Életmódváltás (?)

Az én munkahelyemre nagyjából az jellemző, hogy sokan vagyunk, de valahol mégsem elegen. Abban a szakmában, amelyet sikerült kitanulnom, továbbá sikerült el is helyezkednem benne sajnos ez jellemző. Papíron látszik, hogy a létszám elég, sőt talán többen is vagyunk 1-2 fővel, ami teljesen pozitív az előző munkahelyemhez képest, ahol tulajdonképpen már az elején két, majd későbbiekben már négy (!) ember munkáját kellett végeznem úgy, hogy közben állandó volt a stressz. Szerencsére a tavalyi munkahely váltás szerencsés volt úgy, így aztán két olyan dolog is teljesült, amire korábban vágytam. Az egyik a beosztásbeli rendszer, tehát nem össze-vissza, hogy ne tudjam magam kialudni. Hiába mondják sokan, hogy évekig dolgoztak váltott műszakban, de nekem azért senki ne akarja bemesélni, hogy a test idővel nem bosszulja meg, hogy a váltott műszak nem hetente, hanem naponta változik. Mindezek mellett pedig ott volt a stressz, ami részemről minimálisra csökkent.
A tavalyi évemmel kapcsolatban viszont azt kell elmondanom, hogy sajnos nem volt túl jó. Két évvel ezelőtti évértékelőmben már pedzegettem a dolgot, hogy bizony kezdek a lustulás és ezzel egyetemben az eltunyulás szintjére lépni. Ezt tulajdonképpen azzal sikerült elérnem akkor, hogy a munkahelyi stressz szépen eljuttatott arra a szintre, hogy itthonról akkor mozdultam ki, amikor programom, vagy találkozóm volt, illetve dolgom akadt.
Egészen kiskoromtól kezdve mozgásigényes voltam, így a legörömtelibb mozgásigényem kielégítésére szolgáló sport nálam a bicajozás lett. Talán ennek is köszönhettem, hogy olykor túlzásba vitt zabálások, s töménytelen nassolások miatt soha nem értem el azt a súlyt, ahol már kövérnek mondhattak volna az emberek. Bár tény, hogy azért a testalkatommal soha nem voltam teljesen kibékülve. 

Ennek egyik oka leginkább az volt, hogy minden testsúly feleslegem a többi férfihez hasonlóan bizony deréktájon jelent meg. Persze ez még soha nem volt kritikus, hiszen nem hordok szűk pólókat, így ezt a “probléma” csak akkor volt látható mindenki számára, ha éppenséggel lekerült rólam a ruha. Annak ellenére, hogy pánikolni korántsem volt okom, de azért két évvel ezelőtt minden elolvasva úgy döntöttem, hogy a rossz szokásokat mellőzve étrendet váltok, s visszahozom a mozgást az életembe. Ennek köszönhető volt, hogy nagyjából másfél hónap alatt majdnem 13 kilót fogytam, amellyel nem olyan eredményt értem el, mint vártam. Így aztán egy enyhe pocakom továbbra is maradt, ellenben az arcomról a fényképemen mindenki nagyjából 40 kilósnak gondolt.

Tavaly ismét elért egy olyan hullám, amelynek köszönhetően az egész évemet beárnyékolta, s természetesen ismét szögre akasztottam a drótszamaramat, s szépen ugyanazokat a rossz szokásokat elővettem, amelynek köszönhetően a teljesen leadott testsúlyom ismét visszatért. Ez egyre inkább elkezdett ismét zavarni, ezért nagyjából két hete ismét eldöntöttem, hogy ismét életmódot váltok, de megpróbálok némileg csiszolni a két évvel ezelőtti megvalósításhoz. Az első mindenképpen a mindent csak mértékkel, és megfelelő napszakban. Továbbá egyfajta középutat találni.
Az első mindenképpen a változatos étrend, amelyben ugyanúgy helyet kapnak majd a hizlaló ételek, csak kisebb mennyiségben, és megfelelő napszakban. Mindezek mellett pedig megőrizni férfias arcomat és megjelenésemet úgy, hogy nagyjából 70 kg-nál kevesebb testsúlyom ne legyen. Ezzel elfogadva, hogy a has mindig problémás terület lesz, de nem mindegy, hogy úgy nézek ki, mint egy jóllakott óvodás egy kis pocakkal, vagy mint egy elhízott férfi, aki a saját nemi szervét se látja. Ebből fakadóan a héten azonnal nekilendültem ennek a dolognak erősebben úgy, hogy már korábban is próbáltam. Ennek eredménye az lett, hogy kis sétálásokból, kerékpározásokból szépen elkezdtem hosszabb távokat beiktatni. Ennek eredménye lett, hogy jelenleg 17,98 km volt a legtöbb, amit letekertem, amit naponta akarok majd növelni +1 km-rel, ami szerencsére vállalhatónak tűnik jelenlegi munkahelyem mellett. Ennek köszönhetően persze ismét elkezdtem fotózgatni. 

A nyárból már sajnos már nem sok van, de igyekszem a fennmaradó időt kihasználni úgy, hogy azért mindenre jusson. Főleg úgy, hogy sorozatok, és filmek terén ismét sikerült jelentősen elmaradnom, mert ugyan voltak programjaim, de általában a zenehallgatás volt a mérvadó. Ezt szépen bicajozás közben is lehet majd űzni, így a kedvenc zenéimet hallgatva. Mint ahogyan fentebb írtam a személyzet létszáma jó, viszont ez magával hozott valamit: a szabadságolás problémáját. Mivel konkrétan nem volt tervem az idei évre, így szépen sikerült május közepén, és június elején gyorsan kaptam 1-1 hét szabadságot, mely magával hozta, hogy végül csak szeptemberben tudjak elmenni ismét.  Így aztán egész nyárra sikerült munkával behavazódnom annyira, hogy ez eltelt egy hónapban tulajdonképpen a betervezett dolgokkal nem is haladtam. 

Ugyan még terveztem némi lazulást ezen a héten, de mivel vasárnapra amúgy is esőt mondanak úgy döntöttem, hogy szépen felzárkózok a sorozatokkal, valamint a megnézésre kijelölt filmekkel. Mellette pedig irány némi bicajozás, mert minden bizonnyal némi valódi testmozgás után kellemesebb élmény lesz leülni a képernyő elé. Mindezek mellett pedig felkészülök a szeptemberre, ugyanis amennyiben minden jól megy, akkor több napos program lesz a fővárosba való felutazás. 

“Túrázás” hobbi szinten!

A hideget nehezen viselem, illetve az ehhez tartozó “nyakig beöltözöm, mert szétfagyok” érzést. Ennek ellenére azonban szeretem a telet, mert amennyiben hóesés is társul hozzá elég szép szokott lenni látványban. Főleg akkor, ha a közeli ligetbe, vagy a városon kívül füves, tavas, fás részre is kijutok. Ámbár mivel városban élek, így gyalog azért messze van, s ezért ezekről készült képek száma majdnem a nullához konvergál.
Mint ahogyan többször leírtam a legjobban a köztes évszakokat szeretem, mert ez az a fajta időjárás, ami tényleg kedvez arra, hogy az ember a nap bármely szakában átlagosan felöltözhessen, s bármilyen – strandolást kihagyva – programot tudjon csinálni anélkül, hogy azt érezné, hogy még legalább két adag ruha kelljen rá, hogy ne fagyjon szét, továbbá ne akarjon közelébe egy disznóölő kést, amivel a húst is lehúzhatja magáról, hogy ne izzadjon, mint egy ló. A téli időszakban elsősorban a munka miatt kicsit ellustultam, s a hideg idő sem gerjesztett arra, hogy fogjam magam és csak sétáljak egyet. Ennek meg is lett a hatása, hiszen a két évvel ezelőtti étrend változtatást elhagyva, s visszatérve a régihez ismét sikerült arra a súlyra visszahíznom, amiből bő tizenkét kilót leadtam. Szerencsére még kövér nem vagyok, itt-ott zsírpárna, mely átlagos ruhában még mindig elrejthető számomra úgy, hogy felesleg mentesnek hisznek.

Az elmúlt hónapokban azért ez jelentősen zavart, de azzal tisztában voltam, hogy hiába változtatok az étkezési szokásaimon ismét, ha mozgás csak a munkahelyre illetve a hazasétálásra, továbbá a “bandázás” (ami részemről beszélgetést tartalmaz, és nem drogozást, ivást félreértések elkerülése miatt) sem segítette a mozgást.
A testépítésre senki nem tudna rávenni, de van egy dolog, amit iszonyatosan szeretek: bicajozni. Emlékszem milyen volt, amikor a másik városba jártam dolgozni, s pénz híján bicajjal mentem, s a napi 40-45 km meg sem kottyant nekem. Így úgy döntöttem, hogy annak ellenére, hogy megyeszékhelyen élek körülöttünk nagyon sok szép kisebb város van, aminek vannak élővíz csatornái, folyói, erdei. Így zenével a fülemben, valamint az Endomondo applikációval a zsebemben láthatom, hogy mit tudok teljesíteni. Így két nappal ezelőtt meg is volt az első eredményem.
Nyilván a kalória, illetve a hidratáció nem mérvadó, hiszen nem rendelkezek (és nem is fogok) semmilyen biciklire szerelhető “okos” mobiltelefon kiegészítő, amely mérné, hogy milyen sebességen használom a kerékpárt, s mennyi vizet fogyasztok.

Majdnem két és fél órát elbicajoztam. Igaz, közben megálltam fényképezgetni, s persze hazafelé bele kellett futnom volt kollégába is, így ebből az időből jóformán háromnegyed óra levonható, amit nem bicajon ülve, s azzal haladva töltöttem.

A “vasparipa” felébredése

Mindig komoly gondban vagyok, amikor megkérdezik, hogy melyik évszakot is szeretem a legjobban. Ilyenkor egy másodperc alatt rögtön ezernyi kép jelenik meg előttem. Többek között milyen az, amikor a majdnem harminc fokos melegben belevetem magam a strand vizébe, vagy amikor a harmadik pulóvert veszem fel, hogy meg ne fagyjak, miközben a hóban lépkedek.
Azonban mindig azt mondom, hogy a köztes évszakok a kedvenceim még akkor is, ha a szívemhez a nyár, s a tél áll legközelebb. Sajnos mostanság igazi nyár nincs, helyette van forróság, amiben meg lehet dögleni. Fátyolos fehérben pompázó tél helyett pedig van valami enyhe latyakos “izé”. Ellenben a köztes évszakok a kedvenceim, mert ilyenkor nem fagy halálra az ember, de nem is sül meg elevenen. Így hát nagyon örültem, amikor ezen a héten végre a hőmérő hőfoka elérte a húsz fokot. Azon nyomban előkaptam a bicajomat, és megtettem az első számomra hivatalos bringázást, s bízom benne, hogy az elkövetkezendő hetekben ezt többször megtehetem. Amennyi bizonyos, hogy már a növények is jelzik, hogy bizony itt nem nagyon kell félni attól, hogy rosszabbra fordul az idő.

A hónap eleji megfázásból sikeresen kijöttem, habár nem volt egyszerű, lévén betegen mentem, ami meg is hozta a következményét. Mivel növekedett a fizetés, s ezáltal az órabér is, így már két napos hiányzás is majdnem mínusz tízezret jelent a fizetésből, így én két nap után úgy döntöttem, hogy a következő héten bemegyek. Nem nagyon volt jó döntés, mert éreztem az enyhe lázat, illetve a köhögés, és az orrfújás sem volt túl kellemes, de szerencsére nem estem vissza, s bízom benne, hogy a személyes “statisztikámat” alapul véve jó pár hónapig ez a fajta nyavalya el fog kerülni.
Ahogyan megjött a jó idő egyre inkább érzem azt, hogy nem nagyon akaródzik itthon ülni. Sajnos ez a hétköznapokban a legrosszabb dolog, amikor tisztában vagyok azzal, hogy a munka miatt nem igazán lesz programom miután lehúztam a műszakomat. Ez legjobban a délutános beosztásokra jellemző, mert sajnos mire hazaérek a többség már otthon készülődik a vacsorához, s a lefekvéshez. Azonban eldöntöttem, hogy kicsit felturbózva a bringámat munka után jó pár kilométert magam mögött hagyok ahhoz, hogy este ne eléggé fáradt legyek ahhoz, hogy ne hajnalig legyek fent. A fizetést nagyon várom, mert most a cafetéria átszervezés miatt három havi összegnek megfelelő bónuszt kapunk, ami mindenképpen jó dolog részemről a kiadásaim, s a számlám állapotának szemszögéből. Így aztán májustól indulhat a spórolás, hogy aztán a korábban kiszemelt dolgokat megvehessem. Amennyiben semmi nem jön közbe, természetesen.

A szabadság emlékére…

Múlt héten egy bejegyzés született arról, hogy megkezdődött a szabadságom. Ami első körben egyfajta helyzetjelentés is volt, illetve egy bejegyzés is volt, mely tartalmazta, hogy mit is kívánok csinálni. Ugyan van egyetlen egy napom még hátra, de nagy valamit egyébként sem tudnék csinálni rajta, így végül úgy döntöttem, hogy a mai napon kieresztem a virtuális kibertérbe eme bejegyzést, mely összegzi, hogy hogyan is telt a szabadságom.
Első körben mindenképp fontos megemlítenem, hogy júliust gyakorlatilag úgy dolgoztam végig, hogy a végén már a belemet is magam után húztam. Főleg azért, mert az alap felállás mellett még bevállaltam túlórákat is. Múlt hét elején kezdődött a szabadságom, s csak három nappal később kaptam végül is meg a fizetésem. Ezt már jó előre tudtam, így már júliusban elkezdtem spórolni, s ennek eredménye volt, hogy rögtön első nap már ki is tudtam menni a strandra. Ha őszinte akarok lenni, akkor eléggé türelmetlen voltam, ami nem hozta meg a várt eredményt szórakozás tekintetében. Az első szabadnapomat megelőző munkanapomon túlóráztam, így nem voltam túlságosan kipihent a megkezdett szabadnapomon annak ellenére, hogy legalább 14 órát aludtam egy huzamban. Viszont az idő jó volt, szinte forrt a talaj a forróságtól, s nekem pedig nem sok kedvem volt ahhoz, hogy azt várjam ki mikor ér rá. Főleg azért, mert nem volt kedvem kiadni majdnem két ezer forintot azért, hogy kint üljek beszélgetve a parton. Hiszen nekem a strandolás arról szól, hogy csak akkor hagyom el a medencét, ha egy másikba akarok menni, vagy pedig éhes, szomjas vagyok, illetve a mellékhelyiséget kell meglátogatnom. Spórolás tekintetében is jól jött eme hozzáállásom, így végül egyedül kimentem. Ami nem a legjobb ötlet volt, mert egy órányi pancsolás után iszonyatosan fáradt lettem, s úgy éreztem, hogy minden energiám elhagyott. Mindezek mellett nagyon jól telt a nap, mert a harmadik órában éreztem, hogy amint hozzáér a kezem a vállamhoz fáj. Így végül a nap hátralévő része azzal telt, hogy kenegettem a leégett vállam.

Az év eleji nagy PC Upgrade, illetve az ehhez hozzátartozó alaplap tönkretétel tisztítással mely plusz költséget eredményezett, valamint ehhez még hozzá társuló telefon csere lehetővé tette, hogy a szórakozásra szánt anyagi rész igencsak csekély legyen ezen a nyáron. Persze szerencsésebb voltam, mint tavaly, de ennek ellenére azért mindenképp bevállaltam jó pár túlórát azért, hogy ne kelljen itthon ülnöm. Na már most hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy ha kell valami inkább összehúzom a nadrágszíjat, s valahol spórolok, mint az, hogy orrba-szájba túlórázzak, hogy aztán ne legyek rendesen megfizetve. Ugyanis most is ez történt. Ami roppantul bosszant, mert hiába van elszámolva, ha az elszámoláson nem nagyon tudok elmenni. Így hozzávetőleg olyan 13 ezerrel kaptam kevesebbet, mint amennyire számoltam.
A kezdeti sokkból azért feléledtem, s igyekeztem hasznosan eltölteni a szabadidőmet. Mivel napközbeni kószálás csak muszájból volt sokszor, így az estét választottam arra, hogy a csavargás megtörténhessen. Persze ilyenkor hatalmas nagy szellőztetés volt a szobámban, ami többnyire semmit nem ért. Ennek ellenére azért próbálkoztam. Persze annak “örültem”, hogy rajtam kívül senki nem volt szabadságon, így nagyon tervezni mással sem tudtam. Ami volt, azt pedig többnyire az alkalom szülte. Ennek köszönhetően elhatároztam, hogy nem fogok egész nap itthon dögleni. Mindegyik szomszéd településre van már bicikli út, s mivel kedvenc sportom eme tevékenység, így miden este megragadtam a lehetőséget, hogy valahová átbicajozzak. Persze előfordult, hogy nem volt elég, aztán még lógtam a városban. A telefonom alkalmazásával mértem a “pályafutásomat”:

Screenshot_2015-08-11-21-15-32Sikerült is a napi mozgásigényemet elérnem, így nagyon is örültem neki, hogy már a harmadik nap sikerült visszarázódnom ebbe az “életmódba”, s ha már eljött a hat óra már bizsergett a lábam annyira mehetnékem volt.
A napégés miatt kénytelen voltam jó pár napot a szobámban tölteni úgy, hogy napra nem is nagyon mehettem, s napközben pedig a bőrápoló szerek hatását élvezni. Ahogyan terveztem is végül végére értem a Tomb Raider 3-nak, habár bevallom a közepén már úgy éreztem, hogy ketté fogom törni a klaviatúrát. Elhiszem, hogy egyeseknek annak idején egyfajta orgazmus volt, hogy ennyire nehéz, de nekem nem. Főleg azért, mert tudtam, hogy egy pályát mindenképpen teljesítenem kell, mert ha félbehagyom, akkor nem biztos, hogy másnap emlékezni fogok arra, hogy mit is csináltam az adott szinten. Így aztán nagyon “örültem”, amikor másfél órákat bolyongtam egy egyébként húsz perc alatt is teljesíthető szinten. Mindezek mellett azonnal neki is ültem a kiegészítő részének, ami viszont olyan könnyedséget hozott magával a fő résszel szemben, hogy egy délután alatt magamévá tettem. Persze a fő rész statisztikáját meg is őriztem (ami minden bizonnyal kétszer ennyi időt ölel fel, ha az elhalálozásokat, s az újratöltéseket is figyelembe veszem).

tr

Mindezek mellett törekedtem arra, hogy egy kicsit se punyadjak be, így természetesen az összes filmes hiányosságomat sikerült pótolnom. Persze soknak végül a törlés lett a végzete mielőtt megtekintettem volna, mert úgy döntöttem, hogy nem szeretném olyanokra vesztegetni az időmet, ami nem is biztos, hogy lekötne. Sorozatok terén nagyon örültem, hogy végre naprakész lettem a Zoo-val, amivel négy résszel voltam elmaradva, s persze ehhez még csatlakozott az új is. Mindezek mellett kellett valamit, ami kipótolja az időt, hiszen idén nagyon sok szériától elbúcsúztam, így tényleg nem maradt néznivaló a nyárra, mert mindennel naprakész lettem már májusban. Így végül egy véletlenül megtalált cikk kapcsán úgy döntöttem, hogy mivel annak idején nagyon szerettem az ER (Vészhelyzet) című sorozatot, amit össze-vissza néztem már iskolás koromban, s végül nem is követtem végül. Így mivel van tizenöt évad, nekem meg pár órám munka végeztével elég lesz, hogy legalább két részt megnézzek naponta. Az első évad végére még nem értem, de jelentősen elhaladtam vele. Bár tény, hogy az elmúlt két napban zenehallgatáson, s csavargáson kívül nem sok mindent csináltam. Természetesen egy második strandolást is sikerült összehoznom.

Igyekeztem az új telefon fényképező funkcióját mindenképp kihasználni, így aztán annyi fényképet nem készítettem tíz év alatt, mint amennyit a szabadságom alatt. Természetesen ebből csak hármat tudok megosztani, ami valóban az internetre való:

0530 0532 0542

Ha hinni lehet az időjárás előrejelzésnek, akkor holnap iszonyatosan nagy viharok várhatóak némi lehűléssel. Aminek nagyon örülök, mert ha az ember nem strandon van, akkor bizony meg tudja ölni ez a nagy hőség. Mivel másnap reggel megyek dolgozni, így holnap első dolgom lesz megreggelizni, aztán ismételten gép elé ülni, s immáron már a negyedik Tomb Raider-rel folytatni a kalandot, amelyt csak egyszer tettem magamévá, de akkor sem teljes egészében. Emellett pedig a maradék időben elkészülök másnapra, illetve a még hátralévő sorozat epizódoknak fogok nekiülni.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tudtam, hogy ennyire gyorsan el fog telni majd a szabadság. De bevallom, azért már valamilyen szinten hiányzott a munka. Főleg azért, mert a szabadidős tevékenységet jobban megbecsülöm, ha mellette van némi kötelező munka, mint így. Bár tény, hogy ez már kellett, hogy egy kicsit fel tudjak töltődni. Mindennek megvan a maga ára. Még ennek is, hogy ennyi szabadnapom volt egyben. Például az, hogy a hátralévő két hétben kizárólag egy napos szabadnapjaim lesznek. Mivel szeptemberben szintén nincs szabadság bírva nem akarok belegondolni, hogy milyen beosztásom lesz.

Akkor most magabiztosan felszállok arra a bizonyos szopórollerre!

Ha keresnem kellene, hogy melyik nyár volt az, ami számomra a legjobban telt el szinte mindenféle malőr nélkül… hát talán az általános iskolás éveim jutnak eszembe. Ugyanis szinte mindegyik nyáron volt valami, ami kesernyés emléket ébresztett bennem. Tény és való, hogy szinte a tavalyi volt az egyik olyan, amelyik eléggé nyomorúságosnak végződött, ugyanis hiába volt munkám, keretesem, s emellett megfelelő mentális, fizikális állapot, ha úgy jöttek az események, hogy minden komolyabb tervem meghiúsult.
Valahogyan pontosan ugyanez jutott eszembe tegnap is. Első körben már jó előre féltem ettől a hónaptól, hiszen a teljesítendő munkaórák száma kissé magasabb volt, mint az átlag. Mindezek mellett pedig bravúrosan sikerült a szabadságom jelenetős részét augusztusra áthelyeznem, melynek köszönhetően az elmúlt három hónapban kizárólag pihenőnappal voltak jelölve azok a napok, melyeket itthon töltöttem. Sok jót nem vártam, ámbár a beosztás kézhezvétele után enyhe sokk ért, hogy függetlenül az anyagi helyzetemtől bizony ebben a hónapban nem sokat fogok házon kívüli szórakozással tölteni.

Ami viszont tény volt számomra, hogy idén is muszáj valamerre kimozdulnom, így a júliusi terv első körben a kecskeméti fórumtalálkozó összehozása, illetve azon való megjelenés, mely jelenlegi percében is megvalósulni látszik. Ám teljesen biztos akkor lesz, ha ténylegesen nem jön közbe semmi, s holnap korán reggel pattyoghatok a buszhoz lelkesen. Mindezek mellett sajnos a pihenőnapjaim száma, elosztása horribilisnak mondható, így nagyjából egy, vagy jó eséllyel két strandot tudok összehozni. Az augusztusi pesti utazás viszont egyelőre labilis, mint a kutya vacsorája, ugyanis ismételten nem sikerült betartanom a vásárlás kapcsán felállított szabályt. Annak ellenére, hogy tavaly milyen esküt tettem tegnapi nap folyamán egy Huawei P8 Lite boldog tulajdonosa lettem.

HUA_P8_lite_white_group_04-41db98f6ed35af9eLegalább egy hetet gondoltam azon, hogy vajon vásároljak-e újabb mobil készüléket. Nyilván eme vásárlás negatívan hatással van arra az összegre, melyet költésre tudnék fordítani. Ámbár tény, hogy egy fokkal jobb helyzetben vagyok, mint tavaly, de hatalmas kételyeim támadtak, s szinte az utolsó pillanatig nem tudtam eldönteni, hogy mit is tegyek. A beosztásom egyébként sem volt valami jó, így eme hónap úszik minden tekintetben, ami már a szórakozást jelenti, hiszen úgy lettek elosztva a napjaim, hogy bizony erősen meg kell gondolnom, hogy mikor hova megyek. Kicsit olyan érzésem van, mint amikor kisiskolás voltam, s délutánra nem tervezhettem komolyabbat, mert korán ágyban kell lenni, márt másnap iskola. Azt gondolom, hogy ezzel elmondtam mindent.
Ha a Fotók kategóriára kattint bárki, akkor leírható rólam, hogy szeretek megörökíteni olyan dolgokat, amely valami szempontból számomra érdekesek. Ehhez viszont az esetek többségében a mobilomat használtam. Sajnálatos módon a tavalyi készülék is csak megütötte azt a szintet, hogy használható legyen ebből a szempontból. Így kellemes meglepetés volt nekem, amikor a készüléket a kezembe fogtam, s csak komoly tesztek, videók után kezdtem el azon gondolkozni, hogy feladom a Sony-ba vetett hitemet. Főleg azért, mert ha valóban számomra elfogadható készüléket keresek hardveres szempontból, az sajnos csak a Z széria lenne, melynek kereskedelmi ára továbbra is százezer felett van bőven. Feltéve, ha normális boltból, s újonnan akarom megvásárolni. Tegnapi nap végül megkaptam a fizetésem, s nagyon gondolkoztam mi legyen. Még pár telefont is megeresztettem, mert tanácstalan voltam. Szinte biztos voltam, hogy ilyen készüléket szeretnék a jelenlegi helyett, így végül logikusan döntöttem: a júliusom szét van barmolva munkanapok és a pihenő napok gusztustalanul aránytalan elosztása miatt, így lényegtelen, hogy egy napon nyolc, vagy tizenkét órát húzok le, hiszen nem nagyon tudnék kimozdulni. Ebből fakadóan túlórákkal nem vesztek el programokat. Másfelől pedig megvoltak a saját egyéni kedvezményeim, kuponjaim, hogy az átlag vásárló mellett legalább tízezer forinttal olcsóbban hozzájussak egy normális üzletben. Ellenben ha megvárom még lemegy az ára (saccolva két-három hónap) lehet GSM boltokra, s online rendelésre lennék szorítkozva. Így lehet szürke importot kapnék szinte semmi garanciális háttérrel. S persze kedvezmények nélkül.

Hosszabb számolgatás után úgy döntöttem, hogy ebben a hónapban tudok vállalni annyi túlórát, hogy augusztusban már ne kelljen fillére kiszámolnom a pénzemet. Augusztusra beírt egy hetes szabadságom miatt pedig abban a hónapban is tudok vállalni plusz órákat, hogy közben nem cseszem szét a nyaram, s töltöm az egész időmet a munkahelyemen, vagy itthon. Szeptemberre pedig ismét tudok további programokat tervezni.
A mai napnak egy részét rászántam a tesztelésre. Persze egy kicsit szoknom kellett a készüléket, mely kétszer jobb hardveres teljesítménnyel rendelkezik, mint az előző. Ámbár tény, hogy ami legjobban megfogott benne (az ár mellett persze, ami nem érte el még így sem a száz ezres tételt) a kamera. Pár képet lőttem vele.

IMG_20150710_142046 IMG_20150710_142136 IMG_20150710_142232

Mivel sem időm, sem energiám nem engedte, így igazából csak itthon tudtam lövöldözni vele. Az igazság az, hogy annak ellenére, hogy páran lehordták a kamerát én meg vagyok vele maximálisan elégedve. Nem tökéletes, de az én igényeimet maradéktalanul kielégíti. Végre van lehetőségem arra, hogy ha valóban egy jó fotót készítek azt ki tudom tenni háttérképnek a számítógépen úgy, hogy ha átváltok valami miatt TV-re, akkor azon a kijelzőn nem virít bele a pofámba az adott kép hibái.

Sajnálatos módon a múlt havi betegeskedésnek, illetve az e havi beosztásnak köszönhetően kimozdulni nagyon nem tudtam sehová, de még itthon sem tudtam elfoglalni magam rendesen időhiány miatt. A hónap elején el tudtam menni a moziba, illetve még pár sorozat premiert be tudtam csekkolni. Játékok terén a helyzet nem rózsás. Egyedül az Uncharted trilógiának ültem neki, ami nagyjából annyi szórakozást jelentett, hogy nagyjából fél órát játszottam az első résszel.
Szorítós lesz ez a nyár, de bízom a legjobbakban. Főleg az augusztusban. Szikla szilárd tervem, hogy ezen a nyáron még kétszer mindenképpen teszek egy kört a strandon.

Vajon ezt a nyaramat is sikerül szétcsesznem?

Amikor elkezdtem dolgozni, akkor egyből megnyílt előttem egy csomó olyan lehetőség a szórakozásra, mely előtte anyagi okok miatt nem volt elérhető számomra, vagy pedig csak minimálisan tudtam belekóstolni adott dolgokba. Örültem is nagyon, hiszen amennyire csak lehet próbálom kiélvezni az életemnek minden adott percét, ha már dolgozom, s van keresetem. Persze nem egy versenyképes pozícióról van szó, így hát azért a nadrágszíjat meg kell szorítani, ha arról van szó.
nathaTavalyi nyár számomra elég visszás lett, s sajnos nagyon rossz élményekkel is zártam szeptemberben. Ugyanis a terveimmel ellentétben szinte semmit nem tudtam összehozni egy lehetséges költözés miatt, mely szinte az utolsó pillanatban meghiúsult, de a hat számjegyű összege miatt jelentősen odavert számomra. Ennek köszönhetően az “ingyenes” kikapcsolódáson kívül kétszer sikerült eljutnom a moziba, s nagyjából ennyi volt.
Idén persze sokkal jobban kívántam ezt megtervezni, ami szintén nem jött össze. De hát mondani szokás, hogy ember tervez…
Első körben megfogadtam, hogy nem lesz itthon ülés. Sajnálatos módon voltam oly balga, hogy a szabadságomat a nyár utolsó hónapjára időzítettem, így hát már a második olyan beosztást kaptam kézhez, melytől az égnek állt a hajam. Sebaj gondoltam, hiszen leegyeztettem, hogy a hónap végi, illetve a hónap eleji szabadnapokat toljuk össze, s majd alkotok valamit itthon. Első körben a megvásárolt Mátrix trilógia került megtekintésre, amely egy pozitív példája volt, hogy hogyan lehet hasznosan eltölteni az időt. Mindeközben észrevétlenül eltelt felettem az idő, így végül úgy döntöttem, hogy teszek egy kört a strandon. Rögtönzött döntés volt, s mivel egyébként is imádok lubickolni úgy döntöttem most egyedül teszem a tiszteletemet a helyi fürdőben, hogy láthassam mennyire lesz rám pozitív hatással. Korábban már ecseteltem, hogy ha egyedüli programnak választom a strandolást, akkor költségileg jobban jövök ki, hiszen csak a belépő árát kell kipengetnem, s nincsenek impulzus ingerek ételek, italok vásárlására, lévén egész időmet a vízben fogom tölteni.

Bevallom ez volt az első eset, hogy egyedül látogattam ki a strandra, de a frusztrációm az első két percben elmúlt. Mikor a lábamat elérte a víz máris jókedvre derültem, s éreztem, hogy akkori esetben jót tett a hirtelen jött ötlet megvalósítása. Nagyjából két és fél órát töltöttem kint, ebből jó, ha negyed órát töltöttem a vízen kívül. Így nem meglepő, hogy iszonyatosan kifáradtam, habár utóbbit leginkább az elmúlt hónapokban felvett lusta szokásaimnak tudtam be. Természetesen a strandolást sem úszhattam meg következmények nélkül. Igaz, hogy most nem égtem le, s nem kaptam napszúrást, de másnap a fülészeten kötöttem ki. Szerencsére megoldódott a hallás problémám hamar, s táppénzes óráim sem keletkeztek.
A munkába való visszazökkenés nem volt túl könnyű, főleg hogy vállaltam be túlórát. De mint minden évben most is eltökéltem, hogy életmód váltásba kezdek főleg azért, hogy bírjam a fizikai megterhelést. Persze nem munka szempontjából, hanem hogy jobban bírjam a kerékpározást, mert észrevehetően ellustultam. Így hát nekiláttam felfedezni a környéket, s igénybe vettem a nemrégiben felfedezett bicikli utakat is.
IMG_20150607_201842

IMG_20150607_201851

IMG_20150607_203804

IMG_20150607_204026

IMG_20150607_204122IMG_20150607_204448

IMG_20150607_204505

IMG_20150607_201854

Mindezek mellett pedig iszonyatosan büszke voltam magamra, hogy milyen eredményt is sikerült elérnem:
Screenshot_2015-06-07-21-35-46[1]

Mindezek mellett persze iszonyatosan rá voltam feszülve arra, hogy a héten bemutatásra kerül a Jurassic World. A szerdai premier előtti vetítésre nem tudtam volna elmenni, lévén egész nap dolgoztam volna, de csütörtökön munka utánra terveztem. Azonban az egészet keresztül húzta az a dolog, hogy egy egész éjszakát töltöttem szinte ébren, lázasan, s másnap kénytelen voltam elmenni az orvoshoz. Még egy héttel ezelőtt azt ecsetelgettem, hogy mennyire is jól vigyázok magamra, hiszen legutoljára tavaly év elején voltam beteg. Pontosabban akkor volt az utolsó megfázásom. Erre most szépen levett a lábamról a nátha. Természetesen másként adtam elő a munkahelyen, hogy ne érje a szó a ház elejét, hogy egy megfázás miatt maradok itthon. Nem örültem neki, hiszen egy zsinórban négy napot itthon kell töltenem, melynek költségeit vagy kispórolom, vagy pedig túlóraként ledolgozom. Tehát vagy nem megyek sehová, ha úgy alakul, vagy pedig bevállalok túlórákat, hogy el tudjak menni valahová. Remek.

Egyelőre könnyek közt, berekedve ülök a gép előtt, s bízom a mielőbbi felépülésben. Noha az orvos szerint feltehetően ott rejtőzött a hiba, hogy magamra állítva a ventilátort aludtam mindig, s innen jöhetett a megfázás.
Amit sikerült elérnem ebben a két napban, hogy a Tomb Raider II végére értem, illetve ismét nekiültem a Desperate Housewives-nak. Bízom abban, hogy ez a négy nap nem fogja érinteni a júliusi terveimet (már, ha az e hónapit eltörölte), s moziba is legrosszabb eshetőség esetén szombatra csúszik. Ámbár meglátom, hogy mennyire is fog majd ez betenni a nyaramnak.

Ráncfelvarrás!

Gyerekként nem nagyon volt arra lehetőségem, hogy sok helyre elmenjek. Így többnyire itthon ültem, s bámultam a TV-t,  ha olyan műsor volt, ami engem igazán érdekelt. Amennyiben jó idő volt, akkor pedig szépen fogtam magam, s elmentem sétálni. Mindezek mellett miután az első számítógép tiszteletét tette nálunk immáron nem volt megállás, s mai napig a függőség minden tünete tapasztalható nálam.
Annak idején is unatkoztam rendesen olykor, de mivel szerettem volna valamilyen szinten megörökíteni az utókornak azt, hogy mi is történik velem, így vezettem naplót. Először csak iskolás füzet volt, majd később bőrkötésű határidő napló az alap. Amit nagyon sajnálok, hogy mivel eléggé személyes dolgok kerültek leírásra bele, így azt fogtam, s megsemmisítettem. Miután internet is lett itthon, s hogy kihasználjam teljes mértékben a tárhelyem kínált lehetőséget elkezdtem sokakhoz hasonlóan én is blogot vezetni. Ennek pedig több, mint öt éve lassan már. Ez nem kis idő semmiképp, s olykor azért visszaolvastam, hogy miket is írtam. Leginkább a “Helyzetjelentés” kategória bejegyzéseiből szemezgettem, melyből azért nekem teljesen lejön, hogy mennyit változtam ez idő alatt, s mennyire is nőttem fel a koromhoz. Mivel egyébként is szerettem szöszmötölni a blogommal (véleményem szerint ezzel sokkal értelmesebben ütöttem el az időmet, mint ha valamelyik kocsma, vagy disco padlóján feküdtem volna hulla részegen), így természetesen mindig törekedtem arra, hogy egyszerű kinézettel rendelkezzen, melyet megtöltök tartalommal. Mindezek mellett pedig igyekeztem, hogy naprakész legyek minden tekintetben. Már régóta tervezgettem, hogy kap egy kis ráncfelvarrást. Mivel nálam elsődleges a tartalom, így mellé egy egyszerű, de mégsem tömegsite-nak kinéző megjelenést szerettem volna. Időm nem volt, azonban a mostani szabadságom lehetővé tette, hogy ennek az elfoglaltságomnak is hódoljak. Jelzem, sikerült. S elégedett is vagyok az eredménnyel.

Ahogyan tavaly, s tavaly előtt is szabadság kivételénél mindenképp úgy döntöttem, hogy majd a nemzeti ünnepkor fogom kivenni. Főleg azért, mert az ünnepnapnak köszönhetően egy nap bónusz lesz, amin egyébként sem kellett volna dolgozni. Így végül sikerült kiszuszakolnom valamivel több, mint egy hét pihenőt, amiből jelen pillanatban öt nap van hátra, sajnos. Részben örülök neki, hogy gyorsan telik, mert olykor azért kicsit unatkozok, de azért próbálom magam elfoglalni. Ugyan mozdultam ki itthonról, s találkoztam másokkal is, de most jelen pillanatban egyedül pihenek. Ezt a döntést azért is hoztam meg, mert munkanapjaimon egyébként is találkozok másokkal, s máshova is szoktam járni, s úgy döntöttem, hogy mivel az anyagi keretem nem teszi lehetővé, hogy kint lógjak a strandon, ezért a hétnek az egyik részét a vizuális szórakozásoknak szentelem, másikat pedig a nagy sétáknak, bicajozásoknak, illetve kutya sétáltatásoknak. Leginkább azért gondoltam így, mert úgy érzem kicsit kell most az, hogy egyedül legyek, hogy mentálisan teljesen ki tudjam pihenni ahelyett, hogy más nyekergését hallgassam. Lehet kicsit önzőnek hangzik, de így érzem.
Ennek kapcsán persze eddig is mindent megtettem, hogy ne unatkozzak. Először is az időjárás ugyan beárnyékolta rendesen az itthonról  való eljövetelt. Azonban már korábban rengeteg letöltött tartalom várt rám, így azoknak hódoltam. Még januárban újítottam be a Playstation 3-at, melyre ugyan szerváltam be olcsón vateráról játékokat, de mindegyik csak egy végigjátszást élt meg a kezem alatt. Ugyan nekiálltam még jó másfél hónappal az Uncharted-nek, melynek a végére is értem, de a második rész is csak váratott magára, s szinte verébléptekkel haladtam csak előre. Mivel kedvem volt, időm volt, így múlt héten végigvittem másodjára is, majd tegnap a harmadik résznek is a végére értem. Ebből fakadóan már régen neki akartam ülni ismét, de holnapi programom feltehetően a The Last Of Us lesz. És minden bizonnyal a betervezett filmek mellett vége is lesz a hetemnek.

Jövő héttel pedig ismét indul a munka, s szinte nem is lesz időm semmire. Részben örülök neki, részben pedig nem. De mindenképp szeretném a héten kipihenni magam, hogy bírjam az iramot a többiekkel szemben. Szeptembert pedig várom, de legjobban a bevállalt túlórák után kapható pénzösszeg miatt.

Vásárolj okosan netről, avagy hogyan NE rontsd el a nyarad!

Ha lehet ilyet mondani, akkor talán kijelenthető, hogy az idei lesz az egyik legnehezebb, s legrosszabb nyár az életemben, ami leginkább anyagilag fog majd megérződni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy olyan nagyon sok mindent terveztem az idei nyárra, de az biztos, hogy azok, amelyekre gondoltam megvalósításban nem fog működni. Nagyon nem. És ezek azok, amelyekhez bizony bele kell nyúlni a zsebbe.
Amit nagyon szerettem volna, hogy minél több időt töltsek a szabadban. Egyértelműen befolyásolta volna a munka is, hisz nem mindegy, hogy hánytól hányig dolgozok, illetve másnap kell-e menni, s még arról sem szabad megfeledkezni, hogy az sem elhanyagolható tényező, hogy mennyi napot is vagyok itthon egyben. Amit mindenképp szerettem volna, hogy havonta többször elmenni a strandra, hisz már az előző bejegyzéseimben is leírtam, hogy mennyire imádom a vizet, s abban lubickolni. Ahogyan megvolt 2012 és 2013 nyarán egyaránt idén sem kihagyható dolog lett volna felutazni Budapestre, s meglátogatni a fővárosi állatkertet. Egyrészről részemről anyagilag nem olyan nagy érvágás, s ugyan egy napért nem kis összeget kell kicsengetni, de eddig még egyszer sem bántam meg, hogy felutaztam. Az már májusban eldőlt, hogy itt költözés lesz. Egyelőre nem volt biztos időpont, most úgy látszik, hogy július 1.-én megváltozik véglegesen a lakcím. Nyilván az új helyet rendben kellett pofozni, így abba is kellett pénzt ölni, s ebből fakadóan azért jelentősen csúsztak a programjaim is. Hősiesen viseltem ezt, hiszen nem csak hogy muszáj volt, hanem a jobb komfortérzet is jelen lenne, vagyis pontosabb lesz a következő lakhelyen. Akadt egy-két olyan kiadás, amelynél azt láttam, hogy ha valóban meglépem, akkor jó pár programomról le kell mondanom, de végül úgy alakult, hogy ezek a terhek végül nem valósultak meg, s másfajta járható utat találtunk. Abban a hitben éltem, hogy most kicsit nyugodtabb időszak következik, s ez tartott múlt hét keddig. Ekkor dőlt el véglegesen, hogy jövő hónapban egy mozit megengedhetek magamnak, de egyébiránt semmilyen olyan programon nem vehetek majd részt, amelynek van anyagi vonzata. Azaz maradnak a séták, bicajozások, itthon ülés. És miért? Twitteremen már kilőttem múlt héten, hogy a lent látható Xperia SP nem túl boldog tulajdonosa lettem. És ezt úgy, hogy év elején újítottam be az új telefonomat, amely Xperia L volt.

Lassan tényleg az lesz rám igaz, hogy úgy váltogatom a mobiltelefonjaimat, mint az alsónadrágomat. És mindezt úgy, hogy megpróbálok minél jobb döntést hozni főleg annak fényében, hogy én vigyázok az ilyen fajta, s viszonylag drága készülékekre. A középiskolás időszakomban volt egy elég jó SonyEriccson zenemobilom, ami néptelefonná lőtte ki magát, s én is nagyon szerettem. Nem mondom, hogy tényleg élvezet volt használni. Amikor viszont a fülhallgató része meghalt, akkor az új pótlása minimum öt számjegyű összeg volt. Ezért is történt meg, hogy amikor az iskolát befejeztem azonnal vettem egy másikat. Jó ötletnek tűnt, de sajnos zsákutca volt, mert tényleg egy műszaki selejt volt minőségileg. Már attól égnek állt a hajam, hogy egyszer mertem letenni az asztalra, s olyan durva karc lett a kijelzőjén, hogy majdnem újra kellett éleszteni, mert olyan hevesen vert a szívem, hogy azt hittem ott helyben szívinfarktust kapok.
Így nem volt kérdés, hogy le kell cserélni. Amikor elkezdtem dolgozni a jelenlegi munkahelyemen rögtön gondolkoztam a további készüléken. Az már akkor elvárás volt, hogy a kijelzője jó legyen, s tényleg ne úgy járjak, hogy ha hozzá merek érni, akkor össze-vissza karcolódik, még képernyőfólia használata közben is. Végül így vettem meg a csodálatos Sony Ericsson W8-at. Ez a készülék tényleg élt a kezeim között egy évet, amikor is végül továbbadtam a családban, hisz a szoftvertámogatottsága lejárt, s a fényképező részével nem voltam teljesen elégedett, ugyanis utóbbi nekem döntő tényező. Mivel drága mobiltelefont nem akartam, de próbálkoztam a középkategóriában maradni, így végül lettem egy Xperia U boldog tulajdonosa. Ezzel maradéktalanul megvoltam elégedve, s örültem, hogy nem kell fényképezőgépet magammal cipelnem, ha akarok pár képet lőni.Persze hamar rájöttem, hogy a képek csak a képnézegetőben olyan csodásak, hisz ha egy képszerkesztő programmal megnyitom teljes méretben akkor látszik, hogy 5 megapixel bizony elég kevés. Mindezek mellett kicsit idegesítettek a térerő problémák a munkahelyemen, s hiába mondták többen is, hogy nekik is megvan ez a jelenség, valahogy nem nyugtattak meg teljesen. Mivel a családban ismét igény volt egy telefonra, ezért ez ismét továbbadásra került, s így került hozzám januárban a fent említett készülék az Xperia L.

A készülékkel megvoltam elégedve teljesen, habár már itt is látszódott, hogy 8 megapixel sem fogja megváltani a világot, főleg éjszakai használatkor. De én ezzel nem törődtem, s boldogan használtam, habár akkor is, amikor kiderült, hogy nem annyiba fog kerülni, mint amennyiért kidobta jó pár weboldal. Ugyanis az online webshopoknak van egy olyan trükkjük, hogy a nem magyar nyelvű készülékeket hirdetik meg olcsóbban, s ezek kerülnek listázásra mindenhol. Az ember rákap az olcsó ár miatt, majd a rendelésnél kiderül, hogy vagy nem magyar, vagy pedig csak maga a készülék töltővel, vagy anélkül. Aki pedig akar rendelni, az megteszi így is, úgy is. Mivel a “megbízható bolt” plecsni ott volt, s Sony termékről volt szó (na itt jön nekem a nagy termék b*ziság), megrendeltem. A délutánra beígért futár megjelent reggel 7-kor úgy, hogy nem csöngetett, nem telefonált, s a szülők rángattak ki az ágyból. Még az sem zavart, hogy nem volt semmilyen papír hozzá, de úgy voltam vele, hogy Sony termék. Nem lesz belőle baj.
Körülbelül majd egy hónappal ezelőttig minden rendben volt, amikor is egy pixel hibát véltem felfedezni a kameragombhoz közel. Akkor már megszólalt bennem valami, de garancia papír nélkül inkább nem törődtem vele, hisz elhanyagolható dolog volt, ha azt nézzük.  Egészen múlt hét keddig, amikor reggel felkeltem megnézni mennyi az idő. Minden rendben volt a készülékkel, majd amikor két órával később felkeltem, megnéztem mennyi az idő ismét már olyan volt a kijelző, mint ha be lenne ázva. Mindez úgy, hogy víz nem érte a készüléket. Természetes, hogy kiakadtam rajta, hisz előzőleg az itthon használt fejhallgatóm, majd utána a fül hallgatóm ment tönkre, s ezeket viszont pótolnom kellett, hisz mindennapi használati cikkek nálam. S mivel nem terveztem semmiféle nagy értékű terméket venni, illetve nem akartam nagy összeget költeni, így ott nem spóroltam a minőség kárára. Természetesen azonnal felhívtam a szervizt, mely közölte velem, hogy kitöltött garancia papír nélkül nem tudja javítani a készüléket.

Természetesen jó pár helyi GSM boltba betértem, hogy most mit tudok csinálni, de mindegyik elmondása alapján nem kis összeget kellett volna otthagynom, feltéve ha javítható a telefon. Arról nem is beszélve, hogy már a bevizsgálás is pénzembe került volna. Telefonra szükségem lett volna mindenképp, így gondolkodóba estem. Mivel a bankszámlámhoz tartozik hitelkeret, melynek havi pár száz forint fix összege van, így úgy döntöttem vásárolok egy új készüléket. Hisz, ha felhasználom a hitelkeretem egy részét akkor van új telefon, de ugrik minden anyagiakhoz kötött szórakozásom a nyáron. Amennyiben nem használok fel belőle semmit, hanem gyűjtögetem a pénzem, akkor is ugrik minden anyagiakhoz kötött szórakozásom, ellenben nincs telefonom.
Hitelt nem szerettem volna felvenni, s akár egy vagy két évig fizetni, viszont a hitelkeretemnek köszönhetően számításaim szerint két hónap alatt lerendezhettem volna. Így utóbbira esett a választásom. Mivel butább készüléket nem akartam, ugyanolyat szintén, melynek szoftveres támogatottsága eléggé meredek, ezért végül a következő lépcsőfok volt a döntés, mely az Xperia SP lett, melyre két éves garanciát kaptam, illetve mellé az első évben törésbiztosítást. Persze égetett belülről a düh, így azonnal a közkedvelt árukereső portálon leírtam a véleményem, mely ugye moderációs sorba került. Itt még nem ért véget a történet, ugyanis szokásomhoz híven frissíteni akartam a meglévő készüléket. Ami nem sikerült, ugyanis frissítés közben megszakadt a folyamat, s onnantól kezdve egyik frissítő programmal sem tudtam előröl kezdeni az egészet. Az egyik nem ismerte fel, a másik meg nem listázta ki az én modellemet. Ekkor már fájt a fejem, szédültem az idegességtől, de azért elmentem még bevásárolni, hisz muszáj volt. Közben meg azon járt az agyam, hogy mit is ronthattam el, illetve hogyan is hozhatnám helyre. Ugyanis a  telefon nem volt hajlandó újraindulni. Szerencsére valamennyire azért konyítok idegen nyelven, így jó pár külföldi oldal átnézése után ráleltem a probléma forrására: a jelenlegi operációs rendszerem, a Windows 8.1 nem teljesen kompatibilis a frissítő szoftverrel. Ekkor kénytelen voltam visszatenni a Windows 7-et, ahol szerencsére megtudtam oldani mindent, s a telefon frissítése sikeresen megtörtént.

Mire kezdtem volna beletörődni, hogy van egy rossz telefonom fenn a szekrény tetején kaptam egy hívást a webshoptól, miszerint olvasták a hozzászólásomat. Meglepődtem, főleg amikor közölték, hogy akarnak segíteni. Azért kicsit értetlenkedtem, hogy ha a rendszerükben utána tudnak nézni a tőlük rendelt készülék adatainak, s tudják szervizeltetni, akkor ezt miért nem ajánlották fel két nappal előtte. Nem törődtem vele, mert úgy voltam, hogy a megjavított készüléket el tudom adni, akkor csak a júliusom lesz vészes, de az augusztusban már mehetek csavarogni, vagy amerre akarok menni. Megbeszéltek szerint futárt vártam másnap, aki nem jött. Persze a szervizen kívül senkit nem tudtam elérni, aki azt mondta utána néz a dolgoknak. Mivel hétvégén nincs ügyintézés, így küldtem egy e-mailt, amire kaptam választ. Vicc az egészben, hogy a következő munkanapon megjelent a futár, akit egyébként vissza kellett hívni, mert ugyan ide jött, de se nem csengetett, se nem hívott. Szerencsére sikerült utolérni, így visszafordult. Jelen pillanatban pedig ott van a szervizben a készülékem, egyelőre nem tudom mi lesz a sorsa. Gondoltam leírom melyik boltról van szó, de végül meggondoltam magam, azt hiszem elegendő, ha ott van azon a bizonyos weboldalon a véleményem.
Persze nem ment minden simán, ugyanis vasárnap a Windows 7 szépen összeomlott, majd pedig nem is volt hajlandó elindulni. Végül fel mérgeltem magam, így visszakerült a Windows 8.1. Több napon ment rá mire mindkettőre visszavarázsoltam a programokat, s nem is voltam túl vidám tőle. Az viszont más kérdés, hogy tegnap már jelzett a frissítő program, hogy a jelenlegi telefonomra megérkezett az új szoftver. Szerencsére egy kedves fórumtárs segített, így a Windows 8.1-en is tudtam frissíteni az Xperia SP-t, amellyel meg vagyok elégedve, s nem is tervezem lecserélni egy ideig. Az új szoftverrel pedig száguld, mint egy megvadult bika.

A szabadságomat az egész telefonmizéra szépen vitte, de azért maradt némi szabadidőm is. Ebben az új lakást újítottuk, s mindent próbáltunk elrendezni, hogy kész legyen, költözhető legyen két hét múlva. Jelenleg úgy néz ki, hogy minden a tervezettek szerint fog menni. A jelenlegi kábelszolgáltatónál is jártam, ahol mindent egyeztettem, s költözés előtt 2-3 nappal kötöm majd meg a szerződést. Itthon mindent egyeztettünk, miszerint nekem TV nem kell, mert egyébként sem nézem. A TV-t pedig filmnézésre, sorozatnézésre, s játékra használnom. Így némi költséget sikerül megtakarítani. Így feltehetően július közepére legkésőbb már online tudok lenni számítógépről is, nem csak telefonról. Persze netfüggőség nincsen nálam, hisz van jó pár játék, melyből sikerült másodjára is kipörgetnem az Uncharted-ot, illetve jó pár film megtekintése még rám vár, de azt majd az új helyen.

Életmódváltás v2.0

Minden bizonnyal a homlok tetejére ugrott a szemöldököm, amikor ránéztem a naptárra, s azt vettem észre, hogy jövő hét vasárnapján már a júniusi hónapot írjuk rá minden hová, ahol meg kell adni a pontos dátumot. Igazából eléggé meglepődtem, mert sokszor annyira el vagyok havazva, hogy egyszerűen nincs arra időm semmire. Olykor épp ezért is tévesztem el, hogy milyen nap van. Olykor még a dátumot is benézem, ami elég érdekes, mert korábban mindig toppon voltam ilyen dolgokkal kapcsolatban. De sebaj, ezen is lehet változtatni.
Azt hiszem már a korábbi bejegyzéseimben is taglaltam, hogy szeretnék változtatni az életmódom. Nem csak azért, hogy testileg megfelelő legyek, hanem lelkileg is ott legyek a szerek. Ugyanis nemrég sikerült észrevennem magamon, hogy bizony elég rendesen sikerült ellustulnom. Amivel nem lenne gond annyira, ha épp nem unott pofával bámulnám a képernyőt a neten böngészve, miközben jó pár szinte megoldhatatlanak tűnő problémán merengve. Ehhez még hozzá társult a nassolás is, melynek eredménye meg is lett, hisz pár nadrágomhoz már nem kell használnom nadrágszíjat, illetve a gombot is át kellett tenni másik helyre, hogy be tudjam gombolni. Ekkor viszont elhatároztam, hogy változtatok ezen a stíluson, s igyekszek visszatérni a régi életmódomhoz, amely sokkal aktívabb volt, s sokkal nyugodtabb, mint most.

Az más kérdés, hogy azóta azért igencsak változott sok minden. Ehhez viszont mindenképp alkalmazkodnom kell. A felmondás megszűnése eredményeként ugyanúgy maradtam a jelenlegi cégnél. Annyi különbség van most, hogy valamilyen szinten még megvan a pár lépés távolság, így nem nagyon kell idegeskednem, vagy félnem attól, hogy mit tartogat az aznapi munkanap, vagy a következő. Nem tudom meddig tart ez az állapot, bár bejelentettem az elmúlt megbeszélés alatt, hogy mindenhez kettő vagy több ember kell, így hiába játszottunk nyílt kártyákkal, illetve tártuk fel minden fél részéről a problémákat. Ha ezek csak ideiglenesen lesznek megoldva, s előbb-utóbb újra előjönnek, akkor ismét búcsút intek, de akkor már végleg. Ezek pedig tényleg meghatározó dolgok, hisz sokszor sikerült magam alá kerülni, s épp ezért választottam a szobám magányát, mint hogy valóban menjek valahová. Az más kérdés, hogy amikor bejelentettem idehaza, hogy életmódot akarok változtatni, akkor nem vettek komolyan. Amikor pedig jeleztem, hogy kicsit formálni akarom a testemet esetleges 2-3 kilónyi súlyveszteséggel akkor egyenesen kiröhögtek. Valahol megértem, hisz nem vagyok kövér, de másik véglet, hogy nem szeretnék az lenni.  Előttem van példa rendesen, így nem szeretnék olyan sanyarú sorsra jutni. Rendben, semmi bajom a súlyproblémákkal rendelkező emberekkel, de én nem szeretnék közéjük tartozni.
Itthon vázoltam, hogy mik is lennének a terveim. Leginkább azt helyeztem előtérbe, hogy szeretnék továbbra is olyan célokat elérni, mint eddig. Mint például azt, hogy jó idő esetén ne busszal menjek a szomszédos faluba, hanem bicajjal. Nem csak azért, mert egészséges a friss levegő, hanem a közbeni mozgás illetve zene hallgatás mindig feldobott. Mindezek mellett az édességeket felváltotta a gyümölcs, zöldség, illetve táplálkozásban másfajta logikát igyekeztem beiktatni. Próbálkoztam nem olvasgatni bizonyos weboldalakat, mert egyszerűen egy vásárlás alkalmával hihetetlen, hogy miket össze nem tud venni az ember, s teljesen egészségesen nem lehet vásárolni. Arról nem is beszélve, hogy ennek köszönhetően mennyire megugrott a költségvetés nálam. És persze nagyon ügyes voltam, hisz beiktattam üdítők helyett a cukor nélkül fogyasztásra kerülő zöld teát. Az ötödik olyan napom után, amikor éreztem, hogy nem tudok elaludni, pedig nem aludtam eleget már úgy éreztem magam, mint akibe tényleg csak hálni jár a lélek. Ekkor felpattanva utána olvastam az egésznek, s akkor világosodtam meg, hogy az általam kiválasztott tea magas koffein tartalma miatt elég nagy balgaság volt mindig lefekvés előtt inni. Annyit sikerült észrevennem magamon, hogy mióta bevezettem ezeket kicsit energikusabb vagyok. A zöld tea is teszi a hatását, de hatásának elmúlása után nem érzem magam olyan rosszul, mint mondjuk a sokszor elfogyasztott energiaital után. A rossz idő sokszor befolyásolta a bicajozásomat, de úgy tűnik végre ennek is teret engedhetek. Mivel imádok pancsolni (feltehetően valamiféle vízi élőlény lehettem előző életemben), így nem adtam fel az úszás iránti vágyamat, így egy-két sportklubnak már írtam e-mail-t a felnőtt úszásoktatással kapcsolatban. Most pedig várom az eredményt. Eltökéltebb vagyok, mint ezelőtt, hisz végre sikerült valamennyire itthon is “fenyítenem”, hogy rám hallgassanak ez ügyben, hisz nem hiszem, hogy egészségesebb táplálkozással, sok mozgással bármiféle negatív hatást érnék el.

Szórakozás céljából elég érdekesen alakult ez a hónapom. Szokásosan el voltam havazva, s a nem mindennapi tevékenységek, esetek pedig továbbra is olyan dolgokat hoztak elő, amik miatt olykor sikeresen nem tudtam kikapcsolódni. Ennek ellenére azért mégis sikerült eljutnom a moziba, ahol a The Amazing Spider-man második részét sikerült megtekintenem. Ekkor sikerült kikapcsolódnom, az már teljesen más tészta volt, hogy feszengve ültem végig az utolsó háromnegyed órát, ugyanis sikerült több mint fél liter vizet magamba önteni, melynek eredménye meg is lett. Az e havi mozizást persze nem tettem félre, hisz jövő hét egyetlen, s utolsó májusi szabadnapján tiszteletemet teszem az új Godzilla filmen, ami remélem lesz annyira jó, mint várom. A holnapi napomat szeretném azokra a filmekre áldozni, melyek már egy ideje itt várakoznak, hogy megtekintsem őket. Mindezek mellett pedig sikeresen lezárult nálam a sorozatok, így most már szinte mindenre lesz időm. Jelen helyzetben a korábban vetített (nem nevet) Sailor Moon eset áldozatul, illetve a Desperate Housewives korábbi évadai, mert azok tényleg kikapcsolóak voltak. És persze játék határok nélkül. Felélesztve a hanyagolt Playstation 3-at nekiálltam az Uncharted első részének.
Ami nem elhanyagolható: júniusi bérszámfejtés után irány Pest… és persze korlátlan csavargás, ha az idő is engedi 🙂

A tavasz első napja!

Az persze magától értetődő, hogy nem fog a természet egy nap alatt változni, s nem is fog a mi, emberek által megteremtett naptári napokhoz igazodni. Azonban eléggé tágra nyíltak a szemeim, amikor ma elindítva a böngészőt a google egy szép animációval fogadott, melynek szlogenje a “Tavasz első napja” volt. Szerencsére az időjárás is kegyes volt ebből az alkalomból, így nem volt kérdés, hogy ki is használom majd. Igazából már hetekkel korábban beköszöntött a korai tavasz, s igencsak nyugdíjaznom kellett a téli kabátomat, amit igazából nem bántam meg. Viszont annak örültem, hogy végre ismét elővehettem a vasparipámat, mellyel száguldozhattam kedvemre. Ami egyébként amúgy is rám fért, hisz a téli hónapok alatt – főleg a telefon és playstation 3 vásárlása miatt – eléggé ellustultam. Habár öt kilométernyi tekerés után már rám tört az éhség, szóval ez azért már jelzésértékű volt számomra, hogy igencsak elszoktam én a kerekezéstől.
Igazából már nagyon vártam a tavaszi napokat. Hasonlóan voltam tavaly is, hisz nem szívesen mozdultam ki a hideg időben, így a négy fal közti ülés nem igazán tett jót a kedélyállapotomnak. Ugyebár erre remekül rányomta a bélyegét a munka is, az viszont már más kérdés, hogy azóta sem sikerült lecserélnem. Őszintén bevallva azért annyira nem törtem magam, mert tartottam tőle, hogy úgy járok, mint a kolléganőm: sz*rból f*sba ment, jelenleg pedig munkanélküliként keresgél, hátha kell majd valahová. Valahogy én is ettől tartottam, s tartok, s ha megkérdeznék mit is tervezek, vagy jelen pillanatban mit is csinálok munkahellyel kapcsolatban simán rávághatnám: csodára várok. Próbáltam a megvásárolt dolgokkal kompenzálni a stresszt, de végül oda jutottam, hogy nem igazán sikerült. Mivel nálam a lényeg az óraszám, nem pedig a ledolgozott napok, így tökéletes összevisszaság jellemző rám, melynek következtében munkába menet sikeresen összeestem, majd pedig a diagnózis nem más, mint kimerültség lett. Igazából napokig csak aludtam, végül alig tudtam egyedül kikecmeregni az ágyból. Amikor erőm teljében lettem kissé akkor az udvaron sétálgattam, s közben azon gondolkoztam, hogy hogyan is lehetne a jelenlegi munkahelyet jobbra cserélni. Mivel nem jutottam dűlőre, így végül jegeltem a dolgot.

Ellenben sikerült sok mindenen elgondolkozni. Pontosabban azon, hogy mi mindent csináltam rosszul, s mi juttatott el erre a szintre. Ezen mindenképp változtatni akarok, mert ez így nem jó. S ehhez viszont nagy akaraterőre van szükség. Részben ezért is döntöttem el, hogy amint kijön a jó idő megpróbálok megváltozni, s másképp hozzáállni a dolgokhoz.
Ha lehetőségem lenne rá, akkor minden bizonnyal a “genetikámat” megsimogatnám, hogy az eltelt időszak alatt nem híztam el. Első körben észre vettem, ha unatkozom, vagy éppenséggel ideges vagyok, akkor eszem. S nem minden esetben normális kaját. Ugyan sikerült pár kilót magamra szednem, de szerencsére ez nem látványos, de azért nekem feltűnt. Mivel nem szeretnék semmiféle cukorbetegséget vagy másfajta kórt elkapni, illetve ha már ennyire ápolom a fogaimat nem is szeretném, ha havonta kellene járnom fogorvoshoz, így úgy döntöttem az édességet felváltják a zöldséget, gyümölcsök. E mögött pedig összetett dolog áll. Egyrészt valóban nem szeretnék elhízni, majd jó lesz negyven év felett. Akkor már lehet, nekünk férfiaknak 🙂 Mivel szeretek bringázni, csavarogni, nem akarok húsz perc után kifulladni, vagy levegőért kapkodni. Tehát huszonévesként legyen meg már a kondim. Másrészt nem árt, ha az immunrendszerem is ép, s megkap minden szükséges vitamint, mert azért nem örülnék, ha minden hónapban lenne valami nyavalyám, mint ahogyan a téli időszakban küszködtem a megfázással. Másfelől pedig a bringázást mindenképp szeretném visszahozni az életembe, s mivel errefelé azért vannak szép tájak, de bejárni nem könnyű, így napi 20-30 kilométer simán meglenne ezért fontos a kondíció. Pancsikolni imádok, így most már komolyan veszem, s tényleg megtanulok idén rendesen úszni. Ugyanis szeretnék majd eljárni megmártózni majd télen, véleményem szerint remek kikapcsolódás lehetne.

A másik fontosabb döntés pedig megszüntetni a görcsös, tervezgetős viselkedést. Gondolom ez alatt, hogy megtervezek mindent precízen, s szinte semmi szabadság nincs. Ráadásul az előre eldöntött időtöltésnek legtöbbször az a vége, hogy amit csinálok, nem élvezettel csinálom. Időre szabok mindent, s ez bizony nem jó. Ezt a rossz tulajdonságomat pedig sikeresen a jelenlegi munkahelynek köszönhetően alakult ki, hisz jóformán onnan vettem át. Ugyan tervek vannak, de csak nagyjából, s igyekszek nem precízen eltervezni percre pontosan mindent, hanem élvezni azt, amit épp lehet. Látjuk mi lesz. Bízom a pozitív változásban.

Túljutva az első pár bekezdésen, s a nyekergésemen meglepő módon, de hamar eltelt az elmúlt időszak. Erre szokták mondani, hogy eléggé rohan az idő. Hát meglepően. Sajnálatos módon dolgoztam sokat, így sem a jó a időt, sem pedig szórakozni nem tudtam. Vagy azért mert nem jutott rá idő, vagy pedig azért, mert épp nyikogtam itthon a fáradságtól. Persze benne szokott lenni a pakliban, hogy semmi nem úgy meg, ahogy mennie kellene. Na nálam is ez volt. Először is, amikor megérkezett a korai tavasz eldöntöttem, hogy nem koptatom a lábaimat, hanem szépen felpattanva a vasparipámra, s így járok dolgozni. Az utolsó ilyen napon annyira irigykedtem a bicajozó emberekre, hogy szerintem hallható volt, ahogyan tört a szívem ketté. Ugyan szoktam nézni időjárás előrejelzést, de annyira nem adok rájuk. Másnap persze később keltem, s bizony majd lefagytam a bringáról, s ráadásul hazafelé jól meg is áztam. Örömöm határtalan volt, s úgy döntöttem nyugdíjazni kell még szerencsétlen drótszamarat. Erre mit ad az ég? Következő munkanapomon hazafelé folyt rólam az izzadság, annyira meleg idő volt. Remek.
Az itthoni virtuális szórakozásnak próbáltam hódolni, s ezt is terveztem stresszlevezetőnek. Nem volt véletlen, hogy sokszor az alvásidőmből csíptem le órákat, hogy tudjak valamit megnézni, vagy épp tudjak valamivel játszani. Persze mindig kiderült, hogy ez rossz ötlet volt, de engem nem igazán érdekelt. Bementem hulla fáradtan, s ledolgoztam, amit le kellett dolgozni. Az más kérdés, hogy feltehetően ez is hozzávezetett a kimerüléshez. Megpróbálom még kihúzni ezt a két hetet a következő fizetésig, amikor is remélem lesz valami olyan dolog, amelynek köszönhetően egy időre ki tudok kapcsolódni.