyan dolgot, amit várnak az emberek, másrészről pedig bízom benne, hogy most már kicsit jobbra fordul a dolog. Bízom abban is, hogy az időjárás is kicsit elviselhetőbb lesz, mert tulajdonképpen engem inkább érzelmileg terhel meg, hogy egyik nap tél van, másik nap tavasz, és ezek hozzák magukkal a frontokat, és a nem várt csapadékmennyiséget, vagy vállalhatatlan szeleket. Hiszen ezek miatt is sokszor nem is tudok programot szervezni, s szórakozási lehetőség kizárólag “tető alatt” vállalható.
Minap elmélkedtem azon, hogy mit is kellene csinálom, mert gyakorlatilag már halálra untam magam itthon miközben kint pedig olyan szél tombolt, hogy az ablakból végig nézhettem, ahogy felkapja a könnyebb tárgyakat, és az erkélyekről akár a műanyag székek is az utcára kerülnek. Egész nap filmet, sorozatot nézni nem tudok még akkor sem, ha az adott produkció leköt. Ugyanez igaz a zenehallgatással is. Főleg úgy, ha az ember szereti hangosan hallgatni azt fej és fülhallgató használatával, így pár óra után már egyébként is ajánlott egy kis pihenés. A hétvégi mozizás után azonban lett egy vásárlási fellángolásom, amit elhessegettem, de végül megvásároltam a megkímélt állapotban lévő használt első generációs Playstation 4-et, aminek persze örültem, hiszen fele annyiba fájt, mintha újonnan vettem volna, továbbá használt konzolokkal foglalkozó üzletből szereztem, így még garancia is van rá minimális időre. Mivel nem vagyok hatalmas játékos, és rajongásom is csak egy határig tart, így volt két nap, ameddig “feldolgoztam” a tényt, hogy mire költöttem a pénzt. Persze megvolt rá a keret, és még maradt is, csak ha az értéket veszem alapul, akkor nem mindegy mennyire használom ki, valamint mennyit is fogom használni. Mai nap ismét “fantasztikus” időjárás volt, így aztán a mai napot a játéknak szenteltem. Mivel nagy kedvenc volt a The Last Of Us, így nekiültem az első résznek, ami elég jól lekötött, s a döntésem is annak volt köszönhető, hogy egy nappal előtte megvásároltam a folytatást, s előtte azért szeretném ismét átélni az előzményeket. Az elkövetkezendő két nap valószínűleg erről fog szólni, hiszen az időjárás jelentést alapul véve ismét “bámulatos” két hét következik, amelyen nagyon kimozdulni nem fogok tudni. 

Azért bízom benne, hogy pár héten belül azért az időjárás enyhülni fog. Egyrészről lassan végére érünk a februárnak, s márciusban ismét szabadságot kaptam a túlórákat alapul véve. Így ismét lesz egy hét, amit itthon fogok dönteni. Az már tény, hogy a következő hónapban a fizetés után ismét elkezdem megvenni a havi bérleteket lévén a tömeg közlekedést erősen szeretném használni. Ugyan szeretek gyalogolni, de gyalog elég szűk területen mozoghatok csak, és kevesebb időm is marad másra, ha mindenhová gyalog megyek. A fényképezést minden bizonnyal nagyobb mennyiségben fogom igénybe venni, hiszen majd virágba borul majd az egész város minden bizonnyal. Én pedig bízom benne, hogy jobb évre számolhatok, mint amilyen az előző volt.

Takaréklángon

Ugyan még igazán középkorúnak sem számítok, de sokszor elhangzik a számból, hogy mi is volt az én gyerekkoromban. Pedig harminc év még véleményem szerint nem számít olyan sok időnek. De emlékszem milyen volt, amikor még “rendesen” voltak az évszakok. A nyarat követte az ősz, amit a tél nem kis mennyiségű hóval többnyire, amire megérkezett a tavasz, amit pedig ismét a nyár követett. Most pedig tulajdonképpen köztes évszakok nem nagyon vannak, és a telek sem igaziak már. Legalábbis a fővárosban nem volt benne részem.
A tél számomra mindig érdekes szokott lenni, hiszen sokkal kevesebb lehetőség is van elsősorban a hideg időjárás miatt. A decemberi munkahelyi balesetemnek köszönhetően (amely hozzájárult, hogy telep helyet váltsak cégen belül) eléggé lefoglalt. Így a karácsonyi hazautazás után tulajdonképpen minden erőmet belefektettem abba, hogy az új helyre beilleszkedjek, ami egyelőre jól ment. S bízom benne, hogy hosszú távon is ez lesz. Természetesen időközben nem sok időt engedtem szabadtéri szórakozásnak, így javarészt arról szóltak a hétköznapjaim, hogy vagy telefonon beszélgettem, vagy pedig elmentem dolgozni, illetve vásárolni. Időközben lett egy kis bőrgyógyászati problémám, amely szerencsére helyrejött egy házi praktikának köszönhetően, habár minden bizonnyal a kontroll vizsgálatot még bevállalom, ha már egy lehetséges rutin műtét fényében felvettem az első (és remélhetőleg) utolsó oltást, amelyet én nem tartok annyira hatékonynak. Eközben pedig inkább itthon játszottam a lakótársam macskájával, aki ezt nagyon élvezte, hogy egyelőre hanyagolom a csavargást. 

Annak köszönhetően, hogy itthon voltam több időm is jutott arra, hogy kontaktjaimat ápoljam. Első sorban többször sikerült az otthoniakkal beszélnem, s az már most bizonyos, hogy kevés esély van arra, hogy ebben a hónapban, vagy a következőben hazalátogassak, ugyanis ismét covid fertőzöttek lettek, habár egyelőre úgy néz ki, hogy a javulás útjára léptek. Habár időközben volt egy hét szabadságom, de sajnos az időjárás nem tette lehetővé, hogy kimozduljak, mert sajnos sok volt az eső, és a viharos szél. Igazi télből nem jutott, viszont otthonról kaptam képet milyen szépen havazott is odahaza. 

Sajnáltam, hogy itt nem esett, mert szívesen tettem volna egy kört a behavazott Margit-szigeten, de sajnos úgy néz ki, hogy ez már idén nem fog bekövetkezni. Egyszer tettem tiszteletemet a moziban, s igyekeztem a sorozatokkal felzárkózni. Mivel sokat unatkoztam, így az annak idején félbe hagyott Szomszédokat vettem elő, és már az 55. epizódnál tartok jelenleg a 331-ből. Bevallom nem tartom nagy kedvencemnek, de gyerekkorom egyik ikonikus darabjának tartom. Mondjuk tény, hogy sok néznivaló nem nagyon volt két hetente csütörtökönként, hiszen addig amíg nem indultak el a kereskedelmi csatornák, és nem terjedt el szélesebb körben a kábel TV nem sok választás volt, hogy mit nézzen az ember. Így most én úgy döntöttem, hogy végig nézem, lévén az utolsó évadokat már nem láttam.
Két hét van hátra a hónapból, s utána érkezik a Március, amit minden bizonnyal a tavasz fog következni. A bőrgyógyászati problémám annyira lefoglalt, valamint az új hely, hogy sem az előző hónapban, sem pedig ebben a hónapban nem vettem bérletet, s csak a környéken csavarogtam, s részben elvoltam itthon. Azonban bízom benne, hogy jövő hónaptól enyhébbre fordul az idő, és ismét indulhat majd a csavargás. Első körben szeretném meglátogatni a Farkasréti temetőt, ahol nagyon sok híres ember van eltemetve. Egyszer már voltam, de kegyeleti okokból nem posztoltam képeket. Mindezek mellett a már kedvelt helyszíneken is szeretném tiszteletemet tenni, valamint amennyiben az otthoni helyzet engedi, akkor haza is látogatnék. Amennyiben pedig sikerül végére érnem a Szomszédoknak, akkor mindenképpen tervezek egy sétát a forgatási helyeken. 

A COVID árnyékában

Lassan két éve annak, hogy mindenki hétköznapi életének a része lett a COVID járvány. Persze kezdetben pár hetes korlátozásokról volt szó, illetve arról, hogy nem egy komoly dologgal állunk szemben. Én azt gondolom, hogy valahol még szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen közvetlen környezetemben nem igazán betegedtek meg emberek, és szerencsére eddig nem is történt komolyabb szövődmény, aki elkapta, továbbá halálesetről sem tudok. Ezek mellett komolyabb egészségügyi ellátásra sem szorultam, hiszen átlagos dolgokkal volt problémám, mint a nátha, vagy az, ha nem tudtam magamnak parancsolni, ha evésről volt szó.
Az év kezdés mindig nehéz szokott lenni. Főleg akkor, amikor az időjárás sem teszi lehetővé, hogy az ember otthonról ki tudjon mozdulni. Nagyjából szilveszterre tudom pontosítani, hogy akkor gondoltam, hogy valami nincs rendben, majd az év első hetében szembesültem egy kellemetlen bőrgyógyászati problémával, amelynek elég érdekesen hatott a kivizsgálása. Szerencsére nem arcon vagy karon keletkezett a problémám, így aztán legalább dolgozni el tudtam menni. A COVID miatt nem kell mondanom, hogy a TB által finanszírozott orvosi ellátás milyen is volt, főleg akkor, amikor szembesültem azzal, hogy ha egy rutin műtétre lesz szükségem, ahhoz viszont oltást is fel kell vennem, amiről korábban már írtam egy gondolatébresztőt. Leginkább azért, mert eléggé megosztja az embereket a hétköznapi életben is, valamint aki nem a négy fal közt él az azért nem kis mennyiségű tapasztalatokat hallhat nem csak az oltással, hanem a betegellátással kapcsolatban egyaránt. 

Igyekeztem az állami orvosi ellátást igénybe venni, hiszen magánrendelést nem igazán engedhetem meg magamnak kivéve, ha nem szeretnék utána adósságban úszni. Nagy nehezen sikerült eljutnom két orvoshoz is, de mindkettőnél azt éreztem, hogy felületesen vizsgáltak meg. Amit tanácsoltak megfogadtam, valamint az általuk felírt krémet és gyógyszert is elkezdtem szedni. Nagy javulás nem következett be, így ezen a héten kontrollvizsgálat előtt álltam, s másnapra már be is voltam regisztrálva az oltásra. És ekkor jött tulajdonképpen egy hatalmas pofára esés, ami nem csak a bánásmóddal volt kapcsolatos, hanem azzal is, hogy milyen állapotok is uralkodnak az állami egészségügyben.
Az adott napon nem használtam semmilyen kenőcsöt, csak egyszerűen megfürödtem. Elmentem a rendelésre, ahol az orvos egy teljes labort javasolt, hogy nincs-e valami probléma esetleg a koleszterinemmel, vagy a cukrommal. Habár utóbbival kapcsolatban nem hiszem, hogy lenne, hiszen lakótársamnak van vércukorszint mérője, és azzal többször megmérve mindig normális értéket mutatott. A legnagyobb pofára esés akkor jött, amikor megkérdeztem azt orvost, hogy másnapra vagyok oltásra időpontom, és ez nem befolyásolja-e a vérvétel eredményét. Miután a kérdésére válaszolva, hogy ez az első lesz konkrétan hangsúlyt váltott, feltett egy hegesztőpajzshoz hasonló arcmaszkot, és az asszisztenssel együtt konkrétan elkezdtek kioktatni, hogy milyen felelőtlen vagyok, és a főnököm hogyan engedhet beoltatlanul dolgozni. Ha nem lett volna fontos, hogy megvizsgáljon azonnal feláltam volna és minden bizonnyal elég rendesen kiosztottam volna. Másnap szerencsére az oltásnál emberségesek voltak, de ez nem volt elmondható az utána napon következő vérvételen. 

Mivel fővárosban élek, de saját lakásom nincs, így az itt való lakhatásomat kivétel nélkül kizárólag az albérleti szerződésemmel tudok igazolni, amit egyszer elfogadnak, egyszer pedig nem. Mivel eléggé felkaptam a vizet, így az otthoni kórház szakrendelését hívtam fel, ahol szerencsére emberségesek voltak és megfelelő tájékoztatást kaptam. Szembesültem azzal, hogy az ottani orvos oltásellenes, így amikor jeleztem, hogy beoltottam magam, akkor magánrendelést javasolt. Mindezek mellett rengeteg dolgot olvastam az interneten, így aztán belekezdtem gyógytea kúrába, valamint napi kétszeri fürdést is bevezettem. Az egyik a hagyományos, s a másik pedig egy kamillás fekvőfürdő. A vicces az egészben, hogy nagyjából három hétig szenvedtem bőrproblémával, bőrrepedéssel és mellé fájdalommal, és ahogyan abbahagytam a gyógyszereket és kenőcsök használatát azonnal javulásnak indult a bőröm alig két nap alatt. Egyik oldalam örül ennek az eredménynek, mert minden bizonnyal akkor valami gyulladás vagy valami enyhe fertőzést kaphattam el, de a másik oldalam pedig dühös. Hiszen beoltattam magam, továbbá nem kis mennyiségű pénzt költöttem el, hogy meg tudjam magam vizsgáltatni, és a javasolt dolgokat betartsam. Emellett pedig elegendő lett volna pár doboz gyógynövény teát vásárolni. Bízom benne, hogy kis idő múlva megszűnik a problémám, habár egy hónap múlva sikerült a helyi kórházba kontrollvizsgálatot elérnem, s nem kell majd elmennem. Annyi bizonyos számomra amennyiben minden rendben lesz és ennek köszönhetően megszűnik a problémám mindenképpen életmódváltást fogok csinálni, amiben fontos szerepet fognak játszani a gyógynövények fogyasztása teaként, esetleg bizonyos időközönkénti bennük való fürdés. 

Más komolyabb problémám nem volt szerencsére. A hónap végére még egy hét szabadságot is kaptam, így legalább volt időm pihenni, és kicsit lenyugodni a fentiek által okozott idegeskedés miatt. Sajnos az időjárás nem tette lehetővé, hogy mozoghassak kicsit a szabadban, így aztán sokszor kénytelen voltam itthon ülni, és ahogyan látom az időjárás előrejelzést valószínűleg a jövő hét is a munkáról fog majd szólni. 

Oltani vagy nem oltani? Ez itt a kérdés!

Lassan itt a január vége, és minden bizonnyal a február is hamar véget fog érni. Ahogyan visszanéztem a blogot egyre kevesebb írás született a helyzetjelentés kategóriában, ami nem is meglepő, hiszen nem nagyon volt kedvem olyan dolgokról írni, amit bárki más olvashat más portálon. Most viszont egy olyan helyzetbe kerültem, amelynek kapcsán úgy gondolom, hogy kommentszekció helyett inkább saját blogom bejegyzésében tegyem közzé a véleményem, hogy mit is gondolok a jelenlegi helyzetről és az emberek valamint az orvosok hozzáállásáról.
Ahogyan belépünk a következő hónapba lassan elérkezünk ahhoz, hogy a pár hétre beígért korlátozás és egyéb intézkedések lassan a második éve fognak tartani. Egy ilyen dolog pedig sohasem kellemes, főleg akkor, ha ez rengeteg nehézséget jelenet. Hivatalos ügyek intézésénél, egészségügyi problémák jelentkezésénél továbbá magánéletben és a munkában egyaránt. Utóbbival még szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen a munkahelyemet nem vesztettem el, de jelentősen megnehezítette a járvány a munkavégzésemet. Nekem személy szerint az a véleményem, hogy túl rövid idő alatt lett kifejlesztve egy vakcina, és nagyon sokan betegedtek meg annak ellenére, hogy felvették az oltást, s most pedig ott tartunk, hogy sok helyen már konkrétan felháborodnak, ha közli az ember, hogy nem vette fel semmi oltást. Sajnos én is így jártam egy bőrproblémával, ami egyébiránt nagyon könnyen és egyszerűen kezelhető lenne, ami tulajdonképpen nem jelentene mást, mint egy fél órás rutin műtétet, de jelenleg ott tartok, hogy a harmadik orvost látogatom meg ma, hogy a kötelező oltás elkerülhető legyen. 

Tovább