Idén már nagyon vártam azt, hogy kijöjjön végre a tavasz. Egyrészről év elején már nagyon untam a telet, másrészről pedig elterveztem, hogy tavasztól bizony aktívan szeretnék visszatérni a kedvenc sportomhoz, amit hobbi szinten űzik. Ez nem más volt, mint a bicajozás, amelynek eredményeképp megvásároltam egy komolyabb kerékpárt még március végén. Szerencsére hamar jóra fordult az idő, így már áprilisban is komolyabban igénybe vehettem az új kedvencet. Azonban tény, hogy sajnos csak három hétig tartott a tavasz, mert utána jöttek a meleg délutánok, amikor az ember inkább azt hinné, hogy június van, mint sem május eleje.
Tavaly év elején megszületett a döntés, mely szerint ideje lenne felnézni a fővárosba. Az tény, hogy nagyon sok mindent nem láttam belőle akkor még, így hát minden egyes alkalomnál fenntartottam az esélyt, hogy hátha akad egy valóban korrekt és normális ismerős, akinél lehet pár napig lógni, miközben megismerem a fővárost. Ez sajnos az elmúlt években nem nagyon jött össze, de ez megtörni látszódott tavaly nyáron, amikor is elfogadtam, hogy a szeptemberi hónapban hajlandó leszek több napot fenntölteni egyhuzamban. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ez meg is történt, s természetesen akkor ismét fel lett ajánlva, hogy legközelebb is szívesen fogadnak. Egyrészről remek programokat találtam ki akkori napokra, valamint a többek felé bebizonyosodott, hogy amennyiben rólam van szó, akkor az ott alvás, illetve vendéglátás szempontjából nem vagyok problémás.
Fentiekből fakadóan már év elején megszületett a terv, mely szerint az egyik szabadságomat össze kellene kötni valamelyik ünneppel, s akkor ismét felmehetnék, hiszen továbbra is volt olyan pontja a fővárosnak, ahová nem jutottam el. Ugyan a húsvét kiesett, így végül a pünkösd volt az, ami nyerőnek tűnt, hiszen még plusz pihenőnapnak köszönhetően majdnem két hétnyi nap állt rendelkezésemre, amelyből hét napot töltöttem most fent. Most végül elmondhatom, hogy ténylegesen mindent láttam.
Az egyértelmű volt, hogy a szabadságom elején utazok fel, s úgy jövök vissza, hogy legalább négy napom legyen még itthon. Ez így is történt. Idén továbbra is betervezett útvonal volt, mint az állatkert, ami némileg azért picit untatott, azonban másodjára is ugyanolyan szép volt a Tropicarium, mint tavaly elsőre.
Fentiek mellett persze az is fontos volt, hogy picit éjszakai is tudjak mászkálni, hiszen a főváros éjszakai fényekben való pompázása is nagyon gyönyörű tud lenni. Ismerve a magyar munkaerő piacot, valamint a magyar munkáltatókat és a munkahelyi körülményeket sajnos egész hétnyi szabadságot egyik budapesti ismerősöm sem tudott intézni, így végül kénytelen voltam önálló programot szervezni magamnak. Idehaza ezzel nincs gond, hiszen ismerem a várost, s a környező településeket, viszont egy idegen városban ez már kicsit necces volt. Azonban ez nem törte le a kedvemet, s a telefonom térképét használva kezdtem el a környéken bolyongani. Ugyan kezdetben csak gyalogosként mertem közlekedni, így jutottam el éjszaka ismét pár helyre, ahonnan tényleg elég jó képeket lehetett készíteni.
Mindezek mellett továbbra is akadtak olyan pontjai a városnak, ahová nem jutottam el még szeptemberben. Ilyen volt példának okáért a libegő, és a közvetlen környezete, amelyet egyébként nagyon szépnek találtam. Lévén természetimádóként azok a területek jöttek be, amelyek „zöldek”. Sajnálatos módon én is megtapasztaltam, hogy milyen zajos és büdös a főváros, így folytonos problémát képezte a reggeli korán kelés, hiszen a zajtól nem tudtam aludni. Emellett persze az sem elhanyagolható, hogy némileg küszködtem allergia tünetektől, melyekre a többiektől azt a választ kaptam, hogy minden bizonnyal nem vagyok hozzászokva a fővárosi szennyezett levegőhöz. Amit igaznak véltem, hiszen ahogyan zöld terepre értem máris nem kellett tüsszenteni, továbbá normálisan tudtam levegőt venni. Nem mintha fulladoztam volna, de kellemetlennek, kellemetlen volt.
Ahogyan fentebb írtam sajnos „idegenvezetőt” nem találtam, így az utolsó napokban kénytelen voltam a programokat úgy szervezni, hogy az adott helyszínre egyedül kellett eljutnom. A telefonomra töltött applikáció szerencsére segített, így már a hét vége felé bátran mertem találkozókat szervezni, valamint kiszemelni pár dolgot újra megnézésre, hiszen a tömegközlekedést minden akadály nélkül tudtam használni. Ennek (is) volt köszönhető, hogy este ki tudtam menni a Margit-szigetre, ahol megcsodálhattam milyen is a szökőkút éjszaka. Természetesen a telefonom tárhelyét „gyönyörűen” sikerült felhasználnom, hiszen a hazautazásom előtt egy nappal már alkalmazásokat, zenéket kellett törölnöm, hiszen nagyjából 15 gigányi fénykép és videó kapott helyett a készülékemen.
Ezt nem is nagyon bántam, hiszen remek fényképek születtek a fenntartózkodásom alatt úgy, hogy közben jó pár dolgot már korábban megörökítettem, továbbá láttam újdonságokat is. Mindenképpen pozitívnak mondanám el a fenntöltött időt, hiszen innentől kezdve számomra nem idegen a főváros, így akár egy napra is feltudok utazni úgy, hogy nincs szükségem arra, hogy valaki kalauzoljon közben, főleg a tömegközlekedést illetően. Valamint a program találással sem volt probléma, hiszen feltaláltam magam, így következő utazás is be van tervezve annyi különbséggel, hogy most már nem kell összehangolnom a fent élőkkel a szabadságomat. Bevallom vége felé kicsit untam már magam, hiszen már láttam mindent, ellenben a tömeg már zavart, valamint az emberek személyisége is, amely a bunkó és a közönyös stílus között mozgott. Ugyanakkor nem feledkezhetek meg arról sem, hogy sajnálatos módon mozgékonyságomat a séta nem elégítette ki, így már nagyon hiányzott a biciklim. Ellenben az éjszakai szökőkutazás ezt enyhítette.
Múltkor szembe kellett néznem azzal, hogy a költségvetés nem úgy alakult, ahogy terveztem. Így most úgy mentem fel, hogy tisztában voltam vele, hogy mennyibe fognak kerülni a belépők, utazási költségek, élelmiszer, és természetesen céltudatosan az ajándékboltokat céloztam meg. Ennek ellenére is sikerült elcsúsznom ismét, hiszen tudomásomra jutott, hogy a fenti MediaMarkt üzletekben vannak akciós filmek, így hát betértünk nézelődni. Ennek következménye pedig öt darab film lett végül:
Mindegyik darabja 1990 forintba került. Már korábban is úgy voltam vele, hogy a leakciózott Gyűrűk Ura beszerzés gyanús, hiszen a bővített változat nem fért volna el egy hagyományos egyrétegű írható Blu-ray lemezre, így olcsóbban jöttem volna ki, ha megveszem leakciózott 3490 forintért. Azonban csábító volt az 1990 forintos címke, s nem elhanyagolható volt a Titanic felújított változata, valamint a Godzilla, amelyet moziban néztem, s be is volt tervezve a megvásárlása, igaz nem eredeti áron.
Az utolsó napon már nagyon unatkoztam, így aztán előbbi vonattal hazajöttem, hogy aztán a kerékpározásnak, és a filmnézésnek szenteljem a maradék időmet, miközben felkészülök a munkára.
