Szabadság, Szeretem!

Az elmúlt két hétben leginkább az járt a fejemben, hogy a betervezett szabadságomat valóban ki is tudjam venni. Mivel nem egy két napról van szó, így természetesen munka szempontjából igencsak sűrű volt a júniusi hónap vége, s e hónap eleje. Ráadásul ennek köszönhetően sikerült eléggé kifáradnom, lévén nem vagyok koránkelő típus, így az elmúlt napokban többször előfordult, hogy összevissza aludtam, annak ellenére, hogy huzamosabb ideig délelőtti műszakban húztam az igát. Ennek ellenére akadtak ugyan délutáni műszakok, de így az utolsó napokban már annyira nem akartam bemenni, hogy arra szavak nincsenek. De ennek ellenére erőt vettem magamon, s próbáltam maximálisat nyújtani, mint eddig.
Sajnálatos módon most önhibámon kívül sikerült szorosabbra a nadrágszíj hónap végén. Így igencsak unatkoztam itthon. Ugyan előző bejegyzésemben épp  azt ecseteltem, hogy már mindenbe belekezdtem szinte, s sorozatok terén a Lost pilot epizódját vettem elő. Körülbelül jó két hétig nem is ültem neki a következő epizódoknak, de végül az unalom rávitt. Természetesen a korábbi évadok ugyanúgy tetszenek, de hát ugye annak idején rongyosra néztem őket. Ellenben begyűjtöttem HD minőségben, s a kristálytiszta, élethű képnek egyszerűen nem tudtam ellenállni, így szépen elkezdtem ismét az epizódokat megtekinteni. Alig egy hét alatt eljutottam az első évad végéhez, s minden bizonnyal holnap be is fogom fejezni az első etapot.

Nagyon másra nem is volt se kedvem, se időm. Ugyanis nappal kánikula vagy épp zivatar volt, estére pedig nem sok erőm volt ahhoz, hogy bármit is csináljak. Annak fényében pedig főképp, ha másnap épp munka volt, ha pedig nem, akkor inkább aludtam délig. Persze annak is megvoltak a kellemetlen mellékhatásai.
Tervben volt, hogy a hónap utolsó hetében is kiruccanunk a strandra, de sajnálatos módon az első strandoláskor jelentősen sikerült leégnem olyannyira, hogy jó egy hétig fájt az egész hátam, majd pedig ismét egy hétig hámlott is. Persze ettől függetlenül dolgozni muszáj volt menni, így a munkaruha hatékonyan eltakarta a napégés szemmel látható bizonyítékát, ami egyébként pozitívum volt mindenképp, hisz így nem kellett a kollégák poénkodását hallgatnom az épp aktuális színem miatt. Persze a munkaruha ápol, véd, s eltakar, de ellenben baromira irritáló, ha az ember le van égve. Így általában két kiló kenőcsőt kentem magamra mielőtt még elindultam volna dolgozni, illetve szünetekben is igyekeztem magam hűteni. Ebből kifolyólag pedig a strandolás elmaradt. Mondjuk leginkább ott volt a probléma, hogy hónap végére nem sok pénzem maradt, így úgy próbáltam spórolni, hogy napvédő kenőcsöt nem vettem, mert sokallottam az árát. Persze tanultam az esetből, így máris beszerváltam egyet annak az eshetőségére, ha ismét strandolás lenne, ami a hétre van betervezve feltéve, ha nem viszi el az eső.

További pozitívum, hogy nem az utolsó pillanatban kell kapkodnom, hisz egy nappal előbb megkaptam az aktuális fizetésemet. Ennek rendkívül örültem, hisz eredetileg egy budapesti “kirándulás” van betervezve erre a hétre, s nagyon drukkolok, hogy meg is valósuljon. Körülbelül három évvel ezelőtt voltam utoljára, s úgy gondoltam, ha majd összejön a munka mindenképp szeretnék még egyszer felmenni, s körbenézni az állatkertben. Mert rossz időben nyilván inkább otthon ül az ember, de jó időben ez nem tanácsos, s szeretném kihasználni most az alkalmat, hogy anyagi lehetőségeim is megengedhetik azt, hogy ne kelljen a négy fal közt roskadnom, mint tavaly, amikor munkanélküli voltam.
Ebben a hónapban is igencsak meg kell gondolnom, hogy mire költök. Ugyanis eléggé húzós lesz a pesti út számomra, továbbá hónap végére két fogorvosi kezelés vár rám. Feltehetően kevesebbet hagyok ott, mint amennyit rá szeretnék szánni, de inkább kerüljön kevesebbe, mint többe. Így a szabadság végén majd szépen kell megint egy kis beosztást csinálnom az anyagiak terén. Habár a következő hónapom jobb lesz anyagiak terén, s ott kell majd okosnak lennem. Ugyanis jelentős összeg üti majd a markomat az adó visszatérítésből, amit egyébként megkaptam volna, ha lettek volna olyan kedvesek szólni, hogy az adóbevallásom nem érkezett be, ami számomra rejtély, hogy miért, hisz ajánlva lett feldobva bőven a határidő előtt. Nem morgok, hisz így jobban jön ki a lépés, ugyanis augusztusra strandoláson kívül semmi mást nem tervezek. Ami anyagilag jelentősebb összegű kiadás, az a Terminator – Fémdobozos Blu-ray kiadása, amit már elő is rendeltem. Eléggé megfogott a HD és a Blu-ray világa. Eddig három filmet vettem meg. Igaz, akciós áron volt mind. Habár most is nyúlt volna a kezem az Avatar bővített kópiájáért, de inkább meggondoltam magam. Ugyan fájt a szívem otthagyni, mert rendkívül jól nézett ki a doboz, de viszont büszke voltam magamra, hogy tudtam megálljt parancsolni magamnak.

Tovább… tovább… és tovább!!

Hozzávetőleg öt hónapnak kellett eltelnie, hogy végre átessek az igazi állásinterjún, ami valóban az, ami, s nem ügynöknek akarnak vagy nem csak egy mezei vegyeskereskedés, ahol megnézik a pofád, s felírnak négy adatot, s csókolom.
Szóval a mai napon megvolt az első eredeti állásinterjú. És milyen volt? Kétségbeejtő. Ugyan az embernek készülnie kell, hogy mi lesz akkor, amikor majd kikerül az iskolából. Persze realitásom megvolt, s el is fogadtam azt, hogy bizony akár eltelhet 1-2 év is, mire az első munka rám találna. Hisz addig, amíg hellyel-közzel van stabil anyagi háttér a hátam mögött nem kellene aggódni. De! A probléma ugyan ott kezdődik, hogy ezt ésszel nagyon jól fel lehet fogni. Azonban a mai napon szembesültem vele érzelmileg is, amit bevallok nem a legkönnyebb elfogadni.

Először is hiányzik az iskola. És miért? Leginkább azért, mert volt egy közösség, melynek tagja voltam. És volt bérletem, diákigazolványom, amivel kedvezményesen utazhattam. Tanultam, lefoglalta az időmet, amit ugyan nem szerettem, s sokszor ki is fakadtam eme blog keretein belül. De szerettem. Minden szépen be volt osztva, azonban munkakeresés közben bizony ráeszméltem, hogy iszonyatosan rosszul csináltam. S bizony a baráti társaság is szépen kezd széthúzni.  A lényegi sokk pedig ma ért, amikor az interjún lazán elejtették azt a mondatot, hogy 300 (!!) pályázó közül voltam csupán egy, akit behívtak interjúra. Na nesze neked. Akkor igencsak elgondolkoztam, de szerencsére remekül tudok póker arcot vágni, így nem jött le az, hogy mennyire megdöbbentem, hisz egy állás volt meghirdetve. Ezen felül persze úgy érzem egy-két ponton hibáztam az interjún, szóval szerintem ebből maximum egy második interjú – feltéve, ha csinálnak egy második fordulót – lehet. Persze nem szabad feladni, de ez azért eléggé szíven ütött. Főleg úgy, hogy hat évnyi élvonalbeli tanulóként eléggé nehéz szembenézni azzal, hogy bizony 20-30 emberből kitűnni, eladni magad – főleg pályakezdőként – is feladat, 50-60 emberből már rizikós… 300-ból pedig szerencse.

Ezen felül alvásomat sikeresen felborítottam. Ismételten reggel fekszem, délután kelek. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon le kellene pottyantanom, hisz az álláshirdetések délután is ott lesznek, s nem a gyorsaságon múlik, hogy megszerzek-e egyet vagy sem. Bár tény, hogy tegnap is fáradt voltam éjfél után, s ma is, azonban csak nem tudok aludni, mert valahogy zavar ez az egész helyzet.
A héten nagy valamit nem csináltam. Azon kívül, hogy meghalt a hangszórom, s vele együtt a fejhallgatóm is, én pedig naívan azt hittem, hogy kinyiffant az alaplap integrált hangkártyája. Persze azóta sikerült fülest előkaparni, de nem a legjobb minőség. Mivel nem jöttem rá, hogy a hangszóró és a fejhallgató ment tönkre, ezért visszatettem a Windows 7-et. Persze miután a laptoppal is kipróbáltam a fülest leesett a tíz filléres. Amúgy is már elegem volt az XP-ből, hisz minden védelem mellett jöttek a vírusok. A Windows 7 amúgy is ellenállóbb. Bár tény, hogy a Google Chrome ismét elkezdett szerencsétlenkedni, ezért kénytelen voltam Operára váltani, s most ismerkedek vele, mert hát nem a szívem csücske több szempontból is.

Filmek terén az Avatar bővített verziójának feküdtem neki több-kevesebb sikerrel.  Lehet kéne még egy írás róla.
Sorozatok terén tovább folytattam a Lost-ot, bár csak pár résszel jutottam tovább. Erőt szedek magamon, s annak is nekiesek, utána pedig nekiülök tényleg a Smalville-nek.

Nyár van (?)

Legalábbis elvileg. Gyakorlatilag pedig a pulcsi, vastagzokni erőteljesen befigyel. Ha ez persze nem lenne elég, akkor egész májusban rossz idő volt, alig volt nap, amikor tulajdonképpen nem esett volna az eső. Az eső még annyira nem is zavart volna, ha éppenséggel nem lettem volna itthon vizsgaidőszak miatt (ugye a felkészülési szünet) így ennek köszönhetően beszorultam a négy fal közé. Ami extra röhej, hogy lemaradtam a sorozatokkal, filmekkel, sőt akad olyan játék, amivel még behatóan nem is foglalkoztam. Szóval akár fogalmazhatunk úgy is, hogy a szabadidőmet sikerült sikeresen elpazarolnom.
Természetesen a suliba való bejárást a minimumra csökkentettem, ami azt jelenti, hogy pár órára mentem be, ami egyébként csak az “ajánlott” címkét viselte, nem pedig a “kötelezőt”. Mint fent említettem, vizsgaszünet. Az más kérdés, hogy nem tanultam magam agyonra, nem is tervezem. Hisz a nyelv tételem egy kaptafára mennek, ott lényegében elég egészben a tételek 20%-át megtanulni, majd pedig mehetnek a szavak, és máris kész tételekkel dolgozhatok. Másrészt ugyan nem jutottam el a nyelvvizsgáig – leginkább anyagi okok miatt -, de nyelvtudásom az átlagtól nagyobb, így tudok improvizálni is, ha a helyzet úgy hozza. Bár kétlem, hogy szükségszerű lenne. A magyar nyelvű tételekben sem kívánok elmélyedni nagyon mélyen. Több olyan tananyag van, amit józan ésszel, egyszeri elolvasással is elegendő magamévá tennem, erre jó példa, hogy a gyakorlati tantárgyból végig jelesre feleltem egyszeri elolvasás után is. Természetesen nem tagadhatom le, hogy befigyel egy enyhe önbizalom is, hogy vizsga előtt így merek “felkészülni”. De eddig ezzel a technikával nem volt probléma. És persze azt hozzá kell tennem, hogy az egyik vizsgarész elég jól sikerült. Így három részből kettő már a zsebemben van, a harmadik még kérdéses, mivel nem tudom az eredményt. De elvileg a leggyengébb tanuló (aki a próbateszten többször elvérzett) átment, s mivel én segítettem a legtöbbet, így elvileg nekem is a zsebemben van az a vizsga.

Mint már fentebb említettem, az eső elmosta szinte az összes szabadtéri programomat. Elvileg megkezdődött a nyár, de valahogy az egész olyan ősziesen hat. Mert, hát nagyjából az van. Nem mondom, hogy nem baj, de valahogy jobban örültem volna egy langyos szellőnek, mint szakadó esőnek. Ennek köszönhetően pedig sikeresen itthon ragadtam.
Inkább zenehallgatással ment el minden időm, meg ugye a böngészéssel is. Szóval hellyel-közzel, de sikerült haladnom pár dologgal, habár még így is le vagyok maradva teljesen. Filmek terén már március óta itt pihen a két Tomb Raider film microHD verziója, de még nem ütöttem bele az orrom. De itt van még az Avatar 720p-s változata, szintén megtekintetlenül. Sorozatok terén hátra van még a Cougar Town és a Fringe aktuális évada, melyek már rég a merevlemezemen pihennek. Ami nyárra marad (azaz vizsga után, és jó pár kiírott DVD után) a Grey’s Anatomy és a Private Practice idei évada. Mindkettőt egy-egy epizód után tettem el későbbre. Amiket sikerült végignéznem az a How I Met Your Mother, The Big Bang Theory, Chuck és a The Vampire Diaries volt (írás lesz róla, mindenképp). Természetesen előkaptam korábbi játékokat is, mint a Tomb Raider: Underworld vagy a Prince Of Persia sorozat, habár a harmadik epizódot nem tudom, hogyan fogom szóra bírni, hisz az egyik összetevője nagyon nem kompatibilis Windows 7-el. Na meg van itt egy Metro 2033 és Batman Arkham Asylum. Látjuk, hogy hogyan alakul majd a dolog.

James Cameron’s Avatar: The Game (2009) Teszt

Platform: PC

2009 decemberében megérkezett a mozikba az Avatar, mely elindult hódító útjára, s a filmet körülvevő hype meg is tette a hatását.  Természetesen engem is inkább a látvány fogott meg, habár még mindig nem sikerült megemésztenem, hogy nem sikerült eljutnom a moziba, hogy legalább 3D-ben megtekinthessem eme alkotást, de ugye jelen pillanatban ez lényegtelen.
Ahogyan a filmet, úgy vártam a belőle készülő játékot, melynek demója nem volt eléggé meggyőző, hogy ez valóban jó játék lehet, hisz elég keveset sikerült látni az alkotásból. Ennek ellenére nem adtam fel, hogy kipróbáljam. Megjelenés után azonnal napvilágot látott egy néhány verzió, ami azonban teljesen használhatatlan volt, hisz rendkívül jó másolásvédelmet kapott, s lehetett szurkolni azért, hogy valamelyik tökös release csapat megkerülje a védelmet. Ha ez nem lett volna elég, akkor a bolti vásárlás sem lehetett volna egyszerűbb választani, hisz több termékbe nem került aktivációs kód, amellyel nem csak a multiplayer módot, hanem magát a játékot sem lehetett aktiválni. Tipikus eset, amikor is visszanyal a fagyi. Természetesen ami késik nem múlik alapon hamarosan meg is jelent a játék tört verziója, amit én bátorkodtam beszerezni azonnali hatállyal.
Természetesen ismét harmadrangú játékkal találtam szemben magam, ami ugyan valamennyire visszaadja a film élményet, de ez korántsem teljes. Sőt! Néhol az embernek az az érzése támad, hogy soha nem lesz vége, s inkább kínlódásba csap át az egész. Így végül szomorúan könyvelhettem el, hogy a James Cameron’s Avatar: The Game sem fog mámorba taszítani, mint annak idején a King Kong játékadaptáció tette.  Persze akadnak pozitív tulajdonságai a játéknak, látványra nem igen lehet panasz, s ráadásul nem is kell PC-nek kinéző atomerőmű, hogy önfeledten neki tudjunk úgy ülni, hogy a PC-s társadalom jelentős része nem kezd azonnali szitkozódásba. Magát a játékot nem tartom rossznak, inkább erős közepesnek. Ez viszont arra elég, hogy egyszeri játék után DVD formájában porosodjon a továbbiakban, egészen addig, amíg valaki kölcsön nem kéri tőlem én pedig közölhessem, hogy meg is tarthatja a lemezt, ugyanis nem tartok tovább igényt rá.

Tovább

Elvonási tünetek!

Az ember fel sem fogja mennyire is függ a modern világ technikai vívmányaitól egészen addig, amíg szépen el nem veszti őket. Engem már akkor idegbaj kerülget, amikor 1-2 órára elmegy az áram (szerencsére ilyen ritkán van), net még hanyagolható, hisz van DVD is a világon. Azonban a múlt héten erőteljes beütött a sz@r, azóta pedig leginkább a hajamat tépném szívem szerint.
Történt ugyanis, hogy másfél év után a walkman mobilhoz tartozó fülhallgató füles része bemondta az unalmast. Lévén, hogy minőségileg teljesen rendben van, így pár ropogós ezresbe fájna egy újat beszerválni. Ráadásul teljesen váratlanul ért, így nem is tudtam felkészülni arra, ami majd rám fog várni. Valahogy a mindennapi buszozás elviselhetetlenné vált, hisz négy év után ez az első eset, hogy nem hallgattam zenét. Bírtam két napig, mire szerváltam egy minőségileg teljesen kifogásolható fülest, melyet csatlakoztatni tudtam a fülhallgatóm alsó részéhez, mely automatikusan a telefonba volt dugva egy ideje. Persze a busz zaja hangosabb volt, így anyáztam párat. Nem is lenne ez baj, ha a héten nem főváros és a lakhelyem között tengődnék, ami eléggé gáz, hisz órákat kell egy helyben ülni. Brrr….
Vizsgák után minden csendesedik, habár a tanárok már most pörögnek. Néha túlzottam is. Azért a kelleténél többször gondolok arra, hogy valakinek ki kellene vennie belőlük a Duracell elemet, hogy pihenhessenek. Borzalmas. Eddig még nem volt tanulni való, szóval egyelőre még lehet kicsit lazítani.
Teljes nosztalgia hangulat van itthon. Először is egy pár napja a Tomb Raider II-őt nyúzom, természetesen ahogyan szabadidőm engedi. Hisz még fityeg itt PC-n feltelepítve, aminek érdemes lenne neki ülni. Nem utolsó sorban a The Sims: Állatos krónikák.

Terveztem még megnézni a 2012-őt HD-ben, de túl hosszúnak találtam egyszeri megnézésre, így napoltam a hétvégére, amikor is kipihenten teljesen neki vetekszek, és végigülök majd 3 órát. Hasonló a helyzet az Avatar újboli megtekintésével is. Persze nosztalgiát ezúttal a Lost biztosítja, melynek tökéletes első évadára még mindig rá tudok csodálkozni, így minden bizonnyal a héten már be is fejezem az első évadot (írok róla mindenképp).

Avatar

És igen. Megvolt. Befutott az év filmjének kikiáltott Avatar, melynek első képei, teaserjei nem győztek meg, azonban a Sziget egyik dalára összerakott trailer igen.
James Cameron kitett magáért, s ez meg is látszik. Bőven az átlag filmek fölé helyezte új művét. Látványorgia a javából, akár látványorgazmusom lett volna, ha éppenséggel a moziban tudom megnézni, s nem valami harmadrangú kamerás felvételt.
Idén a Terminator Salvation-nal szívtam meg, melynek első netre felkerült verziója valami borzalmasan rossz volt, de szerencsére az Avatar e szempontból bőven az emészthető kategóriába esett, így monitoron keresztül tisztes távolságból csak olykor-olykor látszódott, hogy ez bizony még a DVD minőségét sem üti meg. Ettől függetlenül élvezhető volt, ennek örültem. Annyi bizonyos, hogy ez lesz a második olyan film, melyre nem fogok sajnálni egy duplarétegű lemezt, hogy elférjen rajta HD-ben.
Valahol azért bosszant, hogy az év filmjét nem sikerült moziban megnézni, s mivel sem ebben, sem a következő hónapban nem tudtam volna elmenni, így végül maradt az itthon való megtekintést. Most jól jártam, ráadásul az ilyen verziókhoz képest minőségileg elég jók láttak napvilágot, szóval részben kárpótolva vagyok (másik részben meg akkor leszek, ha minimum HD-ben megtudom tekinteni még egyszer).
Mint ahogyan a fenti sorokból is kitűnik, a film elsősorban látványi szempontból lenyűgöző, a történet mellékes. Legalábbis részemről mindenképp. Főhősünk az idén az új Terminator Salvation-nal dobbantó Sam Worthington, aki Jake Sully nevű karaktert alakítja. Jake egy kerekesszékes férfi, akinek ikertestvére egy bizonyos projectben vett részt, melynek célja az lett volna, hogy a Pandora bolygón élő bennszülött törzs, azaz a Na’vik közelébe férközzön. Mivel főhősünk genetikailag tökéletes ikertestvére szerepének betöltésére, s ha teljesíti testvére feladatát akár újra saját lábára állhat, így elfogadja a felkérést.
De mielőtt belemennék részletekbe, kedvcsinálónak a trailer:

Tovább

Vége a várakozásnak!

És igen, tény és való, hogy bizony vége a várakozásnak.
Jómagamnál mindig problémát jelentett a PC-m elavultsága. Ugyan nem vagyok nagy játék őrült, de azért akad egy-két kedvenc, amit azért szerettem volna rögtön megjelenés után kipróbálni normális minőségben, ám ez valahogy mindig meghiúsult, természetesen abból az okból kifolyólag, hogy a PC-m elavult volt.
Nos tavaly meguntam ezt az állandó sz@rságot, s úgy döntöttem elég a használt bóvlikból, ideje lesz egy teljesen új PC-t beszerezni. Először is valóban nem vagyok nagy játékos, szóval csak egy-két játék volt az, amiért muszáj volt beszerezni egyet. Valahogy pont egy évvel ezelőtt vettem meg a Videó kártyát, igaz az is alsó kategóriás volt. Majd jött az alaplap, s ezután jött egy kisebb kihagyás, hisz nem állt rendelkezésre annyi anyagi, továbbá időközben leértékelve megszereztem az Alias teljes első évadát szinte bagóért, meg ugye jött az április, s bizony a nagy kedvencet, azaz a Terminator: The Sarah Connor Chronicles magyar megjelenését is meg kellett venni, hisz csak 5900 Ft-ért adták.
Ugye augusztusban volt az a bizonyos pesti kiruccanás, szóval annak maradékából sikert megvennem a PC házat, majd egy hónappal később memóriát is. Szóval kérdés az volt, hogy a jelenleg használatos vinyó jó-e lesz az új gépbe?

Ugyan én nem reménykedtem abban, hogy majd pénteki napon kapunk bármiféle juttatást, de tévedtem, ugyanis tegnap azzal kezdődött a napom, hogy anyám belenyomta a kezembe a pénzt. Persze semmi reggeli, egyből menni processzort venni. Eredetileg egy Intel Celeron 2,4 Ghz kétmagos processzort néztem ki, azonban nem volt, csak 2,5 és 2,2. Persze a 2,5-re nem volt pénzem, el is keseredtem, de megvettem a kisebbet, gondolván a jelenlegitől úgy is jobb lehet.
Hazajöttem, persze egyből neki a szerelésnek. A Windows 7 persze folyamatosan újraindult, ráadásul egy CPU Fan Error! hibaüzenettel együtt. Végül a neten találtam rá megoldást, s jómagam is legszívesebben fejemet vertem volna a falba, ugyanis a rossz helyre dugtam a hüűőt, ehh… Elment az egész délutánom, mire öt óra fele sikerült feltenni az XP-t, mivel sem a Vista, sem a Windows 7 bejelentkező képernyőre nem adta be a nyelv választott, s ennek fényében nem tudtam feltenni egyik operációs rendszert sem.
Ugyebár jelenlegi gépemben csak egy giga memória van, tehát az XP feltevése ugyanolyan lassú volt. Ugyan volt itthon egy eredeti verzió, s annak másolata, de én egy másikat akartam feltenni, ami miután leformázta a merevlemezt kérte a Service Pack-kal felszerelt lemezt. Na ekkor kezdődött minden elölről.

De szerencsére az eredeti másolatával felment, habár alapból sikerült elcsesznem az egész rendszert, ugyanis nem tudtam aktiválni az XP-t, ami annak volt betudható, hogy rossz volt az idő. Persze ezt azután vettem észre, miután mindent feltettem amit kellett. Mivel az idő 2002 januárt mutatta, pár ingyenes használható program automatikusan kilőtte magát. Hurrá!
Szóval jött az első teszt: Tomb Raider Underworld. Ezután következett az áll keresése, ugyanis hihetetlen gyors a játék, még überdurva nagy felbontáson is (habár én 1024×768-as felbontásnál nagyobbat nem használok, elég erre a felbontásra egy vonalsimitás, és kész is az egész).
Természetesen jött a nagyobb falat, az igazi kihívás, a Terminator Salvation : The Videogame, amely a fenti címmel ellentétben még el sem indult. WOW, pár dolgot kilőttem miközben tettem fel, naná, hogy nem indult el: re-install. És igazi teszt még jobban meglepett: semmi szaggatás, semmi fagyás, elméletileg egy most elavult, alsó kategóriás videó kártyával is megy szépen akár a legnagyobb felbontáson is, mindenféle szaggatás nélkül. Uh, büszke voltam magamra. 😀

És akkor film/sorozat bolond lévén teszt, hogy mennyit is tud a gép, azaz HD tartalmak. Egyetlen egy nagy probléma, hogy a gépet nem tudom rákötni a tévére, így marad majd a kis monitoron való sorozat nézés (igaz, a DVD tönkre menetele után más nem marad feliratok cuccok esetében). 720p megy, mint az álom. Magától értetődő volt, hogy kell valami, ami ekkora felbontást képvisel. Választás: aktuális Supernatural epizód. Még nem néztem meg, de ami késik, az ugye nem múlik. És akkor kellett valami, amin tudom tesztelni az 1080p-t is, így maradt az Avatar trailer, noha én nem sok különbséget láttam 1080p és 720p között, de az utóbbira teszem le a voksomat, mivel kisebb mérettel rendelkezik.
Egyelőre csak nézésre fogok letölteni ilyeneket, kiírásra marad a mezei avi kiterjesztést, mivel nincs még nagyobb másodlagos vinyóm, továbbá egy lemezre negyede férne fel, mint eddig, s nem utolsó sorban új DVD lejátszó esetében ugyanúgy csak PC-n tudnám nézni a dolgokat, habár utána nézek majd, hogy van-e valamilyen átalakító hagyományos tévéhez.