Műanyag tokban, az Az

Aki kedveli a filmeket, és hajlandó és lehetősége is van arra, hogy ne mozijegyért fizessen, hanem a kedvencek eredeti kiadásaira, az mindenképpen tisztában lehet a hazai DVD és Blu-ray piaccal. Érthető valahol azért, hogy nem az az ország legnagyobb problémája, hogy mi és hogyan jelenik meg idehaza DVD-n és/vagy Blu-ray-en.
Annak idején kicsit “agresszívebben” gyűjtöttem az eredeti kiadványokat, de mióta elköltöztem otthonról már többször is meggondolom mi az, amiért pénzt adok.

Három évvel ezelőtt nekem az It, hatalmas moziélmény volt, méghozzá úgy, hogy tulajdonképpen nem érdekelt, csak meg voltam hívva a filmre. Tetszett is annyira, hogy amikor megjelent, akkor a drágábbik kiadványt vásároltam meg, azaz a fémdobozos változatot. Ugyan a második rész már annyira nem nyerte el a tetszésemet, de úgy voltam vele, hogy mindenképpen szeretném a gyűjteményemben tudni. Sajnálatos módon a fémdobozos változat csak a 4K-s kiadványra volt érvényes idehaza, így tízezer forintot nem akartam adni egy filmért. Így maradt a műanyagdobozos változat.

A kiadvánnyal egyébként semmi probléma nincs, azonban azt gondolom egy ilyen címnél elég undorító dolog, hogy extra tartalomként kizárólag audiokommentár került fel a lemezre.

Az “eredeti” trilógia is kékbe borult!

Képregényeket nem nagyon olvastam, de Pókember az egyik kedvenc karakterem. Az eredeti trilógia is tetszett, s az újraindított változat is bejött, habár csak a második részig jutott. A legutóbbi két film számomra kritikán aluli lévén ezt az univerzumépítést nekem nem veszi be a gyomrom. Főleg, ha megnézzük, hogy több filmet meg kell néznem, ha annak az egynek a történetszálával tisztában akarok lenni.
Szó, mi szó, el is engedtem ezt. S a decemberi akciónak köszönhetően sikeresen megvásárolt a The amazing széria második részét eredeti kiadványban. Mivel az 1990 forintos ár kecsegtető volt, így az eredeti trilógia mindhárom részét magamévá tettem a mai napon.

Bukott birodalom

Annak idején eléggé belekezdtem az eredeti blu-ray lemezek gyűjtősébe, lévén akkor ezt találtam akkor a legjobb hobbinak, ha már a négy fal közti tevékenységet kell űzni. Azonban idővel ez megváltozott, lévén eldöntöttem, hogy másik városba való költözéssel sokkal jobban kijönnék anyagilag, ezáltal nem csak spórolni tudnék, és félretenni, de még mellette programot is tudnék szervezni, valamint olyan költségeket is bevállalhatok, amelyet addig nem tehettem volna meg. Tehát anélkül, hogy ne nulláztam volna magam. Persze egyelőre a félretevés nagyon nem működik, hiszen a nyár folyamán volt egy hét, amely kiesett nekem, továbbá a régi kollégákat felinvitáltam, s mivel keresetem már szinte kétszerese az övéknek, így aztán egy pár plusz költséget bevállaltam.
Amikor elindultam otthonról úgy döntöttem, hogy az eredeti filmek megvásárlását félre teszem még konkrétan ki nem alakul egy biztosabb létkép számomra, addig pedig bőven egyszerű, ha minél kevesebb fizikai dologgal rendelkezem. Amit pedig eddig megvásároltam megfér otthon. Azonban nem bírtam a kísértéssel, így a mai napon végül megszereztem fémes kiadásban a Jurassic World: Fallen Kingdom-ot, csak úgy, mint elődjét.

Fallen Kingdom is elegánsan érkezik!

Ugyan a filmért teljesen nem voltam oda, s inkább középszerűnek mondanám, de ennek ellenére úgy döntöttem, hogy mindenképpen a vásárlás mellett fogom letenni a voksomat. Annak ellenére, hogy kint lassan már egy hónapja kapható, idehaza is beúszni látszik végre. Ráadásul több változatban. Hogy melyikre teszem a voksomat nem tudom, de az elődöt fémes kiadásban vettem meg a számomra botrányosan rossz műanyagtokos kiadása borítója miatt. Ami most is rémes lett. 

Tovább folytatódik a “kékülés”!

Megfogadtam már egy párszor, hogy okosabban bánok a pénzzel, amennyiben akciós filmekről van szó. S ténylegesen csak azt veszem meg, amit később többször is elő fogok venni. Azonban ebben a hónapban is sikerült ismét a pénztárcámba nyúlni filmvásárlás terén. Első körben jött az Anakonda, ami önmagában véve eléggé low-budget film, azonban gyermekkorom egyik meghatározó alkotása. Elsősorban az emlékek azok, amelyek miatt felértékelődött az egyébként egyszer nézhető minősége. Ugyanis tisztán emlékszem, amikor a TV2 beharangozta, hogy mennyire izgatott volt az osztály, s másnap erről a filmről beszéltünk.
Természetesen 1990 forintos árcédula nem volt sok érte, azonban számolnom kellett vele, hogy többe fog kerülni ez nekem, hiszen szállítási költség 1990 forintra majdnem 1500 forint. Így aztán csökkentve a szállítási díjat (ami remek vásárlásra ösztönzés) megrendeltem mellé a Schindler listáját is.

Egy szabadság mind felett!

Idén már nagyon vártam azt, hogy kijöjjön végre a tavasz. Egyrészről év elején már nagyon untam a telet, másrészről pedig elterveztem, hogy tavasztól bizony aktívan szeretnék visszatérni a kedvenc sportomhoz, amit hobbi szinten űzik. Ez nem más volt, mint a bicajozás, amelynek eredményeképp megvásároltam egy komolyabb kerékpárt még március végén. Szerencsére hamar jóra fordult az idő, így már áprilisban is komolyabban igénybe vehettem az új kedvencet. Azonban tény, hogy sajnos csak három hétig tartott a tavasz, mert utána jöttek a meleg délutánok, amikor az ember inkább azt hinné, hogy június van, mint sem május eleje.
Tavaly év elején megszületett a döntés, mely szerint ideje lenne felnézni a fővárosba. Az tény, hogy nagyon sok mindent nem láttam belőle akkor még, így hát minden egyes alkalomnál fenntartottam az esélyt, hogy hátha akad egy valóban korrekt és normális ismerős, akinél lehet pár napig lógni, miközben megismerem a fővárost. Ez sajnos az elmúlt években nem nagyon jött össze, de ez megtörni látszódott tavaly nyáron, amikor is elfogadtam, hogy a szeptemberi hónapban hajlandó leszek több napot fenntölteni egyhuzamban. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ez meg is történt, s természetesen akkor ismét fel lett ajánlva, hogy legközelebb is szívesen fogadnak. Egyrészről remek programokat találtam ki akkori napokra, valamint a többek felé bebizonyosodott, hogy amennyiben rólam van szó, akkor az ott alvás, illetve vendéglátás szempontjából nem vagyok problémás. 

Fentiekből fakadóan már év elején megszületett a terv, mely szerint az egyik szabadságomat össze kellene kötni valamelyik ünneppel, s akkor ismét felmehetnék, hiszen továbbra is volt olyan pontja a fővárosnak, ahová nem jutottam el. Ugyan a húsvét kiesett, így végül a pünkösd volt az, ami nyerőnek tűnt, hiszen még plusz pihenőnapnak köszönhetően majdnem két hétnyi nap állt rendelkezésemre, amelyből hét napot töltöttem most fent. Most végül elmondhatom, hogy ténylegesen mindent láttam.
Az egyértelmű volt, hogy a szabadságom elején utazok fel, s úgy jövök vissza, hogy legalább négy napom legyen még itthon. Ez így is történt. Idén továbbra is betervezett útvonal volt, mint az állatkert, ami némileg azért picit untatott, azonban másodjára is ugyanolyan szép volt a Tropicarium, mint tavaly elsőre. 

Fentiek mellett persze az is fontos volt, hogy picit éjszakai is tudjak mászkálni, hiszen a főváros éjszakai fényekben való pompázása is nagyon gyönyörű tud lenni. Ismerve a magyar munkaerő piacot, valamint a magyar munkáltatókat és a munkahelyi körülményeket sajnos egész hétnyi szabadságot egyik budapesti ismerősöm sem tudott intézni, így végül kénytelen voltam önálló programot szervezni magamnak. Idehaza ezzel nincs gond, hiszen ismerem a várost, s a környező településeket, viszont egy idegen városban ez már kicsit necces volt. Azonban ez nem törte le a kedvemet, s a telefonom térképét használva kezdtem el a környéken bolyongani. Ugyan kezdetben csak gyalogosként mertem közlekedni, így jutottam el éjszaka ismét pár helyre, ahonnan tényleg elég jó képeket lehetett készíteni. 

Mindezek mellett továbbra is akadtak olyan pontjai a városnak, ahová nem jutottam el még szeptemberben. Ilyen volt példának okáért a libegő, és a közvetlen környezete, amelyet egyébként nagyon szépnek találtam. Lévén természetimádóként azok a területek jöttek be, amelyek “zöldek”. Sajnálatos módon én is megtapasztaltam, hogy milyen zajos és büdös a főváros, így folytonos problémát képezte a reggeli korán kelés, hiszen a zajtól nem tudtam aludni. Emellett persze az sem elhanyagolható, hogy némileg küszködtem allergia tünetektől, melyekre a többiektől azt a választ kaptam, hogy minden bizonnyal nem vagyok hozzászokva a fővárosi szennyezett levegőhöz. Amit igaznak véltem, hiszen ahogyan zöld terepre értem máris nem kellett tüsszenteni, továbbá normálisan tudtam levegőt venni. Nem mintha fulladoztam volna, de kellemetlennek, kellemetlen volt.
Ahogyan fentebb írtam sajnos “idegenvezetőt” nem találtam, így az utolsó napokban kénytelen voltam a programokat úgy szervezni, hogy az adott helyszínre egyedül kellett eljutnom. A telefonomra töltött applikáció szerencsére segített, így már a hét vége felé bátran mertem találkozókat szervezni, valamint kiszemelni pár dolgot újra megnézésre, hiszen a tömegközlekedést minden akadály nélkül tudtam használni. Ennek (is) volt köszönhető, hogy este ki tudtam menni a Margit-szigetre, ahol megcsodálhattam milyen is a szökőkút éjszaka. Természetesen a telefonom tárhelyét “gyönyörűen” sikerült felhasználnom, hiszen a hazautazásom előtt egy nappal már alkalmazásokat, zenéket kellett törölnöm, hiszen nagyjából 15 gigányi fénykép és videó kapott helyett a készülékemen. 

Ezt nem is nagyon bántam, hiszen remek fényképek születtek a fenntartózkodásom alatt úgy, hogy közben jó pár dolgot már korábban megörökítettem, továbbá láttam újdonságokat is. Mindenképpen pozitívnak mondanám el a fenntöltött időt, hiszen innentől kezdve számomra nem idegen a főváros, így akár egy napra is feltudok utazni úgy, hogy nincs szükségem arra, hogy valaki kalauzoljon közben, főleg a tömegközlekedést illetően. Valamint a program találással sem volt probléma, hiszen feltaláltam magam, így következő utazás is be van tervezve annyi különbséggel, hogy most már nem kell összehangolnom a fent élőkkel a szabadságomat. Bevallom vége felé kicsit untam már magam, hiszen már láttam mindent, ellenben a tömeg már zavart, valamint az emberek személyisége is, amely a bunkó és a közönyös stílus között mozgott. Ugyanakkor nem feledkezhetek meg arról sem, hogy sajnálatos módon mozgékonyságomat a séta nem elégítette ki, így már nagyon hiányzott a biciklim. Ellenben az éjszakai szökőkutazás ezt enyhítette. 

Múltkor szembe kellett néznem azzal, hogy a költségvetés nem úgy alakult, ahogy terveztem. Így most úgy mentem fel, hogy tisztában voltam vele, hogy mennyibe fognak kerülni a belépők, utazási költségek, élelmiszer, és természetesen céltudatosan az ajándékboltokat céloztam meg. Ennek ellenére is sikerült elcsúsznom ismét, hiszen tudomásomra jutott, hogy a fenti MediaMarkt üzletekben vannak akciós filmek, így hát betértünk nézelődni. Ennek következménye pedig öt darab film lett végül: 

Mindegyik darabja 1990 forintba került. Már korábban is úgy voltam vele, hogy a leakciózott Gyűrűk Ura beszerzés gyanús, hiszen a bővített változat nem fért volna el egy hagyományos egyrétegű írható Blu-ray lemezre, így olcsóbban jöttem volna ki, ha megveszem leakciózott 3490 forintért. Azonban csábító volt az 1990 forintos címke, s nem elhanyagolható volt a Titanic felújított változata, valamint a Godzillaamelyet moziban néztem, s be is volt tervezve a megvásárlása, igaz nem eredeti áron. 

Az utolsó napon már nagyon unatkoztam, így aztán előbbi vonattal hazajöttem, hogy aztán a kerékpározásnak, és a filmnézésnek szenteljem a maradék időmet, miközben felkészülök a munkára.

Az “éhezés” a végéhez közeledik

Többször értekeztem már a blogon belül, hogy amennyiben egy film nagyon megtetszik, vagy éppen kap egy kedvező árcédulát, akkor azt minden bizonnyal megvásárolom Blu-ray formátumban. Amikor kiléptem a munka világába, akkor első döntésem volt egy TV beszerzése ahhoz, hogy megfelelően tudjam élvezni a HD tartalmakat. Mivel ezeknek méretük alapból is nagy, így archiválásra kizárólag írható Blu-ray lemezt tudok használni, melynek kereskedelmi ára – amennyiben csak egy vagy kettő szükséges – 1500-1600 forint. Így sokszor jobb döntés ráfizetni pár száz forintot és megvásárolni az adott filmet eredeti korongon.
Így jártam a The Hunger Games esetében is, ahol annyira csábító volt az 1999 forintos árcédula, hogy végül megvásároltam az első részt, majd pedig nem sokkal később a második részt is. Ha már lúd, akkor legyen kövér, s mivel az utolsó két rész is ezt az árcímkét viseli úgy döntöttem, hogy azokat is magamévá teszem. Azonban csak az utolsó előtti rész volt már elérhető. 

Természetesen a teljes sorozatra törekszem, így bevállaltam azt a 600 forintos szállítási költséget, s az utolsó részt is berendeltem. 

Folytatódik az “éhezés”

Épp két nappal ezelőtt értekeztem arról, hogy sokszor sokkal jobban jövök ki anyagilag, ha az adott filmet megvásárolom eredeti kópián akciósan, mint hogy veszek egy írható Blu-ray lemezt. Mai napon ismét tettem egy sétát unalmamban a kedvenc műszaki boltban (MediaMarkt, ugyebár), ahol az 1990 forintos árcédula roppant vonzónak tűnt:

Ismét meglesz az esti program. Az utolsó két rész is ugyanennyibe került, de annak megvásárlásával várok a következő havi fizetésig, hogy akkor teljes legyen a széria.

Indul az “éhezés” eredeti kópián is!

Aki ismer, illetve olvassa eme blog bejegyzéseit az tudhatja, hogy nagy filmrajongó vagyok. Azonban az igaz, hogy mostanság kevés új film az, ami megtud fogni olyannyira, hogy többnézős legyen nálam. Amennyiben mégis az lesz onnantól kezdve az újranézési faktortól függ, hogy az adott alkotásra igényt tartok-e eredeti kópián.
Természetesen itt is eldől, hogy a forgalomba kerülés mely szakaszában vásárolom meg. Vannak azonnal megvásárlósak, és vannak, melyeket később egy akció keretén belül veszek meg. Azért fontos a kifogástalan minőség, így munkába állásom első célja egy Full HD felbontású TV volt, lévén a tartalmakat is ilyen minőségben voltak meg nekem. Minőség függvénye az adott tartalom mérete, így nálam a DVD, mint adathordó kiesett, helyette viszont jött a Blu-ray, amihez Blu-ray írót is beszereztem.

A mai nap ismét utamba ejtettem a kedvenc műszaki áruházamat, ahol a cél üres adathordó vásárlása. Annak idején kellemes meglepetés volt a The Hunger Games, amelyet kétszer néztem meg, s jelen pillanatban is kiírásra várt, ebből fakadóan úgy döntöttem, hogy itt lenne az ideje, hogy harmadszor is megtekintsem. Ekkor viszont szembefutottam azzal, hogy egy írható Blu-ray 1500 forint értékben vásárolható meg, addig a film akciósan 1900 forint. Így végül az eredeti kópia mellett döntöttem.

A mai nap egyértelműen filmes este lesz, s figyelni fogom, hogy valahol feltűnik-e a második rész.

Fémesen is remek!

Ha egy film megtetszik, akkor hajlandó vagyok arra, hogy azt megvásároljam eredeti adathordozón, amennyiben az elérhető, valamint megfelelő árcímkével rendelkezik. Ehhez viszont tényleg nagyon jónak kell lennie, másfelől pedig valóban elérhetőnek is kell lennie az adott formátumon.
Ilyen volt az Az, ami nagyon tetszett, ámbár nem moziban terveztem megnézni, de mégis az lett a vége. Először a fémtokot rendeltem be, majd utána váltottam az ár és a szállítási költség miatt a műanyag dobozosra. Azonban már az online megjelenés előtt kapható volt, és a megjelenés napján is csúszott, így végül a helyi MediaMarkt-ba mentem, ahol volt belőle kemény egy darab. Ráadásul a fémdobozosból, így végül ő rá esett a döntésem. 

A megtekintést hétvégére tervezem a munka miatt elsősorban. 

“Kékség” mindenhol!

Ha már megvettem életem első Blu-ray lejátszóját, akkor azonnal el is kezdtem a filmeket újranézni, valamint nézni az akciókat, és a még be nem gyűjtötteket beszerezni.
Jövő héten mindenképpen megérkezik a fizetés, így hát a héten már meg is vásároltam a legújabb Majmok bolygóját: 

Valamint rögtön le is adtam a fémdobozos Jumanji-ra a rendelést. Nem csak azért mert 1200 forinttal olcsóbb (!!) mint a hagyományos dobozos, hanem mert piszok stílusos a képek alapján: